Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 206 (4101. - 4120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4120. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-21 20:29:40
Üzenet elküldve: 2016-02-21 20:29:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorló tér - Saun, és Ryrin//
*Mindig ez az akadékoskodás, értetlenkedés. Kapásból dobja vissza a választ Saunnak.*
-Mert azt mondtam.
*Bizony. Ilyen egyszerű a rendszer a barakk és városőrség tájékán. Negédes vigyorán szelídít kicsinység, és megkegyelmezve a férfinek ad részletesebb magyarázatot.*
-Kell az élőholtak elleni harchoz, és mert ha nem teszed bezáratlak.
*Nem is érti igazán miért kérdéses ez. A rum jól ég, így a mászkáló holtestek is jól éghetnek. Más esélyük amúgy se nagyon van ellenük. Elvégre hogy öljék meg azt, ami már eleve halott?*
-Szóval mindenre?
*Fordul egy pillanatra Ryll felé, majd vissza a fogadósra, onnan újra Ryll felé egyre veszettebbül vigyorogva, de végül csak vállát vonja meg. Sajnálatos módon most nincs idő a játszadozásra. Így indul is tovább, gyors búcsút véve Sauntól.*
-Köszönjük Kocsmáros. Jó beszolgáltatást, Acatelt, pedig a hadnagyi irodában keresse. Gyerünk Pofika.
*Szól ez utóbbi Ryllnek, ki már a nyomába szegődött utasítás nélkül is.*
//Legénységi szállás - Ryrin//
-Elképesztőek ezek a maguk kicsinyes kis gondjaival, de hogy belegondolnának a nagy, globális problémába, hát nem felháborító?
*Fordul a férfi felé berzenkedve, megerősítésért, egyetértésért, bár arcán változatlanul a komiszság jelére utaló vigyor játszik. A kérdésre nem figyelt igazán, így csak legyint nagyvonalúan.*
-Kétlem, hogy akkor jobban érdekel majd, mint most.
*Végül csak derengeni kezd, mint a világosság az egyszeri templom aljáról, hogy egy megszólítás után tudakozódott a lovag.*
-Zia.
*Biccent is hozzá, letudva ezzel a bemutatkozás formális részét, majd löki be az egyik ajtót jobbra, és lendületéből semmit sem vesztve vág át a szűk folyosón, hogy egy újabb kanyarral ama kis helyiségbe tudja magát, hol a tiszta váltás ruhákat tárolják. Sebesen szedi össze mindazt, mire szüksége van, majd fordul ki, hogy immár eme férfiak által nem látogatott helyiség mosakodó részéhez vonuljon.*
-Kis csapattal megyünk. Vagyis eddig mi négyen.
*Sorolja pattogva szavait, miközben szórja le a ruhaneműket egy padkára, dobja le kalapját, bújik ki tarisznyájából.*
-Egy napja indultak útnak a csapataink, előre vitték az utánpótlást is.
*Ül le, és rángatja le lábáról a csizmákat hangosan fújtatva hozzá, majd pattan fel, és lát neki fürgén a gombolkozásnak. Mondjuk fogalma sincs miért akarta Ryll elkísérni átöltözni, de a legkevésbé sem zavartatja magát a társaság miatt. És dobja le mellényét hanyagul a földre.*
-Szóval kevés fő, gyors lovak, sebes vágta.
*Rúgja csizmáit a férfi felé, mikor már kibújt ingéből is, együtt rángatva le azt magát alsó öltözetével, félmeztelen oldva nadrágját szól a lábbelik felé bökve állával.*
-Kitakarítanád még végzek.
*Elvégre a mindenhez képest egy kis csizma suvickolás már igazán semmiség lehet. Nem az a tipikus női szépség, inkább sovány, mint karcsú, hatalmas idomokkal sem rendelkezik, csak egy jókora varrattal bal oldalt, bordák alatt.*
-Csak a leglényegesebbeket visszük magunkkal. Szeretnék mielőbb a kikötőbe érni.
*Közli már be anyaszült mezítelen, belekezdve a mosakodásba, gyors mozdulatokkal dörzsölve át magát a nem épp meleg vízzel, majd szappanozás, hableöblítés, pont úgy csinálja, mint bárki más halandó.*
*Mindig ez az akadékoskodás, értetlenkedés. Kapásból dobja vissza a választ Saunnak.*
-Mert azt mondtam.
*Bizony. Ilyen egyszerű a rendszer a barakk és városőrség tájékán. Negédes vigyorán szelídít kicsinység, és megkegyelmezve a férfinek ad részletesebb magyarázatot.*
-Kell az élőholtak elleni harchoz, és mert ha nem teszed bezáratlak.
*Nem is érti igazán miért kérdéses ez. A rum jól ég, így a mászkáló holtestek is jól éghetnek. Más esélyük amúgy se nagyon van ellenük. Elvégre hogy öljék meg azt, ami már eleve halott?*
-Szóval mindenre?
*Fordul egy pillanatra Ryll felé, majd vissza a fogadósra, onnan újra Ryll felé egyre veszettebbül vigyorogva, de végül csak vállát vonja meg. Sajnálatos módon most nincs idő a játszadozásra. Így indul is tovább, gyors búcsút véve Sauntól.*
-Köszönjük Kocsmáros. Jó beszolgáltatást, Acatelt, pedig a hadnagyi irodában keresse. Gyerünk Pofika.
*Szól ez utóbbi Ryllnek, ki már a nyomába szegődött utasítás nélkül is.*
//Legénységi szállás - Ryrin//
-Elképesztőek ezek a maguk kicsinyes kis gondjaival, de hogy belegondolnának a nagy, globális problémába, hát nem felháborító?
*Fordul a férfi felé berzenkedve, megerősítésért, egyetértésért, bár arcán változatlanul a komiszság jelére utaló vigyor játszik. A kérdésre nem figyelt igazán, így csak legyint nagyvonalúan.*
-Kétlem, hogy akkor jobban érdekel majd, mint most.
*Végül csak derengeni kezd, mint a világosság az egyszeri templom aljáról, hogy egy megszólítás után tudakozódott a lovag.*
-Zia.
*Biccent is hozzá, letudva ezzel a bemutatkozás formális részét, majd löki be az egyik ajtót jobbra, és lendületéből semmit sem vesztve vág át a szűk folyosón, hogy egy újabb kanyarral ama kis helyiségbe tudja magát, hol a tiszta váltás ruhákat tárolják. Sebesen szedi össze mindazt, mire szüksége van, majd fordul ki, hogy immár eme férfiak által nem látogatott helyiség mosakodó részéhez vonuljon.*
-Kis csapattal megyünk. Vagyis eddig mi négyen.
*Sorolja pattogva szavait, miközben szórja le a ruhaneműket egy padkára, dobja le kalapját, bújik ki tarisznyájából.*
-Egy napja indultak útnak a csapataink, előre vitték az utánpótlást is.
*Ül le, és rángatja le lábáról a csizmákat hangosan fújtatva hozzá, majd pattan fel, és lát neki fürgén a gombolkozásnak. Mondjuk fogalma sincs miért akarta Ryll elkísérni átöltözni, de a legkevésbé sem zavartatja magát a társaság miatt. És dobja le mellényét hanyagul a földre.*
-Szóval kevés fő, gyors lovak, sebes vágta.
*Rúgja csizmáit a férfi felé, mikor már kibújt ingéből is, együtt rángatva le azt magát alsó öltözetével, félmeztelen oldva nadrágját szól a lábbelik felé bökve állával.*
-Kitakarítanád még végzek.
*Elvégre a mindenhez képest egy kis csizma suvickolás már igazán semmiség lehet. Nem az a tipikus női szépség, inkább sovány, mint karcsú, hatalmas idomokkal sem rendelkezik, csak egy jókora varrattal bal oldalt, bordák alatt.*
-Csak a leglényegesebbeket visszük magunkkal. Szeretnék mielőbb a kikötőbe érni.
*Közli már be anyaszült mezítelen, belekezdve a mosakodásba, gyors mozdulatokkal dörzsölve át magát a nem épp meleg vízzel, majd szappanozás, hableöblítés, pont úgy csinálja, mint bárki más halandó.*
4119. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-21 19:22:04
Üzenet elküldve: 2016-02-21 19:22:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Gyakorló tér - Ziana, Ryrin//
* Valahogy nem így képzelte el az Artheniori városőrség egyik tisztjét. Szemeit összehúzva hallgatja a szavakat, amellyek nem túl kedvesek. *
- Miért is kellene a rumomat beszolgáltatnom?
* Kérdezi, mert nincs tudomása arról, hogy efféle kötelezettsége lenne, illetve nem hiszi, hogy az őrségnek lenne erre joga. *
- Szóval Acatel őrmester. Rendben van, Hadnagy.
* Válaszolja kimérten, főleg ha kap valami érdemi választ a rumot illetően. *
- Akkor mihamarabb fel fogom keresni. Jó szerencsét a csatatéren.
* Int búcsút, utolsó mondatát a lovagnak is címezve. *
- Jut eszembe. Merre található az őrmester?
* Fordul még vissza egy pillanatra. *
* Valahogy nem így képzelte el az Artheniori városőrség egyik tisztjét. Szemeit összehúzva hallgatja a szavakat, amellyek nem túl kedvesek. *
- Miért is kellene a rumomat beszolgáltatnom?
* Kérdezi, mert nincs tudomása arról, hogy efféle kötelezettsége lenne, illetve nem hiszi, hogy az őrségnek lenne erre joga. *
- Szóval Acatel őrmester. Rendben van, Hadnagy.
* Válaszolja kimérten, főleg ha kap valami érdemi választ a rumot illetően. *
- Akkor mihamarabb fel fogom keresni. Jó szerencsét a csatatéren.
* Int búcsút, utolsó mondatát a lovagnak is címezve. *
- Jut eszembe. Merre található az őrmester?
* Fordul még vissza egy pillanatra. *
4118. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-21 00:00:08
Üzenet elküldve: 2016-02-21 00:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Egy csodálatos fejtető örök ragyogása //
*A lány hevesen bólogat.*
- Kéken bizony.
*Ahogy az elf rászegezi ujját Rhebosse megütközött kifejezéssel néz vissza rá. Aki ismeri, már tudhatja, hogy az alázatos szolga szerepet csupán a Namos házon belül ölti magára a vörös, és még ott is csak bizonyos körülmények között - például mikor a gazda jelen van.
~Hozzál magadnak!~*
- Tessék? Most rögtön kezdjem is leírni? *Néz a szürke hajúra mintha meghibbant volna. A lány sem buta, hacsak Bato nem hallgat el előle valamit a kopasz minden (nemkülönben átlagos) mai tevékenységét fel tudja idézni, ha pedig azok valóban olyan fontosak hogy papírra kell őket róni, akkor tán csak ráér még vele.
Kivéve persze a kék fény, az egyáltalán nem átlagos, de hát azt meg nehéz lesz elfelejteni, valljuk be.*
- Hogy mi? *Kapja fejét egyikről a másikra a meglehetősen bizarr ötlet hallatán. Még mit nem, ilyen tudományos (vagy épp okkult) buzgólkodásban ő nem vesz részt. Szerencsére a szerzetes kivágja magát, szegény fiú teljesen meg van rémülve.*
- Medvék? Medvék. ÉS majmok. *Próbálja rávezetni a narancs ruhást, hogy jobb biztosra menni.*
// Egy csodálatos fejtető örök ragyogása //
*A lány hevesen bólogat.*
- Kéken bizony.
*Ahogy az elf rászegezi ujját Rhebosse megütközött kifejezéssel néz vissza rá. Aki ismeri, már tudhatja, hogy az alázatos szolga szerepet csupán a Namos házon belül ölti magára a vörös, és még ott is csak bizonyos körülmények között - például mikor a gazda jelen van.
~Hozzál magadnak!~*
- Tessék? Most rögtön kezdjem is leírni? *Néz a szürke hajúra mintha meghibbant volna. A lány sem buta, hacsak Bato nem hallgat el előle valamit a kopasz minden (nemkülönben átlagos) mai tevékenységét fel tudja idézni, ha pedig azok valóban olyan fontosak hogy papírra kell őket róni, akkor tán csak ráér még vele.
