Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-31 13:07:43
Üzenet elküldve: 2015-03-31 13:07:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel, Mordokhai//
*Belépnek a füves pályára. Tharia még mindig csalódottan szemléli a gyakorlófegyvereket. Bár, igaz, mi igaz. Valódi fegyver nem a legmegfelelőbb eszköz a gyakorlásra. Elég egy rossz ütés, és... Egyelőre nem kíván harcolni, inkább felméri a terepet. Most jár itt először. Majd a mikor az íjász kilép, és harcra invitálja őket, ő is mozdul. Kedve lenne harcolni (persze csak barátilag) az elffel. Érdekli a másik tudása. Ha profiról van szó, akkor tanulhat. Ha nem, akkor szórakozhat. A legjobb az lenne, ha egyenrangú ellenféllel állna szemben. Végre elszánja magát, és előrelép. Széles mosollyal az arcán szólal meg.*
- Hajlandó vagy egy nővel küzdeni, vagy visszatartanak az elveid?
*Nem vár válaszra, ezt afféle költői kérdésnek szánta. Őt ugyan nem érdeklik holmi elvek. Ha Daranel nem harcol, ő akkor is megtámadja. Végül is ha valóban szó kerül élet-halál küzdelemre egy nő és az íjász közt, nem számítanak az elvek.*
- Milyen fegyvert használjunk,
*Tharia szíve szerint drága szablyájával küzdene, de arra most nincs lehetőség. Így inkább a másikra hagyja a döntést. A pusztakezes harcot illető megjegyzésre csak bólint. Ő is egyetért azzal, hogy a verekedést hagyják későbbre. Szemeit az elfen tartja, szilárdan állja a másik tekintetét. Kihívóan, sőt, kissé fölényesen mosolyodik el, teste megfeszül az adrenalintól.*
*Belépnek a füves pályára. Tharia még mindig csalódottan szemléli a gyakorlófegyvereket. Bár, igaz, mi igaz. Valódi fegyver nem a legmegfelelőbb eszköz a gyakorlásra. Elég egy rossz ütés, és... Egyelőre nem kíván harcolni, inkább felméri a terepet. Most jár itt először. Majd a mikor az íjász kilép, és harcra invitálja őket, ő is mozdul. Kedve lenne harcolni (persze csak barátilag) az elffel. Érdekli a másik tudása. Ha profiról van szó, akkor tanulhat. Ha nem, akkor szórakozhat. A legjobb az lenne, ha egyenrangú ellenféllel állna szemben. Végre elszánja magát, és előrelép. Széles mosollyal az arcán szólal meg.*
- Hajlandó vagy egy nővel küzdeni, vagy visszatartanak az elveid?
*Nem vár válaszra, ezt afféle költői kérdésnek szánta. Őt ugyan nem érdeklik holmi elvek. Ha Daranel nem harcol, ő akkor is megtámadja. Végül is ha valóban szó kerül élet-halál küzdelemre egy nő és az íjász közt, nem számítanak az elvek.*
- Milyen fegyvert használjunk,
*Tharia szíve szerint drága szablyájával küzdene, de arra most nincs lehetőség. Így inkább a másikra hagyja a döntést. A pusztakezes harcot illető megjegyzésre csak bólint. Ő is egyetért azzal, hogy a verekedést hagyják későbbre. Szemeit az elfen tartja, szilárdan állja a másik tekintetét. Kihívóan, sőt, kissé fölényesen mosolyodik el, teste megfeszül az adrenalintól.*
1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-29 18:16:38
Üzenet elküldve: 2015-03-29 18:16:38
ÚJ
![>Lethilhal Drafinle [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9228_sotetelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Elenith//
*A kérdés hallatán jót derül magában. S ennek a jókedvnek egy hangos, vérfagyasztó kacagásban ölt formát. Fejét hátrahajtva nevet, így haja szabadon száll az esti, kellemes levegőben. Vagyis csak sármentes tincseit rebegteti meg a levegő áramlata. Ám, hófehér hajának nagy része továbbra is sártenger foglya.*
- Jeleskedek. Így is mondható. *Nevetgél továbbra is, de hogy mit talált olyannyira viccesnek nem árulja el. Próbálkozott közelharccal az évek során, de sose tudta elsajátítani a technikákat. Puszta kézzel még olykor-olykor sikerül is neki, ám fegyverrel a kezébe teljes ön- és közveszélyessé tud válni. Ezért is osztották be gyermekként az íjászok közé. Az jobban illett hozzá.
A lány teszi, amire kéri, bár úgy tűnik nem nagyon ért hozzá. Ezt mondta is, s nem is erőlteti a további magyarázkodásokat. Ő jött oda hozzá, hogy „harcolna”. Ha ennyire harcolni kívánt, akkor oldja meg maga. Ma nincs nagyon kedves hangulatában, hogy mindenki dajkája lehessen. Tegnap letudta a heti jócselekedetét, amikor élve kihozta a temetőből a lányt, vagyis ott hagyta annak a szélén. Neki jól jön, hogy egy élő célpontra lőhet, s a hószőke szépség további sorsa már nem is érdekli túlzottan.
Az apró dicséretre ajkai molyosra húzódnak, ám kezei egy pillanatra sem állnak meg. Továbbra is záporozza a nyilakat, amíg ki nem fogy belőle.*
- Az íjászat áll a legközelebb hozzám. Mint tudod, *Mert hát ez teljesen köztudomású tény, ezzel sok újat nem mond el az idegennek.* - nem látunk rendesen nappal. Így ennek is volt betudható, hogy néha mellé lőttem. Ám éjszaka nem hibázok.
*Bárhogy is mozog a lány, igyekszik úgy célozni, hogy ne ártson annak. Bár a nyilak életlenek, de a ruhák sem mai, s nem is épp a legjobb állapotban lévő darabok. Még ha gyengén is próbálná meglő, akkor is nem tudja, hogy találhatná el, épp egy gyenge ponton. Ám amint, elfogytak nyilai, csak egyhelyben áll.
A nap nyugovóra tért, s a holdak is feljöttek az égre, ezüstös fényükkel megajándékoztatva a kint járókat. Ám az eget baljós fellegek fedik, s a kellemes nyár eleji szellő, hideg fuvallatokba csap át. Ez csak egy indok, amiért megállt. Megfordulva, elindul a kijárat felé.*
- Ennyit szándékoztam itt tölteni. *Közli Elenithhel. Lerakva a kölcsönzött fegyvereket, gondosan veszi vissza sajátjait, legvégül pedig a köpenyt kanyarítja magára. Az pult mögött álló figura, kedvesen kérdezi meg, hogy tud-e éjszakára magának szállást szerezni, hiszen a város, egy idegen számára éjszaka, akár tortúra is lehet. Erre Leth csak elmosolyodik, s a csuklyát a fejébe húzva válaszol.*
- Egyértelmű a fürdő, kinézetem alapján, nem? *S ezzel ki is lép a sötét éjszakába.*
*A kérdés hallatán jót derül magában. S ennek a jókedvnek egy hangos, vérfagyasztó kacagásban ölt formát. Fejét hátrahajtva nevet, így haja szabadon száll az esti, kellemes levegőben. Vagyis csak sármentes tincseit rebegteti meg a levegő áramlata. Ám, hófehér hajának nagy része továbbra is sártenger foglya.*
- Jeleskedek. Így is mondható. *Nevetgél továbbra is, de hogy mit talált olyannyira viccesnek nem árulja el. Próbálkozott közelharccal az évek során, de sose tudta elsajátítani a technikákat. Puszta kézzel még olykor-olykor sikerül is neki, ám fegyverrel a kezébe teljes ön- és közveszélyessé tud válni. Ezért is osztották be gyermekként az íjászok közé. Az jobban illett hozzá.
A lány teszi, amire kéri, bár úgy tűnik nem nagyon ért hozzá. Ezt mondta is, s nem is erőlteti a további magyarázkodásokat. Ő jött oda hozzá, hogy „harcolna”. Ha ennyire harcolni kívánt, akkor oldja meg maga. Ma nincs nagyon kedves hangulatában, hogy mindenki dajkája lehessen. Tegnap letudta a heti jócselekedetét, amikor élve kihozta a temetőből a lányt, vagyis ott hagyta annak a szélén. Neki jól jön, hogy egy élő célpontra lőhet, s a hószőke szépség további sorsa már nem is érdekli túlzottan.
Az apró dicséretre ajkai molyosra húzódnak, ám kezei egy pillanatra sem állnak meg. Továbbra is záporozza a nyilakat, amíg ki nem fogy belőle.*
- Az íjászat áll a legközelebb hozzám. Mint tudod, *Mert hát ez teljesen köztudomású tény, ezzel sok újat nem mond el az idegennek.* - nem látunk rendesen nappal. Így ennek is volt betudható, hogy néha mellé lőttem. Ám éjszaka nem hibázok.
*Bárhogy is mozog a lány, igyekszik úgy célozni, hogy ne ártson annak. Bár a nyilak életlenek, de a ruhák sem mai, s nem is épp a legjobb állapotban lévő darabok. Még ha gyengén is próbálná meglő, akkor is nem tudja, hogy találhatná el, épp egy gyenge ponton. Ám amint, elfogytak nyilai, csak egyhelyben áll.
A nap nyugovóra tért, s a holdak is feljöttek az égre, ezüstös fényükkel megajándékoztatva a kint járókat. Ám az eget baljós fellegek fedik, s a kellemes nyár eleji szellő, hideg fuvallatokba csap át. Ez csak egy indok, amiért megállt. Megfordulva, elindul a kijárat felé.*
- Ennyit szándékoztam itt tölteni. *Közli Elenithhel. Lerakva a kölcsönzött fegyvereket, gondosan veszi vissza sajátjait, legvégül pedig a köpenyt kanyarítja magára. Az pult mögött álló figura, kedvesen kérdezi meg, hogy tud-e éjszakára magának szállást szerezni, hiszen a város, egy idegen számára éjszaka, akár tortúra is lehet. Erre Leth csak elmosolyodik, s a csuklyát a fejébe húzva válaszol.*
- Egyértelmű a fürdő, kinézetem alapján, nem? *S ezzel ki is lép a sötét éjszakába.*
1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-28 17:21:40
Üzenet elküldve: 2015-03-28 17:21:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*Arsenor eredetileg a fogadó felé indult de, meggondolta magát. Fordult egyet és a gazdag negyedből bement a barakkba.*
~Egy kis mozgás után jobb lesz lepihenni.~
*Leadja a fegyverét és egy hosszú bottal ami a lándzsát helyettesítené megáll egy bábu előtt és elkezdi a szokásos mozdulatait gyakorolni. Rá is fér. De ezt mindenki meg tudná mondani. Egy feldagadt, kék és zöld arcú siheder gyakorol. Néhány gyakorlottabb harcos meg is mosolyogja a jelenetet. Arsenor nem figyel rájuk ugyanis most csakis magába figyel.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.30 21:14:17, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
~Egy kis mozgás után jobb lesz lepihenni.~
*Leadja a fegyverét és egy hosszú bottal ami a lándzsát helyettesítené megáll egy bábu előtt és elkezdi a szokásos mozdulatait gyakorolni. Rá is fér. De ezt mindenki meg tudná mondani. Egy feldagadt, kék és zöld arcú siheder gyakorol. Néhány gyakorlottabb harcos meg is mosolyogja a jelenetet. Arsenor nem figyel rájuk ugyanis most csakis magába figyel.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.30 21:14:17, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-28 02:03:20
Üzenet elküldve: 2015-03-28 02:03:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Megelőzi a lehetőségeit és elsőképp maga látogatja meg a Barakkot, látni szeretné ezt a részét is a kis a világnak. Az útmutatás meglepően pontos és helyes volt. Attól függetlenül, hogy egy városőrtől kapta, még meglepődhet, azon is, hogy nem tisztán emberrel beszélt. Nem is figyelte, milyen fajzat, de nem ember volt. Átvizsgálják, amit erősen sértésnek vesz, de elnézést is kérnek tőle, aminek az okán megbocsát. A fafegyverekre érdekesen tekint, eljátszadozhatna ilyen gyermeki eszközökkel, de nem ezért van itt. *
1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-28 00:52:43
Üzenet elküldve: 2015-03-28 00:52:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Lethilhal Drafinle //
~Hihetetlen, hogy mennyire magabiztos ez a liba... Még megirigylem.~
*Jót derül magában a gondolat révén, porcelán bőrén azonban a szokásos, idegtépő kis mosoly ül meg a válasz hallatán, mely alapjaiban véve továbbra sem elégíti ki a kíváncsiságát.*
- Ha jól értem, ezek szerint közelharcban is jeleskedsz? *Kérdezi, mintegy ártatlanul szűrve le a lényeg mellett elhintett kis információt, noha nevetségesnek tartja, hogy valaki a harcmezőn egy szál nyíllal a kezében hősködjön. Persze, egy-két ellent ki lehet iktatni a módszerrel, azonban egy karddal a hosszú távú túlélésre is esély nyílik. Hát ezért nem érti, mit van úgy oda az éjbőrű az őt ért diszkrimináció végett, de ha nem kíván pengével vívni, úgy a velejéig romlott fúria sem fogja erőltetni a dolgot.
Inkább végigméri magának a mélységi csapzott ruháját és küllemét, mely a sötét bőr ellenére is ordít egy jó nagy fürdőért.
