Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 261 (5201. - 5220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5220. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-02 19:15:18
Üzenet elküldve: 2016-09-02 19:15:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Megfogyva bár, de törve nem//
*Bő félórányit várat magára mire ismét megjelenik. Szemével rögtön kíséretét kezdi keresni, de hamar lekorholja magát emiatt gondolatban.*
~ Nem az én kíséretem, szedd már össze magad! ~
*Nehéz nem a ház fejeként gondolnia magára amikor ő intéz minden fontos intézni valót. A következőre megpróbálja majd már Meropeát is rávenni. Önmagának is, a lánynak is, és a város fontosabb személyeinek is jót tenne ha látnák és megismernék az Úrnőt közelebbről. Gradakot és Gwadort egyáltalán nem nehéz kiszúrni, persze Meropea is kivilágít a többi népek közül, csak hát ő apróbb, jobban elrejtik a barakkba betérők és kifelé igyekvők. Határozott léptekkel meg is indul a kapu környékén ácsingózó csapat felé.*
- Elnézést hogy megvárattalak Úrnőm.
*Nem szól hogy mehetnek, nem az ő tisztje eldönteni, majd Meropea megmondja hogy mit tegyenek vagy mit ne.*
*Bő félórányit várat magára mire ismét megjelenik. Szemével rögtön kíséretét kezdi keresni, de hamar lekorholja magát emiatt gondolatban.*
~ Nem az én kíséretem, szedd már össze magad! ~
*Nehéz nem a ház fejeként gondolnia magára amikor ő intéz minden fontos intézni valót. A következőre megpróbálja majd már Meropeát is rávenni. Önmagának is, a lánynak is, és a város fontosabb személyeinek is jót tenne ha látnák és megismernék az Úrnőt közelebbről. Gradakot és Gwadort egyáltalán nem nehéz kiszúrni, persze Meropea is kivilágít a többi népek közül, csak hát ő apróbb, jobban elrejtik a barakkba betérők és kifelé igyekvők. Határozott léptekkel meg is indul a kapu környékén ácsingózó csapat felé.*
- Elnézést hogy megvárattalak Úrnőm.
*Nem szól hogy mehetnek, nem az ő tisztje eldönteni, majd Meropea megmondja hogy mit tegyenek vagy mit ne.*
5219. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-02 13:29:59
Üzenet elküldve: 2016-09-02 13:29:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kiválasztott//
*Legalább nem valami karót nyelt hadnagyot fogott ki, aki hatalom mániás és beképzelt, na meg valószínű olyat ír le, amit ki se mond a fiatal lány. Egy pillanatra még valami kisebb érzelem kimutatásnak is a szemtanúja lehet.*
-Igen. *Le se tagadhatná a kölyök, hogy kíváncsi természet, ami gyakran bajba sodorja őt.*
-A lényeg, hogy tudja hol talál. *Vonja meg a vállát, volt már cellában meg rosszabb helyen is, szóval nem fél és nem ellenkezik senkivel, miközben a fogdájába vezetik.*
-A legjobb kivételezetteknek járó fogdát kapom? *Kérdez hátra a válla felett és ki is fekszik az ágyra a karjait keresztbe vetve a feje mögött. Biztos idő amíg ideér valaki érte és tisztázzák a dolgokat. Nincs mit tennie, csak türelmesen várni és jó kislánynak lenni addig is.*
*Legalább nem valami karót nyelt hadnagyot fogott ki, aki hatalom mániás és beképzelt, na meg valószínű olyat ír le, amit ki se mond a fiatal lány. Egy pillanatra még valami kisebb érzelem kimutatásnak is a szemtanúja lehet.*
-Igen. *Le se tagadhatná a kölyök, hogy kíváncsi természet, ami gyakran bajba sodorja őt.*
-A lényeg, hogy tudja hol talál. *Vonja meg a vállát, volt már cellában meg rosszabb helyen is, szóval nem fél és nem ellenkezik senkivel, miközben a fogdájába vezetik.*
-A legjobb kivételezetteknek járó fogdát kapom? *Kérdez hátra a válla felett és ki is fekszik az ágyra a karjait keresztbe vetve a feje mögött. Biztos idő amíg ideér valaki érte és tisztázzák a dolgokat. Nincs mit tennie, csak türelmesen várni és jó kislánynak lenni addig is.*
5218. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 23:51:00
Üzenet elküldve: 2016-09-01 23:51:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megfogyva bár, de törve nem//
*Egy kellemes mosollyal fogadja, a lovagkeresztezési szertartást, de azért egy hangyányit bosszantja a dolog. Ő is küzdeni akart volna az oldalán. Mind a bizonyára bátor harcosén, s mind Meropea nevéért, és húgának tett tiszteletéért. S egyúttal ígéretéért amit annak a kislánynak, az anyukájának tett, aki most gyermeki mosollyal fordul felé. Ez valami hasonlót vált ki a vidám férfi arcán is. Leguggol, és úgy tesz mintha valami nagy titkot akarna mondani. Diszkréten int miközben körbenéz, de látszik rajta, hogy játszik. Ha a kislány közelebb jön, akkor egész a fülébe súgja a titkot.*
-Tudod, én a kismacska hű sólyma vagyok, aki magasból lesi az egereket, hogy a kismacska könnyebben elkaphassa azt.
*Mondja, és rákacsint a lányra, és felkacag.*
-Hiszen te már felnőttél ezekhez a mesékhez.
*Mondja, és megnézi úrnőjének csinos kis ruházatát.*
-Kész nő vagy. Úrnő.
*Mondja egy büszke mosollyal az arcán.*
-Hát menj és tedd a dolgod, és én is az enyém, ami az, hogy vigyázok az én kismacskámra.
*Még egy kacsintás.*
-És az fegyver nélkül, nem megy. Nem de bár?
*És kedves mosollyal nézi, hogy visszatérjen szeretett húga, a katonái közé.*
*Egy kellemes mosollyal fogadja, a lovagkeresztezési szertartást, de azért egy hangyányit bosszantja a dolog. Ő is küzdeni akart volna az oldalán. Mind a bizonyára bátor harcosén, s mind Meropea nevéért, és húgának tett tiszteletéért. S egyúttal ígéretéért amit annak a kislánynak, az anyukájának tett, aki most gyermeki mosollyal fordul felé. Ez valami hasonlót vált ki a vidám férfi arcán is. Leguggol, és úgy tesz mintha valami nagy titkot akarna mondani. Diszkréten int miközben körbenéz, de látszik rajta, hogy játszik. Ha a kislány közelebb jön, akkor egész a fülébe súgja a titkot.*
-Tudod, én a kismacska hű sólyma vagyok, aki magasból lesi az egereket, hogy a kismacska könnyebben elkaphassa azt.
*Mondja, és rákacsint a lányra, és felkacag.*
-Hiszen te már felnőttél ezekhez a mesékhez.
*Mondja, és megnézi úrnőjének csinos kis ruházatát.*
-Kész nő vagy. Úrnő.
*Mondja egy büszke mosollyal az arcán.*
-Hát menj és tedd a dolgod, és én is az enyém, ami az, hogy vigyázok az én kismacskámra.
*Még egy kacsintás.*
-És az fegyver nélkül, nem megy. Nem de bár?
*És kedves mosollyal nézi, hogy visszatérjen szeretett húga, a katonái közé.*
5217. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 22:30:14
Üzenet elküldve: 2016-09-01 22:30:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Bato//
* Nyilván, de mégis olyan hihetetlenül hangzik, hogy egy annyira jártas ember hibázzon. Olyan, mintha a főszereplő lovag harcban alulmaradna. Syss számára teljességgel elképzelhetetlen. *
- Meg, amikor látjuk.
* Ölti ki nyelvét is, majd a Syss-féle földön fetrengő féktelen kacarászás következik, ami valójában annyit takar, hogy kicsit lejjebb csúszik, és hangosabban nevet.
Elrontani a varázslatok elrontásának leplezésére varázsolt mágiát... Újfent megbizonyosodhatott, hogy a szerzetes mindig képes egy lapáttal rádobni bármire. *
- Rendben.
* Egyezik bele a kísérletbe.
Fülig pirul, vagy ha lehet, még annál is tovább. Hogy nem vette észre a Bato szavai mögött bujkáló komolytalanságot? Most biztosan furának gondolja őt a szerzetes. *
- Oh, oké.
* Lassan elkezdi visszapakolni a saláta maradványait - a cipótól örök búcsút vettek az utolsó falatok elfogyasztásával. Ekkor gondolkodik el... *
- Bato, szerintem kéne venni egy másik salátát, hátha Maereh valamit tudna vele kezdeni. Na meg cipót.
* Hiszen az is elfogyott, felélték. Ezért hát a szerzetes (Bato Luo'Su) kezébe nyom egy kisebb szütyőnyi aranyat, 313 érme,
hogy egészen pontosak legyünk. Persze, ez nem hogy bőven elég, rengeteg arany, de talán meglát valami mást is, amit megkívánna, akkor legyen rá elegendő pénze. *
- Megtennéd nekem, hogy elszaladsz értük? Te gyorsabb vagy.
* Esdeklőn pislog a kopaszra. Tudja, hogy nem illik ilyet kérnie másoktól, vagyis... miért ne illene? Őt is el szokták szalajtani bevásárolni, de... de mégis, visszafele nem vár el ő semmit, hiszen szívesen megteszi. A kéréstől egészen kellemetlenül érzi magát, és csak reméli, hogy nem ül ki arcára. Meg, hogy a szerzetes rábólint a kis bevásárlásra. *
* Nyilván, de mégis olyan hihetetlenül hangzik, hogy egy annyira jártas ember hibázzon. Olyan, mintha a főszereplő lovag harcban alulmaradna. Syss számára teljességgel elképzelhetetlen. *
- Meg, amikor látjuk.
* Ölti ki nyelvét is, majd a Syss-féle földön fetrengő féktelen kacarászás következik, ami valójában annyit takar, hogy kicsit lejjebb csúszik, és hangosabban nevet.
Elrontani a varázslatok elrontásának leplezésére varázsolt mágiát... Újfent megbizonyosodhatott, hogy a szerzetes mindig képes egy lapáttal rádobni bármire. *
- Rendben.
* Egyezik bele a kísérletbe.
Fülig pirul, vagy ha lehet, még annál is tovább. Hogy nem vette észre a Bato szavai mögött bujkáló komolytalanságot? Most biztosan furának gondolja őt a szerzetes. *
- Oh, oké.
* Lassan elkezdi visszapakolni a saláta maradványait - a cipótól örök búcsút vettek az utolsó falatok elfogyasztásával. Ekkor gondolkodik el... *
- Bato, szerintem kéne venni egy másik salátát, hátha Maereh valamit tudna vele kezdeni. Na meg cipót.
* Hiszen az is elfogyott, felélték. Ezért hát a szerzetes (Bato Luo'Su) kezébe nyom egy kisebb szütyőnyi aranyat, 313 érme,
hogy egészen pontosak legyünk. Persze, ez nem hogy bőven elég, rengeteg arany, de talán meglát valami mást is, amit megkívánna, akkor legyen rá elegendő pénze. * - Megtennéd nekem, hogy elszaladsz értük? Te gyorsabb vagy.
