Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-21 20:13:26
Üzenet elküldve: 2014-01-21 20:13:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lerion Woiven//
*Követi a bátyját a barakkig. Tehát ez lenne a barakk itt gyakorolnak a katonák. Nyilván testvére ezért nem árulta el neki, hogy mi ez mert tudja jól, hogy Alena nincs oda az ilyesmiért de most kivételt tesz elvégre a bátyja hívta őt sétálni ő meg elfogadta. Kellett neki kérdeznie, ha pár perce nem kérdezi meg, most egy nyugodt sétában lehetne részük nem pedig azt néznék, hogy az egyik ember kardal csapkodja a másikat, de bátyját látszólag érdekli a dolog ezért ő is úgy tesz, mintha érdekelné amit a két ember csinál.*
- Ebben a játékban mikoj van győztes? Vagy addig ütögéjik egymást amíg meg nem hajnak. Tudod, hogy nem ismejem a kajdozást csak tudom, hogy te is szoksz kajdozni. Most butaságot kéjdeztem ejvégje ha meghajna az embej aki kajdozik akkor te is maj jeg meghajtal volna nem igaz? Akkoj mi a jényege a játéknak? Vagy ez nem is játék?
*Szegény lány azt sem tudja mibe csöppent, hogy mit néz jelenleg.*
*Követi a bátyját a barakkig. Tehát ez lenne a barakk itt gyakorolnak a katonák. Nyilván testvére ezért nem árulta el neki, hogy mi ez mert tudja jól, hogy Alena nincs oda az ilyesmiért de most kivételt tesz elvégre a bátyja hívta őt sétálni ő meg elfogadta. Kellett neki kérdeznie, ha pár perce nem kérdezi meg, most egy nyugodt sétában lehetne részük nem pedig azt néznék, hogy az egyik ember kardal csapkodja a másikat, de bátyját látszólag érdekli a dolog ezért ő is úgy tesz, mintha érdekelné amit a két ember csinál.*
- Ebben a játékban mikoj van győztes? Vagy addig ütögéjik egymást amíg meg nem hajnak. Tudod, hogy nem ismejem a kajdozást csak tudom, hogy te is szoksz kajdozni. Most butaságot kéjdeztem ejvégje ha meghajna az embej aki kajdozik akkor te is maj jeg meghajtal volna nem igaz? Akkoj mi a jényege a játéknak? Vagy ez nem is játék?
*Szegény lány azt sem tudja mibe csöppent, hogy mit néz jelenleg.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-21 18:21:13
Üzenet elküldve: 2014-01-21 18:21:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Selene Tarawin//
* Örömmel látja, hogy a hölgy visszahúzza a fegyverét. Sőt, még az erőltetett ugyan, de nyugodt hangnem is eléri célját és sikerül néhány értelmes mondatot előcsalnia a másikból, amiből megérti, hogy min is kapta fel annyira a vizet.*
- Azt ugyan nem tudhattam, hogy a tiéd, de mivel nem az enyém, ezért egy ujjal sem nyúltam hozzá. ~Vagyis egy rövid ideig igen, de erről szerencsémre nem tudsz.~
- Szerintem kicsit túlaggódod a dolgot, hiszen ez egy olyan hely, ahol sokan megfordulnak, így nem csoda, hogy valaki a táskád közelébe is kerül.. *Most már ő sem tudja minek erőlteti a témát, hiszen a másik láthatóan már kissé megnyugodott, így felesleges mentegetőznie.*
- Jól van, jól van! * Emeli fel a kezét megadóan, de szemeiből kiolvasható, hogy nincs ínyére a meghunyászkodás.* Ha ennyire akarod, akkor odébb állok.
* Már fordulna is meg, hogy otthagyja a nőszemélyt, mikor fülét az arany kellemes csörgése üti meg. Visszanézve látja az érméket megcsillanni a padlón és halványan elmosolyodik.* ~ Talán mégis csak volt valami értelme ennek a találkozásnak.~
* Karját feje fölé emelve meghajol, mintha egy ünnepelt színész állna a színpadon egy jól sikerült előadás után.. És úgy is érzi magát. Kezével a padlót súrolva felkapja a pénz és felegyenesedve a másik szemébe néz.*
- Igazán köszönöm! * Mondja, majd elsiet a pult felé. miközben visszakapja fegyvereit már azon gondolkodik, hogy mi lesz a következő úti célja. Naponta legalább egyszer körbe szokta járni a várost és most, mikor a Nap mindjárt eléri az ég tetejét, még csak a barakkok látogatta meg. Nem mintha nem lett volna eredményes, hiszen pont 5 arannyal szerzett többet a vártnál.
Miután fegyverei a helyére kerülnek hátrafordul a gyakorlótér felé, hátha megpillanthatja az "idegbeteg, de bőkezű" hölgyeményt, majd sietős léptekkel elindul kifelé az épületből.*
* Örömmel látja, hogy a hölgy visszahúzza a fegyverét. Sőt, még az erőltetett ugyan, de nyugodt hangnem is eléri célját és sikerül néhány értelmes mondatot előcsalnia a másikból, amiből megérti, hogy min is kapta fel annyira a vizet.*
- Azt ugyan nem tudhattam, hogy a tiéd, de mivel nem az enyém, ezért egy ujjal sem nyúltam hozzá. ~Vagyis egy rövid ideig igen, de erről szerencsémre nem tudsz.~
- Szerintem kicsit túlaggódod a dolgot, hiszen ez egy olyan hely, ahol sokan megfordulnak, így nem csoda, hogy valaki a táskád közelébe is kerül.. *Most már ő sem tudja minek erőlteti a témát, hiszen a másik láthatóan már kissé megnyugodott, így felesleges mentegetőznie.*
- Jól van, jól van! * Emeli fel a kezét megadóan, de szemeiből kiolvasható, hogy nincs ínyére a meghunyászkodás.* Ha ennyire akarod, akkor odébb állok.
* Már fordulna is meg, hogy otthagyja a nőszemélyt, mikor fülét az arany kellemes csörgése üti meg. Visszanézve látja az érméket megcsillanni a padlón és halványan elmosolyodik.* ~ Talán mégis csak volt valami értelme ennek a találkozásnak.~
* Karját feje fölé emelve meghajol, mintha egy ünnepelt színész állna a színpadon egy jól sikerült előadás után.. És úgy is érzi magát. Kezével a padlót súrolva felkapja a pénz és felegyenesedve a másik szemébe néz.*
- Igazán köszönöm! * Mondja, majd elsiet a pult felé. miközben visszakapja fegyvereit már azon gondolkodik, hogy mi lesz a következő úti célja. Naponta legalább egyszer körbe szokta járni a várost és most, mikor a Nap mindjárt eléri az ég tetejét, még csak a barakkok látogatta meg. Nem mintha nem lett volna eredményes, hiszen pont 5 arannyal szerzett többet a vártnál.
Miután fegyverei a helyére kerülnek hátrafordul a gyakorlótér felé, hátha megpillanthatja az "idegbeteg, de bőkezű" hölgyeményt, majd sietős léptekkel elindul kifelé az épületből.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-20 23:03:04
Üzenet elküldve: 2014-01-20 23:03:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Moy Befe//
*Medve... érdekes egy név, persze biztosan messzi földről érkezett ő is, ahogyan Waia. Lehet, hogy valójában Artheniorban mindenki egy állatról kapja a nevét... Akkor ez azt jelentené, hogy a férfi idevalósi. Vagy lehet, hogy csak Wegtorenben adnak ilyen neveket, ki tudja...*
- Szóval már szagoltál oroszlánt és medvét is *állapítja meg a legfontosabb részletet, mivel ha tudja, hogy melyik a büdösebb, akkor nyilván volt mindkettőhöz szerencséje.* Érdekes, a rendfőnöknek medvékről nem volt mondása. Valójában az oroszlánosat sem bölcseletnek szánta, csak valaki megjegyezte...*
- Szóval legutóbb negyven éve árusított... avagy legutóbb árusított, és ez negyven éve volt, de közben is árusíthatott, csak arról nincsenek pontos információk. Hmm, legutóbb még nem éltem... *von le egy újabb rendkívül fontos következtetést, hiszen amennyiben a 'legutóbb' negyven évet ölel fel, úgy ő akkor még messze nem volt sehol. Jelenleg sincs még harminc, szóval még idő, mire elmondhatja, hogy legutóbb már élt* Szóval Trimur a törpe. Nem téveszthetjük el, hiszen nem sok törpét hívnak Trimurnak *itt észbe kap, hogy akkor vajon a törpe wegtoreni lehet, amiért nem állatról kapta a nevét? Egészen biztosan... Akkor már csak ezért is jó volna megtalálni, mindig örül a hazájából való társaságnak. Amikor pedig Medve elkezdi felsorolni, hogy mikhez is ért, Waia csak az ujjain számolja, hogy mennyi mindent is sorol fel. Nem olyan egyoldalú tehetség, mint ő, az már szent.*
- Valóban! *csap a homlokára, amikor Medve a kutyát is körülírja. Tényleg támad a négylábú, habár mindhiába, a macska gyorsabb.*
- A rendfőnök is megmondta: 'Csatában a gyorsabb nem halhat meg, mert ha vesztésre áll ,még mindig el tud futni.' *jegyzi meg, majd hallgatja, hogy a férfi belefog egy dalba. Igen, ő tipikusan olyan, aki mellett lehet tátogni, az ő hangja bőven kitesz kettőt. Még hármat is, akár a kutya is vele tátoghatna. Az invitálásra megindul, hiszen jobb dolga épp úgysincs, noha a barakkba igyekezett, de ezt már rég elfelejtette, most leköti új beszélgetőtársa.*
- Amikor én a színésztársulatnál előhozakodtam a hányással, annak nem volt ekkora sikere. Talán ezért nem is lehettem vándorszínész. Persze nem is azért jöttem, hogy előadjak, hanem hogy Sárkány úr legyek *jelenti ki diadalmasan, habár még fogalma sincs róla, hogy fog kellő tudás birtokába jutni ehhez.*
*Medve... érdekes egy név, persze biztosan messzi földről érkezett ő is, ahogyan Waia. Lehet, hogy valójában Artheniorban mindenki egy állatról kapja a nevét... Akkor ez azt jelentené, hogy a férfi idevalósi. Vagy lehet, hogy csak Wegtorenben adnak ilyen neveket, ki tudja...*
- Szóval már szagoltál oroszlánt és medvét is *állapítja meg a legfontosabb részletet, mivel ha tudja, hogy melyik a büdösebb, akkor nyilván volt mindkettőhöz szerencséje.* Érdekes, a rendfőnöknek medvékről nem volt mondása. Valójában az oroszlánosat sem bölcseletnek szánta, csak valaki megjegyezte...*
