Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 117 (2321. - 2340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2340. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-23 23:34:38
Üzenet elküldve: 2015-06-23 23:34:38
ÚJ
![>Kőszirt Dwartak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Csevej //
*A földrajzi kérdésekben nincs oka rá hogy kétkedjen a lány igazában. Ő személy szerint, habár tanult geográfiát, nem mondaná magát szakértőnek. A térkép egyik végétől el tud jutni a másikig, és Lanawin egyik végéből a másikba. A mesterei ennyit tartottak fontosnak.
A háttérben zajló párharc alakulását figyelve arra az eredményre jut, hogy az a végső stádium felé közeleg.*
-A sodronying hasznos holmi, ha van rá aranyad.*A válasz ugyanaz mint a komolyabb páncélzat kérdésében. Nekik jelenleg nincs elég pénzük ilyesmire.*
~ Szép mozdulat, most kéne odavágni a pajzzsal ~
*Szeme leköveti fivére mozdulatát, ő maga nem lábbal fejezné be, hanem az acél pajzs lapjával vágna oda, de hát ezek már csak részletek. Így is kivételesen hatékony mozdulat sor lesz, ha tökéletesen összejön.*
-Kőszirt Dwartak.*Fogadja a nyújtott kezet, de praktikussági okokból úgy intézi hogy harcosok közti fogás legyen, vagyis alkarra fog, nem kézre. A lány apró kacsóit sehogy se tudná jól megfogni, azonban ez se jön úgy össze ahogy tervezi, az alkarja is kicsi, így az óriás mancsa majd válltól csuklóig kellemesen átkarolja a lányét. Nem szorít rá, csak nagyon finoman megfogja.*
-Ő pedig a fivérem, Kőszirt Turwal.*Biccent a vörös felé.*
-Krolm az erő és a harc istene. Rendünk ősi, de inkább északra honos.*Magyarázat miért nem hallhatott róla olyan aki délen nevelkedett.*
-Lovag lennél?*Húzza fel szemöldökét, ugyanis ezt eddig nem feltételezte. Inkább amolyan fegyverforgató zsoldosnak nézte.*
-Ha az vagy, úgy nem állhatsz apródnak. Ha az akarsz lenni s már apród agy, úgy bölcsebb lenne keresned egy alkalmas lovagot. Mi Krolmiták csak azokat tanítjuk akik őt követik.*Hangja megkeményedik, látszik hogy igen mély, és elszánt a hitében. Akár ölne is érte, gondolkodás nélkül.*
-A világi lovagok életéhez nem sokat értek.*Vallja be töredelmesen. Tanították hogy vannak mások is, az ő fajtájukon kívül. Nemesi házak követői, akik urukért indulnak csatába, és kóbor lovagok akik csak magukat szolgálják, de ők nem ilyenek.*
*A földrajzi kérdésekben nincs oka rá hogy kétkedjen a lány igazában. Ő személy szerint, habár tanult geográfiát, nem mondaná magát szakértőnek. A térkép egyik végétől el tud jutni a másikig, és Lanawin egyik végéből a másikba. A mesterei ennyit tartottak fontosnak.
A háttérben zajló párharc alakulását figyelve arra az eredményre jut, hogy az a végső stádium felé közeleg.*
-A sodronying hasznos holmi, ha van rá aranyad.*A válasz ugyanaz mint a komolyabb páncélzat kérdésében. Nekik jelenleg nincs elég pénzük ilyesmire.*
~ Szép mozdulat, most kéne odavágni a pajzzsal ~
*Szeme leköveti fivére mozdulatát, ő maga nem lábbal fejezné be, hanem az acél pajzs lapjával vágna oda, de hát ezek már csak részletek. Így is kivételesen hatékony mozdulat sor lesz, ha tökéletesen összejön.*
-Kőszirt Dwartak.*Fogadja a nyújtott kezet, de praktikussági okokból úgy intézi hogy harcosok közti fogás legyen, vagyis alkarra fog, nem kézre. A lány apró kacsóit sehogy se tudná jól megfogni, azonban ez se jön úgy össze ahogy tervezi, az alkarja is kicsi, így az óriás mancsa majd válltól csuklóig kellemesen átkarolja a lányét. Nem szorít rá, csak nagyon finoman megfogja.*
-Ő pedig a fivérem, Kőszirt Turwal.*Biccent a vörös felé.*
-Krolm az erő és a harc istene. Rendünk ősi, de inkább északra honos.*Magyarázat miért nem hallhatott róla olyan aki délen nevelkedett.*
-Lovag lennél?*Húzza fel szemöldökét, ugyanis ezt eddig nem feltételezte. Inkább amolyan fegyverforgató zsoldosnak nézte.*
-Ha az vagy, úgy nem állhatsz apródnak. Ha az akarsz lenni s már apród agy, úgy bölcsebb lenne keresned egy alkalmas lovagot. Mi Krolmiták csak azokat tanítjuk akik őt követik.*Hangja megkeményedik, látszik hogy igen mély, és elszánt a hitében. Akár ölne is érte, gondolkodás nélkül.*
-A világi lovagok életéhez nem sokat értek.*Vallja be töredelmesen. Tanították hogy vannak mások is, az ő fajtájukon kívül. Nemesi házak követői, akik urukért indulnak csatába, és kóbor lovagok akik csak magukat szolgálják, de ők nem ilyenek.*
2339. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-23 23:16:59
Üzenet elküldve: 2015-06-23 23:16:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Az Argus és Lorew között zajló beszélgetés egyre ködösebb alakot ölt, s mint a társaság többi tagjának, neki sem mond semmit az Ösvények könyve.
~Biztos egy újabb mágus fantáziáktól terhes firkálmánya...~
Sosem szívlelte ezen bölcselkedő iratokat, úgy találja, a legtöbb a halandó elme számára felfoghatatlan összefüggések kusza és bonyodalmas magyarázatai, melyek létrejöttével kevésbé érzik magukat tudatlannak és elveszettnek. Homályos képekkel, szójátékokkal és legendákkal okítják az általuk helyesnek vélt utat, ahelyett, hogy a mágia csupasz valójára koncentrálnának. Sosem fogja ezt megérteni, azonban nem is fogja társainak orrára kötni meglátásait, kik nyilván a régi világhoz hasonlatosan, hűen hisznek vajmi felsőbb hatalomban, mely erejüket szabályozza és élteti.
~Még hogy felvilágosultak... Istenek helyett névtelen képzeteket éltetnek. Ostobák.~
Már nagyon kikívánkozna belőle egy bosszankodó sóhaj, melyet végezetül nem is tud magában tartani, noha az ajkai mögül előbúvó kis örvény inkább a gondterheltség álcája mögé rejtezik. Szerencse, hogy Hemitarnak is elege lesz a várakozásból és a felesleges szócséplésből. Örömmel élvezné még a hisztériát, ám ha nem is lépne közbe, Argus korábbi reakcióinak teljesen szembemenve kér bocsánatot az ifjú papnövendék kirohanásának kapcsán.
Ez egyáltalán nem kedvező fordulat a fúriának, a Vaslábú még mindég kitűnően uralja lelkének sötét, előtörekedni kívánó szegmentumait. Még szerencse, hogy utazásuk hosszadalmasnak ígérkezik, az ezüst-szőke lénynek pedig lesz bőven ideje apránként lebontani a mágus szívét övező tiszta burkot.*
- Ha nem bánjátok, a gazdagnegyed után a barakkba is elnéznék. Csupán egy üzenetet kívánok meghagyni, hamarost végzünk. *Jegyzi meg kísérőinek, minek után egy biccentéssel elköszönt a csapat maradék, két tagjától, és Argus is felhagyott a beszéddel velük.
Amint kisétálnak a templomból, majd a templomkertet is hátuk mögött hagyják, Hemitar fontos dologgal hozakodik elő. Újabb esély a fúriának a fiúcska bizalmának megkaparintásához.*
- Bár Argust kérdezted, engedd meg ajánlatomat. Családomnak tulajdonában akad egy kard, melyet odaadhatok. Egyszerű darab, de a szükségnek megfelel. Remélem el nem utasítod. *Mosolyog kedvesen a fiúra, remélve, hogy nem bánja a tegeződést. Amennyiben az út hátralevő részében egymás között kíván társalogni a két barát, úgy Dayria sem zavarja meg őket felesleges csiviteléssel.
A gazdagnegyedbéli kisebb házhoz érve a kísérői felé fordul.*
- Ne haragudjanak, de családom érthető okokból ódzkodik a mágusoktól. Sietek. *Jegyzi meg, s bármily udvariatlan is legyen, kettejüket odakint hagyja.
Nem halmoz fel sok dolgot, néhány váltóruhát - kényelmeset, egyszerűt -, egy-két ékszert és csecsebecsét, no meg lamellás vértjét, amely még a titkos rendtől maradt rá. A kardot sem felejti, amennyiben Hemitarnak szüksége volna rá és elfogadta az ajánlatát. Végezetül csizmájába rejti hosszú tőrét, hiszen ki tudja, mikor fogja hasznát venni.
Miután mindennel elkészül, befogadó családjától is búcsút vesz, tőlük kap némi élelmet is az útra, így két nagyobb táskával lép ki a két férfihez. Örömét lelné benne, ha akadna hátasuk, ugyanis attól tart, elgyöngült teste nem fogja hosszú távon elviselni a cipekedést. Túlzottan elkényelmesedett az utóbbi időben.*
- Mehetünk. Kaptam némi élelmet is, amit megoszthatunk. *Jegyzi meg Argusnak és Hemitarnak, utóbbinak pedig át is adja a kardot, ha szükségeltetik.
Ezután a barakk felé veszi az irányt, amely cseppet sincs messze az "otthonától", tehát nem kell sokat sétálniuk ahhoz, hogy megérkezzenek. Ha rövid sétájuk alatt sem intéznek hozzá szót, úgy most is csendben halad kettejük oldalán, vagy előtt, ahogy a helyzet hozza.
Midőn a magasztos, terebélyes épülethez érnek, besétál, majd a fiúcskához lép.*
- Kérlek, ha erre látnál egy Vinidis Dharemon nevűt, legközelebbi ittjártamkor értesíts... *Susmorogja a fiúnak, hogy a másik kettő ne hallgathassa ki, majd átad neki néhány aranyat a szolgálatáért cserébe.
Még most sem felejti, hogy akad elrendezetlen ügye Artheniorban...
Már épp fordulna, hogy ne várakoztassa tovább a társait, miként szeme sarkából jól ismert feketeséget pillant meg. Ajkaira apró mosoly kapaszkodik fel, amint az éjsötét örvénylésben Sotheenát ismeri fel. Azonnal kattogni kezdenek elmetekervényei, hogy vajmi előnyös és szórakoztató helyzetet teremthessen a véletlen egybeesésből. Nem kell sokat tűnődnie...*
- Sonetha! Drága testőröm, hát téged kerestelek otthon! Szükségem van rád! *Szól oda a lánynak, ezzel egy időben meg is szaporázza a lépteit felé. A többit már a telepátia útján folytatja.
~Tégy úgy, mintha az lennél, kinek mondtalak. Ha vágysz egy kis izgalomra Arthenior holtig unalmas épületei után, velem tartasz befeketíteni néhány mágus elméjét.~
Magyarázza a kimondott szavakon túlmutató síkon, a maga kárörvendő és elégedett hangján. Csak remélni meri, hogy a rövid, összeszedetlen magyarázatából megérti fajtársnője, kit nem kedvel sokkal jobban, mint testvérkéinek további képviselőit, de már oly sokszor hozta őket össze a véletlen, hogy talán most tényleg kiélvezhetnék eme lehetőségek adta előnyöket.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 23:46:15
*Az Argus és Lorew között zajló beszélgetés egyre ködösebb alakot ölt, s mint a társaság többi tagjának, neki sem mond semmit az Ösvények könyve.
~Biztos egy újabb mágus fantáziáktól terhes firkálmánya...~
Sosem szívlelte ezen bölcselkedő iratokat, úgy találja, a legtöbb a halandó elme számára felfoghatatlan összefüggések kusza és bonyodalmas magyarázatai, melyek létrejöttével kevésbé érzik magukat tudatlannak és elveszettnek. Homályos képekkel, szójátékokkal és legendákkal okítják az általuk helyesnek vélt utat, ahelyett, hogy a mágia csupasz valójára koncentrálnának. Sosem fogja ezt megérteni, azonban nem is fogja társainak orrára kötni meglátásait, kik nyilván a régi világhoz hasonlatosan, hűen hisznek vajmi felsőbb hatalomban, mely erejüket szabályozza és élteti.
