Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-11 11:37:17
Üzenet elküldve: 2014-03-11 11:37:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
// Harga és Ziana //
*Az orkok már csak ilyenek. Ha már egyszer nem lehetnek olyan tündöklően szépek, mint a büszke elfek, akkor saját ideált kell kitalálniuk, na meg időt és energiát nem kímélve kell a többieket goromba mód becsmérelni. Jó dolog a legerősebbek, ezzel együtt pedig a legjobbak közé tartozni. Persze ezt az állapotot fent kell tartani, ezért Harga hagyja, hogy Ziana helyette is pihenjen, ő meg erősít tovább. Mindig akad egy olyan izom, amit még megkínozhat egy kicsit. Na nem mintha valaha is izomláza lett volna, nem, az képtelenség, még a feltételezés is sértő!*
- Öröm az ürömben.*Bólint rá.*
- Azért biztos van, aki téged is megkínálna a pofonfa gyümölcsével. Olyan nincs, hogy senki sincs. *Jelenti ki, majd lerakja a súlyzókat és fekvőtámaszozni kezd.*
- Akkor menj. *Mondja, miközben egyik kezével kitámasztja magát és oldalra fordulva int egyet a vörösnek a másikkal.*
- Majd keress meg, ha küldenél valakinek pár nagy pofont. *Ezzel visszahelyezkedik rendes fekvőtámasz állásba. Nem mintha nem tudná akár percekig is megtartani magát az előbbi helyzetben, de az egy másik gyakorlat, meg aztán súlyzó nélkül nem lenne az igazi. Ha már csinál valamit, akkor csinálja úgy, hogy a lehető legtöbbet hozhassa ki belőle. Ugyebár a fekvőtámasznál sem rakja le a térdeit, hiába lenne sokkal könnyebb úgy a gyakorlat. *
~Ha ezzel végeztem, meg kéne néznem azokat a fakardokat is, hátha találok valakit, akit azokkal is legyőzhetek.~
*Az a lehetőség fel sem merül Harga fejében, hogy esetleg ő is vesztesként kerülhet ki egy párbajból. Akkor már inkább holtan, vallja minden valamirevaló harcias ork. Máshogy meg nem is érdemes kipurcanni szerintük.*
*Az orkok már csak ilyenek. Ha már egyszer nem lehetnek olyan tündöklően szépek, mint a büszke elfek, akkor saját ideált kell kitalálniuk, na meg időt és energiát nem kímélve kell a többieket goromba mód becsmérelni. Jó dolog a legerősebbek, ezzel együtt pedig a legjobbak közé tartozni. Persze ezt az állapotot fent kell tartani, ezért Harga hagyja, hogy Ziana helyette is pihenjen, ő meg erősít tovább. Mindig akad egy olyan izom, amit még megkínozhat egy kicsit. Na nem mintha valaha is izomláza lett volna, nem, az képtelenség, még a feltételezés is sértő!*
- Öröm az ürömben.*Bólint rá.*
- Azért biztos van, aki téged is megkínálna a pofonfa gyümölcsével. Olyan nincs, hogy senki sincs. *Jelenti ki, majd lerakja a súlyzókat és fekvőtámaszozni kezd.*
- Akkor menj. *Mondja, miközben egyik kezével kitámasztja magát és oldalra fordulva int egyet a vörösnek a másikkal.*
- Majd keress meg, ha küldenél valakinek pár nagy pofont. *Ezzel visszahelyezkedik rendes fekvőtámasz állásba. Nem mintha nem tudná akár percekig is megtartani magát az előbbi helyzetben, de az egy másik gyakorlat, meg aztán súlyzó nélkül nem lenne az igazi. Ha már csinál valamit, akkor csinálja úgy, hogy a lehető legtöbbet hozhassa ki belőle. Ugyebár a fekvőtámasznál sem rakja le a térdeit, hiába lenne sokkal könnyebb úgy a gyakorlat. *
~Ha ezzel végeztem, meg kéne néznem azokat a fakardokat is, hátha találok valakit, akit azokkal is legyőzhetek.~
*Az a lehetőség fel sem merül Harga fejében, hogy esetleg ő is vesztesként kerülhet ki egy párbajból. Akkor már inkább holtan, vallja minden valamirevaló harcias ork. Máshogy meg nem is érdemes kipurcanni szerintük.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-11 11:22:48
Üzenet elküldve: 2014-03-11 11:22:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lethilhal//
- Aha. * Nyugtázza, magában amiket megtudott, délen van egy remek pénzszerzési lehetőség ezek szerint. Az életkora alapján fiatal lehet a lány, és most leméri tudását, ha nem valami professzionális, az rányomja bélyegét az egész törzsére, végül is csak a parancsnok lánya. És utálja, utálta a gyerekeket. *
* A szemének összeszűkülése, nem véletlen. Érzékeny jobb látását ha megfújja a szél, főleg így a " hideg " tavaszi szellőben. Enyhén be is könnyezett, de már sétálnak a pulthoz, így nem láthatja a lány. Bőrkesztyűjébe beletörli, és volt nincs. Kipirosodás nem látható. A lány bambulása, is kezdi felbőszíteni, így most hogy megleckézteti nem fogja felvenni a kesztyűt, de megpróbálja azért "tanítani". *
- Nos akkor most itt az idő, megtanulni valamicskét róla. Előbb utóbb elkerülhetetlen lesz a használata. * Mondja a mentegetőző sötételfnek, amivel jobb tisztában lennie. A felkészülés az első lépés. *
- Tanítani? Mire gondolsz? Konkrét fogásokat nem tudok mutatni, mivel én is alkalmazkodom a helyzethez.
* A vele szemben lévő lány, magához, méretben arányos pajzsot választ. De sajnos ez nem pozitívum. Lehet elég gyors de hosszú csapásokkal szétzúzhatja. A pajzs sárga, göcsörtös tölgynek tűnik. Valószínű csak a véletlen " mutatta " meg neki mi alapján választunk pajzsot. De lehet tudott erről valamit, minden esetre nem veheti félvállról szegény lányt. Másik kezében, egy lovagló szablyát tart. * ~ Buta, nem tudja hogy az mészárlásra, és nem párharcra való. ~ * Látott már vágtázó szablyás lovasokat, akik a menekülő népet vágták vele. Nos nem gyilkol, de hatalmas sebet ejt, ami könnyen elgennyedhet. Ahogy a lány gondolkodik felemeli pajzsát, és középtájt leengedve tartja szekercéjét. Addig forgolódik, míg a nap az ő szemébe süt. Gyenge szemeinek amúgy sem megfelelő a nappali fény. A férfi fordul vele, míg el nem kezd felé rontani. Kardját alacsonyan tartja úgy rohamozik. Míg Pelava felemeli szúrásra szekercéjét. A mindent eldöntő pillanat előtt előre lendül, és lent tartja pajzsát a kard lepattan, ő pedig testét fordítva és könyökét használva kettőjük erejével veri szájon a lányt, aki megrándul és rögtön elesik. Nemi vért látni a homokban, de egyértelműen nem orra támadt, szörnyű tud lenni egy orrtörés, ahogy próbálja felsegíteni a lányt látja, a ajka repedt fel a saját fogától, és lehet a nyelvét is elharapta. *
- Jól vagy?
- Aha. * Nyugtázza, magában amiket megtudott, délen van egy remek pénzszerzési lehetőség ezek szerint. Az életkora alapján fiatal lehet a lány, és most leméri tudását, ha nem valami professzionális, az rányomja bélyegét az egész törzsére, végül is csak a parancsnok lánya. És utálja, utálta a gyerekeket. *
* A szemének összeszűkülése, nem véletlen. Érzékeny jobb látását ha megfújja a szél, főleg így a " hideg " tavaszi szellőben. Enyhén be is könnyezett, de már sétálnak a pulthoz, így nem láthatja a lány. Bőrkesztyűjébe beletörli, és volt nincs. Kipirosodás nem látható. A lány bambulása, is kezdi felbőszíteni, így most hogy megleckézteti nem fogja felvenni a kesztyűt, de megpróbálja azért "tanítani". *
- Nos akkor most itt az idő, megtanulni valamicskét róla. Előbb utóbb elkerülhetetlen lesz a használata. * Mondja a mentegetőző sötételfnek, amivel jobb tisztában lennie. A felkészülés az első lépés. *
- Tanítani? Mire gondolsz? Konkrét fogásokat nem tudok mutatni, mivel én is alkalmazkodom a helyzethez.
* A vele szemben lévő lány, magához, méretben arányos pajzsot választ. De sajnos ez nem pozitívum. Lehet elég gyors de hosszú csapásokkal szétzúzhatja. A pajzs sárga, göcsörtös tölgynek tűnik. Valószínű csak a véletlen " mutatta " meg neki mi alapján választunk pajzsot. De lehet tudott erről valamit, minden esetre nem veheti félvállról szegény lányt. Másik kezében, egy lovagló szablyát tart. * ~ Buta, nem tudja hogy az mészárlásra, és nem párharcra való. ~ * Látott már vágtázó szablyás lovasokat, akik a menekülő népet vágták vele. Nos nem gyilkol, de hatalmas sebet ejt, ami könnyen elgennyedhet. Ahogy a lány gondolkodik felemeli pajzsát, és középtájt leengedve tartja szekercéjét. Addig forgolódik, míg a nap az ő szemébe süt. Gyenge szemeinek amúgy sem megfelelő a nappali fény. A férfi fordul vele, míg el nem kezd felé rontani. Kardját alacsonyan tartja úgy rohamozik. Míg Pelava felemeli szúrásra szekercéjét. A mindent eldöntő pillanat előtt előre lendül, és lent tartja pajzsát a kard lepattan, ő pedig testét fordítva és könyökét használva kettőjük erejével veri szájon a lányt, aki megrándul és rögtön elesik. Nemi vért látni a homokban, de egyértelműen nem orra támadt, szörnyű tud lenni egy orrtörés, ahogy próbálja felsegíteni a lányt látja, a ajka repedt fel a saját fogától, és lehet a nyelvét is elharapta. *
- Jól vagy?
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-10 23:53:28
Üzenet elküldve: 2014-03-10 23:53:28
ÚJ
![>Lethilhal Drafinle [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9228_sotetelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pelava//
*Mély levegőt vesz a férfi kérdését meghallva. Még egyszer megpróbálja elmondani értelmesen, ha már a férfi agyi kapacitása nem képes felfognia.*
- Apám a parancsnok, ő ott élt, én meg vele. Rajta kívül nincs más élő rokonom, vagy ha van sem nagyon érdekeltem őket eddigi életem során, szóval ők nem is lényegesek. Szóval, mivel vele nőttem fel, ezért vele is voltam, s mivel ő edzéseket, tréningeket és egyéb hasonló dolgokat tartott, csinált, tett, ezért, hogy ne unatkozzak beálltam én is a sorba. Persze csak kis lépésekbe, annyira nem hajszolt túl, mint a többieket. Meg azért az itatás és élelmezést is én gondom volt. Szóval ja, elég hasznos voltam. Gyereknek gyerek voltam, ez tény, csak sose töltöttem el időt gyerekek körében, de ez is a saját kívánságom volt. Apám vitt volna, egyszer el is mentem gyerekek közé. Többet nem kívántam. *Vonja meg a vállát ismételten.*
*Láthatóan a férfit idegesíti Lethilhal makacssága a sárkány témában. Ennek látható jele, hogy az íriszében lévő sárkányra emlékeztető metszett összeszűkül, ahogy pislog. Mintha egy vipera néne vissza rá. A lány ajkai kissé eltávolodnak egymást, úgy bámulja, már-már csodálattal, de a férfi szavai, ebből a kezdeti áhítatból kizökkenti. Ámbár a szemei bámulásából nem tudja. Elképesztőnek találja a férfi szemeit, bármi legyen is az oka, hogy miért ilyen. Azért szeretné megtudni az igazságot, mert ha valamilyen mesterséges ok folytán lett ilyen, még talán ő is beáldozná egyik szeme szépségért egy olyan szemért cserébe. De ezt nem hangoztatja egyenlőre a hirtelenre lelt utazótársa előtt. A férfi szavaira csak lazán legyint egyet, hogy nem érdemes erről vitázni. Úgysem tudnák valószínűleg a másikat meggyőzni.
