//Kincs ami nincs//
*Ahogy a bejárat fele közeledik egyre több régi emlék uralkodik el rajta, főleg mikor orrát is megcsapja a késő délutáni harmat és a különböző harcosokból áradó izzadtság egyvelege. Egy rég nem látott csillogás jelenik meg Tenneris szemében, miközben boldogan gondol vissza a gyerekkori kiképzésére és apja tanácsaira. Reméli, hogy az ajtón belépve ismerős látvány fogadja, de sajnos ez a kósza ábránd azonnal elillan, amint az őt méregető szempárok sokaságával találja szembe magát. Ez persze érthető, hiszen egy ilyen félszerzettel ritkán találkoznak errefelé, s kevés alkalom nyílik arra, hogy egy félork ellen ne menjen halálig a küzdelem. Tenneris a lehető legrövidebb úton megindul a fegyvertáros fiú felé, majd pár szót intéz hozzá.*
-Remélem tud nekem segíteni, egy bizonyos embert keresek, pontosabban egy Soril nevezetű hadnagyot. Ma estére hivatott engem egy másik egyénnel egyetemben.
*Persze fennhangon szólal meg, hogy a környezetében lévő lények is jól hallhassák, kit keres, hátha egy segítőkész lelkű lény, vagy éppen a rajta kívül meghívottak is meghallják. A válaszra várva, fegyvereit a fiú elé az asztalra egy kevéske arannyal együtt leteszi. Az egykedvű fiú, hirtelen segítőkészebb arcot ölt, hisz a meló végeztével egy kupica sörrel többet ihat ma, hála a még nem látott idegennek, majd így válaszol.*
-Igazán furcsa szerzet, többet nem mondhatok, de ha azt mondta, hogy itt lesz akkor itt lesz. Nem igen láttam még késni, de várakozni se szeret. Szóval remélje a legjobbat, hogy még időben ideért. *Majd Tennereis fegyvereit eltéve még egy rögtönzött mondatot közöl.*
-Látja ott azt a zöld mamlaszt, a nap folyamán vele láttam, próbáljon nála szerencsét.
*Mutat egy emberrel társalgó orkra. Tenneris köpenyét kezére terítve, elindul feléjük, majd jobbját kinyújtva, köszönti a párost.*
A hozzászólás írója (Goroktar Tenneris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.14 14:28:58