Kivéve persze a kék fény, az egyáltalán nem átlagos, de hát azt meg nehéz lesz elfelejteni, valljuk be.*
- Hogy mi? *Kapja fejét egyikről a másikra a meglehetősen bizarr ötlet hallatán. Még mit nem, ilyen tudományos (vagy épp okkult) buzgólkodásban ő nem vesz részt. Szerencsére a szerzetes kivágja magát, szegény fiú teljesen meg van rémülve.*
- Medvék? Medvék. ÉS majmok. *Próbálja rávezetni a narancs ruhást, hogy jobb biztosra menni.*
4117. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-20 21:47:55
Üzenet elküldve: 2016-02-20 21:47:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
*Rhebosse megjegyzése éppen időben érkezik. Már a saját józan eszében kezdett kételkedni, mikor a lány felvilágosítja, hogy valóban jól érzékeli a helyzetet.*
-Kéken.
*Mondja végül, de a kijelentő mondatszerkezet mögött sokkal inkább tizenhat kérdőjel, és egy "ne beszélj hülyeségeket" bújik meg. A hegyesfülű is végül kinyögi amit akar, bár egyértelmű jelét még nem adja, de felkiáltásából elég jól meg lehet tippelni, hogy mi történt.*
-De hát nem - nem emlékszem semmire. Mire is kellene emlékeznem? Most akkor én vagyok Ako Pasz? Vagy mi van? Mondjon már valamit, kérem!
*Amaz továbbra sem hajlandó kijelenteni, amit Bato hallani akar, de egyre és egyre biztosabb, hogy bizony ő az.*
-Ha sikerül valamit, tudod hova kell postázni, ugye? Oda, ahol Rhebosse ajtót nyitott. Tudod - engem is érdekelne.
*Teszi végül a megjegyzését az elf gondolatmenetére, s mikor népéről teszi a rövid beszámolót, kikerekednek a lélektükrei és összeráncolja a szemöldökét.*
-Akkor inkább mi vagyok?
*A kérdése kissé bizonytalan, de ha külön néphez tartozó legendáról van szó, legalább a annak históriáját tudni szeretné.*
-Mármint, úgy érted, hogy...
*Igen, úgy érti, határozott tekintete pedig arra engedi következtetni a frissen kinevezett istenséget, hogy komolyan is gondolja.*
-Ú!
*Kiált fel hirtelen, és ezzel párhuzamosan a halántékához kap jobbjával.*
-Kezdek emlékezni valamire.
*Hantázza azonnal, életét óvva.*
-Igen, látom már. Szőrös lényeg vesznek körül. Talán medvék, vagy majmok.
*Fogalma sincs, hogy beletrafált-e vagy sem, de pillanatokon belül kiderül, hogy legalább minimális köze van-e koholmányának az idegen által felhalmozott tudáshoz.*
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
*Rhebosse megjegyzése éppen időben érkezik. Már a saját józan eszében kezdett kételkedni, mikor a lány felvilágosítja, hogy valóban jól érzékeli a helyzetet.*
-Kéken.
*Mondja végül, de a kijelentő mondatszerkezet mögött sokkal inkább tizenhat kérdőjel, és egy "ne beszélj hülyeségeket" bújik meg. A hegyesfülű is végül kinyögi amit akar, bár egyértelmű jelét még nem adja, de felkiáltásából elég jól meg lehet tippelni, hogy mi történt.*
-De hát nem - nem emlékszem semmire. Mire is kellene emlékeznem? Most akkor én vagyok Ako Pasz? Vagy mi van? Mondjon már valamit, kérem!
*Amaz továbbra sem hajlandó kijelenteni, amit Bato hallani akar, de egyre és egyre biztosabb, hogy bizony ő az.*
-Ha sikerül valamit, tudod hova kell postázni, ugye? Oda, ahol Rhebosse ajtót nyitott. Tudod - engem is érdekelne.
*Teszi végül a megjegyzését az elf gondolatmenetére, s mikor népéről teszi a rövid beszámolót, kikerekednek a lélektükrei és összeráncolja a szemöldökét.*
-Akkor inkább mi vagyok?
*A kérdése kissé bizonytalan, de ha külön néphez tartozó legendáról van szó, legalább a annak históriáját tudni szeretné.*
-Mármint, úgy érted, hogy...
*Igen, úgy érti, határozott tekintete pedig arra engedi következtetni a frissen kinevezett istenséget, hogy komolyan is gondolja.*
-Ú!
*Kiált fel hirtelen, és ezzel párhuzamosan a halántékához kap jobbjával.*
-Kezdek emlékezni valamire.
*Hantázza azonnal, életét óvva.*
-Igen, látom már. Szőrös lényeg vesznek körül. Talán medvék, vagy majmok.
*Fogalma sincs, hogy beletrafált-e vagy sem, de pillanatokon belül kiderül, hogy legalább minimális köze van-e koholmányának az idegen által felhalmozott tudáshoz.*
4116. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-20 17:46:08
Üzenet elküldve: 2016-02-20 17:46:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
* Legbelül őszintén reménykedett benne, hogy valóban megtalálta azt, aki ebben az időben Ako Pasz reinkarnációja, s lám, imái meghallgattattak. Sokkoltan hátrál néhány apró lépést a szerzetes túlságosan is intenzíven világító feje elől. Aggódni nem kell, Bato feje nem lesz az éjszaka s nappal örök fényforrása, csupán néhány hosszabb pillanat erejéig tölti be kékes ragyogás a Barakkot, utána minden olyan, mint előtte volt. Szinte tagadhatatlan, hogy mindenki felfigyelt a jelenségre, de nagy valószínűséggel senki nem tudja, mi lehetett. Már Zarason és a felvilágosított pároson kívül. *
- Az Ősökre...
* Fogalma sincs, hogy ezután mi lesz a fickóval, de mivel eddig senki sem hangoztatta, hogy ő bizony Ako Pasz reinkarnációja, ezért kétséges, hogy akármilyen emberfeletti képességre szert tenne. Legalábbis olyanra, amivel bizonyítani is tudna. Valóban elhanyagolható kis "senki" az Ősök mellett, de mégis több, mint egy átlagos ember. A tökéletesen gömbölyű és szinte tükörfelületű fejet leszámítva. *
- Jobb lesz, ha most átlapozod az emlékeidet valami különleges esemény után kutatva, illetve mostantól jegyezzetek le minden egyes napot!
* Gondolatai fénysebességgel száguldanak, nem is tudja, hogy mi mást mondjon.
Mutatóujját hirtelen szegezi a vörösre. *
- Te vagy a szolga, aki az ajtót nyitotta korábban, igaz? Hozz papírt és tintát!
* Az lesz a legjobb, ha tájékoztatja az otthoniakat erről a FEJleményről. *
- Beszélnem kell a nővéremmel, hátha ki tud deríteni még valamit Ako Pasz legendájáról.
* Fordul ismét a figyelem középpontja felé. *
- Attól tartok, hogy te egy haldokló istenség vagy. A néped már réges-régen elfeledett.
* Megint elgondolkozik valamin, s fel-alá kezd járkálni. *
- Nem emlékszel semmire korábbi életeidből: Mi lenne, ha megölnénk, megkeresnénk az újjá született Ako Paszt és megkérdeznénk őt, hogy emlékszik e rád?
* Nem túl szerzetesbarát teszt, de hát ez van. *
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
* Legbelül őszintén reménykedett benne, hogy valóban megtalálta azt, aki ebben az időben Ako Pasz reinkarnációja, s lám, imái meghallgattattak. Sokkoltan hátrál néhány apró lépést a szerzetes túlságosan is intenzíven világító feje elől. Aggódni nem kell, Bato feje nem lesz az éjszaka s nappal örök fényforrása, csupán néhány hosszabb pillanat erejéig tölti be kékes ragyogás a Barakkot, utána minden olyan, mint előtte volt. Szinte tagadhatatlan, hogy mindenki felfigyelt a jelenségre, de nagy valószínűséggel senki nem tudja, mi lehetett. Már Zarason és a felvilágosított pároson kívül. *
- Az Ősökre...
* Fogalma sincs, hogy ezután mi lesz a fickóval, de mivel eddig senki sem hangoztatta, hogy ő bizony Ako Pasz reinkarnációja, ezért kétséges, hogy akármilyen emberfeletti képességre szert tenne. Legalábbis olyanra, amivel bizonyítani is tudna. Valóban elhanyagolható kis "senki" az Ősök mellett, de mégis több, mint egy átlagos ember. A tökéletesen gömbölyű és szinte tükörfelületű fejet leszámítva. *
- Jobb lesz, ha most átlapozod az emlékeidet valami különleges esemény után kutatva, illetve mostantól jegyezzetek le minden egyes napot!
* Gondolatai fénysebességgel száguldanak, nem is tudja, hogy mi mást mondjon.
Mutatóujját hirtelen szegezi a vörösre. *
- Te vagy a szolga, aki az ajtót nyitotta korábban, igaz? Hozz papírt és tintát!
* Az lesz a legjobb, ha tájékoztatja az otthoniakat erről a FEJleményről. *
- Beszélnem kell a nővéremmel, hátha ki tud deríteni még valamit Ako Pasz legendájáról.
* Fordul ismét a figyelem középpontja felé. *
- Attól tartok, hogy te egy haldokló istenség vagy. A néped már réges-régen elfeledett.
* Megint elgondolkozik valamin, s fel-alá kezd járkálni. *
- Nem emlékszel semmire korábbi életeidből: Mi lenne, ha megölnénk, megkeresnénk az újjá született Ako Paszt és megkérdeznénk őt, hogy emlékszik e rád?
* Nem túl szerzetesbarát teszt, de hát ez van. *
4115. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-19 22:35:27
Üzenet elküldve: 2016-02-19 22:35:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Egy csodálatos fejtető örök ragyogása //
*Ahogy a beszélgető fiúkat nézi almája lassan kezd elfogyni, s mindeközben derengeni, hol láthatta már a furcsa őszes hajú elfet.
~Hát persze!~ Ez a formális megjelenés, az egyenes hát. Talán megkérhetné, hogy testével zárjon be önmagával negyvenöt fokos szöget, akkor biztos lehetne benne, hogy ez a srác csakis az a Z…~Z-betűvel kezdődött a neve, ha minden igaz.~ Szóval csakis az lehet, aki a fehér hajú mágusnővel járt Namosnál.
Ahogy utazásairól és a titokzatos Ako Paszról beszél, a cselédlány is hegyezi a fülét és kíváncsian várja, mi sül ki ebből az egészből.
Legnagyobb meglepetésére pedig, amint Zaras ujjai a pofátlanul sima fejtetőhöz érnek, és a férfi befejezi az elf karattyolást, a gömb alakú kobak kék derengés világítja be a barakkot. Egyértelműen Bato feje búbjából szórva szét a természetellenes fényt.*
- Azt a rohadt… *Marad tátva a vörös szája, láthatóan megfeledkezik magáról mert még az almacsutka is kiesik a kezéből. ~Ezt a trükköt én is meg akarom tanulni.~
Közelebb lép a pároshoz – a vallásos áhítattal átitatott tekintetű hamuhajú elfhez, és a félénken felé pislogó, zavart szerzeteshez.*
- Kéken. Kéken világít a fejed. *Tájékoztatja a férfit, és megszeppenve tekint a másik alakra. Hármójuk közül ő tud a legtöbbet erről a titokzatos istenségről, vagy mi is az ami úgy látszik Batoban született újjá.*
// Egy csodálatos fejtető örök ragyogása //
*Ahogy a beszélgető fiúkat nézi almája lassan kezd elfogyni, s mindeközben derengeni, hol láthatta már a furcsa őszes hajú elfet.
~Hát persze!~ Ez a formális megjelenés, az egyenes hát. Talán megkérhetné, hogy testével zárjon be önmagával negyvenöt fokos szöget, akkor biztos lehetne benne, hogy ez a srác csakis az a Z…~Z-betűvel kezdődött a neve, ha minden igaz.~ Szóval csakis az lehet, aki a fehér hajú mágusnővel járt Namosnál.
Ahogy utazásairól és a titokzatos Ako Paszról beszél, a cselédlány is hegyezi a fülét és kíváncsian várja, mi sül ki ebből az egészből.
Legnagyobb meglepetésére pedig, amint Zaras ujjai a pofátlanul sima fejtetőhöz érnek, és a férfi befejezi az elf karattyolást, a gömb alakú kobak kék derengés világítja be a barakkot. Egyértelműen Bato feje búbjából szórva szét a természetellenes fényt.*
- Azt a rohadt… *Marad tátva a vörös szája, láthatóan megfeledkezik magáról mert még az almacsutka is kiesik a kezéből. ~Ezt a trükköt én is meg akarom tanulni.~
Közelebb lép a pároshoz – a vallásos áhítattal átitatott tekintetű hamuhajú elfhez, és a félénken felé pislogó, zavart szerzeteshez.*
- Kéken. Kéken világít a fejed. *Tájékoztatja a férfit, és megszeppenve tekint a másik alakra. Hármójuk közül ő tud a legtöbbet erről a titokzatos istenségről, vagy mi is az ami úgy látszik Batoban született újjá.*
4114. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-19 21:42:49
Üzenet elküldve: 2016-02-19 21:42:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorló tér - Ziana, Saun//
*A nő helyesbíti a lovagot, mire az elmosolyodik.*
-Kisasszony.
