//Értelmetlen fejveszejtés//
//Norhärt Raegnärd//
*Az óriás heves kirohanásaira nem érkezik hasonló válasz, az asztal mögött ülő fáradt fickó csak megvakarja deresedő halántékát, s mindent pontosan lejegyez az előtte lévő pergamenre. Norhärt nem tud leolvasni semmit az arcáról, ahogyan az őt körülvevő többi őrről sem. Nyilvánvaló számára, hogy a sorsáról most fognak dönteni, de hogy a végleges határozat mi lesz, azt előre nem tudhatja.*
-Rendben. *bólint végül az ismeretlen hadnagy, megköszörüli a torkát, majd kihirdeti az ítéletet:*
-Norhärt Raegnärd! A tanúk elmondása és a saját vallomásod alapján bűnösnek talállak gyilkosság vádjában. Tetted bűnös mivoltának teljes tudatában, ugyanakkor hirtelen felindulásból követted el, megbánást nem tanúsítasz. Ezen okok alapján a büntetésed bakó általi lefejezés, melyet holnap hajnalban fognak végrehajtani. Végeztünk. *lepecsételi a pergament, s int, hogy vezessék el az óriást, amit meg is tesznek. Nem a cellájába viszik vissza, hanem egy másik folyosón indulnak el, a siralomházba, hol a halálra ítéltek várják, hogy végrehajtsák rajtuk az ítéletet. Norhärt igen hamar egy üres cellában találja magát, s mivel igen legyengült állapotban van, nem igen tud ellenkezni, még ha akar, akkor sem. Az őrök, miután rázárják a rácsos ajtót, elvonulnak, s az óriás egyedül marad a gondolataival, legalábbis egyelőre.*
//Xoumou Zhuomian//
*A szerzetes talán már idejét sem tudja, mióta rostokol a cellájában. A végletekig le van gyengülve, a fény és tápanyagok hiányában, az sem volna igazán csodaszámba menő dolog, ha ennyi idő után az őrület elhatalmasodott volna rajta.
Már régen letett minden reményről, hogy valaha is kijusson innen, elfogadta, hogy ezen a helyen, ezen a szűk, mocskos, dohos cellában fog megrohadni.
Ám a Sors, úgy néz ki, nem ezt szánta neki, mert a legváratlanabb pillanatban (noha ennyi idő után már mindegyik az volna) nyílik a cella ajtaja. Xoumou először el sem hiszi, azt hiszi, csak az elméje játszik vele, de nem, az ajtó tényleg nyílik, fáklyák fénye világítja meg arcát, szemét szúrja a hirtelen jött behatás.*
-Mozdulj, mocsok, szaporán! *csattan egy parancsoló hang, s egy vödörnyi kúthideg víz loccsan a rabon.*