//Madarat tolláról//
*Azon feltevés, miszerint olvadozna eme párbaj lehetőségétől téves lenne. Nem mintha meghátrálna a küzdelem elő, ha van értelme, de itt most nem sokat lát bele. Talán azért, mert ha megint a szituációba képzelve magát, és lova sérült volna meg, az első dolga nem a tettes laposra verése lenne, hanem a pórul járt jószág ápolása. De hát nincs ezen mit csodálkozni, nő, s mint ilyen mások a prioritásai. Vagy talán túl elfogult a patással, az eredmény szempontjából mindegy is. Láthatóan cseppet sem boldog, cseppet sem nyugodt, sőt, feszültsége minden egyes pillanattal nő.
Elég ránézni a sértett félre, láthatóan tud vigyázni magára, a társát sem az vezette ide, mert féltené, sokkal inkább a kettejük közti kötelék. Egyik sem tűnik olyannak, aki ne tudna magára vigyázni, és lám, egyre több és több figyelmet kapnak. Tényleg mint egy vegyes falka, aminek egy részét a dögevők képezik. Legalábbis ebben a helyzetben arra emlékezteti a lányt az újabb és újabb nézelődő. Bár a közönség tábora egy fővel csökkent, hiszen az ember lány, ingerülten bár, de elvitte a madarat, hogy találjon valakit, aki rendbe hozza, még talán ő lett volna a lehetséges személy, aki némi értelmet verhetett volna a jelenlévőkbe. Ő bölcsebb annál, minthogy megpróbálja, mert a mélységi aligha hallgatna rá, az idegenek pedig még kevésbé.
A párbajra azonban talán mégse kerül most sor, csak hogy a mélységi maga rontsa tovább a helyzetet. Három nap múlva acéllal? Ezt most komolyan muszáj volt? Elképedését nem rejti véka alá, hitetlenül mered a hímre, majd feszült várakozással tekint a félszemű emberre. Bele fog menni, ebben biztos. Mert elő lett hozva a varázsszó, a becsület, és a fene nagy önérzetek ilyenkor inkább működnek felbőszült bikaként, minthogy a józan ész hangját meghallják. Amennyiben feltevése helyesnek bizonyul, és tényleg elnapolva, a tisztáson lesz megtartva, úgy távozik is a hímmel. Egyelőre némán, de a kitörni készülő vihar fellegei ott lebegnek felette.
De persze ha a sértett fél mégis helyben, ott és azonnal kívánja lerendezni a vitás ügyet, úgy természetesen marad, és végignézi a párbajt.*