A férfi ajánlata viszont felcsigázza érdeklődését.*
- Párharcban? Legyen. Habár, közelharcban nem vagyok elég jó, az erre irányuló edzések alól speciel kivontam magam. *Követi a férfit a pult felé. Hátáról lekapja a tegezét s az íját, s lerakja a férfi fegyverei mellé. Mielőtt még az íját végképp elengedné, egyszer még végigsimít rajta. Köpenyének csatját kiengedi, de még mielőtt letenné, a pultra a fegyverei mellé összehajtja azt. A tetejére teszi a türkizkék brosst. Megfigyeli, hogy társa milyen fegyvereket vesz el. Előbb megnézi a fegyverkínálatot, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve visszafordul a férfi felé. * - Nem bánnád, ha párharc során megtanítanál, egy-két közelharci trükkre?
*A férfi válaszát meg sem várva válassza ki fegyvereit. Bal kezére egy kisebb méretű, könnyűnek tűnő kerek pajzsot választ, ez is fából készült, meghatározásban nem jó. Jobb kezére pedig egy egyenes, a végénél kissé meghajlított vékony pengéjű, ám tompa kardot választ. Könnyed léptekkel követi a férfit a gyakorlótér felé. A kerítést egy könnyed szökkenéssel átugorva, puhán érkezik az egyébként sem kemény talajra. Feláll a férfival szemközt, majd néhány másodpercre mintha lefagyna.
Agyán gyorsan átfut, hogy most minek is kellene lennie a következő lépésnek. Ha íjat használ, mondhatni, hogy egyszerűbb dolga van, hiszen „csak” céloznia kell. Közelharcban tudja jól, hogy mások a szabályok. Az egy pillanatra sem ötlik az eszébe, hogy akár a férfi akarna elsőnek támadni. Megtévén az első lépést, lábait keresztbe rakva indul el óvatosan ám fürgén a férfi jobb oldala felé. Mivel baljában tartja a pajzsot, próbál olyan irányból támadni, ahonnan azzal nehezebben tud védekezni. Lábait kissé berogyasztva halad a férfi felé. Pajzsát maga előtt tartja, amíg a kardot tartó kezét maga mellett lógatja. Sokszor látott már hasonlót, de csinálni nem csinálta. Nem tudja, hogy mennyire fogja tudni véghezvinni, amit elképzelt magában. Amint kellő távolságba ért az emberhez, de nem olyan közel, hogy könnyű célpont lehessen, kardjával egy alulról felfelé ívelő mozdulattal vág a férfi felé. Túl sok erőt nem visz bele, nem attól tartva, hogy megsebesíti vagy sikerülte eltalálnia a férfit, de hogyha ez mégiscsak megtörténne, sem akar nagy kárt tenni benne. Valószínű, hogy azzal csak dühbe gurítaná a fegyverrel rendelkező, s valószínesíthetően jó fegyverforgató partnerét.*
*Mély levegőt vesz a férfi kérdését meghallva. Még egyszer megpróbálja elmondani értelmesen, ha már a férfi agyi kapacitása nem képes felfognia.*
- Apám a parancsnok, ő ott élt, én meg vele. Rajta kívül nincs más élő rokonom, vagy ha van sem nagyon érdekeltem őket eddigi életem során, szóval ők nem is lényegesek. Szóval, mivel vele nőttem fel, ezért vele is voltam, s mivel ő edzéseket, tréningeket és egyéb hasonló dolgokat tartott, csinált, tett, ezért, hogy ne unatkozzak beálltam én is a sorba. Persze csak kis lépésekbe, annyira nem hajszolt túl, mint a többieket. Meg azért az itatás és élelmezést is én gondom volt. Szóval ja, elég hasznos voltam. Gyereknek gyerek voltam, ez tény, csak sose töltöttem el időt gyerekek körében, de ez is a saját kívánságom volt. Apám vitt volna, egyszer el is mentem gyerekek közé. Többet nem kívántam. *Vonja meg a vállát ismételten.*
*Láthatóan a férfit idegesíti Lethilhal makacssága a sárkány témában. Ennek látható jele, hogy az íriszében lévő sárkányra emlékeztető metszett összeszűkül, ahogy pislog. Mintha egy vipera néne vissza rá. A lány ajkai kissé eltávolodnak egymást, úgy bámulja, már-már csodálattal, de a férfi szavai, ebből a kezdeti áhítatból kizökkenti. Ámbár a szemei bámulásából nem tudja. Elképesztőnek találja a férfi szemeit, bármi legyen is az oka, hogy miért ilyen. Azért szeretné megtudni az igazságot, mert ha valamilyen mesterséges ok folytán lett ilyen, még talán ő is beáldozná egyik szeme szépségért egy olyan szemért cserébe. De ezt nem hangoztatja egyenlőre a hirtelenre lelt utazótársa előtt. A férfi szavaira csak lazán legyint egyet, hogy nem érdemes erről vitázni. Úgysem tudnák valószínűleg a másikat meggyőzni.
A férfi ajánlata viszont felcsigázza érdeklődését.*
- Párharcban? Legyen. Habár, közelharcban nem vagyok elég jó, az erre irányuló edzések alól speciel kivontam magam. *Követi a férfit a pult felé. Hátáról lekapja a tegezét s az íját, s lerakja a férfi fegyverei mellé. Mielőtt még az íját végképp elengedné, egyszer még végigsimít rajta. Köpenyének csatját kiengedi, de még mielőtt letenné, a pultra a fegyverei mellé összehajtja azt. A tetejére teszi a türkizkék brosst. Megfigyeli, hogy társa milyen fegyvereket vesz el. Előbb megnézi a fegyverkínálatot, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve visszafordul a férfi felé. * - Nem bánnád, ha párharc során megtanítanál, egy-két közelharci trükkre?
*A férfi válaszát meg sem várva válassza ki fegyvereit. Bal kezére egy kisebb méretű, könnyűnek tűnő kerek pajzsot választ, ez is fából készült, meghatározásban nem jó. Jobb kezére pedig egy egyenes, a végénél kissé meghajlított vékony pengéjű, ám tompa kardot választ. Könnyed léptekkel követi a férfit a gyakorlótér felé. A kerítést egy könnyed szökkenéssel átugorva, puhán érkezik az egyébként sem kemény talajra. Feláll a férfival szemközt, majd néhány másodpercre mintha lefagyna.
Agyán gyorsan átfut, hogy most minek is kellene lennie a következő lépésnek. Ha íjat használ, mondhatni, hogy egyszerűbb dolga van, hiszen „csak” céloznia kell. Közelharcban tudja jól, hogy mások a szabályok. Az egy pillanatra sem ötlik az eszébe, hogy akár a férfi akarna elsőnek támadni. Megtévén az első lépést, lábait keresztbe rakva indul el óvatosan ám fürgén a férfi jobb oldala felé. Mivel baljában tartja a pajzsot, próbál olyan irányból támadni, ahonnan azzal nehezebben tud védekezni. Lábait kissé berogyasztva halad a férfi felé. Pajzsát maga előtt tartja, amíg a kardot tartó kezét maga mellett lógatja. Sokszor látott már hasonlót, de csinálni nem csinálta. Nem tudja, hogy mennyire fogja tudni véghezvinni, amit elképzelt magában. Amint kellő távolságba ért az emberhez, de nem olyan közel, hogy könnyű célpont lehessen, kardjával egy alulról felfelé ívelő mozdulattal vág a férfi felé. Túl sok erőt nem visz bele, nem attól tartva, hogy megsebesíti vagy sikerülte eltalálnia a férfit, de hogyha ez mégiscsak megtörténne, sem akar nagy kárt tenni benne. Valószínű, hogy azzal csak dühbe gurítaná a fegyverrel rendelkező, s valószínesíthetően jó fegyverforgató partnerét.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:28:34
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:28:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
// Harga és Ziana //
*A gyakorlat végére érve kényelmes testtartást vesz fel, vagyis a falnak dőlve fonja keresztbe karjait említésre sem méltó mellei előtt. Egyáltalán nem zavarja az ork becsmérlése, mivel egyáltalán nem törődik olyan apróságokkal, mint a kinézete.*
-Akkor a martalócok sem jelentenek rám veszélyt, örömteli.
*Nevet fel vidáman. Bár kezd kissé kényelmetlenné válni a téma.*
-Nem mondanám. Meg aztán mit is kezdenék kisfiúkkal?
*Inkább nem megy bele mélyebben a témába, költői volt a kérdése is. Aprócska fintort enged mag magának a komolyabb testedzés gondolatára. hát biztos nem fog itt izzadozni, teljesen feleslegesen.*
-Pofon? ~Feltételezés, hogy szemtől szembe kiállok bárkivel?~ Ugyan. *Legyint.* Túl jelentéktelen, és eléggé kedves vagyok én ahhoz, hogy bárki is megüssön.*
-Nyugodj bele, nem adatott mindenkinek annyi, mint neked. Bizony vagyunk mi, egyszerű népek, szép számmal, akik ilyen kis satnya módon éljük le életünk. Épp elég megtiszteltetés számunkra, hogy olykor rövid időt tölthetünk a magad fajta eszményi társaságában. *Fújja ezt el mind egy szuszra, majd hirtelen hallgat el, mint kinek szájára csaptak. ~Megint kezdem.~ Futó pillantást enged meg a mennyezet felé.* Lassan indulnom kell. ~Mielőtt végképp kitör belőlem a fennkölt szónok.~ Pont ahogy jósolta, csak kicsit emelkedjen magasabbra a Nap, és máris megállás nélkül ontja magából a szépen hangzó zagyvaságot.* Tudod rengeteg még a dolgom. ~Kell egy pálinka~
*A gyakorlat végére érve kényelmes testtartást vesz fel, vagyis a falnak dőlve fonja keresztbe karjait említésre sem méltó mellei előtt. Egyáltalán nem zavarja az ork becsmérlése, mivel egyáltalán nem törődik olyan apróságokkal, mint a kinézete.*
-Akkor a martalócok sem jelentenek rám veszélyt, örömteli.
*Nevet fel vidáman. Bár kezd kissé kényelmetlenné válni a téma.*
-Nem mondanám. Meg aztán mit is kezdenék kisfiúkkal?
