//Ilwen Jh’tatar//
*Ha tudná, miféle gondolatok keringnek a férfi agytekervényeiben, talán ő is megmosolyogná a másik feltételezéseit, s büszkeség töltené el, miként akaratlan is elhintette a védtelen, gyámoltalan nő szerepét.
Végezetül nem is hazudott, éles harcban még sosem akadt gyakorlata, ám nem ismeretlen számára a mozgó célpont, elvégre édesapja tanította, aki nem mellékest az elfek népét gyarapítja.
Ám ettől függetlenül sem tud túllépni Ilwen könnyelműnek ható viselkedésén, elvégre itt, Artheniorban még nem találkozott senkivel, aki még annyival sem tisztelné meg, hogy bemutatkozzék. S ez némi gyanakvással is megtölti a szívét, hiszen ha valaki, akkor ő nagyon is jól tudja, hogy titkokat rejt az efféle magatartás.*
- Ahogy kívánja, Vörös, akkor ekképp fogom szólítani. Én viszont nem félem nevemet az Ön tudtára adni, tehát ha szót intézne hozzám, Aravaénak nevezzen. *Talán most épp ő viselkedett könnyelműen, hogy rejtőzködése ellenében is elárulta a nevét, ám nem feltételezi, hogy ennyiből bárki rájöhetne, kicsoda ő. Ha jól emlékszik, a neves filozófusnak a Pegazusban még családja nevét is felfedte, amivel már akadt érintkezése az öregnek, amaz viszont ennek ellenére sem tudta hova határolni személyét, hát akkor nem épp a vele szembenállóról feltételezné, hogy keresztnevéről megismerné.
Ráadásképp szavaival sem tud megbarátkozni. Persze, egy háborúban valószínű a névtelenség, de egy bizalmi alapon történő gyakorlatnál nem hiszi, hogy nem számítana. Ő feltételezi, hogy méltó, esedékesen nála jobb társra lelt, s előre sajnálja, hogy csupán egy kitalált névvel tudja majd emlékezetébe vésni a kellemes időtöltést.
De jól láthatóan kár lenne a további erőlködésért, a férfi nyíltan vállalja viselkedésével a gondolatait, melyek azt hivatottak sugallni, egyáltalán nem veszi komolyan őt.
Nem is szól többet, tekintetét összefonja a vörös szempárral, míg kardjaik tompa, halk hanggal ütődnek össze. Láthatóan az úr nem kíván kezdeményezni, azonban biztosra veszi, hogy elébb venné figyelembe a kiismerés lehetőségét, semmint, hogy lovagiasságot mutasson.
Viszont ő nem várat magára, de nem is kezd el őrült módjára kaszabolni, inkább szintén kihasználja helyzetét, hogy felismerje az ellenfelet.
Egyszerű, alapmozdulatot intéz az irányába; egyik lábát előrébb helyezi, így közeledvén a férfihoz, közben pedig megemeli a kardját, azonban a nyilvánvalónak tűnő fejcsapás helyett, enyhén ívbe fordítja a mozzanatot, s Ilwen kezét, pontosabban hüvelykujját szándékozza eltalálni, elvégre annak fontos szerepe van egy hosszúkard irányításában. Egyértelműen nem a gyors győzelemre hajt, s nem is a kiszámítható csapásokat kívánja első körben kihasználni.*
//Támadási esély: 17//
// Felhasznált/kapott/áthozott szegmensek: 3/4/0 //
// Fáradság pont: 0, 4/7 //
// Eddig kapott sérülés: 0 egység //