//Érkezőben//
*A közkatonának láthatóan további időre van szüksége, hogy kiderítse, elvezetheti-e a tündért az illetékeshez, egyáltalán létezik-e illetékes, vagy az a körözési plakát, amiről a lány beszélt. Valószínűleg ebből a háromból hiányzik neki valami, esetleg először a felettesével kell egyeztessen, hogy elvihet-e oda egy civilt, vagy ilyenek. Mindenesetre a tündér tudja, hogy a barakkban vannak szabályok, amiket véletlenül sem szeretne felrúgni, türelmetlennek lenni sincs igazán joga, mivel tény, hogy szeretne visszaérni időben a fogadóba, de ugyanakkor meg az ő egyéni problémája, hogy csak késő délután fáradt ide. Ilyenkor már bizonyára lassabban megy az ilyen ügyek intézése, talán az őrjáratok is sűrűbbek a sötétség közeledtével, ami kisebb helyben felhasználható kapacitást jelent az őrségnek. Így mindenesetre csak annyit tehet, hogy türelmesen vár. Közben viszont megakad a szeme a vörös hajú lányon, akivel legutóbb a fogadóban találkozott, és aki rendelt tőle egy ge'tharrt. Mármost nevezhető szerencsének is, hogy épp összefutnak, ráadásul úgy, hogy még nem volt ideje szabadulni a hangszertől a szálláshelyen, így akár nyélbe is üthetnék az üzletet itt helyben. Szerencsére nincsenek is tőle túl messze, így a közkatona vissza találna térni, akkor minden gond nélkül megtalálhatja a tündért fél tucat lépéssel arrébb. Meg is teszi ezt a mennyiséget, majd köszönti Zarát, és a vele lévő - tündér számára még ismeretlen - nőt.*
- Üdvözletem *majd fejét a szőkeség felé fordítja* Iliwary Pedricon vagyok, artheniori kereskedő. Ha nem zavarok, elrabolnék egy percet, hogy befejezhessük egyik nyitva maradt üzletünket.
*Remélhetőleg a lány már elengedte a korábbi gondolatot, miszerint el akarják adni valami kéjencnek, máskülönben újult erővel öntheti el a paranoia. Ha a tündér gondolatolvasó lenne, nyilván másképp fogalmazott volna, hogy ne ijessze meg, de így csak annyit tehet az ügy érdekében, amit meg is tett: semmit. Leveszi hátáról a táskát, melyből félig kiáll a ge'tharr vége, és kiemeli belőle az egész hangszert.*
- Kiderült, hogy eredetileg nem gitárnak kell ejteni, hanem ge'tharrnak *jegyzi meg mintegy felvilágosításképpen, amit az árus neki is mondott* Ráadásul nem is olyan drága, mint hittük. Majd ha újból találkozol azzal a barátoddal, aki nyolcszáz aranyért vette az utazó árustól, nyugodtan irányítsd el hozzám. Én még a saját nyereségemmel együtt is mindössze hatszázötven aranyért adom. Nem volt könnyű megszerezni, ez tény, de annyira vészesen drága sem.
*Természetesen a nő kézbe veheti a hangszert, ki is próbálhatja, a hangolást illetően a tündér nem tudott semmi különlegeset kérni, mivel annyira nem ért hozzá, így az átlagos alaphangolásnál maradtak.*