Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-13 17:08:09
Üzenet elküldve: 2015-04-13 17:08:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Egek, ajtók!//
//Vlendor Hughs//
* Vlendor sikeresen kirúgja a másik lábát a taljzatról, így az felszisszen fájdalmában, vagy kiált is egyet, mikor nagy puffanással földet ér. Ez most nem az ő napja vagy csak ellenfele túl erős. Esetleg mindkettő. Kifújja párszor a levegőt, miközben a földön fekszik, majd lassan feláll és megporolja nadrágját, habár az amúgy is koszos volt már, mondhatni csak megszokásból teszi. *
- Jól harcolsz, Vlendor. * Mosolyodik el az állítása szerint wegtoreni férfi. Megropogtatja ujjait, majd nyújtózik egyet, ezt követően pedig folytatja. *
- Ismerek egy embert a környéken, aki pont ilyen jó harcosokat keres. * Talán érdekes lehet, hogy az imént még arról beszélt, hogy wegtoreni, most meg már ismerősei vannak Artheniorban, így úgy dönt folytatja egy kis hozzáadással. *
- Vele érkeztem a városba, én is hozzá tartok, cska előte betértem edzeni egyet. * Hiszen egy kis edzés sosem árt. *
- Van kedved jönni? Elvileg fizetség is jár a szolgálatokért és még életveszélyes sem biztos, hogy lesz. * Nevet fel kissé. *
//Vlendor Hughs//
* Vlendor sikeresen kirúgja a másik lábát a taljzatról, így az felszisszen fájdalmában, vagy kiált is egyet, mikor nagy puffanással földet ér. Ez most nem az ő napja vagy csak ellenfele túl erős. Esetleg mindkettő. Kifújja párszor a levegőt, miközben a földön fekszik, majd lassan feláll és megporolja nadrágját, habár az amúgy is koszos volt már, mondhatni csak megszokásból teszi. *
- Jól harcolsz, Vlendor. * Mosolyodik el az állítása szerint wegtoreni férfi. Megropogtatja ujjait, majd nyújtózik egyet, ezt követően pedig folytatja. *
- Ismerek egy embert a környéken, aki pont ilyen jó harcosokat keres. * Talán érdekes lehet, hogy az imént még arról beszélt, hogy wegtoreni, most meg már ismerősei vannak Artheniorban, így úgy dönt folytatja egy kis hozzáadással. *
- Vele érkeztem a városba, én is hozzá tartok, cska előte betértem edzeni egyet. * Hiszen egy kis edzés sosem árt. *
- Van kedved jönni? Elvileg fizetség is jár a szolgálatokért és még életveszélyes sem biztos, hogy lesz. * Nevet fel kissé. *
2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-13 01:14:34
Üzenet elküldve: 2015-04-13 01:14:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Az örökkévalóság katonája//
//Agbrerve Erorakth//
* A lándzsák olyan 2-2.5 méter között lehetnek, persze egyenlő hosszúak. Eron gyorsan dönt, súlyát előrébb helyezi, lábait kissé behajlítja. Balra rézsútosan tér ki, sokkal közelebb nem jut, de már féloldalt van az óriásnak. Talán egy fél lépést sikerült nyernie, az viszont, hogy már elegendő lenne-e ahhoz, hogy az óriást meg tudja szúrni, kétesélyes. Nem is merne testközelbe kerülni, még a fegyver hagyján, de Erorakth néz ki úgy, hogy puszta öklével vagy térdével maradandóbb sebeket lenne képes neki okozni, mint az egyszerű, tompított végű falándzsával. Egyébként is, minden hónapban van, akivel ki kell fizettetni egy ilyen fafegyvert, mert addig szúrja vele a mestergerendát, amíg eltörik. És hála Birnael Avartor építészeti zsenialitásának és a mostanában feljavuló figyelemnek a gerenda irányába, nem a plafont tartó monstrum, csak a fegyver válik alkalmatlanná a céljára. A cselnek az előnye, hogy észreveszi a pajzsos támadást, a hátránya, ezen túl sokat nem tehet, sőt az erőbeli elmaradása miatt bár csak a felső negyede táján érintették a fegyvert, elég is volt, hogy elüsse magától a fejét, így még kevesebb oka lesz aggódni a következő körbeli támadástól. Azt viszont nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az őr látszólag is sokkal ügyesebb és gyorsabb nála, ahogy azt sejtette is. A hadnagy nem nyert ezzel sok időt és azt is érdekesen használja fel.*
-Ha keresi a Wendraun palotánál, késő este...
*Ezzel az időelőnyt, amit nyert, el is pazarolta, de nem győzni akar. Nem látszik a szemén, hogy feladná vagy kiegyezne, nem csak ennyit akart mondani. De a lényeggel akarta kezdeni.*
//Agbrerve Erorakth//
* A lándzsák olyan 2-2.5 méter között lehetnek, persze egyenlő hosszúak. Eron gyorsan dönt, súlyát előrébb helyezi, lábait kissé behajlítja. Balra rézsútosan tér ki, sokkal közelebb nem jut, de már féloldalt van az óriásnak. Talán egy fél lépést sikerült nyernie, az viszont, hogy már elegendő lenne-e ahhoz, hogy az óriást meg tudja szúrni, kétesélyes. Nem is merne testközelbe kerülni, még a fegyver hagyján, de Erorakth néz ki úgy, hogy puszta öklével vagy térdével maradandóbb sebeket lenne képes neki okozni, mint az egyszerű, tompított végű falándzsával. Egyébként is, minden hónapban van, akivel ki kell fizettetni egy ilyen fafegyvert, mert addig szúrja vele a mestergerendát, amíg eltörik. És hála Birnael Avartor építészeti zsenialitásának és a mostanában feljavuló figyelemnek a gerenda irányába, nem a plafont tartó monstrum, csak a fegyver válik alkalmatlanná a céljára. A cselnek az előnye, hogy észreveszi a pajzsos támadást, a hátránya, ezen túl sokat nem tehet, sőt az erőbeli elmaradása miatt bár csak a felső negyede táján érintették a fegyvert, elég is volt, hogy elüsse magától a fejét, így még kevesebb oka lesz aggódni a következő körbeli támadástól. Azt viszont nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az őr látszólag is sokkal ügyesebb és gyorsabb nála, ahogy azt sejtette is. A hadnagy nem nyert ezzel sok időt és azt is érdekesen használja fel.*
-Ha keresi a Wendraun palotánál, késő este...
*Ezzel az időelőnyt, amit nyert, el is pazarolta, de nem győzni akar. Nem látszik a szemén, hogy feladná vagy kiegyezne, nem csak ennyit akart mondani. De a lényeggel akarta kezdeni.*
2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-12 21:19:04
Üzenet elküldve: 2015-04-12 21:19:04
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Esyae - Rynizz//
*Ő maga is elvigyorodik, bár inkább arra a képre, miszerint Nazdyr mama a konyhába sertepertél. Több, mint komikus.*
-Az ilyesmit a cselédség végzi, természetesen.
*Pontosít a lány elképzelésein, majd húzza el fintorogva a száját, nagyon nincs ínyére, hogy akarata ellenére tömködjenek le falatokat a torkán. Egy nagy sóhajjal adja meg magát mégis.*
-Gondolom ez elkerülhetetlen. Legyen hát. Akkor nem csak együtt edzünk, de együtt is étkezünk.
*Már a gondolatra is elfogja a hányinger, hogy a szokott madár adagjánál többet vigyen be. Ezen a téren lehet több gondja lesz, mint a kardozással.
Az összhang fontos, és úgy fest a további edzések színhelyében megállapodtak, kölcsönös megelégedéssel. Már csak a ma este van hátra.*
-De hát nem leszek egyedül. Elkísérsz.
*Jelenti ki a világ legtermészetesebb hangján, miközben követi a nőt, hogy lepakolják a gyakorlókardokat, és felmarkolják saját holmijaikat. Rynizz saját részről hímzett kabátját, és pénzes erszényét. Meglátása szerint a holnapi megbeszélésre a kúriában, hálóingben fog sor kerülni. Esyae megkapja a szomszédos szobát, talán még tetszeni is fog neki a berendezése.*
-A szállásod úgyis ott van a fogadóban, vagy nem?
*Próbálja győzködni újdonsült mesterét arról, hogy megéri őt elkísérnie.*
*Ő maga is elvigyorodik, bár inkább arra a képre, miszerint Nazdyr mama a konyhába sertepertél. Több, mint komikus.*
-Az ilyesmit a cselédség végzi, természetesen.
*Pontosít a lány elképzelésein, majd húzza el fintorogva a száját, nagyon nincs ínyére, hogy akarata ellenére tömködjenek le falatokat a torkán. Egy nagy sóhajjal adja meg magát mégis.*
-Gondolom ez elkerülhetetlen. Legyen hát. Akkor nem csak együtt edzünk, de együtt is étkezünk.
*Már a gondolatra is elfogja a hányinger, hogy a szokott madár adagjánál többet vigyen be. Ezen a téren lehet több gondja lesz, mint a kardozással.
Az összhang fontos, és úgy fest a további edzések színhelyében megállapodtak, kölcsönös megelégedéssel. Már csak a ma este van hátra.*
-De hát nem leszek egyedül. Elkísérsz.
*Jelenti ki a világ legtermészetesebb hangján, miközben követi a nőt, hogy lepakolják a gyakorlókardokat, és felmarkolják saját holmijaikat. Rynizz saját részről hímzett kabátját, és pénzes erszényét. Meglátása szerint a holnapi megbeszélésre a kúriában, hálóingben fog sor kerülni. Esyae megkapja a szomszédos szobát, talán még tetszeni is fog neki a berendezése.*
-A szállásod úgyis ott van a fogadóban, vagy nem?
*Próbálja győzködni újdonsült mesterét arról, hogy megéri őt elkísérnie.*
2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-12 21:09:18
Üzenet elküldve: 2015-04-12 21:09:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea Endrode//
*Rákacsint félre billentett fejjel vigyorogva a fiúra, mikor az megállapítja, hogy mindig neki van igaza.*
-Tudod ezt nem lehet megunni.
*Már megint sikerült túl gyanakvóra vennie a dolgot. Tessék, teljesen nyilvánvaló, hogy semmilyen módon nem tiltakozik a folyó ellen kísérője, akkor megint csak feleslegesen aggódott. Megnyugodva kezdi el szemlélni az előttük lévő épületet. A barakk bejáratára nézve egy kicsit kellemetlenül kezdi érezni magát, mert nem egy fegyveres őrt pillant meg. Számított erre a látványra, de azért nem lelkesen fogadja. Amikor pedig megtudja, hogy a fegyvereit is le kellene adnia egyre kevésbé vonzza a lehetőség, hogy be is menjen. Persze érti ő, hogy ez itt a szokás, de valahogy most nem akaródzik. Meglepődik, amikor Asro elakad a gondolatmenetében. Ezek szerint ő sem sűrűn jár ide, ha nem tudja egyből mi lehet bent. Amikor közelebb érnek, azért bepillant, hogy lássa milyen is ez a barakk, de végül, úgy dönt egy más alkalommal, fog itt edzeni most nem megy be. Ebben nagyban közre játszik, hogy olyan csábítóan festette le Asro, hogy fürdés, utána teli has, ivás, meg pihenés, hogy ki lenne az a fáradt utazó, aki nem ezt a programot választaná inkább. Már régen eldöntötte, hogy, ahogyan ő fogalmazott, bájos társaságától nem válik meg ez után sem és erre több mint egy oka van. Először elhatározta, hogy, ha megbízható beavatja a terveibe, másodszor nem sűrűn fordul elő, hogy azonnal egy szakmabelivel fut össze és nem akarja ilyen rövidre fogni az ismeretséget, ha már ilyen szerencséje volt, harmadszor és ez a legfurcsább, úgy érzi hiányozna neki ez a lelkes kis nyápic, ha egyszerűen eltűnne. Igaz nem régen futottak össze, de az igazat megvallva hamar megkedvelte.*
-Azt hiszem ezt jobb lesz legközelebbre halasztani. Tényleg attól tartok, ha ilyen mocskosan megyek be azonnal szemet szúrok. Inkább irány a folyó, ha már kiderült mind a kettőnkre ráfér a fürdés.