*Inkább nem megy bele mélyebben a témába, költői volt a kérdése is. Aprócska fintort enged mag magának a komolyabb testedzés gondolatára. hát biztos nem fog itt izzadozni, teljesen feleslegesen.*
-Pofon? ~Feltételezés, hogy szemtől szembe kiállok bárkivel?~ Ugyan. *Legyint.* Túl jelentéktelen, és eléggé kedves vagyok én ahhoz, hogy bárki is megüssön.*
-Nyugodj bele, nem adatott mindenkinek annyi, mint neked. Bizony vagyunk mi, egyszerű népek, szép számmal, akik ilyen kis satnya módon éljük le életünk. Épp elég megtiszteltetés számunkra, hogy olykor rövid időt tölthetünk a magad fajta eszményi társaságában. *Fújja ezt el mind egy szuszra, majd hirtelen hallgat el, mint kinek szájára csaptak. ~Megint kezdem.~ Futó pillantást enged meg a mennyezet felé.* Lassan indulnom kell. ~Mielőtt végképp kitör belőlem a fennkölt szónok.~ Pont ahogy jósolta, csak kicsit emelkedjen magasabbra a Nap, és máris megállás nélkül ontja magából a szépen hangzó zagyvaságot.* Tudod rengeteg még a dolgom. ~Kell egy pálinka~
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-10 20:39:57
Üzenet elküldve: 2014-03-10 20:39:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lethilhal//
~ Na végre, tényleg igaz. Legalábbis amit ez a kis fiatal lány mond az alapján tényleg maradtak sötételfek a mélyben, ahol megmaradhatott még kincsük, potenciális nyereségforrás, csak kell még néhány bátor kalandozó. ~
- Délen, még vannak ilyen sötételf telepek? * Egyszerű gyermeki kíváncsisággal fordul a lány felé. Amivel teljesen elfedi, piszkosságát a tervének. *
- De te mit kerestél egy katonai táborban édesem? Bármennyire voltál jó, és hasznos csak egy gyerek lehettél.
* A fejcsóválás, kezdi kihozni sodrából és veszít nyugodtságából, jobb szemén pupillája sárkányból, kígyóvá szűkül. * ~ Pimasz kislány, nem jött még rá, hogy nem kellene hülyének nézni azokat az embereket akik útbaigazítják? Jó tény hogy kitaláltam, de csöndben túlléphettük volna a témát, amit most körbe körbe boncolgatunk. ~ * A nő haja éppen nem éri el az arcát, de pár leszakadt, fehér száll az arcán terem. Amit hamar le is söpör onnan, nehogy csiklandozza arcát, és tüsszentésre serkentse. *
- Nos "kedves" nem hiszem hogy jártál északnyugaton, vagy bárki akivel beszéltél. Mivel évente jó ha 100 ember átlépi a hegyeket. És szerinted a meséknek nem alapja az igazság, ami több száz év alatt kiszíneződik? Lehet ezer év múlva már zöld hajam lesz, és lila íriszem. Kisujjal széttörtem két fát, és a csókom gyógyított. Lehet hogy elfelejtenek, ki tudja?
- De én ajánlom, döntsük el ezt párharcban. * Mutat a fegyveres bódé felé. Ahol lerakja fegyvereit és pajzsát, leakasztja vörös köpenyét, meghúzza kesztyűjét és csizmáját. A pajzsválasztás egyszerű egy vörösre mázolt nehéz, fapajzsot vesz elő, valószínű mogyoró fa lehetett valamikor. A fegyverválasztásban már nem annyira céltudatos, mivel a lányt megsérteni nem akarja, - mert akkor fejpénzt kellene fizetni a családjának - így próbál tompa fegyvert választani, végül egy életlen csatabárd, egy kőkalapács, és egy ostor mellet vacilál. Nem tud dönteni ezért az ostort minden képen elteszi, - övére akasztja - és végül a bárd mellet dönt. A pultot otthagyva, egy nagy homokkal telített ringben találják magukat, ami körülbelül tízszer tíz méteres. Fa kerítés van a szélén.
Már fel is álltak egymással szembe a férfi még lógatja pajzsát, és fegyverét, megvizsgálja a nő fegyvereit, először. *
~ Na végre, tényleg igaz. Legalábbis amit ez a kis fiatal lány mond az alapján tényleg maradtak sötételfek a mélyben, ahol megmaradhatott még kincsük, potenciális nyereségforrás, csak kell még néhány bátor kalandozó. ~
- Délen, még vannak ilyen sötételf telepek? * Egyszerű gyermeki kíváncsisággal fordul a lány felé. Amivel teljesen elfedi, piszkosságát a tervének. *
- De te mit kerestél egy katonai táborban édesem? Bármennyire voltál jó, és hasznos csak egy gyerek lehettél.
* A fejcsóválás, kezdi kihozni sodrából és veszít nyugodtságából, jobb szemén pupillája sárkányból, kígyóvá szűkül. * ~ Pimasz kislány, nem jött még rá, hogy nem kellene hülyének nézni azokat az embereket akik útbaigazítják? Jó tény hogy kitaláltam, de csöndben túlléphettük volna a témát, amit most körbe körbe boncolgatunk. ~ * A nő haja éppen nem éri el az arcát, de pár leszakadt, fehér száll az arcán terem. Amit hamar le is söpör onnan, nehogy csiklandozza arcát, és tüsszentésre serkentse. *
- Nos "kedves" nem hiszem hogy jártál északnyugaton, vagy bárki akivel beszéltél. Mivel évente jó ha 100 ember átlépi a hegyeket. És szerinted a meséknek nem alapja az igazság, ami több száz év alatt kiszíneződik? Lehet ezer év múlva már zöld hajam lesz, és lila íriszem. Kisujjal széttörtem két fát, és a csókom gyógyított. Lehet hogy elfelejtenek, ki tudja?
- De én ajánlom, döntsük el ezt párharcban. * Mutat a fegyveres bódé felé. Ahol lerakja fegyvereit és pajzsát, leakasztja vörös köpenyét, meghúzza kesztyűjét és csizmáját. A pajzsválasztás egyszerű egy vörösre mázolt nehéz, fapajzsot vesz elő, valószínű mogyoró fa lehetett valamikor. A fegyverválasztásban már nem annyira céltudatos, mivel a lányt megsérteni nem akarja, - mert akkor fejpénzt kellene fizetni a családjának - így próbál tompa fegyvert választani, végül egy életlen csatabárd, egy kőkalapács, és egy ostor mellet vacilál. Nem tud dönteni ezért az ostort minden képen elteszi, - övére akasztja - és végül a bárd mellet dönt. A pultot otthagyva, egy nagy homokkal telített ringben találják magukat, ami körülbelül tízszer tíz méteres. Fa kerítés van a szélén.
Már fel is álltak egymással szembe a férfi még lógatja pajzsát, és fegyverét, megvizsgálja a nő fegyvereit, először. *
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-10 20:05:52
Üzenet elküldve: 2014-03-10 20:05:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pelava//
*A férfi közbekérdezése nem zavarta meg mondandójában. Tovább folytatta a beszélését, majd az újabb kérdésekre is válaszol, reméli, hogy ezúttal érthetőbben.*
- Ez inkább katonai tábor, mint polgári. *Magyarázza türelmesen* - A tábor közelében van egy kis település, ahol a felszín felett élnek a sötételfek. Látom nem érted. Évszázadokkal ezelőtt, vagy lehet, hogy nem volt olyan régen, csak a vének szeretik így mesélni, a fajunkon belül volt egy kis nézeteltérés. Csak egy kis icipici, csak annyira, hogy háborúzzunk egymással a föld alatt. Egyesek szerint isteni áldásként, mások szerint pedig csapásként jött egy földrengés, amely következtében az addig kialakított jó kis barlangrendszerünk beomlott, vagyis a nagy része. Az újak kialakításához a háború után, már sok férfinak nem volt kedve, így az egyszerűbb utat választották. Visszajöttek a felszínre családostul. csak néhányan maradtak lent a járatokban. A déli őrök feladata védeni az egyik ilyen barlangrendszer és az erdőben élő családokat. Mivel apám a főparancsnok és egyben kiképzőtiszt is, ezért célszerű volt, hogy a táborba éljünk. Természetesen a közelben lévő helyekről jöttek az őrzőink, ahol jártam is, csak nem élni szerűen. Ennyi az én történetem.
*A férfi beszámolóján csak a fejét csóválja, már a kezdetektől, de nem szól bele, hagyja végigmondani. Mivel szembe áll a férfival, ezért a szél rá más hatással van. A köpönyegét a szellő a teste köré tekeri, a haját pedig a előre fújja, arcát eltakarva. Jobb kezével nem győzi a hajtömegét a füle mögé simítani, hogy legalább az gátolja meg a folyamatos előre szökéséről. Nem utolsó sorban abban is segítene hajának a füle mögé helyezése, hogy az ne viselkedjen úgy mint egy elszabadult szörny, ami a férfi után akar kapkodni. *
- Ugyan már kedves. Sárkányokat évek óta nem láttak, most meg azt mondod, hogy nyugaton folyamatosan ment portyázni? S ennek a híre nem terjedt szét az egész területen? *szemöldökét még mindig fenntartva tarjta.* De legyen, ha te mondod. Nem én voltam ott. Bár olyan, mint egy mesében, amelyeket a gyerekeknek mesélnek a szüleik. Lehet ezért is könnyebb lenne elhinni, ha a te szemed is, hogyan fogalmaztál? Elváltozás történhetett. *Vonja meg a végén könnyedén a vállát. Már csak azért sem akar hinni a férfinak, mert gyerekként is rajongott a sárkányokért. Minden éjszaka az apja legalább egy sárkányos történetet elmesélt neki. Rengeteget foglalkozott a kérdésekkel. Akármikor elküldték apjának egyik emberét a nagyvilágba, ha az visszajött, kifaggatta őket, hogy láttak-e sárkányt valahol, vagy legalább hírét. Egyszer szívesen találkozna egy ilyen lénnyel, remélvén, hogy az nem falná fel őt. Egyből.*
*A férfi közbekérdezése nem zavarta meg mondandójában. Tovább folytatta a beszélését, majd az újabb kérdésekre is válaszol, reméli, hogy ezúttal érthetőbben.*
- Ez inkább katonai tábor, mint polgári. *Magyarázza türelmesen* - A tábor közelében van egy kis település, ahol a felszín felett élnek a sötételfek. Látom nem érted. Évszázadokkal ezelőtt, vagy lehet, hogy nem volt olyan régen, csak a vének szeretik így mesélni, a fajunkon belül volt egy kis nézeteltérés. Csak egy kis icipici, csak annyira, hogy háborúzzunk egymással a föld alatt. Egyesek szerint isteni áldásként, mások szerint pedig csapásként jött egy földrengés, amely következtében az addig kialakított jó kis barlangrendszerünk beomlott, vagyis a nagy része. Az újak kialakításához a háború után, már sok férfinak nem volt kedve, így az egyszerűbb utat választották. Visszajöttek a felszínre családostul. csak néhányan maradtak lent a járatokban. A déli őrök feladata védeni az egyik ilyen barlangrendszer és az erdőben élő családokat. Mivel apám a főparancsnok és egyben kiképzőtiszt is, ezért célszerű volt, hogy a táborba éljünk. Természetesen a közelben lévő helyekről jöttek az őrzőink, ahol jártam is, csak nem élni szerűen. Ennyi az én történetem.
