Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:40:08
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:40:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A hím arca megfagy egyetlen pillanatra. Negyven? Túl sok... ha elveszti a fogadást, azzal több nappal visszaveti céljainak beteljesülését. Ám ha nyer és ő igencsak biztos a dolgában, akkor az komolyan elősegítheti terveit. Vonásaira démonként telepedik egy igen sötét kifejezés. Nem tudhatja, de ebben a pillanatban tökéletesen érthető, miért ruházta fel egykor semmirekellő anyja azzal a bizonyos, egybecsengő névvel.*
- Állom.
*Ennyit fűz pusztán a jelenethez, nincs is szükség többre. Minden bizonnyal meglepi ellenfelét a gyors válasszal, minek eredményeképpen hamarosan komoly leckét kap heves vérmérsékletből. Óraadója azonban messze nem áll olyan szinten a témában, hogy igazán tanulságosra sikeredjen az előadás. Nincs törvény ugyanis, mely megtiltaná neki, hogy nemes egyszerűséggel elmozduljon a felnyársalásra vágyó akció elől, s a hím hátára indítson elsöprő erejű támadást. Tudja, hogy amaz hárítani fog, ezért minden erejét beleadja a kiábrándítóan életlen fegyverbe. Nem fogja elméletben sem ketté szelni a hímet, ám az ütés ereje és minősége okozhat problémákat az elsősorban gyors harcmodorhoz szokott testnek.
Nem áll meg ennyinél azonban. Csak úgy záporoznak csapásai a zöldfülű hímre, kegyetlen és feszített iramot diktál ellenfele számára, mintha az élete múlna ezen a küzdelmen. Talán így is van.
Csapásai pontosak, erőteljesek, precízek. Lothaire-nek komoly feladata lesz mindet hárítani és még ráadásul ki is kerülni a védekező szerepből. Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy hosszú ideig nem bírhatja ezt a tempót egyikük sem. Márpedig az ő háta mögött több edzés áll, szívóssága pedig mindig is kenterbe verte öccse gazdagsághoz szokott fizikai valóját. Egyetlen kérdés maradt csupán: ennyi volt valóban és már meg is nyerte a fogadást? Érzi, hogy így van. Öccsének esélye sincs az elkerülhetetlennel szemben, s Damonnak egyetlen olyan dolog sem jut eszébe, melynek hatására mindez megváltozhatna. Egyszerűen jobb fivérénél és nem az ereje miatt. Pusztán a tapasztalat, az évek kemény munkája és fertőből indult életének rengeteg szenvedése az, mely magasan a hím fölé emeli. Mit tudhatná ő, hogy a másik mennyit szenvedett?! S még ha tudná is, akkor sem értékelné soha egyenértékűnek. Mint oly sokan a szegénységben fogantak közül, ő maga is hisz abban, hogy a pénz mindent megold. Jómódúnak lenni olyan kiváltság, melyre igazán vágyik. Szinte mindenek felett. Jó lépcsőfok ez a mostani alkalom, ugyanis immár nincsenek kétségei: Győzedelmeskedett.*
- Állom.
*Ennyit fűz pusztán a jelenethez, nincs is szükség többre. Minden bizonnyal meglepi ellenfelét a gyors válasszal, minek eredményeképpen hamarosan komoly leckét kap heves vérmérsékletből. Óraadója azonban messze nem áll olyan szinten a témában, hogy igazán tanulságosra sikeredjen az előadás. Nincs törvény ugyanis, mely megtiltaná neki, hogy nemes egyszerűséggel elmozduljon a felnyársalásra vágyó akció elől, s a hím hátára indítson elsöprő erejű támadást. Tudja, hogy amaz hárítani fog, ezért minden erejét beleadja a kiábrándítóan életlen fegyverbe. Nem fogja elméletben sem ketté szelni a hímet, ám az ütés ereje és minősége okozhat problémákat az elsősorban gyors harcmodorhoz szokott testnek.
Nem áll meg ennyinél azonban. Csak úgy záporoznak csapásai a zöldfülű hímre, kegyetlen és feszített iramot diktál ellenfele számára, mintha az élete múlna ezen a küzdelmen. Talán így is van.
Csapásai pontosak, erőteljesek, precízek. Lothaire-nek komoly feladata lesz mindet hárítani és még ráadásul ki is kerülni a védekező szerepből. Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy hosszú ideig nem bírhatja ezt a tempót egyikük sem. Márpedig az ő háta mögött több edzés áll, szívóssága pedig mindig is kenterbe verte öccse gazdagsághoz szokott fizikai valóját. Egyetlen kérdés maradt csupán: ennyi volt valóban és már meg is nyerte a fogadást? Érzi, hogy így van. Öccsének esélye sincs az elkerülhetetlennel szemben, s Damonnak egyetlen olyan dolog sem jut eszébe, melynek hatására mindez megváltozhatna. Egyszerűen jobb fivérénél és nem az ereje miatt. Pusztán a tapasztalat, az évek kemény munkája és fertőből indult életének rengeteg szenvedése az, mely magasan a hím fölé emeli. Mit tudhatná ő, hogy a másik mennyit szenvedett?! S még ha tudná is, akkor sem értékelné soha egyenértékűnek. Mint oly sokan a szegénységben fogantak közül, ő maga is hisz abban, hogy a pénz mindent megold. Jómódúnak lenni olyan kiváltság, melyre igazán vágyik. Szinte mindenek felett. Jó lépcsőfok ez a mostani alkalom, ugyanis immár nincsenek kétségei: Győzedelmeskedett.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:37:31
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:37:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Amikor fivére megállásra készteti, ő maga sem folytatja tovább a játékot. Megáll előtte tisztes távolságban, laza, ám ugrásra kész testtartásban. Igazi ragadozó, könnyed, elegáns, veszélyes. A hím szavainak hatására széles mosolyra rándulnak ajkai, mégsem reagálja le a feltételezést. Van viszont, ami még neki is elpattintja a húrt. Damon egyértelműen meg akarja alázni. Igen jól ismeri fivére gondolkodásmódját és teljesen tisztában van azzal, mindezt miért teszi. Neki sem kell azonban a szomszédba mennie némi aljasságért, így nem is meglepő következő felszólalása. Arcára kiül az a bizonyos káröröm, ami ellenfelében is méltán van jelen.*
- Legyen negyven és állom a fogadást.
*A nézőközönség egy emberként hördül fel. Egyedül is jól ért ahhoz, hogy gerjessze a hangulatot, ám láthatóan kettejük párosa fokozza ezt az élvezetet. Lothaire tisztában van azzal, hogy Damon nem engedheti meg magának ekkora összeg kiadását. Ám bátyja túl arrogáns ahhoz, hogy visszautasítsa. Mi több, láthatóan meg van győződve saját felsőbbrendűségéről vele szemben, különben húszat sem ajánlott volna. A tömeg biztatni kezdi Damont, hogy fogadja el az ajánlatot. Több, igencsak bicskanyitogató jelző is elhangzik Lothaire személyét illetően, ám nem törődik velük. Hűvösen kell gondolkodnia, hogy hideg logikával győzhesse le ellenfelét. Jelen esetben egyáltalán nem segít, ha elveszti a fejét, mert az könnyen tovább is gurulhat a Barakk izzadt padlóján. Márpedig neki nincs senkije, aki visszavarrhatná valami színes madzaggal... úgy bizony, nincs kiért élnie. Miért is teszi hát? ...kedvtelésből. Leginkább.
Agyában felvillan egy kép. Méregzöld szempár, buja test, ahogy fekszik az ágyon a lenge kis hálóruhában. Fedetlen combjai csalogatóan hívogatják a férfit. Örökké eltemetkezhetne bennük és nem érezné többet átkozottnak magát. Ezt ígérik, s milyen hamis ígéretek ezek! Hisz a seb, mit tőle kapott, még mindig ott figyel a mellkasán azzal fenyegetve, hogy vörös szemét némi megterhelés árán ismét a világra nyitja. Nagyon jól tudja, hogy a nősténnyel történt eset sem más, mint a többi. Nem nyer vele semmit, ha megteszi, főként mert a savként gyűlölettel maró szempár egyáltalán nem szerelmről regél neki, bármit is óhajt elképzelni. Enyhén megrázza magát, hogy kiverje fejéből e gondolatokat, s ismét fivérére koncentrálhasson. Mindez egyetlen pillanat alatt fut át elméjén, míg Damon tán mérlegeli ajánlatát. S ha amaz állja a fogadást, úgy ezúttal Lothaire indít támadást.*
- Ez esetben vége a játéknak, bátyám.
*Arcáról leolvad az idegtépő mosoly, tekintetébe hideg üresség költözik. Pajzs által hárítandó szúrás és roham párosával kezd. Ragadozóként rugaszkodik el az elnyűtt padlótól, elkerülhetetlen döféssel fenyegetve ellenfelét. Amannak nehéz dolga lesz, még ha van is ideje felkészülni a támadásra, kezében ugyanis nincs pajzs, hogy játszva verhesse vissza Lothaire-t.*
- Legyen negyven és állom a fogadást.
*A nézőközönség egy emberként hördül fel. Egyedül is jól ért ahhoz, hogy gerjessze a hangulatot, ám láthatóan kettejük párosa fokozza ezt az élvezetet. Lothaire tisztában van azzal, hogy Damon nem engedheti meg magának ekkora összeg kiadását. Ám bátyja túl arrogáns ahhoz, hogy visszautasítsa. Mi több, láthatóan meg van győződve saját felsőbbrendűségéről vele szemben, különben húszat sem ajánlott volna. A tömeg biztatni kezdi Damont, hogy fogadja el az ajánlatot. Több, igencsak bicskanyitogató jelző is elhangzik Lothaire személyét illetően, ám nem törődik velük. Hűvösen kell gondolkodnia, hogy hideg logikával győzhesse le ellenfelét. Jelen esetben egyáltalán nem segít, ha elveszti a fejét, mert az könnyen tovább is gurulhat a Barakk izzadt padlóján. Márpedig neki nincs senkije, aki visszavarrhatná valami színes madzaggal... úgy bizony, nincs kiért élnie. Miért is teszi hát? ...kedvtelésből. Leginkább.
Agyában felvillan egy kép. Méregzöld szempár, buja test, ahogy fekszik az ágyon a lenge kis hálóruhában. Fedetlen combjai csalogatóan hívogatják a férfit. Örökké eltemetkezhetne bennük és nem érezné többet átkozottnak magát. Ezt ígérik, s milyen hamis ígéretek ezek! Hisz a seb, mit tőle kapott, még mindig ott figyel a mellkasán azzal fenyegetve, hogy vörös szemét némi megterhelés árán ismét a világra nyitja. Nagyon jól tudja, hogy a nősténnyel történt eset sem más, mint a többi. Nem nyer vele semmit, ha megteszi, főként mert a savként gyűlölettel maró szempár egyáltalán nem szerelmről regél neki, bármit is óhajt elképzelni. Enyhén megrázza magát, hogy kiverje fejéből e gondolatokat, s ismét fivérére koncentrálhasson. Mindez egyetlen pillanat alatt fut át elméjén, míg Damon tán mérlegeli ajánlatát. S ha amaz állja a fogadást, úgy ezúttal Lothaire indít támadást.*
- Ez esetben vége a játéknak, bátyám.
