Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 169 (3361. - 3380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3380. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 09:18:27
Üzenet elküldve: 2015-11-03 09:18:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Megkésve de ő is megérkezik a barakkokhoz, így leadva a fegyvereit, csatlakozik a többiekhez. Nem tolakodik annyira előre. Majd Khan mindent elintéz. Gabrient sem ismeri, és a kis hölgyikét sem, így csendben marad. Tartása egyenes, és türelmesen vár a tovább haladásra. Így ismeretlenek között még csendesebb tud lenni, és valljuk be kedve sincs beszélgetni. Persze ez kívülről nem látszik. Csupán egy szigorú tekintetű férfi aki várakozik, és nem szól közbe mások beszélgetésébe ha nem vonták bele. Monanshe is elbeszélget, így neki maradt a gyakorló fegyverek elemzése. Egyet egyet kiemel, és a súlypontját keresgéli.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Megkésve de ő is megérkezik a barakkokhoz, így leadva a fegyvereit, csatlakozik a többiekhez. Nem tolakodik annyira előre. Majd Khan mindent elintéz. Gabrient sem ismeri, és a kis hölgyikét sem, így csendben marad. Tartása egyenes, és türelmesen vár a tovább haladásra. Így ismeretlenek között még csendesebb tud lenni, és valljuk be kedve sincs beszélgetni. Persze ez kívülről nem látszik. Csupán egy szigorú tekintetű férfi aki várakozik, és nem szól közbe mások beszélgetésébe ha nem vonták bele. Monanshe is elbeszélget, így neki maradt a gyakorló fegyverek elemzése. Egyet egyet kiemel, és a súlypontját keresgéli.*
3379. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 08:24:14
Üzenet elküldve: 2015-11-03 08:24:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Nem is kicsit szöknek magasba a szemöldökei, mikor - akár csak említés, vagy jó tréfa címén - neki passzolják a meggyőzés címkével ellátott labdát. Szerencsére a félszemű végül maga próbálja meggyőzni az emberóriást, hogy megérné visszatérniük Janeyvel a thargokhoz. Hiába, rég rossz helyzetben lennének, ha a lovaglánynak kellene meggyőznie valaki valamiről, ugyan képes észérveket és ellenérveket felsorakoztatni, a száraz tények nem mindig elegendőek, az érzelmek manipulációja pedig bizonytalan talaj számára. Tekintete ugyan elidőzik kicsit a rég nem látott hóhajú lovagon, beleértve az új vért megcsodálását is, ám beszélgetésükbe nem szól bele egyelőre.
Addig is, amíg a két férfi elcseveg vagy vitázik egymással, ő mosolyogva köszönti Janemitát.*
- Szerbusz Janey, örülök, hogy látlak. Attól nem kell félned, hogy cserfes kereskedőlánykánk lecseréli a félszemű. *Teszi hozzá nevetve.* Rilai egy fogadó büszke tulajdonosa immár, úgyhogy megannyi teendője akad, amit a Vaskorsóhoz kötik. eg kellene néznetek, remek kis hely lett.
*Nem alattomos győzködésnek szánja, hiszen véleménye szerint pofás kis hely lett a fogadó, és Rilai is biztosan örülne, ha két rég nem látott barát is betérne.*
- Rajtam nem sok minden változott, és ahogy hallottam, nektek mozgalmasabb napjaitok voltak. *Hát igen, szerény véleménye szerint a hajhosszán kívül majd minden maradt benne, rajta a régi. Talán egy kicsit edzettebbé, erősebbé is vált a megannyi edzéstől, mással azonban nem büszkélkedhet. Ellenben Khantól már hallott a kőszerzéses kalandról, de nem akarja annyira erőltetni a témát, hiszen ismeri a szomorú végkifejletet is.*
- De mesélj, veled mi újság, hogy telnek a napjaitok?
*S bár a válasz őszintén érdekli, tekintete újra és újra visszavándorol Khan és Gabrien kettősére, hiszen egyre több feszültséget érez felőlük, gyaníthatóan a téma miatt. Nem tudja, közbeszólása javítana, vagy rontana a helyzeten így egyelőre nem kockáztat, csupán egy halk, alig hallható sóhajt enged meg magának.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Nem is kicsit szöknek magasba a szemöldökei, mikor - akár csak említés, vagy jó tréfa címén - neki passzolják a meggyőzés címkével ellátott labdát. Szerencsére a félszemű végül maga próbálja meggyőzni az emberóriást, hogy megérné visszatérniük Janeyvel a thargokhoz. Hiába, rég rossz helyzetben lennének, ha a lovaglánynak kellene meggyőznie valaki valamiről, ugyan képes észérveket és ellenérveket felsorakoztatni, a száraz tények nem mindig elegendőek, az érzelmek manipulációja pedig bizonytalan talaj számára. Tekintete ugyan elidőzik kicsit a rég nem látott hóhajú lovagon, beleértve az új vért megcsodálását is, ám beszélgetésükbe nem szól bele egyelőre.
Addig is, amíg a két férfi elcseveg vagy vitázik egymással, ő mosolyogva köszönti Janemitát.*
- Szerbusz Janey, örülök, hogy látlak. Attól nem kell félned, hogy cserfes kereskedőlánykánk lecseréli a félszemű. *Teszi hozzá nevetve.* Rilai egy fogadó büszke tulajdonosa immár, úgyhogy megannyi teendője akad, amit a Vaskorsóhoz kötik. eg kellene néznetek, remek kis hely lett.
*Nem alattomos győzködésnek szánja, hiszen véleménye szerint pofás kis hely lett a fogadó, és Rilai is biztosan örülne, ha két rég nem látott barát is betérne.*
- Rajtam nem sok minden változott, és ahogy hallottam, nektek mozgalmasabb napjaitok voltak. *Hát igen, szerény véleménye szerint a hajhosszán kívül majd minden maradt benne, rajta a régi. Talán egy kicsit edzettebbé, erősebbé is vált a megannyi edzéstől, mással azonban nem büszkélkedhet. Ellenben Khantól már hallott a kőszerzéses kalandról, de nem akarja annyira erőltetni a témát, hiszen ismeri a szomorú végkifejletet is.*
- De mesélj, veled mi újság, hogy telnek a napjaitok?
