// Edzés? Tanítás? //
* Egyértelmű választ nem kap, csak homályos megfogalmazást, de kapiskálja, mire akar kilyukadni Gidralds. Elgondolkodik a hallottakon, és valóban neki is arra a következtetésre kell jutni, hogy ez a legjobb, amit tehet az elf.
Látja jól, hogy kínszenvedés a gyakorlás. Pedig nem is megy neki olyan rosszul, mint ahogy hiszi. Egy kis kitartás és lenne ez jobb is. De nem erőszakoskodik, ha a láb visszacsusszan, nem szól többet érte. Többféle technika is létezik, s biztos akad olyan közöttük, amely a hímnek testhezállóbb.
Egy futó pillantást vet az elfre mikor a váratlan „ vendég” megérkezik. Twini megjelenése láthatólag az elfet is zavarba hozza, s menekülőre fogná a dolgot. Bár a megkönnyebbült arctól, nem tudja eldönteni, hogy valójában a hisztérikus rohamba kitörő tündértől vagy tőle menekül leginkább. Nincs is ideje ezen tovább gondolkodni, mert Ryn kegyetlenül zúdítja nyakába, minden csalódottságát s sértettségét, jó úton haladva afelé, hogy lelkiismeret furdalást okozzon neki. S meglepő módon nincs közte a : „Miért? „.*
- Hát mondjuk, lehetnél… * kezd bele a válaszba, de Twini csak szakadatlanul mondja. *
- Nem, nem mondtam. * hunyja be szemét, hogy utána már a padlót nézze, leeresztett vállakkal, kissé megsemmisülve. Most már bizonyos, nem volt jó ötlet a döntés melyet hirtelen hozott. Legalábbis, hogy nem gondolta teljesen végig, hogy nem gondolt a tündérre. Egy pár sort hagyhatott volna neki. De úgy tűnik, nem csak arról nem világosították fel, hogy eljött, de így akkor indokairól sem tud. Megfogalmazódik fejében a bocsánatkérés, s talán valamiféle magyarázat is. Viszont Twini megelőzi. A férfira kapja tekinteté, ahogy az hisztériásan köpi felé a szavakat. Mélyen néz a vörös szempárba, mondják már akkor a szemébe. Bántják a szavak, hisz ő sem teljesen így gondolta. De elrontották mindketten. Nagyon sok dolog kavarog most a fejében. Úgy érzi, szétszakad. Nem tud helyes védelmi stratégiát felállítani, hisz csak vádaskodás lenne az egész, mely nem teljesen állna meg a lábán. Segítene, de a büszkesége most nem engedi, hogy fejet hajtson. De ezt ő sem várja el a másiktól. Ha nem kell a barátsága, hát nem kell. Ha nem elég jó, nincs miről beszélni. Akad jobb nála. Egyik fele visszatartaná, míg a másik… Pont olyan most, mint a másik. A kedves énjét kedveli, míg a másikat… *
- Jó. Csinálj, azt, amit akarsz. S ha, már ennyire rossz vagyok, akár el is indulhatsz. * feldúlt és összezavarodott, ezért nem is tudja, hogy mi lenne a helyes.
- Önző vagy, meg kellene tanulnod, hogy nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy te akarod, s ne mindenki úgy ugrál, ahogy te akarod. * ezzel fordít hátat Twininek, s keresi tekintetével Gidet. Egész testével remeg, a dühtől, a csalódottságtól és meg annyi érzéstől. Az elfhez sétál, még mielőtt megszólalna, mély levegőt vesz.
- Tudom, kissé fárasztó és megterhelő, de szeretnéd még folytatni? * mosolyog rá, mintha mi sem történt volna. Ha a válasz nem vagy kikerülés, Es csak bólint. Megköszöni a kellemes társaságot és a lehetőséget, s távozik a Barakkból. *