*A férfi beszámolóján csak a fejét csóválja, már a kezdetektől, de nem szól bele, hagyja végigmondani. Mivel szembe áll a férfival, ezért a szél rá más hatással van. A köpönyegét a szellő a teste köré tekeri, a haját pedig a előre fújja, arcát eltakarva. Jobb kezével nem győzi a hajtömegét a füle mögé simítani, hogy legalább az gátolja meg a folyamatos előre szökéséről. Nem utolsó sorban abban is segítene hajának a füle mögé helyezése, hogy az ne viselkedjen úgy mint egy elszabadult szörny, ami a férfi után akar kapkodni. *
- Ugyan már kedves. Sárkányokat évek óta nem láttak, most meg azt mondod, hogy nyugaton folyamatosan ment portyázni? S ennek a híre nem terjedt szét az egész területen? *szemöldökét még mindig fenntartva tarjta.* De legyen, ha te mondod. Nem én voltam ott. Bár olyan, mint egy mesében, amelyeket a gyerekeknek mesélnek a szüleik. Lehet ezért is könnyebb lenne elhinni, ha a te szemed is, hogyan fogalmaztál? Elváltozás történhetett. *Vonja meg a végén könnyedén a vállát. Már csak azért sem akar hinni a férfinak, mert gyerekként is rajongott a sárkányokért. Minden éjszaka az apja legalább egy sárkányos történetet elmesélt neki. Rengeteget foglalkozott a kérdésekkel. Akármikor elküldték apjának egyik emberét a nagyvilágba, ha az visszajött, kifaggatta őket, hogy láttak-e sárkányt valahol, vagy legalább hírét. Egyszer szívesen találkozna egy ilyen lénnyel, remélvén, hogy az nem falná fel őt. Egyből.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-10 19:44:25
Üzenet elküldve: 2014-03-10 19:44:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
// Harga és Ziana //
- Na nem azt mondtam, hogy soha, egy csapat kiéhezett martalóc még a dagadt cukrásinasokat is magáévá tenné, valami bögye még azoknak is van. *Vet még egy pillantást Zianára, hogy biztos legyen a dolgában, aztán folytatja.*
- Te meg azért biztos tetszel pár vézna legénykének. *Mondja kissé megenyhülve. A napi kedveskedés letudva, innentől megint teheti a megjegyzéseit.*
- Ilyen hozzáállással biztosan nem is leszel. Nem lehet mindig csak elhajolni a pofonok elől. Meg aztán, jobb adni, mint kapni, nem? *Fúj egy nagyot, mikor az utolsó guggolásból is felemelkedik. Kisebb terpeszbe áll, a karjait mellmagasságban előre nyújtja a súlyzókkal, majd szétnyitja őket.*
- Szoktam.
- Na nem azt mondtam, hogy soha, egy csapat kiéhezett martalóc még a dagadt cukrásinasokat is magáévá tenné, valami bögye még azoknak is van. *Vet még egy pillantást Zianára, hogy biztos legyen a dolgában, aztán folytatja.*
- Te meg azért biztos tetszel pár vézna legénykének. *Mondja kissé megenyhülve. A napi kedveskedés letudva, innentől megint teheti a megjegyzéseit.*
- Ilyen hozzáállással biztosan nem is leszel. Nem lehet mindig csak elhajolni a pofonok elől. Meg aztán, jobb adni, mint kapni, nem? *Fúj egy nagyot, mikor az utolsó guggolásból is felemelkedik. Kisebb terpeszbe áll, a karjait mellmagasságban előre nyújtja a súlyzókkal, majd szétnyitja őket.*
- Szoktam.
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-10 17:58:29
Üzenet elküldve: 2014-03-10 17:58:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Harga és Ziana//
*Sokat sejtetően elmosolyodik, de nem javítja ki az orkot a tekintetben, hogy ő bizony, mint említette is, nem a mellméretével éri el, amit szeretne. Játssza azért a szende szüzikét, abból baj sosem lehet.*
-Ó, nem jártam én még soha olyan helyen. Hogy is gondolod? Tisztességes leányzó, egyedül? Ilyen vézna karokkal?
*Mozdulataihoz illő módon halkan, lassan formálja a szavakat, igen ügyelve a légzésre. Csak karjai mozognak, egyenként, finoman.*
-De én szeretnék hajlékony lenni, ha már olyan izmos, és bögyös nem lehetek, mint te.
* Minden állást kitart egy időre, majd ha végzett, váltja lábait, és kezdődik elölről az igen furcsa kép, mintha egy fa ágai hajladoznának a szélben, igen lassan.*
-Gyakran jársz ilyen helyekre? Meg kocsmákba?
*Sokat sejtetően elmosolyodik, de nem javítja ki az orkot a tekintetben, hogy ő bizony, mint említette is, nem a mellméretével éri el, amit szeretne. Játssza azért a szende szüzikét, abból baj sosem lehet.*
-Ó, nem jártam én még soha olyan helyen. Hogy is gondolod? Tisztességes leányzó, egyedül? Ilyen vézna karokkal?
*Mozdulataihoz illő módon halkan, lassan formálja a szavakat, igen ügyelve a légzésre. Csak karjai mozognak, egyenként, finoman.*
-De én szeretnék hajlékony lenni, ha már olyan izmos, és bögyös nem lehetek, mint te.
* Minden állást kitart egy időre, majd ha végzett, váltja lábait, és kezdődik elölről az igen furcsa kép, mintha egy fa ágai hajladoznának a szélben, igen lassan.*
-Gyakran jársz ilyen helyekre? Meg kocsmákba?
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-10 10:44:37
Üzenet elküldve: 2014-03-10 10:44:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lethilhal//
-Védeni? Mit kell rajta védeni? * Nem tudja, hogy majd a nő el fogja mesélni, ezért közbevág és felteszi aggályait, kérdés formájában.
A nagy omlásról, nincs sok élménye, és nem is hallott róla. Még kósza gondolatok és hírek sem érnek el oda. *
- De minden tábornak fenn kell tartania magát, tehát utódok nem is születtek? Vagy levitték őket a föld alá? * Természetesen nem ért a szokásaikhoz, de meg kell tanulnia valamit. Hátha még hasznára lehet, túszejtés vagy stratégiák szempontjából a távoli jövőben. Azt sem érti mi nehezebb egy erdei életben, mint itt a szegénynegyedben. Csupán ott több alkalma van a gyermeknek játszani. Sosem kívánkozott gyermekkorában a városban, teljesen unalmasnak tartotta. A szaladgáláson kívül nincs mit csinálni. *
* Az, hogy a nő nem válaszol kérdésére nem érinti furcsán. De megjegyezte, a titkolózásé lesz ez a kapcsolat. Hozzászokott már, a humanoidok ellenségesen viselkednek vele, vörös szeme miatt. De ez egyben legnagyobb erőssége. A tartás és hogy többet látnak bele mint ami ténylegesen ott van. Kegyetlennek, félelmetesnek, távolságtartónak és szívtelennek látják épp ezért nem kell így viselkednie. Az emberek amit hisznek, sokkal jobban befolyásolják a gondolkodásukat. Mint az ész érvek. *
- Nos, nem tudhatom jártál e már, a hegyek Nyugati oldalán, teljesen más mint ez a szép civilizált vidék. * Hangjának nyomatékot ad, az hogy a szél épp az arcába fúj, vörös köpönyegét hátracsapja és lengeti, haja pedig mivel kicsit oldalasan áll, ugyan úgy hullámzik a fehér szőrtömeg. * Több csodás dolog van, ott mint hinnéd. * Nem foglalkozik azzal, hogy a nő hisz e neki vagy nem. Ő csupán megpróbálta a történetet feldobni, mert kit érdekelne az, hogy így született egy mutáció miatt, degeneráltsága az erőssége, hogyha túlél és elszaporodik, lehet jóval több előnye származik belőle mint egy átlagos szempárból. *
- Ugyan, gondolkodj el azon. Egy sárkányt nem könnyű megölni, nekem is szükségem volt a jelekre, nem hiszem hogy ha nem lettem volna kiválasztott sikerült volna győznöm fölötte. * Nem magyarázkodik, csupán közli a tényeket a nővel. Hihetetlennek hangzanak a történések. De hát mennyivel hihetőbb egy genetikai mutáció egy eldugott kis faluban, mint hogy megöl egy sárkányt egy egyszerű parasztgyerek. *
-Védeni? Mit kell rajta védeni? * Nem tudja, hogy majd a nő el fogja mesélni, ezért közbevág és felteszi aggályait, kérdés formájában.
A nagy omlásról, nincs sok élménye, és nem is hallott róla. Még kósza gondolatok és hírek sem érnek el oda. *
- De minden tábornak fenn kell tartania magát, tehát utódok nem is születtek? Vagy levitték őket a föld alá? * Természetesen nem ért a szokásaikhoz, de meg kell tanulnia valamit. Hátha még hasznára lehet, túszejtés vagy stratégiák szempontjából a távoli jövőben. Azt sem érti mi nehezebb egy erdei életben, mint itt a szegénynegyedben. Csupán ott több alkalma van a gyermeknek játszani. Sosem kívánkozott gyermekkorában a városban, teljesen unalmasnak tartotta. A szaladgáláson kívül nincs mit csinálni. *
* Az, hogy a nő nem válaszol kérdésére nem érinti furcsán. De megjegyezte, a titkolózásé lesz ez a kapcsolat. Hozzászokott már, a humanoidok ellenségesen viselkednek vele, vörös szeme miatt. De ez egyben legnagyobb erőssége. A tartás és hogy többet látnak bele mint ami ténylegesen ott van. Kegyetlennek, félelmetesnek, távolságtartónak és szívtelennek látják épp ezért nem kell így viselkednie. Az emberek amit hisznek, sokkal jobban befolyásolják a gondolkodásukat. Mint az ész érvek. *
- Nos, nem tudhatom jártál e már, a hegyek Nyugati oldalán, teljesen más mint ez a szép civilizált vidék. * Hangjának nyomatékot ad, az hogy a szél épp az arcába fúj, vörös köpönyegét hátracsapja és lengeti, haja pedig mivel kicsit oldalasan áll, ugyan úgy hullámzik a fehér szőrtömeg. * Több csodás dolog van, ott mint hinnéd. * Nem foglalkozik azzal, hogy a nő hisz e neki vagy nem. Ő csupán megpróbálta a történetet feldobni, mert kit érdekelne az, hogy így született egy mutáció miatt, degeneráltsága az erőssége, hogyha túlél és elszaporodik, lehet jóval több előnye származik belőle mint egy átlagos szempárból. *
- Ugyan, gondolkodj el azon. Egy sárkányt nem könnyű megölni, nekem is szükségem volt a jelekre, nem hiszem hogy ha nem lettem volna kiválasztott sikerült volna győznöm fölötte. * Nem magyarázkodik, csupán közli a tényeket a nővel. Hihetetlennek hangzanak a történések. De hát mennyivel hihetőbb egy genetikai mutáció egy eldugott kis faluban, mint hogy megöl egy sárkányt egy egyszerű parasztgyerek. *
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-10 09:26:06
Üzenet elküldve: 2014-03-10 09:26:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pelava//
- A föld alatt. Egy részünk. De a lejáratokat védeni kel. *Óvatosan előrelép egyet, s közben tesz egy száznyolcvan fokos fordulatot, hogy szembe kerüljön beszélőjével.* No már, teljesen logikus volt a vezetőségnek még jó néhány évszázaddal ezelőtt, hogy ha már föld alatt élünk, akkor védeni is kéne azok bejáratát, főleg a nagy háborúk idején. Egyfajta őrizők voltunk mi, hogy még idejében tudjuk jelezni a vészt. Aztán persze jött a Nagy Omlás Napja, s szépen lassan kiszivárogtunk a föld alól. A föld alatt csak néhány fajtársam maradt, akik nem akarnak változást az életükben, csakis a sötétséget. Eredetileg az ő védelmükért vagyunk ott. De már rég volt annak, hogy valaha is kérték a segítségünket. Ez is inkább már csak megszokásból alakult ki. Ott maradtunk, mert ott volt az otthonunk, vagyis mások inkább kiképző tábornak mondhatnák. Hogy ki miért téved felénk, hogy nálunk időzzön, az különböző. Gyermekek meg, nem volt sok. *Von vállat.* Miért is hoznák el gyermekeiket egy táborba? Habár volt rá alkalom, hogy egy-egy csemete ott volt, de ők sem bírták sokáig, vagy egyszerűen az íjászat, s a vele járó miazmaságok nem érdekelték őket.