*Nem bánja, hogy ezt az épületet is megcsodálta, mert még visszatér ide és eggyel több bezsebelt információ. Jókedvűen néz a fürdés elé, tényleg nem fog megártani, mert már jó ideje érzi az út ragacsos porát magán.*
-Tudod Asro te tényleg nagyon jó vezetőm vagy.
*Néz rá baráti tekintettel, mert, ha már neki van igaza mindig, akkor legalább ő legyen az aki viszont nagyon jó kísérő és így nem olyan egyenletlen a jó tulajdonságok felsorolásának aránya. Hadd örüljön ő is egy kicsit. Még egy búcsú pillantást vet a gyakorló térre, aztán megfordulva követi tovább kis barátját.*
*Rákacsint félre billentett fejjel vigyorogva a fiúra, mikor az megállapítja, hogy mindig neki van igaza.*
-Tudod ezt nem lehet megunni.
*Már megint sikerült túl gyanakvóra vennie a dolgot. Tessék, teljesen nyilvánvaló, hogy semmilyen módon nem tiltakozik a folyó ellen kísérője, akkor megint csak feleslegesen aggódott. Megnyugodva kezdi el szemlélni az előttük lévő épületet. A barakk bejáratára nézve egy kicsit kellemetlenül kezdi érezni magát, mert nem egy fegyveres őrt pillant meg. Számított erre a látványra, de azért nem lelkesen fogadja. Amikor pedig megtudja, hogy a fegyvereit is le kellene adnia egyre kevésbé vonzza a lehetőség, hogy be is menjen. Persze érti ő, hogy ez itt a szokás, de valahogy most nem akaródzik. Meglepődik, amikor Asro elakad a gondolatmenetében. Ezek szerint ő sem sűrűn jár ide, ha nem tudja egyből mi lehet bent. Amikor közelebb érnek, azért bepillant, hogy lássa milyen is ez a barakk, de végül, úgy dönt egy más alkalommal, fog itt edzeni most nem megy be. Ebben nagyban közre játszik, hogy olyan csábítóan festette le Asro, hogy fürdés, utána teli has, ivás, meg pihenés, hogy ki lenne az a fáradt utazó, aki nem ezt a programot választaná inkább. Már régen eldöntötte, hogy, ahogyan ő fogalmazott, bájos társaságától nem válik meg ez után sem és erre több mint egy oka van. Először elhatározta, hogy, ha megbízható beavatja a terveibe, másodszor nem sűrűn fordul elő, hogy azonnal egy szakmabelivel fut össze és nem akarja ilyen rövidre fogni az ismeretséget, ha már ilyen szerencséje volt, harmadszor és ez a legfurcsább, úgy érzi hiányozna neki ez a lelkes kis nyápic, ha egyszerűen eltűnne. Igaz nem régen futottak össze, de az igazat megvallva hamar megkedvelte.*
-Azt hiszem ezt jobb lesz legközelebbre halasztani. Tényleg attól tartok, ha ilyen mocskosan megyek be azonnal szemet szúrok. Inkább irány a folyó, ha már kiderült mind a kettőnkre ráfér a fürdés.
*Nem bánja, hogy ezt az épületet is megcsodálta, mert még visszatér ide és eggyel több bezsebelt információ. Jókedvűen néz a fürdés elé, tényleg nem fog megártani, mert már jó ideje érzi az út ragacsos porát magán.*
-Tudod Asro te tényleg nagyon jó vezetőm vagy.
*Néz rá baráti tekintettel, mert, ha már neki van igaza mindig, akkor legalább ő legyen az aki viszont nagyon jó kísérő és így nem olyan egyenletlen a jó tulajdonságok felsorolásának aránya. Hadd örüljön ő is egy kicsit. Még egy búcsú pillantást vet a gyakorló térre, aztán megfordulva követi tovább kis barátját.*
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-12 15:40:17
Üzenet elküldve: 2015-04-12 15:40:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz Rarrkon //
*A fiú kap egy jó pontot azért, hogy megerősítette a lányban milyen is valójában. Már, ami a szakmát illeti. Találkozott már olyan hebehurgyával, aki azt gondolta, hogy elég az éj leple alatt, az őröket gondosan megkerülve, mászni át a hatalmas kerítéseket, hogy egy-egy nyitva felejtett ablakon bemászva szedje is össze az értékes portékákat. Nos ezeket a háborodottakat utána már csak a cellák mélyén, rosszabb esetben a bitófán láthatták újra. Akár mennyire is bátor Aswea sosem merte megkockáztatni, hogy megpróbálkozzon maga is egy ilyen házba való bejutással. Kis hal ő ahhoz. Ez teljesen más, mint egy erszény eltulajdonítása. Ha éhes inkább lop egy almát, mintsem, hogy ennyire kockáztassa a szabadságát és az életét.
Látja a fiú arcán, hogy szavait alig figyeli, hát inkább a negyed végéig hagyja is, hogy alaposan kiszemlélje magát. Kivételesen hosszabb időre beáll a csend. Már szinte hiányzik is neki, hogy egy-egy kurta piszkálódást tegyenek egymás felé, de minek jártassa addig a száját, amíg a fiú úgy sem szentel neki teljes figyelmet.
Na persze sokáig már nem kell várnia, hogy a legény visszatérjen kettesükhöz teljes éberségével. Sajnálatára ismét a folyóparti fürdőzés a téma. De legyen. Igaza van abban, hogy ahogy most kinéz, a fogadós biztos kipenderítené még azelőtt, hogy ajtót nyitna belépésnél. Mindegy is. Okos lány, majd kitalál valamit. Pár méterrel odébb fog fürdőzni és háttal. Akkor eléggé takarásban lesz ahhoz, hogy ne keltsen túl nagy feltűnést. Meg hát a nap is szépen tűz, szóval, ha szerencséje van Morf úgy is annyira fog hunyorogni, hogy a lány kinézete lesz az utolsó, ami megragadja a tekintetét. Főleg, ha ruhában fürdik. Nem nagy ügy, egyszer ezt is ki lehet bírni.*
- Nem untad még meg, hogy ennyiszer igazad legyen? Jobban szeretem a saját igazamat bizonygatni, mintsem másoké előtt fejet hajtani.
*Nevet fel halkan. Amióta az eszét tudja ez okozott neki a legtöbb gondot. Képtelen beismerni a tévedést, vagy elfogadni azt, ha valakinek reálisabb ötlete van, mint neki. De minél tovább próbálja elkerülni a közös fürdőt annál biztosabban válik gyanússá. Teste-lelke nem kívánja, hogy most arról kelljen magyarázkodnia, miért is tart oly annyira attól, hogy egy másik hím társaságában mossa le magáról a koszt. Az is elég lesz majd, hogy miért tartja a vízben annyira a távolságot. De az már a kisebbik gond lesz.*
- Ha itt végeztünk, utána mehetünk is a folyóhoz. Alaposan megmosakszunk, azután telepakoljuk a hasunkat. Teli gyomorral még könnyebb lesz kitalálni, akarod e még élvezni bájos társaságomat, és ha igen akkor merre tovább, vagy elég volt belőlem mára is és holnapra meg főleg. Akkor minden lelkiismeret furdalás nélkül hagylak is faképnél.
*Vigyorodik el szélesen, de most először nem nagyon mond igazat. Nem mintha olyan régóta tartana a kis szemlélődésük, talán ha egy órácskája vezetgeti a fiút, mégis élvezi már annyira a társaságát, hogy nem bánná, ha még egy kicsit együtt bolyongnának a városban. Azzal is megelégszik, ha a fogadóban beszélgethet át vele még pár órácskát. Oly régóta volt szerencséje ilyen társhoz. Nem akarja egyből elszalasztani az alkalmat. A fiú korabeli, ezen felül még a szakmai érdeklődés is közös, szóval közös témát találnának bőven. Azután, ha eléggé kifárasztotta hagyja, hogy amaz nyugovóra térjen.
Ahogy az újabb úti célt hallja apró mosollyal biccent is beleegyezésül. Így a negyedből a már messziről kimagasodó épület felé veszi az irányt.*
- Előre szólok, hogy ha be is akarsz menni, akkor bizony még a legelején meg kell válnod a fegyverektől. Ez a szabály. De ne aggódj, kapsz helyette szép fa szablyát. Bent meg...
*Mélyen elgondolkodik mi is várja őket odabent. Egyszer volt csak szerencséje betérni. Akkor is egyik mestere a sok közül próbált beleverni valami kis vívó tudást. Az első óra katasztrófa volt, utána pedig már lehetősége nem akadt, hiszen az öreg is, mint megannyi szakmabéli a rácsok mögött végezte. De halovány emlékeiben még él a puha fű, amely a gyakorlóteret fedte be, férfiak és nők kik vagy bábukkal, vagy egymással vívtak kezükben fa karddal, íjászok, birkózók, és nagyjából ennyi az az emlékfoszlány, ami megragadt a múltból.*
- Megvan. Bent meg gyakorolhatsz. Kard, íj, puszta kéz. Vívhatsz, lőhetsz, birkózhatsz. Már, ha találsz magadnak megfelelő ellenfelet, aki nem fog kegyetlenül eltángálni. Talán egy bábu megteszi.
*Nevet is fel, majd ahogy egyre közelebb érnek a hatalmas épülethez le is lassítja lépteit a fiú arcát fürkészve.*
- Szóval bemennél vagy inkább most lemosdanál? Mert ha az előbbit választod jobb, ha előszeded a fegyvereidet, ha viszont a folyót választod vissza kell, hogy forduljunk.
*Billenti is félre a fejét kíváncsian várva a választ. Mivel úgy mond itt most Morf a vendég meghajol minden akarata előtt. Neki úgy is egyre megy merre haladnak tovább. Ha úgy adódik a barakkba is szívesen betér, de még egy szép séta vár rájuk, ha a folyóhoz akarnak kilyukadni, az sincs éppen ellenére.*
A hozzászólás írója (Aswea Endrode) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.12 15:43:38
*A fiú kap egy jó pontot azért, hogy megerősítette a lányban milyen is valójában. Már, ami a szakmát illeti. Találkozott már olyan hebehurgyával, aki azt gondolta, hogy elég az éj leple alatt, az őröket gondosan megkerülve, mászni át a hatalmas kerítéseket, hogy egy-egy nyitva felejtett ablakon bemászva szedje is össze az értékes portékákat. Nos ezeket a háborodottakat utána már csak a cellák mélyén, rosszabb esetben a bitófán láthatták újra. Akár mennyire is bátor Aswea sosem merte megkockáztatni, hogy megpróbálkozzon maga is egy ilyen házba való bejutással. Kis hal ő ahhoz. Ez teljesen más, mint egy erszény eltulajdonítása. Ha éhes inkább lop egy almát, mintsem, hogy ennyire kockáztassa a szabadságát és az életét.
