Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 19:14:25
Üzenet elküldve: 2015-08-09 19:14:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Csóválni kezdi fejét, hogy így jelezze, mennyire nem ért egyet Hryannal.*
-A beszédben nem lehet elfáradni.
*Szögezi le szinte azonnal.*
-Tán ha rohangásznék, szaporábban kellene levegőt vennem, no de így...?
*Jobb kezét kitárja, hogy ekképpen mutasson rá jelen helyzetükre, mert bizony jut idő és energia a szavakra.
A félvér ritkán volt büszke magára, a közelmúlt eseményei viszont okot adtak neki arra, hogy eldicsekedjen velük. Valószínűleg ha megél még pár ilyen szörnytámadást rájön, hogy ezek nem nagy dolgok és több kell ahhoz, hogy igazán nagyot tegyen, nagynak számítson.*
-Koncentráció?
*Nyögi rájátszott elkeseredettséggel. Leereszti karjait elgyötörten felpillantva a hosszúéletűre. Janemitának nem erősségre a koncentráció ha nem valami aprólékos munkáról van szó, mint a nyaklánckészítés vagy a varrás. Persze, mindentől függetlenül kénytelen megtanulni, hogyan kell azt a gyakorlótéren. Éles helyzetben nyilván "akarta", hogy lövése pontos legyen, hiszen az életük múlt rajta.
Hryannak végül sikerül elnémítani a lányt túlzott közelségével, aki mintha varázsütésre megtanult volna csak és kizárólag a feladatra figyelni. Arcáról letűnik szinte minden érzelem, ahogy a segítséggel kezd ráérezni a dolgokra. Enged a kényszernek és felveszi azt a testhelyzetet, pozíciót, amit az elf kikövetel tőle. Tagjai lazán mozdulnak, amikor követi tanárát; emelik az íjat, húrt feszítenek. Amíg Hryan szavai eljutnak hozzá, addig tekintete a nyíl hegyére fókuszál, majd szép lassan átvált a céltáblára. Igyekszik befogni a legbelső kör közepét, de még mielőtt sikerülne neki, a tisztavérű ellép tőle. Automatikusan felnéz Hryanra, hátha mond még valamit, de mikor látja, hogy nem, akkor kezdi elölről a mozdulatsort. Ráfog a fegyverre, emeli, miközben megfeszíti az ideget rajta a vesszővel, amit majdnem annyira kihúz, mint amennyire közösen tették. Ezután rászánja az időt, hogy rendesen odafigyeljen a célzásra is. Addig kitart. A céltáblának a legeslegközepére koncentrál, arra a pontra, amit az elf mondott neki. Amikor elég közelinek érzi célpontját, akkor megszakítja lélegzetét egy pillanatra és elengedi a vesszőt, hogy az suhanva érjen cél.*
-No? Most megfeleltem?
*Kérdi felpillantva, majd újra szóra nyitja a száját.*
-Igazad volt, tényleg olyan volt, mintha egész közeli lenne. Mintha arra született volna az a nyeszlett céltáblaközép, hogy belelőjek. Tudsz olyan trükköt is, amitől gyorsabban megy az egész? Gyorsabban tudok lőni?
*Szeretne szorgalmasan informálódni mindenféle praktikáról, hátha túl tud élni pusztán az íjászattal is.*
*Csóválni kezdi fejét, hogy így jelezze, mennyire nem ért egyet Hryannal.*
-A beszédben nem lehet elfáradni.
*Szögezi le szinte azonnal.*
-Tán ha rohangásznék, szaporábban kellene levegőt vennem, no de így...?
*Jobb kezét kitárja, hogy ekképpen mutasson rá jelen helyzetükre, mert bizony jut idő és energia a szavakra.
A félvér ritkán volt büszke magára, a közelmúlt eseményei viszont okot adtak neki arra, hogy eldicsekedjen velük. Valószínűleg ha megél még pár ilyen szörnytámadást rájön, hogy ezek nem nagy dolgok és több kell ahhoz, hogy igazán nagyot tegyen, nagynak számítson.*
-Koncentráció?
*Nyögi rájátszott elkeseredettséggel. Leereszti karjait elgyötörten felpillantva a hosszúéletűre. Janemitának nem erősségre a koncentráció ha nem valami aprólékos munkáról van szó, mint a nyaklánckészítés vagy a varrás. Persze, mindentől függetlenül kénytelen megtanulni, hogyan kell azt a gyakorlótéren. Éles helyzetben nyilván "akarta", hogy lövése pontos legyen, hiszen az életük múlt rajta.
Hryannak végül sikerül elnémítani a lányt túlzott közelségével, aki mintha varázsütésre megtanult volna csak és kizárólag a feladatra figyelni. Arcáról letűnik szinte minden érzelem, ahogy a segítséggel kezd ráérezni a dolgokra. Enged a kényszernek és felveszi azt a testhelyzetet, pozíciót, amit az elf kikövetel tőle. Tagjai lazán mozdulnak, amikor követi tanárát; emelik az íjat, húrt feszítenek. Amíg Hryan szavai eljutnak hozzá, addig tekintete a nyíl hegyére fókuszál, majd szép lassan átvált a céltáblára. Igyekszik befogni a legbelső kör közepét, de még mielőtt sikerülne neki, a tisztavérű ellép tőle. Automatikusan felnéz Hryanra, hátha mond még valamit, de mikor látja, hogy nem, akkor kezdi elölről a mozdulatsort. Ráfog a fegyverre, emeli, miközben megfeszíti az ideget rajta a vesszővel, amit majdnem annyira kihúz, mint amennyire közösen tették. Ezután rászánja az időt, hogy rendesen odafigyeljen a célzásra is. Addig kitart. A céltáblának a legeslegközepére koncentrál, arra a pontra, amit az elf mondott neki. Amikor elég közelinek érzi célpontját, akkor megszakítja lélegzetét egy pillanatra és elengedi a vesszőt, hogy az suhanva érjen cél.*
-No? Most megfeleltem?
*Kérdi felpillantva, majd újra szóra nyitja a száját.*
-Igazad volt, tényleg olyan volt, mintha egész közeli lenne. Mintha arra született volna az a nyeszlett céltáblaközép, hogy belelőjek. Tudsz olyan trükköt is, amitől gyorsabban megy az egész? Gyorsabban tudok lőni?
*Szeretne szorgalmasan informálódni mindenféle praktikáról, hátha túl tud élni pusztán az íjászattal is.*
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 19:14:16
Üzenet elküldve: 2015-08-09 19:14:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Madarat tolláról//
*Ha az a nyomorult fegyver valami élő volna, Kharasshi most biztosan kiszorítja belőle a lelket. Komoly próba az akaratának, hogy ne próbálja ripityára törni az íjat, a vesszőket, de legalább valamit!
Mélyeket lélegzik, a düh így is szinte morgássá erősödik a torkában. A fakóvérű hangja és érintése mégis csillapítani látszik. Az újabb próbálkozás viszont még korai. Ez az átkozott holmi egyelőre vörös posztó Kharasshi előtt. Valószínűleg inkább meg kellene próbálni lefejteni róla az ujjait és eltüntetni a szeme elől. A terápiás célzatú közbenjárás hatásfokát azonban meglehetősen kikezdi a képbe trappoló félszemű. Meg a hangneme. Főleg a hangneme.*
~Mit képzel ez a fattyú?~
*Ez az a helyzet, amikor minden egy kijelölt helyre zökken, mintha az eleve elrendelés ügyeskedő, körmönfont nagy terve épp most kattant volna kapaszkodójába. A gyakorlás félbemaradása, ez a nevetséges dolog az íjászattal, az a nyomorult tollas és a gazdája, akin az imént megállt egy kósza pillanatra a tekintete. Mind-mind egy felé sodorják ezt a történetet? Kharasshi tekintetét elnézve nagyon úgy tűnik. A dobálózósdiban nem lesz partner, így egyszerűn kihajol a felé hajított holmi elől. Talán egy naiv pillanat erejéig a levegőben lebeg a lehetősége annak, hogy elengedi a dolgot a füle mellett és a fickóra hagyja a madara ügyes-bajos dolgait a megjegyzéseivel együtt. De ez most nem az az alkalom.
A félszemű talán úgy kétharmad úton járhat a gyakorlópartnere felé, mikor Kharasshi egy szó nélkül nyújtja az íjat Ydrissnek. Tekintete végig a fickón marad. Ebből a csendből vihar lesz.
A hím kimért léptekkel szegődik a madaras nyomába, s ha Khan megáll, ő is közli a mondandóját.*
- Nem maradok már soká a városban, ember *felel a mély, karcos hang a félszemű kis monológjára.* - Megkeresed most a dögöt vagy anélkül is élsz a váddal, hogy megkárosítottalak?
- Nem szívesen kereszteznék pengét egy nyomorékkal csupán a modora miatt.
*Ha az a nyomorult fegyver valami élő volna, Kharasshi most biztosan kiszorítja belőle a lelket. Komoly próba az akaratának, hogy ne próbálja ripityára törni az íjat, a vesszőket, de legalább valamit!
Mélyeket lélegzik, a düh így is szinte morgássá erősödik a torkában. A fakóvérű hangja és érintése mégis csillapítani látszik. Az újabb próbálkozás viszont még korai. Ez az átkozott holmi egyelőre vörös posztó Kharasshi előtt. Valószínűleg inkább meg kellene próbálni lefejteni róla az ujjait és eltüntetni a szeme elől. A terápiás célzatú közbenjárás hatásfokát azonban meglehetősen kikezdi a képbe trappoló félszemű. Meg a hangneme. Főleg a hangneme.*
~Mit képzel ez a fattyú?~
*Ez az a helyzet, amikor minden egy kijelölt helyre zökken, mintha az eleve elrendelés ügyeskedő, körmönfont nagy terve épp most kattant volna kapaszkodójába. A gyakorlás félbemaradása, ez a nevetséges dolog az íjászattal, az a nyomorult tollas és a gazdája, akin az imént megállt egy kósza pillanatra a tekintete. Mind-mind egy felé sodorják ezt a történetet? Kharasshi tekintetét elnézve nagyon úgy tűnik. A dobálózósdiban nem lesz partner, így egyszerűn kihajol a felé hajított holmi elől. Talán egy naiv pillanat erejéig a levegőben lebeg a lehetősége annak, hogy elengedi a dolgot a füle mellett és a fickóra hagyja a madara ügyes-bajos dolgait a megjegyzéseivel együtt. De ez most nem az az alkalom.
A félszemű talán úgy kétharmad úton járhat a gyakorlópartnere felé, mikor Kharasshi egy szó nélkül nyújtja az íjat Ydrissnek. Tekintete végig a fickón marad. Ebből a csendből vihar lesz.
A hím kimért léptekkel szegődik a madaras nyomába, s ha Khan megáll, ő is közli a mondandóját.*
- Nem maradok már soká a városban, ember *felel a mély, karcos hang a félszemű kis monológjára.* - Megkeresed most a dögöt vagy anélkül is élsz a váddal, hogy megkárosítottalak?
- Nem szívesen kereszteznék pengét egy nyomorékkal csupán a modora miatt.
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 17:08:34
Üzenet elküldve: 2015-08-09 17:08:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Hryan igyekszik kizárni a kardforgatók zsongását a fejéből, hogy Janemitára tudjon figyelni. Ettől függetlenül valamennyire mégis odafigyel, hiszen E'Nissa dolgai nem közömbösek a számára. Gabrien nagy hangja azért odavonja tekintetét egy pillanatra, de aztán fordul is vissza megint Janey felé, aki épp ekkor feszíti meg vessző nélkül az íját. Pendülés jelzi a lövést.
Rilai pillanatnyi feltűnési némileg összekavarja, hiszen mire válaszolhatna a kérdésre, a lány szélvészként tűnik is el. Az elf csak felvonja a szemöldökét, némileg értetlenül.*
-Jó lesz. *Fordul végül újra tanítványához.* Csak kevesebb beszéddel, mert hamar kifárasztod magad.
*Némileg dicsekvésnek veszi a lány meséjét a történtekről, viszont következtetéseket is levon belőle. Ezek szerint a másik már nem teljesen tapasztalatlan. Figyelve a vesszővel való célzást, és a találatot, kissé megcsóválja a fejét.*
-Koncentráció.
*Mellélép, egészen szorosan, ami annyit tesz, hogy felveszi a lány testhelyzetét, alapállását, Janey hátához simulva. Így kényszeríti a lábak megfelelő tartását, a hátét és a gerincét, valamint a karokét is. Ujjai ráfognak az íj fájára a lány keze mellett, s az idegre is. Emeli az íjat, feszíti a húrt. A vessző, melyet most közösen tartanak, egészen a hegyéig csúszik hátra, épp csak érinti az íj fáját, nem feszül rá.*
-A legkisebb pontra célozz. Ne a táblára, és ne is a körökre. Hanem a közepére. Minél kisebb a célpont, annál pontosabb a célzás. Akard eltalálni a közepét, hívd magadhoz a célt. Lásd, ahogy az a parányi pont megnő, és ideugrik a szemed elé, karnyújtásnyira. Ha itt van, akkor elengedheted az ideget.
