Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 367 (7321. - 7340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7340. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-24 22:39:49
Üzenet elküldve: 2018-09-24 22:39:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A harag napja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Elengedi a Baszógép gallérját, nem az a fajta alak, ki hasznos segítség lehetne.*
-Kotródj...
*Leheli, de a férfi már nincs vele, nem hallhatja. Szalad, amerre a a szabadságot leli.*
~Ostoba.~
*Ha Baszógép vele maradt volna, valószínűleg az Ingoványban kiengedi a félnótás belét. Remek lett volna. Mosolyodik el ezen az utolsó gondolaton, miközben körbeöleli a sötétség.
Tompul a fájdalom, a kinti zsivajon is úrrá lesz a csönd.*
~Itt van.~
*Társai után végül ő érte is eljött a vég. Hogy megérte-e? Bizonyosan. Elhozták uruk üzenetét a városba. Szegény, szerencsétlen Umhar! Ő nem a sötétséget követte, mind inkább őt. A bolond.
Kinyitja szemét, de már nem a cellasoron van.
Egy mezőn áll, de milyen mező ez? Ismerősnek tűnik. Ez atyáik földje. Néhány mérföld innen a régi erőd és a Vas Kompánia! Az ott pedig a távolban, ki épp harcba hívja... Gorol vezér. Elfelejti volt küldetését, elfelejti magát a halált is. Izgatottság lesz úrrá rajta, felvillannak a régi harcostársak emlékei. Gorolé, a vezérorké, ki ott áll a domboldalon és őt várja, talán épp azért, hogy megvitassák az előttük álló csata menetét. Krulgoron, ki Hruthaiiban győzte le Wegtoren Pengéjét. A hű Umhar, ki... Umhar.
Fordul el domboldalon álló páncélostól és néz valahova maga mögé. Sötétség. Leszegi fejét és fekete pengéje után nyúl, de az nincs hüvelyében.
Umhar halott. A Templom, azok az átkozott pókok. Sötétség. Fogcsikorgatva fordul körbe, álomkép ez, halál utáni álomkép.*
-Sa'Tereth!
*Üvölt fel és hallja magát valahol kívül is e mézesmázos világból. Teljesítette feladatát, de küldetése még nem érhetett véget. A sötétség ura tudja-e, hogy egyetlen kardja halott? A halálnál nagyobbak az istenek, ezt a bolond is tudja.*
-Sa'Tereth!
*Ordítja el magát ismét, miközben tudatát elnyeli a fekete köd.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Elengedi a Baszógép gallérját, nem az a fajta alak, ki hasznos segítség lehetne.*
-Kotródj...
*Leheli, de a férfi már nincs vele, nem hallhatja. Szalad, amerre a a szabadságot leli.*
~Ostoba.~
*Ha Baszógép vele maradt volna, valószínűleg az Ingoványban kiengedi a félnótás belét. Remek lett volna. Mosolyodik el ezen az utolsó gondolaton, miközben körbeöleli a sötétség.
Tompul a fájdalom, a kinti zsivajon is úrrá lesz a csönd.*
~Itt van.~
*Társai után végül ő érte is eljött a vég. Hogy megérte-e? Bizonyosan. Elhozták uruk üzenetét a városba. Szegény, szerencsétlen Umhar! Ő nem a sötétséget követte, mind inkább őt. A bolond.
Kinyitja szemét, de már nem a cellasoron van.
Egy mezőn áll, de milyen mező ez? Ismerősnek tűnik. Ez atyáik földje. Néhány mérföld innen a régi erőd és a Vas Kompánia! Az ott pedig a távolban, ki épp harcba hívja... Gorol vezér. Elfelejti volt küldetését, elfelejti magát a halált is. Izgatottság lesz úrrá rajta, felvillannak a régi harcostársak emlékei. Gorolé, a vezérorké, ki ott áll a domboldalon és őt várja, talán épp azért, hogy megvitassák az előttük álló csata menetét. Krulgoron, ki Hruthaiiban győzte le Wegtoren Pengéjét. A hű Umhar, ki... Umhar.
Fordul el domboldalon álló páncélostól és néz valahova maga mögé. Sötétség. Leszegi fejét és fekete pengéje után nyúl, de az nincs hüvelyében.
Umhar halott. A Templom, azok az átkozott pókok. Sötétség. Fogcsikorgatva fordul körbe, álomkép ez, halál utáni álomkép.*
-Sa'Tereth!
*Üvölt fel és hallja magát valahol kívül is e mézesmázos világból. Teljesítette feladatát, de küldetése még nem érhetett véget. A sötétség ura tudja-e, hogy egyetlen kardja halott? A halálnál nagyobbak az istenek, ezt a bolond is tudja.*
-Sa'Tereth!
*Ordítja el magát ismét, miközben tudatát elnyeli a fekete köd.*
7339. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-24 22:35:00
Üzenet elküldve: 2018-09-24 22:35:00
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A harag napja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A beserker üzemmódot még nem kapcsolta be, de nincs sok híja. Az ugrás hasas lesz. Remélhetőleg maga alá temet pár csipiszt, akik nem kelnek fel többé. A mély kacagó hangról nem tudja beazonosítani, hogy kiféle, miféle, de van egy sanda gyanúja.*
~ Jhóóva' akko' megcs'álom egyedű ~
*Mivel padlón van, és mindenhonnan rúgják, meg ütik, gyorsan elhatározásra jut. Ez nem neki való hely!
Ideje tovább állni.
Helyre van szüksége, szóval széles ívben rúg oldal irányba, s a remélhetőleg kialakuló helyet kihasználva, talpra küzdi magát. Ha ez megvan, és sikerül kiemelkedni újra, a csipiszek fölé, akkor jön a zöld üvegcse. Az utolsó. Szüksége lesz a gyógy-lötyire, ha már megpróbálkozik a világ egyetem legnehezebb tervével. Legurítja hát mind egy cseppig.
Ha a hegy nem megy ugye, akkor te mész a hegyhez. Nincs más hátra mint hogy neki induljon a kapu felé, keresztül 10 ezer emberi hulladékon. 1 vs 10 ezer, ha összehozza, minimum a helyszínen istenné avanzsál. Ha nem? Akkor legalább megpróbálta, és férfiként hal meg. Valami csoda mindig beüthet, tán valaki csak vezeti ezt a lázadást? Nemde?
Amíg lélegzik küzdeni fog. Lehet hogy kicsit még az után is...
Tehát, irány a kapu, mindent beleadva, kb. olyan lesz mint patakban rohanni. Ha jól megy, a lendülettől egy rakás embert elsodor majd, akik mindig lökik magukkal a többieket. Egy kis mini védőzónát alkotva a teste körül.
Persze ez csak Bölény szerint van így, kérdés mennyire válik be az elmélet a gyakorlatban.
Ahol meg annyira becsomósodnak, ott meg áttapos rajtuk. Közben meg veszettül csap mindenfelé. Ideális esetben egy kisebb embert is felkap, sufni tuningult fegyverként használva a szerencsétlent, s a saját fajtájukkal veri agyon aki az útjába áll. Szó szerint. Mindig is ki akarta próbálni. Végre itt a lehetőség.
Ennyit a teóriáról. Lássuk a gyakorlatban.
Ha minden jól megy tehát, tör előre mint a fékevesztett vadkan, s igyekszik bemutatni a világnak, hogy a városőrség eredeti terve tán még működhetett is volna, ha a megfelelő óriással próbálják.*
-SAAAATRÖÖÖÖHHH!!!!
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.24 22:41:43
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A beserker üzemmódot még nem kapcsolta be, de nincs sok híja. Az ugrás hasas lesz. Remélhetőleg maga alá temet pár csipiszt, akik nem kelnek fel többé. A mély kacagó hangról nem tudja beazonosítani, hogy kiféle, miféle, de van egy sanda gyanúja.*
~ Jhóóva' akko' megcs'álom egyedű ~
*Mivel padlón van, és mindenhonnan rúgják, meg ütik, gyorsan elhatározásra jut. Ez nem neki való hely!
Ideje tovább állni.
Helyre van szüksége, szóval széles ívben rúg oldal irányba, s a remélhetőleg kialakuló helyet kihasználva, talpra küzdi magát. Ha ez megvan, és sikerül kiemelkedni újra, a csipiszek fölé, akkor jön a zöld üvegcse. Az utolsó. Szüksége lesz a gyógy-lötyire, ha már megpróbálkozik a világ egyetem legnehezebb tervével. Legurítja hát mind egy cseppig.
Ha a hegy nem megy ugye, akkor te mész a hegyhez. Nincs más hátra mint hogy neki induljon a kapu felé, keresztül 10 ezer emberi hulladékon. 1 vs 10 ezer, ha összehozza, minimum a helyszínen istenné avanzsál. Ha nem? Akkor legalább megpróbálta, és férfiként hal meg. Valami csoda mindig beüthet, tán valaki csak vezeti ezt a lázadást? Nemde?
Amíg lélegzik küzdeni fog. Lehet hogy kicsit még az után is...
Tehát, irány a kapu, mindent beleadva, kb. olyan lesz mint patakban rohanni. Ha jól megy, a lendülettől egy rakás embert elsodor majd, akik mindig lökik magukkal a többieket. Egy kis mini védőzónát alkotva a teste körül.
Persze ez csak Bölény szerint van így, kérdés mennyire válik be az elmélet a gyakorlatban.
Ahol meg annyira becsomósodnak, ott meg áttapos rajtuk. Közben meg veszettül csap mindenfelé. Ideális esetben egy kisebb embert is felkap, sufni tuningult fegyverként használva a szerencsétlent, s a saját fajtájukkal veri agyon aki az útjába áll. Szó szerint. Mindig is ki akarta próbálni. Végre itt a lehetőség.
Ennyit a teóriáról. Lássuk a gyakorlatban.
Ha minden jól megy tehát, tör előre mint a fékevesztett vadkan, s igyekszik bemutatni a világnak, hogy a városőrség eredeti terve tán még működhetett is volna, ha a megfelelő óriással próbálják.*
-SAAAATRÖÖÖÖHHH!!!!
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.24 22:41:43
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
7338. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-24 20:38:14
Üzenet elküldve: 2018-09-24 20:38:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A harag napja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Vazogh//
- Ho-hol? Hol bazzeg? *Tanácstalanul áll, s veszi át a papírt és a kulcsot, de fogalma sincs, hogy mit tehetne, jólelkű és segítőkész, főleg azzal kivel végigharcolta a barakk legmélyebb bugyrait. Gyakorlatilag teljesen összezavarodik, egyik lábáról a másikra áll. Miközben elteszi a Vazoghtól kapott holmikat az orkot próbálja felrángatni a földről.*
- Segíts! SEGÍTSETEK MÁR BASSZA MEG!!! *Ordít félrefordított fejjel előre a többiek felé, kik az utasításnak megfelelő az ajtót húzzák vonják, szinte együttesen hörögve. Kit érdekel már ki szenved a cellablokkban, kit érdekel már a könyörgés, fényt, fényt látnak végre, azt az áldásos fényt.*
- HÚÚÚÚÚZD... HÚÚÚÚÚZD... HÚÚÚÚZD... *Hangzik az ütemes kántálás, s olyan szerzetek dolgoznak össze, kik világéletükben gyűlölték egymást. Kint hasonlóan. Nép a porból, nép a sárból, nép a kátrányos retekből. A gonoszt akarják a világra szabadítani, nem lehet más céljuk, mert az egykori gyilkosokkal és tolvajokkal együtt próbálják nyitni az ajtót. Vazogh próbálkozását siker koronázza, utolsó erejének cafatjaival még sikerül a medált összetörnie, s annak tartalmát szájába töltenie. Az első gondolata az lehet, hogy ennek homokíze van. A következő gondolata pedig talán az, hogy bizony a hatása is ugyanaz. Értéktelen, puritánul díszített csecsebecse csupán. Ha minden erejét összeszedi még láthatja, ahogy az ajtó pántjai végre engednek, s lassan fény áraszt el mindent. Azt is láthatja, hogy Baszógép szinte könnyes szemekkel mered rá, ahogy lassan az ork teste erőtlenül végleg a földre hull.*
- Ne haragudj, barátom. Ne haragudj, baszd meg! *Majdnem elsírja magát, de Baszógép nem az érzelmes népek közül valók, nem is azért rohadt itt már évek óta, hogy ne használja ki a lehetőséget, mi megadatik számára.*
- Bocsáss meg, ork! Soha nem felejtelek el. *Néz még vissza utoljára, s Vazogh elernyedt karjait szívére rendezi. Csak egy utolsó pillantás, öklét mellének veri, s eliramodik az ajtó felé:*
- SZABADSÁÁÁÁÁÁÁÁG! *Ordítja, s ez a gyermeteg öröm még talán némi vidámságot csalhat Vazogh utolsó másodperceibe. Ugyan homályosan lát már, igazából mozdulni sem tud, mégis hirtelen béke szállja meg. Minden, amit véghezvitt, minden, amit életében elért, katonái, hűs társai arca, kik mellette harcoltak, büszkén és délcegen. Mert ilyen vezetőjük volt, mint Vazogh.
Még homályosan látja, ahogy hirtelen fény borítja el a cellablokk sötét és pókhálós belterét. Még hallhatja, ahogy az örömittasan ordító rabok a szabadba rohannak, s mindenki ölel mindenkit, hogy aztán folytatódjon a vérengzés és a pusztítás. A fénycsík Vazogh arcát is végigsimítja, de már az örök birodalom mezején jár, homokhátságokkal tarkított füves mezőkön, dús és élettel teli táj ez. A távolban egy díszes, fényes páncélba bújtatott alak int, hogy kövesse. Nagy csata vár rá, dicsőséges és büszke csata.
Vazogh büszke orkként, méltósággal távozik az élők sorából, mert soha nem tagadta meg önmagát, a hőn áhított fényt azonban már nem látja többé, végleg kiszenved a cellablokkban.*
//Bölény//
//Ugrás képességdobás: sikertelen//
*Valóban úgy rohanják meg, mint fékevesztett méhek a mézet lopó medvét. Ott ütik, ahol érik, csak a kezdő lendület hiányzott. Ahogy az első sikeres bokán rúgás megtörténik, úgy vetik rá magukat, mintha maga az ősellenség állna előttük. Tény, hogy Bölény nem néz ki szegénynek, de még csak ártatlannak sem. Az is tény, hogy emberevő óriás hírében áll sok helyütt, talán a tömegben is akadnak olyanok, kik felismerik, ezen az sem segít, hogy Sa'Thereth nevét üvölti:*
- NYÚZZÁTOK MEEEEEG! *Ordítja el magát valaki, hogy aztán iszonyatosat repüljön hátrafelé vért köpve. A hasfala valószínűleg be is szakadt a rúgástól, amit Bölény a tömegben bevisz neki, mert soha nem áll már fel többet. Ez azonban csak olaj a tűzre, kik eddig máshol álltak, azok is megindulnak az óriás felé:*
- GYILKOOOOOS! MEGDÖGLEEEESZ TE ÓRIÁS SZAAAR! *Ordítva tépik, cibálják, jóllehet egyelőre csak külső horzsolásokat és kisebb vágásokat, szúrásokat szerez. Ahol vért takarja, ott többé kevésbé védett, azonban ahol nem, onnan már lassú patakokban indul meg a vér, cseppekben tarkítja a barakk poros földjét. Lassan berzerkerré válik, a düh és az adrenalin feltüzeli testét, amerre lép, ott kő kövön nem marad, ökle, lándzsája és lába nyomán lassan húsos péppé lapult és kibelezett szerzetek fekszenek mindenütt. Kétes tervet gondol ki, mely kapcsán az erőviszonyokat nem megfelelően méri fel. Bitang erős ugyan, de nem egy akrobata, ugrását az sem segíti, hogy egyre többen próbálják meg döfködni, húzni vonni a vérszemet kapott hozzátartozók, életerős és tagbaszakadt földön dolgozó népek, s a kardosok sem kerülgetik immár. Lendülete így futása közben a csépeléstől is megtörik, ugrása borzasztó rosszul sikerül, az épületek magasságának háromnegyedéig sem jut. Ami a legrosszabb az egészben, hogy a forrongó tömeg kellős közepébe érkezik, hassal előre. A vég sötét szárnyai lassan maguk alá temetik. Talán fülét megütheti egy halk, mély kacagó hang, a minden vér urát ugyanis rettentően szórakoztathatja a látvány, vagy csak képzelődik. Mindenesetre szorult helyzetbe kerül, bár Bölényt ismerve, míg mozog, küzdeni fog.