* Esdeklőn pislog a kopaszra. Tudja, hogy nem illik ilyet kérnie másoktól, vagyis... miért ne illene? Őt is el szokták szalajtani bevásárolni, de... de mégis, visszafele nem vár el ő semmit, hiszen szívesen megteszi. A kéréstől egészen kellemetlenül érzi magát, és csak reméli, hogy nem ül ki arcára. Meg, hogy a szerzetes rábólint a kis bevásárlásra. *
5216. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 21:56:21
Üzenet elküldve: 2016-09-01 21:56:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Teljes bizonyossággal mondta amit mondott, nem csak biztatásképpen. A tény megmásíthatatlan: aki bármivel próbálkozik, az előbb-utóbb hibázni fog. Igaz ez a legnagyobb varázslókra is.*
-Én biztos vagyok benne. Csak amikor fontos, akkor biztos jobban koncentrál.
*A lány viccelődését halkan kuncog az orra alatt, és maga is hozzáteszi a komolytalanságát.*
-Vajon van olyan varázslat, ami elfedi a sikertelen próbálkozásokat?
*Tudja nagyon jól, hogy nincs, de mókás a gondolat.*
-És mi történik, ha az nem sikerül?
*A kérdése váratlanul éri. Sosem próbálta, és fogalma sincs.*
-Kettőt és könnyebbet. Talán hazafelémenet török egy ágat valamelyik fáról, és kipróbáljuk.
*A kis félreérthető közjáték nem egsézen úgy sül el, ahogy azt tervezte, minimum egy finom kacagásra számított, de Syss inkább csak menekülési szándékának hiányáról számol be.*
-Csak viccelek ám. Viszont most már szerintem ideje haza mennünk. Maereh is biztosan végzett már az ebéddel, meg szeretnék egy kicsit lepihenni.
*Teljes bizonyossággal mondta amit mondott, nem csak biztatásképpen. A tény megmásíthatatlan: aki bármivel próbálkozik, az előbb-utóbb hibázni fog. Igaz ez a legnagyobb varázslókra is.*
-Én biztos vagyok benne. Csak amikor fontos, akkor biztos jobban koncentrál.
*A lány viccelődését halkan kuncog az orra alatt, és maga is hozzáteszi a komolytalanságát.*
-Vajon van olyan varázslat, ami elfedi a sikertelen próbálkozásokat?
*Tudja nagyon jól, hogy nincs, de mókás a gondolat.*
-És mi történik, ha az nem sikerül?
*A kérdése váratlanul éri. Sosem próbálta, és fogalma sincs.*
-Kettőt és könnyebbet. Talán hazafelémenet török egy ágat valamelyik fáról, és kipróbáljuk.
*A kis félreérthető közjáték nem egsézen úgy sül el, ahogy azt tervezte, minimum egy finom kacagásra számított, de Syss inkább csak menekülési szándékának hiányáról számol be.*
-Csak viccelek ám. Viszont most már szerintem ideje haza mennünk. Maereh is biztosan végzett már az ebéddel, meg szeretnék egy kicsit lepihenni.
5215. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 20:16:49
Üzenet elküldve: 2016-09-01 20:16:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A kiválasztott//
*A hadnagy most először mutat egy olyan érzelmi reakciót, ami bizonyítja, hogy nem egy kődarab. A lány indokára egy félmosoly ül ki az ajkára, de gyorsan el is hessegeti, illetve csak belenyomja a szájába a pipáját.*
-Ezt hívják kíváncsiságnak!
*A mellette álló őr megtorpan egy kicsit a levéllel a kezében, amint hallja Malrion szavait. A pillanatnyi zavart egy pár másodperces hallgatás után a hadnagy oldja fel.*
-Őrmester, úgy illik, hogy írásos értesítést is kapjon a család. Ha út közben szembetalálkozik egy Dwirinthalennel, adja oda neki! Most pedig menjen, és csinálja, amit mondtam!
*A katona vigyázzba vágja magát, majd bólint egyet és elhagyja a helységet.*
-Akkor bizonyára hamar itt lesz kiskegyedért.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel, majd a katonára pillant.*
-Vezesse a kisasszonyt a fogdába, és vigyázzon rá! Ha megjönnek a rokonjai, majd kísérje be ismét hozzám.
*A katona a parancsnak engedelmeskedve megfogja Malrion karját, majd megindul az ajtó felé. Nem erőszakos a lánnyal most sem, és ha nem ütközik ellenállásba, akkor ez így is marad.
A fogda egyébként, ahová kíséri, nem túlzottan rossz hely. Van ott minden, amire szükség lehet, csak épp szabadság nincs.
Van bent egy egészen kényelmes ágy, egy vödör árnyékszék gyanánt, és könyvek is. Talán a nemeseknek fenntartott helyen járhat Malrion, vagy általában is idezárnak minden eltévelyedett kalandort?
Ha eljutnak addig, és nem próbál megszökni a lány, akkor ide vezeti be a katona, majd behúzza az ajtót, Malrion pedig egyedül marad egy kicsit, de az előjelek alapján nem biztos, hogy sokáig.*
*A hadnagy most először mutat egy olyan érzelmi reakciót, ami bizonyítja, hogy nem egy kődarab. A lány indokára egy félmosoly ül ki az ajkára, de gyorsan el is hessegeti, illetve csak belenyomja a szájába a pipáját.*
-Ezt hívják kíváncsiságnak!
*A mellette álló őr megtorpan egy kicsit a levéllel a kezében, amint hallja Malrion szavait. A pillanatnyi zavart egy pár másodperces hallgatás után a hadnagy oldja fel.*
-Őrmester, úgy illik, hogy írásos értesítést is kapjon a család. Ha út közben szembetalálkozik egy Dwirinthalennel, adja oda neki! Most pedig menjen, és csinálja, amit mondtam!
*A katona vigyázzba vágja magát, majd bólint egyet és elhagyja a helységet.*
-Akkor bizonyára hamar itt lesz kiskegyedért.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel, majd a katonára pillant.*
-Vezesse a kisasszonyt a fogdába, és vigyázzon rá! Ha megjönnek a rokonjai, majd kísérje be ismét hozzám.
*A katona a parancsnak engedelmeskedve megfogja Malrion karját, majd megindul az ajtó felé. Nem erőszakos a lánnyal most sem, és ha nem ütközik ellenállásba, akkor ez így is marad.
A fogda egyébként, ahová kíséri, nem túlzottan rossz hely. Van ott minden, amire szükség lehet, csak épp szabadság nincs.
Van bent egy egészen kényelmes ágy, egy vödör árnyékszék gyanánt, és könyvek is. Talán a nemeseknek fenntartott helyen járhat Malrion, vagy általában is idezárnak minden eltévelyedett kalandort?
Ha eljutnak addig, és nem próbál megszökni a lány, akkor ide vezeti be a katona, majd behúzza az ajtót, Malrion pedig egyedül marad egy kicsit, de az előjelek alapján nem biztos, hogy sokáig.*
5214. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 19:42:52
Üzenet elküldve: 2016-09-01 19:42:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Bato//
* Nem hogy az emberek között is sok nagy hatalmú mágus van, hanem szinte minden hatalmas varázsló ember. Persze, elfek sem elhanyagolhatók, a legtöbb fajnak vannak varázshasználó képviselői, de azok, akiket a tündér ismer, kilencvenöt százalékban emberek. Batonak is pont ugyanannyi esélye van beírni magát a történelemkönyvekbe, mint azoknak, sőt, talán még sokkal nagyobb is.
A válaszra csak bólint egyet, ugyan kicsit különösnek tartja. Legalábbis ezt a fajta választ, amelyben mindig ott rejtezik a bizonytalanság, még nem igazán hallotta a szerzetes szájából.
Igen, egyértelműen jobb, ha nem visz magával egy koloncot. Még ha jobb varázsló lenne, de nem, egyelőre még nem túl hasznos egy harcban. Egyelőre. Aztán hogy alakul a jövő, azt senki nem tudja még. Kivéve a jósokat, ők többé-kevésbé tudják. *
- Áh, nem hinném.
* Neveti el magát. Ennek sikerül kizökkentenie a gondolataiból. *
- Vagy csak nagyon jól leplezi.
* Folytatja saját magát szórakoztatva. Meg talán Bato is viccesnek találja. Tényleg, vajon látta már akárki is elrontani egy varázslatot? Nem túl sűrűn eshet meg a nagymesterekkel... sőt, talán soha. *
- Hmm?
* Nem érti a hirtelen óva intést. Persze, a mágia veszélyes, ezzel tisztában van, de már nem most tudta meg. Meg hát eddig nem történt baj, miért ezután történne? Ráadásul egy relatíve biztonságos ágat választott, nem egy Nap- vagy tűzmágiát. *
- Az... az az elhalt növényekkel is működik?
* Kérdi kíváncsian. Ha igen, akkor minden növényt meg lehetne menteni az elszáradástól! Már amelyikkel éppen foglalkoznak, óvják, és mégis elhalálozik.
Bato szavaira kirázza hátát a hideg. Ez nagyon... nagyon félreérthető, és eleinte csak habogni tud, utána szólal csak meg, alig hallhatón. *
- Ne-nem is akarok.
* Még egy mosolyt is magára erőltet, hogy hihetőbbek legyenek szavai, melyeket a szerzetes vagy meghall, vagy nem. *
* Nem hogy az emberek között is sok nagy hatalmú mágus van, hanem szinte minden hatalmas varázsló ember. Persze, elfek sem elhanyagolhatók, a legtöbb fajnak vannak varázshasználó képviselői, de azok, akiket a tündér ismer, kilencvenöt százalékban emberek. Batonak is pont ugyanannyi esélye van beírni magát a történelemkönyvekbe, mint azoknak, sőt, talán még sokkal nagyobb is.
A válaszra csak bólint egyet, ugyan kicsit különösnek tartja. Legalábbis ezt a fajta választ, amelyben mindig ott rejtezik a bizonytalanság, még nem igazán hallotta a szerzetes szájából.
Igen, egyértelműen jobb, ha nem visz magával egy koloncot. Még ha jobb varázsló lenne, de nem, egyelőre még nem túl hasznos egy harcban. Egyelőre. Aztán hogy alakul a jövő, azt senki nem tudja még. Kivéve a jósokat, ők többé-kevésbé tudják. *
- Áh, nem hinném.
* Neveti el magát. Ennek sikerül kizökkentenie a gondolataiból. *
- Vagy csak nagyon jól leplezi.
* Folytatja saját magát szórakoztatva. Meg talán Bato is viccesnek találja. Tényleg, vajon látta már akárki is elrontani egy varázslatot? Nem túl sűrűn eshet meg a nagymesterekkel... sőt, talán soha. *
- Hmm?
* Nem érti a hirtelen óva intést. Persze, a mágia veszélyes, ezzel tisztában van, de már nem most tudta meg. Meg hát eddig nem történt baj, miért ezután történne? Ráadásul egy relatíve biztonságos ágat választott, nem egy Nap- vagy tűzmágiát. *
- Az... az az elhalt növényekkel is működik?
* Kérdi kíváncsian. Ha igen, akkor minden növényt meg lehetne menteni az elszáradástól! Már amelyikkel éppen foglalkoznak, óvják, és mégis elhalálozik.
Bato szavaira kirázza hátát a hideg. Ez nagyon... nagyon félreérthető, és eleinte csak habogni tud, utána szólal csak meg, alig hallhatón. *
- Ne-nem is akarok.
* Még egy mosolyt is magára erőltet, hogy hihetőbbek legyenek szavai, melyeket a szerzetes vagy meghall, vagy nem. *
5213. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 17:44:11
Üzenet elküldve: 2016-09-01 17:44:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Bato nem igazán érti, hogy a tündérnek honnan támadt ez a gondolata, de ez a kijelentés Arthenior lakosságának java kapcsán is pont ugyan ilyen igaz lenne, mint Syssre. A hosszúéletűekhez képest kurta élete még így is elég hosszú ahhoz, hogy alaposan elmélyedjen a mágia világában; nem egy nagy hatalmú mágus van az emberek között.*
-Hát nem tudom, majd megnézzük.
