//Pimbóék nyomában//
*A fegyvertáros gyerek eléggé megijed Chipon fellépésétől. Társai már engedékenyebbek, az elf és a szakállas is leadják a fegyvereiket, bár Slord egy kicsit morog, amiért meg kell válnia saját felszerelésétől. Balhé nem kerekedik ki a belépésükből meg a társalgásból (az ork őszinte sajnálatára), de nem is tudnak meg semmit az ügyről. A srác csak zavartan közli, hogy nem is ismeri őket. Az orknak úgy tűnik, hogy a gyerek hazudik. A segédfiú már nem foglalkozik vele, hanem a dolgára indul, de közben érkezik egy őr, akinek a berezelt fiú véletlenül neki is megy. Továbbküldi, majd Chipont faggatja, hogy miért kérdezősködik a házaspár után. Ebből Chipon rájön, hogy az őr ismeri a keresett törpöket. Nagyon elégedett magával, hogy egy ilyen bonyolult összefüggést megfejtett.*
"Végre valaki, aki tudja, kik ezek!"*gondolja magában és hamar felel is a kérdésre, amit az őr feltett neki:*
- Úgy hallottam, eltűntek, miután itt voltak. Nem mondták, hova mennek? Meg kell találnom őket, méghozzá sürgősen! Lehet, hogy veszélyben vannak.
*Megint elfelejtett bemutatkozni, úgyhogy utólag teszi hozzá a nevét:*
- Chipon Duard vagyok. Ők meg itt a társaim.
*Kezeivel a csapatra mutat, akik közül csak egynek tudja a nevét. Az elf nevére még figyelt, aztán utána megállt a nevek megjegyzésével. Ami munkához, pénzhez kapcsolódik, azt igyekszik megjegyezni, akármilyen nehéz is az ork nem túl tehetséges agyának.
Közben azért benézeget az edzőterületre, hogy vannak-e itt éppen most törpök és ha igen, akkor mit csinálnak? Nem tudja, hogy mit kezd majd az információval, ha például a felfüggesztett bábunál lát gyakorolni törpöket, de azért nézelődik. Nagyon szívesen bemenne, de a fegyverét nem adja le. Ha máshogy nem megy, akkor tovább fog állni. Az éles küzdelem amúgy is mindig jobb, mint az ilyen műharcok, egymás "barátságos" böködése ezekkel a fogpiszkálókkal, amiket gyakorlókardnak hívnak itt.
Várja, hogy az őr mit fog felelni a kérdésére és aszerint csinálja majd tovább a dolgokat. Chipon szereti a saját kezében tartani az ügyeit, de másoktól is elfogad segítséget, főleg ami az intelligenciához kötött. Ugyanis tud róla, hogy ebben vannak nála nagyobb tehetségek és ez egy finom fogalmazás volt.*