Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-05-01 20:51:03
Üzenet elküldve: 2014-05-01 20:51:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zef //
*Megtiszteli azzal Zefet, hogy nem kérdez közbe vagy szól bele a mesélésébe, helyébe kíváncsian hallgatja az unalmasnak nem éppen mondható történetet. Olykor meglepődik, hogy miféle slamasztikába kerültek, pedig még csak fiatal gyerkőcök. Saurii nem épp egy anya típus, de ha ilyesmiről hall, az még őt is el tudja szomorítani. A végén még egy sóhaj is kicsusszan a telt ajkak mögül.*
- Értem... Őszintén szólva egy kissé megdöbbentem, kisgyerekként a legvéresebb dolog, amit láttam, az a vacsorának való elejtett vad volt, nem hogy hullák... De legalább ti egyben maradtatok, és ez a lényeg. A hatalmaskodó barmok meg nyugodtan hulljanak csak, mint a legyek, utánpótlás mindig bőven akad *Vonja meg a vállát újfent.* Mindenesetre aranyos, hogy ezt fogadtad meg *Gondterhelt arcára kiül olvadozó szívének érzete, s mosollyá simulnak vonásai.* És ami azt illeti, szerintem nem fog olyan sokáig tartani. Csak edzés meg idő kérdése, hogy erősebbé válj, viszont az életben maradáshoz az ész a legfontosabb, amiből szerencsére neked nincs hiány *Biztatja, bár nem hiszi, hogy önbizalomban hiányt szenvedne a kölyök.*
- Nekem semmi ilyen történetem nincsen, de mit szólnál, ha segítenék? A te célod az enyém is lehet, csak én megerősítelek *Veti fel az ötletet mosolyogva, mert őszintén szólva igen csak megkedvelte Zefet, és szívesen segít neki, ha már lehetősége van rá.* Ne félj, utána bárkit lecsapsz egy mozdulattal is! *Neveti el magát, fényezve közben önnön tudását, persze csak viccel, mert tisztában van azzal, hogy neki is van még hova fejlődnie.*
- Viszont ha nem zavar, lenne egy kérdésem még. Daren végül miért nem jött veled? Elvégre úgy, hogy nem vagy ott, elég nehéz megvédeni. Vagy neki van családja? *Érdeklődik tovább, mert nem kizárt, hogy fog még ezzel a másik kölyökkel is találkozni, már ha nem őszül meg addig, míg Zef úgy érzi, beteljesítette az ígéretét.
Közben eltűnődik, hogy vajon neki miért nem lett soha egy hasonszőrű kaland- és szabadságvágyó barátja még a törzsben, elvégre elég sokan voltak, és nem hiszi, hogy a fiatalok közül tényleg mindenki szentírásnak vette a szabályaikat, és nem mert volna kiszakadni a nagyvilágba.
Végül is nem kizárt, hogy emiatt csak is magát okolhatja, hiszen már akkoriban is eléggé magának való lány volt, ám azt se mondhatná, hogy sokan próbálkoztak volna vele barátkozni. Talán közrejátszhatott az is, hogy ő nem a vérük volt, mégis a törzsfő kedvencei közé tartozott, éppúgy az, hogy félig mélységi, akiktől a felszíni népek többnyire óvakodnak.*
*Megtiszteli azzal Zefet, hogy nem kérdez közbe vagy szól bele a mesélésébe, helyébe kíváncsian hallgatja az unalmasnak nem éppen mondható történetet. Olykor meglepődik, hogy miféle slamasztikába kerültek, pedig még csak fiatal gyerkőcök. Saurii nem épp egy anya típus, de ha ilyesmiről hall, az még őt is el tudja szomorítani. A végén még egy sóhaj is kicsusszan a telt ajkak mögül.*
- Értem... Őszintén szólva egy kissé megdöbbentem, kisgyerekként a legvéresebb dolog, amit láttam, az a vacsorának való elejtett vad volt, nem hogy hullák... De legalább ti egyben maradtatok, és ez a lényeg. A hatalmaskodó barmok meg nyugodtan hulljanak csak, mint a legyek, utánpótlás mindig bőven akad *Vonja meg a vállát újfent.* Mindenesetre aranyos, hogy ezt fogadtad meg *Gondterhelt arcára kiül olvadozó szívének érzete, s mosollyá simulnak vonásai.* És ami azt illeti, szerintem nem fog olyan sokáig tartani. Csak edzés meg idő kérdése, hogy erősebbé válj, viszont az életben maradáshoz az ész a legfontosabb, amiből szerencsére neked nincs hiány *Biztatja, bár nem hiszi, hogy önbizalomban hiányt szenvedne a kölyök.*
- Nekem semmi ilyen történetem nincsen, de mit szólnál, ha segítenék? A te célod az enyém is lehet, csak én megerősítelek *Veti fel az ötletet mosolyogva, mert őszintén szólva igen csak megkedvelte Zefet, és szívesen segít neki, ha már lehetősége van rá.* Ne félj, utána bárkit lecsapsz egy mozdulattal is! *Neveti el magát, fényezve közben önnön tudását, persze csak viccel, mert tisztában van azzal, hogy neki is van még hova fejlődnie.*
- Viszont ha nem zavar, lenne egy kérdésem még. Daren végül miért nem jött veled? Elvégre úgy, hogy nem vagy ott, elég nehéz megvédeni. Vagy neki van családja? *Érdeklődik tovább, mert nem kizárt, hogy fog még ezzel a másik kölyökkel is találkozni, már ha nem őszül meg addig, míg Zef úgy érzi, beteljesítette az ígéretét.
Közben eltűnődik, hogy vajon neki miért nem lett soha egy hasonszőrű kaland- és szabadságvágyó barátja még a törzsben, elvégre elég sokan voltak, és nem hiszi, hogy a fiatalok közül tényleg mindenki szentírásnak vette a szabályaikat, és nem mert volna kiszakadni a nagyvilágba.
Végül is nem kizárt, hogy emiatt csak is magát okolhatja, hiszen már akkoriban is eléggé magának való lány volt, ám azt se mondhatná, hogy sokan próbálkoztak volna vele barátkozni. Talán közrejátszhatott az is, hogy ő nem a vérük volt, mégis a törzsfő kedvencei közé tartozott, éppúgy az, hogy félig mélységi, akiktől a felszíni népek többnyire óvakodnak.*
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-05-01 19:59:17
Üzenet elküldve: 2014-05-01 19:59:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Saurii//
*Meglepődik rajta, hogy Saurii egy kissé céltalan, de így belegondolva ő se igazán tudja, mit tenne, ha minden álma teljesülne, bár ez szinte egészen lehetetlen, remélhetőleg még hosszú ideig, elvégre az egyetlen igazi vágya, hogy életben tartsa a hozzá közelállókat.*
- Daren a neve a barátomnak, akiről meséltem. Ő is elf, és nagyjából velem egyidős, csak pár hónap van köztünk. Jó pár éve, még egészen kis koromtól fogva ismerem, így ő az, akihez a leginkább kötődöm. Lihanechben bandák uralják az alvilágot, a saját területeikre osztják fel a várost, persze nem annyira megegyezés, inkább hatalom alapján. Egyszer, mikor egy új bandának kellett teljesítenem egy feladatot, elbuktam, pedig rengeteg pénz múlott rajtam. Csúnyán megvertek érte, ráadásul Darel is belekeveredett. Megfenyegettek, hogy bántani fogják, ha nem fizetem meg a tartozásomat. Aznap éjjel a bázisukra ráncigáltak Darelt és engem is. Új feladatot kaptam, amit ha teljesítek, megmenekülünk. Követnem kellett volna egy rivális banda vezérét, és kiderítenem, mit terveznek. De addigra elkéstünk... Abban a pillanatban törtek be, hogy megkaptam a parancsot. Lemészárolták az összes eléjük kerülő embert. Mindenki ordibált, és rohangált, ahogy menekültünk, mindenhol hullákba botlottunk. Darel sírt, mikor berángattam egy szekrénybe, és megígértem, hogy meg fogom védeni, bármi történjék is. Aznap éjjel megmenekültünk, én pedig elhatároztam, hogy elég erőssé válok, hogy bármitől meg tudjam védeni. Így talán el fog tartani egy darabig, míg utazgathatunk...
*A monológja végén kíváncsian fordul Saurii felé. Még soha senkinek nem mesélte el ezt a történetet, nem tudja, hogy ilyen rövid ismeretség után miért bízik meg ennyire a lányban.*
*Meglepődik rajta, hogy Saurii egy kissé céltalan, de így belegondolva ő se igazán tudja, mit tenne, ha minden álma teljesülne, bár ez szinte egészen lehetetlen, remélhetőleg még hosszú ideig, elvégre az egyetlen igazi vágya, hogy életben tartsa a hozzá közelállókat.*
- Daren a neve a barátomnak, akiről meséltem. Ő is elf, és nagyjából velem egyidős, csak pár hónap van köztünk. Jó pár éve, még egészen kis koromtól fogva ismerem, így ő az, akihez a leginkább kötődöm. Lihanechben bandák uralják az alvilágot, a saját területeikre osztják fel a várost, persze nem annyira megegyezés, inkább hatalom alapján. Egyszer, mikor egy új bandának kellett teljesítenem egy feladatot, elbuktam, pedig rengeteg pénz múlott rajtam. Csúnyán megvertek érte, ráadásul Darel is belekeveredett. Megfenyegettek, hogy bántani fogják, ha nem fizetem meg a tartozásomat. Aznap éjjel a bázisukra ráncigáltak Darelt és engem is. Új feladatot kaptam, amit ha teljesítek, megmenekülünk. Követnem kellett volna egy rivális banda vezérét, és kiderítenem, mit terveznek. De addigra elkéstünk... Abban a pillanatban törtek be, hogy megkaptam a parancsot. Lemészárolták az összes eléjük kerülő embert. Mindenki ordibált, és rohangált, ahogy menekültünk, mindenhol hullákba botlottunk. Darel sírt, mikor berángattam egy szekrénybe, és megígértem, hogy meg fogom védeni, bármi történjék is. Aznap éjjel megmenekültünk, én pedig elhatároztam, hogy elég erőssé válok, hogy bármitől meg tudjam védeni. Így talán el fog tartani egy darabig, míg utazgathatunk...
*A monológja végén kíváncsian fordul Saurii felé. Még soha senkinek nem mesélte el ezt a történetet, nem tudja, hogy ilyen rövid ismeretség után miért bízik meg ennyire a lányban.*
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-05-01 18:35:43
Üzenet elküldve: 2014-05-01 18:35:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zef //
- Már alig várom! Bár én ilyen kecsegtető ajánlattal nem tudok szolgálni Wegtorent illetve, de azért ott is ismerek ezt-azt *Mosolyogja, miközben teljesen fellelkesül. Legszívesebben ugrálna, és széttárt karokkal örvendezne a világba, és bár mindez végbemegy a gondolataiban, azért még tőle is enyhén szólva furcsa lenne egy ilyen megnyilvánulás. Szóval inkább marad a hátsóján, és tovább hallgatja Zefet.
Örül neki, hogy lényegében nem érintett fájdalmas területet, és a fiú magyarázatában ez érthető is. Ez pont olyan, mint az ő szülei. Hiába nem ismerte őket, és hiába nem voltak mellette soha, ez a tény nem szomorítja el, mert sosem tapasztalta milyen a másik oldal. Egyszerűen tisztában van azzal, hogy léteznek, de ennél több kapocs nem fűzte és nem is fűzi a véreihez. Az már érdekesebb lenne, ha valamelyikük felbukkanna, ha mondjuk anyja előkerülne és próbálná visszakapni szerepét... Akkor bizonyosan dühös lenne, és mérgében talán meg is ölné a mélységi nőt. Nem lenne semmi szüksége egy idegenre, aki hirtelen bele akarna szólni az életébe, csak azért, mert ő az anyja. Ha valamit, akkor az ilyesfajta álszentséget gyűlöli, márpedig ha valaki a sorsára hagyja a gyermekét, majd évekkel később visszatér, hogy megbánja bűneit, azt csak is elítélni tudná.*
- Ebben teljesen igazad van. És a törzs is ezt mondta nekem búcsúzóul, mármint hogy jól döntöttem *Neveti el magát, mert emlékszik, az utóbbi időben már nagyon kihúzta náluk a gyufát, és csak a törzsfő toleranciájának köszönhette, hogy nem tagadták ki vagy ítélték rosszabb sorsra.*
- Hmm, ez kedves kis történet. Na és mi az álmod? Remélem mihamarabb beteljesíted, hogy utazhassunk, na meg hogy találkozhass a barátoddal *Mosolyogja, a következő kérdésre azonban mélyen gondolkodóba esik.
Hogy van-e valamilyen álma? Ennyire konkrétan még sosem gondolkodott el ezen. Régebben az volt az egyedüli vágya, hogy szabad lehessen, hogy a maga urává váljék, azonban ez beteljesült, így különösebb célkitűzése azóta nincsen.*
- Nem is tudom, ezzel a kérdéssel megfogtál. Nem hiszem, hogy volna. Már elértem, amit akartam, szabad lettem. Ehhez hasonló mértékű vágyam egyelőre nincsen, csak lézengek a világban, begyűjtöm a megélhetéshez szükséges pénzt, és megtapasztalok dolgokat *Mondja, miközben megvonja a vállát.*
- Már alig várom! Bár én ilyen kecsegtető ajánlattal nem tudok szolgálni Wegtorent illetve, de azért ott is ismerek ezt-azt *Mosolyogja, miközben teljesen fellelkesül. Legszívesebben ugrálna, és széttárt karokkal örvendezne a világba, és bár mindez végbemegy a gondolataiban, azért még tőle is enyhén szólva furcsa lenne egy ilyen megnyilvánulás. Szóval inkább marad a hátsóján, és tovább hallgatja Zefet.