- Szóval legutóbb negyven éve árusított... avagy legutóbb árusított, és ez negyven éve volt, de közben is árusíthatott, csak arról nincsenek pontos információk. Hmm, legutóbb még nem éltem... *von le egy újabb rendkívül fontos következtetést, hiszen amennyiben a 'legutóbb' negyven évet ölel fel, úgy ő akkor még messze nem volt sehol. Jelenleg sincs még harminc, szóval még idő, mire elmondhatja, hogy legutóbb már élt* Szóval Trimur a törpe. Nem téveszthetjük el, hiszen nem sok törpét hívnak Trimurnak *itt észbe kap, hogy akkor vajon a törpe wegtoreni lehet, amiért nem állatról kapta a nevét? Egészen biztosan... Akkor már csak ezért is jó volna megtalálni, mindig örül a hazájából való társaságnak. Amikor pedig Medve elkezdi felsorolni, hogy mikhez is ért, Waia csak az ujjain számolja, hogy mennyi mindent is sorol fel. Nem olyan egyoldalú tehetség, mint ő, az már szent.*
- Valóban! *csap a homlokára, amikor Medve a kutyát is körülírja. Tényleg támad a négylábú, habár mindhiába, a macska gyorsabb.*
- A rendfőnök is megmondta: 'Csatában a gyorsabb nem halhat meg, mert ha vesztésre áll ,még mindig el tud futni.' *jegyzi meg, majd hallgatja, hogy a férfi belefog egy dalba. Igen, ő tipikusan olyan, aki mellett lehet tátogni, az ő hangja bőven kitesz kettőt. Még hármat is, akár a kutya is vele tátoghatna. Az invitálásra megindul, hiszen jobb dolga épp úgysincs, noha a barakkba igyekezett, de ezt már rég elfelejtette, most leköti új beszélgetőtársa.*
- Amikor én a színésztársulatnál előhozakodtam a hányással, annak nem volt ekkora sikere. Talán ezért nem is lehettem vándorszínész. Persze nem is azért jöttem, hogy előadjak, hanem hogy Sárkány úr legyek *jelenti ki diadalmasan, habár még fogalma sincs róla, hogy fog kellő tudás birtokába jutni ehhez.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-20 22:42:31
Üzenet elküldve: 2014-01-20 22:42:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Waia Syunddar //
*A férfi, aki Waia Syunddar néven mutatkozik be, tovább fejtegeti a dolgot. Nem szagolt oroszlánt. Ezzel bizonyára sokan vannak így. Moy ötven éves korára már nagyon sok helyen járt. Hajókon számtalan furcsa lényt szállítottak már, amik csak azért furcsák, mert messzi földön élnek. Az ottaniaknak azok a természetesek. Ezen kívül énekelt párszor nemesi udvarokban és az egyikben a gazdag családfő egzotikus állatokat tartott. Ott látott oroszlánt is. Tényleg büdös volt. A történetéből az sejlik ki, hogy elüldözték a kolostorból vagy a kókler rendfőnök elhatározta, hogy a hiszékenyebb tanítványaival hírverést csinál magának. Persze mindez akkor lehetséges, ha Waia nem csak kitalálta az egészet. Moy vakargatja a szakállát és hümmög, ahogy hallgatja a férfit.
Utána válaszol neki, egyelőre csak azon az álnéven, amin őt a Varjúvadász is szólítja. A hangerő most is a szokásos, jó messzire lehallatszik, ahogy az árbocra is szokott felkiabálni, mikor hajózott:*
- Szólíts csak Medvének. Azt biztos ismered, nagy állat, de nem olyan büdös, mint az oroszlán.
*Ezzel rácsap egyet a nadrágjára, ami csakugyan medveszőrből készült. A folytatással már egy kicsit tipródik. Vicces ez az alak és akár vele is tarthatna. Gondol egyet és egy piaci sétára invitálja:*
- Van ott egy-két dolgom. Nézelődni, kérdezősködni. Egy Trimur nevű törpét keresek, aki legutóbb még árusított. Ez úgy negyven éve volt.
*A koldulás a szegénynegyedben szokás, amennyire Moy tudja. A piacról mindig elzavarták a kunyerálókat a városőrök, de mára ez akár meg is változhatott. Majd mindjárt kiderül. Amikor az énekről esik szó, Moy szeme felcsillan. Találkozott már szerzetessel, aki egészen érdekes énekeket tudott. Mély hangon énekelt, de valami nagyon furcsa technikával. Belerezgett minden, ahogy a szent énekeket gyakorolta. A bemutatkozást még tovább viszi. Ahogy Waia tisztázza a szerepeket, hogy ki a szerzetes és ki a fegyvertáros, Moy is beszáll. Mellkasára teszi a kezét:*
- Mutatványos, őr, halász, bárd, most éppen vándor. Ember, ahogy te is. Ő meg támadó kóbor.
*Ezzel a mellettük elrohanó, nyáladzó kutyára mutat, ami épp egy macskára készül lecsapni. A "nagy" csata végül elmarad, mert a macska észreveszi és eltűnik egy pincelejáratban az utca másik oldalán. Moy ekkor rázendít egy nótára itt a barakk előtt. Csak úgy nekiáll és tiszta, erős hangon dalol egy szomorkás, de a feloldozást is magában rejtő dallamot:*
- Az én zsebem be nem varrom
Ebbe tegyék aranyukat
Könyörülők, kérem nagyon
Vissza ne fogják magukat!
*Utána pedig elindul a piac felé és fejével int Waianak:*
- Nem tartasz velem? Amúgy ez nem tipikus kolduló dal hanem ezzel fejeztük be az úri mulatságokon az éneklést és utána vártuk a borravalót. Volt, aki dobott, volt, aki nem. Volt, aki belehányt, az is egy vélemény...
*A férfi, aki Waia Syunddar néven mutatkozik be, tovább fejtegeti a dolgot. Nem szagolt oroszlánt. Ezzel bizonyára sokan vannak így. Moy ötven éves korára már nagyon sok helyen járt. Hajókon számtalan furcsa lényt szállítottak már, amik csak azért furcsák, mert messzi földön élnek. Az ottaniaknak azok a természetesek. Ezen kívül énekelt párszor nemesi udvarokban és az egyikben a gazdag családfő egzotikus állatokat tartott. Ott látott oroszlánt is. Tényleg büdös volt. A történetéből az sejlik ki, hogy elüldözték a kolostorból vagy a kókler rendfőnök elhatározta, hogy a hiszékenyebb tanítványaival hírverést csinál magának. Persze mindez akkor lehetséges, ha Waia nem csak kitalálta az egészet. Moy vakargatja a szakállát és hümmög, ahogy hallgatja a férfit.
Utána válaszol neki, egyelőre csak azon az álnéven, amin őt a Varjúvadász is szólítja. A hangerő most is a szokásos, jó messzire lehallatszik, ahogy az árbocra is szokott felkiabálni, mikor hajózott:*
- Szólíts csak Medvének. Azt biztos ismered, nagy állat, de nem olyan büdös, mint az oroszlán.
*Ezzel rácsap egyet a nadrágjára, ami csakugyan medveszőrből készült. A folytatással már egy kicsit tipródik. Vicces ez az alak és akár vele is tarthatna. Gondol egyet és egy piaci sétára invitálja:*
- Van ott egy-két dolgom. Nézelődni, kérdezősködni. Egy Trimur nevű törpét keresek, aki legutóbb még árusított. Ez úgy negyven éve volt.
*A koldulás a szegénynegyedben szokás, amennyire Moy tudja. A piacról mindig elzavarták a kunyerálókat a városőrök, de mára ez akár meg is változhatott. Majd mindjárt kiderül. Amikor az énekről esik szó, Moy szeme felcsillan. Találkozott már szerzetessel, aki egészen érdekes énekeket tudott. Mély hangon énekelt, de valami nagyon furcsa technikával. Belerezgett minden, ahogy a szent énekeket gyakorolta. A bemutatkozást még tovább viszi. Ahogy Waia tisztázza a szerepeket, hogy ki a szerzetes és ki a fegyvertáros, Moy is beszáll. Mellkasára teszi a kezét:*
- Mutatványos, őr, halász, bárd, most éppen vándor. Ember, ahogy te is. Ő meg támadó kóbor.
*Ezzel a mellettük elrohanó, nyáladzó kutyára mutat, ami épp egy macskára készül lecsapni. A "nagy" csata végül elmarad, mert a macska észreveszi és eltűnik egy pincelejáratban az utca másik oldalán. Moy ekkor rázendít egy nótára itt a barakk előtt. Csak úgy nekiáll és tiszta, erős hangon dalol egy szomorkás, de a feloldozást is magában rejtő dallamot:*
- Az én zsebem be nem varrom
Ebbe tegyék aranyukat
Könyörülők, kérem nagyon
Vissza ne fogják magukat!
*Utána pedig elindul a piac felé és fejével int Waianak:*
- Nem tartasz velem? Amúgy ez nem tipikus kolduló dal hanem ezzel fejeztük be az úri mulatságokon az éneklést és utána vártuk a borravalót. Volt, aki dobott, volt, aki nem. Volt, aki belehányt, az is egy vélemény...
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-20 22:18:33
Üzenet elküldve: 2014-01-20 22:18:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Moy Befe//
*Úgy látszik tőle teljesen megszokott értetlen megnyilvánulásával nem sikerült meglepnie, nem is tervezte, számára már-már nyilvánvaló, hogy leírja a körülötte lévő dolgokat. Miért is ne tenné? Az ember sok hasznos dolgot megtudhat magáról másokon keresztül.*
- Sosem bizonyosodtam meg ennek az állításnak az igazáról, még nem szagoltam oroszlánt *jegyzi meg, majd a kérdésre gyorsan rávágja* Waia Syunddar vagyok, a sivatagos puszta egyik szerzetese. Szóval jó messzire sodródtam az otthonomtól, már ha nevezhetem így. De a rendfőnök azt mondta: 'A messziről jött vándort tartják a legtöbbre, szóval Waia, menj minél messzebbre.' Tudom, talán kicsit úgy hangozhat, mintha nem én lennék a kedvenc tanítványa, de ez nem így van... Valójában azért küldött ilyen messzire, hogy én lehessek a következő rendfőnök. Azt is mondta mindig: 'Az ember a tőle legtávolabb álló szerepekbe tanul bele a legkönnyebben, szóval Waia lehetsz te még rendfőnök'. Mindig igyekezett biztatni, és sokszor dicsérte meg a fejlődésem *végiggondolja, és arra jut, hogy ez nem feltétlen igaz, de most már nem akar módosítani azon, amit mondott. Hiszen a rendfőnök megmondta, a magabiztosság olyan mint egy kéz, ami tart a szakadék felett. Ha nincs, akkor hatalmasat lehet esni.
