Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 219 (4361. - 4380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4380. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-09 22:38:09
Üzenet elküldve: 2016-04-09 22:38:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Érzelmek terén jócskán van, és lesz is olyan, amit nem ért. Ez csak azért bosszantó, mert így nem fogja tudni értelmezni, látni a mögötte megbújó motivációkat, noha azzal valamennyire tisztában van, mi milyen reakciót szül. Ahhoz, hogy kristálytiszta képet kapjon, neki is át kellene élnie. Ezt pedig minden áron kerülni akarja. Felszíni dolog, mely oly könnyen tévútra visz, és egy mocsár mélyére vezet, melyből nem lesz szabadulás. Ott áll előtte az élő példa.*
- Nincs dolgod velem? Most, talán. De a kölykök roppant kíváncsi lények, és előbb-utóbb biztos érdeklődni fog az apja után.
*Veti oda a szavakat a hímnek, annyit már nem tesz meg, hogy utána forduljon. Nem örül neki túlzottan, hogy most csak egy isten verte gyakorlókard van nála, és ezzel kell megvédje magát, de a hímnél még ennyi sincs, no meg akad pár őr a közelükben, akik bizonyára előszeretettel vetnék magukat egy rendbontó mélységi nyakába.
Ám ha az eddigi benyomásai nem csalnak, márpedig miért tennék, a hímnek fontos a család, a vér. Akkor pedig nem fog ellene fordul. Talán dühös lesz, kétségbe esett, kétkedő, elvégre ő maga sem akarta először elhinni, erről jó pár sajgó tag tanúskodik kettő kuruzslón is, de a valóság és a tények makacs dolgok.
A játszma így talán mégsem ér véget olyan hamar, mint a hím szerette volna. Ő megtette a maga lépését, most Kharasshin a sor. Sejtései ugyan vannak, ám de bármilyen bosszantó is legyen, vaktában lövöldöz, már a mélységi reakcióit illetően.*
*Érzelmek terén jócskán van, és lesz is olyan, amit nem ért. Ez csak azért bosszantó, mert így nem fogja tudni értelmezni, látni a mögötte megbújó motivációkat, noha azzal valamennyire tisztában van, mi milyen reakciót szül. Ahhoz, hogy kristálytiszta képet kapjon, neki is át kellene élnie. Ezt pedig minden áron kerülni akarja. Felszíni dolog, mely oly könnyen tévútra visz, és egy mocsár mélyére vezet, melyből nem lesz szabadulás. Ott áll előtte az élő példa.*
- Nincs dolgod velem? Most, talán. De a kölykök roppant kíváncsi lények, és előbb-utóbb biztos érdeklődni fog az apja után.
*Veti oda a szavakat a hímnek, annyit már nem tesz meg, hogy utána forduljon. Nem örül neki túlzottan, hogy most csak egy isten verte gyakorlókard van nála, és ezzel kell megvédje magát, de a hímnél még ennyi sincs, no meg akad pár őr a közelükben, akik bizonyára előszeretettel vetnék magukat egy rendbontó mélységi nyakába.
Ám ha az eddigi benyomásai nem csalnak, márpedig miért tennék, a hímnek fontos a család, a vér. Akkor pedig nem fog ellene fordul. Talán dühös lesz, kétségbe esett, kétkedő, elvégre ő maga sem akarta először elhinni, erről jó pár sajgó tag tanúskodik kettő kuruzslón is, de a valóság és a tények makacs dolgok.
A játszma így talán mégsem ér véget olyan hamar, mint a hím szerette volna. Ő megtette a maga lépését, most Kharasshin a sor. Sejtései ugyan vannak, ám de bármilyen bosszantó is legyen, vaktában lövöldöz, már a mélységi reakcióit illetően.*
4379. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-09 22:24:06
Üzenet elküldve: 2016-04-09 22:24:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Egyre kevésbé birkózik meg a türelme ezzel a játszadozással. A kis szuka csak ködösít, bár annyit legalább kibök, hogy Ydrisst nem keverte bele a dologba. Ez a nagy szerencséje. Meg Kharasshié is, mert ha az asszonyát fenyegetik, akkor hajlamos megfeledkezni olyan apróságokról, mint a tőlük kőhajításra állomásozó városőrségről.
Iluse szavait nem tudja hová tenni, és ez zavarja. De egyre kevésbé tűnik úgy, hogy ennek az egésznek bármi teteje lenne. Ó, és persze, azért csak kibújik a szög a zsákból. A mélységi vér. Hát persze. Iluse pontosan tudja, hogy milyen nehéz dolga van a hímnek, hogy milyen bonyolult egy felszínivel összekötnie az életét. Azt se rejtette véka alá, hogy milyen mélyen megérintette a vér szava, amikor a sebhelyes képű kis fruskával volt. Szinte beleszédült. Mégis... amit a rőt fakóvérű mellett érez, az semmihez nem fogható, és ezt Iluse sosem fogja megérteni.*
- Nem tudsz te semmit *szisszeni lesajnáló fintorral.* - Nincs dolgom veled. *Ellép a nőstény mellé és kifelé indul.*
*Egyre kevésbé birkózik meg a türelme ezzel a játszadozással. A kis szuka csak ködösít, bár annyit legalább kibök, hogy Ydrisst nem keverte bele a dologba. Ez a nagy szerencséje. Meg Kharasshié is, mert ha az asszonyát fenyegetik, akkor hajlamos megfeledkezni olyan apróságokról, mint a tőlük kőhajításra állomásozó városőrségről.
Iluse szavait nem tudja hová tenni, és ez zavarja. De egyre kevésbé tűnik úgy, hogy ennek az egésznek bármi teteje lenne. Ó, és persze, azért csak kibújik a szög a zsákból. A mélységi vér. Hát persze. Iluse pontosan tudja, hogy milyen nehéz dolga van a hímnek, hogy milyen bonyolult egy felszínivel összekötnie az életét. Azt se rejtette véka alá, hogy milyen mélyen megérintette a vér szava, amikor a sebhelyes képű kis fruskával volt. Szinte beleszédült. Mégis... amit a rőt fakóvérű mellett érez, az semmihez nem fogható, és ezt Iluse sosem fogja megérteni.*
- Nem tudsz te semmit *szisszeni lesajnáló fintorral.* - Nincs dolgom veled. *Ellép a nőstény mellé és kifelé indul.*
4378. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-09 21:49:04
Üzenet elküldve: 2016-04-09 21:49:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Hogy mennyire tudja élvezni a játszadozást. Hagyja, hogy ezt le lehessen olvasni vonásairól. Bizonyára azon töpreng most, vajon mit is vehetett el tőle, mi az az érték, amire nem figyelt. Vajon mennyire gondolja őt ügyesnek, ravasznak, alattomosnak? Vajon mire gondol, mit kaparinthatott meg?
A rivalló vallatás csak azt a sunyi, alattomos, önelégült mosolyt táplálja. A feléjük forduló városőröknek csak legyint, mélységi dolog, semmi komoly, nem kell vele foglalkozni. Ez persze csak ideig-óráig nyugtatja le a túlbuzgó katonák kedélyét, de egyelőre az is megteszi.
Persze ez a kiáltás arról is árulkodik, hogy vajon mire tette rá a piszkos kis mancsait.*
- Ne aggódj, a felszínihez semmi közöm. Habár neked lesz megint mit magyarázkodnod előtte. Már ha hajlandó lesz egyáltalán végig hallgatni. *Ha alaposabban megnézné magát külső szemlélőként, maga is meglepődne, mennyire egy alattomos kígyó lett, és hogy mennyire élvezi, hogy gyötörheti a másikat. Keserű szájíz után végre egy kis valami, ami megédesíti a napot. Furcsa, de így van. Lesz még mit végig gondolnia, de sem a hely, sem az idő nem alkalmas most erre.*
- Vajon mit fog szólni hozzá, amikor kiderül, amit ő nem adhat meg neked, arra más nagyon is képes.
*Hogy mennyire tudja élvezni a játszadozást. Hagyja, hogy ezt le lehessen olvasni vonásairól. Bizonyára azon töpreng most, vajon mit is vehetett el tőle, mi az az érték, amire nem figyelt. Vajon mennyire gondolja őt ügyesnek, ravasznak, alattomosnak? Vajon mire gondol, mit kaparinthatott meg?
A rivalló vallatás csak azt a sunyi, alattomos, önelégült mosolyt táplálja. A feléjük forduló városőröknek csak legyint, mélységi dolog, semmi komoly, nem kell vele foglalkozni. Ez persze csak ideig-óráig nyugtatja le a túlbuzgó katonák kedélyét, de egyelőre az is megteszi.
Persze ez a kiáltás arról is árulkodik, hogy vajon mire tette rá a piszkos kis mancsait.*
- Ne aggódj, a felszínihez semmi közöm. Habár neked lesz megint mit magyarázkodnod előtte. Már ha hajlandó lesz egyáltalán végig hallgatni. *Ha alaposabban megnézné magát külső szemlélőként, maga is meglepődne, mennyire egy alattomos kígyó lett, és hogy mennyire élvezi, hogy gyötörheti a másikat. Keserű szájíz után végre egy kis valami, ami megédesíti a napot. Furcsa, de így van. Lesz még mit végig gondolnia, de sem a hely, sem az idő nem alkalmas most erre.*
- Vajon mit fog szólni hozzá, amikor kiderül, amit ő nem adhat meg neked, arra más nagyon is képes.