*S bár a válasz őszintén érdekli, tekintete újra és újra visszavándorol Khan és Gabrien kettősére, hiszen egyre több feszültséget érez felőlük, gyaníthatóan a téma miatt. Nem tudja, közbeszólása javítana, vagy rontana a helyzeten így egyelőre nem kockáztat, csupán egy halk, alig hallható sóhajt enged meg magának.*
3378. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 02:09:26
Üzenet elküldve: 2015-11-03 02:09:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Most nem szól közbe, csak hallgatja barátja szavait, egy testvér szavát, kit úgy tűnik, eddig nem ismert. Ismeri már Khant mocskosszájú bérkardként, pesszimista emberként, gazdagságot hajszoló kalandozóként, de ezt az oldalát még nem látta. Mi történhetett Amon Ruadh hamvai felett, amitől így megváltozott. Ugyanaz az ember, mégis más. Megérdemli, hogy meghallgassa, annak ellenére is, hogy haragja kezdi túlnőni türelmének védvonalait.
Csípőre tett kézzel Khan majdnem a kolosszusra hasonlít, a hósörényű szokta efféleképp csípőre tenni kezeit. Ettől mosolyoghatnékja támadnak, ha nem olyan témáról volna szó, ami idegesíti.*
- A döglöttek ritkán okoznak csalódást.
*Veti oda válaszként, amikor már nem tudja szó nélkül hallgatni a félszemű szavait.
Mindannyiuk közül talán épp a kolosszusnak okoztak a legmélyebb sebeket a történtek, hogy lánya helyett már csak halálának hírét vihették vissza az apának. Sokáig tartott kihevernie, ezt Janemita tudhatja igazán, hisz ő volt ott vele a kalandot követő időkben. Nem voltak könnyű napok.
Ám amikor Khan "lecirmoscicázza", a kolosszus előrelép a férfi felé, állkapcsán megfeszülnek az izmok, ahogy ütésre kész jobbjára láncot vet az akarat és a testvér iránt táplált szeretet.*
- Élhető hely?
*Kérdi megvillanó aranyszemekkel.*
- Tényleg azt hiszed, hogy a magunkfajták tudnak békében élni?
*Sziszegi a szavakat, talán csak maga Khan és esetleg az elf ősökkel rendelkező Janey értheti. Szemei összeszűkülnek, aranyszín tekintete lángoló katlan a szemhéjak vaskapuja mögött.*
- Letelepednénk, túrnánk a földet és kölyköt nemzenénk? Tényleg ez a terved?
*Tudja, hogy Janemita mennyire vágyik vissza, ahogy azt is, hogy ezek a kérdések őt is foglalkoztatják. Fattyú révén nem képes gyermekkel megajándékozni a kolosszust, de ezt a témát még nem járták körbe egyszer sem. Ellentétben a visszatérés témakörével, melyben inkább hallgatólagos fegyverszünetet kötöttek, mint döntésre jutottak.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Most nem szól közbe, csak hallgatja barátja szavait, egy testvér szavát, kit úgy tűnik, eddig nem ismert. Ismeri már Khant mocskosszájú bérkardként, pesszimista emberként, gazdagságot hajszoló kalandozóként, de ezt az oldalát még nem látta. Mi történhetett Amon Ruadh hamvai felett, amitől így megváltozott. Ugyanaz az ember, mégis más. Megérdemli, hogy meghallgassa, annak ellenére is, hogy haragja kezdi túlnőni türelmének védvonalait.
Csípőre tett kézzel Khan majdnem a kolosszusra hasonlít, a hósörényű szokta efféleképp csípőre tenni kezeit. Ettől mosolyoghatnékja támadnak, ha nem olyan témáról volna szó, ami idegesíti.*
- A döglöttek ritkán okoznak csalódást.
*Veti oda válaszként, amikor már nem tudja szó nélkül hallgatni a félszemű szavait.
Mindannyiuk közül talán épp a kolosszusnak okoztak a legmélyebb sebeket a történtek, hogy lánya helyett már csak halálának hírét vihették vissza az apának. Sokáig tartott kihevernie, ezt Janemita tudhatja igazán, hisz ő volt ott vele a kalandot követő időkben. Nem voltak könnyű napok.
Ám amikor Khan "lecirmoscicázza", a kolosszus előrelép a férfi felé, állkapcsán megfeszülnek az izmok, ahogy ütésre kész jobbjára láncot vet az akarat és a testvér iránt táplált szeretet.*
- Élhető hely?
*Kérdi megvillanó aranyszemekkel.*
- Tényleg azt hiszed, hogy a magunkfajták tudnak békében élni?
*Sziszegi a szavakat, talán csak maga Khan és esetleg az elf ősökkel rendelkező Janey értheti. Szemei összeszűkülnek, aranyszín tekintete lángoló katlan a szemhéjak vaskapuja mögött.*
- Letelepednénk, túrnánk a földet és kölyköt nemzenénk? Tényleg ez a terved?
