Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-27 15:55:51
Üzenet elküldve: 2014-04-27 15:55:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zef //
*Örül neki, hogy ez az ötlet sem szegte kedvét a fiúnak, szóval kicsit odébb lépdel, hogy ne zavarja meg semmiben Zefet, illetve hogy minél jobban megfigyelhesse annak mozdulatait. Ugyanis már rengeteg idő eltelt, mióta ő lemondott az íjászatról, és bár a sivatagi törzs tagjai helyesen és sok tapasztalatot felmutatva próbálták meg tanítgatni, semmi haszna nem volt. Pedig nem nevelték hatalmas bestiák legyőzéséről szóló gyermeki mesékkel, melyekben a hős lovagok ékes kardjaikkal vágják le ellenfeleiket, majd szabadítják meg a messze föld hercegnőjét, ellenben a törzsfő személye már sokkal inkább volt számára példaértékű, aki történetesen a kardforgatást az íjászat és egyéb harcmodorok elébe helyezte.
Szóval így esett, hogy már az alap beállásról is csak ködös emlékek derengnek fel benne, ahogy Zef mozzanatait figyeli. Lesz mit tanulnia, az bizonyos...*
- Ejha! *Kiált fel elismerően, mikor a második, harmadik táblát is gond nélkül eltalálja a fiú. Akkor sem csappan meg lelkesedése, ha épp elvéti a célt, elvégre az is művészet lesz a számára, hogy egyáltalán a legközelebbibe beletaláljon, nem még a közepébe. Szóval semmi joga sem lenne belekötnie abba a pár félrelövésbe, amit Zef ejt.*
- Hogyne próbálnám ki! Csak aztán ne halljak gonosz kuncogásokat! *Mosolyogja, amint közelebb lépdel hozzá - s mikor már a fiú is végzett a bemutatóval -, majd átveszi tőle az íjat.
Ahogy megfigyelte, ő is oldalvást áll be, bár ennyire még a saját emlékezetéből is futotta, éppúgy, mint hogy lábait sem egymás mellett tartja, hanem majd az íjjal párhuzamosan, egymás előtt. A hátát viszont nem tartja megfelelően, és a húrt sem feszíti meg kellően az első lövésnél, aminek eredménye az lesz, hogy még az első táblát sem sikerül eltalálnia.
Egyik szemöldöke rosszalló pillantások kíséretében emelkedik a magasba, próbálva megfejteni, mit is rontott el. Valószínűleg a célzása sem a legkifinomultabb, tehát van mit korrigálni rajta.*
- Na hallgatom, Uram, min kellene javítanom? *Kérdezi elmosolyodva, amint Zefre süllyeszti lélektükreit. Nem töri le az első fordulós vereség, számított rá, hogy nem lesz túl nagy sikere egy tőle teljesen távol álló fegyvernemben. Inkább kíváncsi és izgatott, hogy a megfelelő tanácsok után viszont tényleg ne fulladjon kudarcba a próbája, hanem szépen eltalálja a célt.*
*Örül neki, hogy ez az ötlet sem szegte kedvét a fiúnak, szóval kicsit odébb lépdel, hogy ne zavarja meg semmiben Zefet, illetve hogy minél jobban megfigyelhesse annak mozdulatait. Ugyanis már rengeteg idő eltelt, mióta ő lemondott az íjászatról, és bár a sivatagi törzs tagjai helyesen és sok tapasztalatot felmutatva próbálták meg tanítgatni, semmi haszna nem volt. Pedig nem nevelték hatalmas bestiák legyőzéséről szóló gyermeki mesékkel, melyekben a hős lovagok ékes kardjaikkal vágják le ellenfeleiket, majd szabadítják meg a messze föld hercegnőjét, ellenben a törzsfő személye már sokkal inkább volt számára példaértékű, aki történetesen a kardforgatást az íjászat és egyéb harcmodorok elébe helyezte.
Szóval így esett, hogy már az alap beállásról is csak ködös emlékek derengnek fel benne, ahogy Zef mozzanatait figyeli. Lesz mit tanulnia, az bizonyos...*
- Ejha! *Kiált fel elismerően, mikor a második, harmadik táblát is gond nélkül eltalálja a fiú. Akkor sem csappan meg lelkesedése, ha épp elvéti a célt, elvégre az is művészet lesz a számára, hogy egyáltalán a legközelebbibe beletaláljon, nem még a közepébe. Szóval semmi joga sem lenne belekötnie abba a pár félrelövésbe, amit Zef ejt.*
- Hogyne próbálnám ki! Csak aztán ne halljak gonosz kuncogásokat! *Mosolyogja, amint közelebb lépdel hozzá - s mikor már a fiú is végzett a bemutatóval -, majd átveszi tőle az íjat.
Ahogy megfigyelte, ő is oldalvást áll be, bár ennyire még a saját emlékezetéből is futotta, éppúgy, mint hogy lábait sem egymás mellett tartja, hanem majd az íjjal párhuzamosan, egymás előtt. A hátát viszont nem tartja megfelelően, és a húrt sem feszíti meg kellően az első lövésnél, aminek eredménye az lesz, hogy még az első táblát sem sikerül eltalálnia.
Egyik szemöldöke rosszalló pillantások kíséretében emelkedik a magasba, próbálva megfejteni, mit is rontott el. Valószínűleg a célzása sem a legkifinomultabb, tehát van mit korrigálni rajta.*
- Na hallgatom, Uram, min kellene javítanom? *Kérdezi elmosolyodva, amint Zefre süllyeszti lélektükreit. Nem töri le az első fordulós vereség, számított rá, hogy nem lesz túl nagy sikere egy tőle teljesen távol álló fegyvernemben. Inkább kíváncsi és izgatott, hogy a megfelelő tanácsok után viszont tényleg ne fulladjon kudarcba a próbája, hanem szépen eltalálja a célt.*
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-27 15:23:02
Üzenet elküldve: 2014-04-27 15:23:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Saurii//
- Benne vagyok.
*Zef elvigyorodik, előkapja íját, és a célzóponthoz lép. A táblákhoz képest oldalt áll be, egyenes háttal, az íjat lábaival párhuzamban tartja, miközben egy mozdulattal felhúzza. Céloz, és könnyedén eltalálja az első táblát, bár annak méretéből és távolságából adódóan ez nem egy túl nagy feladat, így hát nem vár tapsot, inkább előkap egy újabb vesszőt, és a következőt célozza meg. Mivel az már távolabb van, így nagyobb felkészülést, azonban hasonló eredményt figyelhet meg a lány. Még próbálkozik párat, de a későbbi tábláknál már nem mindig sikerül elsőre a mutatvány, ami azonban csöppet sem szegi kedvét a fiúnak, mintha annál feltüzeltebb lenne, minél többször téveszt. Mikor aztán elfogynak a nyílvesszők, elindul, hogy összeszedje őket, és kíváncsian fordul Saurii felé. Bár a maga részéről nem teljesen elégedett teljesítményével, talán a lány kevésbé beavatott szemmel figyelte őt. Ez a pálya kisebb korára emlékezteti, amikor elkezdte tanulni az íjászatot, hasonló táblákat próbált barkácsolni magának, persze csak több-kevesebb sikerrel, de legalább volt mire céloznia.*
- Ki akarod próbálni?
*Ha Saurii beleegyezik, Zef átnyújtja neki a kellékeket, és megmutatja a helyes beállást, ha a lány esetleg nem ismerné azt.*
- Benne vagyok.
*Zef elvigyorodik, előkapja íját, és a célzóponthoz lép. A táblákhoz képest oldalt áll be, egyenes háttal, az íjat lábaival párhuzamban tartja, miközben egy mozdulattal felhúzza. Céloz, és könnyedén eltalálja az első táblát, bár annak méretéből és távolságából adódóan ez nem egy túl nagy feladat, így hát nem vár tapsot, inkább előkap egy újabb vesszőt, és a következőt célozza meg. Mivel az már távolabb van, így nagyobb felkészülést, azonban hasonló eredményt figyelhet meg a lány. Még próbálkozik párat, de a későbbi tábláknál már nem mindig sikerül elsőre a mutatvány, ami azonban csöppet sem szegi kedvét a fiúnak, mintha annál feltüzeltebb lenne, minél többször téveszt. Mikor aztán elfogynak a nyílvesszők, elindul, hogy összeszedje őket, és kíváncsian fordul Saurii felé. Bár a maga részéről nem teljesen elégedett teljesítményével, talán a lány kevésbé beavatott szemmel figyelte őt. Ez a pálya kisebb korára emlékezteti, amikor elkezdte tanulni az íjászatot, hasonló táblákat próbált barkácsolni magának, persze csak több-kevesebb sikerrel, de legalább volt mire céloznia.*
- Ki akarod próbálni?
*Ha Saurii beleegyezik, Zef átnyújtja neki a kellékeket, és megmutatja a helyes beállást, ha a lány esetleg nem ismerné azt.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-27 14:53:19
Üzenet elküldve: 2014-04-27 14:53:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zef //
*Zef kérdésre először vállat von, még maga sem tudja, mihez volna igazán kedve. Persze egyetlen fakarddal a kezében túl sok lehetőséggel nem számolhat, de végül is cserélgethetik fegyvereiket, és megpróbálhatják magukat a másik harc nemében.
Végül a tágas és szépen elrendezett lő pályán akadnak meg az emberi léttől idegen karmazsinjai.*
- Mutathatnál egy kis bemutatót az íjász tudásodból, aztán szívesen fogadom az okítást is. Megmondom őszintén a célzásom olyan gyatra, hogy a dobótőreimet sem használtam még semmire... *Vallja meg őszintén ez irányú gyengeségeit, miközben zavartan mosolyogva megvakargatja sűrű hajával fedett tarkóját. Nem szokása csak úgy közölni másokkal, miben szokott alul teljesíteni, azonban nem hiszi, hogy Zef majd ezt kihasználná ellene. Amúgy is kitől tanulhatna jobban, mint az íj használatban már-már legendásnak tudható elfek egy képviselőjétől?
Másrészről az íjászat meg a dobótőrök művészete sem épp említhető egyazon lapon, viszont szinte bizonyos benne, hogy az utóbbival azért sem próbálkozott még, mert a nyíllal lövéstől is ódzkodott. Mindkettő célzást igényen, méghozzá igen precízet, feltéve, ha sikerrel akar járni az ember lánya.*
- Na mit szólsz, Mester? Benne vagy egy kis tanításban? *Ajkait széles vigyorra húzza, elvégre a megnevezést leginkább humorból ejtette meg, persze az nem kérdéses, hogy ha kettejüket vesszük csak figyelembe, akkor bizony tényleg Zef a mestere az íjászatnak.* Utána meg te tanulsz egy kis vívást, ha szeretnél, bár megmondom őszintén a bábuk püfölése is rendkívül szórakoztatónak tűnik *Jegyzi meg töretlen jó kedvvel, miközben ismét körbenéz a barakkban.*
*Zef kérdésre először vállat von, még maga sem tudja, mihez volna igazán kedve. Persze egyetlen fakarddal a kezében túl sok lehetőséggel nem számolhat, de végül is cserélgethetik fegyvereiket, és megpróbálhatják magukat a másik harc nemében.
Végül a tágas és szépen elrendezett lő pályán akadnak meg az emberi léttől idegen karmazsinjai.*
- Mutathatnál egy kis bemutatót az íjász tudásodból, aztán szívesen fogadom az okítást is. Megmondom őszintén a célzásom olyan gyatra, hogy a dobótőreimet sem használtam még semmire... *Vallja meg őszintén ez irányú gyengeségeit, miközben zavartan mosolyogva megvakargatja sűrű hajával fedett tarkóját. Nem szokása csak úgy közölni másokkal, miben szokott alul teljesíteni, azonban nem hiszi, hogy Zef majd ezt kihasználná ellene. Amúgy is kitől tanulhatna jobban, mint az íj használatban már-már legendásnak tudható elfek egy képviselőjétől?
Másrészről az íjászat meg a dobótőrök művészete sem épp említhető egyazon lapon, viszont szinte bizonyos benne, hogy az utóbbival azért sem próbálkozott még, mert a nyíllal lövéstől is ódzkodott. Mindkettő célzást igényen, méghozzá igen precízet, feltéve, ha sikerrel akar járni az ember lánya.*
- Na mit szólsz, Mester? Benne vagy egy kis tanításban? *Ajkait széles vigyorra húzza, elvégre a megnevezést leginkább humorból ejtette meg, persze az nem kérdéses, hogy ha kettejüket vesszük csak figyelembe, akkor bizony tényleg Zef a mestere az íjászatnak.* Utána meg te tanulsz egy kis vívást, ha szeretnél, bár megmondom őszintén a bábuk püfölése is rendkívül szórakoztatónak tűnik *Jegyzi meg töretlen jó kedvvel, miközben ismét körbenéz a barakkban.*
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-27 14:30:17
Üzenet elküldve: 2014-04-27 14:30:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Saurii//
*A lány jól feltalálja magát a városban, és hamar talál nekik segéderőt. Zefnek kivételesen jól esik a reggeli séta, csak úgy szívja magába a napfényt, és ahogy közelednek céljuk felé, egyre inkább feltüzeli az új kaland közeledte.*
- Legalább gyakran eljöhetünk majd.
*Vigyorog vissza Sauriira, és követi az épületbe. A fegyveres fiú is némileg magasabb nála, de valamilyen módon mégiscsak szimpátiát kelt benne, ezért nem is olyan kelletlenül nyújtja át fegyvereit. Lepakolja elé a tegezét, íját, és végül a sarlóját is, majd mikor a fiú elpakolt, megkapja ezeket fa formájában. Zef próbaképpen megemelgeti új fegyvereit, melyek annyira sokban nem különböznek saját kezdetleges fegyvereitől, legalábbis az íj egészen hasonló hozzá.
Figyelme most magára a gyakorlótérre esik, elbűvölten néz körbe, lehetőségek tárházát pillantja meg. Izgatottan néz Sauriira, kíváncsi, vajon hasonló helyeken fognak-e kezdeni.*
- Mit próbálsz ki először?
*Szemében már ott van a lelkesedés, bár egyértelmű, hogy leginkább a célbalövés csábítja a fiút. Végignéz a kiszemelt pályán, ahol kisebb-nagyobb táblák sorakoznak rendezetten, és már egészen beleéli magát, bár meglehet, hogy Saurii inkább a vívás, vagy hasonlók iránt érdeklődik, amik szintén felkeltik a fiú figyelmét.*
*A lány jól feltalálja magát a városban, és hamar talál nekik segéderőt. Zefnek kivételesen jól esik a reggeli séta, csak úgy szívja magába a napfényt, és ahogy közelednek céljuk felé, egyre inkább feltüzeli az új kaland közeledte.*
- Legalább gyakran eljöhetünk majd.
*Vigyorog vissza Sauriira, és követi az épületbe. A fegyveres fiú is némileg magasabb nála, de valamilyen módon mégiscsak szimpátiát kelt benne, ezért nem is olyan kelletlenül nyújtja át fegyvereit. Lepakolja elé a tegezét, íját, és végül a sarlóját is, majd mikor a fiú elpakolt, megkapja ezeket fa formájában. Zef próbaképpen megemelgeti új fegyvereit, melyek annyira sokban nem különböznek saját kezdetleges fegyvereitől, legalábbis az íj egészen hasonló hozzá.
Figyelme most magára a gyakorlótérre esik, elbűvölten néz körbe, lehetőségek tárházát pillantja meg. Izgatottan néz Sauriira, kíváncsi, vajon hasonló helyeken fognak-e kezdeni.*
- Mit próbálsz ki először?
*Szemében már ott van a lelkesedés, bár egyértelmű, hogy leginkább a célbalövés csábítja a fiút. Végignéz a kiszemelt pályán, ahol kisebb-nagyobb táblák sorakoznak rendezetten, és már egészen beleéli magát, bár meglehet, hogy Saurii inkább a vívás, vagy hasonlók iránt érdeklődik, amik szintén felkeltik a fiú figyelmét.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-27 13:41:15
Üzenet elküldve: 2014-04-27 13:41:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zef //
- Akkor ezt megtárgyaltuk! *Csapja össze a kezeit, addig viszont nem kel fel, míg Zef el nem indul a kijárat felé. Kihasználja azt a rövidke időt, míg pihenhet egyet a székben, utána azonban hasonló lelkesedéssel tápászkodik fel, s követi az elfet a főtérre.* Akkor első körben kerítek valakit, aki segíthet nekünk *Ismerteti a roppantul egyszerű tervet, majd körbe pásztázza a terepet a potenciális segédanyag reményében. Mert, hogy már reggel is elég népes itt a forgatag, különböző fajok képviselői jelennek meg, a legtöbbjük pedig még csak most érinti először lábaival Arthenior köveit, tehát nem mindegy, kihez megy oda.
