Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-10-05 14:46:02
Üzenet elküldve: 2014-10-05 14:46:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne, Felthys esetleg Lazelit//
*Most nem sok figyelmet szentel Felthysnek, mert nagyon szeretné végre látni észak jeges folyóinak, hűvös, kék, csillogó tekintetét, de hiába. Ki tudja Lazelit merre lehet. Igaz nem minden zugba nézett be a Barakkban. Az is lehet, hogy csak elkerülték egymást. Nincs ideje a csalódottságra, mert kishúga kíváncsi természete megint csak hozza magát és kérdez. Ő pedig mosolyog, mert tudja a kislány, úgy szívja be az információkat, mint egy jobb fajta szivacs, érdemes neki magyarázni.*
-Tudod, ők nem bántják egymást igazán. Látod csak gyakorló fegyvereik vannak, azzal nem lehet igazi komoly sérülést okozni, vagy legalább is nehéz. Gyakorolnak, hogyha valaki, majd tényleg bántani akarja őket, akkor, majd meg tudják magukat védeni.
*Azt most nincs kedve elmesélni, hogy ez hasznosítható, akkor is, ha ők akarnak, megtámadni, vagy legyőzni valakit, ezt, majd később megosztja kishúgával.*
-Igen, Lazelit ezt tanítja.
*Mosolyog a következő kérdésen, ha jól látja Fibienne, már ragadna is gyakorló kardot, hogy kipróbálja milyen is egy küzdelem.*
-Tudod kevés lány, akar harcolni megtanulni. Ezt inkább a fiúknak tanítják. De Lazelit tanított engem egy kicsit és nem mondta, hogy lány vagy nem tanítalak. Szerintem ő mindenkit tanít, aki kéri, akár fiú, akár lány.
*Kicsit elmélázik, amikor eszébe jut a legutóbbi edzésük. Akkor derült ki, hogy sötételf félig.
Eddig kényszerítette magát, hogy ne gondoljon az esti beszélgetésükre, de nem sokáig tudja féken tartani gondolatait, ha ebbe az irányba terelődnek. Lazelit nehezebben viseli, amit tett, mint ő azt, hogy megtudta. Talán a sötételf énje okozza, hogy nagyobb intenzitással éli meg az érzelmeket és, gyorsabban kristályosodnak ki, mint az embereknél?
Maga sem tudja a választ, de biztos benne, hogy Fibienne kedvéért, ő is meg tudja, majd csinálni, hogy gondolatait a megfelelő irányba terelje. Számára ez megszokott dolog, olyan, mintha lenne egy fiók zavaró, vagy terhes gondolatainak és egyszerűen bezárná őket, elméjében, így nem kísértik folyton. Persze nem tudja elkerülni, hogy megnyíljanak néha a fiókok és előkerüljenek belőle, régen átélt események érzelmek, de ha nem alkalmazná ezt a technikát, akkor, mint Lazelit folyton küzdhetne velük. Nehéz lehet így. Azt gondolja kezdi megérteni a lovagot. Talán ő nem lát ennyire világosan. Elhatározza, ha lehet beszél vele, de biztosan nem Fibienne előtt, aki most felkapaszkodik nézőnek a fakorlátra. Odamegy hozzá és végre leteszi kezéből a piacon vett holmikat, majd előveszi a gyakorló dobócsillagot és a kislány felé mutatja.*
-Látod, én ezzel gyakoroltam szívesen kamasz koromban. Kicsi és veszélyes. Ügyesnek kell hozzá lenni, hogy tényleg el is találja a célt.
*Mivel ő már nem keveset gyakorolta, ezért könnyedén hajítja el a csillagot a bábu felé, pedig oldalt áll tőle s az bele is áll a fejébe. Kérdő pillantást vett kishúgára, vajon felkeltette, e érdeklődését? Amíg Lazelit meg nem jön, úgy is el kell ütniük az időt valamivel. Mire ide ér nem kevés meglepetésben lesz része, gondolja jókedvűen.*
*Most nem sok figyelmet szentel Felthysnek, mert nagyon szeretné végre látni észak jeges folyóinak, hűvös, kék, csillogó tekintetét, de hiába. Ki tudja Lazelit merre lehet. Igaz nem minden zugba nézett be a Barakkban. Az is lehet, hogy csak elkerülték egymást. Nincs ideje a csalódottságra, mert kishúga kíváncsi természete megint csak hozza magát és kérdez. Ő pedig mosolyog, mert tudja a kislány, úgy szívja be az információkat, mint egy jobb fajta szivacs, érdemes neki magyarázni.*
-Tudod, ők nem bántják egymást igazán. Látod csak gyakorló fegyvereik vannak, azzal nem lehet igazi komoly sérülést okozni, vagy legalább is nehéz. Gyakorolnak, hogyha valaki, majd tényleg bántani akarja őket, akkor, majd meg tudják magukat védeni.
*Azt most nincs kedve elmesélni, hogy ez hasznosítható, akkor is, ha ők akarnak, megtámadni, vagy legyőzni valakit, ezt, majd később megosztja kishúgával.*
-Igen, Lazelit ezt tanítja.
*Mosolyog a következő kérdésen, ha jól látja Fibienne, már ragadna is gyakorló kardot, hogy kipróbálja milyen is egy küzdelem.*
-Tudod kevés lány, akar harcolni megtanulni. Ezt inkább a fiúknak tanítják. De Lazelit tanított engem egy kicsit és nem mondta, hogy lány vagy nem tanítalak. Szerintem ő mindenkit tanít, aki kéri, akár fiú, akár lány.
*Kicsit elmélázik, amikor eszébe jut a legutóbbi edzésük. Akkor derült ki, hogy sötételf félig.
Eddig kényszerítette magát, hogy ne gondoljon az esti beszélgetésükre, de nem sokáig tudja féken tartani gondolatait, ha ebbe az irányba terelődnek. Lazelit nehezebben viseli, amit tett, mint ő azt, hogy megtudta. Talán a sötételf énje okozza, hogy nagyobb intenzitással éli meg az érzelmeket és, gyorsabban kristályosodnak ki, mint az embereknél?
Maga sem tudja a választ, de biztos benne, hogy Fibienne kedvéért, ő is meg tudja, majd csinálni, hogy gondolatait a megfelelő irányba terelje. Számára ez megszokott dolog, olyan, mintha lenne egy fiók zavaró, vagy terhes gondolatainak és egyszerűen bezárná őket, elméjében, így nem kísértik folyton. Persze nem tudja elkerülni, hogy megnyíljanak néha a fiókok és előkerüljenek belőle, régen átélt események érzelmek, de ha nem alkalmazná ezt a technikát, akkor, mint Lazelit folyton küzdhetne velük. Nehéz lehet így. Azt gondolja kezdi megérteni a lovagot. Talán ő nem lát ennyire világosan. Elhatározza, ha lehet beszél vele, de biztosan nem Fibienne előtt, aki most felkapaszkodik nézőnek a fakorlátra. Odamegy hozzá és végre leteszi kezéből a piacon vett holmikat, majd előveszi a gyakorló dobócsillagot és a kislány felé mutatja.*
-Látod, én ezzel gyakoroltam szívesen kamasz koromban. Kicsi és veszélyes. Ügyesnek kell hozzá lenni, hogy tényleg el is találja a célt.
*Mivel ő már nem keveset gyakorolta, ezért könnyedén hajítja el a csillagot a bábu felé, pedig oldalt áll tőle s az bele is áll a fejébe. Kérdő pillantást vett kishúgára, vajon felkeltette, e érdeklődését? Amíg Lazelit meg nem jön, úgy is el kell ütniük az időt valamivel. Mire ide ér nem kevés meglepetésben lesz része, gondolja jókedvűen.*
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-10-05 13:49:04
Üzenet elküldve: 2014-10-05 13:49:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál, Felthys esetleg Lazelit//
*A sikeres bejutást és vidámságot nagyon hamar fölváltja a csodálkozás, az ámulat, az érdeklődés és csöppnyi tartózkodás a harcos, bábukat vagy egymást püfölő emberek iránt. Közelebb lé nővérkéjéhez, majd Felthys-t is bevárva beljebb merészkednek a barakkba.*
-Ziál! Miért bántják egymást?
*Bújik még köelebb nővérkéjéhez, majd onnan pislogva méri fel a terepet. Valójában nagyon is érdekli a válasz. A fa kardok koppanása, az ellőtt vesszők süvítése mind, mind érdekli. Talán csak egy jó indok hiányzik ahhoz, hogy még közelebb merészkedjen a küzdőtérhez és megszemlélje a sok idegent. Persze vannak olyanok is, akiknek a közelébe se menne. Ezek nem tetszenek neki. Végül egy üres bábu előtt állnak meg, amin Felthy be is mutathatkj tudományát, amíg Lazelit meg nem érkezik. Buzgón nyújtogattja miatta a nyakát, de sajnos sehol sem pillantja meg a lovagot.*
-Lazelit ezt tanítja? Miért csak egy fiúnak? Lányokat nem tanít?
*Sandít fel még egyszer nővérkéjére, majd kényelmesen elhelyezkedik az egyik fakorláton.*
~Ez milyen izgalmas!~
*A sikeres bejutást és vidámságot nagyon hamar fölváltja a csodálkozás, az ámulat, az érdeklődés és csöppnyi tartózkodás a harcos, bábukat vagy egymást püfölő emberek iránt. Közelebb lé nővérkéjéhez, majd Felthys-t is bevárva beljebb merészkednek a barakkba.*
-Ziál! Miért bántják egymást?