*Tudja, hogy Janemita mennyire vágyik vissza, ahogy azt is, hogy ezek a kérdések őt is foglalkoztatják. Fattyú révén nem képes gyermekkel megajándékozni a kolosszust, de ezt a témát még nem járták körbe egyszer sem. Ellentétben a visszatérés témakörével, melyben inkább hallgatólagos fegyverszünetet kötöttek, mint döntésre jutottak.*
3377. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 01:50:25
Üzenet elküldve: 2015-11-03 01:50:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
- Látod, ez a baromi nagy különbség kettőnk között, testvér. Nekem egy szemem van, mégis színesebben látom a világot, mint te. Úgy öleled magadhoz a múltat, mintha még mindig szerepet játszana a jelenedben. Kérdem, tényleg ezt teszi? Elment, megszellőztette a fejét, aztán visszajött és láthatod hogy mi nőtt ki gomba módjára a délvidéken. - *Az ugribugris megjegyzésre felnevet és kénytelen megcsóválni a fejét.*
- Francokat, az volna a könnyebb, ha azt mondhatnám, hogy az ő szavára ugrottam. Kényelmesebb volna és a fejemre olvashatnád, hogy a kettőnk minden visszás afférja után én váltam a leghűbb ölebévé. Nem, Gabrien, én valaki mást követtem oda vissza és ha valóban szíveden viseled kis kócos teremtésed boldogságát, akkor te is tudhatnád, hogy visszavágyik oda. - *Biztos abban, hogy Janemita és Gabrien maguk közt megvitatták már a dolgot, ahogy abban is rendíthetetlen véleménnyel bír, hogy a lány nem vallott teljesen őszintén a vágyairól. Ha képes visszarángatni őket a Vashegyre, beiratja néhány leckére Rilaihoz.
Előhalássza zsebéből kezeit és rögvest csípőre is vágja őket. Egy egész színdarabot ad lassan elő pusztán azzal, ahogy a karjait ide-oda pakolgatja.*
- Tetszik vagy sem, az én számításaim valósággá válásának még mindig az a környék a legbiztosabb pontja. Mondd csak, Gabrien, mi az alternatívád? Vinerra-féle urak megbízását követni és holt szeretteik hírét vinni eredményül? Nem vagyok emberbarát, de ha választhatok, az élőt jobban kedvelem a döglöttnél. - *A favágófaluban történtek fakó foltot hagytak az emlékezetében és furcsállaná, ha a többiek nem így éreznének azok után, amin keresztülmentek azért, hogy épen hazavihessék a nemesúr lányát.
A páncélt körültáncoló kérdés csak időhúzásra volt jó, most már nem is törődik igazán a kapott válasszal, legfeljebb megbíz valakit Kalácsfalváról, hogy vegye le a méreteit és egyéni instrukciói alapján készíttesse el valamelyik nevesebb artheniori mesteremberrel. Talán.*
- Minden választ nekem kellene a szádba adnom, te mamlasz? Amikor legutóbb láttalak még nem volt ilyen csinos oroszlános páncélod, de sosemvolt-istenekre mondom úgy viselkedsz mint egy cirmoscica, aki az anyja nélkül egy lépést se tud megtenni. - *Aztán, mintha nem is készült volna épp szaftos inzultussal élni Gabrien felé csak megrándítja a vállait.* - A társam lennél abban, hogy a világ több magamfajtának is megmutathassa, egész élhető hely is tud lenni.
//Tharg lobogó alatt utazva//
- Látod, ez a baromi nagy különbség kettőnk között, testvér. Nekem egy szemem van, mégis színesebben látom a világot, mint te. Úgy öleled magadhoz a múltat, mintha még mindig szerepet játszana a jelenedben. Kérdem, tényleg ezt teszi? Elment, megszellőztette a fejét, aztán visszajött és láthatod hogy mi nőtt ki gomba módjára a délvidéken. - *Az ugribugris megjegyzésre felnevet és kénytelen megcsóválni a fejét.*
- Francokat, az volna a könnyebb, ha azt mondhatnám, hogy az ő szavára ugrottam. Kényelmesebb volna és a fejemre olvashatnád, hogy a kettőnk minden visszás afférja után én váltam a leghűbb ölebévé. Nem, Gabrien, én valaki mást követtem oda vissza és ha valóban szíveden viseled kis kócos teremtésed boldogságát, akkor te is tudhatnád, hogy visszavágyik oda. - *Biztos abban, hogy Janemita és Gabrien maguk közt megvitatták már a dolgot, ahogy abban is rendíthetetlen véleménnyel bír, hogy a lány nem vallott teljesen őszintén a vágyairól. Ha képes visszarángatni őket a Vashegyre, beiratja néhány leckére Rilaihoz.
Előhalássza zsebéből kezeit és rögvest csípőre is vágja őket. Egy egész színdarabot ad lassan elő pusztán azzal, ahogy a karjait ide-oda pakolgatja.*
- Tetszik vagy sem, az én számításaim valósággá válásának még mindig az a környék a legbiztosabb pontja. Mondd csak, Gabrien, mi az alternatívád? Vinerra-féle urak megbízását követni és holt szeretteik hírét vinni eredményül? Nem vagyok emberbarát, de ha választhatok, az élőt jobban kedvelem a döglöttnél. - *A favágófaluban történtek fakó foltot hagytak az emlékezetében és furcsállaná, ha a többiek nem így éreznének azok után, amin keresztülmentek azért, hogy épen hazavihessék a nemesúr lányát.
A páncélt körültáncoló kérdés csak időhúzásra volt jó, most már nem is törődik igazán a kapott válasszal, legfeljebb megbíz valakit Kalácsfalváról, hogy vegye le a méreteit és egyéni instrukciói alapján készíttesse el valamelyik nevesebb artheniori mesteremberrel. Talán.*
- Minden választ nekem kellene a szádba adnom, te mamlasz? Amikor legutóbb láttalak még nem volt ilyen csinos oroszlános páncélod, de sosemvolt-istenekre mondom úgy viselkedsz mint egy cirmoscica, aki az anyja nélkül egy lépést se tud megtenni. - *Aztán, mintha nem is készült volna épp szaftos inzultussal élni Gabrien felé csak megrándítja a vállait.* - A társam lennél abban, hogy a világ több magamfajtának is megmutathassa, egész élhető hely is tud lenni.
