// Rossarie //
* A férfi persze szíves örömest elmagyarázná Rossnak, hogy pontosan kik is azok a fehér ruhások és, hogy miért kell tőlük félni, de mivel a kérdés nem hangzik el, ezért nem teszi. Elindulnak hát az étkezde felé, útközben azonban nagyot néz, mikor majdnem pontosan visszahallja a nevét.
~ Honnan tudja? ~ Merül fel benne elsőként a kérdés. Nem emlékszik rá, hogy a Kisasszony elmondta volna a nevét, mikor bent voltak, de még az is lehet. De ennél sokkal valószínűbb, hogy...
~ Ő is fehér ruhás! Azért látja a gondolatunkat. Én megmondtam, nem bízhatunk benne. Vagy... Úgy kéne tenni, mintha fehér ruhások lennénk. ~ Nyel egy nagyot. Egyelőre úgy fog tenni, mintha nem vette volna észre a szurkos titkát, de gondolataiban már szövögeti annak módját, hogy miként is kéne eltenni láb alól. *
- Öhm, mi... Igen, vagyis nem. Par-den. * Szótagolja jól érthetően, s nem utolsó sorban még helyesen is. Mivel épp elérik az ebédlőt, ezért be is lép egy jó nagy lépéssel és egyből a bejárat mellett, a falnak háttal áll meg - ezzel legalább a hátbatámadástól védve érzi magát. *
- Ez itt az ebédlő, hehe, hehe... * Ennél többet nem nagyon akar és nem is tud mondani. Esetleg még annyit, hogy... *
- Itt szoktunk enni este, meg reggel, meg délben. ~ Talán... ~ * Nem akar itt sokáig időzni, így ha Ross nem akar jobban körülnézni, akkor vissza is indul a szálláshely felé. Az már nincs messze, így hamar el is jut oda, ahol általában aludni szokott. Arról persze fogalma sincs, hogy a nők hol szokták tölteni az éjszakát. *
- Majd alhatsz mellettem, hehe... * Persze ilyenről szó sem eshet. Ha mégis befeküdne mellé a lány, akkor Parden bizonyára igen hamar végezne vele álmában, mielőtt fordíta történne meg az eset. Utána pedig menekülne el a városból, hogy néhány év múlva megint előkerüljön.
Ha a lánynak nincs több kérdése - vagy, ha van, s azokra Parden nem tudja a választ (ami mondjuk elég valószínű) -, akkor el is indul arra a helyre, ahol a köpenyt szokták beszerezni. Egyszer volt csak ott eddig, így nem tudja pontosan az utat, de annyira talán nem nagy ez az épület, hogy ne találjon oda, ha nagyjából tudja, hogy merre keresse. Hamarosan elérik hát a raktárat is, ahova belépve a raktáros - Nok - unott képpel nézi a beérkező párost. *
- Jónap'. * Köszönti őt Parden, majd mivel Ross bizonyára a nyomában van még, így rábök. *
- Neki kell egy köpeny. Ööö... vörös színű! * Bár a polcokat elnézve nem is bővelkedik a raktár másféle köpenyekből. A másik férfi csupán sóhajt egy nagyot - hogy éreztesse a bent lévőkkel, hogy igazán felesleges a létezésük -, majd némi kutakodás után levesz egyet a polcról, s Ross kezébe nyomja. *
- Nesze. Van még valami? Nincs? Akkor tűnés! * Hangja nem fenyegető, inkább csak unott. Hallatszik, hogyha lenne még valami feladata, akkor néhány sóhaj után azt is elvégezné, de azért jobban örülne, ha rövid a látogatást követően inkább elhúznák a csíkot.
Parden inkább csak a fejét rázza a kérdésre, majd amennyiben társa is akképpen vélekedik a távozásról, mint ő, úgy már indulhatnak is az ajtón kívülre. Ott a férfi nagyot sóhajt, aztán megszólal. *
- Ezen a helyen sokkal gonoszabb mindenki, mint máshol. Pedig máshol is mindenki meg akar ölni. Szörnyű... Na, de most pedig... Merre megyünk?