4377. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-09 21:18:04
Üzenet elküldve: 2016-04-09 21:18:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Bizony, kis híja van, hogy eljárjon a keze. Ha valamiben egyetérthetnének, hát az, hogy a másikat potenciális veszélyforrásnak titulálják. Legalábbis Kharasshi abban a karmazsin szempárban most olyasvalamit lát, ami erre készteti. Eddig nem igazán gondolt ilyesmire, hiszen mindkettejüknek megvolt a maga dolga, az egyezség, hogy elválnak útjaik, nagyon is kölcsönös volt. Ám most, hogy visszacsengenek a fülében saját szavai, Kharasshi tudja, hogy ő is túllépett egy határt. Bizony. De nem az a fajta, aki visszatáncol, főleg ez elől a nőstény elől. Pedig nagyon nem hiányoznak további bonyodalmak az életébe.
Kelletlenül feszül meg a hím ábrázata, amikor az Ydrissnek tett beszámolót firtatja a nőstény. Bár őszinte volt asszonyával, mégis olyan érzés kerülgeti, mint aki a lelkiismeretét csupán féligazságokkal lakatja jól.
A sebhelyes pofikára kiülő nyugalom és felsőbbségesség megtorpantja a nyaklótlan düh áradását. Ismeri már annyira ezt a bestiát, hogy a jelek óvatosságra intsék, de azt se tartja kizártnak, hogy csak blöff az egész, hogy Kharasshi sebezhetőségét és a saját zseniális alattomosságát még jobban a hím orra alá dörgölje.*
- Miről beszélsz? *mordul még a szokásosnál is zordabban. Persze közben peregnek a gondoltai. Sorra veszi a fontosabb holmijait. A könyve biztos helyen van, ahhoz nem férhetett hozzá a kis szuka, a Bitang... ugyan, ugyan, a kardját leadta, arra pedig még ez a rókavérű némber se vetemedne, hogy a városőrség portájáról próbáljon meg meglovasítani valamit. Akkor mégis mi lehet? Az egyre szűkülő tekintetben egyszer csak vészjósló felismerés villan.
~Ydriss?~
A mellkasában azonnal szorító érzés bontakozik ki.*
- HALLJAM! *rivall rá a nőstényre, hiszen egyértelműen sarokba akarják szorítani, s ha így van, akkor legalább azt tudni akarja, hogy mivel.*
*Bizony, kis híja van, hogy eljárjon a keze. Ha valamiben egyetérthetnének, hát az, hogy a másikat potenciális veszélyforrásnak titulálják. Legalábbis Kharasshi abban a karmazsin szempárban most olyasvalamit lát, ami erre készteti. Eddig nem igazán gondolt ilyesmire, hiszen mindkettejüknek megvolt a maga dolga, az egyezség, hogy elválnak útjaik, nagyon is kölcsönös volt. Ám most, hogy visszacsengenek a fülében saját szavai, Kharasshi tudja, hogy ő is túllépett egy határt. Bizony. De nem az a fajta, aki visszatáncol, főleg ez elől a nőstény elől. Pedig nagyon nem hiányoznak további bonyodalmak az életébe.
Kelletlenül feszül meg a hím ábrázata, amikor az Ydrissnek tett beszámolót firtatja a nőstény. Bár őszinte volt asszonyával, mégis olyan érzés kerülgeti, mint aki a lelkiismeretét csupán féligazságokkal lakatja jól.
A sebhelyes pofikára kiülő nyugalom és felsőbbségesség megtorpantja a nyaklótlan düh áradását. Ismeri már annyira ezt a bestiát, hogy a jelek óvatosságra intsék, de azt se tartja kizártnak, hogy csak blöff az egész, hogy Kharasshi sebezhetőségét és a saját zseniális alattomosságát még jobban a hím orra alá dörgölje.*
- Miről beszélsz? *mordul még a szokásosnál is zordabban. Persze közben peregnek a gondoltai. Sorra veszi a fontosabb holmijait. A könyve biztos helyen van, ahhoz nem férhetett hozzá a kis szuka, a Bitang... ugyan, ugyan, a kardját leadta, arra pedig még ez a rókavérű némber se vetemedne, hogy a városőrség portájáról próbáljon meg meglovasítani valamit. Akkor mégis mi lehet? Az egyre szűkülő tekintetben egyszer csak vészjósló felismerés villan.
~Ydriss?~
A mellkasában azonnal szorító érzés bontakozik ki.*
- HALLJAM! *rivall rá a nőstényre, hiszen egyértelműen sarokba akarják szorítani, s ha így van, akkor legalább azt tudni akarja, hogy mivel.*
4376. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-09 20:33:24
Üzenet elküldve: 2016-04-09 20:33:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Nem kevés harag és indulat munkálkodik a hímben, ez nyilvánvaló. Talán gyűlöli is. Keserédes gondolat, habár az okát még mindig nem érti. De már nem is próbálja megfejteni.
Hogyne tudná, hogy még tartozik a hímnek, hogyne emlékezne rá, hogy amennyit a hím szolgált neki, neki is épp annyit kell. A különbség annyi, hogy a hím közben neki adományozta a legfőbb gonosz titulust, és ellenségévé vált. Nincs mit szépíteni, ideje Kharasshit aképp kezelni, ami. Egy fenyegetés, amit nem hanyagolhat el. Egy fenyegetés, amit vagy így, vagy úgy, de ki kell iktatnia az életéből. Akad épp elég problémája.
Félelmet, ahogy eddig se, most sem lehet látni a vonásain, a skarlát szemekben. Komor, és komoly, ami az ő esetében nem szokott jót jelenteni. Az üzenet egyértelmű, ha így akarsz játszani, hát legyen. Ha akarsz magadnak még egy ellenséget, ő nem fogja visszafogni magát. S kettejük közül bizony ő az, aki többet tud a másikról.
A lassan az ajkára kúszó mosoly talán ezt tükrözhetni, de mégsem. Aprócska, halvány gesztus, mégis annyi alattomosság lappang benne, mégis olyan elégedett, mintha egyenesen sérthetetlenséget kölcsönözne a kis nősténynek. Valamit tud. Ó igen, mindig tud valamit, s a témát tekintve ez kétségtelenül olyan, ami az egész fogadósdi és tartozás rendszerét felborítja.*
- Ó, de szívesen behajtanád rajtam azt az időt. Gondolom erről is beszámoltál a nőstényednek, ahogy arról a másfél napról is. *A kígyó hideg mosolya szélesebbé válik. Hecceli. Hergeli. Cukkolja. Ám mielőtt esetleg lendülhetne a kéz, mert túl sokáig húzná, hogy egy újabb információ morzsát vessen oda a hímnek, folytatja.*
- Én azért még elgondolkoznék azon a tartozáson. Van nálam valami, ami a tiéd. *A végét már oly derűvel ejti ki, mintha egy gyerek lenne, aki beszabadult az édesség boltba, és azt csenhet el, amit csak akar.*
*Nem kevés harag és indulat munkálkodik a hímben, ez nyilvánvaló. Talán gyűlöli is. Keserédes gondolat, habár az okát még mindig nem érti. De már nem is próbálja megfejteni.
Hogyne tudná, hogy még tartozik a hímnek, hogyne emlékezne rá, hogy amennyit a hím szolgált neki, neki is épp annyit kell. A különbség annyi, hogy a hím közben neki adományozta a legfőbb gonosz titulust, és ellenségévé vált. Nincs mit szépíteni, ideje Kharasshit aképp kezelni, ami. Egy fenyegetés, amit nem hanyagolhat el. Egy fenyegetés, amit vagy így, vagy úgy, de ki kell iktatnia az életéből. Akad épp elég problémája.
Félelmet, ahogy eddig se, most sem lehet látni a vonásain, a skarlát szemekben. Komor, és komoly, ami az ő esetében nem szokott jót jelenteni. Az üzenet egyértelmű, ha így akarsz játszani, hát legyen. Ha akarsz magadnak még egy ellenséget, ő nem fogja visszafogni magát. S kettejük közül bizony ő az, aki többet tud a másikról.
A lassan az ajkára kúszó mosoly talán ezt tükrözhetni, de mégsem. Aprócska, halvány gesztus, mégis annyi alattomosság lappang benne, mégis olyan elégedett, mintha egyenesen sérthetetlenséget kölcsönözne a kis nősténynek. Valamit tud. Ó igen, mindig tud valamit, s a témát tekintve ez kétségtelenül olyan, ami az egész fogadósdi és tartozás rendszerét felborítja.*
- Ó, de szívesen behajtanád rajtam azt az időt. Gondolom erről is beszámoltál a nőstényednek, ahogy arról a másfél napról is. *A kígyó hideg mosolya szélesebbé válik. Hecceli. Hergeli. Cukkolja. Ám mielőtt esetleg lendülhetne a kéz, mert túl sokáig húzná, hogy egy újabb információ morzsát vessen oda a hímnek, folytatja.*
- Én azért még elgondolkoznék azon a tartozáson. Van nálam valami, ami a tiéd. *A végét már oly derűvel ejti ki, mintha egy gyerek lenne, aki beszabadult az édesség boltba, és azt csenhet el, amit csak akar.*
4375. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-09 19:44:34
Üzenet elküldve: 2016-04-09 19:44:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
~Álnok szuka!~
*Hajlamos megfeledkezni róla, hogy a némber ismeri a gyenge pontját, és hogy szégyentelenül ki is használja, ha alkalmat ad rá.
