//Őrködés a két rabnál//
//Illetéktelen behatoló//
*Túl sokat nem tehet, tartja a sebet, és a kérdezz-felelek játékot a mélységivel. Különben elvérzik, különben ő szertefoszlik, eltűnik, és a mélységi elvérzik. Nem túl rózsás a helyzet. A sérülés sem, bár a kimenti seb épp oly szépen nyílt meg, mint az említett virág.*
-Nem lesz semmi vész.
*Motyogja csak úgy, lehet a beteget akarja nyugtatni, lehet önmagát. Ki jól ismeri nem teszi kérdésessé a helyzetet. Ingujján már nem is látszik az előzőleg kezelt nő vére, teljesen elfedte azt a sötételfé. Sietni kellene.*
-Elmondom mi lesz, jó?
*Majd szétfeszíti az elfojtott düh. Annyira, de annyira gyűlöli most a másikat, hogy ha szabad utat engedne érzelmeinek az porig rombolná a helyet.
Közben érkezik valami magasabb posztot betöltő férfiú, épp csak Plev karja mögül kikandikálva pillant rá egyet. Inkább csak hallgatja az eseményeket. Gond van az ajtóval, nem tudnak bejutni. Elég nagy baj. De végül is a nő elrohan a kért dolgokért. A katona pedig kérdez, és mivel Plev nem hajlandó válaszolni, jobb is, úgy tűnik nem beszéli az őrség nyelvét.*
-Apu valami módon ideidézett. Engem is meglepett. Pláne, hogy eleve ide készültem. Nem fogadott szót a parancsnak, hát hasba lőtték, a vörös, gyors mitugrász adott rá parancsot. A Mucika nem vétett az ügyben. Most szorítom a sebét, eszköz híján így próbálva meggátolni, hogy elvérezzen. Közben nagyon várok megfelelő felszerelésre, és egy markos legényre, aki segítene. A vörös is megteszi, ha nem pattog sokat. Ha nem beszélgetek vele szertefoszlok, és időbe telik, mire újra ideérek. Legalábbis Apu ezt állítja, és nem merem kétségbe vonni.
*Hadar, sorol, teljesen tényszerűen közölve mindent.*
-Megjegyzem, ha egyből hívtatok volna, mindez elkerülhető lett volna. Amúgy Zia, felcser, itteni is, ingyen.
*Némiképp erőt vesz magán, és szelídít vérmérsékletén, csakis Plev miatt, aki ezek után vagy beledöglik a dologba, vagy túléli és keservesen megbánja.*
-Ha egyből hívtatok volna, közöltem volna, hogy a paciens már régóta a felügyeletem alatt áll, és annak ellenére minek képes eladni magát értelmileg kissé visszamaradott.
*Mindezt komolyan is gondolja, és szakértelme teljes súlyával jelenti ki. Közben vissza ér a nőiesebb strázsa, és na igen. Ha az ajtó nem nyílik, hogy jut be, illetve ki nyomja a sebet, még Zia átveszi rácson keresztül a dolgokat? Nem lesz ez egyszerű.*
-Figyelj Apu, most magadnál kell lenned. Dőlj a falnak, bármennyire is fáj, és szorítsd a hasad. Közben meséld el szépen, mikor ettél utoljára, mikor ittál. Meg amit akarsz.
*Megvárja még Plev felveszi az általa javasolt pózt, majd sietve pattan is a rácsokhoz, véres kezét ingébe törölve nyúl a pálinkás üveg után, bőven elég ha a nyaka befér a rácsokon, és máris húz belőle egy nagyot, majd a határozottabban utasítgató egyenruhás felé intézi a szavait.*
-Javaslom mielőbb jussatok be, segítsetek, és bilincseljétek a priccshez.
*Nem a félelem mondatja ezt vele, ez jól érződik hangjából, a kezelés teszi szükségessé. Markolja fel válogatás nélkül mindazt, amit a nő hozott, és térülve vissza a mélységihez szórja a földre.*
-Még egy kicsit Plev. Kitartás pofikám.
*Vizsgálja át gyorsan a holmikat, bájital nincs köztük. Elmormol pár szitokszót, majd kapja fel az ismerős fiolát a sűrű, vörös löttyel, meg pár tekercs kötszert, mered még egy szárított füvet rejtő bőrszütyőre, nem is kell kibontania, tudja jól mit tartalmaz, hiszen saját készletéből került ide.*
-Forró vizet! Hamar. Vagy pipát, és tüzet.
*Parancsol rá a rácsokon túl állókra, a térdei előtt heverő dolgokat látva, és mivel muszáj beszélnie, máris vázolja a miérteket.*
-Ezek nélkül a fájdalmat nem tudom csillapítani, vérzésre hathatok csak valamicskét.
-És jöjjön már be valaki a francba is.
*Már pattan is fel, siet újra Plev mellé.*
-Figyelj Apu, tudom, hogy fáj, de most muszáj, kicsit előre dőlnöd. Közben nyomd a sebed, ahogy csak bírod.