Mindenesetre már tényleg kíváncsivá tette ez a termetes férfi, még ha valószínűtlen is, hogy tényleg ismeri a mesterét, beszélgetőtársnak jó, legalábbis annál a színtársulatnál bármi jobb.*
- És mit akarsz csinálni a piacon? Esetleg koldulni, ahogy mi is tettük? Van saját koldulós éneked? *itt kicsit elgondolkozik, hogy vajon rázendítsen-e sajátjára, viszont van egy olyan érzése, hogy itt sem lenne nagyobb sikere, mint a Zöldsárkányban volt. Sosem volt jó énekhangja, így jobbára csak tátogott mindig, miközben rendtársai zengték a szomorúbbnál szomorúbb dalokat arról, hogy nekik is enni kell valamit.*
- Mellesleg hogy hívnak? És mi vagy? *a második kérdést elég érdekesen fogalmazta meg, így kicsit jobban kifejti* Én például szerzetes, ő pedig fegyvertáras *bök a fegyvertáras fiúra* Így értettem... mert ránézésre embernek tűnsz, ezt meg tudom állapítani. Azt hiszem... *újra tüzetesen megszemléli a férfit, viszont mivel se hegyes füleket, se zöld bőrt nem tapasztal... esetleg még egy zömök óriás lehetne, bár ezt nem tartja valószínűnek.*
*Úgy látszik tőle teljesen megszokott értetlen megnyilvánulásával nem sikerült meglepnie, nem is tervezte, számára már-már nyilvánvaló, hogy leírja a körülötte lévő dolgokat. Miért is ne tenné? Az ember sok hasznos dolgot megtudhat magáról másokon keresztül.*
- Sosem bizonyosodtam meg ennek az állításnak az igazáról, még nem szagoltam oroszlánt *jegyzi meg, majd a kérdésre gyorsan rávágja* Waia Syunddar vagyok, a sivatagos puszta egyik szerzetese. Szóval jó messzire sodródtam az otthonomtól, már ha nevezhetem így. De a rendfőnök azt mondta: 'A messziről jött vándort tartják a legtöbbre, szóval Waia, menj minél messzebbre.' Tudom, talán kicsit úgy hangozhat, mintha nem én lennék a kedvenc tanítványa, de ez nem így van... Valójában azért küldött ilyen messzire, hogy én lehessek a következő rendfőnök. Azt is mondta mindig: 'Az ember a tőle legtávolabb álló szerepekbe tanul bele a legkönnyebben, szóval Waia lehetsz te még rendfőnök'. Mindig igyekezett biztatni, és sokszor dicsérte meg a fejlődésem *végiggondolja, és arra jut, hogy ez nem feltétlen igaz, de most már nem akar módosítani azon, amit mondott. Hiszen a rendfőnök megmondta, a magabiztosság olyan mint egy kéz, ami tart a szakadék felett. Ha nincs, akkor hatalmasat lehet esni.
Mindenesetre már tényleg kíváncsivá tette ez a termetes férfi, még ha valószínűtlen is, hogy tényleg ismeri a mesterét, beszélgetőtársnak jó, legalábbis annál a színtársulatnál bármi jobb.*
- És mit akarsz csinálni a piacon? Esetleg koldulni, ahogy mi is tettük? Van saját koldulós éneked? *itt kicsit elgondolkozik, hogy vajon rázendítsen-e sajátjára, viszont van egy olyan érzése, hogy itt sem lenne nagyobb sikere, mint a Zöldsárkányban volt. Sosem volt jó énekhangja, így jobbára csak tátogott mindig, miközben rendtársai zengték a szomorúbbnál szomorúbb dalokat arról, hogy nekik is enni kell valamit.*
- Mellesleg hogy hívnak? És mi vagy? *a második kérdést elég érdekesen fogalmazta meg, így kicsit jobban kifejti* Én például szerzetes, ő pedig fegyvertáras *bök a fegyvertáras fiúra* Így értettem... mert ránézésre embernek tűnsz, ezt meg tudom állapítani. Azt hiszem... *újra tüzetesen megszemléli a férfit, viszont mivel se hegyes füleket, se zöld bőrt nem tapasztal... esetleg még egy zömök óriás lehetne, bár ezt nem tartja valószínűnek.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-20 22:00:09
Üzenet elküldve: 2014-01-20 22:00:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Waia Syunddar //
*A bőrökbe öltözött Moyra néz és egy kicsit csodálkozva említi meg a Medve termetét. A férfi számára ez nem meglepő, sokan rácsodálkoznak erre. Tényleg jó nagyra nőtt és tartja is a súlyát meg az erejét is. A férfi végül arrébb áll és Moynak már szabad útja van, viszont egész furcsa választ kap. Olyat, amilyet ő is szokott adni sokszor. Elindul kifelé, de egy pillanatra megáll és fele a kis fickónak. Igazából nem kicsi, de Moynál alacsonyabb, így "kis fickóként" gondol rá:*
- Akkor a rendfőnököd okos ember lehetett. Ha büdös lesz a kezed, utána meg kell mosni. Én sok embert ismerek. Te például ki vagy?
*A férfi várja a másik válaszát és közben azon gondolkodik, hogy miféle szerzetes lehet ez. Az egyszerű ruházat és a fegyvermentesség megszokott az ilyeneknél és bölcs mondásaik is vannak, de itt... Ez a mondás inkább olyan, mintha az a rendfőnök értelmetlen, oda nem illő dolgokat beszélt volna, hogy a tanítványai elmélkedjenek azokon. Moy még nem találkozott szélhámos rendfőnökkel, de lehet, hogy ennek a fickónak pont egy ilyen volt a tanítómestere. Ez esetben pedig még sok érdekes mondást tudhat, aminek se füle, se farka, de ha nagyon akar, akkor találhat bennük értelmet. Egész színes társalgás is lehet még ebből, ha nem ijed meg az első mondatoktól a bőrruhás. Moy várja, hogy mit felel, addig még áll a barakk bejáratánál a fal mellett. Nem áll meg az útban, mert ő aztán rendesen el tudná torlaszolni, azt viszont nem akarja.*
*A bőrökbe öltözött Moyra néz és egy kicsit csodálkozva említi meg a Medve termetét. A férfi számára ez nem meglepő, sokan rácsodálkoznak erre. Tényleg jó nagyra nőtt és tartja is a súlyát meg az erejét is. A férfi végül arrébb áll és Moynak már szabad útja van, viszont egész furcsa választ kap. Olyat, amilyet ő is szokott adni sokszor. Elindul kifelé, de egy pillanatra megáll és fele a kis fickónak. Igazából nem kicsi, de Moynál alacsonyabb, így "kis fickóként" gondol rá:*
- Akkor a rendfőnököd okos ember lehetett. Ha büdös lesz a kezed, utána meg kell mosni. Én sok embert ismerek. Te például ki vagy?
*A férfi várja a másik válaszát és közben azon gondolkodik, hogy miféle szerzetes lehet ez. Az egyszerű ruházat és a fegyvermentesség megszokott az ilyeneknél és bölcs mondásaik is vannak, de itt... Ez a mondás inkább olyan, mintha az a rendfőnök értelmetlen, oda nem illő dolgokat beszélt volna, hogy a tanítványai elmélkedjenek azokon. Moy még nem találkozott szélhámos rendfőnökkel, de lehet, hogy ennek a fickónak pont egy ilyen volt a tanítómestere. Ez esetben pedig még sok érdekes mondást tudhat, aminek se füle, se farka, de ha nagyon akar, akkor találhat bennük értelmet. Egész színes társalgás is lehet még ebből, ha nem ijed meg az első mondatoktól a bőrruhás. Moy várja, hogy mit felel, addig még áll a barakk bejáratánál a fal mellett. Nem áll meg az útban, mert ő aztán rendesen el tudná torlaszolni, azt viszont nem akarja.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-20 21:48:22
Üzenet elküldve: 2014-01-20 21:48:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Moy Befe//
*Úgy látszik, túl tartalmasan ecseteli, hogy nem szeretne semmit, valakinek ugyanis óhatatlanul is az útjába kerül. Persze ahogy a rendfőnök mondta mindig: 'Mindig addig vagy útban, amíg valaki meg nem elégeli. És elég csak egyszer letaszítani az útról valakit, lehet, hogy soha többé nem tér vissza oda.' Ezt komolyabb pillanatai közül az egyikben mondta, és sosem sikerült rájönniük, hogy vajon átvitt értelme is van-e a dolognak, viszont megkérdezni sosem merték. Waia mindenesetre megfordul, mire szembetalálkozik egy méretes harcossal, olyannal, akivel nem akar összefutni egy sötét utcában este.*
- Jó nagyra nőttél *jegyzi meg őszinte csodálkozással, hiszen az biztos, hogy szerzetestársai között nem akadt hasonló figura, pedig voltak több tucatnyian. Talán még izomzatban is messze lehagyja mindegyiküket, beleértve a rendfőnököt is. Persze az ő ereje nem az izmaiban van. Nos, nem csak ott. Ahogy mindig mondta: 'Aki puszta erejével küzd, annak mocskos lesz keze.' Ez elég rémisztően hatott, tekintve, hogy éppen azelőtt mondta, hogy valaki meg akarta kérdezni, kiáll-e vele egy pusztakezes harcra. Sosem tudták meg, hogy véletlen volt-e. Viszont a termetes férfi szavai egy mondást idéznek az eszébe.*
- Érdekes, a rendfőnöknek is volt egyszer egy mondása az oroszlánnal kapcsolatban. Azt mondta: 'Az oroszlán az büdös'. Talán ismeritek egymást, vagy csak mindketten ilyen bölcsek vagytok? *közben félreáll, hogy a férfi magához vehesse, amit magához szeretne venni.*
*Úgy látszik, túl tartalmasan ecseteli, hogy nem szeretne semmit, valakinek ugyanis óhatatlanul is az útjába kerül. Persze ahogy a rendfőnök mondta mindig: 'Mindig addig vagy útban, amíg valaki meg nem elégeli. És elég csak egyszer letaszítani az útról valakit, lehet, hogy soha többé nem tér vissza oda.' Ezt komolyabb pillanatai közül az egyikben mondta, és sosem sikerült rájönniük, hogy vajon átvitt értelme is van-e a dolognak, viszont megkérdezni sosem merték. Waia mindenesetre megfordul, mire szembetalálkozik egy méretes harcossal, olyannal, akivel nem akar összefutni egy sötét utcában este.*
- Jó nagyra nőttél *jegyzi meg őszinte csodálkozással, hiszen az biztos, hogy szerzetestársai között nem akadt hasonló figura, pedig voltak több tucatnyian. Talán még izomzatban is messze lehagyja mindegyiküket, beleértve a rendfőnököt is. Persze az ő ereje nem az izmaiban van. Nos, nem csak ott. Ahogy mindig mondta: 'Aki puszta erejével küzd, annak mocskos lesz keze.' Ez elég rémisztően hatott, tekintve, hogy éppen azelőtt mondta, hogy valaki meg akarta kérdezni, kiáll-e vele egy pusztakezes harcra. Sosem tudták meg, hogy véletlen volt-e. Viszont a termetes férfi szavai egy mondást idéznek az eszébe.*
- Érdekes, a rendfőnöknek is volt egyszer egy mondása az oroszlánnal kapcsolatban. Azt mondta: 'Az oroszlán az büdös'. Talán ismeritek egymást, vagy csak mindketten ilyen bölcsek vagytok? *közben félreáll, hogy a férfi magához vehesse, amit magához szeretne venni.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-20 21:34:53
Üzenet elküldve: 2014-01-20 21:34:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Waia Syunddar //
*Ahogy Moy rakosgatja a dolgokat a pulton, ami mögött a fegyvertáros fiú könyököl, érkezik egy furcsa alak. A Medve épp a szigonyt erősíti a hátán lévő tartóra, mikor ennek a bőrökbe öltözött, izmos kis fickónak a hallatán értetlenkedik a kölyök. Nincs mit leadni, de nem is akar semmit felvenni. Ilyenkor jönne a kérdés, hogy akkor meg mit beszél ennyit? Elég lett volna köszönni.