~Még hogy felvilágosultak... Istenek helyett névtelen képzeteket éltetnek. Ostobák.~
Már nagyon kikívánkozna belőle egy bosszankodó sóhaj, melyet végezetül nem is tud magában tartani, noha az ajkai mögül előbúvó kis örvény inkább a gondterheltség álcája mögé rejtezik. Szerencse, hogy Hemitarnak is elege lesz a várakozásból és a felesleges szócséplésből. Örömmel élvezné még a hisztériát, ám ha nem is lépne közbe, Argus korábbi reakcióinak teljesen szembemenve kér bocsánatot az ifjú papnövendék kirohanásának kapcsán.
Ez egyáltalán nem kedvező fordulat a fúriának, a Vaslábú még mindég kitűnően uralja lelkének sötét, előtörekedni kívánó szegmentumait. Még szerencse, hogy utazásuk hosszadalmasnak ígérkezik, az ezüst-szőke lénynek pedig lesz bőven ideje apránként lebontani a mágus szívét övező tiszta burkot.*
- Ha nem bánjátok, a gazdagnegyed után a barakkba is elnéznék. Csupán egy üzenetet kívánok meghagyni, hamarost végzünk. *Jegyzi meg kísérőinek, minek után egy biccentéssel elköszönt a csapat maradék, két tagjától, és Argus is felhagyott a beszéddel velük.
Amint kisétálnak a templomból, majd a templomkertet is hátuk mögött hagyják, Hemitar fontos dologgal hozakodik elő. Újabb esély a fúriának a fiúcska bizalmának megkaparintásához.*
- Bár Argust kérdezted, engedd meg ajánlatomat. Családomnak tulajdonában akad egy kard, melyet odaadhatok. Egyszerű darab, de a szükségnek megfelel. Remélem el nem utasítod. *Mosolyog kedvesen a fiúra, remélve, hogy nem bánja a tegeződést. Amennyiben az út hátralevő részében egymás között kíván társalogni a két barát, úgy Dayria sem zavarja meg őket felesleges csiviteléssel.
A gazdagnegyedbéli kisebb házhoz érve a kísérői felé fordul.*
- Ne haragudjanak, de családom érthető okokból ódzkodik a mágusoktól. Sietek. *Jegyzi meg, s bármily udvariatlan is legyen, kettejüket odakint hagyja.
Nem halmoz fel sok dolgot, néhány váltóruhát - kényelmeset, egyszerűt -, egy-két ékszert és csecsebecsét, no meg lamellás vértjét, amely még a titkos rendtől maradt rá. A kardot sem felejti, amennyiben Hemitarnak szüksége volna rá és elfogadta az ajánlatát. Végezetül csizmájába rejti hosszú tőrét, hiszen ki tudja, mikor fogja hasznát venni.
Miután mindennel elkészül, befogadó családjától is búcsút vesz, tőlük kap némi élelmet is az útra, így két nagyobb táskával lép ki a két férfihez. Örömét lelné benne, ha akadna hátasuk, ugyanis attól tart, elgyöngült teste nem fogja hosszú távon elviselni a cipekedést. Túlzottan elkényelmesedett az utóbbi időben.*
- Mehetünk. Kaptam némi élelmet is, amit megoszthatunk. *Jegyzi meg Argusnak és Hemitarnak, utóbbinak pedig át is adja a kardot, ha szükségeltetik.
Ezután a barakk felé veszi az irányt, amely cseppet sincs messze az "otthonától", tehát nem kell sokat sétálniuk ahhoz, hogy megérkezzenek. Ha rövid sétájuk alatt sem intéznek hozzá szót, úgy most is csendben halad kettejük oldalán, vagy előtt, ahogy a helyzet hozza.
Midőn a magasztos, terebélyes épülethez érnek, besétál, majd a fiúcskához lép.*
- Kérlek, ha erre látnál egy Vinidis Dharemon nevűt, legközelebbi ittjártamkor értesíts... *Susmorogja a fiúnak, hogy a másik kettő ne hallgathassa ki, majd átad neki néhány aranyat a szolgálatáért cserébe.
Még most sem felejti, hogy akad elrendezetlen ügye Artheniorban...
Már épp fordulna, hogy ne várakoztassa tovább a társait, miként szeme sarkából jól ismert feketeséget pillant meg. Ajkaira apró mosoly kapaszkodik fel, amint az éjsötét örvénylésben Sotheenát ismeri fel. Azonnal kattogni kezdenek elmetekervényei, hogy vajmi előnyös és szórakoztató helyzetet teremthessen a véletlen egybeesésből. Nem kell sokat tűnődnie...*
- Sonetha! Drága testőröm, hát téged kerestelek otthon! Szükségem van rád! *Szól oda a lánynak, ezzel egy időben meg is szaporázza a lépteit felé. A többit már a telepátia útján folytatja.
~Tégy úgy, mintha az lennél, kinek mondtalak. Ha vágysz egy kis izgalomra Arthenior holtig unalmas épületei után, velem tartasz befeketíteni néhány mágus elméjét.~
Magyarázza a kimondott szavakon túlmutató síkon, a maga kárörvendő és elégedett hangján. Csak remélni meri, hogy a rövid, összeszedetlen magyarázatából megérti fajtársnője, kit nem kedvel sokkal jobban, mint testvérkéinek további képviselőit, de már oly sokszor hozta őket össze a véletlen, hogy talán most tényleg kiélvezhetnék eme lehetőségek adta előnyöket.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.23 23:46:15
2338. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-23 23:13:25
Üzenet elküldve: 2015-06-23 23:13:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Óriások, Tyhrnitta, Tyran//
*A lökés sikeres, és nem is lőtt túl a célon, a kölyök még mindig talpon van. Elszűrődnek hozzá valamennyire a beszélgetősfoszlányok, fivére láthatóan csevegni kezdett a lánnyal ~Még mindig vannak csodák a kék ég alatt~ bár Turwal nem tudja kivenni a részleteket, de persze az embernő jóval cserfesebb, mint sztoikus bátyja. erre figyelni azonban most nincs idő.
Az ifjú hátrál néhány lépést, majd két kézre kapja kardját, és egy alulról indított támadással esik neki az óriásnak. Aki ezt nem várja meg. A rőt izomtömeg lehet, hogy nem gyors, de nem is kell annak lennie. Hátsó jobb lábával egyet lép előre, ezzel zárja a kettejük közt lévő, egyre csökkenő távolságot, és karjdával igyekszik megakasztani ellenfele lendületét, ha kell apró csuklómozdulatokkal korrigálva tartását, hogy ellentartson a másik penge lendületének. Nem várja meg, míg az ifjúnak alkalma nyílik elválasztani saját pengéjét az óriásétól, hanem szabad bal kezével megpróbál rámarkolni ellenfele kardjára a markolatnál úgy, hogy akár a markolatot tartó kézre is ráfogjon. Ha ez sikerül, le akarja rántani ellenfelét, akár saját jobb lábával is akadályt képezve a másik lába előtt, így az ifjú elméletileg az óriás előtt terül el, innen pedig már csak egy gyors mozdulat kérdése, hogy bal lábával le tudja-e szorítani ellenfele bal karját (úgy hogy ne törjön el semmilye) és az ifjú hátának szegezze a kardot. *
~Ha sikerül, rövidre zárhatjuk ezt a menetet, és talán még meg is ihatunk valamit utána... ~
*A lökés sikeres, és nem is lőtt túl a célon, a kölyök még mindig talpon van. Elszűrődnek hozzá valamennyire a beszélgetősfoszlányok, fivére láthatóan csevegni kezdett a lánnyal ~Még mindig vannak csodák a kék ég alatt~ bár Turwal nem tudja kivenni a részleteket, de persze az embernő jóval cserfesebb, mint sztoikus bátyja. erre figyelni azonban most nincs idő.
Az ifjú hátrál néhány lépést, majd két kézre kapja kardját, és egy alulról indított támadással esik neki az óriásnak. Aki ezt nem várja meg. A rőt izomtömeg lehet, hogy nem gyors, de nem is kell annak lennie. Hátsó jobb lábával egyet lép előre, ezzel zárja a kettejük közt lévő, egyre csökkenő távolságot, és karjdával igyekszik megakasztani ellenfele lendületét, ha kell apró csuklómozdulatokkal korrigálva tartását, hogy ellentartson a másik penge lendületének. Nem várja meg, míg az ifjúnak alkalma nyílik elválasztani saját pengéjét az óriásétól, hanem szabad bal kezével megpróbál rámarkolni ellenfele kardjára a markolatnál úgy, hogy akár a markolatot tartó kézre is ráfogjon. Ha ez sikerül, le akarja rántani ellenfelét, akár saját jobb lábával is akadályt képezve a másik lába előtt, így az ifjú elméletileg az óriás előtt terül el, innen pedig már csak egy gyors mozdulat kérdése, hogy bal lábával le tudja-e szorítani ellenfele bal karját (úgy hogy ne törjön el semmilye) és az ifjú hátának szegezze a kardot. *
~Ha sikerül, rövidre zárhatjuk ezt a menetet, és talán még meg is ihatunk valamit utána... ~
2337. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-23 21:27:46
Üzenet elküldve: 2015-06-23 21:27:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Régi csibészek//
//Múgen//
*Ő sem valami kulturáltan habzsolja be az almát, beszéd közben harapva és nyitott szájjal rágva, mialatt titokban próbál versenyezni Múgennel, de persze a férfi előbb végez a maga gyümölcsével. Csalódottan elhajítja hát a lerágott csutkát és létől ragacsos ujjait nemes egyszerűséggel a nadrágja hátuljába törli, aztán elgondolkodva lebiggyeszti a száját.*
- Kár, hogy nem gyújtottad fel. Biztos híre ment volna, és legalább tudtam volna, hogy kereshetlek.
*Kifacsart gondolkodása és értékítélete talán már meg sem hökkenti a férfit. Elvégre valószínűsíthető, hogy mindketten nehéz körülmények között tanultak meg élni ezen a keserves világon, és a tulajdonjog tisztelete nem éppen tananyag elemi szinten. Szaporán bólogat aztán Múgen zavart kérdéseire, és ugrándozva megcsapkodja a hátát, nehogy megfulladjon szegény. Meg sem fordul a fejében, hogy esetleg korábbi szavai váltottak ki ilyen hatást.*
- Ejnye, ugye, aki fal és nem nyel közben! Találtam, persze, ott döglődött egyik nap a kedvenc fám alatt, úgyhogy ápolgattam, aztán megszerettük egymást. Eleinte kicsit vad volt, sokszor megharapott, ha simogattam, de aztán hozzászokott a kezemhez és együtt vadásztunk. Egyik nap a fenyvesbe tévedt és azóta nem láttam. Él, az biztos...
*Monológja után levegőért kapkod és reménykedve fürkészi Múgen arcát, amikor a macskákkal kapcsolatos kérdésére válaszol. Sokan nem szeretik a négylábú kis dorombológépeket, ezért nem lehetett biztos a dolgában.*
- Hát ez remek! Akkor indulhatunk is a fenyőfás ellen!
//Múgen//
*Ő sem valami kulturáltan habzsolja be az almát, beszéd közben harapva és nyitott szájjal rágva, mialatt titokban próbál versenyezni Múgennel, de persze a férfi előbb végez a maga gyümölcsével. Csalódottan elhajítja hát a lerágott csutkát és létől ragacsos ujjait nemes egyszerűséggel a nadrágja hátuljába törli, aztán elgondolkodva lebiggyeszti a száját.*
- Kár, hogy nem gyújtottad fel. Biztos híre ment volna, és legalább tudtam volna, hogy kereshetlek.