Látja a fiú arcán, hogy szavait alig figyeli, hát inkább a negyed végéig hagyja is, hogy alaposan kiszemlélje magát. Kivételesen hosszabb időre beáll a csend. Már szinte hiányzik is neki, hogy egy-egy kurta piszkálódást tegyenek egymás felé, de minek jártassa addig a száját, amíg a fiú úgy sem szentel neki teljes figyelmet.
Na persze sokáig már nem kell várnia, hogy a legény visszatérjen kettesükhöz teljes éberségével. Sajnálatára ismét a folyóparti fürdőzés a téma. De legyen. Igaza van abban, hogy ahogy most kinéz, a fogadós biztos kipenderítené még azelőtt, hogy ajtót nyitna belépésnél. Mindegy is. Okos lány, majd kitalál valamit. Pár méterrel odébb fog fürdőzni és háttal. Akkor eléggé takarásban lesz ahhoz, hogy ne keltsen túl nagy feltűnést. Meg hát a nap is szépen tűz, szóval, ha szerencséje van Morf úgy is annyira fog hunyorogni, hogy a lány kinézete lesz az utolsó, ami megragadja a tekintetét. Főleg, ha ruhában fürdik. Nem nagy ügy, egyszer ezt is ki lehet bírni.*
- Nem untad még meg, hogy ennyiszer igazad legyen? Jobban szeretem a saját igazamat bizonygatni, mintsem másoké előtt fejet hajtani.
*Nevet fel halkan. Amióta az eszét tudja ez okozott neki a legtöbb gondot. Képtelen beismerni a tévedést, vagy elfogadni azt, ha valakinek reálisabb ötlete van, mint neki. De minél tovább próbálja elkerülni a közös fürdőt annál biztosabban válik gyanússá. Teste-lelke nem kívánja, hogy most arról kelljen magyarázkodnia, miért is tart oly annyira attól, hogy egy másik hím társaságában mossa le magáról a koszt. Az is elég lesz majd, hogy miért tartja a vízben annyira a távolságot. De az már a kisebbik gond lesz.*
- Ha itt végeztünk, utána mehetünk is a folyóhoz. Alaposan megmosakszunk, azután telepakoljuk a hasunkat. Teli gyomorral még könnyebb lesz kitalálni, akarod e még élvezni bájos társaságomat, és ha igen akkor merre tovább, vagy elég volt belőlem mára is és holnapra meg főleg. Akkor minden lelkiismeret furdalás nélkül hagylak is faképnél.
*Vigyorodik el szélesen, de most először nem nagyon mond igazat. Nem mintha olyan régóta tartana a kis szemlélődésük, talán ha egy órácskája vezetgeti a fiút, mégis élvezi már annyira a társaságát, hogy nem bánná, ha még egy kicsit együtt bolyongnának a városban. Azzal is megelégszik, ha a fogadóban beszélgethet át vele még pár órácskát. Oly régóta volt szerencséje ilyen társhoz. Nem akarja egyből elszalasztani az alkalmat. A fiú korabeli, ezen felül még a szakmai érdeklődés is közös, szóval közös témát találnának bőven. Azután, ha eléggé kifárasztotta hagyja, hogy amaz nyugovóra térjen.
Ahogy az újabb úti célt hallja apró mosollyal biccent is beleegyezésül. Így a negyedből a már messziről kimagasodó épület felé veszi az irányt.*
- Előre szólok, hogy ha be is akarsz menni, akkor bizony még a legelején meg kell válnod a fegyverektől. Ez a szabály. De ne aggódj, kapsz helyette szép fa szablyát. Bent meg...
*Mélyen elgondolkodik mi is várja őket odabent. Egyszer volt csak szerencséje betérni. Akkor is egyik mestere a sok közül próbált beleverni valami kis vívó tudást. Az első óra katasztrófa volt, utána pedig már lehetősége nem akadt, hiszen az öreg is, mint megannyi szakmabéli a rácsok mögött végezte. De halovány emlékeiben még él a puha fű, amely a gyakorlóteret fedte be, férfiak és nők kik vagy bábukkal, vagy egymással vívtak kezükben fa karddal, íjászok, birkózók, és nagyjából ennyi az az emlékfoszlány, ami megragadt a múltból.*
- Megvan. Bent meg gyakorolhatsz. Kard, íj, puszta kéz. Vívhatsz, lőhetsz, birkózhatsz. Már, ha találsz magadnak megfelelő ellenfelet, aki nem fog kegyetlenül eltángálni. Talán egy bábu megteszi.
*Nevet is fel, majd ahogy egyre közelebb érnek a hatalmas épülethez le is lassítja lépteit a fiú arcát fürkészve.*
- Szóval bemennél vagy inkább most lemosdanál? Mert ha az előbbit választod jobb, ha előszeded a fegyvereidet, ha viszont a folyót választod vissza kell, hogy forduljunk.
*Billenti is félre a fejét kíváncsian várva a választ. Mivel úgy mond itt most Morf a vendég meghajol minden akarata előtt. Neki úgy is egyre megy merre haladnak tovább. Ha úgy adódik a barakkba is szívesen betér, de még egy szép séta vár rájuk, ha a folyóhoz akarnak kilyukadni, az sincs éppen ellenére.*
A hozzászólás írója (Aswea Endrode) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.12 15:43:38
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-12 12:21:26
Üzenet elküldve: 2015-04-12 12:21:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*A fiú egyedül lép be az ajtón, adja le holmijait az ellenőrző ifjúnak, hogy aztán fából készült másukra cserélje le őket. Ha minden igaz, ez a második alkalom, hogy a Barakkba érkezik, korábban barátokkal, ezúttal viszont egymagában tér be, ugyanis rég gyakorolt már, az pedig a legkevésbé sem hiányzik, hogy képességei berozsdásodjanak. Az íj persze szokatlan, nem egészen adja vissza az érzést, amelyet sajátja. Talán inkább vadásznia kéne... milyen rég is volt már, hogy magának sütögette az ételt a pusztában. Vagy akár el is adhatná a megszerzett húst, hogy kedvére vadászhasson az erdőben, így még az elejtett zsákmány sem veszne kárba. Ősi trükk, hogy állatnak, vagy egy számára éppenséggel nem túl kedves embernek képzelje a célpontokat, de hangulat kérdése a dolog, néha jobban működik, ha egyszerűen csak kitisztítja elméjét. Most is ezt teszi, miközben gyakorlott mozdulattal igazítja a nyílvesszőt helyére, hátrahúz, céloz, és lő. Mindig is szerette ezt a hangot, amolyan hussanásszerű, míg tompa puffanással meg nem érkezik a táblába. Általában eltalálja, elvégre nem ma kezdte ő sem, annak ellenére, hogy kora miatt sokan nem tekintik ellenfélnek. Pedig húsz év alatt azért lehet mit tökéletesíteni a célzáson, bárki bármit mond. Egy felnőtt elf íjásznak talán nem nagy ellenfél, inkább apró célpont, de ezt leszámítva azért nem az utolsó kasztjában.*
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-12 05:22:59
Üzenet elküldve: 2015-04-12 05:22:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Egek, ajtók!//
*Elkapja az érmét a levegőben, nem hagyja a porba hullani, bár elhúzza száját szőke hajának függönye mögött. Épp ezt mondta az előbb: alig nyert valamit a legutóbbi kis kalandozáson. Ugyan nem tartja túl nagyra magát, saját életét mégis többre értékeli 200 aranynál, melyből esetleg vehetne egy igáslovat arra az esetre ha már járni sem tudna valamelyik váratlan móka után.*
-Van.
*Biccent a férfinek. Kifejezetten még csak nem is mondaná magát íjásznak, de napi szinten használja fegyverét. Olyannyira ösztönösen és természetesen mozog vele, mintha az is egy lenne mondjuk ruhái közül. Fel sem tűnik már, hogy viseli, a hiánya viszont annál inkább érzékelhető lenne.
Visszafordul a gyakorlóbábuk felé és még pár lövést elereszt, de csak nem hagyja nyugodni amit hallott. Az a tetves mágusféle csak elültette a bogarat a fülébe!*
-Phhüh.
*Szusszantja odébb az orrát csiklandozó tincset, majd a távozó alak után pillant. Pár pillanatig, talán egy teljes percig is hezitál, végül csak utána indul. Kényelmesen visszaveszi tegezét, a gyakorlóvesszőket sajátjaira cseréli és tisztes távolságból követni próbálja a fickót. Nem feltétlen akarja, hogy erről ő is tudjon, de az erdő az igazán neki való terep. A városban nem biztos, hogy teljesen észrevétlen tud maradni, noha feltett szándéka. Kipuhatolná mifélével hozta össze a sors mielőtt vakon bízva benne kiruccannak valamerre, valamiért egy kis arany reményében.
Még az is meglehet, hogy valamelyik szervére fáj a foga a másiknak. Fene se ismeri a varázshasználók bűvös praktikáit...*
*Elkapja az érmét a levegőben, nem hagyja a porba hullani, bár elhúzza száját szőke hajának függönye mögött. Épp ezt mondta az előbb: alig nyert valamit a legutóbbi kis kalandozáson. Ugyan nem tartja túl nagyra magát, saját életét mégis többre értékeli 200 aranynál, melyből esetleg vehetne egy igáslovat arra az esetre ha már járni sem tudna valamelyik váratlan móka után.*
-Van.
*Biccent a férfinek. Kifejezetten még csak nem is mondaná magát íjásznak, de napi szinten használja fegyverét. Olyannyira ösztönösen és természetesen mozog vele, mintha az is egy lenne mondjuk ruhái közül. Fel sem tűnik már, hogy viseli, a hiánya viszont annál inkább érzékelhető lenne.
Visszafordul a gyakorlóbábuk felé és még pár lövést elereszt, de csak nem hagyja nyugodni amit hallott. Az a tetves mágusféle csak elültette a bogarat a fülébe!*
-Phhüh.
*Szusszantja odébb az orrát csiklandozó tincset, majd a távozó alak után pillant. Pár pillanatig, talán egy teljes percig is hezitál, végül csak utána indul. Kényelmesen visszaveszi tegezét, a gyakorlóvesszőket sajátjaira cseréli és tisztes távolságból követni próbálja a fickót. Nem feltétlen akarja, hogy erről ő is tudjon, de az erdő az igazán neki való terep. A városban nem biztos, hogy teljesen észrevétlen tud maradni, noha feltett szándéka. Kipuhatolná mifélével hozta össze a sors mielőtt vakon bízva benne kiruccannak valamerre, valamiért egy kis arany reményében.