Örül neki, hogy lényegében nem érintett fájdalmas területet, és a fiú magyarázatában ez érthető is. Ez pont olyan, mint az ő szülei. Hiába nem ismerte őket, és hiába nem voltak mellette soha, ez a tény nem szomorítja el, mert sosem tapasztalta milyen a másik oldal. Egyszerűen tisztában van azzal, hogy léteznek, de ennél több kapocs nem fűzte és nem is fűzi a véreihez. Az már érdekesebb lenne, ha valamelyikük felbukkanna, ha mondjuk anyja előkerülne és próbálná visszakapni szerepét... Akkor bizonyosan dühös lenne, és mérgében talán meg is ölné a mélységi nőt. Nem lenne semmi szüksége egy idegenre, aki hirtelen bele akarna szólni az életébe, csak azért, mert ő az anyja. Ha valamit, akkor az ilyesfajta álszentséget gyűlöli, márpedig ha valaki a sorsára hagyja a gyermekét, majd évekkel később visszatér, hogy megbánja bűneit, azt csak is elítélni tudná.*
- Ebben teljesen igazad van. És a törzs is ezt mondta nekem búcsúzóul, mármint hogy jól döntöttem *Neveti el magát, mert emlékszik, az utóbbi időben már nagyon kihúzta náluk a gyufát, és csak a törzsfő toleranciájának köszönhette, hogy nem tagadták ki vagy ítélték rosszabb sorsra.*
- Hmm, ez kedves kis történet. Na és mi az álmod? Remélem mihamarabb beteljesíted, hogy utazhassunk, na meg hogy találkozhass a barátoddal *Mosolyogja, a következő kérdésre azonban mélyen gondolkodóba esik.
Hogy van-e valamilyen álma? Ennyire konkrétan még sosem gondolkodott el ezen. Régebben az volt az egyedüli vágya, hogy szabad lehessen, hogy a maga urává váljék, azonban ez beteljesült, így különösebb célkitűzése azóta nincsen.*
- Nem is tudom, ezzel a kérdéssel megfogtál. Nem hiszem, hogy volna. Már elértem, amit akartam, szabad lettem. Ehhez hasonló mértékű vágyam egyelőre nincsen, csak lézengek a világban, begyűjtöm a megélhetéshez szükséges pénzt, és megtapasztalok dolgokat *Mondja, miközben megvonja a vállát.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-05-01 17:12:38
Üzenet elküldve: 2014-05-01 17:12:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Saurii//
- Részemről mindig inkább kerültem a mágusokat, kiráz a hideg az ilyesmiktől.
*Zef szavait talán szó szerint is értelmezhetné a lány, elvégre valóban kissé libabőrös lesz. Saurii végül visszatereli a szót korábbi témájukra, így a fiú gondolatai is elterelődnek. Elmosolyodik Saurii ajánlatára.*
- Én benne lennék. Imádnám, ha megmutathatnám neked a várost. Olyan dolgokat mutathatnék, amiken még az ott lakók is meglepődnének, ha láthatnák.
*Vigyorog a lányra, elvégre valóban kiismerte Lihanech minden pontját, gyermekkora alatt ugyanis gyakran kellett menekülnie, vagy bujkálnia, néha pedig csak az unalom űzte felderítőutakra.
Saurii tisztele nagyon jól esik a fiúnak, habár épp annyira meg is lepődik rajta, ezért eleinte kissé meghökkent fejet vág, de mikor a lány tenyerével összeborzolja a haját, Zef kisfiúsan elmosolyodik, és nevetve tolja el a lány kezét, elvégre nem kisfiú ő már...annyira. Persze élvezi, mikor Saurii ezt csinálja, de azért a világért sem ismerné be.*
- Nem annyira fájdalmas, elvégre nem tudom milyen lett volna, ha nem vagyok egyedül, így nem is hiányzott.
*Érdeklődve hallgatja Saurii történetét, valószínűleg ő is hasonlóképp tett volna a lány helyében.*
- Ezt meg tudom érteni, habár sosem keveredtem hasonló helyzetbe, néha rám is megpróbáltak idióta szabályokat erőszakolni. Mindig is úgy voltam vele, hogy ha magam hozom meg a döntéseimet, akkor én is szívom meg a levét, és ez így van rendjén. Szerintem jól döntöttél.
*Mosolyog a lányra, örül, hogy a bizalmába avatta, így ő is elmondja a maga történetét.*
- A barátaimat nagyon kedveltem, de mindenképpen többet akartam látni a világból. Voltak páran, akik velem akartak jönni, de talán egyetlen barátom volt, aki tényleg bárhova követett volna. Őt viszont sokkal több minden köti Lihanechhez, ezért tettünk egy ígéretet, hogy ha valóra váltottuk az álmunkat, újra találkozunk. Tőle búcsúztam el utoljára. Ezért bár igazán szívesen elindulnék akár már most is a közös utazásunkra, előbb teljesítenem kell az ígéret rám eső részét.
*Elszántan néz a távolba, de aztán a tekintete ismét Sauriihoz fordul.*
- Neked van valamilyen álmod?
*Meglepődne, ha nem lenne, elvégre senki sem kószál teljesen céltalanul a világban, legalábbis Zef mindig ezt gondolta, elvégre őt sokszor csak az álmai tartották életben.*
- Részemről mindig inkább kerültem a mágusokat, kiráz a hideg az ilyesmiktől.
*Zef szavait talán szó szerint is értelmezhetné a lány, elvégre valóban kissé libabőrös lesz. Saurii végül visszatereli a szót korábbi témájukra, így a fiú gondolatai is elterelődnek. Elmosolyodik Saurii ajánlatára.*
- Én benne lennék. Imádnám, ha megmutathatnám neked a várost. Olyan dolgokat mutathatnék, amiken még az ott lakók is meglepődnének, ha láthatnák.
*Vigyorog a lányra, elvégre valóban kiismerte Lihanech minden pontját, gyermekkora alatt ugyanis gyakran kellett menekülnie, vagy bujkálnia, néha pedig csak az unalom űzte felderítőutakra.
Saurii tisztele nagyon jól esik a fiúnak, habár épp annyira meg is lepődik rajta, ezért eleinte kissé meghökkent fejet vág, de mikor a lány tenyerével összeborzolja a haját, Zef kisfiúsan elmosolyodik, és nevetve tolja el a lány kezét, elvégre nem kisfiú ő már...annyira. Persze élvezi, mikor Saurii ezt csinálja, de azért a világért sem ismerné be.*
- Nem annyira fájdalmas, elvégre nem tudom milyen lett volna, ha nem vagyok egyedül, így nem is hiányzott.
*Érdeklődve hallgatja Saurii történetét, valószínűleg ő is hasonlóképp tett volna a lány helyében.*
- Ezt meg tudom érteni, habár sosem keveredtem hasonló helyzetbe, néha rám is megpróbáltak idióta szabályokat erőszakolni. Mindig is úgy voltam vele, hogy ha magam hozom meg a döntéseimet, akkor én is szívom meg a levét, és ez így van rendjén. Szerintem jól döntöttél.
*Mosolyog a lányra, örül, hogy a bizalmába avatta, így ő is elmondja a maga történetét.*
- A barátaimat nagyon kedveltem, de mindenképpen többet akartam látni a világból. Voltak páran, akik velem akartak jönni, de talán egyetlen barátom volt, aki tényleg bárhova követett volna. Őt viszont sokkal több minden köti Lihanechhez, ezért tettünk egy ígéretet, hogy ha valóra váltottuk az álmunkat, újra találkozunk. Tőle búcsúztam el utoljára. Ezért bár igazán szívesen elindulnék akár már most is a közös utazásunkra, előbb teljesítenem kell az ígéret rám eső részét.
*Elszántan néz a távolba, de aztán a tekintete ismét Sauriihoz fordul.*
- Neked van valamilyen álmod?
*Meglepődne, ha nem lenne, elvégre senki sem kószál teljesen céltalanul a világban, legalábbis Zef mindig ezt gondolta, elvégre őt sokszor csak az álmai tartották életben.*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-05-01 16:26:12
Üzenet elküldve: 2014-05-01 16:26:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zef //
- Azért én is kíváncsi lennék... Annyian hisznek a mágiában, hogy lehet, van benne valami, de ameddig nem találkozom egy valamirevaló mágussal, nekem aztán mondhatnak akármit. Elvégre, ha már létezik hókuszpókusz, létezhet más egyéb is, ami éppolyan hihetetlen, mint a varázslás… *Tűnődik, azonban továbbra sem biztos a dologban, főként, hogy Zef sem tudja eloszlatni a kételyeit. Inkább nem is szán több szót a témának - amennyiben a kölyök is lezártnak tekinti -, helyébe visszatér a szülőföldjeiket illető diskurációra.*
- Én pedig Lihanech-et. Ha nem ununk egymásra, elmehetnénk együtt is kalandozni. Csak képzeld el! Megnéznénk a kikötőt, a Hold karavánpihenőt, aztán megmutathatnád Lihanech-et, onnét meg egy köpésre van Pirtianes városa. Aztán már csak a Nap karavánpihenő lenne hátra, meg Wegtoren. Jó sok idő lenne, az biztos, de szerintem megérné világot látni *Magyarázza izgatottan, persze ez igen csak távoli illúziónak hat. Egyelőre nem is tudja, hogy Zeffel együtt maradnak-e, mint utazótársak.*
- Oh... Sajnálom, ha fájó témára tapintottam. De legalább ebben is hasonlítunk, mármint, hogy nem ismertük a szüleinket. Kemény kölyök vagy te, ezt eddig is tudtam, de most még jobban tisztellek *Jegyzi meg elmosolyodva, miközben egyik kezét felszabadítja a támaszkodásból, hogy összeborzolhassa Zef ében hajkoronáját.
Nem szokása csak úgy bárkinek megadni a tiszteletet, hát még kimondani, azonban valós csodálattal fordul a kölyök irányában. Ő sem volt puhány kislányka, ám nem hinné, hogy túlélte volna egyedül. *
- Na és mi vett rá arra, hogy eljöjj onnét, ha ott voltak barátaid? *Érdeklődik tovább, miközben kacsóját visszahúzza, s ismét teste megtámasztásának szolgálatába állítja.
Mondjuk a kérdés rá is joggal vonatkozhatna, elvégre a törzsnél jó dolga volt. A törzsfő kedvelte, és a többiekkel sem volt problémája. Tanították, etették, az élete sem volt céltalan, nem úgy, mint most. Kivéve persze, ha mások átverését és az utazgatást célnak lehet tekinteni.*
- Nem hiszem, hogy veled is az lett volna a baj, mint velem. Bár ki tudja. Gyűlöltem a törzs szigorú szabályait, idegesített, hogy határok közé akarnak szorítani, még ha ez a közösség érdekét is szolgálta. Ilyen szabadságra vágytam, ami most van. Hogy kedvemre mehessek oda, ahova akarok, hogy senki ne szólhasson bele, hogy épp mit csinálok, és végezetül senki ne mondhassa meg, hogy mit csináljak és kezdjek az életemmel. A végén még beházasítottak volna, kölyköket kellett volna szüljek meg még ki tudja... *Itt ki is rázza a hideg.*
- Azért én is kíváncsi lennék... Annyian hisznek a mágiában, hogy lehet, van benne valami, de ameddig nem találkozom egy valamirevaló mágussal, nekem aztán mondhatnak akármit. Elvégre, ha már létezik hókuszpókusz, létezhet más egyéb is, ami éppolyan hihetetlen, mint a varázslás… *Tűnődik, azonban továbbra sem biztos a dologban, főként, hogy Zef sem tudja eloszlatni a kételyeit. Inkább nem is szán több szót a témának - amennyiben a kölyök is lezártnak tekinti -, helyébe visszatér a szülőföldjeiket illető diskurációra.*
- Én pedig Lihanech-et. Ha nem ununk egymásra, elmehetnénk együtt is kalandozni. Csak képzeld el! Megnéznénk a kikötőt, a Hold karavánpihenőt, aztán megmutathatnád Lihanech-et, onnét meg egy köpésre van Pirtianes városa. Aztán már csak a Nap karavánpihenő lenne hátra, meg Wegtoren. Jó sok idő lenne, az biztos, de szerintem megérné világot látni *Magyarázza izgatottan, persze ez igen csak távoli illúziónak hat. Egyelőre nem is tudja, hogy Zeffel együtt maradnak-e, mint utazótársak.*
- Oh... Sajnálom, ha fájó témára tapintottam. De legalább ebben is hasonlítunk, mármint, hogy nem ismertük a szüleinket. Kemény kölyök vagy te, ezt eddig is tudtam, de most még jobban tisztellek *Jegyzi meg elmosolyodva, miközben egyik kezét felszabadítja a támaszkodásból, hogy összeborzolhassa Zef ében hajkoronáját.
Nem szokása csak úgy bárkinek megadni a tiszteletet, hát még kimondani, azonban valós csodálattal fordul a kölyök irányában. Ő sem volt puhány kislányka, ám nem hinné, hogy túlélte volna egyedül. *
- Na és mi vett rá arra, hogy eljöjj onnét, ha ott voltak barátaid? *Érdeklődik tovább, miközben kacsóját visszahúzza, s ismét teste megtámasztásának szolgálatába állítja.
Mondjuk a kérdés rá is joggal vonatkozhatna, elvégre a törzsnél jó dolga volt. A törzsfő kedvelte, és a többiekkel sem volt problémája. Tanították, etették, az élete sem volt céltalan, nem úgy, mint most. Kivéve persze, ha mások átverését és az utazgatást célnak lehet tekinteni.*
- Nem hiszem, hogy veled is az lett volna a baj, mint velem. Bár ki tudja. Gyűlöltem a törzs szigorú szabályait, idegesített, hogy határok közé akarnak szorítani, még ha ez a közösség érdekét is szolgálta. Ilyen szabadságra vágytam, ami most van. Hogy kedvemre mehessek oda, ahova akarok, hogy senki ne szólhasson bele, hogy épp mit csinálok, és végezetül senki ne mondhassa meg, hogy mit csináljak és kezdjek az életemmel. A végén még beházasítottak volna, kölyköket kellett volna szüljek meg még ki tudja... *Itt ki is rázza a hideg.*
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-05-01 15:39:49
Üzenet elküldve: 2014-05-01 15:39:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Saurii//
*Meglepődik, hogy Saurii járt már Lihanech felé, mégha csak átutazóban is, a víz városa azért elég messze van Artheniortól, ezért Zef sem látogatta még meg, mióta elhagyta a szülőföldjét. Persze tervezi, hogy visszamegy, de csak ha majd elért valamit, vagy igazi harcossá vált, hogy ne üres kézzel térjen vissza.*
- Attól tartok, hogy fogalmam sincsen. Kétlem, hogy bármilyen trükk létezik a mágián kívül, amivel ezt megoldhatta volna, ezért azóta nem kérdőjelezem meg a varázslókat, mégha valahol elég ijesztő is a tudományuk, talán épp azért, mert ismeretlen számomra. Egyszer talán majd utána olvasok, de egyelőre még kissé idegen számomra a mágia.