*Bújik még köelebb nővérkéjéhez, majd onnan pislogva méri fel a terepet. Valójában nagyon is érdekli a válasz. A fa kardok koppanása, az ellőtt vesszők süvítése mind, mind érdekli. Talán csak egy jó indok hiányzik ahhoz, hogy még közelebb merészkedjen a küzdőtérhez és megszemlélje a sok idegent. Persze vannak olyanok is, akiknek a közelébe se menne. Ezek nem tetszenek neki. Végül egy üres bábu előtt állnak meg, amin Felthy be is mutathatkj tudományát, amíg Lazelit meg nem érkezik. Buzgón nyújtogattja miatta a nyakát, de sajnos sehol sem pillantja meg a lovagot.*
-Lazelit ezt tanítja? Miért csak egy fiúnak? Lányokat nem tanít?
*Sandít fel még egyszer nővérkéjére, majd kényelmesen elhelyezkedik az egyik fakorláton.*
~Ez milyen izgalmas!~
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-10-05 13:40:28
Üzenet elküldve: 2014-10-05 13:40:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A flegma//
* Edzését megzavarja az őrök jelenléte. Morgolódva dobja arrébb a gyakorló kardját, szemeit ellenségesen villogtatja a katonák felé.*
~ Átkozott legyen, az aki megzavarja a gyakorlásom.~
*Végül is veszi arra a fáradságot, hogy válaszoljon a kérdésre. Bár ez se a legszebb hangneme.*
- A Therisd nemesi család legifjabb tagja, ha annyira érdekli az urakat és nem igazán szívlelem, ha gyerekkorom kedvenc helyén zavarnak meg. Főleg gyakorlás közben.
* Egy tincset kisöpör a szeme elől.*
- Mit akarnak tőlem?
* Edzését megzavarja az őrök jelenléte. Morgolódva dobja arrébb a gyakorló kardját, szemeit ellenségesen villogtatja a katonák felé.*
~ Átkozott legyen, az aki megzavarja a gyakorlásom.~
*Végül is veszi arra a fáradságot, hogy válaszoljon a kérdésre. Bár ez se a legszebb hangneme.*
- A Therisd nemesi család legifjabb tagja, ha annyira érdekli az urakat és nem igazán szívlelem, ha gyerekkorom kedvenc helyén zavarnak meg. Főleg gyakorlás közben.
* Egy tincset kisöpör a szeme elől.*
- Mit akarnak tőlem?
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-10-05 12:10:46
Üzenet elküldve: 2014-10-05 12:10:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne, Felthys esetleg Lazelit//
*Mikor Felthys neki indul nagy lendülettel utána kiált ő is Fibiennével szinte teljesen egyszerre.*
-Héj...!
*Majd a kislány is eliramodik, igaz hátra hátra néz, de mint egy kisebbfajta villám cikázik gyorsan az utcákon, még legújabb ismerősüket is lekőrözve. Nevet egyet, mert úgy tűnik megint fogócskázni fognak és egy rajtam nem fog múlni a játék, vállrándítással, már ő is szaladni kezd utánuk. Kicsivel előtte fut csak be a vándor a barakkba, kicsit szuszogva lép mellé, Fibienne azonban, már be is ment. Hiába inti újra meg újra óvatosságra nem hallgat rá. Kishúga bátor lány és nem igen ijedős. Emlékezteti valakire, aki gyerekként szintén ilyen volt és most Ziál névre hallgat. Magában mosolyognia kell, megint. A bejáratnál a fegyvereket kicsit nehézkesen adja le, mert a kék ruha és minden egyéb foglalja a kezét, de valahogy, megoldja mégis, hogy a gyakorló fegyvere cserélje a sajátjait, igaz ehhez be kell vetnie mind a tíz ujját és a karját is, hogy elférjen benne minden.*
- Azért megvárhattál volna. Nélkülünk aligha találod meg az edzőpartneredet!
*Szól oda a mellette fegyvert cserélő vándornak, majd észreveszi, hogy kishúga megtorpant és kicsit bizonytalanul néz körül. Ide azért nem sok gyerek jár, az biztos. Odamegy hozzá és kedvesen megbökdösi egy még szabad ujjával.*
-Héj, te aztán jól ott hagytál! Ne ijedj meg gyere megkeressük Lazelitet!
*Elkezdi körbe járatni a tekintetét, de pillanatnyilag nem látja, merre lehet.*
*Mikor Felthys neki indul nagy lendülettel utána kiált ő is Fibiennével szinte teljesen egyszerre.*
-Héj...!
*Majd a kislány is eliramodik, igaz hátra hátra néz, de mint egy kisebbfajta villám cikázik gyorsan az utcákon, még legújabb ismerősüket is lekőrözve. Nevet egyet, mert úgy tűnik megint fogócskázni fognak és egy rajtam nem fog múlni a játék, vállrándítással, már ő is szaladni kezd utánuk. Kicsivel előtte fut csak be a vándor a barakkba, kicsit szuszogva lép mellé, Fibienne azonban, már be is ment. Hiába inti újra meg újra óvatosságra nem hallgat rá. Kishúga bátor lány és nem igen ijedős. Emlékezteti valakire, aki gyerekként szintén ilyen volt és most Ziál névre hallgat. Magában mosolyognia kell, megint. A bejáratnál a fegyvereket kicsit nehézkesen adja le, mert a kék ruha és minden egyéb foglalja a kezét, de valahogy, megoldja mégis, hogy a gyakorló fegyvere cserélje a sajátjait, igaz ehhez be kell vetnie mind a tíz ujját és a karját is, hogy elférjen benne minden.*
- Azért megvárhattál volna. Nélkülünk aligha találod meg az edzőpartneredet!
*Szól oda a mellette fegyvert cserélő vándornak, majd észreveszi, hogy kishúga megtorpant és kicsit bizonytalanul néz körül. Ide azért nem sok gyerek jár, az biztos. Odamegy hozzá és kedvesen megbökdösi egy még szabad ujjával.*
-Héj, te aztán jól ott hagytál! Ne ijedj meg gyere megkeressük Lazelitet!
*Elkezdi körbe járatni a tekintetét, de pillanatnyilag nem látja, merre lehet.*
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-10-05 11:36:29
Üzenet elküldve: 2014-10-05 11:36:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál, Felthys esetleg Lazelit//
*Fibienne nem vette észre, hogy az illető vándor követte volna őket, így a röpke elhangzó párbeszéd kicsit zavaros számára, de mit aggaszt ez egy olyan kilányt, aki gyönyörű ruhában pompázhat szóváltás közben. Már alig várja, hogy megmutathassa magát Lazelit-nek, hiszen ha felkapja, s megpörgeti őt a lovag, akkor a szoknya csodaszépen fog lengeni a levegőben. Egy mondatra azonban lelkesen reagál.*
-Lazelit-nél senki sem tud hobban harcolni, hiszen ő még tanítja is, annyi tudás van bene!
*Ugyan mondandója kicsit kacifántossá sikeredett, de a lényeget elmondta. Megerősítés gyanánt még felpislog nővérkéjére, de mikor meglátja, hogy a Felthys valami néven bemutatkozó férfi megindul a barakk felé, egy kicsit elképedve iparkodik utána.*
-Hé!
*Még leellenőrzi, hogy Ziál jön e utánuk, majd fürge léptekkel a vándor előtt terem. Olyan nem lehet, hogy ne ő érjen elsőként oda Lazelit-hez. Sőt! A férfi nem is ismeri, így természetes, hogy a lovagnak őt kell először meglátnia. Meg hát őt, őket nem lehet csak olyan könnyen otthagyni! Igen tempós léptekkel haladnak keresztül a gazdagnegyed előkelő utcáin, majd mikor feltűnik a barakk hatalmas épülete, Fibi még jobban megszaporázza lépteit, hogy az utolsó pár métert már futva tegye meg. Ha nővérkéje vagy a férfi meg is találná előzni, a bejáratnál bizony könnyűszerrel hagyja ott őket, egy én győztem féle vigyorral, ugyanis a fiú, aki a fegyvereket lecserélteti gyakorló fa dolgokra, Ziál-t s Felt-et megállítja, őt viszont könnyűszerrel átengedi. Beérve azonban megtorpan. Még sohasem járt itt, csupán kívülről látta a barakkot. Belülről azonban sokkal félelmetesebb, főleg az egyéb benne lévő gyakorló emberek miatt.*
*Fibienne nem vette észre, hogy az illető vándor követte volna őket, így a röpke elhangzó párbeszéd kicsit zavaros számára, de mit aggaszt ez egy olyan kilányt, aki gyönyörű ruhában pompázhat szóváltás közben. Már alig várja, hogy megmutathassa magát Lazelit-nek, hiszen ha felkapja, s megpörgeti őt a lovag, akkor a szoknya csodaszépen fog lengeni a levegőben. Egy mondatra azonban lelkesen reagál.*
-Lazelit-nél senki sem tud hobban harcolni, hiszen ő még tanítja is, annyi tudás van bene!
