Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 170 (3381. - 3400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3400. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-06 11:09:02
Üzenet elküldve: 2015-11-06 11:09:02
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
-Értettem. *Feleli az elhangzottakra. Van hangjában egy kisebbfajta szégyen aznapi teljesítménytelensége miatt, de az újabb paranccsal nem óhajt vitába szállni. Visszarakja a 40 aranyat Ambroggio Duarrte asztalára.
Az a pénz ugyebár nem az övé, nem tarthatná meg és minthogy nem vásárolt semmit így természetesen visszaadja azt felettesének, aztán távozik az irodából és megindul saját szegényes hálóhelye felé, elvégezni a még hátramaradt feladatokat.
Elsőként lehámozza magáról a sok kilónyi súlyos vasat, felsőtestéről letörli az aznapi koszt egy vizes ronggyal aztán neki is lát az aznapi jelentés megírásának. Várta már, mikor kerül sor erre, de az estének ezen magasságában egyáltalán nem olyan könnyű a dolog mint azt magának elképzelte. Gyorsan lekörmöli az aznap történteket, melyek címszavai már korábban megfogalmazódtak benne, szakszerűen lejegyzi a mélységi elfogását és a másik mélységi átvételét, persze csak az után, hogy pár sorban megemlítette felcserük eltűnését. Megmaradt két csapattársáról nem kíván bővebben értekezni. Ahogy a posztjáról sem ír véleményt. Az írás egy pozitív hangvételű, szakszerűen megírt kétoldalas dokumentum, ám nem kér, nem utal, vagy jegyez meg benne bármit is. A hadnagynak van most elég baja, ostoba ideiglenes tisztek nyafogása nélkül is.
Miután megírta a jelentést, feadja azt Ambroggio már üres irodájánál, ahol azt felettese holnap remélhetőleg megtalálja. Majd aludni tér, miközben arra gondol, hogy ennél jobb helye bizony a két rabnak sincs. Ha tudná ebben mennyire téved talán még jobban s aludna tőle.*
//Reggel//
*A pihenőnapjukon kissé más küllemmel érkezik a kantinba. Fehér ing, durva szövetnadrág, és a hideg időre való tekintettel egy fekete utazóköpeny. Az acél terhe most nem nyomja a vállát, ami valahogy rossz érzéssel tölti el, mintha teljesen meztelen volna nélküle. Hosszú tépelődés után azért magához veszi az íjpuskáját. Nem egy nagy védelem, elvégre egylövetű, de többnek ítéli meg mint a semmit, mellesleg ez az eszköz inkább ijesztő mint hasznos.
Már csak az ébren lévőket keresi, illetve vár, a még fel nem ébredettekre. Van pár dolog amit a tegnapi nap kapcsán még meg szeretne tőlük kérdezni.*
-Értettem. *Feleli az elhangzottakra. Van hangjában egy kisebbfajta szégyen aznapi teljesítménytelensége miatt, de az újabb paranccsal nem óhajt vitába szállni. Visszarakja a 40 aranyat Ambroggio Duarrte asztalára.
Az a pénz ugyebár nem az övé, nem tarthatná meg és minthogy nem vásárolt semmit így természetesen visszaadja azt felettesének, aztán távozik az irodából és megindul saját szegényes hálóhelye felé, elvégezni a még hátramaradt feladatokat. Elsőként lehámozza magáról a sok kilónyi súlyos vasat, felsőtestéről letörli az aznapi koszt egy vizes ronggyal aztán neki is lát az aznapi jelentés megírásának. Várta már, mikor kerül sor erre, de az estének ezen magasságában egyáltalán nem olyan könnyű a dolog mint azt magának elképzelte. Gyorsan lekörmöli az aznap történteket, melyek címszavai már korábban megfogalmazódtak benne, szakszerűen lejegyzi a mélységi elfogását és a másik mélységi átvételét, persze csak az után, hogy pár sorban megemlítette felcserük eltűnését. Megmaradt két csapattársáról nem kíván bővebben értekezni. Ahogy a posztjáról sem ír véleményt. Az írás egy pozitív hangvételű, szakszerűen megírt kétoldalas dokumentum, ám nem kér, nem utal, vagy jegyez meg benne bármit is. A hadnagynak van most elég baja, ostoba ideiglenes tisztek nyafogása nélkül is.
Miután megírta a jelentést, feadja azt Ambroggio már üres irodájánál, ahol azt felettese holnap remélhetőleg megtalálja. Majd aludni tér, miközben arra gondol, hogy ennél jobb helye bizony a két rabnak sincs. Ha tudná ebben mennyire téved talán még jobban s aludna tőle.*
//Reggel//
*A pihenőnapjukon kissé más küllemmel érkezik a kantinba. Fehér ing, durva szövetnadrág, és a hideg időre való tekintettel egy fekete utazóköpeny. Az acél terhe most nem nyomja a vállát, ami valahogy rossz érzéssel tölti el, mintha teljesen meztelen volna nélküle. Hosszú tépelődés után azért magához veszi az íjpuskáját. Nem egy nagy védelem, elvégre egylövetű, de többnek ítéli meg mint a semmit, mellesleg ez az eszköz inkább ijesztő mint hasznos.
Már csak az ébren lévőket keresi, illetve vár, a még fel nem ébredettekre. Van pár dolog amit a tegnapi nap kapcsán még meg szeretne tőlük kérdezni.*
3399. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-05 16:47:30
Üzenet elküldve: 2015-11-05 16:47:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Dohogva, sértődött gyermek módjára áll meg karbafont kezekkel Janemita és Moranshe kettőse mellett, zárt testtartásán kívül szikrázó naparany tekintete és zord hallgatása is jelzi, hogy nincs társalkodós kedvében. Amikor Janey az ő meglátásait is várja a macskalényekkel történt esettel kapcsolatban, hogy a lovagnőnek minél részletesebb képet tudjon lefesteni, ennek a kedvnek mértékében válaszol.*
- Jah.
*Mást nem is nagyon akar kinyögni, ellenben mindenkire úgy néz, ahogy a véres rongyra szokás. A macskalényekkel folytatott harc különösebben nem hagyott mély nyomot lelkében, ellentétben a fizikai síkon, mivel a kolosszus összeszedett egy igencsak mutatós, de elég fájdalmas emléket. Bal arcfelén az állától halántékig húzódó karomnyomokat, amiket az említett meghalni nem akaró bestia okozott. Aztán persze derékban kettészelte a szörnyet, de ez már a történet apró momentuma csak. Nem érdemel említést sem.*
- Emlékszem.
*Válaszol, amikor kérdezik, de továbbra is csak úgy néz Khanra, mintha képes volna felnyársalni a szemeivel. Öreg mestere, az ősz lovag mindig azt mondta, ha szemmel el lehetne intézni dolgokat, akkor a világ tele lenne halott férfiakkal és terhes nőkkel. Milyen igaza volt.
A rókaképűnek persze van hozzáfűznivalója a kalandhoz, a hósörényű is emlékszik arra a szépnek nem igazán nevezhető, viszont gusztustalan kompozícióra, amit a félszemű kreált a levágott fejekből.*
- Emlékszem.
*Ugyan az a szó, amit pár perccel korábban is kiejtett a száján, de most már nem bírja, hogy ne nyomjon el egy halovány mosolyt. Hogyne emlékezne, amikor először indultak el ketten, rövid barátkozás után délnek, mert azt hallották, ott megbecsülik a jó kardforgatókat.*
- Hagynom kellett volna, hogy Balthy agyontaposson.
*Csóválja mega fejét széles mosollyal, visszaemlékezve arra az éjszakára, amikor megtalálta a koldusra emlékeztető Khant az istállóban.*
- Remélem, tudod, hogy egyszer kifordítalak a bőrödből.
*Fenyegeti meg a zsivány félszeműt, Majd Janemita mellé lép.*
- Menjünk vissza a Pegazusba, szedjük össze a cuccaink. Várjatok be minket az erdőnél, hajnalban ott leszünk.
*Mondja még testvérének, majd ha végeztek a beszélgetéssel, elindulhatnak a fogadó felé, ahol felszerelésüket és lovaikat hagyták.
Furcsa fintora a sorsnak, hogy újra ugyanazt az utat teszik meg, mint amit már egyszer megtettek. Ám most milyen jövőt szán majd nekik? Egyikük sem tudhatja. Csak remélhetik, hogy ezúttal szerencsésebbek lesznek.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Dohogva, sértődött gyermek módjára áll meg karbafont kezekkel Janemita és Moranshe kettőse mellett, zárt testtartásán kívül szikrázó naparany tekintete és zord hallgatása is jelzi, hogy nincs társalkodós kedvében. Amikor Janey az ő meglátásait is várja a macskalényekkel történt esettel kapcsolatban, hogy a lovagnőnek minél részletesebb képet tudjon lefesteni, ennek a kedvnek mértékében válaszol.*
- Jah.
*Mást nem is nagyon akar kinyögni, ellenben mindenkire úgy néz, ahogy a véres rongyra szokás. A macskalényekkel folytatott harc különösebben nem hagyott mély nyomot lelkében, ellentétben a fizikai síkon, mivel a kolosszus összeszedett egy igencsak mutatós, de elég fájdalmas emléket. Bal arcfelén az állától halántékig húzódó karomnyomokat, amiket az említett meghalni nem akaró bestia okozott. Aztán persze derékban kettészelte a szörnyet, de ez már a történet apró momentuma csak. Nem érdemel említést sem.*
- Emlékszem.
*Válaszol, amikor kérdezik, de továbbra is csak úgy néz Khanra, mintha képes volna felnyársalni a szemeivel. Öreg mestere, az ősz lovag mindig azt mondta, ha szemmel el lehetne intézni dolgokat, akkor a világ tele lenne halott férfiakkal és terhes nőkkel. Milyen igaza volt.
A rókaképűnek persze van hozzáfűznivalója a kalandhoz, a hósörényű is emlékszik arra a szépnek nem igazán nevezhető, viszont gusztustalan kompozícióra, amit a félszemű kreált a levágott fejekből.*
- Emlékszem.
*Ugyan az a szó, amit pár perccel korábban is kiejtett a száján, de most már nem bírja, hogy ne nyomjon el egy halovány mosolyt. Hogyne emlékezne, amikor először indultak el ketten, rövid barátkozás után délnek, mert azt hallották, ott megbecsülik a jó kardforgatókat.*
- Hagynom kellett volna, hogy Balthy agyontaposson.
*Csóválja mega fejét széles mosollyal, visszaemlékezve arra az éjszakára, amikor megtalálta a koldusra emlékeztető Khant az istállóban.*
- Remélem, tudod, hogy egyszer kifordítalak a bőrödből.
*Fenyegeti meg a zsivány félszeműt, Majd Janemita mellé lép.*
- Menjünk vissza a Pegazusba, szedjük össze a cuccaink. Várjatok be minket az erdőnél, hajnalban ott leszünk.
*Mondja még testvérének, majd ha végeztek a beszélgetéssel, elindulhatnak a fogadó felé, ahol felszerelésüket és lovaikat hagyták.
Furcsa fintora a sorsnak, hogy újra ugyanazt az utat teszik meg, mint amit már egyszer megtettek. Ám most milyen jövőt szán majd nekik? Egyikük sem tudhatja. Csak remélhetik, hogy ezúttal szerencsésebbek lesznek.*
3398. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-05 14:16:13
Üzenet elküldve: 2015-11-05 14:16:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
* Jó érzés kicsit megpihenni odabenn. Sajgó végtagja mentesül a test súlya alól, így a túlfeszített izomszövetek nyugodalmi állapotban leledzhetnek. Igyekszik, törekszik arra, hogy leendő társai ne vessék ki maguk közül. Igaz, nincs akkora megfelelési kényszere, mint Thenyn-nek, de oda kell figyelnie minden apró kis rezdülésre, szófoszlányra.
Ahogy telnek a percek, órák, érződik, hogy lassan tovább indul a menet. Talán szerencse, hogy a félszemű zsivány nem a tengeri út mellett teszi le voksát, mert Gardur biztos pár igazán cifra s szép érzéket sértő mondatot mormolna halkan.Elég volt neki a jó pár hetes tengeri ringatózás, gyomor liftezés, meg rumgőzös alakok szaglása. Lehet Ő inkább négy pata meghajtással, a szárazon utazna...
Zászló vivőjük idegenekkel beszél. Lehet ismeri őket, de lehet hogy nem. Ezt pontosan behatárolni nem tudja Gardur. Ám de mikor indulásra kerül a sor, felkel helyéről, fejére illeszti sisakját s követve társait, visszakéri fegyvereit, amiket helyükre tűz, akaszt és kilépve az istállóhoz, drága hátasához siet. A ló kicsit gyanakodva kémleli a lovagot. Noha megmentette, azért még a felé nyúló kéz után kap. Nem szándékozik könnyen behódolnia, de egy kedves pofon után rendeződik az erő viszony s a makacs jószág ha nem is nagy örömmel, de engedi, hogy mentegetője nyergébe pattanjon.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
* Jó érzés kicsit megpihenni odabenn. Sajgó végtagja mentesül a test súlya alól, így a túlfeszített izomszövetek nyugodalmi állapotban leledzhetnek. Igyekszik, törekszik arra, hogy leendő társai ne vessék ki maguk közül. Igaz, nincs akkora megfelelési kényszere, mint Thenyn-nek, de oda kell figyelnie minden apró kis rezdülésre, szófoszlányra.