*Érdeklődve hallgatja Sauriit, miközben a szülőföldjéről beszél. A beszámolója alapján érdekes vidék lehet, még akkor is, ha Zef számára tulajdonképpen lehetetlen lenne a beilleszkedés, elvégre a hely nem csak időjárásában, hanem szokásaiban is kellően különbözik Lihanechtől.*
- Egyszer mindenképpen meg akarom nézni Wegtorent.
*Saurii kérdésére pár pillanat erejéig elgondolkozik, milőtt kibökné a választ.*
- Egyedül nőttem fel, és soha nem is ismertem a szüleimet, így inkább csak a származásom és a barátaim kötöttek Lihanechhez, ők viszont nem jöhettek velem. Persze rövidtávon akadt néhány útitársam, de hamar elváltunk, mivel másféle utakon jártunk, és csak akadályoztuk volna egymást.
*Meglepődik, hogy Saurii járt már Lihanech felé, mégha csak átutazóban is, a víz városa azért elég messze van Artheniortól, ezért Zef sem látogatta még meg, mióta elhagyta a szülőföldjét. Persze tervezi, hogy visszamegy, de csak ha majd elért valamit, vagy igazi harcossá vált, hogy ne üres kézzel térjen vissza.*
- Attól tartok, hogy fogalmam sincsen. Kétlem, hogy bármilyen trükk létezik a mágián kívül, amivel ezt megoldhatta volna, ezért azóta nem kérdőjelezem meg a varázslókat, mégha valahol elég ijesztő is a tudományuk, talán épp azért, mert ismeretlen számomra. Egyszer talán majd utána olvasok, de egyelőre még kissé idegen számomra a mágia.
*Érdeklődve hallgatja Sauriit, miközben a szülőföldjéről beszél. A beszámolója alapján érdekes vidék lehet, még akkor is, ha Zef számára tulajdonképpen lehetetlen lenne a beilleszkedés, elvégre a hely nem csak időjárásában, hanem szokásaiban is kellően különbözik Lihanechtől.*
- Egyszer mindenképpen meg akarom nézni Wegtorent.
*Saurii kérdésére pár pillanat erejéig elgondolkozik, milőtt kibökné a választ.*
- Egyedül nőttem fel, és soha nem is ismertem a szüleimet, így inkább csak a származásom és a barátaim kötöttek Lihanechhez, ők viszont nem jöhettek velem. Persze rövidtávon akadt néhány útitársam, de hamar elváltunk, mivel másféle utakon jártunk, és csak akadályoztuk volna egymást.
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-29 15:13:28
Üzenet elküldve: 2014-04-29 15:13:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zef //
*Vigyorral fogadja a fiú megjegyzését, mert valahogy el sem tudja képzelni Zefet, amint puszta kiállásával halálra rémíti az ellenséget. Persze ott van az előítélet a gyermekekkel szemben, melynek során a legtöbben nem is sejtenek veszélyt, utána meg csak pislognak - már ha van rá idejük -, hogy mégis miféle rémséggel van dolguk.
A kölyköt azonban efféle szörnyetegnek sem tudja vizualizálni, nem olyannak ismerte meg, aki hajlamos lenne ilyenné változni.
Röpke gondolatmenete alatt ő is leheveredik a fapadlóra. Inkább a fekvést választja, azonban alkarjaival hátul megtámasztja magát, hogy mégse nyúljon ki teljesen. Így hallgatja végig a fiú beszámolóját Lihanech-ről, a víz városáról, melynek szépséges vízeséséről még ő is hallott. Járt már arra, azonban csak átutazóban volt, amit úgy kell érteni, hogy még csak megszállni sem volt ideje, nem még a természet csodáiban gyönyörködni.*
- Igen, jártam is ott, bár amint megérkeztem, már mentem is tovább *Jegyzi meg, majd tovább figyel. Örömmel hallgatja a kedves visszaemlékezést, a mágus említésénél pedig elkerekednek a szemei, utána viszont enyhe kétkedéssel pillant Zefre.*
- Azért kíváncsi lennék, hogyan viszik végbe a kis bűvészmutatványaikat *Mondja, mert továbbra sem hisz a mágiában. Nem titok, hogy eddig még nem volt szerencséje varázslókhoz, s ilyesmiről csupán a gyermekként megismert meséiben hallott. Ilyen szempontból egy csöppet lemaradozott a tudása, ha valamiben, akkor ebben igen csak kiéleződik származása, mely alatt egy a külvilágtól elzárt közösség értendő. Csekély ideje tartó vándorlása pedig olybá tűnik még nem volt elég, hogy teljesen felnyíljon a szeme. Azonban ha Zef helyre teszi a fejében a dolgokat, neki hinni fog.*
- Mármint ahonnét jöttem? *Kérdez vissza hirtelen, mert eléggé elmerült gondolataiban, melyek Lihanech városa körött forogtak.*
- Nos, én a Wegtoren melletti sivatagos pusztán nevelkedtem. Nem a saját szüleim neveltek, de állítólag az apám wegtoreni volt. Tőle egyedül egy nyakláncot örököltem *Meséli, és elő is szedi a tűzköves függőt, mely e csekély fényben is szépen ragyog.* Mások ámulnak tőle, de arrafelé mindenkinek a nyakában ilyen lóg, szóval mondhatni, hogy ócska kavics *Viccelődik, s nem azért, mert leplezni akarná az érzéseit a családjával kapcsolatban. Megfelelő gyermekkora volt, a szüleinek hiánya semmiféle hátránnyal nem szolgált a számára.*
- Szóval az egy igen csak napsütötte vidék, nagy a szárazság is, így mondhatni ellentéte a víz városának. Viszont hiába születtem oda, a városban ritkán jártam, talán kétszer *Vonja meg a vállát.* Egy törzs nevelt fel, városi szemmel furcsa népek, sajátos szabályokkal és durva szokásokkal, hát ezért is nagy móka náluk a verekedés. Végül is nem volt rossz az élet velük, de mit mondjak, sosem voltam egy nagy közösségbe való szolga *Mosolyogja, mert ő a szigorú szabályok betartását már-már szolgaságnak élte meg, semmint szabados életnek, melyet magának képzelt.*
- Na és te hogyhogy magadban jöttél idáig? *Kíváncsiskodik tovább, szándékosan finoman fogalmazva, mert nem tudja, mennyire nyúlna mellé, ha konkrétan a családjáról faggatózna.*
*Vigyorral fogadja a fiú megjegyzését, mert valahogy el sem tudja képzelni Zefet, amint puszta kiállásával halálra rémíti az ellenséget. Persze ott van az előítélet a gyermekekkel szemben, melynek során a legtöbben nem is sejtenek veszélyt, utána meg csak pislognak - már ha van rá idejük -, hogy mégis miféle rémséggel van dolguk.
A kölyköt azonban efféle szörnyetegnek sem tudja vizualizálni, nem olyannak ismerte meg, aki hajlamos lenne ilyenné változni.
Röpke gondolatmenete alatt ő is leheveredik a fapadlóra. Inkább a fekvést választja, azonban alkarjaival hátul megtámasztja magát, hogy mégse nyúljon ki teljesen. Így hallgatja végig a fiú beszámolóját Lihanech-ről, a víz városáról, melynek szépséges vízeséséről még ő is hallott. Járt már arra, azonban csak átutazóban volt, amit úgy kell érteni, hogy még csak megszállni sem volt ideje, nem még a természet csodáiban gyönyörködni.*
- Igen, jártam is ott, bár amint megérkeztem, már mentem is tovább *Jegyzi meg, majd tovább figyel. Örömmel hallgatja a kedves visszaemlékezést, a mágus említésénél pedig elkerekednek a szemei, utána viszont enyhe kétkedéssel pillant Zefre.*
- Azért kíváncsi lennék, hogyan viszik végbe a kis bűvészmutatványaikat *Mondja, mert továbbra sem hisz a mágiában. Nem titok, hogy eddig még nem volt szerencséje varázslókhoz, s ilyesmiről csupán a gyermekként megismert meséiben hallott. Ilyen szempontból egy csöppet lemaradozott a tudása, ha valamiben, akkor ebben igen csak kiéleződik származása, mely alatt egy a külvilágtól elzárt közösség értendő. Csekély ideje tartó vándorlása pedig olybá tűnik még nem volt elég, hogy teljesen felnyíljon a szeme. Azonban ha Zef helyre teszi a fejében a dolgokat, neki hinni fog.*
- Mármint ahonnét jöttem? *Kérdez vissza hirtelen, mert eléggé elmerült gondolataiban, melyek Lihanech városa körött forogtak.*
- Nos, én a Wegtoren melletti sivatagos pusztán nevelkedtem. Nem a saját szüleim neveltek, de állítólag az apám wegtoreni volt. Tőle egyedül egy nyakláncot örököltem *Meséli, és elő is szedi a tűzköves függőt, mely e csekély fényben is szépen ragyog.* Mások ámulnak tőle, de arrafelé mindenkinek a nyakában ilyen lóg, szóval mondhatni, hogy ócska kavics *Viccelődik, s nem azért, mert leplezni akarná az érzéseit a családjával kapcsolatban. Megfelelő gyermekkora volt, a szüleinek hiánya semmiféle hátránnyal nem szolgált a számára.*
- Szóval az egy igen csak napsütötte vidék, nagy a szárazság is, így mondhatni ellentéte a víz városának. Viszont hiába születtem oda, a városban ritkán jártam, talán kétszer *Vonja meg a vállát.* Egy törzs nevelt fel, városi szemmel furcsa népek, sajátos szabályokkal és durva szokásokkal, hát ezért is nagy móka náluk a verekedés. Végül is nem volt rossz az élet velük, de mit mondjak, sosem voltam egy nagy közösségbe való szolga *Mosolyogja, mert ő a szigorú szabályok betartását már-már szolgaságnak élte meg, semmint szabados életnek, melyet magának képzelt.*
- Na és te hogyhogy magadban jöttél idáig? *Kíváncsiskodik tovább, szándékosan finoman fogalmazva, mert nem tudja, mennyire nyúlna mellé, ha konkrétan a családjáról faggatózna.*
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 22:50:06
Üzenet elküldve: 2014-04-28 22:50:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Saurii//
*Jól esnek neki a dicséretek, annak ellenére is, hogy tudja, nagy részüket inkább csak a hecc kedvéért mondja a lány.*
- Igyekezni fogok.
*Vigyorog ártatlanul, aztán követi a lány példáját, és maga is megszabadul fegyverétől.*
- Fegyver nélkül még rémisztőbb tudok lenni.
*Kacsint Sauriira, miközben letelepszik egy kellemes kis törökülésben a földre, így hosszú fülei és apró teste miatt leginkább egy manóhoz hasonlít.*
- Nálunk ritkán estek egymásnak az emberek, legalábbis ameddig ott éltem, nem voltam tanúja hasonlónak. Lihanechből származom, és ott töltöttem a gyerekkorom nagyrészét.
*Persze még mindig gyerek, de ettől a ténytől igyekszik inkább eltekinteni, inkább szülővárosáról mesél a lánynak.*
- Hallottál már róla? A víz városának is szokták nevezni, de talán a legnagyobb látványossága a Lihanechi vízesés. Gyakran fürödtem benne a barátaimmal.
*Mosolyogva idézi fel az emlékeit, tekintete egy pillanatra elréved, de aztán újra Saurii felé fordul.*
- Persze maga a város is nagyon szép, habár sokmindenben különbözik Artheniortól, még a kövek is egészen másak, amikkel az utakat kirakták, rengeteg a csatorna, és egy folyó is átfolyik a városon, amin kenukkal lehet közlekedni. Egyszer láttam egy vízmágust, aki egyszerűen végigsétált rajta!
*Miközben mesél, Saurii reakcióit figyeli, hogy vajon tényleg érdekli-e a téma, elvégre lehet, hogy kissé túlzottan is beleélte magát.*
- Mesélj még arról a helyről, amit eddig mondtál, az igazán kiváncsivá tett. Egész más hely lehet, mint amilyeneket eddig láttam.
*Jól esnek neki a dicséretek, annak ellenére is, hogy tudja, nagy részüket inkább csak a hecc kedvéért mondja a lány.*
- Igyekezni fogok.
*Vigyorog ártatlanul, aztán követi a lány példáját, és maga is megszabadul fegyverétől.*
- Fegyver nélkül még rémisztőbb tudok lenni.
*Kacsint Sauriira, miközben letelepszik egy kellemes kis törökülésben a földre, így hosszú fülei és apró teste miatt leginkább egy manóhoz hasonlít.*
- Nálunk ritkán estek egymásnak az emberek, legalábbis ameddig ott éltem, nem voltam tanúja hasonlónak. Lihanechből származom, és ott töltöttem a gyerekkorom nagyrészét.
*Persze még mindig gyerek, de ettől a ténytől igyekszik inkább eltekinteni, inkább szülővárosáról mesél a lánynak.*
- Hallottál már róla? A víz városának is szokták nevezni, de talán a legnagyobb látványossága a Lihanechi vízesés. Gyakran fürödtem benne a barátaimmal.
*Mosolyogva idézi fel az emlékeit, tekintete egy pillanatra elréved, de aztán újra Saurii felé fordul.*
- Persze maga a város is nagyon szép, habár sokmindenben különbözik Artheniortól, még a kövek is egészen másak, amikkel az utakat kirakták, rengeteg a csatorna, és egy folyó is átfolyik a városon, amin kenukkal lehet közlekedni. Egyszer láttam egy vízmágust, aki egyszerűen végigsétált rajta!