3376. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 01:33:29
Üzenet elküldve: 2015-11-03 01:33:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Persze, hogy jó kedvében van, hisz annak ellenére, hogy sorsaik fonala elvált egy időre egymástól, a hósörényű sohasem felejtette el egy pillanatra sem a rókaképűt. Nem múlt el nap, hogy ne ötlött volna az eszébe, hogy él-e vagy hal. Bár, azt valószínűleg megérezte volna, ha élete fonalát elvágták volna, s addig nem nyugodott volna, míg elő nem keríti gyilkosát.
Mert ugye a békés halál nem az ő fajtájuk sajátja, valószínűbb, hogy erőszakos halált halnak.*
- S ha Kagan azt mondja, te ugrasz...
*Nem fejezi be a se nem kérdés, se nem kijelentés mondatot. Khan sohasem volt az a szófogadó fajta, amikor a kolosszus feladatául kapta a lovagok összefogását és rendbeszedését, úgy kellett külön könyörögni a félszeműnek, hogy kaparja össze lovagi emlékeit és álljon a sarkára. Most meg tharg lobogó alatt Kagannak toboroz harcosokat. Mi lesz a következő, a nap visszafelé jár és a csillagok sötét lyukakká lesznek?
Rilai boldogulásának örül, mindig tudta, hogy a kereskedőlánynak nem valóak a kalandok és a veszély, mindig jobban érezte magát a söntés mögött, mint egy szál tőrrel a kezében a szörnyetegek gyűrűjében.
Észreveszi ő, hogy Khan okosan Janemita érzéseire is igyekszik hatni, szavait úgy fonja, hogy az neki kedvezzen. Hisz mindhárman tudják, ha valaki, akkor Janey az, aki hatni tud a kolosszusra barátja mellett.*
- Ezer aranyat.
*Böki ki a választ mosolyogva, s úgy néz Khanra, hogy amaz kiolvashassa naparany tekintetéből, tudja ám, mire megy ki a játék. Ha nem ismerné, biztosan bedőlne neki, de így nem lesz olyan könnyű dolga.
Aztán végül kibújik a szög a zsákból, Khan is elér mondandója lényegéhez. A mosoly lassan halványul el, majd végül végképp el is tűnik a hóhajú karomtépte képéről. Rengeteg új dolgot hall, fogadó, Kalácsfalva és egy új város. Mit akar Kagan, aki eddig ki nem álhatta Artheniort, most pajzsot vonna köré?*
- Haza?
*Kérdez vissza.*
- És mi lennék ott? Én is egy lennék Kagan lovagjai közül? Megint?
*Még nem haragos, de dühe nőttön nő. Ó, nem a rókaképű testvérére haragszik. Janemita ismerheti gondolatait erről, de most ő sem lesz képes válaszokat adni neki. Csak Khan.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Persze, hogy jó kedvében van, hisz annak ellenére, hogy sorsaik fonala elvált egy időre egymástól, a hósörényű sohasem felejtette el egy pillanatra sem a rókaképűt. Nem múlt el nap, hogy ne ötlött volna az eszébe, hogy él-e vagy hal. Bár, azt valószínűleg megérezte volna, ha élete fonalát elvágták volna, s addig nem nyugodott volna, míg elő nem keríti gyilkosát.
Mert ugye a békés halál nem az ő fajtájuk sajátja, valószínűbb, hogy erőszakos halált halnak.*
- S ha Kagan azt mondja, te ugrasz...
*Nem fejezi be a se nem kérdés, se nem kijelentés mondatot. Khan sohasem volt az a szófogadó fajta, amikor a kolosszus feladatául kapta a lovagok összefogását és rendbeszedését, úgy kellett külön könyörögni a félszeműnek, hogy kaparja össze lovagi emlékeit és álljon a sarkára. Most meg tharg lobogó alatt Kagannak toboroz harcosokat. Mi lesz a következő, a nap visszafelé jár és a csillagok sötét lyukakká lesznek?
Rilai boldogulásának örül, mindig tudta, hogy a kereskedőlánynak nem valóak a kalandok és a veszély, mindig jobban érezte magát a söntés mögött, mint egy szál tőrrel a kezében a szörnyetegek gyűrűjében.
Észreveszi ő, hogy Khan okosan Janemita érzéseire is igyekszik hatni, szavait úgy fonja, hogy az neki kedvezzen. Hisz mindhárman tudják, ha valaki, akkor Janey az, aki hatni tud a kolosszusra barátja mellett.*
- Ezer aranyat.
*Böki ki a választ mosolyogva, s úgy néz Khanra, hogy amaz kiolvashassa naparany tekintetéből, tudja ám, mire megy ki a játék. Ha nem ismerné, biztosan bedőlne neki, de így nem lesz olyan könnyű dolga.
Aztán végül kibújik a szög a zsákból, Khan is elér mondandója lényegéhez. A mosoly lassan halványul el, majd végül végképp el is tűnik a hóhajú karomtépte képéről. Rengeteg új dolgot hall, fogadó, Kalácsfalva és egy új város. Mit akar Kagan, aki eddig ki nem álhatta Artheniort, most pajzsot vonna köré?*
- Haza?
*Kérdez vissza.*
- És mi lennék ott? Én is egy lennék Kagan lovagjai közül? Megint?
*Még nem haragos, de dühe nőttön nő. Ó, nem a rókaképű testvérére haragszik. Janemita ismerheti gondolatait erről, de most ő sem lesz képes válaszokat adni neki. Csak Khan.*
3375. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 01:15:02
Üzenet elküldve: 2015-11-03 01:15:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Gabrien jó kedvében van, vagy legalábbis a jobbikban. Ezt jó előjelnek ítéli és lökést ad ahhoz, hogy addig üsse a vasat, amíg az ugyebár forró. A hósörényű megjegyzésére úgy legyint, ahogyan a lemondást elfogadó emberek tudnak csak.*
- Kagan azt mondta, hogy ragadjak lobogót és nézzek szét friss hús után. Ezek a daliák itt a legjobbak, akiket a környék nélkülözni tud. - *Csípősen fogalmaz, de korántsem komolyan és efelől Gardur, valamint Thenyn is meggyőződhetnek, ha a Khan-Gabrien kettőst figyelik. Egymást régről ismerő kardtársak köszöntik hasonlóképp egymást, akiket azonban nem csak a csatatéren átéltek láncolnak egymáshoz, hanem egy sokkal mélyebben gyökerező érzés: hogy valaha egy másik életben ők valóban testvéreknek születtek.*
- Szóval most körbejárom a gyepűt meg a várost, megnézem még mi akadhat horogra és lám, itt vagy. - *Naná, hogy valami hasonlóval csapja le a labdát. Így megy ez közte és az emberóriás között, mindig is így ment.