*Az eljövetelének okát mintha meg sem hallotta volna, ereszti el füle mellett a kérdést. Majd figyelmesen hallgatja végig a férfi meséjét, a szeméről. Kezeit közben maga előtt összefonja, fejét enyhén oldalra fordítva hallgat. Mikor a férfi befejezi a beszámolóját, néhány másodpercig csak hallgat. Közben a bal szemöldökét felhúzza.*
- Ühüm. Szóval sárkányok. Érthető, hogy ha már sárkányszerű szemed van, akkor egy sárkánynak köszönheted, akit aztán meg is öltél. No mármost, tényleg azt hiszed, hogy a mesédet teljes mértékben elhiszem? *Az eddigi magázásból most átcsap tegezésbe. Figyelmét az sem kerülte el, hogy a férfi még a nevét sem árulta el. Egyértelmű, hogy a férfi nem bízik benne, hiszen miért is bízna. Egy vad idegennek, miért is mondana el bármit, főleg ha csak néhány perce találkoztak?*
- Habár magyarázat lehet, hogy miért is nem jönnek elő a sárkányok, ha már elmentek. Előjönnek, s akkor is megölik őket. *Vigyorodik el, ahogy felnéz a férfira, s annak is a vörösen izzó szemébe. Hátha ki tudja olvasni belőle, hogy mennyire gondolta komolyan azokat a dolgokat, amiket mondott.*
- A föld alatt. Egy részünk. De a lejáratokat védeni kel. *Óvatosan előrelép egyet, s közben tesz egy száznyolcvan fokos fordulatot, hogy szembe kerüljön beszélőjével.* No már, teljesen logikus volt a vezetőségnek még jó néhány évszázaddal ezelőtt, hogy ha már föld alatt élünk, akkor védeni is kéne azok bejáratát, főleg a nagy háborúk idején. Egyfajta őrizők voltunk mi, hogy még idejében tudjuk jelezni a vészt. Aztán persze jött a Nagy Omlás Napja, s szépen lassan kiszivárogtunk a föld alól. A föld alatt csak néhány fajtársam maradt, akik nem akarnak változást az életükben, csakis a sötétséget. Eredetileg az ő védelmükért vagyunk ott. De már rég volt annak, hogy valaha is kérték a segítségünket. Ez is inkább már csak megszokásból alakult ki. Ott maradtunk, mert ott volt az otthonunk, vagyis mások inkább kiképző tábornak mondhatnák. Hogy ki miért téved felénk, hogy nálunk időzzön, az különböző. Gyermekek meg, nem volt sok. *Von vállat.* Miért is hoznák el gyermekeiket egy táborba? Habár volt rá alkalom, hogy egy-egy csemete ott volt, de ők sem bírták sokáig, vagy egyszerűen az íjászat, s a vele járó miazmaságok nem érdekelték őket.
*Az eljövetelének okát mintha meg sem hallotta volna, ereszti el füle mellett a kérdést. Majd figyelmesen hallgatja végig a férfi meséjét, a szeméről. Kezeit közben maga előtt összefonja, fejét enyhén oldalra fordítva hallgat. Mikor a férfi befejezi a beszámolóját, néhány másodpercig csak hallgat. Közben a bal szemöldökét felhúzza.*
- Ühüm. Szóval sárkányok. Érthető, hogy ha már sárkányszerű szemed van, akkor egy sárkánynak köszönheted, akit aztán meg is öltél. No mármost, tényleg azt hiszed, hogy a mesédet teljes mértékben elhiszem? *Az eddigi magázásból most átcsap tegezésbe. Figyelmét az sem kerülte el, hogy a férfi még a nevét sem árulta el. Egyértelmű, hogy a férfi nem bízik benne, hiszen miért is bízna. Egy vad idegennek, miért is mondana el bármit, főleg ha csak néhány perce találkoztak?*
- Habár magyarázat lehet, hogy miért is nem jönnek elő a sárkányok, ha már elmentek. Előjönnek, s akkor is megölik őket. *Vigyorodik el, ahogy felnéz a férfira, s annak is a vörösen izzó szemébe. Hátha ki tudja olvasni belőle, hogy mennyire gondolta komolyan azokat a dolgokat, amiket mondott.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-09 23:14:57
Üzenet elküldve: 2014-03-09 23:14:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lethilhal//
- A déli, erdők? Sőtételf létedre? Ez menőben meglepett, tudtommal ti a föld alatt éltek. De ezek szerint jó lehetsz az íjászatban, tehát célzásban is. Mért nem voltak más gyermeke a "táborban", vagy bármilyen kommunákban is éltetek. * Gondolkodik el, vajon hogy élhetnek a felszíni sötételfek, biztos valami kitagadott többször elüldözött bűnöző banda lehetett, vagy gyilkosok és útonállók szövetkezete. *
- És miért jöttél el onnan drágám? Tán nem volt jó? * Egyértelmű érdeklődés hallatszik a hangjában, pedig minél hamarabb meg akarna szabadulni ettől a mocskos kis tolvajfattyától. *
- Nos az én falumat rettegésben tartotta egy hatalmas sárkány. aki minden évben elvitt tíz embert. Sosem hallottak többet felőlük. De az ősi mondák szerint születni fog egyszer majd valaki, aki a sárkány vérével rendelkezik majd. Bizonyos jeleket fog magán hordozni, először a sárkány jelét a szín jelét, és az erő jelét. Nos telt múlt az idő, és az egyik kisdednek furcsa szeme volt, ez voltam én. A javasasszonyok egyértelműen azt mondták, nem ő nem lehet a kiválasztott. Hiszen torzszülött! Megpróbáltak megölni, de amint látod itt vagyok, mivel az elől járó nem hitt az öreg szipirtyóknak. Tizenkét évig nem is tudtam a sárkány létezéséről, feltűnt ugyan hogy más a szemem. De azon az éven elvitt apám a "választásra", előtte csupán a szokásos volt az életem, húzgáltam a lányok haját, sárral dobáltuk egymást, mezei munkák. Korcsolyázás a befagyott tó a jegén. És a kardozás, az isten ajándéka. Mindig is imádtam és a legjobb voltam benne. Nos, a választás úgy történt hogy a munkaképes fiatalok. Tehát akik egy sor kukoricát meg tudtak kapálni egyedül kivitték őket egy nagy rétre. És a nagy fehér sárkány választott közülük. De abban az évben ez más volt először, idestova már húsz éve. A sárkány leszállt, meglátott és elordította magát. Aztán elment. Onnantól mivel munkaképes voltam, elkezdtem erősödni, és a félretett pénzemen csináltam magamnak egy kezdetleges vasdarabot, amit kardnak csúfoltam. Pedig jobban hasonlított erre ni. * Bők rá hatalmas kalapácsára. * A falu megunta a sárkány jelenlétét. Mert embereket nem akart vinni, így bárányokat, teheneket, malacokat vitt el. Hat évvel később, felfegyverkeztünk, és vártuk a napot. Amikor megjelent nekirontottunk. Természetesen sokkal erősebb volt nálunk, épp ezért több oldalról támadtuk. A körbevett állat csapkodni kezdett, és hátulról felmászhattam rá, amikor kivertem a szemét, viharvert kardommal annak pengéje megolvadt, és mikor kihúztam, egy bunkó volt összeállva, egy tüskével a végén, ami a hegye lehetett. Ezzel átdöftem a koponyáját. És a szörnyeteg kimúlt. Ezután vettem észre, hajam kifehéredett. Pikkelyei fémmé változtak, ezért megcsináltam belőlük ezt a páncélt, a maradékot pedig egy kovácsra bíztam, teljes felszerelést ígért, a fémért cserébe. De én abból kértem, ez a története a szememnek és a testemnek.
- A déli, erdők? Sőtételf létedre? Ez menőben meglepett, tudtommal ti a föld alatt éltek. De ezek szerint jó lehetsz az íjászatban, tehát célzásban is. Mért nem voltak más gyermeke a "táborban", vagy bármilyen kommunákban is éltetek. * Gondolkodik el, vajon hogy élhetnek a felszíni sötételfek, biztos valami kitagadott többször elüldözött bűnöző banda lehetett, vagy gyilkosok és útonállók szövetkezete. *
- És miért jöttél el onnan drágám? Tán nem volt jó? * Egyértelmű érdeklődés hallatszik a hangjában, pedig minél hamarabb meg akarna szabadulni ettől a mocskos kis tolvajfattyától. *
- Nos az én falumat rettegésben tartotta egy hatalmas sárkány. aki minden évben elvitt tíz embert. Sosem hallottak többet felőlük. De az ősi mondák szerint születni fog egyszer majd valaki, aki a sárkány vérével rendelkezik majd. Bizonyos jeleket fog magán hordozni, először a sárkány jelét a szín jelét, és az erő jelét. Nos telt múlt az idő, és az egyik kisdednek furcsa szeme volt, ez voltam én. A javasasszonyok egyértelműen azt mondták, nem ő nem lehet a kiválasztott. Hiszen torzszülött! Megpróbáltak megölni, de amint látod itt vagyok, mivel az elől járó nem hitt az öreg szipirtyóknak. Tizenkét évig nem is tudtam a sárkány létezéséről, feltűnt ugyan hogy más a szemem. De azon az éven elvitt apám a "választásra", előtte csupán a szokásos volt az életem, húzgáltam a lányok haját, sárral dobáltuk egymást, mezei munkák. Korcsolyázás a befagyott tó a jegén. És a kardozás, az isten ajándéka. Mindig is imádtam és a legjobb voltam benne. Nos, a választás úgy történt hogy a munkaképes fiatalok. Tehát akik egy sor kukoricát meg tudtak kapálni egyedül kivitték őket egy nagy rétre. És a nagy fehér sárkány választott közülük. De abban az évben ez más volt először, idestova már húsz éve. A sárkány leszállt, meglátott és elordította magát. Aztán elment. Onnantól mivel munkaképes voltam, elkezdtem erősödni, és a félretett pénzemen csináltam magamnak egy kezdetleges vasdarabot, amit kardnak csúfoltam. Pedig jobban hasonlított erre ni. * Bők rá hatalmas kalapácsára. * A falu megunta a sárkány jelenlétét. Mert embereket nem akart vinni, így bárányokat, teheneket, malacokat vitt el. Hat évvel később, felfegyverkeztünk, és vártuk a napot. Amikor megjelent nekirontottunk. Természetesen sokkal erősebb volt nálunk, épp ezért több oldalról támadtuk. A körbevett állat csapkodni kezdett, és hátulról felmászhattam rá, amikor kivertem a szemét, viharvert kardommal annak pengéje megolvadt, és mikor kihúztam, egy bunkó volt összeállva, egy tüskével a végén, ami a hegye lehetett. Ezzel átdöftem a koponyáját. És a szörnyeteg kimúlt. Ezután vettem észre, hajam kifehéredett. Pikkelyei fémmé változtak, ezért megcsináltam belőlük ezt a páncélt, a maradékot pedig egy kovácsra bíztam, teljes felszerelést ígért, a fémért cserébe. De én abból kértem, ez a története a szememnek és a testemnek.
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-09 19:43:36
Üzenet elküldve: 2014-03-09 19:43:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pelava//
*Ahogy nevetés közben a férfi szemeibe belenéz szörnyen elszégyelli magát. A nevetése rögtön elhalkul, de a szemén továbbra is lehet látni, hogy nevet, ha csak magában is. Nem kívánta megsérteni az újonnan megismert férfit, főleg hogy nem is tudja, hogy ki ő valójában. Habár öltözködéséből és viselkedéséből nem lehet nehéz kitalálni, főleg a sisak tetején lévő két tollból. Ami újra és újra mosolygásra készteti a lányt. Viszont nem lehet biztosra menni, csak a külsőségek alapján. Ezt már régen megtanulta a maga kárán. Előfordulhat, hogy a mellette lépdelő férfi egy jól álcázott, tolvaj, gyilkos vagy akár egy elmebeteg is lehet.*
- A déli erdőkből származom. Az ottani sötételf helyőrségből. Édesapám az erdei erők parancsnoka és íjász mesterük. Így kézen fekvő volt, hogy mivel is töltsem el napjaimat. Sok választási lehetőségünk arra felé nincsen.