Ahogy telnek a percek, órák, érződik, hogy lassan tovább indul a menet. Talán szerencse, hogy a félszemű zsivány nem a tengeri út mellett teszi le voksát, mert Gardur biztos pár igazán cifra s szép érzéket sértő mondatot mormolna halkan.Elég volt neki a jó pár hetes tengeri ringatózás, gyomor liftezés, meg rumgőzös alakok szaglása. Lehet Ő inkább négy pata meghajtással, a szárazon utazna...
Zászló vivőjük idegenekkel beszél. Lehet ismeri őket, de lehet hogy nem. Ezt pontosan behatárolni nem tudja Gardur. Ám de mikor indulásra kerül a sor, felkel helyéről, fejére illeszti sisakját s követve társait, visszakéri fegyvereit, amiket helyükre tűz, akaszt és kilépve az istállóhoz, drága hátasához siet. A ló kicsit gyanakodva kémleli a lovagot. Noha megmentette, azért még a felé nyúló kéz után kap. Nem szándékozik könnyen behódolnia, de egy kedves pofon után rendeződik az erő viszony s a makacs jószág ha nem is nagy örömmel, de engedi, hogy mentegetője nyergébe pattanjon.*
3397. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-05 13:34:35
Üzenet elküldve: 2015-11-05 13:34:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Míg újoncai a kiérdemelt pihenőnapjukat töltik, őt mégis ideszólítja a kötelesség.
Korán van. Jóval korábban annál, mint hogy itt kéne lennie. Az ágy viszont rég kivetette magából, így az értelmetlen forgolódás helyett inkább felöltözött és nekiindult, hogy az ügyeit intézze.
Gondterhelten telepszik le az íróasztala mögé és nekilát a levél fogalmazásának, melyet egyenesen Creton Helwy parancsnok úrnak szán. Valószínűleg nem szokványos, hogy egy hadnagyocska így átugorja a hivatali bürokrácia feletteseiben megtestesülő lépcsőfokait, de a neve mellett gyűlő feketelistán ez a rovátka már talán meg sem fog látszani. Túl fontosnak és sürgetőnek ítéli ezt az ügyet ahhoz, hogy annyi íróasztalon keresztül próbálja elintézni.
A levélben tömören summázva összefoglalja a tényeket. Azt, hogy a tegnapi nap átvettek egy foglyot egy ilyen és ilyen szövegű levél kíséretében. Leírja, hogy mint utóbb kiderült (és amiről nem kaptak előzetes tájékoztatást), a fogoly mágiahasználó. Ilyen jellegű tevékenysége folyományaképp pedig ez és ez történt, amiért természetesen teljes mértékben vállalja a felelősséget. Leírja azt is, hogy kérést intézett Amos Thenior tanácsnokhoz is a mágikus behatások problémája ügyében, továbbá kéri, hogy amennyiben lehetséges, a parancsnok úr sürgesse meg az eljárást a Tanácsnál, s addig is további utasításokat vár a fogollyal kapcsolatban, mert ez a mostani állapot sem az őrizetes, sem pedig az ügyével kapcsolatos ítélkezés szempontjából nem túl előnyös.
A levelet lezárja a Városi Őrség pecsétjével és ráírja, hogy személyesen Creton Helwy parancsnok úr kezébe átadni kéretik. Átadja egy őrnek további intézkedésre, ő maga pedig lesétál a zárkasorra, hogy megnézze, mi a helyzet az őrizetesekkel.*
//Zárkasor//
*Az őrség beszámolója alapján legalább az éjszaka nyugodalmas volt. Alig hisz a fülének.
Belép a rácsos ajtón és először végigfuttatja pillantását az alvó sérültön, aztán biccent a felcsernek, de lép is tovább a gúzsba kötött mélységi cellájához. Valahogy jóleső elégedettséggel tölti el, hogy ennek az agyalágyultnak valószínűleg még nála is pocsékabb éjszakája volt.*
- Ötven arany bírság ellenében távozhat *mondja hivatalos hangnemben.* - Mivel az eljárás folyamán nem volt együttműködő és mivel kétségeim vannak az ép esze felől, a fegyvereit elkobozzuk.
*A kivonatolt "ítélet" kimondatott, de némi hallgatás után a hadnagy folytatja.*
- Artheniorban minden városőr megkapta a leírást a fizimiskádról. Ilyen hórihorgas mélységi pedig balszerencsédre nem sok szaladgál. Ha akárcsak hangoskodsz vagy nem köszönöd meg illőn a sörödet a csapszéknél, visszahoznak. És remélem tudod, hogy nagyon rosszkedvű lennék, ha újra a te ügyeddel kellene foglalkoznom. NEM akarod megtudni, milyen, amikor rosszkedvemben találsz.
*Végigméri a fickót. Könnyen kiolvasható a pillantásából, hogy Khannak most nem lenne túl ildomos sem tettben sem szóban bármit hozzáfűzni a hallottakhoz, ami egy fikarcnyival is több egy bólintásnál, mellyel jelzi, hogy megértette az elhangzottakat.
A hadnagy kinyitja a cellát és leveszi Khan bilincseit. Miután egy egész éjszakát töltött így, valószínűleg most moccanni is alig bír a fájdalomtól. Azon már csak a fejét csóválja, hogy valami ügyeskedés folytán a mélységi kihúzta az egyik kezét a bilincsből, s így a szájpecektől is megválhatott.*
- Ha a hölgy visszajön érted, hogy kiváltson, mehetsz. Ha délig nem jelentkezik, megnevezhetsz valaki mást, aki kifizeti érted az ötven aranyat *mondja, majd visszazárja Khan celláját.*
- Elnézését kérem a kellemetlenségekért *mondja immár a felcserhez lépve* -, de nem tudom, hogy az információk, amiket az őrizetes átadott, mennyiben érintik az ügyét. Így sajnos kénytelen vagyok további utasításig kegyedet is a vendégszeretetünkre kárhoztatni. Őrizet mellett szabadon mozoghat az épületben. A kantin a rendelkezésére áll és tisztálkodhat az szolgálati szálláson. Ha kívánja, hozatok Önnek ruhaneműt az otthonából vagy egyebet, amit szükségesnek érez.
- Megsürgettem a fogoly ügyét, amennyire tőlem telt *mondja, majd a sebesültre pillant.* - Hogy van?
Korán van. Jóval korábban annál, mint hogy itt kéne lennie. Az ágy viszont rég kivetette magából, így az értelmetlen forgolódás helyett inkább felöltözött és nekiindult, hogy az ügyeit intézze.
Gondterhelten telepszik le az íróasztala mögé és nekilát a levél fogalmazásának, melyet egyenesen Creton Helwy parancsnok úrnak szán. Valószínűleg nem szokványos, hogy egy hadnagyocska így átugorja a hivatali bürokrácia feletteseiben megtestesülő lépcsőfokait, de a neve mellett gyűlő feketelistán ez a rovátka már talán meg sem fog látszani. Túl fontosnak és sürgetőnek ítéli ezt az ügyet ahhoz, hogy annyi íróasztalon keresztül próbálja elintézni.
A levélben tömören summázva összefoglalja a tényeket. Azt, hogy a tegnapi nap átvettek egy foglyot egy ilyen és ilyen szövegű levél kíséretében. Leírja, hogy mint utóbb kiderült (és amiről nem kaptak előzetes tájékoztatást), a fogoly mágiahasználó. Ilyen jellegű tevékenysége folyományaképp pedig ez és ez történt, amiért természetesen teljes mértékben vállalja a felelősséget. Leírja azt is, hogy kérést intézett Amos Thenior tanácsnokhoz is a mágikus behatások problémája ügyében, továbbá kéri, hogy amennyiben lehetséges, a parancsnok úr sürgesse meg az eljárást a Tanácsnál, s addig is további utasításokat vár a fogollyal kapcsolatban, mert ez a mostani állapot sem az őrizetes, sem pedig az ügyével kapcsolatos ítélkezés szempontjából nem túl előnyös.
A levelet lezárja a Városi Őrség pecsétjével és ráírja, hogy személyesen Creton Helwy parancsnok úr kezébe átadni kéretik. Átadja egy őrnek további intézkedésre, ő maga pedig lesétál a zárkasorra, hogy megnézze, mi a helyzet az őrizetesekkel.*
//Zárkasor//
*Az őrség beszámolója alapján legalább az éjszaka nyugodalmas volt. Alig hisz a fülének.
Belép a rácsos ajtón és először végigfuttatja pillantását az alvó sérültön, aztán biccent a felcsernek, de lép is tovább a gúzsba kötött mélységi cellájához. Valahogy jóleső elégedettséggel tölti el, hogy ennek az agyalágyultnak valószínűleg még nála is pocsékabb éjszakája volt.*
- Ötven arany bírság ellenében távozhat *mondja hivatalos hangnemben.* - Mivel az eljárás folyamán nem volt együttműködő és mivel kétségeim vannak az ép esze felől, a fegyvereit elkobozzuk.
*A kivonatolt "ítélet" kimondatott, de némi hallgatás után a hadnagy folytatja.*
- Artheniorban minden városőr megkapta a leírást a fizimiskádról. Ilyen hórihorgas mélységi pedig balszerencsédre nem sok szaladgál. Ha akárcsak hangoskodsz vagy nem köszönöd meg illőn a sörödet a csapszéknél, visszahoznak. És remélem tudod, hogy nagyon rosszkedvű lennék, ha újra a te ügyeddel kellene foglalkoznom. NEM akarod megtudni, milyen, amikor rosszkedvemben találsz.
*Végigméri a fickót. Könnyen kiolvasható a pillantásából, hogy Khannak most nem lenne túl ildomos sem tettben sem szóban bármit hozzáfűzni a hallottakhoz, ami egy fikarcnyival is több egy bólintásnál, mellyel jelzi, hogy megértette az elhangzottakat.
A hadnagy kinyitja a cellát és leveszi Khan bilincseit. Miután egy egész éjszakát töltött így, valószínűleg most moccanni is alig bír a fájdalomtól. Azon már csak a fejét csóválja, hogy valami ügyeskedés folytán a mélységi kihúzta az egyik kezét a bilincsből, s így a szájpecektől is megválhatott.*
- Ha a hölgy visszajön érted, hogy kiváltson, mehetsz. Ha délig nem jelentkezik, megnevezhetsz valaki mást, aki kifizeti érted az ötven aranyat *mondja, majd visszazárja Khan celláját.*
- Elnézését kérem a kellemetlenségekért *mondja immár a felcserhez lépve* -, de nem tudom, hogy az információk, amiket az őrizetes átadott, mennyiben érintik az ügyét. Így sajnos kénytelen vagyok további utasításig kegyedet is a vendégszeretetünkre kárhoztatni. Őrizet mellett szabadon mozoghat az épületben. A kantin a rendelkezésére áll és tisztálkodhat az szolgálati szálláson. Ha kívánja, hozatok Önnek ruhaneműt az otthonából vagy egyebet, amit szükségesnek érez.
- Megsürgettem a fogoly ügyét, amennyire tőlem telt *mondja, majd a sebesültre pillant.* - Hogy van?
3396. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-05 13:22:56
Üzenet elküldve: 2015-11-05 13:22:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
~ Vannak dolgok, amik sohasem változnak. ~
*Nem csak odabent mosolyodik el, nincsen oka eltitkolni érzéseit azzal, hogy Gabrient újra szótlan dohogásába látja süllyedni. A szemkötős zsivány ezért tartotta remek partnerének mindig is a férfit: még ha úgy is tűnt, hogy a kérdések magas százalékában a véleményeik tökéletes ellenétei egymásnak, az adott problémára eszközölt megoldásaik éppen a kiegészítő jellegük miatt bizonyulnak effektívnek. Egymás komplementerei, ha úgy tetszik és kevés olyan hát akad Lanawinen, aminek teljes magabiztossággal vetné a sajátját. Gabriené ilyen.*
- Ismersz, nem? Azokból mindig van nálam egy rekesznyi. - *Janemitával korábban alig néhány szót váltottak csak, de tetszik neki, hogy a lány meg-megcsillogtatja előtte ezt az oldalát is. Kíváncsi lenne rá, hogy milyen eredményeket tudna produkálni, ha komoly elszánással állni neki manipulálni a Kolosszust. A CicÚrékról szóló beszélgetésbe beleütögeti annyira az orrát, hogy a történetet kiegészítse utólag végzett képzőművészeti tevékenységének megemlítésével.*
- A fejeikből emléket állítottunk a társaiknak, hátha hatást tudok gyakorolni a harci kedvükre. - *Az utóbbi negyedévben Khan igen élénk érdeklődést fejezett ki aziránt, hogy valami maradandót alkosson: ezt a macskalények fejének kiprepralásával kezdte és legutóbb kicsúcsosodott abban, hogy Amon Ruadh felé tartva gallyrészegen elkezdett mintákat karcolni bizonyos fatörzsekbe. Most, hogy Gabrienék is csatlakoznak hozzájuk el is dönti, hogy végigvezeti őket az egyes stációkon és megpróbálja felfedni előttük, hogy a művész mit akart megjeleníti a fafreskók által.