*Javítja ki önmagát, miközben a nőhöz hasonlóan ő is végigméri a vele szemben állót. Egyébként erkölcsös a lovag, nagyon is, de a világban nincsenek erre írott és íratlan szabályok. Időnként neki is szüksége van az ellentétes nem társaságára, bizonyítékul szolgálva annak, hogy ő sincs fából.*
-Nem lesz rá alkalom, hogy bevésse!
*Kiül az arcára egy magabiztos félmosoly. Meglehetősen szerencsétlen típus egyébként a lovag, de nem a harcban! Már valószínűleg akkor is kardot forgatott, amikor a hadnagy fogantatásának a terve még nem ötlött fel a szeretett édesanyja fejében. Sőt, mi több! A hálált is legyőzte már egyszer. Voltaképpen miben is különbözik ő az Arctalan Ellenség katonáitól? Jólelkű, és nemes, de talán semmi másban! Mindegy, ebbe most inkább ne menjünk bele!*
-Én mindenre készen állok, hadnagy!
*A második szót egy kicsit nyomatékosabban mondja, miközben figyeli a kis nő heves temperamentumát. Az oszolj szó az előbbi mondat után a legkevésbé sem neki szól, így nem lesz azon katonák között, akik teljesítik a parancsot. Búcsúzóul végigméri Saunt, majd biccent egyet és elindul Ziana után.*
~Pedig egyel több kard elkélt volna.~
*Hosszú lábaival nem esik nehezére a tempót tartani, és ekkor úgy dönt, hogy egy kicsit hergeli újdonsült hadnagyát. Rég nem találkozott már számára szimpatikus hadnaggyal, az előzővel kis híján kardélre hányták egymást.*
-Ha úgy alakul... Még mindig nem mondta meg, hogy én mit vésethetek a fejfájára.
*Nestar említésére egyébként elmosolyodik a lovag, sokat köszönhet az alkimistának.*
*A nő helyesbíti a lovagot, mire az elmosolyodik.*
-Kisasszony.
*Javítja ki önmagát, miközben a nőhöz hasonlóan ő is végigméri a vele szemben állót. Egyébként erkölcsös a lovag, nagyon is, de a világban nincsenek erre írott és íratlan szabályok. Időnként neki is szüksége van az ellentétes nem társaságára, bizonyítékul szolgálva annak, hogy ő sincs fából.*
-Nem lesz rá alkalom, hogy bevésse!
*Kiül az arcára egy magabiztos félmosoly. Meglehetősen szerencsétlen típus egyébként a lovag, de nem a harcban! Már valószínűleg akkor is kardot forgatott, amikor a hadnagy fogantatásának a terve még nem ötlött fel a szeretett édesanyja fejében. Sőt, mi több! A hálált is legyőzte már egyszer. Voltaképpen miben is különbözik ő az Arctalan Ellenség katonáitól? Jólelkű, és nemes, de talán semmi másban! Mindegy, ebbe most inkább ne menjünk bele!*
-Én mindenre készen állok, hadnagy!
*A második szót egy kicsit nyomatékosabban mondja, miközben figyeli a kis nő heves temperamentumát. Az oszolj szó az előbbi mondat után a legkevésbé sem neki szól, így nem lesz azon katonák között, akik teljesítik a parancsot. Búcsúzóul végigméri Saunt, majd biccent egyet és elindul Ziana után.*
~Pedig egyel több kard elkélt volna.~
*Hosszú lábaival nem esik nehezére a tempót tartani, és ekkor úgy dönt, hogy egy kicsit hergeli újdonsült hadnagyát. Rég nem találkozott már számára szimpatikus hadnaggyal, az előzővel kis híján kardélre hányták egymást.*
-Ha úgy alakul... Még mindig nem mondta meg, hogy én mit vésethetek a fejfájára.
*Nestar említésére egyébként elmosolyodik a lovag, sokat köszönhet az alkimistának.*
4113. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-19 21:06:26
Üzenet elküldve: 2016-02-19 21:06:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
*Ahogy az úr belekezd a magyarázatába, Bato érdeklődve figyeli annak cipőjét - minthogy illedelmesen odatartja a feje búbját az idegennek - de rögtön hozzá is fűzi a maga megjegyzését az első néhány szóhoz.*
~Micsoda? Nem vagyok én olyan öreg!~
*Ezzel a belső felkiáltással fel is emeli a fejét, tovább halogatva a hőn áhított érintést.*
-Hát ismeretlen az vagyok.
*Jegyzi meg a folytatásra, annak tudatában, hogy korábbi gondolatát csak saját maga hallhatta. A folytatással persze máris megmagyarázta az eddig indokolatlanul messzemenőnek hitt felvezetését a történetnek.*
~Na ez már érdekes.~
*Érdeklődő pillantást vet a férfira, aki jól láthatóan már huszonöt évvel ezelőtt is ereje teljében volt.*
~Ako Pasz, mintha már olvastam volna róla, vagy csak tudat alatt ismerős a név?~
*A kopasz tekintetén furcsa érzelmek játszanak egymást felváltva főszerepet, kíváncsiság, meglepődöttség, kétely s ezek elegyei.*
-És az kend elgondolása, hogy én volnék az bizonyos Ako Pasz reinkarnációja?
*Teszi fel teljes hitetlenkedéssel a kérdést. Választ sem vár, hisz egyértelműen nem egy isteni lény ő. Ettől függetlenül az aggastány máris a feje tetejére simítja ujjait, és valami nagyon furcsa - ugyanakkor különös módon ismerős hangzású nyelven - kántálni kezd. A vers utolsó szavaival az égbolton is hasonlóan furcsa jelenség játszódik le. A szürke felhős reggelen, az említett fellegek a napsugarak útjából félrehúzódva teret adnak a szerzetes felé fénysebességgel száguldó fotonoknak. Az aranysárga, sőt még talán kissé vöröslő reggeli napsütés a frissen kacorozott buksin a természetes színek helyett furcsán, túlvilágian derengő kék színben sugároznak szét Ako Pasz környezetében. Bato ezt csak a férfi kikerekedett szemeiből látja. A hegyesfülű szemei mindent elárulnak, de a kopasz nem hiszi el azt, ami ezen a teljesen átlagosnak induló reggelen történt.*
-Na mi az? Mi történt?
*Kérdi izgatottan a szótlanul álló, néma megfigyelőjük felé pillantó szerzetet.*
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
*Ahogy az úr belekezd a magyarázatába, Bato érdeklődve figyeli annak cipőjét - minthogy illedelmesen odatartja a feje búbját az idegennek - de rögtön hozzá is fűzi a maga megjegyzését az első néhány szóhoz.*
~Micsoda? Nem vagyok én olyan öreg!~
*Ezzel a belső felkiáltással fel is emeli a fejét, tovább halogatva a hőn áhított érintést.*
-Hát ismeretlen az vagyok.
*Jegyzi meg a folytatásra, annak tudatában, hogy korábbi gondolatát csak saját maga hallhatta. A folytatással persze máris megmagyarázta az eddig indokolatlanul messzemenőnek hitt felvezetését a történetnek.*
~Na ez már érdekes.~
*Érdeklődő pillantást vet a férfira, aki jól láthatóan már huszonöt évvel ezelőtt is ereje teljében volt.*
~Ako Pasz, mintha már olvastam volna róla, vagy csak tudat alatt ismerős a név?~
*A kopasz tekintetén furcsa érzelmek játszanak egymást felváltva főszerepet, kíváncsiság, meglepődöttség, kétely s ezek elegyei.*
-És az kend elgondolása, hogy én volnék az bizonyos Ako Pasz reinkarnációja?
*Teszi fel teljes hitetlenkedéssel a kérdést. Választ sem vár, hisz egyértelműen nem egy isteni lény ő. Ettől függetlenül az aggastány máris a feje tetejére simítja ujjait, és valami nagyon furcsa - ugyanakkor különös módon ismerős hangzású nyelven - kántálni kezd. A vers utolsó szavaival az égbolton is hasonlóan furcsa jelenség játszódik le. A szürke felhős reggelen, az említett fellegek a napsugarak útjából félrehúzódva teret adnak a szerzetes felé fénysebességgel száguldó fotonoknak. Az aranysárga, sőt még talán kissé vöröslő reggeli napsütés a frissen kacorozott buksin a természetes színek helyett furcsán, túlvilágian derengő kék színben sugároznak szét Ako Pasz környezetében. Bato ezt csak a férfi kikerekedett szemeiből látja. A hegyesfülű szemei mindent elárulnak, de a kopasz nem hiszi el azt, ami ezen a teljesen átlagosnak induló reggelen történt.*
-Na mi az? Mi történt?
*Kérdi izgatottan a szótlanul álló, néma megfigyelőjük felé pillantó szerzetet.*
4112. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-19 20:42:21
Üzenet elküldve: 2016-02-19 20:42:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorló tér - Saun, és Ryrin//
-Kisasszony.
*Morogja vissza a helyesbítést Ryrinnek, miután alaposan, tetőtől-talpig, szemtelenül, és pofátlanul végigmérte a másikat, mint gondos szakácsnő a húsárut a hentesnél. Nem árt az ilyen apróságokat idejében tisztázni, pláne, ha ilyen remek példánya toppan elé a férfiaknak, ki tudja milyen erkölcsi beállítottsággal. A félvér kívánalmat végig hallgatja, ő személy szerint egyetlen, nyugodt éjszakát szeretne, de az még, és megint váratni fog magára. Bólint pusztán, jelezve a harcosnak, hogy jöhet, a beosztottnak pedig, hogy plusz egy ló rendel.
A további kérdéseket gyorsan, röviden reagálja le.*
-Egy ideig, aztán ha elbőgöd magad, akkor megint. Remek!
*Kotor tarisznyájába, húzza elő könyvét, apró szénrudacskát, és vési fel a "Rill" szavacskát egy üres oldalra.*
-Alkalomadtán rávésetem a fejfádra.
*Rohadtul nem érdeklik a nevek, ahová mennek nincs túl nagy jelentőségük. Talán majd a visszaúton. Már ha azt változatlanul, élő, lélegző lényként teszik meg.
Kérdőn néz a másik férfire, kinek bemutatkozást hallva, máris jegyzi fel az újabb tételt fekete listájára, melyből gyanakodva pillant fel a fogadó említésére.*
-Na ne mond. Én is.
*Dörzsöli meg kézfejével az arca jobb oldalán sorakozó apró hegeket, és igyekszik érdeklődést mutatni. Épp csak annyira, hogy teljesen egyértelmű legyen magasról tesz most a kocsmákra.*
-Csodás!
*Kap az alkalmon rögvest, és lelkesen.*
-Holnapig szolgáltass be minden rumot. Jobban teszed, ha magad hozatod ide, az ügyedet a továbbiakban Acatel Őrmesterrel intézd, a távollétemben ő hoz döntéseket a nevemben. Tájékoztatom, hogy élvezed támogatásomat.
*Passzolja tovább a véleménye szerint semmitérő kezdeményezést Taymnak, erre most tényleg nincs ideje. Széles vigyora a legkevésbé sem megnyugtató.*
-És köszönjük a kedves felajánlást.
*Gondol itt nem csak arra, amire Saun homályosan utalgatott, hanem a piára is, amit Zia épp most foglalt le. Biccent is rá, majd fordul Ryll felé.*
-Egy óra múlva a Barakk előtt, bár velem is tarthatsz, ha indulásra késznek érzed magad.
*Majd hordozza végig kék komisz pillantását a három férfin.*
-Ha nincs más... Oszolj!
*Rándul azonnal fancsali fintorba ajka, ahogy kimondja. Talán nem a megfelelő időket élik ehhez a parancshoz. Vigyorodik el mégis, csillogó tekintettel várva ki olyan szófogadó, hogy most azonnal élőholttá avanzsálódik. Majd fordul, menne tovább dolgára, de mégis a közkatona után szól.*
-Még valami Őrködő Pofika.
*Csapja fel újra könyvét, tép ki belőle egyetlen lapot, és tökéletes, kódexekbe illő betűivel két szót vés fel rá: "Őszintén sajnálom." Majd hajtja félbe, adja át, némi utasítással körítve.*
-A mélységiek kúriájába, Nestarnak, még ma.
