Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 16:49:59
Üzenet elküldve: 2015-08-05 16:49:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville//
*Még, ha Al meg is kapja a kezdőknek kijáró apró kárörvendő mosolykezdeményeket, azért összességében elégedett a teljesítménnyel. Összpontosítást lát és nem csak spontán mozdulatok, kétségbeesetten védekező egymásutánját. A végén a kis kavicsokat szándékosan figyelmeztetés és bemutatás nélkül küldi el, hogy taroljanak, de a megoldás több, mint jó. Al a földre fekve kerüli el őket. Ő is ezt tette volna, ha felé támadnak a kövek, persze azért nem késlekedett volna elgurulni a földön egy helyből, ha ugyanez csatában történik és talpra szökkenni, de most a gyakorló téren még ráér a Al feltápászkodni és porolni is. A fejlődés meglehetősen gyors, nagyon úgy néz ki, ha a kék szemű koncentrál, akkor azért összerendezettebbek a mozdulatai. Persze van még mit tanulnia, de a látottak alapján tanulékony.*
-Reméltem, hogy ezt mondod.
*Mondja egy elégedett mosollyal. Valahogy reflexből bólint egyet felé az összecsapás előtt, mint amikor annak idején a harcos társakat köszöntötte, vagy ők köszöntötték a gyakorló téren az összecsapás előtti tisztelet jeleként, ami csakis a harcos voltáról szóló gesztus semmi több. Észre sem veszi, mert már koncentrál a közeledő támadásra. Szemében megjelenik a fény, ami árulkodik arról, hogy ilyenkor van igazán elemében. Meglepve tapasztalja, hogy Al nagyon is figyelt legutóbb. Nem kaszál nagy elánnal nekirontva. Mozdulata most megfontolt és nem közelíti meg azonnal hagyva neki felületet a hárításra. A támadás érkezik kardját így egy lendülettel alátolva hárítja is, aztán hátrébb lép, hogy a két gyakorlókard egymással nézzen farkasszemet, de még pont ne érje el egymást.*
~Jól van Al bácsi. Lássuk mennyit okultál tegnap.~
*Nem várja be a következő támadást, hanem ezúttal ő lendíti a kardját, mintha jobb felől készülne lecsapni, közben lép előre, de a lendület nem áll meg a kardot tartó kézben, hanem a maga előtt átdobva másik kezébe végül bal felől érkezik a csapás a szabadon hagyott felkartájékon. A lendület elég ahhoz, hogy megint jól a fejbe vésett lecke legyen ha talál. Ha talál, akkor nem hagy túl sok időt átgondolni Alnak a dolgot, visszahúzva a kardot máris lecsap a lábára is lefelé irányítva a kardot, aztán hátraugrik és a kezével hívó mozdulatot tesz, hogy csak rajta támadjon, ha már annyira szeretett volna. Ha nem talál, akkor is megpróbálkozik ezzel a mozdulatsorral, de ha Al kivédte a karjára mérni kívánt csapást akkor a másik kezébe véve a fegyvert jobbról csap a lábra. Ha kivédte az elismerőpillantásnak ott a helye, ha nem ez elmarad, de a maga felé intő, hívogató kézmozdulat mind két esetben megmarad kihívásnak, a következő támadáshoz.*
*Még, ha Al meg is kapja a kezdőknek kijáró apró kárörvendő mosolykezdeményeket, azért összességében elégedett a teljesítménnyel. Összpontosítást lát és nem csak spontán mozdulatok, kétségbeesetten védekező egymásutánját. A végén a kis kavicsokat szándékosan figyelmeztetés és bemutatás nélkül küldi el, hogy taroljanak, de a megoldás több, mint jó. Al a földre fekve kerüli el őket. Ő is ezt tette volna, ha felé támadnak a kövek, persze azért nem késlekedett volna elgurulni a földön egy helyből, ha ugyanez csatában történik és talpra szökkenni, de most a gyakorló téren még ráér a Al feltápászkodni és porolni is. A fejlődés meglehetősen gyors, nagyon úgy néz ki, ha a kék szemű koncentrál, akkor azért összerendezettebbek a mozdulatai. Persze van még mit tanulnia, de a látottak alapján tanulékony.*
-Reméltem, hogy ezt mondod.
*Mondja egy elégedett mosollyal. Valahogy reflexből bólint egyet felé az összecsapás előtt, mint amikor annak idején a harcos társakat köszöntötte, vagy ők köszöntötték a gyakorló téren az összecsapás előtti tisztelet jeleként, ami csakis a harcos voltáról szóló gesztus semmi több. Észre sem veszi, mert már koncentrál a közeledő támadásra. Szemében megjelenik a fény, ami árulkodik arról, hogy ilyenkor van igazán elemében. Meglepve tapasztalja, hogy Al nagyon is figyelt legutóbb. Nem kaszál nagy elánnal nekirontva. Mozdulata most megfontolt és nem közelíti meg azonnal hagyva neki felületet a hárításra. A támadás érkezik kardját így egy lendülettel alátolva hárítja is, aztán hátrébb lép, hogy a két gyakorlókard egymással nézzen farkasszemet, de még pont ne érje el egymást.*
~Jól van Al bácsi. Lássuk mennyit okultál tegnap.~
*Nem várja be a következő támadást, hanem ezúttal ő lendíti a kardját, mintha jobb felől készülne lecsapni, közben lép előre, de a lendület nem áll meg a kardot tartó kézben, hanem a maga előtt átdobva másik kezébe végül bal felől érkezik a csapás a szabadon hagyott felkartájékon. A lendület elég ahhoz, hogy megint jól a fejbe vésett lecke legyen ha talál. Ha talál, akkor nem hagy túl sok időt átgondolni Alnak a dolgot, visszahúzva a kardot máris lecsap a lábára is lefelé irányítva a kardot, aztán hátraugrik és a kezével hívó mozdulatot tesz, hogy csak rajta támadjon, ha már annyira szeretett volna. Ha nem talál, akkor is megpróbálkozik ezzel a mozdulatsorral, de ha Al kivédte a karjára mérni kívánt csapást akkor a másik kezébe véve a fegyvert jobbról csap a lábra. Ha kivédte az elismerőpillantásnak ott a helye, ha nem ez elmarad, de a maga felé intő, hívogató kézmozdulat mind két esetben megmarad kihívásnak, a következő támadáshoz.*
2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 13:54:54
Üzenet elküldve: 2015-08-05 13:54:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Hiába marja a fájdalom, hiába kezd elcsigázottá válni, nem adja fel, nem az a fajta. Habár ez mondhatni természetes nála, nem adatott meg az a luxus számukra, hogyha elfáradtak, vagy már túlságosan megerőltető, meglengessék a fehér zászlót. Az erdő legmélyén egy éhes ragadozó nem fogja megkímélni azért, mert az iménti harapása lüktető fájdalommal jár, vagy mert a karmolástól sántikál. Ott küzdeni kell, az utolsó csepp erejéig és még azon is túl. A tekintete mélyén égő tűr pontosan ezeket a küzdelmeket tükrözik.
Ám hiába az elszántság, a test határait lehet feszegetni, de egy idő után már képtelen lesz azt a teljesítményt hozni, amit kipihenten és épen tudna. A szúrását egyszerűen félreüti a mélységi, ő pedig már csak arra eszmél, hogy a hím a karjában tartja őt. Büszkesége azt diktálná, hogy mereven tűrve a kínt álljon meg a saját lábán, de a fene vigye a büszkeséget, különben is, kit akarna átverni vele.Kihasználja, hogy egy erős kar tartja, és így egy kicsit pihentetheti a sérült lábát, ezzel együtt kicsit hozzá is simul a hímhez.
Alulmaradt a küzdelemben, de keserűséget nem érez. A vereséggel járó csalódottság egy kicsit azért érezteti magát, de azt könnyen lerázza magáról. Ugyan nem élet-halál harc volt, de ádázul küzdött a mélységi. Eddig is tudta, hogy a hím erős, s ezt újfent bizonyította, az izmait rágó fáradtság, és a találatok helyén lüktető fájdalom ékes jelei ennek. De ő is eltalálta az ellenfelét. Ez pedig éppen elég volt ahhoz, hogy csak bizonyítsa magának, és talán a mélységinek is, hogy nem alábecsülendő ellenfél. Van még mit csiszolnia a harctudásán, hiszen bár tanították rá, hogyan küzdjön, nem harcos. Nem igazi harcos. De edzéssel és gyakorlással komoly fenyegetéssé nőheti ki magát, neki pedig ennyi elég. Akkor pedig megnézhetik magukat azok az átkozott tolvajok, mert arról továbbra sem tett le, hogy egy nap megtalálja őket. Valahogy.
Egy darabig még hevesen dobogó szívvel, zihálva kapkodja a levegőt, de lassan sikerül csillapítania a vad ritmuson. Amint kicsit összeszedte magát, felegyenesedik, immár saját lábán állva, de csak akkor lép hátra, mikor már a hím is elengedi a karjával. Egy bólintással jelzi, hogy tudomásul vette, más fajta gyakorlattal folytatják az edzést. Távolabb sétál, majd felveszi az alapállást, és várja a támadást.
Érzékeli, hogy elsőként mivel próbálkozik a hím, de nem mozdul elég gyorsan, de egy fogásváltással még tud annyit korrigálni, hogy ne lendüljön ki túlságosan oldalra a fegyver. Innen azonban már nehezebb rendesen hárítani a következő csapást, a lándzsa lefelé mozdul, utat engedve a valós támadásnak. Nem sok kellett volna hozzá, hogy a mélységi fellökje, nem sokon múlik, hogy talpon marad, sérült lába megint megsínyli, hogy kénytelen ráhelyezni a súlyát. A riposzt azonban nem marad el, a fegyver élét lent tartva most ő lép ellenfele felé, hogy a lándzsa másik végével üssön a válla felé.
Ezután viszont elhátrál, hogy nyerjen egy kis teret magának. Első támadása a hím jobb combja felé irányuló döfés, legalábbis annak tűnik, ám egy íves mozdulattal irányt vált a gyakorló fegyver, hogy oldalról találja el a bal térdet. Az elképzelés nem rossz, de a mozdulat a kelleténél lassabb, és nem is olyan pontos. A következő mozdulatnál ezt korrigálja, visszarántja a fegyvert, majd egy gyors lökéssel ugyan azon az oldalon szúr előre, fentebb, a hastájékra.*
*Hiába marja a fájdalom, hiába kezd elcsigázottá válni, nem adja fel, nem az a fajta. Habár ez mondhatni természetes nála, nem adatott meg az a luxus számukra, hogyha elfáradtak, vagy már túlságosan megerőltető, meglengessék a fehér zászlót. Az erdő legmélyén egy éhes ragadozó nem fogja megkímélni azért, mert az iménti harapása lüktető fájdalommal jár, vagy mert a karmolástól sántikál. Ott küzdeni kell, az utolsó csepp erejéig és még azon is túl. A tekintete mélyén égő tűr pontosan ezeket a küzdelmeket tükrözik.
Ám hiába az elszántság, a test határait lehet feszegetni, de egy idő után már képtelen lesz azt a teljesítményt hozni, amit kipihenten és épen tudna. A szúrását egyszerűen félreüti a mélységi, ő pedig már csak arra eszmél, hogy a hím a karjában tartja őt. Büszkesége azt diktálná, hogy mereven tűrve a kínt álljon meg a saját lábán, de a fene vigye a büszkeséget, különben is, kit akarna átverni vele.Kihasználja, hogy egy erős kar tartja, és így egy kicsit pihentetheti a sérült lábát, ezzel együtt kicsit hozzá is simul a hímhez.
Alulmaradt a küzdelemben, de keserűséget nem érez. A vereséggel járó csalódottság egy kicsit azért érezteti magát, de azt könnyen lerázza magáról. Ugyan nem élet-halál harc volt, de ádázul küzdött a mélységi. Eddig is tudta, hogy a hím erős, s ezt újfent bizonyította, az izmait rágó fáradtság, és a találatok helyén lüktető fájdalom ékes jelei ennek. De ő is eltalálta az ellenfelét. Ez pedig éppen elég volt ahhoz, hogy csak bizonyítsa magának, és talán a mélységinek is, hogy nem alábecsülendő ellenfél. Van még mit csiszolnia a harctudásán, hiszen bár tanították rá, hogyan küzdjön, nem harcos. Nem igazi harcos. De edzéssel és gyakorlással komoly fenyegetéssé nőheti ki magát, neki pedig ennyi elég. Akkor pedig megnézhetik magukat azok az átkozott tolvajok, mert arról továbbra sem tett le, hogy egy nap megtalálja őket. Valahogy.
Egy darabig még hevesen dobogó szívvel, zihálva kapkodja a levegőt, de lassan sikerül csillapítania a vad ritmuson. Amint kicsit összeszedte magát, felegyenesedik, immár saját lábán állva, de csak akkor lép hátra, mikor már a hím is elengedi a karjával. Egy bólintással jelzi, hogy tudomásul vette, más fajta gyakorlattal folytatják az edzést. Távolabb sétál, majd felveszi az alapállást, és várja a támadást.