*Ugyan mondandója kicsit kacifántossá sikeredett, de a lényeget elmondta. Megerősítés gyanánt még felpislog nővérkéjére, de mikor meglátja, hogy a Felthys valami néven bemutatkozó férfi megindul a barakk felé, egy kicsit elképedve iparkodik utána.*
-Hé!
*Még leellenőrzi, hogy Ziál jön e utánuk, majd fürge léptekkel a vándor előtt terem. Olyan nem lehet, hogy ne ő érjen elsőként oda Lazelit-hez. Sőt! A férfi nem is ismeri, így természetes, hogy a lovagnak őt kell először meglátnia. Meg hát őt, őket nem lehet csak olyan könnyen otthagyni! Igen tempós léptekkel haladnak keresztül a gazdagnegyed előkelő utcáin, majd mikor feltűnik a barakk hatalmas épülete, Fibi még jobban megszaporázza lépteit, hogy az utolsó pár métert már futva tegye meg. Ha nővérkéje vagy a férfi meg is találná előzni, a bejáratnál bizony könnyűszerrel hagyja ott őket, egy én győztem féle vigyorral, ugyanis a fiú, aki a fegyvereket lecserélteti gyakorló fa dolgokra, Ziál-t s Felt-et megállítja, őt viszont könnyűszerrel átengedi. Beérve azonban megtorpan. Még sohasem járt itt, csupán kívülről látta a barakkot. Belülről azonban sokkal félelmetesebb, főleg az egyéb benne lévő gyakorló emberek miatt.*
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-10-05 06:43:39
Üzenet elküldve: 2014-10-05 06:43:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Szelíd
// A flegma - Samiren Therisd figyelmébe //
*Biztos menő dolog bejönni egy nem is létező városkapun, aztán mikor az embert megállítják az őrök, nem hogy nem válaszolni, de egy őr kezét még arrébb is lökni. Viszont mindez jóval kevéssé hasznos abban az esetben, hogyha az ember meg akarja tartani a karját vagy a fejét. Mondhatjuk úgy is, hogy az ilyen viselkedés sokszor árt a szépségnek. És bár nem tudni, hogy milyen csodás, természetfeletti hatalomnak köszönhetően nem történt semmi a főtéren, ahol a kis ficsúr a nem létező kapun bejőve kekeckedett a városőrökkel, azonban - talán egy másik természetfeletti hatalomnak köszönhetően - ugyan az a városőr ötödmagával feltűnik a barakkban is, ahol a flegma ember edz, és bizony megkocogtatják a vállát, hogy ugyan már:*
- Kicsoda az úr és mi szándéka van Artheniorban?
*Biztos menő dolog bejönni egy nem is létező városkapun, aztán mikor az embert megállítják az őrök, nem hogy nem válaszolni, de egy őr kezét még arrébb is lökni. Viszont mindez jóval kevéssé hasznos abban az esetben, hogyha az ember meg akarja tartani a karját vagy a fejét. Mondhatjuk úgy is, hogy az ilyen viselkedés sokszor árt a szépségnek. És bár nem tudni, hogy milyen csodás, természetfeletti hatalomnak köszönhetően nem történt semmi a főtéren, ahol a kis ficsúr a nem létező kapun bejőve kekeckedett a városőrökkel, azonban - talán egy másik természetfeletti hatalomnak köszönhetően - ugyan az a városőr ötödmagával feltűnik a barakkban is, ahol a flegma ember edz, és bizony megkocogtatják a vállát, hogy ugyan már:*
- Kicsoda az úr és mi szándéka van Artheniorban?
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-10-04 20:03:00
Üzenet elküldve: 2014-10-04 20:03:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Amint elér a barakkhoz, arcán a régi emlékek hatására széles vigyor csúszik szét. *
~ Ó a régi szép idők! Milyen csodálatos órákat és pillanatokat töltöttem! Életem értelmét itt sikerült magamhoz vennem! A háború kezdete tőlem innen származik. ~
* Bár a fegyvereit nem az az alak veszi át aki régebben ezt tette, a mostani barakk felelős is ügyesen elteszi cuccait és átad neki egy fakardot.
Samiren leveszi a köpenyét és a bőrvértjét majd az egyik bábuhoz megy. *
~ Ma te leszel az én kis áldozatom. ~
* Kis meghajlást tesz az élettelen bábu előtt majd bravúros mozdulat sorozattal püföli jelenlegi "áldozatát". *
~ Ó a régi szép idők! Milyen csodálatos órákat és pillanatokat töltöttem! Életem értelmét itt sikerült magamhoz vennem! A háború kezdete tőlem innen származik. ~
* Bár a fegyvereit nem az az alak veszi át aki régebben ezt tette, a mostani barakk felelős is ügyesen elteszi cuccait és átad neki egy fakardot.
Samiren leveszi a köpenyét és a bőrvértjét majd az egyik bábuhoz megy. *
~ Ma te leszel az én kis áldozatom. ~
* Kis meghajlást tesz az élettelen bábu előtt majd bravúros mozdulat sorozattal püföli jelenlegi "áldozatát". *
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-10-03 16:42:05
Üzenet elküldve: 2014-10-03 16:42:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nideron, Raeyan//
*Mikor befelé tolakszik Nideron és Raeyan után nő létére elég gyorsan bejut. Nincsenek széles vállai, vagy mogorva, sebhelyes arca amivel elijeszthetné az embereket, de nagyon jól megtanulta, hogyan kell az adott cél felé oldalazni a tömegben. Persze rengetegen rátaposnak lábaira, meglökdösik, de nem érdekli. A pulthoz érve vonakodva leadja fegyvereit. Fenyegetően, összeszűkülő szemekkel közli, ha bármelyik sérül, nem garantálja hogy a fiú a pult mögött megéri a másnapot. Elveszi a gyakorlófegyvereket, néhány tompább végű nyilat, egy pontatlan íjat és egy marék életlen dobókeresztet. Új szerzeményeivel elindul Nideron után az ösvényen, lábait kapkodva, hiszen lemaradt. Nemsoká meglátja Raeyant, mosolyt küld felé és a kiválasztott harctértől nem messze felállított céltáblákhoz slattyog. Összekészkelődik a lövészethez, bár a görbe nyílvesszők és a túl könnyű, nyúlott idegű íj nincsenek ínyére.Lő néhányat, igazán ügyelve, hogy mindig ugyanoda célozzon. A próbákból látja, mekkora görbület van a vesszőkben. A céltáblánál van, egy széndarabot tart a kezében. Nézi az első vesszőt. Másfél arasszal följebb. Firkant rá néhány jelet, majd maga mellé dobja a porba. A második balos, pontosan egy arasz. Erre is nyomorít pár kriksz-krakszot és félredobja. A több nyíl is hamarosan erre a sorsra jut, elteszi őket. Visszabattyog a vonalhoz, ahonnan lőnie kell.*
A hozzászólás írója (Levinia Hastor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.03 16:44:15
*Mikor befelé tolakszik Nideron és Raeyan után nő létére elég gyorsan bejut. Nincsenek széles vállai, vagy mogorva, sebhelyes arca amivel elijeszthetné az embereket, de nagyon jól megtanulta, hogyan kell az adott cél felé oldalazni a tömegben. Persze rengetegen rátaposnak lábaira, meglökdösik, de nem érdekli. A pulthoz érve vonakodva leadja fegyvereit. Fenyegetően, összeszűkülő szemekkel közli, ha bármelyik sérül, nem garantálja hogy a fiú a pult mögött megéri a másnapot. Elveszi a gyakorlófegyvereket, néhány tompább végű nyilat, egy pontatlan íjat és egy marék életlen dobókeresztet. Új szerzeményeivel elindul Nideron után az ösvényen, lábait kapkodva, hiszen lemaradt. Nemsoká meglátja Raeyant, mosolyt küld felé és a kiválasztott harctértől nem messze felállított céltáblákhoz slattyog. Összekészkelődik a lövészethez, bár a görbe nyílvesszők és a túl könnyű, nyúlott idegű íj nincsenek ínyére.Lő néhányat, igazán ügyelve, hogy mindig ugyanoda célozzon. A próbákból látja, mekkora görbület van a vesszőkben. A céltáblánál van, egy széndarabot tart a kezében. Nézi az első vesszőt. Másfél arasszal följebb. Firkant rá néhány jelet, majd maga mellé dobja a porba. A második balos, pontosan egy arasz. Erre is nyomorít pár kriksz-krakszot és félredobja. A több nyíl is hamarosan erre a sorsra jut, elteszi őket. Visszabattyog a vonalhoz, ahonnan lőnie kell.*
A hozzászólás írója (Levinia Hastor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.03 16:44:15
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-10-01 21:35:14
Üzenet elküldve: 2014-10-01 21:35:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
*Új felszerelésével a vállán érkezik meg a barakkba. Na persze nem az egész új, csak a nyílvesszők, de egy valamirevaló vándor már ilyen kis koncentrációban is megérzi, ha valami tényleg új dolog van a felszerelésében, a régi, kopott, toprongyos, meg még ezer és egy féle dolog között. Azért nincsen lerongyolódva, a kalapja például egészen díszes darab, szép, fehér toll van benne, olyan, amin mindenkinek megakad a szeme. És ez így van jól, addig sem az arcát jegyzik meg belőle. Már éppen adná oda a portásnak a leadandókat, mikor eszébe jut, hogy új szerzeményeit hiba, de talán még egyenesen bűn is lenne ilyen mogorva társasággal magukra hagyni, ezért változtat a terven.*
- Viszlát! *Mondja, mielőtt még a portás feleszmél, hogy fölöslegesen fáradt azzal, hogy úgy nekikészült az átvételnek. Svir meg kifordul az ajtón.*
- Viszlát! *Mondja, mielőtt még a portás feleszmél, hogy fölöslegesen fáradt azzal, hogy úgy nekikészült az átvételnek. Svir meg kifordul az ajtón.*
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-10-01 13:25:16
Üzenet elküldve: 2014-10-01 13:25:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Nideron, Levinia//
*A férfi válasz helyett megindul az épületbe, ami immár biztos, hogy a barakk, s ez valószínűleg a beleegyezés jele, magyarán tulajdonképpen válasz. Meg is indul keresztül azon, amit hasonlóképpen egy ösvénynek gondolt, ám gyakorlatilag egy tömegáradat közepén találta magát, ami (gyanútlan, szorgos folyóvíztömegként működve) több méterre lesodorta a lányt. Ekkor dönt úgy, hogy akárhogy is, keresztülküzdi, átvágja, átégeti magát a bamba tömegen. Végül, miután bekapott egy pár lökést, könyökölést, és lábra lépést, (- Nézz már a lábad elé!) immáron ténylegesen megérkezik a barakkhoz. ~Egek, már itt összeveretem magam, a párbajra meg nem marad belőlem semmi.~ Nem nézte meg, Levinia hol tart, valószínű ő is követni fogja előbb-utóbb. Belépve gyanútlanul áthaladna a kapun, ám oldalról rászólnak:*
- Álljon meg! Itt adja le a fegyvereit!