Gardur felbukkanásának különösen örül, annak pedig végképp, hogy a nádasból kifogott lova is menetképes állapotúnak bizonyul. A városban nem töltenek már túl sok időt, a rókaképű egyetlen napot áldoz csupán rá, hogy potenciális érdeklődők megtalálják őket, aztán másnap összetrombitálja a menetet és kiadja az indulási parancsot.*
- Emlékszel rá, amikor először indultunk délnek? Csak mi ketten, az egész rohadt világ ellen. - *Sunyulva idézi fel azt a napot. Sok víz folyt le azóta az Erdőkerülőn, mégis olyan érzése van, mintha ugyanazt a kört készülne lefutni.*
- Na haladjunk szépen, mielőtt betakar minket az első hó. - *Most mindenkit bevárnak és bár Khan eljátszik a gondolattal, hogy megint hajóra szálljanak külön Moranshe kedvéért, végül a szárazföld mellett határoz. Az egyedüli ok, ami emellett szólt pedig az, hogy így elbüszkélkedhet műalkotásával a többieknek.
Amikor összegyűltek mindannyian, kilovagolnak a Barakkból, utóbb Artheniorból is és hosszabban már csak akkor állnak csak meg, amikor elérik az amon ruadhi birtokok határát.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
~ Vannak dolgok, amik sohasem változnak. ~
*Nem csak odabent mosolyodik el, nincsen oka eltitkolni érzéseit azzal, hogy Gabrient újra szótlan dohogásába látja süllyedni. A szemkötős zsivány ezért tartotta remek partnerének mindig is a férfit: még ha úgy is tűnt, hogy a kérdések magas százalékában a véleményeik tökéletes ellenétei egymásnak, az adott problémára eszközölt megoldásaik éppen a kiegészítő jellegük miatt bizonyulnak effektívnek. Egymás komplementerei, ha úgy tetszik és kevés olyan hát akad Lanawinen, aminek teljes magabiztossággal vetné a sajátját. Gabriené ilyen.*
- Ismersz, nem? Azokból mindig van nálam egy rekesznyi. - *Janemitával korábban alig néhány szót váltottak csak, de tetszik neki, hogy a lány meg-megcsillogtatja előtte ezt az oldalát is. Kíváncsi lenne rá, hogy milyen eredményeket tudna produkálni, ha komoly elszánással állni neki manipulálni a Kolosszust. A CicÚrékról szóló beszélgetésbe beleütögeti annyira az orrát, hogy a történetet kiegészítse utólag végzett képzőművészeti tevékenységének megemlítésével.*
- A fejeikből emléket állítottunk a társaiknak, hátha hatást tudok gyakorolni a harci kedvükre. - *Az utóbbi negyedévben Khan igen élénk érdeklődést fejezett ki aziránt, hogy valami maradandót alkosson: ezt a macskalények fejének kiprepralásával kezdte és legutóbb kicsúcsosodott abban, hogy Amon Ruadh felé tartva gallyrészegen elkezdett mintákat karcolni bizonyos fatörzsekbe. Most, hogy Gabrienék is csatlakoznak hozzájuk el is dönti, hogy végigvezeti őket az egyes stációkon és megpróbálja felfedni előttük, hogy a művész mit akart megjeleníti a fafreskók által.
Gardur felbukkanásának különösen örül, annak pedig végképp, hogy a nádasból kifogott lova is menetképes állapotúnak bizonyul. A városban nem töltenek már túl sok időt, a rókaképű egyetlen napot áldoz csupán rá, hogy potenciális érdeklődők megtalálják őket, aztán másnap összetrombitálja a menetet és kiadja az indulási parancsot.*
- Emlékszel rá, amikor először indultunk délnek? Csak mi ketten, az egész rohadt világ ellen. - *Sunyulva idézi fel azt a napot. Sok víz folyt le azóta az Erdőkerülőn, mégis olyan érzése van, mintha ugyanazt a kört készülne lefutni.*
- Na haladjunk szépen, mielőtt betakar minket az első hó. - *Most mindenkit bevárnak és bár Khan eljátszik a gondolattal, hogy megint hajóra szálljanak külön Moranshe kedvéért, végül a szárazföld mellett határoz. Az egyedüli ok, ami emellett szólt pedig az, hogy így elbüszkélkedhet műalkotásával a többieknek.
Amikor összegyűltek mindannyian, kilovagolnak a Barakkból, utóbb Artheniorból is és hosszabban már csak akkor állnak csak meg, amikor elérik az amon ruadhi birtokok határát.*
3395. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-04 21:42:40
Üzenet elküldve: 2015-11-04 21:42:40
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Őrködés a két rabnál - Napváltás//
*A lebilincselés még az elején jó ötlet volt, mondjuk ahhoz talán le kéne szedniük azt ami már amúgy is rajta van. Ő ugyan belekezdett ebbe a mutatványba, de persze az őrség túlbuzgósága miatt ezt sem lehetett végrehajtani. Igazából ha Harath átadta volna a kulcsokat Ambroggiónak akkor ezzel se lenne probléma, de így. Na mindegy, lassan elege lesz abból, hogy mások tevékenységét kritizálja miközben napról napra, rádöbben, hogy ebben az eszement őrületben egyedül az ő tervei dőlnek össze. Tehát a nagy számok törvénye szerint neki kéne megváltoznia, vagy visszamennie az erdőbe megszabadulva minden hasonló esettől. Az újabb véleményeket ismét csak nem hajlandó kommentálni. Ettől ugyan nem fognak elmúlni, de legalább nem is idegesíti fel magát rajtuk. Egyedül a dohányra bólint rá. Jó nyugtató szer és érzése szerint egy darabig most amúgy is aludni fog.* ~Talán három napig.~
*Ami nem is ártana. Alvás közben kevesebb energiát fogyaszt a szervezete és persze jobban is regenerálódik. Emellett évek óta nem alszik rendesen melynek egy részét talán épp most be is pótolhatná.*
-Elmebetegek. *Ismétli meg a hadnagy szavait.* -Hát ha maga mondja akkor elhiszem.
*Látszik rajta, hogy a fenyegetés nem túlzottan hatott rá. Lassan már tényleg azon a ponton tart ahol már nem lehet rosszabb, így ha még kivételesen volna is oka a félelemre akkor sem teszi. Az ital persze visszakerül a hadnagyhoz aminek nem egészen örül.* -Ötven arany...
*Jegyzi meg halkan a kis fiola becsült értékét ami úgy látszik könnyen jött könnyen ment. Végül is hálát adhat az égnek, amiért ez a két nagyon, de nagyon fenyegetődző alak úgy látszik egymással van elfoglalva az ő szekálása mellett. Ez jó, legyen így egy darabig.
Már pipával füstölgetve hajtja végre a vörös utasításait, félálomban fordul jobbra balra ahogy kérik, de már lassan lecsukódik a szeme. Mikor a felvágáshoz érkeznek már ki se bírja azt nyitni.*
-Jó éjszakát. *Mondja és átadja magát az álomvilágnak.*
*A lebilincselés még az elején jó ötlet volt, mondjuk ahhoz talán le kéne szedniük azt ami már amúgy is rajta van. Ő ugyan belekezdett ebbe a mutatványba, de persze az őrség túlbuzgósága miatt ezt sem lehetett végrehajtani. Igazából ha Harath átadta volna a kulcsokat Ambroggiónak akkor ezzel se lenne probléma, de így. Na mindegy, lassan elege lesz abból, hogy mások tevékenységét kritizálja miközben napról napra, rádöbben, hogy ebben az eszement őrületben egyedül az ő tervei dőlnek össze. Tehát a nagy számok törvénye szerint neki kéne megváltoznia, vagy visszamennie az erdőbe megszabadulva minden hasonló esettől. Az újabb véleményeket ismét csak nem hajlandó kommentálni. Ettől ugyan nem fognak elmúlni, de legalább nem is idegesíti fel magát rajtuk. Egyedül a dohányra bólint rá. Jó nyugtató szer és érzése szerint egy darabig most amúgy is aludni fog.* ~Talán három napig.~
*Ami nem is ártana. Alvás közben kevesebb energiát fogyaszt a szervezete és persze jobban is regenerálódik. Emellett évek óta nem alszik rendesen melynek egy részét talán épp most be is pótolhatná.*
-Elmebetegek. *Ismétli meg a hadnagy szavait.* -Hát ha maga mondja akkor elhiszem.
*Látszik rajta, hogy a fenyegetés nem túlzottan hatott rá. Lassan már tényleg azon a ponton tart ahol már nem lehet rosszabb, így ha még kivételesen volna is oka a félelemre akkor sem teszi. Az ital persze visszakerül a hadnagyhoz aminek nem egészen örül.* -Ötven arany...
*Jegyzi meg halkan a kis fiola becsült értékét ami úgy látszik könnyen jött könnyen ment. Végül is hálát adhat az égnek, amiért ez a két nagyon, de nagyon fenyegetődző alak úgy látszik egymással van elfoglalva az ő szekálása mellett. Ez jó, legyen így egy darabig.
Már pipával füstölgetve hajtja végre a vörös utasításait, félálomban fordul jobbra balra ahogy kérik, de már lassan lecsukódik a szeme. Mikor a felvágáshoz érkeznek már ki se bírja azt nyitni.*
-Jó éjszakát. *Mondja és átadja magát az álomvilágnak.*
3394. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-04 19:47:02
Üzenet elküldve: 2015-11-04 19:47:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Őrködés a két rabnál - Napváltás//
*Mocskosul utálja az olyan képességeket melyek akadályozzák a munkájában. Legyen az ficánkolás, éles hangon való sikítás, vagy jelen esetben a vérnyomok eltüntetése.*
-Most mégis, hogy állapítsam meg használt-e a nyomókötés? Csillapított-e a szer bármit is a vérzésen? Elkezdődött-e már odabenn a rothadás?
*Szegezi költői kérdéseit Plev felé csípőre tett kézzel.*
-Javaslom ne piszkáld a kötésed, vagy szólok nekik, hogy tényleg bilincseljenek le.
*Tessék! Nem véletlen kérte, ímhol az ékes bizonyítéka, hogy valóban szükséges a mélységi rögzítése.*
-Persze. Mind nyavalygós, szófogadatlan idióta.
*Veti oda gúnyos válaszát, miközben már biztos kézzel taperolja Pleaven csuklóját, figyelve a szívverések ütemét, erejét. Annyit biztosan, és határozottan állíthat a sötételfekről, hogy melegvérűek. Vagyis nincs nagy gond, amíg Apu homloka nem jelentősen hűvösebb, vagy forróbb, mint a vére volt, melyben nem oly rég tapicskolt. A vízigényre, meg magasról tesz, nem a szomjúság okozza a hasi sérültek halálát.*
-Biztosan megérte a sérülést.
*Húzza el száját az ügyek említésére, és egy pillanatra sem maradva nyugton, már a mágikus gombákat szedegetve le a falról, és rugdosva ki a rácsok között hallgatja a mélységi beszámolóját. Közelebb nem megy, de a kipeckelt szájú cellaszomszéd biztosítja azt a közeget melyben így is jól hall, üvölteni nem szükséges. az információkat elraktározza, aként kezeli, amik; egy haldokló hagymázas baromságaiként.*
-Jobb lenne, ha aludnál. Kérsz még egy töltetet a pipából?
*Reagálja le pusztán ennyivel, és lépked közelebb. az üvegcsét átveszi ugyan, de arcán az undor, mellyel a bájitalt érinti magáért beszél.*
-Kell a francnak!
*Még sem adja vissza, amilyen értetlen a mélységi még képes lenne komolyabb károkat okozni magának a zöld löttyel. A hadnagyocska már így találja őket. Zia azonnal perdül meg, és nyújtja át az 1 db Világoszöld varázsitalt Ambroggio Duarrtenak. *
-Mondtam, hogy ez semmire se jó.
*Vállát rántja meg a fegyelmező mondatra, és persze nem bírja ki, hogy ne fűzzön hozzá pár szót.*
-Minden szavamtól gutaütés kerülgeti.
*Veti be legpofátlanabb vigyorát, majd búcsúzik gyorsan a pasitól.*
-Jó éjt Pofika! Gondolj ránk, ha ágyba bújsz.