*Mindezeket közelről sorolja a lány fülébe, majd visszaengedi a megfeszített ideget, s ellép, teret adva Janeynek, hogy maga is megpróbálja újra, egyedül, alkalmazva mindazt, amit az elf mondott neki. Hryan reméli csak, hogy ezúttal beszéd nélkül végzi el a feladatot. Ugyanis, ha a lány tovább szövi szavait, soha nem lesz képes elég mélyen összpontosítani ahhoz, hogy az a célpont egészen közelre ugorjon.
S míg figyeli, miként birkózik meg a feladattal Janey, addig egy pillanatra azért lánya felé is eltéved a tekintete. Távolról jól látja, mely mozgáson kell majd neki javítania.*
*Hryan igyekszik kizárni a kardforgatók zsongását a fejéből, hogy Janemitára tudjon figyelni. Ettől függetlenül valamennyire mégis odafigyel, hiszen E'Nissa dolgai nem közömbösek a számára. Gabrien nagy hangja azért odavonja tekintetét egy pillanatra, de aztán fordul is vissza megint Janey felé, aki épp ekkor feszíti meg vessző nélkül az íját. Pendülés jelzi a lövést.
Rilai pillanatnyi feltűnési némileg összekavarja, hiszen mire válaszolhatna a kérdésre, a lány szélvészként tűnik is el. Az elf csak felvonja a szemöldökét, némileg értetlenül.*
-Jó lesz. *Fordul végül újra tanítványához.* Csak kevesebb beszéddel, mert hamar kifárasztod magad.
*Némileg dicsekvésnek veszi a lány meséjét a történtekről, viszont következtetéseket is levon belőle. Ezek szerint a másik már nem teljesen tapasztalatlan. Figyelve a vesszővel való célzást, és a találatot, kissé megcsóválja a fejét.*
-Koncentráció.
*Mellélép, egészen szorosan, ami annyit tesz, hogy felveszi a lány testhelyzetét, alapállását, Janey hátához simulva. Így kényszeríti a lábak megfelelő tartását, a hátét és a gerincét, valamint a karokét is. Ujjai ráfognak az íj fájára a lány keze mellett, s az idegre is. Emeli az íjat, feszíti a húrt. A vessző, melyet most közösen tartanak, egészen a hegyéig csúszik hátra, épp csak érinti az íj fáját, nem feszül rá.*
-A legkisebb pontra célozz. Ne a táblára, és ne is a körökre. Hanem a közepére. Minél kisebb a célpont, annál pontosabb a célzás. Akard eltalálni a közepét, hívd magadhoz a célt. Lásd, ahogy az a parányi pont megnő, és ideugrik a szemed elé, karnyújtásnyira. Ha itt van, akkor elengedheted az ideget.
*Mindezeket közelről sorolja a lány fülébe, majd visszaengedi a megfeszített ideget, s ellép, teret adva Janeynek, hogy maga is megpróbálja újra, egyedül, alkalmazva mindazt, amit az elf mondott neki. Hryan reméli csak, hogy ezúttal beszéd nélkül végzi el a feladatot. Ugyanis, ha a lány tovább szövi szavait, soha nem lesz képes elég mélyen összpontosítani ahhoz, hogy az a célpont egészen közelre ugorjon.
S míg figyeli, miként birkózik meg a feladattal Janey, addig egy pillanatra azért lánya felé is eltéved a tekintete. Távolról jól látja, mely mozgáson kell majd neki javítania.*
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 15:28:35
Üzenet elküldve: 2015-08-09 15:28:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Elmosolyodik a másik szavain.*
- Ahhoz nem kell térkép. Elboldogulsz. - *Félig lehunyt szemhéjai mögül lustán Khanra villannak a borostyán macskaszemek. Módfelett jól mulat a férfi óvatoskodásán, mivel érti, vagy legalábbis érteni véli, mire utal a félmondattal. Ő sem siet tiszta vizet önteni a pohárba, ez tény. Azonban nem félszből cselekszik így, és nem is nagyon van egy darab indok, amivel okolhatja. Egyrészt, ami közöttük van, olyan, mint a bontatlan ajándék: él a gyanúval, hogy addig tart csak ez a rebbenékeny kötéltánc, amit egymással űznek, addig bogárzanak csupán bennük a rejtett-féltett érzések, míg neki nem ülnek csontig lehántani, mi okozza. A másik oldalról meg van, hogy nem is érez semminemű késztetést, hogy felcímkézzék, miként is állnak egymással. Szinte kezdi magától értetődőnek venni a harcos társaságát, meg sok dolgot is még kettejükkel kapcsolatban, és nem érzi igazán szükségét, hogy okot vagy indokot keressen, mint ahogy a lélegzetvétel, a nevetés, az álom is magától jön, öntudatlanul.*
- Igen, ebben biztos igazad van. - *Biccent a következő monológra. Elgondolkozik.* - Éles helyzetben talán el tudnám engedni a félszet. Az anyaállat is el tudja, ha a kölyköket veszélyezteti valami, szóval, biztos hogy mindenkiből ki lehet piszkálni a lapuló vadat. Csak annak könnyebb, aki tudja, hogy álljon neki.
*Az pedig nyilvánvalóan nem egyalkalmas szeánszoknak köszönhető. De legalább a mai edzéssel is közelebb van a lecke elsajátításához. Feltehetőleg a két harcedzett férfiú sem két nap alatt vált százpróbás harcossá. Azt ugyan nem áll neki feszegetni, de gyanítja, nem feltétlen steril körülmények között edződtek, szalmabálák meg tompa végű fakardok közt. Ő a maga részéről mélységesen örül neki, hogy habár sok ronda dolgot megtapasztalt, nem kellett szügyig vérbe gázolva keresgélni a bátorságát. Egyáltalán, a feltételezés is fura, hogy valaki szándékkal lép erre az útra. Pedig hát szemmel láthatóan tolonganak a harc útját járni vágyók, itt van mindjárt a kis fegyverhordozó mellettük, a jókora bárddal. Persze mélységesen lenyűgözi a hozzáértés, mellyel akár egy íjat, akár egy kardot kezelni lehet, de valahogy úgy tartaná helyesnek, ha az emberek védelmezésből vagy maximum kedvtelésből vennének fegyvert a kezükbe, nem pedig vérszomjból, rosszakaratból vagy mohóságból. Például ifjabb korában járt olyan városban, ahol nagy hagyománya volt a harcművészetnek: Ahol nagy becsben tartott, fényesre páncélzott viadorok szolgáltatták ünnepnapokon a nép szórakozását. Inkább művészetnek látta, mintsem gyilkolászásnak.*
- Hát én is őszintén remélem, hogy nem sok helyzet lesz, amikor idáig jutok. Ezért tartalak.
*Pajkosan Khanra kacsint. Utóbb követi tekintetét a károgás irányába. Felsóhajt a látványra.*
- Sajna elvétették. - *Oldalt fordul, míg a harcos revansot vesz a dögmadár üldöztetéséért. Alaposabban szemügyre veszi a gyakorlatozókat. Meglehetősen furcsa kettős, meg ritka látvány, mert a mélységiek nemigen rajonganak könnyűléptű rokonaikért, és viszont. Kitámasztja állát könyökével. Véleménye szerint a röphírnök elejtéséért inkább járna vállveregetés, semmint szidalom.*
*Elmosolyodik a másik szavain.*
- Ahhoz nem kell térkép. Elboldogulsz. - *Félig lehunyt szemhéjai mögül lustán Khanra villannak a borostyán macskaszemek. Módfelett jól mulat a férfi óvatoskodásán, mivel érti, vagy legalábbis érteni véli, mire utal a félmondattal. Ő sem siet tiszta vizet önteni a pohárba, ez tény. Azonban nem félszből cselekszik így, és nem is nagyon van egy darab indok, amivel okolhatja. Egyrészt, ami közöttük van, olyan, mint a bontatlan ajándék: él a gyanúval, hogy addig tart csak ez a rebbenékeny kötéltánc, amit egymással űznek, addig bogárzanak csupán bennük a rejtett-féltett érzések, míg neki nem ülnek csontig lehántani, mi okozza. A másik oldalról meg van, hogy nem is érez semminemű késztetést, hogy felcímkézzék, miként is állnak egymással. Szinte kezdi magától értetődőnek venni a harcos társaságát, meg sok dolgot is még kettejükkel kapcsolatban, és nem érzi igazán szükségét, hogy okot vagy indokot keressen, mint ahogy a lélegzetvétel, a nevetés, az álom is magától jön, öntudatlanul.*
- Igen, ebben biztos igazad van. - *Biccent a következő monológra. Elgondolkozik.* - Éles helyzetben talán el tudnám engedni a félszet. Az anyaállat is el tudja, ha a kölyköket veszélyezteti valami, szóval, biztos hogy mindenkiből ki lehet piszkálni a lapuló vadat. Csak annak könnyebb, aki tudja, hogy álljon neki.
*Az pedig nyilvánvalóan nem egyalkalmas szeánszoknak köszönhető. De legalább a mai edzéssel is közelebb van a lecke elsajátításához. Feltehetőleg a két harcedzett férfiú sem két nap alatt vált százpróbás harcossá. Azt ugyan nem áll neki feszegetni, de gyanítja, nem feltétlen steril körülmények között edződtek, szalmabálák meg tompa végű fakardok közt. Ő a maga részéről mélységesen örül neki, hogy habár sok ronda dolgot megtapasztalt, nem kellett szügyig vérbe gázolva keresgélni a bátorságát. Egyáltalán, a feltételezés is fura, hogy valaki szándékkal lép erre az útra. Pedig hát szemmel láthatóan tolonganak a harc útját járni vágyók, itt van mindjárt a kis fegyverhordozó mellettük, a jókora bárddal. Persze mélységesen lenyűgözi a hozzáértés, mellyel akár egy íjat, akár egy kardot kezelni lehet, de valahogy úgy tartaná helyesnek, ha az emberek védelmezésből vagy maximum kedvtelésből vennének fegyvert a kezükbe, nem pedig vérszomjból, rosszakaratból vagy mohóságból. Például ifjabb korában járt olyan városban, ahol nagy hagyománya volt a harcművészetnek: Ahol nagy becsben tartott, fényesre páncélzott viadorok szolgáltatták ünnepnapokon a nép szórakozását. Inkább művészetnek látta, mintsem gyilkolászásnak.*
- Hát én is őszintén remélem, hogy nem sok helyzet lesz, amikor idáig jutok. Ezért tartalak.
*Pajkosan Khanra kacsint. Utóbb követi tekintetét a károgás irányába. Felsóhajt a látványra.*
- Sajna elvétették. - *Oldalt fordul, míg a harcos revansot vesz a dögmadár üldöztetéséért. Alaposabban szemügyre veszi a gyakorlatozókat. Meglehetősen furcsa kettős, meg ritka látvány, mert a mélységiek nemigen rajonganak könnyűléptű rokonaikért, és viszont. Kitámasztja állát könyökével. Véleménye szerint a röphírnök elejtéséért inkább járna vállveregetés, semmint szidalom.*
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 14:54:18
Üzenet elküldve: 2015-08-09 14:54:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Csoportos gyakorlás //
*Mivel Gabrien, jóváhagyta, így elsétál a gyakorlófegyverekhez, s kardját lecseréli egy bárdra, egy egykezes fajtát kap fel közülük, és tér vissza vele a többiekhez.
A bárdal kicsit módosítva a támadássorozatot, de egy hasonló három támadásból álló gyakorlatot kezd el.
Rilai, és Khan úgy tűnik kissé arrébb orientálódnak tőlük, és kettesben kezdenek gyakorolni.
A'frad szünet nélkül ismételgeti a gyakorlatot, egész addig míg a Lovag mást nem mond.
A sokadik sorozat után már karja és válla égni kezd, és egyre nehezebben tudja tartani támadási szabályosságát, s lendületét.
Fogait összeszorítva folytatja a gyakorlatot, és az egyes támadássorozatok között elkezd tartani egy pár pillanatnyi szusszanásra elegendő szüneteket, de félben semmikép nem hagyja, amíg a hóhajú nem mondja.
Egy kicsit megpróbál elábrándozni fejben, hogy el tudja terelni karja fáradtságáról figyelmét, de ezzel egyúttal mozdulatairól is elterelődik figyelme, s véghezvisz pár kevésbé koordinált támadást is, amit maga is észrevesz, Így inkább visszakoncentrál teljesen a gyakorlatra, ezzel ugyan a már fájdalommá nőt fáradtság újra teljes erővel visszatér karjába, de igyekszik azt kizárni, s csak is a mozdulatokra koncentrálni.*
*Mivel Gabrien, jóváhagyta, így elsétál a gyakorlófegyverekhez, s kardját lecseréli egy bárdra, egy egykezes fajtát kap fel közülük, és tér vissza vele a többiekhez.
A bárdal kicsit módosítva a támadássorozatot, de egy hasonló három támadásból álló gyakorlatot kezd el.
Rilai, és Khan úgy tűnik kissé arrébb orientálódnak tőlük, és kettesben kezdenek gyakorolni.