*Meglepetten ugyan, de engedelmeskedik, a fiú nyilván nem heccből ült be a pult mögé. Átadja hát a kardját, dobótőreit, és (- Ezt is megőriznék?) a hátizsákját.*
- Jó, most válasszon egy gyakorló fegyvert.
- Van valami lándzsaszerűség?
- Csak bot van.
*Majd beleegyezik ebbe is, (Párbajra tán nem a legalkalmasabb, de legalább most csak gyakorlunk) és egy köszönettel elhagyja a kaput. ~Még valami, valaki akar lassítani?~ Mintha csak erre érkező válaszképp dübörög keresztül rajta majdnem egy őt későn észrevevő nagydarab fickó, de Raeyan épp időben táncol ki felháborodottan az útjából. ~Ez már tényleg több a soknál!~ Elhatározta, többet nem teszi fel az előbb gondolatban megfogant kérdést. Előbb-utóbb még Nideront is megtalálja, aki már azt is gondolhatná, hogy lehet nem is jön. De végül csak odaér, és még csak fel sem kell mutatnia rendkívül nyilvánvaló fegyverét. Hosszú távú cipő- és patkókoptató lévén gyakorlatilag az okozna neki gondot, ha zárt helyen lennének, különösen a fegyverére tekintettel. Bár így sincs nagy előnyben, több hete hanyagolnia kel bármi nemű harci edzést, a sok rohangálás miatt. Pedig apja ráhagyta, hogy mindennap gyakoroljon legalább egy kicsit, mással vagy egyedül, teljesen mindegy. Ráadásul amúgy sem mondhatja magát művésznek a harc terén, hiába volt már nem is egyben. Ettől függetlenül határozottan, mi több, már-már kihívóan arrogánsan vonul a kiválasztott területre, mint aki azt gondolja, hogy nemes egyszerűséggel le tudná győzni ezt a másikat bekötött szemmel, kézen állva, szembe szélben, a „Nap tükörképét” dalolva, és részéről akár el is kezdhetik, bár a lándzsához (esetünkben bothoz) hűen megvárja a másikat kezdeményezés terén.*
*A férfi válasz helyett megindul az épületbe, ami immár biztos, hogy a barakk, s ez valószínűleg a beleegyezés jele, magyarán tulajdonképpen válasz. Meg is indul keresztül azon, amit hasonlóképpen egy ösvénynek gondolt, ám gyakorlatilag egy tömegáradat közepén találta magát, ami (gyanútlan, szorgos folyóvíztömegként működve) több méterre lesodorta a lányt. Ekkor dönt úgy, hogy akárhogy is, keresztülküzdi, átvágja, átégeti magát a bamba tömegen. Végül, miután bekapott egy pár lökést, könyökölést, és lábra lépést, (- Nézz már a lábad elé!) immáron ténylegesen megérkezik a barakkhoz. ~Egek, már itt összeveretem magam, a párbajra meg nem marad belőlem semmi.~ Nem nézte meg, Levinia hol tart, valószínű ő is követni fogja előbb-utóbb. Belépve gyanútlanul áthaladna a kapun, ám oldalról rászólnak:*
- Álljon meg! Itt adja le a fegyvereit!
*Meglepetten ugyan, de engedelmeskedik, a fiú nyilván nem heccből ült be a pult mögé. Átadja hát a kardját, dobótőreit, és (- Ezt is megőriznék?) a hátizsákját.*
- Jó, most válasszon egy gyakorló fegyvert.
- Van valami lándzsaszerűség?
- Csak bot van.
*Majd beleegyezik ebbe is, (Párbajra tán nem a legalkalmasabb, de legalább most csak gyakorlunk) és egy köszönettel elhagyja a kaput. ~Még valami, valaki akar lassítani?~ Mintha csak erre érkező válaszképp dübörög keresztül rajta majdnem egy őt későn észrevevő nagydarab fickó, de Raeyan épp időben táncol ki felháborodottan az útjából. ~Ez már tényleg több a soknál!~ Elhatározta, többet nem teszi fel az előbb gondolatban megfogant kérdést. Előbb-utóbb még Nideront is megtalálja, aki már azt is gondolhatná, hogy lehet nem is jön. De végül csak odaér, és még csak fel sem kell mutatnia rendkívül nyilvánvaló fegyverét. Hosszú távú cipő- és patkókoptató lévén gyakorlatilag az okozna neki gondot, ha zárt helyen lennének, különösen a fegyverére tekintettel. Bár így sincs nagy előnyben, több hete hanyagolnia kel bármi nemű harci edzést, a sok rohangálás miatt. Pedig apja ráhagyta, hogy mindennap gyakoroljon legalább egy kicsit, mással vagy egyedül, teljesen mindegy. Ráadásul amúgy sem mondhatja magát művésznek a harc terén, hiába volt már nem is egyben. Ettől függetlenül határozottan, mi több, már-már kihívóan arrogánsan vonul a kiválasztott területre, mint aki azt gondolja, hogy nemes egyszerűséggel le tudná győzni ezt a másikat bekötött szemmel, kézen állva, szembe szélben, a „Nap tükörképét” dalolva, és részéről akár el is kezdhetik, bár a lándzsához (esetünkben bothoz) hűen megvárja a másikat kezdeményezés terén.*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-29 23:32:30
Üzenet elküldve: 2014-09-29 23:32:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Tiban megtorpan a Barakk bejárata előtt. Kezét a falhoz érinti, majd lehunyja a szemét és gondolkodni kezd.*
~ Rendben Tiban, megérkeztél. A régiek közül eddig senki sem tűnt fel, úgyhogy nincsen baj. Ide úgysem merészkednének be, ismered őket. ~
* Biztatja magát finoman, majd az ajtóhoz lép. Valóban nem találkozott senkivel aki az életére törne, holott biztos abban, hogy volt ismerősei utána küldtek valakit.*
~ Gromlof nem lehet a nyomomban. Ő már régen leleplezte volna magát. Nem úgy mint Félszemű Con...~
* Tiban egy félszeg pillantást vet a háta mögé, hátha meglátja Félszemű híres számszeríjának csillogását. Persze, ha valójában meglátta volna azt a bizonyos fémes csillogást már régen nem élne.*
~ Borzas Turin? Ő nagyon csöndes, főleg mióta leadta a felesleges kilókat és megvált attól az idegesítő páncélzattól... de ő nem fordulna ellenem. De akkor kicsoda? ~
* mereng idegesen, ahogyan a Barakk pultjához lép.*
- A fegyvereit, ha kérhetem. * Szólítja meg egy friss hang. * Itt csakis gyakorló felszereléssel léphet be.
- Igen, azthiszem arra nem lesz szükség. * jelenti ki Tiban sandán a pultosra nézve. * Nem edzeni jöttem, csupán szeretnék kicsit szétnézni a híres gyakorló terükön.