Végül kiszúr egy a szegénynegyed felől a főtérre lépkedő emberformát, s nem rest azonnal letámadni a kérdéseivel. Szerencséjére nem lőtt mellé, és valóban tud nekik segíteni, hogy mégis merre találják a barakkot.*
- Na, hallod ezt? Nem kell sokat kóvályogni érte! *Mosolyog Zefre vidáman, majd ha az elfnek sincs itt több dolga, megindul vele a szegénynegyedhez, amerre a helyi öregember ajánlotta. Onnét pedig már nem nehézkes megtalálniuk a gazdagok negyedét, amely éppoly éles kontrasztban van az előbbi hellyel, mint a mélységiek a felszíniekkel. Nem lehet őket egy lapon említeni, és bár a pompás utcák kellemes hatást gyakorolnak az ide tévedő lelkére, a sűrűbben előforduló városőrök már kevésbé válnak Saurii kedvére. Na, nem mintha ki akarna bárkit is rabolni, azonban hiába a közönyös ábrázat, odabent mindig felsejlik benne a gondolat; mi van, ha átlátnak rajta?
Természetest ilyenről szó sincs, nem akkora csaló bajnok ő, hogy híre jöjjön akár Artheniorba is, s ennek nyomatékaként mindenféle kellemetlenség nélkül érkeznek meg a barakkba.*
- Tényleg nem volt messze... *Állapítja meg a nyilvánvalót, majd belépdel az épületbe, ahol nem kell sokat keringeni, hogy kikössenek a fegyveres fiúcskánál. Amaz ismerteti a helyi rendet, miszerint éles fegyvereiket kénytelenek leadni, ha gyakorolni szeretnének.
Eleinte kissé bosszantja, hogy saját, megszokott kedvencei helyett holmi olcsó fautánzatokkal kell majd edzenie, azonban nem akar problémát, így elébb kardját, majd hosszú tőrét, végül pedig a csizmájában pihentetett dobótőröket nyújtja át a fegyvertárosnak. Cserébe csupán egy a kardjához hasonlatos fatákolmányt kér, majd ha Zef is túlesett a procedúrán, beljebb sétál vele.*
- Egész pofás kis hely *Pillant körbe, egyelőre a berendezésre és a használati tárgyakra fókuszálva, nem pedig a többi gyakorolni vágyóra.*
- Akkor ezt megtárgyaltuk! *Csapja össze a kezeit, addig viszont nem kel fel, míg Zef el nem indul a kijárat felé. Kihasználja azt a rövidke időt, míg pihenhet egyet a székben, utána azonban hasonló lelkesedéssel tápászkodik fel, s követi az elfet a főtérre.* Akkor első körben kerítek valakit, aki segíthet nekünk *Ismerteti a roppantul egyszerű tervet, majd körbe pásztázza a terepet a potenciális segédanyag reményében. Mert, hogy már reggel is elég népes itt a forgatag, különböző fajok képviselői jelennek meg, a legtöbbjük pedig még csak most érinti először lábaival Arthenior köveit, tehát nem mindegy, kihez megy oda.
Végül kiszúr egy a szegénynegyed felől a főtérre lépkedő emberformát, s nem rest azonnal letámadni a kérdéseivel. Szerencséjére nem lőtt mellé, és valóban tud nekik segíteni, hogy mégis merre találják a barakkot.*
- Na, hallod ezt? Nem kell sokat kóvályogni érte! *Mosolyog Zefre vidáman, majd ha az elfnek sincs itt több dolga, megindul vele a szegénynegyedhez, amerre a helyi öregember ajánlotta. Onnét pedig már nem nehézkes megtalálniuk a gazdagok negyedét, amely éppoly éles kontrasztban van az előbbi hellyel, mint a mélységiek a felszíniekkel. Nem lehet őket egy lapon említeni, és bár a pompás utcák kellemes hatást gyakorolnak az ide tévedő lelkére, a sűrűbben előforduló városőrök már kevésbé válnak Saurii kedvére. Na, nem mintha ki akarna bárkit is rabolni, azonban hiába a közönyös ábrázat, odabent mindig felsejlik benne a gondolat; mi van, ha átlátnak rajta?
Természetest ilyenről szó sincs, nem akkora csaló bajnok ő, hogy híre jöjjön akár Artheniorba is, s ennek nyomatékaként mindenféle kellemetlenség nélkül érkeznek meg a barakkba.*
- Tényleg nem volt messze... *Állapítja meg a nyilvánvalót, majd belépdel az épületbe, ahol nem kell sokat keringeni, hogy kikössenek a fegyveres fiúcskánál. Amaz ismerteti a helyi rendet, miszerint éles fegyvereiket kénytelenek leadni, ha gyakorolni szeretnének.
Eleinte kissé bosszantja, hogy saját, megszokott kedvencei helyett holmi olcsó fautánzatokkal kell majd edzenie, azonban nem akar problémát, így elébb kardját, majd hosszú tőrét, végül pedig a csizmájában pihentetett dobótőröket nyújtja át a fegyvertárosnak. Cserébe csupán egy a kardjához hasonlatos fatákolmányt kér, majd ha Zef is túlesett a procedúrán, beljebb sétál vele.*
- Egész pofás kis hely *Pillant körbe, egyelőre a berendezésre és a használati tárgyakra fókuszálva, nem pedig a többi gyakorolni vágyóra.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-25 18:59:27
Üzenet elküldve: 2014-04-25 18:59:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Belthar, Erfalody//
* A lány még hallja, hogy a felszínt mocskosnak tartják, s nem érzik itt jól magukat. Elgondolkodik, hogy keresni kéne valami olyan helyet, ahol a két mélységi is jól érzi magát. ~ Ahol nincs világos...~ Majd ezen még gondolkozik. Bár, még nem tudja, hogy a férfi velük tart -e egyáltalán. Fejében az is megfordul, hogy Erfalody inkább vele tartana, s őt már nem látnák szívesen. Persze nem fog rájuk akaszkodni, ha nem akarnak vele menni, vagy nem bíznak benne, akkor elfogadja, s útjaik elválnak. Belthar odalép és megmutatja, hogy hogyan kéne állni. Ő úgy folytatja tovább egy kis ideig, de aztán ráun. Még mindig tétovázik, szent igaz. De próbálja úgy felfogni a dolgot, hogy ha egyszer egy gonosztevőt kéne megölnie, akkor sok ártatlant mentene meg saját magán kívül. Először meglepettség lesz úrrá rajta, mikor a férfi visszautasítja a jobbot. Majd furcsán néz rá, s kissé megbántódik.*
- Ahogy gondolod, de nem vagyok leprás. A felszíniek sem mocskosak... Legalábbis én nem. Vagy tán az a baj, hogy én nem nemesi családból származom? Tudjátok...
* S most ezt a lánynak is mondja.*
- Én is érek annyit, mint ti. Sőt...
* Teszi hozzá kicsit halkabban, majd sarkon fordul, s elmegy.*
* A kijárat közelében leül egy vacak fapadra, s előveszi az elemózsiáját. A lédús gyümölcsök azok, amiket nem olyan rég szedett. Megeszik egy- két szemet. A haja kicsit szétbomlott, így újra összeköti. Mérges és csalódott. Ugyan tudta, hogy Erfalody is ilyen, ő is mindig azt érzékelteti, hogy Assa kevesebbet ér. Néha neki legalább volt egy- egy kedves megnyilvánulása, de úgy érzi, hogy egyszerre két ilyan antiszociális lényt már nem tud elviselni. Csak üldögél, s nézi a körülötte lévőket. Vannak jó és kevésbé jó harcosok. Más mélységieket nem lát, de tündéreket sem. De mindenki életvidámabb, mint az a kettő, akikkel előbb beszélt, gondolkodik, hogy visszamegy majd talán, de egyelőre vár vele.*
* A lány még hallja, hogy a felszínt mocskosnak tartják, s nem érzik itt jól magukat. Elgondolkodik, hogy keresni kéne valami olyan helyet, ahol a két mélységi is jól érzi magát. ~ Ahol nincs világos...~ Majd ezen még gondolkozik. Bár, még nem tudja, hogy a férfi velük tart -e egyáltalán. Fejében az is megfordul, hogy Erfalody inkább vele tartana, s őt már nem látnák szívesen. Persze nem fog rájuk akaszkodni, ha nem akarnak vele menni, vagy nem bíznak benne, akkor elfogadja, s útjaik elválnak. Belthar odalép és megmutatja, hogy hogyan kéne állni. Ő úgy folytatja tovább egy kis ideig, de aztán ráun. Még mindig tétovázik, szent igaz. De próbálja úgy felfogni a dolgot, hogy ha egyszer egy gonosztevőt kéne megölnie, akkor sok ártatlant mentene meg saját magán kívül. Először meglepettség lesz úrrá rajta, mikor a férfi visszautasítja a jobbot. Majd furcsán néz rá, s kissé megbántódik.*
- Ahogy gondolod, de nem vagyok leprás. A felszíniek sem mocskosak... Legalábbis én nem. Vagy tán az a baj, hogy én nem nemesi családból származom? Tudjátok...
* S most ezt a lánynak is mondja.*
- Én is érek annyit, mint ti. Sőt...
* Teszi hozzá kicsit halkabban, majd sarkon fordul, s elmegy.*
* A kijárat közelében leül egy vacak fapadra, s előveszi az elemózsiáját. A lédús gyümölcsök azok, amiket nem olyan rég szedett. Megeszik egy- két szemet. A haja kicsit szétbomlott, így újra összeköti. Mérges és csalódott. Ugyan tudta, hogy Erfalody is ilyen, ő is mindig azt érzékelteti, hogy Assa kevesebbet ér. Néha neki legalább volt egy- egy kedves megnyilvánulása, de úgy érzi, hogy egyszerre két ilyan antiszociális lényt már nem tud elviselni. Csak üldögél, s nézi a körülötte lévőket. Vannak jó és kevésbé jó harcosok. Más mélységieket nem lát, de tündéreket sem. De mindenki életvidámabb, mint az a kettő, akikkel előbb beszélt, gondolkodik, hogy visszamegy majd talán, de egyelőre vár vele.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-25 15:27:32
Üzenet elküldve: 2014-04-25 15:27:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa, Belthar//
*Csak egy hümmentéssel kommentálja a férfi szavait. Most már ő is maga előtt összekulcsolt karokkal méregeti a másikat, de egyáltalán nem ellenséges pillantással. Jégkék szemeiben nem látható gyűlölet vagy hasonlók, csak egyszerű kíváncsiság és gyanakvás. Meg talán egy leheletnyi méreg, de a tündérlány után ez már tényleg csak elhanyagolható mennyiség. Assának a múltkori megszólalásánál csak egy pókfonál vékonyságú szál választotta el őt attól, hogy rávesse magát felnyársalva a pengéire. De most még teljesen nyugodt, és kezd egyre kíváncsibb lenni, hogy hova vezet majd a beszélgetés fonala. Vigyáznia kell a reakcióira, hisz ahogy így elnézi a hím arcát, talán pont az a célja, hogy lássa meddig mehet el mielőtt túlságosan is felidegesítené. Viszont hiába fiatal, a nőstényke tökéletesen tisztában van vele, hogy a hím nem tartozik a hatásköre alá, amit az most láthatóan tökéletesen ki is élvez.
Őt sem tölti el kisebb elégedettséggel, hogy erről a beilleszkedés dologról egy véleményen vannak. Ezzel is azt bizonyítja a hím, hogy még igazi mélységinek számít. Tetszenek neki a szavai, teljesen egyetért velük. Nagyjából csak egy vagy másfél hete van a felszínen, és nem is tervezett olyan hosszú maradást, hogy a beilleszkedés gondolata eddig akár csak fel is merült volna benne. Inkább vetné alá magát nővére legvéresebb büntetéseinek, mint hogy ilyeneken akárcsak el is gondolkodjon. Nem véletlen vannak folyton nézeteltéréseik a tündérlánykával.*
- Ez az egész felszín mocskos. *Mosolyog szélesen. Nem is érti, hogy egy mélységi hogy választhatja ezt a borzalmas helyet a mélység helyett.
Talán bátyja, vagy apja volt az egyetlen, akiben valaha hajlandó volt megbízni, így ha Bel'thar a bizalmi kérdések felől érdeklődik, nos...kénytelen kockáztatni, vagy saját maga kitapasztalni, hogy a mellettük ügyködő felszíni lányka mennyire tartozik a megbízható kategóriába. De ezektől függetlenül Erfalody valóban nem hiszi, hogy Assa bármit is tudna kezdeni az információkkal. Abban már nem annyira biztos, hogy megfelelő kínzások után nem-e adná azokat tovább, de olyasmi úgysem hangozhat nagyon el ami miatt ismét összekötözve találná magát.
A szája elé kapja a kezét, de képtelen teljesen elfojtani a nevetést ahogy a hím igazít Assa beállásán. Látszik, hogy ők már fiatal koruktól kezdve ezt tanulják, így teljesen el vannak szokva a kezdőktől.*
- Lehet, hogy végső soron hasztalan. *Csóválja meg kicsit a fejét ahogy a hím végzett az igazításokkal.* Felszíni lány, ráadásul tündér, így tétovázik, és ez egy éles küzdelemben a vesztét is jelentheti. *Jegyzi meg ugyanazt, amit már végigecsetelt Assának is, viszont hiába a tények, a belsőt nem lehet egyik pillanatról a másikra kicserélni. Még ha meg is van a szilárd elhatározás, és az elképzelés, mikor már ott tartana, hogy megadja a kegyelemdöfést...nem fogja tudni megtenni. Legalábbis nem azonnal, és ez éppen elég lesz az ellenfelének. Egyelőre nincs értelme ezen gondolkoznia, ha valaha is kerülne ilyen helyzetbe a lány azt már ő nem fogja látni, így nagyon nem is tartozik rá. Inkább figyeli tovább a hímet, aki már meséli is tovább a történteket, egy pillanat alatt felé irányítva a nőstény figyelmét. Igen, a Jhendorn háznak mindig is jó hadereje volt a képzett hímek miatt, viszont az Istennő nem volt túl kegyes mikor az utódnemzésre került a sor, így hiány volt a nőstényekből. De azt egy percig sem hitte, hogy olyannyira, hogy ne is legyen örökös, vagy más családtag aki alkalmas arra, hogy átvegye az uralkodás jogát. Náluk mindig is a nőstények voltak a családban túlnyomórészt, elég, ha csak a mostani helyzetet nézik. 4 nőstény (most már hivatalosan 3) és egy hím gyermek.*
- A rajtaütés közben gyilkolták meg, vagy ez már a bosszú volt? *Kérdez rá, mert tényleg kíváncsi a történtekre. Kicsit mérges, hogy nem érdeklődött ez után ő maga, így legalább most képben lenne ahelyett, hogy itt értetlenkedik, de ezen már nem változtathat.
Meg sem lepődik azon, hogy állítólag a hím ismeri a testvérét. Ahogy elnézi nagyjából egyidősek is lehetnek, bár ezt nem tudja biztosra megsaccolni. Csak a fejét csóválja, de ezzel már mindent el is mondott. Kíséretről sose esett szó, az meg hogy hébe-hóba elő tud csalni egy-egy szolgát, az meg már csak természetes, hiszen nem küldték el, és nem is menekül. Így pedig logikus, hogy anyja szemmel tartja így ellenőrizve az eseményeket.