*Még kivárja, hogy elhaljanak Ambroggio léptei, csukódjon a rácsos ajtó, aztán máris kezd gyors munkálatba, az egyik pokróc szélét gyűrve fel, majd a közepéig.*
-Fordulj a fal felé Plev.
*Ha kell készségesen segít a helyzet változtatásban, és gyürkéli be a plédet a mélységi alá.*
-Jó, most vissza felém.
*Persze, át a feltekert részen, mit egyetlen kézzel rángat ki betege alól, igazgatja szét a priccsen, miközben másik karjával Plev hátát tartja. Ekképpen alulról már nem fagyhat halálra a mélységi, felülről betakargatni pedig igazán gyerekjáték.*
-Na most a pipa.
*Kezd bele máris a töltésbe, mélyre tüdőzve az első slukkot gyújtja meg, és nyújtja át.*
-Addig mesélek. Hogy értsd mi történik.
*Szövegel, miközben otthonosan mozogva rendezi el saját fekhelyét is.*
-Ha bájitalt iszol, kiszámíthatatlan a hatása. Gyanítom begyógyítja a felületi sérüléseket, bőrt, izomszövetet, lehet kicsit többet is. Viszont nem garantált, hogy a mélyben megbúvó belső sérülésed is kezeli. Tegyük fel, hogy nem. Csak mert ez a valószínűbb.
*Háttal a mélységinek ágyaz, majd letelepedve, hátradőlve, pálinkáját szorongatva, olykor kortyolva merül el az egyetlen engedett témában.*
-Ebben az esetben a csinos kis tiszta nyílt sebedből, csinálsz magadnak, egy zártat. Jó, igaz, nem folyik a véred a ruhádra. De pár óra, és kiderül odabenn szépen csordogál szanaszét. És akkor tudod mi lesz?
*Szegezi a kérdést a lehető legnegédesebb mosollyal a másiknak.*
-Felváglak.
*Szélesedik mosolya farkasvigyorba.*
-Amit nem szeretnél ilyen helyen, ilyen körülmények között. Ha mozog tovább sérül, ami már most sem épp. Ha iszol, eszel, belül nőhet a sebed, amit ugye nem érek el. Ha nem fogadsz szót az őröknek, kapsz még egy lövést. Remélem értjük egymást. Most pedig aludj.
*Kicsit kegyetlen. Nem nagyon, épp csak annyira, amennyire egy makacs gyermekkel annak kell lenni, hogy megvédjék önmagától.
A hely, és a körülmények láthatóan nem zavarják, azért mert jelenleg a gazdagnegyedben lakik, még nem finom, úri kisasszony. Csak egy kósza, ki aludt már rosszabb helyeken is.*
*Mocskosul utálja az olyan képességeket melyek akadályozzák a munkájában. Legyen az ficánkolás, éles hangon való sikítás, vagy jelen esetben a vérnyomok eltüntetése.*
-Most mégis, hogy állapítsam meg használt-e a nyomókötés? Csillapított-e a szer bármit is a vérzésen? Elkezdődött-e már odabenn a rothadás?
*Szegezi költői kérdéseit Plev felé csípőre tett kézzel.*
-Javaslom ne piszkáld a kötésed, vagy szólok nekik, hogy tényleg bilincseljenek le.
*Tessék! Nem véletlen kérte, ímhol az ékes bizonyítéka, hogy valóban szükséges a mélységi rögzítése.*
-Persze. Mind nyavalygós, szófogadatlan idióta.
*Veti oda gúnyos válaszát, miközben már biztos kézzel taperolja Pleaven csuklóját, figyelve a szívverések ütemét, erejét. Annyit biztosan, és határozottan állíthat a sötételfekről, hogy melegvérűek. Vagyis nincs nagy gond, amíg Apu homloka nem jelentősen hűvösebb, vagy forróbb, mint a vére volt, melyben nem oly rég tapicskolt. A vízigényre, meg magasról tesz, nem a szomjúság okozza a hasi sérültek halálát.*
-Biztosan megérte a sérülést.
*Húzza el száját az ügyek említésére, és egy pillanatra sem maradva nyugton, már a mágikus gombákat szedegetve le a falról, és rugdosva ki a rácsok között hallgatja a mélységi beszámolóját. Közelebb nem megy, de a kipeckelt szájú cellaszomszéd biztosítja azt a közeget melyben így is jól hall, üvölteni nem szükséges. az információkat elraktározza, aként kezeli, amik; egy haldokló hagymázas baromságaiként.*
-Jobb lenne, ha aludnál. Kérsz még egy töltetet a pipából?
*Reagálja le pusztán ennyivel, és lépked közelebb. az üvegcsét átveszi ugyan, de arcán az undor, mellyel a bájitalt érinti magáért beszél.*
-Kell a francnak!
*Még sem adja vissza, amilyen értetlen a mélységi még képes lenne komolyabb károkat okozni magának a zöld löttyel. A hadnagyocska már így találja őket. Zia azonnal perdül meg, és nyújtja át az 1 db Világoszöld varázsitalt Ambroggio Duarrtenak.
*-Mondtam, hogy ez semmire se jó.
*Vállát rántja meg a fegyelmező mondatra, és persze nem bírja ki, hogy ne fűzzön hozzá pár szót.*
-Minden szavamtól gutaütés kerülgeti.
*Veti be legpofátlanabb vigyorát, majd búcsúzik gyorsan a pasitól.*
-Jó éjt Pofika! Gondolj ránk, ha ágyba bújsz.
*Még kivárja, hogy elhaljanak Ambroggio léptei, csukódjon a rácsos ajtó, aztán máris kezd gyors munkálatba, az egyik pokróc szélét gyűrve fel, majd a közepéig.*
-Fordulj a fal felé Plev.
*Ha kell készségesen segít a helyzet változtatásban, és gyürkéli be a plédet a mélységi alá.*
-Jó, most vissza felém.
*Persze, át a feltekert részen, mit egyetlen kézzel rángat ki betege alól, igazgatja szét a priccsen, miközben másik karjával Plev hátát tartja. Ekképpen alulról már nem fagyhat halálra a mélységi, felülről betakargatni pedig igazán gyerekjáték.*
-Na most a pipa.
*Kezd bele máris a töltésbe, mélyre tüdőzve az első slukkot gyújtja meg, és nyújtja át.*
-Addig mesélek. Hogy értsd mi történik.
*Szövegel, miközben otthonosan mozogva rendezi el saját fekhelyét is.*
-Ha bájitalt iszol, kiszámíthatatlan a hatása. Gyanítom begyógyítja a felületi sérüléseket, bőrt, izomszövetet, lehet kicsit többet is. Viszont nem garantált, hogy a mélyben megbúvó belső sérülésed is kezeli. Tegyük fel, hogy nem. Csak mert ez a valószínűbb.
*Háttal a mélységinek ágyaz, majd letelepedve, hátradőlve, pálinkáját szorongatva, olykor kortyolva merül el az egyetlen engedett témában.*
-Ebben az esetben a csinos kis tiszta nyílt sebedből, csinálsz magadnak, egy zártat. Jó, igaz, nem folyik a véred a ruhádra. De pár óra, és kiderül odabenn szépen csordogál szanaszét. És akkor tudod mi lesz?
*Szegezi a kérdést a lehető legnegédesebb mosollyal a másiknak.*
-Felváglak.
*Szélesedik mosolya farkasvigyorba.*
-Amit nem szeretnél ilyen helyen, ilyen körülmények között. Ha mozog tovább sérül, ami már most sem épp. Ha iszol, eszel, belül nőhet a sebed, amit ugye nem érek el. Ha nem fogadsz szót az őröknek, kapsz még egy lövést. Remélem értjük egymást. Most pedig aludj.
*Kicsit kegyetlen. Nem nagyon, épp csak annyira, amennyire egy makacs gyermekkel annak kell lenni, hogy megvédjék önmagától.
A hely, és a körülmények láthatóan nem zavarják, azért mert jelenleg a gazdagnegyedben lakik, még nem finom, úri kisasszony. Csak egy kósza, ki aludt már rosszabb helyeken is.*
3393. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-04 19:05:24
Üzenet elküldve: 2015-11-04 19:05:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Khan válaszán csak még szélesebbre húzódik mosolya, és kicsikét gonosznak is tűnhet. Lehet, hogy nem véletlenül.*
-Jó kifogás.
*Megrántja apró vállait, miközben visszafordul a lovaghölgyhöz. Mosollyá szelídíti gunyoros vigyorát, mikor Moranshe arcára néz, majd megpróbálja viszonylag rövidre fogni a macskafattyak történetét.*
-Persze, minden rendben. *Mondja előbb.* -Letáboroztunk, és hát megtaláltak minket azok a dögök. Olyasmik voltak, mint a magunkfajták, két lábon jártak, ruhát viseltek és még fegyverük is volt. Csak hát látszott rajtuk, hogy macskából vannak. Egész aranyosak is lehettek volna, ha nem akarnak megpusztítani minket.
*Nevetgél picit visszaemlékezve a szőrös ábrázatokra és a félkarú Cicúrra, aki olyan kegyetlenül nehezen akart meghalni.*
-Banditafélék voltak, gondolom azért is támadtak ránk, hogy kifosszanak. Vagy nem tudom. Gabrien, te mit gondolsz?
*Kérdezi meg egy bocsánatkérő mosoly kíséretében igencsak morcos kedvesét. Közelebb lép hozzá és picit hozzádörgölődzik a bőrként hordott, végtelen páncélhoz.*
-Nem volt könnyű megölni őket, az egyszer biztos. Azok a lila fénylő izék, tündérek segítettek minket. Egészen aprók voltak, ilyen ekkorák...
*Mutatja, hogy körülbelül arasznyi vagy két arasznyi lehetett, közben folytatja.*
-Egész sok volt belőlük, a küzdelem után pedig elmentek.
*A medvebaglyok azóta közel álltak szívéhez, amióta Kagan a gondjaira bízta a kis dögöket. Még arra is emlékszik, amikor Iluqnak segített kiszedni a fiókát a tojásból, így nagy örömmel hallja, hogy mind a kettő jó egészségnek örvend és növekszik, ahogy kell.
A druidák, gondozók vagy akármik dolgán elgondolkozik picit, mert ezek szerint Iluq sincs már a törzsnél. Talán a lába okozta seb miatt meghalt vagy ő is csak felszívódott, mint a többiek.*
-Pff... Mindig akadnak. *Mondja kelletlenül.* -Aztán ha eleget láttak, elmennek. Iluq viszont jó druida volt, szerettem azt az elfet.
*Elgondolkozik a batár magas nőstényen, hogy vajon tényleg mi lett vele, majd színt vált hangja és boldogtalan kedveséhez fordul. Ha a férfi letekint a most égkék, szelíd szemekbe, a félvér elmosolyodik.*
-Mondd, emlékszel még a medgolyokra? Bötére és Baulra?
*Az új jövevények érkezését ugyan érzékeli, de csak néha pillant feléjük és csak akkor biccent nekik üdvözlésképp, ha összetalálkozik tekintetük. Amúgy hagyja az újdonsült parancsnokot, hogy ő piszkálhassa az érdeklődőket.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Khan válaszán csak még szélesebbre húzódik mosolya, és kicsikét gonosznak is tűnhet. Lehet, hogy nem véletlenül.*
-Jó kifogás.
*Megrántja apró vállait, miközben visszafordul a lovaghölgyhöz. Mosollyá szelídíti gunyoros vigyorát, mikor Moranshe arcára néz, majd megpróbálja viszonylag rövidre fogni a macskafattyak történetét.*
-Persze, minden rendben. *Mondja előbb.* -Letáboroztunk, és hát megtaláltak minket azok a dögök. Olyasmik voltak, mint a magunkfajták, két lábon jártak, ruhát viseltek és még fegyverük is volt. Csak hát látszott rajtuk, hogy macskából vannak. Egész aranyosak is lehettek volna, ha nem akarnak megpusztítani minket.
*Nevetgél picit visszaemlékezve a szőrös ábrázatokra és a félkarú Cicúrra, aki olyan kegyetlenül nehezen akart meghalni.*
-Banditafélék voltak, gondolom azért is támadtak ránk, hogy kifosszanak. Vagy nem tudom. Gabrien, te mit gondolsz?
*Kérdezi meg egy bocsánatkérő mosoly kíséretében igencsak morcos kedvesét. Közelebb lép hozzá és picit hozzádörgölődzik a bőrként hordott, végtelen páncélhoz.*
-Nem volt könnyű megölni őket, az egyszer biztos. Azok a lila fénylő izék, tündérek segítettek minket. Egészen aprók voltak, ilyen ekkorák...
*Mutatja, hogy körülbelül arasznyi vagy két arasznyi lehetett, közben folytatja.*
-Egész sok volt belőlük, a küzdelem után pedig elmentek.
*A medvebaglyok azóta közel álltak szívéhez, amióta Kagan a gondjaira bízta a kis dögöket. Még arra is emlékszik, amikor Iluqnak segített kiszedni a fiókát a tojásból, így nagy örömmel hallja, hogy mind a kettő jó egészségnek örvend és növekszik, ahogy kell.