Érzékeli, hogy elsőként mivel próbálkozik a hím, de nem mozdul elég gyorsan, de egy fogásváltással még tud annyit korrigálni, hogy ne lendüljön ki túlságosan oldalra a fegyver. Innen azonban már nehezebb rendesen hárítani a következő csapást, a lándzsa lefelé mozdul, utat engedve a valós támadásnak. Nem sok kellett volna hozzá, hogy a mélységi fellökje, nem sokon múlik, hogy talpon marad, sérült lába megint megsínyli, hogy kénytelen ráhelyezni a súlyát. A riposzt azonban nem marad el, a fegyver élét lent tartva most ő lép ellenfele felé, hogy a lándzsa másik végével üssön a válla felé.
Ezután viszont elhátrál, hogy nyerjen egy kis teret magának. Első támadása a hím jobb combja felé irányuló döfés, legalábbis annak tűnik, ám egy íves mozdulattal irányt vált a gyakorló fegyver, hogy oldalról találja el a bal térdet. Az elképzelés nem rossz, de a mozdulat a kelleténél lassabb, és nem is olyan pontos. A következő mozdulatnál ezt korrigálja, visszarántja a fegyvert, majd egy gyors lökéssel ugyan azon az oldalon szúr előre, fentebb, a hastájékra.*
2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 13:26:05
Üzenet elküldve: 2015-08-05 13:26:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Edzés a barakkban //
* Belép a barakkba. Máris megtetszik neki. Tágas, rengeteg gyakorlóbábu. Egyszerűen tökéletes hely. * ~ Elég jónak néz ki, persze a rendnél jobb volt. De ahogy mondani szokták: Ez van, ezt kell szeretni. ~ * Mikor beljebb lépne, - miután szemrevételezte a barakkot - odaszól neki egy fiatal, inas kinézetű személy: *
- Uram, le kell adnia a fegyvereit, és gyakorlófegyverekre cserélnie azokat!
* Magában magát okolja, hogy elfelejtette ezt az alap dolgot. Átadja a fegyvereit és felvesz helyettük egy darab hullámos fakardot és egy hosszú tőrutánzatot, majd megszólal: *
- Bocsánat, elfelejtettem. Most már mehetek edzeni?
- Természetesen. Ha megkérdezhetem, ön új itt? Mivel még sosem láttam errefelé, meg egyáltalán Artheniorban. * Kérdezi az inas. *
- Igen új vagyok. Nagyjából 3 napja érkeztem. Egyelőre úgy látom, hogy itt fogok lakni, mivel minden nagyon tetszik a városban. Most jöttem ide, hogy ellenőrizzem azt, amit a barátaim mondtak az itteni barakkról; és igaz. Tényleg csodálatosan jó. Viszont most megyek edzeni. További jó napot! * Válaszolja Ärta és a végére még egy erőltetett mosoly is elcsattan. Majd elindul a bábukhoz. Mikor odaér, elkezd gyakorolni. Nem tervez olyan edzést csinálni, mint a rendnél. Minden nap négy teljes órán át kőkeményen. Most csak egy kis egy órás, közepesen fárasztó valamit tervez. Letelik az egy óra. Abbahagyja az edzést, visszamegy az inashoz, aki éppen valamit feljegyez. Majd megszólal: *
- Szeretném visszakérni a fegyvereimet.
* Az inas felnéz, feláll, és átadja a fegyvereit, miközben beszélgetést kezdeményez, remélve, hogy kap egy kis társaságot: *
- Hogy telt az edzés, uram? * Kérdezi az inas kíváncsian. *
- Jól telt. Egyébként mennyien szoktak errefelé megfordulni? Csak úgy átlagosan? * Válaszol és tesz fel egy újabb kérdést az inas felé. *
- Viszonylag sokan, néha kevesebben, néha többen. Jut eszembe, meddig fog itt maradni? * Folytatja a beszélgetést az inas. *
- Szeretnék minél több ideig, itt szeretnék letelepedni. Mivel minden nagyon tetszett errefelé. Remélem nem fog csalódás érni az elkövetkezendő pár napban. Ide is szeretnék minél többet járni, hogy edzhessek, hiszen az edzést nagyon-nagyon fontosnak tartom.
- Megértem magát. Egyébként honnan jött? * Tesz fel egy újabb kérdést a kíváncsi inas. *
- Lovagnak képeztek egy rendnél utána nagyjából 8 évet vándorolgattam itt Lanawinban és végül itt kötöttem ki. Hiszen maga is ismeri a mondást. : Minden út Artheniorba vezet. Most azonban már mennem kell. Köszönöm ezt a kis csevegést. Viszontlátásra! * Mosolyog egyet Ärta majd elindul kifelé a barakkból. *
- Én is köszönöm! További jó városnézést itt Artheniorban. Ha még nem tette meg érdemes megnéznie a Holdudvart az artheniori erdőt és a Dwirinthalen kúria is csodálatos. A felsoroltak mind érdemesek a látogatására. Remélem látom még itt. * Kiabál az inas Xanven után.
Hallja az ifjú inas mondását az artheniori látványosságokról és úgy dönt, hogy mihamarabb meglátogatja azokat. Azonban egyelőre más a terve, teljesen más céllal és ezt a tervet akarja megvalósítani. Kilép a barakkból. *
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.05 16:34:46, a következő indokkal:
Múlt idő, E/1 javítása E/3-ra, jelek, írésjelek javítása, helyesírás, helyszínleírással szembemenő részek törlése
* Belép a barakkba. Máris megtetszik neki. Tágas, rengeteg gyakorlóbábu. Egyszerűen tökéletes hely. * ~ Elég jónak néz ki, persze a rendnél jobb volt. De ahogy mondani szokták: Ez van, ezt kell szeretni. ~ * Mikor beljebb lépne, - miután szemrevételezte a barakkot - odaszól neki egy fiatal, inas kinézetű személy: *
- Uram, le kell adnia a fegyvereit, és gyakorlófegyverekre cserélnie azokat!
* Magában magát okolja, hogy elfelejtette ezt az alap dolgot. Átadja a fegyvereit és felvesz helyettük egy darab hullámos fakardot és egy hosszú tőrutánzatot, majd megszólal: *
- Bocsánat, elfelejtettem. Most már mehetek edzeni?
- Természetesen. Ha megkérdezhetem, ön új itt? Mivel még sosem láttam errefelé, meg egyáltalán Artheniorban. * Kérdezi az inas. *
- Igen új vagyok. Nagyjából 3 napja érkeztem. Egyelőre úgy látom, hogy itt fogok lakni, mivel minden nagyon tetszik a városban. Most jöttem ide, hogy ellenőrizzem azt, amit a barátaim mondtak az itteni barakkról; és igaz. Tényleg csodálatosan jó. Viszont most megyek edzeni. További jó napot! * Válaszolja Ärta és a végére még egy erőltetett mosoly is elcsattan. Majd elindul a bábukhoz. Mikor odaér, elkezd gyakorolni. Nem tervez olyan edzést csinálni, mint a rendnél. Minden nap négy teljes órán át kőkeményen. Most csak egy kis egy órás, közepesen fárasztó valamit tervez. Letelik az egy óra. Abbahagyja az edzést, visszamegy az inashoz, aki éppen valamit feljegyez. Majd megszólal: *
- Szeretném visszakérni a fegyvereimet.
* Az inas felnéz, feláll, és átadja a fegyvereit, miközben beszélgetést kezdeményez, remélve, hogy kap egy kis társaságot: *
- Hogy telt az edzés, uram? * Kérdezi az inas kíváncsian. *
- Jól telt. Egyébként mennyien szoktak errefelé megfordulni? Csak úgy átlagosan? * Válaszol és tesz fel egy újabb kérdést az inas felé. *
- Viszonylag sokan, néha kevesebben, néha többen. Jut eszembe, meddig fog itt maradni? * Folytatja a beszélgetést az inas. *
- Szeretnék minél több ideig, itt szeretnék letelepedni. Mivel minden nagyon tetszett errefelé. Remélem nem fog csalódás érni az elkövetkezendő pár napban. Ide is szeretnék minél többet járni, hogy edzhessek, hiszen az edzést nagyon-nagyon fontosnak tartom.
- Megértem magát. Egyébként honnan jött? * Tesz fel egy újabb kérdést a kíváncsi inas. *
- Lovagnak képeztek egy rendnél utána nagyjából 8 évet vándorolgattam itt Lanawinban és végül itt kötöttem ki. Hiszen maga is ismeri a mondást. : Minden út Artheniorba vezet. Most azonban már mennem kell. Köszönöm ezt a kis csevegést. Viszontlátásra! * Mosolyog egyet Ärta majd elindul kifelé a barakkból. *
- Én is köszönöm! További jó városnézést itt Artheniorban. Ha még nem tette meg érdemes megnéznie a Holdudvart az artheniori erdőt és a Dwirinthalen kúria is csodálatos. A felsoroltak mind érdemesek a látogatására. Remélem látom még itt. * Kiabál az inas Xanven után.
Hallja az ifjú inas mondását az artheniori látványosságokról és úgy dönt, hogy mihamarabb meglátogatja azokat. Azonban egyelőre más a terve, teljesen más céllal és ezt a tervet akarja megvalósítani. Kilép a barakkból. *
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.05 16:34:46, a következő indokkal:
Múlt idő, E/1 javítása E/3-ra, jelek, írésjelek javítása, helyesírás, helyszínleírással szembemenő részek törlése
2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 12:24:28
Üzenet elküldve: 2015-08-05 12:24:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Zenolita Dravennar//
*Az apró kövecsek nem tévesztenek, ekkora távolságból, egy ember méretnyi felület eltalálása gyerekjáték, pláne, ha a művelet irányítója már nem az első efféle mozzanatát hajtja végre. Kipp figyel, minden egyes mozdulatot jól megnéz, ugrásra kész, majd mikor az első ütni kívánó kis gyakorlókavics elkezdi szelni a levegőt, a kezében lévő kardját is mozdítja, ami csodák csodája, de védi a támadást, melyről gellert kapva pattan tova a kődarabka.
Zenolita elismerő bólintását bezsebeli, de nem tudja elrejteni eléggé meglepődöttségét, mert ez a cselekedet véletlenül sem volt tudatos, mondjuk úgy, hogy jókor ért jó helyre a fegyvere.*
- Hú, ez *megint bennakad a szó, mert kiképzője nem áll meg egy holmi sikeres védést látva, a következő röptetés pedig eléri a védtelenül, büszkélkedni próbáló fiút.*
- aú! *gyorsan változik a pillanat képe a sikeres találatot követően, mert hiszen egy combra leadott löket sem valami kellemes érzés, résen kell lennie, ha nem szeretne újabb foltokat szerezni.*
*A fennmaradó nyolc kavics kellőképp megmozgatja, mennyivel másabb, ha valaki koncentrál, mert már ránézésre is összeszedettebb mozdulatsorokat produkál, mint az éjjeli edzés során. Nem tökéletes az elmozgás, sőt két-három kavics így is megtalálja, karját, illetőleg testét, de ezeket valamelyest tompítja a ruhája, de a koncentrációjában máris változás fedezhető fel. Odafigyel arra, amit csinál és szeretné a lehető legjobban teljesíteni az elvárásokat.
Az utolsó, mindent elsöprő támadás során úgy látja, hogy több apró, nagyjából negyedméretű kavicsok sokasága veszi majd célba, ezért gyorsan kell kieszelnie valamit a hárításra, vagy legalábbis a találatok minimalizálására. Nagyjából Zenolita indításával egy időben mozdul ő is, de nem előre, hátra vagy oldalirányba, hanem egyenesen lefelé, hogy lehasaljon. Szinte a hasán csúszik, de ezzel az ötlettel csupán pár apró eltévedt szemcse találja el feje búbját és vállait. A kőfelhő legnagyobb része elzúgott a feje fölött, mondhatni olcsón megúszta, lehetett volna ebből komolyabb sérülés is, ha az arcát éri.*
- Inkább a támadást választanám. *felel Zen kérdésére miközben a földről felállva leporolja felsőruházatát.*
*Aztán már nem is mond többet, hanem nekiindul, először inkább úgy dönt tartja a tisztes távolságot, nem nagyon lép közel, hagy teret magának visszalépni, ha úgy adódik, egy közepesen erős srég vágással próbálja megrángatni az oroszlán bajszát.*
*Az apró kövecsek nem tévesztenek, ekkora távolságból, egy ember méretnyi felület eltalálása gyerekjáték, pláne, ha a művelet irányítója már nem az első efféle mozzanatát hajtja végre. Kipp figyel, minden egyes mozdulatot jól megnéz, ugrásra kész, majd mikor az első ütni kívánó kis gyakorlókavics elkezdi szelni a levegőt, a kezében lévő kardját is mozdítja, ami csodák csodája, de védi a támadást, melyről gellert kapva pattan tova a kődarabka.
Zenolita elismerő bólintását bezsebeli, de nem tudja elrejteni eléggé meglepődöttségét, mert ez a cselekedet véletlenül sem volt tudatos, mondjuk úgy, hogy jókor ért jó helyre a fegyvere.*
- Hú, ez *megint bennakad a szó, mert kiképzője nem áll meg egy holmi sikeres védést látva, a következő röptetés pedig eléri a védtelenül, büszkélkedni próbáló fiút.*
- aú! *gyorsan változik a pillanat képe a sikeres találatot követően, mert hiszen egy combra leadott löket sem valami kellemes érzés, résen kell lennie, ha nem szeretne újabb foltokat szerezni.*
*A fennmaradó nyolc kavics kellőképp megmozgatja, mennyivel másabb, ha valaki koncentrál, mert már ránézésre is összeszedettebb mozdulatsorokat produkál, mint az éjjeli edzés során. Nem tökéletes az elmozgás, sőt két-három kavics így is megtalálja, karját, illetőleg testét, de ezeket valamelyest tompítja a ruhája, de a koncentrációjában máris változás fedezhető fel. Odafigyel arra, amit csinál és szeretné a lehető legjobban teljesíteni az elvárásokat.