A barakkban lassan talpalatnyi hely sem marad, mindenhol lázongó csoportok, törnek zúznak. Többen a volt városőrség épen maradt testébe lándzsákat szúrnak, hogy aztán kötelet erősítve vállukra, lábukkal kitámasztva húzzák őket rá. A barakk gyakorlóterén rendezett sorokban kezdik el ezeket a groteszk oszlopokat felállítani, hogy fennen hirdessék, az elhanyagolt tömeg erejét, s hatalmát. A cellablokk ajtaja végleg kitárul, s a fertő is elözönli gúnyos tekintettel a belső részt. De kívül is vannak még, a barakkot bizony nem ennyi hódítóra tervezték.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Vazogh//
- Ho-hol? Hol bazzeg? *Tanácstalanul áll, s veszi át a papírt és a kulcsot, de fogalma sincs, hogy mit tehetne, jólelkű és segítőkész, főleg azzal kivel végigharcolta a barakk legmélyebb bugyrait. Gyakorlatilag teljesen összezavarodik, egyik lábáról a másikra áll. Miközben elteszi a Vazoghtól kapott holmikat az orkot próbálja felrángatni a földről.*
- Segíts! SEGÍTSETEK MÁR BASSZA MEG!!! *Ordít félrefordított fejjel előre a többiek felé, kik az utasításnak megfelelő az ajtót húzzák vonják, szinte együttesen hörögve. Kit érdekel már ki szenved a cellablokkban, kit érdekel már a könyörgés, fényt, fényt látnak végre, azt az áldásos fényt.*
- HÚÚÚÚÚZD... HÚÚÚÚÚZD... HÚÚÚÚZD... *Hangzik az ütemes kántálás, s olyan szerzetek dolgoznak össze, kik világéletükben gyűlölték egymást. Kint hasonlóan. Nép a porból, nép a sárból, nép a kátrányos retekből. A gonoszt akarják a világra szabadítani, nem lehet más céljuk, mert az egykori gyilkosokkal és tolvajokkal együtt próbálják nyitni az ajtót. Vazogh próbálkozását siker koronázza, utolsó erejének cafatjaival még sikerül a medált összetörnie, s annak tartalmát szájába töltenie. Az első gondolata az lehet, hogy ennek homokíze van. A következő gondolata pedig talán az, hogy bizony a hatása is ugyanaz. Értéktelen, puritánul díszített csecsebecse csupán. Ha minden erejét összeszedi még láthatja, ahogy az ajtó pántjai végre engednek, s lassan fény áraszt el mindent. Azt is láthatja, hogy Baszógép szinte könnyes szemekkel mered rá, ahogy lassan az ork teste erőtlenül végleg a földre hull.*
- Ne haragudj, barátom. Ne haragudj, baszd meg! *Majdnem elsírja magát, de Baszógép nem az érzelmes népek közül valók, nem is azért rohadt itt már évek óta, hogy ne használja ki a lehetőséget, mi megadatik számára.*
- Bocsáss meg, ork! Soha nem felejtelek el. *Néz még vissza utoljára, s Vazogh elernyedt karjait szívére rendezi. Csak egy utolsó pillantás, öklét mellének veri, s eliramodik az ajtó felé:*
- SZABADSÁÁÁÁÁÁÁÁG! *Ordítja, s ez a gyermeteg öröm még talán némi vidámságot csalhat Vazogh utolsó másodperceibe. Ugyan homályosan lát már, igazából mozdulni sem tud, mégis hirtelen béke szállja meg. Minden, amit véghezvitt, minden, amit életében elért, katonái, hűs társai arca, kik mellette harcoltak, büszkén és délcegen. Mert ilyen vezetőjük volt, mint Vazogh.
Még homályosan látja, ahogy hirtelen fény borítja el a cellablokk sötét és pókhálós belterét. Még hallhatja, ahogy az örömittasan ordító rabok a szabadba rohannak, s mindenki ölel mindenkit, hogy aztán folytatódjon a vérengzés és a pusztítás. A fénycsík Vazogh arcát is végigsimítja, de már az örök birodalom mezején jár, homokhátságokkal tarkított füves mezőkön, dús és élettel teli táj ez. A távolban egy díszes, fényes páncélba bújtatott alak int, hogy kövesse. Nagy csata vár rá, dicsőséges és büszke csata.
Vazogh büszke orkként, méltósággal távozik az élők sorából, mert soha nem tagadta meg önmagát, a hőn áhított fényt azonban már nem látja többé, végleg kiszenved a cellablokkban.*
//Bölény//
//Ugrás képességdobás: sikertelen//
*Valóban úgy rohanják meg, mint fékevesztett méhek a mézet lopó medvét. Ott ütik, ahol érik, csak a kezdő lendület hiányzott. Ahogy az első sikeres bokán rúgás megtörténik, úgy vetik rá magukat, mintha maga az ősellenség állna előttük. Tény, hogy Bölény nem néz ki szegénynek, de még csak ártatlannak sem. Az is tény, hogy emberevő óriás hírében áll sok helyütt, talán a tömegben is akadnak olyanok, kik felismerik, ezen az sem segít, hogy Sa'Thereth nevét üvölti:*
- NYÚZZÁTOK MEEEEEG! *Ordítja el magát valaki, hogy aztán iszonyatosat repüljön hátrafelé vért köpve. A hasfala valószínűleg be is szakadt a rúgástól, amit Bölény a tömegben bevisz neki, mert soha nem áll már fel többet. Ez azonban csak olaj a tűzre, kik eddig máshol álltak, azok is megindulnak az óriás felé:*
- GYILKOOOOOS! MEGDÖGLEEEESZ TE ÓRIÁS SZAAAR! *Ordítva tépik, cibálják, jóllehet egyelőre csak külső horzsolásokat és kisebb vágásokat, szúrásokat szerez. Ahol vért takarja, ott többé kevésbé védett, azonban ahol nem, onnan már lassú patakokban indul meg a vér, cseppekben tarkítja a barakk poros földjét. Lassan berzerkerré válik, a düh és az adrenalin feltüzeli testét, amerre lép, ott kő kövön nem marad, ökle, lándzsája és lába nyomán lassan húsos péppé lapult és kibelezett szerzetek fekszenek mindenütt. Kétes tervet gondol ki, mely kapcsán az erőviszonyokat nem megfelelően méri fel. Bitang erős ugyan, de nem egy akrobata, ugrását az sem segíti, hogy egyre többen próbálják meg döfködni, húzni vonni a vérszemet kapott hozzátartozók, életerős és tagbaszakadt földön dolgozó népek, s a kardosok sem kerülgetik immár. Lendülete így futása közben a csépeléstől is megtörik, ugrása borzasztó rosszul sikerül, az épületek magasságának háromnegyedéig sem jut. Ami a legrosszabb az egészben, hogy a forrongó tömeg kellős közepébe érkezik, hassal előre. A vég sötét szárnyai lassan maguk alá temetik. Talán fülét megütheti egy halk, mély kacagó hang, a minden vér urát ugyanis rettentően szórakoztathatja a látvány, vagy csak képzelődik. Mindenesetre szorult helyzetbe kerül, bár Bölényt ismerve, míg mozog, küzdeni fog.
A barakkban lassan talpalatnyi hely sem marad, mindenhol lázongó csoportok, törnek zúznak. Többen a volt városőrség épen maradt testébe lándzsákat szúrnak, hogy aztán kötelet erősítve vállukra, lábukkal kitámasztva húzzák őket rá. A barakk gyakorlóterén rendezett sorokban kezdik el ezeket a groteszk oszlopokat felállítani, hogy fennen hirdessék, az elhanyagolt tömeg erejét, s hatalmát. A cellablokk ajtaja végleg kitárul, s a fertő is elözönli gúnyos tekintettel a belső részt. De kívül is vannak még, a barakkot bizony nem ennyi hódítóra tervezték.*
7337. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-14 23:25:27
Üzenet elküldve: 2018-09-14 23:25:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//Átmeneti otthon?//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Estében belekapaszkodik a legközelebbi szilárd tárgyba és felhúzza rá magát, de maga sem tudja, mi lehet az.*
-Papír...
*Bányássza elő és remegő kézzel nyújtja a Baszógép felé a Metélőtől zsákmányolt kulccsal egyetemben.*
-Olvasd.
*Csúszik le az akármiről és rogy a földre. Nem érdekli sem az ajtó, sem Baszógép üvöltése. Épp kiszenved.
-Zöld üvegcsét keress. Öntsd a számba.
Nyögi halkan. Erről nem beszél senki, mikor az ember elhagyja ezt a rothadt világot. Ez az ólmos álmosság. Szép lassan lehunyná a szemét, de a nyíló ajtón át a kinti tömeg süvöltése felett egy közel artikulálatlan üvöltés üti meg fülét.*
-"SA'TREH HARCOOOSA VA'OK FÉNYZABÁLÓÓ KUTYÁ'!!!! SA'TRÖÖÖHHH!!!!"
*Sötéten elvigyorodik, de a feje ettől kicsit kitisztul. Akaratlanul is gondolkodóba ejtik a hallottak. A sötétség istene nem az ordításra figyel fel és bolond az, ki az őrjöngő nép előtt rá hivatkozik. De vajon ki az?
Ellenszer. Igen, erre van szüksége most.
Könyököl fel és néz körbe ködös tekintettel. Vajon mennyire ravasz a Metélő? Öklében szorítja a medált és vele együtt a homokórát, míg az roppanva nem tör össze, majd tartalmát a szájába önti. Tök mindegy már, talán bejön. Ha homok van benne, úgy sem lesz baja. Na nem mintha bármit számítana.*
A hozzászólás írója (Feketevas Vazogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.15 00:11:58
//Átmeneti otthon?//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Estében belekapaszkodik a legközelebbi szilárd tárgyba és felhúzza rá magát, de maga sem tudja, mi lehet az.*
-Papír...
*Bányássza elő és remegő kézzel nyújtja a Baszógép felé a Metélőtől zsákmányolt kulccsal egyetemben.*
-Olvasd.
*Csúszik le az akármiről és rogy a földre. Nem érdekli sem az ajtó, sem Baszógép üvöltése. Épp kiszenved.
-Zöld üvegcsét keress. Öntsd a számba.
Nyögi halkan. Erről nem beszél senki, mikor az ember elhagyja ezt a rothadt világot. Ez az ólmos álmosság. Szép lassan lehunyná a szemét, de a nyíló ajtón át a kinti tömeg süvöltése felett egy közel artikulálatlan üvöltés üti meg fülét.*
-"SA'TREH HARCOOOSA VA'OK FÉNYZABÁLÓÓ KUTYÁ'!!!! SA'TRÖÖÖHHH!!!!"
*Sötéten elvigyorodik, de a feje ettől kicsit kitisztul. Akaratlanul is gondolkodóba ejtik a hallottak. A sötétség istene nem az ordításra figyel fel és bolond az, ki az őrjöngő nép előtt rá hivatkozik. De vajon ki az?
Ellenszer. Igen, erre van szüksége most.
Könyököl fel és néz körbe ködös tekintettel. Vajon mennyire ravasz a Metélő? Öklében szorítja a medált és vele együtt a homokórát, míg az roppanva nem tör össze, majd tartalmát a szájába önti. Tök mindegy már, talán bejön. Ha homok van benne, úgy sem lesz baja. Na nem mintha bármit számítana.*
A hozzászólás írója (Feketevas Vazogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.15 00:11:58
7336. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-14 19:22:20
Üzenet elküldve: 2018-09-14 19:22:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A harag napja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az első rúgás után érzi, hogy ez a fosztogatás se olyan lesz ahogy ő tervezte. Nincs oda ezért a lázadásért. Ideges pillantást vet az éppen, epikus módon kiszenvedő Városi őrség utolsó nagy rohamára, mely, előre sejthető módon összeomlik. Ha most nem ő maradt volna a tömeg egyetlen megmaradt célpontja, nagyon jót röhögne a helyzeten. Jelenleg azonban csak egy keserű grimaszra telik. A puszta tény, hogy ő maradt a város egyetlen " védelmezője " több mint ironikus.
Danloval ellentétben, ő pontosan tudja, hogy semmi esélye kitörni. Sajnos, a tűzhangyák a medvét is legyűrik előbb utóbb. De, mivel nincs óriás a tömegben, így azért van terve, és esélye. Bölénynek mindig van terve. Nem hajlandó terv nélkül meghalni.
Tehát, az első rúgást azonnal viszonozza is, remélhetőleg 3 méterre rúgva magától a galádot. Ilyen helyzetben elsődleges doktrína a szigorú megtorlás. Nem kanászodhatnak el.*
-Ige???*Kérdi, inkább csak költőien, s a lándzsát is útjára indítja, egyenesen a kardos fickó mellkasa felé. Csak hogy az is érezz a törődést.*
-SA'TREH HARCOOOSA VA'OK FÉNYZABÁLÓÓ KUTYÁ'!!!!*Bődül mint a bika, s közéjük vágtat, bal öklét buzogányként használva. De nem áll meg, lendületet vesz, ha jól mérte fel, most csukják össze a Városőrséget, vagyis a tömeg fókusza ott van, nem rajta, így bőven van még mozgás tere. Ezt igyekszik kihasználni.*
-SA'TRÖÖÖHHH!!!!*Üvölt, s bízik benne, hogy a fent említett isten sasol, mert most aztán küldi neki a véráldozatot csokorban, aki talpa alá kerül az reccsenni fog. Nem figyel hova lép, és merre csap, ez egy óriás esetében rendkívül veszélyes dolog tud lenni.
De a lényeg még mindig nem ez, a trükk, a lendület, mert hogy lendületből akar megérkezni a legközelebb álló nem túl magas épülethez. Szép katonai épületek, strapa bírók, kemények. Na pont egy ilyen tetejére próbálja feldobni magát egy jól kivitelezett ugrással, majd felhúzással. Vadvéd falain is keresztül dobta magát egyszer...
A falakhoz nincs sansza, de egy 3-4 méter magas háztetőre csak fel tudja küzdeni magát. Nemde? És hogy utána mi lesz?
Meglátjuk. Előbb, vagy utóbb csak akad itt valaki akivel beszélni lehet. Csak ki kell húznia addig élve.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az első rúgás után érzi, hogy ez a fosztogatás se olyan lesz ahogy ő tervezte. Nincs oda ezért a lázadásért. Ideges pillantást vet az éppen, epikus módon kiszenvedő Városi őrség utolsó nagy rohamára, mely, előre sejthető módon összeomlik. Ha most nem ő maradt volna a tömeg egyetlen megmaradt célpontja, nagyon jót röhögne a helyzeten. Jelenleg azonban csak egy keserű grimaszra telik. A puszta tény, hogy ő maradt a város egyetlen " védelmezője " több mint ironikus.
Danloval ellentétben, ő pontosan tudja, hogy semmi esélye kitörni. Sajnos, a tűzhangyák a medvét is legyűrik előbb utóbb. De, mivel nincs óriás a tömegben, így azért van terve, és esélye. Bölénynek mindig van terve. Nem hajlandó terv nélkül meghalni.
Tehát, az első rúgást azonnal viszonozza is, remélhetőleg 3 méterre rúgva magától a galádot. Ilyen helyzetben elsődleges doktrína a szigorú megtorlás. Nem kanászodhatnak el.*
-Ige???*Kérdi, inkább csak költőien, s a lándzsát is útjára indítja, egyenesen a kardos fickó mellkasa felé. Csak hogy az is érezz a törődést.*
-SA'TREH HARCOOOSA VA'OK FÉNYZABÁLÓÓ KUTYÁ'!!!!*Bődül mint a bika, s közéjük vágtat, bal öklét buzogányként használva. De nem áll meg, lendületet vesz, ha jól mérte fel, most csukják össze a Városőrséget, vagyis a tömeg fókusza ott van, nem rajta, így bőven van még mozgás tere. Ezt igyekszik kihasználni.*
-SA'TRÖÖÖHHH!!!!*Üvölt, s bízik benne, hogy a fent említett isten sasol, mert most aztán küldi neki a véráldozatot csokorban, aki talpa alá kerül az reccsenni fog. Nem figyel hova lép, és merre csap, ez egy óriás esetében rendkívül veszélyes dolog tud lenni.
De a lényeg még mindig nem ez, a trükk, a lendület, mert hogy lendületből akar megérkezni a legközelebb álló nem túl magas épülethez. Szép katonai épületek, strapa bírók, kemények. Na pont egy ilyen tetejére próbálja feldobni magát egy jól kivitelezett ugrással, majd felhúzással. Vadvéd falain is keresztül dobta magát egyszer...
A falakhoz nincs sansza, de egy 3-4 méter magas háztetőre csak fel tudja küzdeni magát. Nemde? És hogy utána mi lesz?
Meglátjuk. Előbb, vagy utóbb csak akad itt valaki akivel beszélni lehet. Csak ki kell húznia addig élve.*
7335. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-14 17:43:12
Üzenet elküldve: 2018-09-14 17:43:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A harag napja//
//Danlo és a városőrség//
*Nem lehet tudni, hogy a közkatona eddig merre járt, sisakját maga mellé teszi a földre, s a fal tövébe ül, hátát a hűvös tégláknak támasztva. Egy pillanatig csak nézi a kavargó, s hömpölygő tömeget maga előtt, de hangot nem hall. Tekintete nem árul el semmit, kifejezéstelenül mered előre, mígnem pergamendarabot és egy darab hegyesre faragott, elszenesedett végű fapálcikát vesz elő. Nyelvéhez érinti, hogy lágyabb legyen, ne karcoljon, majd szelíden mosolyogva, óvatosan írni kezd, miközben körülötte halálhörgés és csatazaj hallatszik:
"Drága feleségem, gyermekeim! Rettegtem a naptól, de most búcsúznom kell. Búcsúznom, örökre. Ahová megyek, oda nem követhettek. De várni fogok rátok, mindörökké. Aleiza, csókold, s öleld szorosan a gyermekeinket! Szeretlek benneteket! Szeretlek, mindig."