A'frad szünet nélkül ismételgeti a gyakorlatot, egész addig míg a Lovag mást nem mond.
A sokadik sorozat után már karja és válla égni kezd, és egyre nehezebben tudja tartani támadási szabályosságát, s lendületét.
Fogait összeszorítva folytatja a gyakorlatot, és az egyes támadássorozatok között elkezd tartani egy pár pillanatnyi szusszanásra elegendő szüneteket, de félben semmikép nem hagyja, amíg a hóhajú nem mondja.
Egy kicsit megpróbál elábrándozni fejben, hogy el tudja terelni karja fáradtságáról figyelmét, de ezzel egyúttal mozdulatairól is elterelődik figyelme, s véghezvisz pár kevésbé koordinált támadást is, amit maga is észrevesz, Így inkább visszakoncentrál teljesen a gyakorlatra, ezzel ugyan a már fájdalommá nőt fáradtság újra teljes erővel visszatér karjába, de igyekszik azt kizárni, s csak is a mozdulatokra koncentrálni.*
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 13:17:00
Üzenet elküldve: 2015-08-09 13:17:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Csoportos gyakorlás //
*A sérülés nem komoly, és nem csak azért, mert a kötelező "pasas vagyok, kemény vagyok" mentalitás nem enged mást mondatni a félszeművel. Rilai az eredményességét pedig testközelből szemlélhette, ennyi disztrakció éles helyzetben is bőven elégséges ahhoz, hogy kereket oldjon. Többet merész botorság volna elvárni néhány órányi gyakorlattól, noha mint a legtöbb empírián alapuló dolog az életükben, úgy az itt kapott intelmeknek is akkor jön majd el a beteljesedése, ha éles helyzetben, akaratlagosan képes irányítani.*
- Éreztem, hogy így volt, nincsen miért bocsánatot kérned. Akartam, hogy bánts. - *A második mondatot a kontextust nem értő külső hallgatózó fordíthatná úgy is, hogy ezek ketten épp valami egész másról diskurálnak, s hogy a férfi kifejezetten szereti, ha a nő őt testi úton bántalmazza. A gondolat felbukkanta után el is vigyorodik, úgy locsolja meg torkát és arcát is némi vízzel. Lehetne hidegebb és valamivel borízűbb is, de ha szeszt hozott volna a Barakkba, Gabrien még ezért is előveszi a zsoldost.
Követi Rilait, miután árnyékba húzódtak a lány mellé guggol. A tőlük nem sokkal messzebb lévő páros is fegyvernemet cserél közben, a sötételf ipse bár nagyon szeretné másnak láttatni a dolgot, nem sok köze van a kezébe vett lőfegyverhez. Khannak megvan a velős véleménye azokról, akik szívszerelmükként a távolba ható eszközöket választják, de helyénvaló ez így. A hatékonyságához nem fér kétség, az ő ellenszenve az elv körül gyökeredzik.
Partnere hasonlata találó, nem is állja somolygás, sem pedig megjegyzés nélkül a dolgot.*
- Egy kis szerencsével azok a foltok talán majd segítenek eligazodnom rajtad. - *Az utalás lehetne akár komoly is, hisz Khant nem egyszer kísértette már a gondolat, hogy Rilainak szegezze a kapcsolatuk irányát firtató kérdést, ám ezt mindig elodázandónak ítéli. Egy tucatnyi macskalénnyel is szembenézne, egy egyszerű kérdéstől pedig inkább meghátrál és legnagyobb aggályára azt is tudja, hogy miért. Kifejezetten hálás az érzés, amiért Rilai érdeklődése inkább az elmúlt fertályórák tanulságáról próbálja lehámozni a sallangot, s ehhez a rókavonásút hívja segítségül.*
- A gondolkodás a tett halála, ezt hallottad már? Harchelyzetben, amikor az élet leegyszerűsödik arra, hogy Ő vagy Én, nincsen helye és ideje felesleges gondolatoknak, érzéseknek. Nem Rilai, nem vagyok dühös azóta, hogy először kardot ragadtam. De elfogadom azokat a szabályokat, amelyek az életnek ezt a részét irányítják. Az élethez mind makacsul ragaszkodunk, azok a leginkább, akik ennek ellenkezőjét állítják. Bennük valószínűleg feleannyira sem dolgozott az életben maradásért úgy az ösztön, mint az előbb benned. - *A guggolást elunva, hátsóján landol Khan is, háta mögött találva kezeivel biztos támaszt a földön.*
- Majd` minden küzdelmem előtt félek, de nem hagyom, hogy uraljon engem. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, és mire eltávozik nem marad semmi, csak én magam. Nem számít, miből meríted ezt az erőt, dühből, félelemből, vagy pusztán konok elszánásból. Aznap éjjel az erdőben egyetlen dolog járt a fejemben, megóvni mindannyiunkat egy nyársra tűzéstől. Megóvni téged. Nem az erő forrása a lényeg, hanem a csatorna, amin keresztül ellenségedre irányítod azt. - *Nem érzi elég kvalifikáltnak magát hozzá, hogy teljesen érthetően és világosan megértethesse a tárgyaltak esszenciáját, de becsületére szóljon, hogy az igyekezet megvan benne.*
- Őszintén remélem, hogy soha nem kell ezzel élned, vagy ha mégis, úgy legyek elérhető közelségben. Elvégre, a magamfajtának is meg kell keresnie valamiből a kenyérre valót. - *Ugyanaz az érzés keríti most hatalmába mint tegnap a Fürdőházban, s már épp azon is van, hogy engedjen neki, amikor a kárálás éles hangja a fülébe váj. Nem tudja rá a magyarázatot, de biztos benne, hogy a hang az Ő madarához tartozik.*
- Ezek majdnem lelőtték. - *Összeszűkül tekintete, a vidor él kikopni látszik belőle, amint talpra áll.* - Ne haragudj szépségem, de a helyére kell billentenem annak a tagnak az agyát. - *Arra az időra hordárfiúvá avanzsál, amíg megkeresi a félrelőtt vesszőt, amit visszaszolgáltathat a lövész párosnak, néhány megjegyzéssel karöltve.*
- Hé, cimbi! Ez a tiéd, de ha ilyen szarul megy a célzás, inkább menjetek ki az erdőbe, ott még talán lőhetsz is vacsorának valót véletlenül. Ó, és majd` elfelejtettem: remélem nem tervezel elutazni a városból, ha esetleg sérülten találnám meg a hollómat a mostani lövésed miatt. - *Hogy melyikük kapja el a nyílhegyet, neki teljesen mindegy, visszahajítja nekik, aztán dolgavégezetten vissza is slattyog Rilaihoz.
Ha nem tartóztatják.*
*A sérülés nem komoly, és nem csak azért, mert a kötelező "pasas vagyok, kemény vagyok" mentalitás nem enged mást mondatni a félszeművel. Rilai az eredményességét pedig testközelből szemlélhette, ennyi disztrakció éles helyzetben is bőven elégséges ahhoz, hogy kereket oldjon. Többet merész botorság volna elvárni néhány órányi gyakorlattól, noha mint a legtöbb empírián alapuló dolog az életükben, úgy az itt kapott intelmeknek is akkor jön majd el a beteljesedése, ha éles helyzetben, akaratlagosan képes irányítani.*
- Éreztem, hogy így volt, nincsen miért bocsánatot kérned. Akartam, hogy bánts. - *A második mondatot a kontextust nem értő külső hallgatózó fordíthatná úgy is, hogy ezek ketten épp valami egész másról diskurálnak, s hogy a férfi kifejezetten szereti, ha a nő őt testi úton bántalmazza. A gondolat felbukkanta után el is vigyorodik, úgy locsolja meg torkát és arcát is némi vízzel. Lehetne hidegebb és valamivel borízűbb is, de ha szeszt hozott volna a Barakkba, Gabrien még ezért is előveszi a zsoldost.
Követi Rilait, miután árnyékba húzódtak a lány mellé guggol. A tőlük nem sokkal messzebb lévő páros is fegyvernemet cserél közben, a sötételf ipse bár nagyon szeretné másnak láttatni a dolgot, nem sok köze van a kezébe vett lőfegyverhez. Khannak megvan a velős véleménye azokról, akik szívszerelmükként a távolba ható eszközöket választják, de helyénvaló ez így. A hatékonyságához nem fér kétség, az ő ellenszenve az elv körül gyökeredzik.
Partnere hasonlata találó, nem is állja somolygás, sem pedig megjegyzés nélkül a dolgot.*
- Egy kis szerencsével azok a foltok talán majd segítenek eligazodnom rajtad. - *Az utalás lehetne akár komoly is, hisz Khant nem egyszer kísértette már a gondolat, hogy Rilainak szegezze a kapcsolatuk irányát firtató kérdést, ám ezt mindig elodázandónak ítéli. Egy tucatnyi macskalénnyel is szembenézne, egy egyszerű kérdéstől pedig inkább meghátrál és legnagyobb aggályára azt is tudja, hogy miért. Kifejezetten hálás az érzés, amiért Rilai érdeklődése inkább az elmúlt fertályórák tanulságáról próbálja lehámozni a sallangot, s ehhez a rókavonásút hívja segítségül.*
- A gondolkodás a tett halála, ezt hallottad már? Harchelyzetben, amikor az élet leegyszerűsödik arra, hogy Ő vagy Én, nincsen helye és ideje felesleges gondolatoknak, érzéseknek. Nem Rilai, nem vagyok dühös azóta, hogy először kardot ragadtam. De elfogadom azokat a szabályokat, amelyek az életnek ezt a részét irányítják. Az élethez mind makacsul ragaszkodunk, azok a leginkább, akik ennek ellenkezőjét állítják. Bennük valószínűleg feleannyira sem dolgozott az életben maradásért úgy az ösztön, mint az előbb benned. - *A guggolást elunva, hátsóján landol Khan is, háta mögött találva kezeivel biztos támaszt a földön.*
- Majd` minden küzdelmem előtt félek, de nem hagyom, hogy uraljon engem. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, és mire eltávozik nem marad semmi, csak én magam. Nem számít, miből meríted ezt az erőt, dühből, félelemből, vagy pusztán konok elszánásból. Aznap éjjel az erdőben egyetlen dolog járt a fejemben, megóvni mindannyiunkat egy nyársra tűzéstől. Megóvni téged. Nem az erő forrása a lényeg, hanem a csatorna, amin keresztül ellenségedre irányítod azt. - *Nem érzi elég kvalifikáltnak magát hozzá, hogy teljesen érthetően és világosan megértethesse a tárgyaltak esszenciáját, de becsületére szóljon, hogy az igyekezet megvan benne.*
- Őszintén remélem, hogy soha nem kell ezzel élned, vagy ha mégis, úgy legyek elérhető közelségben. Elvégre, a magamfajtának is meg kell keresnie valamiből a kenyérre valót. - *Ugyanaz az érzés keríti most hatalmába mint tegnap a Fürdőházban, s már épp azon is van, hogy engedjen neki, amikor a kárálás éles hangja a fülébe váj. Nem tudja rá a magyarázatot, de biztos benne, hogy a hang az Ő madarához tartozik.*
- Ezek majdnem lelőtték. - *Összeszűkül tekintete, a vidor él kikopni látszik belőle, amint talpra áll.* - Ne haragudj szépségem, de a helyére kell billentenem annak a tagnak az agyát. - *Arra az időra hordárfiúvá avanzsál, amíg megkeresi a félrelőtt vesszőt, amit visszaszolgáltathat a lövész párosnak, néhány megjegyzéssel karöltve.*
- Hé, cimbi! Ez a tiéd, de ha ilyen szarul megy a célzás, inkább menjetek ki az erdőbe, ott még talán lőhetsz is vacsorának valót véletlenül. Ó, és majd` elfelejtettem: remélem nem tervezel elutazni a városból, ha esetleg sérülten találnám meg a hollómat a mostani lövésed miatt. - *Hogy melyikük kapja el a nyílhegyet, neki teljesen mindegy, visszahajítja nekik, aztán dolgavégezetten vissza is slattyog Rilaihoz.
Ha nem tartóztatják.*
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 10:53:50
Üzenet elküldve: 2015-08-09 10:53:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Átmeneti elmebaja által cselekedve úgy tűnik, átütő eredményt ér el. Bár kétséges, hogy a pasas hagyta magát, mert olyan jól elszórakoztatta a csuklóján csüngő morgó-vicsorgó szülemény, vagy tényleg meglepte Rilai akciója. Sosem derül ki. Akárhogy is, a leány diadalittasan átveszi a kulacsot, mohón iszik.*
- Tényleg bántani akartalak. - *Ismeri be tenyérháttal megtörölve ajkait. Vigyorogva szemléli művét a férfi csuklóján.* - Bocs.
