//Börtön: Iana, Ízisz, Pyrkon//
-Ilyenek a pénzesek, Drágám, ezen nem lehet mit változtatni... Jómagam sosem vágytam nagy pénzekre, van ami ezerszer jobban boldogítja a magunkfajtákat, nem igaz? He he.! Na de lényeg a lényeg, hogy tényleg végtelenül hálás lennék, ha tudnátok szólni pár szép szót az érdekemben. Nem lenne feltétlen célom itt roskadozni életem végéig, sőt mi több... Az öreg szakállas mellett még talán egy hetet sem, a végén még olyan leszek, mint az...
*Mutat a sarokban guggoló öregre.*
-Eddig semmi mást nem mondott, mint, hogy milyen kint az időjárás, de azt egyelőre még nem sikerült kiderítenem, hogy ezt mégis miből szűrte le, ugyanis az egyetlen rés, ami ebben a szobában van, ott *Mutat a rácsokkal szembeni téglafal felső részére, ahol egy kis ablaknak csúfolt nyílás van.*, de mint azt láthatod, talán ha felugranék, akkor egy pillanatra kilátnék rajta, de az öreg nem különösebben látszik ugróképesnek... Szimplán bolond és az biztos, hogy ez a hely tette vele, ahogy velem is fogja, pedig én nem leszek bolond. Többen mondták már rám, hogy őrült, (habár halvány sejtelmem sincs, hogy miért) de semmiféleképpen sem bolond...
*Itt veszi el tekintetét a lányról, hogy fejét hátra döntve, kicsit pihenjen vele, elvégre erre, mielőtt bekerült ide, sok lehetősége nem volt, itt meg az öreg nem hagyta neki, ez akármilyen hitetlen is, már ha annak szótlanságát vesszük.*
-Habár, lehet, hogy a kis 'családtagok' nézőpontját valamelyes befolyásolni fogja, amint megkérdezik, hogy a drága nagybácsi mégis miért tartózkodik éppen rácsok mögött...