- Attól félek akkor is le kell adnia a fegyvereit. * Szólal fel újra a fiatalember, kezét a pultra téve. Tiban szemforgatva öve hátuljához nyúl és vékony csonttőrét húzza elő, amit az asztalra tesz. A penge hidegen koppan a kemény fa felületen. A pultos elmormol egy köszönömöt, majd a fegyvert egy szépen elrendezett szekrénybe helyezi több fegyver közé.*
- Két szeme rajta. * Szól még hátra unottan Tiban, ahogyan belép a gyakorló térre. Őt csakis a fedet rész érdekli, a füves kiképző tér teljesen hidegen hagyja. Jól belátható és biztonságos helyet kell találnia, ahol végig gondolhatja terveit. Erre a célra tökéletesen megfelel a Barakk. Fegyverrel senki sem léphet be, illetve az őrök is folyamatosan figyelnek. Hogyha a régiek utána is küldtek valakit (ami könnyen feltételezhető), az biztosan nem lesz képes itt elintézni őt. És ki tudja? Talán még pár lépést is eltanulhat az edző katonáktól.*
~ Rendben Tiban, megérkeztél. A régiek közül eddig senki sem tűnt fel, úgyhogy nincsen baj. Ide úgysem merészkednének be, ismered őket. ~
* Biztatja magát finoman, majd az ajtóhoz lép. Valóban nem találkozott senkivel aki az életére törne, holott biztos abban, hogy volt ismerősei utána küldtek valakit.*
~ Gromlof nem lehet a nyomomban. Ő már régen leleplezte volna magát. Nem úgy mint Félszemű Con...~
* Tiban egy félszeg pillantást vet a háta mögé, hátha meglátja Félszemű híres számszeríjának csillogását. Persze, ha valójában meglátta volna azt a bizonyos fémes csillogást már régen nem élne.*
~ Borzas Turin? Ő nagyon csöndes, főleg mióta leadta a felesleges kilókat és megvált attól az idegesítő páncélzattól... de ő nem fordulna ellenem. De akkor kicsoda? ~
* mereng idegesen, ahogyan a Barakk pultjához lép.*
- A fegyvereit, ha kérhetem. * Szólítja meg egy friss hang. * Itt csakis gyakorló felszereléssel léphet be.
- Igen, azthiszem arra nem lesz szükség. * jelenti ki Tiban sandán a pultosra nézve. * Nem edzeni jöttem, csupán szeretnék kicsit szétnézni a híres gyakorló terükön.
- Attól félek akkor is le kell adnia a fegyvereit. * Szólal fel újra a fiatalember, kezét a pultra téve. Tiban szemforgatva öve hátuljához nyúl és vékony csonttőrét húzza elő, amit az asztalra tesz. A penge hidegen koppan a kemény fa felületen. A pultos elmormol egy köszönömöt, majd a fegyvert egy szépen elrendezett szekrénybe helyezi több fegyver közé.*
- Két szeme rajta. * Szól még hátra unottan Tiban, ahogyan belép a gyakorló térre. Őt csakis a fedet rész érdekli, a füves kiképző tér teljesen hidegen hagyja. Jól belátható és biztonságos helyet kell találnia, ahol végig gondolhatja terveit. Erre a célra tökéletesen megfelel a Barakk. Fegyverrel senki sem léphet be, illetve az őrök is folyamatosan figyelnek. Hogyha a régiek utána is küldtek valakit (ami könnyen feltételezhető), az biztosan nem lesz képes itt elintézni őt. És ki tudja? Talán még pár lépést is eltanulhat az edző katonáktól.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-29 23:07:55
Üzenet elküldve: 2014-09-29 23:07:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Lazelit naplementekor ér csak a barakkhoz. Azonnal kicseréli fegyvereit gyakorló kardokra, majd kiszemel magának egy szimpatikus bábut, és megcélozza azt.
Elég sok gyakorolni valója van, hisz Loannal hamarosan komolyabb harci technikákat kezdenek majd elsajátítani. Valamint neki sem árt, ha suhogtat párat a karddal, ráadásul a tegnap este történtek fényében remek feszültséglevezető lesz.
Már az érkezésekor elhatározza, hogy addig fog itt gyakorolni, amíg teljesen ki nem fárasztja magát. És ha Ziálékkal nem is tud már a mai nap folyamán találkozni... hát ami azt illeti, nem is biztos, hogy a szemébe tudna nézni. De ha elkerülik egymást, legalább hosszú idő után kialussza magát. Mindezek ellenére azért reménykedik benne, hogy még látja őket ma este.
Egészen késő estig gyakorol és suhintgat, amíg valóban olyannyira elfárad, hogy már alig bírja magát vonszolni a barakk kijáratához.
Mikor a hosszú este után elindul vissza a fogadóba, jóleső érzéssel gondol arra a nagy, gőzölgő tál forró vízre, ami majd a szobájában várja...*
Elég sok gyakorolni valója van, hisz Loannal hamarosan komolyabb harci technikákat kezdenek majd elsajátítani. Valamint neki sem árt, ha suhogtat párat a karddal, ráadásul a tegnap este történtek fényében remek feszültséglevezető lesz.
Már az érkezésekor elhatározza, hogy addig fog itt gyakorolni, amíg teljesen ki nem fárasztja magát. És ha Ziálékkal nem is tud már a mai nap folyamán találkozni... hát ami azt illeti, nem is biztos, hogy a szemébe tudna nézni. De ha elkerülik egymást, legalább hosszú idő után kialussza magát. Mindezek ellenére azért reménykedik benne, hogy még látja őket ma este.
Egészen késő estig gyakorol és suhintgat, amíg valóban olyannyira elfárad, hogy már alig bírja magát vonszolni a barakk kijáratához.
Mikor a hosszú este után elindul vissza a fogadóba, jóleső érzéssel gondol arra a nagy, gőzölgő tál forró vízre, ami majd a szobájában várja...*
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-28 22:29:22
Üzenet elküldve: 2014-09-28 22:29:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Raeyan, Levinia//
*Raeyan kérdése némiképp meglepi. Talán nem is rossz ötlet, de a napot pihenésre szánta, és ide is csak információkért jött. A lány mindent bevet, ami végül mosolyt csal Nideron arcára.*
~Ha ennyire harcolni akar, tán még mutatni is tud valamit.~
*Meglátva az ösvényt a Barakk ajtajáig, beveti magát a tömegbe és elverekszi magát a pulthoz. Dobótőreit a tetejére fekteti, nem jelentenek túl nagy fenyegetést, de jobb a béke. A fiú válla felett az egyik fa kardra mutat és egy tőrre emlékeztető pálcára. Megkapva a fegyvereit, a tőrt az övébe dugja, majd a tömeg felé fordul. Megkeresi tekintetével a hirtelen hátrahagyott két nőt. Mikor Raeyan tekintete találkozik az övével, felé int szabad kezével, ügyelve, hogy a másikban pihenő fafegyvert is észrevegye. A pult mellett várja, míg két társa is beszerzi a kis pultos fiútól a nekik megfelelő fegyvereket, majd elindul a szabadba. Bár gazdagon felszerelt a hely, és biztos találnának egy benti termet is, de ő jobban szereti a friss levegőt és a nem túl egyenletes terepet. Ennyi önzősége lehet, ha már feláldozza a pihenését a hölgy kedvéért.*
*Raeyan kérdése némiképp meglepi. Talán nem is rossz ötlet, de a napot pihenésre szánta, és ide is csak információkért jött. A lány mindent bevet, ami végül mosolyt csal Nideron arcára.*
~Ha ennyire harcolni akar, tán még mutatni is tud valamit.~
*Meglátva az ösvényt a Barakk ajtajáig, beveti magát a tömegbe és elverekszi magát a pulthoz. Dobótőreit a tetejére fekteti, nem jelentenek túl nagy fenyegetést, de jobb a béke. A fiú válla felett az egyik fa kardra mutat és egy tőrre emlékeztető pálcára. Megkapva a fegyvereit, a tőrt az övébe dugja, majd a tömeg felé fordul. Megkeresi tekintetével a hirtelen hátrahagyott két nőt. Mikor Raeyan tekintete találkozik az övével, felé int szabad kezével, ügyelve, hogy a másikban pihenő fafegyvert is észrevegye. A pult mellett várja, míg két társa is beszerzi a kis pultos fiútól a nekik megfelelő fegyvereket, majd elindul a szabadba. Bár gazdagon felszerelt a hely, és biztos találnának egy benti termet is, de ő jobban szereti a friss levegőt és a nem túl egyenletes terepet. Ennyi önzősége lehet, ha már feláldozza a pihenését a hölgy kedvéért.*
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-25 08:37:38
Üzenet elküldve: 2014-09-25 08:37:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
* Az őrök ide már nem követik, Tarud legnagyobb megelégedettségére. A barakkban néhány férfi gyakorol, akiknek kardpárbajukat elégedetten nézi.*
~ Egész ügyes harcosok. Ahogy nézem azokból a fiatalokból lesz majd Arthenior katonasága.~
* Kardját leoldja és leteszi egy fegyverekkel teli kis pultra majd a barakk felelőstől átvesz egy fakardot. A gyakorló térre lépés előtt még köpenyét és bőrpáncélját leoldja. A fakarddal néhány látványos kardsuhintást csinál majd várakozva néz körül.
Pár pillanat múlva egy fiatal férfi lép hozzá.*
- Harcos társ kell, pajtás?
* Tarud némán bólint. A fickó rávigyorog majd meglepetés szerűen, vízszintesen üt egyet. Az ork könnyen hárít, valamivel hátrébb lép. A férfi újra támad, Tarud pördülve lép ki előle majd ezzel a mozdulattal a harcos térdhajlatára csap. A férfi felszisszen és letérdel.
Tarud, mutatva hogy nem őriz haragot, felsegíti a fickót, aki rávigyorog és megütögeti az ork vállát.*
- Nem rossz pajtás, nem rossz!
~ Egész ügyes harcosok. Ahogy nézem azokból a fiatalokból lesz majd Arthenior katonasága.~
* Kardját leoldja és leteszi egy fegyverekkel teli kis pultra majd a barakk felelőstől átvesz egy fakardot. A gyakorló térre lépés előtt még köpenyét és bőrpáncélját leoldja. A fakarddal néhány látványos kardsuhintást csinál majd várakozva néz körül.