*Úgy dönt, mivel fulladtan huzakodtak már jó ideje, most már tényleg engedélyezhet magának egy szusszanásnyi szünetet. A porba huppan, maga alá húzza lábat, karjaival átkulcsolja. Ültében számbaveszi megannyi zúzódását-ütődését. Hamarabb fogy ki az ujjakból, semmint a végére érne. Vidoran megjegyzi:*
- Olyan leszek holnapra, mint a környék színezett hegy- és vízrajza. Egyébként fura dolog ez, amit mondasz. - *Tér vissza a leckére, miközben szórakozottan bámulja Janet meg Hryant, miközben azok egyre eregetik a sudár, sebes gyakorlónyilakat a célbálába.* - Mármint, az ember nem lehet folyton dühös. Pláne nem parancsszóra. Például mikor a macskalények megtámadtak, csomó dolgot éreztem: Ijedtséget, tanácstalanságot, menekülhetnéket. De harag nem volt bennem, ugyanis nincs kire. Ezek szerint te akkor, ott pöccre dühbe jöttél?
*Igazából az egész helyzet újszerű számára, ugyanis nem gyakran szokott dühöngeni. Illetve, ez így ebben a formában nem igaz, mert bár alapból szangvinikus, lobbanékony természet, ám haragja legtöbbször pár perc alatt nyomtalanul el is múlik, akár a nyárközépi zivatarok. Tán soha életében nem táplált hosszútávon rossz érzéseket senki és semmi iránt, mivel időpazarlásnak, hovatovább, betegítő, ragályos rákfenének gondolja, és nem hajlandó teret adni az életében ilyesmiknek, nehogy oly mélyen lelkébe fészkeljék magukat, hogy utána már elkezdje boldog-boldogtalanra kivetíteni, meg kormozott üvegen keresztül látná a világot maga körül, akár a folyton káráló, rosszindulatú, megsavanyodott vénasszonyok, akiket mindenki ívben kerül, ha meglát.*
- Meg nincs is sok dolog az életemben, ami miatt dühös lennék. Ezt magyaráztam pár napja is, hosszasan. - *Pozíciót vált, kezét-lábát elnyújtva hanyatt vágja magát, felhunyorog a felhőtlen kék égboltra, élvezi, ahogy a kora délutáni napsütés végigperzseli bőrét. Rámosolyog a félszeműre.* - Nézz csak körül: minden, ami itt van, csoda. Hogy is lehetnék haragos. Az, hogy az imént neked ugrottam, pillanatnyi elmezavar volt, melyet ezúton mélységesen szánok-bánok. Őszintén kétlem, hogy egy adott éles helyzetben az ellenfél ily türelmesen megvárná, míg extázisba hisztizem magam, hogy ártani tudjak neki.
*Átvitt értelemben, mármint, mert az őket jelen pillanatban körülvevő szín nagyobb jóindulattal sem nevezhető ábrándszépnek: az aréna koszlott homokját itt is-ott is izzadó gyakorlópárok rúgják fel, a felforrósodott talaj felett délibábminta rezeg, ahogy elfordul fektében. Az ormótlan, puritán épület bejáratán szűrve behallatszik az zsúfolt utcák szokásos zsivaja.*
*Átmeneti elmebaja által cselekedve úgy tűnik, átütő eredményt ér el. Bár kétséges, hogy a pasas hagyta magát, mert olyan jól elszórakoztatta a csuklóján csüngő morgó-vicsorgó szülemény, vagy tényleg meglepte Rilai akciója. Sosem derül ki. Akárhogy is, a leány diadalittasan átveszi a kulacsot, mohón iszik.*
- Tényleg bántani akartalak. - *Ismeri be tenyérháttal megtörölve ajkait. Vigyorogva szemléli művét a férfi csuklóján.* - Bocs.
*Úgy dönt, mivel fulladtan huzakodtak már jó ideje, most már tényleg engedélyezhet magának egy szusszanásnyi szünetet. A porba huppan, maga alá húzza lábat, karjaival átkulcsolja. Ültében számbaveszi megannyi zúzódását-ütődését. Hamarabb fogy ki az ujjakból, semmint a végére érne. Vidoran megjegyzi:*
- Olyan leszek holnapra, mint a környék színezett hegy- és vízrajza. Egyébként fura dolog ez, amit mondasz. - *Tér vissza a leckére, miközben szórakozottan bámulja Janet meg Hryant, miközben azok egyre eregetik a sudár, sebes gyakorlónyilakat a célbálába.* - Mármint, az ember nem lehet folyton dühös. Pláne nem parancsszóra. Például mikor a macskalények megtámadtak, csomó dolgot éreztem: Ijedtséget, tanácstalanságot, menekülhetnéket. De harag nem volt bennem, ugyanis nincs kire. Ezek szerint te akkor, ott pöccre dühbe jöttél?
*Igazából az egész helyzet újszerű számára, ugyanis nem gyakran szokott dühöngeni. Illetve, ez így ebben a formában nem igaz, mert bár alapból szangvinikus, lobbanékony természet, ám haragja legtöbbször pár perc alatt nyomtalanul el is múlik, akár a nyárközépi zivatarok. Tán soha életében nem táplált hosszútávon rossz érzéseket senki és semmi iránt, mivel időpazarlásnak, hovatovább, betegítő, ragályos rákfenének gondolja, és nem hajlandó teret adni az életében ilyesmiknek, nehogy oly mélyen lelkébe fészkeljék magukat, hogy utána már elkezdje boldog-boldogtalanra kivetíteni, meg kormozott üvegen keresztül látná a világot maga körül, akár a folyton káráló, rosszindulatú, megsavanyodott vénasszonyok, akiket mindenki ívben kerül, ha meglát.*
- Meg nincs is sok dolog az életemben, ami miatt dühös lennék. Ezt magyaráztam pár napja is, hosszasan. - *Pozíciót vált, kezét-lábát elnyújtva hanyatt vágja magát, felhunyorog a felhőtlen kék égboltra, élvezi, ahogy a kora délutáni napsütés végigperzseli bőrét. Rámosolyog a félszeműre.* - Nézz csak körül: minden, ami itt van, csoda. Hogy is lehetnék haragos. Az, hogy az imént neked ugrottam, pillanatnyi elmezavar volt, melyet ezúton mélységesen szánok-bánok. Őszintén kétlem, hogy egy adott éles helyzetben az ellenfél ily türelmesen megvárná, míg extázisba hisztizem magam, hogy ártani tudjak neki.
*Átvitt értelemben, mármint, mert az őket jelen pillanatban körülvevő szín nagyobb jóindulattal sem nevezhető ábrándszépnek: az aréna koszlott homokját itt is-ott is izzadó gyakorlópárok rúgják fel, a felforrósodott talaj felett délibábminta rezeg, ahogy elfordul fektében. Az ormótlan, puritán épület bejáratán szűrve behallatszik az zsúfolt utcák szokásos zsivaja.*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 10:15:14
Üzenet elküldve: 2015-08-09 10:15:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Madarat tolláról//
*Nagy levegőket véve próbálja csitítani a fájdalmat, miközben még mindig a majdnem tökéletes lövés eredményét nézi. Éppen ezért először nem is veszi észre, hogy a hím mögé lép, csak a derekára fonódó karra, és a vállán pihenő állra eszmél, mintha csak a jól elvégzett munka jutalma lenne. Ajkáról az elégedettség lassan elpárolog, és bár némi büszkeség marad a tekintetében, a mosolya egészen megszelídül.
A mélységi szavainak igazat kell adnia. Tudja jól, hogy nem szabad elveszítenie a hideg fejét, mert akkor csak saját helyzetén ront, és lám, most is hagyta, hogy indulatai vezéreljék mozdulatait. Másodszorra ugyan szépített, hiszen majdnem a tábla legközepét találta el, de éles helyzetben az előbbi hibával az életével is fizethetett volna. Határozott bólintással fogadja végül a tanácsot, majd ellép a hím mellől, hogy helyet adjon neki is a lövéshez.
Kíváncsian várja, miképp áll az íjjal a mélységi, de már az első mozdulatokon látja, ebben nincs gyakorlata. Nem szól, csupán a hím mögött állva figyel rezzenéstelen arccal. Az alap elképzelés a beállással kapcsolatban jó, de még van mit csiszolni rajta. A vesszőt sem úgy fogja, ahogy kellene, és ennek meg is lesz a böjtje. A tollak vágást ejtenek a mélységi ujján, az ideg pedig rendesen megcsapja az alkarját, felhívva a figyelmet a megfelelő fogás és tartás fontosságára. És ha ez még nem lenne elég, a kicsúszott lövedék nemhogy nem talál, de egyenes a sajátjuk mellett lévő tartójáról pattan le.
Tekintete a vessző útját követte, ám most visszavándorol a hímre. Az elharapott káromkodás nélkül is biztosra vette, hogy a kudarc rendesen felbőszítette a mélységit. Odalép Kharasshi mellé, kezét az íjat tartó kézre simítja.*
- Ennek is megvannak a maga fortélyai, mint a kardforgatásnak. Próbáld meg újra. *Ám ezúttal már nem lép el a hím mellől, csupán várja, hogy nekikezdjen a következő lövésnek.*
*Nagy levegőket véve próbálja csitítani a fájdalmat, miközben még mindig a majdnem tökéletes lövés eredményét nézi. Éppen ezért először nem is veszi észre, hogy a hím mögé lép, csak a derekára fonódó karra, és a vállán pihenő állra eszmél, mintha csak a jól elvégzett munka jutalma lenne. Ajkáról az elégedettség lassan elpárolog, és bár némi büszkeség marad a tekintetében, a mosolya egészen megszelídül.
A mélységi szavainak igazat kell adnia. Tudja jól, hogy nem szabad elveszítenie a hideg fejét, mert akkor csak saját helyzetén ront, és lám, most is hagyta, hogy indulatai vezéreljék mozdulatait. Másodszorra ugyan szépített, hiszen majdnem a tábla legközepét találta el, de éles helyzetben az előbbi hibával az életével is fizethetett volna. Határozott bólintással fogadja végül a tanácsot, majd ellép a hím mellől, hogy helyet adjon neki is a lövéshez.
Kíváncsian várja, miképp áll az íjjal a mélységi, de már az első mozdulatokon látja, ebben nincs gyakorlata. Nem szól, csupán a hím mögött állva figyel rezzenéstelen arccal. Az alap elképzelés a beállással kapcsolatban jó, de még van mit csiszolni rajta. A vesszőt sem úgy fogja, ahogy kellene, és ennek meg is lesz a böjtje. A tollak vágást ejtenek a mélységi ujján, az ideg pedig rendesen megcsapja az alkarját, felhívva a figyelmet a megfelelő fogás és tartás fontosságára. És ha ez még nem lenne elég, a kicsúszott lövedék nemhogy nem talál, de egyenes a sajátjuk mellett lévő tartójáról pattan le.
Tekintete a vessző útját követte, ám most visszavándorol a hímre. Az elharapott káromkodás nélkül is biztosra vette, hogy a kudarc rendesen felbőszítette a mélységit. Odalép Kharasshi mellé, kezét az íjat tartó kézre simítja.*
- Ennek is megvannak a maga fortélyai, mint a kardforgatásnak. Próbáld meg újra. *Ám ezúttal már nem lép el a hím mellől, csupán várja, hogy nekikezdjen a következő lövésnek.*
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 10:13:19
Üzenet elküldve: 2015-08-09 10:13:19
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Niras//
*Mynának most esze ágában sincs csínyt elkövetni Niras ellen, mindennél jobban szeret szórakozni, ez pedig hogy egy hozzá hasonlóval játszadozhat végre egy kis kihívás.* ~Még a végén meglep valami újjal és Ryrroson felül teljesít.~
-Remélem engem nem akar kiközösíteni, mert azt rosszul viselném. *Közli huncut mosollyal, Fekete Pille senkié sem lehet.*
-Sajnos nem lehet ennyire okos mindenki, mint te! Pedig tényleg egyszerűbb lenne nyitott ajtóval várni a tolvajokat, akiket egyből felvételiztethet is. ~Az a kis Nyúlánkka remélem már újra az utcán találta magát, vagy megtanult megalázkodni és tudja hol a helye.~
-Oh, alig várom, hogy eljátszhassuk ezt a remekművet! *Hangjában van egy kis cinikusság, hát ha összezavarja egy kicsit Nirast a gyors érzelmi váltásaival, amire gondol érzelemre olyan fejet vág mindig, az álcázásban már nagyon jó és szeret szeszélyesnek látszani.
Mikor le hajol a tőrérét egy szemtelen kéz a hátsójába csíp, akaratlanul is a Kalapos jut eszébe, meg a piaci viselkedése, ez elég kedvromboló is lehetne, de most nem egy olyan öreggel van, ezért elnézi, de mikor megfordul egy jelentőségteljes csúnya nézéssel jelzi a férfinak, hogy ezt még egyszer ne merje.*
-Nem tudod még milyen étvágyam van. *Villant egy pimasz mosolyt, majd belekarol Nirasba és úgy távozik, nem fogja maga mögé engedni a másikat az is biztos.*
*Mynának most esze ágában sincs csínyt elkövetni Niras ellen, mindennél jobban szeret szórakozni, ez pedig hogy egy hozzá hasonlóval játszadozhat végre egy kis kihívás.* ~Még a végén meglep valami újjal és Ryrroson felül teljesít.~
-Remélem engem nem akar kiközösíteni, mert azt rosszul viselném. *Közli huncut mosollyal, Fekete Pille senkié sem lehet.*
-Sajnos nem lehet ennyire okos mindenki, mint te! Pedig tényleg egyszerűbb lenne nyitott ajtóval várni a tolvajokat, akiket egyből felvételiztethet is. ~Az a kis Nyúlánkka remélem már újra az utcán találta magát, vagy megtanult megalázkodni és tudja hol a helye.~
-Oh, alig várom, hogy eljátszhassuk ezt a remekművet! *Hangjában van egy kis cinikusság, hát ha összezavarja egy kicsit Nirast a gyors érzelmi váltásaival, amire gondol érzelemre olyan fejet vág mindig, az álcázásban már nagyon jó és szeret szeszélyesnek látszani.