Csak egyetlen könnycsepp esik a papírra, csak egyetlen. Óvatosan összehajtja, s csókjával pecsételi, majd egy kő alá helyezi a fal tövébe, hol eddig ült. Ahogy feláll, ruházatát megigazítja, s idegesen hajába túr, ahogy a tömeggel elborított hívogató, nyitott vaskapu felé tekint. A keze akkor kezd ismét remegésbe, mikor hallja Danlo Rulhadan kapitány hangját. Kardja markolatán tenyere lassacskán megszorul, s éles hang hallik. Az idő tétova folyamként terjed, a katona úgy érzi bármit megtehet, bármit... akármit. Halk fohász hagyja el ajkát, tekintetét az ég felé fordítja, s mielőtt kardja elhagyja a hüvelyét, vasvilla vágódik mellkasába. A követ, s alatta a levelet, elborítja a vér, az üzenet a nép haragjába fullad. Tán a család soha nem tudja meg mi történt, a katona arcát a lenyugvó nap sugarai borítják be, miközben eldől.
Danlo Rulhadan haját szelíden borzolja össze a szél, mintha csak ezzel akarna nyugalmat simítaná rá. Borzasztó a káosz, bár a mellette lévők még tartják magukat, a teljes körbe gyűlő tömeg elől lassan hátrálnak, egészen addig, míg válluk és hátuk össze nem ér. Nincs idejük jobban félni, bár valóban megfagy az idő. Az ilyen pillanatokat, a jókat, vagy rosszakat, át kell élni, s a rövidke pillanatban értékelni, s számot adni kell. Mielőtt Danlo kiadja parancsát, valószínűleg az összes katona ezt hasonlóképp teszi. Aztán a szóra mindenki felkapja acélos tekintetét, s az utolsó roham előtt a kapitányra tekint. Apró bólintások csak, melyekkel tisztelettel adóznak a bátorság, a hűség és az elhivatottság előtt, ezt Danlo észre is veheti. Mire utolsó mondataihoz ér, már maroknyi csapatának minden kardja lassan a levegőbe emelkedik egy pillanatra, hogy hegyük egymáshoz érjen, képviselve azt, mire felesküdtek, az alkarok páncéltól fedetlen bőrén izzadságcseppek kúsznak lefelé, sorban földre hulló pajzsok csörgése hallik. Némelyeknek könnyes szemekkel kiadott harci üvöltése, talán egészen Lihanechig elhallatszik:*
- ARTHENIORÉÉÉÉÉÉRT! *S a katonák nekiindulnak. Ebben a pillanatban az idő visszatér a szokványos medrébe. Néhány kósza pillanatig úgy tűnhet, hogy a szavakba öntött hit, a megacélozott lélek, s a tapasztalt harcmodor sikert is arathat, mert Danloval az élen borzasztó mészárlás következik. A nép első sorai lassan torpannak meg, mert azt látják, hogy vasvilláik, kaszáik, kapáik egyszerűen nem érik el a vérfagyasztó módon üvöltő és precízen dolgozó katonákat. De aztán az első sorokat nyomni kezdik a hátsók, s akaratlan szűkül a kör, a katonák, köztük Danlo is borzasztóan fáradni kezd. A bátorság és a hit itt már kevésnek bizonyul, előbb csak egy katonát éri döfés, aztán sorra hullanak el, lassan, egyesével. Danlo az élen állók között harcol, így mikor gyomrába kapja az első kifent kaszát, még láthatja harcolni embereit. Megtántorodik, de lába még kitart, gondolatban talán nem is hiszi el, ami történik. Gondolatban talán most máshol lenne. Egy utolsó gyengébb csapása után a fejét találja el valami, s a vér lassan borítja el arcát, de szemeit valami átkos módon elkerüli, nem száll rá a jótékony sötétség. A harmadik csapás, már torka körül éri, apró bugyborékoló hang kíséretében. Ahogy eldől, a vasvillát is rántja magával, lassan fordul a világ oldalára, s katonái összeomlását, fáradó, s megviselt tekintettel még végignézheti. Nem tudni, hogy érzékeli-e még, de egy számára is kedves harcos veti rá magát, hogy testével védje a vezért a további csapásoktól, de már mindhiába. Vele együtt távozik, mindörökre, a Város szolgálatában.
Danlo Rulhadan, talán egy igaz katona álma szerint, ütközetben esik el, s maroknyi csapata követi őt a túlvilágra, hűségesen. Hogy kijutott-e valamelyik a barakkból? Sajnos azt már egyikük sem tudja meg.*
//Bölény//
*Akik elkerülik az óriást, céllal teszik azt, így arra sem figyelnek, hogy az, mit kiabál. Tekintetük egybeforr közös cél az, mi összekovácsolja őket. Azonban azok, akik nem kerülik, hasonlóképp az őrökhöz, megpróbálják körbefonni a férfit. Bölénynek van ideje felkapni egész véletlenül egy lándzsát a földről, így immár nem fegyvertelen, kérdés, hogy ez elég lesz-e? Csak gúnyos pillantás az, mit kaphat, ez a nép már senkinek sem hisz el semmit. Lehet van közöttük olyan is, ki máshol harcolt, a hamis szavak mindenhol elhangoznak, s egykoron el is hitték őket. Lám mi lett a vége? A bőrvértbe bújtatott, láthatóan tagbaszakadt, harcosnak tűnő óriáshoz egyetlen mondat érkezik csak:*
- Majd lemegyünk akkor, kösz! *Hangzik egy ordas felkiáltás, mit ordenáré röhögés követ.*
- Peched van, cimbora! *A férfi, ki szól, kardot tart kezében, hogy egyáltalán artheniori, vagy sem, nem lehet tudni, mindenesetre a torpanás csak rövidke ideig tart, míg az óriás kibömböli magát. Addig elég félelmetesnek tűnik, aztán ígérgetni, s hitegetni kezd, miközben pont úgy néz ki, mint aki harcra készül. Talán látni sem lehet, hogy ki az, aki elsőként rúg bele, mert hátulról éri bokáját a láb, persze ezt vélhetően meg sem érzi. Azonban azt láthatja, ahogy az a rengeteg ember egymást követve, szinte egyszerre indul meg felé, s az azt követő pillanatban az első sorból kapa indul meg lába irányába. Ha van ideje szemlélődni, gúnyos és gonosz tekinteteket láthat, de meggyőzöttet egyet sem. Ha a nyitott vaskapu felé tekint, persze csak, ha van ideje, azt is láthatja, hogy még mindig özönlenek befelé, azt sem bánva, hogy már jócskán egymást is tapossák. Ember, embernek farkasa, mondják a régiek, de ezúttal az óriásoké is talán.*
//Üzenet a sötétből//
//Átmeneti otthon?//
//Vazogh állóképességpróba - sikertelen//
*Szóval azok, akik elkerülik Bölényt, céllal érkeznek. Hogy hívásra, vagy isteni sugallatra nem lehet tudni, de mindnyájan a megerősített cellablokk ajtajához sietnek, s feszegetni kezdik. A lentiek egy darabig még nézik Vazoghot, majd annak rivallására zavartan fordítják el tekintetüket. Valamiért azonban eleget kívánnak tenni a parancsnak, mert az ajtóhoz sietnek, s hatalmas nyögések közepette kezdik feszegetni:*
- Feszíííítsd, feszíííítsd! *Hallatszik fentről, miközben Baszógép, engedve a kérésnek, Vazoghot összeszedve támogatja hátra a Kínmester szobája felé. Azonban Vazogh sokat kapott, vagy az arcát elborító szennyből, vagy lélekben, de azt érzi lábai elernyednek, egyszerűen elszáll minden erő belőle, s azt érzi nem bírja tovább, s térdre kell esnie. Fájdalom járja át szemét, de valahogy mellkasában is kínzó szorítást érez. Nem lesz ez így jó. Persze Baszógép az élet egy furcsa pillanata kapcsán még mindig erőlködik, s húzza vonja azt, ki meglátása szerint segített rajta. Az ajtóhoz már csak Baszógép miatt jut el az ork, magától soha nem tudna. Még él ugyan, de csak hálni jár belé a lélek.*
- Oooooork!!!!! *Üvölt bele Baszógép az arcába.* Mi legyen most??? Itt ne hagyj, már lassan nyílik az ajtó! *Kétségbeesetten ordít, s valóban, a lépcső feljáróban egy nagyon halvány fénycsík vágja félbe a cellablokk padozatát.*
//Worenth Yosden//
*Az öreg, megtört férfi, kinek cellája ajtaját Vazogh korábban kinyitotta, egykoron hatalmas varázsló volt. Most, jelenleg a cella magányában szótlan ül, s nem mozdul, bizony az idő eljárt felette, ereje már réges-rég tovaszállt, talán a Karavánpihenő romjain, talán máshol, ezt nem lehet tudni, mindenesetre könnyen elképzelhető, hogy a cellablokk ajtaján bekúszó fénycsík lesz az utolsó, mi ősz, ritkás hajára vetül.*
//Danlo és a városőrség//
*Nem lehet tudni, hogy a közkatona eddig merre járt, sisakját maga mellé teszi a földre, s a fal tövébe ül, hátát a hűvös tégláknak támasztva. Egy pillanatig csak nézi a kavargó, s hömpölygő tömeget maga előtt, de hangot nem hall. Tekintete nem árul el semmit, kifejezéstelenül mered előre, mígnem pergamendarabot és egy darab hegyesre faragott, elszenesedett végű fapálcikát vesz elő. Nyelvéhez érinti, hogy lágyabb legyen, ne karcoljon, majd szelíden mosolyogva, óvatosan írni kezd, miközben körülötte halálhörgés és csatazaj hallatszik:
"Drága feleségem, gyermekeim! Rettegtem a naptól, de most búcsúznom kell. Búcsúznom, örökre. Ahová megyek, oda nem követhettek. De várni fogok rátok, mindörökké. Aleiza, csókold, s öleld szorosan a gyermekeinket! Szeretlek benneteket! Szeretlek, mindig."
Csak egyetlen könnycsepp esik a papírra, csak egyetlen. Óvatosan összehajtja, s csókjával pecsételi, majd egy kő alá helyezi a fal tövébe, hol eddig ült. Ahogy feláll, ruházatát megigazítja, s idegesen hajába túr, ahogy a tömeggel elborított hívogató, nyitott vaskapu felé tekint. A keze akkor kezd ismét remegésbe, mikor hallja Danlo Rulhadan kapitány hangját. Kardja markolatán tenyere lassacskán megszorul, s éles hang hallik. Az idő tétova folyamként terjed, a katona úgy érzi bármit megtehet, bármit... akármit. Halk fohász hagyja el ajkát, tekintetét az ég felé fordítja, s mielőtt kardja elhagyja a hüvelyét, vasvilla vágódik mellkasába. A követ, s alatta a levelet, elborítja a vér, az üzenet a nép haragjába fullad. Tán a család soha nem tudja meg mi történt, a katona arcát a lenyugvó nap sugarai borítják be, miközben eldől.
Danlo Rulhadan haját szelíden borzolja össze a szél, mintha csak ezzel akarna nyugalmat simítaná rá. Borzasztó a káosz, bár a mellette lévők még tartják magukat, a teljes körbe gyűlő tömeg elől lassan hátrálnak, egészen addig, míg válluk és hátuk össze nem ér. Nincs idejük jobban félni, bár valóban megfagy az idő. Az ilyen pillanatokat, a jókat, vagy rosszakat, át kell élni, s a rövidke pillanatban értékelni, s számot adni kell. Mielőtt Danlo kiadja parancsát, valószínűleg az összes katona ezt hasonlóképp teszi. Aztán a szóra mindenki felkapja acélos tekintetét, s az utolsó roham előtt a kapitányra tekint. Apró bólintások csak, melyekkel tisztelettel adóznak a bátorság, a hűség és az elhivatottság előtt, ezt Danlo észre is veheti. Mire utolsó mondataihoz ér, már maroknyi csapatának minden kardja lassan a levegőbe emelkedik egy pillanatra, hogy hegyük egymáshoz érjen, képviselve azt, mire felesküdtek, az alkarok páncéltól fedetlen bőrén izzadságcseppek kúsznak lefelé, sorban földre hulló pajzsok csörgése hallik. Némelyeknek könnyes szemekkel kiadott harci üvöltése, talán egészen Lihanechig elhallatszik:*
- ARTHENIORÉÉÉÉÉÉRT! *S a katonák nekiindulnak. Ebben a pillanatban az idő visszatér a szokványos medrébe. Néhány kósza pillanatig úgy tűnhet, hogy a szavakba öntött hit, a megacélozott lélek, s a tapasztalt harcmodor sikert is arathat, mert Danloval az élen borzasztó mészárlás következik. A nép első sorai lassan torpannak meg, mert azt látják, hogy vasvilláik, kaszáik, kapáik egyszerűen nem érik el a vérfagyasztó módon üvöltő és precízen dolgozó katonákat. De aztán az első sorokat nyomni kezdik a hátsók, s akaratlan szűkül a kör, a katonák, köztük Danlo is borzasztóan fáradni kezd. A bátorság és a hit itt már kevésnek bizonyul, előbb csak egy katonát éri döfés, aztán sorra hullanak el, lassan, egyesével. Danlo az élen állók között harcol, így mikor gyomrába kapja az első kifent kaszát, még láthatja harcolni embereit. Megtántorodik, de lába még kitart, gondolatban talán nem is hiszi el, ami történik. Gondolatban talán most máshol lenne. Egy utolsó gyengébb csapása után a fejét találja el valami, s a vér lassan borítja el arcát, de szemeit valami átkos módon elkerüli, nem száll rá a jótékony sötétség. A harmadik csapás, már torka körül éri, apró bugyborékoló hang kíséretében. Ahogy eldől, a vasvillát is rántja magával, lassan fordul a világ oldalára, s katonái összeomlását, fáradó, s megviselt tekintettel még végignézheti. Nem tudni, hogy érzékeli-e még, de egy számára is kedves harcos veti rá magát, hogy testével védje a vezért a további csapásoktól, de már mindhiába. Vele együtt távozik, mindörökre, a Város szolgálatában.