Pár pillanat múlva egy fiatal férfi lép hozzá.*
- Harcos társ kell, pajtás?
* Tarud némán bólint. A fickó rávigyorog majd meglepetés szerűen, vízszintesen üt egyet. Az ork könnyen hárít, valamivel hátrébb lép. A férfi újra támad, Tarud pördülve lép ki előle majd ezzel a mozdulattal a harcos térdhajlatára csap. A férfi felszisszen és letérdel.
Tarud, mutatva hogy nem őriz haragot, felsegíti a fickót, aki rávigyorog és megütögeti az ork vállát.*
- Nem rossz pajtás, nem rossz!
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-20 00:43:26
Üzenet elküldve: 2014-09-20 00:43:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziálnak//
*Ahogy Lazelit látja, amint Ziál arcvonásai megváltoznak, s egyik pillanatról a másikra érzelemmentessé válik, két dolog jut eszébe hirtelen.
Az első, hogy Ziál valóban csak játszik vele, és úgy változtatja előtte az érzelmeit, ahogy csak akarja, ezzel befolyásolva őt és a kapcsolatukat. A második pedig, hogy ha nem játszik vele, talán megrökönyödött amiért ezeket és így mondta. Akkor pedig elvesztek. Mert ha a nő valaha is megtudná, mit tett...*
-Jó.
*Ennyit mond csak Ziál kijelentésére, majd együtt visszamennek a bejárathoz, és átcserélik gyakorló fegyvereiket az igazi, leadott fegyvereikre. Lazelit a fáklyafénynél még ellenőrzi, mielőtt elrakja őket, hogy valóban az övé e mind - csak megszokásból - majd elindulnak ki a város felé, ki tudja hová.
Aztán hamarosan az is kiderül.*
-Azt mondtad nincs egyedül. *válaszol a lány szavaira, mikor Ziál ijedten kezd el Fibienneről beszélni. Majd, hogy megnyugodjon, beleegyezik, hogy akkor menjenek a fogadóba, s sietős léptekkel haladnak tovább. Az odavezető úton Lazelit egy szót sem szól többet, csak magába burkolózva figyeli az ablakokból kiszűrődő, halovány gyertyafényeket, a csuklyás, magányosan kóborló alakokat...
Későre jár az idő, s már a csillagok is felütötték fejüket az éjfekete égbolton.
Néhány felhő elszürkíti ugyan a gyémántporos ég sarkát, de a szél gyorsan tovafújja őket odafenn.
A piactér, amin áthaladnak, már nem olyan nyüzsgő, mint napközben, de fel-felüti még fejét a késő estig itt maradt árusok zaja. Ők sem kiabálnak már, csak beszélnek egy-egy kései vevővel, vagy pakolásszák holmijaikat; ki szekérre, ki erősen lelakatolt faládákba.
Megpillant egy elhullott, lila orchideát a földön, s amikor Ziál nem látja felveszi azt.
Áthaladnak a szegénynegyeden, ami a szokásosnál is sötétebb és lehangoltabb betört ablakaival, és bedeszkázott ajtajaival, meg a sok, utcán fekvő, rongyokba bugyolált, bűzlő hajléktalannal, majd ki is jutnak - szerencsésen - a főtérre. Már látják a fogadó ajtaját, amikor Lazelit hirtelen beletűzi a virágot a lány hajába.*
-Ez ma elmaradt...*mondja, majd nem is fecsérli tovább a szót, belép a fogadó ajtaján.*
*Ahogy Lazelit látja, amint Ziál arcvonásai megváltoznak, s egyik pillanatról a másikra érzelemmentessé válik, két dolog jut eszébe hirtelen.
Az első, hogy Ziál valóban csak játszik vele, és úgy változtatja előtte az érzelmeit, ahogy csak akarja, ezzel befolyásolva őt és a kapcsolatukat. A második pedig, hogy ha nem játszik vele, talán megrökönyödött amiért ezeket és így mondta. Akkor pedig elvesztek. Mert ha a nő valaha is megtudná, mit tett...*
-Jó.
*Ennyit mond csak Ziál kijelentésére, majd együtt visszamennek a bejárathoz, és átcserélik gyakorló fegyvereiket az igazi, leadott fegyvereikre. Lazelit a fáklyafénynél még ellenőrzi, mielőtt elrakja őket, hogy valóban az övé e mind - csak megszokásból - majd elindulnak ki a város felé, ki tudja hová.
Aztán hamarosan az is kiderül.*
-Azt mondtad nincs egyedül. *válaszol a lány szavaira, mikor Ziál ijedten kezd el Fibienneről beszélni. Majd, hogy megnyugodjon, beleegyezik, hogy akkor menjenek a fogadóba, s sietős léptekkel haladnak tovább. Az odavezető úton Lazelit egy szót sem szól többet, csak magába burkolózva figyeli az ablakokból kiszűrődő, halovány gyertyafényeket, a csuklyás, magányosan kóborló alakokat...
Későre jár az idő, s már a csillagok is felütötték fejüket az éjfekete égbolton.
Néhány felhő elszürkíti ugyan a gyémántporos ég sarkát, de a szél gyorsan tovafújja őket odafenn.
A piactér, amin áthaladnak, már nem olyan nyüzsgő, mint napközben, de fel-felüti még fejét a késő estig itt maradt árusok zaja. Ők sem kiabálnak már, csak beszélnek egy-egy kései vevővel, vagy pakolásszák holmijaikat; ki szekérre, ki erősen lelakatolt faládákba.
Megpillant egy elhullott, lila orchideát a földön, s amikor Ziál nem látja felveszi azt.
Áthaladnak a szegénynegyeden, ami a szokásosnál is sötétebb és lehangoltabb betört ablakaival, és bedeszkázott ajtajaival, meg a sok, utcán fekvő, rongyokba bugyolált, bűzlő hajléktalannal, majd ki is jutnak - szerencsésen - a főtérre. Már látják a fogadó ajtaját, amikor Lazelit hirtelen beletűzi a virágot a lány hajába.*
-Ez ma elmaradt...*mondja, majd nem is fecsérli tovább a szót, belép a fogadó ajtaján.*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-20 00:17:33
Üzenet elküldve: 2014-09-20 00:17:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelitnek//
*Bármennyire is számított rá, hogy megváltozhatnak közöttük a dolgok, vallomása hatására, mégis hideg zuhanyként éri Lazelit reakciója és főleg, amit mond.*
~Nem vagy jó?... Miért mondasz ilyet? Nem az nem lehet, te jó vagy! Jónak kell lenned... te is titkolsz előlem valamit? A te lelked is sötétséget rejt?~
*Ellép a lovag mellől és úgy néz rá, mintha most látná először. Két kezével törli le a könnyeket az arcáról, majd egy az egyben magára ölti érzelmeinek pajzsát és az arca merev és semmit mondó lesz.*
-Teljesítem a kívánságod és nem érzelgek, ígérem.
*Ő is elkezdi összeszedi a gyakorló fegyvereket és közben lenyugtatja elméjét a jól ismert meditációval. Talán furcsa lehet a változás, ami végbe megy rajta. Az előbb még olyan heves érzelmeknek nyoma sem látszik sehol. A gyakorló fegyvereket vissza adja a fiúnak a bejáratnál és visszaveszi a a sajátját, majd nyugodtan várja Lazelitet, hogy ő is kiérjen. Vajon most merre menjenek? Mind a ketten feltárták szívük sötétségét, még, ha nem is látszik tisztán és nem is mondtak el mindent, hát most akkor hogyan tovább? Teljesen tanácstalanul néz bele a sötétségbe a Barakkból kivezető úton és hirtelen maszkja megint leválik arcáról és ijedten néz a lovagra.*
-Fibienne! istenem egyedül van a fogadóban, már mióta. Mennünk kell!
*Ijedten szól a hangja és futásnak ered a fogadó irányába. Örül, hogy menekülhet ebből a nyomasztó helyzetből. Bárcsak lenne még vissza út a vidám napokhoz, bárcsak egyszer eljönne még ugyanaz az érzés, ami ma reggel is még elevenen élt benne. Rohan kishúgához, talán felnőtthöz méltatlanul vigaszt keresve egy kisgyermeknél.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 00:21:35
*Bármennyire is számított rá, hogy megváltozhatnak közöttük a dolgok, vallomása hatására, mégis hideg zuhanyként éri Lazelit reakciója és főleg, amit mond.*
~Nem vagy jó?... Miért mondasz ilyet? Nem az nem lehet, te jó vagy! Jónak kell lenned... te is titkolsz előlem valamit? A te lelked is sötétséget rejt?~
*Ellép a lovag mellől és úgy néz rá, mintha most látná először. Két kezével törli le a könnyeket az arcáról, majd egy az egyben magára ölti érzelmeinek pajzsát és az arca merev és semmit mondó lesz.*
-Teljesítem a kívánságod és nem érzelgek, ígérem.