*Feleli a könyvtár kapcsán lezárásként. A következő kérdésre viszont kicsit vonakodva válaszol, hisz jelen körülmények közt még maga sem tudja, hogy a napokban, hatokban hol lesz. Ha tényleg elviszik őt délre a holtak ellen, akkor sokáig oda lesz. Meg ez a próba is ki tudja meddig tart majd, lehet, hogy napokig ott ragadnak majd, de az is lehet, hogy reggelre már mindenki mehet ki merre lát.*
-Nem ígérek semmit.
*Böki ki végül.*
-Még nem tudom, hogy holnap mik a terveim, de ha akad egy szabad órám, biztosan elmegyünk.
*Minden kétséget kizáróan zavaró tényező lenne a kis védtelen tündér egy esetleges harchelyzetben, pont elég, hogy Soynarára figyelni kell, na meg a másik kettőre is, de azért ők úgy tűnik feltalálják magukat. Elgondolkodik Bato azon is, hogy mi lenne, ha Soynara helyett Syss lenne a csapat tagja, és hogy mennyivel magabiztosabban vágna neki a küldetésnek. Persze ehhez Wojestnek őt kellett volna kiválasztania, és tudni való, hogy sajnos a hasadt lelkű lány nem teljes egészében tiszta és jószándékú. Talán ez önmagában is kizáró tényező.*
-Semmi baj, biztosan Eralil is hibázik néha.
*Biztatja a szintén kudarcot valló lányt. Ez úgy tűnik már csak egy ilyen délután. A mágiaág leírása ismerősen cseng, sokat olvasott már róla, de tündérszájból mégis új, és az elmekontroll kifejezetten megborzongatja Batot, ismerve Syss történetét.*
-Az nagyon veszélyes.
*Vágja rá, hangsúlyán érződik, hogy óva inti a lányt tőle, de valójában inkább a világot akarná óvni egy olyan démontól, aki szabadon irányíthat másokat az akaratával.*
-Friss hajtást fakasztani a salátalevélre. Föld mágia.
*Mosolyog, immáron ködös gondolatait elhessegetvén.*
-A föld ág is főleg védekezésre alkalmas. Meg sok hasznos apróság is van. Meg olyanok, amik mások szabad mozgását gátolják.
*Megfogan a fejében egy gondolat, amit akárhogy is próbál, nem tud megtartani magának. Mosolyra húzódik a szája, és lassan legördül a nyelvéről a viccnek szánt megjegyzés.*
-Szóval ha nagy mágus leszek, nem tudsz majd elmenekülni előlem.
*Bato nem igazán érti, hogy a tündérnek honnan támadt ez a gondolata, de ez a kijelentés Arthenior lakosságának java kapcsán is pont ugyan ilyen igaz lenne, mint Syssre. A hosszúéletűekhez képest kurta élete még így is elég hosszú ahhoz, hogy alaposan elmélyedjen a mágia világában; nem egy nagy hatalmú mágus van az emberek között.*
-Hát nem tudom, majd megnézzük.
*Feleli a könyvtár kapcsán lezárásként. A következő kérdésre viszont kicsit vonakodva válaszol, hisz jelen körülmények közt még maga sem tudja, hogy a napokban, hatokban hol lesz. Ha tényleg elviszik őt délre a holtak ellen, akkor sokáig oda lesz. Meg ez a próba is ki tudja meddig tart majd, lehet, hogy napokig ott ragadnak majd, de az is lehet, hogy reggelre már mindenki mehet ki merre lát.*
-Nem ígérek semmit.
*Böki ki végül.*
-Még nem tudom, hogy holnap mik a terveim, de ha akad egy szabad órám, biztosan elmegyünk.
*Minden kétséget kizáróan zavaró tényező lenne a kis védtelen tündér egy esetleges harchelyzetben, pont elég, hogy Soynarára figyelni kell, na meg a másik kettőre is, de azért ők úgy tűnik feltalálják magukat. Elgondolkodik Bato azon is, hogy mi lenne, ha Soynara helyett Syss lenne a csapat tagja, és hogy mennyivel magabiztosabban vágna neki a küldetésnek. Persze ehhez Wojestnek őt kellett volna kiválasztania, és tudni való, hogy sajnos a hasadt lelkű lány nem teljes egészében tiszta és jószándékú. Talán ez önmagában is kizáró tényező.*
-Semmi baj, biztosan Eralil is hibázik néha.
*Biztatja a szintén kudarcot valló lányt. Ez úgy tűnik már csak egy ilyen délután. A mágiaág leírása ismerősen cseng, sokat olvasott már róla, de tündérszájból mégis új, és az elmekontroll kifejezetten megborzongatja Batot, ismerve Syss történetét.*
-Az nagyon veszélyes.
*Vágja rá, hangsúlyán érződik, hogy óva inti a lányt tőle, de valójában inkább a világot akarná óvni egy olyan démontól, aki szabadon irányíthat másokat az akaratával.*
-Friss hajtást fakasztani a salátalevélre. Föld mágia.
*Mosolyog, immáron ködös gondolatait elhessegetvén.*
-A föld ág is főleg védekezésre alkalmas. Meg sok hasznos apróság is van. Meg olyanok, amik mások szabad mozgását gátolják.
*Megfogan a fejében egy gondolat, amit akárhogy is próbál, nem tud megtartani magának. Mosolyra húzódik a szája, és lassan legördül a nyelvéről a viccnek szánt megjegyzés.*
-Szóval ha nagy mágus leszek, nem tudsz majd elmenekülni előlem.
5212. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 17:12:23
Üzenet elküldve: 2016-09-01 17:12:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Bato//
* Talán jobb is, ha tudná, hogy elméje fává változtatta, lehet, hogy elgondolkodna a lány épeszűségén. *
- Tudod... te sokkal türelmesebb vagy, mint én.
* Mosolyog Batora, egyértelműsítve, hogy vele ellentétben a lánynak az a néhány hatnyi idő is túlságosan sok. Pont néhány hatnyi idővel több, mint aminek szerinte lennie kéne.
Azzal egyetérthetnének, hogy a Rend nem nagyon erősíti a csapatmunkát, a csoportos tanulást, sokkal inkább az egyénekre koncentrál, de ki tudja, talán így jobb is. Hiszen minden csoport együtt szeretne csinálni szinte mindent, és a legtöbb helyen így megy ez, ezért is tűnik eleinte különösnek a Rend felfogása, de mi van akkor, ha tényleg tud valamit ez az Eralil Namos? *
- Remélem, hogy be szabad menni...
* Húzza el a száját. Ki tudja, mi történt ott akkor? És hogy meddig lesz ez az állapot fenntartva?
~ Megtehetik vajon, hogy bezárják a könyvtárat? ~
A kérdést hangosan szerette volna feltenni, de tudja, hogy a szerzetes is csak találgatni tud, ezért megelégszik azzal, hogy gondolatban elraktározza későbbre. *
- Holnap eljössz velem oda?
* Pillant fel kérdőn a szerzetesre. Fogalma sincs annak világmegmentő küldetéséről, ezért nem is számít nemleges válaszra.
Bár talán nem is lenne olyan rossz ötlet magával rángatnia a lányt, hiszen éppen most mutatta be varázstudományának limitét. Na, nem mintha Syssnek sikerült volna, de biztos lehet benne, hogy többre képes, mint a szerzetes. Annyi lenne a hátulütője, hogy rá is vigyáznia kéne közben, ami el kell ismerni, hatalmas hátrahúzás. Ha esetleg az időt nem evésre, hanem edzésre, gyakorlásra fecsérelték volna... Nem, még akkor sem túl valószínű, hogy akármennyi pluszt is jelentene a tündérnek. Esetleg a gonoszabbik oldalával kéne Ako Pasznak lepaktálnia. *
- I... igen.
* Feleli, miközben értetlenül mered kezeire.
~ Rosszul mondtam volna? De hát annyit gyakoroltam már... ~
Homlok- és szemöldök-ráncolva pillant körbe. *
- Izé... a holdmágus többnyire védő varázslatokkal operál. Van benne elmekontroll is, meg az az ellen való védekezés is.
* És hogy mitől védett volna a varázslata? *
- Egy köpenynek kellett volna megjelennie rajtam, ami véd a hidegtől, de nem sikerült.
* Értetlenségében egy levelet gyömöszöl a szájába. *
- És te mit szerettél volna?
* Talán jobb is, ha tudná, hogy elméje fává változtatta, lehet, hogy elgondolkodna a lány épeszűségén. *
- Tudod... te sokkal türelmesebb vagy, mint én.
* Mosolyog Batora, egyértelműsítve, hogy vele ellentétben a lánynak az a néhány hatnyi idő is túlságosan sok. Pont néhány hatnyi idővel több, mint aminek szerinte lennie kéne.
Azzal egyetérthetnének, hogy a Rend nem nagyon erősíti a csapatmunkát, a csoportos tanulást, sokkal inkább az egyénekre koncentrál, de ki tudja, talán így jobb is. Hiszen minden csoport együtt szeretne csinálni szinte mindent, és a legtöbb helyen így megy ez, ezért is tűnik eleinte különösnek a Rend felfogása, de mi van akkor, ha tényleg tud valamit ez az Eralil Namos? *
- Remélem, hogy be szabad menni...
* Húzza el a száját. Ki tudja, mi történt ott akkor? És hogy meddig lesz ez az állapot fenntartva?
~ Megtehetik vajon, hogy bezárják a könyvtárat? ~
A kérdést hangosan szerette volna feltenni, de tudja, hogy a szerzetes is csak találgatni tud, ezért megelégszik azzal, hogy gondolatban elraktározza későbbre. *
- Holnap eljössz velem oda?
* Pillant fel kérdőn a szerzetesre. Fogalma sincs annak világmegmentő küldetéséről, ezért nem is számít nemleges válaszra.
Bár talán nem is lenne olyan rossz ötlet magával rángatnia a lányt, hiszen éppen most mutatta be varázstudományának limitét. Na, nem mintha Syssnek sikerült volna, de biztos lehet benne, hogy többre képes, mint a szerzetes. Annyi lenne a hátulütője, hogy rá is vigyáznia kéne közben, ami el kell ismerni, hatalmas hátrahúzás. Ha esetleg az időt nem evésre, hanem edzésre, gyakorlásra fecsérelték volna... Nem, még akkor sem túl valószínű, hogy akármennyi pluszt is jelentene a tündérnek. Esetleg a gonoszabbik oldalával kéne Ako Pasznak lepaktálnia. *
- I... igen.
* Feleli, miközben értetlenül mered kezeire.
~ Rosszul mondtam volna? De hát annyit gyakoroltam már... ~
Homlok- és szemöldök-ráncolva pillant körbe. *
- Izé... a holdmágus többnyire védő varázslatokkal operál. Van benne elmekontroll is, meg az az ellen való védekezés is.
* És hogy mitől védett volna a varázslata? *
- Egy köpenynek kellett volna megjelennie rajtam, ami véd a hidegtől, de nem sikerült.
* Értetlenségében egy levelet gyömöszöl a szájába. *
- És te mit szerettél volna?
5211. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 16:28:13
Üzenet elküldve: 2016-09-01 16:28:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Megfogyva bár, de törve nem//
*Eseménytelenül telik el az a kis idő a barakkban, amíg Qeronra várakoznak.