Danlo Rulhadan, talán egy igaz katona álma szerint, ütközetben esik el, s maroknyi csapata követi őt a túlvilágra, hűségesen. Hogy kijutott-e valamelyik a barakkból? Sajnos azt már egyikük sem tudja meg.*
//Bölény//
*Akik elkerülik az óriást, céllal teszik azt, így arra sem figyelnek, hogy az, mit kiabál. Tekintetük egybeforr közös cél az, mi összekovácsolja őket. Azonban azok, akik nem kerülik, hasonlóképp az őrökhöz, megpróbálják körbefonni a férfit. Bölénynek van ideje felkapni egész véletlenül egy lándzsát a földről, így immár nem fegyvertelen, kérdés, hogy ez elég lesz-e? Csak gúnyos pillantás az, mit kaphat, ez a nép már senkinek sem hisz el semmit. Lehet van közöttük olyan is, ki máshol harcolt, a hamis szavak mindenhol elhangoznak, s egykoron el is hitték őket. Lám mi lett a vége? A bőrvértbe bújtatott, láthatóan tagbaszakadt, harcosnak tűnő óriáshoz egyetlen mondat érkezik csak:*
- Majd lemegyünk akkor, kösz! *Hangzik egy ordas felkiáltás, mit ordenáré röhögés követ.*
- Peched van, cimbora! *A férfi, ki szól, kardot tart kezében, hogy egyáltalán artheniori, vagy sem, nem lehet tudni, mindenesetre a torpanás csak rövidke ideig tart, míg az óriás kibömböli magát. Addig elég félelmetesnek tűnik, aztán ígérgetni, s hitegetni kezd, miközben pont úgy néz ki, mint aki harcra készül. Talán látni sem lehet, hogy ki az, aki elsőként rúg bele, mert hátulról éri bokáját a láb, persze ezt vélhetően meg sem érzi. Azonban azt láthatja, ahogy az a rengeteg ember egymást követve, szinte egyszerre indul meg felé, s az azt követő pillanatban az első sorból kapa indul meg lába irányába. Ha van ideje szemlélődni, gúnyos és gonosz tekinteteket láthat, de meggyőzöttet egyet sem. Ha a nyitott vaskapu felé tekint, persze csak, ha van ideje, azt is láthatja, hogy még mindig özönlenek befelé, azt sem bánva, hogy már jócskán egymást is tapossák. Ember, embernek farkasa, mondják a régiek, de ezúttal az óriásoké is talán.*
//Üzenet a sötétből//
//Átmeneti otthon?//
//Vazogh állóképességpróba - sikertelen//
*Szóval azok, akik elkerülik Bölényt, céllal érkeznek. Hogy hívásra, vagy isteni sugallatra nem lehet tudni, de mindnyájan a megerősített cellablokk ajtajához sietnek, s feszegetni kezdik. A lentiek egy darabig még nézik Vazoghot, majd annak rivallására zavartan fordítják el tekintetüket. Valamiért azonban eleget kívánnak tenni a parancsnak, mert az ajtóhoz sietnek, s hatalmas nyögések közepette kezdik feszegetni:*
- Feszíííítsd, feszíííítsd! *Hallatszik fentről, miközben Baszógép, engedve a kérésnek, Vazoghot összeszedve támogatja hátra a Kínmester szobája felé. Azonban Vazogh sokat kapott, vagy az arcát elborító szennyből, vagy lélekben, de azt érzi lábai elernyednek, egyszerűen elszáll minden erő belőle, s azt érzi nem bírja tovább, s térdre kell esnie. Fájdalom járja át szemét, de valahogy mellkasában is kínzó szorítást érez. Nem lesz ez így jó. Persze Baszógép az élet egy furcsa pillanata kapcsán még mindig erőlködik, s húzza vonja azt, ki meglátása szerint segített rajta. Az ajtóhoz már csak Baszógép miatt jut el az ork, magától soha nem tudna. Még él ugyan, de csak hálni jár belé a lélek.*
- Oooooork!!!!! *Üvölt bele Baszógép az arcába.* Mi legyen most??? Itt ne hagyj, már lassan nyílik az ajtó! *Kétségbeesetten ordít, s valóban, a lépcső feljáróban egy nagyon halvány fénycsík vágja félbe a cellablokk padozatát.*
//Worenth Yosden//
*Az öreg, megtört férfi, kinek cellája ajtaját Vazogh korábban kinyitotta, egykoron hatalmas varázsló volt. Most, jelenleg a cella magányában szótlan ül, s nem mozdul, bizony az idő eljárt felette, ereje már réges-rég tovaszállt, talán a Karavánpihenő romjain, talán máshol, ezt nem lehet tudni, mindenesetre könnyen elképzelhető, hogy a cellablokk ajtaján bekúszó fénycsík lesz az utolsó, mi ősz, ritkás hajára vetül.*
7334. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-14 14:44:41
Üzenet elküldve: 2018-09-14 14:44:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A harag napja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A becsúszás remekül sül el, már ha azt vesszük, hogy innentől feltehetőleg könnyebb dolga lesz a bentieknek kitörni. Másfelől azonban fájdalmat érez gyomor tájékon és tudja, bajban van, ha nem is nyakig. Igyekszik a befúródott valamit kihúzni, s szentségelve arrébb hajítani. Fáj mint a rohadás, de a nagyobb részét láthatóan megfogta a bőrvért. Erről azonnal eszébe is jut, hogy alapvetően ez az egész annak köszönhető, hogy nincs a jól megszokott mellvértjében. Ha az rajta van, ez a fogpiszkáló lepattant volna. Igyekszik talpra kecmeregni, s a földről egy lándzsát is magához venni. Már ha talál ép darabot. Ha elsőre nem lát, akkor alaposabban is körbe néz, ha sehogy sincs, akkor egy nagyobb fadarabot kap fel. Csak hogy valami legyen már a kezében, amivel ütni lehet. Rossz beidegződés. A felé közeledő dühödt csőcseléket látva csak még inkább elátkozza a névtelen városőr tisztet aki nem hallgatott rá. Ha csak egy szikrányit végig gondolta volna, most nem lennének nyakig a szarban mind ahányan csak vannak. De persze abban vannak, vele az élen. Hol máshol is lenne?*
-HALÁL A VÁROSOS' ŐSÉGRÖ!!!*Bődül el hangosan, s farkas vicsorral rázza öklét a megmaradt harcolók felé. Bár rendkívül epikus csata lenne, így Khunezk és a fél-isteni gárda közvetlen segítsége nélkül nem kíván birokra kelni 10 ezer csipisszel. Sokkal inkább győzné meg őket arról hogy velük van.*
-A nemesök aranya lönt va' a pinyóban, oda fiúk! Ott rejtegetik a férgök!!!*Ki tudja, még igaz is lehet. Az a lényeg, hogy ne őt macerálják, hanem azt a kurva ajtót.
Egyelőre nem csap oda senkinek, hangosan kurjantgat, és öklöt ráz, szidja a nemeseket. S az remélhetőleg még az utca embere számára is gyorsan megállapítható hogy ilyen akcentussal ő aztán minden volt itt csak Városőr nem. De közben leginkább azon van hogy megtalálja a fegyver raktárat. Szüksége lenne a cuccaira. S ha az őrségben is szolgáltak óriások, úgy még valami komolyabb páncélra is ráteheti a mancsát. Benyit minden épületbe, zsákmányra lesve.
Persze mindez csak akkor igaz, ha nem ugrik senki a torkának, miközben ő kutakodik. Ha mégis, akkor nyilván reagál majd.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A becsúszás remekül sül el, már ha azt vesszük, hogy innentől feltehetőleg könnyebb dolga lesz a bentieknek kitörni. Másfelől azonban fájdalmat érez gyomor tájékon és tudja, bajban van, ha nem is nyakig. Igyekszik a befúródott valamit kihúzni, s szentségelve arrébb hajítani. Fáj mint a rohadás, de a nagyobb részét láthatóan megfogta a bőrvért. Erről azonnal eszébe is jut, hogy alapvetően ez az egész annak köszönhető, hogy nincs a jól megszokott mellvértjében. Ha az rajta van, ez a fogpiszkáló lepattant volna. Igyekszik talpra kecmeregni, s a földről egy lándzsát is magához venni. Már ha talál ép darabot. Ha elsőre nem lát, akkor alaposabban is körbe néz, ha sehogy sincs, akkor egy nagyobb fadarabot kap fel. Csak hogy valami legyen már a kezében, amivel ütni lehet. Rossz beidegződés. A felé közeledő dühödt csőcseléket látva csak még inkább elátkozza a névtelen városőr tisztet aki nem hallgatott rá. Ha csak egy szikrányit végig gondolta volna, most nem lennének nyakig a szarban mind ahányan csak vannak. De persze abban vannak, vele az élen. Hol máshol is lenne?*
-HALÁL A VÁROSOS' ŐSÉGRÖ!!!*Bődül el hangosan, s farkas vicsorral rázza öklét a megmaradt harcolók felé. Bár rendkívül epikus csata lenne, így Khunezk és a fél-isteni gárda közvetlen segítsége nélkül nem kíván birokra kelni 10 ezer csipisszel. Sokkal inkább győzné meg őket arról hogy velük van.*
-A nemesök aranya lönt va' a pinyóban, oda fiúk! Ott rejtegetik a férgök!!!*Ki tudja, még igaz is lehet. Az a lényeg, hogy ne őt macerálják, hanem azt a kurva ajtót.
Egyelőre nem csap oda senkinek, hangosan kurjantgat, és öklöt ráz, szidja a nemeseket. S az remélhetőleg még az utca embere számára is gyorsan megállapítható hogy ilyen akcentussal ő aztán minden volt itt csak Városőr nem. De közben leginkább azon van hogy megtalálja a fegyver raktárat. Szüksége lenne a cuccaira. S ha az őrségben is szolgáltak óriások, úgy még valami komolyabb páncélra is ráteheti a mancsát. Benyit minden épületbe, zsákmányra lesve.
Persze mindez csak akkor igaz, ha nem ugrik senki a torkának, miközben ő kutakodik. Ha mégis, akkor nyilván reagál majd.*
7333. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-13 23:15:38
Üzenet elküldve: 2018-09-13 23:15:38
ÚJ
![>Danlo Rulhadan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9273_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A harag napja//
*Hullanak, mint a legyek. Nem feladata feltartani a csőcseléket, az egyetlen célja, hogy minél több társa jusson ki a kutyaszorítóból. Jó néhányuknak sikerül is átférkőznie az emberfalon, hogy ez után sikerül-e elvegyülniük, az már csak a leleményességükön múlik. Körbekémlel maga körül, de a "futóit" nem látja. Hogy ez jó jel-e vagy sem, azt talán a legbölcsebbek sem tudnák megmondani most.*
-Katonák!
*Kiáltja el magát.*
-A Város Őrei vagyunk, talán az utolsók!
*Próbálja túlharsogni a tömeget maguk körül.*
-Kívánom, hogy minél többen jussanak ki innét. Ne feledjék, a Krenkataurban várnak minket a társaink! Adják tovább, mi történt itt, hadd tudja a világ, mi fán terem az igazi katona! Ég Önökkel!
*Nem szalad a halál karjába őrjöngve. Feje kitisztul, hideg, rideg, számító érzés keríti hatalmába. Fanyar mosoly jelenik meg pengevékony ajkain.
Eldobja a pajzsot és két kezébe fogja kardját jobb válla mellett. Vet egy utolsó, biztató pillantást harcostársaira maga mögött, kik talán mindnyájan viszonozzák a pillantást. Talán az utolsó perceik ezek. A világ lelassul körülötte, ahogy utolsó rohamra indul. Minden pillanat egy hatnak hat, felszabadító érzés. De mindjárt vége.*
*Hullanak, mint a legyek. Nem feladata feltartani a csőcseléket, az egyetlen célja, hogy minél több társa jusson ki a kutyaszorítóból. Jó néhányuknak sikerül is átférkőznie az emberfalon, hogy ez után sikerül-e elvegyülniük, az már csak a leleményességükön múlik. Körbekémlel maga körül, de a "futóit" nem látja. Hogy ez jó jel-e vagy sem, azt talán a legbölcsebbek sem tudnák megmondani most.*
-Katonák!
*Kiáltja el magát.*
-A Város Őrei vagyunk, talán az utolsók!
*Próbálja túlharsogni a tömeget maguk körül.*
-Kívánom, hogy minél többen jussanak ki innét. Ne feledjék, a Krenkataurban várnak minket a társaink! Adják tovább, mi történt itt, hadd tudja a világ, mi fán terem az igazi katona! Ég Önökkel!
*Nem szalad a halál karjába őrjöngve. Feje kitisztul, hideg, rideg, számító érzés keríti hatalmába. Fanyar mosoly jelenik meg pengevékony ajkain.
Eldobja a pajzsot és két kezébe fogja kardját jobb válla mellett. Vet egy utolsó, biztató pillantást harcostársaira maga mögött, kik talán mindnyájan viszonozzák a pillantást. Talán az utolsó perceik ezek. A világ lelassul körülötte, ahogy utolsó rohamra indul. Minden pillanat egy hatnak hat, felszabadító érzés. De mindjárt vége.*
7332. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-13 22:21:51
Üzenet elküldve: 2018-09-13 22:21:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//Átmeneti otthon?//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Zúg a feje, nehéz gondolkodni. Felnyalábolja a földről az elhajított papírfecnit és a pecsétet feltörve megpróbálja elolvasni azt. Kötve hiszi, hogy bármi hasznát veszi az információnak jelenlegi állapotában, de hátha.
Felnéz a papírosból és megannyi fej néz rá várakozva. Ez nem a legjobb alkalom egy sereg vezetésére, most nem, míg halálán van.*
-Mi a francot bámultok?!
*Kiált fel rekedten, majd feltápászkodik ültéből, jobb híján a Baszógép vállába kapaszkodva.*
-Feszítsétek fel azt a rohadt ajtót, szakítsátok le azt a láncot, mire vártok?!
*Ordítja habzó szájjal.*
-Kint új világ vár, a város ég! Vegyétek el ami kell.
*A Baszógép felé fordul és suttogóra fogja.*
-Segíts eljutnom a kínkamrába, ahonnét ez a mocsok jött.
*Biccent fejével a kínmester felé.*
- Ott az ellenszer. Alaposan megfizetlek, ha egyszer kijutunk, ezt biztosra veheted.
*Mormogja türelmesen, a halál várhat.
Nem mai gyerek már, de ez élete legnehezebb napja. Ám a kinti városőrökkel ellentétben nem kíván megdögleni ma. Rengeteg feladat vár még rá odakinn. Elveszítette fegyvereit, melyek hosszú esztendők óta kísérik. Elveszítte azt a rohadt mágust, ki mindennél hasznosabb lehetne most. Elveszítette a leghűségesebb katonáját, ki már a Vas Kompániában is őt szolgálta. Senki, még a sötét isten sem vetheti a szemére, hogy nem áldozott az ügyért eleget. De az életét, azt nem adja még.*
-Gyerünk!
*Hörgi és megindul az ajtó felé, aminek reményei szerint hamarosan hűlt helye lesz a kezek erdejében.*
//Átmeneti otthon?//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Zúg a feje, nehéz gondolkodni. Felnyalábolja a földről az elhajított papírfecnit és a pecsétet feltörve megpróbálja elolvasni azt. Kötve hiszi, hogy bármi hasznát veszi az információnak jelenlegi állapotában, de hátha.
Felnéz a papírosból és megannyi fej néz rá várakozva. Ez nem a legjobb alkalom egy sereg vezetésére, most nem, míg halálán van.*
-Mi a francot bámultok?!
*Kiált fel rekedten, majd feltápászkodik ültéből, jobb híján a Baszógép vállába kapaszkodva.*
-Feszítsétek fel azt a rohadt ajtót, szakítsátok le azt a láncot, mire vártok?!
*Ordítja habzó szájjal.*
-Kint új világ vár, a város ég! Vegyétek el ami kell.
*A Baszógép felé fordul és suttogóra fogja.*
-Segíts eljutnom a kínkamrába, ahonnét ez a mocsok jött.
*Biccent fejével a kínmester felé.*
- Ott az ellenszer. Alaposan megfizetlek, ha egyszer kijutunk, ezt biztosra veheted.
*Mormogja türelmesen, a halál várhat.
Nem mai gyerek már, de ez élete legnehezebb napja. Ám a kinti városőrökkel ellentétben nem kíván megdögleni ma. Rengeteg feladat vár még rá odakinn. Elveszítette fegyvereit, melyek hosszú esztendők óta kísérik. Elveszítte azt a rohadt mágust, ki mindennél hasznosabb lehetne most. Elveszítette a leghűségesebb katonáját, ki már a Vas Kompániában is őt szolgálta. Senki, még a sötét isten sem vetheti a szemére, hogy nem áldozott az ügyért eleget. De az életét, azt nem adja még.*
-Gyerünk!
