//Városnézés//
*Örömmel látja, hogy mindenki ölelkezik, de megérti azt is, hogy Sya nem akarja, hogy más megölelje, mert nem akarja felfedni a titkát. ~Mennyi szenvedés lehet benne, és azokban, akik körülöttem vannak. Magukba zárják, cipelik, magukat hibáztatják egész életükben.~ Elszomorodik egy pillanatra. Aztán Anát kaphatja a karjai közé, nem gondol semmire, csak élvezi. Ugyan Ana nem ad választ a kérdésére, de örül, hogy nem mondott nemet.
Ahogy Ana Lors nyakába ugrik, sőt mit ugrik, reppen, és megölelik egymást, az olyan aranyos és vicces látvány egyszerre, hogy fülig ér a szája. ~Olyan ölelgetni való Ana.~ Aztán annak is örül, hogy Lorst is megölelheti. A magyarázatát hallgatja, megköszöni, majd megnézi, próbálgatja az általa ajánlott fegyvereket, de valahogy egyik sem az igazi. ~Majd még kipróbálok más fegyvereket is, remélem, megtalálom azokat, amelyek illenek hozzám.~
Odapislant időnként a többiekre, ahogy lövöldözik a nyílvesszőket, miközben ő dobálózik. Felteszi a kérdését, és úgy tűnik, hogy a többieket érdekli a válasz.*
- Sok mindenen gondolkodtam, mielőtt ide jöttem. Szeretem a növényeket, a természetet, azzal tovább szeretnék foglalkozni, tanulni, de látva azt a rengeteg szenvedést, és az abból fakadó gondokat, úgy döntöttem, hogy gyógyító leszek. De nem olyan gyógyító, aki a testet gyógyítja, hanem aki a lelket. Nem tudom, hogy van-e már ilyen személy Artheniorban, azt sem, hogy lehet-e ilyenről itt tanulni, de ha valaki hozzám fordul, igyekszem neki segíteni. Köszönöm, hogy meghallgattatok. És természetesen közületek is bárki fordulhat hozzám. *Néz rájuk egy pillanatig, majd egy meghajlással megköszöni a figyelmet.* Most pedig rakjuk vissza a helyükre a gyakorlófegyvereket, kérjük vissza a fegyvereinket és menjünk a gazdagnegyeden keresztül a piacra, onnan pedig a fürdőbe. Jól fog esni a meleg víz, és talán a köpenyedet is kimoshatod. *Bólint Lors felé, majd úgy tesz, ahogy mondja. Odamegy a kapus fiúhoz, aki nagyokat ásítozik, látja, hogy legszívesebben a kapun kívül látná már őket, hogy elmehessen vacsorázni, mert ők az utolsó gyakorlók, akik elhagyják a barakkot. A bilétával egy aranyat is odacsúsztat neki, megkapja a botját és a sarlóját. Megvárja a többieket is, és kilépnek a kapun.
Újra a gazdagnegyedben vannak, visszafelé tudja az utat, nem kell a térkép. Az utcák pazarul kivilágítottak, sokan sétálnak, vagy kocsikáznak, egyes házakból zeneszó és vidám zajok hallatszanak, valamint mindenféle különös étel illatát érezni. Van amelyikre kíváncsi lenne, kezd megéhezni. Az őrök árgus szemmel figyelik őket, ahogy az utcákon vonulnak, ezért megszaporázzák a lépteiket. Szerencsére nem állítják meg őket, az úri népség elől pedig elrejti őket a jótékony félhomály. Amint átlépnek a piacra, megkönnyebbülten felsóhajt. Ott megszólít egy járókelőt, és útbaigazítást kér a Fürdőházhoz. Az illető rámutat egy épületre szótlanul, Griwor megköszöni, és elindulnak arra. Az ajtajához érve kinyitja, betessékeli a többieket, majd ő is belép. A személyzet kedvesen érdeklődik, hogy mit szeretnének, valamelyik nagy közös medencében fürdenének-e inkább, vagy olyanban, ami négy személyes, utóbbi esetben hozhatnak a fogadóból vacsorát, italokat is, a számlát majd ott kell fizetni. Közlik, hogy a hölgyek fürödhetnek fürdőlepedőben, az urak ágyékkötöben, és az öltözőket, mellékhelyiségeket is megmutatják. Törülközőket is biztosítanak, és ruha mosásra is van lehetőség. Ebben az esetben adnak kölcsön fürdőköpenyt, amiben fel lehet menni a szobákba.*
- Jó ötletnek tűnik, hogy csak magunk között legyünk, és rendelhetünk vacsorát is. Mi a véleményetek? *Fordul a többiekhez, közben megkordul a gyomra, amitől enyhén elpirul.*