*Arcáról leolvad az idegtépő mosoly, tekintetébe hideg üresség költözik. Pajzs által hárítandó szúrás és roham párosával kezd. Ragadozóként rugaszkodik el az elnyűtt padlótól, elkerülhetetlen döféssel fenyegetve ellenfelét. Amannak nehéz dolga lesz, még ha van is ideje felkészülni a támadásra, kezében ugyanis nincs pajzs, hogy játszva verhesse vissza Lothaire-t.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:33:37
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:33:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Enyhe biccentéssel fogadta csak a szavakat. Ő pontosan ugyanígy gondolkodik Lothaire személyével kapcsolatban. Mit sem változott! Ugyanaz a bájgúnár, javíthatatlan sármőr, nagyszájú pojáca. Gyűlölete egyre nő irányában, minél többet figyeli a hímet. Mintha csak magába szívná a tömegben fodrozódó érzelmeket, fel sem figyelve arra, hogy ez könnyedén vesztét okozhatja. Mindig is magányos farkas volt, egyrészt pontosan emiatt. Másrészt, mert egyszerűen úgy kívánja.
Ő maga is hárítja a mélyivadék csapásait. Erőben messze felülmúlja, ám fürgesége elismerésre ad okot. Nem Lothaire-t ismeri el azonban, csupán a technikát, melyet láthatóan jól kitanult az eltelt évek alatt. Továbbra sem érzi úgy azonban, hogy a másik legyőzheti őt. Mindez édeskevés tengernyi tapasztalata mellett, mit távoli vidékeken szerzett.
Miután kellőképpen felmérték egymás képességeit, távolságot vág kettejük közé, s amennyiben öccse nem adja forró fejét újabb támadásnak, úgy megállnak néhány pillanatra. A köréjük gyűlt tömeg megduzzadt mindeközben, még ha tisztes távolságból is figyelik őket. Vérszomjuk ragacsos második bőrként tapad rá, szájpadlásan érzi keserűs, sós ízét a láthatatlan mágia-szövetnek. Kirázza arcából a szemébe hulló, fakó tincseket, ajkain kegyetlen mosoly sejlik fel.*
- A technikád lenyűgöző, öcsém. Ám idősebb, erősebb és tapasztaltabb vagyok nálad. Esélyed sincs ellenem.
*Tekintetében gyilkos fény villan, ahogy végigpillant ellenfelén. A szellemként rátapadó hangulat igencsak kedvező ötletet ékel elméjének zsúfolt elemei közé.*
- Húsz aranyba, hogy a következő két percben kicsinállak.
*Igencsak nagylelkű ajánlat ez tőle, tekintve hogy vajmi kevés pénze van. Neki sosem volt szerencséje abban a kegyben részesülni, mint fivérének. A Szegénynegyed szülöttjeként gyermekkorában is legfeljebb pár arannyi alamizsnában reménykedhetett. E hely azonban komoly lehetőségeket kínál számára. Főként, hogy ismeri ellenfelét és annak dagadozó erszényét is. Már most látja lelki szemei előtt a csillogó pénzérméket, mik segítik majd célja elérésében. S mi okozhatna ennél nagyobb örömet, mint az, hogy mindezt saját, mélységesen megvetett öccséről akaszthatja le? Sötét káröröm fényében sütkérezik, s a magas összegből fakadó, tömegből eredő pusmogás is tovább szítja benne az elégedettség fekete tüzét.*
Ő maga is hárítja a mélyivadék csapásait. Erőben messze felülmúlja, ám fürgesége elismerésre ad okot. Nem Lothaire-t ismeri el azonban, csupán a technikát, melyet láthatóan jól kitanult az eltelt évek alatt. Továbbra sem érzi úgy azonban, hogy a másik legyőzheti őt. Mindez édeskevés tengernyi tapasztalata mellett, mit távoli vidékeken szerzett.
Miután kellőképpen felmérték egymás képességeit, távolságot vág kettejük közé, s amennyiben öccse nem adja forró fejét újabb támadásnak, úgy megállnak néhány pillanatra. A köréjük gyűlt tömeg megduzzadt mindeközben, még ha tisztes távolságból is figyelik őket. Vérszomjuk ragacsos második bőrként tapad rá, szájpadlásan érzi keserűs, sós ízét a láthatatlan mágia-szövetnek. Kirázza arcából a szemébe hulló, fakó tincseket, ajkain kegyetlen mosoly sejlik fel.*
- A technikád lenyűgöző, öcsém. Ám idősebb, erősebb és tapasztaltabb vagyok nálad. Esélyed sincs ellenem.
*Tekintetében gyilkos fény villan, ahogy végigpillant ellenfelén. A szellemként rátapadó hangulat igencsak kedvező ötletet ékel elméjének zsúfolt elemei közé.*
- Húsz aranyba, hogy a következő két percben kicsinállak.
*Igencsak nagylelkű ajánlat ez tőle, tekintve hogy vajmi kevés pénze van. Neki sosem volt szerencséje abban a kegyben részesülni, mint fivérének. A Szegénynegyed szülöttjeként gyermekkorában is legfeljebb pár arannyi alamizsnában reménykedhetett. E hely azonban komoly lehetőségeket kínál számára. Főként, hogy ismeri ellenfelét és annak dagadozó erszényét is. Már most látja lelki szemei előtt a csillogó pénzérméket, mik segítik majd célja elérésében. S mi okozhatna ennél nagyobb örömet, mint az, hogy mindezt saját, mélységesen megvetett öccséről akaszthatja le? Sötét káröröm fényében sütkérezik, s a magas összegből fakadó, tömegből eredő pusmogás is tovább szítja benne az elégedettség fekete tüzét.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:30:53
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:30:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Pusztán két szó, mégis pillanatok alatt lehűt benne minden esetlegesen felbukkanó, elkanászodott pozitív gondolatot. Hogyan is gondolhatta, hogy bármi különbség lesz a régi és az új Damon között? Gyűlöli őt, ahogy gyűlölte mindig is. Pontosan ugyanolyan, mint bárki más Lothaire-rel szemben és ez végtelen ürességgel tölti el. Semleges, érzéketlen ürességgel.*
- Mit sem változtál, bátyám.
*Vegye Damon mindezt úgy, ahogy akarja. Nem szánta dicséretnek, sem szurkálásnak. Puszta ténymegállapítás, mielőtt kénytelen-kelletlen kiáll fivérével. Nem, nem akar vele megküzdeni és ennek semmi köze némi félelemhez, hogy esetleg veszít. Egyszerűen csak nem akarja megalázni Damont, aki furcsa módon nagyobb és világtalanabb önbizalommal rendelkezik, mint ő maga. Ez az önbizalom veszélyes, sokszor még Lothaire-é is az. Ezt jól megtanulta a Radlinával való utolsó találkozás során. Nincs valódi, jó döntés jelen helyzetben. Ha megfutamodik, akkor Damon nem kapja meg azt a leckét, amire olyannyira szüksége van. Ha viszont kiáll ellene, esélyes, hogy akkor sem érti meg, viszont a gyűlölete mélyebb lesz iránta. Hímünk nem egy önfeláldozó típus, ám valamiért mégis az utóbbi lehetőséget választja. Valahol mélyen, tudat alatt ott motoszkál a gondolat, hogy mindezt egyetlen célért teszi: Damon lehető legmélyebb gyűlöletéért. Valahol önnön választása az, hogy ilyen kietlen életet éljen. Rájátszik az átokra, mi soha nem engedi szorításából, mit sosem törhet meg. Tudata mélyén azt akarja, hogy gyűlöljék, lehetőleg minél többen. Ugyanis ez az, amit megérdemel. Mit számít az, hogy csupán lelkének középpontján vágyik odaadó melegségre? Ezt a középpontot egyszerűen kihasíthatja magából, mint annak idején Furion tette... s bele se gondol, hogy ő Serine leszármazottja, s mint olyan, ő maga is szilánkosra törné, ami megmaradt belőle.
Borostyán tekintete összefonódik az övével olyannyira megegyező szemekkel. Ledobja magáról a fivéréből áradó komor, borongós hangulatot, s ismét kiül ajkaira az a bizonyos, rá annyira jellemző és jól bejáratott gonosz félmosoly.*
- Kívánságod számomra parancs.
*A fegyvert leemeli válláról és érinti ellenpárja pengeízű kiterjedéséhez. A fémes súrlódás csatajelző gongként hatol be érzékeny, hegyes füleibe. A hirtelen támadást különösebb megerőltetés nélkül védi. Érzékeli, hogy ellenfele még visszafogja magát, ami már csak azért is megkongathatná a vészharangot, mert karján ettől a hárítástól is végigáramlott a másik lefölözött ereje.
Kardjaik egymást csókolják néhány szívdobbanásnyi ideig, majd félreüti a pengét és ő készül vágásra. 1-2 perc el is telik a visszafogott vagdalkozással, ahol ő gyorsaságára, Damon erejére és a gravitációra épít. Lothairenek nem esik nehezére megsaccolni fivére valódi képességeit, ám eközben saját magát is elárulja. Olyan vetélytárs mellett, ki meglehetősen jól ismeri, igen nehéz elrejteni a valóságot. Egyetlen fegyvere maradt csupán..*
- Mit sem változtál, bátyám.
*Vegye Damon mindezt úgy, ahogy akarja. Nem szánta dicséretnek, sem szurkálásnak. Puszta ténymegállapítás, mielőtt kénytelen-kelletlen kiáll fivérével. Nem, nem akar vele megküzdeni és ennek semmi köze némi félelemhez, hogy esetleg veszít. Egyszerűen csak nem akarja megalázni Damont, aki furcsa módon nagyobb és világtalanabb önbizalommal rendelkezik, mint ő maga. Ez az önbizalom veszélyes, sokszor még Lothaire-é is az. Ezt jól megtanulta a Radlinával való utolsó találkozás során. Nincs valódi, jó döntés jelen helyzetben. Ha megfutamodik, akkor Damon nem kapja meg azt a leckét, amire olyannyira szüksége van. Ha viszont kiáll ellene, esélyes, hogy akkor sem érti meg, viszont a gyűlölete mélyebb lesz iránta. Hímünk nem egy önfeláldozó típus, ám valamiért mégis az utóbbi lehetőséget választja. Valahol mélyen, tudat alatt ott motoszkál a gondolat, hogy mindezt egyetlen célért teszi: Damon lehető legmélyebb gyűlöletéért. Valahol önnön választása az, hogy ilyen kietlen életet éljen. Rájátszik az átokra, mi soha nem engedi szorításából, mit sosem törhet meg. Tudata mélyén azt akarja, hogy gyűlöljék, lehetőleg minél többen. Ugyanis ez az, amit megérdemel. Mit számít az, hogy csupán lelkének középpontján vágyik odaadó melegségre? Ezt a középpontot egyszerűen kihasíthatja magából, mint annak idején Furion tette... s bele se gondol, hogy ő Serine leszármazottja, s mint olyan, ő maga is szilánkosra törné, ami megmaradt belőle.
Borostyán tekintete összefonódik az övével olyannyira megegyező szemekkel. Ledobja magáról a fivéréből áradó komor, borongós hangulatot, s ismét kiül ajkaira az a bizonyos, rá annyira jellemző és jól bejáratott gonosz félmosoly.*
- Kívánságod számomra parancs.