*Hörgi és megindul az ajtó felé, aminek reményei szerint hamarosan hűlt helye lesz a kezek erdejében.*
7331. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-13 20:50:24
Üzenet elküldve: 2018-09-13 20:50:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A harag napja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Második roham - dobás sikertelen//
*Őrjöng a tömeg, s sirámait ritmusosan veri a földhöz. Remeg a föld, s rezgései a nép akaratát diktálják. Talán ettől az sem lenne rémisztőbb, ha vérfagyasztó csend állna be hirtelen, inkább megnyugvás a gyomornak, a lábnak és a szívnek. Ordító katonák sora ront neki ismét a betörő köznép kevésbé szervezett sorfalának, s acél csattan a fa nyeleken, a vékonyra fent kaszákon, a korábban még talán sorokban kajtató kapákon. A falak ezerszeresen erősítik fel a hangot, ezek már valódi csata zajai. Bár a városőrség soraiban kevesen vannak, az életösztön és a csapatszellem viszi őket előre, ez feszül neki a tömeg éhes csordájának, s korra, nemre, akaratra tekintet nélkül indítja útjára halált osztó gépezetét. Még hátul elhelyezkedő íjászok is alkotnak, mit számít nekik Bölény megmozdulása, tulajdonképpen rettegő tekintetük kis átmérőjű körré szűkítik látásukat, csak és kizárólag a fent lévő vaskapura és a rajta betóduló hordára figyelnek. Egyetlen hang rántja ki őket ebből az állapotból, az pedig Danloé. Az egyetlen harcosé, ki felvállalva a szinte biztos reménytelenséget, erőt nyújt az elcsigázottaknak, s végső rohamot az élni vágyóknak. Hamar terjed a hír, hogy nagy rohamra készül, így miután az utolsó nyilak még sok ember torkát áttűzdelik, hogy hasra esve cuppanjon tovább, s csigolyájukon törjön meg, kardot ránt ez a csapat is, hogy Danlo mellé sorakozva kezdődjön, sokak szerint az utolsó nagy ütközet. Danlo és íjászai persze hátra szorulnak, hisz a korábban elindított kisebb sereg már a kaputorokban a saját soraikban és a nép közül elesettek tornyosuló hulláin átgázolva próbálnak utat törni maguknak. Mindeközben a fából tákolt lapokat maguk felett tartó szervezettebb csapat is megérkezik, de eszük ágában sincs az előre törekvő csőcseléket feltartani, a káosz elképzelhetetlen nagyságrendekre hízik a barakk előtt. Danlo kiáltására minden erejüket összeszedve rohamozzák meg a népek tengerét, s pillanatokon belül ismét tizenöt, húsz katona esik áldozatul a haragnak. A korábbi támadáshoz képest ez még véresebben végződik, ráadásul az előretörekvő katonák között, vékony csíkban bár, de jó néhányan átjutnak a pajzsos sorfalon, s dacára az egyre erőtlenebbül kaszaboló kardoknak, két oldalt, a fal mentén a támadás sikerén felbuzdulva özönlik befelé a nép, hogy hátuk mögött újabbak vegyék át helyüket, ismét elzárva a kijutás lehetőségét. Szorult egy, s a halálhörgés és jajkiáltás nem segít, az előretörő Danlo és megmaradt lassan száz fő alá eső serege, lassan szinte teljesen körbe van véve.*
//Bölény//
//Sérülésdobás//
*Lassan félkör ívben követik, majd a három katona meglepetten ugrik egyet, mikor a férfi megindul. Nem csoda, hisz teste az átlagos óriásoknál is nagyobb, rendkívül rossz hírű, veszélyes haramia. Azt is hallották róla talán, hogy emberevő, így célszerű az óvatosság. Nem lehet tudni, hogy mi a célja az életveszélyes vetődéssel, illetve talán sejteni lehet, hogy talán a rabokat akarja kiszabadítani, ezt erősíti meg az ordítás is, amit elenged. A katonáknak eddig sem volt eszükben követni, de ezek után inkább állnak be Danlo és csapata mellé. Ha ő nem figyel a férfira, ők miért tegyék? Azonban egy lándzsával, egyéb szedett-vedett holmival, egyebekkel kitámasztott barikádba teljes testtel belecsúszni nem egyszerű dolog, katonák ugyan már nem fenyegetik, de a támasztékok igen. Nem lehet pontosan tudni mikor, de a hirtelen lendületű érkezés pillanatában szinte azonnal a gyomrába kap hegyesebb fadarabot. A bőrvért erős, a bot vastagabb részét fel is fogja, azonban a hegy már bőrt ér, s bele is fúródik jó két ujjnyi mélyen. Az óriás szívós, valószínűleg csak pillanatnyi kellemetlenséget fog neki okozni, feltéve persze, ha belső szervet nem ért, ami azért valljuk be kétséges. A sérülés kapcsán tehát nem kell rettegni, immár a katonák kapcsán sem, azonban a tajtékzó habként érkező tömeg, mely lassan körbeveszi, már inkább ad aggodalomra okot. Jóllehet csőcselék de nem egy emberről van szó és nem is kettőről, szemükben gyűlölettel, azokkal szemben kik a barakkban tanyáznak most. Csak néhányan válnak le, hogy a cellablokk felé vezető ajtót kezdjék feszegetni, ez a kisebbik rész, lehetnek vagy tizenketten. A nagyobbik azonban Bölénynek jut, kapával, kaszával, vasvillával, de már akad néhány kardos is.*
//Üzenet a sötétből//
//Átmeneti otthon?//
*Vazogh remegő testtel bár, de töretlen halad előre, immár két apró kulccsal és medalionnal nyakában, hogy utat engedjen, a még raboskodóknak. Az idős ember cellája könnyen nyílik a kulcsok birtokában, de a bent üldögélő egyelőre nem mozdul, mindenesetre az ajtaja már nyitva áll. Nem sokkal azután, hogy véghezviszi tettét görcsös roham kapja el, mely kapcsán meg is tántorodik. Baszógép mindeközben bőszen csépeli a láncokat, nem adja fel, ahogy kinéz soha sem. De az ajtó ítélet ideig tart, látható, hogy nem egy és nem két ember visszatartására szolgál.*
- Hallod? *Kapja fel fejét hirtelen.* Mi a fasz? *Kérdezi, majd a leülő Vazoghoz rohan. Mert az előtte lévő pillanatban hatalmas robajjal szakad be valami kint, fegyverek csörgése és tonnányi faanyag összetörése hallatszik. Mintha egy hatalmas test vágódna az ajtónak. Baszógép kérdését üvöltés is követi, mintha valaki azt akarná, hogy törjék ki az ajtót, ezt tisztán hallhatják mindnyájan, bár Vazoghot jelenleg fájdalom mardossa. Ettől függetlenül a nyakában lévő medált meg tudja fordítani, de a szokványostól eltérően jelenleg nem történik semmi. Azonban, ha feltekint, kérdő tekintetek lesnek le rá, mintha tőle várnák az iránymutatást, többen az ajtó felé leskelődnek, ahol meg mintha egyre több hang gyülekezne, mintha készülnének valamire. Vazoghnak jelenleg több lehetősége is van talán, de az az ellenszer... az nagyon kellene. Vajon Metélő, ha tart egyáltalán ilyet és nem a ruhájában... akkor hol tarthatja?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Második roham - dobás sikertelen//
*Őrjöng a tömeg, s sirámait ritmusosan veri a földhöz. Remeg a föld, s rezgései a nép akaratát diktálják. Talán ettől az sem lenne rémisztőbb, ha vérfagyasztó csend állna be hirtelen, inkább megnyugvás a gyomornak, a lábnak és a szívnek. Ordító katonák sora ront neki ismét a betörő köznép kevésbé szervezett sorfalának, s acél csattan a fa nyeleken, a vékonyra fent kaszákon, a korábban még talán sorokban kajtató kapákon. A falak ezerszeresen erősítik fel a hangot, ezek már valódi csata zajai. Bár a városőrség soraiban kevesen vannak, az életösztön és a csapatszellem viszi őket előre, ez feszül neki a tömeg éhes csordájának, s korra, nemre, akaratra tekintet nélkül indítja útjára halált osztó gépezetét. Még hátul elhelyezkedő íjászok is alkotnak, mit számít nekik Bölény megmozdulása, tulajdonképpen rettegő tekintetük kis átmérőjű körré szűkítik látásukat, csak és kizárólag a fent lévő vaskapura és a rajta betóduló hordára figyelnek. Egyetlen hang rántja ki őket ebből az állapotból, az pedig Danloé. Az egyetlen harcosé, ki felvállalva a szinte biztos reménytelenséget, erőt nyújt az elcsigázottaknak, s végső rohamot az élni vágyóknak. Hamar terjed a hír, hogy nagy rohamra készül, így miután az utolsó nyilak még sok ember torkát áttűzdelik, hogy hasra esve cuppanjon tovább, s csigolyájukon törjön meg, kardot ránt ez a csapat is, hogy Danlo mellé sorakozva kezdődjön, sokak szerint az utolsó nagy ütközet. Danlo és íjászai persze hátra szorulnak, hisz a korábban elindított kisebb sereg már a kaputorokban a saját soraikban és a nép közül elesettek tornyosuló hulláin átgázolva próbálnak utat törni maguknak. Mindeközben a fából tákolt lapokat maguk felett tartó szervezettebb csapat is megérkezik, de eszük ágában sincs az előre törekvő csőcseléket feltartani, a káosz elképzelhetetlen nagyságrendekre hízik a barakk előtt. Danlo kiáltására minden erejüket összeszedve rohamozzák meg a népek tengerét, s pillanatokon belül ismét tizenöt, húsz katona esik áldozatul a haragnak. A korábbi támadáshoz képest ez még véresebben végződik, ráadásul az előretörekvő katonák között, vékony csíkban bár, de jó néhányan átjutnak a pajzsos sorfalon, s dacára az egyre erőtlenebbül kaszaboló kardoknak, két oldalt, a fal mentén a támadás sikerén felbuzdulva özönlik befelé a nép, hogy hátuk mögött újabbak vegyék át helyüket, ismét elzárva a kijutás lehetőségét. Szorult egy, s a halálhörgés és jajkiáltás nem segít, az előretörő Danlo és megmaradt lassan száz fő alá eső serege, lassan szinte teljesen körbe van véve.*
//Bölény//
//Sérülésdobás//
*Lassan félkör ívben követik, majd a három katona meglepetten ugrik egyet, mikor a férfi megindul. Nem csoda, hisz teste az átlagos óriásoknál is nagyobb, rendkívül rossz hírű, veszélyes haramia. Azt is hallották róla talán, hogy emberevő, így célszerű az óvatosság. Nem lehet tudni, hogy mi a célja az életveszélyes vetődéssel, illetve talán sejteni lehet, hogy talán a rabokat akarja kiszabadítani, ezt erősíti meg az ordítás is, amit elenged. A katonáknak eddig sem volt eszükben követni, de ezek után inkább állnak be Danlo és csapata mellé. Ha ő nem figyel a férfira, ők miért tegyék? Azonban egy lándzsával, egyéb szedett-vedett holmival, egyebekkel kitámasztott barikádba teljes testtel belecsúszni nem egyszerű dolog, katonák ugyan már nem fenyegetik, de a támasztékok igen. Nem lehet pontosan tudni mikor, de a hirtelen lendületű érkezés pillanatában szinte azonnal a gyomrába kap hegyesebb fadarabot. A bőrvért erős, a bot vastagabb részét fel is fogja, azonban a hegy már bőrt ér, s bele is fúródik jó két ujjnyi mélyen. Az óriás szívós, valószínűleg csak pillanatnyi kellemetlenséget fog neki okozni, feltéve persze, ha belső szervet nem ért, ami azért valljuk be kétséges. A sérülés kapcsán tehát nem kell rettegni, immár a katonák kapcsán sem, azonban a tajtékzó habként érkező tömeg, mely lassan körbeveszi, már inkább ad aggodalomra okot. Jóllehet csőcselék de nem egy emberről van szó és nem is kettőről, szemükben gyűlölettel, azokkal szemben kik a barakkban tanyáznak most. Csak néhányan válnak le, hogy a cellablokk felé vezető ajtót kezdjék feszegetni, ez a kisebbik rész, lehetnek vagy tizenketten. A nagyobbik azonban Bölénynek jut, kapával, kaszával, vasvillával, de már akad néhány kardos is.*
//Üzenet a sötétből//
//Átmeneti otthon?//
*Vazogh remegő testtel bár, de töretlen halad előre, immár két apró kulccsal és medalionnal nyakában, hogy utat engedjen, a még raboskodóknak. Az idős ember cellája könnyen nyílik a kulcsok birtokában, de a bent üldögélő egyelőre nem mozdul, mindenesetre az ajtaja már nyitva áll. Nem sokkal azután, hogy véghezviszi tettét görcsös roham kapja el, mely kapcsán meg is tántorodik. Baszógép mindeközben bőszen csépeli a láncokat, nem adja fel, ahogy kinéz soha sem. De az ajtó ítélet ideig tart, látható, hogy nem egy és nem két ember visszatartására szolgál.*
- Hallod? *Kapja fel fejét hirtelen.* Mi a fasz? *Kérdezi, majd a leülő Vazoghoz rohan. Mert az előtte lévő pillanatban hatalmas robajjal szakad be valami kint, fegyverek csörgése és tonnányi faanyag összetörése hallatszik. Mintha egy hatalmas test vágódna az ajtónak. Baszógép kérdését üvöltés is követi, mintha valaki azt akarná, hogy törjék ki az ajtót, ezt tisztán hallhatják mindnyájan, bár Vazoghot jelenleg fájdalom mardossa. Ettől függetlenül a nyakában lévő medált meg tudja fordítani, de a szokványostól eltérően jelenleg nem történik semmi. Azonban, ha feltekint, kérdő tekintetek lesnek le rá, mintha tőle várnák az iránymutatást, többen az ajtó felé leskelődnek, ahol meg mintha egyre több hang gyülekezne, mintha készülnének valamire. Vazoghnak jelenleg több lehetősége is van talán, de az az ellenszer... az nagyon kellene. Vajon Metélő, ha tart egyáltalán ilyet és nem a ruhájában... akkor hol tarthatja?*
7330. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-09 16:47:55
Üzenet elküldve: 2018-09-09 16:47:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A harag napja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ez a háború már a Tanácsházánál elveszett. Bólint a katonának, torlaszolják csak el azt az átkozott ajtót. Ő már rég nem törődik a Barakkal, vagy a fogva tartottakkal. Várhattak volna még órákat, az eredmény ugyanez lett volna, talán még csekélyebb esélyekkel a kijutásra. Fejébe nyomja hát a sisakot és megindul előre, talán utoljára.
Hatalmasat vág előre a karddal a felé rohanó férfi felé, majd elbődül.*
-Íjászok kardot! Mellém! Pajzsokat fel!
*Azzal megindul előre, egyik karjával a pajzsát tartva maga előtt, másikban a kardot szorongatva. Igen csak valószínű, hogy agyonverik majd őket, de néhányan talán ki tudják magukat vágni és kereket oldani a hírrel. Semmi esetre sem várta volna meg, hogy rájuk törjék azt az átkozott kaput.
Nem érdekli a robaj a háta mögött, nem érdekli a mellette elsuhanó megannyi alak sem, ahogy beveszik a barakkot. Az ő parancsa volt, hát vállalja érte a következményeket, ha eljön az ideje. Most csak tör előre lankadatlan, pajzsával lökve félre az épp aktuálisan előtte állót. Egy a cél, kijutni, bármi áron.*
A hozzászólás írója (Danlo Rulhadan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.09 17:00:56
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ez a háború már a Tanácsházánál elveszett. Bólint a katonának, torlaszolják csak el azt az átkozott ajtót. Ő már rég nem törődik a Barakkal, vagy a fogva tartottakkal. Várhattak volna még órákat, az eredmény ugyanez lett volna, talán még csekélyebb esélyekkel a kijutásra. Fejébe nyomja hát a sisakot és megindul előre, talán utoljára.
Hatalmasat vág előre a karddal a felé rohanó férfi felé, majd elbődül.*
-Íjászok kardot! Mellém! Pajzsokat fel!
*Azzal megindul előre, egyik karjával a pajzsát tartva maga előtt, másikban a kardot szorongatva. Igen csak valószínű, hogy agyonverik majd őket, de néhányan talán ki tudják magukat vágni és kereket oldani a hírrel. Semmi esetre sem várta volna meg, hogy rájuk törjék azt az átkozott kaput.
Nem érdekli a robaj a háta mögött, nem érdekli a mellette elsuhanó megannyi alak sem, ahogy beveszik a barakkot. Az ő parancsa volt, hát vállalja érte a következményeket, ha eljön az ideje. Most csak tör előre lankadatlan, pajzsával lökve félre az épp aktuálisan előtte állót. Egy a cél, kijutni, bármi áron.*
A hozzászólás írója (Danlo Rulhadan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.09 17:00:56
7329. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-09 16:25:34
Üzenet elküldve: 2018-09-09 16:25:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
/A harag napja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nagyon úgy fest, hogy a városőri őrség utolsó megmaradt tisztje a kollektív öngyilkosság mellett tette le a voksát. Na, hát van ilyen. Ő megtette az ajánlatot. Nem éltek vele. Több nem lesz. Mivel fegyvertelen, sisaktalan, és pajzstalan, így addig nem szívesen csinálna semmit a hátráláson kívül, amíg a csata el nem kezdődik. Hátrál, amíg tud, a három kardos elől, szépen lassan, mint egy szarvas bika amit farkasok készülnek körbe venni. Ha nyilak jönnek, akkor bal karját húzza a nyaka és a feje elé, s azt igyekszik rögtönzött pajzsnak használni. A nomád bőrvért is csak fog valamit ugye. A föld ekkor már ütemesen reng a lába alatt, s ő érzi, hogy éledezik a harc démona. Kivárja a pillanatot amikor a városi őrség rohama elindul, mikor mindenki figyelme a kapun van. Talán kissé azoké is akik épp felszólították őt hogy térdeljen.
Megiramodik, üvöltés, felszólítás, vagy figyelmeztetés nélkül. Ha bárki elé áll, azt igyekszik lendületből arrébb rúgni. Egyenesen a zárka blokk bejárata előtt képzett barikád felé tart, ha tud. A célja egyszerű, és nagyszerű. Ha nem lehet a város hőse, akkor a lázadásé lesz.
Becsúszás, teljes súllyal, bele a barikádba és az ott álló katonákba. Legalábbis ez a terv. Meglátjuk milyen lesz a kivitelezés. Igyekszik mindenkit lerántani, és annyi ajtónak támasztott lándzsát, dobozt, láncot, vagy akármit elsodorni amennyit csak tud.*
-TÖRJÉTEE' KI AZT A KUURVA AJTÓ' TÖRJÉTEK KIIIII!!!*Bődül el hangosan ha becsapódott, talán meghallják a bentiek, s nekifeszülnek végre férfiasan a munkának.*
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.09 16:29:02
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nagyon úgy fest, hogy a városőri őrség utolsó megmaradt tisztje a kollektív öngyilkosság mellett tette le a voksát. Na, hát van ilyen. Ő megtette az ajánlatot. Nem éltek vele. Több nem lesz. Mivel fegyvertelen, sisaktalan, és pajzstalan, így addig nem szívesen csinálna semmit a hátráláson kívül, amíg a csata el nem kezdődik. Hátrál, amíg tud, a három kardos elől, szépen lassan, mint egy szarvas bika amit farkasok készülnek körbe venni. Ha nyilak jönnek, akkor bal karját húzza a nyaka és a feje elé, s azt igyekszik rögtönzött pajzsnak használni. A nomád bőrvért is csak fog valamit ugye. A föld ekkor már ütemesen reng a lába alatt, s ő érzi, hogy éledezik a harc démona. Kivárja a pillanatot amikor a városi őrség rohama elindul, mikor mindenki figyelme a kapun van. Talán kissé azoké is akik épp felszólították őt hogy térdeljen.