*Kifacsart gondolkodása és értékítélete talán már meg sem hökkenti a férfit. Elvégre valószínűsíthető, hogy mindketten nehéz körülmények között tanultak meg élni ezen a keserves világon, és a tulajdonjog tisztelete nem éppen tananyag elemi szinten. Szaporán bólogat aztán Múgen zavart kérdéseire, és ugrándozva megcsapkodja a hátát, nehogy megfulladjon szegény. Meg sem fordul a fejében, hogy esetleg korábbi szavai váltottak ki ilyen hatást.*
- Ejnye, ugye, aki fal és nem nyel közben! Találtam, persze, ott döglődött egyik nap a kedvenc fám alatt, úgyhogy ápolgattam, aztán megszerettük egymást. Eleinte kicsit vad volt, sokszor megharapott, ha simogattam, de aztán hozzászokott a kezemhez és együtt vadásztunk. Egyik nap a fenyvesbe tévedt és azóta nem láttam. Él, az biztos...
*Monológja után levegőért kapkod és reménykedve fürkészi Múgen arcát, amikor a macskákkal kapcsolatos kérdésére válaszol. Sokan nem szeretik a négylábú kis dorombológépeket, ezért nem lehetett biztos a dolgában.*
- Hát ez remek! Akkor indulhatunk is a fenyőfás ellen!
2336. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-23 21:00:13
Üzenet elküldve: 2015-06-23 21:00:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Félúton gondolta meg magát, és végül hazatérve a saját házának nyugalmában, és nem mellékesen tisztaságában itta meg azt a tervezett pohár bort, a fogadós csürhe helyett. Az elkövetkezendő napok a szokásos monotonitásban zajlottak tovább. Miután fajtársnője éjszakai akciója felfüggesztette a kikötői látogatását, úgy döntött add még néhány napot, vagy hetet a városnak, hátha belefut esetleg hasonló jó szórakozásba. De hát, az életben nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy azt az ember szeretné. Enni is régen evett, így lassan már ez is kezdene esedékessé válni.
Kifejezetten dühös magára, hogy ez az átkozott teste nem képes arra, amikre ő maga volt, még a saját síkján sem a fizikai mozdulatok, sem pedig a mágia terén. Talán ezért is döntött úgy, hogy a barakk felé veszi az irányt. Ezért is, meg azért is, mert lassan másfél évszázad itt töltött idő alatt képtelen volt megtanulni, hogy hogyan kell sokáig egy helyben maradni. És ha még a valós korát is hozzáadnánk...
A barakkhoz érve automatikusan már csak arra koncentrál ami előtte van, nem gondolva semmire ami történt.
A kölyöknél, akinek le kell adni a dolgokat, már automatikusan szó nélkül teszi is le a két fegyvert, és a tarisznyáját, amit már lassan mindig magánál hord arra az esetre, ha mehetnéke támadna, mint legutóbb.*
- A kard helyett is kérnék egy gyakorlófegyvert. *Pillant a fiúra, először szólva hozzá, mikor látja, hogy csak a szigony helyett adna neki egy hosszú botot. Az meglepetten, kissé habogva már adja is át a kardot helyettesítő fadarabot is. Szerencsére nem először jár már itt, és látott már újoncokat, akik egy sor hisztit levágtak, hogy mi az, hogy le kell adniuk a fegyvereiket, így ebből ő már nem csinál akkora ügyet.
Ahogy mindkét gyakorlófegyvert megkapja, csak bólintva elindul a gyakorlótér felé, ahol ha teheti a leghátsó bábuhoz megy, hogy minél kevesebben zavarhassák. Ott leteszi a kardot helyettesítő gyakorlófegyvert, és a hosszú bottal kezdi, ami sokkal inkább lefoglalja mindkét kezét. Szinte minden egyes mozdulatánál érzi, hogy közel sem jó. Számára még az "elmegy" kategóriába se sorolhatóak be a mozdulatai. Túl lassú, túl gyenge. Hiába emlékszik a mozdulatokra, ha a teste egyáltalán nem, így a legtöbbet képtelen leutánozni. Sokszor megáll és lassan, lépésről lépésre végigvesz néhány bonyolultabbat, hogy a teste is megjegyezze. Nevetségesen érzi így magát, de nincs mit tenni. A mágiára még várnia kell, de ennél nincsenek korlátozó tényezők, hogy miért ne gyakorolhatná. Néhány idegesebb pillanatában nagyot vág az átkozott bábura, majd onnan folytatja, ahonnan abbahagyta. Függetlenül a tehetetlenségérzettől, ami az indulatos hirtelen ütések kiváltója, valamennyire azért mégiscsak élvezi a kis magángyakorlását.*
Kifejezetten dühös magára, hogy ez az átkozott teste nem képes arra, amikre ő maga volt, még a saját síkján sem a fizikai mozdulatok, sem pedig a mágia terén. Talán ezért is döntött úgy, hogy a barakk felé veszi az irányt. Ezért is, meg azért is, mert lassan másfél évszázad itt töltött idő alatt képtelen volt megtanulni, hogy hogyan kell sokáig egy helyben maradni. És ha még a valós korát is hozzáadnánk...
A barakkhoz érve automatikusan már csak arra koncentrál ami előtte van, nem gondolva semmire ami történt.
A kölyöknél, akinek le kell adni a dolgokat, már automatikusan szó nélkül teszi is le a két fegyvert, és a tarisznyáját, amit már lassan mindig magánál hord arra az esetre, ha mehetnéke támadna, mint legutóbb.*
- A kard helyett is kérnék egy gyakorlófegyvert. *Pillant a fiúra, először szólva hozzá, mikor látja, hogy csak a szigony helyett adna neki egy hosszú botot. Az meglepetten, kissé habogva már adja is át a kardot helyettesítő fadarabot is. Szerencsére nem először jár már itt, és látott már újoncokat, akik egy sor hisztit levágtak, hogy mi az, hogy le kell adniuk a fegyvereiket, így ebből ő már nem csinál akkora ügyet.
Ahogy mindkét gyakorlófegyvert megkapja, csak bólintva elindul a gyakorlótér felé, ahol ha teheti a leghátsó bábuhoz megy, hogy minél kevesebben zavarhassák. Ott leteszi a kardot helyettesítő gyakorlófegyvert, és a hosszú bottal kezdi, ami sokkal inkább lefoglalja mindkét kezét. Szinte minden egyes mozdulatánál érzi, hogy közel sem jó. Számára még az "elmegy" kategóriába se sorolhatóak be a mozdulatai. Túl lassú, túl gyenge. Hiába emlékszik a mozdulatokra, ha a teste egyáltalán nem, így a legtöbbet képtelen leutánozni. Sokszor megáll és lassan, lépésről lépésre végigvesz néhány bonyolultabbat, hogy a teste is megjegyezze. Nevetségesen érzi így magát, de nincs mit tenni. A mágiára még várnia kell, de ennél nincsenek korlátozó tényezők, hogy miért ne gyakorolhatná. Néhány idegesebb pillanatában nagyot vág az átkozott bábura, majd onnan folytatja, ahonnan abbahagyta. Függetlenül a tehetetlenségérzettől, ami az indulatos hirtelen ütések kiváltója, valamennyire azért mégiscsak élvezi a kis magángyakorlását.*
2335. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-23 19:30:18
Üzenet elküldve: 2015-06-23 19:30:18
ÚJ
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tyhrnitta, Kőszirtek//
* A felfelé süvítő pengét lapján találja az óriás hatalmas keze, amitől a markolat kissé kicsavarodik Tyran kezéből, és már csak két ujjal tudja tartani.
Baljával tolja vissza, s próbálkozik két kézzel tartani, mikor Turwal -kinek nevét nem ismeri - válla neki csapódik és két-három lépést hátraveti. Tyran megrázza a fejét, majd felvéve egy támadó állást; rogyasztott térdekkel, haránt terpeszben, testét előre hajlítva, kardját párhuzamosan testével az óriásnak szegezi, előreveti magát.
Először balról indít átlós csapást felfelé, ha az betalál, ~ Amit erősen kétlek. ~ akkor az óriás bal felkarját éri.
Majd függetlenül a sikertől, az előző mozdulatból újat kovácsolva, vertikálisan lefele vág, a férfi bal alkarját célozva. Aztán az ellentámadás elkerülésére, oldalazva próbál az óriás mögé kerülni, hogy jól fenéken billenthesse csodálatos-fakardjának lapjával. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.23 21:41:26, a következő indokkal:
Jeljavítás (/ helyett //).
* A felfelé süvítő pengét lapján találja az óriás hatalmas keze, amitől a markolat kissé kicsavarodik Tyran kezéből, és már csak két ujjal tudja tartani.
Baljával tolja vissza, s próbálkozik két kézzel tartani, mikor Turwal -kinek nevét nem ismeri - válla neki csapódik és két-három lépést hátraveti. Tyran megrázza a fejét, majd felvéve egy támadó állást; rogyasztott térdekkel, haránt terpeszben, testét előre hajlítva, kardját párhuzamosan testével az óriásnak szegezi, előreveti magát.
Először balról indít átlós csapást felfelé, ha az betalál, ~ Amit erősen kétlek. ~ akkor az óriás bal felkarját éri.
Majd függetlenül a sikertől, az előző mozdulatból újat kovácsolva, vertikálisan lefele vág, a férfi bal alkarját célozva. Aztán az ellentámadás elkerülésére, oldalazva próbál az óriás mögé kerülni, hogy jól fenéken billenthesse csodálatos-fakardjának lapjával. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.23 21:41:26, a következő indokkal:
Jeljavítás (/ helyett //).
2334. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-23 14:17:38
Üzenet elküldve: 2015-06-23 14:17:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Tyran, Dwartak Turwal//
//Csevej//
*Miközben fél szemmel még mindig Tyran és a rőt hajú óriás harci táncát figyeli, és kissé megnyugodva megállapítja, hogy valóban nem arra megy ki a dolog, hogy kiontsák egymás beleit azért figyelmez a másik óriásra is.
Sőt nagyon is figyel rá, és rendesen meg is lepi, hogy a fickónak bőven megvan a magához való esze.*
~Szégyelld magad, Nitta! Épp eleget vándoroltál, hogy tudd, nem kell felülni mindenféle szóbeszédnek, és nem szabad előítélettel nézni másokra. Ilyen alapon téged is bőven sokan ítélhetnének el.~
- Nem egészen a sivatagban. Wegtoren, maga a város, a sivatag határán fekszik, de tőle keletre a hegyekig termékenyek még a földek, és van egy folyó is. A családom birtoka a folyóhoz vitt le *meséli és némi szomorúság hallatszik ki a hangjából. Majd a fejét hátravetve az óriásra néz.* A nevem Tyhrnitta Wynn *még kezet is nyújt, ahogy annak idején tanulta.
Valahogy nem fél attól, hogy a szőke csak úgy szórakozásból összemorzsolná a csontjait, inkább arra számít, hogy csak összeérintik a kezeiket.*
- Valóban, a méret az problémás lehet, de gondolom azért bevállalnák, ha ki tudjátok fizetni, mert való igaz, nagyobb páncélhoz több anyag és több munka kell. Ámde hogy álltok a sodronyingekkel?
*Amennyire Nitta tudja, azokkal kevesebb a baj, olyan is van, ami házilag is javítható, de az is igaz, hogy nem olyan erősek, mint egy komolyabb vértezet.*
- Igen, a Főtéren áll, amennyire tudom, de erről a rendházról még nem hallottam, és a rendről sem *ismeri be.* Milyen rend ez? *kérdezi rögtön kíváncsian, majd követi a szőke tekintetét, közben halkan hümmög.*
- Ó a nevem, ahogy az előbb mondtam, de ha Nittának szólítasz, az is elég. És jelenleg nem szolgálok senkit sem, most egymagam vagyok.
~Ismeretlen Földek.~
*Magában emészti a lány a nevet, az úti célt, egyelőre még nem kérdez rá komolyabban, de esélyes, hogy hamarosan megteszi majd.*
- És a te neved? Meg az övé? *int a másik óriás felé az állával.* Tényleg, ha ti valamely rendbe tartoztok, talán egy-két dolgot taníthattok még esetleg nekem is *veti fel az ötletet.*
//Csevej//
*Miközben fél szemmel még mindig Tyran és a rőt hajú óriás harci táncát figyeli, és kissé megnyugodva megállapítja, hogy valóban nem arra megy ki a dolog, hogy kiontsák egymás beleit azért figyelmez a másik óriásra is.
