//Börtön: Iana, Ízisz, Pyrkon//
*Az első mondatra csak visszamosolyog, mintha valahol, mélyen legbelül neki is lett volna valami ilyesmi elvárása a lány reakcióját illetően, mely ugyancsak a várt eredményt hozta végül. Mikor kissé tovább halad Nox monológja, rátérve annak "szabadságára", Pyrkon ismét közelebb férkőzik valamivel a rácsokhoz, de ez esetben nem kel föl ülőhelyéről, csupán a földön kúszik pár-tíz centit arrább.*
-Ezen biztosra veszem, hogy majd a későbbiek folyamán tudunk javítani... Használja ki az az időt amennyire csak tudja, aki képes is majd mit kezdeni vele, nem csak a kis gyöngyöcskéket fűzögeti sorra, egész álló nap... *Itt kezével a rács túloldalán, a maga melletti földre mutat, jelezve, hogy Iana is helyezze magát kényelembe, tekintete, szinte utasítja is erre.*
-Majd Iana úgyis kimossa...
*Eztán, ha a lány elfogadta a helyet (de csak akkor), hangját valamivel ismét lejjebb veszi.*
-Nox... Habár a test nem mutatja az igazi éned, te pont 'ott' vagy, ahol lenned kell, és pont ezért, mint ahogy ezt már te is említetted. Ez a te tested, csak meg kell tanulnod használni! Főleg mi ketten... Eszméletlen dolgokat tudnánk véghez vinni... Olyan csúcsokra jutnánk el, amiről más, piti kis szarzsákok csak álmodoznak, majd meglátod! Mi ketten darabjaira szedjük ezt a várost!
*Utolsó mondatai végén, szinte már úgy kapkodja a levegőt, közelről tisztán látszódik rajta, hogy elvesztette magán a kontrollt. Kezei már a rácsokat markolják, remegve szorítva azokat, mintha csak muszáj volna. Káosszal teli tekintetével, az előtte mélyülő kék szemekbe veszve bambul, szép lassan felismerve, hogy megint kezd kikelni magából. Ez alapjáraton nem is lenne probléma, nem különösebben zavartatná magát, végre szórakozhatna egy kicsit úgy, ahogy már elég régen volt alkalma utoljára, de nem lenne a legjobb még egy lapáttal rátenni büntetésére, amit még így sem tud, hogy mégis mennyi lesz. Pár mély lélegzet után elengedi az előtte lévő vasrudakat, még mindig, kissé remegő tenyereit visszahúzza maga mellé.*
-Ilyen ismert lennék? Ha ha.! *Feleli a későbbiekben szóba eső 'madárkák' csiripeléseire.* Nem mondhatni, hogy olyan sok ismerősöm, főleg barátom lenne errefelé, aki volt is talán, már rég nem tartózkodik a városban, vagy csak engem kerülnek, nem tudom... Annyi bizonyos, hogy szőrén-szálán eltűntek. Mindegy, ez lényegtelen is... Az, hogy mi történt, már te is tudod... Kellett egy ház, hát az öregeknek menniük kellett, jöttek valami suhancok, az egyik lángra kapott, egy másik leütött, én itt vagyok... Dióhéjban legalábbis.