A druidák, gondozók vagy akármik dolgán elgondolkozik picit, mert ezek szerint Iluq sincs már a törzsnél. Talán a lába okozta seb miatt meghalt vagy ő is csak felszívódott, mint a többiek.*
-Pff... Mindig akadnak. *Mondja kelletlenül.* -Aztán ha eleget láttak, elmennek. Iluq viszont jó druida volt, szerettem azt az elfet.
*Elgondolkozik a batár magas nőstényen, hogy vajon tényleg mi lett vele, majd színt vált hangja és boldogtalan kedveséhez fordul. Ha a férfi letekint a most égkék, szelíd szemekbe, a félvér elmosolyodik.*
-Mondd, emlékszel még a medgolyokra? Bötére és Baulra?
*Az új jövevények érkezését ugyan érzékeli, de csak néha pillant feléjük és csak akkor biccent nekik üdvözlésképp, ha összetalálkozik tekintetük. Amúgy hagyja az újdonsült parancsnokot, hogy ő piszkálhassa az érdeklődőket.*
3392. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-04 16:26:09
Üzenet elküldve: 2015-11-04 16:26:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
* Késik... roppant sokat késik, ami nem igazán jellemző rá. Sietve követte úti társainak nyomait a folyó mentén, majd az idegen városhoz közelítő úton. Nem fog mentegetőzni, se semmi ahhoz hasonlót tenni, mert nincs miért. Út közben talált valamit, ami nélkül nehezen tudna hosszú távokban gondolkodni. Kezdeti hátránya, mely többiek malmára sodorta a vizet megszűnt. Hardurnak nem szokása félre hallani, s ennek hála térdig sarasan bukkan fel az épület előtt, immár egy kifáradt egérszürke hátas nyergében. A ló nagyot fújtat mikor újdonsült gazdája felemelkedik hátáról, s átlendítve bal lábát a tompor felett, lehuppan a földre.*
- Na nagyfiú! Te aztán most már mellettem maradsz míg el nem visz valami nyavalya.
* Elégedett, hiszen egy életerős, nagyjából négy esztendős ménről van szó. Szőrzete egyenletesen szürke, nyaka izmos sörényét majd ki fogja mosni, s kefélni. Meg veregeti a konok pillantású pofát s beköti társainak hátasai közé. Pár pillanatig nézi. nézegeti az ifjút, majd ott is hagyja, hadd panaszkodjon fajtársainak arról, hogy Galdur miféle bolondságokat csinált vele, miután kiszabadította. No igen... azért a lovagon is meglátszik, hogy volt afférja valakivel. Bal lábára sántít. De nem bánja, nem zavarja.
Fegyvereitől meg is szabadul, hogy beléphessen ama helyre, ahova elméletileg mindegyik lovag be ment. Alaposan át kutatja magát, nem e marad nála valami, de szerencsére összes tőrét, kardját leadja. Az ajtó ezután tárul ki előtte s bebocsájtást nyer a benső térbe. Benn mintha feszültség rezegne a levegőben...*
~ Talán lemaradtam valamiről?~
* Gondolkodik el mikor beéri a társaságot. Az idegen felé biccent. Bármi is volt az elmúlt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.04 21:59:10, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
//Tharg lobogó alatt utazva//
* Késik... roppant sokat késik, ami nem igazán jellemző rá. Sietve követte úti társainak nyomait a folyó mentén, majd az idegen városhoz közelítő úton. Nem fog mentegetőzni, se semmi ahhoz hasonlót tenni, mert nincs miért. Út közben talált valamit, ami nélkül nehezen tudna hosszú távokban gondolkodni. Kezdeti hátránya, mely többiek malmára sodorta a vizet megszűnt. Hardurnak nem szokása félre hallani, s ennek hála térdig sarasan bukkan fel az épület előtt, immár egy kifáradt egérszürke hátas nyergében. A ló nagyot fújtat mikor újdonsült gazdája felemelkedik hátáról, s átlendítve bal lábát a tompor felett, lehuppan a földre.*
- Na nagyfiú! Te aztán most már mellettem maradsz míg el nem visz valami nyavalya.
* Elégedett, hiszen egy életerős, nagyjából négy esztendős ménről van szó. Szőrzete egyenletesen szürke, nyaka izmos sörényét majd ki fogja mosni, s kefélni. Meg veregeti a konok pillantású pofát s beköti társainak hátasai közé. Pár pillanatig nézi. nézegeti az ifjút, majd ott is hagyja, hadd panaszkodjon fajtársainak arról, hogy Galdur miféle bolondságokat csinált vele, miután kiszabadította. No igen... azért a lovagon is meglátszik, hogy volt afférja valakivel. Bal lábára sántít. De nem bánja, nem zavarja.
Fegyvereitől meg is szabadul, hogy beléphessen ama helyre, ahova elméletileg mindegyik lovag be ment. Alaposan át kutatja magát, nem e marad nála valami, de szerencsére összes tőrét, kardját leadja. Az ajtó ezután tárul ki előtte s bebocsájtást nyer a benső térbe. Benn mintha feszültség rezegne a levegőben...*
~ Talán lemaradtam valamiről?~
* Gondolkodik el mikor beéri a társaságot. Az idegen felé biccent. Bármi is volt az elmúlt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.04 21:59:10, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
3391. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-04 13:12:26
Üzenet elküldve: 2015-11-04 13:12:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*A rókaképű akarva vagy akaratlan, de nem válaszolja meg a kolosszus kérdését Kagannal kapcsolatban. De legyen hát, majd a saját szemével megnézi a dolgokat, saját fülével meghallgatja, milyen hírek keringenek lent délen.
Végül még Janey is megszólal, érdekes módon ökölre menő megoldást javasolva a két férfinek. A hósörényű már eléggé lehiggadt ahhoz, hogy ne vesse oda csípőből, hogy neki ehhez semmi köze, ne szóljon bele.
Szerencse, mert egyrészt Janemitának igenis van köze a doglgokhoz, másrészt egy lovag ne beszéljen így a gyengébbik nemmel. Meg szereti is a lányt, nem érdemli meg, hogy így beszéljen vele.
Bosszúsan fújtat, aranyszín tekintete egy pillanatra a kócos lány és Moranshe kettősére siklik, de mire visszafordul Khan felé az már egy idegen fegyverforgatónak csapja a szelet. Összefonja izmos karjait széles mellkasa előtt, végigpillant az érkező férfin, felmérve a külsejét és a felszerelését, majd amikor Khan a vállára teszi a kezét, hogy vele illusztrálja, milyen "derék katonaembereket" keres a Vashegy, bosszúsan lelöki a félszemű jobbját.
Az a szerencséje Khannak, hogy testvéreként szereti, no meg az, hogy képes lyukat beszélni bárki hasába. Újabb bosszús fújtatás kíséretében elfordul, hogy Janey és a lovagnő duójához csatlakozzon, míg Khan toboroz.
Biztos benne, hogy kedvese örül a döntésnek, hogy visszamennek, de ő sohasem döntött volna a hósörényű nélkül. Még mindig haragszik Khanra, amiért sikerült neki rábeszélnie, de reméli, hogy legalább Janemita örül a hazatérésnek.
Kurta biccentéssel köszönti Morant, majd szótlan acélszoborként áll meg mellettük, hogy naparany pillantását végigfuttassa a tharg különítményen, azon gondolkodva, hogy mit talált ki legújabban Kagan, mire kellenek neki a harcosok.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*A rókaképű akarva vagy akaratlan, de nem válaszolja meg a kolosszus kérdését Kagannal kapcsolatban. De legyen hát, majd a saját szemével megnézi a dolgokat, saját fülével meghallgatja, milyen hírek keringenek lent délen.
Végül még Janey is megszólal, érdekes módon ökölre menő megoldást javasolva a két férfinek. A hósörényű már eléggé lehiggadt ahhoz, hogy ne vesse oda csípőből, hogy neki ehhez semmi köze, ne szóljon bele.
Szerencse, mert egyrészt Janemitának igenis van köze a doglgokhoz, másrészt egy lovag ne beszéljen így a gyengébbik nemmel. Meg szereti is a lányt, nem érdemli meg, hogy így beszéljen vele.
Bosszúsan fújtat, aranyszín tekintete egy pillanatra a kócos lány és Moranshe kettősére siklik, de mire visszafordul Khan felé az már egy idegen fegyverforgatónak csapja a szelet. Összefonja izmos karjait széles mellkasa előtt, végigpillant az érkező férfin, felmérve a külsejét és a felszerelését, majd amikor Khan a vállára teszi a kezét, hogy vele illusztrálja, milyen "derék katonaembereket" keres a Vashegy, bosszúsan lelöki a félszemű jobbját.
Az a szerencséje Khannak, hogy testvéreként szereti, no meg az, hogy képes lyukat beszélni bárki hasába. Újabb bosszús fújtatás kíséretében elfordul, hogy Janey és a lovagnő duójához csatlakozzon, míg Khan toboroz.
Biztos benne, hogy kedvese örül a döntésnek, hogy visszamennek, de ő sohasem döntött volna a hósörényű nélkül. Még mindig haragszik Khanra, amiért sikerült neki rábeszélnie, de reméli, hogy legalább Janemita örül a hazatérésnek.
Kurta biccentéssel köszönti Morant, majd szótlan acélszoborként áll meg mellettük, hogy naparany pillantását végigfuttassa a tharg különítményen, azon gondolkodva, hogy mit talált ki legújabban Kagan, mire kellenek neki a harcosok.*
3390. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 23:16:25
Üzenet elküldve: 2015-11-03 23:16:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
- Haladjunk csak sorjában: segítek a gyerekcipőben járó Amon Ruadhnak, hogy kinője a rugdalózóját. Nekem nem megy a huszárlépésben gondolkodás, úgyhogy rövidebb távú célokat tűzök ki és követek. Egyelőre ez áll a programlistám élén. - *Néhány személyes ambícióval együtt, de azokat még korai volna megosztani a hóhajúval.
Szempillantás választja el attól, hogy felvéssen egy jó pontot Thenyn neve mellé, amiért a papirost markába hajtva nekivág a városnak, de a végén csak elrontja egy kérdéssel. A többieket, akik már ismerik a szemkötős vehemenciáját nem fogja meglepni válaszával, az újonnan avatott férfit talán annál inkább.*
- Arra gondoltam, hogy Wegtorenben, a holdújév napján kellene. - *Thenynre villantja széles vigyorát aztán.* - Persze, hogy itt és most.
*Nem feddné meg a pasast senki, ha legszívesebben rozsdás kést állítana Khan hátába: vannak még ezzel így páran, noha futó gondolatnál soha nem törődött rosszakaróival többet. A dolguk egyelőre nem sietős és ha Thenyn attól tartana, hogy hátrahagyják, akkor a félszemű biztosítja róla, hogy erre nem kerülhet sor. Amon Ruadh darálójába kellenek az olyan lelkes ifjak, mint ő.
Janeyhez fordul aztán, mert szeret megfelelni minden olyan kérdésnek, amelyben szerepel.*
- Sok mindent megtanultam azóta, hogy zsoldosnak álltam tizenegy esztendősen. Azt például egész korán, hogy a nagyobbal és erősebbel ritkán állunk le verekedni. Minek akarnék akkor öklözni az óriásunkkal, ha sokkal kedvezőbbek az esélyeim legyőzni őt a szavak mezején? - *Összeesküvőn még kacsint is a lányra, mintha mindezt már jó előre kitervelték volna és most csak learatják a gondos előkészületek gyümölcsét.
Vissza is készülne térni „párbajtársához”, amikor a Barakk kapuja alatt áttrappol egy ürge, aki célirányosan a Tharg-lobogós delegációhoz igyekszik. Khannak imponál, hogy nem találkozik túl sok hasonszőrű figurával mint ő maga: Gardurtól kezdve Lonedomig mindegyikük egyszerűen és velősen mondja el, hogy mit akar.*
- Igaz híreket hallottál: a Vashegy számára gyűjtjük magunk köré az olyan derék katonaembereket, mint a testvérem itt. - *Gabrien vállára fekteti kezét. A fehér hajú embergörgeteg mellett egész jelentéktelennek tűnik Khan, holott bő száz kilogrammot ő is nyom.*
- Nem látom akadályát, hogy velünk tarts, de ami a próbatételt illeti, azt majd odalent délen bonyolítjuk le. A városi népek még félreértenék a szándékainkat és ok nélkül akadékoskodni kezdenének miatta. De a történeted szívesen hallgatjuk meg, hogy honnét jöttél és miért is kerestél minket azzal, hogy csatlakoznál harcosainkhoz?