Sőt nagyon is figyel rá, és rendesen meg is lepi, hogy a fickónak bőven megvan a magához való esze.*
~Szégyelld magad, Nitta! Épp eleget vándoroltál, hogy tudd, nem kell felülni mindenféle szóbeszédnek, és nem szabad előítélettel nézni másokra. Ilyen alapon téged is bőven sokan ítélhetnének el.~
- Nem egészen a sivatagban. Wegtoren, maga a város, a sivatag határán fekszik, de tőle keletre a hegyekig termékenyek még a földek, és van egy folyó is. A családom birtoka a folyóhoz vitt le *meséli és némi szomorúság hallatszik ki a hangjából. Majd a fejét hátravetve az óriásra néz.* A nevem Tyhrnitta Wynn *még kezet is nyújt, ahogy annak idején tanulta.
Valahogy nem fél attól, hogy a szőke csak úgy szórakozásból összemorzsolná a csontjait, inkább arra számít, hogy csak összeérintik a kezeiket.*
- Valóban, a méret az problémás lehet, de gondolom azért bevállalnák, ha ki tudjátok fizetni, mert való igaz, nagyobb páncélhoz több anyag és több munka kell. Ámde hogy álltok a sodronyingekkel?
*Amennyire Nitta tudja, azokkal kevesebb a baj, olyan is van, ami házilag is javítható, de az is igaz, hogy nem olyan erősek, mint egy komolyabb vértezet.*
- Igen, a Főtéren áll, amennyire tudom, de erről a rendházról még nem hallottam, és a rendről sem *ismeri be.* Milyen rend ez? *kérdezi rögtön kíváncsian, majd követi a szőke tekintetét, közben halkan hümmög.*
- Ó a nevem, ahogy az előbb mondtam, de ha Nittának szólítasz, az is elég. És jelenleg nem szolgálok senkit sem, most egymagam vagyok.
~Ismeretlen Földek.~
*Magában emészti a lány a nevet, az úti célt, egyelőre még nem kérdez rá komolyabban, de esélyes, hogy hamarosan megteszi majd.*
- És a te neved? Meg az övé? *int a másik óriás felé az állával.* Tényleg, ha ti valamely rendbe tartoztok, talán egy-két dolgot taníthattok még esetleg nekem is *veti fel az ötletet.*
2333. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-23 12:51:01
Üzenet elküldve: 2015-06-23 12:51:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Régi csibészek//
//Múgen//
*Ahogy emlékezett rá... a lány szinte leállíthatatlannak tűnik, mint azok a gnóm mesterek által összeharácsolt örökmozgók... Múgen mindig is utálta azokat, nem úgy ezt a leányt. Hiába próbál hideg és rezzenéstelen maradni, önkéntelenül is halvány mosoly jelenik meg, igaz először csak a szája szegletében.*
- Ja. Én felgyújtottam volna egy szó nélkül, de azt mondták, az túl nagy felfordulás, meg igazából valami megfigyelésen voltunk... Én meg a fél szemem megfigyelésen...
*Fűzi hozzá savanykásan, de még mindig mosolyogva. Az almát elfogadja és a lehető leg-modortalanabbul (Axata akár úgy is gondolhatja, hogy a lehető leg-'Múgenesebben') pár nagyobb harapást követően behabzsolja az egészet, csupán a magház marad meg, bár az sem teljes egészében. Ilyen ő, Múgen, a veszett róka. Az utolsó falat azonban kis híján tévútra téved, a férfi nagyot krákog.*
- Mi? Hogy találtál _valakit_?
*Torkára tapasztja széles kezét, mint aki fél, hogy ott fog kiszaladni belőle valami.*
- Mármint _úgy_?
*Zavart érez, gyomrába jéghideg ököl csapott, úgy érzi.*
~Összeállt valami fickóval?~
*Megrázza picit fejét, mint aki el akar hessegetni egy kósza kellemetlen gondolatot.*
- Elvitte a fenyőfás? Ezt nem értem...
*Valóban: értetlenül pislog le Axatára. Csak a nagy feszültséget érzi, azt, hogy valamiért felidegesítette a hír, hogy a lány talált valakit magának. Az már nem jut el az agyáig, hogy ez miért is zavarja őt.*
- Cicák?
*Nem érti az összefüggést, neki már csak ilyen lassan forog az agya.*
- Hát... viszonyulok, azt hiszem. Vannak ők, meg vagyok én. Nincs velük bajom, néha jó társaság egy macska.
~Na ja, ahonnan én jövök, nem volt ritka, hogy a tányérra is felkerültek. Olyan a húsuk, mint a nyúlé...~
-De miért kérded?
//Múgen//
*Ahogy emlékezett rá... a lány szinte leállíthatatlannak tűnik, mint azok a gnóm mesterek által összeharácsolt örökmozgók... Múgen mindig is utálta azokat, nem úgy ezt a leányt. Hiába próbál hideg és rezzenéstelen maradni, önkéntelenül is halvány mosoly jelenik meg, igaz először csak a szája szegletében.*
- Ja. Én felgyújtottam volna egy szó nélkül, de azt mondták, az túl nagy felfordulás, meg igazából valami megfigyelésen voltunk... Én meg a fél szemem megfigyelésen...
*Fűzi hozzá savanykásan, de még mindig mosolyogva. Az almát elfogadja és a lehető leg-modortalanabbul (Axata akár úgy is gondolhatja, hogy a lehető leg-'Múgenesebben') pár nagyobb harapást követően behabzsolja az egészet, csupán a magház marad meg, bár az sem teljes egészében. Ilyen ő, Múgen, a veszett róka. Az utolsó falat azonban kis híján tévútra téved, a férfi nagyot krákog.*
- Mi? Hogy találtál _valakit_?
*Torkára tapasztja széles kezét, mint aki fél, hogy ott fog kiszaladni belőle valami.*
- Mármint _úgy_?
*Zavart érez, gyomrába jéghideg ököl csapott, úgy érzi.*
~Összeállt valami fickóval?~
*Megrázza picit fejét, mint aki el akar hessegetni egy kósza kellemetlen gondolatot.*
- Elvitte a fenyőfás? Ezt nem értem...
*Valóban: értetlenül pislog le Axatára. Csak a nagy feszültséget érzi, azt, hogy valamiért felidegesítette a hír, hogy a lány talált valakit magának. Az már nem jut el az agyáig, hogy ez miért is zavarja őt.*
- Cicák?
*Nem érti az összefüggést, neki már csak ilyen lassan forog az agya.*
- Hát... viszonyulok, azt hiszem. Vannak ők, meg vagyok én. Nincs velük bajom, néha jó társaság egy macska.
~Na ja, ahonnan én jövök, nem volt ritka, hogy a tányérra is felkerültek. Olyan a húsuk, mint a nyúlé...~
-De miért kérded?
2332. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-23 12:22:56
Üzenet elküldve: 2015-06-23 12:22:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Az alku... - Cellában, este majd reggel, majd újra este//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Senki nem tud semmit. Ez eléggé lelombozza ahhoz, hogy gondolataiba mélyedve bámulja a szemközti falat, és teljes mértékben ignorálja a szajha szavait, viszont felszólítás ide vagy oda, ő nem képes aludni. Idegesen zihálva néz ide-oda, néha hunyorog a mosdótáljában összegyűlt húgy erős kipárlásaitól, mely csípi ébenfekete szemeit, s mindeközben mélyen elgondolkozik. Ő lenne Belaldur nagyúr, ha visszamehetne Lihanechbe. Viszont ő nem fog visszamenni abba a koszfészekbe. Mindig is úgy tervezte, hogy amint nagyúr lesz, a szél városába helyezi székhelyét, és eme álom most szertefoszlott, mint a kámfor.
Farkasüvöltés idején, mikor új napot avat a sötét éjszaka, már nem bírja tovább, és a kemény padlóra feküdvén megpróbálkozik az alvással, megpróbálkozik álomba temetni mindazon tapasztalatokat, melyeket a mai nap során szerzett, és melyeket jobb lett volna, ha soha nem tapasztal meg. Szemhéjai egyre nehezebbek lesznek, mígnem a végén mintha egy-egy üllőt kötöttek volna rá, és lassan lecsukódnak.*
//Reggel//
*~Bassza meg... Ilyen hamar virradt?~ Nem álmodott semmit. Mintha éjjel az alvással egy halat akart volna vízbe fojtani. Egyszerűen nem igaz, nem képes elhinni, amit tegnap olvasott, amit tegnap hallott, és érzett. A szaganyag ugyanaz, a kihűlt húgy csípős szaga ott terjeng cellájában.
A reggeli azonban hamar eljön, és vele együtt a mosdótál cseréje. Görényfej szokásosan bepróbálkozik a szajhánál, Felthys most viszont az éjszakával ellentétben nem próbálkozik kérdésekkel, úgyis csak nevetést kap a pofájába. Helyette ahogy behozzák az ételt egy gyilkost pillantást vet az ételhordó görény felé, némasága pedig még ijesztőbbé teszi. Volt ideje gondolkodni az esti felriadások során, s ha jól gondolja, akkor az ő helyén most a víz városában nem más ül, mint utált unokatestvére. Egy évtizeddel idősebb az aranyhajúnál, és már akkor is áskálódott, sunnyogott és figyelemre méltó ügyességgel hazudott, mikor még alig lépett ki az ifjúkorból. Talán ő is tudta, ki az "aranyhajú gyilkos". Tudta, hogy az a gyilkos az örökös egyben, míg mások nem ismerték fel, és eme tudást felhasználva halottnak titulálta Dalmahyr Belaldur egyetlen igaz örökösét. És ez a tény dühíti.
Néhány óra múltán az ebéd is megjön, a szajha pedig elmegy, és ahogy futó pillantást vet a féllovagra, még oda is kacsint neki. Ő maga inkább elfordul a fenébe, magasról szarik holmi mocskos lotyóra.
Az ebéd után, vacsoratájt őrök jelennek meg előtte, és kivezetik a cellából. Két nap múltán először lát igazi napfényt, ez nem tűnik olyan soknak, azonban az. A barakk előtt, ahol a fiú van, elhagyják, és szélnek menesztik. Az a srác átadja neki a kardját, majd ő tényleg elmegy. Egyetlen célja most a Pegazus Fogadó, hogy halálra igya magát a pénzén.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Senki nem tud semmit. Ez eléggé lelombozza ahhoz, hogy gondolataiba mélyedve bámulja a szemközti falat, és teljes mértékben ignorálja a szajha szavait, viszont felszólítás ide vagy oda, ő nem képes aludni. Idegesen zihálva néz ide-oda, néha hunyorog a mosdótáljában összegyűlt húgy erős kipárlásaitól, mely csípi ébenfekete szemeit, s mindeközben mélyen elgondolkozik. Ő lenne Belaldur nagyúr, ha visszamehetne Lihanechbe. Viszont ő nem fog visszamenni abba a koszfészekbe. Mindig is úgy tervezte, hogy amint nagyúr lesz, a szél városába helyezi székhelyét, és eme álom most szertefoszlott, mint a kámfor.
Farkasüvöltés idején, mikor új napot avat a sötét éjszaka, már nem bírja tovább, és a kemény padlóra feküdvén megpróbálkozik az alvással, megpróbálkozik álomba temetni mindazon tapasztalatokat, melyeket a mai nap során szerzett, és melyeket jobb lett volna, ha soha nem tapasztal meg. Szemhéjai egyre nehezebbek lesznek, mígnem a végén mintha egy-egy üllőt kötöttek volna rá, és lassan lecsukódnak.*
//Reggel//
*~Bassza meg... Ilyen hamar virradt?~ Nem álmodott semmit. Mintha éjjel az alvással egy halat akart volna vízbe fojtani. Egyszerűen nem igaz, nem képes elhinni, amit tegnap olvasott, amit tegnap hallott, és érzett. A szaganyag ugyanaz, a kihűlt húgy csípős szaga ott terjeng cellájában.
A reggeli azonban hamar eljön, és vele együtt a mosdótál cseréje. Görényfej szokásosan bepróbálkozik a szajhánál, Felthys most viszont az éjszakával ellentétben nem próbálkozik kérdésekkel, úgyis csak nevetést kap a pofájába. Helyette ahogy behozzák az ételt egy gyilkost pillantást vet az ételhordó görény felé, némasága pedig még ijesztőbbé teszi. Volt ideje gondolkodni az esti felriadások során, s ha jól gondolja, akkor az ő helyén most a víz városában nem más ül, mint utált unokatestvére. Egy évtizeddel idősebb az aranyhajúnál, és már akkor is áskálódott, sunnyogott és figyelemre méltó ügyességgel hazudott, mikor még alig lépett ki az ifjúkorból. Talán ő is tudta, ki az "aranyhajú gyilkos". Tudta, hogy az a gyilkos az örökös egyben, míg mások nem ismerték fel, és eme tudást felhasználva halottnak titulálta Dalmahyr Belaldur egyetlen igaz örökösét. És ez a tény dühíti.