Az utolsó, mindent elsöprő támadás során úgy látja, hogy több apró, nagyjából negyedméretű kavicsok sokasága veszi majd célba, ezért gyorsan kell kieszelnie valamit a hárításra, vagy legalábbis a találatok minimalizálására. Nagyjából Zenolita indításával egy időben mozdul ő is, de nem előre, hátra vagy oldalirányba, hanem egyenesen lefelé, hogy lehasaljon. Szinte a hasán csúszik, de ezzel az ötlettel csupán pár apró eltévedt szemcse találja el feje búbját és vállait. A kőfelhő legnagyobb része elzúgott a feje fölött, mondhatni olcsón megúszta, lehetett volna ebből komolyabb sérülés is, ha az arcát éri.*
- Inkább a támadást választanám. *felel Zen kérdésére miközben a földről felállva leporolja felsőruházatát.*
*Aztán már nem is mond többet, hanem nekiindul, először inkább úgy dönt tartja a tisztes távolságot, nem nagyon lép közel, hagy teret magának visszalépni, ha úgy adódik, egy közepesen erős srég vágással próbálja megrángatni az oroszlán bajszát.*
2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 11:19:20
Üzenet elküldve: 2015-08-05 11:19:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*A lány talpra áll és újra felveszi az alapállást. A testét hajtja a konok akarat. Nem valószínű, hogy a hím korábbi megjegyzése lenne kitartása mozgatója.
A mélységi emlékezetébe festi a látványt. A kiszabadult vörös tincsek közül rá pillantó szempárban égő vad tüzet, a tartást, ami még így is erőteljes, hogy a fájdalom kutyái marják. Bolond kis nőstényke. Fakóvérű rőt istennő. Makacs törvényeit fennhangon hirdetik még mindig azok a barna íriszek: Kharasshi fölébe kerekedhet, de le nem győzheti.
Vesztes félnek is csodaszép. Ydriss nem próbál kihátrálni az előrelátható végkimenetel elől, az elkínzott test támadásba forgatja utolsó erejét.
A hím félreüti a combjának irányzott döfést és elébe megy a lányt előre tántorító lendületnek. Balja a karcsú derékra fog és magához szorítja ellenfelét. Karja előzékenyen tartja meg a nőstény testét, hogy ne kelljen túlzottan a lábára terhelnie, de szoros bilincsben is tartja.*
- Elég *suttogja. Ott játszik a mélységi ajkán a szó: vesztettél, de nem mondja ki, hiszen nem volna egészen igaz. Ha ez a nőstény kicsit kiismeri, nem biztos, hogy ugyanígy alakul egy következő párviadal közöttük. Harcos vére mámorosan pezsdül a gondolatra.
Baljával szorosan átölelve tartja még a lányt, míg lélegzete, szíve üteme megnyugszik, aztán óvatosan elengedi és kissé hátrébb mozdul.*
- Lássuk az alap gyakorlatokat *mondja.* - Lassan.
*Ellép a lánytól és visszahelyezkedik alapállásba.*
- Hármas kombinációkban. Hárít, hárít, visszatámad.
*Megforgatja a gyakorlókardot, hogy kicsit átmozgassa a találattól zsibbadt vállát is. Ahogy Ydriss is elhelyezkedett, apró biccentés jelzi a kezdést. Kharasshi első támadó mozdulata oldalra próbálja kisodorni a lány lándzsáját, hogy közelebb tudjon lépni hozzá, a második lefelé igyekszik szorítani azt, maga a támadás pedig igazából testtel érkezik, ahogy a lendületet továbbvezetve szándékszik elsodorni a fakóvérűt. Persze mindebbe már nem visz túl nagy erőt. Inkább a mozdulatokra kíváncsi.*
*A lány talpra áll és újra felveszi az alapállást. A testét hajtja a konok akarat. Nem valószínű, hogy a hím korábbi megjegyzése lenne kitartása mozgatója.
A mélységi emlékezetébe festi a látványt. A kiszabadult vörös tincsek közül rá pillantó szempárban égő vad tüzet, a tartást, ami még így is erőteljes, hogy a fájdalom kutyái marják. Bolond kis nőstényke. Fakóvérű rőt istennő. Makacs törvényeit fennhangon hirdetik még mindig azok a barna íriszek: Kharasshi fölébe kerekedhet, de le nem győzheti.
Vesztes félnek is csodaszép. Ydriss nem próbál kihátrálni az előrelátható végkimenetel elől, az elkínzott test támadásba forgatja utolsó erejét.
A hím félreüti a combjának irányzott döfést és elébe megy a lányt előre tántorító lendületnek. Balja a karcsú derékra fog és magához szorítja ellenfelét. Karja előzékenyen tartja meg a nőstény testét, hogy ne kelljen túlzottan a lábára terhelnie, de szoros bilincsben is tartja.*
- Elég *suttogja. Ott játszik a mélységi ajkán a szó: vesztettél, de nem mondja ki, hiszen nem volna egészen igaz. Ha ez a nőstény kicsit kiismeri, nem biztos, hogy ugyanígy alakul egy következő párviadal közöttük. Harcos vére mámorosan pezsdül a gondolatra.
Baljával szorosan átölelve tartja még a lányt, míg lélegzete, szíve üteme megnyugszik, aztán óvatosan elengedi és kissé hátrébb mozdul.*
- Lássuk az alap gyakorlatokat *mondja.* - Lassan.
*Ellép a lánytól és visszahelyezkedik alapállásba.*
- Hármas kombinációkban. Hárít, hárít, visszatámad.
*Megforgatja a gyakorlókardot, hogy kicsit átmozgassa a találattól zsibbadt vállát is. Ahogy Ydriss is elhelyezkedett, apró biccentés jelzi a kezdést. Kharasshi első támadó mozdulata oldalra próbálja kisodorni a lány lándzsáját, hogy közelebb tudjon lépni hozzá, a második lefelé igyekszik szorítani azt, maga a támadás pedig igazából testtel érkezik, ahogy a lendületet továbbvezetve szándékszik elsodorni a fakóvérűt. Persze mindebbe már nem visz túl nagy erőt. Inkább a mozdulatokra kíváncsi.*
2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 10:35:26
Üzenet elküldve: 2015-08-05 10:35:26
ÚJ
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Edzés - Elhand//
*Egyszerű támadása valamelyest sikeresen betalál, hiába néha a legegyszerűbb dolgok a legnagyszerűbbek. Azzal persze tisztában van a benga mélységi, hogy ezzel sem fogja leteríteni az ellent, és komolyabb sérülést sem okoz, illetve olyat, ami miatt a másik lovag majd megadja magát. A fekete vértes lovagban még annyira nem tombol az adrenalin, ennyiről ő még azért nem jön lázban, képes kontrollálni magát, és tiszta fejjel gondolkodni. Persze ez ideig óráig tart csupán, ha elszakadna a cérna, könnyedén súlyos kaszabolásba és mészárlásba csaphatna át a dolog, de Elhand nem olyan ember, akit ki kell iktatni, mellesleg egész ügyesen bánik a karddal. Lars nekiront ugye a pajzzsal, és egy pillanatra észre is veszi, hogy Elhand berogyaszt, de úgy méri fel a helyzetet, hogy fizikailag előnyben van, és nagyobb testtömege miatt majd felborítja a másik lovagot, legfeljebb elejti a pajzsot hát annyi igazán belefér. Arra számít, hogy Elhand megpróbálja majd megfékezni, ami biztosan nem sikerülne neki, de kicsit meg bírja mozdítani a pajzsot, amire a benga mélységinek kicsit elkerekedik a szeme. Látja a feléje közeledő pengét, amire válaszul igyekszik saját kardjával úgymond félreütni, de teljesen nem sikerül, így féli meddig ő is találatot kap. Annyit nyert, hogy oldalba kapja a penge, és nem nyársalja fel magát Elhand kardjába, ami azért egy fokkal jobb. A találat bekapásakor már feljebb kúszik az adrenalin, megemeli teljes erejéből a pajzsát, és nekicsapja a másik lovagnak. Mert ugye a pajzs a kezében maradt, a két penge pedig összecsapott, így Elhand teste szabadon maradt. A pajzs csapásától legjobb esetben is hátrálnia kell párat, rosszabb esetben gurulni kezd a földön. Bármi legyen is, a benga mélységi hátra curikkol, és ha van egy pár lélegzetvételnyi idő, azt ki is használja. A pajzsát eldobja magától, és a kardot is a földre dobja, és felveszi a földön lévő kétkezes pallost.*
-Méltó ellenfél vagy Elhand Tarmikos. Öröm ilyen ellenféllel küzdeni. *mosolyodik el, és olyan könnyedén lengeti meg két kézzel a méretes pallost, mintha egy gyermek egy darab bottal hadonászna.*
-De most térjünk át a komolyabb kardvívásra, hogy ne legyen útban a pajzs. *lengeti meg maga előtt a pallost, és maga elé tartja, mintha egy szigonyt fogna.*
-Az előbb én indítottam, most te vagy a soros. *mondja egy újabb mosoly keretében, és már fel is készül a támadásra.*
*Egyszerű támadása valamelyest sikeresen betalál, hiába néha a legegyszerűbb dolgok a legnagyszerűbbek. Azzal persze tisztában van a benga mélységi, hogy ezzel sem fogja leteríteni az ellent, és komolyabb sérülést sem okoz, illetve olyat, ami miatt a másik lovag majd megadja magát. A fekete vértes lovagban még annyira nem tombol az adrenalin, ennyiről ő még azért nem jön lázban, képes kontrollálni magát, és tiszta fejjel gondolkodni. Persze ez ideig óráig tart csupán, ha elszakadna a cérna, könnyedén súlyos kaszabolásba és mészárlásba csaphatna át a dolog, de Elhand nem olyan ember, akit ki kell iktatni, mellesleg egész ügyesen bánik a karddal. Lars nekiront ugye a pajzzsal, és egy pillanatra észre is veszi, hogy Elhand berogyaszt, de úgy méri fel a helyzetet, hogy fizikailag előnyben van, és nagyobb testtömege miatt majd felborítja a másik lovagot, legfeljebb elejti a pajzsot hát annyi igazán belefér. Arra számít, hogy Elhand megpróbálja majd megfékezni, ami biztosan nem sikerülne neki, de kicsit meg bírja mozdítani a pajzsot, amire a benga mélységinek kicsit elkerekedik a szeme. Látja a feléje közeledő pengét, amire válaszul igyekszik saját kardjával úgymond félreütni, de teljesen nem sikerül, így féli meddig ő is találatot kap. Annyit nyert, hogy oldalba kapja a penge, és nem nyársalja fel magát Elhand kardjába, ami azért egy fokkal jobb. A találat bekapásakor már feljebb kúszik az adrenalin, megemeli teljes erejéből a pajzsát, és nekicsapja a másik lovagnak. Mert ugye a pajzs a kezében maradt, a két penge pedig összecsapott, így Elhand teste szabadon maradt. A pajzs csapásától legjobb esetben is hátrálnia kell párat, rosszabb esetben gurulni kezd a földön. Bármi legyen is, a benga mélységi hátra curikkol, és ha van egy pár lélegzetvételnyi idő, azt ki is használja. A pajzsát eldobja magától, és a kardot is a földre dobja, és felveszi a földön lévő kétkezes pallost.*
-Méltó ellenfél vagy Elhand Tarmikos. Öröm ilyen ellenféllel küzdeni. *mosolyodik el, és olyan könnyedén lengeti meg két kézzel a méretes pallost, mintha egy gyermek egy darab bottal hadonászna.*
-De most térjünk át a komolyabb kardvívásra, hogy ne legyen útban a pajzs. *lengeti meg maga előtt a pallost, és maga elé tartja, mintha egy szigonyt fogna.*
-Az előbb én indítottam, most te vagy a soros. *mondja egy újabb mosoly keretében, és már fel is készül a támadásra.*
2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 10:21:02
Üzenet elküldve: 2015-08-05 10:21:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Peckesen vonul be a hosszúdad, terebélyes épületbe a többiek nyomában. Karjait széttárva a pult mögött szobrozó fegyvermesterre vigyorog, félredönti fejét: nincs mit leadnia. Szakértőn ráncolja orrát a gyakorlófegyverek fölött, mintha bármi fogalma is lenne, hogy egyik fakard miben különbözik a másiktól, majd egy apróbb darabot választ abból a halomból, ahol az egykezes kardok vannak. A pajzsról letesz. Jóeséllyel nemigen tudná tartósan mellmagasságban tartani. Elfeszengi magát a többiek közelébe, mostmár kezdi meglehetősen szerencsétlenül érezni magát helyzetében. Rémülve konststálja, hogy alighanem mindük közül ő az egyetlen, aki előbb verne agyon valakit a kard lapjával, minthogy eltalálja szúrással a célpontot. Kapva kap az alkalmon, mikor Gabrien megszólítja. Eltekint a kaján gesztustól, hogy rácsapjon a kolosszus kezére, hogy "CSSS, nem kell folyton magyarázni", ugyanis jó eséllyel eleddig összesen nem hallotta ennyit beszélni az emberóriást. Még mindig él a gyanúval, hogy a pasas nem értékelné, mivel humorérzéke, béketűrése a piszkálódásra csekélyebb, mint például Khannak, ezért inkább helyeselget egy sort.*
- Egen, pontosan így gondoltam a nyersanyagbeszerzést. Annyi ezt-azt hall az ember a városban, seperc alatt kerítek nekünk kontaktembert. De egyébként még eltöltök pár napot azzal, hogy fennhangon megtárgyalom boldoggal és boldogtalannal, hogy mennyire a kezén hordoz a sors amiért ezekkel a legendás hírű, félelmet nem ismerő, szűzlányálmokba kívánkozón hősies lovagbandával tarthatok, és egymás nyakán fognak taposni a megbízók. Nem félek attól, hogy a városban ne lenne meg az értéke egy jól képzett bérkardnak.