Janeyt nem különben egy szívélyes öleléssel üdvözli, nem feledkezik meg attól a lányról, mert kedvesének árnyéka a fél napot is kitakarja előlük.*
- Rilai köszöni szépen, remek egészségnek és még kiválóbb kedvnek örvend, amióta a Vaskorsó utolsó tetőcserepe is a helyére került. A repkényt leszámítva 'szem olyan, amilyennek akarta, az Amon Ruadhra igyekvőknek általában az első állomása, úgyhogy a forgalomra sem lehet panasz. Az ő szíve éppúgy örülne mint most az enyém, ha újra láthatna. - *Kacsint Janemitának, mert megtanulta, hogy csinálja azzal a szemével, amit nem takar a fekete anyag. A páncélos bemutatót elismerő nyelvcsettintése kíséri és most komolyabb gondolatot is szán annak, hogy talán saját, többrészes vértjét lecserélhetné egy ilyen darabra.*
- Aztán mennyit kóstál egy ilyen puccos bádogruha? - *Eljutnak ám a lényegig is szép lassan, ahol már nem lesz teljesen mindegy, hogy merre kerekíti a szót a rókavonású. El is hagyja egy darabig arcáról a mosolyt, mert a téma komoly, legyenek hát komolyak mellé a gesztusai is.*
- Tudom, hogy miért nem akartál velünk visszajönni a Vashegyre. Szavát vetted Kagannak, hogy nem hagyja cserben a népét és te az átlagnál komolyabban is veszed a kimondott szót. Plusz egy csökönyös barom is vagy, de most koncentráljunk csak az első pontra. - *Zsebre vágja kezeit, ez lépett elő mostanság, mint elsőszámú, legkedveltebb hóbort.* - Más idők járnak most arrafelé, város épül testvér délen, az ösvénytől Kalácsfalva keletei határáig pedig parlagon hevernek a földek. Mesteremberek és polgárok kezdenek új életet a birtokokon, de a béke az sohasem maradandó. Van ott a magunkfajtának is keresnivalója, hogy is mondtad? Kihasíthatunk magunknak egy szeletet a világból és a sajátunknak nevezhetjük. Rilai megtalálta a magáét. - *És a lány mellett Khan is.* - Gyertek haza.
*A befejezés kevésbé lett prózai, mint amilyennek szánta, de őszintébbre is sikeredett ezáltal. Ha a hírnév és cím nem kell, bőven elegendő lehet egy olyan hely, amin felépíthetik a maguk világát.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Gabrien jó kedvében van, vagy legalábbis a jobbikban. Ezt jó előjelnek ítéli és lökést ad ahhoz, hogy addig üsse a vasat, amíg az ugyebár forró. A hósörényű megjegyzésére úgy legyint, ahogyan a lemondást elfogadó emberek tudnak csak.*
- Kagan azt mondta, hogy ragadjak lobogót és nézzek szét friss hús után. Ezek a daliák itt a legjobbak, akiket a környék nélkülözni tud. - *Csípősen fogalmaz, de korántsem komolyan és efelől Gardur, valamint Thenyn is meggyőződhetnek, ha a Khan-Gabrien kettőst figyelik. Egymást régről ismerő kardtársak köszöntik hasonlóképp egymást, akiket azonban nem csak a csatatéren átéltek láncolnak egymáshoz, hanem egy sokkal mélyebben gyökerező érzés: hogy valaha egy másik életben ők valóban testvéreknek születtek.*
- Szóval most körbejárom a gyepűt meg a várost, megnézem még mi akadhat horogra és lám, itt vagy. - *Naná, hogy valami hasonlóval csapja le a labdát. Így megy ez közte és az emberóriás között, mindig is így ment.
Janeyt nem különben egy szívélyes öleléssel üdvözli, nem feledkezik meg attól a lányról, mert kedvesének árnyéka a fél napot is kitakarja előlük.*
- Rilai köszöni szépen, remek egészségnek és még kiválóbb kedvnek örvend, amióta a Vaskorsó utolsó tetőcserepe is a helyére került. A repkényt leszámítva 'szem olyan, amilyennek akarta, az Amon Ruadhra igyekvőknek általában az első állomása, úgyhogy a forgalomra sem lehet panasz. Az ő szíve éppúgy örülne mint most az enyém, ha újra láthatna. - *Kacsint Janemitának, mert megtanulta, hogy csinálja azzal a szemével, amit nem takar a fekete anyag. A páncélos bemutatót elismerő nyelvcsettintése kíséri és most komolyabb gondolatot is szán annak, hogy talán saját, többrészes vértjét lecserélhetné egy ilyen darabra.*
- Aztán mennyit kóstál egy ilyen puccos bádogruha? - *Eljutnak ám a lényegig is szép lassan, ahol már nem lesz teljesen mindegy, hogy merre kerekíti a szót a rókavonású. El is hagyja egy darabig arcáról a mosolyt, mert a téma komoly, legyenek hát komolyak mellé a gesztusai is.*
- Tudom, hogy miért nem akartál velünk visszajönni a Vashegyre. Szavát vetted Kagannak, hogy nem hagyja cserben a népét és te az átlagnál komolyabban is veszed a kimondott szót. Plusz egy csökönyös barom is vagy, de most koncentráljunk csak az első pontra. - *Zsebre vágja kezeit, ez lépett elő mostanság, mint elsőszámú, legkedveltebb hóbort.* - Más idők járnak most arrafelé, város épül testvér délen, az ösvénytől Kalácsfalva keletei határáig pedig parlagon hevernek a földek. Mesteremberek és polgárok kezdenek új életet a birtokokon, de a béke az sohasem maradandó. Van ott a magunkfajtának is keresnivalója, hogy is mondtad? Kihasíthatunk magunknak egy szeletet a világból és a sajátunknak nevezhetjük. Rilai megtalálta a magáét. - *És a lány mellett Khan is.* - Gyertek haza.