Néhány óra múltán az ebéd is megjön, a szajha pedig elmegy, és ahogy futó pillantást vet a féllovagra, még oda is kacsint neki. Ő maga inkább elfordul a fenébe, magasról szarik holmi mocskos lotyóra.
Az ebéd után, vacsoratájt őrök jelennek meg előtte, és kivezetik a cellából. Két nap múltán először lát igazi napfényt, ez nem tűnik olyan soknak, azonban az. A barakk előtt, ahol a fiú van, elhagyják, és szélnek menesztik. Az a srác átadja neki a kardját, majd ő tényleg elmegy. Egyetlen célja most a Pegazus Fogadó, hogy halálra igya magát a pénzén.*
2331. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 22:10:49
Üzenet elküldve: 2015-06-22 22:10:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Óriások, Tyhrnitta, Tyran//
*A kölyök meglepően jól forgatja a kardot a másik kezével is, ezt Turwalnak el kell ismernie. És gyors is. Félrekapja a suhanó fapallos elől a saját fegyverét, és ráüt vele, eltérítve azt a föld felé. Ha az óriás teljes erőből sújtott volna, és nem tervezte volna eleve hirtelen megállítani a fegyver lendületét, az valószínűleg szép darabon végigszántotta volna a homokos talajt, talán még meg is szorult volna egy ponton. Turwal így még sikeresen megfogja a pengét, mielőtt az a földhöz érne, arra azonban biztos nem lesz már ideje, hogy visszarántsa azt védekezésre, mire az ifjú a szabadon hagyott hónalja felé vágna. Most nincs mit tenni, be kell vetnie jobb kezét: az az előző beállásához hasonlóan mellkasa magasságában volt behajlítva, mintha pajzsot tartana ~Kellett volna egy pajzs is, Krolm szerelmére!~ ezzel most ösztönösen igyekszik félresöpörni a felcsapó pengét, minthogy kilépni a támadás útjából már szintén nem lesz ideje. Nem a legfinomabb megoldás, de szükség törvényt bont. Bár normális páncélkesztyűvel még elmenne.
Turwal igyekszik egyetlen határozott ütéssel visszaküldeni a másik pengéjét a föld irányába, lehetőleg a kardlapot célozva meg. Majd ezen mozdulat folytatásaként hosszan előrelép hátsó jobb lábával, és jobb vállával megpróbálja hátralökni az ifjút, hogy távolságot nyerjen; ügyelve, hogy ezúttal ne lőjön túl a célon, és ne veszélyeztesse vívópartnere testi épségét a kelleténél jobban. Ha nem sikerül elütnie a pengét, akkor legalább megpróbálja felfogni kezével, majd egy elismerő félvigyorral elismeri a találatot. *
*A kölyök meglepően jól forgatja a kardot a másik kezével is, ezt Turwalnak el kell ismernie. És gyors is. Félrekapja a suhanó fapallos elől a saját fegyverét, és ráüt vele, eltérítve azt a föld felé. Ha az óriás teljes erőből sújtott volna, és nem tervezte volna eleve hirtelen megállítani a fegyver lendületét, az valószínűleg szép darabon végigszántotta volna a homokos talajt, talán még meg is szorult volna egy ponton. Turwal így még sikeresen megfogja a pengét, mielőtt az a földhöz érne, arra azonban biztos nem lesz már ideje, hogy visszarántsa azt védekezésre, mire az ifjú a szabadon hagyott hónalja felé vágna. Most nincs mit tenni, be kell vetnie jobb kezét: az az előző beállásához hasonlóan mellkasa magasságában volt behajlítva, mintha pajzsot tartana ~Kellett volna egy pajzs is, Krolm szerelmére!~ ezzel most ösztönösen igyekszik félresöpörni a felcsapó pengét, minthogy kilépni a támadás útjából már szintén nem lesz ideje. Nem a legfinomabb megoldás, de szükség törvényt bont. Bár normális páncélkesztyűvel még elmenne.
Turwal igyekszik egyetlen határozott ütéssel visszaküldeni a másik pengéjét a föld irányába, lehetőleg a kardlapot célozva meg. Majd ezen mozdulat folytatásaként hosszan előrelép hátsó jobb lábával, és jobb vállával megpróbálja hátralökni az ifjút, hogy távolságot nyerjen; ügyelve, hogy ezúttal ne lőjön túl a célon, és ne veszélyeztesse vívópartnere testi épségét a kelleténél jobban. Ha nem sikerül elütnie a pengét, akkor legalább megpróbálja felfogni kezével, majd egy elismerő félvigyorral elismeri a találatot. *
2330. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 21:49:39
Üzenet elküldve: 2015-06-22 21:49:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Csevej //
*A Világ hegység túl oldaláról származik a nőstény, ezek szerint nem helyi darab.*
-Sivatagban, nehéz vérttel... hmm.*Függőben hagyja a gondolat menetet, bár van egy olyan érzése hogy ez a páncélzat egy kicsit nehéz a lánynak, talán nem is kicsit. Mindazonáltal, nem tiszte tanácsokat osztogatni.*
-Az anyag a problémás, túl sok acél kell.*Vallja be töredelmesen.* Nem minden kovács vállal el ilyen megbízást, vagy csak nagyon jelentős ár növekedéssel.*Elhúzza a száját, ez egy gyenge pontjuk, ő is tudja nagyon jól.*
-A pegazus, a főtéren? Láttuk idefelé jövet, drága hely lehet. Inkább a rendházunkban szállunk meg, ha megtaláljuk. Krolm rendjébe tartozunk.*Mondja, majd öccse felé pillant aki szokás szerint elfeledkezik a pajzs használatról.*
~ Wulffgar mester most jól nyakon vágna, az hét szentség. ~
-Nem maradunk itt, keletnek tartunk. Az ismeretlen földekre.*Tekintete elszakad a küzdelemtől, s megint a nőstény szemeire fókuszál.* Mi a neved? Kit szolgálsz?
*A Világ hegység túl oldaláról származik a nőstény, ezek szerint nem helyi darab.*
-Sivatagban, nehéz vérttel... hmm.*Függőben hagyja a gondolat menetet, bár van egy olyan érzése hogy ez a páncélzat egy kicsit nehéz a lánynak, talán nem is kicsit. Mindazonáltal, nem tiszte tanácsokat osztogatni.*
-Az anyag a problémás, túl sok acél kell.*Vallja be töredelmesen.* Nem minden kovács vállal el ilyen megbízást, vagy csak nagyon jelentős ár növekedéssel.*Elhúzza a száját, ez egy gyenge pontjuk, ő is tudja nagyon jól.*
-A pegazus, a főtéren? Láttuk idefelé jövet, drága hely lehet. Inkább a rendházunkban szállunk meg, ha megtaláljuk. Krolm rendjébe tartozunk.*Mondja, majd öccse felé pillant aki szokás szerint elfeledkezik a pajzs használatról.*
~ Wulffgar mester most jól nyakon vágna, az hét szentség. ~
-Nem maradunk itt, keletnek tartunk. Az ismeretlen földekre.*Tekintete elszakad a küzdelemtől, s megint a nőstény szemeire fókuszál.* Mi a neved? Kit szolgálsz?
2329. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 21:32:09
Üzenet elküldve: 2015-06-22 21:32:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Régi csibészek//
//Múgen//
*Viselkedéséről felszabadul valamilyen régóta rátelepedett feszültség, amelyet az életben maradásért folytatott szüntelen küzdelem árnyékának is lehetne nevezni. Múgen, szilárdságával, egyszerű megállapításaival és puszta jelenlétével együtt is biztonságfélét és megnyugvást jelentett a lány számára, ha csak rövid időre is akkor régen, de erre csak a hiányában jött rá, és most, újbóli találkozásukkor kezd megtanulni értékelni. Egy utcagyerek életében ismeretlen fogalom a szülő, ő meg már jócskán felnőtt, de alighanem, ilyen közegben kellett volna eltöltenie első éveit. Összeráncolt szemöldökkel hallgatja Múgen meséjét a fehér csuhásokkal való kaland kimeneteléről és tehetetlen dühében végül toporzékolni kezd.*
- Ó, ha vártam volna néhány órát, nem kellett volna az erdőben kavarognom. Meg aztán te sem gondoltál volna halottnak. Mi az, hogy nem akarták, hogy felgyújtsd a dokkokat? Amúgy fel akartad volna?
*Megszokott szószátyársága szintén visszatér egyik pillanatról a másikra, és észre sem veszi, hogy szertelenül csacsog összevissza.*
- Madáremberekkel még nem találkoztam a városban, de sok fura alak mászkál errefelé. Vannak varázslófélék, akik földre, meg levegőre esküsznek, hát azok sem sokkal különbek.
*Hirtelen belekotor a tarisznyájába és hosszas keresgélés után előkotor belőle két zamatos almát. Az egyiket Múgen felé nyújtja és közben elmosolyodik régi becenevének hallatán.*
- Hát... én azért jöttem be, mármint ide, Artheniorba, hogy ne legyek már olyan egyedül. Tudod, odakint találtam magamnak valakit, és jó is volt, de aztán a fenyőfás elvitte, aztán nem volt maradásom...
*Zagyva szavainak végén nagyot sóhajt, szemeibe könnyek gyűlnek, ahogy sivár napjainak kis kísérőjére visszagondol. Aztán tekintetébe kis fény költözik, ahogy reménykedve felpillant a férfi arcára.*
- Mondd, Múgen, hogy viszonyulsz a cicákhoz?
//Múgen//
*Viselkedéséről felszabadul valamilyen régóta rátelepedett feszültség, amelyet az életben maradásért folytatott szüntelen küzdelem árnyékának is lehetne nevezni. Múgen, szilárdságával, egyszerű megállapításaival és puszta jelenlétével együtt is biztonságfélét és megnyugvást jelentett a lány számára, ha csak rövid időre is akkor régen, de erre csak a hiányában jött rá, és most, újbóli találkozásukkor kezd megtanulni értékelni. Egy utcagyerek életében ismeretlen fogalom a szülő, ő meg már jócskán felnőtt, de alighanem, ilyen közegben kellett volna eltöltenie első éveit. Összeráncolt szemöldökkel hallgatja Múgen meséjét a fehér csuhásokkal való kaland kimeneteléről és tehetetlen dühében végül toporzékolni kezd.*
- Ó, ha vártam volna néhány órát, nem kellett volna az erdőben kavarognom. Meg aztán te sem gondoltál volna halottnak. Mi az, hogy nem akarták, hogy felgyújtsd a dokkokat? Amúgy fel akartad volna?
*Megszokott szószátyársága szintén visszatér egyik pillanatról a másikra, és észre sem veszi, hogy szertelenül csacsog összevissza.*
- Madáremberekkel még nem találkoztam a városban, de sok fura alak mászkál errefelé. Vannak varázslófélék, akik földre, meg levegőre esküsznek, hát azok sem sokkal különbek.
*Hirtelen belekotor a tarisznyájába és hosszas keresgélés után előkotor belőle két zamatos almát. Az egyiket Múgen felé nyújtja és közben elmosolyodik régi becenevének hallatán.*
- Hát... én azért jöttem be, mármint ide, Artheniorba, hogy ne legyek már olyan egyedül. Tudod, odakint találtam magamnak valakit, és jó is volt, de aztán a fenyőfás elvitte, aztán nem volt maradásom...
*Zagyva szavainak végén nagyot sóhajt, szemeibe könnyek gyűlnek, ahogy sivár napjainak kis kísérőjére visszagondol. Aztán tekintetébe kis fény költözik, ahogy reménykedve felpillant a férfi arcára.*
- Mondd, Múgen, hogy viszonyulsz a cicákhoz?