A következő jelenetet ismét csak halványan megmosolyogja. Assa ismét bizonyítja, hogy nem ismeri a mélységieket. Neki se lenne túlzottan ínyére, ha egy felszínivel kellene fizikailag érintkeznie. Ettől viszont most már még szélesebbre húzódik az a mosoly, ahogy szemei csillannak a hímet figyelve. Nagy a kísértés, hogy valami ártalmatlan mozdulattal, mondjuk egy egyszerű vállba veregetéssel vagy hasonlóval tesztelje, hogy mennyire lehet általánosítani. De egyelőre inkább csak marad egy helyben, és figyeli az eseményeket.*
*Csak egy hümmentéssel kommentálja a férfi szavait. Most már ő is maga előtt összekulcsolt karokkal méregeti a másikat, de egyáltalán nem ellenséges pillantással. Jégkék szemeiben nem látható gyűlölet vagy hasonlók, csak egyszerű kíváncsiság és gyanakvás. Meg talán egy leheletnyi méreg, de a tündérlány után ez már tényleg csak elhanyagolható mennyiség. Assának a múltkori megszólalásánál csak egy pókfonál vékonyságú szál választotta el őt attól, hogy rávesse magát felnyársalva a pengéire. De most még teljesen nyugodt, és kezd egyre kíváncsibb lenni, hogy hova vezet majd a beszélgetés fonala. Vigyáznia kell a reakcióira, hisz ahogy így elnézi a hím arcát, talán pont az a célja, hogy lássa meddig mehet el mielőtt túlságosan is felidegesítené. Viszont hiába fiatal, a nőstényke tökéletesen tisztában van vele, hogy a hím nem tartozik a hatásköre alá, amit az most láthatóan tökéletesen ki is élvez.
Őt sem tölti el kisebb elégedettséggel, hogy erről a beilleszkedés dologról egy véleményen vannak. Ezzel is azt bizonyítja a hím, hogy még igazi mélységinek számít. Tetszenek neki a szavai, teljesen egyetért velük. Nagyjából csak egy vagy másfél hete van a felszínen, és nem is tervezett olyan hosszú maradást, hogy a beilleszkedés gondolata eddig akár csak fel is merült volna benne. Inkább vetné alá magát nővére legvéresebb büntetéseinek, mint hogy ilyeneken akárcsak el is gondolkodjon. Nem véletlen vannak folyton nézeteltéréseik a tündérlánykával.*
- Ez az egész felszín mocskos. *Mosolyog szélesen. Nem is érti, hogy egy mélységi hogy választhatja ezt a borzalmas helyet a mélység helyett.
Talán bátyja, vagy apja volt az egyetlen, akiben valaha hajlandó volt megbízni, így ha Bel'thar a bizalmi kérdések felől érdeklődik, nos...kénytelen kockáztatni, vagy saját maga kitapasztalni, hogy a mellettük ügyködő felszíni lányka mennyire tartozik a megbízható kategóriába. De ezektől függetlenül Erfalody valóban nem hiszi, hogy Assa bármit is tudna kezdeni az információkkal. Abban már nem annyira biztos, hogy megfelelő kínzások után nem-e adná azokat tovább, de olyasmi úgysem hangozhat nagyon el ami miatt ismét összekötözve találná magát.
A szája elé kapja a kezét, de képtelen teljesen elfojtani a nevetést ahogy a hím igazít Assa beállásán. Látszik, hogy ők már fiatal koruktól kezdve ezt tanulják, így teljesen el vannak szokva a kezdőktől.*
- Lehet, hogy végső soron hasztalan. *Csóválja meg kicsit a fejét ahogy a hím végzett az igazításokkal.* Felszíni lány, ráadásul tündér, így tétovázik, és ez egy éles küzdelemben a vesztét is jelentheti. *Jegyzi meg ugyanazt, amit már végigecsetelt Assának is, viszont hiába a tények, a belsőt nem lehet egyik pillanatról a másikra kicserélni. Még ha meg is van a szilárd elhatározás, és az elképzelés, mikor már ott tartana, hogy megadja a kegyelemdöfést...nem fogja tudni megtenni. Legalábbis nem azonnal, és ez éppen elég lesz az ellenfelének. Egyelőre nincs értelme ezen gondolkoznia, ha valaha is kerülne ilyen helyzetbe a lány azt már ő nem fogja látni, így nagyon nem is tartozik rá. Inkább figyeli tovább a hímet, aki már meséli is tovább a történteket, egy pillanat alatt felé irányítva a nőstény figyelmét. Igen, a Jhendorn háznak mindig is jó hadereje volt a képzett hímek miatt, viszont az Istennő nem volt túl kegyes mikor az utódnemzésre került a sor, így hiány volt a nőstényekből. De azt egy percig sem hitte, hogy olyannyira, hogy ne is legyen örökös, vagy más családtag aki alkalmas arra, hogy átvegye az uralkodás jogát. Náluk mindig is a nőstények voltak a családban túlnyomórészt, elég, ha csak a mostani helyzetet nézik. 4 nőstény (most már hivatalosan 3) és egy hím gyermek.*
- A rajtaütés közben gyilkolták meg, vagy ez már a bosszú volt? *Kérdez rá, mert tényleg kíváncsi a történtekre. Kicsit mérges, hogy nem érdeklődött ez után ő maga, így legalább most képben lenne ahelyett, hogy itt értetlenkedik, de ezen már nem változtathat.
Meg sem lepődik azon, hogy állítólag a hím ismeri a testvérét. Ahogy elnézi nagyjából egyidősek is lehetnek, bár ezt nem tudja biztosra megsaccolni. Csak a fejét csóválja, de ezzel már mindent el is mondott. Kíséretről sose esett szó, az meg hogy hébe-hóba elő tud csalni egy-egy szolgát, az meg már csak természetes, hiszen nem küldték el, és nem is menekül. Így pedig logikus, hogy anyja szemmel tartja így ellenőrizve az eseményeket.
A következő jelenetet ismét csak halványan megmosolyogja. Assa ismét bizonyítja, hogy nem ismeri a mélységieket. Neki se lenne túlzottan ínyére, ha egy felszínivel kellene fizikailag érintkeznie. Ettől viszont most már még szélesebbre húzódik az a mosoly, ahogy szemei csillannak a hímet figyelve. Nagy a kísértés, hogy valami ártalmatlan mozdulattal, mondjuk egy egyszerű vállba veregetéssel vagy hasonlóval tesztelje, hogy mennyire lehet általánosítani. De egyelőre inkább csak marad egy helyben, és figyeli az eseményeket.*
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-24 23:31:13
Üzenet elküldve: 2014-04-24 23:31:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Erfalody, Assa //
- Ó én azt egy percig sem gondoltam. * Válaszol Erfalodynak, mikor ő kijelenti, hogy nem hajlandó a gyengébbik nemet képviselni. A mélységi hangján azonban érezni a szarkazmust. Annyiban jó a földi lét, hogy itt nem parancsol neki senki, ő lehet a maga ura, ráadásul erőfölényben jócskán a legtöbb nő fölött áll - már, ha a fizikumot vesszük.- Nem ijeszti meg őt a vészjósló hangnem, sőt még jobban kedvet kapott az élcelődéshez. Gunyoros mosolyra görbülnek ajkai, tekintetéből pedig egyértelműen látszanak elképzelései arról, hogy hogyan is vélekedik a témáról. Ez az egy jó dolog azonban jócskán eltörpül a sok rossz mellett, úgyhogy nem kompenzálja semmivel Bel'thart, ki ha bosszút állt húgán új otthont keres magának és a megmaradottaknak, valami olyat ahol...sötétebb van. Az ő világa az árnyak közt van, ahol mindennapos a veszély, de legalább otthonnak hívhatja.
A nőstény reakciója tetszik neki, mikor a beilleszkedésre terelődik a szó. Gunyoros arckifejezése mindent elárul arról, mit is gondolhat ezzel kapcsolatban. Közben Assa tőlük kissé arrébb elkezdi osztani az áldást az egyik bábúnak, melyet Bel'thar figyel a szeme sarkából, miközben hallgatja Erfalody válaszát.*
- Sokaknak sikerül asszimilálódni, de ha jól érzem neked ez nem áll szándékodban. Nagyon helyes.. Mocskos a föld amin járunk. * Hangja nyugodt, mégis a sziszegő kígyó juthat a hallgató eszébe. Bel maga előtt keresztbe font karral áll szálfaegyenes derékkal, majd lemondóan felsóhajt, s a tündér felé fordul. Erfalody talán megbízik a lányban, ám akkor azt bizonyára kiérdemelte valamivel, mivel a mélységiek nem osztogatják csak úgy a bizalmat, sőt. Van hogy legközelebbi hozzátartójuk ölik meg őket. Hiába figyel valaki előre, ilyenkor hátulról éri a halálos csapás.*
- Ezt nem bírom tovább nézni. Nézd.. Így.. * Fordul Assa felé és, ha a tündér nem ellenkezik akkor megigazítja kezében a kardot, feljebb tolja a karját és megböki a hátát, hogy egyenesebben álljon. Így sem tartja tökéletesnek az összképet, ahhoz még sok mindenhez hozzá kellene nyúlnia a maximalista Bel'tharnak, ki mindig a kifogástalanságra törekszik. Arca aztán elkomorul, mikor ismét Erfalodyra pillant.*
- Maerne a húgom volt. A matrónánk és az egyetlen nőstény házunkban. A halála után lefejezettek lettünk. Nem volt értelme elvenni az életét a gyermeknek. * Arcán nem látszik keserűség vagy bánat. Azoknak nincs helye, ha feljebb akar törni valaki.*
- Elbuktunk, mert áruló is volt közöttünk. Az ellenségünk a tégla miatt minden lépésünkről tudott. * Nem szégyelli a bukást, hiszen már nem él a régi rendszer szerint, s éppen ezért Erfalody rangja sem jelent már semmit a számára. Szemében ő csak egy attraktív ragadozó. Ha mégis elégtételt próbálna venni rajta, addigra ő már úgy is eltűnik, mint a kámfor, amúgy sem szokott egy városban tovább maradni 2-3 napnál.
Erfalody beszél a kettős beállítottságról, melyről valamennyit már hallott az egyik közeli hozzátartozójától.*
- Ismertem a bátyád. Veled tartott ő is a felszínre? * Kérdi, s ez valóban érdekli, hiszen akkor körültekintőbbnek kell lennie, több szempont miatt is. A mélységi nőstény aztán bemutatja neki a tündért, ki a kezét nyújtja felé, s barátságosan rá is mosolyog. Sajnos azonban a hím nem szereti az érintést, s attól sem tud elvonatkoztatni, hogy egy felszíni akar vele kezet fogni. Persze, ha Assa szemet tud hunyni a férfi hűvös távolságtartása felett, akkor hozzáállása hamar változni fog, de karjait továbbra is keresztbe fonva tartja.*
- Üdv Assa Nides. Szavaid talán őszinték, de nem szeretem, ha megérintenek. * Válaszolja semmilyen hangszínnel a tündér leánykának. Idő kell neki ahhoz, hogy levesse zord és közönyös álarcát, de talán lesz részük közös kalandokban, ahol közelebb kerülhetnek egymáshoz.*
- Ó én azt egy percig sem gondoltam. * Válaszol Erfalodynak, mikor ő kijelenti, hogy nem hajlandó a gyengébbik nemet képviselni. A mélységi hangján azonban érezni a szarkazmust. Annyiban jó a földi lét, hogy itt nem parancsol neki senki, ő lehet a maga ura, ráadásul erőfölényben jócskán a legtöbb nő fölött áll - már, ha a fizikumot vesszük.- Nem ijeszti meg őt a vészjósló hangnem, sőt még jobban kedvet kapott az élcelődéshez. Gunyoros mosolyra görbülnek ajkai, tekintetéből pedig egyértelműen látszanak elképzelései arról, hogy hogyan is vélekedik a témáról. Ez az egy jó dolog azonban jócskán eltörpül a sok rossz mellett, úgyhogy nem kompenzálja semmivel Bel'thart, ki ha bosszút állt húgán új otthont keres magának és a megmaradottaknak, valami olyat ahol...sötétebb van. Az ő világa az árnyak közt van, ahol mindennapos a veszély, de legalább otthonnak hívhatja.
A nőstény reakciója tetszik neki, mikor a beilleszkedésre terelődik a szó. Gunyoros arckifejezése mindent elárul arról, mit is gondolhat ezzel kapcsolatban. Közben Assa tőlük kissé arrébb elkezdi osztani az áldást az egyik bábúnak, melyet Bel'thar figyel a szeme sarkából, miközben hallgatja Erfalody válaszát.*
- Sokaknak sikerül asszimilálódni, de ha jól érzem neked ez nem áll szándékodban. Nagyon helyes.. Mocskos a föld amin járunk. * Hangja nyugodt, mégis a sziszegő kígyó juthat a hallgató eszébe. Bel maga előtt keresztbe font karral áll szálfaegyenes derékkal, majd lemondóan felsóhajt, s a tündér felé fordul. Erfalody talán megbízik a lányban, ám akkor azt bizonyára kiérdemelte valamivel, mivel a mélységiek nem osztogatják csak úgy a bizalmat, sőt. Van hogy legközelebbi hozzátartójuk ölik meg őket. Hiába figyel valaki előre, ilyenkor hátulról éri a halálos csapás.*
- Ezt nem bírom tovább nézni. Nézd.. Így.. * Fordul Assa felé és, ha a tündér nem ellenkezik akkor megigazítja kezében a kardot, feljebb tolja a karját és megböki a hátát, hogy egyenesebben álljon. Így sem tartja tökéletesnek az összképet, ahhoz még sok mindenhez hozzá kellene nyúlnia a maximalista Bel'tharnak, ki mindig a kifogástalanságra törekszik. Arca aztán elkomorul, mikor ismét Erfalodyra pillant.*
- Maerne a húgom volt. A matrónánk és az egyetlen nőstény házunkban. A halála után lefejezettek lettünk. Nem volt értelme elvenni az életét a gyermeknek. * Arcán nem látszik keserűség vagy bánat. Azoknak nincs helye, ha feljebb akar törni valaki.*
- Elbuktunk, mert áruló is volt közöttünk. Az ellenségünk a tégla miatt minden lépésünkről tudott. * Nem szégyelli a bukást, hiszen már nem él a régi rendszer szerint, s éppen ezért Erfalody rangja sem jelent már semmit a számára. Szemében ő csak egy attraktív ragadozó. Ha mégis elégtételt próbálna venni rajta, addigra ő már úgy is eltűnik, mint a kámfor, amúgy sem szokott egy városban tovább maradni 2-3 napnál.
Erfalody beszél a kettős beállítottságról, melyről valamennyit már hallott az egyik közeli hozzátartozójától.*
- Ismertem a bátyád. Veled tartott ő is a felszínre? * Kérdi, s ez valóban érdekli, hiszen akkor körültekintőbbnek kell lennie, több szempont miatt is. A mélységi nőstény aztán bemutatja neki a tündért, ki a kezét nyújtja felé, s barátságosan rá is mosolyog. Sajnos azonban a hím nem szereti az érintést, s attól sem tud elvonatkoztatni, hogy egy felszíni akar vele kezet fogni. Persze, ha Assa szemet tud hunyni a férfi hűvös távolságtartása felett, akkor hozzáállása hamar változni fog, de karjait továbbra is keresztbe fonva tartja.*
- Üdv Assa Nides. Szavaid talán őszinték, de nem szeretem, ha megérintenek. * Válaszolja semmilyen hangszínnel a tündér leánykának. Idő kell neki ahhoz, hogy levesse zord és közönyös álarcát, de talán lesz részük közös kalandokban, ahol közelebb kerülhetnek egymáshoz.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-24 21:04:16
Üzenet elküldve: 2014-04-24 21:04:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody, Belthar//
- Jajj, ne viccelj! Nagyon hálás vagyok érte. Csak azt hittem, hogy ha meg azt mondom, hogy nem vagy szabad, akkor meg az lesz a bajod, hogy én mondom meg, hogy te mit csinálhatsz.
* Mondja. A helyzetet egy kissé kellemetlennek gondolja, mert azt hitte, hogy úgy sérti meg a sötételfet, ha azt mondja, hogy foglalt. Örül neki, hogy valaki tanítja, s a tanító jellegű kritikát elfogadja. A mélységi hím fagyos tekintetét észreveszi, de nem ilyed meg tőle. Már ismeri valamelyest a sötételfeket, ugyan az ügyeikről semmit nem tud, így nem tudna mit kezdeni az információkkal sem. Erfalody bemutatja a férfinek Assát. A lányka barátságosan rámosolyog és a kezét nyújtja.*
- Üdv! A nevem Assa Nides. Ne aggódj, tényleg nem tudnék semmit kezdeni az információval, s ha ismernék is más mélységieket, akkor sem mondanám senkinek, hisz nem érdekem keresztbe tenni nektek.