Ínyét villantja a nőstényre. Önkéntelen jelzés ez arra, hogy ingoványos témát pedzeget. De a sajátos csevej fonala tovább gördül. Valami pedig változik. Valami kizökkenti a sebhelyes arcú bestiát. Kharasshi érzékei azonnal az okokat, a részleteket kutatják. Ezért is lehet, hogy túl lassan reagál a váratlan replikára. A gyakorlókard olyat sóz a messzire merészkedett jobbra, hogy Kharasshi kis híján elharapja a nyelvét. Baljába szorítja sajgó kezét és elmorzsol néhány szitokszót, mert az tudvalevőleg sokat segít az ilyen helyzetekben.*
- Édes? *pillant fel újra. Egyenesen Iluse szemébe fúrja haragos, fakó tekintetét.* - Te keversz össze valakivel! *nagyon meg kell erőltetnie magát, hogy ne illesse a nőstényt valami odakívánkozóval.* - Tartozol nekem! Emlékszel? *Olyan fenyegetőn lép közelebb a kis szukához, hogy az a gyakorlókard akár hamuvá is porladhatna szégyenében.* - Az enyém vagy. Attól a pillanattól, amikor akarom. Emlékszel? *Ha bárki olvasni akarna a seszín íriszek viharában, könnyen a sorok közé láthatná, miért is nem lényeges a tény, hogy a szolgálat csupán egyetlen napról szól: mert az lesz Iluse életének leghosszabb napja, s talán az utolsó is.
Megkapaszkodik a fejében a nőstény mondata: "szorul a hurok". Szívesen rákérdezne, mit tud, hiszen azzal azért tisztában van, hogy az értesülésekkel nagyon is jól kufárkodik ez a veszett némber, de mégsem kérdez. Még csak az kéne! Neki aztán ne tegyen szívességet. Inkább igyekszik kirázni jobbjából a fájdalommal átitatott zsibbadást. Végig olyan tartásban, hogy Iluse tisztán érezhesse, zsibbadás ide vagy oda, bármikor leken neki egy isteneset, ha tovább feszíti a húrt.*
~Álnok szuka!~
*Hajlamos megfeledkezni róla, hogy a némber ismeri a gyenge pontját, és hogy szégyentelenül ki is használja, ha alkalmat ad rá.
Ínyét villantja a nőstényre. Önkéntelen jelzés ez arra, hogy ingoványos témát pedzeget. De a sajátos csevej fonala tovább gördül. Valami pedig változik. Valami kizökkenti a sebhelyes arcú bestiát. Kharasshi érzékei azonnal az okokat, a részleteket kutatják. Ezért is lehet, hogy túl lassan reagál a váratlan replikára. A gyakorlókard olyat sóz a messzire merészkedett jobbra, hogy Kharasshi kis híján elharapja a nyelvét. Baljába szorítja sajgó kezét és elmorzsol néhány szitokszót, mert az tudvalevőleg sokat segít az ilyen helyzetekben.*
- Édes? *pillant fel újra. Egyenesen Iluse szemébe fúrja haragos, fakó tekintetét.* - Te keversz össze valakivel! *nagyon meg kell erőltetnie magát, hogy ne illesse a nőstényt valami odakívánkozóval.* - Tartozol nekem! Emlékszel? *Olyan fenyegetőn lép közelebb a kis szukához, hogy az a gyakorlókard akár hamuvá is porladhatna szégyenében.* - Az enyém vagy. Attól a pillanattól, amikor akarom. Emlékszel? *Ha bárki olvasni akarna a seszín íriszek viharában, könnyen a sorok közé láthatná, miért is nem lényeges a tény, hogy a szolgálat csupán egyetlen napról szól: mert az lesz Iluse életének leghosszabb napja, s talán az utolsó is.
Megkapaszkodik a fejében a nőstény mondata: "szorul a hurok". Szívesen rákérdezne, mit tud, hiszen azzal azért tisztában van, hogy az értesülésekkel nagyon is jól kufárkodik ez a veszett némber, de mégsem kérdez. Még csak az kéne! Neki aztán ne tegyen szívességet. Inkább igyekszik kirázni jobbjából a fájdalommal átitatott zsibbadást. Végig olyan tartásban, hogy Iluse tisztán érezhesse, zsibbadás ide vagy oda, bármikor leken neki egy isteneset, ha tovább feszíti a húrt.*
4374. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-09 18:10:01
Üzenet elküldve: 2016-04-09 18:10:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Figyeli a hím minden egyes mozdulatát, noha különösebben nem tűnik feszültnek, éber. Nem mondhatni, hogy az ellenséget látja benne, ám afelől sincs kétsége, hogy vélt vagy valós sérelmeiért bármikor a torkát vágná a hím. Egy lyukas garast nem adna az életéért, az ilyenekre pedig jobb, ha figyel a magafajta. Különösen, hogy az illető egy másik mélységi.*
- Aggódni? Ez édes. De össze keversz valakivel, talán a hajszín teszi. *Dobja hátra egy hanyag mozdulattal vörösre festett tincseit. Bosszantó, hogy még mindig nem látja át, min akadt ki ennyire a hím. Mint egy felszíni. A rosszullét kerülgeti.
És tényleg az környékezi meg már megint, ebből azonban csak annyi figyelhető meg, hogy állkapcsán megfeszül néhány izom, s tekintete bár ingerült, mintha picit jobban figyelne most másra, mint a hímre. Talán ezért is engedi el hegyes fülecskéi mellett a replikákat.
Ám hogy ébersége mégsem lankad annyira, jól jelzi, az ingét ért érintésre tett reakció. Épphogy a hím ujjai érintik az anyagot, már lép is hátra, s lendül a fa gyakorlókard, hogy a kéretlen mancsra csapjon, hacsak nem kapja el időben Kharasshi. Ami roppant jó ötletnek tűnik, tekintve, hogy a fegyver lendületes pályája alapján az esetleges ütés erejét semmivel sem fogja vissza a nőstény.*
- Hasznavehetetlen mozgó alakokat a városban is találok épp eleget. Tele van velük a hely, és a ráragasztják a teszetoszaságuk mindenkire, aki nem figyel. *Bár a kardot leengedi, tartása cseppet sem laza és lezser. Számít rá, hogy az iménti kis kirohanását viszonozza a hím.*
- A pakolással jobb, ha siettek, szorul a hurok.
*Figyeli a hím minden egyes mozdulatát, noha különösebben nem tűnik feszültnek, éber. Nem mondhatni, hogy az ellenséget látja benne, ám afelől sincs kétsége, hogy vélt vagy valós sérelmeiért bármikor a torkát vágná a hím. Egy lyukas garast nem adna az életéért, az ilyenekre pedig jobb, ha figyel a magafajta. Különösen, hogy az illető egy másik mélységi.*
- Aggódni? Ez édes. De össze keversz valakivel, talán a hajszín teszi. *Dobja hátra egy hanyag mozdulattal vörösre festett tincseit. Bosszantó, hogy még mindig nem látja át, min akadt ki ennyire a hím. Mint egy felszíni. A rosszullét kerülgeti.
És tényleg az környékezi meg már megint, ebből azonban csak annyi figyelhető meg, hogy állkapcsán megfeszül néhány izom, s tekintete bár ingerült, mintha picit jobban figyelne most másra, mint a hímre. Talán ezért is engedi el hegyes fülecskéi mellett a replikákat.
Ám hogy ébersége mégsem lankad annyira, jól jelzi, az ingét ért érintésre tett reakció. Épphogy a hím ujjai érintik az anyagot, már lép is hátra, s lendül a fa gyakorlókard, hogy a kéretlen mancsra csapjon, hacsak nem kapja el időben Kharasshi. Ami roppant jó ötletnek tűnik, tekintve, hogy a fegyver lendületes pályája alapján az esetleges ütés erejét semmivel sem fogja vissza a nőstény.*
- Hasznavehetetlen mozgó alakokat a városban is találok épp eleget. Tele van velük a hely, és a ráragasztják a teszetoszaságuk mindenkire, aki nem figyel. *Bár a kardot leengedi, tartása cseppet sem laza és lezser. Számít rá, hogy az iménti kis kirohanását viszonozza a hím.*
- A pakolással jobb, ha siettek, szorul a hurok.
4373. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-09 15:50:21
Üzenet elküldve: 2016-04-09 15:50:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
*Az őrséghez való csatlakozás nagy kérdése. Most épp nincs hivatalos újoncképzés, főleg a rendkívüli idők miatt egyértelműen "nem, várja ki a következő alkalmat, néhány hónap, legfeljebb év" a helyes válasz. Ugyanakkor belegondol, hogy ő maga soron kívül került be, ráadásul annak az újoncnak a helyére, akit ő ölt meg. Aztán itt van még ez az Aoneer, meg a többi újonc, akik szintén össze-vissza, gyakorlatilag a rendszer figyelmen hagyása nélkül kerültek be. Meg aztán élőholtak járnak-kelnek, dúl a háború, jól jön a segítség, másrészről meg ha akkora csata lesz, úgyis ott hagyja a fogát, mielőtt még bárki kérdőre vonhatná Taymot, hogy ez meg hogyan került ide (nem mintha minden közkatonának utánajárnának). Ez amolyan nyereséges helyzetnek hangzik.*
- Üdvözöllek a városőrségben *majd a másik alakhoz fordul, hogy ugyan már kiderítse, mi is folyik itt. Szerencsére az alak tud személyleírást adni, nem csak egyfajta előfutár volt. Rövid hümmögés fogadja a leírást, miközben elgondolkozik azon, vajon hány sötételf is szaladgál nemesi dolgokkal a ruháján. Mármint van itt egy família, de őket kivéve? Hát ez nagy segítség.*
- Szóval megrakta a hölgyet, értem *bólint* Attól tartok rossz híreket kell közölnöm, az elkövető elhalálozott. Nemrég behoztak egy holttestet az erdőből, sötételf volt, bár kicsit már megcsócsálták az arra járó állatok. A tetem elhamvasztásra került a jelenlegi helyzet miatt. Ennek ellenére utána fogunk járni a dolognak, azonnal meg is írom a jelentést. Köszönöm, hogy befáradt.