Meropea egy ideig csak ácsorog, aztán akarva akaratlanul is megakad a szeme Gradak páncélján. Valóban kopott, és horpadások is vannak rajta. Eszébe jut amit még a férfi a házban mondott. Felé fordul hát, és őt szólítja meg először.*
- Drága testőröm. *mosolyog a férfira.*- Milyen csodásan áll a válladon a Sillerforw köpeny. *kezdi egy bókkal.*- De úgy látom egy kissé már viseltes, mint a vérted.
*Nem tudja, hogyan fogjon hozzá úgy, hogy a férfi ne értse félre. Próbál megfelelően fogalmazni, de gyermek lévén olykor még keresnie kell a szavakat. De szerencsére jó tanítói voltak. Atyját nem egyszer hallotta szónokolni, és Liorn mester is minden nap kitesz magáért, hogy jó úrnőt faragjon belőle.*
- Ám én büszke vagyok rá, hogy ilyen, ahogyan a vértedre is. Büszke vagyok rá, és büszkén mondom bárkinek, hogy az én katonám vagy, és büszkén mutatnám magam sorra a vérteden lévő kardnyomokat, hogy lássák, az én katonám nem csak állni tud, de küzdeni is. *mosolyog sugárzóan.*
- De úgy vélem kényelmesebben éreznéd magad mégis, ha új köpenyt kapnál. Csináltatunk neked egyet, megérdemled. És a kovácsnál helyre hozatjuk a páncélodat. *mondja kedvesen. Bár reméli, hogy azért nincs égető szükség most azonnal egy vadi új páncélra, és nem fenyegeti őket közvetlen veszély, de a Sillerforw ház Első kardja - mert annak akarja megtenni a hőst - megérdemel egy új köpenyt és egy fényes páncélt.
Gwadorhoz fordul eztán.*
- Majd elfelejtettem... *nyúl be a ruhájába, és hirtelen kivesz onnan valami fényeset.*- Ezt az ékszerdobozomban találtam tegnap este. Még édesanyámé volt... már oda akartam adni neked, mielőtt elindulunk, de most legalább végre meg is teszem. *lép oda nagy-nagybátyjához, és egy pillanat alatt felvarázsol a férfi fekete ruhájára egy melltűt. Egy apró, nagyjából öt centis ezüst tornyot, melyhez egy arany holdcikk kapcsolódik.*
- Anyám azt mondta, a nagyanyámtól van... és a Gonrodok szürke tornya. "A tudás a mi hatalmunk." *mondja a jelmondatot is mosolyogva, és hátralép, hogy megszemlélje a művét.*
- Remekül áll rajtad. A tiéd. *hunyorog a férfira. Lian felé pillant.*
- Menjünk nagybátyámhoz. *visszamosolyog Gwadorra.*- A család újabb kis része. Még egy csöppnyi Gonrod vér. *mondja, nem is sejtve, hogy Gwador talán még pedzegetni sem pedzegeti, hogy Lianth, aki Meropea nagybátyja, tulajdonképpen az ő unokaöccse.
Ilyen hatalmas világban, ilyen messze lévő családokkal előfordul, hogy vannak rokonok, akikkel sosem találkozik az ember egész életében. Meropea sem látta még Lultame nagynénjét soha. De nem jut eszébe, hogy Gwador talán nem is sejti a közte és Lianth között lévő kapcsolatot.
Meropea szoknyáját kicsit megemelve, óvatosan lépkedve a porban sétál oda a kapuban megálló nagybátyjához.*
- Miért nem jössz be hozzánk, bácsikám? *kérdezi már messziről, de azért mégsem kiabálva. Egy úrnő nem kiabál. Csak csatában, de az úrnők többnyire nem kerülnek oda.*
~Olyannak kell lennem, mint Nahar Sillerforw.~
- Vagy tán' Te vagy a mi őrszemünk? *tréfálkozik kissé a lány. Hosszú idő után most úgy tűnik tényleg jó a kedve.*- Nem hiszem, hogy itt komoly veszély fenyegetne minket. *mosolyog.*
- Odahaza lepakoltál a szobádban? Vagy még nem készítették elő neked? Végül is át kell még húzni az ágyneműket, felsöpörni, leporolni... rég nem volt senki abban a szobában. De mire hazaérünk, már biztosan készen lesz. Lyvanar és Delaner nagyon gyorsan és remekül dolgoznak. Hála az isteneknek értük!
*Eseménytelenül telik el az a kis idő a barakkban, amíg Qeronra várakoznak.
Meropea egy ideig csak ácsorog, aztán akarva akaratlanul is megakad a szeme Gradak páncélján. Valóban kopott, és horpadások is vannak rajta. Eszébe jut amit még a férfi a házban mondott. Felé fordul hát, és őt szólítja meg először.*
- Drága testőröm. *mosolyog a férfira.*- Milyen csodásan áll a válladon a Sillerforw köpeny. *kezdi egy bókkal.*- De úgy látom egy kissé már viseltes, mint a vérted.
*Nem tudja, hogyan fogjon hozzá úgy, hogy a férfi ne értse félre. Próbál megfelelően fogalmazni, de gyermek lévén olykor még keresnie kell a szavakat. De szerencsére jó tanítói voltak. Atyját nem egyszer hallotta szónokolni, és Liorn mester is minden nap kitesz magáért, hogy jó úrnőt faragjon belőle.*
- Ám én büszke vagyok rá, hogy ilyen, ahogyan a vértedre is. Büszke vagyok rá, és büszkén mondom bárkinek, hogy az én katonám vagy, és büszkén mutatnám magam sorra a vérteden lévő kardnyomokat, hogy lássák, az én katonám nem csak állni tud, de küzdeni is. *mosolyog sugárzóan.*
- De úgy vélem kényelmesebben éreznéd magad mégis, ha új köpenyt kapnál. Csináltatunk neked egyet, megérdemled. És a kovácsnál helyre hozatjuk a páncélodat. *mondja kedvesen. Bár reméli, hogy azért nincs égető szükség most azonnal egy vadi új páncélra, és nem fenyegeti őket közvetlen veszély, de a Sillerforw ház Első kardja - mert annak akarja megtenni a hőst - megérdemel egy új köpenyt és egy fényes páncélt.
Gwadorhoz fordul eztán.*
- Majd elfelejtettem... *nyúl be a ruhájába, és hirtelen kivesz onnan valami fényeset.*- Ezt az ékszerdobozomban találtam tegnap este. Még édesanyámé volt... már oda akartam adni neked, mielőtt elindulunk, de most legalább végre meg is teszem. *lép oda nagy-nagybátyjához, és egy pillanat alatt felvarázsol a férfi fekete ruhájára egy melltűt. Egy apró, nagyjából öt centis ezüst tornyot, melyhez egy arany holdcikk kapcsolódik.*
- Anyám azt mondta, a nagyanyámtól van... és a Gonrodok szürke tornya. "A tudás a mi hatalmunk." *mondja a jelmondatot is mosolyogva, és hátralép, hogy megszemlélje a művét.*
- Remekül áll rajtad. A tiéd. *hunyorog a férfira. Lian felé pillant.*
- Menjünk nagybátyámhoz. *visszamosolyog Gwadorra.*- A család újabb kis része. Még egy csöppnyi Gonrod vér. *mondja, nem is sejtve, hogy Gwador talán még pedzegetni sem pedzegeti, hogy Lianth, aki Meropea nagybátyja, tulajdonképpen az ő unokaöccse.
Ilyen hatalmas világban, ilyen messze lévő családokkal előfordul, hogy vannak rokonok, akikkel sosem találkozik az ember egész életében. Meropea sem látta még Lultame nagynénjét soha. De nem jut eszébe, hogy Gwador talán nem is sejti a közte és Lianth között lévő kapcsolatot.
Meropea szoknyáját kicsit megemelve, óvatosan lépkedve a porban sétál oda a kapuban megálló nagybátyjához.*
- Miért nem jössz be hozzánk, bácsikám? *kérdezi már messziről, de azért mégsem kiabálva. Egy úrnő nem kiabál. Csak csatában, de az úrnők többnyire nem kerülnek oda.*
~Olyannak kell lennem, mint Nahar Sillerforw.~
- Vagy tán' Te vagy a mi őrszemünk? *tréfálkozik kissé a lány. Hosszú idő után most úgy tűnik tényleg jó a kedve.*- Nem hiszem, hogy itt komoly veszély fenyegetne minket. *mosolyog.*
- Odahaza lepakoltál a szobádban? Vagy még nem készítették elő neked? Végül is át kell még húzni az ágyneműket, felsöpörni, leporolni... rég nem volt senki abban a szobában. De mire hazaérünk, már biztosan készen lesz. Lyvanar és Delaner nagyon gyorsan és remekül dolgoznak. Hála az isteneknek értük!
5210. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 15:27:04
Üzenet elküldve: 2016-09-01 15:27:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megfogyva bár, de törve nem//
*Megérkeznek a barakkba. Kissé lemarad mert éppen egy távoli zajt hallott amire felkapta a fejét és elmélázott. Szóval késve érkezik a csapat után. Amint belép, a kellemes testszaggal átitatott épületbe, azt látja, hogy a kismacska, kivarázsol egy fegyvert a ruhája alól, apró gyermeki kezeibe. Egy kajánul, édeskedő mosoly van az arcán, főleg azt látva milyen nehezen válik meg tőle a kislány.*
~Jól is teszi.~
*Mondja magában, egy hümmögés kíséretében, és nem is megy tovább. Megáll a kapu mellett, és nem megy el a pultig. Ő ott jól van, és az íja is jól van nála. Nincs az a pénz, amiért kiadná a kezéből. Nem mintha merényletre számítana, de azért jó is, hogy nála maradt. Ahogy elnézi a társaságot, itt az egyetlen távpotenciálú harcos, az a kis Meropea.*
~Már messziről tud olyan pillantásokat vetni, amitől elszégyenled magad, és inkább megfutamodsz.~
*Ezen gondolatok, további mosolygós perceket okoznak az ajtónálló, mesterlövész-hátvédnek.*
*Megérkeznek a barakkba. Kissé lemarad mert éppen egy távoli zajt hallott amire felkapta a fejét és elmélázott. Szóval késve érkezik a csapat után. Amint belép, a kellemes testszaggal átitatott épületbe, azt látja, hogy a kismacska, kivarázsol egy fegyvert a ruhája alól, apró gyermeki kezeibe. Egy kajánul, édeskedő mosoly van az arcán, főleg azt látva milyen nehezen válik meg tőle a kislány.*
~Jól is teszi.~
*Mondja magában, egy hümmögés kíséretében, és nem is megy tovább. Megáll a kapu mellett, és nem megy el a pultig. Ő ott jól van, és az íja is jól van nála. Nincs az a pénz, amiért kiadná a kezéből. Nem mintha merényletre számítana, de azért jó is, hogy nála maradt. Ahogy elnézi a társaságot, itt az egyetlen távpotenciálú harcos, az a kis Meropea.*
~Már messziről tud olyan pillantásokat vetni, amitől elszégyenled magad, és inkább megfutamodsz.~
*Ezen gondolatok, további mosolygós perceket okoznak az ajtónálló, mesterlövész-hátvédnek.*
5209. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 14:52:02
Üzenet elküldve: 2016-09-01 14:52:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Nem igazán tudja, hogy mi zajlik a lány fejében, de az az egy biztos, hogy szépen lassan egy nagyon aranyos mosoly kúszik az arcára. Bato örömmel nézi, ahogy a tündér is falatozgat.*
-Igen, hát ez van gondolom. De majd eljön a mi időnk is. Olyan sok évet vártam arra, hogy elkezdhessem tanulni a varázslást, hogy néhány hat már meg sem kottyan.