Megiramodik, üvöltés, felszólítás, vagy figyelmeztetés nélkül. Ha bárki elé áll, azt igyekszik lendületből arrébb rúgni. Egyenesen a zárka blokk bejárata előtt képzett barikád felé tart, ha tud. A célja egyszerű, és nagyszerű. Ha nem lehet a város hőse, akkor a lázadásé lesz.
Becsúszás, teljes súllyal, bele a barikádba és az ott álló katonákba. Legalábbis ez a terv. Meglátjuk milyen lesz a kivitelezés. Igyekszik mindenkit lerántani, és annyi ajtónak támasztott lándzsát, dobozt, láncot, vagy akármit elsodorni amennyit csak tud.*
-TÖRJÉTEE' KI AZT A KUURVA AJTÓ' TÖRJÉTEK KIIIII!!!*Bődül el hangosan ha becsapódott, talán meghallják a bentiek, s nekifeszülnek végre férfiasan a munkának.*
A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.09 16:29:02
7328. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-09 11:46:14
Üzenet elküldve: 2018-09-09 11:46:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
//Átmeneti otthon?//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A mozdulatban megáll, majd felhorkan. Kintről pakolászás hangjai szűrődnek, alighanem fenn is baj lehet, ha se ki se be módjára torlaszolják el a cellasor bejáratát.
Hevesen kutatja a halott Metélő ruhadarabjait, de semmi.
Csupa lom. A papírost félredobja, a kulcsokat azonban leakasztja. Ki tudja, mit nyithat. Egy pillanatra elfogja karját a remegés, mozdulatában megállva kell megmarkolnia kezét.*
-A picsába.
*Suttogja, miközben kinyitja az amulettet. Ujjai között forgatja egy pillanatig, majd jobb híján, hogy ne legyen útban a továbbiakban a nyakába akasztja.
Feltápászkodik a földről és támolyogva dülöngél egyik cellától a másikig. Legalább ha már itt döglik meg, ennyit igazán megtehet még a "városért". Minden cellaajtó zárjába bedugja az őrtől elvett kulcsokat, hogy kinyithassa azokat, már nem is nézve, ül-e ott egyáltalán valaki vagy sem.
Végül egy cellához ér, melyben egy öreg, szikár alak ücsörög.*
-Idő van öregember.
*Röhög fel rekedten köhögve, miközben elfordítja a kulcsot a zárban, majd hátratántorodva kinyitja a cellaajtót.
A földre esik ültében, kapkodva veszi a levegőt és a fájdalom is növekszik testében.*
-A rohadt kis féreg.
*Suttogja, miközben nyakából a kezébe veszi a medált és gondolataiba mélyedve vizsgálgatni kezdi. Nem tudja, hogy élni fog-e vagy hal, szervezete képes-e legyőzni a mérget vagy valóban itt pusztul tőle. Szórakozottan fordítja át a homokórát, majd a frissen szabadultakra emeli tekintetét.*
A hozzászólás írója (Feketevas Vazogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.09 11:58:45
//Átmeneti otthon?//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A mozdulatban megáll, majd felhorkan. Kintről pakolászás hangjai szűrődnek, alighanem fenn is baj lehet, ha se ki se be módjára torlaszolják el a cellasor bejáratát.
Hevesen kutatja a halott Metélő ruhadarabjait, de semmi.
Csupa lom. A papírost félredobja, a kulcsokat azonban leakasztja. Ki tudja, mit nyithat. Egy pillanatra elfogja karját a remegés, mozdulatában megállva kell megmarkolnia kezét.*
-A picsába.
*Suttogja, miközben kinyitja az amulettet. Ujjai között forgatja egy pillanatig, majd jobb híján, hogy ne legyen útban a továbbiakban a nyakába akasztja.
Feltápászkodik a földről és támolyogva dülöngél egyik cellától a másikig. Legalább ha már itt döglik meg, ennyit igazán megtehet még a "városért". Minden cellaajtó zárjába bedugja az őrtől elvett kulcsokat, hogy kinyithassa azokat, már nem is nézve, ül-e ott egyáltalán valaki vagy sem.
Végül egy cellához ér, melyben egy öreg, szikár alak ücsörög.*
-Idő van öregember.
*Röhög fel rekedten köhögve, miközben elfordítja a kulcsot a zárban, majd hátratántorodva kinyitja a cellaajtót.
A földre esik ültében, kapkodva veszi a levegőt és a fájdalom is növekszik testében.*
-A rohadt kis féreg.
*Suttogja, miközben nyakából a kezébe veszi a medált és gondolataiba mélyedve vizsgálgatni kezdi. Nem tudja, hogy élni fog-e vagy hal, szervezete képes-e legyőzni a mérget vagy valóban itt pusztul tőle. Szórakozottan fordítja át a homokórát, majd a frissen szabadultakra emeli tekintetét.*
A hozzászólás írója (Feketevas Vazogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.09 11:58:45
7327. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-09 11:25:10
Üzenet elküldve: 2018-09-09 11:25:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A parasztok útját követi, akik mint az apró borsószemek gurulnak mind egy irányba. Valami erőd féléhez gyűlnek, szinte tolonganak, és olyan sokan is vannak, mint egy nagy hordó borsó. Fel vannak szerelkezve kapákkal, kaszákkal, vasvillákkal. Igazi vad, acsarkodó aprónépek. Gigár komoran szemléli a tömeget valahol a leghátsó sorokban. Esze ágában sincs előre verekedni magát. A bent rekedteket azért sajnálja. Nem tudja mi bűnük lehet, vagy mit követhettek el de ezeket az aprónépeket elnézve fel akarják koncolni az erődbéli aprónépeket. Bal karja kardja markolatán pihen, s ha most lenne vele még vagy kétszáz felfegyverzett Hegyióriás, akkor bizony rendet tenne. De így nem tehet értük semmit bármennyire is szeretne segíteni megfékezni ezt az aprónép haramiát. Így egy kicsit borongós hangulatban ballag tovább dübörgő léptekkel valami olyan helyet keresve ahol az aprónépek nem ugranak egymás torkának.*
7326. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-08 13:47:18
Üzenet elküldve: 2018-09-08 13:47:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Üzenet a sötétből//
//Átmeneti otthon?//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Vazoghnak némileg meggyűlik a baja most a méreggel. Küzdelme nem hiábavaló, kardjával megtalálja a láncok egyikét és el is tudja kezdeni ütlegelni azt, nem is kis csörömpölést váltva ki ezzel, de mellkasának zsibbadása úgy tűnik izmaiban egyelőre fájdalommal jár. Néhány kardcsapás után érzi, hogy ennyi béklyót átvágni kevés ereje lesz már, így hirtelen ötletétől vezérelve jobb is, ha inkább életét igyekszik menteni. "Baszógép" amúgy is készségesen áll a dologhoz.*
-Menj, vágok!
*Dörmögi homlokát ráncolva, így néhány rúna elmosódik homlokán, elrontva az amúgy igazán mutatós feliratot. Vazogh itt-ott a falnak kell, hogy dőljön, míg eljut a tetemig, tagjai pedig szúrni kezdenek minden mozdulatra. Hirtelen rátör némi légszomj is. Nem lesz ez így jó, mintha a Sötét Úr marka kezdene összezárulni az életét kezébe ajánló szolgája körül. A halál az egyedüli biztos, de az is csak akkor (többnyire), ha már az elszenvedő élettelenül hever a hideg kövezeten, pont úgy, mint Metélő. Ahogy Vazogh elkezdi átkutatni a volt kínvallatót, sajnos további üvegcsékre nem lel. Köpenyének zsebei üresek, egyedül övéről fityeg két kulcs is, egy kisebb bronz és egy acél. Illetve egy pergamen darabot is talál nadrágjába dugva, melyet könnybe lábadt szemével egy kevéske idő lenne kibogoznia, ám a viaszpecsét egyértelműen kivehető rajta. Tovább haladva sem talál egyebeket, egyedül csizmája szárában egy kést és nyakában egy amulettet, melyben egy aprócska homokóra bújik meg. Nem hogy arany nincs nála, de sajnos ellenméreg sem. Talán ennyire őrült lett volna a jó öreg Metélő, hogy nem tart magánál ellenszert?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.08 13:55:21
//Átmeneti otthon?//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Vazoghnak némileg meggyűlik a baja most a méreggel. Küzdelme nem hiábavaló, kardjával megtalálja a láncok egyikét és el is tudja kezdeni ütlegelni azt, nem is kis csörömpölést váltva ki ezzel, de mellkasának zsibbadása úgy tűnik izmaiban egyelőre fájdalommal jár. Néhány kardcsapás után érzi, hogy ennyi béklyót átvágni kevés ereje lesz már, így hirtelen ötletétől vezérelve jobb is, ha inkább életét igyekszik menteni. "Baszógép" amúgy is készségesen áll a dologhoz.*
-Menj, vágok!
*Dörmögi homlokát ráncolva, így néhány rúna elmosódik homlokán, elrontva az amúgy igazán mutatós feliratot. Vazogh itt-ott a falnak kell, hogy dőljön, míg eljut a tetemig, tagjai pedig szúrni kezdenek minden mozdulatra. Hirtelen rátör némi légszomj is. Nem lesz ez így jó, mintha a Sötét Úr marka kezdene összezárulni az életét kezébe ajánló szolgája körül. A halál az egyedüli biztos, de az is csak akkor (többnyire), ha már az elszenvedő élettelenül hever a hideg kövezeten, pont úgy, mint Metélő. Ahogy Vazogh elkezdi átkutatni a volt kínvallatót, sajnos további üvegcsékre nem lel. Köpenyének zsebei üresek, egyedül övéről fityeg két kulcs is, egy kisebb bronz és egy acél. Illetve egy pergamen darabot is talál nadrágjába dugva, melyet könnybe lábadt szemével egy kevéske idő lenne kibogoznia, ám a viaszpecsét egyértelműen kivehető rajta. Tovább haladva sem talál egyebeket, egyedül csizmája szárában egy kést és nyakában egy amulettet, melyben egy aprócska homokóra bújik meg. Nem hogy arany nincs nála, de sajnos ellenméreg sem. Talán ennyire őrült lett volna a jó öreg Metélő, hogy nem tart magánál ellenszert?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.08 13:55:21
7325. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-08 10:44:52
Üzenet elküldve: 2018-09-08 10:44:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A harag napja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Első roham - dobás sikertelen//
//Mindenki a barakkban//
*Az ítélet. Nevezhetnénk talán a kialakuló pillanatot így is. A nép lassan ítéletet mond, nem kis célt tűzött ki magának, mint, hogy Arthenior katonai hatalmának központját, a barakkot tudja magáénak. Ahogyan a jelenlegi állapot mutatja, ehhez kegyetlen mennyiségű embert mozgósítottak. Jóllehet motivációjuk nem rejtett, ilyenkor talán elég néhány ezer embert felbuzdítani, hogy az rántsa magával többit. Újabb csapatok érkeznek az utcákból, s a tömeg lassan a tízezres nagyságrendet fogja elérni. Talán senki sem gondolta, hogy a koszos sikátorokban, a lerobbant és málladozó házakban, a szegénynegyed területein, de talán még a környező falvakban ekkora létszámú köznép, és sanyarú sorsú bújik meg, ez most látszik, mikor kiengedik haragjukat és hangjukat.*
- GYERTEK KI! GYERTEK KI! GYERTEK KI! *Visszahangzik a barakk előtti tér. Danló, Bölény és a katonák arra figyelhetnek fel, hogy az ütemes harsogás miatt alig észrevehetően, de remegni kezd alattuk a föld. Emellé párosul, hogy a szerzett kapák, kaszák, villák, fegyverek nyeleinek végét valaki elkezdi a földhöz verdesni. Előbb csak halk kereplés szerű hang, aztán már szinte mindenki követi a szokást, mint távoli népek csata előtti együttes üvöltése, vagy a pajzshoz verdesett kardok hangja, az ordításba immár gyomorforgató ritmus is keveredik.*
//Bölény//
*Bölény is észhez tér, s ahogy körbenéz, magas falak között találhatja magát. Talán intelligenciája elég magas ahhoz, hogy felmérje innen csak egy kiút van és az sem könnyű. Állapotát tekintve nyilván nem tudja fizikai erejének maximumát nyújtani, a másik, amit észrevehet, hogy harci kalapácsa a múlté már, azt bizony elkobozták tőle. Testének össze kell szednie még magát, de ennyi gyalogos ellen kevés eséllyel indul. Kérdés, mi a szándéka?*
//Danlo//
*Danlo szavaira a rettegő katonák némi megerősített szívvel bólintanak, s a vezényszavakra köpenyüket levetik. Némelyikük szomorú szemekkel követi, ahogy a kósza szellő által felkapott palást lassan a porba hull. Van, ki idegesen még rá is tapos, legszívesebben kardját is földhöz vágná, de esküje és társai iránt érzett hűsége nem engedi ezt, így csak felszegett fejjel néz előre, fejében kavargó gondolatokkal. A férfi, ki korábban a börtönből érkezett, már szintén összeszedi magát, köpenyét leveti, azonban további tervei is vannak. Jól tudja, a frissen kinevezett főtisztnek szinte esélytelen hat felé figyelni, így Danlohoz lép, s kezét határozottan karjára teszi:*
- Szolgálatra jelentkezem! A börtön kérdését megoldjuk, parancsnok! Elég ennyi tűz, semmi szükség arra, hogy tápláljuk. *Még két embernek füttyent, tán valahonnan ismeri őket. Danlo vélhetően hasonlóképp döntene ebben a helyzetben, hisz a tömeg haragjával megbirkózni, Bölény felett ítélkezni, emellett a rabokat intézni képtelenség. Dönteni kell. Ezt a döntést meghozták helyette. A három férfi lassan torlaszokat kezd állítani a cellablokk felé vezető ajtó felé. A pántokat megerősítik, lándzsákkal támasztják ki, valamint a reteszek közé még egy rozsdás kardot is hajtanak. Belülről immár képtelenség kinyitni. Persze kérdés a tömegnek mi célja van? Bűnözők e a bűnözők, vagy immár koholt vádak alapján elítélt köznép tagjai?*
//A börtönben//
*A lentiek hangos pakolászás hangjaira lehetnek figyelmesek az ajtó mögött. Mintha az eddig sem könnyen engedő ajtó elé tárgyakat halmoznának fel, s az egyik lepattant pánt helyére újabb vasalatok kerülnének. Ennyi emberrel jelenleg képtelenség kinyitni. Valami mást kellene megpróbálni. Talán a többi rab?*
//Bölény//
*Danlo utasítására három állig felfegyverzett őr válik ki a katonai sorfalból, s erős kötelekkel kezükben lépnek Bölény elé:*
- Térdeljen le! Ez parancs! *Üvöltenek rá erélyesen. Lassan közelítenek, míg kardtávolságba nem érnek, körbeveszik az óriást. Az egyikük vállán lóg a kötél, a kardot mindaddig markolja, míg Bölény az utasítást végre nem hajtja.*
//Mindenki a barakkban//
*Danló vezényszavaira az íjászok is felsorakoznak. Hirtelen lelassul az idő, s a tömeg harsogása mellett a csapatvezetők kiáltása hallik:*
- Sooorakozóóóóó! Fegyveeeert kéééézbe! Alakzatbaaaa! Kapuuuut, nyiss!
*Határozott hangok ezek, függetlenül a korábbi félelemtől, többen megemberelik magukat, persze még így is akadnak kétkedők az elsős sorokban. A tömeg gyilkos tekintettel figyel, s néhány katona a kezüket karddal fejti le a rácsokról. Előbb méltatlankodó ordítás, majd néhány ujj a földre hull. Az első vércseppek lassan megfestik a kövezetet. Olaj a tűzre. Pattanásig feszült pillanatok, melyek elvesznek a szélben, a vasrács lassan és nyikorogva enged, sok belekapaszkodót felrántva a levegőbe, s mikor az íjászok az első vesszőt elengedik, többen a tömeg oldaláról számosan a porba hullanak, vesszővel teletűzdelt torokkal és mellkassal. Azonban a tömeg sem rest, valahonnan a távolból szintén vezényszavak hangoznak:*
- Pajzsokaaaat! Feeeeeel! Ne engedd a kaput visszacsukniiii! *Jó néhányan tülekednek szekrényekből összetákolt védőpajzsokkal, kifejezetten az íjászok ellen, azonban a rengeteg embertől nehezen jutnak oda a kapuhoz, így az első kifelé irányuló roham megkezdődhet. Danlo is tisztában lehet azzal, hogy a túlerő óriási, mondhatni reménytelen méreteket ölt. A barakk kijárata szűk, magán a vaskapun egyébként is csak egymás mellett egyszerre tíz-húsz katona férhet el, míg mögöttük feltorlódnak, igaz ők alakzatban, a tömeg pedig hömpölygő masszaként, egymást lökdösve befelé, nők, gyerekek, férfiak, árusok, koldusok vegyesen.