*Ő is elkezdi összeszedi a gyakorló fegyvereket és közben lenyugtatja elméjét a jól ismert meditációval. Talán furcsa lehet a változás, ami végbe megy rajta. Az előbb még olyan heves érzelmeknek nyoma sem látszik sehol. A gyakorló fegyvereket vissza adja a fiúnak a bejáratnál és visszaveszi a a sajátját, majd nyugodtan várja Lazelitet, hogy ő is kiérjen. Vajon most merre menjenek? Mind a ketten feltárták szívük sötétségét, még, ha nem is látszik tisztán és nem is mondtak el mindent, hát most akkor hogyan tovább? Teljesen tanácstalanul néz bele a sötétségbe a Barakkból kivezető úton és hirtelen maszkja megint leválik arcáról és ijedten néz a lovagra.*
-Fibienne! istenem egyedül van a fogadóban, már mióta. Mennünk kell!
*Ijedten szól a hangja és futásnak ered a fogadó irányába. Örül, hogy menekülhet ebből a nyomasztó helyzetből. Bárcsak lenne még vissza út a vidám napokhoz, bárcsak egyszer eljönne még ugyanaz az érzés, ami ma reggel is még elevenen élt benne. Rohan kishúgához, talán felnőtthöz méltatlanul vigaszt keresve egy kisgyermeknél.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 00:21:35
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 23:57:56
Üzenet elküldve: 2014-09-19 23:57:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziálnak//
*Amikor a lány hirtelen megfordul, és a karjaiba veti magát, megremeg. Máskor mindig a mellkasában tomboló fenevad az, ami miatt kínosan érzi magát, s bár ott vannak most is azok az érzések, valami más az, amire arra készteti, eltaszítsa magától a lányt.
Nem az, amiket Ziál mondott, nem is a döbbenet, vagy pedig a bizonytalanság. Hanem az emlékei.
És a lány szavai...*
-Nem vagyok jó, Ziál...
*Finoma kihámozza magát Ziál öleléséből, s arca vonalai megmerevednek.*
-Megértem, amit mondtál, és nem hagylak el emiatt, mert... bízom benne, hogy bár mindenkiben van sötétség, benned nem olyan mint... talán az anyádban... *nem akar rosszat szólni a lány családjáról, de azt vette ki a szavaiból, hogy az anyja igenis valódi sötételf, aki szörnyű tortúrán vezethette végig a saját lányát.*
-De... kérlek most... most ne érzelegj...
~Keménynek kell maradnom... nem gyűrhetnek le a saját árnyékaim...~
-Tudom, hogy ölelésre és megértésre lenne most szükséged, de ezt ebben a pillanatban nem tudom megadni neked... nem miattad... miattam... és... és még ezt az egészet is meg kell emésztenem... meg tudod ezt érteni? *kérdezi halkan. Majd elfordul a lánytól, és kihúzza a földből a fakardot.*
-Azt hiszem a mai órának vége... vigyük vissza a gyakorló kardokat, és... menjünk innen valamerre...
*Amikor a lány hirtelen megfordul, és a karjaiba veti magát, megremeg. Máskor mindig a mellkasában tomboló fenevad az, ami miatt kínosan érzi magát, s bár ott vannak most is azok az érzések, valami más az, amire arra készteti, eltaszítsa magától a lányt.
Nem az, amiket Ziál mondott, nem is a döbbenet, vagy pedig a bizonytalanság. Hanem az emlékei.
És a lány szavai...*
-Nem vagyok jó, Ziál...
*Finoma kihámozza magát Ziál öleléséből, s arca vonalai megmerevednek.*
-Megértem, amit mondtál, és nem hagylak el emiatt, mert... bízom benne, hogy bár mindenkiben van sötétség, benned nem olyan mint... talán az anyádban... *nem akar rosszat szólni a lány családjáról, de azt vette ki a szavaiból, hogy az anyja igenis valódi sötételf, aki szörnyű tortúrán vezethette végig a saját lányát.*
-De... kérlek most... most ne érzelegj...
~Keménynek kell maradnom... nem gyűrhetnek le a saját árnyékaim...~
-Tudom, hogy ölelésre és megértésre lenne most szükséged, de ezt ebben a pillanatban nem tudom megadni neked... nem miattad... miattam... és... és még ezt az egészet is meg kell emésztenem... meg tudod ezt érteni? *kérdezi halkan. Majd elfordul a lánytól, és kihúzza a földből a fakardot.*
-Azt hiszem a mai órának vége... vigyük vissza a gyakorló kardokat, és... menjünk innen valamerre...
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 23:29:09
Üzenet elküldve: 2014-09-19 23:29:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelitnek//
*Könnyei megállíthatatlan patakokban folynak végig az arcán. Olyan sokáig zárta bilincsbe őket, hogy most mintha a gát felszaladt volna és egy az egyben minden könnye most akarna kiáradni, ami eddig mögötte duzzadt. Hangot nem ad ki, hangtalanul sír és csak áll, mint aki várja az ítéletet. Végül Lazelit első szavai, úgy tűnik megkegyelmeznek neki és mikor közli, hogy nem megy el, a meg könnyebülés elárasztja belül. Igaz ez még nem volt egyértelmű elfogadás, vagy olyan hang, mint régen és ez alapján nem lehet biztos benne, hogy a lovag teljesen bízik benne ezután, de ő így akarja érteni azt a pár rekdt szót, amit mondott. Úgy, hogy minden rendben és nem változik köztük semmi. Sarkon fordul és barátja karjába veti magát, átölelve őt, nyugalmat keresve szorosan a vállakon, amik a Holdudvaron enyhülést hoztak a számára.*
-Köszönöm, hogy nem mész el... köszönöm, hogy hiszel nekem és nem fordulsz el tőlem. Tudom nem lehet könnyű ez neked. Te olyan jó vagy, kedves, olyan becsületes, tudom nehéz lehet elfogadni egy ilyet, mint én.
*Suttogja alig hallhatóan. A sötét udvar jótékonyan takarja könnyáztatta szemeit. Még mindig szorosan simul hozzá feje a lovag vállához. Nem tudja elhinni, hogy azok után, amit megtudott róla, mégis vele marad. Még nem is hiszi igazán és egészen, hogy barátságuk kiállta a próbát, így fél mozdulni, fél többet mondani. Elárasztja a hála és a szeretet érzése, Lazelit tényleg a barátja... több mint a barátja, sokkal, sokkal több... *
*Könnyei megállíthatatlan patakokban folynak végig az arcán. Olyan sokáig zárta bilincsbe őket, hogy most mintha a gát felszaladt volna és egy az egyben minden könnye most akarna kiáradni, ami eddig mögötte duzzadt. Hangot nem ad ki, hangtalanul sír és csak áll, mint aki várja az ítéletet. Végül Lazelit első szavai, úgy tűnik megkegyelmeznek neki és mikor közli, hogy nem megy el, a meg könnyebülés elárasztja belül. Igaz ez még nem volt egyértelmű elfogadás, vagy olyan hang, mint régen és ez alapján nem lehet biztos benne, hogy a lovag teljesen bízik benne ezután, de ő így akarja érteni azt a pár rekdt szót, amit mondott. Úgy, hogy minden rendben és nem változik köztük semmi. Sarkon fordul és barátja karjába veti magát, átölelve őt, nyugalmat keresve szorosan a vállakon, amik a Holdudvaron enyhülést hoztak a számára.*
-Köszönöm, hogy nem mész el... köszönöm, hogy hiszel nekem és nem fordulsz el tőlem. Tudom nem lehet könnyű ez neked. Te olyan jó vagy, kedves, olyan becsületes, tudom nehéz lehet elfogadni egy ilyet, mint én.
*Suttogja alig hallhatóan. A sötét udvar jótékonyan takarja könnyáztatta szemeit. Még mindig szorosan simul hozzá feje a lovag vállához. Nem tudja elhinni, hogy azok után, amit megtudott róla, mégis vele marad. Még nem is hiszi igazán és egészen, hogy barátságuk kiállta a próbát, így fél mozdulni, fél többet mondani. Elárasztja a hála és a szeretet érzése, Lazelit tényleg a barátja... több mint a barátja, sokkal, sokkal több... *
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 23:08:37
Üzenet elküldve: 2014-09-19 23:08:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziálnak//
*Lazelitben kavarognak az indulatok és az érzelmek. Ezer meg ezer kérdést tudna még feltenni, és egyre jobban feszíti valami belülről, ahogyan azt látja a lány nem válaszol, s még a kardot is kiejti a kezéből. Amikor aztán Ziál elfordul, nem sok kell neki, hogy hozzá lépjen, talán erősebben a kelleténél maga felé fordítsa, de a lány beszélni kezd. Lazelit pedig feszengve áll és csak hallgatja. Attól félt, hogy Ziál hazudni fog neki valamit, s eltökélt szándéka volt, hogy akkor otthagyja a lányt. De amit hallott az őszintének hangzott. Nagyon is őszintének.*
~Tehát sötételf? De hát... azt hallottam azok mind megátalkodottak és gonoszak... olyanok mint az orkok, csak nem büdösek, és szebb ruhákban járnak... még sosem láttam sötételfet... talán van köztük jó is... bár az orkok között sincs, s bár az orkok buták mint a tökök, a sötételfekről azt hallani, ők eszesek, és ezt mind ki is használják kegyetlenkedéseikhez... talán Ziál is csak kihasznált végig? Lehet, hogy csak szüksége volt rám valamiért?~
*Beszéd közben tovább fürkészi a lányt, s csak úgy kavarognak a gondolatai.*
~Az is lehet, hogy eleinte akart csak kihasználni... de közben valami megváltozott... és ha még mindig...? Nem... az nem lehet... ennyire ostoba volnék?~
-Sötételf...