~Bár ki tudja, hogy mikor is kerül sor egy tényleges órára?~
*Sajnos egy tisztáson tartott gyülekezőt leszámítva nem igazán volt még közös programja az Ellentétek Rendjének, s mostanában mindenkit úgy tűnik betemeg a munkája, a szerzetes meg nem tud mit kezdeni a rengeteg szabadidejével. Talán ez a nem rég történtek fényében megváltozik, és tényleg fontos szerepe lesz a történelem alakulásában - ugyan erre sosem vágyott.*
-A kérdés jó. Nem tudom, mióta le van zárva, megmondom őszintén, meg sem próbáltam átmenni rajta. Annyi őr és fontosnak látszó személy sürög-forog ott, hogy nem szívesen zavarnám a munkájukat.
*A saláta alaposan cserben hagyja a felvágni tervező szerzetest. Talán az lehetett a baj, hogy teli a szája? Talán nem koncentrált eléggé? Fene sem tudja. Illetve aki a védővarázslatot húzta a barakk köré pontosan tudja, de Bato biztosan nem. Halk kuncogást kap csak, kevéssé elismerő reakció ez a nézőközönségtől, pontosan az előadáshoz méltó.*
-Jól van, jól van,
*Fordul a lány felé mosolyogva, aki erre bocsánatot kér.*
-Nem történt semmi, pontosan tudom, hogy még sokat kell tanulnom.
*Jeleti ki a kopasz egészen egyszerűen, majd figyelemmel kíséri Syss kísérletét.*
-Hát, akkor szerintem te is csatlakozhatsz hozzám a gyakorlással.
*Halk nevetést hallat, de egyáltalán nem bántó szándékkal.*
-Gyakorlat teszi a mestert.
*Ismétli az oly sokat hallott mondatot, amit otthon a tanítói szinte mantráztak neki.*
-Majd egymásnak is taníthatunk ezt-azt. Ha te is benne vagy. Te most például mit próbáltál csinálni? Miféle ez a hold mágia?
*Érdeklődő tekintettel néz a lány felé, ahogy a cipójának utolsó néhány falatját pusztítja.*
*Nem igazán tudja, hogy mi zajlik a lány fejében, de az az egy biztos, hogy szépen lassan egy nagyon aranyos mosoly kúszik az arcára. Bato örömmel nézi, ahogy a tündér is falatozgat.*
-Igen, hát ez van gondolom. De majd eljön a mi időnk is. Olyan sok évet vártam arra, hogy elkezdhessem tanulni a varázslást, hogy néhány hat már meg sem kottyan.
~Bár ki tudja, hogy mikor is kerül sor egy tényleges órára?~
*Sajnos egy tisztáson tartott gyülekezőt leszámítva nem igazán volt még közös programja az Ellentétek Rendjének, s mostanában mindenkit úgy tűnik betemeg a munkája, a szerzetes meg nem tud mit kezdeni a rengeteg szabadidejével. Talán ez a nem rég történtek fényében megváltozik, és tényleg fontos szerepe lesz a történelem alakulásában - ugyan erre sosem vágyott.*
-A kérdés jó. Nem tudom, mióta le van zárva, megmondom őszintén, meg sem próbáltam átmenni rajta. Annyi őr és fontosnak látszó személy sürög-forog ott, hogy nem szívesen zavarnám a munkájukat.
*A saláta alaposan cserben hagyja a felvágni tervező szerzetest. Talán az lehetett a baj, hogy teli a szája? Talán nem koncentrált eléggé? Fene sem tudja. Illetve aki a védővarázslatot húzta a barakk köré pontosan tudja, de Bato biztosan nem. Halk kuncogást kap csak, kevéssé elismerő reakció ez a nézőközönségtől, pontosan az előadáshoz méltó.*
-Jól van, jól van,
*Fordul a lány felé mosolyogva, aki erre bocsánatot kér.*
-Nem történt semmi, pontosan tudom, hogy még sokat kell tanulnom.
*Jeleti ki a kopasz egészen egyszerűen, majd figyelemmel kíséri Syss kísérletét.*
-Hát, akkor szerintem te is csatlakozhatsz hozzám a gyakorlással.
*Halk nevetést hallat, de egyáltalán nem bántó szándékkal.*
-Gyakorlat teszi a mestert.
*Ismétli az oly sokat hallott mondatot, amit otthon a tanítói szinte mantráztak neki.*
-Majd egymásnak is taníthatunk ezt-azt. Ha te is benne vagy. Te most például mit próbáltál csinálni? Miféle ez a hold mágia?
*Érdeklődő tekintettel néz a lány felé, ahogy a cipójának utolsó néhány falatját pusztítja.*
5208. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 14:37:54
Üzenet elküldve: 2016-09-01 14:37:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Bato//
* Mintha lenne erre lehetősége a férfinak. Syss csak úgy cikázna körötte, és egyetlen karlendítéssel letaglózná, mert ő bizony... mert ő... hát fantáziadúsabb, mint Bato. Legalábbis ebben a pillanatban.
A kenyér annyira alapvető, és nem utolsó sorban finom, a tündér erősen kétli, hogy akárki is meg tudná unni azt, legyen akármilyen válogatós személy.
Valójában azt is el tudná képzelni, hogy Bato hatokig nem vesz magához sem vizet, sem élelmet, csak meditál egy hatalmas fa alatt, amíg be nem növi őt a moha és a gaz, hogy aztán megtéveszthesse vele az állatokat. Már megint túlzásba viszi a képzelgést. És ez mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hiszen akaratlanul is szélesen vigyorog a gondolaton.
Igazi mártír a mellette ülő sárga csuhás, aláveti magát Syss salátájának, még akkor is, ha nem igazán füllik hozzá a foga. Amit a tündér boldogan fogad. Vajon az általa kotyvasztott ehetőnek a legkevésbé sem nevezhető "ebédet" is ugyanígy fogadná, vagy akkor már megpróbálná elkerülni a találkozást vele? *
- Persze.
* Nyújtja oda neki, majd ha az vett, ő is tép pár levelet. Bato kezében nem tűnik olyan nagynak a levél, de mikor sajátjára pillant, jóformán mást nem is lát belőle, csak a salátát. *
- Úgy tűnik, hogy mindenki elfoglalt mostanában.
* Teszi hozzá egy sóhajjal. Vagy csak neki nincs komolyabb dolga, nem osztanak neki komolyabb feladatot. Igazából nézőpont kérdése az egész. Néha nagyon is irigyeli őket, amiért mindent leszerveznek, és neki az égvilágon semmi dolga nincsen, de arra nem gondol, hogy ők meg talán a gondtalan tündért irigyelik, hiszen él az az alapfelfogás, hogy a másiknak mindig jobb. Vagy legalábbis jobbnak látszik. *
- Tényleg. Ha a templom le van zárva, akkor a könyvtárat sem lehet látogatni?
* Korábbi terve, hogy a napokban leugrik, szertefoszlani látszik, aminek nem igazán örülne. Lehet, hogy Eraliltól kell könyveket kérjen?
Igézetten mered a salátára, várja, hogy történjen valami, de ha valami sikerült is, az csak egy párhuzamos világban történhetett. Erre halkan kuncog egyet, s az elszégyellés sem várat magára. *
- Bo-bocsánat...
* Felvidításképp megszeretné mutatni, hogy ő mit tud. *
- Nézd, ez Holdmágia.
* Szól előre, hogy felkészülve érhesse a szerzetest a varázs látványa, azzal mormolni kezdi az igét.
Ha sikerül, akkor egy ezüstös köpeny szövődik a lányra, amellyel elkápráztathatja a nézőket. Ha nem, először is feje tűzpirossá válik, gyakorolta már, mennie kellene. *
Syessiss Opsyscalla megpróbált varázsolni egy Ezüstköpeny nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
* Mintha lenne erre lehetősége a férfinak. Syss csak úgy cikázna körötte, és egyetlen karlendítéssel letaglózná, mert ő bizony... mert ő... hát fantáziadúsabb, mint Bato. Legalábbis ebben a pillanatban.
A kenyér annyira alapvető, és nem utolsó sorban finom, a tündér erősen kétli, hogy akárki is meg tudná unni azt, legyen akármilyen válogatós személy.
Valójában azt is el tudná képzelni, hogy Bato hatokig nem vesz magához sem vizet, sem élelmet, csak meditál egy hatalmas fa alatt, amíg be nem növi őt a moha és a gaz, hogy aztán megtéveszthesse vele az állatokat. Már megint túlzásba viszi a képzelgést. És ez mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hiszen akaratlanul is szélesen vigyorog a gondolaton.
Igazi mártír a mellette ülő sárga csuhás, aláveti magát Syss salátájának, még akkor is, ha nem igazán füllik hozzá a foga. Amit a tündér boldogan fogad. Vajon az általa kotyvasztott ehetőnek a legkevésbé sem nevezhető "ebédet" is ugyanígy fogadná, vagy akkor már megpróbálná elkerülni a találkozást vele? *
- Persze.
* Nyújtja oda neki, majd ha az vett, ő is tép pár levelet. Bato kezében nem tűnik olyan nagynak a levél, de mikor sajátjára pillant, jóformán mást nem is lát belőle, csak a salátát. *
- Úgy tűnik, hogy mindenki elfoglalt mostanában.
* Teszi hozzá egy sóhajjal. Vagy csak neki nincs komolyabb dolga, nem osztanak neki komolyabb feladatot. Igazából nézőpont kérdése az egész. Néha nagyon is irigyeli őket, amiért mindent leszerveznek, és neki az égvilágon semmi dolga nincsen, de arra nem gondol, hogy ők meg talán a gondtalan tündért irigyelik, hiszen él az az alapfelfogás, hogy a másiknak mindig jobb. Vagy legalábbis jobbnak látszik. *
- Tényleg. Ha a templom le van zárva, akkor a könyvtárat sem lehet látogatni?
* Korábbi terve, hogy a napokban leugrik, szertefoszlani látszik, aminek nem igazán örülne. Lehet, hogy Eraliltól kell könyveket kérjen?
Igézetten mered a salátára, várja, hogy történjen valami, de ha valami sikerült is, az csak egy párhuzamos világban történhetett. Erre halkan kuncog egyet, s az elszégyellés sem várat magára. *
- Bo-bocsánat...
* Felvidításképp megszeretné mutatni, hogy ő mit tud. *
- Nézd, ez Holdmágia.
* Szól előre, hogy felkészülve érhesse a szerzetest a varázs látványa, azzal mormolni kezdi az igét.
Ha sikerül, akkor egy ezüstös köpeny szövődik a lányra, amellyel elkápráztathatja a nézőket. Ha nem, először is feje tűzpirossá válik, gyakorolta már, mennie kellene. *
Syessiss Opsyscalla megpróbált varázsolni egy Ezüstköpeny nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
5207. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 14:24:00
Üzenet elküldve: 2016-09-01 14:24:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Megfogyva bár, de törve nem//
*Amint lenyelt néhány falatot, a szobájába siet és segítséggel vagy anélkül, de felölti a vértjét. Végigpillant magán és mély bánattal veszi tudomásul, hogy a fém bizony itt-ott kopott, mi több, karcolások, horpadások csúfítják. Persze egy csatát járt vért esetében ez teljesen megszokott, de a gondolat, hogy így lépkedjen Úrnője oldalán a városban, elkeseríti. Jobb ötlet híján előveszi a kopottabb köpenyt és azt teríti a vállára, hogy legalább részben fedje a nem kifogástalan felületeket páncélján. ~Azért jó érzés újra a Sillerforwok jelét viselni.~ A zöld köpenyt díszítő üvöltő irbisz fejre gondol és egy kicsit jobb kedve lesz.