~Igen, egy kis lubickolás nem is esne rosszul... Biztos megenyhülne tőle ez a fúria is.~
Tűnődik magában, ám a kellemes, forró víz gondolatából hamar visszarántja a valóságba a dús keblekkel megáldott nő parancsolgatása, melynek végett felfegyverzi magát, majd minden egyes nyíllövésnél egy-egy apróbb szívrohamot kap, hiszen bármikor megcsúszhatna a grafitbőrű keze, az ő pompájában pedig csúfos csorba eshetne. Az bizonyos, hogy akkor nem érdekelné, milyen veszélyes terepen vannak épp, behúzná Lethilhalt az első sötét sarokba, és kitépné a torkát a helyéről. De szerencséjére az est leszálltával már pontosabb a nőszemély célzása, így sem hibátlan arcbőrének, sem pedig romlott lelket rejtegető tekintetének nem esik bántódása.*
- Most már megértem, miért az íjat preferálod... *Jegyzi meg, ajkain barátságos kis mosollyal, majd miután lecsillapodik szívének heves kalimpálása, leguggol a mellette heverő kardért, hogy azzal próbálja meg hárítani a jövendőbeli nyílvesszőket. Ám úgy elég nehéz manővereznie, hogy felsőteste nagy részét a pajzs takarja, így hamis pengéjével legfeljebb monoton, akadályozott mozgásokat tudna végrehajtani, amennyiben meg kívánja őrizni a biztonságát. Egy szép suhintáshoz nem állhat egy helyben, jobb oldalával kénytelen lenne fordulni, így felfedve gyengeségeit.
~Hacsak nem az utolsó pillanatban lépsz odébb...~
Egy halk hümmentéssel konstatálja, hogy ez a taktika akár sikerrel is zárulhat, bár a kitérés nyilván eltérő a mélységi elképzeléseitől.
~Egyáltalán hogyan várja egy kardot forgatni nem tudó, hogy majd azzal védjem ki a bugyuta nyilait? Biztosan megtanít rá, tsk...~
Előbbi békés gondolatait szokásos zsörtölődése váltja fel a néma szavak világában, ám fenntartásait nem osztja meg a vele szemben álló nővel, hadd higgye csak, hogy az ő kezében van az irányítás, hogy ez a lány épp annyira ostoba, mint amennyire mutatja.*
~Hihetetlen, hogy mennyire magabiztos ez a liba... Még megirigylem.~
*Jót derül magában a gondolat révén, porcelán bőrén azonban a szokásos, idegtépő kis mosoly ül meg a válasz hallatán, mely alapjaiban véve továbbra sem elégíti ki a kíváncsiságát.*
- Ha jól értem, ezek szerint közelharcban is jeleskedsz? *Kérdezi, mintegy ártatlanul szűrve le a lényeg mellett elhintett kis információt, noha nevetségesnek tartja, hogy valaki a harcmezőn egy szál nyíllal a kezében hősködjön. Persze, egy-két ellent ki lehet iktatni a módszerrel, azonban egy karddal a hosszú távú túlélésre is esély nyílik. Hát ezért nem érti, mit van úgy oda az éjbőrű az őt ért diszkrimináció végett, de ha nem kíván pengével vívni, úgy a velejéig romlott fúria sem fogja erőltetni a dolgot.
Inkább végigméri magának a mélységi csapzott ruháját és küllemét, mely a sötét bőr ellenére is ordít egy jó nagy fürdőért.
~Igen, egy kis lubickolás nem is esne rosszul... Biztos megenyhülne tőle ez a fúria is.~
Tűnődik magában, ám a kellemes, forró víz gondolatából hamar visszarántja a valóságba a dús keblekkel megáldott nő parancsolgatása, melynek végett felfegyverzi magát, majd minden egyes nyíllövésnél egy-egy apróbb szívrohamot kap, hiszen bármikor megcsúszhatna a grafitbőrű keze, az ő pompájában pedig csúfos csorba eshetne. Az bizonyos, hogy akkor nem érdekelné, milyen veszélyes terepen vannak épp, behúzná Lethilhalt az első sötét sarokba, és kitépné a torkát a helyéről. De szerencséjére az est leszálltával már pontosabb a nőszemély célzása, így sem hibátlan arcbőrének, sem pedig romlott lelket rejtegető tekintetének nem esik bántódása.*
- Most már megértem, miért az íjat preferálod... *Jegyzi meg, ajkain barátságos kis mosollyal, majd miután lecsillapodik szívének heves kalimpálása, leguggol a mellette heverő kardért, hogy azzal próbálja meg hárítani a jövendőbeli nyílvesszőket. Ám úgy elég nehéz manővereznie, hogy felsőteste nagy részét a pajzs takarja, így hamis pengéjével legfeljebb monoton, akadályozott mozgásokat tudna végrehajtani, amennyiben meg kívánja őrizni a biztonságát. Egy szép suhintáshoz nem állhat egy helyben, jobb oldalával kénytelen lenne fordulni, így felfedve gyengeségeit.
~Hacsak nem az utolsó pillanatban lépsz odébb...~
Egy halk hümmentéssel konstatálja, hogy ez a taktika akár sikerrel is zárulhat, bár a kitérés nyilván eltérő a mélységi elképzeléseitől.
~Egyáltalán hogyan várja egy kardot forgatni nem tudó, hogy majd azzal védjem ki a bugyuta nyilait? Biztosan megtanít rá, tsk...~
Előbbi békés gondolatait szokásos zsörtölődése váltja fel a néma szavak világában, ám fenntartásait nem osztja meg a vele szemben álló nővel, hadd higgye csak, hogy az ő kezében van az irányítás, hogy ez a lány épp annyira ostoba, mint amennyire mutatja.*
1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-27 19:14:19
Üzenet elküldve: 2015-03-27 19:14:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Thaira, Mordokhai//
*Az igazat megvallva ő jobban örül a játékszereknek, mintsem éles, valódi fegyverekkel csapjanak össze, mert akkor valaki biztosan itt hagyná a fogát. Persze akár lehetne éles fegyverekkel is gyakorolni, de azokkal sokkalta óvatosabban esnének egymásnak, és a baráti párbaj elveszítené varázsát. Egyébként sem lenne egyenlő a dolog, mert az esetben Daranel elővenné íját, és egy pofás kis nyílvesszőt kóstoltatna meg a vele szemben állóval. És kizárt, hogy célt tévesztene...*
-Szerintem is. Akkor hát fáradjunk beljebb. *invitálja őket a füves részre, ami a legjobb választás a fegyveres összecsapásra. Daranel előresétál a másik kettőtől, majd úgy húsz lépéssel később megáll, és szembefordul velük.*
-Én leszek az első. Melyikőtök áll ki velem? *vonja fel kicsit a szemöldökét, majd a kardot párszor megforgatja kezében, és a tőrrel is hadonászik párat.* -És milyen fegyverrel kezdjünk? *kérdezi, és azt veszi majd kezébe, amelyiket használni fogja, a másikat félre teszi. Ameddig eldől, hogy kivel is vív meg és milyen formában, addig egy kis aprócska bemelegítést végez. Régóta várt már erre, utoljára Adgal cimborája állt vele szemben, és az már jó régen történt. Bármilyen fegyverrel is lesz a harc, Daranel előbb védekező állást vesz fel. A kardjának markolatát két kézzel átfogja, magasan a feje felé emeli, könyökét lazán hajlítja be, térdét pedig picit berogyasztja, ő maga pedig aprócska, alig észrevehető módon rugózni kezd. Ha késsel vívnak, enyhén előre dűti felső testét, kis terpeszbe áll, kezeivel pedig egy x alakot formál maga előtt. Egyik kezében a kés lapul, másik kezét ökölbe szorítja. Az ellenfele választásától függ, melyik is lesz látható, de egy biztos. Daranel készen áll a baráti megmérettetésre, és várja a kezdést.*
-Egy szabályt javasolnék. Harapni, hajat tépni, ütni, rúgni, karmolni, térdelni, könyökölni, fejelni ne lehessen. A pusztakezes harcot hagyjuk későbbre.
*Az igazat megvallva ő jobban örül a játékszereknek, mintsem éles, valódi fegyverekkel csapjanak össze, mert akkor valaki biztosan itt hagyná a fogát. Persze akár lehetne éles fegyverekkel is gyakorolni, de azokkal sokkalta óvatosabban esnének egymásnak, és a baráti párbaj elveszítené varázsát. Egyébként sem lenne egyenlő a dolog, mert az esetben Daranel elővenné íját, és egy pofás kis nyílvesszőt kóstoltatna meg a vele szemben állóval. És kizárt, hogy célt tévesztene...*
-Szerintem is. Akkor hát fáradjunk beljebb. *invitálja őket a füves részre, ami a legjobb választás a fegyveres összecsapásra. Daranel előresétál a másik kettőtől, majd úgy húsz lépéssel később megáll, és szembefordul velük.*
-Én leszek az első. Melyikőtök áll ki velem? *vonja fel kicsit a szemöldökét, majd a kardot párszor megforgatja kezében, és a tőrrel is hadonászik párat.* -És milyen fegyverrel kezdjünk? *kérdezi, és azt veszi majd kezébe, amelyiket használni fogja, a másikat félre teszi. Ameddig eldől, hogy kivel is vív meg és milyen formában, addig egy kis aprócska bemelegítést végez. Régóta várt már erre, utoljára Adgal cimborája állt vele szemben, és az már jó régen történt. Bármilyen fegyverrel is lesz a harc, Daranel előbb védekező állást vesz fel. A kardjának markolatát két kézzel átfogja, magasan a feje felé emeli, könyökét lazán hajlítja be, térdét pedig picit berogyasztja, ő maga pedig aprócska, alig észrevehető módon rugózni kezd. Ha késsel vívnak, enyhén előre dűti felső testét, kis terpeszbe áll, kezeivel pedig egy x alakot formál maga előtt. Egyik kezében a kés lapul, másik kezét ökölbe szorítja. Az ellenfele választásától függ, melyik is lesz látható, de egy biztos. Daranel készen áll a baráti megmérettetésre, és várja a kezdést.*
-Egy szabályt javasolnék. Harapni, hajat tépni, ütni, rúgni, karmolni, térdelni, könyökölni, fejelni ne lehessen. A pusztakezes harcot hagyjuk későbbre.
1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-26 11:03:42
Üzenet elküldve: 2015-03-26 11:03:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
~Nem számít, már úgy is látni akartam, hogy néz ki a zárka egy estére. Máshol nincs is laknom, nem zavar.~
*Persze, azért zavarja, de mint kiderül elég gyorsan, az erőfitogtatáson kívül a világon semmi célja nem volt a behozatalának, csak a negyedben álló őrnek nem tetszett Risild feje. Ez elszomorító, mert arcszerkezete huzamos időn belül csak korlátozott mennyiségű változásra képest, így eléggé tehetetlen ezzel a problémával szemben. De gyorsan oldódik is a helyzet, kap egy figyelmeztetést és meghurcoltatásai után el is engedik.*
~Csodálatos, egyszerűen csodálatos, ilyen dolgok igazán megéri fizetni a kereskedelmi adót. Másnak.~
*Ő még túl kis hal ahhoz, hogy bármilyen adókötelezettsége legyen, először a polgáriság felé kéne elindulnia, amihez engedély kell, de elsősorban vagyon. Az, amin már amióta az eszét tudja és vágyott rá, a szabadság után. Azt már megkapta, így mehet a következő lépcsőfok felé. Sietne, de nem tud, inkább csak lépteivel siet el efelől a nem túl kellemes hely felől. Minél előbb.*
*Persze, azért zavarja, de mint kiderül elég gyorsan, az erőfitogtatáson kívül a világon semmi célja nem volt a behozatalának, csak a negyedben álló őrnek nem tetszett Risild feje. Ez elszomorító, mert arcszerkezete huzamos időn belül csak korlátozott mennyiségű változásra képest, így eléggé tehetetlen ezzel a problémával szemben. De gyorsan oldódik is a helyzet, kap egy figyelmeztetést és meghurcoltatásai után el is engedik.*
~Csodálatos, egyszerűen csodálatos, ilyen dolgok igazán megéri fizetni a kereskedelmi adót. Másnak.~
*Ő még túl kis hal ahhoz, hogy bármilyen adókötelezettsége legyen, először a polgáriság felé kéne elindulnia, amihez engedély kell, de elsősorban vagyon. Az, amin már amióta az eszét tudja és vágyott rá, a szabadság után. Azt már megkapta, így mehet a következő lépcsőfok felé. Sietne, de nem tud, inkább csak lépteivel siet el efelől a nem túl kellemes hely felől. Minél előbb.*
1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-26 10:41:53
Üzenet elküldve: 2015-03-26 10:41:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Elenith//
*A szavak hallatán egy gunyoros félmosolyt ereszt a nő felé, de csak ezzel jutalmazza. Kötözködjön, ám ha tényleg nem volt még harchelyzetben mit sem tudhat az egészről. Ahogy ő maga sem, de erről nem is kell tudnia senkinek. Senkinek sem kell tudnia, hogy nem járt még harcmezőn, csak az otthon üde erdejét ismeri, mint a tenyerét, s csak néha ott csaptak össze kisebb oda tévedő csapatokkal. Ám több harci helyzetet nem élt meg. Csak amit apja meséjéből hallott. Egy nap őt is harcmezőre szánta, még ha kezdetben alacsonyabb rangba, nemzője bízott abban, hogy egyszer ő is oly magasra tornázhatja magát, mint ő. S ezt nő létén nem is lett volna nehéz elérnie. Egy apró, meleg, ámde szomorú mosoly kúszik végig ajkain.*
- Az íj hiánya. *Vigyorodik el.* - A harcmezőn számos fegyver hever porban, a katonák testei mellett, alatt, avagy rajtuk. Emberéletet egy közönséges nyílvesszővel is ki lehet oltani, a páncéloknak sok illesztési helyeik vannak. *Vigyora sejtelmes mosollyá változik, s ezzel szinte be is fejezi a mondatát. A páncél bár védi a testet, mégis az illesztéseik oly helyeken vannak, ahol az emberi test a legérzékenyebb. Egy szemfülesebb, avagy ügyesebb lény, könnyedén tud ott sebet ejteni, akár egy egyszerű nyíllal a kezébe. Mindez csak gyakorlatozás kérdése.