*Miközben mesél, Saurii reakcióit figyeli, hogy vajon tényleg érdekli-e a téma, elvégre lehet, hogy kissé túlzottan is beleélte magát.*
- Mesélj még arról a helyről, amit eddig mondtál, az igazán kiváncsivá tett. Egész más hely lehet, mint amilyeneket eddig láttam.
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 19:18:47
Üzenet elküldve: 2014-04-28 19:18:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zef //
*Azért a végén észreveszi Zef arcán, hogy talán egy kicsikét eltúlozta a magyarázatot, na de hát ez történik, ha valami olyanról beszél, ami érdekli. Valószínűleg a mézsörről is ódákat tudna zengeni, ha kérdeznék, erre azonban még nem került sor.
Ennél részletesebben s szakszerűbben már csak az emberek kifosztásáról tudna mesélni, megfűszerezve sajátos tapasztalataival, s ezen történeteknek nem egyike végződött úgy, hogy még ma is nevetőgörcsöt kapna tőle. Egyszer talán majd beavatja párba Zefet is, most viszont a kardforgatáson van a hangsúly.
Már épp figyelmeztetné, hogy itt-ott még javítson az állásán, s nem mellesleg közelebb állhatna a bábuhoz is, ám a kölyök magát nem hazudtolva meg csap le hirtelenjében az áldozatára. Végezetül elég balul sül el a dolog, de legalább a saját lábán még megbír állni a fiú.
Néhány pillanatig csak megilletődötten pislog a mutatványon, majd Zefhez hasonlóan elneveti magát, s megtapsolja.*
- Magam sem csinálhattam volna jobban! *Jegyzi meg vidáman, azon meg még jobban szórakozik, ahogy ismét megtámadja ellenfelét a fiatal elf.* Ne kegyelmezz neki! *Biztatja, miközben jó kedélyűen kacarászik, majd miután megnyugodott, összegzi a látottakat.*
- Igazából büszke lehetsz magadra, ösztönösen alapállást változtattál *Utal itt a feje fölé emelt kardra.* Ami pedig azt illeti, a düh néha jó társ a harcban, csak irányítani kell tudni *Mondja, persze tudja, hogy ez az utolsó ütészápor inkább írható a viccelődés számlájára, semmint a valódi haragváséra.* Nagy harcos lehet még belőled *Paskolja meg végezetül a fiú vállát, majd ledobja a kardját a földre, és macska módjára nyújtózkodik egy hatalmasat. Igen gyakori szokása ez, de hát mit tehet ellene, ha jól esik neki.*
- Szívesen megtanulnék valami fegyvernélküli harcstílust is. Hallottam keleti népekről, akik félelmetes nyugalommal és támadás nélkül göngyölik az ellenfeleiket a földbe, hát még, ha ők kezdeményeznek... Régen egy barbár törzsnél nevelkedtem, ott is birkóztak valamit a férfiak, ha jól beittak, de az inkább volt komédia, semmint komoly művészet *Meséli, szokásos fülig érő vigyorával az arcán.*
- Igazából nem különösképpen akarnálak faggatni, de ha már így szóba hoztam, te merről keveredtél ide?
*Azért a végén észreveszi Zef arcán, hogy talán egy kicsikét eltúlozta a magyarázatot, na de hát ez történik, ha valami olyanról beszél, ami érdekli. Valószínűleg a mézsörről is ódákat tudna zengeni, ha kérdeznék, erre azonban még nem került sor.
Ennél részletesebben s szakszerűbben már csak az emberek kifosztásáról tudna mesélni, megfűszerezve sajátos tapasztalataival, s ezen történeteknek nem egyike végződött úgy, hogy még ma is nevetőgörcsöt kapna tőle. Egyszer talán majd beavatja párba Zefet is, most viszont a kardforgatáson van a hangsúly.
Már épp figyelmeztetné, hogy itt-ott még javítson az állásán, s nem mellesleg közelebb állhatna a bábuhoz is, ám a kölyök magát nem hazudtolva meg csap le hirtelenjében az áldozatára. Végezetül elég balul sül el a dolog, de legalább a saját lábán még megbír állni a fiú.
Néhány pillanatig csak megilletődötten pislog a mutatványon, majd Zefhez hasonlóan elneveti magát, s megtapsolja.*
- Magam sem csinálhattam volna jobban! *Jegyzi meg vidáman, azon meg még jobban szórakozik, ahogy ismét megtámadja ellenfelét a fiatal elf.* Ne kegyelmezz neki! *Biztatja, miközben jó kedélyűen kacarászik, majd miután megnyugodott, összegzi a látottakat.*
- Igazából büszke lehetsz magadra, ösztönösen alapállást változtattál *Utal itt a feje fölé emelt kardra.* Ami pedig azt illeti, a düh néha jó társ a harcban, csak irányítani kell tudni *Mondja, persze tudja, hogy ez az utolsó ütészápor inkább írható a viccelődés számlájára, semmint a valódi haragváséra.* Nagy harcos lehet még belőled *Paskolja meg végezetül a fiú vállát, majd ledobja a kardját a földre, és macska módjára nyújtózkodik egy hatalmasat. Igen gyakori szokása ez, de hát mit tehet ellene, ha jól esik neki.*
- Szívesen megtanulnék valami fegyvernélküli harcstílust is. Hallottam keleti népekről, akik félelmetes nyugalommal és támadás nélkül göngyölik az ellenfeleiket a földbe, hát még, ha ők kezdeményeznek... Régen egy barbár törzsnél nevelkedtem, ott is birkóztak valamit a férfiak, ha jól beittak, de az inkább volt komédia, semmint komoly művészet *Meséli, szokásos fülig érő vigyorával az arcán.*
- Igazából nem különösképpen akarnálak faggatni, de ha már így szóba hoztam, te merről keveredtél ide?
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 18:55:59
Üzenet elküldve: 2014-04-28 18:55:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Saurii//
*Igyekszik követni Saurii magyarázatát, miközben ide-oda kapkodja a fejét a testrészei és a kard között, attól függően, hogy épp melyiket említi. A végére már teljesen belezavarodik, de azért lelkesen bólogat és igyekszik minél több mindent megjegyezni abból, amit Saurii tanít neki. Miután Saurii nagyjából ismertette az alapokat, Zef megpróbálja felvenni a korábban részletezett alapállást (több-kevesebb sikerrel). Már avval is eleget szöszmötöl, hogy megálljon egy bábu előtt, hát még amikor suhintani kéne, hirtelen azt se tudja, merre emelje fel a kardot. Végül felkapja, a magasba emeli és egy jó nagyot lendít, azonban kissé eltúlozza, és lendület a testét is viszi magával. Nem elég, hogy a bábut is csak az oldalán találja fel, de még kissé előre is esik, és pattognia kell párat lábbujhegyein, hogy meg tudja tartani egyensúlyát. Végül nem bírja tovább és elneveti magát, megfordulva meghajol Saurii előtt, miközben a levegőbe emeli nem létező kalapját.*
- Nem is kérdéses, hogy erre szüllettem.
*Megjátszott durcás fejjel még beledöf párat a bábuba, mintha az tehetne róla. Végül egész ütészáport zúdít rá, bár egy külső szemlélő számára könnyedén úgy tűnhet, hogy pusztán egy furkósbottal ütlegeli a gyakorló bábut.*
*Igyekszik követni Saurii magyarázatát, miközben ide-oda kapkodja a fejét a testrészei és a kard között, attól függően, hogy épp melyiket említi. A végére már teljesen belezavarodik, de azért lelkesen bólogat és igyekszik minél több mindent megjegyezni abból, amit Saurii tanít neki. Miután Saurii nagyjából ismertette az alapokat, Zef megpróbálja felvenni a korábban részletezett alapállást (több-kevesebb sikerrel). Már avval is eleget szöszmötöl, hogy megálljon egy bábu előtt, hát még amikor suhintani kéne, hirtelen azt se tudja, merre emelje fel a kardot. Végül felkapja, a magasba emeli és egy jó nagyot lendít, azonban kissé eltúlozza, és lendület a testét is viszi magával. Nem elég, hogy a bábut is csak az oldalán találja fel, de még kissé előre is esik, és pattognia kell párat lábbujhegyein, hogy meg tudja tartani egyensúlyát. Végül nem bírja tovább és elneveti magát, megfordulva meghajol Saurii előtt, miközben a levegőbe emeli nem létező kalapját.*
- Nem is kérdéses, hogy erre szüllettem.
*Megjátszott durcás fejjel még beledöf párat a bábuba, mintha az tehetne róla. Végül egész ütészáport zúdít rá, bár egy külső szemlélő számára könnyedén úgy tűnhet, hogy pusztán egy furkósbottal ütlegeli a gyakorló bábut.*
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 18:53:27
Üzenet elküldve: 2014-04-28 18:53:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Nem várja el, hogy a lány tudja milyen felnőni a mélységben, és éppen ezért nem is értheti meg őket. Ők viszont nagyjából át tudják látni az itteni helyzetet, viszont hála a kegyetlen neveltetésnek az érzelmekkel meg nekik vannak problémáik. Így aztán nem csoda, hogy egy felszíni tündérke minden csípősebb hozzáállásuknál felkapja a vizet.
Nem tartja valószínűnek, hogy túl nagy veszekedés kerekedne ha Assa visszaszólna a hímnek, egyrészt mert ahogy ő mondta; időszűkében van, másrészt pedig már a nősténynek is nem egyszer viszketett a keze a pengéinek markolata után sóvárogva. Fene se tudja, hogy ez a hím mennyire nyugodt természetű. Lehet hirtelen haragú, és akkor a tündérke valószínűleg nagyon pórul járna.*
- Mondom, megfogadhatatlan. Nem felfoghatatlan. *Javítja ki jól hangsúlyozva a szavakat egy gyors szemforgatás kíséretében. Megértette...még szép, hogy megértette, mennyire gyengeelméjűnek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen tanácsban ne találja meg az ember a logikát és az összefüggést?! Végül lemondóan sóhajt, és a tündérlányt figyeli.* Figyelj! Nekünk ebből áll az életünk. A mi világunkban, és az itteni alvilágban nincs szükség az érzékenységre és a könyörületre. *Kicsit talán nehézkesnek érzi a lány felfogását, de végső soron valamennyire el lehet neki nézni. Ahogy elnézte az eddigi viselkedését és reakcióit, meg meri kockáztatni, hogy valódi fegyver akkor volt először a kezében (és nem csak mutatóul) mikor ő belenyomta a markába az egyik dobótőrét védekezőfegyvernek. Egy felszíni, békés családban nevelkedett tündérlányka ugyan mit tudhat ezekről a dolgokról?*
~Na persze, hogy nem játssza...~ *Grimaszol, de már inkább a lehetséges útvonalakon jár az esze.*
- Innen...innen...innen... *Gondolkozik gyorsan körbenézve (mintha túl sok mindent láthatna a barakk bejáratától), a fejében felelevenítve a térképet.* Nincs messze, csak itt a gazdagnegyed sarkánál átvágunk, és már ott is vagyunk. *Pont, hogy a templomhoz vannak jelenleg még a legközelebb. Assa talán több mindent tud már kezdeni az itteni templomokban mint a nőstényke. Ő még csak ismerkedik az itteni oktatással, a tündérke talán már el is akarja lassan kezdeni. Az a hely számára sem elvetendő, mint lehetséges úti cél. A folytonos félhomály miatt kimondottan a kedvére való volt eddig, de ez akkor sem vetekedhet a fogadó szobáinak puha ágyaival.*
*Nem várja el, hogy a lány tudja milyen felnőni a mélységben, és éppen ezért nem is értheti meg őket. Ők viszont nagyjából át tudják látni az itteni helyzetet, viszont hála a kegyetlen neveltetésnek az érzelmekkel meg nekik vannak problémáik. Így aztán nem csoda, hogy egy felszíni tündérke minden csípősebb hozzáállásuknál felkapja a vizet.
Nem tartja valószínűnek, hogy túl nagy veszekedés kerekedne ha Assa visszaszólna a hímnek, egyrészt mert ahogy ő mondta; időszűkében van, másrészt pedig már a nősténynek is nem egyszer viszketett a keze a pengéinek markolata után sóvárogva. Fene se tudja, hogy ez a hím mennyire nyugodt természetű. Lehet hirtelen haragú, és akkor a tündérke valószínűleg nagyon pórul járna.*
- Mondom, megfogadhatatlan. Nem felfoghatatlan. *Javítja ki jól hangsúlyozva a szavakat egy gyors szemforgatás kíséretében. Megértette...még szép, hogy megértette, mennyire gyengeelméjűnek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen tanácsban ne találja meg az ember a logikát és az összefüggést?! Végül lemondóan sóhajt, és a tündérlányt figyeli.* Figyelj! Nekünk ebből áll az életünk. A mi világunkban, és az itteni alvilágban nincs szükség az érzékenységre és a könyörületre. *Kicsit talán nehézkesnek érzi a lány felfogását, de végső soron valamennyire el lehet neki nézni. Ahogy elnézte az eddigi viselkedését és reakcióit, meg meri kockáztatni, hogy valódi fegyver akkor volt először a kezében (és nem csak mutatóul) mikor ő belenyomta a markába az egyik dobótőrét védekezőfegyvernek. Egy felszíni, békés családban nevelkedett tündérlányka ugyan mit tudhat ezekről a dolgokról?*
~Na persze, hogy nem játssza...~ *Grimaszol, de már inkább a lehetséges útvonalakon jár az esze.*
- Innen...innen...innen... *Gondolkozik gyorsan körbenézve (mintha túl sok mindent láthatna a barakk bejáratától), a fejében felelevenítve a térképet.* Nincs messze, csak itt a gazdagnegyed sarkánál átvágunk, és már ott is vagyunk. *Pont, hogy a templomhoz vannak jelenleg még a legközelebb. Assa talán több mindent tud már kezdeni az itteni templomokban mint a nőstényke. Ő még csak ismerkedik az itteni oktatással, a tündérke talán már el is akarja lassan kezdeni. Az a hely számára sem elvetendő, mint lehetséges úti cél. A folytonos félhomály miatt kimondottan a kedvére való volt eddig, de ez akkor sem vetekedhet a fogadó szobáinak puha ágyaival.*
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 18:42:25
Üzenet elküldve: 2014-04-28 18:42:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zef //
*Látja a fiún, milyen arckifejezéssel méregeti a fakardot, s hát megérti, hogy legszívesebben az aprítóba dobná. Őt is hasonló érzések kerítették hatalmába, amikor legelőször szembetalálkozott ezzel a tákolmánnyal, no de nem siránkozhatnak, mert ha ez a szabály, akkor ez a szabály. Vannak helyzetek, amikor Saurii sem mehet szembe az árral, ráadásul most még értelmet is lát abban, miért nem éles fegyverrel gyakorolnak. Ha ő nem is, de Zef könnyeden megsérülhetne, hiszen elsőre senki sem őstehetség.