*Ebből a szempontból meg azt nem érti, minek kellene még a Rend vezetőjének is idejönnie, de hát legfeljebb neki is elismételheti ugyanezt. Egyáltalán a jelenlegi helyzetben ha nem találták volna meg a tetemet, hogy talált volna olyan félvak, sánta, görbehátú nélkülözhető közkatonát, akit a sötételf keresésére indít?*
- Te meg gyere velem *int a csatlakozni vágyónak, és bevezeti egészen a hadnagyi irodáig.*
//Hadnagyi iroda//
*Persze odabent két újabb papír is várja. Mi a fene ez? Ezek hogyan varázsolódnak mindig oda? Milyen bérgyilkosok, vagy papírmanók hozzák ezeket? Mindenesetre gyorsan ráfirkant két aláírást a kezelőből jött papírokra, a tartalmukat viszont most nem olvassa el. Gyorsan átfutja, valami sötételfet foltoztak, vagy ilyenek. Sokkal inkább érdekli, hogy kiféle-miféle ez a fickó itt.*
- Szóval ki vagy te, és miért akarsz csatlakozni?
*Az őrséghez való csatlakozás nagy kérdése. Most épp nincs hivatalos újoncképzés, főleg a rendkívüli idők miatt egyértelműen "nem, várja ki a következő alkalmat, néhány hónap, legfeljebb év" a helyes válasz. Ugyanakkor belegondol, hogy ő maga soron kívül került be, ráadásul annak az újoncnak a helyére, akit ő ölt meg. Aztán itt van még ez az Aoneer, meg a többi újonc, akik szintén össze-vissza, gyakorlatilag a rendszer figyelmen hagyása nélkül kerültek be. Meg aztán élőholtak járnak-kelnek, dúl a háború, jól jön a segítség, másrészről meg ha akkora csata lesz, úgyis ott hagyja a fogát, mielőtt még bárki kérdőre vonhatná Taymot, hogy ez meg hogyan került ide (nem mintha minden közkatonának utánajárnának). Ez amolyan nyereséges helyzetnek hangzik.*
- Üdvözöllek a városőrségben *majd a másik alakhoz fordul, hogy ugyan már kiderítse, mi is folyik itt. Szerencsére az alak tud személyleírást adni, nem csak egyfajta előfutár volt. Rövid hümmögés fogadja a leírást, miközben elgondolkozik azon, vajon hány sötételf is szaladgál nemesi dolgokkal a ruháján. Mármint van itt egy família, de őket kivéve? Hát ez nagy segítség.*
- Szóval megrakta a hölgyet, értem *bólint* Attól tartok rossz híreket kell közölnöm, az elkövető elhalálozott. Nemrég behoztak egy holttestet az erdőből, sötételf volt, bár kicsit már megcsócsálták az arra járó állatok. A tetem elhamvasztásra került a jelenlegi helyzet miatt. Ennek ellenére utána fogunk járni a dolognak, azonnal meg is írom a jelentést. Köszönöm, hogy befáradt.
*Ebből a szempontból meg azt nem érti, minek kellene még a Rend vezetőjének is idejönnie, de hát legfeljebb neki is elismételheti ugyanezt. Egyáltalán a jelenlegi helyzetben ha nem találták volna meg a tetemet, hogy talált volna olyan félvak, sánta, görbehátú nélkülözhető közkatonát, akit a sötételf keresésére indít?*
- Te meg gyere velem *int a csatlakozni vágyónak, és bevezeti egészen a hadnagyi irodáig.*
//Hadnagyi iroda//
*Persze odabent két újabb papír is várja. Mi a fene ez? Ezek hogyan varázsolódnak mindig oda? Milyen bérgyilkosok, vagy papírmanók hozzák ezeket? Mindenesetre gyorsan ráfirkant két aláírást a kezelőből jött papírokra, a tartalmukat viszont most nem olvassa el. Gyorsan átfutja, valami sötételfet foltoztak, vagy ilyenek. Sokkal inkább érdekli, hogy kiféle-miféle ez a fickó itt.*
- Szóval ki vagy te, és miért akarsz csatlakozni?
4372. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-09 13:42:38
Üzenet elküldve: 2016-04-09 13:42:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 163
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 163
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hamm vagy nem hamm?//
* Fáradtan dörgöli szemeit, de nem vallaná be Cotys-nak a látható igazságot. Még szeretne beszélgetni, pedig igencsak el cammogott felettük az idő. Kint már esti viszonyok uralkodnak, a nappali őrjárat is régen vissza térhetett. *
- Nem.
* Vágja rá egyből.*
- El pilledtem egy picikét. De tényleg picikét.
* Mutat hüvelyk és mutató ujjával bors nagyságú méretet. Evvel szándékozik bemutatni mennyire lepte meg a fáradtság.*
- Megeszem még ezt a pár falatot majd elmoszogatok és kioltom a tüzet. Utána talán elteszem magamat holnapra. Már ha moszt éjjelre nem jön közbe szemmi váratlan riasztás vagy haszonló probléma.
* Taglalja elgondolásait szelve újabb falatot vacsorájából. Lassan eszik sűrű közlendője miatt és erre csak most jön rá. Cotys már megette a maga adagját s pocakja szépen domborodik.*
~ Hm... biztos kényelmes kis párnácska lenne a fejemnek. Hát kipróbálnám. ~
- Szegítesz oda vinni a moszatlant??
* Szakítja meg nagy pocak bámulási tevékenységét.*
//Hamm vagy nem hamm?//
* Fáradtan dörgöli szemeit, de nem vallaná be Cotys-nak a látható igazságot. Még szeretne beszélgetni, pedig igencsak el cammogott felettük az idő. Kint már esti viszonyok uralkodnak, a nappali őrjárat is régen vissza térhetett. *
- Nem.
* Vágja rá egyből.*
- El pilledtem egy picikét. De tényleg picikét.
* Mutat hüvelyk és mutató ujjával bors nagyságú méretet. Evvel szándékozik bemutatni mennyire lepte meg a fáradtság.*
- Megeszem még ezt a pár falatot majd elmoszogatok és kioltom a tüzet. Utána talán elteszem magamat holnapra. Már ha moszt éjjelre nem jön közbe szemmi váratlan riasztás vagy haszonló probléma.
* Taglalja elgondolásait szelve újabb falatot vacsorájából. Lassan eszik sűrű közlendője miatt és erre csak most jön rá. Cotys már megette a maga adagját s pocakja szépen domborodik.*
~ Hm... biztos kényelmes kis párnácska lenne a fejemnek. Hát kipróbálnám. ~
- Szegítesz oda vinni a moszatlant??
* Szakítja meg nagy pocak bámulási tevékenységét.*
4371. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-09 13:32:35
Üzenet elküldve: 2016-04-09 13:32:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Különös népek ezek. A végzet csontparipán vágtat a város felé. A halál marka északról és délről Artheniorra záródni látszik. S az a fényoszlop, mely az oltárkőből tör elő... mintha csak zászlórúd lenne, ahová a holt sereg kitűzheti lobogóját. Az itteniek pedig csak élik az életüket. Tudnak valamit talán? Régi város ez, s bár a Nagy Háborúk idején feldúlták, s lakóit lemészárolták, az évszázadokkal ezelőtti vereség óta kárt nem szenvedett. Rebesgetik, hogy mágia védi. A gondolatnak megnyugtatónak kellene lennie, de Kharasshi szájában mégis megkeseríti az utolsó falat almát. Amióta az eszét tudja, viszolyog eme szentségtelen praktikáktól.
A susnyásba hajítja a csutkát és megtörli a kezét a nadrágjában. Indulna is lassan, mikor ismerős alakot pillant meg, amint épp egy gyakorlóbábut csépel. Szerencsétlenségére nincs alkalma észrevétlenül meglépni. A nőstény is felfedezi őt, ráadásul egyértelmű jelét adja, hogy nem szándékozik egyszerűen elmenni a találkozás mellett. Az a kígyó nyelv ismét szól és a gazdája leplezetlenül köszörüli a hímen... ismét.*
- Volt néhány pillanat, amikor komoly eséllyel állt meg előtted *biccent a gyakorlóbábu felé.* - Már kezdtem aggódni miattad. Bölcs döntés volt a megadás *viszonozza a rosszmájú farkasvigyort.*
- A "vöröskével" még nem értünk rá összecsomagolni *szúrja azért még oda epésen, aztán felkel és végigméri a nőstényt.*
- És te? Talán végképp lemondtál a portyázásról? *lebbenti meg hanyagul Iluse ingecskéjének szélét. Bizony, elég szembetűnő ez a lazaság. A nősténykéhez korábban mintha hozzá lett volna nőve a vértje.* - Vagy kiraboltak?