A séta eseménytelenül telik. A Kismacska önfeledten nézelődik az utcákon, Qeron és Ő néha fél pillantásokkal beszélgetnek, ha egy helyzet megkívánja, úgy tartva céljuk felé, hogy a nagyobb csoportokat elkerüljék és bárki is közelítene túl gyorsan vagy céltudatosan, még azelőtt útját álhassák, hogy Meropea közelébe kerülhetne. Gwadorban ilyen szempontból nem bízik. Bár a férfi szintén éberen figyel és sokat mondó, hogy egyáltalán velük tarthatott, Gradaknak még nem volt alkalma küzdelem közben látni a férfit, így nem tudja, mennyire megbízható ilyen szempontból. Örömmel érzi, hogy milyen jót tett lábának a pihenés, a vért ellenére alig érzi a sebet. Persze tudja, hogy ebben van egy nagy adag lelkesedés is, ami estére elmúlik, de most élvezi, hogy nem lassítja a többieket. Azt a szégyent talán nem is tudná elviselni, ha nem tudná a kis Úrnővel tartani a lépést.
Rövidesen a Barakkhoz érnek, ahol Qeron rögtön dolga intézésébe fog. Természetesen fegyvereiket le kell adniuk. Bár már évekkel korábban, még Meropea apját szolgálva beletörődött ebbe, még mindig ideges lesz minden alkalommal, amikor erre sor kerül. Hiába, a Városőrség ebben az ügyben hajthatatlan. Sóhajtva oldja le a kardját és távozásukig közelebb húzódik a Kismacskához, folyamatosan szúrós szemmel pásztázva a környéket. Szerencsére itt sem történik semmi olyasmi, ami ellen testőrre lenne szükség, így amint Qeron elvégezte, amiért jött, akadály nélkül indulhatnak vissza a Sillerforw házba.*
*Amint lenyelt néhány falatot, a szobájába siet és segítséggel vagy anélkül, de felölti a vértjét. Végigpillant magán és mély bánattal veszi tudomásul, hogy a fém bizony itt-ott kopott, mi több, karcolások, horpadások csúfítják. Persze egy csatát járt vért esetében ez teljesen megszokott, de a gondolat, hogy így lépkedjen Úrnője oldalán a városban, elkeseríti. Jobb ötlet híján előveszi a kopottabb köpenyt és azt teríti a vállára, hogy legalább részben fedje a nem kifogástalan felületeket páncélján. ~Azért jó érzés újra a Sillerforwok jelét viselni.~ A zöld köpenyt díszítő üvöltő irbisz fejre gondol és egy kicsit jobb kedve lesz.
A séta eseménytelenül telik. A Kismacska önfeledten nézelődik az utcákon, Qeron és Ő néha fél pillantásokkal beszélgetnek, ha egy helyzet megkívánja, úgy tartva céljuk felé, hogy a nagyobb csoportokat elkerüljék és bárki is közelítene túl gyorsan vagy céltudatosan, még azelőtt útját álhassák, hogy Meropea közelébe kerülhetne. Gwadorban ilyen szempontból nem bízik. Bár a férfi szintén éberen figyel és sokat mondó, hogy egyáltalán velük tarthatott, Gradaknak még nem volt alkalma küzdelem közben látni a férfit, így nem tudja, mennyire megbízható ilyen szempontból. Örömmel érzi, hogy milyen jót tett lábának a pihenés, a vért ellenére alig érzi a sebet. Persze tudja, hogy ebben van egy nagy adag lelkesedés is, ami estére elmúlik, de most élvezi, hogy nem lassítja a többieket. Azt a szégyent talán nem is tudná elviselni, ha nem tudná a kis Úrnővel tartani a lépést.
Rövidesen a Barakkhoz érnek, ahol Qeron rögtön dolga intézésébe fog. Természetesen fegyvereiket le kell adniuk. Bár már évekkel korábban, még Meropea apját szolgálva beletörődött ebbe, még mindig ideges lesz minden alkalommal, amikor erre sor kerül. Hiába, a Városőrség ebben az ügyben hajthatatlan. Sóhajtva oldja le a kardját és távozásukig közelebb húzódik a Kismacskához, folyamatosan szúrós szemmel pásztázva a környéket. Szerencsére itt sem történik semmi olyasmi, ami ellen testőrre lenne szükség, így amint Qeron elvégezte, amiért jött, akadály nélkül indulhatnak vissza a Sillerforw házba.*
5206. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 14:06:10
Üzenet elküldve: 2016-09-01 14:06:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Maga is elkalandozik az esetleges párbaj lehetséges végkimenetelei kapcsán, de a legdrasztikusabb amit el tud képzelni, hogy a szerzetes játékból felkapja a vállára a lányt és hazacipeli. Ez a tett persze a dicshimnuszt nem követeli meg, s Bato is úgy gondolja, hogy jobb nem kipróbálni. Nyilván minden ártó szándékot mellózve játszana csak a lánnyal, de olyan törékeny - még a végén véletlenül kárt tesz benne. Akkor soha nem bocsátana meg magának. Boldogan majszolja a szóban forgó péksüteményt.*
-Jogos a kérdés. Bár ha egész nap kenyeret sütnék, bármi mást szívesebben megennék este. Mondjuk akinek nincs miből, az ne válogasson. Volt már, hogy én is hatokig kenyéren és almán éltem. Bár nincs okom panaszra, igen finom párosítás.
*Lassan előkerül a táskából egy fej saláta is, ami ugyan önmagában nem a legkitűnőbb feltét, a szerzetes most mégis látványosan megörül neki, főleg, mert szinte biztos abban, hogy ezzel örömet okoz a lánynak.*
-De jó! Saláta is van. Kaphatok?
*Ha a válasz igen, néhány levelet vesz magához, és igazán stílusosan: egyik kézben cipó, másikban egy csokor saláta, felváltva fogyasztja őket. Elhangzik a tanulással kapcsolatos kérdés, amire hirtelen nem tud mit válaszolni, de végül összeszedi a gondolatait, és nem utolsó sorban lenyeli a falatot.*
-Hát most Drayen és Eralil is igen elfoglaltak mostanában. A templom meg ugye most le van zárva, úgyhogy nem igazán tudtam haladni a tanulmányaimmal. Persze a régi jó öreg trükk még mindig megy.
*A lányra mosolyog, majd fél kezével óvatosan szétválogat két salátalevelet, amit betöm a szájába, s hörcsög módjára puffadt orcával elkezdi azt rágni, míg a harmadik, a kezében maradt levélre koncentrál. Szerencsére a igét nem kell mondania a varázslathoz, így teli szájjal is képes végrehajtani. Ha összehozza a varázslatot, a levél tövéből gyökér fakad, és néhány apdó levél is hajtásnak indul. Lassan le is nyeli a falatot a kopasz, s mutatja a végeredményt a lány felé.*
-Ez még mindig megy.
*Eztán boldogan leharapja a frissen kinőtt részeit a növénynek, az egész szárával egyetemben.*
*Ha nem sikerülne a varázslat, csak elhúzza a szája szélét, és ennyit mond.*
-Vagy mégsem. Na mindegy.
*Akárhogy is, a következő kérdését mindenképpen felteszi.*
-És te hogy haladsz?
Bato Luo'Su megpróbált varázsolni egy Rügyfakasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Maga is elkalandozik az esetleges párbaj lehetséges végkimenetelei kapcsán, de a legdrasztikusabb amit el tud képzelni, hogy a szerzetes játékból felkapja a vállára a lányt és hazacipeli. Ez a tett persze a dicshimnuszt nem követeli meg, s Bato is úgy gondolja, hogy jobb nem kipróbálni. Nyilván minden ártó szándékot mellózve játszana csak a lánnyal, de olyan törékeny - még a végén véletlenül kárt tesz benne. Akkor soha nem bocsátana meg magának. Boldogan majszolja a szóban forgó péksüteményt.*
-Jogos a kérdés. Bár ha egész nap kenyeret sütnék, bármi mást szívesebben megennék este. Mondjuk akinek nincs miből, az ne válogasson. Volt már, hogy én is hatokig kenyéren és almán éltem. Bár nincs okom panaszra, igen finom párosítás.
*Lassan előkerül a táskából egy fej saláta is, ami ugyan önmagában nem a legkitűnőbb feltét, a szerzetes most mégis látványosan megörül neki, főleg, mert szinte biztos abban, hogy ezzel örömet okoz a lánynak.*
-De jó! Saláta is van. Kaphatok?
*Ha a válasz igen, néhány levelet vesz magához, és igazán stílusosan: egyik kézben cipó, másikban egy csokor saláta, felváltva fogyasztja őket. Elhangzik a tanulással kapcsolatos kérdés, amire hirtelen nem tud mit válaszolni, de végül összeszedi a gondolatait, és nem utolsó sorban lenyeli a falatot.*
-Hát most Drayen és Eralil is igen elfoglaltak mostanában. A templom meg ugye most le van zárva, úgyhogy nem igazán tudtam haladni a tanulmányaimmal. Persze a régi jó öreg trükk még mindig megy.
*A lányra mosolyog, majd fél kezével óvatosan szétválogat két salátalevelet, amit betöm a szájába, s hörcsög módjára puffadt orcával elkezdi azt rágni, míg a harmadik, a kezében maradt levélre koncentrál. Szerencsére a igét nem kell mondania a varázslathoz, így teli szájjal is képes végrehajtani. Ha összehozza a varázslatot, a levél tövéből gyökér fakad, és néhány apdó levél is hajtásnak indul. Lassan le is nyeli a falatot a kopasz, s mutatja a végeredményt a lány felé.*
-Ez még mindig megy.
*Eztán boldogan leharapja a frissen kinőtt részeit a növénynek, az egész szárával egyetemben.*
*Ha nem sikerülne a varázslat, csak elhúzza a szája szélét, és ennyit mond.*
-Vagy mégsem. Na mindegy.
*Akárhogy is, a következő kérdését mindenképpen felteszi.*
-És te hogy haladsz?
Bato Luo'Su megpróbált varázsolni egy Rügyfakasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
5205. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 13:21:34
Üzenet elküldve: 2016-09-01 13:21:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Bato//
* Az biztos, hogy nem kevés tekintetet vonzana egy esetleges gyakorlópárbaj kettejük közt. Arról nem is beszélve, hogy mi lenne, ha a tündér kerülne ki győztesen belőle! Vajon egy fapajzsra állítanák fel, és a vállukon cipelnék körbe Arthenior területén? Vagy csak a Barakk területén? Pont, mint néhány történetben a hősöket, akik legyőzték történetük ősellenségeit, megmentették a világot, és a többi, amelyeket a Könyvtárban olvasott. Tényleg, ott is milyen régen járt már! El kéne mennie valamikor, hátha kaptak új köteteket valami érdekességről. Vagy ha másért nem is, hogy ne csak egy dologról halljon folyamatosan, mert a városban manapság másról nem is beszélnek az emberek, mint hogy élőholtak így, kiürítések úgy, csaták amúgy. Kezd belőle kicsit elege lenni az alapvetően pacifista lánynak.
Követi a szerzetest egy nyugisabb helyre, jelezni sem kell, ő maga is odatelepszik, kettejük közé pakolva a kosarat, hogy mindketten kényelmesen hozzáférjenek. *
- Ühm.
* Bólint. Déjá vu érzése támad, mintha már nem először hallotta volna ezt a szerzetes szájából. Ravasz egy fickó, de kit érdekel, ha jó érzés a dicséret? Nem is foglalkozik vele sokat, inkább a meglepett szerzetes kérdésére válaszol, egy tőle szokatlan módon; kérdéssel felel a kérdésre. *
- Szerinted a pék száraz cipót eszik vacsorára?