2328. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:52:32
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:52:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Az alku... - Cellában//
//A hozzászólás 16+ jeleteket tartalmaz//
* A fickót nem igazán érdekli a káromkodás, épp el bukta a szajhával töltött pásztor órát. Komótosan mérgelődve cammog fel az emeletre. Hamar leszáll az este, az utcán is kevesebben járnak. Mikor a nőt szólítja amaz eleinte nem válaszol majd egy idő után megunja s felhorkan rá. *
- Mit akarsz?! Aludnék.
* Aztán mikor hallja a további mondókát akkor szem forgatva veti vissza fejét az ágyba. *
- Hát vele még nem dugtam az biztos...
* Böffent vissza ennyit ha már így megszólták. Többet nem szól a fickóhoz ha már ilyen bunkó volt. Bár valóban nem tudja ki az illető, ugyan honnan tudná egy délvidéki szajha az ilyen neveket.
A másik ő alak akire Felthys gondol az ő maga. Legalább jó étvágyat az őr neki kívánt. No persze nem látni át más cellákba így meg lehet tényleg van még valaki előrébb is. De ha van is, válasz nem jön. Egy kis idő múlva horkan fel a nő ismét. *
- Fogd már be a szád és aludj!
* Kiabál át majd ha végre csend van akkor igyekszik aludni, reggel úgy is kiengedik csak addig bírja ki. Ha Felthys másként nem cselekszik akkor bizony letelik az a bizonyos két nap. Az őrök nem törődnek vele, minek törődnének újra egy futóbolonddal aki már egyszer a bolondját járatta velük. Természetesen a két nap után szabadul, kikísérik és mehet isten hírével. *
//A hozzászólás 16+ jeleteket tartalmaz//
* A fickót nem igazán érdekli a káromkodás, épp el bukta a szajhával töltött pásztor órát. Komótosan mérgelődve cammog fel az emeletre. Hamar leszáll az este, az utcán is kevesebben járnak. Mikor a nőt szólítja amaz eleinte nem válaszol majd egy idő után megunja s felhorkan rá. *
- Mit akarsz?! Aludnék.
* Aztán mikor hallja a további mondókát akkor szem forgatva veti vissza fejét az ágyba. *
- Hát vele még nem dugtam az biztos...
* Böffent vissza ennyit ha már így megszólták. Többet nem szól a fickóhoz ha már ilyen bunkó volt. Bár valóban nem tudja ki az illető, ugyan honnan tudná egy délvidéki szajha az ilyen neveket.
A másik ő alak akire Felthys gondol az ő maga. Legalább jó étvágyat az őr neki kívánt. No persze nem látni át más cellákba így meg lehet tényleg van még valaki előrébb is. De ha van is, válasz nem jön. Egy kis idő múlva horkan fel a nő ismét. *
- Fogd már be a szád és aludj!
* Kiabál át majd ha végre csend van akkor igyekszik aludni, reggel úgy is kiengedik csak addig bírja ki. Ha Felthys másként nem cselekszik akkor bizony letelik az a bizonyos két nap. Az őrök nem törődnek vele, minek törődnének újra egy futóbolonddal aki már egyszer a bolondját járatta velük. Természetesen a két nap után szabadul, kikísérik és mehet isten hírével. *
2327. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:41:14
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:41:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Az alku... - Cellában//
//A hozzászólás 16+ jeleteket tartalmaz//
*Szidja az isteneket, hogy nem állítanak elé senkit, szidja az őröket, mert nem küldenek új mosdótálat, szidja a balsorsát, hogy pont most kellett tömlöcbe mennie, és szidja az apját, mert pont a legrosszabb időben dobta fel a talpát. Azonban nem sokára jön egy őr, és visszaszív minden szitkot át átkot, amit mindenre és mindenkire szórt. Unottan végighallhatja az etetés és a szajházás kálváriáját, majd a megfelelő időben szól. Azonban a görényfejű le se szarja.*
- Akkor baszd meg, te rohadt kurvapecér! *kiáltja, majd egy dühödt morgás kíséretében a falba öklöz, amitől rendesen felhorzsolja jobb öklét. Csípi, de nem érdekli. Inkább fejét fogva lehemperedik a földre, és visszaszívja a szitkok és átkok visszaszívását és újra elmondja mindazt, ami azok közben elhagyta a száját.
Aludna, viszont nem tud, és nem is akar. Inkább a Görényfejű -mert így nevezte el- távozása után vár egy-két órát, majd mikor megbizonyosodik róla, hogy nem jön vissza, úgy az éjjel eleje tájában megszólítja a szajhát.*
- Pszt! Hé, te! *ezt addig ismétli, míg a nő fel nem figyel rá* - Ha az a rohadék igazat mondott, te egy szajha vagy, ugye? Sok emberrel dugsz. Mondd, nem hallottál valami olyasfélét, hogy Dalmahyr Belaldur meghalt? Meg hogy ki örökölte a helyét?
*Ha ez nem jön be, és nemleges választ kap, akkor a másik rabhoz fordul, akinek a Görényfejű jó étvágyat kívánt, és ugyanazzal a megszólítással, mint ami a szajhánál használt, tőle is kérdez.*
- Te nem tudsz valamit Dalmahyr Beladurról és az örököséről? Ki örökölte a helyét?
*Reméli, hogy valaki itt tájékozottabb, nem pedig valami szegénynegyed-szökevény, akik még két betűtől is sokkot kapnak, nem hogy nemesi házak felsorolásától.
Ha választ kapott kérdéseire, akár jót, akár nem, egy köszönetet mond, majd hátát újra a falnak veti, és megpróbál aludni. És az első éjszaka talán le lesz tudva. Viszont ha valami információt kap az öröklés ügyében, nagy eséllyel nem fog aludni, hiszen rendesen fel lesz dúlva, szinte biztos, hogy nem ő az örökös, hisz akkor már páholyban vinnék a szülővárosáig, nem pedig egy rohadt cellában nyomorogna.*
//A hozzászólás 16+ jeleteket tartalmaz//
*Szidja az isteneket, hogy nem állítanak elé senkit, szidja az őröket, mert nem küldenek új mosdótálat, szidja a balsorsát, hogy pont most kellett tömlöcbe mennie, és szidja az apját, mert pont a legrosszabb időben dobta fel a talpát. Azonban nem sokára jön egy őr, és visszaszív minden szitkot át átkot, amit mindenre és mindenkire szórt. Unottan végighallhatja az etetés és a szajházás kálváriáját, majd a megfelelő időben szól. Azonban a görényfejű le se szarja.*
- Akkor baszd meg, te rohadt kurvapecér! *kiáltja, majd egy dühödt morgás kíséretében a falba öklöz, amitől rendesen felhorzsolja jobb öklét. Csípi, de nem érdekli. Inkább fejét fogva lehemperedik a földre, és visszaszívja a szitkok és átkok visszaszívását és újra elmondja mindazt, ami azok közben elhagyta a száját.
Aludna, viszont nem tud, és nem is akar. Inkább a Görényfejű -mert így nevezte el- távozása után vár egy-két órát, majd mikor megbizonyosodik róla, hogy nem jön vissza, úgy az éjjel eleje tájában megszólítja a szajhát.*
- Pszt! Hé, te! *ezt addig ismétli, míg a nő fel nem figyel rá* - Ha az a rohadék igazat mondott, te egy szajha vagy, ugye? Sok emberrel dugsz. Mondd, nem hallottál valami olyasfélét, hogy Dalmahyr Belaldur meghalt? Meg hogy ki örökölte a helyét?
*Ha ez nem jön be, és nemleges választ kap, akkor a másik rabhoz fordul, akinek a Görényfejű jó étvágyat kívánt, és ugyanazzal a megszólítással, mint ami a szajhánál használt, tőle is kérdez.*
- Te nem tudsz valamit Dalmahyr Beladurról és az örököséről? Ki örökölte a helyét?
*Reméli, hogy valaki itt tájékozottabb, nem pedig valami szegénynegyed-szökevény, akik még két betűtől is sokkot kapnak, nem hogy nemesi házak felsorolásától.
Ha választ kapott kérdéseire, akár jót, akár nem, egy köszönetet mond, majd hátát újra a falnak veti, és megpróbál aludni. És az első éjszaka talán le lesz tudva. Viszont ha valami információt kap az öröklés ügyében, nagy eséllyel nem fog aludni, hiszen rendesen fel lesz dúlva, szinte biztos, hogy nem ő az örökös, hisz akkor már páholyban vinnék a szülővárosáig, nem pedig egy rohadt cellában nyomorogna.*
2326. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:32:18
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:32:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tyhrnitta, Kőszirtek//
* Tyran megjegyzi, amiket az óriás mond neki, s természetesen elfogadja a felajánlott markolatot, s felveszi a tervezett védekező állást.
Ahogy a rőt óriás közeledik felé, eléggé furcsának, nem óriáshoz valónak találja a stílust. ~ Sokkal inkább lerohanásra számítok egy óriás felől. ~ Majd ezt a gondolatát szem előtt tartva figyeli hatalmas ellenfele mozdulatait.
Midőn az óriás apró léptekkel közeledik felé, Tyran úgy araszol hátra, hogy a távolságot fenntarthassa. Villan a férfi szeme, majd az óriás kardjának ívét követve, a megfelelő pillanatban felemeli sajátját, és egy leterelő mozdulattal csapna rá, hogy az a föld felé íveljen tova, biztonságos távolságban mind testétől, mind fegyverétől.
Ha elvéti a csapást, akkor az ő kardjának hegye csapódik ártalmatlanul a földnek, ezzel veszélyes helyzetet teremtve a óriásnak.
A terelés sikerétől függetlenül próbál meg a lehető leggyorsabban ellentámadni, s a kardot alacsonyan, teste előtt tartva, a titáni férfit balról kerülve a kardforgató karjának hónalját célozza meg, amit egy egyszerű mozdulattal, felrántva akar megsebezni. *
* Tyran megjegyzi, amiket az óriás mond neki, s természetesen elfogadja a felajánlott markolatot, s felveszi a tervezett védekező állást.
Ahogy a rőt óriás közeledik felé, eléggé furcsának, nem óriáshoz valónak találja a stílust. ~ Sokkal inkább lerohanásra számítok egy óriás felől. ~ Majd ezt a gondolatát szem előtt tartva figyeli hatalmas ellenfele mozdulatait.
Midőn az óriás apró léptekkel közeledik felé, Tyran úgy araszol hátra, hogy a távolságot fenntarthassa. Villan a férfi szeme, majd az óriás kardjának ívét követve, a megfelelő pillanatban felemeli sajátját, és egy leterelő mozdulattal csapna rá, hogy az a föld felé íveljen tova, biztonságos távolságban mind testétől, mind fegyverétől.
Ha elvéti a csapást, akkor az ő kardjának hegye csapódik ártalmatlanul a földnek, ezzel veszélyes helyzetet teremtve a óriásnak.
A terelés sikerétől függetlenül próbál meg a lehető leggyorsabban ellentámadni, s a kardot alacsonyan, teste előtt tartva, a titáni férfit balról kerülve a kardforgató karjának hónalját célozza meg, amit egy egyszerű mozdulattal, felrántva akar megsebezni. *
2325. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:15:14
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:15:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Az alku... - Cellában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Az idő telik múlik, de bizony errefelé nem jár senki. Csupán néhány arrébb egy másik cellából hallani valami motoszkálást. De nem látni kiféle lehet a sorstársa. Csendben el van magában amaz is. Bölcsen várja míg letelik az ideje mit rá szabtak.
Már esteledik mikor léptek zaja töri meg az amúgy nyugodt légkört. Egy őr az, egy vastálat hoz benne valami húsféle mellé egy szelet kenyér és egy kupa víz. Ahogy a cella elé lép leteszi azt a megfelelő helyre, hogy a rab elérhesse és bevehesse magához. *
- Jó étvágyat!
* Toldj hozzá kelletlen hangon aztán lép is tovább, hogy a hátsó cellához is eljusson. *
- Nesz Te szajha, Reggel elmehetsz. De addig mit szólnál egy kis szórakozáshoz?
* Kaján hangja sokat mond de hamar jön a válasz. *
- Hágjál kecskét Te görény.
* Mi tagadás az őr feje hasonlít egy görény arcszerkezetéhez de vélhetően a nő (merthogy női hang érkezett) valami egész más jellegzetességére gondolt a barátunknak. *
- Lotyó!
* Veti még oda aztán vonul is kifelé mikor Felthys leszólítja, legyint majd megy is tovább. *
- Igen, ezt már hallottuk...
