// Plevaen Kadar //
*Végre, elérve célját: a Barakkot, rögtön leadja fegyvereit az éppen ügyeletes, erre a célra kiállított fiúnak, mely kedvesen megköszöni ezt, majd elrakja egy biztos helyre, hogy még véletlenül se keljék lába a fegyvereknek. Narrash körülnéz a választékon, hogy valami hasonlatos eszközt válasszon sajátjához, mire meg is talál egy körülbelül akkora és formájú buzogányt, mint az övé, azzal a különbséggel, hogy ezen nincsenek kiálló szögek.
Nagyot szív az itteni levegőből, melyben keveredik a reggel üdítő illata, valamint a még tegnap gyakorlók izzadtsága okozta, kissé kellemetlen szag, de hát ez hozzá jár ehhez a helyhez. Ebben az időpontban még, valamivel kevesebb lényt lehet látni a széles, füves placcon, mint a későbbi órákban, de azért így is akadnak páran, akik úgy, mint Narrash, már kora hajnalban le akarják tudni a napi testmozgást. Ilyen például, egy kicsivel odébb lévő, innen sötételfnek látszó alak is. Kissé félve veszi célba lépteivel, elvégre nem mindenki olyan lojális, mint ő maga, de nagyon reméli, hogy nem fut bele egy gyűlölködő egyedbe, pontosan olyanba, akik miatt élnek a sztereotípiák manapság. Átmeneti fegyverét vállára helyezi, úgy szólítja meg a férfit.*
-Szépeket és jókat! Lenne kedve egy barátságos párbajhoz ellenem? Nem szeretek egyedül edzeni, valamint az élő célpont mégiscsak hasznosabb a gyakorlás szempontjából, mint azok az élettelen bábuk, nemde?