*Egyik lábáról a másikra áll, míg a többiek is beérik őket, és egy kupacba állnak. Kissé bizalmatlanul sandít E'nissára meg Hryanra. Nem mintha nem volnának neki szimpik a hegyesfülűek, nincs egyébként semmi baja velük, de nem ismeri őket, még Thargarodban sem igazán lettek kebelcimborák se a félvérrel, se az elf vadásszal, de talán csak elaltatni való gyanakvása zsizseg velük kapcsolatban, és a többiek mélyrehatóbb ismeretekkel rendelkeznek a két vándor lelki mélységeit illetően. Mialatt Hryan remélhetőleg kifejti, ők milyen céllal vannak itt a városban, igyekszik minél behatóbban megtanulmányozni mindkettejüket. Ha maguktól nem böknék ki, erre bizonyosan rákérdez.*
- Erhm. - *Torkot köszörül, ha Afrad futott egy kört, és mindenkit felfegyverzett a játékkardokkal. Most, hogy nem a légvárépítésről meg társasági életről van szó, menten kínosabban érzi magát a kezében tartott, meglehetősen személyiségidegen gyilokeszköztől. Eszébe idézi korábbi éveit, midőn vándor mímescsapattal járta Lanawint: Kölyöklány lévén elöl-hátul megfelelőn lapos és szálkás volt ahhoz, hogy gyakorta ráosszák az ifjú vitéz szerepét, aki az intrikust legázolva boldog véget ír a sztorinak, így legalább látványos, lendületes, de teljességgel haszontalan mozdulatokat tud tenni a fegyverrel a kezében. A kivarrt arcú vadászra siklik a szeme, meg Janemitára. Legnagyobb bánatára úgy tűnnek, mint akik tudják mit csinálnak. Kínjában a fegyverhordozó srác mellé orientálódik, és buzgón reméli, hogy valamelyik pasas kezébe veszi az irányítást és menten megkezdi ontani a hasznos életbenmaradási tanácsokat.*
*Peckesen vonul be a hosszúdad, terebélyes épületbe a többiek nyomában. Karjait széttárva a pult mögött szobrozó fegyvermesterre vigyorog, félredönti fejét: nincs mit leadnia. Szakértőn ráncolja orrát a gyakorlófegyverek fölött, mintha bármi fogalma is lenne, hogy egyik fakard miben különbözik a másiktól, majd egy apróbb darabot választ abból a halomból, ahol az egykezes kardok vannak. A pajzsról letesz. Jóeséllyel nemigen tudná tartósan mellmagasságban tartani. Elfeszengi magát a többiek közelébe, mostmár kezdi meglehetősen szerencsétlenül érezni magát helyzetében. Rémülve konststálja, hogy alighanem mindük közül ő az egyetlen, aki előbb verne agyon valakit a kard lapjával, minthogy eltalálja szúrással a célpontot. Kapva kap az alkalmon, mikor Gabrien megszólítja. Eltekint a kaján gesztustól, hogy rácsapjon a kolosszus kezére, hogy "CSSS, nem kell folyton magyarázni", ugyanis jó eséllyel eleddig összesen nem hallotta ennyit beszélni az emberóriást. Még mindig él a gyanúval, hogy a pasas nem értékelné, mivel humorérzéke, béketűrése a piszkálódásra csekélyebb, mint például Khannak, ezért inkább helyeselget egy sort.*
- Egen, pontosan így gondoltam a nyersanyagbeszerzést. Annyi ezt-azt hall az ember a városban, seperc alatt kerítek nekünk kontaktembert. De egyébként még eltöltök pár napot azzal, hogy fennhangon megtárgyalom boldoggal és boldogtalannal, hogy mennyire a kezén hordoz a sors amiért ezekkel a legendás hírű, félelmet nem ismerő, szűzlányálmokba kívánkozón hősies lovagbandával tarthatok, és egymás nyakán fognak taposni a megbízók. Nem félek attól, hogy a városban ne lenne meg az értéke egy jól képzett bérkardnak.
*Egyik lábáról a másikra áll, míg a többiek is beérik őket, és egy kupacba állnak. Kissé bizalmatlanul sandít E'nissára meg Hryanra. Nem mintha nem volnának neki szimpik a hegyesfülűek, nincs egyébként semmi baja velük, de nem ismeri őket, még Thargarodban sem igazán lettek kebelcimborák se a félvérrel, se az elf vadásszal, de talán csak elaltatni való gyanakvása zsizseg velük kapcsolatban, és a többiek mélyrehatóbb ismeretekkel rendelkeznek a két vándor lelki mélységeit illetően. Mialatt Hryan remélhetőleg kifejti, ők milyen céllal vannak itt a városban, igyekszik minél behatóbban megtanulmányozni mindkettejüket. Ha maguktól nem böknék ki, erre bizonyosan rákérdez.*
- Erhm. - *Torkot köszörül, ha Afrad futott egy kört, és mindenkit felfegyverzett a játékkardokkal. Most, hogy nem a légvárépítésről meg társasági életről van szó, menten kínosabban érzi magát a kezében tartott, meglehetősen személyiségidegen gyilokeszköztől. Eszébe idézi korábbi éveit, midőn vándor mímescsapattal járta Lanawint: Kölyöklány lévén elöl-hátul megfelelőn lapos és szálkás volt ahhoz, hogy gyakorta ráosszák az ifjú vitéz szerepét, aki az intrikust legázolva boldog véget ír a sztorinak, így legalább látványos, lendületes, de teljességgel haszontalan mozdulatokat tud tenni a fegyverrel a kezében. A kivarrt arcú vadászra siklik a szeme, meg Janemitára. Legnagyobb bánatára úgy tűnnek, mint akik tudják mit csinálnak. Kínjában a fegyverhordozó srác mellé orientálódik, és buzgón reméli, hogy valamelyik pasas kezébe veszi az irányítást és menten megkezdi ontani a hasznos életbenmaradási tanácsokat.*
2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 08:45:20
Üzenet elküldve: 2015-08-05 08:45:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Waslab//
*Az első támadás elől kitért hát. Nem is olyan rossz. Ha ezt benyelte volna, akkor bizony hamar eldőlt volna a küzdelem. Így pedig érdekesebb kissé. A pörgés után nem intéz több csapást a csuklyás felé, arra fordul, amerre ő akarja megkerülni, követve minden mozdulatát. Amikor az támad, a karddal hárítja amaz kardját, majd két kézre fogva sajátját ellöki magától. Ha Lier karja kicsap oldalra az eltolás erejétől, él a pillanat lehetőségével, és megpróbálja gyomron rúgni az illetőt. Ha ez nem jön be, és kitér előle, akkor nem ad elég időt az ellentámadásra, azonnal suhint a kitérés irányába. Gyorsan, mint mindig.*
*Az első támadás elől kitért hát. Nem is olyan rossz. Ha ezt benyelte volna, akkor bizony hamar eldőlt volna a küzdelem. Így pedig érdekesebb kissé. A pörgés után nem intéz több csapást a csuklyás felé, arra fordul, amerre ő akarja megkerülni, követve minden mozdulatát. Amikor az támad, a karddal hárítja amaz kardját, majd két kézre fogva sajátját ellöki magától. Ha Lier karja kicsap oldalra az eltolás erejétől, él a pillanat lehetőségével, és megpróbálja gyomron rúgni az illetőt. Ha ez nem jön be, és kitér előle, akkor nem ad elég időt az ellentámadásra, azonnal suhint a kitérés irányába. Gyorsan, mint mindig.*
2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 08:16:04
Üzenet elküldve: 2015-08-05 08:16:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A mélységi fiatal elf belemegy az edzésbe, ezért Kirion nem sokat gondolkozik, vet még egy pillantást a lábakra és el is indul egy üres gyakorló helyre, de mire hátra néz már nincs sehol edző társa. ~Biztos berezelt, fura szerzet, na de mindegy. Kereshetek mást...~ Be lép a játéktérre és a kapott számszeríjjal kezd el célba lőni. Nem létezik senki és semmi számára, csak ő és a céltábla. ~Egyedül kezd nagyon unalmas lenni ez az egész, jó lenne tanulni valami új dolgot vagy edzőtársat keresni.~
Miután befejezi a lövészetet el is indul, hogy körbenézzen a barakkban, hát ha talál szintén egyedül edző társat magának.*
Miután befejezi a lövészetet el is indul, hogy körbenézzen a barakkban, hát ha talál szintén egyedül edző társat magának.*
2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 00:57:32
Üzenet elküldve: 2015-08-05 00:57:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Ha minden igaz, népes kis csapattal érkezik a Barakk bejáratához, férfiak és nők vegyesen, színes társaság. Az emberóriáson fekete ing, vászonnadrág és kényelmes csizma van, karjain alkarvédők, fekete inge felett finom szemű láncing, hátán egy hevederre akasztva irdatlan pallos, nem is akármilyen fajta.
A Barakk szabályai szerint adja le a mesterpallost, féltő szeretőként bánva a súlyos karddal, majd immáron fegyvertelenül indul meg előre, hogy odabent várja be a többieket, míg ők is megválnak éles fegyvereiktől. A gyakorlóterek mellett bőven akad olyan kard és fegyver, amivel gyakorolhatnak. Fakard és -pajzs a közelharcra vágyóknak, gyakorló vesszől az íjászoknak.
Csípőre tett kezekkel, kissé szétvetett lábakkal állva fürkészi az odabent gyakorlókat, míg vár, de agya lázasan dolgozik, gondolatai a Rilai által vázolt tervek körül zsonganak, mint megannyi méh a kas körül.
Az elgondolás jó, a thargoknak alapanyag kell az építéshez, aranyuk is van, ebben a kolosszus biztos, és bízik a kereskedőlány képességeiben, hogy ha szereznek nyersanyagot, akkor jó áron tud azon majd túladni.
Ám a nyersanyagot meg kell szerezni, és azt a két szép naparany szeméért nem adják.*
- Te, Rilai, hogy gondoltad megszerezni a nyersanyagokat? Odamegyünk a bányázokhoz és azt mondjuk nekik, hogy megszabadítunk benneteket aaa... koboldoktól, ha adtok nekünk cserébe követ?
*Kérdi megvakarva a karomtépte szakáll alatt húzódó heget. A seb gyógyulni kezdett, ennek jele lehet a viszketés, kellemetlen, de örömteli mellékhatás.*
- Te fogod felhajtani a kapcsolatot a szállítókhoz?
*Teszi hozzá, majd amikor Hryan és E'Nissa párosa is feltűnik neki, hirtelen eszébe ötlik, hogy ők még nem is igazán tudják a részleteket.*
- Nem tudom, mire gondoltatok, de mi arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem csatlakozunk újra a visszatérő Kaganhoz és a maradék thargokhoz.
*Kezd bele a magyarázatba, bár nem sejti, hogy az elf és a lánya mennyire vannak tisztában a történtekkel.*
- Együtt maradunk és egy csapatot alkotva próbáljuk meg a legjobbat kihozni a helyzetünkből, most éppen az a terv, hogy Rilai közreműködésével nyersanyagot szerzünk, amit aztán eladhatunk.
*Egyértelműen Rialitól várja a kontaktok felhajtását, mert a kolosszus legfeljebb a pallosával tud tárgyalni, annak meg semmi értelme. Rövid úton elfogynának a megbízók.*
- A'frad, szerezz nekem, meg magadnak egy fakardot, és E'Nissa kisasszonynak is.
*Utasítja az apródját. Közben Janemita mellé lép, megszorítja a kezét gyengéden.*
- Gyakoroljatok csak, itt leszünk nem messze.
*Ha minden igaz, népes kis csapattal érkezik a Barakk bejáratához, férfiak és nők vegyesen, színes társaság. Az emberóriáson fekete ing, vászonnadrág és kényelmes csizma van, karjain alkarvédők, fekete inge felett finom szemű láncing, hátán egy hevederre akasztva irdatlan pallos, nem is akármilyen fajta.
A Barakk szabályai szerint adja le a mesterpallost, féltő szeretőként bánva a súlyos karddal, majd immáron fegyvertelenül indul meg előre, hogy odabent várja be a többieket, míg ők is megválnak éles fegyvereiktől. A gyakorlóterek mellett bőven akad olyan kard és fegyver, amivel gyakorolhatnak. Fakard és -pajzs a közelharcra vágyóknak, gyakorló vesszől az íjászoknak.