*Ezzel, ha nincs több kérdés engedi útjára, dolgára a férfiakat, maga pedig siet tovább a legénységi szállás felé.*
-Kisasszony.
*Morogja vissza a helyesbítést Ryrinnek, miután alaposan, tetőtől-talpig, szemtelenül, és pofátlanul végigmérte a másikat, mint gondos szakácsnő a húsárut a hentesnél. Nem árt az ilyen apróságokat idejében tisztázni, pláne, ha ilyen remek példánya toppan elé a férfiaknak, ki tudja milyen erkölcsi beállítottsággal. A félvér kívánalmat végig hallgatja, ő személy szerint egyetlen, nyugodt éjszakát szeretne, de az még, és megint váratni fog magára. Bólint pusztán, jelezve a harcosnak, hogy jöhet, a beosztottnak pedig, hogy plusz egy ló rendel.
A további kérdéseket gyorsan, röviden reagálja le.*
-Egy ideig, aztán ha elbőgöd magad, akkor megint. Remek!
*Kotor tarisznyájába, húzza elő könyvét, apró szénrudacskát, és vési fel a "Rill" szavacskát egy üres oldalra.*
-Alkalomadtán rávésetem a fejfádra.
*Rohadtul nem érdeklik a nevek, ahová mennek nincs túl nagy jelentőségük. Talán majd a visszaúton. Már ha azt változatlanul, élő, lélegző lényként teszik meg.
Kérdőn néz a másik férfire, kinek bemutatkozást hallva, máris jegyzi fel az újabb tételt fekete listájára, melyből gyanakodva pillant fel a fogadó említésére.*
-Na ne mond. Én is.
*Dörzsöli meg kézfejével az arca jobb oldalán sorakozó apró hegeket, és igyekszik érdeklődést mutatni. Épp csak annyira, hogy teljesen egyértelmű legyen magasról tesz most a kocsmákra.*
-Csodás!
*Kap az alkalmon rögvest, és lelkesen.*
-Holnapig szolgáltass be minden rumot. Jobban teszed, ha magad hozatod ide, az ügyedet a továbbiakban Acatel Őrmesterrel intézd, a távollétemben ő hoz döntéseket a nevemben. Tájékoztatom, hogy élvezed támogatásomat.
*Passzolja tovább a véleménye szerint semmitérő kezdeményezést Taymnak, erre most tényleg nincs ideje. Széles vigyora a legkevésbé sem megnyugtató.*
-És köszönjük a kedves felajánlást.
*Gondol itt nem csak arra, amire Saun homályosan utalgatott, hanem a piára is, amit Zia épp most foglalt le. Biccent is rá, majd fordul Ryll felé.*
-Egy óra múlva a Barakk előtt, bár velem is tarthatsz, ha indulásra késznek érzed magad.
*Majd hordozza végig kék komisz pillantását a három férfin.*
-Ha nincs más... Oszolj!
*Rándul azonnal fancsali fintorba ajka, ahogy kimondja. Talán nem a megfelelő időket élik ehhez a parancshoz. Vigyorodik el mégis, csillogó tekintettel várva ki olyan szófogadó, hogy most azonnal élőholttá avanzsálódik. Majd fordul, menne tovább dolgára, de mégis a közkatona után szól.*
-Még valami Őrködő Pofika.
*Csapja fel újra könyvét, tép ki belőle egyetlen lapot, és tökéletes, kódexekbe illő betűivel két szót vés fel rá: "Őszintén sajnálom." Majd hajtja félbe, adja át, némi utasítással körítve.*
-A mélységiek kúriájába, Nestarnak, még ma.
*Ezzel, ha nincs több kérdés engedi útjára, dolgára a férfiakat, maga pedig siet tovább a legénységi szállás felé.*
4111. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-19 14:19:09
Üzenet elküldve: 2016-02-19 14:19:09
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*Mint prédájára lecsapó sas, olyan lendülettel zúdul be a Barakkba. Finomkodásnak helye sincsen. Csáva csattan hüvelyestül, ahogy lerakja fegyverét, s helyette felveszi a fa alkalmatosságot. Sőt, ha lehet, akkor kettőt is; nem biztos, hogy épségben visszahozná az elsőt.
Gyakorlóbábuja a megszokott, szinte régi ismerősnek számít, leszámítva persze azt az apró tényt, hogy ismerőseit viszonylag ritkán szokta rommá püfölni. Kicsit meg is paskolja bátorítóan, mielőtt hátrébb vonulna, hogy támadóállást vegyen fel. Kedvet csak gyors lerohanásokra érez, s bár általában nem a kedve vezérli, ezúttal enged neki. Gyors léptek, csapás, erőteljes puffanás. Precíz és kíméletlen, ezúttal cseppet sem fogja vissza magát. Hajtani fogja magát, amíg a benne dolgozó düh nem csillapszik valamelyest. Aztán ha így történik, amilyen gyorsan jött, olyan sebesen távozik is, a Gazdagnegyed felé irányítva lépteit.*
A hozzászólás írója (Yerougha Enchris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.19 15:37:58
Gyakorlóbábuja a megszokott, szinte régi ismerősnek számít, leszámítva persze azt az apró tényt, hogy ismerőseit viszonylag ritkán szokta rommá püfölni. Kicsit meg is paskolja bátorítóan, mielőtt hátrébb vonulna, hogy támadóállást vegyen fel. Kedvet csak gyors lerohanásokra érez, s bár általában nem a kedve vezérli, ezúttal enged neki. Gyors léptek, csapás, erőteljes puffanás. Precíz és kíméletlen, ezúttal cseppet sem fogja vissza magát. Hajtani fogja magát, amíg a benne dolgozó düh nem csillapszik valamelyest. Aztán ha így történik, amilyen gyorsan jött, olyan sebesen távozik is, a Gazdagnegyed felé irányítva lépteit.*
A hozzászólás írója (Yerougha Enchris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.19 15:37:58
4110. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-19 13:22:15
Üzenet elküldve: 2016-02-19 13:22:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Egyetlen fenyegető pillantás. Ez a válasz mindenre. Némileg értetlenül áll a dolgok fordulata előtt, de ezt nem hagyja kiülni az arcára. Rezzenéstelen arccal, elszántságot tükröző tekintettel áll, akit nem ijeszt a vészt sejtető pillantás - és nem azért, mert seregnyi unatkozó városőr vetné rájuk magukat.
Nem egyszer mutatott már álarcot másoknak, még ha nem is egy igazán remekmívűt ámde a hímmel való rövid ismeretségük alatt nem folyamodott ilyesmihez. Játszadozott, de nem színészkedett, nem árult zsákba macskát. Most mégis úgy mered rá, mintha valami idegen rettenet lenne. Legszívesebben elhúzná a száját, de nem enged érzelmeket kiülni az arcára.
Nem fűz hozzá semmint, és gátolni sem gátolja a hímet. Ha nem lenne az az egy nap tartozása, biztosra venné, most látja utoljára a hímet. Ki tudja, talán már az sem érdekli őt, legalábbis ahogy mostani állapotában fest, leginkább a pokolba kívánja őt. Igen, jól ismeri már ezt a nézést. A gondolat furcsa érzéseket ver fel benne, de azonnal el is nyomja őket. Nincs helye az ő életében a szentimentalizmusnak, hogy milyen veszedelmesen alattomos dolgok az érzelmek, nos, az élő példája ennek éppen most sétál el. Őt nem ilyennek nevelték, nem ilyennek formálták. Nem mondaná magáról, hogy annyit érez, mint egy darab kő, de nem ezek vezérlik, nem ezek motiválják, s ha teheti, nem is enged nekik az irányításban. Hogy túléljen, hogy felemelkedjen, hogy erős legyen.
Mégis, a hím távozásával mintha elvágtak volna valamit, aminek nem itt lett volna a vége. A képtelen gondolatra ingerülten morran egyet, miközben visszaindul a pulthoz. Azt teszi, amit mindig, ha feldúlt. Leveri valakin vagy valamin. Ám mivel a városban még mindig csak egy jelentéktelen valaki, kénytelen ezt egy nyomorult fakarddal véghez vinni, egy átkozott, élettelen bábun. De még az is jobb, mint a semmi.
Felmarkol egy gyakorló kardot, s megcélozza a legtávolabbi püfölni való bábut. Jó darabig ellesz az élettelen valami csépelésével.*
*Egyetlen fenyegető pillantás. Ez a válasz mindenre. Némileg értetlenül áll a dolgok fordulata előtt, de ezt nem hagyja kiülni az arcára. Rezzenéstelen arccal, elszántságot tükröző tekintettel áll, akit nem ijeszt a vészt sejtető pillantás - és nem azért, mert seregnyi unatkozó városőr vetné rájuk magukat.
Nem egyszer mutatott már álarcot másoknak, még ha nem is egy igazán remekmívűt ámde a hímmel való rövid ismeretségük alatt nem folyamodott ilyesmihez. Játszadozott, de nem színészkedett, nem árult zsákba macskát. Most mégis úgy mered rá, mintha valami idegen rettenet lenne. Legszívesebben elhúzná a száját, de nem enged érzelmeket kiülni az arcára.
Nem fűz hozzá semmint, és gátolni sem gátolja a hímet. Ha nem lenne az az egy nap tartozása, biztosra venné, most látja utoljára a hímet. Ki tudja, talán már az sem érdekli őt, legalábbis ahogy mostani állapotában fest, leginkább a pokolba kívánja őt. Igen, jól ismeri már ezt a nézést. A gondolat furcsa érzéseket ver fel benne, de azonnal el is nyomja őket. Nincs helye az ő életében a szentimentalizmusnak, hogy milyen veszedelmesen alattomos dolgok az érzelmek, nos, az élő példája ennek éppen most sétál el. Őt nem ilyennek nevelték, nem ilyennek formálták. Nem mondaná magáról, hogy annyit érez, mint egy darab kő, de nem ezek vezérlik, nem ezek motiválják, s ha teheti, nem is enged nekik az irányításban. Hogy túléljen, hogy felemelkedjen, hogy erős legyen.
Mégis, a hím távozásával mintha elvágtak volna valamit, aminek nem itt lett volna a vége. A képtelen gondolatra ingerülten morran egyet, miközben visszaindul a pulthoz. Azt teszi, amit mindig, ha feldúlt. Leveri valakin vagy valamin. Ám mivel a városban még mindig csak egy jelentéktelen valaki, kénytelen ezt egy nyomorult fakarddal véghez vinni, egy átkozott, élettelen bábun. De még az is jobb, mint a semmi.
Felmarkol egy gyakorló kardot, s megcélozza a legtávolabbi püfölni való bábut. Jó darabig ellesz az élettelen valami csépelésével.*
4109. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-19 12:56:34
Üzenet elküldve: 2016-02-19 12:56:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Nem válaszol a megjegyzésre. Nem fogja elkövetni újra azt a hibát, hogy belemegy a nőstény játékaiba. Mert az arcátlan szuka szemmel láthatólag most is játszik. A fivére viselkedett így vele minduntalan, de a lánnyal ellentétben Chaszmyrnak megvoltak a céljai ezzel és sosem hazardírozott kimenetel szempontjából.
Tudtával viszont Artheniorban sem a vadászatot sem a mosdatlanságot nem tiltja törvény. A fajtája iránti előítéletek persze valósak, de addig azért talán mégsem merészkednek, amit a nőstény felvázol.
Rezzenetlen arccal hallgatja a rossz híreket. Kész elengedni ezt a hiú ábrándot, amibe igazán még nem is mert reménykedni. A dolog viszont nem ilyen egyszerű. A lehetőség, amit Iluse megpedzint, már bevezetőjében is rosszat sejtet. Szűkül a fakó tekintet, de a remény ismét csak csapdába viszi a hímet, hiába súgja a józan ész, hogy fordítson hátat.
Nem veszi fel a lesajnáló pillantással párosított szavakat, melyekkel Iluse kóstolgatja. Kharasshi nem él mágiával. Ez a lötty pedig az ő elvei szerint már arra a lapra tartozik. Természetellenes métely, egy burjánzó fekély a világ testén. Ennek tartja a mágiát, semmi többnek. Már azzal is elveinek határát feszegeti, hogy ebben az ügyben lehetőségei után érdeklődik és hogy egyáltalán felmerült a gondolata.