*Tovább hallgatja Ziált, és egyszerre megenyhül a szavak hallatán. Annyira őszintének hangzik, s bár nem biztos benne, hogy tényleg az, akarva akaratlanul is elgyengül kissé.*
-Hát persze, hogy nem vagy az! *feleli a lány szavaira őszintén, s tesz felé még egy lépést.*-Tudom, hogy nem vagy gonosz, Te... nem lehetsz az...
*Mikor Ziál azt mondja menjen el, ha akar, néhány másodpercig csak némán áll, és a lány tarkóját fixírozza. Igen, el is mehetne. Elmehetne, és akkor sok minden fájdalomtól megkímélhetné magát és Ziált. talán az volna a legjobb. De a lányt kétségek között hagyná. Azt pedig nem teheti meg.*
~Nem hagyhatod itt Lazelit... ez a nő itt, csak a körülmények áldozata... látod rajta! Látod! És te mi voltál? Áldozat? Ohhohóóó, neem. Nagyon is nem... Egy mocskos szörnyeteg vagy... az vagy... és őt bántanád, aki nem tehet semmiről?~
-Nem megyek én sehová... *mondja rekedten végül, még mindig hátulról bámulva a lányt.*
*Lazelitben kavarognak az indulatok és az érzelmek. Ezer meg ezer kérdést tudna még feltenni, és egyre jobban feszíti valami belülről, ahogyan azt látja a lány nem válaszol, s még a kardot is kiejti a kezéből. Amikor aztán Ziál elfordul, nem sok kell neki, hogy hozzá lépjen, talán erősebben a kelleténél maga felé fordítsa, de a lány beszélni kezd. Lazelit pedig feszengve áll és csak hallgatja. Attól félt, hogy Ziál hazudni fog neki valamit, s eltökélt szándéka volt, hogy akkor otthagyja a lányt. De amit hallott az őszintének hangzott. Nagyon is őszintének.*
~Tehát sötételf? De hát... azt hallottam azok mind megátalkodottak és gonoszak... olyanok mint az orkok, csak nem büdösek, és szebb ruhákban járnak... még sosem láttam sötételfet... talán van köztük jó is... bár az orkok között sincs, s bár az orkok buták mint a tökök, a sötételfekről azt hallani, ők eszesek, és ezt mind ki is használják kegyetlenkedéseikhez... talán Ziál is csak kihasznált végig? Lehet, hogy csak szüksége volt rám valamiért?~
*Beszéd közben tovább fürkészi a lányt, s csak úgy kavarognak a gondolatai.*
~Az is lehet, hogy eleinte akart csak kihasználni... de közben valami megváltozott... és ha még mindig...? Nem... az nem lehet... ennyire ostoba volnék?~
-Sötételf...
*Tovább hallgatja Ziált, és egyszerre megenyhül a szavak hallatán. Annyira őszintének hangzik, s bár nem biztos benne, hogy tényleg az, akarva akaratlanul is elgyengül kissé.*
-Hát persze, hogy nem vagy az! *feleli a lány szavaira őszintén, s tesz felé még egy lépést.*-Tudom, hogy nem vagy gonosz, Te... nem lehetsz az...
*Mikor Ziál azt mondja menjen el, ha akar, néhány másodpercig csak némán áll, és a lány tarkóját fixírozza. Igen, el is mehetne. Elmehetne, és akkor sok minden fájdalomtól megkímélhetné magát és Ziált. talán az volna a legjobb. De a lányt kétségek között hagyná. Azt pedig nem teheti meg.*
~Nem hagyhatod itt Lazelit... ez a nő itt, csak a körülmények áldozata... látod rajta! Látod! És te mi voltál? Áldozat? Ohhohóóó, neem. Nagyon is nem... Egy mocskos szörnyeteg vagy... az vagy... és őt bántanád, aki nem tehet semmiről?~
-Nem megyek én sehová... *mondja rekedten végül, még mindig hátulról bámulva a lányt.*
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 22:32:00
Üzenet elküldve: 2014-09-19 22:32:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelitnek//
*Lazelit nem ereszti el az eseményt magyarázat nélkül. Hiába szeretné ezt, mindennél jobban.*
~Boszorkánynak nevezett... Istennők segítsetek... kérlek ne vegyétek el tőlem a barátságát!~
*Ijedten és félelemmel néz a jeges kék szemekbe, amik követelik a válaszokat tőle és hamarosan a szavak is követik őket. Nincs kibúvó, most már nincs, ki kell böknie, amit oly, annyira nem akart, ha őszinte kar maradni. Kiderül mennyire törékeny a barátságuk, vajon egybe marad e , mint a fa gyakorló kardok, ha egy két szilánk le is pattan róluk, vagy eltörik és jön, majd a fájdalom, amire olyan gyakran lett figyelmeztetve, ami elviselhetetlen lesz.
A kard kiesik a kezéből, ahogy Lazelit közelebb lép hozzá és nem bírja tovább állni a tekintetét. Ha attól, amit mond megváltozik a lovag szíve és az arca nem akarja látni. Lehajtott fejjel elfordul tőle és halk, de határozott hangon kezd beszélni.*
-Én félig sötételf vagyok, nem simán félelf. Anyám Monoria Nimoden... ő a sötételfek között erős... nos nevezd boszorkánynak, ha akarod. Ő nevelt fel és tanított engem, sok mindenre. Kegyetlen leckék voltak azok nap, mint nap, igénybe véve a testem és a lelkem, ami soha nem volt elég erős hozzá, hogy tökéletesen elsajátítsam a tanokat. De akaratlanul is kelet sötét erdejében megtanultam néhány leckét...
~Kegyetlenséget, bosszút, kíméletlenséget, fájdalmat, de én nem vagyok... ~
-Nem vagyok boszorkány, igyekeztem ellenállni ezeknek a tanoknak és el is szöktem előlük, nem vagyok... kegyetlen gonosz.
*Kétségbeesetten emeli fel a hangját, most olyan védtelennek érzi magát, mint soha ez előtt. Itt áll csupaszon a lelke, páncél nélkül és sérülékenyen, hogy akár halálra sebezzék egyetlen szóval. Lehajtja mélyen a fejét, hogy ne lehessen látni a könnycseppeket, amik elkezdenek legördülni az arcán.*
-Menj el, ha el akarsz menni... csak gyorsan menj el kérlek, ha már nem tartasz a barátodnak én... én megértelek.
*Nem bír mozdulni, csak áll tehetetlenül, de tudja, ha Lazelit mozdul és elmegy tőle két kezével átölelve csimpaszkodik, majd bele, hogy esdve kérlelje maradjon vele.*
*Lazelit nem ereszti el az eseményt magyarázat nélkül. Hiába szeretné ezt, mindennél jobban.*
~Boszorkánynak nevezett... Istennők segítsetek... kérlek ne vegyétek el tőlem a barátságát!~
*Ijedten és félelemmel néz a jeges kék szemekbe, amik követelik a válaszokat tőle és hamarosan a szavak is követik őket. Nincs kibúvó, most már nincs, ki kell böknie, amit oly, annyira nem akart, ha őszinte kar maradni. Kiderül mennyire törékeny a barátságuk, vajon egybe marad e , mint a fa gyakorló kardok, ha egy két szilánk le is pattan róluk, vagy eltörik és jön, majd a fájdalom, amire olyan gyakran lett figyelmeztetve, ami elviselhetetlen lesz.
A kard kiesik a kezéből, ahogy Lazelit közelebb lép hozzá és nem bírja tovább állni a tekintetét. Ha attól, amit mond megváltozik a lovag szíve és az arca nem akarja látni. Lehajtott fejjel elfordul tőle és halk, de határozott hangon kezd beszélni.*
-Én félig sötételf vagyok, nem simán félelf. Anyám Monoria Nimoden... ő a sötételfek között erős... nos nevezd boszorkánynak, ha akarod. Ő nevelt fel és tanított engem, sok mindenre. Kegyetlen leckék voltak azok nap, mint nap, igénybe véve a testem és a lelkem, ami soha nem volt elég erős hozzá, hogy tökéletesen elsajátítsam a tanokat. De akaratlanul is kelet sötét erdejében megtanultam néhány leckét...
~Kegyetlenséget, bosszút, kíméletlenséget, fájdalmat, de én nem vagyok... ~
-Nem vagyok boszorkány, igyekeztem ellenállni ezeknek a tanoknak és el is szöktem előlük, nem vagyok... kegyetlen gonosz.
*Kétségbeesetten emeli fel a hangját, most olyan védtelennek érzi magát, mint soha ez előtt. Itt áll csupaszon a lelke, páncél nélkül és sérülékenyen, hogy akár halálra sebezzék egyetlen szóval. Lehajtja mélyen a fejét, hogy ne lehessen látni a könnycseppeket, amik elkezdenek legördülni az arcán.*
-Menj el, ha el akarsz menni... csak gyorsan menj el kérlek, ha már nem tartasz a barátodnak én... én megértelek.
*Nem bír mozdulni, csak áll tehetetlenül, de tudja, ha Lazelit mozdul és elmegy tőle két kezével átölelve csimpaszkodik, majd bele, hogy esdve kérlelje maradjon vele.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361