//Rynizz - Esyae//
* Jó hallgatóság meg kell hagyni, villan, át agyán miközben beszél, hisz a rubint szemű türelmesen hallgatja végig, s talán mintha egyet is értene vele. Bólint, az első kijelentésére. Igen ez elsőre látszódott, csodálkozott is, hogy eddig nem ütötték agyon, amiért egyedül császkál. Ábrázata megnyúlik, s akárhogy is próbálná titkolni, tetőtől talpig végig méri. Már tenné is fel a kérdést, hogy akkor, most miért nem.? De hamar megelőzik, úgy beszél, mintha valami társalkodónője lenne. Aztán minden érthetővé válik. Igen maga is tapasztalta már, hogy ha egy erős, férfi nem tartja karban magát, hát bizony az hamarosan lerobban. *
- Ez borzasztó. * tör ki belőle talán először, a női együtt érzés. Elindul, hogy Ryn vállára tegye a kezét, mint egy együtt érzésből, de megakad a mozdulatban. Nem tudja, milyen reakciót váltana ki belőle, mégis csak egy férfi. *
- Szörnyű dolog, elveszteni valamit az életünkből. *jól tudja. Bár szíve szerint cserélne az elfel. Nem tudja, mi a jobb, nem emlékezni egy olyan életre mely szinte tökéletes volt, de már sose lehet olyan, mint volt. S csak az űrt érzi, melyet talán sose fogja betölteni semmi. Vagy nem emlékezni, se jóra se rosszra és újat kezdeni. *
A heves reakcióra csak hátra hőköl. Majd, kissé rosszallóan pillant az elfre.
- Hát, mit gondoltál? Már az elején mondtam, hogy ha kilépsz innen, nem leszel még lovag, sem, harcos. Még semmi sem leszel, fakarddal még a gyerekek is tudnak hadonászni. Néz kürül… * tárja szét a karjait. Hangjába inkább némi irónia költözik, felháborodás helyett. Nem emeli fel hangját, úgy beszél, hogy lehetőleg csak az elf hallja. *
- Szerinted az ott… * mutat egy jó nagydarab fickóra, kicsit távolabb. *
- … mit művelne veled? Még kard se kellene neki. Egy jó nagy parasztlengő, s hívhatnám a felcsert. Vékony vagy és nyeszlett, meg lehet az én karom vastagabb a combodnál. * persze ez egy erős túlzás volt, viszont próbálja visszarántani a valóságba Rynt. Utána kicsit megbánja, hogy ilyen nyers volt vele. De nem magyarázkodik, s ha már bele kezdet végig is mondja. Csak remélni meri, hogy úri lelkét nem viseli meg nagyon. *
- Mint, látod, ez fából van, könnyen forgatod, de egy igazi kard… az más, súlya van, s az bizony tartani kell. S ha nem edzel minden nap, sosem leszel olyan, mint voltál. Szerinted ezek itt, mitől ilyenek, csupa izom mind, s elhihetted nem a festéstől.
* Az ajánlat kecsegtető, nem lenne gondja szállásra, élelemre, s némi megbecsülést visszakaphatna az életébe. És még ezért fizetnének is. S ahogy elnézi, a szerencsétlent, mert be kell vallani az, sok gondja nem lenne vele. Eléggé kezelhető, eltekintve a hisztis kirohanásait. De fogalma sincs, hogy mennyit is kérhetne, amiért okítja. Ezért bízva a másik jó indulatába, válogatja össze a szavakat.*
- Rendben. Én, tanítalak, ha te megadod, mind azt mit ígértél. Mellette tisztelek, rangodhoz mérten, de nem vagyok a szolgád. * tudja ő jól, hogy miként mennek a gazdagoknál a dolgok. Hisz ő maga is kékvérű.De büszkeség és méltósága megmaradt, annak ellenére is, hogy ezt nem tudja csak ő. *
- Így megfelel? S a fizetséget rád bízom, adj, amennyit jónak látsz.