*Mi tagadás, jóleső érzés a beste önérzetét tiporni. Amit akkor, az elválásuk előtt mondott, azt Kharasshi nem felejti el. Közel került hozzá, látott benne valamit, ami megérintette, éppen ezért, azok a szavak, amiket mondott, ahogy mondta; mintha elárulta volna. Csalódott és bárhogy tagadná, szörnyen fájdalmas lecke volt. Még egyszer nem fogja elkövetni ezt a hibát. Ez a nőstény is csak olyan, mint a többi, akiket az Óhaza nevelt. Sose volt több.*
*Különös népek ezek. A végzet csontparipán vágtat a város felé. A halál marka északról és délről Artheniorra záródni látszik. S az a fényoszlop, mely az oltárkőből tör elő... mintha csak zászlórúd lenne, ahová a holt sereg kitűzheti lobogóját. Az itteniek pedig csak élik az életüket. Tudnak valamit talán? Régi város ez, s bár a Nagy Háborúk idején feldúlták, s lakóit lemészárolták, az évszázadokkal ezelőtti vereség óta kárt nem szenvedett. Rebesgetik, hogy mágia védi. A gondolatnak megnyugtatónak kellene lennie, de Kharasshi szájában mégis megkeseríti az utolsó falat almát. Amióta az eszét tudja, viszolyog eme szentségtelen praktikáktól.
A susnyásba hajítja a csutkát és megtörli a kezét a nadrágjában. Indulna is lassan, mikor ismerős alakot pillant meg, amint épp egy gyakorlóbábut csépel. Szerencsétlenségére nincs alkalma észrevétlenül meglépni. A nőstény is felfedezi őt, ráadásul egyértelmű jelét adja, hogy nem szándékozik egyszerűen elmenni a találkozás mellett. Az a kígyó nyelv ismét szól és a gazdája leplezetlenül köszörüli a hímen... ismét.*
- Volt néhány pillanat, amikor komoly eséllyel állt meg előtted *biccent a gyakorlóbábu felé.* - Már kezdtem aggódni miattad. Bölcs döntés volt a megadás *viszonozza a rosszmájú farkasvigyort.*
- A "vöröskével" még nem értünk rá összecsomagolni *szúrja azért még oda epésen, aztán felkel és végigméri a nőstényt.*
- És te? Talán végképp lemondtál a portyázásról? *lebbenti meg hanyagul Iluse ingecskéjének szélét. Bizony, elég szembetűnő ez a lazaság. A nősténykéhez korábban mintha hozzá lett volna nőve a vértje.* - Vagy kiraboltak?
*Mi tagadás, jóleső érzés a beste önérzetét tiporni. Amit akkor, az elválásuk előtt mondott, azt Kharasshi nem felejti el. Közel került hozzá, látott benne valamit, ami megérintette, éppen ezért, azok a szavak, amiket mondott, ahogy mondta; mintha elárulta volna. Csalódott és bárhogy tagadná, szörnyen fájdalmas lecke volt. Még egyszer nem fogja elkövetni ezt a hibát. Ez a nőstény is csak olyan, mint a többi, akiket az Óhaza nevelt. Sose volt több.*
4370. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-09 11:28:59
Üzenet elküldve: 2016-04-09 11:28:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hamm vagy nem hamm?//
*A lány kacér megjegyzésére cinkos mosoly a válasz.*
-Teszek egy próbát. Meglátjuk mi lesz.
*Kortyol egyet a vizéből.*
-Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kis torkos vagy! Be káposztáztál?
*Halkan koppan a kupa az asztal lapján.*
-Az édességet? *Kérdez vissza a félvér pillanatig elmerengve.*
-Igen. Szeretem. Főleg ha sok gyümölcs van bennük.
*Mikor pedig a szőkeség ásítozni kezd, megkérdi.*
-Fáradt vagy? Menjünk aludni?
//Hamm vagy nem hamm?//
*A lány kacér megjegyzésére cinkos mosoly a válasz.*
-Teszek egy próbát. Meglátjuk mi lesz.
*Kortyol egyet a vizéből.*
-Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kis torkos vagy! Be káposztáztál?
*Halkan koppan a kupa az asztal lapján.*
-Az édességet? *Kérdez vissza a félvér pillanatig elmerengve.*
-Igen. Szeretem. Főleg ha sok gyümölcs van bennük.
*Mikor pedig a szőkeség ásítozni kezd, megkérdi.*
-Fáradt vagy? Menjünk aludni?
4369. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-08 22:12:31
Üzenet elküldve: 2016-04-08 22:12:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Tam, Estrea, Ronan//
*Nem várható el egyszerű harcosoktól, hogy tisztában legyenek a város szövevényes jogrendszerével, ám ha tudná miféle ostobaságok járnak a másik kettő fejében akkor még ő is jót derülne fiatal kora és érintőleges rálátása ellenére.
Természetesen pakolhatott volna virágosládákat is az óriás a nemesi ház kertjében, ám efféle egyszerű fizikai munkáért cserébe még sem kaphatta volna meg egy zsoldos napi bérét és jóval tovább tartott volna ledolgozni azt a húsz aranyat.*
-Felesleges aranyaim felett kedvem szerint rendelkezem.
*Válaszol hasonlóan nyers, de bántónak nem nevezhető stílusban. Nem pénzügyi tanácsot kért a fickótól, hanem segítséget arra, hogy kifizethesse Tamot.
A gyakorlatozó pár nemesnek vélt hajlamaiktól vezérelve kárhoztathatják tíz napi rakodómunkára is az óriást, bár Zeruphine meglátása szerint csak így tudnának vele igazán kiszúrni.*
-Ha nem áll módjában segítségünkre lenni, úgy kérem ne tartson fel minket kérdezősködéssel.
*Vág elébe Ronan mondandójának.*
-Gyere Berta, keresünk mást aki belátja mit is nyer egy ilyen ajánlaton.
*Ha nem akadékoskodnak vele tovább, akkor el is vonul kutyája és az óriás társaságában. Nem kényszer a disznótor. Se a napi jó cselekedet élményét, se csengő aranyait nem akarja oktondi harcosokra tukmálni.*
*Nem várható el egyszerű harcosoktól, hogy tisztában legyenek a város szövevényes jogrendszerével, ám ha tudná miféle ostobaságok járnak a másik kettő fejében akkor még ő is jót derülne fiatal kora és érintőleges rálátása ellenére.
Természetesen pakolhatott volna virágosládákat is az óriás a nemesi ház kertjében, ám efféle egyszerű fizikai munkáért cserébe még sem kaphatta volna meg egy zsoldos napi bérét és jóval tovább tartott volna ledolgozni azt a húsz aranyat.*
-Felesleges aranyaim felett kedvem szerint rendelkezem.
*Válaszol hasonlóan nyers, de bántónak nem nevezhető stílusban. Nem pénzügyi tanácsot kért a fickótól, hanem segítséget arra, hogy kifizethesse Tamot.
A gyakorlatozó pár nemesnek vélt hajlamaiktól vezérelve kárhoztathatják tíz napi rakodómunkára is az óriást, bár Zeruphine meglátása szerint csak így tudnának vele igazán kiszúrni.*
-Ha nem áll módjában segítségünkre lenni, úgy kérem ne tartson fel minket kérdezősködéssel.
*Vág elébe Ronan mondandójának.*
-Gyere Berta, keresünk mást aki belátja mit is nyer egy ilyen ajánlaton.
*Ha nem akadékoskodnak vele tovább, akkor el is vonul kutyája és az óriás társaságában. Nem kényszer a disznótor. Se a napi jó cselekedet élményét, se csengő aranyait nem akarja oktondi harcosokra tukmálni.*
4368. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-08 20:44:34
Üzenet elküldve: 2016-04-08 20:44:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Habár fegyverei vele vannak - az összes - vértjét nem viseli, holott eddig oly büszkén feszített benne, csupán egyszer nélkülözte annak megnyugtató, ismerős súlyát. Az igen impozáns küllemű csődör nyergében ülve érkezik, elvégre jobb kiélvezni, hogy a hátast használhatja közlekedésre, hiszen ennek lehetősége limitálva van.
Kiköti a csődört a lovaknak szánt helyre, majd a pulthoz lép, s leadja saját pengéit, hogy egy gyakorló kardra cserélje. A mozdulat kissé kelletlen, de ez kivételesen nem a szabálynak, vagy a sihedernek szól. Útja egy félre eső gyakorló bábuhoz vezet, ahol bele is kezd az edzésbe. Illetve annak nem igazán mondható, hiszen a legegyszerűbb gyakorlat sorokat végzi, amiket becsukott szemmel, alvajárva is meg tudna csinálni. A kardforgatás most csak plusz cselekvés, kikapcsol és felfrissít, miközben komoly dolgon töpreng. Jövő. Mindig számolt, tervezett, ámde most az eddigieknél is komolyabbra fordultak a dolgai. Ironikus módon jobban örült volna, ha végül mégis valami nyavalya kínozná. Attól nem tartott, hogy ugyanaz, ami nagybátyját is sírba vitte hosszú évek után, hiszen az nem így kezdődött. Mostanra a düh és kétségbeesés azonban már csillapodott, s kezdi új szemszögből látni a dolgokat. A fakard hangos csattanással ostromolja a bábut a záró hármas vágás nyomán, a trió végeztével azonban leengedi a fegyvert.