*A fegyvert leemeli válláról és érinti ellenpárja pengeízű kiterjedéséhez. A fémes súrlódás csatajelző gongként hatol be érzékeny, hegyes füleibe. A hirtelen támadást különösebb megerőltetés nélkül védi. Érzékeli, hogy ellenfele még visszafogja magát, ami már csak azért is megkongathatná a vészharangot, mert karján ettől a hárítástól is végigáramlott a másik lefölözött ereje.
Kardjaik egymást csókolják néhány szívdobbanásnyi ideig, majd félreüti a pengét és ő készül vágásra. 1-2 perc el is telik a visszafogott vagdalkozással, ahol ő gyorsaságára, Damon erejére és a gravitációra épít. Lothairenek nem esik nehezére megsaccolni fivére valódi képességeit, ám eközben saját magát is elárulja. Olyan vetélytárs mellett, ki meglehetősen jól ismeri, igen nehéz elrejteni a valóságot. Egyetlen fegyvere maradt csupán..*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:22:16
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:22:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Damon vágott pupillájú szemein - melyek egyébiránt tökéletes ikerpárjai Lothaire-ének - nem látszanak érzelmek. Egyszerűen csak az örök komorság az, mely születése elkárhozott napján tanyát vert a sárga lélektükrökön, s lám, még a viszontlátás örömére sem próbál távozni. Ám kérdéses, hogy valóban öröm-e mindez? Számára biztosan nem. Egyetlen céllal érkezett ide, s ehhez fivére maximum eszköz lehet, társ sosem. Nem számít, ők ketten mennyire egészítik ki egymást. A vér kötelezi ugyan őket bizonyos dolgokra, ám barátok sosem lesznek. Senkit nem engedhet közel magához. Soha.
Üres tekintettel figyeli ellenfelét egészen addig, míg amaz le nem halkítja hangját. Mintha felismerés csillanna egyetlen lélegzetvételnyi időre a halott, megkínzott szemekben. Ennyit ér neki a család és nem többet.*
- Felesleges volt.
*Ez a két szó tökéletesen jellemzi, mit gondol az egész helyzetről. Nemes egyszerűséggel nem fűz több magyarázatot mindehhez. Ha mégis, azt nem Lothaire-nek fogja előadni. A lányok valamelyikének? Talán. Esélyesen nekik sem.*
- Emeld fel a kardod, öcsém, mert most lesz, aki megfékezzen.
*Amennyiben a hím valóban akként cselekszik, miként azt bátyja elvárja tőle, úgy ő maga is megemeli fegyverét. A fémek sikoltva súrlódnak egymáson, ahogy Damon lassan hátrafelé mozdul. A tömeg tengerként morajlik fel, izgatottan, elégtételt követelve. És ő - mert kegyelmes úr - ezt meg is fogja adni nekik.
Megadja ellenfelének a lehetőséget, hogy egyenlő talajról induljon vele szemben, magyarán engedélyezi az alapállást, holmi hirtelen felindulásból elkövetett támadás helyett. Ám - hacsak amaz nem kezdeményez -, a következő végzetes másodpercben végigsúrolja ellenfele kardját és fémes sikollyal emeli magasra, keresztirányú vágásra készen a hím válla felé. Nem erőlteti meg magát egyelőre, csupán felméri a másik erejét hárítás terén. Ugyanis két teljesen különböző dolog távolról megfigyelni az ellent, illetve csatában tapasztalni annak taktikáit és helyzetfelismerő képességét. Bár a korábbi látványból is sokat tanult, az itteniek nem jelentettek komoly kihívást neki. Műkedvelő amatőrök inkább: parasztok, nemesi ficsúrok, városi polgárok. Hol vannak ők a hivatásos harcosok erejéhez és tudásához képest?*
Üres tekintettel figyeli ellenfelét egészen addig, míg amaz le nem halkítja hangját. Mintha felismerés csillanna egyetlen lélegzetvételnyi időre a halott, megkínzott szemekben. Ennyit ér neki a család és nem többet.*
- Felesleges volt.
*Ez a két szó tökéletesen jellemzi, mit gondol az egész helyzetről. Nemes egyszerűséggel nem fűz több magyarázatot mindehhez. Ha mégis, azt nem Lothaire-nek fogja előadni. A lányok valamelyikének? Talán. Esélyesen nekik sem.*
- Emeld fel a kardod, öcsém, mert most lesz, aki megfékezzen.
*Amennyiben a hím valóban akként cselekszik, miként azt bátyja elvárja tőle, úgy ő maga is megemeli fegyverét. A fémek sikoltva súrlódnak egymáson, ahogy Damon lassan hátrafelé mozdul. A tömeg tengerként morajlik fel, izgatottan, elégtételt követelve. És ő - mert kegyelmes úr - ezt meg is fogja adni nekik.
Megadja ellenfelének a lehetőséget, hogy egyenlő talajról induljon vele szemben, magyarán engedélyezi az alapállást, holmi hirtelen felindulásból elkövetett támadás helyett. Ám - hacsak amaz nem kezdeményez -, a következő végzetes másodpercben végigsúrolja ellenfele kardját és fémes sikollyal emeli magasra, keresztirányú vágásra készen a hím válla felé. Nem erőlteti meg magát egyelőre, csupán felméri a másik erejét hárítás terén. Ugyanis két teljesen különböző dolog távolról megfigyelni az ellent, illetve csatában tapasztalni annak taktikáit és helyzetfelismerő képességét. Bár a korábbi látványból is sokat tanult, az itteniek nem jelentettek komoly kihívást neki. Műkedvelő amatőrök inkább: parasztok, nemesi ficsúrok, városi polgárok. Hol vannak ők a hivatásos harcosok erejéhez és tudásához képest?*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:20:15
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:20:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Elégedett vigyorral gyűjti be fogadáson nyert pénzét és szűk zsebébe süllyeszti az új keletű, csillogó aranyakat. Rég megtanulta már, hogy eme imádott-gyűlölt helyre - ha erszénnyel nem is - némi tőkével érdemes érkeznie. Általában rengeteg kihívója akad és ez számára tökéletesen megfelel így. Ebből fakadóan ezen az istenverte helyen sok dologra számít - kihívásra, zúzódásokra, fejlődésre -, a felcsendülő hang azonban megfagyasztja ereiben a vért. Túlságosan is ismerős, nem létezőnek hitt húrokat pendít meg benne. Mióta is nem hallotta? Öt, vagy hat éve már?
Miután felocsúdik megrökönyödéséből, lassan, vontatottan fordul a hang irányába. Néhány hosszú szívdobbanásnyi ideig farkasszemet néznek egymással. A tömeg lassan elcsendesedik, egyre-másra figyelnek fel a kialakult jelenetre, s vérszagot vélnek felfedezni a levegőben. Komoly elégtétel lenne, ha Lothairet végre földön láthatnák, megalázva, porba tiporva... márpedig az újonnan érkezett alaknak első ránézésre erre minden esélye meg is van.
Ajkaira visszatér a lassú, ördögi mosoly, s feltételezhetően megjátszott könnyedséggel indul el bátyja felé.*
- Damon!
*Ejti ki az egyetlen szót, amire a tömeg elbizonytalanodik. A két sötételf látszólag ismeri egymást, s míg Lothaire mozdulatai közvetlenségről árulkodnak, az idegen hím alakja inkább megvetést sugall.
Hősünk karnyújtásnyira áll meg fivérétől. Kezében neki is ott pihen az elnyűtt gyakorlófegyver, bevetésre készen.*
- Na de kérlek! Igazán nem tehetek én róla, hogy nincs ki megfékezzen.
*Elnéző mosolyt villant a három kék-lila foltokkal gyarapodott delikvens felé, akik különösebben nem értékelik a gesztust. Laza tartással, vállára vetett karddal vágja pózba magát Damon előtt.*
- Mikor tértél vissza? Hat év! Se puszi, se pá, se egy satnya szerelmes levél...
*Néhányan összesúgnak a háttérben, amit hímünk megalázó pillantással üdvözöl.*
- Ne reménykedjetek, a nőiteket továbbra is alattam fognak sikítozni, amikor alaposan megdu...-
*Szavainak végét készségesen elnyeli a kezdődő lázadás orkánszerű hangja.
A hím megvonja a vállát és visszafordul Damonhoz. A nagy ordibálás jó alkalmat nyújt neki, hogy néhány szót csak ellenpárjának címezhessen. Aranysárga tekintetéből kihuny az alantas kis szikra, s csak valami mélységes üresség marad hátra.*
- Most komolyan, Damon. A lányok betegre aggódták magukat miattad. Legalább nekik szólhattál volna.
Miután felocsúdik megrökönyödéséből, lassan, vontatottan fordul a hang irányába. Néhány hosszú szívdobbanásnyi ideig farkasszemet néznek egymással. A tömeg lassan elcsendesedik, egyre-másra figyelnek fel a kialakult jelenetre, s vérszagot vélnek felfedezni a levegőben. Komoly elégtétel lenne, ha Lothairet végre földön láthatnák, megalázva, porba tiporva... márpedig az újonnan érkezett alaknak első ránézésre erre minden esélye meg is van.
Ajkaira visszatér a lassú, ördögi mosoly, s feltételezhetően megjátszott könnyedséggel indul el bátyja felé.*
- Damon!
*Ejti ki az egyetlen szót, amire a tömeg elbizonytalanodik. A két sötételf látszólag ismeri egymást, s míg Lothaire mozdulatai közvetlenségről árulkodnak, az idegen hím alakja inkább megvetést sugall.
Hősünk karnyújtásnyira áll meg fivérétől. Kezében neki is ott pihen az elnyűtt gyakorlófegyver, bevetésre készen.*
- Na de kérlek! Igazán nem tehetek én róla, hogy nincs ki megfékezzen.
*Elnéző mosolyt villant a három kék-lila foltokkal gyarapodott delikvens felé, akik különösebben nem értékelik a gesztust. Laza tartással, vállára vetett karddal vágja pózba magát Damon előtt.*
- Mikor tértél vissza? Hat év! Se puszi, se pá, se egy satnya szerelmes levél...
*Néhányan összesúgnak a háttérben, amit hímünk megalázó pillantással üdvözöl.*
- Ne reménykedjetek, a nőiteket továbbra is alattam fognak sikítozni, amikor alaposan megdu...-
*Szavainak végét készségesen elnyeli a kezdődő lázadás orkánszerű hangja.
A hím megvonja a vállát és visszafordul Damonhoz. A nagy ordibálás jó alkalmat nyújt neki, hogy néhány szót csak ellenpárjának címezhessen. Aranysárga tekintetéből kihuny az alantas kis szikra, s csak valami mélységes üresség marad hátra.*
- Most komolyan, Damon. A lányok betegre aggódták magukat miattad. Legalább nekik szólhattál volna.
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:15:53
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:15:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Régóta figyeli már az arrogáns, neveletlen hímet. Lothaire-rel kapcsolatban mindig is komoly előítéletei voltak és számtalan nézeteltérést köszönhet neki annak ellenére, hogy neki sosem volt felesége, párja, avagy hiszékeny leánygyermeke, akit amaz megronthatott volna. Ilyen szempontból tökéletes párost alkothatnának: Damon, aki viszolyog a kapcsolatoktól és Lothaire, aki él-hal értük. Már feltéve, hogy azok egyetlen éjszakánál nem tartanak tovább...
