//Bárki, akárki//
*Alapvetően sötételfet nehéz elképzelni, ahogy az itteni kisasszonyokat szolgál, hacsak nem testőrként, de Shaiát a szókimondó humorával még nehezebb.*
-Vagy valahogy deformálja őket a fűző, és összemegy a gyomruk, hogy több hely legyen a tüdejüknek. *Teszi hozzá, bár fogalma sincs, hogy lehetséges-e ez, bár időnként úgy néznek ki, mintha lehetséges lenne.*
-Előbb-utóbb. *Bólint rá a meglátásra a képességeik fejlődésével kapcsolatban.*
-Egyébként, akinek van valami a zsebében az életképtelen. Nem tudom miért. Találkoztam még korábban ma egy gazdagnegyedi tündérrel. *Levegőt vesz, szünetet tart, eldobja a kezében lévő tőrt, egész jó találat, már közelebb van a közepéhez, mint a széléhez.* -Nagyon kereste azt, aki elvitt tőle valami ékszert. Ahelyett, hogy ha egyszer már látta azt, aki betört hozzá, az őrséghez menne... *Tart még egy kicsi szünetet, és útjára ereszti a következő tőrt, csak egy árnyalatnyival rosszabb eredménnyel, mint az előzőt.* -Fogja magát, lejön a szegénynegyedbe, hagyja magát kirabolni, megint. Felajánlom neki, hogy megkerítem a tolvajt meg az akármit. Nem ingyen, de ki dolgozik ingyen. Erre csak felhúzza az orrát és elmegy. Nem tudom, mi van az ilyenek fejében.
*Néhány részletet kihagy az őrökre való tekintettel, de ez még így is hülyeség. Akkora, mint a város maga, már ha valaki ezt a sötételfet akarná kérdezni.
Odasétál a céltáblákhoz, hogy kiszedegesse a tőröket és visszavigye őket a helyükre, mielőtt visszatérne a fajtársához. Elindul, hogy visszaszerezze a fegyvereit és a köpenyét. Rögtön sokkal jobban érzi magát, amikor mindez ismét nála van és az utóbbi biztonságosan takarja vállát és a csuklya is a fején van.*