* Valamilyen hibát követtek el, s ezért buktak el. Valami gyerekről is szó esik, de Assa ezt nem igazán érti, hisz ő nem ismeri az egyes házakat, s semmit nem tud az egérszről. Majd Erfalody saját magáról beszél, hogy kettős beállítottságú stb. De ezeket Assa már tudja róla. A hím azon lepődik meg, hogy Erfalody körül nincs senki.~ Tehát az lenne a természetes.~ A sötételf lány elmondja, hogy megfigyelők vannak körülötte, akik az anyjának jelentenek.*
~ Fura...~
- Jajj, ne viccelj! Nagyon hálás vagyok érte. Csak azt hittem, hogy ha meg azt mondom, hogy nem vagy szabad, akkor meg az lesz a bajod, hogy én mondom meg, hogy te mit csinálhatsz.
* Mondja. A helyzetet egy kissé kellemetlennek gondolja, mert azt hitte, hogy úgy sérti meg a sötételfet, ha azt mondja, hogy foglalt. Örül neki, hogy valaki tanítja, s a tanító jellegű kritikát elfogadja. A mélységi hím fagyos tekintetét észreveszi, de nem ilyed meg tőle. Már ismeri valamelyest a sötételfeket, ugyan az ügyeikről semmit nem tud, így nem tudna mit kezdeni az információkkal sem. Erfalody bemutatja a férfinek Assát. A lányka barátságosan rámosolyog és a kezét nyújtja.*
- Üdv! A nevem Assa Nides. Ne aggódj, tényleg nem tudnék semmit kezdeni az információval, s ha ismernék is más mélységieket, akkor sem mondanám senkinek, hisz nem érdekem keresztbe tenni nektek.
* Valamilyen hibát követtek el, s ezért buktak el. Valami gyerekről is szó esik, de Assa ezt nem igazán érti, hisz ő nem ismeri az egyes házakat, s semmit nem tud az egérszről. Majd Erfalody saját magáról beszél, hogy kettős beállítottságú stb. De ezeket Assa már tudja róla. A hím azon lepődik meg, hogy Erfalody körül nincs senki.~ Tehát az lenne a természetes.~ A sötételf lány elmondja, hogy megfigyelők vannak körülötte, akik az anyjának jelentenek.*
~ Fura...~
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-23 01:27:01
Üzenet elküldve: 2014-04-23 01:27:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Vlendorral már két napja nem történt semmi. Lejött hát a barakkba egy kicsit mozogni. Sosem szokott nyugton maradni sokáig. Hamarosan megint történni fog vele valami ezt tudja ő is és erre szeretne felkészülni. Lejött hát egy kicsit mozogni bár tudja jól, hogy, ő sem a régi már. Bár még nem öreg de, a régi sérülések néha még most is fájnak bár begyógyultak. Talán mindig fognak már fájni de, Vlendort ez nem érdekli. Együtt él velük is mint sok minden mással. Bemegy hát a barakkba leadja a fegyvereit kézbe kapja a gyakorlófegyvert és egy kis bemelegítés után nekilát egy bábút püfölni. Mozdulataiban van gyakorlat.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-22 23:06:28
Üzenet elküldve: 2014-04-22 23:06:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa, Belthar//
*Egy pillanatra értetlenül pislog, aztán nagyon gyorsan legyint az egészre.*
- Pont ez az, hogy nincs mit mondanom! *Túr értetlenül a hajába. Arra már rájött, hogy a lány nagyon könnyen alkalmazkodik, ő viszont nem az a kimondottan barátkozós fajta. Hímeket meg eddig nagyon nem volt szokása csak úgy minden különösebb indok nélkül megszólítani. Nőstényeket se nagyon.
Kissé értetlenül áll az előtt, hogy a hím a tündérlánytól érdeklődik utána, Assa válaszára meg rosszalló grimasszal fordul a tündérlány felé.*
- Ennyire azért ne örülj annak, hogy én itt pesztrállak! *Mondja gunyoros hanggal, és egy hozzá tartozó mosolyhoz hasonló grimasszal. A felszíni lányka szavainak csengése inkább hangzik úgy, mintha már elege lenne abból, hogy kijavítja a mozdulatait. Bizonyos szempontból tényleg zavaró lehet, viszont ez is az edzés része, főleg ha valaki teljesen kezdő még. De ha ennyire egyedül akar próbálkozni rajta ne múljon, ha kell még ide is rángat valaki a hajánál fogva akiről lerí, hogy nagyjából a tündérkével egy szintben van.
A hím csalódottságát nem veszi észre. Lehet még fel is háborodna ha kiérezné, hogy szándékos a provokálás, bár talán pont akkor nem tenne direkt a kedvére. Sértésnek is veszi, legalábbis annak venné, ha nem gondolná azt, hogy még ha nem is fertőzte meg a hímet eddig a felszín, attól még az itteni férfiuralom rendesen nyomott a stílusán, ami meg lehet hogy a hímnek lenne sértés.
Jégszín szemei összeszűkülnek ahogy azt a féloldalas, látszólag elégedett mosolyt szemléli.*
- Igen, volt szerencsém észrevenni. *Válaszolja egykedvűen, de ha a hím azt hiszi ennyivel le is tudja a pimaszságot akkor nagyon téved.* De ettől függetlenül egy percig se hidd, hogy én hajlandó vagyok itt a Gyengébbik nemet képviselni! *Hangja talán akaratlanul is kissé talán vészjóslóra vált, inkább csak a felszíniek gyengesége miatt érzett ellenszenve miatt. A "gyengébbik" szót kellően megnyomja, hogy a hím azért érezze a csipkelődései nem találtak üres fülekre.*
- Beilleszkedni? *Grimaszol a hallottakon. Ebből köszöni, de inkább nem kér.
Közben azért fél szemmel rá-ráfókuszál Assára, hogy tudja mikor veri saját magát fejbe azzal a nevetséges játékszerrel, de végül is gyorsan befejezi, és odajön ő is. Nem is érti eleve minek ment neki most a bábunak. Ahogy a hím felé mutat egy percre értetlenül kapja a lány irányába a fejét, majd vissza a hímre. Elég ideje van a közelében, hogy tudja, semmit sem tudna kezdeni az itt elhangzottakkal. Arról meg, hogy a mélységi nőstény hogy bírja a napfényt, na arról talán pont Assa tudna a legtöbbet mesélni...*
- Most van először dolga mélységiekkel, egyáltalán nem járatos az alvilágban. Hidd el, semmit sem tudna kezdeni az információval. *Válaszolja megvonva a vállát. Utálja, ha olyan szóval dobálóznak felé mint a bizalom. Mintha nem pont az lett volna eddig a lényeg, hogy soha senkiben sem szabad teljesen megbízni... Viszont Assát már volt szerencséje valamennyire kiismerni. Igaz, hogy néha eszméletlenül ostobán cselekszik, de ebből is látszik, hogy semmit nem tud még róluk, így nem lenne kinek továbbadnia az információt. Ha meg mégis...hát a pusztán már lehetett szerencséje a mélységi nőstény dühét első kézből végignézni, úgyhogy biztos van annyi esze, hogy nem próbál sötételfeket kijátszani.* Amúgy bemutatom Assát. *Int felé a kezével, ha már végre befejezte a gyakorlóbábuval folytatott játékot.
Kíváncsian figyeli a részleteket, amiket a hím meg hajlandó vele osztani a tündérlány jelenlétében is. Ezt így hasonlóképpen az anyja is biztosan el tudta volna neki mesélni. Már bánja, hogy nem kérdezett akkor rá a részletekre mikor ez a fülébe jutott.*
- Egy gyermek? Véletlenül, vagy szándékosan? *Kérdez rá érdeklődve, mivel ő is kiérzi a szó súlyosságát. A gyerekek mindig is a nehezebbik dió volt a lágyabb szívű hímeknél, így nem nehéz elképzelnie, hogy nem figyelmetlenségből elkövetett hibáról lehet itt szó. Azon viszont kissé meglepődik, hogy így a szemébe mondja, hogy ők buktak el. Bár lehet, ha előbb hallja a nevét már nem merné ennyire nyíltan felvállalni. A név hallatán viszont kicsit se javít a modorán, sőt, még közelebb merészkedik, amivel még inkább felkelti a fiatal nőstény kíváncsiságát.*
- Kissé komplikált. *Teszi a tarkójára a kezét kedvtelen grimasszal. Ugyan kezdi lassan átlátni a helyzetet, és azt a mérhetetlen tébolyt ami anyja fejében kavarog, de még mindig homályos kissé.* Speciális eset vagyok, kettős beállítottsággal rendelkezem, így anyámnak néha furcsa elképzelései támadnak. Legyen elég annyi, hogy szereti összekötni a kellemest a hasznossal. Kiküldi a lányát egy látszólag dezertáló bíborszemű hercegecske után, tesztelve, hogy méltó-e már az orgyilkos címre, és közben az a matróna pedig az adósa lesz. *Azt már inkább nem is fűzi hozzá, hogy ha az a delikvens tényleg életben van, és megküldi az üzenetet, a következő valószínűleg az lesz, hogy végezzen vele. Ismeri az anyját, mindig pluszban kever még a lapokon, ráadásul az apja vezette azt a csapatot ahonnan eltűnt az a hím így valószínűleg még inkább ütni akar majd.*
- Igen, nem véletlenül hallottam én is külön a bukásról. *Ezt az egyet vele is közölték mikor rákérdezett, hogy hanyadik házról is van szó. Arról viszont fogalma sincs a nősténynek, hogy ezt most miért hozta fel neki a hím. Talán veszélyben érzi magát attól tartva, hogy az elmaradt elégtételt ő esetleg most be akarná hajtani? Hát neki ilyesmi még csak érdekében sincs. Nem az ő posztja, és nem is tartoznak rá ezek a dolgok, és hiába imád az áldozatból vért fakasztani, büntetés végrehajtás szempontjából nem az a tipikus vakbuzgó típus. Ezen gondolataiból a hím következő kérdése zökkentik ki. Kicsit kezd ettől már kettéállni a szeme. A tündérlány azon borul ki, hogy hogy tud elővarázsolni a semmiből egy szolgát, a hím meg azon, hogy miért nem lát a közelben egyet sem.*
- Valószínűleg itt most pont az lenne a lényeg, hogy nincsenek. Legalábbis amíg én annak nem akarom őket, addig nincsenek. Csak megfigyelők, akik jelentenek rólam anyámnak. *Ez talán még Assa korábbi értetlenkedésére is választ adhat, hogy mikor problémás volt a helyzet miért nem látott egy mélységit sem a közelben aki segíthetett volna. Sok nősténnyel ellentétben őt keményebb fából faragták, legalábbis tett róla, így nem látja értelmét, hogy a felszínen őrökkel vetesse körbe magát. Nővéreit is sokszor kímélte már meg attól, hogy letörjön a körmük...lassan már ő is kezdhetné gyűjtögetni azokat az adósságokat tőlük...*
*Egy pillanatra értetlenül pislog, aztán nagyon gyorsan legyint az egészre.*
- Pont ez az, hogy nincs mit mondanom! *Túr értetlenül a hajába. Arra már rájött, hogy a lány nagyon könnyen alkalmazkodik, ő viszont nem az a kimondottan barátkozós fajta. Hímeket meg eddig nagyon nem volt szokása csak úgy minden különösebb indok nélkül megszólítani. Nőstényeket se nagyon.
Kissé értetlenül áll az előtt, hogy a hím a tündérlánytól érdeklődik utána, Assa válaszára meg rosszalló grimasszal fordul a tündérlány felé.*
- Ennyire azért ne örülj annak, hogy én itt pesztrállak! *Mondja gunyoros hanggal, és egy hozzá tartozó mosolyhoz hasonló grimasszal. A felszíni lányka szavainak csengése inkább hangzik úgy, mintha már elege lenne abból, hogy kijavítja a mozdulatait. Bizonyos szempontból tényleg zavaró lehet, viszont ez is az edzés része, főleg ha valaki teljesen kezdő még. De ha ennyire egyedül akar próbálkozni rajta ne múljon, ha kell még ide is rángat valaki a hajánál fogva akiről lerí, hogy nagyjából a tündérkével egy szintben van.
A hím csalódottságát nem veszi észre. Lehet még fel is háborodna ha kiérezné, hogy szándékos a provokálás, bár talán pont akkor nem tenne direkt a kedvére. Sértésnek is veszi, legalábbis annak venné, ha nem gondolná azt, hogy még ha nem is fertőzte meg a hímet eddig a felszín, attól még az itteni férfiuralom rendesen nyomott a stílusán, ami meg lehet hogy a hímnek lenne sértés.
Jégszín szemei összeszűkülnek ahogy azt a féloldalas, látszólag elégedett mosolyt szemléli.*
- Igen, volt szerencsém észrevenni. *Válaszolja egykedvűen, de ha a hím azt hiszi ennyivel le is tudja a pimaszságot akkor nagyon téved.* De ettől függetlenül egy percig se hidd, hogy én hajlandó vagyok itt a Gyengébbik nemet képviselni! *Hangja talán akaratlanul is kissé talán vészjóslóra vált, inkább csak a felszíniek gyengesége miatt érzett ellenszenve miatt. A "gyengébbik" szót kellően megnyomja, hogy a hím azért érezze a csipkelődései nem találtak üres fülekre.*
- Beilleszkedni? *Grimaszol a hallottakon. Ebből köszöni, de inkább nem kér.
Közben azért fél szemmel rá-ráfókuszál Assára, hogy tudja mikor veri saját magát fejbe azzal a nevetséges játékszerrel, de végül is gyorsan befejezi, és odajön ő is. Nem is érti eleve minek ment neki most a bábunak. Ahogy a hím felé mutat egy percre értetlenül kapja a lány irányába a fejét, majd vissza a hímre. Elég ideje van a közelében, hogy tudja, semmit sem tudna kezdeni az itt elhangzottakkal. Arról meg, hogy a mélységi nőstény hogy bírja a napfényt, na arról talán pont Assa tudna a legtöbbet mesélni...*
- Most van először dolga mélységiekkel, egyáltalán nem járatos az alvilágban. Hidd el, semmit sem tudna kezdeni az információval. *Válaszolja megvonva a vállát. Utálja, ha olyan szóval dobálóznak felé mint a bizalom. Mintha nem pont az lett volna eddig a lényeg, hogy soha senkiben sem szabad teljesen megbízni... Viszont Assát már volt szerencséje valamennyire kiismerni. Igaz, hogy néha eszméletlenül ostobán cselekszik, de ebből is látszik, hogy semmit nem tud még róluk, így nem lenne kinek továbbadnia az információt. Ha meg mégis...hát a pusztán már lehetett szerencséje a mélységi nőstény dühét első kézből végignézni, úgyhogy biztos van annyi esze, hogy nem próbál sötételfeket kijátszani.* Amúgy bemutatom Assát. *Int felé a kezével, ha már végre befejezte a gyakorlóbábuval folytatott játékot.