*A befejezés kevésbé lett prózai, mint amilyennek szánta, de őszintébbre is sikeredett ezáltal. Ha a hírnév és cím nem kell, bőven elegendő lehet egy olyan hely, amin felépíthetik a maguk világát.*
3374. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-03 00:50:13
Üzenet elküldve: 2015-11-03 00:50:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Bármennyire is szeretne komoly maradni, képtelen megállni mosolygás nélkül azt a jelenetet, ahogy a félszeműnek leesik, hogy ki is szólította meg. Bármennyire is szeretné, nem tudja palástolni örömét, hogy újra találkozott Khannal. Talán nincs is szüksége rá, miért is volna, hisz aki ismeri őket, tudja, miféle kötelék köti össze őket, aki meg nem és viselkedésük nem tetszik neki, annak meg majd beverik a képét.
Nem lép el a férfias ölelés útjából, miért is tenné, hagyja, hogy a rókaképű meglapogassa széles hátát, testvéries mozdulattal viszonozva a köszöntést. Jót mosolyog az egykori bérkard tréfáján, majd egyszerre nézi meg magának a férfit, amikor az végigfuttatja tekintetét a kolosszuson.*
- Azért te se panaszkodhatsz, amikor elmentél csak egy rozzant gebéd volt, most meg már katonáknak osztod az ukázt.
*Int fejével a félszemű vonzáskörzetében álló thargok felé. Nem tudja pontosan, hogy ezek a férfiak thargok e valóban, de ha Kagan zászlaja alatt vonulnak, nem nagyon lehet más elképzelése.*
- Az nem néhány garas, hanem egy szállítmány kő és fa arányos részesedése, ha még jók az emlékeim, de majd megkérdezem Janeyt, ő biztosan jobban tudja.
*Nevet fel öblösen, majd széttárja karjait, hogy Khan (egy)szemügyre vehesse a nemrég birtokba vett lovagi vértezetet. A páncél valóban szemrevaló, mind elkészítésében, mint kinézetében, a mesterkovács valóban kitett magáért.*
- Úgy gondoltam, megérdemlek egy rendes páncélt. Hát kovácsoltattam magamnak egyet.
*Rövid, egyenes válasz, s ami a legfontosabb, igaz.
Mosolyogva üdvözli Moranshet is, a lovagnő volt az egyetlen egykori csapatában, akiben látott némi elhivatottságot és jövőt. Lám, maradt is Kagan mellett, s most Khannal együtt szolgálja a tharg vezért.*
- Hát akkor hadd halljam, miért is kellene veletek mennünk dél felé.
*Persze, hogy Janemitára is gondol, hisz ők együtt értendők, mióta átlépték Amon Ruadh kapuját, s azóta is együtt maradtak. Összefonja vastag karjait mellkasa előtt, az oroszlánmancsot formáló alkarvért halkan koccan a mellvért vicsorgó pofájához, a kolosszus pedig érdeklődve néz hol a lovagnőre, hol barátjára.*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Bármennyire is szeretne komoly maradni, képtelen megállni mosolygás nélkül azt a jelenetet, ahogy a félszeműnek leesik, hogy ki is szólította meg. Bármennyire is szeretné, nem tudja palástolni örömét, hogy újra találkozott Khannal. Talán nincs is szüksége rá, miért is volna, hisz aki ismeri őket, tudja, miféle kötelék köti össze őket, aki meg nem és viselkedésük nem tetszik neki, annak meg majd beverik a képét.
Nem lép el a férfias ölelés útjából, miért is tenné, hagyja, hogy a rókaképű meglapogassa széles hátát, testvéries mozdulattal viszonozva a köszöntést. Jót mosolyog az egykori bérkard tréfáján, majd egyszerre nézi meg magának a férfit, amikor az végigfuttatja tekintetét a kolosszuson.*
- Azért te se panaszkodhatsz, amikor elmentél csak egy rozzant gebéd volt, most meg már katonáknak osztod az ukázt.
*Int fejével a félszemű vonzáskörzetében álló thargok felé. Nem tudja pontosan, hogy ezek a férfiak thargok e valóban, de ha Kagan zászlaja alatt vonulnak, nem nagyon lehet más elképzelése.*
- Az nem néhány garas, hanem egy szállítmány kő és fa arányos részesedése, ha még jók az emlékeim, de majd megkérdezem Janeyt, ő biztosan jobban tudja.
*Nevet fel öblösen, majd széttárja karjait, hogy Khan (egy)szemügyre vehesse a nemrég birtokba vett lovagi vértezetet. A páncél valóban szemrevaló, mind elkészítésében, mint kinézetében, a mesterkovács valóban kitett magáért.*
- Úgy gondoltam, megérdemlek egy rendes páncélt. Hát kovácsoltattam magamnak egyet.
*Rövid, egyenes válasz, s ami a legfontosabb, igaz.
Mosolyogva üdvözli Moranshet is, a lovagnő volt az egyetlen egykori csapatában, akiben látott némi elhivatottságot és jövőt. Lám, maradt is Kagan mellett, s most Khannal együtt szolgálja a tharg vezért.*
- Hát akkor hadd halljam, miért is kellene veletek mennünk dél felé.