*Nem feledve mindazt, amit eddig Gabriennel beszéltek, végül a baráthoz is visszaérkezhet a figyelme. Azt hitte, hogy nyilvánvaló lesz, mi (pontosabban ki) vette el az eszét, de erről majd újra megbizonyosodhatnak saját szemeikkel is. Mosolyogva és szótlanul bólint. Ezzel teljesítette Kagan üzenetének arra vonatkozó részét is, amely azt mondta, hogy: „…hozd vissza a Kolosszust is.”*
- Amúgy Rilai utálja, ha „ok nélkül” verekszem, szóval próbálok tisztességesen viselkedni és csak akkor csinálni, amikor muszáj.
//Tharg lobogó alatt utazva//
- Haladjunk csak sorjában: segítek a gyerekcipőben járó Amon Ruadhnak, hogy kinője a rugdalózóját. Nekem nem megy a huszárlépésben gondolkodás, úgyhogy rövidebb távú célokat tűzök ki és követek. Egyelőre ez áll a programlistám élén. - *Néhány személyes ambícióval együtt, de azokat még korai volna megosztani a hóhajúval.
Szempillantás választja el attól, hogy felvéssen egy jó pontot Thenyn neve mellé, amiért a papirost markába hajtva nekivág a városnak, de a végén csak elrontja egy kérdéssel. A többieket, akik már ismerik a szemkötős vehemenciáját nem fogja meglepni válaszával, az újonnan avatott férfit talán annál inkább.*
- Arra gondoltam, hogy Wegtorenben, a holdújév napján kellene. - *Thenynre villantja széles vigyorát aztán.* - Persze, hogy itt és most.
*Nem feddné meg a pasast senki, ha legszívesebben rozsdás kést állítana Khan hátába: vannak még ezzel így páran, noha futó gondolatnál soha nem törődött rosszakaróival többet. A dolguk egyelőre nem sietős és ha Thenyn attól tartana, hogy hátrahagyják, akkor a félszemű biztosítja róla, hogy erre nem kerülhet sor. Amon Ruadh darálójába kellenek az olyan lelkes ifjak, mint ő.
Janeyhez fordul aztán, mert szeret megfelelni minden olyan kérdésnek, amelyben szerepel.*
- Sok mindent megtanultam azóta, hogy zsoldosnak álltam tizenegy esztendősen. Azt például egész korán, hogy a nagyobbal és erősebbel ritkán állunk le verekedni. Minek akarnék akkor öklözni az óriásunkkal, ha sokkal kedvezőbbek az esélyeim legyőzni őt a szavak mezején? - *Összeesküvőn még kacsint is a lányra, mintha mindezt már jó előre kitervelték volna és most csak learatják a gondos előkészületek gyümölcsét.
Vissza is készülne térni „párbajtársához”, amikor a Barakk kapuja alatt áttrappol egy ürge, aki célirányosan a Tharg-lobogós delegációhoz igyekszik. Khannak imponál, hogy nem találkozik túl sok hasonszőrű figurával mint ő maga: Gardurtól kezdve Lonedomig mindegyikük egyszerűen és velősen mondja el, hogy mit akar.*
- Igaz híreket hallottál: a Vashegy számára gyűjtjük magunk köré az olyan derék katonaembereket, mint a testvérem itt. - *Gabrien vállára fekteti kezét. A fehér hajú embergörgeteg mellett egész jelentéktelennek tűnik Khan, holott bő száz kilogrammot ő is nyom.*
- Nem látom akadályát, hogy velünk tarts, de ami a próbatételt illeti, azt majd odalent délen bonyolítjuk le. A városi népek még félreértenék a szándékainkat és ok nélkül akadékoskodni kezdenének miatta. De a történeted szívesen hallgatjuk meg, hogy honnét jöttél és miért is kerestél minket azzal, hogy csatlakoznál harcosainkhoz?
*Nem feledve mindazt, amit eddig Gabriennel beszéltek, végül a baráthoz is visszaérkezhet a figyelme. Azt hitte, hogy nyilvánvaló lesz, mi (pontosabban ki) vette el az eszét, de erről majd újra megbizonyosodhatnak saját szemeikkel is. Mosolyogva és szótlanul bólint. Ezzel teljesítette Kagan üzenetének arra vonatkozó részét is, amely azt mondta, hogy: „…hozd vissza a Kolosszust is.”*
- Amúgy Rilai utálja, ha „ok nélkül” verekszem, szóval próbálok tisztességesen viselkedni és csak akkor csinálni, amikor muszáj.
3389. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 22:03:00
Üzenet elküldve: 2015-11-03 22:03:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*Pénze az van úgyhogy egy darabig míg nem akar nem fog kalandozgatni. A múltkori is milyen borzasztóan sült el. Elege is lett ebből az egészből. Viszont míg megteheti, hogy nem vállal ilyen gyanús munkákat addig sem puhulhat el. Ezért hát eljött a barakkba egy kicsit edzeni. A fiúnál letette a lándzsáját és a kardját majd egy botot ragadva gyakorolta a lándzsahasználatot. Ezek után egy rövidebb botot ragadott és azzal igyekezett azt is gyakorolni. Bár igaz ritkán fordul elő, hogy használnia kell. A fő fegyvere a lándzsa.*
3388. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 21:35:03
Üzenet elküldve: 2015-11-03 21:35:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Thenyn is kap feladatot, ami nem lepi meg, a megerősítés várás azonban egy kicsit igen. Egy pillanatra felszökik a szemöldöke, de ehhez sem fűz hozzá semmit. Ez azonban jelzés értékű lehet, hiszen bár Janemitával beszélget, azért résen van. Azok a fránya beidegződések, ugyebár.*
- Ó igen, a drága jó Khan, új főnök urunk mesélt a kalandjaitokról. Örülök, hogy megúsztátok, nem szívesen vettem volna a ti halálhíreteket is. No de mesélj, hogy bukkantatok macska emberekre, és miféle lila tündéreket láttatok? Erről kevesebbet hallottam. *Kíváncsi a történetek részleteire, elvégre nem mindennap hallani ilyesféle esetekről. Tündérekkel ugyan már találkozott, de egyik sem volt lila, a macskaemberekről pedig még hallani sem hallott.
És ekkor jön a szünet. Ez soha semmi jót nem jelent, főleg ha egy békésebb természetű leány tart efféle hatáskeltést, vagy önmérséklést. Nem tudja, a gyakori emlegetés, vagy valami más volt az utolsó csepp a pohárban, de az ezek után várható kifakadás nem marad el.*
- Minden rendben? *Kérdezi azért kicsit halkabbra fogott hangon a lánytól. A korábban tett ígéret viszont hamarabb teljesülni látszik, mint várta. Kissé hitetlenkedve fordul a Khan Gabrien páros irányába, mikor is elhangzik ama, kompromisszumféle az emberóriás részéről. Arcán szélesebb mosoly jelenik meg.*
- Bizony, nagyon úgy tűnik, hogy Rilainak hamarosan lesz egy nagyon boldog napja. *Nem kétli, hogy a kereskedő lány kitörő örömmel és lelkesedéssel fogja fogadni kedves barátnőjét. És valószínűleg egy alapos, az utolsó kis zugra is kiterjedő bemutatót tart majd újdonsült birodalmáról.*
- Szépen növögetnek, panaszt eddig nem hallottam róluk, úgyhogy még nem ettek meg senkit, és mindenki keze megvan még. *Jegyzi meg nevetve a kis szörnyikékre gondolva. Ő ugyan inkább nem veszi ki a részét nevelésükből, de látni azért látja őket időről időre.* - Mindig akad valaki, aki kíváncsi rájuk, tanulmányozná őket, gondoskodna róluk.
*Végül pedig egy újabb lelkes jelentkező tűnik fel, ki meg is közelíti csapatukat. A beszédet - mily meglepő - most is a félszeműre hagyja, hadd élvezze ki, hogy ő kompániájuk feje. Ellenben egy biccentéssel azért üdvözli az idegent, s kíváncsian méri végig, ezúttal miféle szerzet kívánna szerencsét próbálni a thargok között.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Thenyn is kap feladatot, ami nem lepi meg, a megerősítés várás azonban egy kicsit igen. Egy pillanatra felszökik a szemöldöke, de ehhez sem fűz hozzá semmit. Ez azonban jelzés értékű lehet, hiszen bár Janemitával beszélget, azért résen van. Azok a fránya beidegződések, ugyebár.*
- Ó igen, a drága jó Khan, új főnök urunk mesélt a kalandjaitokról. Örülök, hogy megúsztátok, nem szívesen vettem volna a ti halálhíreteket is. No de mesélj, hogy bukkantatok macska emberekre, és miféle lila tündéreket láttatok? Erről kevesebbet hallottam. *Kíváncsi a történetek részleteire, elvégre nem mindennap hallani ilyesféle esetekről. Tündérekkel ugyan már találkozott, de egyik sem volt lila, a macskaemberekről pedig még hallani sem hallott.
És ekkor jön a szünet. Ez soha semmi jót nem jelent, főleg ha egy békésebb természetű leány tart efféle hatáskeltést, vagy önmérséklést. Nem tudja, a gyakori emlegetés, vagy valami más volt az utolsó csepp a pohárban, de az ezek után várható kifakadás nem marad el.*
- Minden rendben? *Kérdezi azért kicsit halkabbra fogott hangon a lánytól. A korábban tett ígéret viszont hamarabb teljesülni látszik, mint várta. Kissé hitetlenkedve fordul a Khan Gabrien páros irányába, mikor is elhangzik ama, kompromisszumféle az emberóriás részéről. Arcán szélesebb mosoly jelenik meg.*
- Bizony, nagyon úgy tűnik, hogy Rilainak hamarosan lesz egy nagyon boldog napja. *Nem kétli, hogy a kereskedő lány kitörő örömmel és lelkesedéssel fogja fogadni kedves barátnőjét. És valószínűleg egy alapos, az utolsó kis zugra is kiterjedő bemutatót tart majd újdonsült birodalmáról.*
- Szépen növögetnek, panaszt eddig nem hallottam róluk, úgyhogy még nem ettek meg senkit, és mindenki keze megvan még. *Jegyzi meg nevetve a kis szörnyikékre gondolva. Ő ugyan inkább nem veszi ki a részét nevelésükből, de látni azért látja őket időről időre.* - Mindig akad valaki, aki kíváncsi rájuk, tanulmányozná őket, gondoskodna róluk.
*Végül pedig egy újabb lelkes jelentkező tűnik fel, ki meg is közelíti csapatukat. A beszédet - mily meglepő - most is a félszeműre hagyja, hadd élvezze ki, hogy ő kompániájuk feje. Ellenben egy biccentéssel azért üdvözli az idegent, s kíváncsian méri végig, ezúttal miféle szerzet kívánna szerencsét próbálni a thargok között.*
3387. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 20:33:09
Üzenet elküldve: 2015-11-03 20:33:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Lonedom már szinte egész Artheniort bejárta, nem gondolva a legegyértelműbb hely: a barakk. Meg is érkezik a magas, széles épülethez. Amint belép a faajtón, egy fiatal fiú elkéri a fegyvereit. Leteszi vívókardját, rövidkardját, dobókéseit. A fiú bólint, és azt mondja, válasszon gyakorlófegyvert, ha edzeni szeretne, közben a Lonedom háta mögötti polcra mutat. A polcon kész arzenál van. Az íjjaktól kezdve a kétoldalú csatabárdig, természeyrsen mind fából. Lonedom levesz egy kardot és nekilát keresni a félszeműt és kompániáját. Nem nehéz megtalálni őket, egyből látszik rajtuk a páncél. Oda is megy hozzájuk, és köszön.*
-Üdv! A nevem Lonedom Dardura. Embereket toboroztok, ugye? Ha igen, csatlakozhatok hozzátok? Remélem megfelelek nektek. Ha nem, hát tegyetek próbára.
*Kész megtenni bármilyen próbát, ha csak így veszik be.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Lonedom már szinte egész Artheniort bejárta, nem gondolva a legegyértelműbb hely: a barakk. Meg is érkezik a magas, széles épülethez. Amint belép a faajtón, egy fiatal fiú elkéri a fegyvereit. Leteszi vívókardját, rövidkardját, dobókéseit. A fiú bólint, és azt mondja, válasszon gyakorlófegyvert, ha edzeni szeretne, közben a Lonedom háta mögötti polcra mutat. A polcon kész arzenál van. Az íjjaktól kezdve a kétoldalú csatabárdig, természeyrsen mind fából. Lonedom levesz egy kardot és nekilát keresni a félszeműt és kompániáját. Nem nehéz megtalálni őket, egyből látszik rajtuk a páncél. Oda is megy hozzájuk, és köszön.*
-Üdv! A nevem Lonedom Dardura. Embereket toboroztok, ugye? Ha igen, csatlakozhatok hozzátok? Remélem megfelelek nektek. Ha nem, hát tegyetek próbára.