Mikor le hajol a tőrérét egy szemtelen kéz a hátsójába csíp, akaratlanul is a Kalapos jut eszébe, meg a piaci viselkedése, ez elég kedvromboló is lehetne, de most nem egy olyan öreggel van, ezért elnézi, de mikor megfordul egy jelentőségteljes csúnya nézéssel jelzi a férfinak, hogy ezt még egyszer ne merje.*
-Nem tudod még milyen étvágyam van. *Villant egy pimasz mosolyt, majd belekarol Nirasba és úgy távozik, nem fogja maga mögé engedni a másikat az is biztos.*
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 09:41:57
Üzenet elküldve: 2015-08-09 09:41:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Myna //
* Habár egyre közelebb kerülnek egymáshoz, azért Niras odafigyel a lányra, nehogy valami csínyt kövessen el, vele szemben. Mindenesetre a poén is ül, s a célzások is rendre betalálnak. *
- Eszem ágában sincs pazarolni. Az ilyesmihez túl önző vagyok. -
* Jelenti ki határozottan, s igazat is mond, hisz igazi opportunista, akinél a kellemeset a hasznossal egybekötni sohasem eltékozolandó. *
- Igazán ráparancsolhatna valamelyik léhűtőre, vagy akár nyitva is hagyhatná, s akkor elég lenne csak odatekinteni. -
* Fejtegeti a bárd, hisz ő maga ezt tenné. *
- Myna! Egy igazi művész nem reménykedik, hanem tesz azért, hogy a műve elkészüljön. Szerencsére ez már megvan komponálva, nekünk csak jól kell eljátszanunk. -
* Mondja bizakodóan, s ahogy ott állnak, szinte összeforrva, mintha az idő is kellemesebb lenne. Ekkor pedig elcsattan az első csók, ami valószínűleg nem az utolsó lesz ma. Egy rövid ölelést követően jelzi, hogy akár indulhatnának is, majd lehajol a tőréért. A bárd ezt a pillanatot használja ki egy kis szemtelenségre. Mikor a lány lehajol, villan a keze, s finoman belecsíp a feszes, kemény hátsóba. *
- Vigyázz az előétellel, hogy maradjon hely a főfogásnak is. -
* Villantja meg farkasvigyorát, ha Myna felnéz, aztán lassan megindul a nő után. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 12:07:18, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (valószínüleg és minden esetre helyett valószínűleg és mindenesetre).
* Habár egyre közelebb kerülnek egymáshoz, azért Niras odafigyel a lányra, nehogy valami csínyt kövessen el, vele szemben. Mindenesetre a poén is ül, s a célzások is rendre betalálnak. *
- Eszem ágában sincs pazarolni. Az ilyesmihez túl önző vagyok. -
* Jelenti ki határozottan, s igazat is mond, hisz igazi opportunista, akinél a kellemeset a hasznossal egybekötni sohasem eltékozolandó. *
- Igazán ráparancsolhatna valamelyik léhűtőre, vagy akár nyitva is hagyhatná, s akkor elég lenne csak odatekinteni. -
* Fejtegeti a bárd, hisz ő maga ezt tenné. *
- Myna! Egy igazi művész nem reménykedik, hanem tesz azért, hogy a műve elkészüljön. Szerencsére ez már megvan komponálva, nekünk csak jól kell eljátszanunk. -
* Mondja bizakodóan, s ahogy ott állnak, szinte összeforrva, mintha az idő is kellemesebb lenne. Ekkor pedig elcsattan az első csók, ami valószínűleg nem az utolsó lesz ma. Egy rövid ölelést követően jelzi, hogy akár indulhatnának is, majd lehajol a tőréért. A bárd ezt a pillanatot használja ki egy kis szemtelenségre. Mikor a lány lehajol, villan a keze, s finoman belecsíp a feszes, kemény hátsóba. *
- Vigyázz az előétellel, hogy maradjon hely a főfogásnak is. -
* Villantja meg farkasvigyorát, ha Myna felnéz, aztán lassan megindul a nő után. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 12:07:18, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (valószínüleg és minden esetre helyett valószínűleg és mindenesetre).
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 09:13:12
Üzenet elküldve: 2015-08-09 09:13:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Madarat tolláról//
*Újabb vessző kerül az idegre, ám ezúttal a mozdulat is más. A neki kijáró liturgiában foglalja el helyét. Ezek a sudár gyilkosok nem egyet ragadtak magukkal övéi közül. Bizony, lidérces álmok boszorkányóráján hallja még az íjhúrok tompa pendülését, a vesszők leget szelő suhanását és a hangot, ahogy élő húst, csontot érnek. Semmit nem láttak, hallottak ezen kívül ott a tisztáson azon az alkonyaton, pedig messze volt a fák gyűrűje. A találatok mégis halált arattak. Ez az, amiért gyűlölet és csodálat elegyedik a hímben e fegyver iránt. De ez most nem az emlékezés ideje, sem pedig a bosszúé. Pedig ahogy Ydriss ott áll elégedetten, találatára büszkén, nem tudja nem belelátni fivérei gyilkosait, akik talán épp így mosolyogtak húst tépő lövésük felett.
Nem akar most ezzel gondolni. Az átkozott fegyver titkát akarja, és meg is fogja kapni.
A fakóvérű nőstény mögé lép és ép oldala felől átkarolja a derekát. Ydriss vállára hajtja az állát, úgy tekint a tábla felé.*
~ Ügyes lány. ~
- Az indulat önmagában csak csapongó, vad bestia. A szájába zablát a hideg fej ad. Tudd, hogy mit akarsz. Ha az akarat a szenvedély fókusza, a kezed alá dolgozik, ami eddig csak görcsbe rántott.
*Eztán helyet kér magának és elsőre magától próbálja, mire is megy az íjjal. Nem tűnt olyan bonyolult dolognak. Valószínűleg ha rájön a nyitjára, inkább csak gyakorlás kérdése a dolog.
Az idegre illeszti a vesszőt, bár, mivel fogalma sincs az egészről, a vezértoll állásával nem nagyon foglalkozik. Az ideghez fogja, de amilyen egyszerűnek tűnt nézni, olyan nyakatekert a művelet most. A vessző gyakorlóheggyel ellátott vége nyeklik, bicsaklik az íjat markoló kezéről, ahogy próbálja megfeszíteni. Azért nem adja fel és addig ügyeskedik, míg minden a helyén marad. Mi tagadás, sikerült egy elég erős íjat is kiválasztania, de ha valami, hát nem az ereje fog Kharasshin kifogni.
Kényelmetlen az egész tartás, azt se tudja, jól áll-e egyáltalán, és ez nagyon zavarja. Már most úgy érzi, bolondot csinál magából. Hát még mikor a lövés gyakorlatilag kicsúszik az ujjai közül, az ideg pedig olyat csap a hím alkarjára, hogy azt már észre se veszi, hogy a toll is elvágta az ujját.
A vessző valahol a szomszéd céltábla tartóján pattan meg, hogy onnan a jó ég tudja merre csapódjon. Valószínűleg az egyik közeli fa lombkoronájában tarol az íj ereje adta nem kis lendület maradéka, mert a hangok alapján mintha felriasztotta volna a hűsölő városi varjakat. De Kharasshinak kisebb gondja is nagyobb annál a rohadt vesszőnél.*
- Hogy a rohadás essen ebbe a... *a cifrább részét azért elharapja, de legszívesebben itt helyben pozdorjává aprítaná ezt a vacakot a kardjával. Szinte szétveti az indulat, hogy nem tehet kárt abban a megátalkodott holmiban, hiszen a Barakk gyakorlófegyverei közt van lajstromba véve. Persze nem mintha nem jutna eszébe, hogy bőven megérné utólag megtéríteni a kárt. Tűzrevaló szemét!*
*Újabb vessző kerül az idegre, ám ezúttal a mozdulat is más. A neki kijáró liturgiában foglalja el helyét. Ezek a sudár gyilkosok nem egyet ragadtak magukkal övéi közül. Bizony, lidérces álmok boszorkányóráján hallja még az íjhúrok tompa pendülését, a vesszők leget szelő suhanását és a hangot, ahogy élő húst, csontot érnek. Semmit nem láttak, hallottak ezen kívül ott a tisztáson azon az alkonyaton, pedig messze volt a fák gyűrűje. A találatok mégis halált arattak. Ez az, amiért gyűlölet és csodálat elegyedik a hímben e fegyver iránt. De ez most nem az emlékezés ideje, sem pedig a bosszúé. Pedig ahogy Ydriss ott áll elégedetten, találatára büszkén, nem tudja nem belelátni fivérei gyilkosait, akik talán épp így mosolyogtak húst tépő lövésük felett.
Nem akar most ezzel gondolni. Az átkozott fegyver titkát akarja, és meg is fogja kapni.
A fakóvérű nőstény mögé lép és ép oldala felől átkarolja a derekát. Ydriss vállára hajtja az állát, úgy tekint a tábla felé.*
~ Ügyes lány. ~
- Az indulat önmagában csak csapongó, vad bestia. A szájába zablát a hideg fej ad. Tudd, hogy mit akarsz. Ha az akarat a szenvedély fókusza, a kezed alá dolgozik, ami eddig csak görcsbe rántott.
*Eztán helyet kér magának és elsőre magától próbálja, mire is megy az íjjal. Nem tűnt olyan bonyolult dolognak. Valószínűleg ha rájön a nyitjára, inkább csak gyakorlás kérdése a dolog.
Az idegre illeszti a vesszőt, bár, mivel fogalma sincs az egészről, a vezértoll állásával nem nagyon foglalkozik. Az ideghez fogja, de amilyen egyszerűnek tűnt nézni, olyan nyakatekert a művelet most. A vessző gyakorlóheggyel ellátott vége nyeklik, bicsaklik az íjat markoló kezéről, ahogy próbálja megfeszíteni. Azért nem adja fel és addig ügyeskedik, míg minden a helyén marad. Mi tagadás, sikerült egy elég erős íjat is kiválasztania, de ha valami, hát nem az ereje fog Kharasshin kifogni.
Kényelmetlen az egész tartás, azt se tudja, jól áll-e egyáltalán, és ez nagyon zavarja. Már most úgy érzi, bolondot csinál magából. Hát még mikor a lövés gyakorlatilag kicsúszik az ujjai közül, az ideg pedig olyat csap a hím alkarjára, hogy azt már észre se veszi, hogy a toll is elvágta az ujját.
A vessző valahol a szomszéd céltábla tartóján pattan meg, hogy onnan a jó ég tudja merre csapódjon. Valószínűleg az egyik közeli fa lombkoronájában tarol az íj ereje adta nem kis lendület maradéka, mert a hangok alapján mintha felriasztotta volna a hűsölő városi varjakat. De Kharasshinak kisebb gondja is nagyobb annál a rohadt vesszőnél.*
- Hogy a rohadás essen ebbe a... *a cifrább részét azért elharapja, de legszívesebben itt helyben pozdorjává aprítaná ezt a vacakot a kardjával. Szinte szétveti az indulat, hogy nem tehet kárt abban a megátalkodott holmiban, hiszen a Barakk gyakorlófegyverei közt van lajstromba véve. Persze nem mintha nem jutna eszébe, hogy bőven megérné utólag megtéríteni a kárt. Tűzrevaló szemét!*
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 01:42:00
Üzenet elküldve: 2015-08-09 01:42:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Niras//
*A bárd replikázására már csak felkuncog, nem fűz hozzá többet szót, épp eleget szántak már rá.*
-Az biztos. *Ismét el neveti magát, elég gyenge vicc volt, de értékeli még ezt is Myna.*
-Remélem is, hogy eléggé kihasználjuk, kár lenne elpazarolni az adottságok adta lehetőségeket! *Bár a táncban nem sokat mutatta ki hajlékonyságát eddig, mert a társas tánc nem arról szól, de reméli ez még hasznára válhat később a szálláson.*
-Vezér létére elég rossz lehet ajtó nyitogatónak lennie, de hát valakinek azt is kell és azok se mi leszünk! *Néz huncut mosollyal és gyönyörködik az előbbi kék felcsillanó szemekben.*
-Hát gondoskodj róla, hogy elég legyen az a pár óra is, de reménykedj. *Mondja kicsit kacéran nézve zöldjeivel már és kihallani, hogy már kíváncsi a férfi teljesítményére.