Csípőre tett kezekkel, kissé szétvetett lábakkal állva fürkészi az odabent gyakorlókat, míg vár, de agya lázasan dolgozik, gondolatai a Rilai által vázolt tervek körül zsonganak, mint megannyi méh a kas körül.
Az elgondolás jó, a thargoknak alapanyag kell az építéshez, aranyuk is van, ebben a kolosszus biztos, és bízik a kereskedőlány képességeiben, hogy ha szereznek nyersanyagot, akkor jó áron tud azon majd túladni.
Ám a nyersanyagot meg kell szerezni, és azt a két szép naparany szeméért nem adják.*
- Te, Rilai, hogy gondoltad megszerezni a nyersanyagokat? Odamegyünk a bányázokhoz és azt mondjuk nekik, hogy megszabadítunk benneteket aaa... koboldoktól, ha adtok nekünk cserébe követ?
*Kérdi megvakarva a karomtépte szakáll alatt húzódó heget. A seb gyógyulni kezdett, ennek jele lehet a viszketés, kellemetlen, de örömteli mellékhatás.*
- Te fogod felhajtani a kapcsolatot a szállítókhoz?
*Teszi hozzá, majd amikor Hryan és E'Nissa párosa is feltűnik neki, hirtelen eszébe ötlik, hogy ők még nem is igazán tudják a részleteket.*
- Nem tudom, mire gondoltatok, de mi arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem csatlakozunk újra a visszatérő Kaganhoz és a maradék thargokhoz.
*Kezd bele a magyarázatba, bár nem sejti, hogy az elf és a lánya mennyire vannak tisztában a történtekkel.*
- Együtt maradunk és egy csapatot alkotva próbáljuk meg a legjobbat kihozni a helyzetünkből, most éppen az a terv, hogy Rilai közreműködésével nyersanyagot szerzünk, amit aztán eladhatunk.
*Egyértelműen Rialitól várja a kontaktok felhajtását, mert a kolosszus legfeljebb a pallosával tud tárgyalni, annak meg semmi értelme. Rövid úton elfogynának a megbízók.*
- A'frad, szerezz nekem, meg magadnak egy fakardot, és E'Nissa kisasszonynak is.
*Utasítja az apródját. Közben Janemita mellé lép, megszorítja a kezét gyengéden.*
- Gyakoroljatok csak, itt leszünk nem messze.
2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 00:30:28
Üzenet elküldve: 2015-08-05 00:30:28
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
*Mivel a piacon nem találta meg a rejtélyes félmélységi férfit, úgy dönt, hogy az utazás után nem ártana végre edzenie, legalább ki próbálhatja milyen itt a városban a barakk. A gazdag negyed végén látja meg végre az épületet, ahol a kapunál egy fiú várja, akinek le kell adnia valós fegyvereit, amit fából készült játékszerekre kell cserélni, ez érthető és nem is ellenkezik ez ellen, majd többször csinálja meg a szokásosnál a mozdulatokat, mert ez jelentősen könnyebb is a vasnál. El vesz egy szép méretes kétkezes kardot, majd pár dobófegyvert és be lép a küzdő térre. Olyan helyre sétál, ahol egyedül tud csépelni egy bábut, többször megismétel egy kardcsapást, hol fentről indítva támadást, hol oldalról vagy alulról, jobbról és balról. Az ismétlés a tudás anyja és a jól begyakorolt mozdulatokkal nyerte mindig a csatát, főleg mikor mindig egyre többet csinál belőlük. Hosszú órákon át gyakorol, majd mikor már eléggé kiizzadt és elfáradt, akkor lép át a céltáblás helyre, hogy dobófegyverével is gyakoroljon egy kicsit, sosem lehet tudni mikor jön jól egy menekülő ellenfél lábát eltalálni ezzel, vagy a nyakát, esetleg a fejét, ha védtelen lenne.*
2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 23:32:54
Üzenet elküldve: 2015-08-04 23:32:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville//
*Mosolyogva szemléli, ahogy betalál a kő, de ez a mosoly nem kárörvendő. Inkább csak a számított reakció keltette derültség.*
-Akkor figyelj! Remélem is, hogy nem lesz olyan könnyű dolgom, mint tegnap.
*Azért a jelenlegi helyzet nagyon is jókedvre hangolja. Igen, kavicsokkal dobálózni talán elsőre tényleg nem tűnhet a legveszélyesebb támadásnak, de ezek a kis rafinált kövecskék ügyesen ki vannak találva. Már repül is a következő a kard lapjával erősen meg suhintva a lábra célozva. Ha Al ezúttal kivédi eltúlzott elismerő bólintást kap, hogy aztán nem tartva több szünetet a kövek között sorban adagolva a kis zacskóból küldje felé szünet nélkül. Tíz darab van és azok gyors egymásutánban kerülnek a levegőbe, hogy kardja lapjával küldje őket Alnak. A teste minden részére irányítja őket, de az arcát ezúttal békén hagyja. Nem mutatna jól az eddigiek mellé még egy karcolás na meg Amy elfoglalt volt mostanában és biztosan fáradt lehet mostanra. Nem lenne jó, ha fel kellene kelteni idő előtt, hogy ápoljon megint. A maroknyi kisebb kavicsok a zacskó alján hamar kerülnek végül a kezébe. Ez az utolsó próba a kard lapjára szórja őket alig negyed akkorák, mint az előbb küldött fél tenyérnyi nagyságúak, de így nagy mennyiségben szórva egyszerre elég nehezen védhető. Egy jól irányzott lendítéssel repül is Al felé a hegyes kavicsfelhő. Ha betalált és az eredménye a gyakorlatnak világos akkor már csak egy kérdés van hátra.*
-Mi legyen Al?
Támadsz akkor, hogy ne elgyek ennyire kíméletes, vagy visszaküldöd inkább a kavicsokat?
*Támadó állásba áll és a gyakorló kardot felé irányítja. Döntsön ő a folytatásról. Ha tanulni akar, akkor így is úgy is megtanulja a leckét, bármit is válasszon.*
*Mosolyogva szemléli, ahogy betalál a kő, de ez a mosoly nem kárörvendő. Inkább csak a számított reakció keltette derültség.*
-Akkor figyelj! Remélem is, hogy nem lesz olyan könnyű dolgom, mint tegnap.
*Azért a jelenlegi helyzet nagyon is jókedvre hangolja. Igen, kavicsokkal dobálózni talán elsőre tényleg nem tűnhet a legveszélyesebb támadásnak, de ezek a kis rafinált kövecskék ügyesen ki vannak találva. Már repül is a következő a kard lapjával erősen meg suhintva a lábra célozva. Ha Al ezúttal kivédi eltúlzott elismerő bólintást kap, hogy aztán nem tartva több szünetet a kövek között sorban adagolva a kis zacskóból küldje felé szünet nélkül. Tíz darab van és azok gyors egymásutánban kerülnek a levegőbe, hogy kardja lapjával küldje őket Alnak. A teste minden részére irányítja őket, de az arcát ezúttal békén hagyja. Nem mutatna jól az eddigiek mellé még egy karcolás na meg Amy elfoglalt volt mostanában és biztosan fáradt lehet mostanra. Nem lenne jó, ha fel kellene kelteni idő előtt, hogy ápoljon megint. A maroknyi kisebb kavicsok a zacskó alján hamar kerülnek végül a kezébe. Ez az utolsó próba a kard lapjára szórja őket alig negyed akkorák, mint az előbb küldött fél tenyérnyi nagyságúak, de így nagy mennyiségben szórva egyszerre elég nehezen védhető. Egy jól irányzott lendítéssel repül is Al felé a hegyes kavicsfelhő. Ha betalált és az eredménye a gyakorlatnak világos akkor már csak egy kérdés van hátra.*
-Mi legyen Al?
Támadsz akkor, hogy ne elgyek ennyire kíméletes, vagy visszaküldöd inkább a kavicsokat?
*Támadó állásba áll és a gyakorló kardot felé irányítja. Döntsön ő a folytatásról. Ha tanulni akar, akkor így is úgy is megtanulja a leckét, bármit is válasszon.*
2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 23:03:04
Üzenet elküldve: 2015-08-04 23:03:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Zenolita Dravennar//
*Nem annak szánta, de az előbbiekben szavai, mintha akaratlanul is egy kicsit erősebbre sikerültek volna, viszont változtatni már nem tud a kimondottakon, ezért jobbnak véli inkább gyorsan túllépni a pillanatnyi zavart helyzeten.*
~Legközelebb kicsit tapintatosabbnak kell lennem.~
*Emberből van, így számára is lejön beszélgetőpartnere érzelmi hullámzása, hiába van egy kőkemény nőről szó. Kicsit, de látszódott, hogy valami van a harcos múltjában, ami ilyen fokú szomorúsággal tölti el.*
- Azt hittem egy rohammal fogsz kezdeni, erre egyelőre semmi. *pedig már beállt, kitámasztott, ugrásra készült és fejben elemzett. Túl sokat gondolkozik, de hát a kezdők már csak ilyenek, nagyon akarnak, de keveset tudnak mutatni. Ez idővel változni fog, viszont a mostani óra a tanulásé ismét.*
- Nem mondod, hogy kavicsokkal fogsz megdobálni. *bal szemöldöke magasra fut, míg a nő kezében lévő apró, jelentéktelennek tűnő kavicsot figyeli.*
- Nem ismerem, de nem gondolom, hogy *és a mondatot már be sem tudja fejezni, mert több meglepetés is éri szinte egyszerre.*
*Nem gondolta végig, hogy nem csupán kézből lehet kis kavicsot hajigálni és a védelme totális csődöt mondott, hiszen gondolván egy kis kavics mit árthat neki. Mit? Példának okáért egy jó kis kék foltot majd a holnapi napon, mert bizony az apró, kis semmiségnek tűnő kavicsdarab, könnyen gyorsul egy jól irányzott csapástól és a hegyesebb végével egyenesen egy agresszív, csípős darázzsá lép elő.
A bordái nem köszönik meg a támadást, ő maga pedig az ütés nyomán hátra lép párat enyhén görbe háttal.*
- azt hiszem alábecsültem a kis kavics erejét. *fél szemmel pillant eleinte a vele szemben álló mesterére, csípi a darabka helye, de hamarosan újból fölegyenesedik.*
- Figyelek. *úgy látszik ennyi kellett csak, hogy koncentrációját lekösse az új feladat.*
- Annyira fogok figyelni, hogy a következő feladat során el sem tudsz majd páholni. *mosolyodik el, persze mindeközben nagyon figyel a következő kavicsütésre.*
*Nem annak szánta, de az előbbiekben szavai, mintha akaratlanul is egy kicsit erősebbre sikerültek volna, viszont változtatni már nem tud a kimondottakon, ezért jobbnak véli inkább gyorsan túllépni a pillanatnyi zavart helyzeten.*
~Legközelebb kicsit tapintatosabbnak kell lennem.~
*Emberből van, így számára is lejön beszélgetőpartnere érzelmi hullámzása, hiába van egy kőkemény nőről szó. Kicsit, de látszódott, hogy valami van a harcos múltjában, ami ilyen fokú szomorúsággal tölti el.*
- Azt hittem egy rohammal fogsz kezdeni, erre egyelőre semmi. *pedig már beállt, kitámasztott, ugrásra készült és fejben elemzett. Túl sokat gondolkozik, de hát a kezdők már csak ilyenek, nagyon akarnak, de keveset tudnak mutatni. Ez idővel változni fog, viszont a mostani óra a tanulásé ismét.*
- Nem mondod, hogy kavicsokkal fogsz megdobálni. *bal szemöldöke magasra fut, míg a nő kezében lévő apró, jelentéktelennek tűnő kavicsot figyeli.*
- Nem ismerem, de nem gondolom, hogy *és a mondatot már be sem tudja fejezni, mert több meglepetés is éri szinte egyszerre.*
*Nem gondolta végig, hogy nem csupán kézből lehet kis kavicsot hajigálni és a védelme totális csődöt mondott, hiszen gondolván egy kis kavics mit árthat neki. Mit? Példának okáért egy jó kis kék foltot majd a holnapi napon, mert bizony az apró, kis semmiségnek tűnő kavicsdarab, könnyen gyorsul egy jól irányzott csapástól és a hegyesebb végével egyenesen egy agresszív, csípős darázzsá lép elő.
A bordái nem köszönik meg a támadást, ő maga pedig az ütés nyomán hátra lép párat enyhén görbe háttal.*
- azt hiszem alábecsültem a kis kavics erejét. *fél szemmel pillant eleinte a vele szemben álló mesterére, csípi a darabka helye, de hamarosan újból fölegyenesedik.*
- Figyelek. *úgy látszik ennyi kellett csak, hogy koncentrációját lekösse az új feladat.*
- Annyira fogok figyelni, hogy a következő feladat során el sem tudsz majd páholni. *mosolyodik el, persze mindeközben nagyon figyel a következő kavicsütésre.*
2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 22:30:06
Üzenet elküldve: 2015-08-04 22:30:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville//
*Mi tagadás a higgadt reakció valóban váratlanul éri. Nem kap nagy ívű védőbeszédet, vagy felháborodott tiltakozást. Tulajdonképpen meglepő módon a válasz számára is elfogadható. A kérdés ami érkezik Altól viszont nem. Kibillenti egy kicsit az egyensúlyából, főleg, mert azonnali reakcióként a válaszon kezd el gondolkodni és amit talál rá a lelkében nem marad hatás nélkül. Szeme egy pillanatra szomorúságot tükröz, ahogy felrémlik előtte egy kép. Egy harcos képe és egy mondat a múltból, ami annyit kísértette.*
~Nem félnélek otthon hagyni téged a gyerekkel, amilyen erős nő vagy meg tudnád védeni őket.~ *Visszhangoznak a szavak újra a lelki szemei előtt. Csak egy kép, ahogy a férfi akkor nevetett felé. Al nem átgondolva küldött, véletlen vágása bizony betalál ezúttal. Szívét egy pillanat alatt összefacsarja az emlék. Elfordítja a fejét, mintha valami nagyon érdekeset látna a másik irányban, aztán újra Alra néz, ezúttal már tekintetében nem látszik az előbbi szomorúság.*
-Elfogadom, amit mondtál. Nekem is van családom igaz eltávolodtam tőlük testben, de a szívem nem hagyta el őket. Mindenesetre a kötelesség számomra fontos és becsületbeli kérdés.