A szőkeség viselkedése alapján nem tudja megállapítani még, hogy egy elkényeztetett fruskához, vagy épp egy veszélyes emberhez van dolga, aki kedvességével csalja tőrbe a másikat. Találkozott már mindkettővel, s valahogy mindkettőt felfedezi a lányban. Inkább meghagyja a másikat abban, hogy nem vesz észre semmi furcsát viselkedésén, mosolyán, amely némileg hidegrázós. Továbbra is csak nyugodtan beszél, s nyugodtan magyaráz, mintha az életben semmi sem tudná felzaklatni. Holott, láthatta néhány pillanattal ezelőtt, hogy ez nem így van. Teste egy jó és meleg fürdőre vágyik csupán, hogy a tegnapi nap porát végre lemoshassa magáról, remélve, hogy ezzel az emlékeket is törli. Nem akar visszagondolni, hogy milyen lényeket nevelhet az a két idióta a Temetőből.
Egy apró fejbólintással konstatálja Elenith szavait, hogy mennyire is ért a kardokhoz. *
~Mit is akarok én itt, ezzel?~
*Sóhajt magába, gondterhelten. Miért nem tudja egyszer befogni a száját, s nem válaszolni a számára feltett kérdéseknek, s hagyni a lényeket szenvedni porukban. Így őt sem fárasztanák le. A nap sugarai már eltűntek a horizontról, s helyét lassan az éj jótékony borúja veszi át, ami máris jobban illik hozzá. A nappali fényben meglehet, hogy egy-egy vesszeje utat tévedett, de ilyen nem történhet meg éjszaka. Amit a lány szemlátomást nem tud. Egy ördögi mosoly költözik ajkaira, ahogy elengedi a vesszőt. Néhány ittlévő dolgozó, fáklyákkal világítja meg számukra a teret. Számára nincs szükség fényre, elég ha csak a nő lát. Hogy újra kilője, hatalmas sóhajt hallat, bár nem számított másra. Egy újabb nyilat vesz a kezébe, s szinte gyorsan ki is lövi, ugyanoda ahova az előzőt. S a következőt is, s még egyet, majd még egyet. Kezében lévő nyilakat folyamatosan a nő felé ereszti, szinte megállás nélkül, ám precízen a ugyanúgy tartva az íjat s a nyilakat is.*
- Próbáld meg karddal hárítani. *Tanácsolja a lánynak, nyilai felének elhasználásakor.*
*A szavak hallatán egy gunyoros félmosolyt ereszt a nő felé, de csak ezzel jutalmazza. Kötözködjön, ám ha tényleg nem volt még harchelyzetben mit sem tudhat az egészről. Ahogy ő maga sem, de erről nem is kell tudnia senkinek. Senkinek sem kell tudnia, hogy nem járt még harcmezőn, csak az otthon üde erdejét ismeri, mint a tenyerét, s csak néha ott csaptak össze kisebb oda tévedő csapatokkal. Ám több harci helyzetet nem élt meg. Csak amit apja meséjéből hallott. Egy nap őt is harcmezőre szánta, még ha kezdetben alacsonyabb rangba, nemzője bízott abban, hogy egyszer ő is oly magasra tornázhatja magát, mint ő. S ezt nő létén nem is lett volna nehéz elérnie. Egy apró, meleg, ámde szomorú mosoly kúszik végig ajkain.*
- Az íj hiánya. *Vigyorodik el.* - A harcmezőn számos fegyver hever porban, a katonák testei mellett, alatt, avagy rajtuk. Emberéletet egy közönséges nyílvesszővel is ki lehet oltani, a páncéloknak sok illesztési helyeik vannak. *Vigyora sejtelmes mosollyá változik, s ezzel szinte be is fejezi a mondatát. A páncél bár védi a testet, mégis az illesztéseik oly helyeken vannak, ahol az emberi test a legérzékenyebb. Egy szemfülesebb, avagy ügyesebb lény, könnyedén tud ott sebet ejteni, akár egy egyszerű nyíllal a kezébe. Mindez csak gyakorlatozás kérdése.
A szőkeség viselkedése alapján nem tudja megállapítani még, hogy egy elkényeztetett fruskához, vagy épp egy veszélyes emberhez van dolga, aki kedvességével csalja tőrbe a másikat. Találkozott már mindkettővel, s valahogy mindkettőt felfedezi a lányban. Inkább meghagyja a másikat abban, hogy nem vesz észre semmi furcsát viselkedésén, mosolyán, amely némileg hidegrázós. Továbbra is csak nyugodtan beszél, s nyugodtan magyaráz, mintha az életben semmi sem tudná felzaklatni. Holott, láthatta néhány pillanattal ezelőtt, hogy ez nem így van. Teste egy jó és meleg fürdőre vágyik csupán, hogy a tegnapi nap porát végre lemoshassa magáról, remélve, hogy ezzel az emlékeket is törli. Nem akar visszagondolni, hogy milyen lényeket nevelhet az a két idióta a Temetőből.
Egy apró fejbólintással konstatálja Elenith szavait, hogy mennyire is ért a kardokhoz. *
~Mit is akarok én itt, ezzel?~
*Sóhajt magába, gondterhelten. Miért nem tudja egyszer befogni a száját, s nem válaszolni a számára feltett kérdéseknek, s hagyni a lényeket szenvedni porukban. Így őt sem fárasztanák le. A nap sugarai már eltűntek a horizontról, s helyét lassan az éj jótékony borúja veszi át, ami máris jobban illik hozzá. A nappali fényben meglehet, hogy egy-egy vesszeje utat tévedett, de ilyen nem történhet meg éjszaka. Amit a lány szemlátomást nem tud. Egy ördögi mosoly költözik ajkaira, ahogy elengedi a vesszőt. Néhány ittlévő dolgozó, fáklyákkal világítja meg számukra a teret. Számára nincs szükség fényre, elég ha csak a nő lát. Hogy újra kilője, hatalmas sóhajt hallat, bár nem számított másra. Egy újabb nyilat vesz a kezébe, s szinte gyorsan ki is lövi, ugyanoda ahova az előzőt. S a következőt is, s még egyet, majd még egyet. Kezében lévő nyilakat folyamatosan a nő felé ereszti, szinte megállás nélkül, ám precízen a ugyanúgy tartva az íjat s a nyilakat is.*
- Próbáld meg karddal hárítani. *Tanácsolja a lánynak, nyilai felének elhasználásakor.*
1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-26 05:46:43
Üzenet elküldve: 2015-03-26 05:46:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* Eljön a másnak reggel, mikor úgy gondolja, hogy ideje a nyakába venni a várost és megnézni ezeket a bizonyos lehetőségeket. Valamit szeretne tenni, s nem unalmasan ténykedni a Kúria falai között. Azon felül, hogy íjásznak képezte magát, azon felül találhat még dolgot, amiben igazán jó. A Dwirinthalen család hasznára akar válni, ahogy Ilztdar tette. Ezt honnan tudja? A levelezésükből, ahol ilyen dolgokat szintén elmondtak egymásnak. Az öltözete jelen reggelen a gyakorló öltözete, mert alig várja, hogy lövöldözhessen egy kicsit. Igazából a lövöldözés mindig megnyugtatja a lelkét, mert háborgó gondolatokkal nem lehet célozni. Nem rágja magát a múlt eseményein, hanem próbál a jelenre és a jövőre összpontosítani.
~ Ma a Barakkba megyek el, aztán megnézem a Liane által kitüntetett Főtérre. ~ mondja magában, miközben felveszi magára a bőrvértet, ami egy harc során élet és halál ura lehet. Magához veszi a fegyvereit, aztán nyugodt léptekkel távozik a Kúriából. Az őrökkel vált egy pár szót, aztán a Gazdagnegyed utcáin halad végig. Látja, hogy egyes nemesek úgy néznek rá, mint egy vérbeli riválisra, sőt az egyik nemes szinte gyilkos szándékkal méregeti. Akkor kicsit jobban felhúzza az állát, hogy pukkadjon meg ott, ahol van. Az egyik utcánál befordul, majd egy kellemes tizenöt perces séta után meglátja a Barakkot. Állítólag itt lehet gyakorolni, ráadásul akad az embernek itt játszótársa. Megtehette volna, hogy otthon gyakorol a Kúriában, de valahol meg kell találnia a kapcsolatot az itteni külvilággal. A bejáratnál megállítják, hogy adja le a fegyvereit és cserébe kap másikat. Úgy látja, hogy kimondottan olyan felszerelés kap, amivel egy légynek sem tudna ártani. Beletörődik a cserébe, egyben alkalmazkodik ezekhez a szokásokhoz. Megérkezik a gyakorló térhez, majd ott megtalálja a céltáblákat. Különböző távolságra van rakva a három. Az elsőn, ami a legközelebb van hozzá, azon kezd el gyakorolni. Nem kapkodja el a mozdulatait. Természetesen szorult helyzetben nem ügyelne ennyire a mozdulataira. Csupán fel akarja magára hívni, hogy mennyire különb a többitől, hogy ő ráér ennyire. Három sorozatot ereszt az első távolságon, aztán a következő táblán már csak kettőt és a legtávolabbin már csak egyet. Tart egy fél órás szünetet, hogy levezetésképpen az utóbbi távolságon még egy sorozatot beleengedjen a szegény szalma célba. Kellőképpen elfárad a végére, de egy jó érzés terül szét benne. Ezek után mint aki jól végezte dolgát indul meg a Főtér felé. Bejáratnál visszakapja a saját cuccait, majd eltűnik a Gazdagnegyed utcáin.*
~ Ma a Barakkba megyek el, aztán megnézem a Liane által kitüntetett Főtérre. ~ mondja magában, miközben felveszi magára a bőrvértet, ami egy harc során élet és halál ura lehet. Magához veszi a fegyvereit, aztán nyugodt léptekkel távozik a Kúriából. Az őrökkel vált egy pár szót, aztán a Gazdagnegyed utcáin halad végig. Látja, hogy egyes nemesek úgy néznek rá, mint egy vérbeli riválisra, sőt az egyik nemes szinte gyilkos szándékkal méregeti. Akkor kicsit jobban felhúzza az állát, hogy pukkadjon meg ott, ahol van. Az egyik utcánál befordul, majd egy kellemes tizenöt perces séta után meglátja a Barakkot. Állítólag itt lehet gyakorolni, ráadásul akad az embernek itt játszótársa. Megtehette volna, hogy otthon gyakorol a Kúriában, de valahol meg kell találnia a kapcsolatot az itteni külvilággal. A bejáratnál megállítják, hogy adja le a fegyvereit és cserébe kap másikat. Úgy látja, hogy kimondottan olyan felszerelés kap, amivel egy légynek sem tudna ártani. Beletörődik a cserébe, egyben alkalmazkodik ezekhez a szokásokhoz. Megérkezik a gyakorló térhez, majd ott megtalálja a céltáblákat. Különböző távolságra van rakva a három. Az elsőn, ami a legközelebb van hozzá, azon kezd el gyakorolni. Nem kapkodja el a mozdulatait. Természetesen szorult helyzetben nem ügyelne ennyire a mozdulataira. Csupán fel akarja magára hívni, hogy mennyire különb a többitől, hogy ő ráér ennyire. Három sorozatot ereszt az első távolságon, aztán a következő táblán már csak kettőt és a legtávolabbin már csak egyet. Tart egy fél órás szünetet, hogy levezetésképpen az utóbbi távolságon még egy sorozatot beleengedjen a szegény szalma célba. Kellőképpen elfárad a végére, de egy jó érzés terül szét benne. Ezek után mint aki jól végezte dolgát indul meg a Főtér felé. Bejáratnál visszakapja a saját cuccait, majd eltűnik a Gazdagnegyed utcáin.*
1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-25 23:59:03
Üzenet elküldve: 2015-03-25 23:59:03
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*A levegő városa Arthenior ugyan a legkisebb lanavin négy nagy városa közül, Agbrerve mégis elképesztőnek tartja a nagyságát. Sosem látott eddig ennyi házat egy sorban. Azt viszont annál kevésbé érti egy ilyen nagy és fényes város miért nem épít falakat határai köré. Persze itt egészen mások a viszonyok. Nincsenek nagy hegyek amik mögött rablóbandák és kegytelen törzsek rejtőznek, és ahogy elnézte a szörnyetegek sem szaporodtak túl a környéken. Mégis nemrég egy legendákba illő démoni ló vált ellenfelévé. Úgy látszik itt nincs olyan sok ellenfél mint odahaza, azok viszont erősebbek mint húsz másik és nem tolják magukat a városiak képébe, hanem elbújtak mélyen az erdőben. Számtalan veszélyes titok rejtőzik itt délen, teljesen új helyzetbe került és nem tudja mennyire tud majd helyt állni benne.
Mire ezt végiggondolja el is jut a barakk kapujáig. Nem árthat némi gyakorlás. Persze ez nem egyetlen délután programja. A Letriontól kapott ötszáz arany és persze a saját készletei napról napra, hétről hétre fogyatkoznak, még nem Agbrerve sebhelye be nem gyógyul és karja meg nem erősödik. Aztán eljön a nap mikor búcsút kell mondania mind a barakktól mind ideiglenes szálláshelyétől, amit a szegénynegyed egyik kiadó lakásában állított fel.
Ismét leadja saját fegyvereit, és egy pallosát helyettesítő vendégoldallal próbál gyakorolni. Bár az jóval könnyebb mint a szent fegyver, hosszra nagyjából azonos így a technikákat remekül tudja gyakorolni. Aztán jön a súlyemelés a fegyverben kocogás a városban és minden más ami erejét és állóképességét növelheti. Végül elfogy a pénze és immár erősebben és felgyógyultan ül vissza kedves elefántjának hátára.*
Mire ezt végiggondolja el is jut a barakk kapujáig. Nem árthat némi gyakorlás. Persze ez nem egyetlen délután programja. A Letriontól kapott ötszáz arany és persze a saját készletei napról napra, hétről hétre fogyatkoznak, még nem Agbrerve sebhelye be nem gyógyul és karja meg nem erősödik. Aztán eljön a nap mikor búcsút kell mondania mind a barakktól mind ideiglenes szálláshelyétől, amit a szegénynegyed egyik kiadó lakásában állított fel.