Elmosolyodik, hogy jó ételek vannak a Pegazusban, de az előételes rész már jobban beindítja a fantáziáját is.*
-Akkor én az előétellel kezdeném, ha már ilyen szépen felajánlkozik nekem! *Nagyon tetszik neki Niras csábosító és határozott hangja és kicsit szaporábban veszi a levegőt, ahogy a simogatás már ölelésbe megy át, majd egyik kezével magához fordítja Myna szép kis arcát, aki nem ellenkezik és viszonozza a gyengéd csókot. A lány közben megfordul, hogy szembe kerüljön újra a fekete hajúval és vissza ölelhesse.*
-Talán elindulhatnánk akkor, mert már nagyon éhes vagyok! *Néz lélekbemaróan csábosan Nirasra, ha valaki Pillét beindítja, akkor nem ajánlott visszakozni, nem hiába nyögi ennek súlyát még a mai napig valaki. Myna a nyakon át font ölelésből kecsesen húzza le kezeit a férfi mellkasán át, majd a hasánál válik el annak testétől, hogy most már tényleg indulhatnának. Hátat is fordít, hogy fel vegye a földre ejtett fatőrét, amit leadva meg kapja az igazi díszes tőrét majd.*
*A bárd replikázására már csak felkuncog, nem fűz hozzá többet szót, épp eleget szántak már rá.*
-Az biztos. *Ismét el neveti magát, elég gyenge vicc volt, de értékeli még ezt is Myna.*
-Remélem is, hogy eléggé kihasználjuk, kár lenne elpazarolni az adottságok adta lehetőségeket! *Bár a táncban nem sokat mutatta ki hajlékonyságát eddig, mert a társas tánc nem arról szól, de reméli ez még hasznára válhat később a szálláson.*
-Vezér létére elég rossz lehet ajtó nyitogatónak lennie, de hát valakinek azt is kell és azok se mi leszünk! *Néz huncut mosollyal és gyönyörködik az előbbi kék felcsillanó szemekben.*
-Hát gondoskodj róla, hogy elég legyen az a pár óra is, de reménykedj. *Mondja kicsit kacéran nézve zöldjeivel már és kihallani, hogy már kíváncsi a férfi teljesítményére.
Elmosolyodik, hogy jó ételek vannak a Pegazusban, de az előételes rész már jobban beindítja a fantáziáját is.*
-Akkor én az előétellel kezdeném, ha már ilyen szépen felajánlkozik nekem! *Nagyon tetszik neki Niras csábosító és határozott hangja és kicsit szaporábban veszi a levegőt, ahogy a simogatás már ölelésbe megy át, majd egyik kezével magához fordítja Myna szép kis arcát, aki nem ellenkezik és viszonozza a gyengéd csókot. A lány közben megfordul, hogy szembe kerüljön újra a fekete hajúval és vissza ölelhesse.*
-Talán elindulhatnánk akkor, mert már nagyon éhes vagyok! *Néz lélekbemaróan csábosan Nirasra, ha valaki Pillét beindítja, akkor nem ajánlott visszakozni, nem hiába nyögi ennek súlyát még a mai napig valaki. Myna a nyakon át font ölelésből kecsesen húzza le kezeit a férfi mellkasán át, majd a hasánál válik el annak testétől, hogy most már tényleg indulhatnának. Hátat is fordít, hogy fel vegye a földre ejtett fatőrét, amit leadva meg kapja az igazi díszes tőrét majd.*
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-09 01:04:09
Üzenet elküldve: 2015-08-09 01:04:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Myna //
- Ebben egyre biztosabb vagyok. Te egy kész veszedelem vár ránk, férfiakra. -
* Replikázik a sejtelmes feleletre a bárd. Azt már az ittlétük kezdetétől sejti, hogy köztük meglesz az együttműködéshez szükséges bizalom. *
- Látod, táncos vércse is talál szemet! -
* Próbálkozik, bár érzi, hogy ez, főleg tőle, elég gyengére sikeredett. *
- Ebben az esetben pedig igencsak formás testről van szó. És a kihasználásról is gondoskodunk majd. -
* Mondja, s szemei felcsillannak. *
- Na igen, Morf talán most is az ajtónálló szerepét tölti be! -
* Mosolyodik el az elképzelésen, de örül, hogy a lány is osztja a véleményét. *
- Remélem elég lesz az a pár óra. Megtisztel, kisasszony, hogy kísérőmnek szegődik. -
* Feleli a felkérés elfogadására, s hangjából hallatszik, hogy már várja a percet. *
- Nem baj az, elég jó konyhája van a fogadónak, így a kevés is elég. -
* Meséli, felidézve a pegazusos tapasztalatait. *
- Viszont, étvágygerjesztővel magam is szolgálhatok! -
* Hangja egyszerre csábító és határozott, ahogy keze most inkább ölel, mint simogat, majd egyik kezével maga felé fordítja a lány arcát, s amennyiben Myna nem ellenkezik, gyengéden megcsókolja. Nem túl hosszan, de elég ideig ahhoz, hogy érezze a szőkeség, hogy érdekes estéjük lesz. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 12:06:02, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (kisér helyett kísér).
- Ebben egyre biztosabb vagyok. Te egy kész veszedelem vár ránk, férfiakra. -
* Replikázik a sejtelmes feleletre a bárd. Azt már az ittlétük kezdetétől sejti, hogy köztük meglesz az együttműködéshez szükséges bizalom. *
- Látod, táncos vércse is talál szemet! -
* Próbálkozik, bár érzi, hogy ez, főleg tőle, elég gyengére sikeredett. *
- Ebben az esetben pedig igencsak formás testről van szó. És a kihasználásról is gondoskodunk majd. -
* Mondja, s szemei felcsillannak. *
- Na igen, Morf talán most is az ajtónálló szerepét tölti be! -
* Mosolyodik el az elképzelésen, de örül, hogy a lány is osztja a véleményét. *
- Remélem elég lesz az a pár óra. Megtisztel, kisasszony, hogy kísérőmnek szegődik. -
* Feleli a felkérés elfogadására, s hangjából hallatszik, hogy már várja a percet. *
- Nem baj az, elég jó konyhája van a fogadónak, így a kevés is elég. -
* Meséli, felidézve a pegazusos tapasztalatait. *
- Viszont, étvágygerjesztővel magam is szolgálhatok! -
* Hangja egyszerre csábító és határozott, ahogy keze most inkább ölel, mint simogat, majd egyik kezével maga felé fordítja a lány arcát, s amennyiben Myna nem ellenkezik, gyengéden megcsókolja. Nem túl hosszan, de elég ideig ahhoz, hogy érezze a szőkeség, hogy érdekes estéjük lesz. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 12:06:02, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (kisér helyett kísér).
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 23:23:36
Üzenet elküldve: 2015-08-08 23:23:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Niras//
-Mindenkinek jobb, ha vigyáz magára amikor velem van általában. *Feleli ravaszul és titokzatosan, nem kell mindenről tudnia, főleg mivel egy csapathoz fognak tartozni, így őt nem fenyegeti a tőre pengéje ébredése előtt.*
-Akkor tényleg rokon lelkek vagyunk! ~Ha kapunk közös munkát élvezni fogjuk az már biztos.~
-Az emberi test a legjobb eszköz, főleg ha jól megformált és ki tudjuk élvezni minden előnyét! *Mikor megfordul utána már kezd egyre jobban felizzani körülöttük a levegő.*
-Hát igen ott túl sokan vannak és csak érkeznek az újak is. *Veti el ő is Anor hát ötletét is. A férfi egyre közelebb hajolva a szőkeséghez folytatja mondatait.*
-Talán pár óra még bele fér, hogy ne késsünk el a megnyitótáncomról! *Kuncog halkan, mert társáról azt hallotta szeret késni, amit a kikötőben tapasztalt is. A következő mondatnál már szinte orruk is összeér, az ilyen közeledés már a lányt is jobban feltüzeli.*
-Jól hangzik, elfogadom a táncfelkérést a Pegazusban! *Mielőtt megpörgeti a lányt, már szinte megcsókolja, de mégsem. ~Játszik itt velem, mint macska az egérrel, pedig ezt én szoktam.~ Miközben pördül egy pillanatra félrenéz és mikor újra ugyanarra a pontra néz már nem látja, amit az előbb, mintha a saját fejét látta volna visszaköszönni, de az lehetetlen.*
-Azt hiszem én is éhes vagyok, bár nem vagyok olyan nagy étkű, mint tánc közben szoktam. *Mivel háttal van így tovább ringatva testét dörgölőzik Nirashoz.*
-Mindenkinek jobb, ha vigyáz magára amikor velem van általában. *Feleli ravaszul és titokzatosan, nem kell mindenről tudnia, főleg mivel egy csapathoz fognak tartozni, így őt nem fenyegeti a tőre pengéje ébredése előtt.*
-Akkor tényleg rokon lelkek vagyunk! ~Ha kapunk közös munkát élvezni fogjuk az már biztos.~
-Az emberi test a legjobb eszköz, főleg ha jól megformált és ki tudjuk élvezni minden előnyét! *Mikor megfordul utána már kezd egyre jobban felizzani körülöttük a levegő.*
-Hát igen ott túl sokan vannak és csak érkeznek az újak is. *Veti el ő is Anor hát ötletét is. A férfi egyre közelebb hajolva a szőkeséghez folytatja mondatait.*
-Talán pár óra még bele fér, hogy ne késsünk el a megnyitótáncomról! *Kuncog halkan, mert társáról azt hallotta szeret késni, amit a kikötőben tapasztalt is. A következő mondatnál már szinte orruk is összeér, az ilyen közeledés már a lányt is jobban feltüzeli.*
-Jól hangzik, elfogadom a táncfelkérést a Pegazusban! *Mielőtt megpörgeti a lányt, már szinte megcsókolja, de mégsem. ~Játszik itt velem, mint macska az egérrel, pedig ezt én szoktam.~ Miközben pördül egy pillanatra félrenéz és mikor újra ugyanarra a pontra néz már nem látja, amit az előbb, mintha a saját fejét látta volna visszaköszönni, de az lehetetlen.*
-Azt hiszem én is éhes vagyok, bár nem vagyok olyan nagy étkű, mint tánc közben szoktam. *Mivel háttal van így tovább ringatva testét dörgölőzik Nirashoz.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 22:58:03
Üzenet elküldve: 2015-08-08 22:58:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Myna //
* Egyre forróbb a helyzet, de úgy tűnik, hogy mégsem akar egyikük sem a tüzzel játszani. Legalábbis egyelőre. *
- Ebben biztos is vagyok. -
* Válaszolja, s közben rá is bólint szavaira mosolyogva. A következő szavakra azonban összehúzza szemeit ravaszul. *
- Nocsak, csak nem egy éjjeli pillangóval van dolgom? Akkor jobb lesz, ha vigyázok magamra. -
* Jelenti ki kacagva, de egy percre sem engedi el a lányt. Egy egy kis simítást, röpke érintést belecsempészik a táncba, míg beszél. *
- Lehetek akármilyen jó társalgó, vagy zenész, esetleg szerető, igazán itt érzem otthon magam. -
* Mondja, majd kiegyenesedik. *
- Eszköz, de nem akármilyen. Nem csak használom, hanem élvezem is. -
* Aztán megfordul a zöldszemű, s némileg komolyabbra fordul a beszélgetés. *
- Talán tudok. Az Anor ház nem alkalmas, annál nyugodtabb helyre van szükségünk. Olyanra, ahol kettesben lehetünk. -
* Hangja egyre halkul, közben pedig egyre közelebb hajol a lányhoz. *
- Ez egy nagyon komoly tánc, egész embert kíván. Nem szabad, hogy megzavarjanak, mert ez a tánc akár órákig is járható. -
* Suttogja, s orra már Mynáéhoz ér, lehellete pedig szinte perzselheti a Pille arcát. *
- Olyan hely kell, mint mondjuk a pegazus. Gyere, s táncolj velem. -
* Kéri Mynát, s ekkor ajkai már szinte érintik a lányét. Azonban mielőtt csókba fordulna, Niras hirtelen megperdíti a lányt, hogy háttal álljon neki, úgy folytatja. *
- De előbb, együnk valamit. Ez a sok tánc meghozta az étvágyamat. -
* Mondja somolyogva, feltéve, hogy eléri a kívánt reakciót. *
* Egyre forróbb a helyzet, de úgy tűnik, hogy mégsem akar egyikük sem a tüzzel játszani. Legalábbis egyelőre. *
- Ebben biztos is vagyok. -
* Válaszolja, s közben rá is bólint szavaira mosolyogva. A következő szavakra azonban összehúzza szemeit ravaszul. *
- Nocsak, csak nem egy éjjeli pillangóval van dolgom? Akkor jobb lesz, ha vigyázok magamra. -
* Jelenti ki kacagva, de egy percre sem engedi el a lányt. Egy egy kis simítást, röpke érintést belecsempészik a táncba, míg beszél. *
- Lehetek akármilyen jó társalgó, vagy zenész, esetleg szerető, igazán itt érzem otthon magam. -
* Mondja, majd kiegyenesedik. *
- Eszköz, de nem akármilyen. Nem csak használom, hanem élvezem is. -
* Aztán megfordul a zöldszemű, s némileg komolyabbra fordul a beszélgetés. *
- Talán tudok. Az Anor ház nem alkalmas, annál nyugodtabb helyre van szükségünk. Olyanra, ahol kettesben lehetünk. -
* Hangja egyre halkul, közben pedig egyre közelebb hajol a lányhoz. *
- Ez egy nagyon komoly tánc, egész embert kíván. Nem szabad, hogy megzavarjanak, mert ez a tánc akár órákig is járható. -
* Suttogja, s orra már Mynáéhoz ér, lehellete pedig szinte perzselheti a Pille arcát. *
- Olyan hely kell, mint mondjuk a pegazus. Gyere, s táncolj velem. -
* Kéri Mynát, s ekkor ajkai már szinte érintik a lányét. Azonban mielőtt csókba fordulna, Niras hirtelen megperdíti a lányt, hogy háttal álljon neki, úgy folytatja. *
- De előbb, együnk valamit. Ez a sok tánc meghozta az étvágyamat. -
* Mondja somolyogva, feltéve, hogy eléri a kívánt reakciót. *
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 20:49:52
Üzenet elküldve: 2015-08-08 20:49:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Niras//
-Nem minden napi igen, ebben biztos lehetsz. *Mondja kicsit titokzatosan, mert ha jobban ismerné, lehet nem próbálkozna ennyire nála a helyes bárd.*
-Ha megnyugtat, csak akkor pirulok el ha túl csípőset eszem egy jó ideje, megkockáztatom voltam annyi férfival, mint te nővel. *Hangja kicsit sejtetős, de már leeshetett Nirasnak is, hogy valószínű egy kurtizánszerűség lehet a lány.*
-Akkor szerencséd van, hogy találkoztunk, én sosem utasítok vissza táncot! *Szemeibe mintha némi enyhülés lenne, de még mindig nem árul el semmi valós érzelmet, csak csábosan néz zöld szemeivel.*
-A tánc felszabadít és olyankor szárnyalunk, mindegy hol és mikor, a lényeg az érzés... te is így vagy vele? *Kíváncsian várja a választ, mit jelent partnerének a tánc.