*Beszélgetés közben lassan megérkeznek a barakkba. Örömmel veszi tudomásul, hogy végre megtalálta a helyet. Ahogy belépnek rögtön feltűnik, hogy tőlük balra van egy kis pult, mögötte egy fiúval. A pulton mindenféle fegyver megtalálható. Nem sok intelligencia kell, hogy rájöjjenek, hogy azokat kell a barakk területén használniuk. Ahogy körbenéz a barakkban elgondolkozik a férfi mondatán. Elváltozás, mi? Nem tudja biztosan, meglehet hogy volt egy olyan felmenője, akitől megörökölhette. Habár anyjáról sose beszélt az apja, jobban mondva a kinézetéről. Ha örökölhette is, akkor is csak arról az oldalról, hiszen apjának a klánja sötét hajúak és sötét szeműek, ezért is jók abban, hogy a legsötétebb helyeken is jól el tudnak rejtőzni. Mint az éjszakai erdők legmélyén.*
- No álljunk meg egy szóra. *S erre meg is áll.* Mégis magyarázza már el, hogy lehet egy olyan történet unalmas, amelynek a végkifejlete, hogy az egyik szeme olyan akár egy sárkányé? Bárhonnan is nézem, ez nem lehet olyannyira unalmas, ahogy azt maga beállítja. *Mosolyog a férfira bátorítóan, hátha mégis csak elmeséli a történetet.*
*Ahogy nevetés közben a férfi szemeibe belenéz szörnyen elszégyelli magát. A nevetése rögtön elhalkul, de a szemén továbbra is lehet látni, hogy nevet, ha csak magában is. Nem kívánta megsérteni az újonnan megismert férfit, főleg hogy nem is tudja, hogy ki ő valójában. Habár öltözködéséből és viselkedéséből nem lehet nehéz kitalálni, főleg a sisak tetején lévő két tollból. Ami újra és újra mosolygásra készteti a lányt. Viszont nem lehet biztosra menni, csak a külsőségek alapján. Ezt már régen megtanulta a maga kárán. Előfordulhat, hogy a mellette lépdelő férfi egy jól álcázott, tolvaj, gyilkos vagy akár egy elmebeteg is lehet.*
- A déli erdőkből származom. Az ottani sötételf helyőrségből. Édesapám az erdei erők parancsnoka és íjász mesterük. Így kézen fekvő volt, hogy mivel is töltsem el napjaimat. Sok választási lehetőségünk arra felé nincsen.
*Beszélgetés közben lassan megérkeznek a barakkba. Örömmel veszi tudomásul, hogy végre megtalálta a helyet. Ahogy belépnek rögtön feltűnik, hogy tőlük balra van egy kis pult, mögötte egy fiúval. A pulton mindenféle fegyver megtalálható. Nem sok intelligencia kell, hogy rájöjjenek, hogy azokat kell a barakk területén használniuk. Ahogy körbenéz a barakkban elgondolkozik a férfi mondatán. Elváltozás, mi? Nem tudja biztosan, meglehet hogy volt egy olyan felmenője, akitől megörökölhette. Habár anyjáról sose beszélt az apja, jobban mondva a kinézetéről. Ha örökölhette is, akkor is csak arról az oldalról, hiszen apjának a klánja sötét hajúak és sötét szeműek, ezért is jók abban, hogy a legsötétebb helyeken is jól el tudnak rejtőzni. Mint az éjszakai erdők legmélyén.*
- No álljunk meg egy szóra. *S erre meg is áll.* Mégis magyarázza már el, hogy lehet egy olyan történet unalmas, amelynek a végkifejlete, hogy az egyik szeme olyan akár egy sárkányé? Bárhonnan is nézem, ez nem lehet olyannyira unalmas, ahogy azt maga beállítja. *Mosolyog a férfira bátorítóan, hátha mégis csak elmeséli a történetet.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-09 19:27:23
Üzenet elküldve: 2014-03-09 19:27:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Harga és Ziana//
*A kisebb súlyokról Harga sincs jobb véleménnyel, mint Ziana, azok az olyan nádszálkisasszonyoknak valók, mint a vöröske. Csak azért nem zsonglőrködik velük, mert nincs ideje bohóckodni.*
- Nem vagy te olyan bögyös, hogy egy fél kocsma ajánlkozzon mikor cipekedned kell.*Mondja szigorúan, miután másodjára is jól megnézte magának Zianát. Nem mintha Harga olyan elbűvölő lenne, de aki ilyen erős, annak nem kell olyan alantos dolgokkal élnie, mint a báj és a furfang.*
~Jó ötlet.~
*Ő is tesz néhány nyújtózkodó mozdulatot. A nyújtás után felvesz két nehezebb súlyt, hogy azokkal erősítsen. Gugolással kombinálja, felső helyzetben a súlyzókat is kitolja jó magasra.*
- Neked ott vannak a kisebb súlyok, kapj fel egy párat, rád fér. Ha sokat nyújtózkodsz, akkor a végén masnit hajtogathatok majd belőled, úgy kinyúlsz.
*A kisebb súlyokról Harga sincs jobb véleménnyel, mint Ziana, azok az olyan nádszálkisasszonyoknak valók, mint a vöröske. Csak azért nem zsonglőrködik velük, mert nincs ideje bohóckodni.*
- Nem vagy te olyan bögyös, hogy egy fél kocsma ajánlkozzon mikor cipekedned kell.*Mondja szigorúan, miután másodjára is jól megnézte magának Zianát. Nem mintha Harga olyan elbűvölő lenne, de aki ilyen erős, annak nem kell olyan alantos dolgokkal élnie, mint a báj és a furfang.*
~Jó ötlet.~
*Ő is tesz néhány nyújtózkodó mozdulatot. A nyújtás után felvesz két nehezebb súlyt, hogy azokkal erősítsen. Gugolással kombinálja, felső helyzetben a súlyzókat is kitolja jó magasra.*
- Neked ott vannak a kisebb súlyok, kapj fel egy párat, rád fér. Ha sokat nyújtózkodsz, akkor a végén masnit hajtogathatok majd belőled, úgy kinyúlsz.
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-09 18:17:33
Üzenet elküldve: 2014-03-09 18:17:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Harga és Ziana//
*Vigyorogva követi az orkot, a pultos fiút hamar lerendezi, gyors köszöntés, fegyver nincs nála, így leadni valója sem akad. Követi a nőt a súlyzók irányába, mely eszközöket igen becsmérlően vizsgálgatja, miközben a fal elé sorol. Harga megjegyzésére hanyagul vonja meg vállát.*
-Nem is kell. Van annyi eszem, hogy apránként hordjam, vagy mással cipeltessem. *Szavainak élét azonban gyorsan elüti pár bókkal.*
-Meg aztán, soha nem lehet olyan testem, mint neked, egyszerűen más alkat vagyok. *Igyekszik szomorúságot színlelni. Miközben lerúgja bakancsait. Ő bizony nem akar férfias izomzatot, pont jó így, ahogy van.
Két kezét magasba emeli, majd jobb lábát felhúzva talpát bal combjára támasztja, rövid ideig így marad aztán szép lassú mozdulattal engedi le jobb karját.*
*Vigyorogva követi az orkot, a pultos fiút hamar lerendezi, gyors köszöntés, fegyver nincs nála, így leadni valója sem akad. Követi a nőt a súlyzók irányába, mely eszközöket igen becsmérlően vizsgálgatja, miközben a fal elé sorol. Harga megjegyzésére hanyagul vonja meg vállát.*
-Nem is kell. Van annyi eszem, hogy apránként hordjam, vagy mással cipeltessem. *Szavainak élét azonban gyorsan elüti pár bókkal.*
-Meg aztán, soha nem lehet olyan testem, mint neked, egyszerűen más alkat vagyok. *Igyekszik szomorúságot színlelni. Miközben lerúgja bakancsait. Ő bizony nem akar férfias izomzatot, pont jó így, ahogy van.
Két kezét magasba emeli, majd jobb lábát felhúzva talpát bal combjára támasztja, rövid ideig így marad aztán szép lassú mozdulattal engedi le jobb karját.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-09 16:30:30
Üzenet elküldve: 2014-03-09 16:30:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lethilhal//
* A nőn látszik, kezdő. A kalapácsos kezét, nézi míg egy sisakkal hasonló rombolást lehet véghezvinni mint a kalapácsával. Főleg egy ilyen törékeny lényen mint egy alacsony, vékony sötételf. Ahogy sisakjára néz lassan de biztosan kitör belőle a nevetés, próbálja udvariasan titkolni, de nem tudja. Végül is kit érdekel? Paleva feje azért van a helyén mert az a sisak ott volt neki, és mindig fennkölten hirdeti. Itt van a piros fehér lovag, így magában minden sisak röhejesen néz ki. De ha fején lenne és épp kalapácsával csapna le, teljesen biztos hogy nem a vicces szó jutna eszébe róla, főleg hogy a vörös szempár sugárzik belőle, és megdermeszti azt aki belenéz. A lány szörnyűen palástolja érzelmeit, minden leolvasható arcáról, és gyönyörű kék szemeiből, látszik nem ismeri az úri modort, a belekarolás elmarad. Jobb oldalán folytatja útját a lány. *
* Az íj a hátán ránézésre, fenyőnek tűnik. De ki tudja, nem a mestere az ellenfele fegyvereinek, viszont ha jól tud célozni vele. Egész erős ellenfél lehetne. Valószínű futásban a lány győzne, ezért a nagy számok törvénye alapján egy nyíl előbb-utóbb betalálna egy olyan kritikus pontot, ami halálát okozhatja. De ehhez kell egy bizonyos mennyiségű intelligencia, nem tudja hogy a nő mennyire eszes, beszédéből csupán átlagos agyi kapacitást neszel meg a lányról. *
- Nos, biztos vagyok benne, hogy sikerül majd növelnie a tudását íjászat terén! * Arcára lelkesedés tükröződik, de belül gondolkodik. *
~ Persze, íjászat terén he? Mire jó neked az íjászat? Hát persze, vadakat fogsz vadászni, ismerem a régi sztori. De biztos hogy szem előtt fogom tartani az edzés egész tartama alatt. Kis mocsok. ~
- Otthon is íjászatot tanul? Honnan származik kedvesem?
És ne legyen olyan biztos eltévedni bárhol el lehet.