~Azzal az üvegcsével?~ A mondat görcsbe rántja a gyomrát. Itt lapulna a megoldás a zsebében? A dolog egyszerűsége és a bevezetés viszont már most undok pofával vigyorog rá. De baljós sejtelmei is elsápadnak az instrukciók hallatán. Hát a végzet sosem unja meg, hogy kárörvendő röhögéssel töltse meg körülötte a levegőt? Miféle beteg hatalom műveli vele ezt a kárhozott játékot?
A lélek mélyén békére áhítozó szikra megtántorodik a csapástól, de az a mély, magányos csend mintha oltalmazón keményedne meg körülötte. A fakó szemek máskor oly vad fénye helyére tompaság ereszkedik, mely nem enged a mélybe látni.
~Zseniálisan egyszerű.~
A szavak undorral töltik el. Viszolyog ettől a közönségességtől, mellyel a nőstény ismét az ő gyötrelmében kíván pancsikolni pusztán mert szórakoztatja. Szerelmek vége nyújt ily meghasonlott képet, mikor az áhítat szemkötője lehull, s önnön valójában mutatkozik meg a csoda jelmezébe bújt igazság. Bolond volt, mikor azt hitte, ez a nőstény más, mint a mélység méhéből fogant rothadt lelkű fúriák. Csalódottsága keserűn árad szét. Letöri a pillanatig felhorgadó haragot, mely torkára fogna a szukának, rendre intve: "még egy ilyen megjegyzés és rajtad próbálom ki!"
Nem szól, csak hátat fordít és elindul kifelé. Mérhetetlenül fáradtnak érzi magát és mérhetetlenül nagy tehernek bárki társaságát.*
*Nem válaszol a megjegyzésre. Nem fogja elkövetni újra azt a hibát, hogy belemegy a nőstény játékaiba. Mert az arcátlan szuka szemmel láthatólag most is játszik. A fivére viselkedett így vele minduntalan, de a lánnyal ellentétben Chaszmyrnak megvoltak a céljai ezzel és sosem hazardírozott kimenetel szempontjából.
Tudtával viszont Artheniorban sem a vadászatot sem a mosdatlanságot nem tiltja törvény. A fajtája iránti előítéletek persze valósak, de addig azért talán mégsem merészkednek, amit a nőstény felvázol.
Rezzenetlen arccal hallgatja a rossz híreket. Kész elengedni ezt a hiú ábrándot, amibe igazán még nem is mert reménykedni. A dolog viszont nem ilyen egyszerű. A lehetőség, amit Iluse megpedzint, már bevezetőjében is rosszat sejtet. Szűkül a fakó tekintet, de a remény ismét csak csapdába viszi a hímet, hiába súgja a józan ész, hogy fordítson hátat.
Nem veszi fel a lesajnáló pillantással párosított szavakat, melyekkel Iluse kóstolgatja. Kharasshi nem él mágiával. Ez a lötty pedig az ő elvei szerint már arra a lapra tartozik. Természetellenes métely, egy burjánzó fekély a világ testén. Ennek tartja a mágiát, semmi többnek. Már azzal is elveinek határát feszegeti, hogy ebben az ügyben lehetőségei után érdeklődik és hogy egyáltalán felmerült a gondolata.
~Azzal az üvegcsével?~ A mondat görcsbe rántja a gyomrát. Itt lapulna a megoldás a zsebében? A dolog egyszerűsége és a bevezetés viszont már most undok pofával vigyorog rá. De baljós sejtelmei is elsápadnak az instrukciók hallatán. Hát a végzet sosem unja meg, hogy kárörvendő röhögéssel töltse meg körülötte a levegőt? Miféle beteg hatalom műveli vele ezt a kárhozott játékot?
A lélek mélyén békére áhítozó szikra megtántorodik a csapástól, de az a mély, magányos csend mintha oltalmazón keményedne meg körülötte. A fakó szemek máskor oly vad fénye helyére tompaság ereszkedik, mely nem enged a mélybe látni.
~Zseniálisan egyszerű.~
A szavak undorral töltik el. Viszolyog ettől a közönségességtől, mellyel a nőstény ismét az ő gyötrelmében kíván pancsikolni pusztán mert szórakoztatja. Szerelmek vége nyújt ily meghasonlott képet, mikor az áhítat szemkötője lehull, s önnön valójában mutatkozik meg a csoda jelmezébe bújt igazság. Bolond volt, mikor azt hitte, ez a nőstény más, mint a mélység méhéből fogant rothadt lelkű fúriák. Csalódottsága keserűn árad szét. Letöri a pillanatig felhorgadó haragot, mely torkára fogna a szukának, rendre intve: "még egy ilyen megjegyzés és rajtad próbálom ki!"
Nem szól, csak hátat fordít és elindul kifelé. Mérhetetlenül fáradtnak érzi magát és mérhetetlenül nagy tehernek bárki társaságát.*
4108. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-19 11:23:34
Üzenet elküldve: 2016-02-19 11:23:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Néha maga is fordul ahhoz az apró trükkhöz, mit jótékonyan és nagylelkűen stílusos késének neveznek. Ez viszont meglehetősen messze esik ettől. Vár. Nem türelmesen, hiszen a fezsültség folyamatosan dolgozik benne. Talán a borongós, szürke idő mondatja ezt vele, vagy az ösztönök súgják meg, hogyha a tegnapi napot igazán elrontottnak tartja, hát várja ki a mainak a végét. A zsigereiben érzi, hogy a dolgok alakulása, állása teljesen megváltozott. Túl messzire ment volna? Nem. Alattomos, aljas, minden adandó lehetőséget kihasznál, mint fajtája, s még csak azt sem mondhatja, hogy maga lenne a mélységiek díszpéldánya, a mélység rémséges megtestesülése. És mégis, a tegnapiak után olyan érzése van, mintha ezzé avatták volna. Azt pedig mindenki tudja a felszínen milyen sorsot szánnak a szörnyetegeknek. Máris hiányolja leadott fegyvereit, a jelenlétüket jelző sújt, a biztonságot jelentő érintésük. Puszta kézzel is tud küzdeni, szó se róla, de régóta már az acél a társa.
A részleteket még ki sem veszi, de a hím láttán ébersége azonnal maximális erővel lép működésbe. Vér és mocsok, feszültség és indulatok. Igazán az sem lepte volna meg, ha a ló nyergéhez erősítve ember vagy elf bőröket látna kiterítve. És azzal sétálna be a Barakk közepére. Ez a beszélgetés még nehezebb lesz, mint azt várta. És tartozása is hirtelen jóval súlyosabbnak tűnik, mint egy nappal ezelőtt, hát még két nappal ezelőtt. Pedig akkor a letöltendő idő a mostani hatszorosa volt.*
- Bájos az új stílus, de remélem tudod, hogy az itteni díszbar... díszpolgárok előszeretettel csuklyák le a fajtánkbelit. Most nagyjából az összes felderítetlen ember- vagy egyéb ölést fogják a nyakadba varrni.
*Bőbeszédűen kezd neki, s bár igyekszik leplezni, maga előtt nem tagadhatja, megint az időt húzza. Valami nincs rendben. Valami nagyon nincs rendben.*
- Az általad keresett bájital nem létezik. Ami történt, megtörtént. *Böki ki végül, erőt véve önnön tétovázásán.*
- Ám van egy zseniálisan egyszerű módja annak a hegnek az eltüntetésére. Bár nem fog tetszeni. *Teszi hozzá gyorsan. Biztosra veszi, hogy kitekeri a nyakát már a felvetésért is a hím, de túl szórakoztató reakciókat válthat ki a plusz információ ahhoz, hogy megtartsa magának. így hát, mielőtt még leintené Kharasshi, hogy az alternatív módszerek nem érdeklik, már folytatja is.*
- Azzal az üvegcsével is megoldható, amit adtam neked. Amit oly nagyon tartogatsz. *Vándorol a pillantása a hím térdére. Hát hogyne tűnt volna fel neki hogy még mindig biceg. De ha a hím kínlódni, szenvedni akar, az az ő dolga. A sebhelyes arcú nőstény senkinek nem az anyja, hogy értelmet verjen belé.*
- Egyszerűen csak kimetszed a sebhelyes részt, és megitatod vele a gyógyító bájitalt, és tessék. Volt heg, nincs heg. Hát nem zseniálisan egyszerű? *Tárja szét a karjait, teljesen kétértelművé téve, hogy komolyan gondolja, vagy ironizál, és pusztán ugratásnak szánja a kapott javaslatot.*
*Néha maga is fordul ahhoz az apró trükkhöz, mit jótékonyan és nagylelkűen stílusos késének neveznek. Ez viszont meglehetősen messze esik ettől. Vár. Nem türelmesen, hiszen a fezsültség folyamatosan dolgozik benne. Talán a borongós, szürke idő mondatja ezt vele, vagy az ösztönök súgják meg, hogyha a tegnapi napot igazán elrontottnak tartja, hát várja ki a mainak a végét. A zsigereiben érzi, hogy a dolgok alakulása, állása teljesen megváltozott. Túl messzire ment volna? Nem. Alattomos, aljas, minden adandó lehetőséget kihasznál, mint fajtája, s még csak azt sem mondhatja, hogy maga lenne a mélységiek díszpéldánya, a mélység rémséges megtestesülése. És mégis, a tegnapiak után olyan érzése van, mintha ezzé avatták volna. Azt pedig mindenki tudja a felszínen milyen sorsot szánnak a szörnyetegeknek. Máris hiányolja leadott fegyvereit, a jelenlétüket jelző sújt, a biztonságot jelentő érintésük. Puszta kézzel is tud küzdeni, szó se róla, de régóta már az acél a társa.
A részleteket még ki sem veszi, de a hím láttán ébersége azonnal maximális erővel lép működésbe. Vér és mocsok, feszültség és indulatok. Igazán az sem lepte volna meg, ha a ló nyergéhez erősítve ember vagy elf bőröket látna kiterítve. És azzal sétálna be a Barakk közepére. Ez a beszélgetés még nehezebb lesz, mint azt várta. És tartozása is hirtelen jóval súlyosabbnak tűnik, mint egy nappal ezelőtt, hát még két nappal ezelőtt. Pedig akkor a letöltendő idő a mostani hatszorosa volt.*
- Bájos az új stílus, de remélem tudod, hogy az itteni díszbar... díszpolgárok előszeretettel csuklyák le a fajtánkbelit. Most nagyjából az összes felderítetlen ember- vagy egyéb ölést fogják a nyakadba varrni.
*Bőbeszédűen kezd neki, s bár igyekszik leplezni, maga előtt nem tagadhatja, megint az időt húzza. Valami nincs rendben. Valami nagyon nincs rendben.*
- Az általad keresett bájital nem létezik. Ami történt, megtörtént. *Böki ki végül, erőt véve önnön tétovázásán.*
- Ám van egy zseniálisan egyszerű módja annak a hegnek az eltüntetésére. Bár nem fog tetszeni. *Teszi hozzá gyorsan. Biztosra veszi, hogy kitekeri a nyakát már a felvetésért is a hím, de túl szórakoztató reakciókat válthat ki a plusz információ ahhoz, hogy megtartsa magának. így hát, mielőtt még leintené Kharasshi, hogy az alternatív módszerek nem érdeklik, már folytatja is.*
- Azzal az üvegcsével is megoldható, amit adtam neked. Amit oly nagyon tartogatsz. *Vándorol a pillantása a hím térdére. Hát hogyne tűnt volna fel neki hogy még mindig biceg. De ha a hím kínlódni, szenvedni akar, az az ő dolga. A sebhelyes arcú nőstény senkinek nem az anyja, hogy értelmet verjen belé.*
- Egyszerűen csak kimetszed a sebhelyes részt, és megitatod vele a gyógyító bájitalt, és tessék. Volt heg, nincs heg. Hát nem zseniálisan egyszerű? *Tárja szét a karjait, teljesen kétértelművé téve, hogy komolyan gondolja, vagy ironizál, és pusztán ugratásnak szánja a kapott javaslatot.*
4107. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-19 10:52:23
Üzenet elküldve: 2016-02-19 10:52:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
* Valóban furcsa, már-már kardot rántó kérés ez még Zarasnak is, ha nem egy tioli elf szájából hallja. Természetesen jó oka van a szerzetes különleges fejét megtapogatni, s ha már így összegyűltek, akkor egy magyarázattal is szolgálhatna. *
- Tudja, engem érdekelnek a régi, nagyon régi dolgok, legyen szó könyvről, építményről, szoborrol vagy akármiről. Egyszerűen lenyűgözőek.
* Ezzel persze nem arra qkar utalni, hogy a szerzetes egy őskövület, csupán a legelején akarja kezdeni a magyarázkodást. A legeslegelején. *
- Már gyermekkorom óta vonz a régi ismeretlen, hiszen olyan kevés maradt meg belőle...