Lothaire... minden szüzek megrontója, a kapcsolatok réme, utolsó senkiházi, erőszakos, alattomos vadállat. És történetesen az öccse. A sors iróniája, hogy tőle ennyire elütő személyiséget kell testvérének neveznie. Mintha csak a régi szép idők legendái elevenednének meg kettejükben, egy kicsit más felállásban. Tűz és jég, a kárhozat végtelen mocsarában összefonódva. Ha valaki azt gondolja, gonosz és gonosz közt nincs különbség, nagyon téved. Ők ketten az élő példái arra, hogy még a feketénél is sötétebb színeknek is megvan a maga eltérő árnyalata.
Ironikus, hogy fivére nem vette észre jelenlétét annak ellenére, hogy előbb érkezett. Ez minden szempontból Damon kezére játszik, ugyanis így alkalma nyílik megfigyelni a hím stílusát. Sokat fejlődött az elmúlt évek alatt. De vajon többet, mint ő?
Egy homályos sarokból figyeli a lezajló műsort és nem állíthatnánk, hogy jól szórakozik. Rég nem képes már ilyen manőverekre. Mi több, soha nem is volt affinitása hozzá.
Mikor az utolsó alak is porba hullik, a mélységi ráérősen feláll a padról és elindul a vérre szomjazó tömeg felé. Érzékeli az ott uralkodó feszültséget, mi rá is átragad. Mágiájából táplálkozó gyűlölete kiterjed saját vérére is. Mit sem számít, hogy egy családból valók! Kettejük rokonsága igen távoli lehet csupán, hisz pusztán nevük egybecsengése, s húgaik bizonygatása teszi őket egyetlen kategóriába.
Nem... ő más. Nincs semmi köze ehhez az érdemtelen fajankóhoz. Ám szíves örömest ad neki leckét, csak úgy testvériesen.*
- Lothaire. Miért nem kezdesz veled egyenrangú ellenféllel?
*Átlépi az egyik földön fekvőt. Jobbjában életlen hosszúkardot tart, a gyakorláshoz használt esetlen, tompa éllel. Felsőtestének kemény izomzatára vékony, fehér vászoning feszül, alul fekete, testhezálló nadrág fedi. Alacsonyabb fivérénél fél fejjel, ám kétség kívül erősebb nála. A kérdés csupán, hogy az elmúlt évek alatt a másik mennyit fejlődött.*
Lothaire... minden szüzek megrontója, a kapcsolatok réme, utolsó senkiházi, erőszakos, alattomos vadállat. És történetesen az öccse. A sors iróniája, hogy tőle ennyire elütő személyiséget kell testvérének neveznie. Mintha csak a régi szép idők legendái elevenednének meg kettejükben, egy kicsit más felállásban. Tűz és jég, a kárhozat végtelen mocsarában összefonódva. Ha valaki azt gondolja, gonosz és gonosz közt nincs különbség, nagyon téved. Ők ketten az élő példái arra, hogy még a feketénél is sötétebb színeknek is megvan a maga eltérő árnyalata.
Ironikus, hogy fivére nem vette észre jelenlétét annak ellenére, hogy előbb érkezett. Ez minden szempontból Damon kezére játszik, ugyanis így alkalma nyílik megfigyelni a hím stílusát. Sokat fejlődött az elmúlt évek alatt. De vajon többet, mint ő?
Egy homályos sarokból figyeli a lezajló műsort és nem állíthatnánk, hogy jól szórakozik. Rég nem képes már ilyen manőverekre. Mi több, soha nem is volt affinitása hozzá.
Mikor az utolsó alak is porba hullik, a mélységi ráérősen feláll a padról és elindul a vérre szomjazó tömeg felé. Érzékeli az ott uralkodó feszültséget, mi rá is átragad. Mágiájából táplálkozó gyűlölete kiterjed saját vérére is. Mit sem számít, hogy egy családból valók! Kettejük rokonsága igen távoli lehet csupán, hisz pusztán nevük egybecsengése, s húgaik bizonygatása teszi őket egyetlen kategóriába.
Nem... ő más. Nincs semmi köze ehhez az érdemtelen fajankóhoz. Ám szíves örömest ad neki leckét, csak úgy testvériesen.*
- Lothaire. Miért nem kezdesz veled egyenrangú ellenféllel?
*Átlépi az egyik földön fekvőt. Jobbjában életlen hosszúkardot tart, a gyakorláshoz használt esetlen, tompa éllel. Felsőtestének kemény izomzatára vékony, fehér vászoning feszül, alul fekete, testhezálló nadrág fedi. Alacsonyabb fivérénél fél fejjel, ám kétség kívül erősebb nála. A kérdés csupán, hogy az elmúlt évek alatt a másik mennyit fejlődött.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:14:38
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:14:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Ezen a napon igazán kellemes környezet a Barakk. Ki tudja miért, képtelen volt álomra hajtani makacs fejét Gazdagnegyedi, magányos, ám ezzel szemben igen hatalmas kúriájában. Hogyan is tehette volna, kedves kis szukájával való találkozása után?
Azért jött ide, hogy kiűzze agyából a nőstényke igéző, ám nem kevésbé mérgező szempárát. Az egyetlen vonást, mi igazán mélyen égett elméjébe. Többnyire sikerrel jár, eme lehetetlenként elrendelt akcióval, főként, mert jelen pillanatban a harcnak adja át helyét. Gyakorolni jött, s mint oly sokszor, ismételten talált magának ellenszenves partnert. Természetesen tisztában van vele, hogy az átoknak köszönhető, amiért e város összes ficsúrja mélységes utálattal adózik szerénytelen személyének, ám azért ez már mégiscsak túlzás. Vagy csak simán mindegyikük nőjét ágyba vitte már? Meglehet. Lothaire mellett köztudottan hullanak az erényövek, igazi botrányhős vált belőle az elmúlt évek alatt. Már éretlen fejjel is komoly hátszéllel indult a hölgyeknél, tekintve igencsak szerencsés gyökereit. A gazdagoké a világ, ahogy mondani szokás.
Deréktól felfelé meztelen. Nem rendelkezik súlyos, kőkemény izomzattal, sokkal inkább jellemzi a ruganyos, arányos felépítés. Izmai inkább árulkodnak fürge, pontos harcmodorról, semmint a csak erőre támaszkodó kolosszusok nehézpáncélhoz szokott beállítottságáról.
Sikerült belekötnie néhány izomagyúba. Mivel a helynek vannak bizonyos íratlan szabályai, persze nem eshettek neki itt és most, azonban gonosz kárörömmel ajánlkoztak edzőpartnernek Lothaire számára. A hím nem utasított vissza egy ajánlatot sem, elvégre a tökéletesség érzéséhez megfelelő arrogancia kell, hogy párosodjon. Szinte már-már hideg unalommal veri kenterbe ellenfeleit fegyveres harcban. Az életlen, tompa hegyű fémek sikításától hangos a levegő, s többen is körbeállják a helyszínt, fogadásokat kötve az egyes menetekre.
Mindig is tökéletesen értett ahhoz, hogyan csináljon lehengerlő műsort az érdemesnek. Arról nem is beszélve, hogy ez egyetlen bevételi forrása, tehát ha már küzd, azt egyszerűen pénzért teszi. Nem mintha szüksége lenne rá, tetemes vagyon áll rendelkezésére. Ettől függetlenül a kellemest a hasznossal összekötni mindig is vonzó lehetőség volt számára. Egyik szenvedélye ugyanis a harc, a másik pedig... nos, azt már mindannyian tudjuk.*
Azért jött ide, hogy kiűzze agyából a nőstényke igéző, ám nem kevésbé mérgező szempárát. Az egyetlen vonást, mi igazán mélyen égett elméjébe. Többnyire sikerrel jár, eme lehetetlenként elrendelt akcióval, főként, mert jelen pillanatban a harcnak adja át helyét. Gyakorolni jött, s mint oly sokszor, ismételten talált magának ellenszenves partnert. Természetesen tisztában van vele, hogy az átoknak köszönhető, amiért e város összes ficsúrja mélységes utálattal adózik szerénytelen személyének, ám azért ez már mégiscsak túlzás. Vagy csak simán mindegyikük nőjét ágyba vitte már? Meglehet. Lothaire mellett köztudottan hullanak az erényövek, igazi botrányhős vált belőle az elmúlt évek alatt. Már éretlen fejjel is komoly hátszéllel indult a hölgyeknél, tekintve igencsak szerencsés gyökereit. A gazdagoké a világ, ahogy mondani szokás.
Deréktól felfelé meztelen. Nem rendelkezik súlyos, kőkemény izomzattal, sokkal inkább jellemzi a ruganyos, arányos felépítés. Izmai inkább árulkodnak fürge, pontos harcmodorról, semmint a csak erőre támaszkodó kolosszusok nehézpáncélhoz szokott beállítottságáról.
Sikerült belekötnie néhány izomagyúba. Mivel a helynek vannak bizonyos íratlan szabályai, persze nem eshettek neki itt és most, azonban gonosz kárörömmel ajánlkoztak edzőpartnernek Lothaire számára. A hím nem utasított vissza egy ajánlatot sem, elvégre a tökéletesség érzéséhez megfelelő arrogancia kell, hogy párosodjon. Szinte már-már hideg unalommal veri kenterbe ellenfeleit fegyveres harcban. Az életlen, tompa hegyű fémek sikításától hangos a levegő, s többen is körbeállják a helyszínt, fogadásokat kötve az egyes menetekre.
Mindig is tökéletesen értett ahhoz, hogyan csináljon lehengerlő műsort az érdemesnek. Arról nem is beszélve, hogy ez egyetlen bevételi forrása, tehát ha már küzd, azt egyszerűen pénzért teszi. Nem mintha szüksége lenne rá, tetemes vagyon áll rendelkezésére. Ettől függetlenül a kellemest a hasznossal összekötni mindig is vonzó lehetőség volt számára. Egyik szenvedélye ugyanis a harc, a másik pedig... nos, azt már mindannyian tudjuk.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-31 00:32:02
Üzenet elküldve: 2013-01-31 00:32:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Peckesen, ugyanakkor puhán lép be az épületbe. Leadja remekbe szabott kardját, ás fa fegyverekre vált. Most a védekezést fogja gyakorolni, hisz abban van némi hiányossága. A támadásaira nem lehet panasz, legalábbis eddig senki sem tett. Túlzott öntudattal szemléli a küzdőket, közben kidolgozza saját edzéstervét. Ezt sose halasztaná el, hisz szemében csaknem annyit ér, mint az udvariasság ősi erénye. Most is, hamar feltalálja magát, és pár perc múlva már úgy suhogtatja fegyverpótlóját, ahogy azt csakis egy sotételf képes.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.31 00:36:52, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.31 00:36:52, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-26 15:18:48
Üzenet elküldve: 2013-01-26 15:18:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*A temetőben tett sétája után úgy gondolja jót fog tenni egy kis edzés. Leadja a fegyvereit, de mielőtt elkezdené a gyakorlást még bemelegít. Bemelegítés után edző partnert keres. Meg is lát egy nála jóval nagyobb darab embert. De nem törődik méreteivel, szereti a kihívásokat. Oda megy hozzá és elkezdenek gyakorolni. Először pusztakezes harcot. Majd pedig gyakorló kardokkal edzenek. A végére mindketten rendesen megizzadnak és elfáradnak. Beszélgetnek egy kicsit majd kézfogással elbúcsúznak egymástól. A nagydarab ember felveszi fegyvereit és útnak indul. Sairi erősít még egy kicsit. Utána pedig a levegőben gyakorolja a különböző szúrásokat, vágásokat.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-25 18:58:22
Üzenet elküldve: 2013-01-25 18:58:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*Ándeholom tudja, hogy a nagy összecsapás előtt, nem árt, ha fölkészül fizikailag.