Ismét leadja saját fegyvereit, és egy pallosát helyettesítő vendégoldallal próbál gyakorolni. Bár az jóval könnyebb mint a szent fegyver, hosszra nagyjából azonos így a technikákat remekül tudja gyakorolni. Aztán jön a súlyemelés a fegyverben kocogás a városban és minden más ami erejét és állóképességét növelheti. Végül elfogy a pénze és immár erősebben és felgyógyultan ül vissza kedves elefántjának hátára.*
1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-25 20:58:33
Üzenet elküldve: 2015-03-25 20:58:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Lethilhal Drafinle //
*Csendben hallgatja a nő már korábban is felvázolt bölcselkedését a harctérről meg a többség felkészületlenségéről, azonban most nem tudja megállni, hogy ne engedje előbúvni valódi jellemének egy aprócska, ámde annál idegőrlőbb szegmentumát. Bizonyosan a mai nap eseményei...*
- Valóban nem számítanak rá, hiszen egy magányos, legfeljebb pár főből álló íjász csapat miért hagyná veszni a meglepetés erejét, és ezzel megadni a célpontnak a túlélés lehetőségét? Háborúban már van gondjuk a nyilakra, de egy egész hadosztály megint más eset... Persze, én csak a bátyámtól hallottam ilyesmiket, ő igazi nagy harcos... *Teszi hozzá, bársonyos ajkain nyájas mosollyal, mielőtt még gyanakvásra késztetné az éjbőrűt. Elvégre egy ilyen formás kis csitriből ki nézné ki, hogy értése van a csatákhoz, a férfiak játszóteréhez? Hát senki, ez pedig így is van jól, még ha a fúria talpai megannyi háborút csókoltak már az elmúlt évszázadok alatt.
Azonban kötözködős kedvét hamar romba dönti a mélységi, miként végigmérve ruházatát, elismerő füttyentéssel jelzi tetszését. Jeges kék tekintetének nem tud gátat szabni, amint végigpillant magán, igyekezve megoldani a nagy rejtélyt: mégis miféle kifacsarodott ízlés kell egy ilyen szegényes öltözék elismeréséhez? Bő blúzán, egy sötétbarna vászonnadrágon, és egy kopottas csizmán kívül maximum a vékony csuklóit sosem eresztő aranykarperecek lehetnek izgalmasak, de nyilván nem csak a játékosan csilingelő ékszereknek szólt az elismerés.
Végül Dayria sem tűnődik tovább, betudja annak, bizonyára karcsú, formás kis embertestét érte a női ajkaktól méltán szokatlan bók. Ez persze mit sem szépít csalódottságán, ez a nőszemély is éppúgy viseltetik, mint e földnek többi, átkozott fattya.*
- Magyarázatod gyakorlottságról tanúskodik, noha én az íj hiányát helyeztem kilátásba. *Jegyzi meg, ajkain mesterkélt mosollyal, amint kénytelen korábbi szavait helyre billenteni.
~Ennyire ostobának néz?! Ahh, tudod, hogy az a lényeg. Higgye csak, hogy a szőke hajad a fejedben rejtező sötétséget hivatott leplezni...~
Minden erejét összekaparja, hogy ellenségeskedő mosolyát vajmi sokkalta szelídebbé és barátságosabbá árnyalja, de képtelen félretolni a bensőjét állandó jelleggel perzselő dühét, amikor az éjbőrű ilyesfajta kérdéseket intéz hozzá.
~Nem, drágám, azért fogom ezt a rohadt kardot, mert amúgy parittyával és kövekkel szoktam dobálni az ellenséget. Igaz, nem is vagy nagy kardforgató, legalábbis manapság nem...~
Legszívesebben utat engedne legőszintébb gondolatainak, és a nő okozta fejfájását egy gondterhelt sóhajjal adná a másik tudtára, ám hacsak nem szeretne ma üres hassal visszatérni a kúriába, bizony kénytelen lesz visszafogni magát.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy karddal gyakorlok, de nem nevezném magam harcosnak. Erősödni jöttem ide, illetve némi tudás elsajátításának reményében. *Magyarázza meglepően nyugodt, barátságos hangon, majd elmegy a szükséges felszerelésekért, kardját mégis csak magánál tartva, s nem szolgáltatva vissza a fegyver táros fiúnak. Midőn pedig felfegyverkezett, úgy emeli a pajzsot, ahogy az éji fúria kívánja tőle; szívének magasságában rögzíti.*
- Igazán szép neved van. *Jegyzi meg kedvesen, miközben igazít egyet a pajzs fogásán.* Így jó lesz? *Kérdezi, ám épp, hogy kiejti ajkain e szavakat, már meg is indul felé az életlen nyílvessző. Ösztönösen szorítja össze a szemeit, hiszen látva, hogy nem épp egy íjász mesterrel van dolga, még azt is kinézné belőle, hogy véletlen kiszúrja a szemét azzal a fogvájóval. De legnagyobb megkönnyebbülésére a vessző egy tompa koppanással összetalálkozik a mellkasa előtt szorongatott pajzzsal, onnét pedig egyszerűen a földre hull.
A lény ajkait őszinte, megkönnyebbült sóhaj hagyja el, miként realizálódik benne, hogy páratlan szépségében nem ejtettek kárt, sőt, még csak fájdalmat sem okozott a gyakorlat első lépcsőfoka.*
- Azt hiszem sikerült megfigyelni... *Szólal meg csöndesen, bár cseppet sem veszi komolyan az okítást. Nyilván minél távolabb áll az íjász, a vessző tartása s az ideg feszítése is másképpen alakul, tehát ennyi erővel már egyszerűbb megtanulni íjászkodni, mint az összes lehetséges mozdulatot memorizálni, ezt pedig Dayria is tudja. Azonban nincs indíttatása a móka elrontásához, szóval ha nem is felhőtlen örömmel, de készségesen játssza tovább az elesett, ostoba kis szőke lányt.*
- Azért még egyszer megmutatnád?
*Csendben hallgatja a nő már korábban is felvázolt bölcselkedését a harctérről meg a többség felkészületlenségéről, azonban most nem tudja megállni, hogy ne engedje előbúvni valódi jellemének egy aprócska, ámde annál idegőrlőbb szegmentumát. Bizonyosan a mai nap eseményei...*
- Valóban nem számítanak rá, hiszen egy magányos, legfeljebb pár főből álló íjász csapat miért hagyná veszni a meglepetés erejét, és ezzel megadni a célpontnak a túlélés lehetőségét? Háborúban már van gondjuk a nyilakra, de egy egész hadosztály megint más eset... Persze, én csak a bátyámtól hallottam ilyesmiket, ő igazi nagy harcos... *Teszi hozzá, bársonyos ajkain nyájas mosollyal, mielőtt még gyanakvásra késztetné az éjbőrűt. Elvégre egy ilyen formás kis csitriből ki nézné ki, hogy értése van a csatákhoz, a férfiak játszóteréhez? Hát senki, ez pedig így is van jól, még ha a fúria talpai megannyi háborút csókoltak már az elmúlt évszázadok alatt.
Azonban kötözködős kedvét hamar romba dönti a mélységi, miként végigmérve ruházatát, elismerő füttyentéssel jelzi tetszését. Jeges kék tekintetének nem tud gátat szabni, amint végigpillant magán, igyekezve megoldani a nagy rejtélyt: mégis miféle kifacsarodott ízlés kell egy ilyen szegényes öltözék elismeréséhez? Bő blúzán, egy sötétbarna vászonnadrágon, és egy kopottas csizmán kívül maximum a vékony csuklóit sosem eresztő aranykarperecek lehetnek izgalmasak, de nyilván nem csak a játékosan csilingelő ékszereknek szólt az elismerés.
Végül Dayria sem tűnődik tovább, betudja annak, bizonyára karcsú, formás kis embertestét érte a női ajkaktól méltán szokatlan bók. Ez persze mit sem szépít csalódottságán, ez a nőszemély is éppúgy viseltetik, mint e földnek többi, átkozott fattya.*
- Magyarázatod gyakorlottságról tanúskodik, noha én az íj hiányát helyeztem kilátásba. *Jegyzi meg, ajkain mesterkélt mosollyal, amint kénytelen korábbi szavait helyre billenteni.
~Ennyire ostobának néz?! Ahh, tudod, hogy az a lényeg. Higgye csak, hogy a szőke hajad a fejedben rejtező sötétséget hivatott leplezni...~
Minden erejét összekaparja, hogy ellenségeskedő mosolyát vajmi sokkalta szelídebbé és barátságosabbá árnyalja, de képtelen félretolni a bensőjét állandó jelleggel perzselő dühét, amikor az éjbőrű ilyesfajta kérdéseket intéz hozzá.
~Nem, drágám, azért fogom ezt a rohadt kardot, mert amúgy parittyával és kövekkel szoktam dobálni az ellenséget. Igaz, nem is vagy nagy kardforgató, legalábbis manapság nem...~
Legszívesebben utat engedne legőszintébb gondolatainak, és a nő okozta fejfájását egy gondterhelt sóhajjal adná a másik tudtára, ám hacsak nem szeretne ma üres hassal visszatérni a kúriába, bizony kénytelen lesz visszafogni magát.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy karddal gyakorlok, de nem nevezném magam harcosnak. Erősödni jöttem ide, illetve némi tudás elsajátításának reményében. *Magyarázza meglepően nyugodt, barátságos hangon, majd elmegy a szükséges felszerelésekért, kardját mégis csak magánál tartva, s nem szolgáltatva vissza a fegyver táros fiúnak. Midőn pedig felfegyverkezett, úgy emeli a pajzsot, ahogy az éji fúria kívánja tőle; szívének magasságában rögzíti.*
- Igazán szép neved van. *Jegyzi meg kedvesen, miközben igazít egyet a pajzs fogásán.* Így jó lesz? *Kérdezi, ám épp, hogy kiejti ajkain e szavakat, már meg is indul felé az életlen nyílvessző. Ösztönösen szorítja össze a szemeit, hiszen látva, hogy nem épp egy íjász mesterrel van dolga, még azt is kinézné belőle, hogy véletlen kiszúrja a szemét azzal a fogvájóval. De legnagyobb megkönnyebbülésére a vessző egy tompa koppanással összetalálkozik a mellkasa előtt szorongatott pajzzsal, onnét pedig egyszerűen a földre hull.
A lény ajkait őszinte, megkönnyebbült sóhaj hagyja el, miként realizálódik benne, hogy páratlan szépségében nem ejtettek kárt, sőt, még csak fájdalmat sem okozott a gyakorlat első lépcsőfoka.*
- Azt hiszem sikerült megfigyelni... *Szólal meg csöndesen, bár cseppet sem veszi komolyan az okítást. Nyilván minél távolabb áll az íjász, a vessző tartása s az ideg feszítése is másképpen alakul, tehát ennyi erővel már egyszerűbb megtanulni íjászkodni, mint az összes lehetséges mozdulatot memorizálni, ezt pedig Dayria is tudja. Azonban nincs indíttatása a móka elrontásához, szóval ha nem is felhőtlen örömmel, de készségesen játssza tovább az elesett, ostoba kis szőke lányt.*
- Azért még egyszer megmutatnád?
1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-25 20:00:07
Üzenet elküldve: 2015-03-25 20:00:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Elenith//
~Ezt meg hogy érted? Hol vagyok, kis pöcsök között?~
*Gondolatai érthetőek, ha valaki ismeri kiképzésük menetét. A kisebb fajtársaikat kell betanítani hasonlókra, s bizony ők azok, akik ilyen kérdéseket tesznek fel nekik. Szemeit némileg megforgatja, s a lemenő nap fényében, oda sem figyelve lő el egy nyílvesszőt. Látása még mindig nem a legjobb, ám már kezd javulni, mégsem találja el a bábut. Hallja, ahogy a vessző tollai érintik a bábu szélét. Tekintetét egy pillanatra odaemeli, majd felsóhajt. Nem ehhez a látási viszonyokhoz van szokva. *
- Igen a legtöbben valóban karddal vívnak, gondolom itt is. Bár itt még csak egyszer jártam, tegnap. De a világunkban is a legtöbben karddal vívnak, s bele sem gondolnak, hogy bármikor találkozhatnak egy íjásszal, s ha már találkozik vele, akár egy harctéren, nem tudja miként hárítsa támadásait.
*Kék íriszeivel a ezüsthajszínű leányt mustrálja. Valójában ez az első alkalom, hogy időt szakít arra, hogy végigmérje a lányt. S ha már megteszi, akkor azt alaposan teszi, már amennyire jelen esetben ezt teheti. De a nap folyamatos fogyásának hála, látása egyre tisztább, s egyre jobban képes látni is. Ajkait akaratlanul is egy fütty hagyja el, mely utal a másik ruházatának ékességére. Ő maga nem hordaná, igaz alig hord bármit is, köpenyege alatt, s tudja jól, hogy ez igen sebezhetővé teszi. A kényelmes viselet miatt választott magának egykor távolsági fegyvert. Tetszésének kifejezése utána újra megszólal.*
- Keres nyílvesszőt. Mindig van egy olyan hulla, amiben ott meredezik egy elárvult vessző. Ha az ember, jelen esetben a mélységi szerencsés, még ép is. Ha nem, néhány trükk van a tarsolyában közelharci fegyverekből is. *Magyarázza nyugalmas hangon, mintha világ életében a harcról beszélne másoknak. Kicsit sem ideges, amiért ilyen kérdéseket tesznek fel neki, pedig számtalanszor hallotta már ezen szavakat. Ajkait egy halovány mosoly is elhagyja, nem akar ő a leány kedvét elvenni, hogy tán sikerült csőbe húznia. Bizony a harcmezőn bármi megeshet, még akár egy íjásszal is. Ott csak a vak szerencse, s a leleményesség, mely segíthet a túlélésben. A kérés hallatán, mosolya ajkai szegletében ott maradnak, de szemei furcsa ridegségben fénylenek.*
- Legyen hát. *Majd elindul, hogy újra felvegye a nyílvesszőiket, de immár nem a bábun fogja próbálni őket. A lány, kellemesen csengő szavaira, viszont sötét ajkain gondterhelt sóhaj szalad ki.*
- Nem. Pajzs és válasz egy tetszőleges fegyvert. *Hátrafordulva, újra végigméri a lányt.*
- Közelharcos vagy, igaz? Ha jól sejtem karddal harcolsz igaz? *Bök fejével a lány kezében tartott kardra.* - Akkor azt is hozzál.