~ Mocskos orkok... minden az ő hibájuk...~
* Olybá' tűnik, hogy hosszú mesélésbe kezd az egyáltalán nem öreg, mondhatni Bato korosztályú elf. *
- Talán huszonöt éve lehetett, hogy először bukkantam ősi istenségek nyomára a tengerentúlon; találtam egy ősi szobrot, amolyan bálványt, ami pontosan ugyanilyen tökéletesen gömbölyű s kopasz fejű embert ábrázolt.
- Vagyis dehogy embert, istenséget.
* Javítja ki magát egy pillanattal később. *
- Szabadidőmben tudtam csak kutakodni utána, de néhány éve találtam valamit. Egy írást, amiben ezt az istenséget ábrázolják.
* Talán jobb lenne, ha leülnének, mielőtt Batot álló helyzetben kapja el az álom. Persze az is játszik, hogy valaki megsürgeti, és akkor csak a lényeget mondja el, de máskülönben ugyanúgy folytatja. *
- Ako Pasz-nak nevezik ezt az istenséget, s úgy tartják, hogy minden emberöltőben újjászületik egy halandóban anélkül, hogy ő maga vagy akárki más észrevenné.
* Végül elérkeztek a mondanivalóhoz is. *
- Ako Pasz feje különleges képességeket rejt magában, amit meg kell tanulni irányítani.
* Részletezi még egy kicsit az istenség hatalmát. *
- Valószínűleg felsejlik önben a kérdés, hogy vajon hogyan lehet kideríteni azt, hogy ki lehet a reinkarnáció... Hát így.
* Zaras lehunyja szemét és ősi elf nyelven kezd el mormolni egy elfeledett rigmust, miközben hosszú ujjait széttárva Bato fejére teszi, s lassan maszírozni kezdi azt. *
- E'vyn he lían ï metorys al orwen Ako Pasz ten óríyes jen híen...
* Értelmet ne keressen benne olyan, aki nem ismeri a régi-nyelvet. Zarasnak is eltartott egy darabig, mire megfejtette az ősi verset.
Ha a szerzetes valóban a reinkarnáció, feje búbja kék fénycsóvaként kell felizzon, bevilágítva a barakk minden egyes zugát. Ha viszont az elf tévedett, akkor nagy valószínűséggel hülyének fogják nézni, s az sem kizárt, hogy az őröket is ráhívják. Na nem mintha akármit is tudnának vele csinálni az alantas katonák, hiszen nevének kijátszása, illetve a fenyegetés, hogy ha hozzáérnek, azt hadüzenetnek fogják venni Tiolban, megvédi az ilyen bárgyúképű egyenruhásoktól.
Természetesen Rhebosse sem tud sokáig rejtve maradni a szürke szempár előtt, s vele ellentétben a férfi megismeri.
~ Jé, a szolga múltkorról. ~
Nyugtázza, majd leveszi mancsát a szerzetes fejéről. *
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
* Valóban furcsa, már-már kardot rántó kérés ez még Zarasnak is, ha nem egy tioli elf szájából hallja. Természetesen jó oka van a szerzetes különleges fejét megtapogatni, s ha már így összegyűltek, akkor egy magyarázattal is szolgálhatna. *
- Tudja, engem érdekelnek a régi, nagyon régi dolgok, legyen szó könyvről, építményről, szoborrol vagy akármiről. Egyszerűen lenyűgözőek.
* Ezzel persze nem arra qkar utalni, hogy a szerzetes egy őskövület, csupán a legelején akarja kezdeni a magyarázkodást. A legeslegelején. *
- Már gyermekkorom óta vonz a régi ismeretlen, hiszen olyan kevés maradt meg belőle...
~ Mocskos orkok... minden az ő hibájuk...~
* Olybá' tűnik, hogy hosszú mesélésbe kezd az egyáltalán nem öreg, mondhatni Bato korosztályú elf. *
- Talán huszonöt éve lehetett, hogy először bukkantam ősi istenségek nyomára a tengerentúlon; találtam egy ősi szobrot, amolyan bálványt, ami pontosan ugyanilyen tökéletesen gömbölyű s kopasz fejű embert ábrázolt.
- Vagyis dehogy embert, istenséget.
* Javítja ki magát egy pillanattal később. *
- Szabadidőmben tudtam csak kutakodni utána, de néhány éve találtam valamit. Egy írást, amiben ezt az istenséget ábrázolják.
* Talán jobb lenne, ha leülnének, mielőtt Batot álló helyzetben kapja el az álom. Persze az is játszik, hogy valaki megsürgeti, és akkor csak a lényeget mondja el, de máskülönben ugyanúgy folytatja. *
- Ako Pasz-nak nevezik ezt az istenséget, s úgy tartják, hogy minden emberöltőben újjászületik egy halandóban anélkül, hogy ő maga vagy akárki más észrevenné.
* Végül elérkeztek a mondanivalóhoz is. *
- Ako Pasz feje különleges képességeket rejt magában, amit meg kell tanulni irányítani.
* Részletezi még egy kicsit az istenség hatalmát. *
- Valószínűleg felsejlik önben a kérdés, hogy vajon hogyan lehet kideríteni azt, hogy ki lehet a reinkarnáció... Hát így.
* Zaras lehunyja szemét és ősi elf nyelven kezd el mormolni egy elfeledett rigmust, miközben hosszú ujjait széttárva Bato fejére teszi, s lassan maszírozni kezdi azt. *
- E'vyn he lían ï metorys al orwen Ako Pasz ten óríyes jen híen...
* Értelmet ne keressen benne olyan, aki nem ismeri a régi-nyelvet. Zarasnak is eltartott egy darabig, mire megfejtette az ősi verset.
Ha a szerzetes valóban a reinkarnáció, feje búbja kék fénycsóvaként kell felizzon, bevilágítva a barakk minden egyes zugát. Ha viszont az elf tévedett, akkor nagy valószínűséggel hülyének fogják nézni, s az sem kizárt, hogy az őröket is ráhívják. Na nem mintha akármit is tudnának vele csinálni az alantas katonák, hiszen nevének kijátszása, illetve a fenyegetés, hogy ha hozzáérnek, azt hadüzenetnek fogják venni Tiolban, megvédi az ilyen bárgyúképű egyenruhásoktól.
Természetesen Rhebosse sem tud sokáig rejtve maradni a szürke szempár előtt, s vele ellentétben a férfi megismeri.
~ Jé, a szolga múltkorról. ~
Nyugtázza, majd leveszi mancsát a szerzetes fejéről. *
4106. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-19 10:19:52
Üzenet elküldve: 2016-02-19 10:19:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Szagot hoz a szél. Ismerős, semmihez nem fogható illat. Vér, verejték és füst. Az enyészet aromája, rózsavíz a halál száraz csontnyakán.
Kharasshi késik, mégsem vágja sarkát a kesely csődör véknyába. Lépésben vonul végig a városon, mint a dögvész. Görnyedt, beesett arcú méltóság. Köpenye mocsoktól és ködpárától elnehezülten lifeg, akár a frissen nyúzott irhák a nyeregkarikákon. Szinte már lógatja a hátas a fejét a fáradságtól, ahogy komótos léptei a Barakk elé fordulnak. Átkozott lélek ül a nyeregben. Életre ítélt, vággyal megvert nyomorult fenség. A nap piszkosszürke felhők mögé rejti az arcát. Az árnyak kérlelték tán vinnyogva, hogy ne kelljen a hím alakját felölteniük. Hasonulni ahhoz, amit a végzet is csak kínnal görget a hátán. Száműzött kísértet, aki se levetkőzni se legyűrni nem tudja természetét. Nyomorulttá sorvad körülötte minden, de ő, mint e nyomorúság hercege, mégis uralkodni hivatott fertelmes birodalmán. Termei üresek, olyannyira, hogy ez az űr szinte csikarja a lét szilárd falait, görcsöt ránt a zsigerekbe és néma üvöltéssel tölt el minden lélegzetet. Legyen ez megszokása mindennapjaidnak, szól az ítélet, s kong a kopár termek oszlopbordáin. A remény illata megfoghatatlanul bujkál e kietlen birodalomban. Újra és újra becsapja őt. Mikor elevenen borított vállára halotti leplet, hogy szabadságot, teljes életet vegyen rajta annak a rőt fakóvérűnek, megbékélt vele. Bár tudta, az a sajgás sosem múlik a mellkasában, belátta, hogy kettejük útja ingoványba vezet. Lehetett volna, hogy a sors megkönyörüljön, s e két elkallódott lelket visszavezeti járható utakra. S amilyen a sors, meg is mutatta ezt az arcát. Új húrokat pendített a hímben, melyek feledtethették volna a rőt nimfa hívásának édes dallamát. Vére ősi zenéjét élesztette fel a sebhelyes arcú fúria. De nem vágyja elfoglalni ezt az üres trónust a hím jobbján. Ó, nem. Eszében sincs. Játszik vele, kirabolja a titkait s magára aggatja ékszerként, mint a vásári csecsebecséket. Élvezi, amíg élvezi, aztán kikacagja s úgy libben tovább, mint egy senki mellett szokás, akinek már a nevére sem emlékszünk. Új dimenziókat tép az űrbe. Sötéteket. Mélyeket. S ha a hím nem az lenne, aki, ez az űr már rég elemésztette volna.
Nem aludt az éjjel. Ölésben megfürödve csitította el a démonait. Nem végleg, de épp eléggé, hogy féken tudja tartani őket. Rég vadászott már, s az erdő is mintha elfelejtette volna őt. Édes volt ennek a viszontlátásnak a rettenete.
Kharasshi leszáll a nyeregből. Egyszerűen otthagyja Bitangot, nem vesződik vele, hogy kikösse. Tekintete máris a nőstényt keresi. Pillantást se veszteget a pultnál ülő sihederre. Leakasztja még vértől ragacsos tőrét, lefordítja hátáról a pallost és szó nélkül löki elé. A gyakorlófegyverekkel most ő sem törődik; ahogy meglátja a sebhelyes arcú némbert, megindul felé.
A mozdulatain látszik az elcsigázottság és az is, hogy az a bájital valószínűleg továbbra is érintetlenül lapul a zsebében. Biceg kissé sebesült térde miatt és bal kézfején is kötés van. A régiek mellé szerzett néhány új zúzódást és horzsolást is. Koszos és véres. Az arca, a ruhái. Tunikája ujja könyékig feltűrve a zsigereléshez, övére akasztva friss trófeái. Agyarak vagy karmok talán. Nem igazán lehet megmondani a véres cafatoktól. Látszik, hogy épp csak kimetszette őket, azzal már nem foglalkozott, hogy megtisztítsa, letisztázza őket.*
- Halljam, mit végeztél?
*Szagot hoz a szél. Ismerős, semmihez nem fogható illat. Vér, verejték és füst. Az enyészet aromája, rózsavíz a halál száraz csontnyakán.
Kharasshi késik, mégsem vágja sarkát a kesely csődör véknyába. Lépésben vonul végig a városon, mint a dögvész. Görnyedt, beesett arcú méltóság. Köpenye mocsoktól és ködpárától elnehezülten lifeg, akár a frissen nyúzott irhák a nyeregkarikákon. Szinte már lógatja a hátas a fejét a fáradságtól, ahogy komótos léptei a Barakk elé fordulnak. Átkozott lélek ül a nyeregben. Életre ítélt, vággyal megvert nyomorult fenség. A nap piszkosszürke felhők mögé rejti az arcát. Az árnyak kérlelték tán vinnyogva, hogy ne kelljen a hím alakját felölteniük. Hasonulni ahhoz, amit a végzet is csak kínnal görget a hátán. Száműzött kísértet, aki se levetkőzni se legyűrni nem tudja természetét. Nyomorulttá sorvad körülötte minden, de ő, mint e nyomorúság hercege, mégis uralkodni hivatott fertelmes birodalmán. Termei üresek, olyannyira, hogy ez az űr szinte csikarja a lét szilárd falait, görcsöt ránt a zsigerekbe és néma üvöltéssel tölt el minden lélegzetet. Legyen ez megszokása mindennapjaidnak, szól az ítélet, s kong a kopár termek oszlopbordáin. A remény illata megfoghatatlanul bujkál e kietlen birodalomban. Újra és újra becsapja őt. Mikor elevenen borított vállára halotti leplet, hogy szabadságot, teljes életet vegyen rajta annak a rőt fakóvérűnek, megbékélt vele. Bár tudta, az a sajgás sosem múlik a mellkasában, belátta, hogy kettejük útja ingoványba vezet. Lehetett volna, hogy a sors megkönyörüljön, s e két elkallódott lelket visszavezeti járható utakra. S amilyen a sors, meg is mutatta ezt az arcát. Új húrokat pendített a hímben, melyek feledtethették volna a rőt nimfa hívásának édes dallamát. Vére ősi zenéjét élesztette fel a sebhelyes arcú fúria. De nem vágyja elfoglalni ezt az üres trónust a hím jobbján. Ó, nem. Eszében sincs. Játszik vele, kirabolja a titkait s magára aggatja ékszerként, mint a vásári csecsebecséket. Élvezi, amíg élvezi, aztán kikacagja s úgy libben tovább, mint egy senki mellett szokás, akinek már a nevére sem emlékszünk. Új dimenziókat tép az űrbe. Sötéteket. Mélyeket. S ha a hím nem az lenne, aki, ez az űr már rég elemésztette volna.