Szusszan egyet, legalábbis most mégis a lazsálás, a heverészés közben eget bámulás mellett teszi le voksát. Azonban ahogy megindul a bábuktól mentes tér felé, egy ismerős alakot pillant meg. Egy pillanatra megrándul egy izom az arcán, majd előbb kifejezéstelenséget, majd egy betyár mosolyt ültet vonásaira.*
- Nocsak, kit látnak szemeim. Azt hittem, már rég félúton jársz a vöröskével a Tűz városa felé. *Áll meg Kharasshitól nem messze, a gyakorlókardot lazán leengedve jobb oldat, balja csípőjén pihen, hetyke tartással, kitűrve hagyott, laza inggel.*
Kiköti a csődört a lovaknak szánt helyre, majd a pulthoz lép, s leadja saját pengéit, hogy egy gyakorló kardra cserélje. A mozdulat kissé kelletlen, de ez kivételesen nem a szabálynak, vagy a sihedernek szól. Útja egy félre eső gyakorló bábuhoz vezet, ahol bele is kezd az edzésbe. Illetve annak nem igazán mondható, hiszen a legegyszerűbb gyakorlat sorokat végzi, amiket becsukott szemmel, alvajárva is meg tudna csinálni. A kardforgatás most csak plusz cselekvés, kikapcsol és felfrissít, miközben komoly dolgon töpreng. Jövő. Mindig számolt, tervezett, ámde most az eddigieknél is komolyabbra fordultak a dolgai. Ironikus módon jobban örült volna, ha végül mégis valami nyavalya kínozná. Attól nem tartott, hogy ugyanaz, ami nagybátyját is sírba vitte hosszú évek után, hiszen az nem így kezdődött. Mostanra a düh és kétségbeesés azonban már csillapodott, s kezdi új szemszögből látni a dolgokat. A fakard hangos csattanással ostromolja a bábut a záró hármas vágás nyomán, a trió végeztével azonban leengedi a fegyvert.
Szusszan egyet, legalábbis most mégis a lazsálás, a heverészés közben eget bámulás mellett teszi le voksát. Azonban ahogy megindul a bábuktól mentes tér felé, egy ismerős alakot pillant meg. Egy pillanatra megrándul egy izom az arcán, majd előbb kifejezéstelenséget, majd egy betyár mosolyt ültet vonásaira.*
- Nocsak, kit látnak szemeim. Azt hittem, már rég félúton jársz a vöröskével a Tűz városa felé. *Áll meg Kharasshitól nem messze, a gyakorlókardot lazán leengedve jobb oldat, balja csípőjén pihen, hetyke tartással, kitűrve hagyott, laza inggel.*
4367. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-08 19:09:35
Üzenet elküldve: 2016-04-08 19:09:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Az igazat megvallva nem is igazán tudja, miért jött ide. Egyszerűen erre hozta a lába. Leadta a fegyvereit, de nem ragadott gyakorláshoz valókat. Annyit tesz csupán, hogy egy félreeső helyre vonul, ahonnét jó rálátás nyílik a magukat trenírozókra. Letelepszik az egyik tuskóra, amivel a használaton kívüli céltáblákat támasztották meg és előveszi az almát, amit magával hozott. Nyúlna a késéért, hogy vágjon belőle egy szelést, de mivel leadta az előírások szerint, kénytelen a harapásnál maradni.
Különös. Szörnyen távolinak tűnik az az élet, amikor a kardja nap nap után az ellen vérét kóstolta. Amikor a fivérekkel újra és újra portyára indultak.
Most pedig itt van. Távol az övéitől. Egy fakóvérű nőstény oldalán egy nyamvadt kis házikóban, ami olyan teljességgel ragyogja az otthon békéjét, hogy nincs rá szó. A béke viszont törékeny dolog, s a hírek alapján nem sokáig lesz részük benne itt sem.
Kharasshi is kénytelen elgondolkodni a továbbiakról. Nem tartozik Arthenior népének. Értük sosem vonná elő a kardját, de ha maradni akarnak Ydrissel, egyre inkább úgy tűnik, ez elkerülhetetlen lesz. Viszont ha a holtak serege erre tart, talán jobb lenne innen odébbállni. Talán most Ydriss is egyetértene abban, hogy keljenek át a hegyeken. Aztán majd kiderül.
Újabbat harap az almába és a gyakorlatozók mozdulatait figyeli. Eltöpreng rajta, hogy vajon e falak nélküli város meg tudja-e őrizni magát, vagy a Karavánpihenő sorsára jut? Egyáltalán mi lehet ennek az őrületnek a mozgatója?*
Különös. Szörnyen távolinak tűnik az az élet, amikor a kardja nap nap után az ellen vérét kóstolta. Amikor a fivérekkel újra és újra portyára indultak.
Most pedig itt van. Távol az övéitől. Egy fakóvérű nőstény oldalán egy nyamvadt kis házikóban, ami olyan teljességgel ragyogja az otthon békéjét, hogy nincs rá szó. A béke viszont törékeny dolog, s a hírek alapján nem sokáig lesz részük benne itt sem.
Kharasshi is kénytelen elgondolkodni a továbbiakról. Nem tartozik Arthenior népének. Értük sosem vonná elő a kardját, de ha maradni akarnak Ydrissel, egyre inkább úgy tűnik, ez elkerülhetetlen lesz. Viszont ha a holtak serege erre tart, talán jobb lenne innen odébbállni. Talán most Ydriss is egyetértene abban, hogy keljenek át a hegyeken. Aztán majd kiderül.
Újabbat harap az almába és a gyakorlatozók mozdulatait figyeli. Eltöpreng rajta, hogy vajon e falak nélküli város meg tudja-e őrizni magát, vagy a Karavánpihenő sorsára jut? Egyáltalán mi lehet ennek az őrületnek a mozgatója?*
4366. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-08 10:59:20
Üzenet elküldve: 2016-04-08 10:59:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
// Zeruphine, Estrea és Tam //
*Felhúzott szemöldökkel figyeli a magyarázatot, ilyesmire aztán nem számított. Az igazságszolgáltatás kifejezetten érdekes tud lenni néha. Ez mondjuk még mindig jobb mint a korrupció, de mindenképpen egyedi megoldás. Sajgó karjával nem igazán érzi magában a késztetést hogy egy óriással küzdjön aranyért. Még csak kedvtelésből sem, gyakorlásnak meg... Nos egy vandál óriásban nem bízik túlzottan. Nem azért jött hogy egy ekkora kolosszus fejbe kólintsa a gyakorlókarddal és elpatkoljon. Akár úgy is lehetne mondani hogy fél kiállni ellene, de Ron inkább úgy gondol erre mint felesleges kockázat amit jelen helyzetében nincs kedve vállalni. Pláne nem aranyért, őt nem motiválja az ilyesmi, sőt kifejezetten ellenére van hogy gazdag úrilányok különös szórakozásának legyen alanya. Az óriásnak viszont ha bűnös bűnhődnie kell, de miért ilyen ostobaságot szabtak ki neki? Fogták volna pár nap közmunkára amíg meg nem tudja fizetni a kárt. Ez így elpocsékolt idő és pénz. Egyetlen reménye hogy Estrea kapva kap a lehetőségen, de ő is csak továbbpasszolja neki a kérdést.*
- Ha ennyi felesleges aranya van, költse a katonákra akik a holtaktól védik a várost.
*Ezeket a szavakat persze Zeruhoz intézi, nem szándékozik megbántani az elfet de már jó ideje nem kenyere a finomkodás. A következőket már az óriásnak mondja.*
- Te meg ha szeretsz harcolni kezdj valami hasznosabbat magaddal. Tudsz beszélni?
*Megvárja hogy valamiképpen válaszoljon neki az óriás, leginkább remélhetőleg egyszerű bólogatással vagy fejrázással, aztán sorba teszi fel a többi kérdését, mindegyiknél megvárva a választ, ha egyáltalán kap.*
- Tudsz írni, olvasni? Jól harcolsz?
*Egyelőre ennyi elég lesz. A gyakorolni vágyóknak mint Estrea szívesen segít hiszen ő is gyakorolni jött ide, de hogy másokat szórakoztasson aranyért, az tőle távol áll.*
*Felhúzott szemöldökkel figyeli a magyarázatot, ilyesmire aztán nem számított. Az igazságszolgáltatás kifejezetten érdekes tud lenni néha. Ez mondjuk még mindig jobb mint a korrupció, de mindenképpen egyedi megoldás. Sajgó karjával nem igazán érzi magában a késztetést hogy egy óriással küzdjön aranyért. Még csak kedvtelésből sem, gyakorlásnak meg... Nos egy vandál óriásban nem bízik túlzottan. Nem azért jött hogy egy ekkora kolosszus fejbe kólintsa a gyakorlókarddal és elpatkoljon. Akár úgy is lehetne mondani hogy fél kiállni ellene, de Ron inkább úgy gondol erre mint felesleges kockázat amit jelen helyzetében nincs kedve vállalni. Pláne nem aranyért, őt nem motiválja az ilyesmi, sőt kifejezetten ellenére van hogy gazdag úrilányok különös szórakozásának legyen alanya. Az óriásnak viszont ha bűnös bűnhődnie kell, de miért ilyen ostobaságot szabtak ki neki? Fogták volna pár nap közmunkára amíg meg nem tudja fizetni a kárt. Ez így elpocsékolt idő és pénz. Egyetlen reménye hogy Estrea kapva kap a lehetőségen, de ő is csak továbbpasszolja neki a kérdést.*
- Ha ennyi felesleges aranya van, költse a katonákra akik a holtaktól védik a várost.