*Türelmesen várja, amíg a lány felszerelkezik, addig a ring egyik végébe áll, kellő távolságra, ám mégsem oly közel, hogy bármilyen nagyon is ártson az emberi lénynek.*
- Üdvözöllek Elenith. Engem Lethilhalnak hívnak. *Kunkorodnak fel ajkai egy pillanatra. Ahogy Elenith is felveszi vele szemben az állást, lassan s újra csak nyugodt hangon szólal meg.* - Tartsd a pajzsod magad elé. Védd a mellkason. Elsőként a szíved helyére fogok lőni. Figyeld meg, hogy hol áll a vesszőm, abban a helyzetben. *Ezzel felhúzza íját, s amint a lány megteszi, amit mond, vesszejét engedve engedi útnak, a pajzs tartójának legnemesebb szerve felé.*
~Ezt meg hogy érted? Hol vagyok, kis pöcsök között?~
*Gondolatai érthetőek, ha valaki ismeri kiképzésük menetét. A kisebb fajtársaikat kell betanítani hasonlókra, s bizony ők azok, akik ilyen kérdéseket tesznek fel nekik. Szemeit némileg megforgatja, s a lemenő nap fényében, oda sem figyelve lő el egy nyílvesszőt. Látása még mindig nem a legjobb, ám már kezd javulni, mégsem találja el a bábut. Hallja, ahogy a vessző tollai érintik a bábu szélét. Tekintetét egy pillanatra odaemeli, majd felsóhajt. Nem ehhez a látási viszonyokhoz van szokva. *
- Igen a legtöbben valóban karddal vívnak, gondolom itt is. Bár itt még csak egyszer jártam, tegnap. De a világunkban is a legtöbben karddal vívnak, s bele sem gondolnak, hogy bármikor találkozhatnak egy íjásszal, s ha már találkozik vele, akár egy harctéren, nem tudja miként hárítsa támadásait.
*Kék íriszeivel a ezüsthajszínű leányt mustrálja. Valójában ez az első alkalom, hogy időt szakít arra, hogy végigmérje a lányt. S ha már megteszi, akkor azt alaposan teszi, már amennyire jelen esetben ezt teheti. De a nap folyamatos fogyásának hála, látása egyre tisztább, s egyre jobban képes látni is. Ajkait akaratlanul is egy fütty hagyja el, mely utal a másik ruházatának ékességére. Ő maga nem hordaná, igaz alig hord bármit is, köpenyege alatt, s tudja jól, hogy ez igen sebezhetővé teszi. A kényelmes viselet miatt választott magának egykor távolsági fegyvert. Tetszésének kifejezése utána újra megszólal.*
- Keres nyílvesszőt. Mindig van egy olyan hulla, amiben ott meredezik egy elárvult vessző. Ha az ember, jelen esetben a mélységi szerencsés, még ép is. Ha nem, néhány trükk van a tarsolyában közelharci fegyverekből is. *Magyarázza nyugalmas hangon, mintha világ életében a harcról beszélne másoknak. Kicsit sem ideges, amiért ilyen kérdéseket tesznek fel neki, pedig számtalanszor hallotta már ezen szavakat. Ajkait egy halovány mosoly is elhagyja, nem akar ő a leány kedvét elvenni, hogy tán sikerült csőbe húznia. Bizony a harcmezőn bármi megeshet, még akár egy íjásszal is. Ott csak a vak szerencse, s a leleményesség, mely segíthet a túlélésben. A kérés hallatán, mosolya ajkai szegletében ott maradnak, de szemei furcsa ridegségben fénylenek.*
- Legyen hát. *Majd elindul, hogy újra felvegye a nyílvesszőiket, de immár nem a bábun fogja próbálni őket. A lány, kellemesen csengő szavaira, viszont sötét ajkain gondterhelt sóhaj szalad ki.*
- Nem. Pajzs és válasz egy tetszőleges fegyvert. *Hátrafordulva, újra végigméri a lányt.*
- Közelharcos vagy, igaz? Ha jól sejtem karddal harcolsz igaz? *Bök fejével a lány kezében tartott kardra.* - Akkor azt is hozzál.
*Türelmesen várja, amíg a lány felszerelkezik, addig a ring egyik végébe áll, kellő távolságra, ám mégsem oly közel, hogy bármilyen nagyon is ártson az emberi lénynek.*
- Üdvözöllek Elenith. Engem Lethilhalnak hívnak. *Kunkorodnak fel ajkai egy pillanatra. Ahogy Elenith is felveszi vele szemben az állást, lassan s újra csak nyugodt hangon szólal meg.* - Tartsd a pajzsod magad elé. Védd a mellkason. Elsőként a szíved helyére fogok lőni. Figyeld meg, hogy hol áll a vesszőm, abban a helyzetben. *Ezzel felhúzza íját, s amint a lány megteszi, amit mond, vesszejét engedve engedi útnak, a pajzs tartójának legnemesebb szerve felé.*
1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-24 21:15:40
Üzenet elküldve: 2015-03-24 21:15:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Lethilhal Drafinle //
*Ahogy a grafitbőrű végre kegyeskedik felé fordulni, s lesüllyeszteni rá egy mélységihez képest különös színben tetsző lélektükreit, majdnem nevetésben tör ki az önnön tükörképéről már oly’ jól ismert fintor láttán. Nem hiába közösködnek nővérei ezekkel a tárnalakókkal, elég egy évet ezen síkon tölteni, s már is unalmassá válik az állandó rácsodálkozás lényüknek természetfölötti szépségére, vagy éppen csúfságára. Igazán üdítő, amikor a várt arckifejezés helyett valami egészen mással szembesül a mezei eredar, de azért Dayria nem fog a homlokához kapva hanyatt vágódni, hiszen az éjbőrűek sem többek, mint az emberekénél hosszabb életű, ámde halandó fajok. Csupán izgalmasabb a játék velük, olyanok, mint a macskák közt nevelkedett patkányok, talán még el is hitetik a ragadozókkal, hogy ők valóban közéjük tartoznak, azonban kellő kitartással ki lehet belőlük csalni a gyengeségeiket, majdan egy könnyed mozdulattal kitörni a csinos nyakukat. Na igen, érzelmekből táplálkozó testvérei nem is hiába kímélik meg őket, hiszen ezekből félelmet vagy elkeseredettséget kisajtolni szinte lehetetlen feladat, ám a vérük éppúgy ízletes, szóval az ezüst szőke hajú fúria nem fog válogatni.*
- Ezt meg hogy érted...? *Játssza az ostobát, miközben egyik szemöldökét a magasba emeli, noha valahol tényleg érdekli; ennyire átlátszóak volnának már a trükkjei? Nyilván egy mélységi előbb kiszűrné, éppúgy, mint fajtársainak szokása, de legnagyobb megnyugvására egészen másról van szó.* Oh... Ez eszembe se jutott. A legtöbben itt karddal vívnak. *Szabadkozik, amint szürkéskék lélektükreit végigfuttatja a köröttük maradt néhány emberfajzaton, akik vagy puszta kézzel püfölik egymást, vagy hamis pengékkel gyakorlatoznak.*
- És egy íjász mit tesz az íja nélkül a csatamezőn? *Kérdezi, midőn visszaemeli a nőre tekintetét, s rettentően ravasznak érzi magát, amiért vélhetően kellemetlen gyengeségére tapintott rá az ismeretlennek. Mielőtt azonban vérig sértené, netán elüldözné magától a kedvest, korrigál szavainak élén.*
- Mindenesetre tetszik az ajánlatod, de azért a fejemet kíméld. *Mosolyogja gyengéden.* Csak vért kell? Nem hinném, hogy pajzs nélkül, puszta kézzel ez lehetséges volna... *Teszi hozzá, miközben visszasétál a fegyvertáros fiúcskához, és visszaszolgáltatva fakardját, kér magának egy könnyű vértet, s ha az idegen úgy kívánja, egy fapajzsot is kikönyörög magának. Miután pedig magára öltötte a végletekig kényelmetlen felszerelést, újfent a mélységihez társul.*
- Ha nem bánod, előtte bemutatkoznék. Szólíts Elenithnek nyugodalommal. Téged miként neveznek? *Szereti személyessé tenni a vacsoráit, szóval igazán reméli, hogy nem hagyják cserben a grafitbőrű kívánatos ajkai.*
- Azt hiszem készen állok, mit kell tennem? *Kérdezősködik tovább, miként kecses nyakán enyhén oldalra dönti a fejét, és szürkéskék színben tetsző lélektükreit őszinte érdeklődéssel s tudatlansággal pihenteti rögtönzött tanítóján.*
*Ahogy a grafitbőrű végre kegyeskedik felé fordulni, s lesüllyeszteni rá egy mélységihez képest különös színben tetsző lélektükreit, majdnem nevetésben tör ki az önnön tükörképéről már oly’ jól ismert fintor láttán. Nem hiába közösködnek nővérei ezekkel a tárnalakókkal, elég egy évet ezen síkon tölteni, s már is unalmassá válik az állandó rácsodálkozás lényüknek természetfölötti szépségére, vagy éppen csúfságára. Igazán üdítő, amikor a várt arckifejezés helyett valami egészen mással szembesül a mezei eredar, de azért Dayria nem fog a homlokához kapva hanyatt vágódni, hiszen az éjbőrűek sem többek, mint az emberekénél hosszabb életű, ámde halandó fajok. Csupán izgalmasabb a játék velük, olyanok, mint a macskák közt nevelkedett patkányok, talán még el is hitetik a ragadozókkal, hogy ők valóban közéjük tartoznak, azonban kellő kitartással ki lehet belőlük csalni a gyengeségeiket, majdan egy könnyed mozdulattal kitörni a csinos nyakukat. Na igen, érzelmekből táplálkozó testvérei nem is hiába kímélik meg őket, hiszen ezekből félelmet vagy elkeseredettséget kisajtolni szinte lehetetlen feladat, ám a vérük éppúgy ízletes, szóval az ezüst szőke hajú fúria nem fog válogatni.*
- Ezt meg hogy érted...? *Játssza az ostobát, miközben egyik szemöldökét a magasba emeli, noha valahol tényleg érdekli; ennyire átlátszóak volnának már a trükkjei? Nyilván egy mélységi előbb kiszűrné, éppúgy, mint fajtársainak szokása, de legnagyobb megnyugvására egészen másról van szó.* Oh... Ez eszembe se jutott. A legtöbben itt karddal vívnak. *Szabadkozik, amint szürkéskék lélektükreit végigfuttatja a köröttük maradt néhány emberfajzaton, akik vagy puszta kézzel püfölik egymást, vagy hamis pengékkel gyakorlatoznak.*
- És egy íjász mit tesz az íja nélkül a csatamezőn? *Kérdezi, midőn visszaemeli a nőre tekintetét, s rettentően ravasznak érzi magát, amiért vélhetően kellemetlen gyengeségére tapintott rá az ismeretlennek. Mielőtt azonban vérig sértené, netán elüldözné magától a kedvest, korrigál szavainak élén.*
- Mindenesetre tetszik az ajánlatod, de azért a fejemet kíméld. *Mosolyogja gyengéden.* Csak vért kell? Nem hinném, hogy pajzs nélkül, puszta kézzel ez lehetséges volna... *Teszi hozzá, miközben visszasétál a fegyvertáros fiúcskához, és visszaszolgáltatva fakardját, kér magának egy könnyű vértet, s ha az idegen úgy kívánja, egy fapajzsot is kikönyörög magának. Miután pedig magára öltötte a végletekig kényelmetlen felszerelést, újfent a mélységihez társul.*
- Ha nem bánod, előtte bemutatkoznék. Szólíts Elenithnek nyugodalommal. Téged miként neveznek? *Szereti személyessé tenni a vacsoráit, szóval igazán reméli, hogy nem hagyják cserben a grafitbőrű kívánatos ajkai.*
- Azt hiszem készen állok, mit kell tennem? *Kérdezősködik tovább, miként kecses nyakán enyhén oldalra dönti a fejét, és szürkéskék színben tetsző lélektükreit őszinte érdeklődéssel s tudatlansággal pihenteti rögtönzött tanítóján.*
1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-24 20:28:53
Üzenet elküldve: 2015-03-24 20:28:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
Lethilhal Drafinle
//Dayria Yoleath Valurien//
*Eleinte senki sem zavarja meg gyakorlatozásában, s ő sem zavar meg senkit. Ennek pont így örül is. Egyébként sem egy szociális lény, de a legutóbbi ittjártakor sem tudta azt gyakorolni, amit ő szeretett volna. Helyette az ember rávette, hogy karddal hadonásszon. Íjász, nem tud oly tökéletesen bánni a karddal, mint ahogy az íjjal, s bizony akkor csúful alul maradt.
Eziránti ingerültségét is szerencsétlen, gyenge minőségű íjon és nyilakon tölti ki. Dühösen kapkodja ki a bából a nyilakat, s indít újra sortüzet, pont úgy mint ahogy azt otthon tették.