Az első rohamra minden kapuban álló támadó katona azonnal elesik, van, ki a hátába kapott nyílvesszőtől, van kit lerántanak és eltaposnak, van kinek gyomrába vasvilla kerül. A mögéjük azonnal felsorakozó újabb katonából is leszúrnak néhányat, halálhörgés és dühös ordítás keveredik. A vér szaga kezd terjengeni, bűzös felhőként keveredve az izzadtság, a vizelet és a kiomló belek szagával. Emellett a tömeg néhány lépést kissé beljebb nyomul, jóllehet az azonnal sorba álló katonák még feltartják őket, kijutni egyelőre egyiknek sem sikerül. Danlo utasítására az egyébként is megcsappant sereg szinte azonnal tizedét veszíti el.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Első roham - dobás sikertelen//
//Mindenki a barakkban//
*Az ítélet. Nevezhetnénk talán a kialakuló pillanatot így is. A nép lassan ítéletet mond, nem kis célt tűzött ki magának, mint, hogy Arthenior katonai hatalmának központját, a barakkot tudja magáénak. Ahogyan a jelenlegi állapot mutatja, ehhez kegyetlen mennyiségű embert mozgósítottak. Jóllehet motivációjuk nem rejtett, ilyenkor talán elég néhány ezer embert felbuzdítani, hogy az rántsa magával többit. Újabb csapatok érkeznek az utcákból, s a tömeg lassan a tízezres nagyságrendet fogja elérni. Talán senki sem gondolta, hogy a koszos sikátorokban, a lerobbant és málladozó házakban, a szegénynegyed területein, de talán még a környező falvakban ekkora létszámú köznép, és sanyarú sorsú bújik meg, ez most látszik, mikor kiengedik haragjukat és hangjukat.*
- GYERTEK KI! GYERTEK KI! GYERTEK KI! *Visszahangzik a barakk előtti tér. Danló, Bölény és a katonák arra figyelhetnek fel, hogy az ütemes harsogás miatt alig észrevehetően, de remegni kezd alattuk a föld. Emellé párosul, hogy a szerzett kapák, kaszák, villák, fegyverek nyeleinek végét valaki elkezdi a földhöz verdesni. Előbb csak halk kereplés szerű hang, aztán már szinte mindenki követi a szokást, mint távoli népek csata előtti együttes üvöltése, vagy a pajzshoz verdesett kardok hangja, az ordításba immár gyomorforgató ritmus is keveredik.*
//Bölény//
*Bölény is észhez tér, s ahogy körbenéz, magas falak között találhatja magát. Talán intelligenciája elég magas ahhoz, hogy felmérje innen csak egy kiút van és az sem könnyű. Állapotát tekintve nyilván nem tudja fizikai erejének maximumát nyújtani, a másik, amit észrevehet, hogy harci kalapácsa a múlté már, azt bizony elkobozták tőle. Testének össze kell szednie még magát, de ennyi gyalogos ellen kevés eséllyel indul. Kérdés, mi a szándéka?*
//Danlo//
*Danlo szavaira a rettegő katonák némi megerősített szívvel bólintanak, s a vezényszavakra köpenyüket levetik. Némelyikük szomorú szemekkel követi, ahogy a kósza szellő által felkapott palást lassan a porba hull. Van, ki idegesen még rá is tapos, legszívesebben kardját is földhöz vágná, de esküje és társai iránt érzett hűsége nem engedi ezt, így csak felszegett fejjel néz előre, fejében kavargó gondolatokkal. A férfi, ki korábban a börtönből érkezett, már szintén összeszedi magát, köpenyét leveti, azonban további tervei is vannak. Jól tudja, a frissen kinevezett főtisztnek szinte esélytelen hat felé figyelni, így Danlohoz lép, s kezét határozottan karjára teszi:*
- Szolgálatra jelentkezem! A börtön kérdését megoldjuk, parancsnok! Elég ennyi tűz, semmi szükség arra, hogy tápláljuk. *Még két embernek füttyent, tán valahonnan ismeri őket. Danlo vélhetően hasonlóképp döntene ebben a helyzetben, hisz a tömeg haragjával megbirkózni, Bölény felett ítélkezni, emellett a rabokat intézni képtelenség. Dönteni kell. Ezt a döntést meghozták helyette. A három férfi lassan torlaszokat kezd állítani a cellablokk felé vezető ajtó felé. A pántokat megerősítik, lándzsákkal támasztják ki, valamint a reteszek közé még egy rozsdás kardot is hajtanak. Belülről immár képtelenség kinyitni. Persze kérdés a tömegnek mi célja van? Bűnözők e a bűnözők, vagy immár koholt vádak alapján elítélt köznép tagjai?*
//A börtönben//
*A lentiek hangos pakolászás hangjaira lehetnek figyelmesek az ajtó mögött. Mintha az eddig sem könnyen engedő ajtó elé tárgyakat halmoznának fel, s az egyik lepattant pánt helyére újabb vasalatok kerülnének. Ennyi emberrel jelenleg képtelenség kinyitni. Valami mást kellene megpróbálni. Talán a többi rab?*
//Bölény//
*Danlo utasítására három állig felfegyverzett őr válik ki a katonai sorfalból, s erős kötelekkel kezükben lépnek Bölény elé:*
- Térdeljen le! Ez parancs! *Üvöltenek rá erélyesen. Lassan közelítenek, míg kardtávolságba nem érnek, körbeveszik az óriást. Az egyikük vállán lóg a kötél, a kardot mindaddig markolja, míg Bölény az utasítást végre nem hajtja.*
//Mindenki a barakkban//
*Danló vezényszavaira az íjászok is felsorakoznak. Hirtelen lelassul az idő, s a tömeg harsogása mellett a csapatvezetők kiáltása hallik:*
- Sooorakozóóóóó! Fegyveeeert kéééézbe! Alakzatbaaaa! Kapuuuut, nyiss!
*Határozott hangok ezek, függetlenül a korábbi félelemtől, többen megemberelik magukat, persze még így is akadnak kétkedők az elsős sorokban. A tömeg gyilkos tekintettel figyel, s néhány katona a kezüket karddal fejti le a rácsokról. Előbb méltatlankodó ordítás, majd néhány ujj a földre hull. Az első vércseppek lassan megfestik a kövezetet. Olaj a tűzre. Pattanásig feszült pillanatok, melyek elvesznek a szélben, a vasrács lassan és nyikorogva enged, sok belekapaszkodót felrántva a levegőbe, s mikor az íjászok az első vesszőt elengedik, többen a tömeg oldaláról számosan a porba hullanak, vesszővel teletűzdelt torokkal és mellkassal. Azonban a tömeg sem rest, valahonnan a távolból szintén vezényszavak hangoznak:*
- Pajzsokaaaat! Feeeeeel! Ne engedd a kaput visszacsukniiii! *Jó néhányan tülekednek szekrényekből összetákolt védőpajzsokkal, kifejezetten az íjászok ellen, azonban a rengeteg embertől nehezen jutnak oda a kapuhoz, így az első kifelé irányuló roham megkezdődhet. Danlo is tisztában lehet azzal, hogy a túlerő óriási, mondhatni reménytelen méreteket ölt. A barakk kijárata szűk, magán a vaskapun egyébként is csak egymás mellett egyszerre tíz-húsz katona férhet el, míg mögöttük feltorlódnak, igaz ők alakzatban, a tömeg pedig hömpölygő masszaként, egymást lökdösve befelé, nők, gyerekek, férfiak, árusok, koldusok vegyesen.
Az első rohamra minden kapuban álló támadó katona azonnal elesik, van, ki a hátába kapott nyílvesszőtől, van kit lerántanak és eltaposnak, van kinek gyomrába vasvilla kerül. A mögéjük azonnal felsorakozó újabb katonából is leszúrnak néhányat, halálhörgés és dühös ordítás keveredik. A vér szaga kezd terjengeni, bűzös felhőként keveredve az izzadtság, a vizelet és a kiomló belek szagával. Emellett a tömeg néhány lépést kissé beljebb nyomul, jóllehet az azonnal sorba álló katonák még feltartják őket, kijutni egyelőre egyiknek sem sikerül. Danlo utasítására az egyébként is megcsappant sereg szinte azonnal tizedét veszíti el.*
7324. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-04 22:24:00
Üzenet elküldve: 2018-09-04 22:24:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A harag napja//
*Ahogy társai felsorakoznak mellette és mögötte, némileg visszakúszik szívébe a bátorság. Bárki bármit mond, nemes dolog szolgálni egy ügyet, még ha az életünkbe kerül is. Ezt nevezik hősi halálnak.
Ő azonban nem kíván meghalni és társainak sem kíván hasonlót. Bármily csekély is az esély a túlélésre, az utolsó szalmaszálat is megmozgatják az ügy érdekében.*
-A köpenyt rakjátok el. Nem lesz szükségetek most rá.
*Néz hátra a válla felett a "futókra."*
-Vegyüljetek el. Ha épségben kiértetek, úgy kell rohannotok, mint még soha. Dalba foglalják majd nevetek, ha sikerül. Erre gondoljatok.
*Visszafordul társaihoz, kik mellette sorakoznak.*
-Helyet csinálunk nekik, majd összezárunk. Kivágjuk magunkat innen.
*Nem fogja megvárni, míg felkészülten, annak rendje és módja szerint rájuk törik a kaput.*
-Aki kiér közülünk, irány a... Krenkataur.
*Elvégre ott van az, mi megmaradt az Őrségből. Talán újrakezdhetik.*
-Érthető? Ne legyen szívetekben sem félelem, sem kegyelem. Ők sem fognak kegyelmezni nektek.
*Hátrapillant a "futókra a válla felett és szíve kihagy egy ütemet.*
-Íjászok!
*Mutat a hátuk mögé az óriás irányába. Erre aztán végképp nincs idő. Arcpálma helyett azonban az óriást fixírozza.*
-Bölény!
*Kiáltja el magát.*
-Ha megmozdulsz, kilyuggatunk. Ez nem vicc.
*Maradt volna fekve. Nem hibáztatja társait, amiért nem kötötték gúzsba a foglyot, hiszen mindenki a saját túlélésével volt elfoglalva. De ez most a lehető legalkalmatlanabb pillanat óriásokra.*
-Most pedig megkötözünk és ha nem akarod sorsod itt helyben bevégezni, hagyni fogod. Ez az ajánlatom.
*Biccent három társának és reméli, hogy érteni fogják a célzást és kiválnak a sorból, hogy megkötözhessék a foglyot.*
-Nem áll jogomban ítélkezni feletted és nincs módomban a Krenkataurba szállíttatni. De megölünk, ha ellen állsz.
*Habozik kissé. Legjobb lenne itt helyben kinyírni és oda a gond. De nem veszítheti el a fejét.*
-Térdelj le és nem esik bántódásod, szavamat adom. Itt maradsz megkötve. A nép lesz majd utánunk a te bírád, ők döntenek az életedről. Még így is nagyobb sanszod van, mint nekünk.
*Jelenik meg pengevékony ajkán egy gunyoros mosoly. Semmi szín alatt nem vetné be az óriást, inkább megölné. Hogy is bízhatnának meg benne?*
-Vissza a sorba!
*Ordítja el magát vagy a megkötözött, vagy a halott óriással hátuk mögött.*
-Íjat feszíts! Kaput nyiss!
*Pillant fel a katonára a falnál, aki remélhetőleg felfogja húzni majd a kaput. Nem várja meg, míg hátulról is rájuk törnek a foglyok.*
-Amint nyílik a kapu, lőj! Alakzatot ne törd meg! Levágod, bárki áll is eléd. Mutassuk meg, hogy kié a város!
*A halál pedig ott körözik fejük felett, mint prédáját leső sólyom.*
*Ahogy társai felsorakoznak mellette és mögötte, némileg visszakúszik szívébe a bátorság. Bárki bármit mond, nemes dolog szolgálni egy ügyet, még ha az életünkbe kerül is. Ezt nevezik hősi halálnak.
Ő azonban nem kíván meghalni és társainak sem kíván hasonlót. Bármily csekély is az esély a túlélésre, az utolsó szalmaszálat is megmozgatják az ügy érdekében.*
-A köpenyt rakjátok el. Nem lesz szükségetek most rá.
*Néz hátra a válla felett a "futókra."*
-Vegyüljetek el. Ha épségben kiértetek, úgy kell rohannotok, mint még soha. Dalba foglalják majd nevetek, ha sikerül. Erre gondoljatok.
*Visszafordul társaihoz, kik mellette sorakoznak.*
-Helyet csinálunk nekik, majd összezárunk. Kivágjuk magunkat innen.
*Nem fogja megvárni, míg felkészülten, annak rendje és módja szerint rájuk törik a kaput.*
-Aki kiér közülünk, irány a... Krenkataur.
*Elvégre ott van az, mi megmaradt az Őrségből. Talán újrakezdhetik.*
-Érthető? Ne legyen szívetekben sem félelem, sem kegyelem. Ők sem fognak kegyelmezni nektek.
*Hátrapillant a "futókra a válla felett és szíve kihagy egy ütemet.*
-Íjászok!
*Mutat a hátuk mögé az óriás irányába. Erre aztán végképp nincs idő. Arcpálma helyett azonban az óriást fixírozza.*
-Bölény!
*Kiáltja el magát.*
-Ha megmozdulsz, kilyuggatunk. Ez nem vicc.
*Maradt volna fekve. Nem hibáztatja társait, amiért nem kötötték gúzsba a foglyot, hiszen mindenki a saját túlélésével volt elfoglalva. De ez most a lehető legalkalmatlanabb pillanat óriásokra.*
-Most pedig megkötözünk és ha nem akarod sorsod itt helyben bevégezni, hagyni fogod. Ez az ajánlatom.
*Biccent három társának és reméli, hogy érteni fogják a célzást és kiválnak a sorból, hogy megkötözhessék a foglyot.*
-Nem áll jogomban ítélkezni feletted és nincs módomban a Krenkataurba szállíttatni. De megölünk, ha ellen állsz.
*Habozik kissé. Legjobb lenne itt helyben kinyírni és oda a gond. De nem veszítheti el a fejét.*
-Térdelj le és nem esik bántódásod, szavamat adom. Itt maradsz megkötve. A nép lesz majd utánunk a te bírád, ők döntenek az életedről. Még így is nagyobb sanszod van, mint nekünk.
*Jelenik meg pengevékony ajkán egy gunyoros mosoly. Semmi szín alatt nem vetné be az óriást, inkább megölné. Hogy is bízhatnának meg benne?*
-Vissza a sorba!
*Ordítja el magát vagy a megkötözött, vagy a halott óriással hátuk mögött.*
-Íjat feszíts! Kaput nyiss!
*Pillant fel a katonára a falnál, aki remélhetőleg felfogja húzni majd a kaput. Nem várja meg, míg hátulról is rájuk törnek a foglyok.*
-Amint nyílik a kapu, lőj! Alakzatot ne törd meg! Levágod, bárki áll is eléd. Mutassuk meg, hogy kié a város!
*A halál pedig ott körözik fejük felett, mint prédáját leső sólyom.*
7323. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-04 20:38:23
Üzenet elküldve: 2018-09-04 20:38:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// A harag napja //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Fene se tudja hogy miért, de valahogy nem hatott rá a szanitéc ébresztő bűzbombája. Ha tippelnie kéne, köze lehet hozzá az er fajta mágiának amit rászórtak. Jó altatónak bizonyultak. Feküdt tovább, és az igazak álmát aludta. Mígnem, ki tudja hány óra elteltével, lassan felemelkednek a pillái. Alighanem az iszonyatos hangzavar ébreszthette fel. Bambán mered a kék égre, amennyiben senki se csinált vele semmi ronda dolgot álmában, szépen oldalra fordul, majd lassan feltápászkodik, s amennyiben nem akadályozza senki két lábra is áll. Toronyként magasodva minden résztvevő felé. Bambán mered, és igyekszik feldolgozni amit lát. Tekintete végig fut a városi őrség megmaradt tagjain. A kint üvöltő ezreken. S a hátsó ajtón állapodik meg, melyről épp lepattan egy retesz. A riadtan hátra forduló emberi arcokból azt a következtetést vonja le, hogy az a dolog ami ott bent van, sem kecsegtet számukra túl sok jóval. Halvány vicsor, majd egy ásítás jelenik meg arcán, s kényelmesen kinyújtózik. Amennyire látja, itt sok értelme nincs a kapkodásnak. A fegyverei mind elvesztek, ez jól tudja, de bízik benne hogy a városi őrség derék legényei a saját pajzsán cipelték ide, ha így volt, s itt van valahol a közelben a szerszám, úgy komótosan azt is magához veszi. Persze mindezt csak akkor, ha nem ugrott még neki senki, és nem bonyolódott egyelőre senkivel véres közelharcba.*
-Szar dolo' két tűz közé kerűni skacok. Hát még három közé', ehh.*Amennyiben nem vetkőztették le, a páncélja továbbra is rajta, s a sisak se lehet messze hogy a fejébe húzza. A jó öreg rohambili nélkül nem élet az élet.