Nem aludt az éjjel. Ölésben megfürödve csitította el a démonait. Nem végleg, de épp eléggé, hogy féken tudja tartani őket. Rég vadászott már, s az erdő is mintha elfelejtette volna őt. Édes volt ennek a viszontlátásnak a rettenete.
Kharasshi leszáll a nyeregből. Egyszerűen otthagyja Bitangot, nem vesződik vele, hogy kikösse. Tekintete máris a nőstényt keresi. Pillantást se veszteget a pultnál ülő sihederre. Leakasztja még vértől ragacsos tőrét, lefordítja hátáról a pallost és szó nélkül löki elé. A gyakorlófegyverekkel most ő sem törődik; ahogy meglátja a sebhelyes arcú némbert, megindul felé.
A mozdulatain látszik az elcsigázottság és az is, hogy az a bájital valószínűleg továbbra is érintetlenül lapul a zsebében. Biceg kissé sebesült térde miatt és bal kézfején is kötés van. A régiek mellé szerzett néhány új zúzódást és horzsolást is. Koszos és véres. Az arca, a ruhái. Tunikája ujja könyékig feltűrve a zsigereléshez, övére akasztva friss trófeái. Agyarak vagy karmok talán. Nem igazán lehet megmondani a véres cafatoktól. Látszik, hogy épp csak kimetszette őket, azzal már nem foglalkozott, hogy megtisztítsa, letisztázza őket.*
- Halljam, mit végeztél?
4105. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-19 08:23:09
Üzenet elküldve: 2016-02-19 08:23:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Nem mondhatni, hogy rózsás kedvvel érkezik a Barakkhoz. Ezúttal gyalogszerrel jött, lovát az istállóban hagyta. Mi tagadás, a kelletlen beismerés már rég rátalált, azért választotta ma a kutyagolást, mert amennyire lehet, halogatni akarja a találkozást. Rossz híreket közölni sose jó dolog, hát még ha az, akivel ezt tudatni fogod, nos, meglehetősen fúj rád, és egy kicsit meg is orrolt rád. Habár minden pont nézőkérdése, hiszen a problémájára talált megoldást, csak az valószínűleg nem fog neki tetszeni. És ezt minden bizonnyal rajta akarja majd leverni, ha nem is itt, nem is most rögtön, de amint alkalma nyílik rá. Pedig az egész helyzetet magának köszönheti az az ostoba hím, de ha erre ismételte rávilágít, nos, kapott ízelítőt belőle, miképp is reagál. Fegyvereit önkéntelenül is meglazítja tokjukban, noha a Barakk területére úgysem léphet be velük.
Bármennyire is nem akaródzik neki megejtenie ezt a találkozót, a megbeszélt időben ér a megbeszélt helyre. Fegyvereit nem túl lelkesen, de leadja a pultnál a sihederek, gyakorló fajátékszereket ellenben most nem vesz magához. Egy félreeső hely felé veszi lépteit, miután néhány gyors pillantással felméri a terepet, mennyien gyakorolnak itt, mennyi őr van jelen. Bármennyire is nem szimpatizál az itteni arrogáns, üresfejű barmokkal, baj esetén most az ő jelenlétükre kell építenie. Hiszen ha balul sülne el az információ átadása, az ő imádunk sötételfeket bekasztlizni mentalitásuk lehet a egyetlen mentsvára. Ezzel persze megkockáztatja azt is, hogy maga is a rácsok mögött tölt egy estét, de ha ezen múlik az élete, hát ennyit kibír. Mert bizony azt is el kel ismernie, hogyha balul sülnek el a dolgok a hímmel, bármikor, bármiért, könnyen meglehet az életéért kell majd küzdenie. Ez természetesen fordítottan is érvényes lenne abban az esetben, hiszen nem adja olcsón a saját bőrét.*
*Nem mondhatni, hogy rózsás kedvvel érkezik a Barakkhoz. Ezúttal gyalogszerrel jött, lovát az istállóban hagyta. Mi tagadás, a kelletlen beismerés már rég rátalált, azért választotta ma a kutyagolást, mert amennyire lehet, halogatni akarja a találkozást. Rossz híreket közölni sose jó dolog, hát még ha az, akivel ezt tudatni fogod, nos, meglehetősen fúj rád, és egy kicsit meg is orrolt rád. Habár minden pont nézőkérdése, hiszen a problémájára talált megoldást, csak az valószínűleg nem fog neki tetszeni. És ezt minden bizonnyal rajta akarja majd leverni, ha nem is itt, nem is most rögtön, de amint alkalma nyílik rá. Pedig az egész helyzetet magának köszönheti az az ostoba hím, de ha erre ismételte rávilágít, nos, kapott ízelítőt belőle, miképp is reagál. Fegyvereit önkéntelenül is meglazítja tokjukban, noha a Barakk területére úgysem léphet be velük.
Bármennyire is nem akaródzik neki megejtenie ezt a találkozót, a megbeszélt időben ér a megbeszélt helyre. Fegyvereit nem túl lelkesen, de leadja a pultnál a sihederek, gyakorló fajátékszereket ellenben most nem vesz magához. Egy félreeső hely felé veszi lépteit, miután néhány gyors pillantással felméri a terepet, mennyien gyakorolnak itt, mennyi őr van jelen. Bármennyire is nem szimpatizál az itteni arrogáns, üresfejű barmokkal, baj esetén most az ő jelenlétükre kell építenie. Hiszen ha balul sülne el az információ átadása, az ő imádunk sötételfeket bekasztlizni mentalitásuk lehet a egyetlen mentsvára. Ezzel persze megkockáztatja azt is, hogy maga is a rácsok mögött tölt egy estét, de ha ezen múlik az élete, hát ennyit kibír. Mert bizony azt is el kel ismernie, hogyha balul sülnek el a dolgok a hímmel, bármikor, bármiért, könnyen meglehet az életéért kell majd küzdenie. Ez természetesen fordítottan is érvényes lenne abban az esetben, hiszen nem adja olcsón a saját bőrét.*
4104. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-19 06:20:38
Üzenet elküldve: 2016-02-19 06:20:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Gyakorló tér - Ziana, Ryrin//
* Mint kiderül, nem egyedül van, aki egy tisztre vár, ám gyanítja, hogy a tőle nem messze álló páncélos szándéka teljesen más, mint az övé. Ami viszont valóban meglepő, az a megjelenő hadnagy. Nem az, hogy nő, sokkal inkább a fellépése az, ami megdöbbenti Saunt. *
~ Milyen kis eleven. ~
* Jegyzi meg magában, miközben odabiccent Ziananak. *
- Üdvözletem hadnagy.
* Mondja, hisz valaha ő maga is szolgált városőrként. A kis nő meglehetősen kötetlen, már ami a beszédét illeti. Csendben követi egészen addig, amíg szót nem kap. Előtte azonban hagyja, hogy a lovag beszéljen, mert ahogy sejtette, amaz is harcolni indul. *
- Nos hadnagy. A nevem Saun Lamar. Nemrég szert tettem egy kis fogadóra, nem messze a piactól.
* Kezd bele mondandójába, előhalászva a vételi szerződést, már ha kellene. *
- De ez most nem is annyira lényeges. Ami viszont igen, hogy tervemben áll egy, mondjuk úgy, különítmény szervezése, aminek a szolgálatait szeretném a városőrség segítségére felajánlani.
* Beszéd közben figyeli, milyen reakciót vált ki a tisztből. *
- Mint említette, ön frontszolgálatra megy, így nem tudom, akad e ideje velem ezt megbeszélni, vagy esetleg át tudna irányítani egy másik tiszthez?
* Teszi fel a lényegi kérdést, hogy ne rabolják egymás idejét. *
* Mint kiderül, nem egyedül van, aki egy tisztre vár, ám gyanítja, hogy a tőle nem messze álló páncélos szándéka teljesen más, mint az övé. Ami viszont valóban meglepő, az a megjelenő hadnagy. Nem az, hogy nő, sokkal inkább a fellépése az, ami megdöbbenti Saunt. *
~ Milyen kis eleven. ~
* Jegyzi meg magában, miközben odabiccent Ziananak. *
- Üdvözletem hadnagy.
* Mondja, hisz valaha ő maga is szolgált városőrként. A kis nő meglehetősen kötetlen, már ami a beszédét illeti. Csendben követi egészen addig, amíg szót nem kap. Előtte azonban hagyja, hogy a lovag beszéljen, mert ahogy sejtette, amaz is harcolni indul. *
- Nos hadnagy. A nevem Saun Lamar. Nemrég szert tettem egy kis fogadóra, nem messze a piactól.
* Kezd bele mondandójába, előhalászva a vételi szerződést, már ha kellene. *
- De ez most nem is annyira lényeges. Ami viszont igen, hogy tervemben áll egy, mondjuk úgy, különítmény szervezése, aminek a szolgálatait szeretném a városőrség segítségére felajánlani.
* Beszéd közben figyeli, milyen reakciót vált ki a tisztből. *
- Mint említette, ön frontszolgálatra megy, így nem tudom, akad e ideje velem ezt megbeszélni, vagy esetleg át tudna irányítani egy másik tiszthez?
* Teszi fel a lényegi kérdést, hogy ne rabolják egymás idejét. *
4103. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-18 23:58:10
Üzenet elküldve: 2016-02-18 23:58:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Egy csodálatos fejtető örök ragyogása //
*Egy használaton kívüli bálának (talán céltábla volt rajta korábban) nekidőlve figyeli a szerzetest ahogyan a bábut püföli, s egy pirosló almát rágcsál nagy odaadással.
Batoval együtt érkezett a barakkba. Épp nem nő fejére a tennivaló a házban, az utóbbi időben pedig túl sok szabadságot vett már ki Eraliltól, így szokásos kalandozása helyett úgy van vele, a városon belül jár utána egy-két dolognak.
Például annak, mit csinál a kopasz minden, vagy épp minden második reggelen.
Így került ő is ide. Rhebosse a móka kedvéért kipróbálta a célba lövést -vagyis íjjal és számszeríjjal egyaránt megtámadta a kihelyezett céltáblákat. Aztán egy arra járó sirály, egy szerencsétlenül épp felszínre bukkanó vakond és egy jó pár méterre állomásozó gyakorlóbábu hirtelen jött, tragikus halála után sunyítva visszavitte a gyakorlófegyvereket a portásfiúnak, s úgy döntött, beéri azzal, ha csak lődörög egy keveset.
Ha valakinek volna mersze, meggyanúsíthatná azzal, hogy az izmosabbnál izmosabb gyakorlatozó férfiakat bámulja, de ez nem így van. Egyszerűen érdeklődve figyelgeti, ki hogyan erősíti magát, vagy épp taknyol el verekedés közben a porban.
Épp egy kis almahéj darabkát próbál kipiszkálni nyelvével a fogai közül, a makacs kis gyümölcsdarab beékelte magát és baromira nincs jó helyen. Közben azonban felfigyel egy vékony, morcosnak tűnő öregúrra, aki a narancs ruháshoz jön. ~Ezt a fickót láttam már valahol. ~
Rhebosse nincs messze Batotól, így hallhatja a szokatlan kérést, és halkan fel is nevet rajta. Neki is megfordult már a fejében a dolog, hogy letapizza a fiú szinte tökéletesen kereknek tűnő kobakját, de ez nem olyan, amit csak úgy megtesz az ember lánya…
Az ismerős ismeretlennek viszont pontosan olyan. Komikusnak hat a két férfi, Rhebosse nem is tudja, odamenjen-e hozzájuk, kell-e a szerzetes segítségére sietnie. ~Ez molesztálásnak minősül?~ Gondolkodik el, miközben foga alatt serceg az alma ahogyan újra beleharap.*
// Egy csodálatos fejtető örök ragyogása //
*Egy használaton kívüli bálának (talán céltábla volt rajta korábban) nekidőlve figyeli a szerzetest ahogyan a bábut püföli, s egy pirosló almát rágcsál nagy odaadással.