Át kell ismételni a vívótechnikáját, fejlesztenie kell a gyorsaságát, és az ügyességét, ha egy tapasztalt, ravasz tolvajt el akar kapni.
Tiszteletteljesen köszönti a kiképzőtisztet, leveszi a páncélját, átadja a fegyvereit, majd nekilát a gyakorlatokhoz.
Amint halad az idő a mozdulatai egyre könnyedebbek, dinamikusabbak lesznek.
Most nem kíméli magát, tudja, hogy kemény helyzet elé kerül majd. Ám ez egyben motiválja is, kellemes izgalommal tölti el.*
Át kell ismételni a vívótechnikáját, fejlesztenie kell a gyorsaságát, és az ügyességét, ha egy tapasztalt, ravasz tolvajt el akar kapni.
Tiszteletteljesen köszönti a kiképzőtisztet, leveszi a páncélját, átadja a fegyvereit, majd nekilát a gyakorlatokhoz.
Amint halad az idő a mozdulatai egyre könnyedebbek, dinamikusabbak lesznek.
Most nem kíméli magát, tudja, hogy kemény helyzet elé kerül majd. Ám ez egyben motiválja is, kellemes izgalommal tölti el.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-20 01:17:47
Üzenet elküldve: 2013-01-20 01:17:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A barakk épületbe lépve egyből az íjához nyúl, leteszi az asztalra a fiú elé, majd a tegeznyi vesszők is mellé kerülnek. Legvégül pedig a tőrje. Egyelőre nem kér semmilyen gyakorló fegyvert. Szándékában áll elsőként körülnézni, majd kicsit erősíteni magát. Nem régen érkezett a városba, így egyelőre nincsen semmi célja. De az erőnlétet nem árt mindig szinten tartani.
Belépve egy kis bemelegítő futással indít, aztán ha már jó pár kört lerótt, akkor letérdel, és fekvőtámaszokba kezd. Magában számol, mert úgy könnyebben tud a levegővel spórolni, így nagyobb eséllyel nem fullad ki olyan hamar.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.20 01:48:06, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
Belépve egy kis bemelegítő futással indít, aztán ha már jó pár kört lerótt, akkor letérdel, és fekvőtámaszokba kezd. Magában számol, mert úgy könnyebben tud a levegővel spórolni, így nagyobb eséllyel nem fullad ki olyan hamar.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.20 01:48:06, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-14 20:49:03
Üzenet elküldve: 2013-01-14 20:49:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*A vadászat után az íjász a barakkba jön edzeni. szokásosan leadja a fokosát. Pajzsa a lován maradt, ami az istállóban pihen. A nomád leveszi bőrvértjét és posztó felsőjében fog neki a bemelegítésnek. Sok férfi és nő is edz a barakkban. Borsovádnak meg is akad a kerek női csípőkön a szeme, de koncentrál, hogy jól nyújtson. Amint kellő képen bemelegített, hozzá lát az íjászatnak. Lő párat a a céltáblába. Jobbnál jobb lövések a múltkorihoz képest. Ezután jön a kés harc, ami egy fadarab és egy igen jó kötésű korabeli emberrel gyakorol. Meghajolnak egymás előtt a bemutatkozás után és készségesen segítik egyre nagyobb tapasztalatot szerezni a késharc fortélyaiban. Olyan jó párost alkotnak, hogy még pusztakezes harcot is folytatnak, amit majd a vívás vált fel. Csak úgy csattannak a pofonok és a fakardok egymásnak. Az edzés végét pedig nyújtással és beszélgetéssel vezetik le.*
A hozzászólás írója (Borsovád Magori) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.14 20:51:34
A hozzászólás írója (Borsovád Magori) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.14 20:51:34
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-14 12:20:14
Üzenet elküldve: 2013-01-14 12:20:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//új nap, új lehetőség//
*A mai reggel is itt kezdődik. Cedric feje tele van mindenfélével. A megszokott fecsegés helyett most csak egy 'jó reggelt' mosoly jut a kissrácnak, aki a leadott fegyverekre vigyáz. Szó nélkül veszi át a fakardot, máskor bezzeg mindig hozzáfűz valamit. Komótos léptekkel kezd el ballagni a gyakorlótérre. Nincsenek sokan, így kedve szerint válogathat a helyek közül. Amint kinézett egy számára megfelelő bábut, bele is kezd a gyakorlásba. Támad, véd, hárít, majd szúr. Kitér és visszatámad. Alapfogások, de jó ha az ember reflexszerűen begyakorolja. Nemsokára izzadságcseppektől gyöngyözik homloka, de a fejében túl nagy a káosz, hogy ezt észrevegye. Már-már gépiesen küzd mozdulatlan ellenfele ellen, gondolatai közben egészen távoli tájakon járnak. Ha valaki közelebb lép hozzá, nagy valószínűséggel azt is csak akkor veszi észre, ha az illető megszólítja.*
*A mai reggel is itt kezdődik. Cedric feje tele van mindenfélével. A megszokott fecsegés helyett most csak egy 'jó reggelt' mosoly jut a kissrácnak, aki a leadott fegyverekre vigyáz. Szó nélkül veszi át a fakardot, máskor bezzeg mindig hozzáfűz valamit. Komótos léptekkel kezd el ballagni a gyakorlótérre. Nincsenek sokan, így kedve szerint válogathat a helyek közül. Amint kinézett egy számára megfelelő bábut, bele is kezd a gyakorlásba. Támad, véd, hárít, majd szúr. Kitér és visszatámad. Alapfogások, de jó ha az ember reflexszerűen begyakorolja. Nemsokára izzadságcseppektől gyöngyözik homloka, de a fejében túl nagy a káosz, hogy ezt észrevegye. Már-már gépiesen küzd mozdulatlan ellenfele ellen, gondolatai közben egészen távoli tájakon járnak. Ha valaki közelebb lép hozzá, nagy valószínűséggel azt is csak akkor veszi észre, ha az illető megszólítja.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-10 18:13:12
Üzenet elküldve: 2013-01-10 18:13:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő//
- Ne fenygesess, mert nem mész vele sokra. Nincs miért becsapnom titeket, jelenleg ugyanis Goldajjal van egy kis elintéznivalóm. A kijutás terén pedig nem aggódom, tekintve, hogy engem idebent ismernek is, hiszen én tényleg városőr vagyok. Elég lenne egy bakától irányzott kérdés, és máris lebuknátok. A másik dolog, hogy nyilván nem kézen fogva akartok kicipelni innen, hisz az elég érdekesen festene.
- Ahova a nőt vitettem legalább két emberem van, s szeretném őket holnap is élve látni, tehát csak csínján a felgyülemlett energiátokkal. Mint mondtam, ahhoz, hogy zavartalanul tudjuk elemelni a pénzt - s megölni Goldajt a három orkjával -, utasítanom kell pár embert, hogy az adott időben, majd más fele nézzetek. De ezt akkor elintézzük a gazdagéknál. Mehetünk?
- Ne fenygesess, mert nem mész vele sokra. Nincs miért becsapnom titeket, jelenleg ugyanis Goldajjal van egy kis elintéznivalóm. A kijutás terén pedig nem aggódom, tekintve, hogy engem idebent ismernek is, hiszen én tényleg városőr vagyok. Elég lenne egy bakától irányzott kérdés, és máris lebuknátok. A másik dolog, hogy nyilván nem kézen fogva akartok kicipelni innen, hisz az elég érdekesen festene.
- Ahova a nőt vitettem legalább két emberem van, s szeretném őket holnap is élve látni, tehát csak csínján a felgyülemlett energiátokkal. Mint mondtam, ahhoz, hogy zavartalanul tudjuk elemelni a pénzt - s megölni Goldajt a három orkjával -, utasítanom kell pár embert, hogy az adott időben, majd más fele nézzetek. De ezt akkor elintézzük a gazdagéknál. Mehetünk?
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-09 17:12:54
Üzenet elküldve: 2013-01-09 17:12:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő - Hawul Raan részére//
*A sebhelyes a fejét vakargatja, majd végül bólint.*
- Rendben, belemegyek az üzletbe, akkor viszont ezt a pénzt megtartom. És amennyiben bármivel próbálkozol, úgy lassú, és fájdalmas halál lesz a részed, egy eldugott helyen, ahol senki nem hallja a üvöltésed. És úgy látom aggódsz a kijutás miatt, ezen ne törd a fejed, elvégre mind városőrök vagyunk *vigyorodik el, és elővesz ő is egy jelvényt.*
- Már csak azt kéne tudni, merre van a nő, akit elvittél. És őrzi valaki a helyet? Esetleg pár városőr, vagy olyanok, mint te?
*A sebhelyes a fejét vakargatja, majd végül bólint.*
- Rendben, belemegyek az üzletbe, akkor viszont ezt a pénzt megtartom. És amennyiben bármivel próbálkozol, úgy lassú, és fájdalmas halál lesz a részed, egy eldugott helyen, ahol senki nem hallja a üvöltésed. És úgy látom aggódsz a kijutás miatt, ezen ne törd a fejed, elvégre mind városőrök vagyunk *vigyorodik el, és elővesz ő is egy jelvényt.*
- Már csak azt kéne tudni, merre van a nő, akit elvittél. És őrzi valaki a helyet? Esetleg pár városőr, vagy olyanok, mint te?
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-09 14:47:28
Üzenet elküldve: 2013-01-09 14:47:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
~Mindig haladunk valamerre.~
*Visszhangzanak a lány szavai valahol egy ősi régen halott vidéken, romos falak között. Haladunk valamerre? Hová haladna ő? Oly sokan számolják az időt, melynek homokszemei számolatlanul peregnek felette, s nem tudná megmondani azon a bizonyos homokórán hányszor kellett már fordítani.
Sohasem visszafelé? Az igazat megvallva számára megfagyott a pillanat, megállt az idő, s azóta sokkal inkább csak sodrását érzi maga körül a valóságnak, sem mint vele sodródna maga is. Száraz ódon pergamenekre rótt fekete sorok, vaskos kötetnyi könyv melyekben lejegyezve mind oly sok tapasztalás. De kié? De mi végre? Hasznára ő már nincs senkinek. Marad, amíg fogva tartja a bűntudat, vagy míg kiveti magából a világ.
Nem fordul ő a múlt felé, csupán nincs már jövője. Örök jelenként égett belé a pillanat, mikor elkésett. Amikor ahol semmi célt nem érhetett, az árulás aratott diadalt. Valahogy mindenkinek gáncsot lehet vetni, de egy eskü alól fel nem oldozhat semmi soha.
A sötét kút bárkit ki belé tekint, magával ragad, míg végül lelkében semmi sem marad. Az elmúlás, a beletörődés csupán. Reménytelen üresség, végtelen sötétség, sehol nincs menedék. Nem képes sokáig állni senki a tekintetét.
Ki képes túllátni a gomolygó sötét mélységen, nem téved el oly sok rémségen. Megvívott csaták, oly sok vér. Mind kiomlott, s mind miért? Volt mint a hatalomért, volt mit a szabadságért, volt mit a becsületért, vagy gazdagságért. S végül mi marad? Mindet magával rántja a kárhozat.