*Ezzel el is intézi a dolgot végül is nem ezért vannak itt elsősorban és tisztázták az ügyet, azért a lelke még nem olyan higgadt, mint szeretné, de a látszat már a régi. Al beáll a küzdelemhez neki pedig, ahogy elnézi és a szavait hallja kedve támad mosolyogni megint rajta.*
-Örülök, hogy a múltkor ennyit tanultál. Akkor már megérte a vér, amit kiadtál érte, de ne gondold, hogy ezúttal ugyanúgy fogunk küzdeni, mint múltkor este. Akkor, mi újat tanulnál?
*Néz rá kérdőn, majd belenyúl az övére erősített kis fekete bőrzacskóba, ami a kard mellett pihent eddig. A tenyerébe fog belőle a hegyes végű, formázott gyakorló kavicsot. Nem gondolta volna, hogy még hasznát veszi itt az otthonról elhozott szuvenírnek. Felmutatja Al felé.*
-Ismered ezt? Nem veszélyesek túlzottan, de ha eltalálnak az eléggé kellemetlen tud lenni. Úgy vettem észre gondjaid vannak a megfigyeléssel és a védekezéssel. Ha ezeket kivéded utána talán velem szemben is hatékonyabban tudsz védekezni. Előbb ezek, aztán, ha ragaszkodsz hozzá elláthatom a bajod.
*A hangja ezúttal kedvesebben cseng. Nem szól és nem magyaráz tovább csak elmosolyodik és a kavicsot feldobja a levegőbe. A gyakorló kard lapjával erősen találva el már küldi is Al felé. Kíváncsi mit kezd vele. A kavics fél tenyérnyi, de hegyes vége alattomos tud lenni, ha erősen küldik meg. A figyelem fejlesztésre kiváló eszköz és ha betalál bizony a kék folt garantált.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.04 22:51:13
*Mi tagadás a higgadt reakció valóban váratlanul éri. Nem kap nagy ívű védőbeszédet, vagy felháborodott tiltakozást. Tulajdonképpen meglepő módon a válasz számára is elfogadható. A kérdés ami érkezik Altól viszont nem. Kibillenti egy kicsit az egyensúlyából, főleg, mert azonnali reakcióként a válaszon kezd el gondolkodni és amit talál rá a lelkében nem marad hatás nélkül. Szeme egy pillanatra szomorúságot tükröz, ahogy felrémlik előtte egy kép. Egy harcos képe és egy mondat a múltból, ami annyit kísértette.*
~Nem félnélek otthon hagyni téged a gyerekkel, amilyen erős nő vagy meg tudnád védeni őket.~ *Visszhangoznak a szavak újra a lelki szemei előtt. Csak egy kép, ahogy a férfi akkor nevetett felé. Al nem átgondolva küldött, véletlen vágása bizony betalál ezúttal. Szívét egy pillanat alatt összefacsarja az emlék. Elfordítja a fejét, mintha valami nagyon érdekeset látna a másik irányban, aztán újra Alra néz, ezúttal már tekintetében nem látszik az előbbi szomorúság.*
-Elfogadom, amit mondtál. Nekem is van családom igaz eltávolodtam tőlük testben, de a szívem nem hagyta el őket. Mindenesetre a kötelesség számomra fontos és becsületbeli kérdés.
*Ezzel el is intézi a dolgot végül is nem ezért vannak itt elsősorban és tisztázták az ügyet, azért a lelke még nem olyan higgadt, mint szeretné, de a látszat már a régi. Al beáll a küzdelemhez neki pedig, ahogy elnézi és a szavait hallja kedve támad mosolyogni megint rajta.*
-Örülök, hogy a múltkor ennyit tanultál. Akkor már megérte a vér, amit kiadtál érte, de ne gondold, hogy ezúttal ugyanúgy fogunk küzdeni, mint múltkor este. Akkor, mi újat tanulnál?
*Néz rá kérdőn, majd belenyúl az övére erősített kis fekete bőrzacskóba, ami a kard mellett pihent eddig. A tenyerébe fog belőle a hegyes végű, formázott gyakorló kavicsot. Nem gondolta volna, hogy még hasznát veszi itt az otthonról elhozott szuvenírnek. Felmutatja Al felé.*
-Ismered ezt? Nem veszélyesek túlzottan, de ha eltalálnak az eléggé kellemetlen tud lenni. Úgy vettem észre gondjaid vannak a megfigyeléssel és a védekezéssel. Ha ezeket kivéded utána talán velem szemben is hatékonyabban tudsz védekezni. Előbb ezek, aztán, ha ragaszkodsz hozzá elláthatom a bajod.
*A hangja ezúttal kedvesebben cseng. Nem szól és nem magyaráz tovább csak elmosolyodik és a kavicsot feldobja a levegőbe. A gyakorló kard lapjával erősen találva el már küldi is Al felé. Kíváncsi mit kezd vele. A kavics fél tenyérnyi, de hegyes vége alattomos tud lenni, ha erősen küldik meg. A figyelem fejlesztésre kiváló eszköz és ha betalál bizony a kék folt garantált.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.04 22:51:13
2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 21:43:19
Üzenet elküldve: 2015-08-04 21:43:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Zenolita Dravennar//
*A Barakk bejárata előtt végre megtörik a jég és Zen beszélni kezd, szép ívben, egyre szenvedélyesebben tolja le eltűnéséért a férfit, aki csöndesen hallgatja végig a kifakadást, de nem szól közbe, csak amikor érzi itt az idő és beszélhet. Nem éri meglepetésként a ráförmedés, számított rá, sőt tudta, hogy ez fog következni, szóval még készülni is tudott egy keveset.*
- Azt tartom, hogy egy bizalmi, nagy felelősséget igénylő hivatás az enyém, precízséget és hatalmas figyelmet igényel a tényleges tudás mellett. És igen, az unokahúgom fontos részét képzi az életemnek, azon kevesek közé tartozik, aki él a családomból, ezért úgy érzem, hogy kötelességem őt védelmezni és a nyomában járni. Tudom, ez a két dolog nem feltétlenül fér meg egymás mellett, de dolgozom azon, hogy ne okozzon legközelebb problémát. *hatásos kis monológként tervezte, nem tudja, hogy Zenolita kinézette e belőle ilyen határozottságot, mint amilyennel most ezt előadta, de nem akart meghunyászkodva helyeselni, ellenben támadóhangnemben fellépni sem. Tudja, hogy hol és miben hibázott.*
- Nagyon sajnálom a történteket, örülök, hogy ilyen társaim vannak, akik kisegítenek mikor éppen házon kívül vagyok. De, ha megengedsz egy személyes kérdést Zenolita, a munkádon kívül fontos még valami számodra ebben az életben? Ha igen, akkor ismerned kellene azt, amiben most én is nyakig benne vagyok. *teljességgel akaratlanul téphet fel olyan sebeket, melyek rendkívül érzékenyen érinthetik partnerét, de nem akar ő ezzel fájdalmat okozni, csupán jelezni, hogy kissé átérezheti a helyzetét. A munka egy, a család egy másik dolog, érti, hogy meg kell a kettőt különböztetni, ehhez viszont idő kell, míg kialakít egy olyan rendszert, mely megfelelően működik.*
- Szólni fogok és ezt az ügyet hamarosan el fogom intézni. *nem húzza föl magát egy cseppet sem, készült a fogadtatásra, nagyjából ilyen vérmérsékletű szónoklatot gondolt korábban. Egyébként sem az a könnyen feldühíthető ember, de azzal is tisztában van, hogy semmi értelme megpróbálni visszavágni egy amúgy is zabos nőnek, az mindig újabb vita forrása.*
- Köszönöm, remélem nem szerzek be ma néhány újabbat. Tudod, azt hiszem sok mindenre megtanított a tegnap este. Kezdve azzal, hogy tiszteljük az ellenfelünket és képességeit. Nyugodtan mérjük föl a helyzetünket és megfontoltan, de határozottan lépjünk, ha arra szánjuk magunkat. *átveszi a fegyvert, mi tegnap az amazonnal együtt jó modorra tanította, majd mondatai közben megfelelő távolságban helyezkedik el a nőtől.*
- Nem szükséges kímélned, ha így teszel, abból semmi hasznod nem származik. Az neked nem gyakorlás, csak színészkedés. Úgy szeretném, ahogyan éjjel harcoltál, a mai nap a visszavágásé. *ha párbajtársa is így lép fel, hát ő is megenged magának egy kaján vigyort, majd várja az első támadást.*
*A Barakk bejárata előtt végre megtörik a jég és Zen beszélni kezd, szép ívben, egyre szenvedélyesebben tolja le eltűnéséért a férfit, aki csöndesen hallgatja végig a kifakadást, de nem szól közbe, csak amikor érzi itt az idő és beszélhet. Nem éri meglepetésként a ráförmedés, számított rá, sőt tudta, hogy ez fog következni, szóval még készülni is tudott egy keveset.*
- Azt tartom, hogy egy bizalmi, nagy felelősséget igénylő hivatás az enyém, precízséget és hatalmas figyelmet igényel a tényleges tudás mellett. És igen, az unokahúgom fontos részét képzi az életemnek, azon kevesek közé tartozik, aki él a családomból, ezért úgy érzem, hogy kötelességem őt védelmezni és a nyomában járni. Tudom, ez a két dolog nem feltétlenül fér meg egymás mellett, de dolgozom azon, hogy ne okozzon legközelebb problémát. *hatásos kis monológként tervezte, nem tudja, hogy Zenolita kinézette e belőle ilyen határozottságot, mint amilyennel most ezt előadta, de nem akart meghunyászkodva helyeselni, ellenben támadóhangnemben fellépni sem. Tudja, hogy hol és miben hibázott.*
- Nagyon sajnálom a történteket, örülök, hogy ilyen társaim vannak, akik kisegítenek mikor éppen házon kívül vagyok. De, ha megengedsz egy személyes kérdést Zenolita, a munkádon kívül fontos még valami számodra ebben az életben? Ha igen, akkor ismerned kellene azt, amiben most én is nyakig benne vagyok. *teljességgel akaratlanul téphet fel olyan sebeket, melyek rendkívül érzékenyen érinthetik partnerét, de nem akar ő ezzel fájdalmat okozni, csupán jelezni, hogy kissé átérezheti a helyzetét. A munka egy, a család egy másik dolog, érti, hogy meg kell a kettőt különböztetni, ehhez viszont idő kell, míg kialakít egy olyan rendszert, mely megfelelően működik.*
- Szólni fogok és ezt az ügyet hamarosan el fogom intézni. *nem húzza föl magát egy cseppet sem, készült a fogadtatásra, nagyjából ilyen vérmérsékletű szónoklatot gondolt korábban. Egyébként sem az a könnyen feldühíthető ember, de azzal is tisztában van, hogy semmi értelme megpróbálni visszavágni egy amúgy is zabos nőnek, az mindig újabb vita forrása.*
- Köszönöm, remélem nem szerzek be ma néhány újabbat. Tudod, azt hiszem sok mindenre megtanított a tegnap este. Kezdve azzal, hogy tiszteljük az ellenfelünket és képességeit. Nyugodtan mérjük föl a helyzetünket és megfontoltan, de határozottan lépjünk, ha arra szánjuk magunkat. *átveszi a fegyvert, mi tegnap az amazonnal együtt jó modorra tanította, majd mondatai közben megfelelő távolságban helyezkedik el a nőtől.*
- Nem szükséges kímélned, ha így teszel, abból semmi hasznod nem származik. Az neked nem gyakorlás, csak színészkedés. Úgy szeretném, ahogyan éjjel harcoltál, a mai nap a visszavágásé. *ha párbajtársa is így lép fel, hát ő is megenged magának egy kaján vigyort, majd várja az első támadást.*
2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:43:47
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:43:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Edzés - néző Esyae és Gid //
* Figyeli a két harcoló felet és azon gondolkodik miért nem tartanak egy csepp szünetet. Természetesen nem szól bele a dolgukba, inkább szó szerint fog hozzá a fal támasztásához amíg Esyaeva beszélget.