Kíváncsian figyeli a részleteket, amiket a hím meg hajlandó vele osztani a tündérlány jelenlétében is. Ezt így hasonlóképpen az anyja is biztosan el tudta volna neki mesélni. Már bánja, hogy nem kérdezett akkor rá a részletekre mikor ez a fülébe jutott.*
- Egy gyermek? Véletlenül, vagy szándékosan? *Kérdez rá érdeklődve, mivel ő is kiérzi a szó súlyosságát. A gyerekek mindig is a nehezebbik dió volt a lágyabb szívű hímeknél, így nem nehéz elképzelnie, hogy nem figyelmetlenségből elkövetett hibáról lehet itt szó. Azon viszont kissé meglepődik, hogy így a szemébe mondja, hogy ők buktak el. Bár lehet, ha előbb hallja a nevét már nem merné ennyire nyíltan felvállalni. A név hallatán viszont kicsit se javít a modorán, sőt, még közelebb merészkedik, amivel még inkább felkelti a fiatal nőstény kíváncsiságát.*
- Kissé komplikált. *Teszi a tarkójára a kezét kedvtelen grimasszal. Ugyan kezdi lassan átlátni a helyzetet, és azt a mérhetetlen tébolyt ami anyja fejében kavarog, de még mindig homályos kissé.* Speciális eset vagyok, kettős beállítottsággal rendelkezem, így anyámnak néha furcsa elképzelései támadnak. Legyen elég annyi, hogy szereti összekötni a kellemest a hasznossal. Kiküldi a lányát egy látszólag dezertáló bíborszemű hercegecske után, tesztelve, hogy méltó-e már az orgyilkos címre, és közben az a matróna pedig az adósa lesz. *Azt már inkább nem is fűzi hozzá, hogy ha az a delikvens tényleg életben van, és megküldi az üzenetet, a következő valószínűleg az lesz, hogy végezzen vele. Ismeri az anyját, mindig pluszban kever még a lapokon, ráadásul az apja vezette azt a csapatot ahonnan eltűnt az a hím így valószínűleg még inkább ütni akar majd.*
- Igen, nem véletlenül hallottam én is külön a bukásról. *Ezt az egyet vele is közölték mikor rákérdezett, hogy hanyadik házról is van szó. Arról viszont fogalma sincs a nősténynek, hogy ezt most miért hozta fel neki a hím. Talán veszélyben érzi magát attól tartva, hogy az elmaradt elégtételt ő esetleg most be akarná hajtani? Hát neki ilyesmi még csak érdekében sincs. Nem az ő posztja, és nem is tartoznak rá ezek a dolgok, és hiába imád az áldozatból vért fakasztani, büntetés végrehajtás szempontjából nem az a tipikus vakbuzgó típus. Ezen gondolataiból a hím következő kérdése zökkentik ki. Kicsit kezd ettől már kettéállni a szeme. A tündérlány azon borul ki, hogy hogy tud elővarázsolni a semmiből egy szolgát, a hím meg azon, hogy miért nem lát a közelben egyet sem.*
- Valószínűleg itt most pont az lenne a lényeg, hogy nincsenek. Legalábbis amíg én annak nem akarom őket, addig nincsenek. Csak megfigyelők, akik jelentenek rólam anyámnak. *Ez talán még Assa korábbi értetlenkedésére is választ adhat, hogy mikor problémás volt a helyzet miért nem látott egy mélységit sem a közelben aki segíthetett volna. Sok nősténnyel ellentétben őt keményebb fából faragták, legalábbis tett róla, így nem látja értelmét, hogy a felszínen őrökkel vetesse körbe magát. Nővéreit is sokszor kímélte már meg attól, hogy letörjön a körmük...lassan már ő is kezdhetné gyűjtögetni azokat az adósságokat tőlük...*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-22 21:29:39
Üzenet elküldve: 2014-04-22 21:29:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Assa, Erfalody //
* Kissé talán csalódott. Úgy gondolta, hogy szóhasználatát tiszteletlenségnek veszi majd a nőstény, hiszen ahonnan ők jöttek ott a gyengébbik nem képviselői a férfiak voltak. Nem volt irányító szerepük, ők csupán eszközök voltak, akiket a felsőbb női hatalom kénye kedve szerint tologathatott a sakktáblán. Fel is áldozhatott egy életet, ha a politika úgy kívánta, úgyhogy a rendszerben volt némi kivetnivaló.
A fehér festett motívumok most csak arcán látszódhatnak, mert testét bőrvért fedi mely fekete, mint a korom. Csupa vasilleszték és szegecs gátolná, egy kard áthatolását rajta, mellkasánál pedig egy kissé kidomborodó szürke pók díszeleg. Féloldalas mosolyra húzódnak sötét ajkai, mikor Erfalody visszakérdez.*
- Itt más a rendszer. * Mondja nyugodt hangszínnel és a tündér leányzóra úszik mindig fagyos tekintete. Nem akar ő ráijeszteni, egyszerűen ilyen fizimiskával rendelkezik, mely a föld alatt inkább előnyére vált, mint most a felszínen. Sok atrocitás érte őket, pedig még csak pár hete hagyták el otthonukat. Persze számítottak erre, és alaposan fel is készültek rá, de már fáradnak. Elfáradtak, de túl büszkék még ahhoz, hogy ezt beismerjék.*
- Valaki be tud illeszkedni, de többeknek nehéz. * Mondata végén leplezetlenül végigméri a nőstényt, kit méretben jócskán felülmúl, majd bólint. Nem akarja, hogy kíváncsi fülek hallgatózzanak körülöttük, nem szívesen mondaná el az egész történetet itt, ahol a sok felszíninek tudomására juthat gyengeségük. Körbepillant, megbizonyosodva afelől, hogy nem nézi őket senki, majd az alacsony tündér leánykára pillant.*
- Megbízol benne? * Mutat Assára. Ha a válasz igen, akkor elmeséli majd, hogyan mérgezték meg matrónájukat a felszíniek s hogy ezt kihasználva hogyan vette át helyüket a sorban alattuk lévő hetedik ház.
Bel'thar szeme lassan kezdi megszokni a nappali fényt, bár még mindig kellemetlen és szúró érzés a számára, ezt figyeli Erfalodyn is, hogy vajon neki is gondot okoz-e az erős fényár.*
- Ez így van. Ám sajnos a dolog sokkal bonyolultabb volt annál, minthogy a túlélőkkel együtt a tanács elé álljunk. menekülnünk kellett. * Ezt az információt nyugodtan osztja meg a tündérrel is. Nem titok, hiszen jó eséllyel minden mélységi tud már róla, még azok is akik nem folytak bele a föld alatti város ügyleteibe. Túl komplex a rendszerük, ám minden kis részlete gondosan ki van dolgozva. A szabályok viszont egyszerűek: csak akkor juthatsz feljebb, ha gyilkolsz... és persze nem hagysz magad után piszkot. A meghagyott piszok még sok gondot okozhat a ranglétrán feljutni vágyónak.*
- Nekünk nem sikerült a rajtaütés. Életben maradt egy gyermek. * Vagyis Bel'th életben hagyta, mert nem volt képes elvenni az életét. A házak az első öt helyért mindig is harcban álltak egymással, bár ez nem mindig volt így. Az információ hallatán a hím komor arca megváltozik. A kíváncsiság és a meglepettség egyvelege tükröződik obszidián vonásain, s viszonozza a mosolyt.*
- Ha ez igaz. * Lép közelebb hozzá.*
- Akkor te miért vagy itt? A házaknak minden nőstényre szüksége van, hogy nővért neveljen belőlük. * A kijelentést inkább kérdésnek szánja és ez látszik is ábrázatán. Nem tudja mik történtek azóta amióta ők elhagyták a várost. Semmilyen használható információja sincs róla, ezért is örül, hogy találkozott a nősténnyel. Így talán tud némi történettel szolgálni a fiúknak, ha visszatér a fogadóba.*
- Egykoron szövetségesek voltunk. * Bár az generációkkal ezelőtt volt, de talán emlékszik rá Erfalody is. A Jhendorn házban mindig is több volt a harcos hím, mint a nőstény, kikből papnő lehet, ezért ők erős hímeket adtak egyért cserébe, hogy fenntartsák az egyensúlyt. Ezen gondolatait hamar elfeledi megpillantva az apró termetű Assát. Tüzetesebben szemügyre veszi a lány szitakötőszerű szárnyait. Kevésszer látott hozzá hasonlót. A következő kérdést már mindkettőjük felé intézi:*
- Hol a testőrötök? * Számára az a megszokott, hogy minden nőstényre vigyáz egy harcos, vagy legalább is messziről figyeli, hogy ha szükség volna rá, akkor ott teremjen és megvédje.*
A hozzászólás írója (Belthar Jhendorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.22 21:35:07
* Kissé talán csalódott. Úgy gondolta, hogy szóhasználatát tiszteletlenségnek veszi majd a nőstény, hiszen ahonnan ők jöttek ott a gyengébbik nem képviselői a férfiak voltak. Nem volt irányító szerepük, ők csupán eszközök voltak, akiket a felsőbb női hatalom kénye kedve szerint tologathatott a sakktáblán. Fel is áldozhatott egy életet, ha a politika úgy kívánta, úgyhogy a rendszerben volt némi kivetnivaló.
A fehér festett motívumok most csak arcán látszódhatnak, mert testét bőrvért fedi mely fekete, mint a korom. Csupa vasilleszték és szegecs gátolná, egy kard áthatolását rajta, mellkasánál pedig egy kissé kidomborodó szürke pók díszeleg. Féloldalas mosolyra húzódnak sötét ajkai, mikor Erfalody visszakérdez.*
- Itt más a rendszer. * Mondja nyugodt hangszínnel és a tündér leányzóra úszik mindig fagyos tekintete. Nem akar ő ráijeszteni, egyszerűen ilyen fizimiskával rendelkezik, mely a föld alatt inkább előnyére vált, mint most a felszínen. Sok atrocitás érte őket, pedig még csak pár hete hagyták el otthonukat. Persze számítottak erre, és alaposan fel is készültek rá, de már fáradnak. Elfáradtak, de túl büszkék még ahhoz, hogy ezt beismerjék.*
- Valaki be tud illeszkedni, de többeknek nehéz. * Mondata végén leplezetlenül végigméri a nőstényt, kit méretben jócskán felülmúl, majd bólint. Nem akarja, hogy kíváncsi fülek hallgatózzanak körülöttük, nem szívesen mondaná el az egész történetet itt, ahol a sok felszíninek tudomására juthat gyengeségük. Körbepillant, megbizonyosodva afelől, hogy nem nézi őket senki, majd az alacsony tündér leánykára pillant.*
- Megbízol benne? * Mutat Assára. Ha a válasz igen, akkor elmeséli majd, hogyan mérgezték meg matrónájukat a felszíniek s hogy ezt kihasználva hogyan vette át helyüket a sorban alattuk lévő hetedik ház.
Bel'thar szeme lassan kezdi megszokni a nappali fényt, bár még mindig kellemetlen és szúró érzés a számára, ezt figyeli Erfalodyn is, hogy vajon neki is gondot okoz-e az erős fényár.*
- Ez így van. Ám sajnos a dolog sokkal bonyolultabb volt annál, minthogy a túlélőkkel együtt a tanács elé álljunk. menekülnünk kellett. * Ezt az információt nyugodtan osztja meg a tündérrel is. Nem titok, hiszen jó eséllyel minden mélységi tud már róla, még azok is akik nem folytak bele a föld alatti város ügyleteibe. Túl komplex a rendszerük, ám minden kis részlete gondosan ki van dolgozva. A szabályok viszont egyszerűek: csak akkor juthatsz feljebb, ha gyilkolsz... és persze nem hagysz magad után piszkot. A meghagyott piszok még sok gondot okozhat a ranglétrán feljutni vágyónak.*
- Nekünk nem sikerült a rajtaütés. Életben maradt egy gyermek. * Vagyis Bel'th életben hagyta, mert nem volt képes elvenni az életét. A házak az első öt helyért mindig is harcban álltak egymással, bár ez nem mindig volt így. Az információ hallatán a hím komor arca megváltozik. A kíváncsiság és a meglepettség egyvelege tükröződik obszidián vonásain, s viszonozza a mosolyt.*
- Ha ez igaz. * Lép közelebb hozzá.*
- Akkor te miért vagy itt? A házaknak minden nőstényre szüksége van, hogy nővért neveljen belőlük. * A kijelentést inkább kérdésnek szánja és ez látszik is ábrázatán. Nem tudja mik történtek azóta amióta ők elhagyták a várost. Semmilyen használható információja sincs róla, ezért is örül, hogy találkozott a nősténnyel. Így talán tud némi történettel szolgálni a fiúknak, ha visszatér a fogadóba.*
- Egykoron szövetségesek voltunk. * Bár az generációkkal ezelőtt volt, de talán emlékszik rá Erfalody is. A Jhendorn házban mindig is több volt a harcos hím, mint a nőstény, kikből papnő lehet, ezért ők erős hímeket adtak egyért cserébe, hogy fenntartsák az egyensúlyt. Ezen gondolatait hamar elfeledi megpillantva az apró termetű Assát. Tüzetesebben szemügyre veszi a lány szitakötőszerű szárnyait. Kevésszer látott hozzá hasonlót. A következő kérdést már mindkettőjük felé intézi:*
- Hol a testőrötök? * Számára az a megszokott, hogy minden nőstényre vigyáz egy harcos, vagy legalább is messziről figyeli, hogy ha szükség volna rá, akkor ott teremjen és megvédje.*
A hozzászólás írója (Belthar Jhendorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.22 21:35:07
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-22 18:46:23
Üzenet elküldve: 2014-04-22 18:46:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody, Belthar//
* Assa már látja, hogy a sötételfeknél nem ismerős a család fogalma. Az ő anyja mindig megbízott benne, nem kellettek megfigyelők. Szerinte nem számít a vérvonal, s effélék, sokkal inkább az, hogy ki hova jut. A szorgos szülőknek is lehet, buta, semmirekellő gyermeke, míg a buta felmenőktől származó is lehet egy jó professzor. Assa az édesapjától is sok mindent tanult, igazán jó viszonyban voltak. De tudja, a felszínieket nem lehet egy kalap alá venni a mélységiekkel.
- Hogy mit mondj neki? Azt már neked kéne tudnod...
Közben teljesíti az utasításokat, szélesebb terpeszt csinál, igyekszik, s nem hezitál, illetve próbálkozik.
De aztán odalép hozzájuk a sötételf férfi. Erfalodynak fejet hajt, de Assától kérdez először. Hogy szabad -e Erfalody.
- Azt ő tudja. De ha rajtam múlik, akkor igen.
Mondja egyszerűen a világos hajú mélységinek. Aztán elkezdenek beszélgetni valamit a házaikról vagy mikről...
Assát ezt nem igazán érdekli, így inkább visszafordul a gyakorlóbábu felé, s gyakorol. Azt véli felfedezni, hogy a férfi fel akarja húzni Erfalodyt. Mindegy, ő annak a híve, hogy nem foglakozik más dolgával. Ha meg a kettő egymásnak próbál majd dicsekedni, akkor meg még talán odébb is megy. Megfordul a fejében, hogy Erfalody lehet, hogy a másik sötételf személyében harcostársra bukkant. Szerencsére itt nem tudják egymást megsebezni. Assa nem tudja, hogy társa nem adta le az összes fegyverét... Elgondolkodik, hogy mi lehet náluk otthon. Vajon megoldódtak a gondjaik? Nem volt árvíz? Mi lehet a testvéreivel? Végül nem üti tovább a bábut, inkább visszamegy Erfalodyékhoz, reméli, hogy nem zavarja őket. Nem szeret akadékba lenni, így reméli, hogy hozzá is szólnak valamit, remélhetőleg nem annak kapcsán, hogy ő felszíni, s szerintük alsóbbrendű. Hisz Erfalody is elég lenéző, bár azért vele kedves. De ki tudja, hogy vele hogyan fog viselkedni a másik mélységi?*
* Assa már látja, hogy a sötételfeknél nem ismerős a család fogalma. Az ő anyja mindig megbízott benne, nem kellettek megfigyelők. Szerinte nem számít a vérvonal, s effélék, sokkal inkább az, hogy ki hova jut. A szorgos szülőknek is lehet, buta, semmirekellő gyermeke, míg a buta felmenőktől származó is lehet egy jó professzor. Assa az édesapjától is sok mindent tanult, igazán jó viszonyban voltak. De tudja, a felszínieket nem lehet egy kalap alá venni a mélységiekkel.
- Hogy mit mondj neki? Azt már neked kéne tudnod...
Közben teljesíti az utasításokat, szélesebb terpeszt csinál, igyekszik, s nem hezitál, illetve próbálkozik.
De aztán odalép hozzájuk a sötételf férfi. Erfalodynak fejet hajt, de Assától kérdez először. Hogy szabad -e Erfalody.
- Azt ő tudja. De ha rajtam múlik, akkor igen.
Mondja egyszerűen a világos hajú mélységinek. Aztán elkezdenek beszélgetni valamit a házaikról vagy mikről...
Assát ezt nem igazán érdekli, így inkább visszafordul a gyakorlóbábu felé, s gyakorol. Azt véli felfedezni, hogy a férfi fel akarja húzni Erfalodyt. Mindegy, ő annak a híve, hogy nem foglakozik más dolgával. Ha meg a kettő egymásnak próbál majd dicsekedni, akkor meg még talán odébb is megy. Megfordul a fejében, hogy Erfalody lehet, hogy a másik sötételf személyében harcostársra bukkant. Szerencsére itt nem tudják egymást megsebezni. Assa nem tudja, hogy társa nem adta le az összes fegyverét... Elgondolkodik, hogy mi lehet náluk otthon. Vajon megoldódtak a gondjaik? Nem volt árvíz? Mi lehet a testvéreivel? Végül nem üti tovább a bábut, inkább visszamegy Erfalodyékhoz, reméli, hogy nem zavarja őket. Nem szeret akadékba lenni, így reméli, hogy hozzá is szólnak valamit, remélhetőleg nem annak kapcsán, hogy ő felszíni, s szerintük alsóbbrendű. Hisz Erfalody is elég lenéző, bár azért vele kedves. De ki tudja, hogy vele hogyan fog viselkedni a másik mélységi?*
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-22 17:34:29
Üzenet elküldve: 2014-04-22 17:34:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa, Belthar//
*A felszíni tündérlányka talán meglepődne, ha látná mennyire kimérten, és tisztelettudóan viselkednek a nőstények anyjuk irányába, hisz mégis csak ők parancsolnak nekik, főleg jelen helyzetben, hogy az anyuci egyben a főmatróna is. Talán ha látná, meg sem tudná mondani, hogy egy anya beszél a lányával. A tisztelet mindig is megvolt, a dolgok egyszerűen csak így mennek. Ezen nem lehet változtatni, és senki még csak nem is akar. Ezek még a hímeket sem érdekli annyira, mivel nem sok közük van ahhoz, hogy mikor újul meg a vezetőség.