Még az is meglehet, hogy valamelyik szervére fáj a foga a másiknak. Fene se ismeri a varázshasználók bűvös praktikáit...*
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-11 23:02:07
Üzenet elküldve: 2015-04-11 23:02:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A lova már jó kezekben van, így átvágva a városon a barakk felé veszi az irányt. A gazdag negyed pompás házai közül kiérve megpillantja a gyakorló teret. A pultnál leadja szabály szerint a fegyvereit és megkapja a gyakorló fegyvereket. Kinéz magának egy jó kis ellenfelet, igaz fából van és nem nagyon tud védekezni, de minden fájdalmát beleadva kezdi püfölni, ahol éri a gyakorló karddal. Jó ideig szabdalja, amíg végül megkegyelmez neki. Ezután a gyakorló íjra téved a tekintete. Tudja, hogy nem fog nomádja nélkül sikerülni, de azért úgy dönt megpróbál célba küldeni egy pár nyilat. Nem sok sikerrel jár, de azért néhány eltalálja a céltáblát, ha nem is pont középen. Az utazás után, az edzés nem megy éppen a legjobban, de nem adja fel. Egy jó ideig küldözgeti a nyilakat a cél felé még. Aztán észreveszi, hogy sötétedni kezd. Megdöbbenéssel tapasztalja, hogy már ilyen sok ideje itt van. Az ujjaira néz amiknek a vége véresre dörzsölődött a gyakorlás alatt. Sóhajt egyet, ideje menni. Úgy érzi, a hosszú utazással és az utána következő edzéssel kifárasztotta magát annyira, hogy a fogadóba érve valószínűleg csak beleájul az ágyba és a gondolatai nem fogják álmatlanságra kárhoztatni. Visszamegy a fegyvereiért, odaadja a gyakorló fegyvereket és kilépve a barakkból, a fogadó felé veszi az irányt.*
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-11 17:49:47
Üzenet elküldve: 2015-04-11 17:49:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egek, ajtók!//
*Vlendor most jó pozícióba került. A szokásos módszere ismét győzelmet ígér számára. Az ellenfél váratlan gyors és erős lerohanása. Mikor látja, hogy a másik fél lábon áll akkor nem kegyelmez. Az sem az ő stílusa. Durván megpróbálja kirúgni a másik lábát. Úgy érzi, hogy ha ez sikerül akkor győzött. Talán gyors győzelem és a másikat megsértette, de győzelem. Azzal, hogy egy ilyen gyakorlásnál is, de vigyázzon az ellenfelére nem törődik. Inkább itt sérüljenek meg mint a harcmezőn és ha valaki ezt nem érti meg akkor az-az ő baja.*
*Vlendor most jó pozícióba került. A szokásos módszere ismét győzelmet ígér számára. Az ellenfél váratlan gyors és erős lerohanása. Mikor látja, hogy a másik fél lábon áll akkor nem kegyelmez. Az sem az ő stílusa. Durván megpróbálja kirúgni a másik lábát. Úgy érzi, hogy ha ez sikerül akkor győzött. Talán gyors győzelem és a másikat megsértette, de győzelem. Azzal, hogy egy ilyen gyakorlásnál is, de vigyázzon az ellenfelére nem törődik. Inkább itt sérüljenek meg mint a harcmezőn és ha valaki ezt nem érti meg akkor az-az ő baja.*
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-11 17:38:37
Üzenet elküldve: 2015-04-11 17:38:37
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökkévalóság katonája//
*Veszélyes ellenfél az akit a városőr körülír. Agbrerve szintén emberfeletti erővel rendelkezik de még messze jár az orkok és óriások által elérhető maximális szinttől. Ezek után nem kizárt, hogy a lovag erősebb nála, sőt ember mivoltából adódóan nyilván ügyesebb és gyorsabb is mint ő vagy mint amire valaha is képes lesz. Ám mindez nem jelentene különösebb gondot, sőt puszta játék lenne csupán, ha kézbe vehetné a gyakorlás előtt leadott pallosát. Sajnos maga a fegyver nem egy szimpla óriás kard, hanem Erorakth fegyver, és mint ilyen "ember meg nem emelheti". És sajnos még mindig nincs birtokában a szükséges erőnek.
Emellett olyasmi is kitűnik a hadnagy szavaiból amit az nem mondott el. Érezhetően a lovag nem egy egyszerű bűnöző akit a városi őrségnek le kell tartóztatnia ezzel visszaállítva a maga nevét és becsületét, hanem egy komoly veszélyforrás egy újabb szörnyeteg akit neki klánja nevében el kéne intéznie. Most viszont nem szaladhat ennyire előre. Először a hadnagyot kell legyőznie, mert ha ebben a harcban alulmarad akkor végképp semmi esélye az ismeretlen harcossal szemben. A bemutatkozásra bólint aztán bele is kezd a küzdelembe, először a lándzsa hegyével támad, a pajzs fölött próbálva átszúrni. A támadás egyáltalán nem komolytalan, rendesen bele adja az erejét, ám ezzel még csak a figyelmet próbálja terelni amíg pajzsával nagyot csap az ellenfél fegyverének végére. Reméli ezzel első körben sikerül felborítani a védelmét, elbizonytalanítani az ellenfelet előkészítve a következő támadást, vagy legalább jobban felmérni a parancsnok képességeit. A fegyverválasztásnál nagyon törekedett az egyenlőségre, ha kötöttfogású birkózást javasolt volna azt nyilván hamar megnyerné.*
*Veszélyes ellenfél az akit a városőr körülír. Agbrerve szintén emberfeletti erővel rendelkezik de még messze jár az orkok és óriások által elérhető maximális szinttől. Ezek után nem kizárt, hogy a lovag erősebb nála, sőt ember mivoltából adódóan nyilván ügyesebb és gyorsabb is mint ő vagy mint amire valaha is képes lesz. Ám mindez nem jelentene különösebb gondot, sőt puszta játék lenne csupán, ha kézbe vehetné a gyakorlás előtt leadott pallosát. Sajnos maga a fegyver nem egy szimpla óriás kard, hanem Erorakth fegyver, és mint ilyen "ember meg nem emelheti". És sajnos még mindig nincs birtokában a szükséges erőnek.
Emellett olyasmi is kitűnik a hadnagy szavaiból amit az nem mondott el. Érezhetően a lovag nem egy egyszerű bűnöző akit a városi őrségnek le kell tartóztatnia ezzel visszaállítva a maga nevét és becsületét, hanem egy komoly veszélyforrás egy újabb szörnyeteg akit neki klánja nevében el kéne intéznie. Most viszont nem szaladhat ennyire előre. Először a hadnagyot kell legyőznie, mert ha ebben a harcban alulmarad akkor végképp semmi esélye az ismeretlen harcossal szemben. A bemutatkozásra bólint aztán bele is kezd a küzdelembe, először a lándzsa hegyével támad, a pajzs fölött próbálva átszúrni. A támadás egyáltalán nem komolytalan, rendesen bele adja az erejét, ám ezzel még csak a figyelmet próbálja terelni amíg pajzsával nagyot csap az ellenfél fegyverének végére. Reméli ezzel első körben sikerül felborítani a védelmét, elbizonytalanítani az ellenfelet előkészítve a következő támadást, vagy legalább jobban felmérni a parancsnok képességeit. A fegyverválasztásnál nagyon törekedett az egyenlőségre, ha kötöttfogású birkózást javasolt volna azt nyilván hamar megnyerné.*
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-11 12:25:47
Üzenet elküldve: 2015-04-11 12:25:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Egek, ajtók!//
//Vlendor Hughs//
* Vlendor sikeresen kitér az ütések elől, s sikeresen oda is férkőzik a másikhoz, ki az utolsó pillanatban hárítja csak a hasára célzott ütést, sőt még egyensúlyát is elveszíti és fél lábon próbálja újra visszaszerezni azt, de ez pont jó alkalom lehet Vlendornak, hogy egy ütéssel leterítse, már, ha a másik nem tartogat valami mást is a tarsolyában. A név hallatán egy kicsit elgondolkozik, majd megvonja vállát. Nem hallott még róla, de ez nem is csoda, hiszen, ha igazat mond, akkor Wgtorenből jött, ami pedig kicsit távolabb van. *
//Rana Narrione//
* A csuklyás férfi elmosolyodik, mikor Rana tovább kérdezősködik. *
- Nem muszáj elhinnie. A jutalom pedig sok minden lehet... De valószínűleg ilyesmiből kap majd a legtöbbet. * Azzal elővesz zsebéből egy aranypénzt és Rana Narrione felé dobja az 1 aranyat.
Ha akarja elkapja, ha nem, hát leesik a földre.
Ezután gondolkozik egy kicsit, majd úgy dönt, taktikát vált. *
- Igaz, lehet rossz választás lenne, biztosan van más jó íjász is a környéken... Még jobbak is. * Azzal megfordul és elindul a kijárat felé, csak Ranán múlik, hogy követi-e vagy inkább marad a gyakorlótéren, hogy fényesítse tudását. *
//Vlendor Hughs//
* Vlendor sikeresen kitér az ütések elől, s sikeresen oda is férkőzik a másikhoz, ki az utolsó pillanatban hárítja csak a hasára célzott ütést, sőt még egyensúlyát is elveszíti és fél lábon próbálja újra visszaszerezni azt, de ez pont jó alkalom lehet Vlendornak, hogy egy ütéssel leterítse, már, ha a másik nem tartogat valami mást is a tarsolyában. A név hallatán egy kicsit elgondolkozik, majd megvonja vállát. Nem hallott még róla, de ez nem is csoda, hiszen, ha igazat mond, akkor Wgtorenből jött, ami pedig kicsit távolabb van. *
//Rana Narrione//
* A csuklyás férfi elmosolyodik, mikor Rana tovább kérdezősködik. *
- Nem muszáj elhinnie. A jutalom pedig sok minden lehet... De valószínűleg ilyesmiből kap majd a legtöbbet. * Azzal elővesz zsebéből egy aranypénzt és Rana Narrione felé dobja az 1 aranyat.
Ha akarja elkapja, ha nem, hát leesik a földre. Ezután gondolkozik egy kicsit, majd úgy dönt, taktikát vált. *
- Igaz, lehet rossz választás lenne, biztosan van más jó íjász is a környéken... Még jobbak is. * Azzal megfordul és elindul a kijárat felé, csak Ranán múlik, hogy követi-e vagy inkább marad a gyakorlótéren, hogy fényesítse tudását. *
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-10 21:47:24
Üzenet elküldve: 2015-04-10 21:47:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Az örökkévalóság katonája//
//Agbrerve Erorakth//
*Sejtette a hadnagy is, hogy nem fognak belekötni, hiszen nem akartak volna hasonló sorsra jutni, ha szerencsétlenségükre ők is a 'megfelelő' személybe kötnek bele. Ettől függetlenül, neki kötelessége volt rendezni a városi őrség néha meg-megcsorbuló becsületét. Bár most a sajátja miatt kéne aggódnia, hiszen még bottal sem küzdött eleget, ezt a másik leolvashatja a tartásán is, amikor a kezébe kapja a gyakorlófegyvert.*
-A kinézettel kapcsolatban... teljes alakját egy mélyfekete páncél takarta, különleges anyagból és kétélű pallossal küzd, emberfeletti erővel. Könnyű felismerni, mert ilyen vértet utoljára kettőszáz éve készítettek, azóta nem.
*Legalábbis reméli, hogy nem, a feketerendiekről még a nagyapja is csak gyerekként hallott történeteket, nem is emlékszik többre annál, hogy léteztek és volt egy erődjük mélyen a hegyvonulatokba ágyazva. De miután fenyegették a kereskedelmi útvonalat és ez megégette pár fontos ember kezét, a Négy Város gyorsan pontot tett az ügy végére, a vezetőjükkel együtt.*
-Az én nevem Khazil Eron, Khazil Marem fia, egyszerű hadnagy.