* Nem törődve a másikkal vonul tovább még menet közben hátraveti a férfinak *
- Két nap múlva azt csinálsz amit akarsz, de addig csak hűsölj.
* Legyintget aztán mérgelődve megy is tovább. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Az idő telik múlik, de bizony errefelé nem jár senki. Csupán néhány arrébb egy másik cellából hallani valami motoszkálást. De nem látni kiféle lehet a sorstársa. Csendben el van magában amaz is. Bölcsen várja míg letelik az ideje mit rá szabtak.
Már esteledik mikor léptek zaja töri meg az amúgy nyugodt légkört. Egy őr az, egy vastálat hoz benne valami húsféle mellé egy szelet kenyér és egy kupa víz. Ahogy a cella elé lép leteszi azt a megfelelő helyre, hogy a rab elérhesse és bevehesse magához. *
- Jó étvágyat!
* Toldj hozzá kelletlen hangon aztán lép is tovább, hogy a hátsó cellához is eljusson. *
- Nesz Te szajha, Reggel elmehetsz. De addig mit szólnál egy kis szórakozáshoz?
* Kaján hangja sokat mond de hamar jön a válasz. *
- Hágjál kecskét Te görény.
* Mi tagadás az őr feje hasonlít egy görény arcszerkezetéhez de vélhetően a nő (merthogy női hang érkezett) valami egész más jellegzetességére gondolt a barátunknak. *
- Lotyó!
* Veti még oda aztán vonul is kifelé mikor Felthys leszólítja, legyint majd megy is tovább. *
- Igen, ezt már hallottuk...
* Nem törődve a másikkal vonul tovább még menet közben hátraveti a férfinak *
- Két nap múlva azt csinálsz amit akarsz, de addig csak hűsölj.
* Legyintget aztán mérgelődve megy is tovább. *
2324. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:01:07
Üzenet elküldve: 2015-06-22 20:01:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Az alku... - Cellában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az alku... Az alku az alku, és ha az alku betartásáról van szó, akkor az alku beteljesedik, és az alkunak beteljesedése után vége. Így hát néma marad, mikor a kapitány hozzá beszél, és akkor is, mikor a levelet adja át, csupán fejével biccent, jelezve, köszöni szépen.
Akkor is néma marad, mikor a cellákhoz viszik, és akkor is néma marad, mikor a zár kattan. Akkor viszont nem marad néma, mikor kisvártatva két katona lép elő, és heccelni kezdik. Odaáll a rácshoz, két kezét kidugva lógatja, miközben fejét a kés vascső közé temeti, és így kinézve, kimért, nyugodt hangszínnel kezd diskurzusba a két inzultálóval.*
- Nyisd ki az ajtót, engedj ki, adj egy kardot, és te is ránts egyet, és majd megmutatom, hogy nemesi módon tudok küzdeni. *mondja miközben kezeit kérdően lengeti a rácson túl.* - Bármikor levágok két szegénynegyedből kiemelkedett harcoskezdeményt, még egy harmadikat is bevállalok. Kész orgia. Na, mit szólsz barátom?
*Majd amikor elmennek, még hasonlóan nyugodt hanggal egy "kapjátok be!"-t ereszt el, majd a cellája mélye felé fordul, hogy hátát a falnak vetve leüljön, és hallgassa az utca zaját. A levelet egyelőre nem akarja kinyitni, valahogy sejti, hogy valami rossz hír van benne. Inkább szemeit dörzsölgetve bámul maga elé, majd feltápászkodik, és az éjjeliedényébe hugyozik, s ezután fel-alá járkálva próbálja elűzni unalmát. Azonban ez az ominózus unalom, ez az, ami miatt nem hagyja nyugton azt a rohadt levelet. Komótosan feltöri a viaszt, majd kihajtogatja a levelet, és olvasni kezdi.
Amit benne talál, attól a vér kifut az arcából. Ott ül tejfehéren, kikerekedett szemekkel, a levelet bámulva, a nevet, a halálhírt, és azt, hogy többet nem tudnak. Az apja halott. Öreg volt ugyan, de ugyanoly' erős, mint rég, mégis hogy távozhatott ilyen hamar? Könnyek szöknek az aranyhajú szemébe, de nem engedi, hogy azok ki is folyjanak onnan. Addig meresztgeti ide-oda a lélektükreit, mígnem a könnyek visszafolynak az eredeti helyükre, az apja szellem most röhögne rajta, ha látná ezt a bénázás a bőgés visszatartásával.
Ha van ott valami cellaőr, akkor neki szól, ha viszont nincs itt olyasmi, akkor kivárja, hogy valami katona vagy rangosabb harcos jöjjön felé, akármilyen okból, ő akkor is megszólítja.*
- Szeretném látni a kapitányt. Fontos ügy, ne tűr halasztást, és hallani fog arról, ha elmulasztod.
*Mondja komoly, rideg hanggal. Most nincs humora itt bénázni valakivel, ha kell, a rácson keresztül fojtja meg. Viszont ép észnél marad, szóval inkább ha hitetlenkedik az a valaki, odanyújtja felé a levelet, ha amaz meg nem tud olvasni, akkor legalább a pecsétviasz miatt a kapitányért küldet, hisz azok mindig fontos dolgokat takarnak.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az alku... Az alku az alku, és ha az alku betartásáról van szó, akkor az alku beteljesedik, és az alkunak beteljesedése után vége. Így hát néma marad, mikor a kapitány hozzá beszél, és akkor is, mikor a levelet adja át, csupán fejével biccent, jelezve, köszöni szépen.
Akkor is néma marad, mikor a cellákhoz viszik, és akkor is néma marad, mikor a zár kattan. Akkor viszont nem marad néma, mikor kisvártatva két katona lép elő, és heccelni kezdik. Odaáll a rácshoz, két kezét kidugva lógatja, miközben fejét a kés vascső közé temeti, és így kinézve, kimért, nyugodt hangszínnel kezd diskurzusba a két inzultálóval.*
- Nyisd ki az ajtót, engedj ki, adj egy kardot, és te is ránts egyet, és majd megmutatom, hogy nemesi módon tudok küzdeni. *mondja miközben kezeit kérdően lengeti a rácson túl.* - Bármikor levágok két szegénynegyedből kiemelkedett harcoskezdeményt, még egy harmadikat is bevállalok. Kész orgia. Na, mit szólsz barátom?
*Majd amikor elmennek, még hasonlóan nyugodt hanggal egy "kapjátok be!"-t ereszt el, majd a cellája mélye felé fordul, hogy hátát a falnak vetve leüljön, és hallgassa az utca zaját. A levelet egyelőre nem akarja kinyitni, valahogy sejti, hogy valami rossz hír van benne. Inkább szemeit dörzsölgetve bámul maga elé, majd feltápászkodik, és az éjjeliedényébe hugyozik, s ezután fel-alá járkálva próbálja elűzni unalmát. Azonban ez az ominózus unalom, ez az, ami miatt nem hagyja nyugton azt a rohadt levelet. Komótosan feltöri a viaszt, majd kihajtogatja a levelet, és olvasni kezdi.
Amit benne talál, attól a vér kifut az arcából. Ott ül tejfehéren, kikerekedett szemekkel, a levelet bámulva, a nevet, a halálhírt, és azt, hogy többet nem tudnak. Az apja halott. Öreg volt ugyan, de ugyanoly' erős, mint rég, mégis hogy távozhatott ilyen hamar? Könnyek szöknek az aranyhajú szemébe, de nem engedi, hogy azok ki is folyjanak onnan. Addig meresztgeti ide-oda a lélektükreit, mígnem a könnyek visszafolynak az eredeti helyükre, az apja szellem most röhögne rajta, ha látná ezt a bénázás a bőgés visszatartásával.
Ha van ott valami cellaőr, akkor neki szól, ha viszont nincs itt olyasmi, akkor kivárja, hogy valami katona vagy rangosabb harcos jöjjön felé, akármilyen okból, ő akkor is megszólítja.*
- Szeretném látni a kapitányt. Fontos ügy, ne tűr halasztást, és hallani fog arról, ha elmulasztod.
*Mondja komoly, rideg hanggal. Most nincs humora itt bénázni valakivel, ha kell, a rácson keresztül fojtja meg. Viszont ép észnél marad, szóval inkább ha hitetlenkedik az a valaki, odanyújtja felé a levelet, ha amaz meg nem tud olvasni, akkor legalább a pecsétviasz miatt a kapitányért küldet, hisz azok mindig fontos dolgokat takarnak.*
2323. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 19:47:24
Üzenet elküldve: 2015-06-22 19:47:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Óriások, Tyhrnitta, Tyran//
*Ahogy az ifjú harcos alakja üvöltve távolodni kezd tőle, hirtelen észbe kap ~ Ebből hogy' nem lesz komoly sérülés?! ~ majd félig megdöbben, félig megkönnyebbül, mikor az ifjú rekedtes-fájó hangon nevetni kezd. ~Csak keményebb fából faragták! ~ Leengedi kezeit, majd játékos mosollyal megcsóválja fejét. *
- Hát annyit mondhatok, hogy meglepett a 'technika', nagyember! Talán ha rendes fegyver lett volna... - a rőt óriás befejezetlenül hagyja a mondatot, miközben elindul, hogy fölvegye a földre esett gyakorlóeszközt, majd megfordul, és a 'pengénél' fogva a közeledő ifjú felé nyújtja azt
- Bár képzetlenebb óriásnál inkább a láb megcélzását javasolnám, arra talán kevésbé figyel - a 'képzetlenebb' szót kicsit megnyomja, és amint az ifjú visszaveszi fegyverét, ismét fölveszi a mély küzdőállást, a baljában tartott 'penge' derékmélysőgből mutat ellenfele torkának. Jól látszik, hogy oszlopszerű lábai hozzászoktak az ilyen mély álláshoz hosszabb távon is. - Persze ez rám nem vonatkozik - mondja, arcára visszatér a farkasvigyor, bár látja, hogy az ifjú már nem fél az összecsapástól.
*Az ifjú utolsó kijelentésére enyhén elmosolyodik, és megereszt egy egyszerű, úri biccentést: mint egyik nagyúr a másiknak. Pont ahogy a nagykönyvben meg van írva, bár az oldalt felnyírt lángvörös haj, és a különféle limlomokkal szőtt rőt szakáll enyhén komikussá teszi a gesztust.
Eddigi rövid összecsapásuknál látta, hogy az ifjú a másik kezét használta fegyverforgatásra. ~Tehát vagy megsérült, vagy megint valami trükkre készül~ Turwal felméri a másik tartását, az üresen hagyott domináns kezet, és úgy dönt puhatolózik kicsit. A kardot maga előtt tartva apró léptekkel közeledik ellenfele felé, és visszafogott erővel megindít egy csapást, de a kardot célozza meg ellenfele helyett, hogy lássa, amaz vajon kétkezes-e, vagy kényszerből váltott kezet. Mivel a balkezes óriás és a jelenleg jobbkezes ifjú tükrözik egymás tartását, Turwal megpróbálja egy jobbról indított vízszintes támadással félresodorni ellenfele fegyverét, hogy fegyvere lendületét megállítva vissza irányítsa azt, így az pengehossztávon belül ellenfele szabddá vált torzójának szegeződne. *
*Ahogy az ifjú harcos alakja üvöltve távolodni kezd tőle, hirtelen észbe kap ~ Ebből hogy' nem lesz komoly sérülés?! ~ majd félig megdöbben, félig megkönnyebbül, mikor az ifjú rekedtes-fájó hangon nevetni kezd. ~Csak keményebb fából faragták! ~ Leengedi kezeit, majd játékos mosollyal megcsóválja fejét. *
- Hát annyit mondhatok, hogy meglepett a 'technika', nagyember! Talán ha rendes fegyver lett volna... - a rőt óriás befejezetlenül hagyja a mondatot, miközben elindul, hogy fölvegye a földre esett gyakorlóeszközt, majd megfordul, és a 'pengénél' fogva a közeledő ifjú felé nyújtja azt
- Bár képzetlenebb óriásnál inkább a láb megcélzását javasolnám, arra talán kevésbé figyel - a 'képzetlenebb' szót kicsit megnyomja, és amint az ifjú visszaveszi fegyverét, ismét fölveszi a mély küzdőállást, a baljában tartott 'penge' derékmélysőgből mutat ellenfele torkának. Jól látszik, hogy oszlopszerű lábai hozzászoktak az ilyen mély álláshoz hosszabb távon is. - Persze ez rám nem vonatkozik - mondja, arcára visszatér a farkasvigyor, bár látja, hogy az ifjú már nem fél az összecsapástól.