Moy épp a kezébe veszi a hatalmas csatabárdját, de ez a fura alak útban van. A férfi megkopogtatja a bőrruhás vállát és leszól hozzá a szokásos, harsogó hangján:*
- Barátom, díjazom, hogy kézzel mész az oroszlánnak, de arrébb állnál? Épp indulnék a piacra.
*Ahogy Moy rakosgatja a dolgokat a pulton, ami mögött a fegyvertáros fiú könyököl, érkezik egy furcsa alak. A Medve épp a szigonyt erősíti a hátán lévő tartóra, mikor ennek a bőrökbe öltözött, izmos kis fickónak a hallatán értetlenkedik a kölyök. Nincs mit leadni, de nem is akar semmit felvenni. Ilyenkor jönne a kérdés, hogy akkor meg mit beszél ennyit? Elég lett volna köszönni.
Moy épp a kezébe veszi a hatalmas csatabárdját, de ez a fura alak útban van. A férfi megkopogtatja a bőrruhás vállát és leszól hozzá a szokásos, harsogó hangján:*
- Barátom, díjazom, hogy kézzel mész az oroszlánnak, de arrébb állnál? Épp indulnék a piacra.
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-20 21:23:12
Üzenet elküldve: 2014-01-20 21:23:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Másnap Waia végre eljutott a barakkba. Igazából még aznap akart, amikor a városba érkezett, azonban egyéb dolga akadt, először is el kellett vergődjön a folyópartra, ahol szerzett néhány gyümölcsöt, hogy éhségét csillapítsa, és még néhányat, hogy később is csillapíthassa. Eztán pedig már későre járt, így egyszerűen leheveredett egy fa alá, és elaludt. Viszont reggel már tényleg nem volt semmi olyan, amit fontosabbnak ítélt meg annál, hogy eljöjjön a barakkba, és néhányszor megverekedjen egy edzőbábúval. Az talán méltó ellenfele lesz. Kétséges, hogy ha azzal a fura páncélossal ment volna ki verekedni, akkor ki győz, viszont tény, hogy addig nem ment volna ki, amíg meg nem válik az illető a páncéljától és a fegyvereitől. Azután esetleg, viszont akkor talán már fölényben is lett volna. Csak akkor jöttek volna a többiek a buzogánnyal, és akkor valódi tömegverekedést adhattak volna elő. Lehet, hogy jobban kellett volna erőltesse a dolgot...
A fegyvertáras fiú viszonylag furcsán néz, mikor közli, hogy nincs fegyvere, és nem is kér semmilyet, viszont ugyan mit is tehetne? Ha egyszer ez az igazság... csak szokatlan. Waia már azt is megtanulta, hogy az itteniek jobban szeretnek fegyverekkel csatázni, mint puszta kézzel. Pedig ha egyszer látnák, hogy küzd a rendmester puszta kézzel. Nos, igazából Waia sem látta még soha, mert a rendfőnök sosem volt hajlandó komolyabb mozdulatokat tanítani, viszont ehhez is kapcsolt mindig magyarázatot: 'Nem akarok megölni senkit...'.*
A fegyvertáras fiú viszonylag furcsán néz, mikor közli, hogy nincs fegyvere, és nem is kér semmilyet, viszont ugyan mit is tehetne? Ha egyszer ez az igazság... csak szokatlan. Waia már azt is megtanulta, hogy az itteniek jobban szeretnek fegyverekkel csatázni, mint puszta kézzel. Pedig ha egyszer látnák, hogy küzd a rendmester puszta kézzel. Nos, igazából Waia sem látta még soha, mert a rendfőnök sosem volt hajlandó komolyabb mozdulatokat tanítani, viszont ehhez is kapcsolt mindig magyarázatot: 'Nem akarok megölni senkit...'.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-20 17:35:47
Üzenet elküldve: 2014-01-20 17:35:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Iladar úgy határoz, hogy benéz a barakkba. Rég nem volt már itt és egy kis edzés jót tenne neki. Félnivalója nem akad. Most közel állt a lebukáshoz, de szerencsére a baj elkerülte. Megint. Megindul abba az irányba, ahol az épületet sejti. Ha még ott van, ahol régen, akkor aligha fog eltévedni.*
~Pár év alatt csak nem változott itt semmi. Legalábbis remélem.~
*Ha jobban belegondol, akkor az eltévedés sem lenne rossz ötlet, elvégre mindenhol van egy-egy gazdag ember, akinek vannak ellenlábasai. Az ellenlábasokat pedig valakinek el kell távolítania. Na itt jön a képbe Iladar. Semmit nem szeret jobban, mint a munkáját végezni. Ennek a szerencsétlennek a megölése is jólesett. Bár ez nem munka volt. Vagy talán mégis. Egy régi áldozat aki túlélte a kínzásait.*
~Fiatal voltam és nehéz volt megállapítani, hogy halott-e vagy sem.~
*Na nem mintha most öreg lenne, ó egyáltalán nem. Csak még éppenséggel tizenhat esztendős lehetett akkor. Az meg messze van a huszonöttől. Lassan elhagyja a lepratelepet és - ahogy arra számítani lehetett - feltárul előtte egy másik világ. A gazdagok világa. Mivel ezt a helyet nem kedveli különösképpen, meggyorsítja a lépteit. Pár percen belül már a barakk előtt ácsorog és végül döntésre jut. Bemegy a városőrök "székhelyére" és a fegyvertáros fiúra mosolyog. Nem csodálkozna, ha szegény fiúnak a hideg futkározna a hátán ettől a mosolytól. Iladar sosem a vigyoráról volt híres. Azaz mégis. Olyan őrült mosollyal senki más nem rendelkezik, mint a férfi. Előhúzza az összes pengét ami a testén van és odarakja a fiú elé.*
- Őrizd jól. Nehogy eltűnjenek.
*Most éppen a kedves embert játsza. Nem tudja, hogy miért, egyszerűen csak ilyen kedve van. A mai nap már kegyetlenkedett eleget, most itt az ideje, hogy előkapja a nyájas és tisztelettudó arculatát, amitől az emberek a legjobban félnek. Sajnálattal nyugtázza, hogy a barakkban nincsenek fából készült kések, mert így kénytelen lesz karddal gyakorolni.*
~Sebaj, legalább ezt az adottságomat is fejlesztem.~
*Fel is kapja az egyik fakardot és keres magának egy magányos bábut, amit éppen nem püföl senki. Nem kell csalódnia, akad ilyen szép számmal. Beáll elé, majd rögtön megcélozza a fejét. Az ütés betalál - egyáltalán mi a fenéért ne találna el egy bábut? Bár ha melléüt még azon sem csodálkozna, a kardforgatás nem az ő területe. Ezután újabb és újabb csapásokat indít meg.*
~Pár év alatt csak nem változott itt semmi. Legalábbis remélem.~
*Ha jobban belegondol, akkor az eltévedés sem lenne rossz ötlet, elvégre mindenhol van egy-egy gazdag ember, akinek vannak ellenlábasai. Az ellenlábasokat pedig valakinek el kell távolítania. Na itt jön a képbe Iladar. Semmit nem szeret jobban, mint a munkáját végezni. Ennek a szerencsétlennek a megölése is jólesett. Bár ez nem munka volt. Vagy talán mégis. Egy régi áldozat aki túlélte a kínzásait.*
~Fiatal voltam és nehéz volt megállapítani, hogy halott-e vagy sem.~
*Na nem mintha most öreg lenne, ó egyáltalán nem. Csak még éppenséggel tizenhat esztendős lehetett akkor. Az meg messze van a huszonöttől. Lassan elhagyja a lepratelepet és - ahogy arra számítani lehetett - feltárul előtte egy másik világ. A gazdagok világa. Mivel ezt a helyet nem kedveli különösképpen, meggyorsítja a lépteit. Pár percen belül már a barakk előtt ácsorog és végül döntésre jut. Bemegy a városőrök "székhelyére" és a fegyvertáros fiúra mosolyog. Nem csodálkozna, ha szegény fiúnak a hideg futkározna a hátán ettől a mosolytól. Iladar sosem a vigyoráról volt híres. Azaz mégis. Olyan őrült mosollyal senki más nem rendelkezik, mint a férfi. Előhúzza az összes pengét ami a testén van és odarakja a fiú elé.*
- Őrizd jól. Nehogy eltűnjenek.