*Alig egy hónapja jutott fel eddig, me, vpét sok ideje elpuhulni. Viszont mivel bizonytalan ennek a fegyvernek a forgatásában, visszavezeti arra, amit ismer, így a közepénél fogva, rugalmasan tartja, a védekező, elsöprő mozdulatoknak előnyt adva. Legalábbis képzete szerint.*
//Agbrerve Erorakth//
*Sejtette a hadnagy is, hogy nem fognak belekötni, hiszen nem akartak volna hasonló sorsra jutni, ha szerencsétlenségükre ők is a 'megfelelő' személybe kötnek bele. Ettől függetlenül, neki kötelessége volt rendezni a városi őrség néha meg-megcsorbuló becsületét. Bár most a sajátja miatt kéne aggódnia, hiszen még bottal sem küzdött eleget, ezt a másik leolvashatja a tartásán is, amikor a kezébe kapja a gyakorlófegyvert.*
-A kinézettel kapcsolatban... teljes alakját egy mélyfekete páncél takarta, különleges anyagból és kétélű pallossal küzd, emberfeletti erővel. Könnyű felismerni, mert ilyen vértet utoljára kettőszáz éve készítettek, azóta nem.
*Legalábbis reméli, hogy nem, a feketerendiekről még a nagyapja is csak gyerekként hallott történeteket, nem is emlékszik többre annál, hogy léteztek és volt egy erődjük mélyen a hegyvonulatokba ágyazva. De miután fenyegették a kereskedelmi útvonalat és ez megégette pár fontos ember kezét, a Négy Város gyorsan pontot tett az ügy végére, a vezetőjükkel együtt.*
-Az én nevem Khazil Eron, Khazil Marem fia, egyszerű hadnagy.
*Alig egy hónapja jutott fel eddig, me, vpét sok ideje elpuhulni. Viszont mivel bizonytalan ennek a fegyvernek a forgatásában, visszavezeti arra, amit ismer, így a közepénél fogva, rugalmasan tartja, a védekező, elsöprő mozdulatoknak előnyt adva. Legalábbis képzete szerint.*
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-09 15:02:15
Üzenet elküldve: 2015-04-09 15:02:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Egek, ajtók!//
*Vlendornak van egy olyan érzése, hogy tapasztalt ellenféllel került szembe. És ennek örül. Utoljára néhány puhány ork haramiával küzdött. Abból sem lett valami nagy kaland. Ellenfele blokkolja a támadásokat és stílust vált.*
~Vagy ez az eredeti fegyvere vagy buzogány, esetleg csatabárd.~
*Vlendor tudja jól, hogy megfelelő kezekben egy bot lehet veszélyesebb a pengénél is. A csapás elől próbál elhajolni és közel kerülve ellenfele hasára támadni. Neki ilyen stílusa van. Közel kerül és ahol éri. Csak akkor van gond ha védekezni kell. Közven tömören válaszol.*
-Vlendor Hughs.
*Vlendornak van egy olyan érzése, hogy tapasztalt ellenféllel került szembe. És ennek örül. Utoljára néhány puhány ork haramiával küzdött. Abból sem lett valami nagy kaland. Ellenfele blokkolja a támadásokat és stílust vált.*
~Vagy ez az eredeti fegyvere vagy buzogány, esetleg csatabárd.~
*Vlendor tudja jól, hogy megfelelő kezekben egy bot lehet veszélyesebb a pengénél is. A csapás elől próbál elhajolni és közel kerülve ellenfele hasára támadni. Neki ilyen stílusa van. Közel kerül és ahol éri. Csak akkor van gond ha védekezni kell. Közven tömören válaszol.*
-Vlendor Hughs.
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-09 09:47:21
Üzenet elküldve: 2015-04-09 09:47:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Rynizz - Esyae//
* Ismét egy helyeslő válasz, már meg sem lepődik. És ismét, megtoldva egy kifogással. Arra miszerint edzőt kell fogadnia egy halk kacaj, tör ki belőle egy fejrázás kíséretében, mint aki nem akarja elhinni azt, amit a másik, mond. A Hamubőrű naivsága, ártatlansága szinte már kézzel fogható, s teljesen zavarba ejtő. Olyan, mintha nem is egy az ifjú kort már régen átlépő férfival beszélgetne. Igaz, nem tudhatja, hány telet élt, már meg az előtte álló, hisz csak történetekből hallott arról, hogy faja máshogy éli meg az idő vasfogát. Mégis már első szóváltásuk óta van valami különös a férfiban. Nem alkatilag, hisz, aj, az elfek kecses léptű, magas nép. Majdnem mind. De a jelleme, az, ami inkább hasonlít egy fruskáéra, mint sem egy férfiéra. Persze „széplelkű”, s mint az olyanok általában legyen piperkőc. De hogy ennyire! *
- Ugyan, minek? Gondolom, szakács van, vagy nagyanyád főz rátok? Beszélek én vele, hogy valami normális koszt kerüljön a tányérodra. S ha kell, ott fogok állni feletted, míg meg nem eszed mind. * mondani valóját szigorú hangnemben kezdi, de mire a végére ér, halható benne az élcelődés szikrája is. Meg is toldja egy kacsintással, még mielőtt a másik azt hinné, ténylegesen tömni fogja, mint egy libát. *
- De természetesen, ahogy gondolod. Ha neked jobb úgy. * von vállat, hisz éppen megteheti, bár ő maga feleslegesnek látja a dolgot. *
- Örülök, hogy tetszik az ötlet. * mosolyodik el ismét, a kirobbanó lelkesedésre. Ebben a pár órában többet mosolygott, mint az elmúlt évek alatt, s ezért hálás a férfinak. Fogalma sincs arról, hogy mások társaságában miként viselkedhet. Bár egy sanda gyanúja van, hogy nem csak őt ajándékozza meg a hangulatváltozásaival. Míg viszont másoknak talán visszataszító lehet, addig Eysaenek csak szimpatikussá teszi. *
- Ez remek, akkor még időt se pazarolunk azzal, hogy a megfelelő eszközöket beszerezzük. Igen, biztos meg fog hatódni, hogy milyen áldozatokra is vagy érte képes. * bíztatja szavaival. Megfordul a fejében az a gondolat, hogy miképpen nem találtak neki, kúrián belül tanítót. *
* Gyanakvón húzza fel a szemöldökét. Azt tudta, hogy az Ékkőszemű, ma még a pohár fenekére akar nézni, csak azt nem tudta, hogy ebben neki segédkezni-e is kell. Hisz még jóval előbb arról esett szó, hogy másnap megbeszélik a részleteket. Neki, ez annyit jelentett, hogy valahol találkoznak és megbeszélik. Addig neki, lesz ideje a holmiját összepakolni és ehhez hasonlók. *
- Nem gondolod, hogy egyedül az kissé veszélyes számodra? Pont az ilyen, fegyvertelen, ittas gazdagokra dörzsölgetik tenyerüket, az árnyékba meglapulva. * próbál puhatolózni, hátha a másik tesz valami említést szándékáról. Közben megindul, hogy most már végleg magához vegye fegyvereit. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.09 09:48:04
* Ismét egy helyeslő válasz, már meg sem lepődik. És ismét, megtoldva egy kifogással. Arra miszerint edzőt kell fogadnia egy halk kacaj, tör ki belőle egy fejrázás kíséretében, mint aki nem akarja elhinni azt, amit a másik, mond. A Hamubőrű naivsága, ártatlansága szinte már kézzel fogható, s teljesen zavarba ejtő. Olyan, mintha nem is egy az ifjú kort már régen átlépő férfival beszélgetne. Igaz, nem tudhatja, hány telet élt, már meg az előtte álló, hisz csak történetekből hallott arról, hogy faja máshogy éli meg az idő vasfogát. Mégis már első szóváltásuk óta van valami különös a férfiban. Nem alkatilag, hisz, aj, az elfek kecses léptű, magas nép. Majdnem mind. De a jelleme, az, ami inkább hasonlít egy fruskáéra, mint sem egy férfiéra. Persze „széplelkű”, s mint az olyanok általában legyen piperkőc. De hogy ennyire! *
- Ugyan, minek? Gondolom, szakács van, vagy nagyanyád főz rátok? Beszélek én vele, hogy valami normális koszt kerüljön a tányérodra. S ha kell, ott fogok állni feletted, míg meg nem eszed mind. * mondani valóját szigorú hangnemben kezdi, de mire a végére ér, halható benne az élcelődés szikrája is. Meg is toldja egy kacsintással, még mielőtt a másik azt hinné, ténylegesen tömni fogja, mint egy libát. *
- De természetesen, ahogy gondolod. Ha neked jobb úgy. * von vállat, hisz éppen megteheti, bár ő maga feleslegesnek látja a dolgot. *
- Örülök, hogy tetszik az ötlet. * mosolyodik el ismét, a kirobbanó lelkesedésre. Ebben a pár órában többet mosolygott, mint az elmúlt évek alatt, s ezért hálás a férfinak. Fogalma sincs arról, hogy mások társaságában miként viselkedhet. Bár egy sanda gyanúja van, hogy nem csak őt ajándékozza meg a hangulatváltozásaival. Míg viszont másoknak talán visszataszító lehet, addig Eysaenek csak szimpatikussá teszi. *
- Ez remek, akkor még időt se pazarolunk azzal, hogy a megfelelő eszközöket beszerezzük. Igen, biztos meg fog hatódni, hogy milyen áldozatokra is vagy érte képes. * bíztatja szavaival. Megfordul a fejében az a gondolat, hogy miképpen nem találtak neki, kúrián belül tanítót. *
* Gyanakvón húzza fel a szemöldökét. Azt tudta, hogy az Ékkőszemű, ma még a pohár fenekére akar nézni, csak azt nem tudta, hogy ebben neki segédkezni-e is kell. Hisz még jóval előbb arról esett szó, hogy másnap megbeszélik a részleteket. Neki, ez annyit jelentett, hogy valahol találkoznak és megbeszélik. Addig neki, lesz ideje a holmiját összepakolni és ehhez hasonlók. *
- Nem gondolod, hogy egyedül az kissé veszélyes számodra? Pont az ilyen, fegyvertelen, ittas gazdagokra dörzsölgetik tenyerüket, az árnyékba meglapulva. * próbál puhatolózni, hátha a másik tesz valami említést szándékáról. Közben megindul, hogy most már végleg magához vegye fegyvereit. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.09 09:48:04
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-08 23:07:52
Üzenet elküldve: 2015-04-08 23:07:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Egek, ajtók!//
*Öreg hibája talán a világlátott vándornak, hogy szembeszáll azzal, ami sarokba szorítja, de a legősibb ösztönök egyike ez. Nehéz ellene tenni, meg különösebben nem is akar.
A bugris szörnyvadászok közül sem követett valakit csak azért, mert miért ne? Azt se tudta kicsoda-micsoda! Ellenben a csoport másik különcével egész jól összebarátkozott annak ellenére, hogy ork volt.
Nem felel többet, lesi ki/mi űz vele tréfát a környezetében, de hiába, mert ő találja meg a nőt és nem fordítva. Így azért egészen más a leányzó fekvése. Első pillanattól fogva látja a muksón, hogy varázshasználó lehet, s bár wegtoren környékéről származik ő maga is, nem kifejezetten jártas a mágiában. Talán legrégebbi emlékeiből megőrzött még valamit, de jobb szeret nem rágondolni a sebhelyes arcú.*
-Az sok mindentől függ.
*Rendezi magát pihenőállásba, mégsem tárgyalhat ugrásra készen senkivel.*
-Ki maga és miért higgyem el amit mond? Milyen jutalom? Tudja legutóbb is ezt mondták és kis híján otthagytam a fogam tetves 200 aranyért, ami a gyógyítók költségét sem fedezi ha komolyabban megsérülök.