Aztán még a bemutatója előtt meg is történik az első próbálkozás. Hasonló gondolathullámok söpörhetnek végig az elf kobakjában is, mint neki az elébb a sikertelen lövésnél.
Ajkait gyengéd mosolyra húzza - mást valószínűleg körberöhögött volna -, majd megvárja, míg odébb áll a fiú, s a helyére lépked.*
- Rendben van. Vegyünk egy alapállást. A kardot mindkét kézzel megfogjuk. Az egyik a keresztvas alatt, a másik a véggombon, valahogy így *Magyarázza, miközben el is mutogatja, mi micsoda. Nem tartja magát nagy kardforgatónak, hiába a félig elf vér, elvégre mélységi anyja sosem volt ott, hogy ilyesmire okítsa, tehát kizárólag a törzsfő tudására hagyatkozhatott, aki szerencsére sokfelé tanulta a mesterséget, révén, hogy a megszállottja volt. Azonban így is túl korán hagyta maga mögött a barbárokat, szóval nem volt lehetősége a vívás minden csínját-bínját elsajátítani.* A lábak sem egymás mellett vannak, szintén az egyik elől, a másik hátul. A biztos állás érdekében pedig nem árt kicsit berogyasztani. Ha jól tartod a pengét, akkor az ellenfeled még csak a hosszát sem fogja tudni megsaccolni, persze csak ha előtte nem látta *Mondja elmosolyodva.* Aztán még van pár variáció a kezdő pozícióra, de egyelőre elég lesz ez is. Ennek a nyamvadt bábunak sajnos nincs a kezében kard, de a lényeg, hogyha ő vagy te támadsz, mindig lesz egy úgy nevezett nyílás, ahol sebezhető leszel, így értelemszerűen ezt célszerű megcélozni. Az, hogy épp szúrsz, vagy vágsz, függ a kardod milyenségétől. A gyengepontokat pedig az adott vért vagy páncélzat adja, például a könyök, a térd, valamikor a nyak is kiváló hely a támadásra. Ha csupán harcképtelenné akarod tenni az ellenfeled, és van rá lehetőséged, célozd a vállat. Ha az megsérül, akkor az egész kar hasznavehetetlen lesz *Látja el a tanácsaival, amik így hirtelenjében eszébe jutnak, persze még ezernyi dolog van, aminek egy részét még ő sem tudja.
Az elmélet után pedig a tényleges bemutatóra tér át. Ő jobb szeret vágni, sokkal lendületesebb mozdulatokat lehet bevinni, mint a szúrásnál. Persze annak is meg vannak az előnyei, elvégre abból elég egy a megfelelő helyre, és még csak le sem fárasztotta a támadót.
Szóval megmutat egy-két tipikus helyet a vágásra - melyekre korábban már utalt -, s egy pár szúró mozdulatot is végbe visz, hogy legyen miből okulnia Zefnek.*
- Na, remélem sikerült felfogni valamit belőle *Jegyzi meg elmosolyodva, miután végez, mert nem tartja kizárnak, hogy csapongott az előbbi magyarázata közben.*
*Látja a fiún, milyen arckifejezéssel méregeti a fakardot, s hát megérti, hogy legszívesebben az aprítóba dobná. Őt is hasonló érzések kerítették hatalmába, amikor legelőször szembetalálkozott ezzel a tákolmánnyal, no de nem siránkozhatnak, mert ha ez a szabály, akkor ez a szabály. Vannak helyzetek, amikor Saurii sem mehet szembe az árral, ráadásul most még értelmet is lát abban, miért nem éles fegyverrel gyakorolnak. Ha ő nem is, de Zef könnyeden megsérülhetne, hiszen elsőre senki sem őstehetség.
Aztán még a bemutatója előtt meg is történik az első próbálkozás. Hasonló gondolathullámok söpörhetnek végig az elf kobakjában is, mint neki az elébb a sikertelen lövésnél.
Ajkait gyengéd mosolyra húzza - mást valószínűleg körberöhögött volna -, majd megvárja, míg odébb áll a fiú, s a helyére lépked.*
- Rendben van. Vegyünk egy alapállást. A kardot mindkét kézzel megfogjuk. Az egyik a keresztvas alatt, a másik a véggombon, valahogy így *Magyarázza, miközben el is mutogatja, mi micsoda. Nem tartja magát nagy kardforgatónak, hiába a félig elf vér, elvégre mélységi anyja sosem volt ott, hogy ilyesmire okítsa, tehát kizárólag a törzsfő tudására hagyatkozhatott, aki szerencsére sokfelé tanulta a mesterséget, révén, hogy a megszállottja volt. Azonban így is túl korán hagyta maga mögött a barbárokat, szóval nem volt lehetősége a vívás minden csínját-bínját elsajátítani.* A lábak sem egymás mellett vannak, szintén az egyik elől, a másik hátul. A biztos állás érdekében pedig nem árt kicsit berogyasztani. Ha jól tartod a pengét, akkor az ellenfeled még csak a hosszát sem fogja tudni megsaccolni, persze csak ha előtte nem látta *Mondja elmosolyodva.* Aztán még van pár variáció a kezdő pozícióra, de egyelőre elég lesz ez is. Ennek a nyamvadt bábunak sajnos nincs a kezében kard, de a lényeg, hogyha ő vagy te támadsz, mindig lesz egy úgy nevezett nyílás, ahol sebezhető leszel, így értelemszerűen ezt célszerű megcélozni. Az, hogy épp szúrsz, vagy vágsz, függ a kardod milyenségétől. A gyengepontokat pedig az adott vért vagy páncélzat adja, például a könyök, a térd, valamikor a nyak is kiváló hely a támadásra. Ha csupán harcképtelenné akarod tenni az ellenfeled, és van rá lehetőséged, célozd a vállat. Ha az megsérül, akkor az egész kar hasznavehetetlen lesz *Látja el a tanácsaival, amik így hirtelenjében eszébe jutnak, persze még ezernyi dolog van, aminek egy részét még ő sem tudja.
Az elmélet után pedig a tényleges bemutatóra tér át. Ő jobb szeret vágni, sokkal lendületesebb mozdulatokat lehet bevinni, mint a szúrásnál. Persze annak is meg vannak az előnyei, elvégre abból elég egy a megfelelő helyre, és még csak le sem fárasztotta a támadót.
Szóval megmutat egy-két tipikus helyet a vágásra - melyekre korábban már utalt -, s egy pár szúró mozdulatot is végbe visz, hogy legyen miből okulnia Zefnek.*
- Na, remélem sikerült felfogni valamit belőle *Jegyzi meg elmosolyodva, miután végez, mert nem tartja kizárnak, hogy csapongott az előbbi magyarázata közben.*
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 18:17:27
Üzenet elküldve: 2014-04-28 18:17:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody, Belthar//
* A mélységi férfi kijavítja még hibáit. Igazuk lehet, a lány nem könnyű eset, hisz nem bánt senkit. Azonban ő nehezen tudna megváltozni és nem is akar. Azzal a gondolattal viszont próbál barátkozni, hogy a gonosztevők megérdemlik a büntetésüket. A saját életét pedig többre tartja azért, mint például azokét a mélységiekét, akik megtámadták őket. De a tündérlány már csak ilyen. Haragja hirtelen, de szinte bárkinek megkegyelmezne, mert benne van mások életének a megbecsülése. Ezt egy mélységi soha ne fogja megérteni, ezt Assa jól tudja. Még hallja, ahogy Belthar mondja, hogy a felszíniek büszkék. Igen, ez valóban igaz. Főleg a tündérke esetében, akinek elég nagy a szája. Látja, hogy a mélységi férfi távozni készül. Szavai elgondolkoztatók számára. Biztos benne, hogy ennek a sötételfnek sem volt könnyű gyerekkora. Sőt, talán nehezebb sora volt, mint Erfalodynak, hisz ott a férfiak vannak elnyomva. Nem válaszol semmit, mert úgy érzi, hogy erre nemigen tud mit mondani. Illetve tudna, de akkor abból vitatkozás lenne csak. A férfi már megy is, s aztán odalép Erfalody. A tanácsot értette, de megfogadni nem fogja és nem is tudja.*
- Értem, hogy mire akart célozni ezzel a mondattal... Csak hasznát nem veszem ennek a tanácsnak, mert belőlem kegyetlen tündér sosem lesz. *A lány kérdésére nem válaszol rögtön, csak egy kicsit elgondolkodik. Végül úgy dönt, hogy menne, mert gondolja, hogy a mélységi lány itt eléggé unatkozik, hisz neki ez nem feladat.*
- Nem játszom a sértettet. Menjünk szerintem. A kérdés az, hogy merre? Nincs nagyon ötletem. Szóba jöhetne a templom... Vagy az nagyon messze van innen?
*Lóval hamar odaérnek a városon belül bárhova, de gyalog azért sokkal több idő minden. Már a templomban elég sok időt eltöltöttek, de ő ott igazán jól érezte magát. Előfordulhat azonban, hogy a lánynak jobb ötlete is lesz. Neki igazából mindegy, hogy merre indulnak.*
* A mélységi férfi kijavítja még hibáit. Igazuk lehet, a lány nem könnyű eset, hisz nem bánt senkit. Azonban ő nehezen tudna megváltozni és nem is akar. Azzal a gondolattal viszont próbál barátkozni, hogy a gonosztevők megérdemlik a büntetésüket. A saját életét pedig többre tartja azért, mint például azokét a mélységiekét, akik megtámadták őket. De a tündérlány már csak ilyen. Haragja hirtelen, de szinte bárkinek megkegyelmezne, mert benne van mások életének a megbecsülése. Ezt egy mélységi soha ne fogja megérteni, ezt Assa jól tudja. Még hallja, ahogy Belthar mondja, hogy a felszíniek büszkék. Igen, ez valóban igaz. Főleg a tündérke esetében, akinek elég nagy a szája. Látja, hogy a mélységi férfi távozni készül. Szavai elgondolkoztatók számára. Biztos benne, hogy ennek a sötételfnek sem volt könnyű gyerekkora. Sőt, talán nehezebb sora volt, mint Erfalodynak, hisz ott a férfiak vannak elnyomva. Nem válaszol semmit, mert úgy érzi, hogy erre nemigen tud mit mondani. Illetve tudna, de akkor abból vitatkozás lenne csak. A férfi már megy is, s aztán odalép Erfalody. A tanácsot értette, de megfogadni nem fogja és nem is tudja.*
- Értem, hogy mire akart célozni ezzel a mondattal... Csak hasznát nem veszem ennek a tanácsnak, mert belőlem kegyetlen tündér sosem lesz. *A lány kérdésére nem válaszol rögtön, csak egy kicsit elgondolkodik. Végül úgy dönt, hogy menne, mert gondolja, hogy a mélységi lány itt eléggé unatkozik, hisz neki ez nem feladat.*
- Nem játszom a sértettet. Menjünk szerintem. A kérdés az, hogy merre? Nincs nagyon ötletem. Szóba jöhetne a templom... Vagy az nagyon messze van innen?
*Lóval hamar odaérnek a városon belül bárhova, de gyalog azért sokkal több idő minden. Már a templomban elég sok időt eltöltöttek, de ő ott igazán jól érezte magát. Előfordulhat azonban, hogy a lánynak jobb ötlete is lesz. Neki igazából mindegy, hogy merre indulnak.*
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 17:55:52
Üzenet elküldve: 2014-04-28 17:55:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Saurii//
*Abban egyetért Sauriival, hogy számára egyszerűbb az íjászat, de természetesen ez nem tarthatja vissza attól, hogy a későbbiekben közelharcban is jeleskedjen, mégha inkább kisebb pengét is fog alkalmazni. Mikor meghallja Saurii hangját, leereszti íját, átveti hátán, a lány mellé lép, és felkap egy kisebb méretű kardot. Kissé bizalmatlanul szemléli a fa pengét, talán jogosan is, elvégre még a tartása is rossz. Találomra nekilendül, és belecsap egyet a bábuba, ami egy csúfos puffanás kíséretében jelzi, hogy alig érezte meg az ütést. Zef egyik szemöldöke kissé felemelkedik, és tanácstalanul néz Sauriira.*
- Talán itt az ideje, hogy én is leckéket vegyek.
*Már épp kérdezne, mikor eszébe jut, hogy nem is látta még Sauriit harcolni.*
- Tartasz egy kis bemutatót?
*Mosolyog a lányra, és hátrébb lép, hogy a Sauriinak több helye legyen (na meg kobakja védelmében az esetleges félrement csapások elől).*
*Abban egyetért Sauriival, hogy számára egyszerűbb az íjászat, de természetesen ez nem tarthatja vissza attól, hogy a későbbiekben közelharcban is jeleskedjen, mégha inkább kisebb pengét is fog alkalmazni. Mikor meghallja Saurii hangját, leereszti íját, átveti hátán, a lány mellé lép, és felkap egy kisebb méretű kardot. Kissé bizalmatlanul szemléli a fa pengét, talán jogosan is, elvégre még a tartása is rossz. Találomra nekilendül, és belecsap egyet a bábuba, ami egy csúfos puffanás kíséretében jelzi, hogy alig érezte meg az ütést. Zef egyik szemöldöke kissé felemelkedik, és tanácstalanul néz Sauriira.*
- Talán itt az ideje, hogy én is leckéket vegyek.
*Már épp kérdezne, mikor eszébe jut, hogy nem is látta még Sauriit harcolni.*
- Tartasz egy kis bemutatót?