*Most éppen a kedves embert játsza. Nem tudja, hogy miért, egyszerűen csak ilyen kedve van. A mai nap már kegyetlenkedett eleget, most itt az ideje, hogy előkapja a nyájas és tisztelettudó arculatát, amitől az emberek a legjobban félnek. Sajnálattal nyugtázza, hogy a barakkban nincsenek fából készült kések, mert így kénytelen lesz karddal gyakorolni.*
~Sebaj, legalább ezt az adottságomat is fejlesztem.~
*Fel is kapja az egyik fakardot és keres magának egy magányos bábut, amit éppen nem püföl senki. Nem kell csalódnia, akad ilyen szép számmal. Beáll elé, majd rögtön megcélozza a fejét. Az ütés betalál - egyáltalán mi a fenéért ne találna el egy bábut? Bár ha melléüt még azon sem csodálkozna, a kardforgatás nem az ő területe. Ezután újabb és újabb csapásokat indít meg.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-20 17:01:29
Üzenet elküldve: 2014-01-20 17:01:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Mora Dravok //
* Megköszörüli a torkát. ~ Az arcátlanságnak is van határa... ~ gondolja és végül leereszti a kardot. Vissza kell magát fognia, hiszen pont ezért jött el otthonról, vagy úgyis kifejezhetnénk, hogy ezért küldték el. Ha mindig, ahányszor ezzel a fajjal találkozik így felhúzza magát, semmire sem fogja vinni.*
- Tényleg nem tudod, hogy miért ugrottam a torkodnak? * mosolyodik el sejtelmesen. Szemei megint a táskájára siklanak, majd oda is bök a fejével. * - Az ott az enyém. * mondja, bár fogalma sincs róla, hogy a szemben álló az imént kutatgatott benne a félkezével, és hogy Mora Dravok 5 aranyat lopott el batyujából.
* - Azt hiszem érthető, hogy nincs ínyemre, ha valaki túlságosan is közel van hozzá. * Szemeit kissé összeszűkíti. * - És, hozzá kell tennem, hogy bár lehet, te magad semmit sem tudsz arról, hogy mikor, mit illik, az életben vannak íratlan szabályok, például az, hogy ne zaklasd a magánszféráját másnak, illetve, ha megkérnek, hogy húzz arrébb... * elmosolyodik. * - nos, akkor húzz arrébb. * Összegzi mondani valóját, majd közelebb lép a nőhöz, de végül, csak a táskájáért nyúl. Egyik kezével megfogja, a másikkal pedig a mélyére nyúl, egészen az alján fekvő néhány aranyért. Előveszi és a nő elé dobja. * - Talán, majd ebből értesz. Most pedig tényleg arrébb mehetnél. * mondja, bár nagy erőt kell vennie, hogy visszafogja magát és igyekezzen diplomatikusan intézni az ügyet, már ha ezt lehet úgy hívni. Sajnos az életben sok mindenről még fogalma sincs, annyira a saját világában él. Ahonnan pedig ő jött, ott egyszerre uralkodott tisztelet és arrogancia, azt pedig, hogy ő melyiket vette magára, talán nem is kell mondani.
Ami viszont biztos, hogy érzi, ahogy vérnyomása lassul és ő is egyre higgadtabb lesz. Egyrészről megvédte a területét, másrészről erőszak nélkül próbál lezárni valamit. Annyi biztos, hogy elismerősen biccent saját maga előtt és kíváncsian várja az a nő reakcióját. Ha elmegy azt félgyőzelemként tekinti, mint az ő saját harca. Ha nem megy el, akkor valószínű, hogy ismét csak felhúzza magát és ki tudja mit fog reagálni. Még ő sem.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.20 18:36:41, a következő indokkal:
Jeljavítás, jelpótlás; aranykezelés szövegének javítása.
* Megköszörüli a torkát. ~ Az arcátlanságnak is van határa... ~ gondolja és végül leereszti a kardot. Vissza kell magát fognia, hiszen pont ezért jött el otthonról, vagy úgyis kifejezhetnénk, hogy ezért küldték el. Ha mindig, ahányszor ezzel a fajjal találkozik így felhúzza magát, semmire sem fogja vinni.*
- Tényleg nem tudod, hogy miért ugrottam a torkodnak? * mosolyodik el sejtelmesen. Szemei megint a táskájára siklanak, majd oda is bök a fejével. * - Az ott az enyém. * mondja, bár fogalma sincs róla, hogy a szemben álló az imént kutatgatott benne a félkezével, és hogy Mora Dravok 5 aranyat lopott el batyujából.
* - Azt hiszem érthető, hogy nincs ínyemre, ha valaki túlságosan is közel van hozzá. * Szemeit kissé összeszűkíti. * - És, hozzá kell tennem, hogy bár lehet, te magad semmit sem tudsz arról, hogy mikor, mit illik, az életben vannak íratlan szabályok, például az, hogy ne zaklasd a magánszféráját másnak, illetve, ha megkérnek, hogy húzz arrébb... * elmosolyodik. * - nos, akkor húzz arrébb. * Összegzi mondani valóját, majd közelebb lép a nőhöz, de végül, csak a táskájáért nyúl. Egyik kezével megfogja, a másikkal pedig a mélyére nyúl, egészen az alján fekvő néhány aranyért. Előveszi és a nő elé dobja. * - Talán, majd ebből értesz. Most pedig tényleg arrébb mehetnél. * mondja, bár nagy erőt kell vennie, hogy visszafogja magát és igyekezzen diplomatikusan intézni az ügyet, már ha ezt lehet úgy hívni. Sajnos az életben sok mindenről még fogalma sincs, annyira a saját világában él. Ahonnan pedig ő jött, ott egyszerre uralkodott tisztelet és arrogancia, azt pedig, hogy ő melyiket vette magára, talán nem is kell mondani.Ami viszont biztos, hogy érzi, ahogy vérnyomása lassul és ő is egyre higgadtabb lesz. Egyrészről megvédte a területét, másrészről erőszak nélkül próbál lezárni valamit. Annyi biztos, hogy elismerősen biccent saját maga előtt és kíváncsian várja az a nő reakcióját. Ha elmegy azt félgyőzelemként tekinti, mint az ő saját harca. Ha nem megy el, akkor valószínű, hogy ismét csak felhúzza magát és ki tudja mit fog reagálni. Még ő sem.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.20 18:36:41, a következő indokkal:
Jeljavítás, jelpótlás; aranykezelés szövegének javítása.
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-19 21:40:07
Üzenet elküldve: 2014-01-19 21:40:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Reverie Ryenlye//
*Alaik belép a barakkba, és körülnéz. Életében talán kétszer-háromszor járt ehhez hasonló helyen, de a legutolsó alkalom is vagy egy évvel ezelőtt volt. Leadja a fegyvereit, majd lassú tempóban, bizonytalanul sétálgatva az itt edzőket figyeli. Kis idő múlva megakad a szeme egy lány összeszedett mozgásán, és ezután őt kezdi el nézni. Akarva-akaratlanul is végigfuttatja tekintetét a telt idomokon, reményei szerint nem feltűnően. Nagyjából 5 méterre állt meg tőle, megvan rá az esély, hogy észre sem veszi majd. Hirtelen elszégyelli magát, és úgy dönt, tovább indul, mivel a nők bámulásán kívül ezen a helyen nem sok mindent tud csiálni.*
*Alaik belép a barakkba, és körülnéz. Életében talán kétszer-háromszor járt ehhez hasonló helyen, de a legutolsó alkalom is vagy egy évvel ezelőtt volt. Leadja a fegyvereit, majd lassú tempóban, bizonytalanul sétálgatva az itt edzőket figyeli. Kis idő múlva megakad a szeme egy lány összeszedett mozgásán, és ezután őt kezdi el nézni. Akarva-akaratlanul is végigfuttatja tekintetét a telt idomokon, reményei szerint nem feltűnően. Nagyjából 5 méterre állt meg tőle, megvan rá az esély, hogy észre sem veszi majd. Hirtelen elszégyelli magát, és úgy dönt, tovább indul, mivel a nők bámulásán kívül ezen a helyen nem sok mindent tud csiálni.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-19 16:39:59
Üzenet elküldve: 2014-01-19 16:39:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Moy hiába piszkálgatja a sötételf fakardját, az már nem akar visszavágót. A harctudását akarja fejleszteni a lány, de nem a férfit akarja tanítómesternek. Talán jobban is teszi, ha olyat keres, aki kifejezetten kardvívó, hiszen Moynál ezerszer jobbak is vannak. Egy kis fakardozás még belefért volna, de ha nem, hát nem, gondolja magában a Medve. Biccent és odébb áll.
Körülnéz, hogy van-e valaki szabadon, akivel tudna gyakorolni. Talál is egy pár harcost, akik éppen vívnak.
Megszólítja őket és örömmel fogadják. Kivárja a párbaj végét, majd kihívja a győztest. Egy fiatal, szőrös, szakállas ember az, aki fürgén mozog és jól vív az előző csatából ítélve. Elkezdik a párbajozást. Csattannak egymáson a fakardok és most már valahogy Moynak is jobban megy. Ő maga ugyan nem visz be találatot, de védi az első néhány csapást. Aztán kap egyet a combjára, csípőtájt. Ezután megint igyekszik hárítani, de a jobb alkarjára is kap. Utána viszont sikeresen félreüti a másik kardját és egy gyomorszúrást visz be. Még csapkodnak egy kicsit és végül a fiatalember bizonyul ügyesebbnek: egy oldalsó vágással Moy nyakát támadja meg. Nagyjából olyan magas, mint ő, így eléri. Halálos vágás lenne, ha igazi karddal csinálná. A férfi látja, hogy itt a vége és bólint ellenfelének. A végén még összeütik a kardok hegyét, mivel Moy így szokta befejezni a barátságos küzdelmeket. A fiatalok tovább küzdenek egymással, ő pedig dudorászva megy a pusztakezes harccal foglalkozók felé, akik egy kicsit hátrébb vannak.
