//Myna//
*Az bizony pusztító érzés, értelmetlen is és mégis olyan erős, hogy nem tehet semmit ellene és úgy fest Myna se tehet ellene az alapján, amit mondott.*
~Akkor legyen, vesszen minden és mindenki csak mi legyünk. Micsoda őrültség, sőt öngyilkosság ketten a világban árulóként csak egymásnak.~
-Jó legyen akkor, veled maradok. Én akarlak szeretni és szeretlek is.
*Nem is volt olyan nehéz kimondani még jobban is érzi magát tőle. Mintha az a nagy vihar most elülne odabent.*
-Nem emlékszem, hogy életemben valaha is ennyit bajlódtam volna egy nővel.
*Mosolyog rá végül, aztán felhúzza magával Mynát állóhelyzetbe és megsimogatja az arcát, hogy letörölje a könnyeit.*
-Gyere menjünk akkor, de ha nem bánod, akkor én döntöm el hová.
*Megöleli még egyszer, aztán közel hajol, hogy megcsókolja, de csak végig simít ajkaival a lány sebes ajkán, érzi a vér ízét a szájában. Megfogja a kezét, miután összeszedte a gyakorló fegyvereket.*
-Gyere kicsim, menjünk.
*Mondja kedvesen és őszintén reménykedik benne, hogy nem őrült meg teljesen. Az összes ember, akit eddig ismert talán az ellenkezőjét állítaná, de ennek ellenére is reméli valahol, hogy jól döntött, ha nem is ő, de az a bolond húscafat, ami pumpálja a vért az ereibe, tán igen. Visszacseréli a bejáratnál a fegyvereiket és kézen fogva vezeti Mynát semmit nem titkolva ezúttal a környezetük elől. Most már mit számít? Csak ketten vannak mostantól és semmi más nem érdekes.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.11 16:03:47