Őszintén szólva, van némi kétsége afelől hogy ha a a kinti hőbörgők bejönnek a kapun, nem fognak mindenkit ízekre tépni, csak simán miért ne alapon. Ez az egyetlen oka annak, hogy egyelőre nem szállt be a buliba. Van valami a levegőben, ajánlatot vár.
Azt így első blikkre látja, hogy ha a megmaradt őrség a jelenlegi stratégiával és létszámmal akar bármit is kezdeni, akkor az előtt végük lesz, hogy bárki kimondhatná hogy görbe bögre. Persze, ha őt kérdeznék, javasolna mást. Akár, ne adja a szerencse hozó nyúl láb, még be is dobná, nem kis személyes hatását egy kétségbe esett csatában. Persze, valami átkozottul jó ajánlatra lenne szükség, és fegyverre, meg lábvasakra, és combvasakra, meg esetleg egy csataszoknyára, és mindezt átkozottul gyorsan,és akkor talán. Na, de ne rohanjunk semerre. Ő egyelőre egy fél vigyorral áll. Minden a tiszten múlik.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Fene se tudja hogy miért, de valahogy nem hatott rá a szanitéc ébresztő bűzbombája. Ha tippelnie kéne, köze lehet hozzá az er fajta mágiának amit rászórtak. Jó altatónak bizonyultak. Feküdt tovább, és az igazak álmát aludta. Mígnem, ki tudja hány óra elteltével, lassan felemelkednek a pillái. Alighanem az iszonyatos hangzavar ébreszthette fel. Bambán mered a kék égre, amennyiben senki se csinált vele semmi ronda dolgot álmában, szépen oldalra fordul, majd lassan feltápászkodik, s amennyiben nem akadályozza senki két lábra is áll. Toronyként magasodva minden résztvevő felé. Bambán mered, és igyekszik feldolgozni amit lát. Tekintete végig fut a városi őrség megmaradt tagjain. A kint üvöltő ezreken. S a hátsó ajtón állapodik meg, melyről épp lepattan egy retesz. A riadtan hátra forduló emberi arcokból azt a következtetést vonja le, hogy az a dolog ami ott bent van, sem kecsegtet számukra túl sok jóval. Halvány vicsor, majd egy ásítás jelenik meg arcán, s kényelmesen kinyújtózik. Amennyire látja, itt sok értelme nincs a kapkodásnak. A fegyverei mind elvesztek, ez jól tudja, de bízik benne hogy a városi őrség derék legényei a saját pajzsán cipelték ide, ha így volt, s itt van valahol a közelben a szerszám, úgy komótosan azt is magához veszi. Persze mindezt csak akkor, ha nem ugrott még neki senki, és nem bonyolódott egyelőre senkivel véres közelharcba.*
-Szar dolo' két tűz közé kerűni skacok. Hát még három közé', ehh.*Amennyiben nem vetkőztették le, a páncélja továbbra is rajta, s a sisak se lehet messze hogy a fejébe húzza. A jó öreg rohambili nélkül nem élet az élet.
Őszintén szólva, van némi kétsége afelől hogy ha a a kinti hőbörgők bejönnek a kapun, nem fognak mindenkit ízekre tépni, csak simán miért ne alapon. Ez az egyetlen oka annak, hogy egyelőre nem szállt be a buliba. Van valami a levegőben, ajánlatot vár.
Azt így első blikkre látja, hogy ha a megmaradt őrség a jelenlegi stratégiával és létszámmal akar bármit is kezdeni, akkor az előtt végük lesz, hogy bárki kimondhatná hogy görbe bögre. Persze, ha őt kérdeznék, javasolna mást. Akár, ne adja a szerencse hozó nyúl láb, még be is dobná, nem kis személyes hatását egy kétségbe esett csatában. Persze, valami átkozottul jó ajánlatra lenne szükség, és fegyverre, meg lábvasakra, és combvasakra, meg esetleg egy csataszoknyára, és mindezt átkozottul gyorsan,és akkor talán. Na, de ne rohanjunk semerre. Ő egyelőre egy fél vigyorral áll. Minden a tiszten múlik.*
7322. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-04 14:41:14
Üzenet elküldve: 2018-09-04 14:41:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A harag napja//
*Danlo szembesül sorsával, mely felemeli, egyben talán el is taszítja. A felrángatott katona egy darabig megszégyenültem szipog, de aztán lassan előbb tekintetét, majd karját emeli tisztelgésre. Könnyei még ugyan potyognak arcáról, de szemében már az elszántságot igyekszik összegyűjteni:*
- Igenis... uram! *Mert bár bizonytalan, Danlo határozott és kemény, pont úgy viselkedik, ahogy egy tisztnek kell, még ha ruhája és rangja alapján korábban közkatona is volt. Homlokát ráncolja aztán a kérdésre, láthatóan gondolkodik kissé, vagy nem járta be még a barakkot eléggé, vagy csak börtönszolgálatra osztották be, ezt nem lehet tudni, azonban válasza megfelelően határozott.*
- Nincs, uram. Sajnos az az egyetlen. *Mutat kissé remegő kézzel a ki és belengő vaskapura, a rácsokra szorult rengeteg piszkos kézre, a mögötte villámló, dühöngő szemekre. Danlo ordítására ismét néhányan felkapják tekintetüket, s kényszeredetten fordítják el, ki a falról (hol valószínűleg menekülési útvonalat keresett), ki pedig a barakk lengedező vaskapujáról, s a mögötte tomboló tömegről. Nem biztos, hogy az öt kiválasztott katona arcán uralkodó érzelmek boldogságról árulkodnak. Persze kényszeredetten veszik át a leveleket. Ettől függetlenül a parancs, az parancs és láthatóan Danlo az egyetlen épen gondolkodó elme jelenleg. A katonáknak pedig támasz kell, nagyon erős támasz.*
- Értettük, uram! *Mondják szinte egyszerre, majd egymás mellé sorakoznak, fegyverükkel oldalukon és reménytelen futásra készen. Ez már hat a többiekre is, legalább hangyányi elszántság tükröződik a szemekben, a családjukért, gyermekekért, feleségekért aggódó pillantások mellett. Persze ők vélhetően már biztonságban vannak, de mi lesz, ha nem látják többé a családfőt? A motiválás egy katona számára hat, mindig hat, még a legsanyarúbb helyzetben is, így ha némán is, kissé megtörve is, de mindnyájan felállnak, hogy felsorakozzanak Danlo mellé. A harcedzett, villogó tekintetek, a melléjük szegődött vérgőzős őrület, mely ahhoz szükséges, hogy e csatát legalább néhány percig, de túléljék, mindenkire hat. Maroknyi íjászcsapat érkezik, talán a sereg egynegyede, talpig bőrben, néhol kissé viseltesen, a parancsnak megfelelően hátra állnak. Hogy a nép hogyan reagál minderre? Így, hogy a háttérből újabb "szabadcsapatok" érkeznek a több ezres tömeget még nagyobbra duzzasztva, a harsogás szinte már elviselhetetlenné erősödik. Ki a vaskapuhoz szorult akkor sem tudna hátrálni, ha akarna, így inkább engedve a nép akaratának, tovább rángatják a rácsot eszelősen:*
- GYERTEK KI! GYERTEK KI! GYERTEK KI! *Némelyek őrült tekintettel, széles vigyorral arcukon kilógó nyelvüket rázzák, hogy az onnan szétfreccsenő nyál beterít mindenkit, úgy néznek a katonákra. Van, ki csak öklét rázza, de szemében olyan tűzzel, mi azt sugallja itt már csak a halál ad megváltást. Vannak szervezettebbek is, kik zsákmányolt fegyverekkel sorakoznak fel szépen a fal tövében, vigyázva arra, hogy az íjászok ne érjék el őket. Ennek védelmében több széles fatáblát is hoztak, tán nemesi szekrényajtók lehettek valamikor, melyeket jelenleg fejük fölött tartanak. De még mindig nincs vége. Még mindig nincs itt mindenki. Még mindig hiányzik valami.*
- Még váááááárj... méééég ne mozduuuuuulj! *Harsannak a szavak a tömegből, így marad csak az ordibálás és fenyegetőzés, mit kiállni nagyon nehéz, ez hallatszik a megzörrenő fényes páncélokon, ez látszik az olykor a bokán csordogáló meleg vizeleten. Ez érződik a forró izzadtság áporodott bűzén. De a katonák sorfala tart. Még egyelőre tart, jóllehet csak megfigyelő szerepet tölt be.*
*Mindeközben a cellasor külső ajtajáról hangosan, csörrenve pattan le egy retesz, ezt Danlo és az onnan menekülő katona is hallhatja.*
- Uram segíts! *hangzik a fohász egy katona szájából, nem tudni kihez szól. Nyilván valaki vagy valakik erőteljesen nyomják belülről. Az ajtó azonban még tart, s nem enged az erőnek. Kérdés, hogy ez vajon meddig lesz így, s mikor kerülnek két tűz közé a katonák.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.04 14:47:34
*Danlo szembesül sorsával, mely felemeli, egyben talán el is taszítja. A felrángatott katona egy darabig megszégyenültem szipog, de aztán lassan előbb tekintetét, majd karját emeli tisztelgésre. Könnyei még ugyan potyognak arcáról, de szemében már az elszántságot igyekszik összegyűjteni:*
- Igenis... uram! *Mert bár bizonytalan, Danlo határozott és kemény, pont úgy viselkedik, ahogy egy tisztnek kell, még ha ruhája és rangja alapján korábban közkatona is volt. Homlokát ráncolja aztán a kérdésre, láthatóan gondolkodik kissé, vagy nem járta be még a barakkot eléggé, vagy csak börtönszolgálatra osztották be, ezt nem lehet tudni, azonban válasza megfelelően határozott.*
- Nincs, uram. Sajnos az az egyetlen. *Mutat kissé remegő kézzel a ki és belengő vaskapura, a rácsokra szorult rengeteg piszkos kézre, a mögötte villámló, dühöngő szemekre. Danlo ordítására ismét néhányan felkapják tekintetüket, s kényszeredetten fordítják el, ki a falról (hol valószínűleg menekülési útvonalat keresett), ki pedig a barakk lengedező vaskapujáról, s a mögötte tomboló tömegről. Nem biztos, hogy az öt kiválasztott katona arcán uralkodó érzelmek boldogságról árulkodnak. Persze kényszeredetten veszik át a leveleket. Ettől függetlenül a parancs, az parancs és láthatóan Danlo az egyetlen épen gondolkodó elme jelenleg. A katonáknak pedig támasz kell, nagyon erős támasz.*
- Értettük, uram! *Mondják szinte egyszerre, majd egymás mellé sorakoznak, fegyverükkel oldalukon és reménytelen futásra készen. Ez már hat a többiekre is, legalább hangyányi elszántság tükröződik a szemekben, a családjukért, gyermekekért, feleségekért aggódó pillantások mellett. Persze ők vélhetően már biztonságban vannak, de mi lesz, ha nem látják többé a családfőt? A motiválás egy katona számára hat, mindig hat, még a legsanyarúbb helyzetben is, így ha némán is, kissé megtörve is, de mindnyájan felállnak, hogy felsorakozzanak Danlo mellé. A harcedzett, villogó tekintetek, a melléjük szegődött vérgőzős őrület, mely ahhoz szükséges, hogy e csatát legalább néhány percig, de túléljék, mindenkire hat. Maroknyi íjászcsapat érkezik, talán a sereg egynegyede, talpig bőrben, néhol kissé viseltesen, a parancsnak megfelelően hátra állnak. Hogy a nép hogyan reagál minderre? Így, hogy a háttérből újabb "szabadcsapatok" érkeznek a több ezres tömeget még nagyobbra duzzasztva, a harsogás szinte már elviselhetetlenné erősödik. Ki a vaskapuhoz szorult akkor sem tudna hátrálni, ha akarna, így inkább engedve a nép akaratának, tovább rángatják a rácsot eszelősen:*
- GYERTEK KI! GYERTEK KI! GYERTEK KI! *Némelyek őrült tekintettel, széles vigyorral arcukon kilógó nyelvüket rázzák, hogy az onnan szétfreccsenő nyál beterít mindenkit, úgy néznek a katonákra. Van, ki csak öklét rázza, de szemében olyan tűzzel, mi azt sugallja itt már csak a halál ad megváltást. Vannak szervezettebbek is, kik zsákmányolt fegyverekkel sorakoznak fel szépen a fal tövében, vigyázva arra, hogy az íjászok ne érjék el őket. Ennek védelmében több széles fatáblát is hoztak, tán nemesi szekrényajtók lehettek valamikor, melyeket jelenleg fejük fölött tartanak. De még mindig nincs vége. Még mindig nincs itt mindenki. Még mindig hiányzik valami.*
- Még váááááárj... méééég ne mozduuuuuulj! *Harsannak a szavak a tömegből, így marad csak az ordibálás és fenyegetőzés, mit kiállni nagyon nehéz, ez hallatszik a megzörrenő fényes páncélokon, ez látszik az olykor a bokán csordogáló meleg vizeleten. Ez érződik a forró izzadtság áporodott bűzén. De a katonák sorfala tart. Még egyelőre tart, jóllehet csak megfigyelő szerepet tölt be.*
*Mindeközben a cellasor külső ajtajáról hangosan, csörrenve pattan le egy retesz, ezt Danlo és az onnan menekülő katona is hallhatja.*
- Uram segíts! *hangzik a fohász egy katona szájából, nem tudni kihez szól. Nyilván valaki vagy valakik erőteljesen nyomják belülről. Az ajtó azonban még tart, s nem enged az erőnek. Kérdés, hogy ez vajon meddig lesz így, s mikor kerülnek két tűz közé a katonák.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.04 14:47:34
7321. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-09-02 22:17:02
Üzenet elküldve: 2018-09-02 22:17:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Leválik a barakk előtt gyülekező csapatról, nem szeretne hasonló helyzetbe kerülni, mint a kúriánál. Persze, megveti a nemeseket, csak maguknak köszönhetik. Azért az őrséggel nem kerülne újra összetűzésbe...
Hátrasimítja izzadságtól csatakos haját és lelécel. A Gazdagnegyed felé veszi az irányt, ott még ennyi idő után is megtalálhatja az ember a szerencséjét manapság.*
-Grunar, jössz? Nem tetszik ez nekem.
*Kocogtatja meg társa vállát. Együtt nőttek fel, egész életükben együtt rótták a Szegénynegyed utcáit.*
-Várjuk meg mi lesz.
*Feleli Grunar hátra sem fordulva. Lábujjhegyre ágaskodva próbálja kivenni, mi történik a kapunál.*
-Én lépek.
*És lép is. Zsebében kést szorít, mert hiába a köznép uralma, sosem lehet tudni, épp aktuálisan ki köt bele az emberbe.
Odalenn a Szegénynegyedben jó pár balhén túl vannak már. Nem csak Grunarnak, de jó néhány srácnak hasznát venné most onnan. A betörések, a piszlicsáré ügyeik... Hányszor, de hányszor futottak a Városi Őrség elől. Megmosolyogtató, de ez már a múlt. Még sosem volt ekkora sansz a kezében, hogy jövőt építhessen. Anyja halála óta magára volt utalva, a kalyibát is eladta már rég. Ideje új kecó után nézni.*
Hátrasimítja izzadságtól csatakos haját és lelécel. A Gazdagnegyed felé veszi az irányt, ott még ennyi idő után is megtalálhatja az ember a szerencséjét manapság.*
-Grunar, jössz? Nem tetszik ez nekem.
*Kocogtatja meg társa vállát. Együtt nőttek fel, egész életükben együtt rótták a Szegénynegyed utcáit.*
-Várjuk meg mi lesz.
*Feleli Grunar hátra sem fordulva. Lábujjhegyre ágaskodva próbálja kivenni, mi történik a kapunál.*
-Én lépek.
*És lép is. Zsebében kést szorít, mert hiába a köznép uralma, sosem lehet tudni, épp aktuálisan ki köt bele az emberbe.
Odalenn a Szegénynegyedben jó pár balhén túl vannak már. Nem csak Grunarnak, de jó néhány srácnak hasznát venné most onnan. A betörések, a piszlicsáré ügyeik... Hányszor, de hányszor futottak a Városi Őrség elől. Megmosolyogtató, de ez már a múlt. Még sosem volt ekkora sansz a kezében, hogy jövőt építhessen. Anyja halála óta magára volt utalva, a kalyibát is eladta már rég. Ideje új kecó után nézni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361