Mikor megfordul és a kékekbe mélyeszti szemeit, a férfi a keze kalandozni kezd a hátán, csípőjén, majd egész fel halad a nyakig, ahol finoman félre hajlítja Myna fejét, aki még bele is játszik a mozdulatba és hagyja, hogy a másik ajkaival kényeztesse a finom bőrén.* ~Ó, csak megtáncoltatnál engem máshol is.~
-Ó milyen kár *játszik rá kicsit.* És hol van rá a megfelelő hely? Talán ismersz olyat a közelben? *Súgja vissza a puszi után a másik fülébe szájával érintve a fülcimpáit, majd mikor elhajol ő is szinte rá lehel Niras arcára egy lágy puha hosszú puszit.*
-Nem minden napi igen, ebben biztos lehetsz. *Mondja kicsit titokzatosan, mert ha jobban ismerné, lehet nem próbálkozna ennyire nála a helyes bárd.*
-Ha megnyugtat, csak akkor pirulok el ha túl csípőset eszem egy jó ideje, megkockáztatom voltam annyi férfival, mint te nővel. *Hangja kicsit sejtetős, de már leeshetett Nirasnak is, hogy valószínű egy kurtizánszerűség lehet a lány.*
-Akkor szerencséd van, hogy találkoztunk, én sosem utasítok vissza táncot! *Szemeibe mintha némi enyhülés lenne, de még mindig nem árul el semmi valós érzelmet, csak csábosan néz zöld szemeivel.*
-A tánc felszabadít és olyankor szárnyalunk, mindegy hol és mikor, a lényeg az érzés... te is így vagy vele? *Kíváncsian várja a választ, mit jelent partnerének a tánc.
Mikor megfordul és a kékekbe mélyeszti szemeit, a férfi a keze kalandozni kezd a hátán, csípőjén, majd egész fel halad a nyakig, ahol finoman félre hajlítja Myna fejét, aki még bele is játszik a mozdulatba és hagyja, hogy a másik ajkaival kényeztesse a finom bőrén.* ~Ó, csak megtáncoltatnál engem máshol is.~
-Ó milyen kár *játszik rá kicsit.* És hol van rá a megfelelő hely? Talán ismersz olyat a közelben? *Súgja vissza a puszi után a másik fülébe szájával érintve a fülcimpáit, majd mikor elhajol ő is szinte rá lehel Niras arcára egy lágy puha hosszú puszit.*
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 20:23:25
Üzenet elküldve: 2015-08-08 20:23:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Myna //
* Igaz, hogy nem adja könnyen magát, viszont azt sem tagadja Myna, hogy tetszik neki a bárd. *
- Ennek igazán örülök. Főleg, mert te egy nem mindennapi lány vagy. -
* Dobja vissza a labdát, de hiába, mert Myna tovább hecceli. *
- Pedig, kissé elfancsalodtam, mert nem omlottál a karjaimba, fülig vörösödve. -
* Mondja színlelt csalódottsággal a hangjában. *
- Bár tény és való, hogy ez a tánc önmagában megéri a fáradságot. Ritkán van alkalmam olyannal táncolni, aki majdnem olyan jó, mint én. -
* Próbálkozik, ám torkára forr a szó, hisz Myna olyan táncot kezd el lejteni, ami a legtöbb férfit már arra ösztönözné, hogy morogva teperje le a lányt. Niras azonban inkább igyekszik viszonozni a kedvességet. *
~ Jól van, te akartad!~
* Mosolyodik el magában, majd ahogy a lány szembe fordul vele, keze kalandozni kezdenek, miközben tartja a ritmust. Végigsiklanak a hát ívén, majd a csípőnél indul vissza fölfelé, s mikor eléri a nyakat, finoman félrefordítja a csinos arcot, hogy ajkaival lehellet finoman szántson végig a finom bőrön. *
- Van még egy táncom, bár az nem erre a helyre való azt hiszem. De talán ismered te is. -
* Suttogja, ahogy a nyaktól elér a fülig, majd egy apró puszit ad a szőkeség arcára. *
* Igaz, hogy nem adja könnyen magát, viszont azt sem tagadja Myna, hogy tetszik neki a bárd. *
- Ennek igazán örülök. Főleg, mert te egy nem mindennapi lány vagy. -
* Dobja vissza a labdát, de hiába, mert Myna tovább hecceli. *
- Pedig, kissé elfancsalodtam, mert nem omlottál a karjaimba, fülig vörösödve. -
* Mondja színlelt csalódottsággal a hangjában. *
- Bár tény és való, hogy ez a tánc önmagában megéri a fáradságot. Ritkán van alkalmam olyannal táncolni, aki majdnem olyan jó, mint én. -
* Próbálkozik, ám torkára forr a szó, hisz Myna olyan táncot kezd el lejteni, ami a legtöbb férfit már arra ösztönözné, hogy morogva teperje le a lányt. Niras azonban inkább igyekszik viszonozni a kedvességet. *
~ Jól van, te akartad!~
* Mosolyodik el magában, majd ahogy a lány szembe fordul vele, keze kalandozni kezdenek, miközben tartja a ritmust. Végigsiklanak a hát ívén, majd a csípőnél indul vissza fölfelé, s mikor eléri a nyakat, finoman félrefordítja a csinos arcot, hogy ajkaival lehellet finoman szántson végig a finom bőrön. *
- Van még egy táncom, bár az nem erre a helyre való azt hiszem. De talán ismered te is. -
* Suttogja, ahogy a nyaktól elér a fülig, majd egy apró puszit ad a szőkeség arcára. *
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 19:12:23
Üzenet elküldve: 2015-08-08 19:12:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Csoportos gyakorlás //
*Nem tartja számszerűen nyilván, hogy hányadik alkalommal is történik, de amikor megérzi, elégedett mosollyal az arcán tekint Rilaira. Elégedettséggel és egyértelmű büszkeséggel is, mert még ha a kérdésként megfogalmazott tanácstalanság rá is döbbenti Khant, hogy a lány tudta nélkül lelt rá a válaszra, mostantól már csak annyi a dolga, hogy több, hasonló szituációba keverje partnerét. Az ismétlések során rá fog eszmélni, hogy benne az elszánás mitől tűnik szilárdabbnak mint előzőleg, s hogy egy ütés (még ha csak pofon is), vagy egy vágás (még ha csak fogak is ejtik a bőrön) mitől lesznek akkurátusabbak, célirányosabbak.
A megfelelő mederben tartott harag, a lángolva életre kelő düh az, ami erővel ruházza fel az apróbb termetűt, és amikor végre célpontot is talál magának, többé nem feleslegesen pazarolt forrása az energiának, hanem megfelelő elegy ahhoz, hogy létrejöjjön belőle az ártó szándék.
Ez az, ami megnyerhet egy párharcot jóval azelőtt, hogy a felek pengét rántanának egymásra. A hegyvidék remeteéletű szerzetesei is erről beszélnek, amikor az egymásnak feszülő szellemek küzdését festik meg homályos utalásokkal. Rilai egészen idáig nem tehetett Khan kárára, mert hiányzott belőle a szándék, annak szilárd akarata, hogy valóban bántani is akarja a félszeműt.*
~ Ügyes lány. ~
*A folytatásról is vannak elképzelései, de a fellobbant tüzet nem akarná éledése pillanatában eltaposni, szoktassa csak magát hozzá a lány, ugyanakkor kelljen minél ritkábban oldala mellé szólítani. A harcosokat szeretik olyannak látni, amit közülük valószínűleg csak kevesen igazolnának a gyakorlatban, de nem mind vágyja szüntelen az acélcsengést, az egymásnak feszülő indulatokat. Ez még persze nem teszi őket e kor meg nem értett művészeivé, de a fekete és fehér között bőven akad még árnyalat a soraikban.
Rilai tehát, felismervén a kiúttalanságot ebből a helyzetből, beveti a végsőnek szánt eszközöket, és előbb harap, majd rúg is, mindkettőt kellően érzékeny ponton. Talán tudna ellene a szemkötős tenni, talán a lányból kirobbanó harag meglepte annyira, hogy elveszítse lélekjelenlétét elég időre a két sunyin kivitelezett támadáshoz, mindenesetre az biztosnak látszik, hogy a csuklóját és könyökét ragadó karok szorítása enyhül, utóbb meg is szabadítja magát tőlük. Zárásul megkapja azt a látványt, ahogy Khan testsúlyának oroszlánrészét kénytelen egy ideig másik lábára helyezni, kézfején pedig egy takaros rendben tartott fogsor mintázata fog majd vöröslő foltot hagyni. A harapás nyomán serkenő vért egyszerűen lerázza kezéről, mintha ennek tudata a legkevésbé sem számítana zavaró faktornak.*
- Ha azzal jár, akkor igen, szájrángással, vicsorgással, kiáltással. Mindegyik jó lehet hozzá, hogy legyőzd az ellenfeled és magad. - *Szerencséjükre szolgál, hogy Khan az ivótömlőjét ma reggel friss vízzel töltette meg, és a páros most érkezett el egy olyan csúcspontjához a gyakorlatozásnak, ami után jól fog esni fejnek és gyomornak is az a víz. Elsőként a lánynak ajánlja fel, kiérdemelte és Khan továbbra is büszke rá, még ha Rilai nem is fogja teljesítménynek tartani.*
- Azért tudtál nekem ártani, mert a legutolsó próbálkozásnál komolyan akartál is. Ez - *közelebb lép a lányhoz, mutatóujjával mellkasa közepén érintve őt.* - legyen az érzés, ami melletted van, ha minden más törekvés a baj elkerülésére már kudarcot vall. Felém azért tartóssá ne váljon a dolog, jobb szeretem a közelséged olyannak tudni, mint a Fürdőházban. - *És a férfi újra a régi lesz, szélesen vigyorgó, komisz kölyökké. A pihenőt nem sietteti, nem fogja megsüttetni fejeiket a tűző napon, folytatják majd, amint a kipihegés alább hagy.*
- Odass, mennyire élvezik a foglalkozást a többiek is.
*Nem tartja számszerűen nyilván, hogy hányadik alkalommal is történik, de amikor megérzi, elégedett mosollyal az arcán tekint Rilaira. Elégedettséggel és egyértelmű büszkeséggel is, mert még ha a kérdésként megfogalmazott tanácstalanság rá is döbbenti Khant, hogy a lány tudta nélkül lelt rá a válaszra, mostantól már csak annyi a dolga, hogy több, hasonló szituációba keverje partnerét. Az ismétlések során rá fog eszmélni, hogy benne az elszánás mitől tűnik szilárdabbnak mint előzőleg, s hogy egy ütés (még ha csak pofon is), vagy egy vágás (még ha csak fogak is ejtik a bőrön) mitől lesznek akkurátusabbak, célirányosabbak.