*Mosolyog a lányra, és hátrébb lép, hogy a Sauriinak több helye legyen (na meg kobakja védelmében az esetleges félrement csapások elől).*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 16:30:23
Üzenet elküldve: 2014-04-28 16:30:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zef //
- Maradok a kardoknál, hozzád jobban illik az íj *Mosolyogja, és bár pátyolgatja a lelkét a dicséret, tisztában van vele, hogy az életben nem fog annyit foglalkozni az íjászattal, hogy bármit is elérjen benne. Mondjuk vadászatnál az egyik leghatékonyabb fegyver, de eddig még nem igazán volt rászorulva, hogy magának kelljen elejtenie a vacsoráját. No meg az ilyen inkább kardot forgató lelkeknek - mint ő - még ott vannak a csapdák is, s nem biztos, hogy időigényesebb kivárni a vad balszerencséjét, mint órákon keresztül hajszolni az állatot.
Gondolatmenetét végül önnön kacaja szakítja meg, mert nem tartja kizártnak, hogy valóban a nagy rákészültség okozta a horzsolást a kacsóján.*
- Na, látod ez meglehet *Egy kis ideig még nézegeti a felületi sérülést, majd ugyebár felfedezik Belthart. Zef megjegyzésén szélesen elvigyorodik, miközben egyik kezét a csípőjére simítja. Meg kell hagyni, valóban jól beválik a nőknél a megkaparinthatatlan, kőszívű férfi képe, ezt jó maga is bizonyíthatja, azonban hiába az őket körüllengő izgalom és titokzatosság, általában ezekkel van a legtöbb probléma. Legalábbis az olyanok számára, akik azt remélik, hogy majd a kedvükért megváltoznak, mert amikor már nap, mint nap, testközelből kell tapasztalni a durva kősziklák horzsolását, cseppet sem olyan csábítóak és megnyerőek.*
- Ezt még én sem vonhatom kétségbe *Pillant le végül Zefre, ajkain továbbra is széles mosollyal, s ha tudná, épp mire gondol a kölyök, biztosan lenne hozzá pár biztató szava. Mert bár az elf még gyermek, későbbi jellemének alapjai már ott nyugszanak benne, s ha megtartja bohókásan csábos vigyorát, no meg nyílt, őszinte személyiségét - mely nem riad vissza mások sértegetésétől sem -, akkor megkockáztatja, nagyobb sikere lesz, mint a Vadásznak.
Végül egyetértően bólint, és elindul, hogy közelebbről is szemügyre vegye azokat a szerencsétlen bábukat. S bár közben ő is sokat gondol Beltharra, neki inkább egyre könnyebbnek érzik a "zsebe", amint arra gondol, hogy a férfi tegnap megszabadította egy díszes kavicsától.
Hiába a vonzalom, ha a csalás Fekete Démona lett megszabadítva egy tulajdonától...*
- Szerintem ez jó lesz! *Jegyzi meg hangosan pár próbaütés után, csak hogy felfigyeljen rá Zef, s tudja, hol keresse, ha végez az íjászat gyakorlásával.*
- Maradok a kardoknál, hozzád jobban illik az íj *Mosolyogja, és bár pátyolgatja a lelkét a dicséret, tisztában van vele, hogy az életben nem fog annyit foglalkozni az íjászattal, hogy bármit is elérjen benne. Mondjuk vadászatnál az egyik leghatékonyabb fegyver, de eddig még nem igazán volt rászorulva, hogy magának kelljen elejtenie a vacsoráját. No meg az ilyen inkább kardot forgató lelkeknek - mint ő - még ott vannak a csapdák is, s nem biztos, hogy időigényesebb kivárni a vad balszerencséjét, mint órákon keresztül hajszolni az állatot.
Gondolatmenetét végül önnön kacaja szakítja meg, mert nem tartja kizártnak, hogy valóban a nagy rákészültség okozta a horzsolást a kacsóján.*
- Na, látod ez meglehet *Egy kis ideig még nézegeti a felületi sérülést, majd ugyebár felfedezik Belthart. Zef megjegyzésén szélesen elvigyorodik, miközben egyik kezét a csípőjére simítja. Meg kell hagyni, valóban jól beválik a nőknél a megkaparinthatatlan, kőszívű férfi képe, ezt jó maga is bizonyíthatja, azonban hiába az őket körüllengő izgalom és titokzatosság, általában ezekkel van a legtöbb probléma. Legalábbis az olyanok számára, akik azt remélik, hogy majd a kedvükért megváltoznak, mert amikor már nap, mint nap, testközelből kell tapasztalni a durva kősziklák horzsolását, cseppet sem olyan csábítóak és megnyerőek.*
- Ezt még én sem vonhatom kétségbe *Pillant le végül Zefre, ajkain továbbra is széles mosollyal, s ha tudná, épp mire gondol a kölyök, biztosan lenne hozzá pár biztató szava. Mert bár az elf még gyermek, későbbi jellemének alapjai már ott nyugszanak benne, s ha megtartja bohókásan csábos vigyorát, no meg nyílt, őszinte személyiségét - mely nem riad vissza mások sértegetésétől sem -, akkor megkockáztatja, nagyobb sikere lesz, mint a Vadásznak.
Végül egyetértően bólint, és elindul, hogy közelebbről is szemügyre vegye azokat a szerencsétlen bábukat. S bár közben ő is sokat gondol Beltharra, neki inkább egyre könnyebbnek érzik a "zsebe", amint arra gondol, hogy a férfi tegnap megszabadította egy díszes kavicsától.
Hiába a vonzalom, ha a csalás Fekete Démona lett megszabadítva egy tulajdonától...*
- Szerintem ez jó lesz! *Jegyzi meg hangosan pár próbaütés után, csak hogy felfigyeljen rá Zef, s tudja, hol keresse, ha végez az íjászat gyakorlásával.*
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 15:59:51
Üzenet elküldve: 2014-04-28 15:59:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Saurii,(Belthar)//
*Megtapsolja a lányt, mikor sikerül eltalálnia a megfelelő táblát, majd elmosolyodik, mikor visszakapja fegyvereit.*
- Ha kicsit belehúznál, talán még engem is túlszárnyalnál.
*Vigyorog a lányra, persze nem mintha a saját képességeit nem akarná fejleszteni. Mikor a lány megmutatja a sebét, lenéz a maga tenyerére, de nem lát rajta hasonlót.*
- Talán egy kicsit túlkoncentráltad.
*Zef felnevet Saurii kihívására, de a világért sem hagyná válasz nélkül.*
- Csak aztán meg ne ijedj tőlem.
*Vigyorog a lányra, persze ezt még ő is csak viccnek szánja, elvégre nem kezeli különösképpen jól a kardot, még korához képest sem. Követi Saurii tekintetét, és maga is kiszúrja a Vadászt, aki láthatóan talált magának új társaságot.*
- Azért nem csinálja rosszul, azt meg kell hagyni.
*Pillant Zef a Beltharral beszélgető lányokra, és magában elhatározza, hogy hasonlóképp vonzó lesz majd ő is, ha egyszer elég idős lesz hozzá. Egyelőre persze nem annyira érdeklik az ehhez hasonló dolgok, de azért még is jó lenne, ha volna tehetsége hozzá.*
- Inkább ne zavarjuk vadászat közben.
*Vigyorog Sauriira, feltételezhetően a két másik lány könnyebb zsákmány, mint amilyen ő lenne. ~ Bár ha akarná, Belthar talán még Sauriit is meghódíthatná. ~ Pár pillanatig a férfi felé néz, de végül nem szólítja meg, visszafordul a pálya felé, és lő még párat. Alig bírja ki, hogy ne bámuljon a férfi felé, a tőle kapott érme mintha nyomná a zsebét, úgy süllyedne benne. Egyelőre azonban figyelmen kívül hagyja a késztetést, és folytatja a gyakorlást, amíg Saurii nem választ egy még viszonylag épségben lévő gyakorló bábut.*
*Megtapsolja a lányt, mikor sikerül eltalálnia a megfelelő táblát, majd elmosolyodik, mikor visszakapja fegyvereit.*
- Ha kicsit belehúznál, talán még engem is túlszárnyalnál.
*Vigyorog a lányra, persze nem mintha a saját képességeit nem akarná fejleszteni. Mikor a lány megmutatja a sebét, lenéz a maga tenyerére, de nem lát rajta hasonlót.*
- Talán egy kicsit túlkoncentráltad.
*Zef felnevet Saurii kihívására, de a világért sem hagyná válasz nélkül.*
- Csak aztán meg ne ijedj tőlem.
*Vigyorog a lányra, persze ezt még ő is csak viccnek szánja, elvégre nem kezeli különösképpen jól a kardot, még korához képest sem. Követi Saurii tekintetét, és maga is kiszúrja a Vadászt, aki láthatóan talált magának új társaságot.*
- Azért nem csinálja rosszul, azt meg kell hagyni.
*Pillant Zef a Beltharral beszélgető lányokra, és magában elhatározza, hogy hasonlóképp vonzó lesz majd ő is, ha egyszer elég idős lesz hozzá. Egyelőre persze nem annyira érdeklik az ehhez hasonló dolgok, de azért még is jó lenne, ha volna tehetsége hozzá.*
- Inkább ne zavarjuk vadászat közben.
*Vigyorog Sauriira, feltételezhetően a két másik lány könnyebb zsákmány, mint amilyen ő lenne. ~ Bár ha akarná, Belthar talán még Sauriit is meghódíthatná. ~ Pár pillanatig a férfi felé néz, de végül nem szólítja meg, visszafordul a pálya felé, és lő még párat. Alig bírja ki, hogy ne bámuljon a férfi felé, a tőle kapott érme mintha nyomná a zsebét, úgy süllyedne benne. Egyelőre azonban figyelmen kívül hagyja a késztetést, és folytatja a gyakorlást, amíg Saurii nem választ egy még viszonylag épségben lévő gyakorló bábut.*
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 14:12:11
Üzenet elküldve: 2014-04-28 14:12:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa, Belthar//
*Az első megszólalások után, mikor a hím gyengének nevezte, a gyanakvás azóta ott csillog jégkristály szemeiben, nem kevés kíváncsiság mellett természetesen. Itt fent talán tényleg könnyebb a normális kommunikáció két idegen mélységi között, hogy a versengés, és a rangok nem sokat számítanak. Ettől függetlenül nincs most könnyebb dolga a fiatal nősténynek, pont ebből az okból kifolyólag, mivel közvetlenebbül, minden különösebb ok nélkül csak nagyon ritkán volt alkalma társalgásba kezdenie egy hímmel.*
- Hát...fogjuk rá. *Néz el elgondolkozón a többi edző felé. Azt még nem igazán gondolta át, hogy mik a felszín pozitívumai. Az, hogy sokkal békésebb az biztos, bár ennek is vannak hátrányai, például elviselni az olyan nevetséges elképzeléseket mint a "béke és egyenlőség" elmélete amit Assa eddig vagy kétszer biztos elmondott neki.
Kicsit meglepi a hím reakciója a szavai hallatán. Úgy hitte ezt már ő is tapasztalta, hogy a felszíniek mennyivel fogékonyabbak a könyörületre és az elgyengülésre. És most nem elfogultságból általánosít, hanem logikai úton következtet. A kéz elgyengül a végső csapás pillanatában, ami náluk csak nagyon ritkán, szélsőséges esetekben szokott előfordulni. Már ha előfordul ilyen egyáltalán.*
- Már részletesebben elmagyaráztam neki nemrég a következményekkel együtt, de ettől függetlenül ha nincs benne az az akarat vagy elhatározás, ami előrelendíti a karjait, akkor hiába akarja megfogadni. *Figyeli őket, hol Assára, hol Bel'thar-ra pillantva. Van egy olyan sejtése, hogy ebből a lány megint azt fogja leszűrni, hogy a hím is egy mélységi, még szép hogy ilyeneket mond, de akár tetszik neki akár nem, ez az igazság.* De végül is ez a felszín. Lehet, hogy soha életében nem kerül még egyszer olyan helyzetbe, hogy ezen el kelljen gondolkoznia. *Von végül vállat. A lány csak mágiát jött el tanulni otthonról, aztán valószínűleg haza fog majd térni. Az egyetlen veszélyt az jelentette és jelenti még mindig, hogy egyedül vágott ennek neki, és mint tapasztalta az alvilágban nagyon is szeretnek szemet vetni a csinos kis gyámoltalannak tűnő tündérlánykákra.
Bel'thar zökkenti őt vissza a gondolataiból a valóságba. Ahogy felé kapja a fejét egy pillanatig csak figyel amíg felfogja mi is volt a kérdés, aztán széles mosolyra húzódnak az ajkai.*
- Nem szokásom. *Válaszolja kihívó pillantással. Számára mindig megvolt az akarat, vagy az indíték, hogy a potenciális célpontnak elvegye az életét, és az esetek többségében nem kis élvezettel is teszi. Nem is akarja elképzelni milyen lehet az az érzés, mikor megremeg a kar, és az egyetlen gondolata az illetőnek az, hogy nem akarja vagy nem tudja megölni a másikat. Ha erre megvan a konkrét ok, hogy miért, azt még ő is elismeri hogy néha nem minősül gyengeségnek, de mikor valaki egyáltalán nem tud ölni, az már gyengeség.
Ahogy Assa megsértődik a hím elutasításától ismét csak tanúja lehet, hogy a lány teljesen tévhitben él. Egyáltalán nem érti a helyzetet, és már megint a rang a problémája. Pedig őt aztán tényleg nem a saját rangja izgatja, nem azért nézi le a felszínieket. Unott grimasszal a szemét forgatja ahogy a lány elviharzik sértődötten.*
- Egyszer meg fog csúszni a kezem ha így folytatja! *Csóválja a fejét még pár pillanatig figyelve. Túl gyorsan sértődik meg, és túl kis apróságokon. Hangosan kifújja a levegőt, és ő is inkább visszafordul a hím felé.*
- Sokkalta alkalmasabbak vagyunk mi az életre, ez is bizonyítja, hogy az ő világukban ugyanúgy képesek vagyunk élni. És ők? Egy napot sem adnék nekik a mélységben. Néhány felszíni teljesen életképtelen, és ezek után az, hogy azt merik állítani, hogy velünk egyenrangúak, ez teszi őket még nálunk is beképzeltebbekké. *Mérgelődik, viszont hangja teljesen nyugodt, és bársonyos. Csak a szemei villanásából, vagy a fakardokat görcsösen szorító kezeiről veheti csak észre a mélységi, hogy a nőstény elégé ki nem állhatja a felszínieket.