Leteszi a fakardot. Ez már sokkal inkább kedvére való lesz, mivel test megy a test ellen és abban nem igazán lehet csalni. Egy elf hívja ki. Még Moynál is magasabb, de karcsú, ahogy általában az elfek. Moy felveszi az alapállást, egy kis terpeszt. Utána pedig elkezdik egymást csépelni. Nem durván, csak érintéssel, hogy mindenkinek megmaradjanak a fogai és a különböző testrészei. Az elf rúgásokkal próbálkozik, amiket Moy az alkarvédőkkel egészen jól hárít. Az egyik rúgásnál az elf egy kicsit figyelmetlen és Moy ki tudja rúgni alóla a másik lábát. Azzal ráveti magát és lefgoja a két kezéné fogva. Rúgkapálhat, de a ránehezedő testtel már nem bír, érzékeny részt pedig nem tud eltalálni. Ezt a menetet Moy nyeri. Utána pedig egy gnóm következik. A férfi nem bízza el magát, noha ezek a teremtmények inkább az eszükről híresek, mint az erejükről vagy a harctudásukról. A kis gnóm viszont egészen jó kondiban van és az alacsony termetével is remekül bánik. Térdhajlatba és lágyékra visz be ütéseket, amíg a Medve fejbe nem csapja oldalról. Akkor kissé megtántorodik, de mikor Moy újra támad, arrébb ugrik és a háta mögé kerül. A férfi derekére visz be egy jobbegyenest. Moy fordulásból üt egy lendületeset, de a gnóm lehajol és a férfi gyomrát üti meg. A Medve ekkor rúg egyet és a gnóm a földre kerül. Le akarja fogni, de a kis, hegyes fülű teremtmény elgurul és vár. Egy darabog várnak és köröznek egymás körül, végül Moy ismét egy rúgássl próbálkozik. A gnóm számít erre és kikerüli, majd teljes erőből a férfi másik lábára veti magát. Rákapaszkodik és Moy már hiába érkezik le a másik lábával, a gnóm ott marad rajta. Üti és az ujjait próbálja feszegetni, közben a többi harcos már nagyokat nevet, mivel egy kicsit olyan ez, mint amikor a kutya ráharap valamire és nem akarja elengedni. Moy végül bevisz egy erős ütést, amitől a gnóm abbahagyja a szorítást és lepottyan. A férfi ezután felrúgná, de a gnóm most az alkarjára csimpaszkodik fel. Moy felemeli és földhöz akarja vágni a kapaszkodót, a gnóm viszont közben fejberúgja. Okos lény, így sikerült elérnie, hogy a férfi fejéhez közel kerüljön, a rúgása pedig elég erős ahhoz, hogy Moy megtántorodjon. Ezután továbbiakkal próbálkozik a gnóm és Moy végül elfárad. A hosszú éjszaka után ennyi elég is volt. Megdícséri a leleményes kis teremtményt, akinek persze hamarosan akad újabb kihívója. Moy lazít egy kicsit, kifújja magát, nyújtózkodik, majd visszamegy a bejárathoz, leadja a fát és felveszi a saját felszerelését.*
Körülnéz, hogy van-e valaki szabadon, akivel tudna gyakorolni. Talál is egy pár harcost, akik éppen vívnak.
Megszólítja őket és örömmel fogadják. Kivárja a párbaj végét, majd kihívja a győztest. Egy fiatal, szőrös, szakállas ember az, aki fürgén mozog és jól vív az előző csatából ítélve. Elkezdik a párbajozást. Csattannak egymáson a fakardok és most már valahogy Moynak is jobban megy. Ő maga ugyan nem visz be találatot, de védi az első néhány csapást. Aztán kap egyet a combjára, csípőtájt. Ezután megint igyekszik hárítani, de a jobb alkarjára is kap. Utána viszont sikeresen félreüti a másik kardját és egy gyomorszúrást visz be. Még csapkodnak egy kicsit és végül a fiatalember bizonyul ügyesebbnek: egy oldalsó vágással Moy nyakát támadja meg. Nagyjából olyan magas, mint ő, így eléri. Halálos vágás lenne, ha igazi karddal csinálná. A férfi látja, hogy itt a vége és bólint ellenfelének. A végén még összeütik a kardok hegyét, mivel Moy így szokta befejezni a barátságos küzdelmeket. A fiatalok tovább küzdenek egymással, ő pedig dudorászva megy a pusztakezes harccal foglalkozók felé, akik egy kicsit hátrébb vannak.
Leteszi a fakardot. Ez már sokkal inkább kedvére való lesz, mivel test megy a test ellen és abban nem igazán lehet csalni. Egy elf hívja ki. Még Moynál is magasabb, de karcsú, ahogy általában az elfek. Moy felveszi az alapállást, egy kis terpeszt. Utána pedig elkezdik egymást csépelni. Nem durván, csak érintéssel, hogy mindenkinek megmaradjanak a fogai és a különböző testrészei. Az elf rúgásokkal próbálkozik, amiket Moy az alkarvédőkkel egészen jól hárít. Az egyik rúgásnál az elf egy kicsit figyelmetlen és Moy ki tudja rúgni alóla a másik lábát. Azzal ráveti magát és lefgoja a két kezéné fogva. Rúgkapálhat, de a ránehezedő testtel már nem bír, érzékeny részt pedig nem tud eltalálni. Ezt a menetet Moy nyeri. Utána pedig egy gnóm következik. A férfi nem bízza el magát, noha ezek a teremtmények inkább az eszükről híresek, mint az erejükről vagy a harctudásukról. A kis gnóm viszont egészen jó kondiban van és az alacsony termetével is remekül bánik. Térdhajlatba és lágyékra visz be ütéseket, amíg a Medve fejbe nem csapja oldalról. Akkor kissé megtántorodik, de mikor Moy újra támad, arrébb ugrik és a háta mögé kerül. A férfi derekére visz be egy jobbegyenest. Moy fordulásból üt egy lendületeset, de a gnóm lehajol és a férfi gyomrát üti meg. A Medve ekkor rúg egyet és a gnóm a földre kerül. Le akarja fogni, de a kis, hegyes fülű teremtmény elgurul és vár. Egy darabog várnak és köröznek egymás körül, végül Moy ismét egy rúgássl próbálkozik. A gnóm számít erre és kikerüli, majd teljes erőből a férfi másik lábára veti magát. Rákapaszkodik és Moy már hiába érkezik le a másik lábával, a gnóm ott marad rajta. Üti és az ujjait próbálja feszegetni, közben a többi harcos már nagyokat nevet, mivel egy kicsit olyan ez, mint amikor a kutya ráharap valamire és nem akarja elengedni. Moy végül bevisz egy erős ütést, amitől a gnóm abbahagyja a szorítást és lepottyan. A férfi ezután felrúgná, de a gnóm most az alkarjára csimpaszkodik fel. Moy felemeli és földhöz akarja vágni a kapaszkodót, a gnóm viszont közben fejberúgja. Okos lény, így sikerült elérnie, hogy a férfi fejéhez közel kerüljön, a rúgása pedig elég erős ahhoz, hogy Moy megtántorodjon. Ezután továbbiakkal próbálkozik a gnóm és Moy végül elfárad. A hosszú éjszaka után ennyi elég is volt. Megdícséri a leleményes kis teremtményt, akinek persze hamarosan akad újabb kihívója. Moy lazít egy kicsit, kifújja magát, nyújtózkodik, majd visszamegy a bejárathoz, leadja a fát és felveszi a saját felszerelését.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-19 15:47:51
Üzenet elküldve: 2014-01-19 15:47:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Moy Befe//
*Érdeklődve hallgatja a férfi szavait, hiszen így is tanulhat egy keveset. Csak most kezd belecsöppeni a harcosok titkos világába, és lehet, hogy elég bénácska még, de attól még élvezi. Hogy ez a természetéből adódik-e, abból hogy sötételf, vagy a személyiségében rejlik valami azt nem tudni. Csábítja a harc, de most nem szeretne belemenni újabb körbe. Meg akarja találni a mesterét, azt a valakit, akit azért teremtettek, hogy bevezesse őt a világ legsötétebb, legocsmányabb részeibe.*
- Egyenlőre csak szeretném tökéletesre fejleszteni a harctudáásom, a többi majd elválik magától.
*Mondja ezt testét kihúzva, kecses, női tartással.*
- Ha nem haragszik szeretnék odébbálni.
*Nem hiinné, hogy ez az öregember karforgató lenne, akitől tanulhatna, inkább szeretne keresni egy hivatásost, mert az teljesen mást tanítana neki, mint egy vén, öreg harcos aki ki tudja, hogy hány csatát végigharcolt már. Legalábbis Alorida ezt hiszi.*
*Érdeklődve hallgatja a férfi szavait, hiszen így is tanulhat egy keveset. Csak most kezd belecsöppeni a harcosok titkos világába, és lehet, hogy elég bénácska még, de attól még élvezi. Hogy ez a természetéből adódik-e, abból hogy sötételf, vagy a személyiségében rejlik valami azt nem tudni. Csábítja a harc, de most nem szeretne belemenni újabb körbe. Meg akarja találni a mesterét, azt a valakit, akit azért teremtettek, hogy bevezesse őt a világ legsötétebb, legocsmányabb részeibe.*
- Egyenlőre csak szeretném tökéletesre fejleszteni a harctudáásom, a többi majd elválik magától.
*Mondja ezt testét kihúzva, kecses, női tartással.*
- Ha nem haragszik szeretnék odébbálni.