*Gondol vissza a hárpiavadászatra keserű szájízzel, de egyébként életmódja miatt nem nehéz rávenni arra, hogy kalandozzon egy kicsit. Se helyhez, se személyhez, se semmihez nem kötődik, sürgős dolga elég ritkán akad.*
*Öreg hibája talán a világlátott vándornak, hogy szembeszáll azzal, ami sarokba szorítja, de a legősibb ösztönök egyike ez. Nehéz ellene tenni, meg különösebben nem is akar.
A bugris szörnyvadászok közül sem követett valakit csak azért, mert miért ne? Azt se tudta kicsoda-micsoda! Ellenben a csoport másik különcével egész jól összebarátkozott annak ellenére, hogy ork volt.
Nem felel többet, lesi ki/mi űz vele tréfát a környezetében, de hiába, mert ő találja meg a nőt és nem fordítva. Így azért egészen más a leányzó fekvése. Első pillanattól fogva látja a muksón, hogy varázshasználó lehet, s bár wegtoren környékéről származik ő maga is, nem kifejezetten jártas a mágiában. Talán legrégebbi emlékeiből megőrzött még valamit, de jobb szeret nem rágondolni a sebhelyes arcú.*
-Az sok mindentől függ.
*Rendezi magát pihenőállásba, mégsem tárgyalhat ugrásra készen senkivel.*
-Ki maga és miért higgyem el amit mond? Milyen jutalom? Tudja legutóbb is ezt mondták és kis híján otthagytam a fogam tetves 200 aranyért, ami a gyógyítók költségét sem fedezi ha komolyabban megsérülök.
*Gondol vissza a hárpiavadászatra keserű szájízzel, de egyébként életmódja miatt nem nehéz rávenni arra, hogy kalandozzon egy kicsit. Se helyhez, se személyhez, se semmihez nem kötődik, sürgős dolga elég ritkán akad.*
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-08 22:45:28
Üzenet elküldve: 2015-04-08 22:45:28
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökkévalóság katonája//
*A fiú elmegy a gyakorlófegyverekért így a kapitánynak van ideje megmagyaráznia az őrség különös viselkedésének okát. Nem is csoda az állandó gyanakvás és a siralmas hangulat ha egyszer egy gyilkos csak úgy kettéhasíthatja a városőrség egyik tisztjét, ráadásul még el sem kapták az illetőt, akkor nem lenne tele a levegő ennyi tehetetlen dühvel és csalódottsággal.*
-Köszönöm, de amíg itt jártam nem értek atrocitások. *Próbálja utánozni a hadnagy szavajárását. Nem régóta van itt a városban és a viszonylag békésebb úton érkezett, a folyó és a templomkert irányából így szerencsésen kikerülte a főbb ellenőrzési pontokat, meg aztán máskor se sűrűn próbálták átvizsgálni, talán épp az említett fellépése miatt.
A rejtélyes harcos azonban felkelti az érdeklődését. Aki csak úgy képes, pusztán megszokásból megölni egy képzett katonát, nyilván az emberei szeme láttára aztán meg kicsúsznia a városőrség kezéből az nem egy utolsó valaki.* ~Hasonlít a fellépésem, de az öltözete más...~ *Nem csodálkozna rajta ha a druidák még egy Erorakthot küldtek volna ezekre a déli mezőkre, azonban ismer számtalan más törzset és népet akik szintén képesek ilyesmire. A Farkas harcosok, az emberfalónak nevezett fajtársai, vagy épp a Thargodrymek egyik embere, orkja, ugyanakkor nyilván a délieknek is megvannak a maguk harcos népei akiket rettegni vagy félni lehet. Amíg ezen gondolkozik átmozgatja roppant ökleit, majd a nyak, hát és a lábak következnek, nem húzza vele sokáig az időt, csak még egyszer számba veszi tagjait a hosszú lovaglás után.* -Pontosan, hogyan nézett ki? *Kérdezi a hadnagyot mikor elveszi a neki hozott lándzsát és pallost, majd felveszi a kezdeti felállást. Nem lát sok esélyt az illetővel való találkozásra, mert ugye az őrség se volt képes ráakadni, miért épp ő futna össze vele aki másfél méterrel az emberek feje fölött mászkál, de ha mégis összefutna vele nem akar csak úgy elmenni mellette. A térdeit berogyasztja, bal lábát előre tolja, baljával maga elé tartja a pajzsot míg jobbjával a lándzsát markolja meg kissé lejjebb fogja mint ahol kéne így valamivel nehezebb irányítani, ugyanakkor megdobja kicsit a fegyver hatótávolságát.*
-Agbrerve vagyok az Erorakth klánból, Dromhar fia, a Jottien ház gyermeke és az unikornis gyilkosa. *A bemutatkozást egy a lándzsával tett tisztelgő mozdulat is követi. Még ha a párbaj csak gyakorlás neki akkor is kötelessége felsorolnia a címeit, így egy tapasztaltabb harcosnak gyakran tovább tart a bemutatkozás mint maga a párbaj. Ha most nyer a felsorolt címek értéke bizonyítást nyer, ha megszégyenül az mindezek értéktelenségét fogja jelezni, ez az ami súlyt ad a küzdelemnek.*
*A fiú elmegy a gyakorlófegyverekért így a kapitánynak van ideje megmagyaráznia az őrség különös viselkedésének okát. Nem is csoda az állandó gyanakvás és a siralmas hangulat ha egyszer egy gyilkos csak úgy kettéhasíthatja a városőrség egyik tisztjét, ráadásul még el sem kapták az illetőt, akkor nem lenne tele a levegő ennyi tehetetlen dühvel és csalódottsággal.*
-Köszönöm, de amíg itt jártam nem értek atrocitások. *Próbálja utánozni a hadnagy szavajárását. Nem régóta van itt a városban és a viszonylag békésebb úton érkezett, a folyó és a templomkert irányából így szerencsésen kikerülte a főbb ellenőrzési pontokat, meg aztán máskor se sűrűn próbálták átvizsgálni, talán épp az említett fellépése miatt.
A rejtélyes harcos azonban felkelti az érdeklődését. Aki csak úgy képes, pusztán megszokásból megölni egy képzett katonát, nyilván az emberei szeme láttára aztán meg kicsúsznia a városőrség kezéből az nem egy utolsó valaki.* ~Hasonlít a fellépésem, de az öltözete más...~ *Nem csodálkozna rajta ha a druidák még egy Erorakthot küldtek volna ezekre a déli mezőkre, azonban ismer számtalan más törzset és népet akik szintén képesek ilyesmire. A Farkas harcosok, az emberfalónak nevezett fajtársai, vagy épp a Thargodrymek egyik embere, orkja, ugyanakkor nyilván a délieknek is megvannak a maguk harcos népei akiket rettegni vagy félni lehet. Amíg ezen gondolkozik átmozgatja roppant ökleit, majd a nyak, hát és a lábak következnek, nem húzza vele sokáig az időt, csak még egyszer számba veszi tagjait a hosszú lovaglás után.* -Pontosan, hogyan nézett ki? *Kérdezi a hadnagyot mikor elveszi a neki hozott lándzsát és pallost, majd felveszi a kezdeti felállást. Nem lát sok esélyt az illetővel való találkozásra, mert ugye az őrség se volt képes ráakadni, miért épp ő futna össze vele aki másfél méterrel az emberek feje fölött mászkál, de ha mégis összefutna vele nem akar csak úgy elmenni mellette. A térdeit berogyasztja, bal lábát előre tolja, baljával maga elé tartja a pajzsot míg jobbjával a lándzsát markolja meg kissé lejjebb fogja mint ahol kéne így valamivel nehezebb irányítani, ugyanakkor megdobja kicsit a fegyver hatótávolságát.*
-Agbrerve vagyok az Erorakth klánból, Dromhar fia, a Jottien ház gyermeke és az unikornis gyilkosa. *A bemutatkozást egy a lándzsával tett tisztelgő mozdulat is követi. Még ha a párbaj csak gyakorlás neki akkor is kötelessége felsorolnia a címeit, így egy tapasztaltabb harcosnak gyakran tovább tart a bemutatkozás mint maga a párbaj. Ha most nyer a felsorolt címek értéke bizonyítást nyer, ha megszégyenül az mindezek értéktelenségét fogja jelezni, ez az ami súlyt ad a küzdelemnek.*
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-08 21:28:06
Üzenet elküldve: 2015-04-08 21:28:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Esyae - Rynizz//
*Előbb csak a meglepettség, az értetlen döbbenet, majd a szégyen jelei jelennek meg arcán, hallva Es csengő kacagását. Ha haragszik is, csak saját magára. Hogy ennyire ügyetlen, és ezzel is, még ezzel is önmaga gátolja saját céljait.
Immár nem csak fáradtan, sokkal inkább bánatosan horgasztja le a gyakorlófegyvert és fejét. Pedig úgy igyekezett. A nő magyarázkodására csak egy halovány mosollyal válaszol. Végül is a mulatságos lényegesen jobb jelző, mint a teljesen reménytelen. Így mosolya sem sértett, pusztán elgondolkodó. Annyira mindenképp, hogy a légzésre összpontosítva szóhoz se jusson, egy biccentéssel veszi át a nő kardját, és tartja még vissza ér. Már épp bökné ki mi foglalkoztatja, de Esyae elébe megy a dolgoknak, saját fakardját hóna alá szorítva veszi át a kupát, és nagyokat, jóízűeket kortyolva hallgatja a dicséretet. Mert annak veszi, azt a részt mindenképp, hogy nem végzetesen béna, azt meg különösen, hogy mennyire sovány. Mire Esyae a dolog végére ér Twini már elégedett büszkeséggel vigyorog.*
-Igazad lehet.
*Bólint rá, hisz egyből kapott megerősítést, miszerint a férfi kezd feltámadni, tehát siker. Másrészt ha Xiltyn azt várja el, hogy folyton pasinak öltözzön nincs értelme a folyamatos fogyókúrának.*
-Igazad lehet, csak tudod. Nincs túl nagy étvágyam, és már megszoktam.
*Húzza el száját félszegen.*
-Lehet arra is edzőt kell alkalmaznom.
*A további javaslatokra mit is mondhatna? Ha a Mester így látja jónak, így lesz, elvégre az a dolga, hogy mindazon dolgokban melyekben jártasabb a tündérkénél döntést hozzon.*
-Ahogy gondolod.
*Bólint ismét, mint feljebbvalójának. És azonnal kezd gyerekesen lelkendezni.*
-Persze, van rá hely, az otthoni harcosok is gyakorlatoznak. Remek ötlet. És akkor láthat a szerelem is, hogy ezt érte teszem.
*Pillant újult lelkesedéssel, és erővel a lányra, igen büszkén saját magára, hogy milyen jól kitalálta kis csábító trükkjét.*
-De mielőtt még megmutatom.
*Grimaszol mókásan.*
-Nem mehetek haza józanul.
*Sóhajt nagyot.*
-Nem fog sokáig tartani, nem bírom az italt.
*Kacag fel vidáman, és nyújtja vissza a fakardokat Esyaének.*
*Előbb csak a meglepettség, az értetlen döbbenet, majd a szégyen jelei jelennek meg arcán, hallva Es csengő kacagását. Ha haragszik is, csak saját magára. Hogy ennyire ügyetlen, és ezzel is, még ezzel is önmaga gátolja saját céljait.