Az "apák" ismét csak egy érdekes téma lenne, ha Assa fel akarná hozni. Lenne erről mit mesélnie a fiatal nősténynek. Talán ő még a szerencsésebb kategóriába sorolhatná magát, mert mindannyiuknak ugyanaz az apja, mivel a matróna nagyon odafigyel arra, hogy milyen gének öröklődjenek. Az meg már megint más téma, hogy rajta kívül egyik nővére se ismeri annyira. Kettős beállítottsága miatt hármójuk közül ő az egyetlen akivel a család hímtagjai foglalkozhattak az edzések miatt.
A levél átadása gyorsan megy, ahogy azt el is várta, és nagy szerencséjére Assa is befogja a száját, amíg a hím jó messze nem jár már.
Az hogy a lányt meglepi a jelenet, azon nem is csodálkozik, viszont az utolsó szavakon már elégé. Ezek szerint még mindig nem fogta fel teljesen, hogy ki is ő.*
- Gondolod, hogy a matróna hagyná felügyelet nélkül mászkálni a lányát a felszínen? *Néz rá hitetlen mosollyal. Ismeri az anyját, bele is őrülne az információhiányba.* Egyszerű megfigyelők. Nem zavarnak meg a jelenlétükkel, egyszerűen csak figyelnek, és megszabott időközönként jelentenek rólam az anyámnak. Persze ez attól még nem mentesít az alól, hogy ugyanezt nekem is kötelességem megtenni. *Ez is azt bizonyítja az anyjának, hogy teszi a dolgát, és nem szórakozik. Ha a tündérlány rá akarna kérdezni könnyen fel tudná világosítani őt afelől, hogy mikor "szorult helyzetben voltak" miért nem látott egy ehhez hasonló mélységit sem a közelben, de mivel nem lát a gondolataiba fogalma sincs, hogy ezeken töpreng az elképedt felszíni tündérke.
Miután Assa is felismeri a hímet, mintha meghallotta volna, már fordul feléjük. Ahogy mozdul, a nőstényke arcáról eltűnik a mosoly, helyébe kíváncsi pillantás kerül, ahogy a hím nem fordul el, hanem képes rezzenéstelenül állni a pillantását. Végül ez már kezd kicsit furcsán kinézni, úgyhogy csak int a lánynak, hogy ha már edzeni akart akkor mutassa mit tud.*
- És mit mondanék én neki? *Néz rá egykedvűen, mégis kissé értetlenül. Assának néha furcsa elképzelései vannak a dolgokról. Még ha fel is keltette a hím az érdeklődését, jelen pillanatban semmi oka, hogy odamenjen hozzá. Egyelőre a bábuval van dolguk, legfeljebb később tudja hátba vágni ha lesz kedve mégis egy gyakorlópartnerhez.
Nem kell sok idő, hogy a lány azonnal minden figyelmét magára vonja, ahogy az első hibákat felfedezi a kezdő testtartásában. Nagy a kísértés, hogy hátrabillentse, vagy kigáncsolja gyakorlatban is bemutatva, hogy mennyire bizonytalan a jelenlegi állása, de végül mégis csak a helyén marad. Egyik kezében fogva mindkét fakardot most a mellkasánál keresztbe font karokkal ácsorog.*
- Szélesebb terpeszt, különben az első erősebb fuvallat felborít! *Szól rá mielőtt az nekimehetne a bábunak. A vágásokban még mindig vannak hibák, ami csak természetes, viszont neki ritkán van dolga totál kezdőkkel. A legnagyobb gondot a tétovázás jelentette eddig. Jégtükrei ugyan most is kiélezve erre rögtön észreveszik, de most valamivel könnyebben mennek neki a támadás.*
- Még mindig csak egy báburól beszélünk, ne hezitálj! *Hiába örül a lány az edzésnek, a szeméből süt a nemtetszés, amire a mélységi nőstény csak a fejét csóválja.
Az, hogy ki figyeli őket, arra most nem koncentrál, viszont azt már rögtön megérzi, hogy közelednek feléjük, így figyelme gyorsan az érkezettre irányul. Meglepi, hogy a hím önként odajött hozzájuk, a meghajlás pedig gyenge elégedett mosolyt csal az arcára. Ezek szerint nem egy felszíni elkorcsosult sötételffel van dolga.*
- Üdv! *Biccent a köszöntésre, így most már ő is közelebbről szemügyre veheti a hím vonásait, és hüllőszerű tekintetét. Valahonnan ismerősen hatnak számára a fehér motívumok, de egyelőre még nem jött rá honnan, inkább a bemutatkozásra figyel, ami bizonyos szempontból választ is ad a minták kérdésére.* ~A Jhendorn ház?~ *Gondolkozik el egy pillanatra, hisz rangsorban nem egy alacsonyabb kategóriás házról van szó.*
- A gyengébbik nemből?! *Ismétli a szavait kissé meglepetten, majd gonosz mosolyra húzódnak az ajkai. Így ritkán hallotta még körülírni a nő, leány, vagy nőstény szó fogalmát.*
- Jhendorn ház? Igen, magam is hallottam felőle, de csak annyit, hogy elpusztult, a mikéntjéről már nekem személy szerint nem sok tudomásom van. De ha a Jhendorn ház egyik fia itt áll velem szemben éppen és látszólag sértetlenül gondolom nem egy rajtaütésben maradt alul. *Ezek szerint a hím az ő városukból való, és ezért voltak annyira ismerősek neki a testén lévő motívumok, viszont mikor ez történt őt már nagyban lekötötték az előkészületek, így még csak eszébe sem jutott rákérdezni az okokra az anyjától. Vajon felismerte? Vagy csak a családja rajta látszódó vonásait tartotta a hím ismerősnek ezért jött most ide?*
- Erfalody A'theriona vagyok. Az első házból. *Mosolyog végül rá kíváncsian figyelve.*
*A felszíni tündérlányka talán meglepődne, ha látná mennyire kimérten, és tisztelettudóan viselkednek a nőstények anyjuk irányába, hisz mégis csak ők parancsolnak nekik, főleg jelen helyzetben, hogy az anyuci egyben a főmatróna is. Talán ha látná, meg sem tudná mondani, hogy egy anya beszél a lányával. A tisztelet mindig is megvolt, a dolgok egyszerűen csak így mennek. Ezen nem lehet változtatni, és senki még csak nem is akar. Ezek még a hímeket sem érdekli annyira, mivel nem sok közük van ahhoz, hogy mikor újul meg a vezetőség.
Az "apák" ismét csak egy érdekes téma lenne, ha Assa fel akarná hozni. Lenne erről mit mesélnie a fiatal nősténynek. Talán ő még a szerencsésebb kategóriába sorolhatná magát, mert mindannyiuknak ugyanaz az apja, mivel a matróna nagyon odafigyel arra, hogy milyen gének öröklődjenek. Az meg már megint más téma, hogy rajta kívül egyik nővére se ismeri annyira. Kettős beállítottsága miatt hármójuk közül ő az egyetlen akivel a család hímtagjai foglalkozhattak az edzések miatt.
A levél átadása gyorsan megy, ahogy azt el is várta, és nagy szerencséjére Assa is befogja a száját, amíg a hím jó messze nem jár már.
Az hogy a lányt meglepi a jelenet, azon nem is csodálkozik, viszont az utolsó szavakon már elégé. Ezek szerint még mindig nem fogta fel teljesen, hogy ki is ő.*
- Gondolod, hogy a matróna hagyná felügyelet nélkül mászkálni a lányát a felszínen? *Néz rá hitetlen mosollyal. Ismeri az anyját, bele is őrülne az információhiányba.* Egyszerű megfigyelők. Nem zavarnak meg a jelenlétükkel, egyszerűen csak figyelnek, és megszabott időközönként jelentenek rólam az anyámnak. Persze ez attól még nem mentesít az alól, hogy ugyanezt nekem is kötelességem megtenni. *Ez is azt bizonyítja az anyjának, hogy teszi a dolgát, és nem szórakozik. Ha a tündérlány rá akarna kérdezni könnyen fel tudná világosítani őt afelől, hogy mikor "szorult helyzetben voltak" miért nem látott egy ehhez hasonló mélységit sem a közelben, de mivel nem lát a gondolataiba fogalma sincs, hogy ezeken töpreng az elképedt felszíni tündérke.
Miután Assa is felismeri a hímet, mintha meghallotta volna, már fordul feléjük. Ahogy mozdul, a nőstényke arcáról eltűnik a mosoly, helyébe kíváncsi pillantás kerül, ahogy a hím nem fordul el, hanem képes rezzenéstelenül állni a pillantását. Végül ez már kezd kicsit furcsán kinézni, úgyhogy csak int a lánynak, hogy ha már edzeni akart akkor mutassa mit tud.*
- És mit mondanék én neki? *Néz rá egykedvűen, mégis kissé értetlenül. Assának néha furcsa elképzelései vannak a dolgokról. Még ha fel is keltette a hím az érdeklődését, jelen pillanatban semmi oka, hogy odamenjen hozzá. Egyelőre a bábuval van dolguk, legfeljebb később tudja hátba vágni ha lesz kedve mégis egy gyakorlópartnerhez.
Nem kell sok idő, hogy a lány azonnal minden figyelmét magára vonja, ahogy az első hibákat felfedezi a kezdő testtartásában. Nagy a kísértés, hogy hátrabillentse, vagy kigáncsolja gyakorlatban is bemutatva, hogy mennyire bizonytalan a jelenlegi állása, de végül mégis csak a helyén marad. Egyik kezében fogva mindkét fakardot most a mellkasánál keresztbe font karokkal ácsorog.*
- Szélesebb terpeszt, különben az első erősebb fuvallat felborít! *Szól rá mielőtt az nekimehetne a bábunak. A vágásokban még mindig vannak hibák, ami csak természetes, viszont neki ritkán van dolga totál kezdőkkel. A legnagyobb gondot a tétovázás jelentette eddig. Jégtükrei ugyan most is kiélezve erre rögtön észreveszik, de most valamivel könnyebben mennek neki a támadás.*
- Még mindig csak egy báburól beszélünk, ne hezitálj! *Hiába örül a lány az edzésnek, a szeméből süt a nemtetszés, amire a mélységi nőstény csak a fejét csóválja.
Az, hogy ki figyeli őket, arra most nem koncentrál, viszont azt már rögtön megérzi, hogy közelednek feléjük, így figyelme gyorsan az érkezettre irányul. Meglepi, hogy a hím önként odajött hozzájuk, a meghajlás pedig gyenge elégedett mosolyt csal az arcára. Ezek szerint nem egy felszíni elkorcsosult sötételffel van dolga.*
- Üdv! *Biccent a köszöntésre, így most már ő is közelebbről szemügyre veheti a hím vonásait, és hüllőszerű tekintetét. Valahonnan ismerősen hatnak számára a fehér motívumok, de egyelőre még nem jött rá honnan, inkább a bemutatkozásra figyel, ami bizonyos szempontból választ is ad a minták kérdésére.* ~A Jhendorn ház?~ *Gondolkozik el egy pillanatra, hisz rangsorban nem egy alacsonyabb kategóriás házról van szó.*
- A gyengébbik nemből?! *Ismétli a szavait kissé meglepetten, majd gonosz mosolyra húzódnak az ajkai. Így ritkán hallotta még körülírni a nő, leány, vagy nőstény szó fogalmát.*
- Jhendorn ház? Igen, magam is hallottam felőle, de csak annyit, hogy elpusztult, a mikéntjéről már nekem személy szerint nem sok tudomásom van. De ha a Jhendorn ház egyik fia itt áll velem szemben éppen és látszólag sértetlenül gondolom nem egy rajtaütésben maradt alul. *Ezek szerint a hím az ő városukból való, és ezért voltak annyira ismerősek neki a testén lévő motívumok, viszont mikor ez történt őt már nagyban lekötötték az előkészületek, így még csak eszébe sem jutott rákérdezni az okokra az anyjától. Vajon felismerte? Vagy csak a családja rajta látszódó vonásait tartotta a hím ismerősnek ezért jött most ide?*
- Erfalody A'theriona vagyok. Az első házból. *Mosolyog végül rá kíváncsian figyelve.*
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-22 16:10:31
Üzenet elküldve: 2014-04-22 16:10:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Assa , Erfalody //
* A tegnapi harctól és az utána való hosszú meneteléstől még mindig izomláza van. Ez azonban nem ok a pihenésre. Harcolni kell és ez alól nincs kibúvó. A lustaságért az ő házában - amikor még volt - büntetés járt. A nővérek ostorcsapása. Bel'thar is tapasztalta már, bár ő inkább csak csípős nyelve miatt. Az ostor viszont csípősebbnek bizonyult, így hamar megtanulta hol a helye és ki felé adózik tisztelettel. Aztán feljebb került a ranglétrán és akkor megszűntek az efféle fenyegetések vele szemben.
Jól emlékszik minden mozdulatra amit tanult, minden támadásra és védésre, hiszen egészen kiskora óta harcra nevelték. Mindig csak azt hajtogatták neki, hogy ő másra sem jó, csak harcra és azért kell abból jobbnak lennie, hogy megvédje a családját. A matrónát és házuk fontosabb tagjait. Ezt a célt szolgálta, erre volt hivatott, ám most, hogy a nagyasszonyanya eltávozott létezése haszontalan.
A felszíniek mérgezték meg, s ő a megmaradt hímekkel azért jött föl, hogy megkeresse a gyilkost és bosszút álljon. A megrepedt fakardra pillant, melyet lassan maga mellé ereszt.
Alkarjával megtörli homlokát és kifújja magát. A felszíniek teljesen mások. Itt a férfiak a dominánsabbak, a nők pedig szolgák. Belt'har legalább is így gondolja, de nem sok mindent látott és hallott még az emberekről, azon kívül, hogy gonoszak és, hogy pusztítaniuk kell őket.
Ez a kép azonban valamelyest ferdült, ahogy a napfényre került, hiszen nem mindenki támadt rá és akarta hátba döfni mérgezett tőrével. Lehetséges, hogy minden hazugság volt amit lent hittek? Hogy az orruknál fogva vezették őket és végig egy rossz célt szolgáltak? Nem egyedül hiszi ezt, ezért hűnek mondható társaival a felszínre jöttek, hogy itt próbáljanak szerencsét és persze megtalálják Malera anya gyilkosát.
Az ember megérzi, ha valaki figyeli. Főleg ha érzékei eléggé ki vannak éleződve rá. Oldalra fordulva megpillantja azt a sötételf nőstényt, kit tegnap éjjel a fogadóban látott. Elkapja a tekintetét, nem is fordul el, megvárja amíg a nő teszi. Ez tiszteletlenség lett volna egy matrónákkal szemben, kik gyakorta megtiltották a hímeknek, hogy a szemükbe nézzenek. A vele lévő tündérlányra pillant aztán. Talán kissé lenézőbbre sikerül a pillantást, mint szerette volna, de már fordul is vissza a bábúhoz, mely már több helyen elszakadt és hullani kezd belőle a szalma. Elszórakozik vele még egy darabon, tesztelve a fakard rugalmasságát, majd megunja és távozóra fogja a dolgot. Vagyis távozóra fogná, ám a self nőstény igen csak felkelti az érdeklődését. vajon bepiszkította már az emberek világa? Mi hozhatta a felszínre és hol a kísérete?
Körbenézve nem lát egyelőre őrökhöz tendáló hímeket. Figyeli őt és a barna hajú tündér lányt egy ideig, aztán hirtelen ötlettől vezérelve elindul feléjük. Először Assára pillant, majd Erfalodyra, s rajta is felejti hüllőszerű tekintetét.*
- Üdv hölgyeim. Szabad a partnered? * Kérdi először a tündért, a nőstény felé pedig mélyen fejet hajt. Egyelőre még nem sikerült végérvényesen kigyomlálnia a régi szokásokat, pedig tudatosan próbálja őket, hogy semmi ne gátolja a róla szóló jóslat beigazolódását.
