//Zárkasor//
//A hozzászólás +16-os elemet tartalmaz//
*Nem aludt túl sokat, gyakran ébredve ellenőrizte a mélységi kötését, testhőjét, pulzusát, légzését. Vagy csak ült a gyér fáklyafényben és merengett pálinkáját kortyolgatva.
Az őrök készségesek voltak, mint általában. Holmija is megérkezett még az este. A kantint is megjárta párszor. Legutóbb kora pirkadatkor, otthonosan tevékenykedve a konyharészben, és forró, lobogó vízbe szórva a sötétbarna növényi őrleményt.
A hadnagy már a cellában találja, hol tiszta öltözékben, immár a sajátjában, még meleg, de már közel sem gőzölgő italát kortyolgatva, a rácsnak dőlve ácsorog. A biccentést viszonozza, szólni maga sem szól. A bögrébe merengve, vigyorogva hallgatja Ambroggio hangját a másik cellából. Igazán lehengerlő a kis bájgúnár stílusa.
A Vörös Hirtelen érkeztére emeli kékjeit az elhaladó Ilwenre, és sunyi kis mosollyal hallgatja szavait. Érdekes beszámoló, már azok után, hogy pont ő adott parancsot a haslövésre. Amire szintén pontos a túlkapás, a hatalom kihasználása jelző. A tévképzet is stimmel, ha a Hamari Hapsi komolyan azt gondolja, ő maga különb, mint az imént bepanaszolt többiek.
Ambroggio felé szólva osztja meg a vezetői szerepkörben szerzett tapasztalatait.*
-Csak keményen. Mint a kurvákkal. Nem szabad hagyni, hogy erkölcsösödni kezdjenek.
*Kacsint rá a nyegle tisztre, ha az felé fordul, és leplezetlen érdeklődéssel, élvezettel figyeli a továbbiakat.
Sajnos hamar rá kell ébredjen, hogy az, mit stílusnak vélt Duarrte esetében csak póz, egyből, ahogy a rangidős végez Ilwennel, és a Felcserhez intézi szavait. Kelletlenül húzza el száját.*
-Elnézés, kellemetlenségek, információk, őrizetes, kegyed.
*Sorolja vissza a teljesség igénye nélkül halkan nevetve fel, és kortyol bele a kákicslébe. Ezért nem bírja Plevet sem, a felesleges szóvirágaiba Zia belefárad, és elveszíti érdeklődését, így a lényegi mondanivaló nagy részét is. Pedig azt hinné a felcser, hogy katonák között az egyszerűbb, rövid, tömör, lényegre törő, félreérthetetlen utasítások divatosak. Épp ahogy ő is fordul kezeltjei felé.*
-Ha azt akarod mondani Pofika, hogy sajnálod az egész helyzetet, és hogy az idióta engedetlen pofázása miatt én faragtam rá, értem. Már tegnap este is értettem, illetve akkor kicsit jobban.
*A világ legnagyobb természetességével tegez le bárkit. A frontvonalon túl, ahol az ő fájdalmas sikolyoktól hangos sátra búvik meg nincs idő finomkodásra.*
-Megfigyelted már, hogy a hangzatos, felesleges szavak mind hemzsegnek az "e" hangzótól? Ettől mocskosul zavaró az egész. A szád meg úgy néz ki közben, mintha belém akarnál harapni. Vagyis ránézésre pont nem udvariasnak tűnik az ilyesmi.
*Vigyorog lelkesen, majd vonja meg vállát hanyagul.*
-Ne lihegd túl. Nem a te hibád, a cuccom már megérkezett, egy jóképű, széles vállú legényt rendelj mellém, kevésbé flancos öltözékben.
*Pillant végig a Hadnagyon fanyalogva.*
-Plev meg ráér, még napokig használhatatlan lesz. Ha egyáltalán túléli.
*Kortyol, és követi tekintete a városőrét.*
-Még életben. Délután leszedem a kötését, de akkor se fogunk sokkal többet tudni. Addig, ha van más sérülted, beteged szívesen megnézem.