Kicsit meglepi, hogy a hím ilyen hamar távozni szándékozik, az meg még inkább felkorbácsolja a kíváncsiságát, hogy mi lehet ennyire sürgős neki. Kár, pedig egy kis "baráti" gyakorlásban reménykedett, de ezek szerint az még eltolódik.*
- Mi is ott szálltunk meg egyelőre. *Bólint a szavaira, aztán csak figyeli ahogy elindul kifele.*
- Nem probléma. A fogadós tudni fogja hányas szobában tartózkodunk, ha esetleg később mégis gyakorolni támadna kedved ezekkel a játékszerekkel. *Kacsint rá pimasz mosollyal mikor a hím visszafordul felé. Nem gondolta volna, hogy Bel'thar külön szükségét érzi ennek a közlésére. Vagy ő szokott már el nagyon a mélységtől, vagy a nőstény nem tudja még teljesen, hogy hogyan is mennek a dolgok itt a felszínen. Bár jelenleg semmi olyan nem jut az eszébe, amihez a hím segítségét kellene kérnie, de egy ilyen ajánlatot azért tanácsos fejben tartania. Viszont így, ahogy rápillant a bábura teljesen elmegy a kedve ettől az egésztől. Ezt már múltkor is csak időpazarlásnak érezte. Ezek az élettelen bábuk csak arra jók, hogy be ne rozsdásodjon teljesen, arra, hogy még fejlessze is magát, na arra már egyáltalán nem. Talán a gyorsaságra lehetne menni.
Végül nagyot sóhajtva úgy dönt megnézi meddig jutott a sértődött kis tündérke. Ha a lova nincs a helyén lehet, hogy még visszamegy ütögetni, vagy elnéz valamerre.
Még pont elkapja a hím szavait, amit pont Assának címez. Megtorpan biztos takarásban. Ha a tündérlány reagál a hímnek azt még ő is megvárja, aztán kimegy, majd maga előtt összekulcsolt karokkal nekidől a pad támlájának.*
- Hallom egy igen hasznos, ám felszíni szemmel nézve gondolom megfogadhatatlan tanáccsal látott el búcsúzóul. *Néz a hím után, aki már kellő távolságra van, hogy egy árva szót ne hallhasson, aztán Assára pillant.*
- Na mi legyen? Akarsz még gyakorolni, nézzünk el máshova, vagy élvezed itt a sértődöttet játszani ahogy bámulsz ki a fejedből?
*Az első megszólalások után, mikor a hím gyengének nevezte, a gyanakvás azóta ott csillog jégkristály szemeiben, nem kevés kíváncsiság mellett természetesen. Itt fent talán tényleg könnyebb a normális kommunikáció két idegen mélységi között, hogy a versengés, és a rangok nem sokat számítanak. Ettől függetlenül nincs most könnyebb dolga a fiatal nősténynek, pont ebből az okból kifolyólag, mivel közvetlenebbül, minden különösebb ok nélkül csak nagyon ritkán volt alkalma társalgásba kezdenie egy hímmel.*
- Hát...fogjuk rá. *Néz el elgondolkozón a többi edző felé. Azt még nem igazán gondolta át, hogy mik a felszín pozitívumai. Az, hogy sokkal békésebb az biztos, bár ennek is vannak hátrányai, például elviselni az olyan nevetséges elképzeléseket mint a "béke és egyenlőség" elmélete amit Assa eddig vagy kétszer biztos elmondott neki.
Kicsit meglepi a hím reakciója a szavai hallatán. Úgy hitte ezt már ő is tapasztalta, hogy a felszíniek mennyivel fogékonyabbak a könyörületre és az elgyengülésre. És most nem elfogultságból általánosít, hanem logikai úton következtet. A kéz elgyengül a végső csapás pillanatában, ami náluk csak nagyon ritkán, szélsőséges esetekben szokott előfordulni. Már ha előfordul ilyen egyáltalán.*
- Már részletesebben elmagyaráztam neki nemrég a következményekkel együtt, de ettől függetlenül ha nincs benne az az akarat vagy elhatározás, ami előrelendíti a karjait, akkor hiába akarja megfogadni. *Figyeli őket, hol Assára, hol Bel'thar-ra pillantva. Van egy olyan sejtése, hogy ebből a lány megint azt fogja leszűrni, hogy a hím is egy mélységi, még szép hogy ilyeneket mond, de akár tetszik neki akár nem, ez az igazság.* De végül is ez a felszín. Lehet, hogy soha életében nem kerül még egyszer olyan helyzetbe, hogy ezen el kelljen gondolkoznia. *Von végül vállat. A lány csak mágiát jött el tanulni otthonról, aztán valószínűleg haza fog majd térni. Az egyetlen veszélyt az jelentette és jelenti még mindig, hogy egyedül vágott ennek neki, és mint tapasztalta az alvilágban nagyon is szeretnek szemet vetni a csinos kis gyámoltalannak tűnő tündérlánykákra.
Bel'thar zökkenti őt vissza a gondolataiból a valóságba. Ahogy felé kapja a fejét egy pillanatig csak figyel amíg felfogja mi is volt a kérdés, aztán széles mosolyra húzódnak az ajkai.*
- Nem szokásom. *Válaszolja kihívó pillantással. Számára mindig megvolt az akarat, vagy az indíték, hogy a potenciális célpontnak elvegye az életét, és az esetek többségében nem kis élvezettel is teszi. Nem is akarja elképzelni milyen lehet az az érzés, mikor megremeg a kar, és az egyetlen gondolata az illetőnek az, hogy nem akarja vagy nem tudja megölni a másikat. Ha erre megvan a konkrét ok, hogy miért, azt még ő is elismeri hogy néha nem minősül gyengeségnek, de mikor valaki egyáltalán nem tud ölni, az már gyengeség.
Ahogy Assa megsértődik a hím elutasításától ismét csak tanúja lehet, hogy a lány teljesen tévhitben él. Egyáltalán nem érti a helyzetet, és már megint a rang a problémája. Pedig őt aztán tényleg nem a saját rangja izgatja, nem azért nézi le a felszínieket. Unott grimasszal a szemét forgatja ahogy a lány elviharzik sértődötten.*
- Egyszer meg fog csúszni a kezem ha így folytatja! *Csóválja a fejét még pár pillanatig figyelve. Túl gyorsan sértődik meg, és túl kis apróságokon. Hangosan kifújja a levegőt, és ő is inkább visszafordul a hím felé.*
- Sokkalta alkalmasabbak vagyunk mi az életre, ez is bizonyítja, hogy az ő világukban ugyanúgy képesek vagyunk élni. És ők? Egy napot sem adnék nekik a mélységben. Néhány felszíni teljesen életképtelen, és ezek után az, hogy azt merik állítani, hogy velünk egyenrangúak, ez teszi őket még nálunk is beképzeltebbekké. *Mérgelődik, viszont hangja teljesen nyugodt, és bársonyos. Csak a szemei villanásából, vagy a fakardokat görcsösen szorító kezeiről veheti csak észre a mélységi, hogy a nőstény elégé ki nem állhatja a felszínieket.
Kicsit meglepi, hogy a hím ilyen hamar távozni szándékozik, az meg még inkább felkorbácsolja a kíváncsiságát, hogy mi lehet ennyire sürgős neki. Kár, pedig egy kis "baráti" gyakorlásban reménykedett, de ezek szerint az még eltolódik.*
- Mi is ott szálltunk meg egyelőre. *Bólint a szavaira, aztán csak figyeli ahogy elindul kifele.*
- Nem probléma. A fogadós tudni fogja hányas szobában tartózkodunk, ha esetleg később mégis gyakorolni támadna kedved ezekkel a játékszerekkel. *Kacsint rá pimasz mosollyal mikor a hím visszafordul felé. Nem gondolta volna, hogy Bel'thar külön szükségét érzi ennek a közlésére. Vagy ő szokott már el nagyon a mélységtől, vagy a nőstény nem tudja még teljesen, hogy hogyan is mennek a dolgok itt a felszínen. Bár jelenleg semmi olyan nem jut az eszébe, amihez a hím segítségét kellene kérnie, de egy ilyen ajánlatot azért tanácsos fejben tartania. Viszont így, ahogy rápillant a bábura teljesen elmegy a kedve ettől az egésztől. Ezt már múltkor is csak időpazarlásnak érezte. Ezek az élettelen bábuk csak arra jók, hogy be ne rozsdásodjon teljesen, arra, hogy még fejlessze is magát, na arra már egyáltalán nem. Talán a gyorsaságra lehetne menni.
Végül nagyot sóhajtva úgy dönt megnézi meddig jutott a sértődött kis tündérke. Ha a lova nincs a helyén lehet, hogy még visszamegy ütögetni, vagy elnéz valamerre.
Még pont elkapja a hím szavait, amit pont Assának címez. Megtorpan biztos takarásban. Ha a tündérlány reagál a hímnek azt még ő is megvárja, aztán kimegy, majd maga előtt összekulcsolt karokkal nekidől a pad támlájának.*
- Hallom egy igen hasznos, ám felszíni szemmel nézve gondolom megfogadhatatlan tanáccsal látott el búcsúzóul. *Néz a hím után, aki már kellő távolságra van, hogy egy árva szót ne hallhasson, aztán Assára pillant.*
- Na mi legyen? Akarsz még gyakorolni, nézzünk el máshova, vagy élvezed itt a sértődöttet játszani ahogy bámulsz ki a fejedből?
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-28 14:08:23
Üzenet elküldve: 2014-04-28 14:08:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zef //
- Szavadon foglak! *Jegyzi meg, mielőtt még végbemenne az ügyetlenkedése, utána pedig kíváncsian hallgatja a tanácsokat.
Úgy tesz, ahogy Zef mondja; szépen íveli a hátát, amint teljesen megfeszíti az ideget, majd vesz egy jó nagy levegőt, amit mindaddig benntart, míg a nyíl el nem hagyja a kezét. S szinte kézzel fogható az eredmény, ugyanis eltalálja az első táblát, méghozzá igen csak közel a közepéhez, persze nem voltak olyan ambíciói, hogy egyből beletaláljon a pirosra pingált körbe. Ez már elsőre sem volt sikeres, így most sem lepődik meg, viszont a látványos javulásnak már annál inkább örvend.*
- Azt hiszem, gyorsan tanulok *Vigyorodik el magabiztosan, s újabb nyilat vesz a kezébe, hogy megkísérelje az egyel távolabb helyezkedő célpontot is eltalálni. Önbizalmának pedig meg is lesz az eredménye, mert hogy megint mellé lő.
Természetest az is közre játszik, hogy még nincs benne a helyes beállás rutinja, és minden kis apróságra szándékosan figyelni nem épp a legegyszerűbb dolog. Azonban a félre célzás kijózanítja korábbi győzedelmi mámorából, s a következő lövésnél megint igyekszik ügyelni a tartására, lábainak helyzetére, a benntartott levegőre s végezetül a teljesen megfeszített íjra is.
Aztán elengedi a nyilat, ami a várakozásának megfelelően a második táblát is eltalálja. Persze említeni sem kell, hogy megint csak nem a közepe esett áldozatul a Fekete Démon nyílvesszejének, azonban elégedett az elért eredményekkel.*
- Na jó, azt hiszem első körben ennyi elég is volt *Jegyzi meg, miközben visszaadja Zefnek a fegyvert, s csak ekkor veszi észre, hogy helyes kis horzsolás képződött az íjat tartó kezének felszínén.* Ehh, neked nem lett ilyen? *Kérdezi, miközben megmutatja a kölyöknek a harci sérülését, persze nem kimondottan foglalkozik egy ilyen kis semmiséggel, azonban ha az elfnek kutya baja, akkor újfent akad korrigálni való a beállásán. Feltéve, ha ezen lehet segíteni.*
- Ha gondolod, még gyakorolgass, addig keresek valami kevésbé szétszakadt bábut a továbbiakhoz, már ha érzel magadban elég bátorságot a kardvíváshoz *Vigyorodik el szélesen, persze csak ugratja a fiút, nem hinné, hogy pont belé ne szorult volna kellő kurázsi.
Aztán valóban körbepillant, egyelőre maradva a helyén, s kit látnak szemei, a szintén csak tegnap megismert Vadászt. Csendben meg is böködi Zef vállát.*
- Oda nézz ki van ott... Azt hiszem épp elmegy *Hunyorog, mert ilyen távolságból nem tudja eldönteni, hogy most csak levegőzni megy, vagy tényleg távozik, azok után, hogy még szót is váltott valami tündér félével.
Voltaképpen nem érez magában kényszert, hogy bárki után is loholjon, szóval ha Zefet sem érdekli különösebben a mélységi lelépése, tovább fordítja tekintetét a kellően megviselt bábukra.*
A hozzászólás írója (Saurii Toren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.28 14:08:39
- Szavadon foglak! *Jegyzi meg, mielőtt még végbemenne az ügyetlenkedése, utána pedig kíváncsian hallgatja a tanácsokat.
Úgy tesz, ahogy Zef mondja; szépen íveli a hátát, amint teljesen megfeszíti az ideget, majd vesz egy jó nagy levegőt, amit mindaddig benntart, míg a nyíl el nem hagyja a kezét. S szinte kézzel fogható az eredmény, ugyanis eltalálja az első táblát, méghozzá igen csak közel a közepéhez, persze nem voltak olyan ambíciói, hogy egyből beletaláljon a pirosra pingált körbe. Ez már elsőre sem volt sikeres, így most sem lepődik meg, viszont a látványos javulásnak már annál inkább örvend.*
- Azt hiszem, gyorsan tanulok *Vigyorodik el magabiztosan, s újabb nyilat vesz a kezébe, hogy megkísérelje az egyel távolabb helyezkedő célpontot is eltalálni. Önbizalmának pedig meg is lesz az eredménye, mert hogy megint mellé lő.