Otthon, ez a kósza gondolat is mérget fecskendez elméjébe. Az otthon jótékony sötétje. Már évszázadok teltek el a Nagy Beomlás óta, mégis faja nem szokott hozzá a napfényekhez. Emlékszik, a kőből eszkábált házukra, apjával, ahol éltek, s az előtte lévő térre. Kisebb kőből fabrikált lakok voltak, főként a katonák számára. Köztük volt egy kisebb tér, ahol gyakorlatozni tudtak. Kik az íjász mesterségét, kik a kardforgatásét. A mágusokat rendszerint évekre elzavarták a városokba, hogy ott tanulják ki kasztjukat. De ők otthon maradhattak, egy ideig. Emlékeibe felidézi a fáklyákkal körberakott pástokat. Az jótékony, sötét éjszakába, amit annyira szeret, tökéletesre fejlesztette képességeit. Ám napközben rendszerint a szobájában töltötte, mielőtt eljött volna, akkor meg épp más házában, s más ágyában.
Egy ősz hajú, vékony testalkatú, nyurga férfi képe kúszik látómezejébe. A lemenő nap fénye sem segíti a legjobban célzását, s bizony egy-két nyíl mellé megy, de a fantomkép miatt, jócskán túllő célján. Fejét zavartan rázza meg.
~Nem, Drorn nem lehet itt, ő otthon van, anyja szoknyája mellett.~
Utólag mindig próbál belegondolni, hogy mi is vonzotta annyira a férfiben, aki miatt elzavarták otthonról. Talán az aroganciája? A felsőbbrendűsége? A naivitása? A gyávasága? De a választ sose találta még meg, igaz nem sok időt ad magának, hogy ezen gondolkodjon. Talán az lehet a válasz, hogy nem volt akkor és ott nála jobb férfi a környéken. Ha csak az apját nem számolja, de hát…
Kezei, s lábai is automatikusan járnak, így észre sem veszi, hogy a lenyugvó nap, aranyló sugarában a mellette álló emberszerzet szólítja meg. Ahogy az ezüst szőke hajú emberi lényre pillant, mocsokkal tarkított arca elfintorodik egy pillanatra.*
~Még egy ember, mintha a tegnapiak nem lettek volna elegendőek.~
*Habár a lányról nem tudja biztosan, hogy az volt-e, mert lehetett akár fattyú is. De a férfiról biztos hogy tudja, az volt. S a tegnapi napi kalandja is pont itt kezdődött. S pont egy emberrel. Így fintora nem is annyira jogtalan, habár a nő ezt nem tudhatja. Fehér szemöldöke érdeklődve futamodik homlokára, ahogy hallgatja az ajánlatot. Majd az újabb megjegyzésnél, csak a szemét forgatja.*
- Tipikus. *Szólal meg, érces, ámde mégis valahol kellemes hangján.* - Miért gondolod, hogy egy kardforgató nem találkozhat a csatamezőn íjásszal? Inkább az lenne az ajánlatom, hogy megtanítalak, hogyan védd ki a nyilakat. *Válaszolja a lánynak. Saját nagylelkűségén meglepődik. A tegnapi lebőgése óta nem szívesen használna újra kardot, hacsak az nem egy tőr. De az íjjal jobban lát, főleg ha hamarosan besötétedik.* - Ajánlom, hogy vegyél fel valami vértet. *Teszi még hozzá, ha valóban elfogadta az ajánltat. Ha nem, akkor áll még ott egy darabig, ám ha mégis, akkor otthagyva az embernek tűnőt, s addig, amíg az magára nem ölt, bármi páncélzatot, tovább gyakorolja a célzást. Ez az a képesség amit sose lehet nem gyakorolni. Ahogy atyja tanította.*
//Dayria Yoleath Valurien//
*Eleinte senki sem zavarja meg gyakorlatozásában, s ő sem zavar meg senkit. Ennek pont így örül is. Egyébként sem egy szociális lény, de a legutóbbi ittjártakor sem tudta azt gyakorolni, amit ő szeretett volna. Helyette az ember rávette, hogy karddal hadonásszon. Íjász, nem tud oly tökéletesen bánni a karddal, mint ahogy az íjjal, s bizony akkor csúful alul maradt.
Eziránti ingerültségét is szerencsétlen, gyenge minőségű íjon és nyilakon tölti ki. Dühösen kapkodja ki a bából a nyilakat, s indít újra sortüzet, pont úgy mint ahogy azt otthon tették.
Otthon, ez a kósza gondolat is mérget fecskendez elméjébe. Az otthon jótékony sötétje. Már évszázadok teltek el a Nagy Beomlás óta, mégis faja nem szokott hozzá a napfényekhez. Emlékszik, a kőből eszkábált házukra, apjával, ahol éltek, s az előtte lévő térre. Kisebb kőből fabrikált lakok voltak, főként a katonák számára. Köztük volt egy kisebb tér, ahol gyakorlatozni tudtak. Kik az íjász mesterségét, kik a kardforgatásét. A mágusokat rendszerint évekre elzavarták a városokba, hogy ott tanulják ki kasztjukat. De ők otthon maradhattak, egy ideig. Emlékeibe felidézi a fáklyákkal körberakott pástokat. Az jótékony, sötét éjszakába, amit annyira szeret, tökéletesre fejlesztette képességeit. Ám napközben rendszerint a szobájában töltötte, mielőtt eljött volna, akkor meg épp más házában, s más ágyában.
Egy ősz hajú, vékony testalkatú, nyurga férfi képe kúszik látómezejébe. A lemenő nap fénye sem segíti a legjobban célzását, s bizony egy-két nyíl mellé megy, de a fantomkép miatt, jócskán túllő célján. Fejét zavartan rázza meg.
~Nem, Drorn nem lehet itt, ő otthon van, anyja szoknyája mellett.~
Utólag mindig próbál belegondolni, hogy mi is vonzotta annyira a férfiben, aki miatt elzavarták otthonról. Talán az aroganciája? A felsőbbrendűsége? A naivitása? A gyávasága? De a választ sose találta még meg, igaz nem sok időt ad magának, hogy ezen gondolkodjon. Talán az lehet a válasz, hogy nem volt akkor és ott nála jobb férfi a környéken. Ha csak az apját nem számolja, de hát…
Kezei, s lábai is automatikusan járnak, így észre sem veszi, hogy a lenyugvó nap, aranyló sugarában a mellette álló emberszerzet szólítja meg. Ahogy az ezüst szőke hajú emberi lényre pillant, mocsokkal tarkított arca elfintorodik egy pillanatra.*
~Még egy ember, mintha a tegnapiak nem lettek volna elegendőek.~
*Habár a lányról nem tudja biztosan, hogy az volt-e, mert lehetett akár fattyú is. De a férfiról biztos hogy tudja, az volt. S a tegnapi napi kalandja is pont itt kezdődött. S pont egy emberrel. Így fintora nem is annyira jogtalan, habár a nő ezt nem tudhatja. Fehér szemöldöke érdeklődve futamodik homlokára, ahogy hallgatja az ajánlatot. Majd az újabb megjegyzésnél, csak a szemét forgatja.*
- Tipikus. *Szólal meg, érces, ámde mégis valahol kellemes hangján.* - Miért gondolod, hogy egy kardforgató nem találkozhat a csatamezőn íjásszal? Inkább az lenne az ajánlatom, hogy megtanítalak, hogyan védd ki a nyilakat. *Válaszolja a lánynak. Saját nagylelkűségén meglepődik. A tegnapi lebőgése óta nem szívesen használna újra kardot, hacsak az nem egy tőr. De az íjjal jobban lát, főleg ha hamarosan besötétedik.* - Ajánlom, hogy vegyél fel valami vértet. *Teszi még hozzá, ha valóban elfogadta az ajánltat. Ha nem, akkor áll még ott egy darabig, ám ha mégis, akkor otthagyva az embernek tűnőt, s addig, amíg az magára nem ölt, bármi páncélzatot, tovább gyakorolja a célzást. Ez az a képesség amit sose lehet nem gyakorolni. Ahogy atyja tanította.*
1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-24 19:03:51
Üzenet elküldve: 2015-03-24 19:03:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Thaira, Daranel//
//Kovácsműhely//
- Nos, személy szerint nem értek annyit a kovácsmesterséghez, hogy meg tudjam állapítani a készítőjét. Egy idegtépő kaland folyamán szereztem azt a vértet, noha az életem már épp elég jutalom volt az események végén.
*Az pedig már egy másik téma, hogy azok az anyagok, melyekről régen álmodni sem mertek az emberek, most könnyedén beszerezhetőek, ha az illetőnek vannak jó ismerősei és természetesen elég pénze.
A lány felé fordul. Részben egyetért vele. Részben.*
- Védekezéssel nem lehet nyerni. Azzal legfeljebb kifárasztod az ellenfeled. Ha olyan gyors vagy, hogy nincs ideje rád támadni, nyert ügyed van. Egyébként is, inkább szerezzek drága páncélban komoly sérülést, mint páncél nélkül halálosat.
*Az íjász szavaira elmosolyodik s biccent.*
- Állok elébe!
//Barakk//
*Amint feltárul előtte az épület, elismerően biccent. Rengetegszer járt már itt, még a Vörössel való közös túrájuk előtt is benézett.
Szereti a helyet, mert teljes a biztonság és abban az esetben, ha valaki itt akar rendbontást művelni, nos az őrség igen gyorsan lecsap az illetőre. Minden bizonnyal most is hasznos lesz, ha alaposan megmozgatja elgémberedett végtagjait. Odalép a fiúhoz, s lecsatolja oldaláról a kardját és a kését.*
- Vigyázz rájuk jól, ha kérhetem.
*Barátságosan biccent, majd ő is kér magának egy fakardot és egy tőrt, noha az íjásszal csak egy késpárbajban egyeztek ki.*
- Kétlem. Hát akkor, legyetek üdvözölve.*mondja színpadias hangon, majd szélesen elvigyorodik.*Ki küzd meg kivel elsőnek?
//Kovácsműhely//
- Nos, személy szerint nem értek annyit a kovácsmesterséghez, hogy meg tudjam állapítani a készítőjét. Egy idegtépő kaland folyamán szereztem azt a vértet, noha az életem már épp elég jutalom volt az események végén.
*Az pedig már egy másik téma, hogy azok az anyagok, melyekről régen álmodni sem mertek az emberek, most könnyedén beszerezhetőek, ha az illetőnek vannak jó ismerősei és természetesen elég pénze.
A lány felé fordul. Részben egyetért vele. Részben.*
- Védekezéssel nem lehet nyerni. Azzal legfeljebb kifárasztod az ellenfeled. Ha olyan gyors vagy, hogy nincs ideje rád támadni, nyert ügyed van. Egyébként is, inkább szerezzek drága páncélban komoly sérülést, mint páncél nélkül halálosat.
*Az íjász szavaira elmosolyodik s biccent.*
- Állok elébe!
//Barakk//
*Amint feltárul előtte az épület, elismerően biccent. Rengetegszer járt már itt, még a Vörössel való közös túrájuk előtt is benézett.
Szereti a helyet, mert teljes a biztonság és abban az esetben, ha valaki itt akar rendbontást művelni, nos az őrség igen gyorsan lecsap az illetőre. Minden bizonnyal most is hasznos lesz, ha alaposan megmozgatja elgémberedett végtagjait. Odalép a fiúhoz, s lecsatolja oldaláról a kardját és a kését.*
- Vigyázz rájuk jól, ha kérhetem.
*Barátságosan biccent, majd ő is kér magának egy fakardot és egy tőrt, noha az íjásszal csak egy késpárbajban egyeztek ki.*
- Kétlem. Hát akkor, legyetek üdvözölve.*mondja színpadias hangon, majd szélesen elvigyorodik.*Ki küzd meg kivel elsőnek?
1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-24 16:29:30
Üzenet elküldve: 2015-03-24 16:29:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Lethilhal Drafinle //
~Hát ez röhejes...~
*Dús ajkairól képtelen elűzni szórakozott félmosolyát, mely eddig olyan idegenkedő volt feldúlt állapotától. Nos, végtére is többek között a feszültség levezetés oltárán kívánt adózni az edzéssel, ám messze nem remélte, hogy ez ilyen mókás lesz. Legutóbbi ittjártakor pusztán csak végigfuttatta szürkéskékjeit az egymással gyakorló férfiakon, ezeket a bábukat azonban észre sem vette, pedig bizonyosan kedvét lelte volna a komolyan edző harcosok látványában, amint holmi madárijesztőket ütlegelnek. Ezúttal viszont önnön színpadias mozdulataival kell, hogy beérje a mulatást.
Bele sem melegszik közben a ruhájába, egy légies fordulásnál ugyanolyan lágysággal követi karcsú testének vonalát az enyhén bő vászoning, mint mikor a tükre előtt illegette magát; sehol nem leli tapadását a puha, ámde száraz bőrfelületeken. Ezüstszín tincsei sem zavarják a komolytalan viadalt a szalmakupaccal, feje búbjától több fonat is indul hátrafelé, mígnem egy egészben egyesülnek tarkójának ívét követve. Hacsak nem állt volna mellette a szerencséje, hogy ilyen bájos, szemrevaló testbe születhessék, bizony semmi izgalmassal nem szolgálhatna puritán öltözékével, netán még vajmi vándornak is néznék.
Mondhatni jól elszórakozik egymagában, sosem volt híján a találékonyságnak, így viszont nem is követi figyelemmel a körötte sündörgő alakokat, pedig hosszú életének titka mindég is az óvatosságában rejtezett. De talán itt nem szükséges a háta mögé lesnie minden adandó momentummal, ha minden igaz, valamiféle börtön is akad a barakk épületében, tehát jól kell, hogy őrizzék. Az se lepné meg, ha a gyakorlók között őrök búvnának meg, kellemes edzéssel kötve össze munkájuk hasznosságát.
Ennek okán a mellette nyugvó bábuhoz trappoló mélységit sem veszi észre, legalábbis addig, míg gondolatai közé nem férkőzik a dús keblekkel megáldott nő szavak nélkül fogant szitkozódása. Egyik szemöldöke a magasba szökik, míg bársonyos ajkai szélesedő mosolyba fordulnak, amint megáll az idétlen mozdulatsorok végeláthatatlannak tetsző forgatagában, s jégből vájt tekintetét az ismeretlenre fordítja.