*Kész megtenni bármilyen próbát, ha csak így veszik be.*
3386. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:42:05
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:42:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Hirtelen bambulásából kiszakadva pillant Khanra, majd kicsit kellemetlenül érzi magát. Talán észrevette a csapat vezetője, hogy tétlenkedik? Eddig nem úgy ismerte meg Khant hogy szeret ugráltatni apró dolgok miatt, ezért furcsállja is a kérést. Persze elveszi a papírfecnit, és biccent. Khan vegye úgy hogy el van intézve. De azért még rákérdez.*
-Most intézzem? Itt Artheniorban?
*Közben persze Gabrien szavait agyában elraktározza, és véleményét a Tharg vezérről. Nagy harcosnak tűnik tűnik az óriás termetű férfi, és nagyon piszkálja kíváncsiságát hogy mi történhetett. Hisz nincs jó véleménye a Thargokról. Mindegy majd talán az úton kiderül mi folyik itt.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Hirtelen bambulásából kiszakadva pillant Khanra, majd kicsit kellemetlenül érzi magát. Talán észrevette a csapat vezetője, hogy tétlenkedik? Eddig nem úgy ismerte meg Khant hogy szeret ugráltatni apró dolgok miatt, ezért furcsállja is a kérést. Persze elveszi a papírfecnit, és biccent. Khan vegye úgy hogy el van intézve. De azért még rákérdez.*
-Most intézzem? Itt Artheniorban?
*Közben persze Gabrien szavait agyában elraktározza, és véleményét a Tharg vezérről. Nagy harcosnak tűnik tűnik az óriás termetű férfi, és nagyon piszkálja kíváncsiságát hogy mi történhetett. Hisz nincs jó véleménye a Thargokról. Mindegy majd talán az úton kiderül mi folyik itt.*
3385. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:17:16
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:17:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Meglepetten viszonozza a félszemű üdvözlő ölelését, amire nem mellesleg még sosem volt példa, majd elégedetten hallgatja a kérdésére kapott választ.*
-Remélem, tényleg csinos kis fogadó lett az és nem éri be holmi bódéval.
*Vigyorog, mert a bódéról eszébe jut Hildi, aki elméjében úgy él, mint az a zsíros izé, aki a bájait kínálgatta és megette az ételük felét, mire megkapták.*
-Hidd el, ha nem is most, de egyszer viszontlátjuk még egymást vele.
*Ezután vonul el, hogy hagyja beszélgetni a két lovagot fel sem fogván, hogy Khan esetleg hatni akart volna rá. Ám míg Moranshe felé fordítja tekintetét, megüti néha egy-egy szó hegyes fülét, amik bizony hatással vannak rá. Többnyire a "gyertek haza" az, ami kivált belőle egy kíváncsi pillantást, de igyekszik nem figyelni.*
-Elnézünk.
*Bólint mosolyogva, de most nem teszi hozzá, hogy majd egyszer, ha úgy adódik, mert hát minek mindent túlragozni?*
-Ó, mi jártunk helyeken. Lőttem macskaembert meg megszálltak minket ilyen erdei lila tündérkék... Mocsári szörnyek meg halottizék ijesztettek félig halálra...
*Hümmög egy kicsit, közben hallja, hogy miféle csúfság esett meg kedvesével, ugyanis Khan "lecirmoscicázza". Nagyon kell küzdenie, hogy ne sikítson fel a nevetéstől, de sikerül erőt vennie hirtelen kerekedett jókedvén, így csak vigyora szélesedik.
Tekintetét viszont nem veszi le a lovaghölgyről, és folytatja is hozzá fűzött szavainak kopott fagyöngyöket idéző láncát.*
-Érdekes volt úgy összességében. Ha maradtok még, szívesen mesélek róluk részletesebben, de...
*Megint tart egy kis szünetet, mert elméjébe gyökeret ver az "...és kölyköt nemzenénk" szöveg és már amúgy is többször emlegették őt, mint szerette volna. Kész, a fattyúnál szakad a cérna és a két lovag felé fordul boldogtalanul. Kékjei háborgó tengert idéznek, ahogy a két civakodóra pillant.*
-Miért nem tudjátok férfimód elintézni a dolgot? Karddal vagy ököllel! Nem úgy, mint a halaskofák.
*Duzzogva fordul el tőlük, az ő fejében ugyanis nem játszanak városőrök meg börtönök semmilyen szerepet. Gabrien tudja, hogy Janey hogyan áll ThargArodhoz, sőt Kaganhoz is, a lány pedig őszintén kíváncsi, hogy a férfi meddig képes jó szívvel megfosztani őt attól, hogy hazatérhessen. Mert a kolosszus azt is tudja, hogy a félvér nem megy nélküle sehova.
Valamennyi sikert viszont elért a kóbor lovag, többet, mint amennyit a fattyúnak sikerült. Igaz, ő nem idegelte kedvesét a szükségesnél tovább.*
-Úgy tűnik, hamarabb látjuk viszont Rilait, mint gondoltam.
*Mondja, miközben a lovaghölgyre mosolyog.*
-De mondd, mi hír a medgolyokról? Sokat nőttek?
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.03 19:22:44
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Meglepetten viszonozza a félszemű üdvözlő ölelését, amire nem mellesleg még sosem volt példa, majd elégedetten hallgatja a kérdésére kapott választ.*
-Remélem, tényleg csinos kis fogadó lett az és nem éri be holmi bódéval.
*Vigyorog, mert a bódéról eszébe jut Hildi, aki elméjében úgy él, mint az a zsíros izé, aki a bájait kínálgatta és megette az ételük felét, mire megkapták.*
-Hidd el, ha nem is most, de egyszer viszontlátjuk még egymást vele.
*Ezután vonul el, hogy hagyja beszélgetni a két lovagot fel sem fogván, hogy Khan esetleg hatni akart volna rá. Ám míg Moranshe felé fordítja tekintetét, megüti néha egy-egy szó hegyes fülét, amik bizony hatással vannak rá. Többnyire a "gyertek haza" az, ami kivált belőle egy kíváncsi pillantást, de igyekszik nem figyelni.*
-Elnézünk.
*Bólint mosolyogva, de most nem teszi hozzá, hogy majd egyszer, ha úgy adódik, mert hát minek mindent túlragozni?*
-Ó, mi jártunk helyeken. Lőttem macskaembert meg megszálltak minket ilyen erdei lila tündérkék... Mocsári szörnyek meg halottizék ijesztettek félig halálra...
*Hümmög egy kicsit, közben hallja, hogy miféle csúfság esett meg kedvesével, ugyanis Khan "lecirmoscicázza". Nagyon kell küzdenie, hogy ne sikítson fel a nevetéstől, de sikerül erőt vennie hirtelen kerekedett jókedvén, így csak vigyora szélesedik.
Tekintetét viszont nem veszi le a lovaghölgyről, és folytatja is hozzá fűzött szavainak kopott fagyöngyöket idéző láncát.*
-Érdekes volt úgy összességében. Ha maradtok még, szívesen mesélek róluk részletesebben, de...
*Megint tart egy kis szünetet, mert elméjébe gyökeret ver az "...és kölyköt nemzenénk" szöveg és már amúgy is többször emlegették őt, mint szerette volna. Kész, a fattyúnál szakad a cérna és a két lovag felé fordul boldogtalanul. Kékjei háborgó tengert idéznek, ahogy a két civakodóra pillant.*
-Miért nem tudjátok férfimód elintézni a dolgot? Karddal vagy ököllel! Nem úgy, mint a halaskofák.
*Duzzogva fordul el tőlük, az ő fejében ugyanis nem játszanak városőrök meg börtönök semmilyen szerepet. Gabrien tudja, hogy Janey hogyan áll ThargArodhoz, sőt Kaganhoz is, a lány pedig őszintén kíváncsi, hogy a férfi meddig képes jó szívvel megfosztani őt attól, hogy hazatérhessen. Mert a kolosszus azt is tudja, hogy a félvér nem megy nélküle sehova.
Valamennyi sikert viszont elért a kóbor lovag, többet, mint amennyit a fattyúnak sikerült. Igaz, ő nem idegelte kedvesét a szükségesnél tovább.*
-Úgy tűnik, hamarabb látjuk viszont Rilait, mint gondoltam.
*Mondja, miközben a lovaghölgyre mosolyog.*
-De mondd, mi hír a medgolyokról? Sokat nőttek?
A hozzászólás írója (Ágrólszakadt Janemita) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.03 19:22:44
3384. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 18:25:46
Üzenet elküldve: 2015-11-03 18:25:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*A legmagasabbról tesz rá, hogy hol vannak, teljes nyugalommal osztana ki egy pofont bárkinek, ha úgy hozná a szükség, s ha ezért börtönbe csukják, akkor a városőrség dilettánsabb, mint azt bárki gondolja. A maflások hasznáról szívesen vitába bonyolódna a félszeművel, de most sem a hely, sem pedig az idő, de még csak a téma se megfelelő erre.
Jól jön, hogy Khan egy pillanatra elvonja figyelmét az emberóriásról és az egyik ismeretlen katonának oszt ki egy parancsot, addig a kolosszus torkára toluló szavak édesebbek lesznek valamivel, hangjaikba nem vegyül annyi düh és harag. Abba nem megy bele, hogy Kaganról beszél, nem a szerencsétlen lányról, akit meg kellett volna menteniük. Azóta is álmodik vele, újra és újra látja a szemében a rettegést, hogy meg fog halni és a remény lassan hunyó szikráját, ahogy a szörnyű seben keresztül kivérzik.*
- Szóval az eszmét szolgálod, a világmegváltó terveket és nem Kagant. Mondd csak, mióta nem akarja magának az egész világot az a tharg zsarnok?
*Szinte köpi a kérdést, pedig azokban az időkben tűzbe ment volna a vezérért.*
- Azt ne mondd nekem, hogy ennyire megváltozott, mert akkor a másik szemedre vak vagy, ha nem látod, mi folyik körülötted.
*Csattannak szavai a barakk fedele alatt. Közben Janey és Moran is beszédbe bonyolódott, de a kolosszus biztos benne, hogy mindketten élénk érdeklődéssel figyelik, mikor csattan el az első pofon.
Ám a hósörényű végül nagyot sóhajt, naparany tekintetében alább hagynak a haragos lángok izzása.*
- De rendben, kíváncsi vagyok, mi vette el ennyire az eszed, mi az, amivel így ki tudtak fordítani a bőrödből. Biztos agyadra ment a déli levegő.
*Csóválja meg busa fejét, csípőre teszi a kezeit, karomtépte állával a félszemű felé bökve a mondatot.*
- Különben is, kell az aranyad, amit a párnádba rejtettél. Elmegyünk veled a thargokhoz, de ennyi és nem több. Aztán meglátom, hogyan tovább.
*Fenyegeti meg mutatóujjával testvérét.
Hiába, nem tud haragudni rá és ha valami ennyire meg tudta változtatni a mindig pesszimista Khant, akkor arra nagyon kíváncsi.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*A legmagasabbról tesz rá, hogy hol vannak, teljes nyugalommal osztana ki egy pofont bárkinek, ha úgy hozná a szükség, s ha ezért börtönbe csukják, akkor a városőrség dilettánsabb, mint azt bárki gondolja. A maflások hasznáról szívesen vitába bonyolódna a félszeművel, de most sem a hely, sem pedig az idő, de még csak a téma se megfelelő erre.
Jól jön, hogy Khan egy pillanatra elvonja figyelmét az emberóriásról és az egyik ismeretlen katonának oszt ki egy parancsot, addig a kolosszus torkára toluló szavak édesebbek lesznek valamivel, hangjaikba nem vegyül annyi düh és harag. Abba nem megy bele, hogy Kaganról beszél, nem a szerencsétlen lányról, akit meg kellett volna menteniük. Azóta is álmodik vele, újra és újra látja a szemében a rettegést, hogy meg fog halni és a remény lassan hunyó szikráját, ahogy a szörnyű seben keresztül kivérzik.*
- Szóval az eszmét szolgálod, a világmegváltó terveket és nem Kagant. Mondd csak, mióta nem akarja magának az egész világot az a tharg zsarnok?
*Szinte köpi a kérdést, pedig azokban az időkben tűzbe ment volna a vezérért.*
- Azt ne mondd nekem, hogy ennyire megváltozott, mert akkor a másik szemedre vak vagy, ha nem látod, mi folyik körülötted.
*Csattannak szavai a barakk fedele alatt. Közben Janey és Moran is beszédbe bonyolódott, de a kolosszus biztos benne, hogy mindketten élénk érdeklődéssel figyelik, mikor csattan el az első pofon.
Ám a hósörényű végül nagyot sóhajt, naparany tekintetében alább hagynak a haragos lángok izzása.*
- De rendben, kíváncsi vagyok, mi vette el ennyire az eszed, mi az, amivel így ki tudtak fordítani a bőrödből. Biztos agyadra ment a déli levegő.
*Csóválja meg busa fejét, csípőre teszi a kezeit, karomtépte állával a félszemű felé bökve a mondatot.*
- Különben is, kell az aranyad, amit a párnádba rejtettél. Elmegyünk veled a thargokhoz, de ennyi és nem több. Aztán meglátom, hogyan tovább.