*Persze, hogy Janemitára is gondol, hisz ők együtt értendők, mióta átlépték Amon Ruadh kapuját, s azóta is együtt maradtak. Összefonja vastag karjait mellkasa előtt, az oroszlánmancsot formáló alkarvért halkan koccan a mellvért vicsorgó pofájához, a kolosszus pedig érdeklődve néz hol a lovagnőre, hol barátjára.*
3373. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 21:49:36
Üzenet elküldve: 2015-11-02 21:49:36
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Őrködés a két rabnál//
*Kissé elbóbiskol a cytne dohánytól. Még van annyi lélekjelenléte, hogy eloltsa pipáját, nem szeretné ha reggel égő ágyba kellene ébrednie, az nyilván kellemetlen volna. A már kialudt eszközt az ágy mellé helyezi és átadja magát a betegek szerencsétlen félálmának, melyből csak később a felcser szavai ébresztik fel, aki valamiért ismét csak nem tudja értékelni a mélységi új képességeit, pedig jelen helyzetben ő az a beteg aki képes saját magán kötést cserélni, illetve a nélkül kitisztítani a gyolcsokat, hogy azokat le kéne vennie ezzel feltépve a már korábbi sebet. Ráadásként így esélyt sem ad a gennyesedés, vagy elfertőződés démonainak melyek, már ha tényleg nem lyuggatták ki a beleit, jelenleg a legnagyobb veszélyforrásoknak számítanak.
Egyelőre ezt nem teszi szóvá. Hagyja a nősténynek, hadd tüsténkedjen, sertepertéljen, rendeljen magának vizet, szalmazsákot, pokrócot ezzel pedig fel is szerelve saját kis rezidenciáját, még jobban mint ahogy a mélységiét összerakták. Még a homloktapogatást is elnézi, bár nem tudván az okát kissé szemtelennek gondolja. Csak akkor szól ismét mikor a nő szemmel láthatólag ismét képes vele foglalkozni, amit a már kiforrottabb szóvirágok jeleznek. Ha egykori nevelőanyja ezt látná nyilván azt mondaná ezzel mutatja ki Ziana a szeretetét, ami szerinte ritka nagy baromság.*
-Kezeltél már sötételfet?
*Mindenek előtt ezt kéne tisztázniuk, ugyanis van néhány faji sajátossal amiről talán nem ártana neki is tudnia. Mondjuk a barlangi lét miatt kialakult magasabb vízigény, meg persze az átlagnál alacsonyabb testhőmérséklet, jobb regenerálódó képesség, és a többi. Ezekkel nagyjából tisztában van, hisz neki kellett összegyűjtenie mindezen apróságokat és minden alkalommal rácsodálkozni az újabb és újabb különbségekre, melyek őt megkülönböztetik a felszínlakóktól.*
-Mellesleg ott az a két ügy ami miatt egyáltalán idehívtalak.
*Lehunyja a szemét és halkan fülel végig a cellák közt, akad e errefelé még egy unatkozó őr, majd mikor nem hall semmit közelebb inti magához a vöröst és megsúgja a két címet.*
-Az első egy szimpla őrülthöz vezet. Fekete bőrű ember, mint akik állítólag Wegtoren környékén élnek és anno összefeküdtek az orkokkal.
*Mondja, bár az erre vonatkozó ismeretei is csak a Pegazus legrészegebb idiótájának szavajárását tudják idézni aki valamikor látott valakit aki látott valamit, ami nem biztos, hogy az volt ami, de legalább mindenki a saját szemével látott, illetve a saját piájából talált ki mindent.*
-Van vele egy nő is, aki szintén ember. Valószínűleg démon szállta meg. Velük igazából nincs nagy gond, csak meg kéne nézni ott vannak e még, illetve, ha ők jelentkeznek akkor továbbküldeni őket hozzám.
*Ez persze így elég furán hangzik, de sajnos maga sem tud többet a dologról.*
-A másik cím már sokkal fontosabb. Van pár holmi a legfelső emeleten...
*Ezt a két szót kihangsúlyozza. Azt nem meri elmondani, hogy a házat azért választotta ki mert a lépcsőháza évekkel ezelőtt beomlott és a felkapaszkodás, csak megfelelő ügyességgel, avagy felszereltséggel vihető végbe.*
Amin hamar túl kéne adni. Illetve egy ember akinek tartozom száz arannyal amiért vigyázott a cuccaimra. Ha nem vigyázott a cuccaimra és nincs ott se ő se semmi más akkor hagyjad nem ér annyit a dolog. Ha meg ott van akkor fizesd ki, vagy fenyegesd meg nekem most édes mindegy. Lényeg, ő se legyen láb alatt.
*Normális esetben persze ezeket neki kéne csinálni és még csak véletlenül sem keverné bele a felcsert piszkos ügyeibe, csak sajnos a szükség törvényt bont ő pedig nagy szükségben van. Miközben beszél végig fülel, várja a pillanatot amikor az első neszre be kell fognia száját, vagy nagyon gyorsan át kell térnie a helyi Djh'Ibou populáció túlszaporodása okozta gazdasági gondokra.*
-Végül pedig itt van ez. *Helyezi a 1 db Világoszöld varázsitalt Ziana Yedhir kezébe.
*
-Az itteniek elmebetegek, de ettől sikerült megkímélnem magam. Ha nálam megtalálják csak elvész, gondol te azért több hasznát tudod venni.
*Ez a kis ajándék, maximum egy másik embernél jelentene valamit, és annak se sokat. Egyszerűen jobb, ha a házi felcserének a kezében van a dolog mintha arra vár az ágy alatt mikor találja meg azt a kellemetlenkedő hadnagyocska. Persze ha jól értette a felcsert akkor ez amúgy is csak a kis bibikre elegendő.