Legnagyobb sajnálatára nem gyakorlója a gondolatolvasásnak, legalábbis szándékkal képtelen lenne mások fejében hallgatózni, ám az övéhez idomos tajtékzó düh nem menekülhet figyelmének fókuszából. Ha eddig nem is érdekelte a grafitbőrű, most már nem hajlandó csak úgy szemet hunyni jelenléte fölött, így mikor a sokadik körnél épp a nyilakat húzza ki a bábuból, bátorkodik közelebb lépdelni hozzá.*
- Dühösnek tűnsz... Nekem sem volt a legjobb napom, mit szólnál egymás megsegítéséhez? Bár... *itt egy pillanatra megakad, s a nő kezében szorongatott íjra süllyeszti szürkéskék íriszeit.* attól tartok ahhoz inkább egy kardot kellene hoznod. *Ajánlja fel, ajkain továbbra is széles mosollyal.
Két eshetőség adatik, vagy még jobban felbosszantja magát az éjbőrű, és ignorálja a tőle csupán néhány centivel alacsonyabb fúriát, vagy dühét felhasználva elfogadja a kihívást, remélve a bájos kobak szétzúzását. Legalábbis effajta gondolatokat várna el egy mélységitől, akik talán a legtöbb közösködést mutatják fenséges lényükkel ebben a koszos kis világban. Nem mintha ennek okán azonnal kebleire ölelne minden szembejövő grafitbőrűt, de kétségtelenül jobb velük elszórakozni, mint más, viráglelkű halandókkal. Persze az évszázadok alatt szemtanúja volt eme velejéig romlott nép felhígulásának is, vérengző mivoltuk hiányában lassan csak bőrüknek, s hajuknak színe különbözteti meg őket gőgösségtől csöpögő testvérkéiktől, akik nyakatekert világnézeteik végett emelik magukat más fajok fölébe.
~Szánalmas.~*
~Hát ez röhejes...~
*Dús ajkairól képtelen elűzni szórakozott félmosolyát, mely eddig olyan idegenkedő volt feldúlt állapotától. Nos, végtére is többek között a feszültség levezetés oltárán kívánt adózni az edzéssel, ám messze nem remélte, hogy ez ilyen mókás lesz. Legutóbbi ittjártakor pusztán csak végigfuttatta szürkéskékjeit az egymással gyakorló férfiakon, ezeket a bábukat azonban észre sem vette, pedig bizonyosan kedvét lelte volna a komolyan edző harcosok látványában, amint holmi madárijesztőket ütlegelnek. Ezúttal viszont önnön színpadias mozdulataival kell, hogy beérje a mulatást.
Bele sem melegszik közben a ruhájába, egy légies fordulásnál ugyanolyan lágysággal követi karcsú testének vonalát az enyhén bő vászoning, mint mikor a tükre előtt illegette magát; sehol nem leli tapadását a puha, ámde száraz bőrfelületeken. Ezüstszín tincsei sem zavarják a komolytalan viadalt a szalmakupaccal, feje búbjától több fonat is indul hátrafelé, mígnem egy egészben egyesülnek tarkójának ívét követve. Hacsak nem állt volna mellette a szerencséje, hogy ilyen bájos, szemrevaló testbe születhessék, bizony semmi izgalmassal nem szolgálhatna puritán öltözékével, netán még vajmi vándornak is néznék.
Mondhatni jól elszórakozik egymagában, sosem volt híján a találékonyságnak, így viszont nem is követi figyelemmel a körötte sündörgő alakokat, pedig hosszú életének titka mindég is az óvatosságában rejtezett. De talán itt nem szükséges a háta mögé lesnie minden adandó momentummal, ha minden igaz, valamiféle börtön is akad a barakk épületében, tehát jól kell, hogy őrizzék. Az se lepné meg, ha a gyakorlók között őrök búvnának meg, kellemes edzéssel kötve össze munkájuk hasznosságát.
Ennek okán a mellette nyugvó bábuhoz trappoló mélységit sem veszi észre, legalábbis addig, míg gondolatai közé nem férkőzik a dús keblekkel megáldott nő szavak nélkül fogant szitkozódása. Egyik szemöldöke a magasba szökik, míg bársonyos ajkai szélesedő mosolyba fordulnak, amint megáll az idétlen mozdulatsorok végeláthatatlannak tetsző forgatagában, s jégből vájt tekintetét az ismeretlenre fordítja.
Legnagyobb sajnálatára nem gyakorlója a gondolatolvasásnak, legalábbis szándékkal képtelen lenne mások fejében hallgatózni, ám az övéhez idomos tajtékzó düh nem menekülhet figyelmének fókuszából. Ha eddig nem is érdekelte a grafitbőrű, most már nem hajlandó csak úgy szemet hunyni jelenléte fölött, így mikor a sokadik körnél épp a nyilakat húzza ki a bábuból, bátorkodik közelebb lépdelni hozzá.*
- Dühösnek tűnsz... Nekem sem volt a legjobb napom, mit szólnál egymás megsegítéséhez? Bár... *itt egy pillanatra megakad, s a nő kezében szorongatott íjra süllyeszti szürkéskék íriszeit.* attól tartok ahhoz inkább egy kardot kellene hoznod. *Ajánlja fel, ajkain továbbra is széles mosollyal.
Két eshetőség adatik, vagy még jobban felbosszantja magát az éjbőrű, és ignorálja a tőle csupán néhány centivel alacsonyabb fúriát, vagy dühét felhasználva elfogadja a kihívást, remélve a bájos kobak szétzúzását. Legalábbis effajta gondolatokat várna el egy mélységitől, akik talán a legtöbb közösködést mutatják fenséges lényükkel ebben a koszos kis világban. Nem mintha ennek okán azonnal kebleire ölelne minden szembejövő grafitbőrűt, de kétségtelenül jobb velük elszórakozni, mint más, viráglelkű halandókkal. Persze az évszázadok alatt szemtanúja volt eme velejéig romlott nép felhígulásának is, vérengző mivoltuk hiányában lassan csak bőrüknek, s hajuknak színe különbözteti meg őket gőgösségtől csöpögő testvérkéiktől, akik nyakatekert világnézeteik végett emelik magukat más fajok fölébe.
~Szánalmas.~*
1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-24 12:58:51
Üzenet elküldve: 2015-03-24 12:58:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Dayria Yoleath Valurien//
*A temetői kalandja nem épp úgy sikerült mint tervezte. Igazából nem is értette, hogy a fürdőből, hogyan kerültek át a Temetőbe. Meglehet az ébenfekete hajú hölgyemény lovával egyetemben tévedett el. Fejét megrázva battyog végig a városon, az elmúlt éjszaka porát, s szennyét is magán viselve. Az éjszakai esőzéstől felázott föld nyomokban köpenyére ragadt. Nem kis idő lesz számára, amíg kitakarítja. Mit meg nem adna egy jóféle fürdőért. Akár a Fürdőházba is, ami nem is olyan rossz hely, hiszen mindkét embert ott ismerte meg, s ha a sors úgy hozta volna, kellemes ismeretség is adódott volna számára. De nem adódott. A temetői incidens után a leány teljesen maga alá esett, lovával egyetemeben. Bárhogy próbálta nyugtatni, szép szavakkal, pofonokkal, semmi sem hatott. Inkább csak felültette lovára, elvitte a Temető másik oldalára, ahol már az erdő kezdődik, kikötötte a jószágot egy növényekkel teli helyen, a lányt pedig egy fa tövébe ültette. Nem bába, nem kell neki babusgatnia egy ismeretlent. Addig lépett le, amíg megtehette.
Csuklyáját mélyen a fejébe húzza, így arcát nem lehet látni, csak szedett-vetett sáros ruháját.
Léptei egy ismerős helyre vitték vissza. Járt már itt a minap, itt találkozott azzal a faragatlan emberrel. Ismerős számára a fiú, aki a pult mögött áll. Ám úgy tűnik a hely most sem üres. Ezen nincs is mit csodálkozni, csak ez a város legfontosabb helye. A harcosok számára.
Köpenyét leveti, s a pultra hajítja. Alsóbb ruhái sem tisztábbak, mint köpenye, néhol sárfoltok, egy-egy fűszállal vegyítve éktelenkednek rajta, s nem csak ott, de bőrén is. Hosszú körmeivel néha le-levakar egy megszáradt porfoszlányt. Idegessége mérhetetlen, s tudja, hogy ebből csak baj születhet, ha nem uralkodik magán, vagy legalább nem adja ki magából. Dühösen csapja le köpenyére az íját és tegezét, s felvesz egy másik, gyengébb minőségű íjat, és nyilakat, majd az egyik gyakorló bábutól igen távolabb lép. Érzékeli, hogy a szomszédságában, egy másik hölgyemény egy karddal hadonászik, de jelenléte, csak fokozza mérgét.*
~Egyre jobban utálom a mocsadékokat.~
*Morog magába, amiért nem lehet itt egyedül, s nem gyakorolhat egyedül. Dühtől vezérelve helyezi a nyilat az idegre, majd szinte pattanásig feszíti. Egy pillanatot kivár, lélegzetét is visszatartja, majd lő. És még egyszer, majd még egyszer. Meg sem áll, amíg az összes nyilat ki nem lőtte, ami nála van, s ha ezt megtette, akkor a bábuhoz lép, s ingerülten kapja ki őket, majd visszaáll az eredeti helyére, s újra kezdni a kört. S újra és újra csak folytatja, amíg mérge alább nem kezd szállni. Képes lenne napestig is itt állni.*
*A temetői kalandja nem épp úgy sikerült mint tervezte. Igazából nem is értette, hogy a fürdőből, hogyan kerültek át a Temetőbe. Meglehet az ébenfekete hajú hölgyemény lovával egyetemben tévedett el. Fejét megrázva battyog végig a városon, az elmúlt éjszaka porát, s szennyét is magán viselve. Az éjszakai esőzéstől felázott föld nyomokban köpenyére ragadt. Nem kis idő lesz számára, amíg kitakarítja. Mit meg nem adna egy jóféle fürdőért. Akár a Fürdőházba is, ami nem is olyan rossz hely, hiszen mindkét embert ott ismerte meg, s ha a sors úgy hozta volna, kellemes ismeretség is adódott volna számára. De nem adódott. A temetői incidens után a leány teljesen maga alá esett, lovával egyetemeben. Bárhogy próbálta nyugtatni, szép szavakkal, pofonokkal, semmi sem hatott. Inkább csak felültette lovára, elvitte a Temető másik oldalára, ahol már az erdő kezdődik, kikötötte a jószágot egy növényekkel teli helyen, a lányt pedig egy fa tövébe ültette. Nem bába, nem kell neki babusgatnia egy ismeretlent. Addig lépett le, amíg megtehette.
Csuklyáját mélyen a fejébe húzza, így arcát nem lehet látni, csak szedett-vetett sáros ruháját.
Léptei egy ismerős helyre vitték vissza. Járt már itt a minap, itt találkozott azzal a faragatlan emberrel. Ismerős számára a fiú, aki a pult mögött áll. Ám úgy tűnik a hely most sem üres. Ezen nincs is mit csodálkozni, csak ez a város legfontosabb helye. A harcosok számára.
Köpenyét leveti, s a pultra hajítja. Alsóbb ruhái sem tisztábbak, mint köpenye, néhol sárfoltok, egy-egy fűszállal vegyítve éktelenkednek rajta, s nem csak ott, de bőrén is. Hosszú körmeivel néha le-levakar egy megszáradt porfoszlányt. Idegessége mérhetetlen, s tudja, hogy ebből csak baj születhet, ha nem uralkodik magán, vagy legalább nem adja ki magából. Dühösen csapja le köpenyére az íját és tegezét, s felvesz egy másik, gyengébb minőségű íjat, és nyilakat, majd az egyik gyakorló bábutól igen távolabb lép. Érzékeli, hogy a szomszédságában, egy másik hölgyemény egy karddal hadonászik, de jelenléte, csak fokozza mérgét.*
~Egyre jobban utálom a mocsadékokat.~
*Morog magába, amiért nem lehet itt egyedül, s nem gyakorolhat egyedül. Dühtől vezérelve helyezi a nyilat az idegre, majd szinte pattanásig feszíti. Egy pillanatot kivár, lélegzetét is visszatartja, majd lő. És még egyszer, majd még egyszer. Meg sem áll, amíg az összes nyilat ki nem lőtte, ami nála van, s ha ezt megtette, akkor a bábuhoz lép, s ingerülten kapja ki őket, majd visszaáll az eredeti helyére, s újra kezdni a kört. S újra és újra csak folytatja, amíg mérge alább nem kezd szállni. Képes lenne napestig is itt állni.*
1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-22 17:27:56
Üzenet elküldve: 2015-03-22 17:27:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Amíg visszasétál a tisztásról a gazdagnegyedbe, s onnét a barakk felé, kellően megfárad, azonban most már nem akarja elcsalni az edzését, a kitérőit csak is magának köszönheti. Na, nem mintha ezt a magyarázatot elfogadná, előbb hibáztatna egy teljesen ismeretlent az őt ért kellemetlenségek miatt, minthogy fenséges mivoltát sározza be a baklövés gondolatával. Ám ott van neki a köddé vált Dharemon férfiú, nála jobb és elmetekervényei közül könnyebben elérhető alakot nem is tudna felsorakoztatni, így hát a mai nap összes sérelme az ő számlájára írandó, mely óráról órára növeli a leendő kínzásának időtartamát.
Ha még mindég a tisztás kihalt, giccsesen vidám helyszínét taposná, engedne barackszín ajkaira kiülni egy félszeg, megátalkodott vigyort, így viszont szemérmes kis mosolya mögé rejti valós késztetéseit, midőn egy uraság elsétál mellette, s nyíltan végigméri a lényt.
