//Zárkasor//
*Vidáman kacag fel a mélységi cella foglaltságra irányuló kérdésén, és veszi elő Hadnagy modorát, és szigorúbb arcát.*
-Az őrizeteseket nem áll módunkban, sem érdekünkben tájékoztatni a további foglyok számáról, kilétéről.
*És ölt nyelvet zárásként. Még mint nem! Hogy aztán lázadást szítson itt, eme temérdek bűnöző rengetegben.*
-Ezt, ha bealudtál majd leellenőrzöm.
*Somolyog a rendkívüli herék említésére. Persze megérti Plev hitetlenségét, hisz a felcser szavára épp úgy ugrottak a városőrök, mint a hadnagyéra. Miért is gondolná a szófogadó katonákból, hogy immár más okból táncolnak Zia füttyszavának dallamára, mint tették eddig.
A terveit hiába is firtatja a mélységi, csak édes mosoly a válasz. Az ártatlan, szende fajtából. A feltételezésen hangosan kacag fel, de se nem cáfolja, se nem erősíti meg a dolgot. Megnyugtatni?*
-Hisz arra való a dohány.
*Tágítja kissé a mélységi gyógyászati ismereteit, de a továbbiakat megakasztja egy ifjú érkezése, az őrség színeiben persze, ki a Hadnagyot keresve ad át egy levelet, és egy zöld üvegcsét a felcsernek, mielőtt tisztelegve távozna.
Gyorsan futja át tekintete a sorokat, rövid kacaj, és tarisznyájához ereszkedve rejti el benne a bájitalt, keresi elő könyvét, íróeszközt, és vési be az új jegyzetet az adósságok oldalra, cirkalmasan formázott, szépséges betűivel: "Nestar - Apró ajándék, névtelen szerelmes levél" újra olvassa az üzenetet, fejét rázva.*
-Ezt a balekot.
*Majd hajtja félbe a papírost, rejti könyvébe, és pakolja azt vissza, az őt megillető helyre. Fizettet volna a löttyért, de ingyen még jobb. Teljesen természetes dologként kezeli, hogy benyomása pontos volt az alkimistáról; sértődékeny, és rossz kereskedő.*
-Szerelmi zálogot kaptam.
*Fordul a kómáló mélységi felé vigyorogva, kezében a már jól ismert tartalmú boros üveg, a fájdalmakat okozó sebtisztító folyadéké. Hát ez vár a mélységire.
A priccs szélére ereszkedve, némi könyörületet tanúsítva kezd altató mesébe.*
-Ha harctéren ér a sérülés, ott hagyunk. Ott, a hullák között három napig. Talán kicsi sátrat eszkábálunk föléd, hogy eső ne érjen, de pusztán ennyi. Három nap, egyedül, fájdalmakkal, szomjúsággal, éhséggel. Nem túl beszédes társaságban. Mindeközben meredten nézed az eget, vagy bajtársaid lassan bűzlő, enyészedő testét.
*Kicsi hatásszünet, mely alatt az üveget megszabadítja dugójától.*
-Mi felcserek három nap múlva érkezünk. És ha pislákol még benned élet, úgy törődünk veled. Máskülönben egy leszel a sok elesett között. Nem a mi dolgunk.
*Ha a mélységi eszméletlenre szívta magát, úgy érkezik a kíméletlen gyógylötty sebébe, ha nem, hát beszélgethetnek még kicsit.*