Sötét gomolygó füstpamacsokon át, ha még látod az utat, s nem csak a menekvés miután elméd kutat, apró szikrák hevernek szétszórva, lassan fakulva, enyészve el. Egy lélek darabjai, mely valaha az a férfi lehetett kinek tekintetében őt magát keresed.
Ami előtted áll nem egy vándor már. A kép egy lovagot mutat, ki lassan veszti el maga előtt az utat, s a páncél lassan fekete korok szennyétől, a rárakódó vértől, míg végül csak egy vándor az, a sors tovább sodorhat.
Mire kiszakadsz, abban sem vagy biztos, hogy az egész nem délibáb csupán, képzelet játéka úttalan utakon, vagy csak az éj varázsa, mely oly könnyedén sző mesét, melynek nem mutatja sem elejét, sem végzetét.
Amennyiben a nő végig állja a tekintetét, talán időtlen idők óta először ő lesz az, aki először félre néz. Az élet régen nem jelent már neki semmit sem, még a létezés maga sem, fájdalmas emlékeket, mardosó bűntudatot csupán, a válaszhoz azonban úgy illik, hogy ismét megkeresse a lány tekintetét.*
- Egy eskü alól fel soha semmi oldozhat. Ilyen egyszerű ez. S törleszthet valaha eleget az, ki hagyta meghalni a reményt?
*Az ő dolga sosem az volt, hogy a sors útjait fürkéssze, volt arra elég oly sok más. Számára csupán egyet kellett volna megvédeni, egyet, ki nem tudott. Választani pedig utána sem választhatott.
A lány közelítő kezét nem látja, érzi sokkal inkább. Mennyi terhet lehet képes ez a nő elviselni, vagy maga akarja feltárni ennek határait? A lány, amit érezhet, annak sötét mivoltát zömében a bűntudat adja, s megannyi kor csatája, melyet megvívott, valahol azonban még mindig valamit védelmezni hivatott. Talán azért járja a világot. Szörnyetegként hoz ítéletet szörnyetegekre. Öröktől fogva itt van, s a végsőkig marad, míg akár egy szörnyeteg akad.
Ahogy a lány megfordul, csak pár pillanattal később követi. Alapvetően sosem hagyná, hogy bárki vezesse. Miért megy utána most mégis? Mert nincs semmi már, mit veszíthetne. Talán mert tudni akarja ki ez a nő.
Talán mert tudni akarja, mit látott benne. Lassan zárkózik fel a lányhoz, de nem kérdez, úgy is meg fog tudni mindent a maga idejében, elvégre az egyesség megköttet, egy dalt a társaságáért, s valószínűleg efelé haladnak majd ismét.
A barakk árnyait felváltja lassan a Gazdag negyed sárarany fényűzése, mely csupán sápadt árnya a csillagok ragyogásának, torz képmásukat festve.*
*Visszhangzanak a lány szavai valahol egy ősi régen halott vidéken, romos falak között. Haladunk valamerre? Hová haladna ő? Oly sokan számolják az időt, melynek homokszemei számolatlanul peregnek felette, s nem tudná megmondani azon a bizonyos homokórán hányszor kellett már fordítani.
Sohasem visszafelé? Az igazat megvallva számára megfagyott a pillanat, megállt az idő, s azóta sokkal inkább csak sodrását érzi maga körül a valóságnak, sem mint vele sodródna maga is. Száraz ódon pergamenekre rótt fekete sorok, vaskos kötetnyi könyv melyekben lejegyezve mind oly sok tapasztalás. De kié? De mi végre? Hasznára ő már nincs senkinek. Marad, amíg fogva tartja a bűntudat, vagy míg kiveti magából a világ.
Nem fordul ő a múlt felé, csupán nincs már jövője. Örök jelenként égett belé a pillanat, mikor elkésett. Amikor ahol semmi célt nem érhetett, az árulás aratott diadalt. Valahogy mindenkinek gáncsot lehet vetni, de egy eskü alól fel nem oldozhat semmi soha.
A sötét kút bárkit ki belé tekint, magával ragad, míg végül lelkében semmi sem marad. Az elmúlás, a beletörődés csupán. Reménytelen üresség, végtelen sötétség, sehol nincs menedék. Nem képes sokáig állni senki a tekintetét.
Ki képes túllátni a gomolygó sötét mélységen, nem téved el oly sok rémségen. Megvívott csaták, oly sok vér. Mind kiomlott, s mind miért? Volt mint a hatalomért, volt mit a szabadságért, volt mit a becsületért, vagy gazdagságért. S végül mi marad? Mindet magával rántja a kárhozat.
Sötét gomolygó füstpamacsokon át, ha még látod az utat, s nem csak a menekvés miután elméd kutat, apró szikrák hevernek szétszórva, lassan fakulva, enyészve el. Egy lélek darabjai, mely valaha az a férfi lehetett kinek tekintetében őt magát keresed.
Ami előtted áll nem egy vándor már. A kép egy lovagot mutat, ki lassan veszti el maga előtt az utat, s a páncél lassan fekete korok szennyétől, a rárakódó vértől, míg végül csak egy vándor az, a sors tovább sodorhat.
Mire kiszakadsz, abban sem vagy biztos, hogy az egész nem délibáb csupán, képzelet játéka úttalan utakon, vagy csak az éj varázsa, mely oly könnyedén sző mesét, melynek nem mutatja sem elejét, sem végzetét.
Amennyiben a nő végig állja a tekintetét, talán időtlen idők óta először ő lesz az, aki először félre néz. Az élet régen nem jelent már neki semmit sem, még a létezés maga sem, fájdalmas emlékeket, mardosó bűntudatot csupán, a válaszhoz azonban úgy illik, hogy ismét megkeresse a lány tekintetét.*
- Egy eskü alól fel soha semmi oldozhat. Ilyen egyszerű ez. S törleszthet valaha eleget az, ki hagyta meghalni a reményt?
*Az ő dolga sosem az volt, hogy a sors útjait fürkéssze, volt arra elég oly sok más. Számára csupán egyet kellett volna megvédeni, egyet, ki nem tudott. Választani pedig utána sem választhatott.
A lány közelítő kezét nem látja, érzi sokkal inkább. Mennyi terhet lehet képes ez a nő elviselni, vagy maga akarja feltárni ennek határait? A lány, amit érezhet, annak sötét mivoltát zömében a bűntudat adja, s megannyi kor csatája, melyet megvívott, valahol azonban még mindig valamit védelmezni hivatott. Talán azért járja a világot. Szörnyetegként hoz ítéletet szörnyetegekre. Öröktől fogva itt van, s a végsőkig marad, míg akár egy szörnyeteg akad.
Ahogy a lány megfordul, csak pár pillanattal később követi. Alapvetően sosem hagyná, hogy bárki vezesse. Miért megy utána most mégis? Mert nincs semmi már, mit veszíthetne. Talán mert tudni akarja ki ez a nő.
Talán mert tudni akarja, mit látott benne. Lassan zárkózik fel a lányhoz, de nem kérdez, úgy is meg fog tudni mindent a maga idejében, elvégre az egyesség megköttet, egy dalt a társaságáért, s valószínűleg efelé haladnak majd ismét.
A barakk árnyait felváltja lassan a Gazdag negyed sárarany fényűzése, mely csupán sápadt árnya a csillagok ragyogásának, torz képmásukat festve.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-09 12:26:35
Üzenet elküldve: 2013-01-09 12:26:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Mindenkinek megvan a maga szörnyetege, s ez alól a Halál Dalnoka sem lehet kivétel, míg testében vöröslőn folyik a vér, míg gondolatait az én és az ösztönök dolgos kezei fűzik láncra szívdobbanásról szívdobbanásra.*
- Mindig haladunk valamerre, de sohasem vissza... *felel csendesen.
A múlt felé azok fordulnak szívesen, kiknek kedves emlékekhez húz a szívük, a legtöbben inkább... menekülnek előle. Hogy a valószerűtlenül fakó szempárban gomolygó ködön mikor s milyen formán sejlik át a szemközti sötétség - vonásai nem árulói.
Köpenyének belső hasítékából hószín anyag lebben elő, hogy a szomjazó pengét megtisztítva megfossza őt az alvadó cseppektől. Markára, ujjaira nem áldoz belőle.*
- A Hírnök dolga bevégezni a reá rótt feladatot. Nem döntést és Ítéletet hozni *zárja részéről igen hamar rövidre e hirtelen feszített szálat, mintha csak ott folytatná, ahol az előbbi intermezzo csupán egy kósza gondolatban keringett.
Ugyanakkor... nem érti. A férfi halottnak tekinti magát s őt nem a kétség legyinti meg... mindinkább az ennek ellentmondó szavak.
Félhet az, ki sosem ismerte a reményt?
~Ismerted és még most is ismered... s ezt a Halál is tudja. Neki nem egy bábra van szüksége, hisz abból olyan sokfélén válogathat, ahogyan nem szégyell~
Egészen közel lép a férfi alakjához, állát finoman emeli, hogy pillantása zavartalan közelségből kutassa a múltba ásító sötét éjtükröket. Kecses őzsuták ártatlanságát idézi, lusta nagymacskák szelíd vizsgálódásával vegyítve.*
- Hibásnak érzed magad, Dalnok? *kél susogva a szó, a buja ajkak közül simuló párapamacs óvatosan cirógatja a férfi ajkait.* - Pont Téged láncol a bűntudat, kinek tán a legjobban kéne értenie: a Halál, igazát nem érzelmekben és szubjektíven méri...?
*Talán a Dalnok jobban is érti ezt őnála, csak nem fogadná el? A Halál szolgálatába állni nem lehet egyszerűbb feladat, mint... felesküdni a védelemre, egy halandóért. Miért lett hát az, aki? Úgy gondolja, fordítva kellene lennie s hiszi, ezzel vezekelhet? Egyszer neki is vezekelnie kell... de az még nagyon, nagyon messze van.*
- Talán nem törlesztettél még... talán a Halál nem is igazságos. Magához hív, akit akar. Ahogyan azt Veled is tette... *utolsó mondata baljós révetegséggel zeng s csak később olvad engedelmesen a csendbe, mint ki a férfi valamikori életének adózik ajkai mozdulatlanságával.
Ujjai nem érintik az éj színeit öltött Dalnok mellkasát, leheletnyi közelségben simítanak végig sötét valóján, de Hozzá érni... nem mer. Vagy azok bölcsessége munkál döntése mögött - kik igenis értik, hol húzódik a szentség határa. Simítása mégis hűs, egy kortynyi feledés, feloldozás, míg a kéz szelíden lehanyatlik.*
- Jöjj... *siklik tova a savószín szempár álmatag. Könnyeden lép el s indul arra, ahonnan jöttek.*
- ...ma éjjel én vezetlek utadon, Dalnok.
*Még ha a való ösvényeit tapodják is, ki a Barakk árnyaiból, a Gazdagnegyed csöndes fényűzésén át...
Zúzmara elégedett szisszenéssel búcsúzik, a hollószárnyaknak tetsző köpeny fodrai hívogatóan rebbennek karcsú alakja után. S az ujjait végignyaló utolsó vércsepp is aláhull... *
- Mindig haladunk valamerre, de sohasem vissza... *felel csendesen.
