//Félig tiszta lappal//
*Égből pottyan Kedvese incselkedése nem hatja meg túlságosan. A motozás hallatán csak furcsállóan felhúzza fél szemöldökét, de nem szól egy szót sem, inkább annyiban hagyja a dolgot. Végül is, ízlések és pofonok! No meg a nők. Rajtuk aztán tényleg ne akarjon kiigazodni senki. Főleg, ha az illető férfiből van és valamilyen szinten súrolja az adott nőnemű egyed hatás és/vagy érdekkörét. Ezzel a gondolatmenettel nem titulálta őket se jobbnak, se rosszabbnak, mint amilyenek, csupán, meg van a maguk kis világa. Nem kell megérteni, csak tudomásul kell venni, hogy van.*
~Olyanok, mint a pillangók. Megnézheted őket, elkaphatod őket és akár még le is lehet őket csapni, de azzal ki nyer? Csupán egyel kevesebb lesz belőlük.~
*Előtte viszont idegesítő kis kukacok, mint minden fiatal kölyök. Hűha! Reyf is ritkán sziporkázik ennyire filozófiai tekintetben!
Érdekes mire nem ragadtatja magát a tapasztalat.*
- Biztos találunk valami megfelelőt a számodra.
*Ahogy sétálnak beljebb a barakkba, megjelenésével körített hanyag eleganciával összekulcsolja kezeit a háta mögött. A fegyvereire tett kacsintós megjegyzésre halványan elmosolyodik.*
~Édes vagy, még szép hogy tudom mi mire jó! Ó de még mennyire!~
*Szórakoztató gondolat és néma vállveregetés saját magának. Persze más kérdés használni egy fegyvert és más kérdés alkalmazni.*
- Akad néhány közöttük.
*Somolyog a lehető legkevésbé sem szerénynek nevezhető kifejezéssel az arcán, de minek is mondjon többet? A kislánynak így is szemet szórt dicséretre méltó arzenálja. Ő pedig állja ezt a szemkontaktust. Vajon mi járhat most a fejében? A válasz végül kielégítő. Már bele is kezdene ajánlatába, mikor a szösszenet újfent meglepi. A ruha gyors átalakítását érdeklődően szemléli, nem kevés elégedettséggel és merész gondolattal.*
~És egy ilyen nő akar velem maradni két hatig.~
*Kifejezetten tetszik neki, hogy nem egy kényes úri hölggyel van dolga, mégis csak úgy árad belőle az ösztönös... Nő.
A szemkontaktust gyorsan leveszi, így felkészülten áll és várja, hogy mit akar a lány, tehát mikor Bellmirya megindul, elrugaszkodik és kecsesen átpördül a mélységi hím feje fölött.*
~Nocsak.~
*Ezt mind megjegyzi magának, majd ahogy Mirya hozzásimul, kaján vigyorral fordul oda hozzá, így a lányt a karjaiba zárhatja.*
~Ezek szerint nem csak a hálószobában képes akrobatikázni!~
*Ezt persze nem jegyezheti meg hangosan. Még a végén megsértődne a másik.*
- Tiltakoztam ellene, hogy máris némaságra intesz?
*Vigyorog bele a lány arcába, miközben, a mai napon nem először, fürkészőn végigmustrálja az arcát.*
- Én pedig már tudom is, hogy mivel kellene próbálkoznod. Azzal kiengedi a lányt a karjai közül és miután magukhoz vettek néhány dolgot a gyakorló fegyverek közül, megállnak egy üres pálya mellett, aminek a végébe feltornyozták a szalmabálákat, viszonylag nagy ívben. A közepén egyetlen céltábla lóg.*
- Nem tudom mit ismersz és mit nem, de azért elmondom.
*Kezd bele a magyarázatba nagy figyelemmel.*
- A dobótőrök szerintem illenének hozzád.
*Azzal megforgatja a kezében az egyiket.
- Kicsik, könnyűek és jó a fogásuk. Számtalan esetben jól jöhet és nem csak mint hajító fegyver.
*A prezentálás kedvéért azért féloldalas beállással elhajítja a kezében lévőt. A célzását soha nem tartotta valami kiemelkedőnek, de az átlagosan elvárt szintet megütni, így nem kell félnie, hogy felsül. Na meg bízik is magában, mint mindig. Nyugodt környezetben, zavartalanul aztán meg pláne.
A tőr végül szerencsésen megáll a táblában. Majdnem, hogy pontosan középen. Reyf oldalra döntött fejjel szemrevételezi az eredményt.*
- Jobban is mehetett volna.
*Azzal várakozón a lányra néz. Megmutassa neki vagy ne?*