Batoval együtt érkezett a barakkba. Épp nem nő fejére a tennivaló a házban, az utóbbi időben pedig túl sok szabadságot vett már ki Eraliltól, így szokásos kalandozása helyett úgy van vele, a városon belül jár utána egy-két dolognak.
Például annak, mit csinál a kopasz minden, vagy épp minden második reggelen.
Így került ő is ide. Rhebosse a móka kedvéért kipróbálta a célba lövést -vagyis íjjal és számszeríjjal egyaránt megtámadta a kihelyezett céltáblákat. Aztán egy arra járó sirály, egy szerencsétlenül épp felszínre bukkanó vakond és egy jó pár méterre állomásozó gyakorlóbábu hirtelen jött, tragikus halála után sunyítva visszavitte a gyakorlófegyvereket a portásfiúnak, s úgy döntött, beéri azzal, ha csak lődörög egy keveset.
Ha valakinek volna mersze, meggyanúsíthatná azzal, hogy az izmosabbnál izmosabb gyakorlatozó férfiakat bámulja, de ez nem így van. Egyszerűen érdeklődve figyelgeti, ki hogyan erősíti magát, vagy épp taknyol el verekedés közben a porban.
Épp egy kis almahéj darabkát próbál kipiszkálni nyelvével a fogai közül, a makacs kis gyümölcsdarab beékelte magát és baromira nincs jó helyen. Közben azonban felfigyel egy vékony, morcosnak tűnő öregúrra, aki a narancs ruháshoz jön. ~Ezt a fickót láttam már valahol. ~
Rhebosse nincs messze Batotól, így hallhatja a szokatlan kérést, és halkan fel is nevet rajta. Neki is megfordult már a fejében a dolog, hogy letapizza a fiú szinte tökéletesen kereknek tűnő kobakját, de ez nem olyan, amit csak úgy megtesz az ember lánya…
Az ismerős ismeretlennek viszont pontosan olyan. Komikusnak hat a két férfi, Rhebosse nem is tudja, odamenjen-e hozzájuk, kell-e a szerzetes segítségére sietnie. ~Ez molesztálásnak minősül?~ Gondolkodik el, miközben foga alatt serceg az alma ahogyan újra beleharap.*
4102. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-18 22:49:41
Üzenet elküldve: 2016-02-18 22:49:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
~Egy-két-egy-két-egy-két-egy-ké~
*Egy mozdulat kellős közepén tart, mikor a háta mögül egy hangot hall, gyanúsan neki címezve.*
-Ó, szép jó napot.
*Szólítja meg kellő tisztelettel a nála - jóval - idősebbet, mielőtt az felvázolhatná a problémáját. Tenyérbemászó mosollyal előlegezi meg az ősz koma bizalmát.*
~Hogy... hogy micsoda?~
*Meglepettsége nem váratlan, ugyanis mindösszesen annyit tett mióta a bábúval viaskodik, hogy mereven nézte az ellenfelét és kegyetlenül püfölte. Ennél fogva fogalma sincs, hogy hogyan is világíthatna valaki szemébe - ráadásul szándékosan! Sem fém fegyverem, sem tükre vagy bármije ami visszaverné a fé- áhá! A fickó máris rátapintott a lényegre, illetve rátapintana. Ami... enyhén szólva is fura kérés. Nagyon fura kérés. Bato kikerekedett szemekkel néz vissza az érdeklődő, ugyanakkor dühösnek tűnő tekintetekre. Egy hirtelen jött ösztöntől vezérelve még bal szemöldökét is majd hihetetlen magasságba húzza.*
-Öhm...
*Kezdi válaszát hasonlóan frappánsan.*
-Hát...
*Másodpercnyi szünetek telnek el a tartalmas mondatok között, mígnem kinyögi nagy nehezen a választ.*
-Ö... *azért még így is rá kell készülni* tessék, nyugodtan.
*Kicsit lejjebb hajol, bár maga sem tudja miért, hisz jóval magasabb úrral áll szemben.*
-Szabad tudnom, hogy...
*Egy ilyen enyhén fogalmazva is bizarr helyzetben nehéz feltenni a legegyszerűbb kérdéseket is.*
- miért?
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
~Egy-két-egy-két-egy-két-egy-ké~
*Egy mozdulat kellős közepén tart, mikor a háta mögül egy hangot hall, gyanúsan neki címezve.*
-Ó, szép jó napot.
*Szólítja meg kellő tisztelettel a nála - jóval - idősebbet, mielőtt az felvázolhatná a problémáját. Tenyérbemászó mosollyal előlegezi meg az ősz koma bizalmát.*
~Hogy... hogy micsoda?~
*Meglepettsége nem váratlan, ugyanis mindösszesen annyit tett mióta a bábúval viaskodik, hogy mereven nézte az ellenfelét és kegyetlenül püfölte. Ennél fogva fogalma sincs, hogy hogyan is világíthatna valaki szemébe - ráadásul szándékosan! Sem fém fegyverem, sem tükre vagy bármije ami visszaverné a fé- áhá! A fickó máris rátapintott a lényegre, illetve rátapintana. Ami... enyhén szólva is fura kérés. Nagyon fura kérés. Bato kikerekedett szemekkel néz vissza az érdeklődő, ugyanakkor dühösnek tűnő tekintetekre. Egy hirtelen jött ösztöntől vezérelve még bal szemöldökét is majd hihetetlen magasságba húzza.*
-Öhm...
*Kezdi válaszát hasonlóan frappánsan.*
-Hát...
*Másodpercnyi szünetek telnek el a tartalmas mondatok között, mígnem kinyögi nagy nehezen a választ.*
-Ö... *azért még így is rá kell készülni* tessék, nyugodtan.
*Kicsit lejjebb hajol, bár maga sem tudja miért, hisz jóval magasabb úrral áll szemben.*
-Szabad tudnom, hogy...
*Egy ilyen enyhén fogalmazva is bizarr helyzetben nehéz feltenni a legegyszerűbb kérdéseket is.*
- miért?
4101. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-02-18 22:25:33
Üzenet elküldve: 2016-02-18 22:25:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
~ Bal térd; egy. Jobb váll; kettő. Hárítás; három. Jobbra; négy. Fordul; öt. Hónalj; hat. Megragad; hét. Szív; nyolc. ~
* Nem olyan komplikált a mozdulatsor, amit lassan ismételget a fabábún. Egy fakarddal… Még mindig nem tudott hozzászokni, hogy pont neki tiltják meg a fegyvereinek használatát. Hát hogy lehet így gyakorolni egy teljesen más méretű, tömegű, egyensúlypontú és tompa fegyverrel? Már azon is elgondolkozott, hogy csináltatni fog valakivel egy tökéletes fa másolatot a kardjairól, amit nem kobozhatnak majd el. Ha pedig mégis, akkor lesz egy két kéretlen szava a parancsnokhoz vagy tábornokhoz, vagy akárkihez.
A nap még nem jár a csúcspontján, de még így is eléggé süt, régen sütött ennyire, és az egyensúly-havi idő is tökéletes ahhoz, hogy egy ingben és vászonnadrágban gyakoroljon. A korábbi virágok és rétek hava sem volt már olyan rossz, mint a víz hónapjaié, de akkor sem volt az az igazi jó idő.
Ezt pedig nem csak ő érzi így, rajta kívül még elég sokan töltik edzéssel az időt. Olyanok is, akik nem katonák, vagy zsoldosok, vagy ki tudja milyen barbár népség.
Ahogyan a nap egyre magasabbra kerül, úgy kezdi egyre inkább zavarni szemét a valamilyen tükörfelületről visszaverődő fénysugár. Eleinte még rendben van, nem olyan erős, meg ha akar, el tud fordulni, azonban furcsamód pont akkor, mikor a legkevésbé számít rá, mindig megtalálja.
~ Mi a fene? Nincs is a környéken tükör! Ki szórakozik! ~
Körbenéz, de mindent a legnagyobb rendben talál. Vagyis… majdnem! *
- Mi a…
~ Az Ősökre, te szórakozol velem? ~
* Kissé morcosabban ront rá a tudtán kívül zavaró szerzetes magánszférájába. Persze érthető a kis ingerültség, hiszen ilyet még nem tapasztalt soha. Valójában csak a megszokott álcája alá rejti meglepettségét. *
- Elnézést uram, de ne… de ne…
~ Ezt hogyan lehet mondani? Van erre egyáltalán szó? ~
- Ne világítson már a szemembe állandóan!
* Nem, ez biztosan nem a megfelelő szó egy tükörfejű fickó tudtára adni gömbfejének különleges képességét.
~Gömb, igen… tökéletes gömb és még tükröződik is… elképesztő… ~
Nem kis ámulattal adózik a szerzetes feje iránt, persze mindezt a dühödt álarc alatt.
De hát… az edzőtéren vannak… ott ahol senki sem különbözik a másiktól, ahol ők fivérek és nővérek… felesleges az álca harcosok közt. *
- Öhm…
* Kezd bele egy torokköszörülés után. *
- Megfoghatom… a… fejét?
* Valóban ez az, amit kíván azóta, hogy először elvakította a fényesség. Íme, hát a remek alkalom, hogy ritka ereklyét tapizzon. *
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
~ Bal térd; egy. Jobb váll; kettő. Hárítás; három. Jobbra; négy. Fordul; öt. Hónalj; hat. Megragad; hét. Szív; nyolc. ~
* Nem olyan komplikált a mozdulatsor, amit lassan ismételget a fabábún. Egy fakarddal… Még mindig nem tudott hozzászokni, hogy pont neki tiltják meg a fegyvereinek használatát. Hát hogy lehet így gyakorolni egy teljesen más méretű, tömegű, egyensúlypontú és tompa fegyverrel? Már azon is elgondolkozott, hogy csináltatni fog valakivel egy tökéletes fa másolatot a kardjairól, amit nem kobozhatnak majd el. Ha pedig mégis, akkor lesz egy két kéretlen szava a parancsnokhoz vagy tábornokhoz, vagy akárkihez.
A nap még nem jár a csúcspontján, de még így is eléggé süt, régen sütött ennyire, és az egyensúly-havi idő is tökéletes ahhoz, hogy egy ingben és vászonnadrágban gyakoroljon. A korábbi virágok és rétek hava sem volt már olyan rossz, mint a víz hónapjaié, de akkor sem volt az az igazi jó idő.
Ezt pedig nem csak ő érzi így, rajta kívül még elég sokan töltik edzéssel az időt. Olyanok is, akik nem katonák, vagy zsoldosok, vagy ki tudja milyen barbár népség.
Ahogyan a nap egyre magasabbra kerül, úgy kezdi egyre inkább zavarni szemét a valamilyen tükörfelületről visszaverődő fénysugár. Eleinte még rendben van, nem olyan erős, meg ha akar, el tud fordulni, azonban furcsamód pont akkor, mikor a legkevésbé számít rá, mindig megtalálja.
~ Mi a fene? Nincs is a környéken tükör! Ki szórakozik! ~
Körbenéz, de mindent a legnagyobb rendben talál. Vagyis… majdnem! *
- Mi a…
~ Az Ősökre, te szórakozol velem? ~
* Kissé morcosabban ront rá a tudtán kívül zavaró szerzetes magánszférájába. Persze érthető a kis ingerültség, hiszen ilyet még nem tapasztalt soha. Valójában csak a megszokott álcája alá rejti meglepettségét. *
- Elnézést uram, de ne… de ne…
~ Ezt hogyan lehet mondani? Van erre egyáltalán szó? ~
- Ne világítson már a szemembe állandóan!
* Nem, ez biztosan nem a megfelelő szó egy tükörfejű fickó tudtára adni gömbfejének különleges képességét.
~Gömb, igen… tökéletes gömb és még tükröződik is… elképesztő… ~
Nem kis ámulattal adózik a szerzetes feje iránt, persze mindezt a dühödt álarc alatt.
De hát… az edzőtéren vannak… ott ahol senki sem különbözik a másiktól, ahol ők fivérek és nővérek… felesleges az álca harcosok közt. *
- Öhm…
* Kezd bele egy torokköszörülés után. *
- Megfoghatom… a… fejét?
* Valóban ez az, amit kíván azóta, hogy először elvakította a fényesség. Íme, hát a remek alkalom, hogy ritka ereklyét tapizzon. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361