//üdvözölnek a halálba menők//
*Mivel Alyo csak és kizárólag epét ad ki magából, meg a szokásos, kötelező répadarabokat így nem kell attól tartani, hogy iszamóssá válik a folyosó kövezete. Az idő nagy részében öklendezik, úgy van vele ugyanis, hogy ha már belekezdett, akkor egyszerre megszabadulna mindentől, ami távozni akar. A bökkenő az, hogy semmi nem akar távozni, éppen csak annyi amennyi elkapta a nő csizmáját, meg amennyi elrontotta az ő szája ízét. Alapvetően kulturáltan szokta az ilyesmit intézni lavórba, vagy vödörbe, de annyira hirtelen kapta el ez az egész, hogy értelemszerűen nem állt neki köpőcsészét keresni. Hamar világossá válik, hogy nincs mit kihányjon, csak valami nyálat próbál kiköpködni, ami roppant vonzó és nőies módon abban nyilvánul meg, hogy hosszú nyálcsepp nyúlik a szájától majd a földig. Eddigre már csak fél kezével fogja össze a haját, a másikkal a saját térdén támaszkodik, sérült lába veszettül remeg, hiszen most kénytelen ráhelyezni a teljes súlyát. Köhög, hörög, öklendezik, ennek megfelelően pedig szó szerint összefolyik a taknya, meg a nyála, egyszóval cseppet sem szép látvány, az erőlködéstől a szemei is könnybe lábadnak. Fejét mindenesetre oldalra fordítja a nő felé.*
- Podzs.
*Akarná mondani, hogy "bocs", de csak ez sikerül. Ő tényleg sajnálja, egyrészt hogy amaz tanúja (volt) ennek, illetve a csizmáját ért gyalázatot is. Sajnálja azt is, hogy a kulacsa a nyeregtáskájában maradt, pedig nagyon jól esne, ha ki tudná öblíteni a száját, illetve meg tudná mosni az arcát. Ha nem lenne ilyen ramatyul, akkor lehet, hogy feltűnne neki, hogy a másik nő sem csattan ki az egészségtől, de mivel éppen a saját nyomorával van elfoglalva, így természetesen nem veszi ezt észre. Laor amúgy is átkarolja a vállát, így neki tud dőlni a férfinek fél vállával. A nő segítségét egyelőre néma fejrázással utasítja el, de leginkább csak azért mert konkrétan nem mer sem felegyenesedni, sem pedig elindulni. Előbbit azért nem, mert most mintha egészen stabil lenne az előbb még forgó világ, meg a görcs is fogja még, az utóbbit azért nem, mert fél, hogy a végén tényleg összehányja az egész kócerájt. Legalább a görcse enyhült valamelyest, annyira azonban nem, hogy hagyja felegyenesedni. A szóváltás a feje fölött zajlik, és két öklendezés között Aoneerre néz, aki most már úgy érzi, hogy segítenie kell neki. A haragvó tekintetből Laornak is jut. Miért, ugyan miért kell ezeknek feszt pofázni?!*
- Legalább néha fogd már be!
*morogja, nehéz megmondani, hogy melyik férfinek is, majd egy újabb köpés után hozzáteszi:*
- Kérlek!
*Ezen a ponton valószínűleg kisebb huzakodás alakul ki Aoneer és Alyo között, ugyanis a lány nem nagyon akarja elfogadni a segítséget, és legalább háromszor próbálja elhúzni a karját, végül persze Aoneer "győz", Alyo azonban továbbra is haját hátrafogva, előre hajolva áll, remegő lábbal, Laornak támaszkodva. Újra Aoneer felé fordítja a fejét. *
- A te hasad nem fáj?
*Ha nem, akkor mégsem a reggeli tojás a ludas, hanem éppen most perforál Alyo vakbele, és hamarosan beledöglik némi lázas vergődés után. Mondjuk egyelőre teljesen normális a testhőmérséklete, csak éppen tökéletesen leizzadt, de mindenki leizzad aki meglepetésszerűen kihányja a belét. Moccanni képtelen, pedig már két oldalról is támasztják.*
- Itt mindig ilyen büdös van?
*határozottan bántja az orrát valami, és nem a hányásszag, bár az sem kellemes.*