-Asszonyt?
*Villámcsapásként hasít bele a felismerés, hogy erre eddig még sosem gondolt. Lehet, hogy az volt a baj, hogy házas férfiakat talált meg? De hát egyik sem mondta soha...
Jó értelemben zavarni? Ez olyasfajta értelmetlen ellentmondás, amit Dawn nem képes megemészteni, bárhogy forgatja is magában a szókapcsolatot. A zavarás már magában foglalja a negatív jelleget, ezek után hogy lehetne ez mégis jó? Megrázza a fejét, magában eldönti, hogy ennek így egészen egyszerűen nincs értelme, visszakérdezni pedig már nem mer. A férfi így is kellően butának tarthatja már, nem hiányzik, hogy csak tovább feketítse a róla kialakult képet.
A többire sem tud érdemben reagálni, sosem említette, hogy ne örülne annak, ami ő valójában, csak azt mondta, hogy még fiatal lényegében bármi komolyhoz. Valamennyire még csak gyerek, ha emberi mérve szerint nézzük, alig töltötte be a 20 évet, ennek tudható be nem mindennapi viselkedése is.*
-A gyakorlásban. Gondolom, nem csak heverészni jöttél te sem ide, ahogy én sem.
*Edzeni jött, de be kell látnia, hogy amíg nem tud könnyen ráérezni arra, hogy az övétől eltérő fegyverekkel is legjobb tudását nyújtsa, addig jobb lesz, ha megmarad az erdőben való gyakorlatozásnál.*
-A szellemek óvjanak.
*Illendőn búcsúzik, majd távozik is, könnyed léptekkel haladva a kijárat felé. A szemlélődőnek úgy tűnhet, mintha talpa nem is érintené a földet, annyira légiesen halad, szinte csak siklik előre, míg... Míg lábai össze nem akadnak, ő pedig nem épp elegánsan majdnem orra bukik. Csak rövid kapálózás árán tudja egyensúlyát visszanyerni, majd megszaporázott léptekkel tűnik el szem elől. Sose sikerül... Valahányszor próbálna fajtája híréhez méltón cselekedni, mindig közbejön valami kis baki, ami után kedve lenne nagyon mélyre elsüllyedni, egészen le a föld alá. Lehet, hogy nem is harcolni kellene tanulnia, hanem inkább azt, miként állja meg helyét a hétköznapi életben a városban? Nem egy utolsó gondolat ez sem...
A gyakorlófegyvereket leadja, ahol kell, cserébe visszakapja a sajátjait. Ahogy íja tenyerébe simul, mintha máris nyugodtabbnak, magabiztosabbnak érezné magát. Itt az ideje, hogy tényleg gyakorolni kezdjen, ezúttal viszont már az erdőben, a saját szabályai szerint.*