Most közelebbről szemügyre véve a lány arcát, nemesi vonásokat vél felfedezni, s rendkívül hasonlít valakire...*
~ Az nem lehet.. ~ * Teszi helyre magában a dolgokat, hiszen az illetőnek már halottnak kell lennie, kire először gondolt.*
- Bel'thar vagyok. Az egykori Jhendorn házból. * A nőstényke talán hallhatta szörnyű hírt a ház pusztulásáról, s hogy rögtön helyébe lépett a rangban utána következő.*
- Rég volt szerencsém találkozni itt fent közülünk valóval a gyengébbik nemből. * Kíváncsi vajon, hogy fogadja a hallottakat Erfalody. Ha híve a régi szokásoknak, akkor bizonyára nem fog örülni, de akkor legalább adott egy kis löketet a kezdő támadáshoz, már, ha a mélységi nőstény is belemegy a kis játékba.*
A hozzászólás írója (Belthar Jhendorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.22 16:11:42
* A tegnapi harctól és az utána való hosszú meneteléstől még mindig izomláza van. Ez azonban nem ok a pihenésre. Harcolni kell és ez alól nincs kibúvó. A lustaságért az ő házában - amikor még volt - büntetés járt. A nővérek ostorcsapása. Bel'thar is tapasztalta már, bár ő inkább csak csípős nyelve miatt. Az ostor viszont csípősebbnek bizonyult, így hamar megtanulta hol a helye és ki felé adózik tisztelettel. Aztán feljebb került a ranglétrán és akkor megszűntek az efféle fenyegetések vele szemben.
Jól emlékszik minden mozdulatra amit tanult, minden támadásra és védésre, hiszen egészen kiskora óta harcra nevelték. Mindig csak azt hajtogatták neki, hogy ő másra sem jó, csak harcra és azért kell abból jobbnak lennie, hogy megvédje a családját. A matrónát és házuk fontosabb tagjait. Ezt a célt szolgálta, erre volt hivatott, ám most, hogy a nagyasszonyanya eltávozott létezése haszontalan.
A felszíniek mérgezték meg, s ő a megmaradt hímekkel azért jött föl, hogy megkeresse a gyilkost és bosszút álljon. A megrepedt fakardra pillant, melyet lassan maga mellé ereszt.
Alkarjával megtörli homlokát és kifújja magát. A felszíniek teljesen mások. Itt a férfiak a dominánsabbak, a nők pedig szolgák. Belt'har legalább is így gondolja, de nem sok mindent látott és hallott még az emberekről, azon kívül, hogy gonoszak és, hogy pusztítaniuk kell őket.
Ez a kép azonban valamelyest ferdült, ahogy a napfényre került, hiszen nem mindenki támadt rá és akarta hátba döfni mérgezett tőrével. Lehetséges, hogy minden hazugság volt amit lent hittek? Hogy az orruknál fogva vezették őket és végig egy rossz célt szolgáltak? Nem egyedül hiszi ezt, ezért hűnek mondható társaival a felszínre jöttek, hogy itt próbáljanak szerencsét és persze megtalálják Malera anya gyilkosát.
Az ember megérzi, ha valaki figyeli. Főleg ha érzékei eléggé ki vannak éleződve rá. Oldalra fordulva megpillantja azt a sötételf nőstényt, kit tegnap éjjel a fogadóban látott. Elkapja a tekintetét, nem is fordul el, megvárja amíg a nő teszi. Ez tiszteletlenség lett volna egy matrónákkal szemben, kik gyakorta megtiltották a hímeknek, hogy a szemükbe nézzenek. A vele lévő tündérlányra pillant aztán. Talán kissé lenézőbbre sikerül a pillantást, mint szerette volna, de már fordul is vissza a bábúhoz, mely már több helyen elszakadt és hullani kezd belőle a szalma. Elszórakozik vele még egy darabon, tesztelve a fakard rugalmasságát, majd megunja és távozóra fogja a dolgot. Vagyis távozóra fogná, ám a self nőstény igen csak felkelti az érdeklődését. vajon bepiszkította már az emberek világa? Mi hozhatta a felszínre és hol a kísérete?
Körbenézve nem lát egyelőre őrökhöz tendáló hímeket. Figyeli őt és a barna hajú tündér lányt egy ideig, aztán hirtelen ötlettől vezérelve elindul feléjük. Először Assára pillant, majd Erfalodyra, s rajta is felejti hüllőszerű tekintetét.*
- Üdv hölgyeim. Szabad a partnered? * Kérdi először a tündért, a nőstény felé pedig mélyen fejet hajt. Egyelőre még nem sikerült végérvényesen kigyomlálnia a régi szokásokat, pedig tudatosan próbálja őket, hogy semmi ne gátolja a róla szóló jóslat beigazolódását.
Most közelebbről szemügyre véve a lány arcát, nemesi vonásokat vél felfedezni, s rendkívül hasonlít valakire...*
~ Az nem lehet.. ~ * Teszi helyre magában a dolgokat, hiszen az illetőnek már halottnak kell lennie, kire először gondolt.*
- Bel'thar vagyok. Az egykori Jhendorn házból. * A nőstényke talán hallhatta szörnyű hírt a ház pusztulásáról, s hogy rögtön helyébe lépett a rangban utána következő.*
- Rég volt szerencsém találkozni itt fent közülünk valóval a gyengébbik nemből. * Kíváncsi vajon, hogy fogadja a hallottakat Erfalody. Ha híve a régi szokásoknak, akkor bizonyára nem fog örülni, de akkor legalább adott egy kis löketet a kezdő támadáshoz, már, ha a mélységi nőstény is belemegy a kis játékba.*
A hozzászólás írója (Belthar Jhendorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.22 16:11:42
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-22 15:25:54
Üzenet elküldve: 2014-04-22 15:25:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody, Belthar Jhendorn//
* Assa nincs már annyira meglepve azon, hogy a mélységi lány egyszerű tényként mondja el ezeket a dolgokat. Pedig Assa azt hitte, hogy azért náluk is van becsülete a szülőknek, de ezek szerint... Ahogy a saját édesanyjára gondol, az ő szívét melegség és hála önti el, hisz a jó anya mindent megpróbált megtenni, hogy életkörülményeik jók legyenek. A tündérke sokat tanult tőle, ezt soha nem feledi el neki. Hogy hozzáérne a szülőjéhez? Nem, inkább védené, ha ott lenne. De nincs ott. Ez egy kis szomorúsággal tölti el egy röpke pillanatra. De ha belegondol, azért ment el, hogy ezzel is segítse a szülőket. A mélységieknél az apáknak nyilván nincs tisztelete, hisz ott a férfiak az alsóbbrendűek, ezért azt már nem is kérdezi, hogy mi van Erfalody édesapjával.*
* Ahogy kiérnek a sötételf lány fütyülni kezd. Assa már épp kérdőre vonná, hogy mi ez, mikor megjelenik egy mélységi férfi, féltérdre ereszkedik. Erfalody egy levelet küldet el vele. A tündér lány egy ideig csak néz elképedve.
- Ez komoly?! Mindenütt szolgák vesznek körbe, hogy egy fütty elég, s már teszik is a parancsodat?
Ezt azért tartja furcsának, mert mikor elrabolták őket, akkor nem segített senki…*
* Mikor már bent vannak, akkor a lány elmondja, hogy milyen jó volt megölni a két gonosztevőt, s ezt nagyon is vidáman közli. A tündérke csak megcsóválja a fejét. Tudja, hogy Erfalodyt nem lehet megváltoztatni. Már mielőtt a lány mutogatni kezdene, követi a tekintetét, s meglátja azt a fehér hajú sötételfet, aki már járt a fogadóban. A testén különböző mintákat visel.
- Igen, felismerem.
Mondja, majd mikor Erfalody ajánlja, hogy menjenek a bábukhoz, akkor követi.
Úgy gondolja, hogy a mélységi lány szimpatikusnak találja az idegent, s az érzés lehet, hogy kölcsönös, mert az is megállt egy pillanatra az asztaluknál, mikor meglátta Erfalodyt.
- Nem akarod megszólítani?
Ha a lány válaszol, vagy épp nem válaszol, akkor neki is kezd a gyakorlatnak. Nem akar azért belefolyni ő a mélységi lány ügyeibe. Beáll abba a pózba, ahogy múltkor megtanulta, s először úgy csinál mintha vágásokat ejtene a bábu testén. Beletalál a fakard a figura oldalába, lábába, majd egy idő után a kard hegyével a gyomorhoz döf. Már nem olyan bátortalan, mint múltkor, de ezt nem szívesen csinálná igazi fegyverrel egy élő embere vagy lényen. Itt viszont már úgy érzi, hogy sokkal jobban megy mint a múltkori alkalommal. Persze az a kérdés, hogy a sötételf lány is így vélekedik -e.*
* Assa nincs már annyira meglepve azon, hogy a mélységi lány egyszerű tényként mondja el ezeket a dolgokat. Pedig Assa azt hitte, hogy azért náluk is van becsülete a szülőknek, de ezek szerint... Ahogy a saját édesanyjára gondol, az ő szívét melegség és hála önti el, hisz a jó anya mindent megpróbált megtenni, hogy életkörülményeik jók legyenek. A tündérke sokat tanult tőle, ezt soha nem feledi el neki. Hogy hozzáérne a szülőjéhez? Nem, inkább védené, ha ott lenne. De nincs ott. Ez egy kis szomorúsággal tölti el egy röpke pillanatra. De ha belegondol, azért ment el, hogy ezzel is segítse a szülőket. A mélységieknél az apáknak nyilván nincs tisztelete, hisz ott a férfiak az alsóbbrendűek, ezért azt már nem is kérdezi, hogy mi van Erfalody édesapjával.*
* Ahogy kiérnek a sötételf lány fütyülni kezd. Assa már épp kérdőre vonná, hogy mi ez, mikor megjelenik egy mélységi férfi, féltérdre ereszkedik. Erfalody egy levelet küldet el vele. A tündér lány egy ideig csak néz elképedve.
- Ez komoly?! Mindenütt szolgák vesznek körbe, hogy egy fütty elég, s már teszik is a parancsodat?
Ezt azért tartja furcsának, mert mikor elrabolták őket, akkor nem segített senki…*
* Mikor már bent vannak, akkor a lány elmondja, hogy milyen jó volt megölni a két gonosztevőt, s ezt nagyon is vidáman közli. A tündérke csak megcsóválja a fejét. Tudja, hogy Erfalodyt nem lehet megváltoztatni. Már mielőtt a lány mutogatni kezdene, követi a tekintetét, s meglátja azt a fehér hajú sötételfet, aki már járt a fogadóban. A testén különböző mintákat visel.
- Igen, felismerem.
Mondja, majd mikor Erfalody ajánlja, hogy menjenek a bábukhoz, akkor követi.
Úgy gondolja, hogy a mélységi lány szimpatikusnak találja az idegent, s az érzés lehet, hogy kölcsönös, mert az is megállt egy pillanatra az asztaluknál, mikor meglátta Erfalodyt.
- Nem akarod megszólítani?
Ha a lány válaszol, vagy épp nem válaszol, akkor neki is kezd a gyakorlatnak. Nem akar azért belefolyni ő a mélységi lány ügyeibe. Beáll abba a pózba, ahogy múltkor megtanulta, s először úgy csinál mintha vágásokat ejtene a bábu testén. Beletalál a fakard a figura oldalába, lábába, majd egy idő után a kard hegyével a gyomorhoz döf. Már nem olyan bátortalan, mint múltkor, de ezt nem szívesen csinálná igazi fegyverrel egy élő embere vagy lényen. Itt viszont már úgy érzi, hogy sokkal jobban megy mint a múltkori alkalommal. Persze az a kérdés, hogy a sötételf lány is így vélekedik -e.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-22 14:29:02
Üzenet elküldve: 2014-04-22 14:29:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides, Belthar Jhendorn//
*Még szélesebben vigyorog a szórakozás szó hallatán. Hát igen, kinek a pap kinek a papné. A tündérlányt lehet a virágkoszorú kötés, meg a sérültek megsegítése teszi boldoggá, őt viszont a vér látványa. Talán legközelebb ismét megcsinálja az arcára azt a pókhálómintát, csak most csillámos bíborvörössel.
Nem csodálkozik a lány hitetlenségén, aki nem ismeri az okokat, és nem ebben nőtt fel, annak biztos furcsa lehet így első hallásra.*
- Ez nálunk mindig is így ment. Senki sem fog arra várni, hogy a matróna természetes halált haljon, egyszerűbb akkor elvenni, mikor úgy ítéli a sötételf, hogy már gyenge, és kiöregedett az uralkodásból. *Magyarázza teljesen érzéstelen arccal.* A matrónák mindig is a lányaiktól tartanak a legjobban, mégis minél több örököst akarnak maguk körül tudni, hogy egy biztosan átvegye majd tőle az uralkodást. *Meséli miközben már a lány szemén ügyködik. Ilyenkor a legjobb az időpont, hogy Assa értetlenkedjen, mert nyugodt helyen vannak, négyszemközt és könnyebb elmagyaráznia a dolgokat. Bár esedékes lenne már előhalásznia valahonnan a ház egyik hímjét, hogy a levelet amit már a templomban megírt haza tudja vele küldetni.
Alighogy kiérnek megtorpan, és két ujját a szájába téve fülsüketítő füttyszavakat ad le kisebb szünetekkel, egy megszabott ritmusban. Ahogy befejezi elkezdi előhalászni a már így is zsúfolásig telt tarisznyájából a borítékot. Ahogy megtalálja, már előtte is van féltérdre ereszkedve egy mélységi hím. Sejtette, hogy a közelben vannak, és ahogy elnézi a felszerelését, ez a saját emberei közül való.*
- Nem sürgős. *Nyújtja át neki a levelet. Az csak ezután áll fel.*
- Igenis! *Veszi el azt, majd mélyen meghajolva már távozik is futólépésben. Reméli azt a részét nem fogja a hím jelenteni, hogy egy tündérlányka várakozott mellette, különben esélyes a válaszlevél.
A barakkban ismét leadja a fegyvereit, bár a dobótőreiről lemondhat az emberkölyök, hogy átadja neki. Szerencsére ennek a felszíninek se jut eszébe ez a lehetőség, így csak az övre, és a táskákra koncentrál.*
- Két kard! *Jegyzi meg ismét, felé tartva az övet. A fiú csak bólint, és már hozza is neki a két fakardot. Ismét ellenőrzi a súlyát, ahogy haladnak kifele a gyakorlótérre. Mivel már lassan sötétedik, így a köpenyét is leadta. Kissé furcsa neki ez a nyitottság, hogy nincs a fején a csuklya, de csak zavarná a mozgásban.*
- Áh! Csak magamat idegesíteném egy felszíni ellenféllel. *Mosolyog rá keserédesen.* Bár azt meg kell hagyni, abba a két szerencsétlenbe azért jó volt belemélyeszteni a pengéim. *Nevet végül fel az emlékekre. Tudja ugyan, hogy Assa ezt korántsem találja humorosnak, ő azért ezt élvezte. Bár az a két mélységi pont hogy az elkorcsosultabb felszínen élő fajtából való volt, így az ismerős mozdulatokon kívül teljesen olyan volt, mintha felszíniekkel harcolt volna. De ha nem vérre megy, csak így fakardokkal akkor azért érdekes lenne kiállni egy másik mélységi ellen. Kicsit felelevenítené az otthoni edzések érzését.
Azért fűti a kíváncsiság a lány szavaira, így reflexszerűen körbenéz, hogy kik vannak megint kint rajtuk kívül. Jégkék szemei megakadnak egy obszidiánbőrű, hosszú fehér hajú férfin. Ilyen távolságból nehéz lenne biztosat mondani, de ilyen motívumokkal kétli, hogy túl sok mélységi mászkálna. Kihasználva, hogy a hím a bábura koncentrál, széles mosoly terül el az arcán, ahogy megbökdösi a mellette bámészkodó tündérlányt.*
- Felismered? *Mutat felé az ujjával, viszont úgy dönt jobb ha ők is keresnek egy gyakorlóbábut mielőtt a hím kiszúrná, hogy őt figyeli.* Na gyere, mutasd mennyire emlékszel a múltkoriból! *Mondja végül odalépve a hozzájuk legközelebb álló bábuhoz. Amíg Assára vár kicsit játszik a kezeiben lévő fajátékszerekkel egyszer az egyikben, majd a másikban pörgeti meg őket ügyes mozdulattal, aztán nyújtózkodik egyet. Reméli nem felejtette el a lány a helyes beállást, különben képtelen lesz ismét igazítania rajta.*
*Még szélesebben vigyorog a szórakozás szó hallatán. Hát igen, kinek a pap kinek a papné. A tündérlányt lehet a virágkoszorú kötés, meg a sérültek megsegítése teszi boldoggá, őt viszont a vér látványa. Talán legközelebb ismét megcsinálja az arcára azt a pókhálómintát, csak most csillámos bíborvörössel.