*Nem hiinné, hogy ez az öregember karforgató lenne, akitől tanulhatna, inkább szeretne keresni egy hivatásost, mert az teljesen mást tanítana neki, mint egy vén, öreg harcos aki ki tudja, hogy hány csatát végigharcolt már. Legalábbis Alorida ezt hiszi.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-19 11:20:10
Üzenet elküldve: 2014-01-19 11:20:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
*Lorthon épp belemenne a gnóm ajánlatába mikor egy őr zavarja meg őket. Lorthon gyűlölködő pillantást vet rá de, mikor megkapja a zacskót akkor hamar a kapzsiság jelenik meg benne. Egyből kinyitja és megszámolja a pénzt. Meg van elégedve.*
~Ebből a pénzből én nemcsak, hogy gond nélkül tudnék jó pár napot megpihenni egy fogadóban de, még jól le is tudom magamat inni. Mégsem jártam olyan rosszul ebben a kalandban. Bár még egyszer nem fog büdös orkok mögé felugrani az már biztos. Ha legközelebb meglátom azt a tohonya zöld zsírkupacot akkor biz isten elvágom a torkát. Imádkozzon, hogy ne találkozzunk még egyszer.~
*Lorthon épp belemenne a gnóm ajánlatába mikor egy őr zavarja meg őket. Lorthon gyűlölködő pillantást vet rá de, mikor megkapja a zacskót akkor hamar a kapzsiság jelenik meg benne. Egyből kinyitja és megszámolja a pénzt. Meg van elégedve.*
~Ebből a pénzből én nemcsak, hogy gond nélkül tudnék jó pár napot megpihenni egy fogadóban de, még jól le is tudom magamat inni. Mégsem jártam olyan rosszul ebben a kalandban. Bár még egyszer nem fog büdös orkok mögé felugrani az már biztos. Ha legközelebb meglátom azt a tohonya zöld zsírkupacot akkor biz isten elvágom a torkát. Imádkozzon, hogy ne találkozzunk még egyszer.~
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-18 15:16:09
Üzenet elküldve: 2014-01-18 15:16:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Selene Tarawin//
* Úgy tűnik mindegy mit tesz, a másik így is, úgy is egyre idegesebb. Mora nem tudja mire vélni, hiszen nem tett ellene semmi rosszat.. Mármint megpróbált, de végül nem tett. És a majdnem nem számít, így hát ha rajta múlna szó nélkül hátat fordítana a barakknak, hogy a város más részén keressen kifosztani való alanyokat. Ám a nő reakciója maradásra sarkallja, hisz mitől érne ő kevesebbet. Miből gondolja, hogy csak úgy kushadásra kényszerítheti, méghozzá alaptalanul? A felszólításra látványosan körbenéz, majd ugyan olyan hangsúllyal válaszol.*
- Tényleg van hely bőven, ezért ha nem tetszik a jelenlétem, akkor akár te is odébb állhatsz, mert én nem vonszolom sehova lepel fedte testemet és a kellemetlen képem is itt marad a valagammal együtt. * Ugyan azokat a szavakat használja, mint a fél-elf és, bár tudja, hogy ezzel csak még jobban felidegesítheti, de egy halvány mosoly is megjelenik ajkain. Valószínűleg nem venné fel ezt az idegesítő "csak azért is" figurát, de meglepő módon eléggé élvezi a helyzetet, ahogy az ismeretlen hölgyben szinte pattanásig feszülnek az idegek, és az egész szituáció egyre jobban hasonlít egy szócsatához.*
- Gondolom te sem szeretnél arrébb menni, ahogy én sem. Viszont azt megkérdezném, hogy miért ugrottál a torkomnak. A szavaidból úgy vettem ki, hogy zaklatásnak veszed a jelenlétem, pedig szerintem a te arrogáns felindulásod inkább zaklatásnak minősül. * Próbál normális hangot megütni, hátha sikerül kompromisszumot kötniük, bár nem igazán bízik a dologban.*
* Úgy tűnik mindegy mit tesz, a másik így is, úgy is egyre idegesebb. Mora nem tudja mire vélni, hiszen nem tett ellene semmi rosszat.. Mármint megpróbált, de végül nem tett. És a majdnem nem számít, így hát ha rajta múlna szó nélkül hátat fordítana a barakknak, hogy a város más részén keressen kifosztani való alanyokat. Ám a nő reakciója maradásra sarkallja, hisz mitől érne ő kevesebbet. Miből gondolja, hogy csak úgy kushadásra kényszerítheti, méghozzá alaptalanul? A felszólításra látványosan körbenéz, majd ugyan olyan hangsúllyal válaszol.*
- Tényleg van hely bőven, ezért ha nem tetszik a jelenlétem, akkor akár te is odébb állhatsz, mert én nem vonszolom sehova lepel fedte testemet és a kellemetlen képem is itt marad a valagammal együtt. * Ugyan azokat a szavakat használja, mint a fél-elf és, bár tudja, hogy ezzel csak még jobban felidegesítheti, de egy halvány mosoly is megjelenik ajkain. Valószínűleg nem venné fel ezt az idegesítő "csak azért is" figurát, de meglepő módon eléggé élvezi a helyzetet, ahogy az ismeretlen hölgyben szinte pattanásig feszülnek az idegek, és az egész szituáció egyre jobban hasonlít egy szócsatához.*
- Gondolom te sem szeretnél arrébb menni, ahogy én sem. Viszont azt megkérdezném, hogy miért ugrottál a torkomnak. A szavaidból úgy vettem ki, hogy zaklatásnak veszed a jelenlétem, pedig szerintem a te arrogáns felindulásod inkább zaklatásnak minősül. * Próbál normális hangot megütni, hátha sikerül kompromisszumot kötniük, bár nem igazán bízik a dologban.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-18 11:14:48
Üzenet elküldve: 2014-01-18 11:14:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*Adgal, mint aki haza térne, úgy lép be a barakk ódon, mégis erőt sugárzó épületébe. Barátságosan int a bejáratnál strázsáló apródnak, aki vidáman utána is szól:*
-Adgal uram, örömmel látom, hogy visszatértél. Sokáig maradsz nálunk?-
-Nem, sajnos. Most csak egy kis testmozgás miatt jöttem, nehogy megmerevedjenek a tagjaim!-
*válaszolja mosolyogva Adgal, majd beljebb haladva eléri a gyakorló termet, ahol lepakolja málháját, kézbe vesz egy gyakoló fegyvert, és kíméletlen harcba kezd az egyik gyakorló bábuval.*
-Adgal uram, örömmel látom, hogy visszatértél. Sokáig maradsz nálunk?-
-Nem, sajnos. Most csak egy kis testmozgás miatt jöttem, nehogy megmerevedjenek a tagjaim!-
*válaszolja mosolyogva Adgal, majd beljebb haladva eléri a gyakorló termet, ahol lepakolja málháját, kézbe vesz egy gyakoló fegyvert, és kíméletlen harcba kezd az egyik gyakorló bábuval.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-17 19:49:00
Üzenet elküldve: 2014-01-17 19:49:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
//Lorthon//
*A gnómmal való társalgást hirtelen egy őr zavarja meg, aki esélyes, hogy megunta a várakozást, de abból amit mond kiderül, hogy más miatt van itt.*
-A hadnagy úr üzeni, hogy bocsánat, de elfelejtette átadni a kárpótlást.* Azzal átnyújt egy erszényt Lorthon Voynichnak. Aki 100 aranyat találhat benne ha kinyitja. Azután a gnómhoz fordul.*
-Maga meg nem zavarja a jó népet itt, menjen máshova rontani a levegőt.*A gnóm és az őr is ezután sietve távoznak, magára hagyva a némát.*
//Deron//
*A kurtizánnal nem mehetnek sokáig amikor egy őr éri utol őket.*
-Bocsánat, de a hadnagy úr küldött a kárpótlással.* Azzal átnyújt egy erszényt Deron Nahariennak. Aki 100 aranyat találhat benne ha kinyitja. Azután a kurtizán felé fordul, aki valamiért nagyon idegesnek látszik hirtelen. Az őr csak meg akar szólalni, de már szalad is, méghozzá nem is lassan. Pillanatok alatt eltűnik a tömegben. Az őr elkáromkodja magát, majd ő is elmegy.*
//Marin//
*Az öreg nem tűnik túl vidámnak a válasz hallatán, de még visszaszólna valamit, de már nincs ideje, mert Marin otthagyja. A páros meglepődik, hogy kiszúrta őket, a fiatal viszont egész gyorsan reagál a még csak nem is hozzá intézett monológra.*
-Esetleg valami gondja van?*Mondja a kelleténél némileg hangosabban, de azonnal meg is bánja támadó fellépését, mert elkerekedik a szeme, és valamit, vagy valakit igen csak ijedt képpel bámul Marin mögött. A nemesnek arra sincs ideje, hogy megforduljon amikor egy ismerős hang hallatszik mögötte.*
-Bocsánat a kellemetlenségért,.Hangzik a hadnagy nyugtalan mondta.*-Azt hiszem némi félreértés történt. Ezt mindenesetre kárpótlásul hoztam a kellemetlenségekért.* Azzal átnyújt egy erszényt Marin Remaleknak. Aki 100 aranyat találhat benne ha kinyitja. *
-Maguk meg menjenek a dolgukra!*Fordul a két őrhöz nem a legbarátságosabb modorban, a páros ezért inkább sürgősen távozik.*
-Viszont látásra, és mégy egyszer bocsánat.*Azzal magára hagyja a nemest a tömegben.*
//Vége//
*Pár nappal a kovács vasának erőszakos elrablása után terjedni kezdett egy pletyka, miszerint az őrség több tagja is meghalt egy barlang beomlásakor, de a vasat aszt visszaszerezték, hogy mennyi igaz ebből az valószínűleg sosem derül ki. A kovácsnak új inasa lett, de nem derült ki, hogy miért vált meg a régitől, csak a rablást követően nyomtalanul eltűnt, és pár nappal később már talált is magának a mester egy új növendéket a régi helyett.*
//Lorthon//
*A gnómmal való társalgást hirtelen egy őr zavarja meg, aki esélyes, hogy megunta a várakozást, de abból amit mond kiderül, hogy más miatt van itt.*
-A hadnagy úr üzeni, hogy bocsánat, de elfelejtette átadni a kárpótlást.* Azzal átnyújt egy erszényt Lorthon Voynichnak. Aki 100 aranyat találhat benne ha kinyitja.
Azután a gnómhoz fordul.*-Maga meg nem zavarja a jó népet itt, menjen máshova rontani a levegőt.*A gnóm és az őr is ezután sietve távoznak, magára hagyva a némát.*
//Deron//
*A kurtizánnal nem mehetnek sokáig amikor egy őr éri utol őket.*
-Bocsánat, de a hadnagy úr küldött a kárpótlással.* Azzal átnyújt egy erszényt Deron Nahariennak. Aki 100 aranyat találhat benne ha kinyitja.
Azután a kurtizán felé fordul, aki valamiért nagyon idegesnek látszik hirtelen. Az őr csak meg akar szólalni, de már szalad is, méghozzá nem is lassan. Pillanatok alatt eltűnik a tömegben. Az őr elkáromkodja magát, majd ő is elmegy.*//Marin//
*Az öreg nem tűnik túl vidámnak a válasz hallatán, de még visszaszólna valamit, de már nincs ideje, mert Marin otthagyja. A páros meglepődik, hogy kiszúrta őket, a fiatal viszont egész gyorsan reagál a még csak nem is hozzá intézett monológra.*
-Esetleg valami gondja van?*Mondja a kelleténél némileg hangosabban, de azonnal meg is bánja támadó fellépését, mert elkerekedik a szeme, és valamit, vagy valakit igen csak ijedt képpel bámul Marin mögött. A nemesnek arra sincs ideje, hogy megforduljon amikor egy ismerős hang hallatszik mögötte.*
-Bocsánat a kellemetlenségért,.Hangzik a hadnagy nyugtalan mondta.*-Azt hiszem némi félreértés történt. Ezt mindenesetre kárpótlásul hoztam a kellemetlenségekért.* Azzal átnyújt egy erszényt Marin Remaleknak. Aki 100 aranyat találhat benne ha kinyitja.