*Ezeket a szavakat persze Zeruhoz intézi, nem szándékozik megbántani az elfet de már jó ideje nem kenyere a finomkodás. A következőket már az óriásnak mondja.*
- Te meg ha szeretsz harcolni kezdj valami hasznosabbat magaddal. Tudsz beszélni?
*Megvárja hogy valamiképpen válaszoljon neki az óriás, leginkább remélhetőleg egyszerű bólogatással vagy fejrázással, aztán sorba teszi fel a többi kérdését, mindegyiknél megvárva a választ, ha egyáltalán kap.*
- Tudsz írni, olvasni? Jól harcolsz?
*Egyelőre ennyi elég lesz. A gyakorolni vágyóknak mint Estrea szívesen segít hiszen ő is gyakorolni jött ide, de hogy másokat szórakoztasson aranyért, az tőle távol áll.*
4365. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-07 20:57:26
Üzenet elküldve: 2016-04-07 20:57:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Ellentétek Rendje közös hajsza //
// Gyakorlótér //
*Ha minden igaz, Namos mesterrel együtt érkeznek a barakkhoz. A mágusnak talán nincs olyan fegyvere amelyet le kell adnia bár ha mégis, most majd kiderül. A mágusbot elvégre nem olyasmi amelyet begyűjtenének nehogy a férfi kupán vágjon vele bárkit.
Dryrron azonban belépésnél csizmaszárába nyúl, és gyakorlottan forgatja meg kezében, majd teszi a pultra tőrét, hogy aztán zavartalanul haladhasson tovább. Ahogy a gyakorlótérre ér körülnéz, hiszen Drayennek már itt kéne lennie amennyiben nem térítették el út közben. Ő rövidebb útvonalon jött, egyedül így nyilván gyorsabban is haladt tehát már jócskán ide kellett érjen, remélhetőleg sikerült már beszélnie egy tiszttel is, hogy megtudja járt-e a barakkban a támadó.
A fél-elf kis keresgélés után észreveszi a barna csuklyás nemest aki egy nagydarab páncélossal -bizonyára városőr- beszél. Ahogyan felé tart, folyamatosan pásztázza a barakkban edzőket, hátha köztük van a keresett személy is.*
// Gyakorlótér //
*Ha minden igaz, Namos mesterrel együtt érkeznek a barakkhoz. A mágusnak talán nincs olyan fegyvere amelyet le kell adnia bár ha mégis, most majd kiderül. A mágusbot elvégre nem olyasmi amelyet begyűjtenének nehogy a férfi kupán vágjon vele bárkit.
Dryrron azonban belépésnél csizmaszárába nyúl, és gyakorlottan forgatja meg kezében, majd teszi a pultra tőrét, hogy aztán zavartalanul haladhasson tovább. Ahogy a gyakorlótérre ér körülnéz, hiszen Drayennek már itt kéne lennie amennyiben nem térítették el út közben. Ő rövidebb útvonalon jött, egyedül így nyilván gyorsabban is haladt tehát már jócskán ide kellett érjen, remélhetőleg sikerült már beszélnie egy tiszttel is, hogy megtudja járt-e a barakkban a támadó.
A fél-elf kis keresgélés után észreveszi a barna csuklyás nemest aki egy nagydarab páncélossal -bizonyára városőr- beszél. Ahogyan felé tart, folyamatosan pásztázza a barakkban edzőket, hátha köztük van a keresett személy is.*
4364. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-07 19:12:01
Üzenet elküldve: 2016-04-07 19:12:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 163
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 163
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Hamm vagy nem hamm?//
* Biztosra veszi, hogy nincs olyan röfögő rettenet, vércsirke ami Cotys gyomrán kifogna. Azért persze egy alapos hasrontás árnya ott lebeg a férfi felett. De bárki járhat pórul.*
- No ész egy szejpítő szőkeség megfeküdné a gyomrodat?
* Kérdezi megvetve könyökeit kettejük közötti asztalon.*
- Én egyszer a párolt édes káposztával faragtam rá. Hú... olyan szörnyű éjszakát sohasem szeretnék átélni! Huh! Kirázott a hideg.
* Remeg meg a nyomasztó emlékek súlyától.*
- Szereted az édesszégeket? Én imádom őket. Tele tudnám magamat enni velük. De az egészszégtelen és elhíznék. Akkor tényleg malacka alakom lenne és biztos röfögnék.
* Lassan kezd a tűz parázslani, noha Cotys tett rá fát. Pietti fáradtan sóhajt fel, mintha sohasem érne véget a konyhai munka kör. *
- Lassan el kellene tennünk magunkat holnapra. Érzem a szemeimen, hogy fáradt vagyok.
//Hamm vagy nem hamm?//
* Biztosra veszi, hogy nincs olyan röfögő rettenet, vércsirke ami Cotys gyomrán kifogna. Azért persze egy alapos hasrontás árnya ott lebeg a férfi felett. De bárki járhat pórul.*
- No ész egy szejpítő szőkeség megfeküdné a gyomrodat?
* Kérdezi megvetve könyökeit kettejük közötti asztalon.*
- Én egyszer a párolt édes káposztával faragtam rá. Hú... olyan szörnyű éjszakát sohasem szeretnék átélni! Huh! Kirázott a hideg.
* Remeg meg a nyomasztó emlékek súlyától.*
- Szereted az édesszégeket? Én imádom őket. Tele tudnám magamat enni velük. De az egészszégtelen és elhíznék. Akkor tényleg malacka alakom lenne és biztos röfögnék.
* Lassan kezd a tűz parázslani, noha Cotys tett rá fát. Pietti fáradtan sóhajt fel, mintha sohasem érne véget a konyhai munka kör. *
- Lassan el kellene tennünk magunkat holnapra. Érzem a szemeimen, hogy fáradt vagyok.
4363. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-07 01:13:25
Üzenet elküldve: 2016-04-07 01:13:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*A szegénynegyed után céltudatosan a barakk felé vette az irányt, s most, hogy idért, magállás nélkül lép be a csattogó kardok hangjától zajos épületbe. Ahogy korábban, ezúttal sincs nála semmi olyan, amit le kellene adnia, ami pedig van, azt nem fogja használni, de mégcsak elővenni sem sovány zsákja rejtekéből.
Gyorsan halad, mégsem tűnik úgy, mintha sietne, léptei hosszúak és légiesek, mint népének bármelyik tagjáé. Az embermagas bor halkan követi lépteinek ütemét, arca kifejezéstelen kőmaszk, egy ügyes kezű szobrászmester márványba álmodott remeke. Bár viselkedése arra enged következtetni, hogy a külvilágra nincs tekintettel, figyelme éber, lombzöld tekintete felméri a körülötte zajló eseményeket.
Nem gyakorolni jött, ezúttal nem, inkább csak olyan helyre vágyott, ahol kicsit is jól érezte magát azokon a napokon, melyeket a városban töltött. Az elmúlt időben sokat tanult, a városról is és a lakóiról is, és amit látott, nem töltötte el örömmel. Arthenior, ez a levegős városóriás, dámának akarja mutatni magát, pedig csak egy kivénhedt szajha, mely a gazdagnegyed pompájával akarja takargatni romlott mivoltát és a szegénynegyed beteg keléseit.
A gyakorlatozó városiak csapta zaj ellenére kiválaszt magának egy félreeső helyet és sarkaira ülve lecsendesíti elméjét. Rövid mantra csak, nem először teszi, ezúttal sem kell sokat várni, míg az anyagi világ szülte zörejek eltompulnak, mintha víz alá hajtotta volna a fejét, majd lassan megszűnnek.
Fizikai teste figyel, ösztönei éberek, de szelleme ledobva az anyag láncait magasra emelkedik.
Képzeletében egyre magasabbra emelkedik, átsuhan a barakk vörös cseréptetején és a beteges sárgán lüktető város fölé emelkedik. Kicsit elidőzik idefent, harmadik szeme körbetekint, de Arthenior ragyogása elvakítja belső látását. Feljebb emelkedik hát, a széltépte felhők fölé, hogy jobban láthasson. Nyugat felé, egy kanyargó folyón túl szokatlan békesség ragadja magával szellemét. Csendje hívogatja, békéje balzsam a mételyrágta város okozta sebeire lelkén. Hívja, szólítja, parancsol neki.
A barakk gyakorlótere mellett ülő fiatal vándorforma elf levélzöld szemei felpattannak, bár lábaiból kissé eltávozott az erő, azonnal felkel és összeszedi holmijait. Tudja már, hova kell mennie, merre kell indulnia. Kicsit szédül még, harmadik szeme még káprázik a tapasztaltaktól, de az embermagas vándorbotra támaszkodva elindul kifelé az épületből. A meditáció nyugalma után kissé émelyeg a város zajától, de léptei céltudatosan vezetik nyugat felé.*
Gyorsan halad, mégsem tűnik úgy, mintha sietne, léptei hosszúak és légiesek, mint népének bármelyik tagjáé. Az embermagas bor halkan követi lépteinek ütemét, arca kifejezéstelen kőmaszk, egy ügyes kezű szobrászmester márványba álmodott remeke. Bár viselkedése arra enged következtetni, hogy a külvilágra nincs tekintettel, figyelme éber, lombzöld tekintete felméri a körülötte zajló eseményeket.
