//A mélység vérei//
*A torkának nyomott tőr láttán elmosolyodik, sosem gondolta a nőstényt szelídnek, végképp nem védtelennek, de ez a vadóc reakció igazán érdekes, nem mellesleg pedig szimpatikus. Mintha egy másik bérgyilkossal találkozna... Egy igazán gyönyörű bérgyilkossal.
A tőr hegyével való játékot mosolyogva tűri, azonban szíve kicsit hevesebben ver, mert ennél a nősténynél immár két lehetőség áll Dhoros szemében: zakkantnak találja, és inkább otthagyja őt, hadd várjon arra, akire várnia kell, vagy pont ellenkezőleg, eme felsőbbrendűségi játéka miatt pont szimpatizál vele, és aranyos cicaként fogja őt követni. Végül is Cica lett a beceneve, így tökéletesen állna hozzá eme stílus is. És amint ezen kissé mélyebben elgondolkozik, a szíve még hevesebben kezd verni, szinte felrobban. Hogy lehetett ekkora marha, hogy átsiklott a dolog felett? Talán Medliel mégis tud valamit, csak titkolja? Elvégre ő (volt) Dhoros, a Macska. Agilis, gyors, árnyak takarásában lappangó. Nem mintha a mélységben olyan sok árnyékmentes hely lett volna, de ilyen mélyen ne ássuk bele magunkat a dolgokba.
A meghökkenés azonban pillanatokig tart csupán, a nőstény is akkor konstatálhatja, ha kifejezetten a hím arcjátékát figyelte, ezek után a mosolya visszakunkorodik, mivel megnyugtatta magát a puszta véletlen tényével. Ellenben az nem hagyja nyugodni, hogy a nőstény egy éles fegyverrel jött be a barakkba, amiből neki és Dhorosnak is gondja akadhat.*
- Mondtam már, hogy elbűvölő a stílusod? *Kérdi égnek szegezett fejjel, és eme kérdésében nincs semmi gúny, teljesen komolyan gondolja.* - És igazából mindjárt két dolgot is szeretnék, ha nem véled túlzásnak. Először is tedd el azt kérlek, még a végén balhé lesz a városőrséggel. Főleg itt, a telephelyükön. Másodszor pedig... Nos, téged szeretnélek, nem pedig tőled valamit.
*Ha amaz már elrakta a fegyvert, akkor kedves, félénk mosollyal lép közelebb, igyekezve a lehető legaranyosabb formát felvenni.*
- Cicának hívtál mikor elmentem, a cicák pedig szeretnek dörgölőzni. *Még egy lépés.* - Meg szeretik, ha a farkukat si...
*Mondatát már nem fejezheti be, mivel valami apróbb nőstény esik be szinte félholtan, a főnökasszony pedig egyből vízért meneszti. Egy gyors bólintással jelzi, hogy megértette a parancsot, máris lóhalálában szalad a legközelebbi vízlelőhelyhez, bárhol legyen az, bármilyen formában.
Kisvártatva vissza is tér, és örömmel látja, hogy a kis mélységi egyre jobban van, így a következő parancsra némán felkapja a lányt a vállára, és úgy viszi árnyékos helyre.
Gyengéden megpofozgatja az arcát, hogy kicsit magához térjen, majd az egyből több vizet kér.*
- Persze. Megyek!
*Bólint újra, majd megint elrohan további nedűért. Most már egy egész vödörrel hoz, további utánpótlás végett, a végén még ő is összeesik a sok szaladgálás közben. Odaadja a kicsi kezébe a vödröt, és ha az túl nehéz találja, a vödör alját fogva támogatja annak megtartásában.*
- Mondd, mi történt? *Kérdi, mikor nem kér már többet a vízből. Talán beteg? Vagy csak a nap erős sugarai bántották ennyire? Történt már vele efféle, tudja, hogy piszok kellemetlen, így némi empátiát tud nyújtani felé, ami egy ex-bérgyilkostól elég nagy szó.*