Immár nem csak fáradtan, sokkal inkább bánatosan horgasztja le a gyakorlófegyvert és fejét. Pedig úgy igyekezett. A nő magyarázkodására csak egy halovány mosollyal válaszol. Végül is a mulatságos lényegesen jobb jelző, mint a teljesen reménytelen. Így mosolya sem sértett, pusztán elgondolkodó. Annyira mindenképp, hogy a légzésre összpontosítva szóhoz se jusson, egy biccentéssel veszi át a nő kardját, és tartja még vissza ér. Már épp bökné ki mi foglalkoztatja, de Esyae elébe megy a dolgoknak, saját fakardját hóna alá szorítva veszi át a kupát, és nagyokat, jóízűeket kortyolva hallgatja a dicséretet. Mert annak veszi, azt a részt mindenképp, hogy nem végzetesen béna, azt meg különösen, hogy mennyire sovány. Mire Esyae a dolog végére ér Twini már elégedett büszkeséggel vigyorog.*
-Igazad lehet.
*Bólint rá, hisz egyből kapott megerősítést, miszerint a férfi kezd feltámadni, tehát siker. Másrészt ha Xiltyn azt várja el, hogy folyton pasinak öltözzön nincs értelme a folyamatos fogyókúrának.*
-Igazad lehet, csak tudod. Nincs túl nagy étvágyam, és már megszoktam.
*Húzza el száját félszegen.*
-Lehet arra is edzőt kell alkalmaznom.
*A további javaslatokra mit is mondhatna? Ha a Mester így látja jónak, így lesz, elvégre az a dolga, hogy mindazon dolgokban melyekben jártasabb a tündérkénél döntést hozzon.*
-Ahogy gondolod.
*Bólint ismét, mint feljebbvalójának. És azonnal kezd gyerekesen lelkendezni.*
-Persze, van rá hely, az otthoni harcosok is gyakorlatoznak. Remek ötlet. És akkor láthat a szerelem is, hogy ezt érte teszem.
*Pillant újult lelkesedéssel, és erővel a lányra, igen büszkén saját magára, hogy milyen jól kitalálta kis csábító trükkjét.*
-De mielőtt még megmutatom.
*Grimaszol mókásan.*
-Nem mehetek haza józanul.
*Sóhajt nagyot.*
-Nem fog sokáig tartani, nem bírom az italt.
*Kacag fel vidáman, és nyújtja vissza a fakardokat Esyaének.*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-08 20:58:03
Üzenet elküldve: 2015-04-08 20:58:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Az örökkévalóság katonája//
//Agbrerve Erorakth//
*A kihívó gyorsan meg is bánja, hogy ilyen gáláns volt a fegyverajánlást illetően, de már visszakozni nem fog, főleg mert az ő keze is kötve lett és valós becsületbeli törés lenne, ha meg sem próbálna küzdeni. Int a fiú felé.*
-Hozd ki az említett gyakorlófegyvereket és pajzsokat. A nagyobb pajzsokat keresd ki, úgy érzem a kicsiknek nem vennénk hasznát.
*Majd amíg a fiú elment, elejt egy mondatot.*
-Elnézését kérem, ha az őrök esetleg macerálták volna, de nagyon hasonlít a fellépésére arra, aki tegnap este egy őrmesteremet kettébe vágta.
*Bár a mondat a groteszk humor határát feszegeti, a hadnagy arca rezzenéstelen, nem engedve az ilyen félreértéseknek.*
-De erős okom van feltételezni, hogy aki ilyesmire képes, nem fog edzőgyakorlatokat venni és pont nem a város őrségének helyén. És a beszámolók szerinti viselete, harcmodora sem egyezik, megvizsgálva a leadott fegyvereit, vértezetét. Ezért utólagos elnézését is kérem, utólagosan szereztem az engedély nélküli vizsgálódásról tudomást. És gondoltam, mint sértett, talán jobb lenne ezt ismernie, mert érhetik még atrocitások.
*Lassan vissza is érkezik az fiú.*
//Agbrerve Erorakth//
*A kihívó gyorsan meg is bánja, hogy ilyen gáláns volt a fegyverajánlást illetően, de már visszakozni nem fog, főleg mert az ő keze is kötve lett és valós becsületbeli törés lenne, ha meg sem próbálna küzdeni. Int a fiú felé.*
-Hozd ki az említett gyakorlófegyvereket és pajzsokat. A nagyobb pajzsokat keresd ki, úgy érzem a kicsiknek nem vennénk hasznát.
*Majd amíg a fiú elment, elejt egy mondatot.*
-Elnézését kérem, ha az őrök esetleg macerálták volna, de nagyon hasonlít a fellépésére arra, aki tegnap este egy őrmesteremet kettébe vágta.
*Bár a mondat a groteszk humor határát feszegeti, a hadnagy arca rezzenéstelen, nem engedve az ilyen félreértéseknek.*
-De erős okom van feltételezni, hogy aki ilyesmire képes, nem fog edzőgyakorlatokat venni és pont nem a város őrségének helyén. És a beszámolók szerinti viselete, harcmodora sem egyezik, megvizsgálva a leadott fegyvereit, vértezetét. Ezért utólagos elnézését is kérem, utólagosan szereztem az engedély nélküli vizsgálódásról tudomást. És gondoltam, mint sértett, talán jobb lenne ezt ismernie, mert érhetik még atrocitások.
*Lassan vissza is érkezik az fiú.*
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-08 19:29:21
Üzenet elküldve: 2015-04-08 19:29:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Rynizz- Esyae//
* Ebben bő fél órában kiderül számára, hogy tanulékony nebulóval hozta össze a sors. Magában felkacag, hisz soha egyetlen tanítványa sem volt még. Miért is lett volna hisz mindig őt okították. A gyerekek, akik meg az udvarban szaladgáltak, nem számítanak. Játék volt az egész. Nem állította magáról egy szóval se, hogy ő legendás harcos lenne. S mégis a másik lát benne valamit. Bár elképzelése sincs, mi lehet az. Szavait szinte issza, s tőle telhetően azt a legjobban próbálja teljesíteni. Összeszorított foggal küzd a fáradtság ellen. Lép vág, kardot visszahúz. Bántja is a bűntudat, viszont visszakapott egy keveset a megbecsülésből, melyből régen oly sok jutott neki. Elgondolkodva figyeli a másikat, bizony lehet valami abban, amit a másik állított, hogy egykor fogott már kardot a kezében. Meg lehet, csak elbeszélésből tudja ezt magáról, de a mozdulataiban ott lapul az a tartás, kecsesség, mely egy kardforgató sajátja. Ösztönből, rutinból érez rá arra, hogy milyen gyorsan ugorjon ki vagy lépjen vissza. Ha valamit nem ért hát kérdezz. Olyankor Eysae válaszol, türelmesen válaszol, magyarázz, ügyelve arra, hogy az elfnek érthető legyen. Ha mégsem találja a megfelelő szavakat, hát megmutatja, ha kell többször is. Ilyenkor lassan követik egymást a mozdulatok, hogy a másik lássa legapróbb részleteket is. Együtt, szinkronba mozog vele. Néha igazít karján, lábán, hátának tartásán. Néha a majdnem tökéletes mozdulatok közé becsúszik egy sete mozdulat, mely az egész idétlenné válik. Mint most is. Eddig próbálta magát türtőztetni s csak szájának szegletében bujkál egy halvány mosoly, - melyet másik, alig ha észrevett-, most hangos önfeledt kacagásba tör ki. Meggörnyedve, térdére támaszkodva kacag. Félig elfordul, s kezét a másik felé kitartva próbálja távol tartani magától az előbb látottak emlékét. Tudja, hogy illetlen, s tart attól, hogy a férfi lelkiállapota elég labilis, s esze ágában sincs újra megríkatni. *
- Ne ha-ha-haragudj! * próbál mélyebb levegő vételekkel nyugalmat erőltetni magára. Mikor visszafordul Ryn felé egy könnycseppet töröl ki szeme sarkából, mely a nevetéstől serkent ki.*
- Hu! Jaj! * ezekkel a szavakkal próbálja lerázni magáról a vidámság morzsáit. Feje búbjától túr bele a dús hajkoronába, hogy végig húzza kezét rajta, s karját kitartva ujjai közt morzsolva hullajtsa azokat a földre. Nincs ebben a mozdulatban semmi csábítás vagy női praktika, csupán egy ösztönös mozdulat. Szeme még csillog, de vonásai némi kétségbe esést tükrözhetnek. Tisztában van vele, hogy egy nemesnek, legnagyobb szívfájdalmai közé tartozik, ha nyilvánosan kinevetik, nevetségessé teszik. Ha teheti és van, rá ideje nem várja meg a reakciót. Az Ékkőszeműre szemébe néz, jelezve felé, hogy vállalja a felelősséget. *
- Ne haragudj Ryn, de mulatságos voltál, ahogy az előbb azt a kardot rángattad, leginkább nem is az, inkább az arcod. * megállja, hogy ne kezdjen el újra nevetni, bár nagy erőfeszítésébe kerül, s nem is sikerül teljesen. Somolyogva várja, hogy mit lép erre a férfi.
- Persze, pihenhetsz, semmi akadálya. Fárasztó dolog ez. * végig méri a férfit, izzadságtól csatakos haját, fáradságtól kissé megkínzott arcát, mellkasa szapora mozgását. Tapasztalatból tudja, hogy ilyenkor a száj kiszárad, s még a nyelés is nehezére esik az embernek, s jól esik valamivel benedvesíteni a száraz torkot. Butykosát a fogadóban hagyta, így sajátjával nem tudja megkínálni, de nem is valószínű, hogy a férfi elfogadná, elég finnyás fajtának tűnik. S a másiknál sem látott semmi ilyesmit. Hacsak nem a mellzsebében lapul meg a flaska. Így jobb híján megpróbálkozik a kölyöknél a bejáratnál, gondolja csak van neki egy kupa vize. Átnyújtaná kardját Rynnek, ha az nem értvén a célzást leteszi a földre. *
- Maradj itt, mindjárt jövök! * indul el célja felé, közben kezét az Ékkőszemű vállára teszi. *
~ Ez így nem lesz jó! Valamit ki kell találnom. Fogékony, s hiába az emlékek elvesztése. A vívás, olyan, mint a lovaglás, nem lehet nyomtalanul elfelejteni. Kis idővel, ösztönösen fognak mozogni tagjai. De az erőnléttel van itt a legnagyobb probléma. Sovány, mint egy girhes macska, hamar fárad. S ha igaz, hogy egykor délceg volt, hát most csak árnyéka önmagának. De talán… ~
* Ezek a gondolatok cikáznak fejében. Odaér a kölökhöz. Az már készül is, hogy átadja neki a nem is olyan régen leadott fegyvereket. *
- Nem kellenek, még. Nekem egy kupa víz kell. Tudsz adni? Megfizetem. * ha a fiú ellenkezett is volna, a mellékes említésére, már tölti is a korsóból a vizet a kupába. Le is teszi érte a 1aranyat. Melyet a kölyök (Mesélő (Jandra) azonnal zsebre is vág.
Megköszöni, aztán visszatér Rynhez, s átnyújtja neki a vizet.