A megfelelő mederben tartott harag, a lángolva életre kelő düh az, ami erővel ruházza fel az apróbb termetűt, és amikor végre célpontot is talál magának, többé nem feleslegesen pazarolt forrása az energiának, hanem megfelelő elegy ahhoz, hogy létrejöjjön belőle az ártó szándék.
Ez az, ami megnyerhet egy párharcot jóval azelőtt, hogy a felek pengét rántanának egymásra. A hegyvidék remeteéletű szerzetesei is erről beszélnek, amikor az egymásnak feszülő szellemek küzdését festik meg homályos utalásokkal. Rilai egészen idáig nem tehetett Khan kárára, mert hiányzott belőle a szándék, annak szilárd akarata, hogy valóban bántani is akarja a félszeműt.*
~ Ügyes lány. ~
*A folytatásról is vannak elképzelései, de a fellobbant tüzet nem akarná éledése pillanatában eltaposni, szoktassa csak magát hozzá a lány, ugyanakkor kelljen minél ritkábban oldala mellé szólítani. A harcosokat szeretik olyannak látni, amit közülük valószínűleg csak kevesen igazolnának a gyakorlatban, de nem mind vágyja szüntelen az acélcsengést, az egymásnak feszülő indulatokat. Ez még persze nem teszi őket e kor meg nem értett művészeivé, de a fekete és fehér között bőven akad még árnyalat a soraikban.
Rilai tehát, felismervén a kiúttalanságot ebből a helyzetből, beveti a végsőnek szánt eszközöket, és előbb harap, majd rúg is, mindkettőt kellően érzékeny ponton. Talán tudna ellene a szemkötős tenni, talán a lányból kirobbanó harag meglepte annyira, hogy elveszítse lélekjelenlétét elég időre a két sunyin kivitelezett támadáshoz, mindenesetre az biztosnak látszik, hogy a csuklóját és könyökét ragadó karok szorítása enyhül, utóbb meg is szabadítja magát tőlük. Zárásul megkapja azt a látványt, ahogy Khan testsúlyának oroszlánrészét kénytelen egy ideig másik lábára helyezni, kézfején pedig egy takaros rendben tartott fogsor mintázata fog majd vöröslő foltot hagyni. A harapás nyomán serkenő vért egyszerűen lerázza kezéről, mintha ennek tudata a legkevésbé sem számítana zavaró faktornak.*
- Ha azzal jár, akkor igen, szájrángással, vicsorgással, kiáltással. Mindegyik jó lehet hozzá, hogy legyőzd az ellenfeled és magad. - *Szerencséjükre szolgál, hogy Khan az ivótömlőjét ma reggel friss vízzel töltette meg, és a páros most érkezett el egy olyan csúcspontjához a gyakorlatozásnak, ami után jól fog esni fejnek és gyomornak is az a víz. Elsőként a lánynak ajánlja fel, kiérdemelte és Khan továbbra is büszke rá, még ha Rilai nem is fogja teljesítménynek tartani.*
- Azért tudtál nekem ártani, mert a legutolsó próbálkozásnál komolyan akartál is. Ez - *közelebb lép a lányhoz, mutatóujjával mellkasa közepén érintve őt.* - legyen az érzés, ami melletted van, ha minden más törekvés a baj elkerülésére már kudarcot vall. Felém azért tartóssá ne váljon a dolog, jobb szeretem a közelséged olyannak tudni, mint a Fürdőházban. - *És a férfi újra a régi lesz, szélesen vigyorgó, komisz kölyökké. A pihenőt nem sietteti, nem fogja megsüttetni fejeiket a tűző napon, folytatják majd, amint a kipihegés alább hagy.*
- Odass, mennyire élvezik a foglalkozást a többiek is.
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 19:10:10
Üzenet elküldve: 2015-08-08 19:10:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Nem figyel senki, és semmi másra, csak a lövése siralmas eredményét nézi. Minden mást kizár a tudatából, csak a lövés eredményét, és persze az ahhoz vezető folyamatot gondolja végig a legapróbb részletességgel.
Düh és indulatok vezették. Ez az alap probléma. Emiatt nem gondolkozott tisztán, emiatt kapkodott, emiatt hibázott. És most emiatt sajognak olyan pokolian a bordái.
Néhány hosszú pillanatra lehunyja szemeit, vesz néhány mély lélegzetet. Hallja a többi ott tartózkodó edzésével járó zajokat, de csak tompa morajlás, egy halk háttérzönge. Érzi a bőrén a nap forróságát, a szellő simogatását a bőrén, ahogy játszadozik a fonatból kiszabadult tincsekkel. Mire ismét kinyitja szemeit, tekintete fókuszált, elszánt higgadtság sugárzik belőle. A fájdalom nem múlt el, de már nem képes zavaró tényezőként fellépni.
Ugyan gyorsabban is képes lőni, ezúttal minden idegszálával a pontosságra összpontosít, és nem a sebességre. Szinte rituális mozdulattal helyezi a vesszőt az idegre, és feszíti meg a húrt. A mozdulat határozott, de lassabb, mint az imént. Tekintete egy vonalban a gyakorló vessző hegyével, és a céllal. Néhány pillanatig még megtartja, amíg teljesen biztos lesz a célzás pontosságában, majd útjára engedi a lövedéket.
A gyakorló vessző süvítve szeli át a levegőt a tábla fel, majd rezegve csapódik bele. Alig egy ujjnyira annak a közepétől. Egy elégedett mosoly csak kiül az arcára, miközben kifújva az eddig bent tartott levegőt leengedi az íjat. Addig a néhány hosszú pillanatig, amíg megfeszítve kellett tartania a megfeszített ideget, rendesen megkínozta sérült oldalát, de a lövés bőven kárpótolta érte.*
*Nem figyel senki, és semmi másra, csak a lövése siralmas eredményét nézi. Minden mást kizár a tudatából, csak a lövés eredményét, és persze az ahhoz vezető folyamatot gondolja végig a legapróbb részletességgel.
Düh és indulatok vezették. Ez az alap probléma. Emiatt nem gondolkozott tisztán, emiatt kapkodott, emiatt hibázott. És most emiatt sajognak olyan pokolian a bordái.
Néhány hosszú pillanatra lehunyja szemeit, vesz néhány mély lélegzetet. Hallja a többi ott tartózkodó edzésével járó zajokat, de csak tompa morajlás, egy halk háttérzönge. Érzi a bőrén a nap forróságát, a szellő simogatását a bőrén, ahogy játszadozik a fonatból kiszabadult tincsekkel. Mire ismét kinyitja szemeit, tekintete fókuszált, elszánt higgadtság sugárzik belőle. A fájdalom nem múlt el, de már nem képes zavaró tényezőként fellépni.
Ugyan gyorsabban is képes lőni, ezúttal minden idegszálával a pontosságra összpontosít, és nem a sebességre. Szinte rituális mozdulattal helyezi a vesszőt az idegre, és feszíti meg a húrt. A mozdulat határozott, de lassabb, mint az imént. Tekintete egy vonalban a gyakorló vessző hegyével, és a céllal. Néhány pillanatig még megtartja, amíg teljesen biztos lesz a célzás pontosságában, majd útjára engedi a lövedéket.
A gyakorló vessző süvítve szeli át a levegőt a tábla fel, majd rezegve csapódik bele. Alig egy ujjnyira annak a közepétől. Egy elégedett mosoly csak kiül az arcára, miközben kifújva az eddig bent tartott levegőt leengedi az íjat. Addig a néhány hosszú pillanatig, amíg megfeszítve kellett tartania a megfeszített ideget, rendesen megkínozta sérült oldalát, de a lövés bőven kárpótolta érte.*
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 18:34:46
Üzenet elküldve: 2015-08-08 18:34:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Dühösen ráncolja orrát. Hogy egész őszinték legyünk, fogalma sincs, miről szövegel a pasas. Látott már szerzeteseket, átszellemülten magyarázó, nagytudású aggastyánokat, melyek arcán ugyanez az elhivatott magabiztosság ült, mikor a nekik kézre eső témáról beszéltek. Ilyesfélét lát a férfin is, amikor tanítgatni próbálja. Megejtő érzés lehet így lelkesülni valamiért, gondolja a leány, számba véve, neki van-e valami ilyesmi tevékenység, melyben ilyen otthonosan mozog, ekkora kedvét leli. Nemigen jut eszébe semmi, de ami késik, nem múlik. Egyszer tán ő is megleli, mire teremtették, mi az, amit élethosszig, lelkesülten végez.
Újabb és újabb köröket futnak egymással. Esik-kel többnyire, unásig. Ha be is üti ezét-azát, jelenleg nemigen foglalkozik vele, pedig valószínűleg térde-könyöke már holnap a szivárvány számos színében fog pompázni. A harmadik-negyedik nyekkenés után már nem őszinte mosolya. Immáron habozás nélkül rohamoz, akárha a férfi időtlen idők óta kergetett-hajszolt ellensége volna. Végletekig esztétikus és alkalomszerűre komponált öltözete immáron korántsem makulátlan: habfehér ingét, kényes hasítottbőr nadrágját itt is-ott is koszfoltok ékítik. Khan egész biztosan könnyen kifordul, oldalt lép, elhajol vagy leguggol a feléje sújtó penge útjából. Valószínűleg mulattatja a leölésére irányuló iparkodás. Hamarosan élvezetet is találhat lány bosszantásában. Rilai hamar kipirul, borostyán macskaszemeiben immáron határozott düh lobog.*
- Miféle érzést? - *Firtatja zihálva az egyik pillanatnyi szünet alkalmával.* - Idegbajt? Felhergelődést? Tompa idegrángást szájszélen?
*Folytatják a gyakorlást. Legfőképp a pasas nyugodtsága zavarja, ingerli könnyed félrehajolgatása, kitéregetése. Napestig szenvedhetne, akkor se jutna egy jottányival közelebb ahhoz, hogy el is találja a gyakorlótőrrel. Következő akciója során mindkét keze csapdába esik a férfi vasmarkaiban, a lány egy szívdobbanásnyi időre felbámul, de elég gyorsan kapcsol. Jobb ötlete nem lévén, előrelendül és ráakaszkodik az őt erősen tartó karra, állkapcsa csattan a jobbját leszorító végtagon, és megpróbál kíméletlenül beleharapni Khan csuklójába. Ezzel egy időben erősen igyekszik sípcsonton rúgni a nevezett dalia közelebb eső lábát, hátha ki tudja rángatni fegyveres kezét a lovag szorításából.*
*Dühösen ráncolja orrát. Hogy egész őszinték legyünk, fogalma sincs, miről szövegel a pasas. Látott már szerzeteseket, átszellemülten magyarázó, nagytudású aggastyánokat, melyek arcán ugyanez az elhivatott magabiztosság ült, mikor a nekik kézre eső témáról beszéltek. Ilyesfélét lát a férfin is, amikor tanítgatni próbálja. Megejtő érzés lehet így lelkesülni valamiért, gondolja a leány, számba véve, neki van-e valami ilyesmi tevékenység, melyben ilyen otthonosan mozog, ekkora kedvét leli. Nemigen jut eszébe semmi, de ami késik, nem múlik. Egyszer tán ő is megleli, mire teremtették, mi az, amit élethosszig, lelkesülten végez.
Újabb és újabb köröket futnak egymással. Esik-kel többnyire, unásig. Ha be is üti ezét-azát, jelenleg nemigen foglalkozik vele, pedig valószínűleg térde-könyöke már holnap a szivárvány számos színében fog pompázni. A harmadik-negyedik nyekkenés után már nem őszinte mosolya. Immáron habozás nélkül rohamoz, akárha a férfi időtlen idők óta kergetett-hajszolt ellensége volna. Végletekig esztétikus és alkalomszerűre komponált öltözete immáron korántsem makulátlan: habfehér ingét, kényes hasítottbőr nadrágját itt is-ott is koszfoltok ékítik. Khan egész biztosan könnyen kifordul, oldalt lép, elhajol vagy leguggol a feléje sújtó penge útjából. Valószínűleg mulattatja a leölésére irányuló iparkodás. Hamarosan élvezetet is találhat lány bosszantásában. Rilai hamar kipirul, borostyán macskaszemeiben immáron határozott düh lobog.*
- Miféle érzést? - *Firtatja zihálva az egyik pillanatnyi szünet alkalmával.* - Idegbajt? Felhergelődést? Tompa idegrángást szájszélen?
*Folytatják a gyakorlást. Legfőképp a pasas nyugodtsága zavarja, ingerli könnyed félrehajolgatása, kitéregetése. Napestig szenvedhetne, akkor se jutna egy jottányival közelebb ahhoz, hogy el is találja a gyakorlótőrrel. Következő akciója során mindkét keze csapdába esik a férfi vasmarkaiban, a lány egy szívdobbanásnyi időre felbámul, de elég gyorsan kapcsol. Jobb ötlete nem lévén, előrelendül és ráakaszkodik az őt erősen tartó karra, állkapcsa csattan a jobbját leszorító végtagon, és megpróbál kíméletlenül beleharapni Khan csuklójába. Ezzel egy időben erősen igyekszik sípcsonton rúgni a nevezett dalia közelebb eső lábát, hátha ki tudja rángatni fegyveres kezét a lovag szorításából.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361