Természetest az is közre játszik, hogy még nincs benne a helyes beállás rutinja, és minden kis apróságra szándékosan figyelni nem épp a legegyszerűbb dolog. Azonban a félre célzás kijózanítja korábbi győzedelmi mámorából, s a következő lövésnél megint igyekszik ügyelni a tartására, lábainak helyzetére, a benntartott levegőre s végezetül a teljesen megfeszített íjra is.
Aztán elengedi a nyilat, ami a várakozásának megfelelően a második táblát is eltalálja. Persze említeni sem kell, hogy megint csak nem a közepe esett áldozatul a Fekete Démon nyílvesszejének, azonban elégedett az elért eredményekkel.*
- Na jó, azt hiszem első körben ennyi elég is volt *Jegyzi meg, miközben visszaadja Zefnek a fegyvert, s csak ekkor veszi észre, hogy helyes kis horzsolás képződött az íjat tartó kezének felszínén.* Ehh, neked nem lett ilyen? *Kérdezi, miközben megmutatja a kölyöknek a harci sérülését, persze nem kimondottan foglalkozik egy ilyen kis semmiséggel, azonban ha az elfnek kutya baja, akkor újfent akad korrigálni való a beállásán. Feltéve, ha ezen lehet segíteni.*
- Ha gondolod, még gyakorolgass, addig keresek valami kevésbé szétszakadt bábut a továbbiakhoz, már ha érzel magadban elég bátorságot a kardvíváshoz *Vigyorodik el szélesen, persze csak ugratja a fiút, nem hinné, hogy pont belé ne szorult volna kellő kurázsi.
Aztán valóban körbepillant, egyelőre maradva a helyén, s kit látnak szemei, a szintén csak tegnap megismert Vadászt. Csendben meg is böködi Zef vállát.*
- Oda nézz ki van ott... Azt hiszem épp elmegy *Hunyorog, mert ilyen távolságból nem tudja eldönteni, hogy most csak levegőzni megy, vagy tényleg távozik, azok után, hogy még szót is váltott valami tündér félével.
Voltaképpen nem érez magában kényszert, hogy bárki után is loholjon, szóval ha Zefet sem érdekli különösebben a mélységi lelépése, tovább fordítja tekintetét a kellően megviselt bábukra.*
A hozzászólás írója (Saurii Toren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.28 14:08:39
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-27 23:27:26
Üzenet elküldve: 2014-04-27 23:27:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Erfalody, Assa //
* Sosem szerette, ha parancsolnak neki és sosem érezte magát alárendeltnek, hiába követelte tőle ezt a matriarchális rendszer. Mindamellett nem is volt lázadó. Elfogadta a sorsát.
Most viszont éÉlvezi, hogy nem tartozik senki hatásköre alá, s nem is óhajt beilleszkedni sehová, köszöni szépen. A mosolyt viszonozza, bár vonásai gyanakvó kifejezést öltenek.*
- Egy kis jó azért van benne. * Halkítja le hangját, mintha nem akarná, hogy más is meghallja, majd elgondolkodva végigsimít az állán.*
- Van élelem és víz, melyeket harc nélkül is megszerezhetünk magunknak. * Persze sokszor csúnyán néznek rájuk és kevés helyen látják szívesen őket, de előfordul, hogy még közvetlenebbek is itt fent, mint a mélységben. Ha nincs ok akkor az emberek tudnak békében egymás mellett létezni, míg ez a sötételfekről nem egészen mondható el. Ha másért nem is, hát a rangokért nem egyszer folyt vér.
Közben Assának adott egy gyorstalpalót, mire Erfalody csak a fejét csóválta. A topázsárga szemek elkerekednek a szavak hallatán, s az alacsony tündérre pillant.*
- Igazi küzdelemben minden másodperc számít. Tétovázásnak nincs helye! * Mondja miközben végigmér a lányon. Talán tényleg hasztalan minden tanács, de ha már egyet is megfogad akkor az nagy hasznára válik. Komoly, elhivatott hangon szól fel újra. Ha harcról van szó, akkor azt mindig véresen komolyan veszi és a tökéletességre törekszik.*
- Nem... állj oldalt. Úgy kisebb a célpont és nehezebb eltalálni. Előnyt kovácsolhatsz abból, hogy alacsony vagy. * Hamar kianalizálja Assát, hogy mik lehetnének az erősségei és gyengeségei, aztán Erfalody felé fordul, ki számára még rejtély ilyen téren.
Bel'thar szereti a rejtélyeket.*
- És te nem tétovázol? * Kérdi, kihívóan s tekintetén látszik, hogy nem volna ellenére ha megmutatná a nőstény mit is tud az oldalán lógó fakarddal.
A kérdés hallatán homlokráncolva gondol vissza arra az ominózus éjszakára.*
- Hosszú történet az. Egyszer talán majd elmesélem neked, ám most idő szűkében vagyok. * Forgatja meg kezében a kardot, s a vállán pihenteti annak élét.*
- A fogadóban szálltam meg a társaimmal. Nos, ha arra jársz.. * Nem fejezi be a mondatot, úgy is tudhatja a mélységi, hogy mire gondolt.
Szép ráérősen Assa felé fordul, ki kijelenti, hogy nem leprás és még sok mást. Az egyértelműen pozitív Bel'thar számára, hogy ilyen bátran hangot ad nemtetszésének. Egy kósza pillanatra tán az elismerés tükröződik a férfi szoborszerű vonásain, de aztán újból felveszi közönyös maszkját.*
- A felszíniek büszkék. * Állapítja meg a tündér monológja után, s nézi ahogy az sértődötten elvonul.*
- No meg érzékenyek. * Teszi még hozzá és mélyen felsóhajt, s a nőstény jégkék szemeibe fúrja sárga ragadozó tekintetét.*
- Nos, nekem most távoznom kell. Így is tovább időztem itt, mint azt terveztem. Örültem a szerencsének. * Hajol meg kissé és elindul a kijárat felé.*
- Óh el is felejtettem. Mi emlékszünk még a régi szövetségünkre... Ha bármire szükséged van.. Tudod hol találsz. * Pillant még vissza, aztán elhagyja a gyakorló terepet.
A kijárat hosszú ösvényén padok sorakoznak kétoldalt, s az egyiken meglátja a sértődött tündért.*
- Ne vedd úgy a szívedre tündérem.* Mondja sziszegős hangján, mikor odaér hozzá,rá sem pillantva halad el mellette ám még visszafordul, mert eszébe jut valami.*
- Ha megfogadsz még egy tanácsot. Az érzéseid tesznek sebezhetővé, a jólelkűséged gyengébbé. Írtsd ki ezeket magadból. * Hangja könnyed, mintha csak egy játékról beszélne. Ha reagál rá valamit a lány akkor azt megvárja, ám aztán elindul a szálláshelyre.*
* Sosem szerette, ha parancsolnak neki és sosem érezte magát alárendeltnek, hiába követelte tőle ezt a matriarchális rendszer. Mindamellett nem is volt lázadó. Elfogadta a sorsát.
Most viszont éÉlvezi, hogy nem tartozik senki hatásköre alá, s nem is óhajt beilleszkedni sehová, köszöni szépen. A mosolyt viszonozza, bár vonásai gyanakvó kifejezést öltenek.*
- Egy kis jó azért van benne. * Halkítja le hangját, mintha nem akarná, hogy más is meghallja, majd elgondolkodva végigsimít az állán.*
- Van élelem és víz, melyeket harc nélkül is megszerezhetünk magunknak. * Persze sokszor csúnyán néznek rájuk és kevés helyen látják szívesen őket, de előfordul, hogy még közvetlenebbek is itt fent, mint a mélységben. Ha nincs ok akkor az emberek tudnak békében egymás mellett létezni, míg ez a sötételfekről nem egészen mondható el. Ha másért nem is, hát a rangokért nem egyszer folyt vér.
Közben Assának adott egy gyorstalpalót, mire Erfalody csak a fejét csóválta. A topázsárga szemek elkerekednek a szavak hallatán, s az alacsony tündérre pillant.*
- Igazi küzdelemben minden másodperc számít. Tétovázásnak nincs helye! * Mondja miközben végigmér a lányon. Talán tényleg hasztalan minden tanács, de ha már egyet is megfogad akkor az nagy hasznára válik. Komoly, elhivatott hangon szól fel újra. Ha harcról van szó, akkor azt mindig véresen komolyan veszi és a tökéletességre törekszik.*
- Nem... állj oldalt. Úgy kisebb a célpont és nehezebb eltalálni. Előnyt kovácsolhatsz abból, hogy alacsony vagy. * Hamar kianalizálja Assát, hogy mik lehetnének az erősségei és gyengeségei, aztán Erfalody felé fordul, ki számára még rejtély ilyen téren.
Bel'thar szereti a rejtélyeket.*
- És te nem tétovázol? * Kérdi, kihívóan s tekintetén látszik, hogy nem volna ellenére ha megmutatná a nőstény mit is tud az oldalán lógó fakarddal.
A kérdés hallatán homlokráncolva gondol vissza arra az ominózus éjszakára.*
- Hosszú történet az. Egyszer talán majd elmesélem neked, ám most idő szűkében vagyok. * Forgatja meg kezében a kardot, s a vállán pihenteti annak élét.*
- A fogadóban szálltam meg a társaimmal. Nos, ha arra jársz.. * Nem fejezi be a mondatot, úgy is tudhatja a mélységi, hogy mire gondolt.
Szép ráérősen Assa felé fordul, ki kijelenti, hogy nem leprás és még sok mást. Az egyértelműen pozitív Bel'thar számára, hogy ilyen bátran hangot ad nemtetszésének. Egy kósza pillanatra tán az elismerés tükröződik a férfi szoborszerű vonásain, de aztán újból felveszi közönyös maszkját.*
- A felszíniek büszkék. * Állapítja meg a tündér monológja után, s nézi ahogy az sértődötten elvonul.*
- No meg érzékenyek. * Teszi még hozzá és mélyen felsóhajt, s a nőstény jégkék szemeibe fúrja sárga ragadozó tekintetét.*
- Nos, nekem most távoznom kell. Így is tovább időztem itt, mint azt terveztem. Örültem a szerencsének. * Hajol meg kissé és elindul a kijárat felé.*
- Óh el is felejtettem. Mi emlékszünk még a régi szövetségünkre... Ha bármire szükséged van.. Tudod hol találsz. * Pillant még vissza, aztán elhagyja a gyakorló terepet.
A kijárat hosszú ösvényén padok sorakoznak kétoldalt, s az egyiken meglátja a sértődött tündért.*
- Ne vedd úgy a szívedre tündérem.* Mondja sziszegős hangján, mikor odaér hozzá,rá sem pillantva halad el mellette ám még visszafordul, mert eszébe jut valami.*
- Ha megfogadsz még egy tanácsot. Az érzéseid tesznek sebezhetővé, a jólelkűséged gyengébbé. Írtsd ki ezeket magadból. * Hangja könnyed, mintha csak egy játékról beszélne. Ha reagál rá valamit a lány akkor azt megvárja, ám aztán elindul a szálláshelyre.*
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-27 18:15:50
Üzenet elküldve: 2014-04-27 18:15:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Saurii//
- Ígérem, hogy nem leszek hű a természetemhez.
*Vigyorog a lányra és kicsit hátrébb áll, hogy onnan figyelje a lövéseit. Saurii nem igazán ügyetlen, inkább csak gyakorlatlan. Zef örül, hogy Saurii nem veszti el lelkesedését, elvégre a kitartásnál kevés fontosabb dolog van az íjászatban, szinte ez az egyetlen, ami nem tanulható.
Elmosolyodik, mikor a lány új becenévvel illeti, mellé lép, és tenyerével gyengéden kissé előrébb tolja a hátát.*
- Húzd ki magad. Vegyél mély levegőt, és tartsd benn, míg el nem ereszted a nyílvesszőt. Tartsd folyamatosan kifeszítve az ideget, ameddig nem lövöd el a nyilat.
*A nő mögé lép, és pontosítja a mozdulatait, majd kicsit hátrál, és kíváncsian nézi, hogy a lány mit alkot majd. Nem kétli, hogyha Saurii egy kicsit hozzászokna, könnyedén elérhetné az ő szintjén, vagy akár még magasabbat is. Örül, hogy a korkülönbség ellenére is van mit tanítania Sauriinak, és már alig várja, hogy ő is tanulhasson tőle. A közelharc ugyan kevésbé az erőssége, de fontosnak tartja, hogy megtanulja azt is, elvégre senki ellen sem akar alul maradni. Gondolatai kissé elkalandoztak, ezért megrázza a fejét, és ismét Sauriira koncentrál.*
- Máris jobban csinálod.
*Biztatóan vigyorog, és büszke arccal néz a lányra.*
- Ígérem, hogy nem leszek hű a természetemhez.
*Vigyorog a lányra és kicsit hátrébb áll, hogy onnan figyelje a lövéseit. Saurii nem igazán ügyetlen, inkább csak gyakorlatlan. Zef örül, hogy Saurii nem veszti el lelkesedését, elvégre a kitartásnál kevés fontosabb dolog van az íjászatban, szinte ez az egyetlen, ami nem tanulható.
Elmosolyodik, mikor a lány új becenévvel illeti, mellé lép, és tenyerével gyengéden kissé előrébb tolja a hátát.*
- Húzd ki magad. Vegyél mély levegőt, és tartsd benn, míg el nem ereszted a nyílvesszőt. Tartsd folyamatosan kifeszítve az ideget, ameddig nem lövöd el a nyilat.
*A nő mögé lép, és pontosítja a mozdulatait, majd kicsit hátrál, és kíváncsian nézi, hogy a lány mit alkot majd. Nem kétli, hogyha Saurii egy kicsit hozzászokna, könnyedén elérhetné az ő szintjén, vagy akár még magasabbat is. Örül, hogy a korkülönbség ellenére is van mit tanítania Sauriinak, és már alig várja, hogy ő is tanulhasson tőle. A közelharc ugyan kevésbé az erőssége, de fontosnak tartja, hogy megtanulja azt is, elvégre senki ellen sem akar alul maradni. Gondolatai kissé elkalandoztak, ezért megrázza a fejét, és ismét Sauriira koncentrál.*
- Máris jobban csinálod.
*Biztatóan vigyorog, és büszke arccal néz a lányra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361