- Tessék, jól fog esni. * latolgatja, hogy előhozakodjon-e a ötletével az elfnek. Hol egyik, hol másik szemöldöke kúszik feljebb. *
- Viszont, nem múltak el nyomtalanul, az évek melyet a kardforgatással töltöttél. A mozdulataid árulkodnak róla. De ha olyan akarsz lenni, mint voltál, hát bizony többet kellene enned és a testedre is edzeni. Hamar kifáradsz. * tart egy lélegzetvételnyi szünetet. * - Bár szerintem, érdemesebb lenne, ha nem itt folytatnák a tanításodat. Jobbnak látnám, ha nyugodtabb körülmények között, kerítenénk rá sort. Említetted, hogy egy kúriában élsz. Biztos akad ott olyan hely, amit nem használtok, udvar vagy ehhez hasonló. Szerintem mindkettőnknek kényelmesebb lenne. S nagyapád is látná, hogy szavai nem süket fülekre találtak. Minden feltétel adott hozzá, hogy egy célnak megfelelő gyakorló teret rittyents össze. Mit szólsz hozzá?
* Ebben bő fél órában kiderül számára, hogy tanulékony nebulóval hozta össze a sors. Magában felkacag, hisz soha egyetlen tanítványa sem volt még. Miért is lett volna hisz mindig őt okították. A gyerekek, akik meg az udvarban szaladgáltak, nem számítanak. Játék volt az egész. Nem állította magáról egy szóval se, hogy ő legendás harcos lenne. S mégis a másik lát benne valamit. Bár elképzelése sincs, mi lehet az. Szavait szinte issza, s tőle telhetően azt a legjobban próbálja teljesíteni. Összeszorított foggal küzd a fáradtság ellen. Lép vág, kardot visszahúz. Bántja is a bűntudat, viszont visszakapott egy keveset a megbecsülésből, melyből régen oly sok jutott neki. Elgondolkodva figyeli a másikat, bizony lehet valami abban, amit a másik állított, hogy egykor fogott már kardot a kezében. Meg lehet, csak elbeszélésből tudja ezt magáról, de a mozdulataiban ott lapul az a tartás, kecsesség, mely egy kardforgató sajátja. Ösztönből, rutinból érez rá arra, hogy milyen gyorsan ugorjon ki vagy lépjen vissza. Ha valamit nem ért hát kérdezz. Olyankor Eysae válaszol, türelmesen válaszol, magyarázz, ügyelve arra, hogy az elfnek érthető legyen. Ha mégsem találja a megfelelő szavakat, hát megmutatja, ha kell többször is. Ilyenkor lassan követik egymást a mozdulatok, hogy a másik lássa legapróbb részleteket is. Együtt, szinkronba mozog vele. Néha igazít karján, lábán, hátának tartásán. Néha a majdnem tökéletes mozdulatok közé becsúszik egy sete mozdulat, mely az egész idétlenné válik. Mint most is. Eddig próbálta magát türtőztetni s csak szájának szegletében bujkál egy halvány mosoly, - melyet másik, alig ha észrevett-, most hangos önfeledt kacagásba tör ki. Meggörnyedve, térdére támaszkodva kacag. Félig elfordul, s kezét a másik felé kitartva próbálja távol tartani magától az előbb látottak emlékét. Tudja, hogy illetlen, s tart attól, hogy a férfi lelkiállapota elég labilis, s esze ágában sincs újra megríkatni. *
- Ne ha-ha-haragudj! * próbál mélyebb levegő vételekkel nyugalmat erőltetni magára. Mikor visszafordul Ryn felé egy könnycseppet töröl ki szeme sarkából, mely a nevetéstől serkent ki.*
- Hu! Jaj! * ezekkel a szavakkal próbálja lerázni magáról a vidámság morzsáit. Feje búbjától túr bele a dús hajkoronába, hogy végig húzza kezét rajta, s karját kitartva ujjai közt morzsolva hullajtsa azokat a földre. Nincs ebben a mozdulatban semmi csábítás vagy női praktika, csupán egy ösztönös mozdulat. Szeme még csillog, de vonásai némi kétségbe esést tükrözhetnek. Tisztában van vele, hogy egy nemesnek, legnagyobb szívfájdalmai közé tartozik, ha nyilvánosan kinevetik, nevetségessé teszik. Ha teheti és van, rá ideje nem várja meg a reakciót. Az Ékkőszeműre szemébe néz, jelezve felé, hogy vállalja a felelősséget. *
- Ne haragudj Ryn, de mulatságos voltál, ahogy az előbb azt a kardot rángattad, leginkább nem is az, inkább az arcod. * megállja, hogy ne kezdjen el újra nevetni, bár nagy erőfeszítésébe kerül, s nem is sikerül teljesen. Somolyogva várja, hogy mit lép erre a férfi.
- Persze, pihenhetsz, semmi akadálya. Fárasztó dolog ez. * végig méri a férfit, izzadságtól csatakos haját, fáradságtól kissé megkínzott arcát, mellkasa szapora mozgását. Tapasztalatból tudja, hogy ilyenkor a száj kiszárad, s még a nyelés is nehezére esik az embernek, s jól esik valamivel benedvesíteni a száraz torkot. Butykosát a fogadóban hagyta, így sajátjával nem tudja megkínálni, de nem is valószínű, hogy a férfi elfogadná, elég finnyás fajtának tűnik. S a másiknál sem látott semmi ilyesmit. Hacsak nem a mellzsebében lapul meg a flaska. Így jobb híján megpróbálkozik a kölyöknél a bejáratnál, gondolja csak van neki egy kupa vize. Átnyújtaná kardját Rynnek, ha az nem értvén a célzást leteszi a földre. *
- Maradj itt, mindjárt jövök! * indul el célja felé, közben kezét az Ékkőszemű vállára teszi. *
~ Ez így nem lesz jó! Valamit ki kell találnom. Fogékony, s hiába az emlékek elvesztése. A vívás, olyan, mint a lovaglás, nem lehet nyomtalanul elfelejteni. Kis idővel, ösztönösen fognak mozogni tagjai. De az erőnléttel van itt a legnagyobb probléma. Sovány, mint egy girhes macska, hamar fárad. S ha igaz, hogy egykor délceg volt, hát most csak árnyéka önmagának. De talán… ~
* Ezek a gondolatok cikáznak fejében. Odaér a kölökhöz. Az már készül is, hogy átadja neki a nem is olyan régen leadott fegyvereket. *
- Nem kellenek, még. Nekem egy kupa víz kell. Tudsz adni? Megfizetem. * ha a fiú ellenkezett is volna, a mellékes említésére, már tölti is a korsóból a vizet a kupába. Le is teszi érte a 1aranyat. Melyet a kölyök (Mesélő (Jandra) azonnal zsebre is vág.
Megköszöni, aztán visszatér Rynhez, s átnyújtja neki a vizet.
- Tessék, jól fog esni. * latolgatja, hogy előhozakodjon-e a ötletével az elfnek. Hol egyik, hol másik szemöldöke kúszik feljebb. *
- Viszont, nem múltak el nyomtalanul, az évek melyet a kardforgatással töltöttél. A mozdulataid árulkodnak róla. De ha olyan akarsz lenni, mint voltál, hát bizony többet kellene enned és a testedre is edzeni. Hamar kifáradsz. * tart egy lélegzetvételnyi szünetet. * - Bár szerintem, érdemesebb lenne, ha nem itt folytatnák a tanításodat. Jobbnak látnám, ha nyugodtabb körülmények között, kerítenénk rá sort. Említetted, hogy egy kúriában élsz. Biztos akad ott olyan hely, amit nem használtok, udvar vagy ehhez hasonló. Szerintem mindkettőnknek kényelmesebb lenne. S nagyapád is látná, hogy szavai nem süket fülekre találtak. Minden feltétel adott hozzá, hogy egy célnak megfelelő gyakorló teret rittyents össze. Mit szólsz hozzá?
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-04-08 17:43:49
Üzenet elküldve: 2015-04-08 17:43:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Egek, ajtók!//
//Vlendor Hughs//
* A férfi elfogadja hát a kihívást. A másik igaz nem adja tudtára a világnak, de örül, hogy végre felfrissítheti izületeit.
Vlendor a lábára méri az első pár ütést, melyeket botját két kézzel forgatva kivéd. Bizonyára egyiküknek sem kellett minden erejét rááldozni a néhány ütésre és hárításra. A másik hiába figyelte idáig a férfi gyakorlását, továbbra is, mintha folyamatosan jegyzetelne fejében, hogy minden ütését feljegyezze. A kétkezes taktikából egy kézre vált, a botot bal kezébe helyezi és úgy próbál a férfi felé szúrni a bottal. Nem, mintha nagy kárt akarna okozni a másikban, inkább csak akar egy kis távolságot kettejük között. Aztán majd meglátja mi sül ki belőle. *
- Hogy hívnak? Az én nevem Maro Aoin, Wegtorenből jöttem. * Kérdi, illetve mondja két csapás közt. *
//Rana Narrione//
* A nő nem esik kétségbe, inkább harcba száll a gondolattal, vagy ahogy nevezzük. A hangos kiáltásra nem érkezik válasz, legalábbis a külvilágból nem, senki nem beszél, habár sokan lehetnek a hangok megidézői. *
- Pedig jutalmat is kaphatnál... * Próbálkozik egy utolsót az ismeretlen hang, majd elhalkul. Néhány percig teljes a csend, ekkor lép oda mellé egy csuklyás alak. Ruházata sötétkék és sárga, valamint vörös foltok tarkítják. Kezében bot, melynek vége egy szarvasfejet ábrázol, szépen kifaragva. *
- Akkor hát biztosan nem jön? * Húzódik mosolyra szája, amenyiben az előző ajánlat hallatán sem gondolta meg magát a lány. Ha igen, akkor pedig elindul vele a gazdagnegyed felé. *
//Vlendor Hughs//
* A férfi elfogadja hát a kihívást. A másik igaz nem adja tudtára a világnak, de örül, hogy végre felfrissítheti izületeit.
Vlendor a lábára méri az első pár ütést, melyeket botját két kézzel forgatva kivéd. Bizonyára egyiküknek sem kellett minden erejét rááldozni a néhány ütésre és hárításra. A másik hiába figyelte idáig a férfi gyakorlását, továbbra is, mintha folyamatosan jegyzetelne fejében, hogy minden ütését feljegyezze. A kétkezes taktikából egy kézre vált, a botot bal kezébe helyezi és úgy próbál a férfi felé szúrni a bottal. Nem, mintha nagy kárt akarna okozni a másikban, inkább csak akar egy kis távolságot kettejük között. Aztán majd meglátja mi sül ki belőle. *
- Hogy hívnak? Az én nevem Maro Aoin, Wegtorenből jöttem. * Kérdi, illetve mondja két csapás közt. *
//Rana Narrione//
* A nő nem esik kétségbe, inkább harcba száll a gondolattal, vagy ahogy nevezzük. A hangos kiáltásra nem érkezik válasz, legalábbis a külvilágból nem, senki nem beszél, habár sokan lehetnek a hangok megidézői. *
- Pedig jutalmat is kaphatnál... * Próbálkozik egy utolsót az ismeretlen hang, majd elhalkul. Néhány percig teljes a csend, ekkor lép oda mellé egy csuklyás alak. Ruházata sötétkék és sárga, valamint vörös foltok tarkítják. Kezében bot, melynek vége egy szarvasfejet ábrázol, szépen kifaragva. *
- Akkor hát biztosan nem jön? * Húzódik mosolyra szája, amenyiben az előző ajánlat hallatán sem gondolta meg magát a lány. Ha igen, akkor pedig elindul vele a gazdagnegyed felé. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361