*Különös öltözék díszíti a karcsú leányt. A megszokott lágy selymektől eltérően alakjára simuló vékonyra cserzett bőr nadrágot visel, felül fekete vászoninggel, s bőr mellénnyel. Lábán combközépig érő csizmát, s derekát fegyveröv ékesíti, melyről egy rapír függ alá. Markolata fényes, és a kezet védő kosár olyan díszes, hogy az már inkább tűnik giccsnek, mint fegyvernek. Hosszú haja befonva csapkodja hátát, s mindehhez peckesen lépked.
Útja a szegénynegyed felől átvezet a gazdagok negyedén, ahol lopva megcsodálja a csodás palotákat, gazdag kúriákat, villákat és rezidenciákat, a pazar kerteket. Egyszóval mindent, ami a vagyonosságot jelenti. Balját a rapír kosarán pihenteti, ezáltal megakadályozza azt is, hogy a penge a lábszárát verdesse. Pontosan úgy néz ki, mintha tökéletes ismerője lenne a fegyvernek, és ez így is van jól. Arról meg senkinek nem kell tudni, hogy talán megtartani sem bírná. Ez maradjon Eilureen titka.
Végül csak eléri a Barakkot, ahol a bejárat közelében lecsatolja derekáról a fegyverövet, fegyverestől, és átnyújtja az őrzőnek. Mindezek után beljebb sétál, és a gyakorló fegyverek közül egy kézre álló fakardot választ, mely eléggé könnyűnek tűnik ahhoz, hogy néhány mozdulatot majd megtegyen vele.
Ó, ez nem fog gondot okozni, elvégre, látott már ilyet. Egy csapás jobbról, egy meg balról, egy szúrás szemből, és készen is van. Így véli. Szóval, a gyakorlófegyverrel kezében besétál a térre, ahol mások is ügyességüket fejlesztik, majd kiválaszt magának egy szalmabábút, s máris bemutatja rajta elméleti tudását. Szegény bábú, ha tehetné, és lenne mivel, most bizonyára fogná a fejét. Hiszen aki kicsit is ért a fegyverforgatáshoz, annak egyértelmű, hogy a külcsín ezúttal nem párosul belbeccsel. Ergo: Eilureen Drii bizony egy mukkot nem ért a pengék megfelelő forgatásához.*