~Folyjék ki a véred...~
Jegyzi meg magában, ám gyilkos gondolatait hamarost eltereli a barakk épületének látványa. Végre megérkezett, épp itt volt az ideje, ugyanis lassacskán alámerül a nap a horizonton, estére pedig bizonyosan várják már haza az üres agyú halandók, kik voltak szívesek befogadni szerény személyét. Szóval hátrahagyva a kényelmes, kimért léptek idegőrlő mozdulatsorait, bevonul az épületbe, ahol egy kissé már kótyagos fiúcska fogadja. A fegyvertáros.*
- Szép napot, edzeni jöttem. Ha egy kardot tudnál adni, megköszönném. Fegyverem az nincsen, de megnézheted magad is. *Méregtől sarjadzó hangulatának nyoma sincs a bájos, ártatlan arcon, melynek mosolya egyedül a fiú megtévesztését hivatott szolgálni. A kölyökkel már volt szava korábban, tehát nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy gyökerestül eltérjen hamis viselkedésének alapköveitől, így marad a butácska, szende leány, aki valószínűleg kardot még nem tartott a kezében.
Ennek okán a fegyvertáros nem vizsgálja át, hanem átnyújt neki egy fakardot, és útjára engedi a barakkba. Szerencséjére váljék, nem rejteget magánál semmit a fúria, noha számára puszta nehezékek lennének a tőrök, míg karmai ott rejteznek puha ujjbegyei mögött. De nem ölni jött, arra sokkalta kényelmesebb helyei is vannak.
~Na lássuk...~
Az egyik szabad szalmabábuhoz lépked, s látva az itt-ott megcincált kelléket, majdnem hisztérikus kacajban tör ki.
~Komolyan ezzel kellene gyakoroljak?! Ezek a férgek mindig meg tudnak lepni.~
Csinos kobakját csóválva, s egy csöndes sóhajjal ölelkezve engedi le a vállait, majd irányba tartja a kardot, és nekilát az edzésnek.*
Ha még mindég a tisztás kihalt, giccsesen vidám helyszínét taposná, engedne barackszín ajkaira kiülni egy félszeg, megátalkodott vigyort, így viszont szemérmes kis mosolya mögé rejti valós késztetéseit, midőn egy uraság elsétál mellette, s nyíltan végigméri a lényt.
~Folyjék ki a véred...~
Jegyzi meg magában, ám gyilkos gondolatait hamarost eltereli a barakk épületének látványa. Végre megérkezett, épp itt volt az ideje, ugyanis lassacskán alámerül a nap a horizonton, estére pedig bizonyosan várják már haza az üres agyú halandók, kik voltak szívesek befogadni szerény személyét. Szóval hátrahagyva a kényelmes, kimért léptek idegőrlő mozdulatsorait, bevonul az épületbe, ahol egy kissé már kótyagos fiúcska fogadja. A fegyvertáros.*
- Szép napot, edzeni jöttem. Ha egy kardot tudnál adni, megköszönném. Fegyverem az nincsen, de megnézheted magad is. *Méregtől sarjadzó hangulatának nyoma sincs a bájos, ártatlan arcon, melynek mosolya egyedül a fiú megtévesztését hivatott szolgálni. A kölyökkel már volt szava korábban, tehát nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy gyökerestül eltérjen hamis viselkedésének alapköveitől, így marad a butácska, szende leány, aki valószínűleg kardot még nem tartott a kezében.
Ennek okán a fegyvertáros nem vizsgálja át, hanem átnyújt neki egy fakardot, és útjára engedi a barakkba. Szerencséjére váljék, nem rejteget magánál semmit a fúria, noha számára puszta nehezékek lennének a tőrök, míg karmai ott rejteznek puha ujjbegyei mögött. De nem ölni jött, arra sokkalta kényelmesebb helyei is vannak.
~Na lássuk...~
Az egyik szabad szalmabábuhoz lépked, s látva az itt-ott megcincált kelléket, majdnem hisztérikus kacajban tör ki.
~Komolyan ezzel kellene gyakoroljak?! Ezek a férgek mindig meg tudnak lepni.~
Csinos kobakját csóválva, s egy csöndes sóhajjal ölelkezve engedi le a vállait, majd irányba tartja a kardot, és nekilát az edzésnek.*
1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-17 13:29:47
Üzenet elküldve: 2015-03-17 13:29:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel, Mordokhai//
//Kovácsműhely//
*Az íjász nyugodtan válaszol a piszkálódására a páncélokat illetően. Tharia meg is sértődhetne, de nem teszi. Ehelyett csak elmosolyodik, s bólint.*
- Most kivételesen igazad van, manó.
*Majd a bizonyosság kedvéért még hozzáteszi.*
- Tudod, a manó egy mesebeli lény, ami erdőben él. Valószínűleg hallottál már pár mondát, de ha nem, állok szolgálatodra. Tudok egy-két mesét.
*Gúnyos pillantással ajándékozza meg az elfet. Majd a hóhajú felé fordul.*
- Teljesen igazad van. Tök mindegy, milyen drága a páncélod, ha egy gyakorlott harcossal kerülsz szembe, nem ér az semmit, ha nem tudsz jól védekezni. Én úgy gondolom, a védekezés a fő. Utána a támadás.
*Majd a hóhajú javaslatára beleegyezően biccent.*
- Én is eleget láttam. Menjünk.
//Barakk//
*Még nem járt a barakkban, így az épület láttán semmifajta izgalom sem önti el. Közömbösen méri végig az épületet, majd követi fajtársát. Természetesen nem hátrál meg, bátran kiáll bárki ellen, ha kihívják. Követi társa példáját, ő is gyakorlófegyvereket kér. Szemügyre veszi a fakardokat, s undorodva húzza el a száját.*
~Játékszer.~
*Hát igen, hősünk igazi fegyverrel tanulta azt, amit tud. S nem is barakkba oktatták, hanem az ösztöneire hagyatkozva vívott az utcán, az ellensége ellen. De ha már itt van, miért ne próbálna meg a számára idegen fegyverrel küzdeni?*
//Kovácsműhely//
*Az íjász nyugodtan válaszol a piszkálódására a páncélokat illetően. Tharia meg is sértődhetne, de nem teszi. Ehelyett csak elmosolyodik, s bólint.*
- Most kivételesen igazad van, manó.
*Majd a bizonyosság kedvéért még hozzáteszi.*
- Tudod, a manó egy mesebeli lény, ami erdőben él. Valószínűleg hallottál már pár mondát, de ha nem, állok szolgálatodra. Tudok egy-két mesét.
*Gúnyos pillantással ajándékozza meg az elfet. Majd a hóhajú felé fordul.*
- Teljesen igazad van. Tök mindegy, milyen drága a páncélod, ha egy gyakorlott harcossal kerülsz szembe, nem ér az semmit, ha nem tudsz jól védekezni. Én úgy gondolom, a védekezés a fő. Utána a támadás.
*Majd a hóhajú javaslatára beleegyezően biccent.*
- Én is eleget láttam. Menjünk.
//Barakk//
*Még nem járt a barakkban, így az épület láttán semmifajta izgalom sem önti el. Közömbösen méri végig az épületet, majd követi fajtársát. Természetesen nem hátrál meg, bátran kiáll bárki ellen, ha kihívják. Követi társa példáját, ő is gyakorlófegyvereket kér. Szemügyre veszi a fakardokat, s undorodva húzza el a száját.*
~Játékszer.~
*Hát igen, hősünk igazi fegyverrel tanulta azt, amit tud. S nem is barakkba oktatták, hanem az ösztöneire hagyatkozva vívott az utcán, az ellensége ellen. De ha már itt van, miért ne próbálna meg a számára idegen fegyverrel küzdeni?*
1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-03-12 09:32:31
Üzenet elküldve: 2015-03-12 09:32:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Thaira, Mordokhai//
//Kovácsműhely//
*Nyilván valamilyen szinten a hölgyeménynek igaza van a páncélokkal kapcsolatban. Persze, hogy a bőr a komolyabb csapásoktól nem véd meg, azonban még mindig ott tartunk, hogy jóval olcsóbb és megfizethetőbb anyag. Afféle lelki megnyugvást is adhat ez a szegényebb harcosoknak, íjászoknak, akiknek nem telik drágább teljes vértezetre. Persze az sem védi meg mindentől az embert, főleg ha egy kovács kalapáccsal mondjuk jól oda nem sóznak, és összezúzzák a fémet.*
-Vedd ezt lelki megnyugvásnak, hogy van rajtad valami, és még az erszényed is elbírja. *mondja mosolyogva az epés megjegyzésre, hogy kicsit ő is hagy szúrjon már oda a nőnek.*
-Elmondásod alapján hasonló lehet a törpék vértezetére. *morfondírozik Daranel.* -Ők a föld alól olyan anyagokat bányásztak ki és használtak fel, amiről az emberek álmodni sem mertek. Legalábbis régebben, a Völgyerdő környezetében lévő barlangok szorgos törpéinél ilyeneket láttam. Azóta persze már változhattak a dolgok. *mondja. Mindig is úgy fogja tartani, hogy a törpék kardjainál, kalapácsainál, buzogányainál egyik faj sem fog jobbat kovácsolni. Talán egyszerűen ez a törpék vérében van.*
-Igen való igaz, mindennek van gyenge pontja, nyilván amelyiknek kevesebb, az a jobb. Egy jó kardforgató is képes átdöfni ott, ahol kicsit elcsúszik az illesztés. *bólint elismerően Mordokhai szavaira, és egyből rájön, mekkora igazságot mondott most, ami neki hirtelen eszébe sem jutott volna.*
-Én is úgy érzem eleget láttam. *néz körbe.* -Mivel mindkettőtöknek mindegy, ezért azt mondom, hogy vegyük az irányt a Barakk felé, és rendezzük meg azt a kis baráti párbajt. *hívja meg egy mosoly keretében őket, majd meg is indítja lépteit a cél irányába. Ahogy távolodnak, az olvadt fém illata is kezd megszűnni, és újra érezhetik a friss levegőt.*
//Barakk//
*Az íjász mikor megpillantja az épületet, azonnal elkapja a gyerekes izgalom. Végre egy kicsit megmozgathatja magát, és megmérkőzhet másokkal. Utoljára Adgal törpe cimborájával jártak itt, akkor kiegyeztek döntetlenbe. Fejben már felkészíti magát, és igyekszik ráhangolódni a párbajra, párbajokra. Reméli, hogy Thaira is beszáll, és megmutatja miként forgatja a szablyát.*
-Szia! *üdvözli a fegyverekért és rendért felelős fiút, majd leakasztja válláról íját, köpenye alól előveszi a díszes tőrét, és átadja neki.* -Ezeket szeretném lecserélni gyakorlófegyverekre. Szükségem lenne egy vívókardra, és egy késre. *villant egy mosolyt Mordokhai felé. Amikor megkapja a fából készült fegyvereket megköszöni, majd a másik kettőre pillant.* -Szükségünk lesz még valamire?
//Kovácsműhely//
*Nyilván valamilyen szinten a hölgyeménynek igaza van a páncélokkal kapcsolatban. Persze, hogy a bőr a komolyabb csapásoktól nem véd meg, azonban még mindig ott tartunk, hogy jóval olcsóbb és megfizethetőbb anyag. Afféle lelki megnyugvást is adhat ez a szegényebb harcosoknak, íjászoknak, akiknek nem telik drágább teljes vértezetre. Persze az sem védi meg mindentől az embert, főleg ha egy kovács kalapáccsal mondjuk jól oda nem sóznak, és összezúzzák a fémet.*
-Vedd ezt lelki megnyugvásnak, hogy van rajtad valami, és még az erszényed is elbírja. *mondja mosolyogva az epés megjegyzésre, hogy kicsit ő is hagy szúrjon már oda a nőnek.*
-Elmondásod alapján hasonló lehet a törpék vértezetére. *morfondírozik Daranel.* -Ők a föld alól olyan anyagokat bányásztak ki és használtak fel, amiről az emberek álmodni sem mertek. Legalábbis régebben, a Völgyerdő környezetében lévő barlangok szorgos törpéinél ilyeneket láttam. Azóta persze már változhattak a dolgok. *mondja. Mindig is úgy fogja tartani, hogy a törpék kardjainál, kalapácsainál, buzogányainál egyik faj sem fog jobbat kovácsolni. Talán egyszerűen ez a törpék vérében van.*
-Igen való igaz, mindennek van gyenge pontja, nyilván amelyiknek kevesebb, az a jobb. Egy jó kardforgató is képes átdöfni ott, ahol kicsit elcsúszik az illesztés. *bólint elismerően Mordokhai szavaira, és egyből rájön, mekkora igazságot mondott most, ami neki hirtelen eszébe sem jutott volna.*
-Én is úgy érzem eleget láttam. *néz körbe.* -Mivel mindkettőtöknek mindegy, ezért azt mondom, hogy vegyük az irányt a Barakk felé, és rendezzük meg azt a kis baráti párbajt. *hívja meg egy mosoly keretében őket, majd meg is indítja lépteit a cél irányába. Ahogy távolodnak, az olvadt fém illata is kezd megszűnni, és újra érezhetik a friss levegőt.*
//Barakk//
*Az íjász mikor megpillantja az épületet, azonnal elkapja a gyerekes izgalom. Végre egy kicsit megmozgathatja magát, és megmérkőzhet másokkal. Utoljára Adgal törpe cimborájával jártak itt, akkor kiegyeztek döntetlenbe. Fejben már felkészíti magát, és igyekszik ráhangolódni a párbajra, párbajokra. Reméli, hogy Thaira is beszáll, és megmutatja miként forgatja a szablyát.*
-Szia! *üdvözli a fegyverekért és rendért felelős fiút, majd leakasztja válláról íját, köpenye alól előveszi a díszes tőrét, és átadja neki.* -Ezeket szeretném lecserélni gyakorlófegyverekre. Szükségem lenne egy vívókardra, és egy késre. *villant egy mosolyt Mordokhai felé. Amikor megkapja a fából készült fegyvereket megköszöni, majd a másik kettőre pillant.* -Szükségünk lesz még valamire?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361