A múlt felé azok fordulnak szívesen, kiknek kedves emlékekhez húz a szívük, a legtöbben inkább... menekülnek előle. Hogy a valószerűtlenül fakó szempárban gomolygó ködön mikor s milyen formán sejlik át a szemközti sötétség - vonásai nem árulói.
Köpenyének belső hasítékából hószín anyag lebben elő, hogy a szomjazó pengét megtisztítva megfossza őt az alvadó cseppektől. Markára, ujjaira nem áldoz belőle.*
- A Hírnök dolga bevégezni a reá rótt feladatot. Nem döntést és Ítéletet hozni *zárja részéről igen hamar rövidre e hirtelen feszített szálat, mintha csak ott folytatná, ahol az előbbi intermezzo csupán egy kósza gondolatban keringett.
Ugyanakkor... nem érti. A férfi halottnak tekinti magát s őt nem a kétség legyinti meg... mindinkább az ennek ellentmondó szavak.
Félhet az, ki sosem ismerte a reményt?
~Ismerted és még most is ismered... s ezt a Halál is tudja. Neki nem egy bábra van szüksége, hisz abból olyan sokfélén válogathat, ahogyan nem szégyell~
Egészen közel lép a férfi alakjához, állát finoman emeli, hogy pillantása zavartalan közelségből kutassa a múltba ásító sötét éjtükröket. Kecses őzsuták ártatlanságát idézi, lusta nagymacskák szelíd vizsgálódásával vegyítve.*
- Hibásnak érzed magad, Dalnok? *kél susogva a szó, a buja ajkak közül simuló párapamacs óvatosan cirógatja a férfi ajkait.* - Pont Téged láncol a bűntudat, kinek tán a legjobban kéne értenie: a Halál, igazát nem érzelmekben és szubjektíven méri...?
*Talán a Dalnok jobban is érti ezt őnála, csak nem fogadná el? A Halál szolgálatába állni nem lehet egyszerűbb feladat, mint... felesküdni a védelemre, egy halandóért. Miért lett hát az, aki? Úgy gondolja, fordítva kellene lennie s hiszi, ezzel vezekelhet? Egyszer neki is vezekelnie kell... de az még nagyon, nagyon messze van.*
- Talán nem törlesztettél még... talán a Halál nem is igazságos. Magához hív, akit akar. Ahogyan azt Veled is tette... *utolsó mondata baljós révetegséggel zeng s csak később olvad engedelmesen a csendbe, mint ki a férfi valamikori életének adózik ajkai mozdulatlanságával.
Ujjai nem érintik az éj színeit öltött Dalnok mellkasát, leheletnyi közelségben simítanak végig sötét valóján, de Hozzá érni... nem mer. Vagy azok bölcsessége munkál döntése mögött - kik igenis értik, hol húzódik a szentség határa. Simítása mégis hűs, egy kortynyi feledés, feloldozás, míg a kéz szelíden lehanyatlik.*
- Jöjj... *siklik tova a savószín szempár álmatag. Könnyeden lép el s indul arra, ahonnan jöttek.*
- ...ma éjjel én vezetlek utadon, Dalnok.
*Még ha a való ösvényeit tapodják is, ki a Barakk árnyaiból, a Gazdagnegyed csöndes fényűzésén át...
Zúzmara elégedett szisszenéssel búcsúzik, a hollószárnyaknak tetsző köpeny fodrai hívogatóan rebbennek karcsú alakja után. S az ujjait végignyaló utolsó vércsepp is aláhull... *
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 21:05:33
Üzenet elküldve: 2013-01-08 21:05:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Nehéz feladat, és talán időtlen idők óta nem volt, ki a harcos lelkének mélyére lát. Egyszer, csupán egyszer ismert olyat, ki odáig elért, vagy azt megérinteni képes volt úgy, hogy benne ott hagyja örök lenyomatát, hogy sose feledje.
Se törékeny gyönyörű lényét, tünékeny alakját, sem lelkének tisztaságát, sem a fájdalmat, a bűntudatot, melyet azóta, nem tud száműzni egy pillanatra sem. Valaki, akit védelmeznie kellett volna halott, hiszen az árulás ellen nem küzdhetett az ő kardja sem.
Lelkének mélye sötét titkot rejt. Nem is egyet, kettőt, hiszen azok bárban végezték pusztító munkájukat hosszabb ideje, mint arra akár visszaemlékezni lenne képes. A fájdalom, és a bűntudat. Mindezek mellé, azóta mennyi titkot rótt a sors keze.
Fekete tintával, sötét pennával, oly titkokat, melyet talán mindenki jobban jár, ha e világ örökre feledni hagy. Nem rejt mást a viseltes külső, egy halott lelket csupán, kit a fájdalom, és a bűntudat mar életre. Nap-nap után.
Nincs már, mivel szembenézni ne lenne képes. Nincs mit ne látott volna még. Világok pusztulását, felemelkedését, és végzetét. Nincs, már oly szörnyeteg mely félelmet csalhat elő kopár holt vidékeken.
Ahol a fényt nem látták régebben, mint amire képes visszatekinteni az emlékezet, nem félik ott az éjszakát. Nem ismerik a reményt, a végtelen küzdelmet, csak azt csupán. Harcol, maga sem tudja miért nap-nap után.
Talán azért, amiért itt maradt, hogy őrizze a sötét titkokat. Hiszen meghalt ott ő is, csupán lelke békét nem talál. Ki esküjét meg nem tarthatta, arra örök kárhozat száll.*
- Többet rejt magában, mint akár te sejtheted. Senki nem rejthet tikokat, miket a Halál, az Ítélet előtt is elfed. Magad sem tudod szép hölgy hova sodor a sors szeszélye. Keze hol ad, hol elvesz, s még ha nem is fogadod szívesen, van, hogy előre visz véle.
*Mily furcsa ily gyönyörű jelenéstől a félelemről hallani.*
- Ismerheti a félelmet egy halott? Ki már mindent elveszített, mije valaha csak volt? Félhet az, ki sosem ismerte a reményt? Ki harcol az idők kezdete óta, s maga sem tudja meddig, vagy végül miért? Alig hiszem szép hölgy.
*A tudástól miért félnie nincsen. Inkább át segítette, sem mint akadályozta az bármikor is, míg súlyát volt ideje megszoknia. Örök ellensége, és segítő társa, kínzója, és vezérlő csillaga, ki vezeti mindig kedve szerint, hova kell oda. Akár csak ma éjszaka.
Csendben követi a lány mozdulatait, a kiserkenő vért, a kecses szépséget, melyet túlvilági ragyogásba von a hold sápadt fénye. A túlvilági jelenést, melyet még a holdsugár is kiemelhet csupán, de túl nem szárnyalhat soha.
Csendben nézi az imádságnak is beillő szertartásos mozdulatokat, melyeket áhítat vezérel tán, de mely számára jelentőséggel már nem bír azon túl, hogy csodálhatja a lányt, ki lassan felszítja benne szépségével a vágy parazsát. Pedig ez az elda lány nem az a nő, aki akivel már első éjszaka a szenvedély tüzénél melegedne. Nem. Itt valami több van, melyet megtalálni akar, mi cél most, hogy megfejtse a titkokat. Megválaszolja a kérdéseket, hisz oly erőszakosak. Most talán először azonban el kell ismernie, szívesen keresné a válaszokat.*
- Tartok tőle kisasszony, nincs már oly szörnyeteg, mivel még ne találkoztam volna, vagy a pokolnak oly bugyra, melyet be ne jártam volna. Az üzlet hát megköttetett. Az ön társasága egy dalomért, mely talán kedvére lehet, s bízzuk az éjszakára utóul majd az ítéletet.
*Rezzenés nélkül állja a lány tekintetét. Kevesen vannak kik képesek sokáig az övét állni. A múlt súlya, előbb utóbb mindenkit a mélybe ránt, melyből soha nincs többé sem remény, sem szabadulás.*
- Ha bármit kérhetnék? Egyszerű. Hogy beválthassam eskümet, melyet megtartani nem tudtam, és haljak meg helyette, kit valamikor megvédelmeznem kellett volna. Neki életet, nekem a halál békés csendjét. Feledés nyugalmát, örök álmát.
Se törékeny gyönyörű lényét, tünékeny alakját, sem lelkének tisztaságát, sem a fájdalmat, a bűntudatot, melyet azóta, nem tud száműzni egy pillanatra sem. Valaki, akit védelmeznie kellett volna halott, hiszen az árulás ellen nem küzdhetett az ő kardja sem.
Lelkének mélye sötét titkot rejt. Nem is egyet, kettőt, hiszen azok bárban végezték pusztító munkájukat hosszabb ideje, mint arra akár visszaemlékezni lenne képes. A fájdalom, és a bűntudat. Mindezek mellé, azóta mennyi titkot rótt a sors keze.
Fekete tintával, sötét pennával, oly titkokat, melyet talán mindenki jobban jár, ha e világ örökre feledni hagy. Nem rejt mást a viseltes külső, egy halott lelket csupán, kit a fájdalom, és a bűntudat mar életre. Nap-nap után.
Nincs már, mivel szembenézni ne lenne képes. Nincs mit ne látott volna még. Világok pusztulását, felemelkedését, és végzetét. Nincs, már oly szörnyeteg mely félelmet csalhat elő kopár holt vidékeken.
Ahol a fényt nem látták régebben, mint amire képes visszatekinteni az emlékezet, nem félik ott az éjszakát. Nem ismerik a reményt, a végtelen küzdelmet, csak azt csupán. Harcol, maga sem tudja miért nap-nap után.
Talán azért, amiért itt maradt, hogy őrizze a sötét titkokat. Hiszen meghalt ott ő is, csupán lelke békét nem talál. Ki esküjét meg nem tarthatta, arra örök kárhozat száll.*
- Többet rejt magában, mint akár te sejtheted. Senki nem rejthet tikokat, miket a Halál, az Ítélet előtt is elfed. Magad sem tudod szép hölgy hova sodor a sors szeszélye. Keze hol ad, hol elvesz, s még ha nem is fogadod szívesen, van, hogy előre visz véle.
*Mily furcsa ily gyönyörű jelenéstől a félelemről hallani.*
- Ismerheti a félelmet egy halott? Ki már mindent elveszített, mije valaha csak volt? Félhet az, ki sosem ismerte a reményt? Ki harcol az idők kezdete óta, s maga sem tudja meddig, vagy végül miért? Alig hiszem szép hölgy.
*A tudástól miért félnie nincsen. Inkább át segítette, sem mint akadályozta az bármikor is, míg súlyát volt ideje megszoknia. Örök ellensége, és segítő társa, kínzója, és vezérlő csillaga, ki vezeti mindig kedve szerint, hova kell oda. Akár csak ma éjszaka.
Csendben követi a lány mozdulatait, a kiserkenő vért, a kecses szépséget, melyet túlvilági ragyogásba von a hold sápadt fénye. A túlvilági jelenést, melyet még a holdsugár is kiemelhet csupán, de túl nem szárnyalhat soha.