Nem gyakorolni jött, ezúttal nem, inkább csak olyan helyre vágyott, ahol kicsit is jól érezte magát azokon a napokon, melyeket a városban töltött. Az elmúlt időben sokat tanult, a városról is és a lakóiról is, és amit látott, nem töltötte el örömmel. Arthenior, ez a levegős városóriás, dámának akarja mutatni magát, pedig csak egy kivénhedt szajha, mely a gazdagnegyed pompájával akarja takargatni romlott mivoltát és a szegénynegyed beteg keléseit.
A gyakorlatozó városiak csapta zaj ellenére kiválaszt magának egy félreeső helyet és sarkaira ülve lecsendesíti elméjét. Rövid mantra csak, nem először teszi, ezúttal sem kell sokat várni, míg az anyagi világ szülte zörejek eltompulnak, mintha víz alá hajtotta volna a fejét, majd lassan megszűnnek.
Fizikai teste figyel, ösztönei éberek, de szelleme ledobva az anyag láncait magasra emelkedik.
Képzeletében egyre magasabbra emelkedik, átsuhan a barakk vörös cseréptetején és a beteges sárgán lüktető város fölé emelkedik. Kicsit elidőzik idefent, harmadik szeme körbetekint, de Arthenior ragyogása elvakítja belső látását. Feljebb emelkedik hát, a széltépte felhők fölé, hogy jobban láthasson. Nyugat felé, egy kanyargó folyón túl szokatlan békesség ragadja magával szellemét. Csendje hívogatja, békéje balzsam a mételyrágta város okozta sebeire lelkén. Hívja, szólítja, parancsol neki.
A barakk gyakorlótere mellett ülő fiatal vándorforma elf levélzöld szemei felpattannak, bár lábaiból kissé eltávozott az erő, azonnal felkel és összeszedi holmijait. Tudja már, hova kell mennie, merre kell indulnia. Kicsit szédül még, harmadik szeme még káprázik a tapasztaltaktól, de az embermagas vándorbotra támaszkodva elindul kifelé az épületből. A meditáció nyugalma után kissé émelyeg a város zajától, de léptei céltudatosan vezetik nyugat felé.*
4362. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-06 21:36:10
Üzenet elküldve: 2016-04-06 21:36:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Trayäk//
*Már gyanús volna a férfi hízelgése, ha nem ejtette volna ki a varázsszót, amely Sylweran neve. Így bízik benne, hogy a mélységi valóban az elf barátja és nem valami hírhedt ellenség. Bár nem olyan volt a reakciója, mintha az volna.*
- Nem hinném. *válaszolja mosolyogva a lány.*- A saját életünket éljük. Néha eljön egy-két fiatal... ahogy én is eljöttem. De előbb vagy utóbb, mind hazatérnek. Családot alapítanak... és újabb fiatalokat adnak a falunak. *összegzi vidáman, de kissé egykedvűnek tűnő tekintettel. Látszik rajta, hogy ő nem éppen az a fajta nő, aki gyerekneveléssel akarja tölteni a hétköznapjait. Legalábbis nem mostanában.*
- Nocsak, mert szeretnek? *vigyorodik el eztán, a fogadóra szavazásra csak biccentve egyet.*
- Akkor nem is kellene az oldaladon lennem. A végén még elveszem a kedvüket. *fűzi tovább a szót, miközben lassan elhagyják a barakkot. A kijáratnál még átveszi holmijait... a rövid kardot az oldalára csatolja, csak, hogy a meglehetősen nagy íjat a hátára vegye a tegezzel.*
- A suhancok jó ötlet. *egyezik bele aztán a lány.*- Úgy tudom, Sylweran szereti ellátni őket minden jóval... ha itt van, biztosan hallottak róla. *mondja, s ha minden igaz, közben végre csak elhagyják a barakkot.
A többi pedig... ki tudja mi lesz még.*
*Már gyanús volna a férfi hízelgése, ha nem ejtette volna ki a varázsszót, amely Sylweran neve. Így bízik benne, hogy a mélységi valóban az elf barátja és nem valami hírhedt ellenség. Bár nem olyan volt a reakciója, mintha az volna.*
- Nem hinném. *válaszolja mosolyogva a lány.*- A saját életünket éljük. Néha eljön egy-két fiatal... ahogy én is eljöttem. De előbb vagy utóbb, mind hazatérnek. Családot alapítanak... és újabb fiatalokat adnak a falunak. *összegzi vidáman, de kissé egykedvűnek tűnő tekintettel. Látszik rajta, hogy ő nem éppen az a fajta nő, aki gyerekneveléssel akarja tölteni a hétköznapjait. Legalábbis nem mostanában.*
- Nocsak, mert szeretnek? *vigyorodik el eztán, a fogadóra szavazásra csak biccentve egyet.*
- Akkor nem is kellene az oldaladon lennem. A végén még elveszem a kedvüket. *fűzi tovább a szót, miközben lassan elhagyják a barakkot. A kijáratnál még átveszi holmijait... a rövid kardot az oldalára csatolja, csak, hogy a meglehetősen nagy íjat a hátára vegye a tegezzel.*
- A suhancok jó ötlet. *egyezik bele aztán a lány.*- Úgy tudom, Sylweran szereti ellátni őket minden jóval... ha itt van, biztosan hallottak róla. *mondja, s ha minden igaz, közben végre csak elhagyják a barakkot.
A többi pedig... ki tudja mi lesz még.*
4361. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-06 20:19:41
Üzenet elküldve: 2016-04-06 20:19:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zeruphine, Estrea és Ronan //
*Ha hallaná a férfi meg a nő gondolatait könnyen hozzá nem méltó hangos hahotázásban törne ki, vagy inkább a fejét fogná a félreértés miatt. Ha azért a két aranyért megszabadítanák az elf lánytól, Tam volna a legboldogabb. Persze nem vérdíjként szánná csupán azért fizetne, hogy levakarják róla. Tam tisztességes óriásnő, mint az óriások legtöbbje és szívesen megfizeti az okozott kárt (ha lehet azt egyáltalán kárnak nevezni), de azt nem szereti ha szórakoznak vele.
Zeruphine a segítségére siet, bár a nő nem éli meg igazi segítségnek a lányka kényeskedését. ~Bongyor Berta? Van ez a név is olyan jó, mint a többi...~ Az affektálva előadott beszéd hátralévő részét úgy hallgatja, hogy elfordul és még haragosabban néz, mint szokott. Hölgynek ritkán titulálják, már hosszú évek óta nem. Egyrészt, mert az óriásoknál nem megszokott dolog a nemeknek ilyen szintű emlegetése, másrészt pedig a hölgyek mind fiatal, finom kis nőcskék mint Zeruphine. Nem pedig korosabb asszonyok mint az óriásnő.
Végül sokkal érthetőbben elmagyarázza az elf mi volna a feladat. Tam tovább mustrálja a párt, vár, hogy mit szólnak az ajánlathoz. Estrea elhatárolódik attól hogy összemérjék erejüket, pedig ahogy Tam látta, egész ügyesen helytállt a férfival szemben. Az íjjal viszont nem bánik olyan jól a nő, és az egyébként sem olyan véres, barbár dolog ami a kicsi lányt boldoggá tenné.
Tam Ronan felé fordul, és kérdőn szegi fel fejét. ~Na és te, emberférfi?~*
*Ha hallaná a férfi meg a nő gondolatait könnyen hozzá nem méltó hangos hahotázásban törne ki, vagy inkább a fejét fogná a félreértés miatt. Ha azért a két aranyért megszabadítanák az elf lánytól, Tam volna a legboldogabb. Persze nem vérdíjként szánná csupán azért fizetne, hogy levakarják róla. Tam tisztességes óriásnő, mint az óriások legtöbbje és szívesen megfizeti az okozott kárt (ha lehet azt egyáltalán kárnak nevezni), de azt nem szereti ha szórakoznak vele.
Zeruphine a segítségére siet, bár a nő nem éli meg igazi segítségnek a lányka kényeskedését. ~Bongyor Berta? Van ez a név is olyan jó, mint a többi...~ Az affektálva előadott beszéd hátralévő részét úgy hallgatja, hogy elfordul és még haragosabban néz, mint szokott. Hölgynek ritkán titulálják, már hosszú évek óta nem. Egyrészt, mert az óriásoknál nem megszokott dolog a nemeknek ilyen szintű emlegetése, másrészt pedig a hölgyek mind fiatal, finom kis nőcskék mint Zeruphine. Nem pedig korosabb asszonyok mint az óriásnő.
Végül sokkal érthetőbben elmagyarázza az elf mi volna a feladat. Tam tovább mustrálja a párt, vár, hogy mit szólnak az ajánlathoz. Estrea elhatárolódik attól hogy összemérjék erejüket, pedig ahogy Tam látta, egész ügyesen helytállt a férfival szemben. Az íjjal viszont nem bánik olyan jól a nő, és az egyébként sem olyan véres, barbár dolog ami a kicsi lányt boldoggá tenné.
Tam Ronan felé fordul, és kérdőn szegi fel fejét. ~Na és te, emberférfi?~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361