Vigyorogva értékeli a lehetőséget a gyakorlásra és külön azt, hogy a lábfeszítést kihagyhatja a repertoárból, valahogy majd csak magától is beáll a helyes formába.*
- Igen, tényleg elég sok feladatom van, de ha gondolod megegyezhetünk két délutánban amikor mondjuk két órát edzünk együtt. *ajánlja fel bár gondolatban inkább már a következő kérdésre összpontosít.*
- S ha gondolod másik két napon én gyakorolhatok veled a kúriában. Nem akarsz lovagló órákat venni? Tudod, afféle csere ajánlat ez. *mondja majd eszébe jut az új kisasszony.*
- Albun uraság kedvesét is én tanítom lovagolni. Van a Kúriában egy nagyon kezes szürke ló. *mesél majd elmosolyodik. Lehet, hogy már régóta tud lovagolni, csóválja meg a fejét majd legyint. Először meg kellett volna kérdeznie, és csak utána tervezgetni.
A későbbi szavakhoz csak könnyedén bólint.*
- Tényleg szeretheti ha pezseg az élet mert én szinte soha nem látom a Kúriában. *mondja lemondóan. Mégis milyen vezető az aki állandóan rohan.*
- Nem tudok róla, hogy nem szeretnék a felszínieket. *mondja sejtelmesen mosolyogva majd a pimasz vigyort letörli arcáról és értelmesebben folytatja.*
- Talán a házat mára már több felszíni lakja észrevetted mint sötételf. Szerintem a családnak ez így megfelel. Számukra csak a hűség a fontos és a bizalom. Tényleg, te nem szeretnél visszatérni a Kúriába? Tartozhatnál a testőrséghez mint ők. *mutat a két harcos felé. A felsorolásra elgondolkodva válaszol.*
- Hát Moon úton. Mordi mama lelkesen fogadta Albun menyasszonyát. Rynizzről pedig már legalább egy hete semmit sem tudunk. Lehet elkísérte Moont. Nem tudom. *válaszol sietve. Majd nevetve teszi hozzá.*
- Én jól, bár veszítettem egy kisebb vagyont kártyán a forgatagon. *mondja vállat rántva. Nem tűnik úgy mint aki nagyon siratná azt a pár száz aranyat.*
* Figyeli a két harcoló felet és azon gondolkodik miért nem tartanak egy csepp szünetet. Természetesen nem szól bele a dolgukba, inkább szó szerint fog hozzá a fal támasztásához amíg Esyaeva beszélget.
Vigyorogva értékeli a lehetőséget a gyakorlásra és külön azt, hogy a lábfeszítést kihagyhatja a repertoárból, valahogy majd csak magától is beáll a helyes formába.*
- Igen, tényleg elég sok feladatom van, de ha gondolod megegyezhetünk két délutánban amikor mondjuk két órát edzünk együtt. *ajánlja fel bár gondolatban inkább már a következő kérdésre összpontosít.*
- S ha gondolod másik két napon én gyakorolhatok veled a kúriában. Nem akarsz lovagló órákat venni? Tudod, afféle csere ajánlat ez. *mondja majd eszébe jut az új kisasszony.*
- Albun uraság kedvesét is én tanítom lovagolni. Van a Kúriában egy nagyon kezes szürke ló. *mesél majd elmosolyodik. Lehet, hogy már régóta tud lovagolni, csóválja meg a fejét majd legyint. Először meg kellett volna kérdeznie, és csak utána tervezgetni.
A későbbi szavakhoz csak könnyedén bólint.*
- Tényleg szeretheti ha pezseg az élet mert én szinte soha nem látom a Kúriában. *mondja lemondóan. Mégis milyen vezető az aki állandóan rohan.*
- Nem tudok róla, hogy nem szeretnék a felszínieket. *mondja sejtelmesen mosolyogva majd a pimasz vigyort letörli arcáról és értelmesebben folytatja.*
- Talán a házat mára már több felszíni lakja észrevetted mint sötételf. Szerintem a családnak ez így megfelel. Számukra csak a hűség a fontos és a bizalom. Tényleg, te nem szeretnél visszatérni a Kúriába? Tartozhatnál a testőrséghez mint ők. *mutat a két harcos felé. A felsorolásra elgondolkodva válaszol.*
- Hát Moon úton. Mordi mama lelkesen fogadta Albun menyasszonyát. Rynizzről pedig már legalább egy hete semmit sem tudunk. Lehet elkísérte Moont. Nem tudom. *válaszol sietve. Majd nevetve teszi hozzá.*
- Én jól, bár veszítettem egy kisebb vagyont kártyán a forgatagon. *mondja vállat rántva. Nem tűnik úgy mint aki nagyon siratná azt a pár száz aranyat.*
2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:33:42
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:33:42
ÚJ
![>Lier Waslab [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Felthys//
//Aktív: árnytánc//
* Gyorsan magára vonja a másik figyelmét és mikor az felé fordul, ismét elmosolyodik, ezúttal szélesebben, mint ezelőtt. Habár ő nem hallott még semmiféle rendkívüli tehetséggel megáldott harcosról - ezek a nevek általában nem jutnak el a szegénynegyedig, vagy ha mégis, hát Lier nem sokat szokott velük foglalkozni. Persze, hallott már ő legendás harcosokról, de azok csak mesék, vagy több száz éve halott alakok, akik jól harcoltak a maguk idejében, ám egy csonthalmaz már nem biztos, hogy olyan jól harcol, mint ahogy azt állítják róluk az öregek. Így hát ezt a hajas babát is valamiféle öntelt nemesnek hiszi. Egészen addig, amíg az el nem indul felé.
~ És hol a sértegetés? Hol a "szétzúzom a fejed"? ~ Néz egy nagyot, majd erősebben kezdi markolni a botot. Ez az alak itt tényleg jó harcos lehet, mert - Lier tudása szerint - akik valóban értenek a fegyverforgatáshoz, azok nem állnak le szidni a másikat, vagy dicsérni magukat. És ez nem tette ezt. Villámsebesen közelít felé, de sötételfünk bevetve az ősi képességet, melyet valamikor régen tanult még első és - egyelőre - utolsó mesterétől. Jobbra szökken el, ezzel ki is térve a férfi csapása elől. Egy gyors pillantást vet a csuklya sarkából rá, de mivel a továbbiakban annak feketesége elzárja a kilátást, így egy félkört megtéve Felthys körül igyekszik a másik mögé kerülni, majd ott egy szép nagy suhintással deréktájra célozni, melynek hatása legjobb esetben is csak egy sajgó seb lesz. Persze ha felugrani nem is tud a magasság miatt, se lehajolni; az elugrás, vagy fegyverrel való védekezés még továbbra is fennáll, főleg ha valóban olyan ügyes és gyors, mint ahogy azt gondolja magáról. *
//Aktív: árnytánc//
* Gyorsan magára vonja a másik figyelmét és mikor az felé fordul, ismét elmosolyodik, ezúttal szélesebben, mint ezelőtt. Habár ő nem hallott még semmiféle rendkívüli tehetséggel megáldott harcosról - ezek a nevek általában nem jutnak el a szegénynegyedig, vagy ha mégis, hát Lier nem sokat szokott velük foglalkozni. Persze, hallott már ő legendás harcosokról, de azok csak mesék, vagy több száz éve halott alakok, akik jól harcoltak a maguk idejében, ám egy csonthalmaz már nem biztos, hogy olyan jól harcol, mint ahogy azt állítják róluk az öregek. Így hát ezt a hajas babát is valamiféle öntelt nemesnek hiszi. Egészen addig, amíg az el nem indul felé.
~ És hol a sértegetés? Hol a "szétzúzom a fejed"? ~ Néz egy nagyot, majd erősebben kezdi markolni a botot. Ez az alak itt tényleg jó harcos lehet, mert - Lier tudása szerint - akik valóban értenek a fegyverforgatáshoz, azok nem állnak le szidni a másikat, vagy dicsérni magukat. És ez nem tette ezt. Villámsebesen közelít felé, de sötételfünk bevetve az ősi képességet, melyet valamikor régen tanult még első és - egyelőre - utolsó mesterétől. Jobbra szökken el, ezzel ki is térve a férfi csapása elől. Egy gyors pillantást vet a csuklya sarkából rá, de mivel a továbbiakban annak feketesége elzárja a kilátást, így egy félkört megtéve Felthys körül igyekszik a másik mögé kerülni, majd ott egy szép nagy suhintással deréktájra célozni, melynek hatása legjobb esetben is csak egy sajgó seb lesz. Persze ha felugrani nem is tud a magasság miatt, se lehajolni; az elugrás, vagy fegyverrel való védekezés még továbbra is fennáll, főleg ha valóban olyan ügyes és gyors, mint ahogy azt gondolja magáról. *
2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 19:50:29
Üzenet elküldve: 2015-08-04 19:50:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Riqelie, Lier//
*A vörös lepattintja hát a másikat, a két entitás eltávolodik egymástól. És csak ekkor kerül a figyelem középpontjába. Már hiányolta eme pozíciót. Amaz egy kis időt kér, amire a férfi bólint. Ha a főnökasszonynak idő kell, akkor a főnökasszonynak idő kell. Ő egy helyben strázsál hát addig, ameddig a vörös vissza nem ér.
Ekkor egy emberhez címzett szavak ütik meg a fülét. Körbenéz maga körül, de meglepve konstatálja, hogy nincs más ember a közelében, így dob egy száznyolcvanast, menten szembekerülve egy csuklyás, titokzatos alakkal. Még párbajra is hívja. Kell ennél jobb? Ez az első itteni harcára emlékezteti, mikor a jégszemű, szintén sejtelmes alakkal volt egy kör táncra hivatalos. Ha jól emlékszik, akkor az egy törött bordával távozott. A titokzatos alakok átka.
Mosolyra húzódnak ajkai, bal kezére fogja a fattyúpenge famásolatát, megkeresi rajta a legjobb fogást, néhány próbasuhintást tesz, majd még szélesebben vigyorodik el.
Nagyjából ekkor érkezhet meg Riqelie.
Momentán nem érdekli az indulás. Ilyenkor semmi más nem érdekli, csak a kemény, színtiszta harc. Így az indulásra jelző vezényszót sem hallja meg. A másik pechére, Felthys már mondhatni, híressé vált a pórnép körében. Nem, nem csak azért, mert hamis nagyúrnak titulálták, hanem legendákhoz méltó kardforgatási képessége miatt is. Gyors, agilis, és különböző cifra mozdulatokkal tarkított harcmodora miatt olyan, mint egy kígyó, teljesen kiszámíthatatlan. És ez az alak most szembetalálkozott a kígyóval, amely hónapok óta nem evett. És efféle kisegérre fáj a foga.
Két lépést tesz jövendőbeli áldozata felé, majd a harmadik lépésből egy teljes fordulatot képez, ezzel szerezve lendületet erős csapásához. Ha ezt nem védi ki a másik, akkor annak bizony kegyetlen nyoma marad. Ha hárítja, a karja is belerezzenhet. De talán van annyira ügyes, hogy felméri ezen tényeket, és kitér a csapás elől.*
*A vörös lepattintja hát a másikat, a két entitás eltávolodik egymástól. És csak ekkor kerül a figyelem középpontjába. Már hiányolta eme pozíciót. Amaz egy kis időt kér, amire a férfi bólint. Ha a főnökasszonynak idő kell, akkor a főnökasszonynak idő kell. Ő egy helyben strázsál hát addig, ameddig a vörös vissza nem ér.
Ekkor egy emberhez címzett szavak ütik meg a fülét. Körbenéz maga körül, de meglepve konstatálja, hogy nincs más ember a közelében, így dob egy száznyolcvanast, menten szembekerülve egy csuklyás, titokzatos alakkal. Még párbajra is hívja. Kell ennél jobb? Ez az első itteni harcára emlékezteti, mikor a jégszemű, szintén sejtelmes alakkal volt egy kör táncra hivatalos. Ha jól emlékszik, akkor az egy törött bordával távozott. A titokzatos alakok átka.
Mosolyra húzódnak ajkai, bal kezére fogja a fattyúpenge famásolatát, megkeresi rajta a legjobb fogást, néhány próbasuhintást tesz, majd még szélesebben vigyorodik el.
Nagyjából ekkor érkezhet meg Riqelie.
Momentán nem érdekli az indulás. Ilyenkor semmi más nem érdekli, csak a kemény, színtiszta harc. Így az indulásra jelző vezényszót sem hallja meg. A másik pechére, Felthys már mondhatni, híressé vált a pórnép körében. Nem, nem csak azért, mert hamis nagyúrnak titulálták, hanem legendákhoz méltó kardforgatási képessége miatt is. Gyors, agilis, és különböző cifra mozdulatokkal tarkított harcmodora miatt olyan, mint egy kígyó, teljesen kiszámíthatatlan. És ez az alak most szembetalálkozott a kígyóval, amely hónapok óta nem evett. És efféle kisegérre fáj a foga.