Csendben nézi az imádságnak is beillő szertartásos mozdulatokat, melyeket áhítat vezérel tán, de mely számára jelentőséggel már nem bír azon túl, hogy csodálhatja a lányt, ki lassan felszítja benne szépségével a vágy parazsát. Pedig ez az elda lány nem az a nő, aki akivel már első éjszaka a szenvedély tüzénél melegedne. Nem. Itt valami több van, melyet megtalálni akar, mi cél most, hogy megfejtse a titkokat. Megválaszolja a kérdéseket, hisz oly erőszakosak. Most talán először azonban el kell ismernie, szívesen keresné a válaszokat.*
- Tartok tőle kisasszony, nincs már oly szörnyeteg, mivel még ne találkoztam volna, vagy a pokolnak oly bugyra, melyet be ne jártam volna. Az üzlet hát megköttetett. Az ön társasága egy dalomért, mely talán kedvére lehet, s bízzuk az éjszakára utóul majd az ítéletet.
*Rezzenés nélkül állja a lány tekintetét. Kevesen vannak kik képesek sokáig az övét állni. A múlt súlya, előbb utóbb mindenkit a mélybe ránt, melyből soha nincs többé sem remény, sem szabadulás.*
- Ha bármit kérhetnék? Egyszerű. Hogy beválthassam eskümet, melyet megtartani nem tudtam, és haljak meg helyette, kit valamikor megvédelmeznem kellett volna. Neki életet, nekem a halál békés csendjét. Feledés nyugalmát, örök álmát.
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 21:03:48
Üzenet elküldve: 2013-01-08 21:03:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Miféle szépségre lelhetett benne a férfi, ki most csupán a Sors útját követve mutatkozik előtte? Viseltes megjelenésén, épp úgy átdereng valós lénye, akárha a tiszta vizű patak mélyén lelne rá... nem kellenek fényes páncélok, díszes kardok, nem kellenek aranyos mintával rakott hárfák. Nem is illene Hozzá...
A sötét anyagtól is elütő foltok, a kopott markolat nem kerüli el figyelmét, s bármit is üzenjen pillantásának langy simítása, a részletek - egyelőre - háttér nélkül sorakoznak a megértés előszobájában. S ha gondja lesz rá, a helyükre kerülnek idővel... vagy a feledés szobájába száműzi őket.
Megtanult másként látni és másnak mutatkozni. Az előbbit szükségszerűségből, az utóbbit... születésének és annak az éjszakának kényszerű velejárójaként kénytelen űzni...
De meddig még? Hol _az_ a határ, ahol a kettő külön válik?
A lélek könnyedén sugárzik át a hús börtönén, míg pillantása egy másik világra vetül, ám amint felviláglik a valóban... nem hagy maga mögött mást, csupán egy olyan erődöt, mely időtlen s örök szörnyetegek ostromának áll ellent. Immár... nagyon... nagyon hosszú ideje.
Oly "ködösek" azok a savószín tükrök, mintha egy-egy csipettel meglopta volna az éjszakát s álnok lehelet-fodraival ölelné magát. Nem siet tisztulni, sztoikus nyugalommal takargatja "titkait" a méltóság, az ösztönös vad kíváncsi puhatolózásával.
- Lelkem szépsége?.. *olyan puhán ízleli e szavakat, mintha nem ismerné jelentésük, csupán a simulékony váz ürese csengne, visszhangjában a választ kutatva.
Pislant is párat, aligha zavarában, inkább meglepettségében, bár fénye ettől aligha sápad, sőt...
...míg a szavak nyomán döntésre nem jut.
Ilyesfajta képtelen puhasággal - mint hogy most ajkain ébred a mosoly -, csupán az álmok tünékeny ábrándja dereng.*
- Távol áll tőled a félelem, Dalnok...
*Mi mást is várhatna pont _tőle_?*
- Nem félsz cipelni a tudás súlyát, nem tartasz a csalódástól... pedig biztosan ért már *lép el mellette, hogy pár lépéssel odébb álljon meg, hol a másik alakja nem vet rá árnyékot.
Szabadon hagyott bőre bizsereg a rácsorduló ezüst-méztől, pólusaiba ivódik, miközben mellkasa mély emelkedésével ismét elővonja a kecses "partnert", kit tán előbbi jogtalanságának tudatában készül vigasztalni.*
- E kard nem tör a magad-félének, s más pengével is ritkán találkozik össze...
*A gondolat - hogy a fegyver csupán tetszetős dísze egy különös előadásnak - mégis abszurd. Mi lenne hát a kard, a Zúzmaraként emlegetett Társ? Ha ő az éjjel, a Holdanya leánya, a penge teste maga a tű, mely valóját a létezésbe karcolta...
Figyelmes szeretőként fekteti hold-ezüst tenyerébe s fonja köré hosszú pókujjait, míg lassan, szinte már elcsigázottan húzza ki öleléséből. A penge búcsúját valószerűtlenül sötét, sűrű cseppek hirdetik s kísérik. Egy... kettő... három-négy... öt...
A föld mégsem issza be mohón, sőt... sötét kövecskékként fénylik a fűszálakon önön vére s incselkedőn nyalja végig a kard acéltestét, míg hegyéről csepeg tovább az "éltető nedű".
Hunyt szemmel érinti vérmaszatos mutató és középső ujját a homlokán szárnyait bontó, bőrbe ágyazott ezüst-metszetet, hamvasfakó ajkait... szívét... köldökét... és ágyékát...
A testét behálózó ornamentum visszaolvad eredeti földszínébe.
~Fényeskedj az éjszaka trónján, hogy vigyázhasd lépteink... s őrizd örökké tartó álmunk, ha a hosszú út végén fejünk öledbe hajtva pihenünk meg~
Rebbennek a pillák, nyomukban tompán kavargó köd köszönti a sötét beugrókkal szabdalt gyakorlótér egy távoli pontját, mielőtt a férfi felé fordul s egészen közel lép hozzá.
Vérének illata édes, míg lényének rideg párolgása elfakul a férfi testének melegéhez simulva. *
- Megtiszteltetésként nyújtom társaságom egy dalodért, de tudod tán Te is... az alma sem bosszúságot kíván okozni, mikor belé harapsz s vágyott, fénylő gyümölcshúsán túl rothadás tölti meg szád *hangjának egyenletes dallama sekélyes érzelmekkel lovagolja meg a Barakk csöndjét.
Élveteg emeli s ízleli meg nyelve hegyével önön vérét, mely már most lusta alvadásnak indult, míg a savószín tükrök továbbra is álomittasan kísértik a fekete szempárt.
Nem kihívás, nem figyelmeztetés... hiszen a Dalnok, ha nem is ismerte még fel, idővel ráébred, miféle szörnyetegbe botlott. Mely egyszer talán átrágja magát ezen a hold-vértezte jelenésen, kinek ajkáról most könnyed suttogással pereg:*
- Ha módod volna kívánni bármit, mi lenne az, Dalnok?...
A sötét anyagtól is elütő foltok, a kopott markolat nem kerüli el figyelmét, s bármit is üzenjen pillantásának langy simítása, a részletek - egyelőre - háttér nélkül sorakoznak a megértés előszobájában. S ha gondja lesz rá, a helyükre kerülnek idővel... vagy a feledés szobájába száműzi őket.
Megtanult másként látni és másnak mutatkozni. Az előbbit szükségszerűségből, az utóbbit... születésének és annak az éjszakának kényszerű velejárójaként kénytelen űzni...
De meddig még? Hol _az_ a határ, ahol a kettő külön válik?
A lélek könnyedén sugárzik át a hús börtönén, míg pillantása egy másik világra vetül, ám amint felviláglik a valóban... nem hagy maga mögött mást, csupán egy olyan erődöt, mely időtlen s örök szörnyetegek ostromának áll ellent. Immár... nagyon... nagyon hosszú ideje.
Oly "ködösek" azok a savószín tükrök, mintha egy-egy csipettel meglopta volna az éjszakát s álnok lehelet-fodraival ölelné magát. Nem siet tisztulni, sztoikus nyugalommal takargatja "titkait" a méltóság, az ösztönös vad kíváncsi puhatolózásával.
- Lelkem szépsége?.. *olyan puhán ízleli e szavakat, mintha nem ismerné jelentésük, csupán a simulékony váz ürese csengne, visszhangjában a választ kutatva.
Pislant is párat, aligha zavarában, inkább meglepettségében, bár fénye ettől aligha sápad, sőt...
...míg a szavak nyomán döntésre nem jut.
Ilyesfajta képtelen puhasággal - mint hogy most ajkain ébred a mosoly -, csupán az álmok tünékeny ábrándja dereng.*
- Távol áll tőled a félelem, Dalnok...
*Mi mást is várhatna pont _tőle_?*
- Nem félsz cipelni a tudás súlyát, nem tartasz a csalódástól... pedig biztosan ért már *lép el mellette, hogy pár lépéssel odébb álljon meg, hol a másik alakja nem vet rá árnyékot.
Szabadon hagyott bőre bizsereg a rácsorduló ezüst-méztől, pólusaiba ivódik, miközben mellkasa mély emelkedésével ismét elővonja a kecses "partnert", kit tán előbbi jogtalanságának tudatában készül vigasztalni.*
- E kard nem tör a magad-félének, s más pengével is ritkán találkozik össze...
*A gondolat - hogy a fegyver csupán tetszetős dísze egy különös előadásnak - mégis abszurd. Mi lenne hát a kard, a Zúzmaraként emlegetett Társ? Ha ő az éjjel, a Holdanya leánya, a penge teste maga a tű, mely valóját a létezésbe karcolta...
Figyelmes szeretőként fekteti hold-ezüst tenyerébe s fonja köré hosszú pókujjait, míg lassan, szinte már elcsigázottan húzza ki öleléséből. A penge búcsúját valószerűtlenül sötét, sűrű cseppek hirdetik s kísérik. Egy... kettő... három-négy... öt...
A föld mégsem issza be mohón, sőt... sötét kövecskékként fénylik a fűszálakon önön vére s incselkedőn nyalja végig a kard acéltestét, míg hegyéről csepeg tovább az "éltető nedű".
Hunyt szemmel érinti vérmaszatos mutató és középső ujját a homlokán szárnyait bontó, bőrbe ágyazott ezüst-metszetet, hamvasfakó ajkait... szívét... köldökét... és ágyékát...
A testét behálózó ornamentum visszaolvad eredeti földszínébe.
~Fényeskedj az éjszaka trónján, hogy vigyázhasd lépteink... s őrizd örökké tartó álmunk, ha a hosszú út végén fejünk öledbe hajtva pihenünk meg~
Rebbennek a pillák, nyomukban tompán kavargó köd köszönti a sötét beugrókkal szabdalt gyakorlótér egy távoli pontját, mielőtt a férfi felé fordul s egészen közel lép hozzá.
Vérének illata édes, míg lényének rideg párolgása elfakul a férfi testének melegéhez simulva. *
- Megtiszteltetésként nyújtom társaságom egy dalodért, de tudod tán Te is... az alma sem bosszúságot kíván okozni, mikor belé harapsz s vágyott, fénylő gyümölcshúsán túl rothadás tölti meg szád *hangjának egyenletes dallama sekélyes érzelmekkel lovagolja meg a Barakk csöndjét.
Élveteg emeli s ízleli meg nyelve hegyével önön vérét, mely már most lusta alvadásnak indult, míg a savószín tükrök továbbra is álomittasan kísértik a fekete szempárt.
Nem kihívás, nem figyelmeztetés... hiszen a Dalnok, ha nem is ismerte még fel, idővel ráébred, miféle szörnyetegbe botlott. Mely egyszer talán átrágja magát ezen a hold-vértezte jelenésen, kinek ajkáról most könnyed suttogással pereg:*
- Ha módod volna kívánni bármit, mi lenne az, Dalnok?...
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361