//Edzés, egyelőre egyedül//
* A barakk. Érdekes, hogy a várost nem sok idő körbejárni, mégis az idő alatt, hogy a tisztásról elbotorkált idáig, lassan egész magasra került a napkorong, nagyobb lett a fény és nem utolsó sorban a hőmérséklet is barátságosabb lett az efféle "városi elfehez". Az más kérdés, hogy mondjuk egy a hegyekben nevelkedett barbár mit gondol erről, de mindenesetre Dordernek nincs ezzel kapcsolatban panasza, így miután leadja tőrét és sisakját, na meg tegezét, amelyben tíz nyílvessző helyezkedik, íját leveszi hátáról és, ha nem szólnak semmit, akkor felajzza és megfeszíti egyszer-kétszer, majd felvesz pár tompított hegyű nyilat a barakk szinte már végtelennek tűnő leltárából. Elvégre tudtával azért kell leadni az "éles" fegyvereket, mert azok veszélyesek lehetnek másokra nézve, de amennyiben abba is belekötnének, hogy a saját íjával szeretne lőni, akkor persze azt is kicseréli, valami játékíjra, hadd örüljenek az őrök. Legfeljebb elsőre szokatlan lesz a fogása és a súlya, de majd belejön ebbe is az első pár nyílvessző ellövése után. Mellesleg már csak ezeknek a "gyakorló nyílvesszőknek" sem látja sok értelmét, hiszen ezekkel is lehet azért fájdalmas sebet okozni, ha jól fel van veszítve az íj, de hát fő az elővigyázatosság és mivel neki amúgy sincs tervében senkit sem megölni ok nélkül, így aztán nem igazán érdekli (persze kivételt képeznek ez alól azok, akiket már egy ideje keres, de őket sem pont itt a barakkban lőne le, annyi esze azért van).
~ Lövőpozíció. Összpontosítás. Lövés. ~ Sorolja magában a még nagyapjától tanult taktikát. Álló ellenfélre, úgy, hogy az elf fiának sok ideje van minderre. Persze azt is tudja, hogy ritkán fordul elő, hogy a célpont ne mozogjon és még az időből is rengeteg legyen, de hát mivel a barakk céltáblái tudtával nem tudnak se mozogni, se túl sok várakozás után elsétálni, így mind a három lépésre kellő ideje van.
Elsőként felvesz egy kisebb terpeszállást, majd ráhelyezi a húrra a nyilat, végül mikor kellően megfeszíti azt, elengedi és lő. A nyíl sebesen csapódik be a céltáblába, Dorder nem is téveszt célt, a közepére talál. Mondjuk ilyen kis távolságról és a szél hiányában ez már nem is meglepő, hiszen, ha nem is a legtapasztaltabb lövész Lanawin földjén, azért egy ilyen alig húsz méterre lévő álló ellenfelet illet eltalálni. Sikerült is.
A következő két lövés szintén sikeresen betalál, majd miután odamegy a céltáblához, hogy magához vegye a nyilakat, hátrébb lép pár lépéssel, hogy a távolság már nagyjából harminc méternyi legyen. Továbbra sem a legnagyobb táv, de míg az első és a harmadik lövés betalál (utóbbi még Dordert is meglepve szépen, pont a közepébe állva), addig a második lövés egy fikarcnyival elszáguld a céltábla mellett és a földbe csapódik attól néhány méterre.
Természetesen nem csak hat lövést végez el ittléte alatt, hanem még jó sokat, de nem kell mindet részletezni. Még lő párat, majd körbenéz, hátha van valaki a közelben, akit ki lehetne hívni akár egy pusztakezes tusára, akár egy fegyveres harcra, vagy - bár nem szereti a versenyeket - esetleg egy íjászpárbajra.
Ha nincs ilyen egyén és őt sem szólítja meg senki bármilyen okból, akkor tovább lövöldöz a céltáblára. *