*Az ifjú utolsó kijelentésére enyhén elmosolyodik, és megereszt egy egyszerű, úri biccentést: mint egyik nagyúr a másiknak. Pont ahogy a nagykönyvben meg van írva, bár az oldalt felnyírt lángvörös haj, és a különféle limlomokkal szőtt rőt szakáll enyhén komikussá teszi a gesztust.
Eddigi rövid összecsapásuknál látta, hogy az ifjú a másik kezét használta fegyverforgatásra. ~Tehát vagy megsérült, vagy megint valami trükkre készül~ Turwal felméri a másik tartását, az üresen hagyott domináns kezet, és úgy dönt puhatolózik kicsit. A kardot maga előtt tartva apró léptekkel közeledik ellenfele felé, és visszafogott erővel megindít egy csapást, de a kardot célozza meg ellenfele helyett, hogy lássa, amaz vajon kétkezes-e, vagy kényszerből váltott kezet. Mivel a balkezes óriás és a jelenleg jobbkezes ifjú tükrözik egymás tartását, Turwal megpróbálja egy jobbról indított vízszintes támadással félresodorni ellenfele fegyverét, hogy fegyvere lendületét megállítva vissza irányítsa azt, így az pengehossztávon belül ellenfele szabddá vált torzójának szegeződne. *
2322. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 19:44:09
Üzenet elküldve: 2015-06-22 19:44:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Tyran, Dwartak, Turwal//
*Lassan bólint, majd megjelenik a szája sarkában egy kis mosoly is.*
– Jó ezt tudni *felel azért megnyugodva.* Rendes fiatalembernek tűnik, bár én is még csak egy bő fertályórája ismerem. Itt akadtunk össze a Barakkban. Jó hely ez, ahogy látom.
*Nitta hátravetett fejjel mosolyog fel a szőke óriásra. Bár eddig nem sok óriást látott, és még kevesebbel beszélt, jelesül eddig egyetlen eggyel sem, de úgy ítéli meg, hogy aki ilyen óvatosan állítja talpra, az nem azért teszi, hogy a következő pillanatban porrá zúzza. Hacsak nem őrült az illető. És a szőke szemeiben nem lát semmi furán izzó fényt.*
– A páncélom? Még a tatámé volt *kezdi a feleletét.* Kamaszkorában viselte, aztán átalakították számomra, nagyjából olyan kilenc éve. Wegtorenből származunk, illetve a családom onnan származott, ottani mesterek munkája, de nem tudom eredetileg milyen ötvözet, csak az acél bizonyos, de hogy kevertek-e mellé még valamit, azt nem tudom. Az bizonyosnak látszik, hogy nem mai darab, állítólag rám alakítani sem volt egyszerű *meséli.*
*Nagyon komolyan bólint, és mivel az óriás óvatos, hagyja, hogy megnézze a páncélját.*
– Köszönöm. Eddig jól szolgált. Tökéletesen megértem a problémátokat. Állítólag itt a városban is van műhely, de talán máshol is lehet alkalmatos kovácsot találni, főleg, ahol több törpe is él. Úgy hallottam, ők nagyon jók.
*Nitta közben Tyran akcióját figyeli, és felszisszen, mikor a fiú kiterül.*
– Szegény. Most átéli, amit én az előbb.
*Lassan elmosolyodik.*
– A Pegazusról hallottam, állítólag jó hely, bő a választék, és szállás is van, bár nem tudom, van-e szobájuk óriások számára is, de étel-ital biztos akad. Az árak meg… *megvonja a vállát* Hát igazából nem tudom, ez itt mégis Arthenior, nem valami sárfészek kis falu. Gondolom, eléggé megkérik mindennek az árát. Meg is akartok itt szállni? Vagy csak átutazóban vagytok? *kíváncsiskodik a lány, miközben fél füllel Tyran és a rőt hajú óriás harcát majd párbeszédét figyeli.*
*Lassan bólint, majd megjelenik a szája sarkában egy kis mosoly is.*
– Jó ezt tudni *felel azért megnyugodva.* Rendes fiatalembernek tűnik, bár én is még csak egy bő fertályórája ismerem. Itt akadtunk össze a Barakkban. Jó hely ez, ahogy látom.
*Nitta hátravetett fejjel mosolyog fel a szőke óriásra. Bár eddig nem sok óriást látott, és még kevesebbel beszélt, jelesül eddig egyetlen eggyel sem, de úgy ítéli meg, hogy aki ilyen óvatosan állítja talpra, az nem azért teszi, hogy a következő pillanatban porrá zúzza. Hacsak nem őrült az illető. És a szőke szemeiben nem lát semmi furán izzó fényt.*
– A páncélom? Még a tatámé volt *kezdi a feleletét.* Kamaszkorában viselte, aztán átalakították számomra, nagyjából olyan kilenc éve. Wegtorenből származunk, illetve a családom onnan származott, ottani mesterek munkája, de nem tudom eredetileg milyen ötvözet, csak az acél bizonyos, de hogy kevertek-e mellé még valamit, azt nem tudom. Az bizonyosnak látszik, hogy nem mai darab, állítólag rám alakítani sem volt egyszerű *meséli.*
*Nagyon komolyan bólint, és mivel az óriás óvatos, hagyja, hogy megnézze a páncélját.*
– Köszönöm. Eddig jól szolgált. Tökéletesen megértem a problémátokat. Állítólag itt a városban is van műhely, de talán máshol is lehet alkalmatos kovácsot találni, főleg, ahol több törpe is él. Úgy hallottam, ők nagyon jók.
*Nitta közben Tyran akcióját figyeli, és felszisszen, mikor a fiú kiterül.*
– Szegény. Most átéli, amit én az előbb.
*Lassan elmosolyodik.*
– A Pegazusról hallottam, állítólag jó hely, bő a választék, és szállás is van, bár nem tudom, van-e szobájuk óriások számára is, de étel-ital biztos akad. Az árak meg… *megvonja a vállát* Hát igazából nem tudom, ez itt mégis Arthenior, nem valami sárfészek kis falu. Gondolom, eléggé megkérik mindennek az árát. Meg is akartok itt szállni? Vagy csak átutazóban vagytok? *kíváncsiskodik a lány, miközben fél füllel Tyran és a rőt hajú óriás harcát majd párbeszédét figyeli.*
2321. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-22 19:34:24
Üzenet elküldve: 2015-06-22 19:34:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Az alku... //
* Ahogy a nyílik az ajtó, a parancsnok emeli is tekintetét az érkezőkre. Nem is húzza az időt rögvest a lényegre tér. *
- Nos, Belaldur ház utolsó leszármazottja, hogy sikerült a földvásárlás?
* Teszi fel a kérdést s Gardius egészen aprón megcsóválja fejét, így adva választ a feladatra. A parancsnok látja ezt de azért megvárja a választ, lehetőséget adva Felthysnek, hogy beszéljen, már ha amaz akar még valamit mondani az üggyel kapcsolatban. Ha válaszol akkor ezt természetesen meghallgatja de ettől függetlenül biccent Gardiusnak. *
- Az alku az alku. Vigyétek. Két nap a hűvösön, legalább lesz ideje gondolkodni.
* Nem kárörvend a férfi, látszik rajta, hogy nincs ínyére a dolog de hát ez van. Az alku valóban alku és Felthys nem tudta teljesíteni. *
- Még egy szóra.
* Szól mikor megragadják a katonák és az ajtóban még megállnak. Egy lezárt levelet nyújt át Felthys számára. *
- Ha valóban az akinek vallja magát, akkor ez a magáé.
* Teszi hozzá majd fejével jelez, hogy vehetik. S nem is lesz ez másként. Szép csendben levonulnak egy kellemesnek nem mondható kis cellába. Ablaka egyetlen apró melyen régi vasrács húzódik keresztbe. Egy határozott mozdulattal belökik, majd engedelmesen záródik az ajtó és kattan a zár. A fémes csattanás jelzi, hogy sajnos a kalitka lezárult. Már ha épp útközben nem igyekszik máshogy cselekedni Felthys. Merthogy effektíve a karjának hátrafogásán kívül mást nem csinálnak vele. Abból meg ha nagyon akarna ki tudna szabadulni, már ha kellő ereje / bátorsága netán botorsága van.
Amennyiben nem úgy megérkeznek az említett helyre.
A két őr vet egy egy lefitymáló pillantást majd ahogy távolodnak úgy szép lassan beszédük még hallatszik a folyosóról. *
- Egy újabb nagyravágyó Örült.
- Ne is mond. Csak valami futóbolond. Lihanechi nemes, pfeh, hát persze.
* Szórakoznak kissé majd csönd veszi át a helyét. Az ablakon át az utca zajából szűrődik le valamennyi.
A fiatalember egyedül marad a gondolataival és persze a levéllel. Vörös viaszba nyomott pecsét. Északi jelzés. Lihanechi felségjel.
Ha felbontja a következő áll benne: *
"Rossz hírt kell közölnöm Kapitány.
Dalmahyr Belaldur halálhírét.
Mire e levelet megkapja már hetek telnek majd el.
A részletekről nem sokat tudok. Hamarosan jelentkezem.
Aláírás:
Armanos Khalden
Főtanácsos"
* Ahogy a nyílik az ajtó, a parancsnok emeli is tekintetét az érkezőkre. Nem is húzza az időt rögvest a lényegre tér. *
- Nos, Belaldur ház utolsó leszármazottja, hogy sikerült a földvásárlás?
* Teszi fel a kérdést s Gardius egészen aprón megcsóválja fejét, így adva választ a feladatra. A parancsnok látja ezt de azért megvárja a választ, lehetőséget adva Felthysnek, hogy beszéljen, már ha amaz akar még valamit mondani az üggyel kapcsolatban. Ha válaszol akkor ezt természetesen meghallgatja de ettől függetlenül biccent Gardiusnak. *
- Az alku az alku. Vigyétek. Két nap a hűvösön, legalább lesz ideje gondolkodni.
* Nem kárörvend a férfi, látszik rajta, hogy nincs ínyére a dolog de hát ez van. Az alku valóban alku és Felthys nem tudta teljesíteni. *
- Még egy szóra.
* Szól mikor megragadják a katonák és az ajtóban még megállnak. Egy lezárt levelet nyújt át Felthys számára. *
- Ha valóban az akinek vallja magát, akkor ez a magáé.
* Teszi hozzá majd fejével jelez, hogy vehetik. S nem is lesz ez másként. Szép csendben levonulnak egy kellemesnek nem mondható kis cellába. Ablaka egyetlen apró melyen régi vasrács húzódik keresztbe. Egy határozott mozdulattal belökik, majd engedelmesen záródik az ajtó és kattan a zár. A fémes csattanás jelzi, hogy sajnos a kalitka lezárult. Már ha épp útközben nem igyekszik máshogy cselekedni Felthys. Merthogy effektíve a karjának hátrafogásán kívül mást nem csinálnak vele. Abból meg ha nagyon akarna ki tudna szabadulni, már ha kellő ereje / bátorsága netán botorsága van.
Amennyiben nem úgy megérkeznek az említett helyre.
A két őr vet egy egy lefitymáló pillantást majd ahogy távolodnak úgy szép lassan beszédük még hallatszik a folyosóról. *
- Egy újabb nagyravágyó Örült.
- Ne is mond. Csak valami futóbolond. Lihanechi nemes, pfeh, hát persze.
* Szórakoznak kissé majd csönd veszi át a helyét. Az ablakon át az utca zajából szűrődik le valamennyi.
A fiatalember egyedül marad a gondolataival és persze a levéllel. Vörös viaszba nyomott pecsét. Északi jelzés. Lihanechi felségjel.
Ha felbontja a következő áll benne: *
"Rossz hírt kell közölnöm Kapitány.
Dalmahyr Belaldur halálhírét.
Mire e levelet megkapja már hetek telnek majd el.
A részletekről nem sokat tudok. Hamarosan jelentkezem.
Aláírás:
Armanos Khalden
Főtanácsos"
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361