* A meglepettség, egy értelmű, mindenki aki nem becsüli magát, vagy túl szerény az meglepődik és fennakad a megszólításokon, pedig ez az etikett alapja. Ahogy kikerekedik a szempár, mintha egy vízcsepp fodrozódna szét, egy pohár vízben ahogy belecseppentjük. Úrnőre való tagadását figyelmen kívül hagyja nem fogja megtörni az etikettet, egy ilyen kis szutyok miatt. *
- Érdekes akkor az ön esetében is bizonyos méretű elváltozás figyelhető meg. És renden Leth * Erőltet magára egy mosolyt. *
- Nos tény, ha kívánja kifejtem, de ez egy unalmas történet. * Vallja meg őszintén. Mégis érződik valami mégsem unalmas a történetben. *
* A nőn látszik, kezdő. A kalapácsos kezét, nézi míg egy sisakkal hasonló rombolást lehet véghezvinni mint a kalapácsával. Főleg egy ilyen törékeny lényen mint egy alacsony, vékony sötételf. Ahogy sisakjára néz lassan de biztosan kitör belőle a nevetés, próbálja udvariasan titkolni, de nem tudja. Végül is kit érdekel? Paleva feje azért van a helyén mert az a sisak ott volt neki, és mindig fennkölten hirdeti. Itt van a piros fehér lovag, így magában minden sisak röhejesen néz ki. De ha fején lenne és épp kalapácsával csapna le, teljesen biztos hogy nem a vicces szó jutna eszébe róla, főleg hogy a vörös szempár sugárzik belőle, és megdermeszti azt aki belenéz. A lány szörnyűen palástolja érzelmeit, minden leolvasható arcáról, és gyönyörű kék szemeiből, látszik nem ismeri az úri modort, a belekarolás elmarad. Jobb oldalán folytatja útját a lány. *
* Az íj a hátán ránézésre, fenyőnek tűnik. De ki tudja, nem a mestere az ellenfele fegyvereinek, viszont ha jól tud célozni vele. Egész erős ellenfél lehetne. Valószínű futásban a lány győzne, ezért a nagy számok törvénye alapján egy nyíl előbb-utóbb betalálna egy olyan kritikus pontot, ami halálát okozhatja. De ehhez kell egy bizonyos mennyiségű intelligencia, nem tudja hogy a nő mennyire eszes, beszédéből csupán átlagos agyi kapacitást neszel meg a lányról. *
- Nos, biztos vagyok benne, hogy sikerül majd növelnie a tudását íjászat terén! * Arcára lelkesedés tükröződik, de belül gondolkodik. *
~ Persze, íjászat terén he? Mire jó neked az íjászat? Hát persze, vadakat fogsz vadászni, ismerem a régi sztori. De biztos hogy szem előtt fogom tartani az edzés egész tartama alatt. Kis mocsok. ~
- Otthon is íjászatot tanul? Honnan származik kedvesem?
És ne legyen olyan biztos eltévedni bárhol el lehet.
* A meglepettség, egy értelmű, mindenki aki nem becsüli magát, vagy túl szerény az meglepődik és fennakad a megszólításokon, pedig ez az etikett alapja. Ahogy kikerekedik a szempár, mintha egy vízcsepp fodrozódna szét, egy pohár vízben ahogy belecseppentjük. Úrnőre való tagadását figyelmen kívül hagyja nem fogja megtörni az etikettet, egy ilyen kis szutyok miatt. *
- Érdekes akkor az ön esetében is bizonyos méretű elváltozás figyelhető meg. És renden Leth * Erőltet magára egy mosolyt. *
- Nos tény, ha kívánja kifejtem, de ez egy unalmas történet. * Vallja meg őszintén. Mégis érződik valami mégsem unalmas a történetben. *
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-09 16:25:33
Üzenet elküldve: 2014-03-09 16:25:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Harga és Ziana//
- Én is. *Hazudja büszkén. Azt mégse mondhatja, hogy törpéken pöcköl orron éjszaka a betevő falatért. Ha kiderülne, milyen jól fizet, akkor hamar úgy megnőne a konkurencia, hogy a többieket lenne kénytelen orron pöckölni az öklével.*
- Tudom. *Mondja most az igazat, majd sietősen belép az épületbe. Még előtte menne be valaki, ha sokat teketóriázna, az pedig megengedhetetlen. Kivéve a legbalhésabb kocsmákban egy leszámolás idején, akkor feltétlenük szükség van a húspajzsra. Ha Ziana hízik egy kicsit, talán egyszer majd övé lehet ez a fontos szerep.*
- De vigyázz rá, különben...!*Mondja a fegyvertárosnak miközben leadja a fegyvereit, majd megfenyegeti az öklével. A mutatóujj ide nem elég.*
- Neked sem fog ártani egy kis edzés, szerintem egy vödör vizet is alig bírsz el. *Jelenti ki miközben a súlyzók felé veszi az irányt.*
- Én is. *Hazudja büszkén. Azt mégse mondhatja, hogy törpéken pöcköl orron éjszaka a betevő falatért. Ha kiderülne, milyen jól fizet, akkor hamar úgy megnőne a konkurencia, hogy a többieket lenne kénytelen orron pöckölni az öklével.*
- Tudom. *Mondja most az igazat, majd sietősen belép az épületbe. Még előtte menne be valaki, ha sokat teketóriázna, az pedig megengedhetetlen. Kivéve a legbalhésabb kocsmákban egy leszámolás idején, akkor feltétlenük szükség van a húspajzsra. Ha Ziana hízik egy kicsit, talán egyszer majd övé lehet ez a fontos szerep.*
- De vigyázz rá, különben...!*Mondja a fegyvertárosnak miközben leadja a fegyvereit, majd megfenyegeti az öklével. A mutatóujj ide nem elég.*
- Neked sem fog ártani egy kis edzés, szerintem egy vödör vizet is alig bírsz el. *Jelenti ki miközben a súlyzók felé veszi az irányt.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-09 15:20:07
Üzenet elküldve: 2014-03-09 15:20:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Harga és Ziana//
*Meglepő, de az orkot mégse olyan könnyű félrevezetni. Avagy csak jól tippel, esetleg mindenkiről rosszat feltételez. Akárhogy is, Ziana egy egészen röpke pillanatra zavarba jön. Rövidke kuncogással gyorsítja lépteit, és még véletlen se kezd magyarázkodásba. Az eléggé direkt kérdésre azonban kénytelen választ adni.*
-Én becsületesen megdolgozom a napi betevőmért, nem ücsörgök egy helyben, arra várva, hogy megsajnáljanak.
*Kéri ki magának a koldulással való gyanúsítgatást, a többire inkább nem tér ki. Közben megérkeznek a barakkhoz, hol is egy szóra megtorpan még.*
-Megérkeztünk. Ez az, bár gondolom, ezt magad is tudod. Ahogy azt is, hogy belépve le kell adni a fegyvereket. *Bólint megerősítésként.* Nos, csak utánad. *Engedi előre Hargát.* Arthenior legizmosabbika.
*Nincs kétsége afelől, hogy Harga nem fog egyenértékű gyakorlópárt találni magának e falak között.*
*Meglepő, de az orkot mégse olyan könnyű félrevezetni. Avagy csak jól tippel, esetleg mindenkiről rosszat feltételez. Akárhogy is, Ziana egy egészen röpke pillanatra zavarba jön. Rövidke kuncogással gyorsítja lépteit, és még véletlen se kezd magyarázkodásba. Az eléggé direkt kérdésre azonban kénytelen választ adni.*
-Én becsületesen megdolgozom a napi betevőmért, nem ücsörgök egy helyben, arra várva, hogy megsajnáljanak.
*Kéri ki magának a koldulással való gyanúsítgatást, a többire inkább nem tér ki. Közben megérkeznek a barakkhoz, hol is egy szóra megtorpan még.*
-Megérkeztünk. Ez az, bár gondolom, ezt magad is tudod. Ahogy azt is, hogy belépve le kell adni a fegyvereket. *Bólint megerősítésként.* Nos, csak utánad. *Engedi előre Hargát.* Arthenior legizmosabbika.
*Nincs kétsége afelől, hogy Harga nem fog egyenértékű gyakorlópárt találni magának e falak között.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-08 18:42:15
Üzenet elküldve: 2014-03-08 18:42:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A nap már magasan felkúszott az égre. Kirlinger belép a barakkba és örömmel tölti el, hogy látja, hogy más emberek edzenek. ~Rám is ráférne egy kis edzés~ gondolja miközben megtapogatja saját izmait és azt érzékeli, hogy rendesen elgyengült. A nap melegen süt. Még mielőtt elkezdi az edzést már megizzad. Gondolja nem erőlteti meg magát annyira és egyszerű fekvőtámaszokkal kezdi. A hetvenegyedik fekvőtámasz után sajgó karokkal hullik a földre.
~Jobban is teljesítettem már~ gondolja és letörli homlokáról a verejtéket. Ezután még késő estig edz és végül teljesen kimerülten hagyja abba. Kilép a barakkból és izzadtan, büdösen visszaindul a Pegazus fogadóba. ~Hosszú út áll még előttem~ gondolja.* ~De még egyszer nem esek bele ugyanabba a hibába~
~Jobban is teljesítettem már~ gondolja és letörli homlokáról a verejtéket. Ezután még késő estig edz és végül teljesen kimerülten hagyja abba. Kilép a barakkból és izzadtan, büdösen visszaindul a Pegazus fogadóba. ~Hosszú út áll még előttem~ gondolja.* ~De még egyszer nem esek bele ugyanabba a hibába~
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-08 18:00:34
Üzenet elküldve: 2014-03-08 18:00:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Végre kezd kissé feloldódni. Ahogy múlnak a másodpercek, egyre távolabb, és távolabb kerülnek az idegtépő reszkető pillanatok, mikor még arra várt mikor hagyják megint magára.
Ismét képtelen uralkodni a dolgai felett, és ahogy pár napja, most is egy durcás nyelvöltéssel felel. Egy matróna tulajdona? Mutassanak neki egyetlen hímet is aki nem valaki tulajdona, és nem parancsolgatnak neki. És azért persze még mélységinek számít. Már a háza hivatalosan is a második helyen tartózkodik, ideje lenne jobban átlátnia a dolgokat. De persze a hímnek fogalma sincs, hogyha csak elméleti szinten is, de ha így vennék, akkor Asiritay háza gyakorlatilag ott van közvetlen a dobogó mögött. A következő megjegyzésre szó szerint tátva marad a szája. Az előbb futtatta le az agyában ezt a variációt, és csak kétszer rázta ki tőle a hideg.*
- Na igen! Mert a hiúságod az, amit még feljebb kellene tornáznunk igaz?! *Forgatja viccelődve a szemét, a hangjában meg tisztán cseng a mosolygás, és a lassan felszabaduló derű. Úgy érzi itt most nincs jó válasz, de egyszerűen képtelen csöndben maradni. Így is sorra kapta be eddig a hím magas labdáit, el tudná képzelni mi lenne, ha még tenne rá egy lapáttal.
Ő sem akar a távoli jövővel foglalkozni, túl sok minden befolyásolja, túl sok dolog fog még addig történni, és túl sok dolog változhat. A végeredmény meg szinte sosem olyan, mint amilyennek elképzeljük. Megpróbál feltűnésmentesen felsóhajtani, mikor a tagadást meghallja, de mégsem képes teljesen felengedni. Vajon elhiheti, hogy komolyan így is gondolja? Nehéz lenne azok után, hogy miket művelhettek vele más nőstények. Elhiheti, hogy ha ránéz nem látja benne a többi mélységi nőstényt is, és nem az jut eszébe, hogy mi vár rá? Lehet hogy csak ő idegeskedik ezen túl sokat, de a taníttatások számukra a velejükig beléjük ivódnak. Mind nőstényekbe, mind hímekbe egyaránt, perzselve a tudatalattijukat, hogy ezzel tudjanak csak feküdni és kelni, és nagyon nehéz ezektől a belső démonoktól megszabadulni.