*Fenyegeti meg mutatóujjával testvérét.
Hiába, nem tud haragudni rá és ha valami ennyire meg tudta változtatni a mindig pesszimista Khant, akkor arra nagyon kíváncsi.*
3383. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 12:34:26
Üzenet elküldve: 2015-11-03 12:34:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Bármennyire legyen is dühödt most az embermonstrum, Khan nem tart attól, hogy agresszív véleménycserére kerülne a sor, legalábbis nem a Barakk közvetlen közelében. Más volna a helyzet, ha Arthenior nem állított volna fel polgárőrséget vagy mi a csudát, de ha már így alakult, nem fogja maga alatt vágni a fát azzal, hogy az ő portájukon ad okot egy bekasztlizásra. Meg egyébként sem tartja célravezetőnek minden esetben, ha maflásokkal akarjál elrendezni evilági dolgaikat a vitás ügyben álló felek. Nem tagadja hasznosságát és hatékonyságát, csak az alkalmazhatóság gyakorisága felé támaszt minőségi elvárásokat.
Észreveszi közben, hogy Thenyn a gyakorlófegyverekkel babrál: helyes, jobban teszi, ha megismerkedik a súlyukkal, mert Amon Ruadhon közelebbi barátságot köt majd velük.*
- A legutóbbi mégis jókorával ajándékozott meg. - *Igaz lehet, hogy mindük közül Gabrien volt képes a legkésőbb elszámolni küldetésük kudarcával, ennek ellenére most mégis azt állítaná, hogy az elhunytak után nem marad megbánás-csalódás az emberben. Gabrien és az öntörvényűsége.*
- Az. Én a Vaskorsóban élek, van egy kis zugunk az emeleten. - *Amiről eszébe is jut, hogy hiányzik még valami fontos a négy fal közül. Magához hívja Thenynt.*
- Volna egy feladatom számodra. Találj nekem egy ötvösmestert, aki elfogadható áron dolgozik és nem lehet panaszkodni munkája minőségére sem. Ezt add oda neki. - *Egy papírfecnit nyom a férfi kezébe, amit ha később majd megnéz, egy sárkányt formázó dézsa-kádat olvashat ki a rajzolatokból.* - Kérj árajánlatot tőle és ha vállal munkát akkor azt is, hogy mikorra tudja elkészíteni. - *Moranshe és Janemita kettősét nem zargatja, Gardur pedig még mindig hirdetményeket oszthat, egyedül Thenynt tűnt tétlennek, így azonban már van mit csinálnia a fakardok stírölésén kívül is.*
- A parasztok művelés alá vonják lassan földjeiket, ThargArod újjáépült kőből és hamarosan gyűlést ad a Nagycsarnok a környező területek uracskáinak. - *Feltartja mutatóujját, hallván Gabrien feltételes módban fogalmazott elképzelését.*
- Én már le is telepedtem. Ha lesz földem, azt majd túrják a zselléreim (vagy kik), én meg teszem, amihez igazán értek. - *Meglapogatja fegyverövét, noha jelenleg nem függ rajta a mesterkard.*
- Kagan csak ember, mint őelőtte az apja volt és ember lesz az is, aki majd az örökébe lép. Nem az embert szolgálom, hanem amit akar. Ezért léptem túl azon, ami a Hrallh felperzselése után történt. - *Több érvet akkor sem hívna elő, ha volna belőlük még. Szeretné, ha a fekete-fehér árnyalatú világ kiszínesedne Gabriennek, de annak eléréséhez az első lépést a hóhajúnak magának kell megtennie.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Bármennyire legyen is dühödt most az embermonstrum, Khan nem tart attól, hogy agresszív véleménycserére kerülne a sor, legalábbis nem a Barakk közvetlen közelében. Más volna a helyzet, ha Arthenior nem állított volna fel polgárőrséget vagy mi a csudát, de ha már így alakult, nem fogja maga alatt vágni a fát azzal, hogy az ő portájukon ad okot egy bekasztlizásra. Meg egyébként sem tartja célravezetőnek minden esetben, ha maflásokkal akarjál elrendezni evilági dolgaikat a vitás ügyben álló felek. Nem tagadja hasznosságát és hatékonyságát, csak az alkalmazhatóság gyakorisága felé támaszt minőségi elvárásokat.
Észreveszi közben, hogy Thenyn a gyakorlófegyverekkel babrál: helyes, jobban teszi, ha megismerkedik a súlyukkal, mert Amon Ruadhon közelebbi barátságot köt majd velük.*
- A legutóbbi mégis jókorával ajándékozott meg. - *Igaz lehet, hogy mindük közül Gabrien volt képes a legkésőbb elszámolni küldetésük kudarcával, ennek ellenére most mégis azt állítaná, hogy az elhunytak után nem marad megbánás-csalódás az emberben. Gabrien és az öntörvényűsége.*
- Az. Én a Vaskorsóban élek, van egy kis zugunk az emeleten. - *Amiről eszébe is jut, hogy hiányzik még valami fontos a négy fal közül. Magához hívja Thenynt.*
- Volna egy feladatom számodra. Találj nekem egy ötvösmestert, aki elfogadható áron dolgozik és nem lehet panaszkodni munkája minőségére sem. Ezt add oda neki. - *Egy papírfecnit nyom a férfi kezébe, amit ha később majd megnéz, egy sárkányt formázó dézsa-kádat olvashat ki a rajzolatokból.* - Kérj árajánlatot tőle és ha vállal munkát akkor azt is, hogy mikorra tudja elkészíteni. - *Moranshe és Janemita kettősét nem zargatja, Gardur pedig még mindig hirdetményeket oszthat, egyedül Thenynt tűnt tétlennek, így azonban már van mit csinálnia a fakardok stírölésén kívül is.*
- A parasztok művelés alá vonják lassan földjeiket, ThargArod újjáépült kőből és hamarosan gyűlést ad a Nagycsarnok a környező területek uracskáinak. - *Feltartja mutatóujját, hallván Gabrien feltételes módban fogalmazott elképzelését.*
- Én már le is telepedtem. Ha lesz földem, azt majd túrják a zselléreim (vagy kik), én meg teszem, amihez igazán értek. - *Meglapogatja fegyverövét, noha jelenleg nem függ rajta a mesterkard.*
- Kagan csak ember, mint őelőtte az apja volt és ember lesz az is, aki majd az örökébe lép. Nem az embert szolgálom, hanem amit akar. Ezért léptem túl azon, ami a Hrallh felperzselése után történt. - *Több érvet akkor sem hívna elő, ha volna belőlük még. Szeretné, ha a fekete-fehér árnyalatú világ kiszínesedne Gabriennek, de annak eléréséhez az első lépést a hóhajúnak magának kell megtennie.*
3382. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 09:44:35
Üzenet elküldve: 2015-11-03 09:44:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Dolga végeztével vissza is kapja a fegyverét és el is megy a parancs szerint, hogy a váltás őrséggel térjen vissza és adhassák át a terepet. A mai napjuk nem volt eseménymentes, de legalább nem is unatkoztak és eltelt ez a nap is.
Követi a többieket a számukra kialakított körletbe, ahol álomra hajthatják a fejüket. Nincs itt semmi luxus, de pont megfelelő, hogy lepihenhessen és lezárja ezt a napot. Hamar jön az álom a szemeire és halkan szuszogva el is alszik.
Másnap reggel viszont a megszokás hatalma az első sugarakkal ébred fel és gyorsan felidézi még amíg kicsit kómás az előző nap fejleményeit.*
*Dolga végeztével vissza is kapja a fegyverét és el is megy a parancs szerint, hogy a váltás őrséggel térjen vissza és adhassák át a terepet. A mai napjuk nem volt eseménymentes, de legalább nem is unatkoztak és eltelt ez a nap is.
Követi a többieket a számukra kialakított körletbe, ahol álomra hajthatják a fejüket. Nincs itt semmi luxus, de pont megfelelő, hogy lepihenhessen és lezárja ezt a napot. Hamar jön az álom a szemeire és halkan szuszogva el is alszik.
Másnap reggel viszont a megszokás hatalma az első sugarakkal ébred fel és gyorsan felidézi még amíg kicsit kómás az előző nap fejleményeit.*
3381. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 09:30:02
Üzenet elküldve: 2015-11-03 09:30:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Az irodában//
*Csak bólint a beszámolóra. Talán jobb is, hogy így alakult. Jobb pontot tenni ennek a rosszindulatú napnak a végére.*
- Fölösleges *mondja Aoneernek.* - Mára szögre akaszthatják a mundért. Így is hosszúra nyúlt a szolgálat. Leléphetnek *bocsátja el a kettőst.
Ő maga még lekörmöli a jelentést, de mielőtt eltenné magát még azért benéz a zárkákhoz.*
//Őrködés a két rabnál//
- Lehet, hogy elmebetegek, de nem idióták, mint te, mélységi! *vág közbe egy frappáns mondatnál és nem túl sok jót sejtető tekintetét a sötételfről a felcserre és a felcserről vissza a sötételfre fordítja. Tartja a tenyerét a holmiért, amit a jó ég tudja, milyen trükkel mentett meg a mélységi, hiszen ő maga diktálta bele.*
- Ez a városőrség tulajdona!
*Megvárja, míg a bájital szépen visszakerül hozzá. Most, hogy így eszébe jut, még a szerzetessel sem számolt el az árát illetőleg.*
- Ha kettejük között bármiről szó esik, ami nem a mélységi egészségével kapcsolatos, a kezelésnek vége! *A mondat egyaránt szól figyelmeztetőleg a kettősnek és az őröknek.
A zárkasor külső rácsa csukódik Ambroggio mögött. Odakint vált még néhány szót az őrökkel, aztán távozik. Fogyatkozó türelmét a felcser is megérezheti, bár meglehet, csak késleltetve. Ha szeretné elhagyni a cellák területét, az őrök nem nyitnak neki ajtót viszont a betegápoláshoz vagy saját szükségleteihez készségesen biztosítanak mindent. Bekísérik a mélységihez, ha kéri. Persze mindezt csak addig, amíg a feltételei szerint játszanak. Lehet próbálkozni trükközéssel, körmönfont megfogalmazásokkal, de az őrök valószínűleg kevésbé türelmes fickók, mint a hadnagy és az egyszerűbb megoldást választják majd.*
//NAPVÁLTÁS//
*Irány haza. Ambroggio az újoncokkal ellentétben nem a Barakkban hajtja álomra a fejét. Ez kissé puritán az ő igényeihez. De némi séta és maga is elnyúlhat az ágyában, hogy kipihenje ezt a végtelenül hosszúnak tűnő napot.*
*Csak bólint a beszámolóra. Talán jobb is, hogy így alakult. Jobb pontot tenni ennek a rosszindulatú napnak a végére.*
- Fölösleges *mondja Aoneernek.* - Mára szögre akaszthatják a mundért. Így is hosszúra nyúlt a szolgálat. Leléphetnek *bocsátja el a kettőst.
Ő maga még lekörmöli a jelentést, de mielőtt eltenné magát még azért benéz a zárkákhoz.*
//Őrködés a két rabnál//
- Lehet, hogy elmebetegek, de nem idióták, mint te, mélységi! *vág közbe egy frappáns mondatnál és nem túl sok jót sejtető tekintetét a sötételfről a felcserre és a felcserről vissza a sötételfre fordítja. Tartja a tenyerét a holmiért, amit a jó ég tudja, milyen trükkel mentett meg a mélységi, hiszen ő maga diktálta bele.*
- Ez a városőrség tulajdona!
*Megvárja, míg a bájital szépen visszakerül hozzá. Most, hogy így eszébe jut, még a szerzetessel sem számolt el az árát illetőleg.*
- Ha kettejük között bármiről szó esik, ami nem a mélységi egészségével kapcsolatos, a kezelésnek vége! *A mondat egyaránt szól figyelmeztetőleg a kettősnek és az őröknek.
A zárkasor külső rácsa csukódik Ambroggio mögött. Odakint vált még néhány szót az őrökkel, aztán távozik. Fogyatkozó türelmét a felcser is megérezheti, bár meglehet, csak késleltetve. Ha szeretné elhagyni a cellák területét, az őrök nem nyitnak neki ajtót viszont a betegápoláshoz vagy saját szükségleteihez készségesen biztosítanak mindent. Bekísérik a mélységihez, ha kéri. Persze mindezt csak addig, amíg a feltételei szerint játszanak. Lehet próbálkozni trükközéssel, körmönfont megfogalmazásokkal, de az őrök valószínűleg kevésbé türelmes fickók, mint a hadnagy és az egyszerűbb megoldást választják majd.*
//NAPVÁLTÁS//
*Irány haza. Ambroggio az újoncokkal ellentétben nem a Barakkban hajtja álomra a fejét. Ez kissé puritán az ő igényeihez. De némi séta és maga is elnyúlhat az ágyában, hogy kipihenje ezt a végtelenül hosszúnak tűnő napot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361