//Régi ház és új otthon//
- Tudom bizony *felel komolyan, de aztán elmosolyodik.
Igazság szerint Lia teljes mértékben bízik abban, hogy Rendoll bármikor és bárhol akár az élete árán is védelmezné őt, ennek ellenére jobban örülne, ha ilyesmire nem lenne szükség. Másrészt pontosan tisztában van azzal is, hogy egy ember az csak egy ember, nem lehet ott mindenhol, nem lehet ott bármelyik pillanatban.*
~Ha tehette volna, elém ugrik, hogy az ő mellkasát járja át a szellemlándzsa, de egyszerűen az fizikális képtelenség lett volna, nem érhetett oda idejében. Ugyanakkor ki tudja, ő visszafordulhatott-e volna arról az útról, ahonnan én visszajöttem? Nem, jobb ez így.~
- Valóban nem ártana, ha valamennyivel jobban értenék az önvédelemhez. Tudom, de ettől még tény, nem vagyok harcos.
*Lia maga is látja, hogy a csapása, bár talán az íve jó, de elég gyengécskére sikerül.*
- Nos, igen. Látszik, nem vagyok ehhez szokva. Talán könnyebb lenne úgy valóban, egy rövidkarddal, bár nem tudom. Lehet, hogy elég lenne az is, ha a tőrt jobban forgatnám. Esetleg pár dobótőr segíthetne, nem?
*Bizonytalan a kérdést tekintve, hogy milyen fegyver illene hozzá, a képességeihez, mert jelleme és huzalma szerint egyáltalán nem viselne fegyvert, de ez a dolgok mostani állása szerint, az élőholtak térnyerései közepette nem látszik lehetségesnek. Illetve okos döntésnek.*
- Értem. Vigyázok *igyekszik biztosítani Rendollt, és kedvesen mosolyog rá.* Szólok, mikor fáradok, jó?
*Igazán nem szeretné, hogy a párja aggódjon miatta, hiszen semmi baja, egészséges és erős és, nos, csak egy cseppet tűnik neki úgy, mintha túl meleg lenne idebent.*
~De majd kicsit lassabban mozgok.~
*Rend egyszerű mozgássorokat mutat, és ő utánozza, nem gyorsan, nem erőből, inkább a mozdulatok pontos kivitelezésére igyekszik figyelni. Szerencsére a kedvese nem tesz megjegyzést, csigának se nevezi, puhánynak sem. Ettől függetlenül a gyakorlás végére Lia arca kicsit kipirul, és a hajszálai tövénél finom verejtékcseppek jelennek meg.*
- Igen, ennyi elég. Köszönöm az oktatást *mosolyodik el.* Rögtön a kovács felé? Hm. Ne nézzünk szét előbb a piacon, hogy ott mit lehet kapni? Bár, ahogy szeretnéd, mehetünk a kovács felé is, akkor látjuk, nála mi a helyzet, milyen a portéka, milyenek az árak.
*Kifelé indulnak, hogy visszacseréljék a fegyvereiket. Lia egy pillanatra megtorpan, két férfi beszélget, az egyik hangja nagyon ismerősnek tűnik neki, mintha Ryrint hallaná, de a férfi máshogyan fest, hosszan nézi a lovagot, majd megrázza a fejét.*
~Lehetetlenség.~
*Talán ha Rendollnak feltűnik a nő viselkedése, akkor bizonyára rá is kérdez majd, hogy mi történt. Elgondolkodva megy tovább és már a kijárathoz érnek, Gebe is meglátja őket, vígan nyihog üdvözlésképp, mikor felel:*
- Szerintem jó ötlet, én is tanulok közben valamit, és te sem jössz ki a gyakorlatból. És a Barakk arra is jó, hogy összeszedjük a híreket. Vagy más szedjen össze rólunk híreket.
*Lia még egy percre az ajtónálló fiúhoz fordul, majd halkan szól hozzá pár szót, kéri, adja tovább azoknak, kik gyógyítót keresnek, hogy a Gazdagnegyedben megtalálhatják.*
- Nem is tudom, ez a mostani hír is, a sötétség a Grombar irányából, nem tudom, mit jelent. Remélem, az Ametiszt csapata visszatért *mondja Rendollnak, miközben elérik a kocsit és felkapaszkodnak.* De ha nem jól alakul a helyzet, akkor lehet, több gyógyító elkél majd. Reméljük a legjobbakat!