*-Maguk meg menjenek a dolgukra!*Fordul a két őrhöz nem a legbarátságosabb modorban, a páros ezért inkább sürgősen távozik.*
-Viszont látásra, és mégy egyszer bocsánat.*Azzal magára hagyja a nemest a tömegben.*
//Vége//
*Pár nappal a kovács vasának erőszakos elrablása után terjedni kezdett egy pletyka, miszerint az őrség több tagja is meghalt egy barlang beomlásakor, de a vasat aszt visszaszerezték, hogy mennyi igaz ebből az valószínűleg sosem derül ki. A kovácsnak új inasa lett, de nem derült ki, hogy miért vált meg a régitől, csak a rablást követően nyomtalanul eltűnt, és pár nappal később már talált is magának a mester egy új növendéket a régi helyett.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-17 19:26:29
Üzenet elküldve: 2014-01-17 19:26:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Mona Dravok //
* Miután a nő félretolja a kardot, Selene visszaemeli. Még ha csak egy kis fakardról is van szó, jelenleg saját kezein kívül ez az egyetlen fegyvere. Arra, hogy az illető felállt és szembehelyezkedett vele, csak még idegesebb lesz. Évek óta volt már, hogy emberhez ilyen közel került, de még mindig bosszantja a közelségük, a szaguk, és az, hogy mennyivel fejletlenebbek. Természetesen ilyenkor legszívesebben letagadná az ereiben csörgedező emberi vért, de miután ezt nem teheti, igyekszik az elf vonalát erősíteni.
Flegmán felvonja jobb szemöldökét, végigméri a nőt, majd cümmög egyet és megrázza a fejét. ~ Ezek sosem tanulnak... ~ Kardját stabilan felé tartja és szemei gyorsan a padon fekvő batyura siklanak, majd vissza az előtte állóra és bár megfogalmazódik benne a kérdés, hogy mi lenne, ha a nő hozzányúlt volna, ezt gyorsan eloszlatja magában, hiszen ki merne hozzá nyúlni az ő táskájához?*
- Szerintem meg vonszold arrébb a lepel fedte testedet és keress máshol ülőhelyet! * Mondja keményen. ~ Olyan idegesítő... ~ gondolja, majd hirtelen másabb hangnemet üt. Sokkal inkább lenézőt. * - Mozgasd meg a kis fejedet és nézz körbe, van hely bőven, tőlem távolabb is * Beszédstílusa leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor a rossz gyereknek sokadjára kell elmagyarázni, hogy mit, miért ne tegyen. * - Helyezd át a valagodat és a kellemetlen képedet mondjuk... * szétnéz a teremben és a pult túlsó oldalára mutat. * - Oda! * mutat arra a kardjával. Egy része reméli, hogy nem kell azzal mulatnia drága idejét, hogy ilyen jött-ment embereknek magyarázza, hogy ugyan miért is ne az ő közelében tengessék perceiket. Másik része viszont már el is képzelte, hogyan veri agyon a nőt egyetlen fakardjával. *
- Na mozdulj innen. * bök az imént mutatott irányba a fejével. Ha a nő tényleg nem mozdul keményebb módszerekhez kell fordulnia. Kicsinyesnek és szánalmasnak tűnhet viselkedése, de az elmúlt évek alapján alatt volt rá bőven ideje, hogy idegenkedjen mindenkitől a közelébe merészkedik. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.17 19:38:17, a következő indokkal:
Jeljavítás.
* Miután a nő félretolja a kardot, Selene visszaemeli. Még ha csak egy kis fakardról is van szó, jelenleg saját kezein kívül ez az egyetlen fegyvere. Arra, hogy az illető felállt és szembehelyezkedett vele, csak még idegesebb lesz. Évek óta volt már, hogy emberhez ilyen közel került, de még mindig bosszantja a közelségük, a szaguk, és az, hogy mennyivel fejletlenebbek. Természetesen ilyenkor legszívesebben letagadná az ereiben csörgedező emberi vért, de miután ezt nem teheti, igyekszik az elf vonalát erősíteni.
Flegmán felvonja jobb szemöldökét, végigméri a nőt, majd cümmög egyet és megrázza a fejét. ~ Ezek sosem tanulnak... ~ Kardját stabilan felé tartja és szemei gyorsan a padon fekvő batyura siklanak, majd vissza az előtte állóra és bár megfogalmazódik benne a kérdés, hogy mi lenne, ha a nő hozzányúlt volna, ezt gyorsan eloszlatja magában, hiszen ki merne hozzá nyúlni az ő táskájához?*
- Szerintem meg vonszold arrébb a lepel fedte testedet és keress máshol ülőhelyet! * Mondja keményen. ~ Olyan idegesítő... ~ gondolja, majd hirtelen másabb hangnemet üt. Sokkal inkább lenézőt. * - Mozgasd meg a kis fejedet és nézz körbe, van hely bőven, tőlem távolabb is * Beszédstílusa leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor a rossz gyereknek sokadjára kell elmagyarázni, hogy mit, miért ne tegyen. * - Helyezd át a valagodat és a kellemetlen képedet mondjuk... * szétnéz a teremben és a pult túlsó oldalára mutat. * - Oda! * mutat arra a kardjával. Egy része reméli, hogy nem kell azzal mulatnia drága idejét, hogy ilyen jött-ment embereknek magyarázza, hogy ugyan miért is ne az ő közelében tengessék perceiket. Másik része viszont már el is képzelte, hogyan veri agyon a nőt egyetlen fakardjával. *
- Na mozdulj innen. * bök az imént mutatott irányba a fejével. Ha a nő tényleg nem mozdul keményebb módszerekhez kell fordulnia. Kicsinyesnek és szánalmasnak tűnhet viselkedése, de az elmúlt évek alapján alatt volt rá bőven ideje, hogy idegenkedjen mindenkitől a közelébe merészkedik. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.17 19:38:17, a következő indokkal:
Jeljavítás.
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-01-16 10:48:56
Üzenet elküldve: 2014-01-16 10:48:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Miután kellően kimorogta magát a késő délelőtti nyüzsgésen, végre valahára eléri a Barakk bejáratát. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a Levegő mágia templomától idáig elért. Megalapozott rosszkedvén nem javít sokat a pult mögött ülő fiú, ki ragyogó mosollyal, hangos köszönéssel próbál javítani Reverie hangulatán. Sikertelenül.*
- Szervusz *köszön röviden és tömören, s inkább lenyeli minden csípős megjegyzését a fiú túlbuzgó lelkesedésével kapcsolatban. Lecsatolja oldaláról a hosszúkardját és átadja az övén lógó dobótőrt is, majd enyhén széttárt karokkal jelzi, hogy jelenleg ez minden fegyvere, a többit a fogadóban hagyta.
Egy kurta biccentéssel köszöni meg a fiú segítségét, majd belép a Barakkba, és választ magának egy egyszerű fakardot. Közben szürke szemeivel felméri a terepet, és csalódott szájhúzással látja, hogy vannak itt egy páran, a békés gyakorlásról tehát kénytelen lemondani.
Keres magának egy szabad területet. Nincs szüksége gyakorlóbábúra vagy ellenfélre, ma inkább a technikáit, a mozdulatait szeretné tökéletesíteni, amihez bőven elég a tér és egy kis koncentráció. Lecsatolja vállairól piszkos, fenyőzöld köpenyét, és a fűbe ejti, majd igazít egyet telt kebleit leszorító fűzőjén, és a fölé vett mellényen. Bal vállán, mellyel egyébként a kardot fogja, henna festés díszeleg, majdnem teljes tükörképe a jobb felkarjától a nyakáig húzódó mintának. A lapockájától a tarkójáig futó festést takarja derékig érő, ébenfekete haja, melyből csak az arcába lógó fürtöket tűzte hátra, a többi szabadon szétomlik a hátán.
Pár nyak-, váll- és karkörzéssel bemelegít, párszor lehajol a bokájához és átkörzi a csípőjét. A külvilágról ügyet sem vetve lát neki a gyakorlásnak, lassú, megfontolt mozdulatait gyors és éles ismétlés követi. Közben nem csak a tartására és lábmunkájára, de lélegzetvételére is ügyel, tekintete pedig egyetlen irányba, a láthatatlan célra mered.*
- Szervusz *köszön röviden és tömören, s inkább lenyeli minden csípős megjegyzését a fiú túlbuzgó lelkesedésével kapcsolatban. Lecsatolja oldaláról a hosszúkardját és átadja az övén lógó dobótőrt is, majd enyhén széttárt karokkal jelzi, hogy jelenleg ez minden fegyvere, a többit a fogadóban hagyta.
Egy kurta biccentéssel köszöni meg a fiú segítségét, majd belép a Barakkba, és választ magának egy egyszerű fakardot. Közben szürke szemeivel felméri a terepet, és csalódott szájhúzással látja, hogy vannak itt egy páran, a békés gyakorlásról tehát kénytelen lemondani.
Keres magának egy szabad területet. Nincs szüksége gyakorlóbábúra vagy ellenfélre, ma inkább a technikáit, a mozdulatait szeretné tökéletesíteni, amihez bőven elég a tér és egy kis koncentráció. Lecsatolja vállairól piszkos, fenyőzöld köpenyét, és a fűbe ejti, majd igazít egyet telt kebleit leszorító fűzőjén, és a fölé vett mellényen. Bal vállán, mellyel egyébként a kardot fogja, henna festés díszeleg, majdnem teljes tükörképe a jobb felkarjától a nyakáig húzódó mintának. A lapockájától a tarkójáig futó festést takarja derékig érő, ébenfekete haja, melyből csak az arcába lógó fürtöket tűzte hátra, a többi szabadon szétomlik a hátán.
Pár nyak-, váll- és karkörzéssel bemelegít, párszor lehajol a bokájához és átkörzi a csípőjét. A külvilágról ügyet sem vetve lát neki a gyakorlásnak, lassú, megfontolt mozdulatait gyors és éles ismétlés követi. Közben nem csak a tartására és lábmunkájára, de lélegzetvételére is ügyel, tekintete pedig egyetlen irányba, a láthatatlan célra mered.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361