* Vigyorog a kopaszra. *
- Ha pedig ismered a péket, akkor talán ad neked is.
* Nem nagyon veszi észre a fogas piszkálódást, mert éppen azzal van elfoglalva, hogy a rongyból kiszedje azt a fej salátát, amit amúgy a konyhára vett, de mégis csak jobb szolgálatot fog tenni most, mint később. Kétségtelen, a szakácsnőjük jó hasznát vette volna, de erről lecsúszni látszik, lévén ők még jobban tudják hasznosítani a zöldséget. *
- Hogy haladsz a varázstanulással?
* Kérdi, amennyire tudja, Bato a földágat szeretné elsajátítani, de arról fogalma sincs, hogy mennyire megy neki, milyen az oktatója. Annál a hajléktalannál, aki mágusnak adja ki magát, csak jobb lehet. Még mindig nem felejtette el a követ, amit kapott tőle.
~ A pofátlanságnak is vannak határai! ~
Különös, hogy képes volt most ezen felhúznia magát, talán beszélnie kéne Eralillal, hogy inkább ő oktassa. Gyorsabban elsajátítaná a Hold Művészetét, az egyszer biztos. Valószínűleg jobban is. De most Batora fókuszál ahelyett, hogy megmérgezze magát a dühvel. Vagy legalábbis azzal a düh-szerű érzéssel, ami most benne kavarog. *
* Az biztos, hogy nem kevés tekintetet vonzana egy esetleges gyakorlópárbaj kettejük közt. Arról nem is beszélve, hogy mi lenne, ha a tündér kerülne ki győztesen belőle! Vajon egy fapajzsra állítanák fel, és a vállukon cipelnék körbe Arthenior területén? Vagy csak a Barakk területén? Pont, mint néhány történetben a hősöket, akik legyőzték történetük ősellenségeit, megmentették a világot, és a többi, amelyeket a Könyvtárban olvasott. Tényleg, ott is milyen régen járt már! El kéne mennie valamikor, hátha kaptak új köteteket valami érdekességről. Vagy ha másért nem is, hogy ne csak egy dologról halljon folyamatosan, mert a városban manapság másról nem is beszélnek az emberek, mint hogy élőholtak így, kiürítések úgy, csaták amúgy. Kezd belőle kicsit elege lenni az alapvetően pacifista lánynak.
Követi a szerzetest egy nyugisabb helyre, jelezni sem kell, ő maga is odatelepszik, kettejük közé pakolva a kosarat, hogy mindketten kényelmesen hozzáférjenek. *
- Ühm.
* Bólint. Déjá vu érzése támad, mintha már nem először hallotta volna ezt a szerzetes szájából. Ravasz egy fickó, de kit érdekel, ha jó érzés a dicséret? Nem is foglalkozik vele sokat, inkább a meglepett szerzetes kérdésére válaszol, egy tőle szokatlan módon; kérdéssel felel a kérdésre. *
- Szerinted a pék száraz cipót eszik vacsorára?
* Vigyorog a kopaszra. *
- Ha pedig ismered a péket, akkor talán ad neked is.
* Nem nagyon veszi észre a fogas piszkálódást, mert éppen azzal van elfoglalva, hogy a rongyból kiszedje azt a fej salátát, amit amúgy a konyhára vett, de mégis csak jobb szolgálatot fog tenni most, mint később. Kétségtelen, a szakácsnőjük jó hasznát vette volna, de erről lecsúszni látszik, lévén ők még jobban tudják hasznosítani a zöldséget. *
- Hogy haladsz a varázstanulással?
* Kérdi, amennyire tudja, Bato a földágat szeretné elsajátítani, de arról fogalma sincs, hogy mennyire megy neki, milyen az oktatója. Annál a hajléktalannál, aki mágusnak adja ki magát, csak jobb lehet. Még mindig nem felejtette el a követ, amit kapott tőle.
~ A pofátlanságnak is vannak határai! ~
Különös, hogy képes volt most ezen felhúznia magát, talán beszélnie kéne Eralillal, hogy inkább ő oktassa. Gyorsabban elsajátítaná a Hold Művészetét, az egyszer biztos. Valószínűleg jobban is. De most Batora fókuszál ahelyett, hogy megmérgezze magát a dühvel. Vagy legalábbis azzal a düh-szerű érzéssel, ami most benne kavarog. *
5204. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 12:35:02
Üzenet elküldve: 2016-09-01 12:35:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*A gyakorlótér kijáratának küszöbén merül fel a kérdés, hogy mégis mi a nyuszi füléhez kezdjenek ketten a barakkban, hisz érthető okoknál fogva az eddzés jóformán kizárt. Na nem mintha Bato szégyellős lenne, vagy nem akarná tanítani a lányt, de Syessiss nem az a fajta, aki bármit is fegyverrel akarna megoldani. Na ugyan ez nem mondható el a lány sötétebbik oldaláról, aki nagyon is szereti alkalmazni az éles pengék nyújtotta lehetőségeket. Újra felötlik a kopaszban a kép, ahogyan a szegénynegyed egyik sikátorában milyen kegyetlenül végzett azzal a fickóval. Nem mondhatni, hogy ok nélkül, hisz amaz - az ördög tudja mire készült a lánnyal, de késsel a kezében biztosan nem magvas cipót akart majszolni.*
-Magvas cipó? Szuper! Imádom.
*Mosolyog a lányra egészen őszintén. Mondjuk gyakorlatilag bármire ezt mondaná, amit megeszik. Ha valaki tudja élvezni az élet adta lehetőségeket, akkor az Bato. Ülőhely híján a fal tövébe heveredik, és kezével jelzi a tündérnek, hogy foglaljon helyet mellette. Van valami meghitt abban, ha az ember a földön ül egy szerettével. Nem tudna magyarázatot adni rá, de ha ugyanitt egy padon ülnének, talán kevésbé lenne családias a hangulat, kevésbé érezné magát otthon. Fura, hogy csak harminc centivel van közelebb a földhöz, és mégis mennyivel kellemesebb itt a hangulat. Letör a cipó végéből egy darabot, és máris elkezdi majszolni.*
-És még friss! Hol vetted? Azt hittem, hogy csak reggel készítenek friss cipót.
*Egy darab beazonosíthatatlan mag két foga közé szorul, aminek hatására tudtán kívül arcára fura fintor ül ki. Ennek oka pedig nem más, mint, hogy nyelvével igen elszántan próbálja kipiszkálni az oda nem illő dolgot. Csak nem sikerül, ezért kénytelen lesz bevetni a drasztikusabb megoldást, s mutatóujjával kevéssé kultúrált módon a szájába nyúl és körmével próbálja kipiszkálni a zavaró darabkát.*
*A gyakorlótér kijáratának küszöbén merül fel a kérdés, hogy mégis mi a nyuszi füléhez kezdjenek ketten a barakkban, hisz érthető okoknál fogva az eddzés jóformán kizárt. Na nem mintha Bato szégyellős lenne, vagy nem akarná tanítani a lányt, de Syessiss nem az a fajta, aki bármit is fegyverrel akarna megoldani. Na ugyan ez nem mondható el a lány sötétebbik oldaláról, aki nagyon is szereti alkalmazni az éles pengék nyújtotta lehetőségeket. Újra felötlik a kopaszban a kép, ahogyan a szegénynegyed egyik sikátorában milyen kegyetlenül végzett azzal a fickóval. Nem mondhatni, hogy ok nélkül, hisz amaz - az ördög tudja mire készült a lánnyal, de késsel a kezében biztosan nem magvas cipót akart majszolni.*
-Magvas cipó? Szuper! Imádom.
*Mosolyog a lányra egészen őszintén. Mondjuk gyakorlatilag bármire ezt mondaná, amit megeszik. Ha valaki tudja élvezni az élet adta lehetőségeket, akkor az Bato. Ülőhely híján a fal tövébe heveredik, és kezével jelzi a tündérnek, hogy foglaljon helyet mellette. Van valami meghitt abban, ha az ember a földön ül egy szerettével. Nem tudna magyarázatot adni rá, de ha ugyanitt egy padon ülnének, talán kevésbé lenne családias a hangulat, kevésbé érezné magát otthon. Fura, hogy csak harminc centivel van közelebb a földhöz, és mégis mennyivel kellemesebb itt a hangulat. Letör a cipó végéből egy darabot, és máris elkezdi majszolni.*
-És még friss! Hol vetted? Azt hittem, hogy csak reggel készítenek friss cipót.
*Egy darab beazonosíthatatlan mag két foga közé szorul, aminek hatására tudtán kívül arcára fura fintor ül ki. Ennek oka pedig nem más, mint, hogy nyelvével igen elszántan próbálja kipiszkálni az oda nem illő dolgot. Csak nem sikerül, ezért kénytelen lesz bevetni a drasztikusabb megoldást, s mutatóujjával kevéssé kultúrált módon a szájába nyúl és körmével próbálja kipiszkálni a zavaró darabkát.*
5203. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 12:19:50
Üzenet elküldve: 2016-09-01 12:19:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Bato//
* Pont azt akarta elkerülni, hogy a szerzetes megköszönje, erre mit csinál? Hát nem megköszöni?! Mintha kiolvasta volna elméjének rejtett zugaiból, és magában jót röhögve pont az ellenkezőjét csinálja. Nem mintha bosszantaná vele a tündért, vagy ellenére volna, csupán zavaró a figyelem középpontjában lenni. Mondjuk nem nehéz, ha csak ketten alkotnak egy társaságot, ha ebbe belegondolt volna, akkor talán nem is próbálta volna meg kikerülni a köszönet mondást.
Akármennyire is próbálja leplezni, saját magának nem tud hazudni abban, hogy jól esik az ölelés. Talán csak takarójának burkában érzi nagyobb biztonságban magát, mint most. *
- N... nincs mit. Tényleg...
* Még a karja sem szorult be kellemetlenül közéjük, így még csak ara sem tud hivatkozni, feladja hát a harcot. A korábbihoz képest sokkal magabiztosabban szólal meg. *
- Igazán nincs mit.
* Ó, ha olyan hosszú idő telt el, mióta utoljára evett, akkor nincs mese, még jó, hogy van nála utánpótlás, aminek elégnek kell lennie addig, amíg vissza nem érnek a nemes házába. Ezzel az is eldöntetett, hogy mihez kezdenek, ha egyszer átlépték a barakk küszöbét.
Úgy tűnik a szerzetesnek nincs fegyvere, amelyet le kéne adjon, hiszen az ökleit nem tudja lecsavarozni. Syss is odaáll a barakk bejáratánál levő bódéhoz, felpakolja, és megmutatja kosara tartalmát, hogy megbizonyosodhasson a fiú is, nála nincs fegyver.
Miután a szokásos ellenőrzésen túl vannak, várja, hogy Bato vezesse - pedig aztán nem az ő ötlete volt, hogy ide jöjjenek. *
- Hát...
* Nem sok mindent tudnak csinálni, az egyik lehetőség az edzés, de nem túl valószínű, hogy akármelyiküknek is kedve lenne hozzá, a másik meg, hogy elég viccesen festene az apró tündér a megtermett, vagy legalábbis hozzá képest hatalmas, emberrel szemben. A harci képességekről pedig ne is beszéljünk. *
- ... azt mondtad, hogy reggel óta nem ettél, és... hát ki tudja, mikor lesz kész a vacsora... szóval... szóval mit szólnál, ha...