Két lépést tesz jövendőbeli áldozata felé, majd a harmadik lépésből egy teljes fordulatot képez, ezzel szerezve lendületet erős csapásához. Ha ezt nem védi ki a másik, akkor annak bizony kegyetlen nyoma marad. Ha hárítja, a karja is belerezzenhet. De talán van annyira ügyes, hogy felméri ezen tényeket, és kitér a csapás elől.*
2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 17:32:49
Üzenet elküldve: 2015-08-04 17:32:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville//
*A hosszú hallgatag lépkedés sorozat még, ha Al felől érkezett is kérdés, vagy bármi más, végül megteszi a hatását. Némileg lecsillapodik, legalábbis már csak szóban akarja a fejébe verni az újabb leckét. A bejárat előtt megáll és mielőtt lecserélné a fegyvereket és kihúzva magát metsző tekintettel mered a kék szemekbe, majd az állát megemelve kezd bele a fejmosásba.*
-Mond Al, te tulajdonképpen mit tartsz a jelenlegi munkádról? Azt megértem, ha a kis unokahúgod elcsavarog, akkor aggódsz miatta, mert nem feltételezem, hogy más felé jártál, mint utána ~dehogynem, de remélem van annyi eszed, hogy ezt elhallgatod előlem, mert ha még ez is hozzájön újra kijövök a béketűrésből.~
-de jó lesz, ha megjegyzed, hogy sosem tudhatjuk ki mikor lép be azon az ajtón a rezidenciába. Arnakhnak köszönhetően kint nem volt gond, mert elláttuk a feladatunkat, de bent nem volt védelem Nivere közelében.
*Tart egy kis hatásszünetet, mert számít a védőbeszédre, ha van meghallgatja közelebb engedve az ellenfelet a szócsatában, hogy onnan mérje rá a megsemmisítő csapást.*
-Nyilván nem értesültél róla, úgyhogy most mondom a Kisasszony elájult egy idegen jelenlétében és ha Harga és Mixora nincs mellette, akkor ki tudja mi történhetett volna vele még testőr híján.
*Száját összepréseli indulatában, aztán újra a fiúra mered.*
-Úgyhogy, még egyszer megkérdezem a testőr feladata mi szerinted? Ha a kis Pihe elmászkál, akkor valahogyan meg kell vele értetned, hogy feladatod van és az nem az, hogy ő utána kajtass! Tanítsd meg, hogy védheti magát, vagy adj neki feladatot ~vagy tudom is én~ de tedd a dolgodat, ha nem akarod, hogy kedves munkaadónk idő előtt jobblétre szenderüljön alkalmatlan testőre miatt.
*Miután nem túl kedvesen kiosztotta, egy kicsit már jobban érzi magát és első haragja némiképpen enyhül,persze ha nem kap pimasz megjegyzést.*
-Ha legközelebb el kell menned, akkor gondoskodj róla, hogy valaki a helyedre álljon és figyelje az úrnőt, amíg odavagy. Kevesen vagyunk, legalább tegyük jól a dolgunkat.
*Magán is meglepődik, hogy az utolsó mondatok még kedvesen is hangoztak. A mosogatás miatt kezd nagyon is anyás lenni? Na azt már nem! Úgy dönt mehetnek edzeni, elég időt fecséreltek beszédre. Int Alnak és becseréli a fegyverét gyakorlóra, aztán neki is kerít egyet, majd bevárja egy alkalmasnak ítélt helyen, majd felé fordul.*
-Szépen javulnak a sebeid, Amy jó ápolónak bizonyul szerencsére. Remélem készen állsz az újabb összecsapásra.
*Nem hagyhatja ki a gonosz elmélyülő mosolyt. Ennyit, azért még megérdemel a mai mulasztásért a kék szemű.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.04 17:38:42
*A hosszú hallgatag lépkedés sorozat még, ha Al felől érkezett is kérdés, vagy bármi más, végül megteszi a hatását. Némileg lecsillapodik, legalábbis már csak szóban akarja a fejébe verni az újabb leckét. A bejárat előtt megáll és mielőtt lecserélné a fegyvereket és kihúzva magát metsző tekintettel mered a kék szemekbe, majd az állát megemelve kezd bele a fejmosásba.*
-Mond Al, te tulajdonképpen mit tartsz a jelenlegi munkádról? Azt megértem, ha a kis unokahúgod elcsavarog, akkor aggódsz miatta, mert nem feltételezem, hogy más felé jártál, mint utána ~dehogynem, de remélem van annyi eszed, hogy ezt elhallgatod előlem, mert ha még ez is hozzájön újra kijövök a béketűrésből.~
-de jó lesz, ha megjegyzed, hogy sosem tudhatjuk ki mikor lép be azon az ajtón a rezidenciába. Arnakhnak köszönhetően kint nem volt gond, mert elláttuk a feladatunkat, de bent nem volt védelem Nivere közelében.
*Tart egy kis hatásszünetet, mert számít a védőbeszédre, ha van meghallgatja közelebb engedve az ellenfelet a szócsatában, hogy onnan mérje rá a megsemmisítő csapást.*
-Nyilván nem értesültél róla, úgyhogy most mondom a Kisasszony elájult egy idegen jelenlétében és ha Harga és Mixora nincs mellette, akkor ki tudja mi történhetett volna vele még testőr híján.
*Száját összepréseli indulatában, aztán újra a fiúra mered.*
-Úgyhogy, még egyszer megkérdezem a testőr feladata mi szerinted? Ha a kis Pihe elmászkál, akkor valahogyan meg kell vele értetned, hogy feladatod van és az nem az, hogy ő utána kajtass! Tanítsd meg, hogy védheti magát, vagy adj neki feladatot ~vagy tudom is én~ de tedd a dolgodat, ha nem akarod, hogy kedves munkaadónk idő előtt jobblétre szenderüljön alkalmatlan testőre miatt.
*Miután nem túl kedvesen kiosztotta, egy kicsit már jobban érzi magát és első haragja némiképpen enyhül,persze ha nem kap pimasz megjegyzést.*
-Ha legközelebb el kell menned, akkor gondoskodj róla, hogy valaki a helyedre álljon és figyelje az úrnőt, amíg odavagy. Kevesen vagyunk, legalább tegyük jól a dolgunkat.
*Magán is meglepődik, hogy az utolsó mondatok még kedvesen is hangoztak. A mosogatás miatt kezd nagyon is anyás lenni? Na azt már nem! Úgy dönt mehetnek edzeni, elég időt fecséreltek beszédre. Int Alnak és becseréli a fegyverét gyakorlóra, aztán neki is kerít egyet, majd bevárja egy alkalmasnak ítélt helyen, majd felé fordul.*
-Szépen javulnak a sebeid, Amy jó ápolónak bizonyul szerencsére. Remélem készen állsz az újabb összecsapásra.
*Nem hagyhatja ki a gonosz elmélyülő mosolyt. Ennyit, azért még megérdemel a mai mulasztásért a kék szemű.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.04 17:38:42
2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-04 16:07:40
Üzenet elküldve: 2015-08-04 16:07:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete bárányok//
*Hiába lehetne ez a találka hasznos avagy érdemi összeütközés, Riqet sokkal jobban foglalkoztatja az a gondolatmenet, ami idehozta őt egyből a kaland után. Ha Felt nem jelent volna meg, talán eszébe se jut sürgetni a dolgot, de már megtanulta, hogy van, hogy érdemes hallgatnia a saját megérzéseire. Egy apró kézmozdulattal - mutatóujját jelzésértékűen Felthys felé fordítja, de karja az oldala mellett marad - figyelmezteti a büszke mesterkard tulajdonost, hogy maradjon még, hiszen nem lenne bölcs dolog egy kikötői kaland után rögtön a barakkban kezdenie. Főleg, ha még ismert is lehet, elkobzott jussok ide vagy oda.
Kipp gyorsan kapcsol elejtett mondataira, ezért most ő érez titkon valami rejtett büszkeséget, holott ez a kapcsolat a kezdetek óta kesze kusza és szinte megfejthetetlen. Arról ugyan nem szól egy szót sem, hogy az a bizonyos Adal kúria hogyan is néz ki vagy milyen ismertetőjegyek alapján találhatná meg a házat, de bízik abban, hogy ez az apró probléma nem fogja megakadályozni további munkájukat.
Ha más kérdése nincs, úgy útjára bocsátja Kippet, akárcsak egy jó ismerősét, akivel valahol és valamikor összefutott.*
- Csak ajánlani tudom azt a látogatást. Mindenre azt mondják, hogy annál jobb, minél hamarabb veszi észre az ember a lényeget.
*Finom görbület a száj csücskében. A mosolyból sosem elég. Olykor életek múlhatnak egy szívdöglesztő avagy szerényen piruló mosolyon.*
- Akkor hát, a mielőbbi viszontlátásra!
*Búcsúzik udvariasan, majd ha Kipp hátat fordított neki, akkor figyelmét a férfias lovagjának szenteli. Kezeit csípőre vágja, majd szégyentelen vigyorral fúrja feketéit a másik tekintetébe.*
- Gratulálok a kardodhoz Nagyfiú!
*Jegyzi meg nyíltan is a férfi ilyenfokú 'győzelmeit'.*
- Nem is értem miért akarod máris letenni pihenőbe. Inkább... adj fél percet és mátis mehetünk tovább.
*Gyorsan beszél és érthetően. Kérdés nincs, csak tények, hiszen nem vár ellentmondást vagy nyavajgást. Ha pedig Felt megértette szavai jelentését, amiben egyértelműen az áll, hogy maradjon itt, akkor máris elsiet a barakk belseje felé, majd körülbelül két és fél perc múlva újra megjelenik elégedett vonásokkal.*
- Remélem nem várattam meg az urat túl sokáig!
*Somolyog a nemlétező bajsza alatt, majd ha Felt is készen áll, akkor elindulhatnak a gazdagnegyed irányába. Persze motyóikat mielőbb visszacserélik. Szép is lenne itthagyni egy mesterkardot és még néhány aprófémet.
A jelentés pedig, ami a kikötőből érkezett sértetlenül hever rredeti helyén. A Vemhes Macska ma hajnalban sértetlenül kifutott a tengerre. Úgy látszik ebben az incidensben nem csak nekik voltak titkaik. A gyöngyök valószínűleg csempészett útitársak voltak a hajón, így a hatóságoktól nem kell tartaniuk. A kikötőt viszont jobb lesz, ha egy ideig elkerülik. Főleg Felt, Anor és Myna. Nekik ez a javaslat inkább parancsnak fog minősülni, mint kérésnek.*
*Hiába lehetne ez a találka hasznos avagy érdemi összeütközés, Riqet sokkal jobban foglalkoztatja az a gondolatmenet, ami idehozta őt egyből a kaland után. Ha Felt nem jelent volna meg, talán eszébe se jut sürgetni a dolgot, de már megtanulta, hogy van, hogy érdemes hallgatnia a saját megérzéseire. Egy apró kézmozdulattal - mutatóujját jelzésértékűen Felthys felé fordítja, de karja az oldala mellett marad - figyelmezteti a büszke mesterkard tulajdonost, hogy maradjon még, hiszen nem lenne bölcs dolog egy kikötői kaland után rögtön a barakkban kezdenie. Főleg, ha még ismert is lehet, elkobzott jussok ide vagy oda.
Kipp gyorsan kapcsol elejtett mondataira, ezért most ő érez titkon valami rejtett büszkeséget, holott ez a kapcsolat a kezdetek óta kesze kusza és szinte megfejthetetlen. Arról ugyan nem szól egy szót sem, hogy az a bizonyos Adal kúria hogyan is néz ki vagy milyen ismertetőjegyek alapján találhatná meg a házat, de bízik abban, hogy ez az apró probléma nem fogja megakadályozni további munkájukat.
Ha más kérdése nincs, úgy útjára bocsátja Kippet, akárcsak egy jó ismerősét, akivel valahol és valamikor összefutott.*
- Csak ajánlani tudom azt a látogatást. Mindenre azt mondják, hogy annál jobb, minél hamarabb veszi észre az ember a lényeget.
*Finom görbület a száj csücskében. A mosolyból sosem elég. Olykor életek múlhatnak egy szívdöglesztő avagy szerényen piruló mosolyon.*
- Akkor hát, a mielőbbi viszontlátásra!
*Búcsúzik udvariasan, majd ha Kipp hátat fordított neki, akkor figyelmét a férfias lovagjának szenteli. Kezeit csípőre vágja, majd szégyentelen vigyorral fúrja feketéit a másik tekintetébe.*
- Gratulálok a kardodhoz Nagyfiú!
*Jegyzi meg nyíltan is a férfi ilyenfokú 'győzelmeit'.*
- Nem is értem miért akarod máris letenni pihenőbe. Inkább... adj fél percet és mátis mehetünk tovább.
*Gyorsan beszél és érthetően. Kérdés nincs, csak tények, hiszen nem vár ellentmondást vagy nyavajgást. Ha pedig Felt megértette szavai jelentését, amiben egyértelműen az áll, hogy maradjon itt, akkor máris elsiet a barakk belseje felé, majd körülbelül két és fél perc múlva újra megjelenik elégedett vonásokkal.*
- Remélem nem várattam meg az urat túl sokáig!
*Somolyog a nemlétező bajsza alatt, majd ha Felt is készen áll, akkor elindulhatnak a gazdagnegyed irányába. Persze motyóikat mielőbb visszacserélik. Szép is lenne itthagyni egy mesterkardot és még néhány aprófémet.
A jelentés pedig, ami a kikötőből érkezett sértetlenül hever rredeti helyén. A Vemhes Macska ma hajnalban sértetlenül kifutott a tengerre. Úgy látszik ebben az incidensben nem csak nekik voltak titkaik. A gyöngyök valószínűleg csempészett útitársak voltak a hajón, így a hatóságoktól nem kell tartaniuk. A kikötőt viszont jobb lesz, ha egy ideig elkerülik. Főleg Felt, Anor és Myna. Nekik ez a javaslat inkább parancsnak fog minősülni, mint kérésnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361