Nem csodálkozik a lány hitetlenségén, aki nem ismeri az okokat, és nem ebben nőtt fel, annak biztos furcsa lehet így első hallásra.*
- Ez nálunk mindig is így ment. Senki sem fog arra várni, hogy a matróna természetes halált haljon, egyszerűbb akkor elvenni, mikor úgy ítéli a sötételf, hogy már gyenge, és kiöregedett az uralkodásból. *Magyarázza teljesen érzéstelen arccal.* A matrónák mindig is a lányaiktól tartanak a legjobban, mégis minél több örököst akarnak maguk körül tudni, hogy egy biztosan átvegye majd tőle az uralkodást. *Meséli miközben már a lány szemén ügyködik. Ilyenkor a legjobb az időpont, hogy Assa értetlenkedjen, mert nyugodt helyen vannak, négyszemközt és könnyebb elmagyaráznia a dolgokat. Bár esedékes lenne már előhalásznia valahonnan a ház egyik hímjét, hogy a levelet amit már a templomban megírt haza tudja vele küldetni.
Alighogy kiérnek megtorpan, és két ujját a szájába téve fülsüketítő füttyszavakat ad le kisebb szünetekkel, egy megszabott ritmusban. Ahogy befejezi elkezdi előhalászni a már így is zsúfolásig telt tarisznyájából a borítékot. Ahogy megtalálja, már előtte is van féltérdre ereszkedve egy mélységi hím. Sejtette, hogy a közelben vannak, és ahogy elnézi a felszerelését, ez a saját emberei közül való.*
- Nem sürgős. *Nyújtja át neki a levelet. Az csak ezután áll fel.*
- Igenis! *Veszi el azt, majd mélyen meghajolva már távozik is futólépésben. Reméli azt a részét nem fogja a hím jelenteni, hogy egy tündérlányka várakozott mellette, különben esélyes a válaszlevél.
A barakkban ismét leadja a fegyvereit, bár a dobótőreiről lemondhat az emberkölyök, hogy átadja neki. Szerencsére ennek a felszíninek se jut eszébe ez a lehetőség, így csak az övre, és a táskákra koncentrál.*
- Két kard! *Jegyzi meg ismét, felé tartva az övet. A fiú csak bólint, és már hozza is neki a két fakardot. Ismét ellenőrzi a súlyát, ahogy haladnak kifele a gyakorlótérre. Mivel már lassan sötétedik, így a köpenyét is leadta. Kissé furcsa neki ez a nyitottság, hogy nincs a fején a csuklya, de csak zavarná a mozgásban.*
- Áh! Csak magamat idegesíteném egy felszíni ellenféllel. *Mosolyog rá keserédesen.* Bár azt meg kell hagyni, abba a két szerencsétlenbe azért jó volt belemélyeszteni a pengéim. *Nevet végül fel az emlékekre. Tudja ugyan, hogy Assa ezt korántsem találja humorosnak, ő azért ezt élvezte. Bár az a két mélységi pont hogy az elkorcsosultabb felszínen élő fajtából való volt, így az ismerős mozdulatokon kívül teljesen olyan volt, mintha felszíniekkel harcolt volna. De ha nem vérre megy, csak így fakardokkal akkor azért érdekes lenne kiállni egy másik mélységi ellen. Kicsit felelevenítené az otthoni edzések érzését.
Azért fűti a kíváncsiság a lány szavaira, így reflexszerűen körbenéz, hogy kik vannak megint kint rajtuk kívül. Jégkék szemei megakadnak egy obszidiánbőrű, hosszú fehér hajú férfin. Ilyen távolságból nehéz lenne biztosat mondani, de ilyen motívumokkal kétli, hogy túl sok mélységi mászkálna. Kihasználva, hogy a hím a bábura koncentrál, széles mosoly terül el az arcán, ahogy megbökdösi a mellette bámészkodó tündérlányt.*
- Felismered? *Mutat felé az ujjával, viszont úgy dönt jobb ha ők is keresnek egy gyakorlóbábut mielőtt a hím kiszúrná, hogy őt figyeli.* Na gyere, mutasd mennyire emlékszel a múltkoriból! *Mondja végül odalépve a hozzájuk legközelebb álló bábuhoz. Amíg Assára vár kicsit játszik a kezeiben lévő fajátékszerekkel egyszer az egyikben, majd a másikban pörgeti meg őket ügyes mozdulattal, aztán nyújtózkodik egyet. Reméli nem felejtette el a lány a helyes beállást, különben képtelen lesz ismét igazítania rajta.*
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-22 13:18:52
Üzenet elküldve: 2014-04-22 13:18:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* Erfalody azt mondja, hogy jól szórakozott, hisz imád harcolni.
- Hát, érdekes, de mindenkinek más a szórakozás.
A lány következő mondatára egy kissé elképed.*
- Akkor a nővéred is meg fogja önli az anyátokat? Az azért nem semmi… A saját szülőjét valaki…bántja? Hát ez hihetetlen, számomra elképzelhetetlen. Hogy a szülőjét…
* Mondogatja értetlenül, s kissé megsajnálja a mélységi lányt, hogy ilyen náluk az élet. Természetesen ezt most sem mondja, hisz talán Erfalody nem is értené a sajnálkozás okát, ő ebben nőtt fel.*
* Mikor a mélységi azt mondja Assának, hogy a sötételfeknek meg a virágok nem állnának jól, akkor már tényleg nincs benne a sértetség.*
* Egy hosszabb séta után érnek a barakkba. Assa már megy is a fegyvertároshoz, hogy leadja fegyvereit, s egy fakardot kap. Reméli, hogy a sötételf lány is jön, hogy mehessenek be a gyakorlótérre.*
- Mit csináljuk először? Megint menjünk a bábukhoz vagy te szeretnél valami ellenfelet keresni?
* Assa is elgondolkozik azon, hogy keres valami harcostársat, aki nem annyira profi még, de azért néha- néha használt már fegyvert. Ő egyszer járt eddig itt, de egész sok dolgot fel tud idézni, amiket a profi mélységi lánytól hallott. Mióta elrabolták őket, azóta valóban fontosnak tartja a fegyverekkel való harci ismereteket, s ő ugyan soha nem lesz bérgyilkos, de szeretné, ha meg tudná védeni magát.*
* Erfalody azt mondja, hogy jól szórakozott, hisz imád harcolni.
- Hát, érdekes, de mindenkinek más a szórakozás.
A lány következő mondatára egy kissé elképed.*
- Akkor a nővéred is meg fogja önli az anyátokat? Az azért nem semmi… A saját szülőjét valaki…bántja? Hát ez hihetetlen, számomra elképzelhetetlen. Hogy a szülőjét…
* Mondogatja értetlenül, s kissé megsajnálja a mélységi lányt, hogy ilyen náluk az élet. Természetesen ezt most sem mondja, hisz talán Erfalody nem is értené a sajnálkozás okát, ő ebben nőtt fel.*
* Mikor a mélységi azt mondja Assának, hogy a sötételfeknek meg a virágok nem állnának jól, akkor már tényleg nincs benne a sértetség.*
* Egy hosszabb séta után érnek a barakkba. Assa már megy is a fegyvertároshoz, hogy leadja fegyvereit, s egy fakardot kap. Reméli, hogy a sötételf lány is jön, hogy mehessenek be a gyakorlótérre.*
- Mit csináljuk először? Megint menjünk a bábukhoz vagy te szeretnél valami ellenfelet keresni?
* Assa is elgondolkozik azon, hogy keres valami harcostársat, aki nem annyira profi még, de azért néha- néha használt már fegyvert. Ő egyszer járt eddig itt, de egész sok dolgot fel tud idézni, amiket a profi mélységi lánytól hallott. Mióta elrabolták őket, azóta valóban fontosnak tartja a fegyverekkel való harci ismereteket, s ő ugyan soha nem lesz bérgyilkos, de szeretné, ha meg tudná védeni magát.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-22 13:09:35
Üzenet elküldve: 2014-04-22 13:09:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Még hogy nem mehet be a saját fegyvereivel. Kinek képzeli magát a pult mögött ülő ifjú? Figyeli az utána érkezőket, kik mind lecserélik saját kardjukat egy fából készült életlen másikra, s azzal térnek be a gyakorló terepre.
Bel'thar maga előtt keresztbe font karral álldogál és valami isteni csodára vár, hátha a szeplős képű suhanc meggondolja magát, ám az olyan makacs, mint ő. Eltelik egy perc, még egy, majd még egy, mire a bosszús sötételf fújtat, mint valami feldühödt bika és megszólal.*
- Jól van-jól van. Nesze! De ha csorbult éllel kapom őket vissza... * Kénsárga íriszeit fenyegetően a fiúéba fúrja, ki érezheti a helyzet komolyságát. A mélységi lecsatolja derekáról vastag bőrövét, melyen egy hosszú görbített élű kard lóg és egy kisebb hullámos pengéjű tőr. Eztán térdszárú fekete csizmájából előkerül frissen élezett levélkése is. Sötételf motívumokkal díszített fekete bőrvértje alól valahonnan varázsol még három kisebb dobókést is és a hátáról leakasztja hosszú nehéz kardját, melynek markolatán egy pók mereszti nyolc szemét az ifjú fegyvertárosra. Szép fegyver; Éle magába szívja a napfényt és kéken veri vissza.*
- Ennyi lenne hát. * Figyeli mint pakolja el a kölyök a kisebb fegyver arzenált, majd kissé félve, de elé csúsztat egy életlen fakardot.*
- A gyerekek játszanak fakarddal. * Gondolkodik hangosan és kelletlenül érte nyújtja bőrkesztyűs kezét. Bohóckodásnak tartja az ezzel való hadonászást, s az sem enyhítő körülmény, hogy mindenkinél ezt látja. Megforgatja a kezében, suhint vele egy-kettőt a levegőben. Kedve támad elhajítani, de muszáj gyakorolnia minden nap. Nincs pihenés, az ellenség nem alszik. Mindig ébernek kell lennie a felszínen. Próbál átállni a nappali létformára. Szemét még mindig bántja az erős fény, bár pár hete már itt éli mindennapjait. Hunyorog és fáj neki, ha kissé feljebb emeli tekintetét az ég felé, mely rendkívül bosszantja. Ennek ellenére gyorsan alkalmazkodik, mely kellemes meglepetés a számára. A hozzá legközelebb lévő függesztett gyakorlóbábút kezdi el püfölgetni. Csak játszik, de szerinte jobban elragadná a harci szellem, ha a mellette álló szőke elf férfivel csinálhatná ugyanezt. Vajon a fakardot ki kell fizetni, ha eltörik?*
Bel'thar maga előtt keresztbe font karral álldogál és valami isteni csodára vár, hátha a szeplős képű suhanc meggondolja magát, ám az olyan makacs, mint ő. Eltelik egy perc, még egy, majd még egy, mire a bosszús sötételf fújtat, mint valami feldühödt bika és megszólal.*
- Jól van-jól van. Nesze! De ha csorbult éllel kapom őket vissza... * Kénsárga íriszeit fenyegetően a fiúéba fúrja, ki érezheti a helyzet komolyságát. A mélységi lecsatolja derekáról vastag bőrövét, melyen egy hosszú görbített élű kard lóg és egy kisebb hullámos pengéjű tőr. Eztán térdszárú fekete csizmájából előkerül frissen élezett levélkése is. Sötételf motívumokkal díszített fekete bőrvértje alól valahonnan varázsol még három kisebb dobókést is és a hátáról leakasztja hosszú nehéz kardját, melynek markolatán egy pók mereszti nyolc szemét az ifjú fegyvertárosra. Szép fegyver; Éle magába szívja a napfényt és kéken veri vissza.*
- Ennyi lenne hát. * Figyeli mint pakolja el a kölyök a kisebb fegyver arzenált, majd kissé félve, de elé csúsztat egy életlen fakardot.*
- A gyerekek játszanak fakarddal. * Gondolkodik hangosan és kelletlenül érte nyújtja bőrkesztyűs kezét. Bohóckodásnak tartja az ezzel való hadonászást, s az sem enyhítő körülmény, hogy mindenkinél ezt látja. Megforgatja a kezében, suhint vele egy-kettőt a levegőben. Kedve támad elhajítani, de muszáj gyakorolnia minden nap. Nincs pihenés, az ellenség nem alszik. Mindig ébernek kell lennie a felszínen. Próbál átállni a nappali létformára. Szemét még mindig bántja az erős fény, bár pár hete már itt éli mindennapjait. Hunyorog és fáj neki, ha kissé feljebb emeli tekintetét az ég felé, mely rendkívül bosszantja. Ennek ellenére gyorsan alkalmazkodik, mely kellemes meglepetés a számára. A hozzá legközelebb lévő függesztett gyakorlóbábút kezdi el püfölgetni. Csak játszik, de szerinte jobban elragadná a harci szellem, ha a mellette álló szőke elf férfivel csinálhatná ugyanezt. Vajon a fakardot ki kell fizetni, ha eltörik?*
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-04-18 20:28:20
Üzenet elküldve: 2014-04-18 20:28:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
* Becsületes harc méltó befejezéssel. Apja szavait biztosan jól elméjébe vési. "Ne habozz viszonozni!" Igen, tényleg az a legnagyobb hibája, meg talán az is, hogy nem érezte súlyát a harcnak. Remélhetőleg bizonyította, hogy elég ügyes harcos, hogy nem a legnagyobb, hogy messze felülmúlja Den az számára lényegtelen. Nem az ő feladata a bajba került Matrónát megvédeni, bár ha épp ott lenne akkor számíthatnának rá, hogy tőle telhetően mindent megtenne.
Akkor a mai gyakorlásnak vége. Jól van így. Még ezen az éjszakán szeretne benézni a templomba, hogy tovább mélyítse tudását. Sok dolga lesz mire végre magával a mágia ággal és a varázslatokkal is foglalkozni tud. Már alig várja azt a pillanatot, hogy először formáljon az elméje segítségével tűzgolyót vagy szinte csak ránézéssel gyógyítson meg egy súlyos sérülést.
Felveszi a földön fekvő kardot, a tőrt mellé helyezi. Egy kézbe fogva a gyakorló fegyvereket megindul leadni és visszavenni a sajátjait.*
- Elnézek még a templomba ha nem gond. *jegyzi meg, bár ez nem kérdés csak egyszerű bejelentés, hogy ha valami ok miatt nem érkezne pirkadatra haza akkor tudják merre kereshetik.*
- Természetesen időben otthon leszek. *teszi hozzá mosolyogva és még pár szó.*
- Köszönöm a leckét! Észben tartom és megpróbálok javítani a mozdulataimon, hozzáállásomon. *tiszteletét kifejezve meghajol a fegyvermester felé.*
- Viszlát a Kúriában. *köszön el az apjától majd elsiet.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.18 20:49:38
Akkor a mai gyakorlásnak vége. Jól van így. Még ezen az éjszakán szeretne benézni a templomba, hogy tovább mélyítse tudását. Sok dolga lesz mire végre magával a mágia ággal és a varázslatokkal is foglalkozni tud. Már alig várja azt a pillanatot, hogy először formáljon az elméje segítségével tűzgolyót vagy szinte csak ránézéssel gyógyítson meg egy súlyos sérülést.
Felveszi a földön fekvő kardot, a tőrt mellé helyezi. Egy kézbe fogva a gyakorló fegyvereket megindul leadni és visszavenni a sajátjait.*
- Elnézek még a templomba ha nem gond. *jegyzi meg, bár ez nem kérdés csak egyszerű bejelentés, hogy ha valami ok miatt nem érkezne pirkadatra haza akkor tudják merre kereshetik.*
- Természetesen időben otthon leszek. *teszi hozzá mosolyogva és még pár szó.*
- Köszönöm a leckét! Észben tartom és megpróbálok javítani a mozdulataimon, hozzáállásomon. *tiszteletét kifejezve meghajol a fegyvermester felé.*
- Viszlát a Kúriában. *köszön el az apjától majd elsiet.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.18 20:49:38
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361