* Nem is erőlködik tovább, hogy kinyögje, inkább kiveszi a magvas cipót. Nos, a sonkával nem sok mindent tudnak kezdeni, hiszen egyikük nem eszik húst, a tündér pedig nem akarja a látvánnyal Bato étvágyát elvenni. Ami még esetleg fogyasztható, az a bebugyolált saláta, ami még ott leledzik kosarának végtelen bugyraiban. Ha éhes az ember, azt is megeszi. *
* Pont azt akarta elkerülni, hogy a szerzetes megköszönje, erre mit csinál? Hát nem megköszöni?! Mintha kiolvasta volna elméjének rejtett zugaiból, és magában jót röhögve pont az ellenkezőjét csinálja. Nem mintha bosszantaná vele a tündért, vagy ellenére volna, csupán zavaró a figyelem középpontjában lenni. Mondjuk nem nehéz, ha csak ketten alkotnak egy társaságot, ha ebbe belegondolt volna, akkor talán nem is próbálta volna meg kikerülni a köszönet mondást.
Akármennyire is próbálja leplezni, saját magának nem tud hazudni abban, hogy jól esik az ölelés. Talán csak takarójának burkában érzi nagyobb biztonságban magát, mint most. *
- N... nincs mit. Tényleg...
* Még a karja sem szorult be kellemetlenül közéjük, így még csak ara sem tud hivatkozni, feladja hát a harcot. A korábbihoz képest sokkal magabiztosabban szólal meg. *
- Igazán nincs mit.
* Ó, ha olyan hosszú idő telt el, mióta utoljára evett, akkor nincs mese, még jó, hogy van nála utánpótlás, aminek elégnek kell lennie addig, amíg vissza nem érnek a nemes házába. Ezzel az is eldöntetett, hogy mihez kezdenek, ha egyszer átlépték a barakk küszöbét.
Úgy tűnik a szerzetesnek nincs fegyvere, amelyet le kéne adjon, hiszen az ökleit nem tudja lecsavarozni. Syss is odaáll a barakk bejáratánál levő bódéhoz, felpakolja, és megmutatja kosara tartalmát, hogy megbizonyosodhasson a fiú is, nála nincs fegyver.
Miután a szokásos ellenőrzésen túl vannak, várja, hogy Bato vezesse - pedig aztán nem az ő ötlete volt, hogy ide jöjjenek. *
- Hát...
* Nem sok mindent tudnak csinálni, az egyik lehetőség az edzés, de nem túl valószínű, hogy akármelyiküknek is kedve lenne hozzá, a másik meg, hogy elég viccesen festene az apró tündér a megtermett, vagy legalábbis hozzá képest hatalmas, emberrel szemben. A harci képességekről pedig ne is beszéljünk. *
- ... azt mondtad, hogy reggel óta nem ettél, és... hát ki tudja, mikor lesz kész a vacsora... szóval... szóval mit szólnál, ha...
* Nem is erőlködik tovább, hogy kinyögje, inkább kiveszi a magvas cipót. Nos, a sonkával nem sok mindent tudnak kezdeni, hiszen egyikük nem eszik húst, a tündér pedig nem akarja a látvánnyal Bato étvágyát elvenni. Ami még esetleg fogyasztható, az a bebugyolált saláta, ami még ott leledzik kosarának végtelen bugyraiban. Ha éhes az ember, azt is megeszi. *
5202. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 11:36:46
Üzenet elküldve: 2016-09-01 11:36:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Syss//
*Syss elképzelése a teáról, és általában véve az élettelen dolgokról helyévaló, de mivel ennek nem ad hangot, Batonak meg sem fordul a fejében, hogy a kis lány valamin fennakad. Csupán tekintete sejtetni némileg, hogy nem tudja hova tenni a dolgot, de a kopasz nem említi meg a látottakat.*
-Bizony, az.
*Akármennyire is próbálkozik a lány, a köszönetmondás bizony nem marad el. Annak leg-Batobb válfaját kapja, függetlenül attól, hogy a lány éppen mivel és hol matat. Lehajol hozzá a szerzetes, és körbezárja karjaival, jól magához szorítja. Ha kissé kellemetlenül sikerül maguk közé zárnia a lány karját, vagy a kosarat, azzal sem foglalkozik.*
-Nagyon köszönöm! Aranyos vagy.
*Elengedi a lányt és széles mosollyal az arcán kel fel féltérdről.*
-Hát én is remélem, reggel óta nem ettem.
*Mikor éhes, gyakran erre terelődnek a gondolatai. Jó kedélyű és vidám, persze, de az étel gondolatára összefut a nyál a szájában, és ha mást nem is tud tenni az ügy érdekében, legalább megemlítenie muszáj.*
-Úgy lesz, Syss, úgy lesz.
*Mosolyog kedvesen a kérésre, majd az ezt követő kérdés, amilyen váratlanul éri, olyan hirtelen válaszol.*
-De, gyerünk!
*Mondja, hisz egy ilyen aranyos lány kérésének nem lehet ellenállni. Az indoka még ismeretlen marad a szerzetes számára, de nem is foglalkozik most vele. Int a kölyöknek, akivel az imént váltott néhány szót, lép kettőt a gyakorlótér felé majd hátrafordul, ránéz a lányra, hogy vajon neki van-e mit kiraknia a pultra. Előbb utóbb úgyis bejutnak, a gyakorlótérre érvén pedig kíváncsian néz körbe. Ma még ő sem látogatta meg, pedig mióta Artheniorban van, szinte minden nap járt itt, hogy néhány órát mozgással töltsön.*
-Na és most mihez akarsz kezdeni?
*Syss elképzelése a teáról, és általában véve az élettelen dolgokról helyévaló, de mivel ennek nem ad hangot, Batonak meg sem fordul a fejében, hogy a kis lány valamin fennakad. Csupán tekintete sejtetni némileg, hogy nem tudja hova tenni a dolgot, de a kopasz nem említi meg a látottakat.*
-Bizony, az.
*Akármennyire is próbálkozik a lány, a köszönetmondás bizony nem marad el. Annak leg-Batobb válfaját kapja, függetlenül attól, hogy a lány éppen mivel és hol matat. Lehajol hozzá a szerzetes, és körbezárja karjaival, jól magához szorítja. Ha kissé kellemetlenül sikerül maguk közé zárnia a lány karját, vagy a kosarat, azzal sem foglalkozik.*
-Nagyon köszönöm! Aranyos vagy.
*Elengedi a lányt és széles mosollyal az arcán kel fel féltérdről.*
-Hát én is remélem, reggel óta nem ettem.
*Mikor éhes, gyakran erre terelődnek a gondolatai. Jó kedélyű és vidám, persze, de az étel gondolatára összefut a nyál a szájában, és ha mást nem is tud tenni az ügy érdekében, legalább megemlítenie muszáj.*
-Úgy lesz, Syss, úgy lesz.
*Mosolyog kedvesen a kérésre, majd az ezt követő kérdés, amilyen váratlanul éri, olyan hirtelen válaszol.*
-De, gyerünk!
*Mondja, hisz egy ilyen aranyos lány kérésének nem lehet ellenállni. Az indoka még ismeretlen marad a szerzetes számára, de nem is foglalkozik most vele. Int a kölyöknek, akivel az imént váltott néhány szót, lép kettőt a gyakorlótér felé majd hátrafordul, ránéz a lányra, hogy vajon neki van-e mit kiraknia a pultra. Előbb utóbb úgyis bejutnak, a gyakorlótérre érvén pedig kíváncsian néz körbe. Ma még ő sem látogatta meg, pedig mióta Artheniorban van, szinte minden nap járt itt, hogy néhány órát mozgással töltsön.*
-Na és most mihez akarsz kezdeni?
5201. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-09-01 11:21:57
Üzenet elküldve: 2016-09-01 11:21:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Bato//
* Pedig nem sok mindenre lehet felhasználni a szárított csalánt, szóval igazán lehetett volna Batoban egy kis fantázia.
A szavaira nem is igazán tudja, hogy mit feleljen, kissé bizarrul hangzik a megszólalásig főzött tea. Mintha anyja azt mondaná a mohalevesre, úgy megfőzi, hogy elszalad Pirtianesig meg vissza. Elképzelni is borzalmas, ahogyan a zöld folyadék lábakat növeszt és elmászik. Érteni sajnos nem érti, de tudja, hogy nem kell komolyan venni. Ez biztos olyan "felnőtt dolog". *
- Azt mondták, hogy nagyon egészséges. I-i...
* Rövid, belevörösödős szünetet tart. *
- Igazából... én, izé... neked vettem.
* Azzal, csak hogy elkerülje a köszönetmondást, a kosarában kezd el turkálni, amellyel egy láthatatlan védőfalat húz fel maga körül. A témaváltás felmentőseregként érkezik, meg is nyugszik picit. *
- Nem baj, mire visszaérünk, biztosan kész lesz.
* Elvégre, ha Mae úgy, ahogyan ők, nem is tud varázsolni, a konyhában csodákra képes. És mi lehetne ennek ékesebb bizonyítéka, mint a meglepően gyorsan elkészülő, minőségi étel?
Hogy mit tenne Syss, ha tudná mire készül Bato? Valószínűleg rátapadna, mint pióca a fürdőzőre, és nem engedné elmenni. Hiszen jóformán ő az egyetlen, akinek ennyire meg mer nyílni, őt ismeri a Namos házból a legrégebb óta. Még Eralil mesterben sem bízik annyira, mint a szerzetesben. *
- Tudom, csak... csak vigyázz magadra.
* Mosolyodik újfent el. *
- Nem... nem akarunk bemenni?
* Mutat a Barakkra. Nem mostanában volt bent, és szívesen körülnézne, hátha változott valami, de nem tudja, hogy Bato mikor óhajt hazamenni, ezért nem igazán meri erőltetni. *
* Pedig nem sok mindenre lehet felhasználni a szárított csalánt, szóval igazán lehetett volna Batoban egy kis fantázia.
A szavaira nem is igazán tudja, hogy mit feleljen, kissé bizarrul hangzik a megszólalásig főzött tea. Mintha anyja azt mondaná a mohalevesre, úgy megfőzi, hogy elszalad Pirtianesig meg vissza. Elképzelni is borzalmas, ahogyan a zöld folyadék lábakat növeszt és elmászik. Érteni sajnos nem érti, de tudja, hogy nem kell komolyan venni. Ez biztos olyan "felnőtt dolog". *
- Azt mondták, hogy nagyon egészséges. I-i...
* Rövid, belevörösödős szünetet tart. *
- Igazából... én, izé... neked vettem.
* Azzal, csak hogy elkerülje a köszönetmondást, a kosarában kezd el turkálni, amellyel egy láthatatlan védőfalat húz fel maga körül. A témaváltás felmentőseregként érkezik, meg is nyugszik picit. *
- Nem baj, mire visszaérünk, biztosan kész lesz.
* Elvégre, ha Mae úgy, ahogyan ők, nem is tud varázsolni, a konyhában csodákra képes. És mi lehetne ennek ékesebb bizonyítéka, mint a meglepően gyorsan elkészülő, minőségi étel?
Hogy mit tenne Syss, ha tudná mire készül Bato? Valószínűleg rátapadna, mint pióca a fürdőzőre, és nem engedné elmenni. Hiszen jóformán ő az egyetlen, akinek ennyire meg mer nyílni, őt ismeri a Namos házból a legrégebb óta. Még Eralil mesterben sem bízik annyira, mint a szerzetesben. *
- Tudom, csak... csak vigyázz magadra.
* Mosolyodik újfent el. *
- Nem... nem akarunk bemenni?
* Mutat a Barakkra. Nem mostanában volt bent, és szívesen körülnézne, hátha változott valami, de nem tudja, hogy Bato mikor óhajt hazamenni, ezért nem igazán meri erőltetni. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361