Ahogy a füle megérzi a finom leheletet, és meghallja a suttogást, a testén ismét végigszánkázik egy elektromos hullám, felforrósítva az arcát. Ha nem vonná el a figyelmét a mondat tartalma, valószínűleg nem bírná ki mocorgás nélkül, ám ehelyett végre boldog, jókedvű, édes kuncogások csengenek fel az éjszakában.*
- Francba! Lebuktam volna? *Neveti viccelődve. Jól esik neki ez az érzés, több napja még csak mosoly sem ült ki az arcára, nem hogy még kuncogjon is. Ez után a néhány nap után szíve szerint annyi magas labdát kérne tőle amennyit csak lehet.* ~Fenébe, pedig tényleg terveztem, hogy megnézem a kötését! Mindegy, ami késik nem múlik.~ *Tűnődik mosolyogva összeszorítva a szemeit, bár nem érti minek töpreng ezen. Hisz ha csak viccnek veszi, akkor most miért bizonytalanodott el? Talán Zhrodim tényleg jól látta a dolgokat, és tényleg nem képes megmondani hogy a hím mikor viccel, és mikor gondolja komolyan.*
*Végre kezd kissé feloldódni. Ahogy múlnak a másodpercek, egyre távolabb, és távolabb kerülnek az idegtépő reszkető pillanatok, mikor még arra várt mikor hagyják megint magára.
Ismét képtelen uralkodni a dolgai felett, és ahogy pár napja, most is egy durcás nyelvöltéssel felel. Egy matróna tulajdona? Mutassanak neki egyetlen hímet is aki nem valaki tulajdona, és nem parancsolgatnak neki. És azért persze még mélységinek számít. Már a háza hivatalosan is a második helyen tartózkodik, ideje lenne jobban átlátnia a dolgokat. De persze a hímnek fogalma sincs, hogyha csak elméleti szinten is, de ha így vennék, akkor Asiritay háza gyakorlatilag ott van közvetlen a dobogó mögött. A következő megjegyzésre szó szerint tátva marad a szája. Az előbb futtatta le az agyában ezt a variációt, és csak kétszer rázta ki tőle a hideg.*
- Na igen! Mert a hiúságod az, amit még feljebb kellene tornáznunk igaz?! *Forgatja viccelődve a szemét, a hangjában meg tisztán cseng a mosolygás, és a lassan felszabaduló derű. Úgy érzi itt most nincs jó válasz, de egyszerűen képtelen csöndben maradni. Így is sorra kapta be eddig a hím magas labdáit, el tudná képzelni mi lenne, ha még tenne rá egy lapáttal.
Ő sem akar a távoli jövővel foglalkozni, túl sok minden befolyásolja, túl sok dolog fog még addig történni, és túl sok dolog változhat. A végeredmény meg szinte sosem olyan, mint amilyennek elképzeljük. Megpróbál feltűnésmentesen felsóhajtani, mikor a tagadást meghallja, de mégsem képes teljesen felengedni. Vajon elhiheti, hogy komolyan így is gondolja? Nehéz lenne azok után, hogy miket művelhettek vele más nőstények. Elhiheti, hogy ha ránéz nem látja benne a többi mélységi nőstényt is, és nem az jut eszébe, hogy mi vár rá? Lehet hogy csak ő idegeskedik ezen túl sokat, de a taníttatások számukra a velejükig beléjük ivódnak. Mind nőstényekbe, mind hímekbe egyaránt, perzselve a tudatalattijukat, hogy ezzel tudjanak csak feküdni és kelni, és nagyon nehéz ezektől a belső démonoktól megszabadulni.
Ahogy a füle megérzi a finom leheletet, és meghallja a suttogást, a testén ismét végigszánkázik egy elektromos hullám, felforrósítva az arcát. Ha nem vonná el a figyelmét a mondat tartalma, valószínűleg nem bírná ki mocorgás nélkül, ám ehelyett végre boldog, jókedvű, édes kuncogások csengenek fel az éjszakában.*
- Francba! Lebuktam volna? *Neveti viccelődve. Jól esik neki ez az érzés, több napja még csak mosoly sem ült ki az arcára, nem hogy még kuncogjon is. Ez után a néhány nap után szíve szerint annyi magas labdát kérne tőle amennyit csak lehet.* ~Fenébe, pedig tényleg terveztem, hogy megnézem a kötését! Mindegy, ami késik nem múlik.~ *Tűnődik mosolyogva összeszorítva a szemeit, bár nem érti minek töpreng ezen. Hisz ha csak viccnek veszi, akkor most miért bizonytalanodott el? Talán Zhrodim tényleg jól látta a dolgokat, és tényleg nem képes megmondani hogy a hím mikor viccel, és mikor gondolja komolyan.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-08 17:07:51
Üzenet elküldve: 2014-03-08 17:07:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*A válasz egészen meglepő, de hát ez már csak egy ilyen időszak. Mindketten szokatlanul viselkednek, ingoványos talajra tévedve próbálnak bármit találni, amibe kapaszkodhatnak, de egyikük sem meri az életmentő lécet leszúrni, nehogy a másikat sértse vagy korlátozza ezzel. Lépni kell vagy mindketten belevesznek a túlzott előzékenységbe.*
-Ha ugyanonnan származnánk, sem változtatna azon, hogy egy matróna tulajdona vagyok.
*Már beletörődött, elfogadta, hogy nincs kibúvó, kár lenne, ha addig erőltetné a szemeit, ameddig valami csillanó reményt nem vesz észre. Három éve van, amivel nagyjából rendelkezhet, onnantól viszont elveszik az akaratnak ez a korlátok közé szorított szabadsága is, egy báb lesz valakinek a kezei között, semmi több. Hiába lobban fel a harag minden egyes pillanatban, amikor erre gondol, egyetlen kiútként a halál kínálkozik, amire meg nem vágyik.*
-De mindenképp hízelgő lenne, ha esetleg utánam szeretnél jönni. Bár valószínűleg bolondnak néznélek, hogy kockára teszed a biztonságod egy szolgáért, de határozottan jót tenne a hiúságomnak.
*El lehet viccelni egy ilyen helyzetet? Amíg nem próbálja meg, nem fog erre választ kapni, így gyenge poénnal próbálja elvenni a mélyebben rejtőző dolgok élét. Annyira messze van még, annyi idő alatt akár sárkányok is megszállhatják a várost, lemészárolva mindenkit. Persze nem valószínű, hogy ez megtörténne, de tényleg sok idő még, amit idefent tölthet. Ha minden percben a távoli jövővel foglalkozna, elfelejtené kiélvezni a percek adta örömöket, legyen az akár egy finom étel vagy izgalmas vadászat kínálta kellemes érzés.
Máskor egészen biztosan visszakérdezne, félig gúnyosan, félig viccelődve, hogy miért is számít, hogy ő mit gondol, most mégis némán összezárva maradnak ajkai. Még ő is érzi, tudja, hogy ez a mostani helyzet nem alkalmas az efféle, kétélű viccek feldobására, annyira törékeny minden, hogy nagy eséllyel hagyna kellemetlen szájízt, mint derültséget. Úgy tűnik, Faeus mellett más is ragadt rá, nem csak a vándorlás pora, ha már ennyire képes foglalkozni valaki mással, az határozottan pozitív javulásnak tudható be.*
-Nem utállak, egyáltalán nem.
*Bár Asiritay ezt nem láthatja, még a fejét is megrázza, csak hogy nyomatékot adjon a szavainak. Hiszen a nőstény semmit nem tett, ami miatt így kellene hozzá viszonyulnia, épp ellenkezőleg. Mindent elkövetett, hogy megkedveltesse magát, még ha ez nem is volt tudatos a részéről, nem hagyta hidegen a hímet, ezért is lehet, hogy nem próbálkozik semmivel, egyszerűen átadja magát a meghitt pillanatnak.
Újra felvillan a halvány mosoly, ahogy Asiritay ismét idiótának titulálja, karjai mintha kicsit szorosabban tartanák, mikor megérzi, miként markolnak a kis tenyerek az ingére.*
-Ha letéped rólam a ruhámat, akkor nem biztos, hogy tudom magam türtőztetni.
*Vigyora egy fokkal szélesebb lesz, ahogy fejét lehajtva súg ismét közvetlen közelről a hegyeskés fülbe, reméli, hogy eléggé érezni, hogy szórakozik, így próbálva oldani a helyzetet. Persze ki tudja, lehet, hogy tényleg komolyan gondolja...*
*A válasz egészen meglepő, de hát ez már csak egy ilyen időszak. Mindketten szokatlanul viselkednek, ingoványos talajra tévedve próbálnak bármit találni, amibe kapaszkodhatnak, de egyikük sem meri az életmentő lécet leszúrni, nehogy a másikat sértse vagy korlátozza ezzel. Lépni kell vagy mindketten belevesznek a túlzott előzékenységbe.*
-Ha ugyanonnan származnánk, sem változtatna azon, hogy egy matróna tulajdona vagyok.
*Már beletörődött, elfogadta, hogy nincs kibúvó, kár lenne, ha addig erőltetné a szemeit, ameddig valami csillanó reményt nem vesz észre. Három éve van, amivel nagyjából rendelkezhet, onnantól viszont elveszik az akaratnak ez a korlátok közé szorított szabadsága is, egy báb lesz valakinek a kezei között, semmi több. Hiába lobban fel a harag minden egyes pillanatban, amikor erre gondol, egyetlen kiútként a halál kínálkozik, amire meg nem vágyik.*
-De mindenképp hízelgő lenne, ha esetleg utánam szeretnél jönni. Bár valószínűleg bolondnak néznélek, hogy kockára teszed a biztonságod egy szolgáért, de határozottan jót tenne a hiúságomnak.
*El lehet viccelni egy ilyen helyzetet? Amíg nem próbálja meg, nem fog erre választ kapni, így gyenge poénnal próbálja elvenni a mélyebben rejtőző dolgok élét. Annyira messze van még, annyi idő alatt akár sárkányok is megszállhatják a várost, lemészárolva mindenkit. Persze nem valószínű, hogy ez megtörténne, de tényleg sok idő még, amit idefent tölthet. Ha minden percben a távoli jövővel foglalkozna, elfelejtené kiélvezni a percek adta örömöket, legyen az akár egy finom étel vagy izgalmas vadászat kínálta kellemes érzés.
Máskor egészen biztosan visszakérdezne, félig gúnyosan, félig viccelődve, hogy miért is számít, hogy ő mit gondol, most mégis némán összezárva maradnak ajkai. Még ő is érzi, tudja, hogy ez a mostani helyzet nem alkalmas az efféle, kétélű viccek feldobására, annyira törékeny minden, hogy nagy eséllyel hagyna kellemetlen szájízt, mint derültséget. Úgy tűnik, Faeus mellett más is ragadt rá, nem csak a vándorlás pora, ha már ennyire képes foglalkozni valaki mással, az határozottan pozitív javulásnak tudható be.*
-Nem utállak, egyáltalán nem.
*Bár Asiritay ezt nem láthatja, még a fejét is megrázza, csak hogy nyomatékot adjon a szavainak. Hiszen a nőstény semmit nem tett, ami miatt így kellene hozzá viszonyulnia, épp ellenkezőleg. Mindent elkövetett, hogy megkedveltesse magát, még ha ez nem is volt tudatos a részéről, nem hagyta hidegen a hímet, ezért is lehet, hogy nem próbálkozik semmivel, egyszerűen átadja magát a meghitt pillanatnak.
Újra felvillan a halvány mosoly, ahogy Asiritay ismét idiótának titulálja, karjai mintha kicsit szorosabban tartanák, mikor megérzi, miként markolnak a kis tenyerek az ingére.*
-Ha letéped rólam a ruhámat, akkor nem biztos, hogy tudom magam türtőztetni.
*Vigyora egy fokkal szélesebb lesz, ahogy fejét lehajtva súg ismét közvetlen közelről a hegyeskés fülbe, reméli, hogy eléggé érezni, hogy szórakozik, így próbálva oldani a helyzetet. Persze ki tudja, lehet, hogy tényleg komolyan gondolja...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361