Vet még egy szofisztikált mosolyt majd visszaelyti fejét az ágyára várva a felcser válaszait, és talán a nemsokára érkező, és az előzőnél valamivel mélyebb álmot, amitől talán tényleg kipihenhetne.*
*Kissé elbóbiskol a cytne dohánytól. Még van annyi lélekjelenléte, hogy eloltsa pipáját, nem szeretné ha reggel égő ágyba kellene ébrednie, az nyilván kellemetlen volna. A már kialudt eszközt az ágy mellé helyezi és átadja magát a betegek szerencsétlen félálmának, melyből csak később a felcser szavai ébresztik fel, aki valamiért ismét csak nem tudja értékelni a mélységi új képességeit, pedig jelen helyzetben ő az a beteg aki képes saját magán kötést cserélni, illetve a nélkül kitisztítani a gyolcsokat, hogy azokat le kéne vennie ezzel feltépve a már korábbi sebet. Ráadásként így esélyt sem ad a gennyesedés, vagy elfertőződés démonainak melyek, már ha tényleg nem lyuggatták ki a beleit, jelenleg a legnagyobb veszélyforrásoknak számítanak.
Egyelőre ezt nem teszi szóvá. Hagyja a nősténynek, hadd tüsténkedjen, sertepertéljen, rendeljen magának vizet, szalmazsákot, pokrócot ezzel pedig fel is szerelve saját kis rezidenciáját, még jobban mint ahogy a mélységiét összerakták. Még a homloktapogatást is elnézi, bár nem tudván az okát kissé szemtelennek gondolja. Csak akkor szól ismét mikor a nő szemmel láthatólag ismét képes vele foglalkozni, amit a már kiforrottabb szóvirágok jeleznek. Ha egykori nevelőanyja ezt látná nyilván azt mondaná ezzel mutatja ki Ziana a szeretetét, ami szerinte ritka nagy baromság.*
-Kezeltél már sötételfet?
*Mindenek előtt ezt kéne tisztázniuk, ugyanis van néhány faji sajátossal amiről talán nem ártana neki is tudnia. Mondjuk a barlangi lét miatt kialakult magasabb vízigény, meg persze az átlagnál alacsonyabb testhőmérséklet, jobb regenerálódó képesség, és a többi. Ezekkel nagyjából tisztában van, hisz neki kellett összegyűjtenie mindezen apróságokat és minden alkalommal rácsodálkozni az újabb és újabb különbségekre, melyek őt megkülönböztetik a felszínlakóktól.*
-Mellesleg ott az a két ügy ami miatt egyáltalán idehívtalak.
*Lehunyja a szemét és halkan fülel végig a cellák közt, akad e errefelé még egy unatkozó őr, majd mikor nem hall semmit közelebb inti magához a vöröst és megsúgja a két címet.*
-Az első egy szimpla őrülthöz vezet. Fekete bőrű ember, mint akik állítólag Wegtoren környékén élnek és anno összefeküdtek az orkokkal.
*Mondja, bár az erre vonatkozó ismeretei is csak a Pegazus legrészegebb idiótájának szavajárását tudják idézni aki valamikor látott valakit aki látott valamit, ami nem biztos, hogy az volt ami, de legalább mindenki a saját szemével látott, illetve a saját piájából talált ki mindent.*
-Van vele egy nő is, aki szintén ember. Valószínűleg démon szállta meg. Velük igazából nincs nagy gond, csak meg kéne nézni ott vannak e még, illetve, ha ők jelentkeznek akkor továbbküldeni őket hozzám.
*Ez persze így elég furán hangzik, de sajnos maga sem tud többet a dologról.*
-A másik cím már sokkal fontosabb. Van pár holmi a legfelső emeleten...
*Ezt a két szót kihangsúlyozza. Azt nem meri elmondani, hogy a házat azért választotta ki mert a lépcsőháza évekkel ezelőtt beomlott és a felkapaszkodás, csak megfelelő ügyességgel, avagy felszereltséggel vihető végbe.*
Amin hamar túl kéne adni. Illetve egy ember akinek tartozom száz arannyal amiért vigyázott a cuccaimra. Ha nem vigyázott a cuccaimra és nincs ott se ő se semmi más akkor hagyjad nem ér annyit a dolog. Ha meg ott van akkor fizesd ki, vagy fenyegesd meg nekem most édes mindegy. Lényeg, ő se legyen láb alatt.
*Normális esetben persze ezeket neki kéne csinálni és még csak véletlenül sem keverné bele a felcsert piszkos ügyeibe, csak sajnos a szükség törvényt bont ő pedig nagy szükségben van. Miközben beszél végig fülel, várja a pillanatot amikor az első neszre be kell fognia száját, vagy nagyon gyorsan át kell térnie a helyi Djh'Ibou populáció túlszaporodása okozta gazdasági gondokra.*
-Végül pedig itt van ez. *Helyezi a 1 db Világoszöld varázsitalt Ziana Yedhir kezébe.
*-Az itteniek elmebetegek, de ettől sikerült megkímélnem magam. Ha nálam megtalálják csak elvész, gondol te azért több hasznát tudod venni.
*Ez a kis ajándék, maximum egy másik embernél jelentene valamit, és annak se sokat. Egyszerűen jobb, ha a házi felcserének a kezében van a dolog mintha arra vár az ágy alatt mikor találja meg azt a kellemetlenkedő hadnagyocska. Persze ha jól értette a felcsert akkor ez amúgy is csak a kis bibikre elegendő.
Vet még egy szofisztikált mosolyt majd visszaelyti fejét az ágyára várva a felcser válaszait, és talán a nemsokára érkező, és az előzőnél valamivel mélyebb álmot, amitől talán tényleg kipihenhetne.*
3372. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 20:16:01
Üzenet elküldve: 2015-11-02 20:16:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
*Végül ha nem is könnyen csak megoldódik a dolog. Alagh Yid, mivel nem kapott további utasítást, vagy parancsot, kicsit a háttérbe húzódik, és figyeli a történéseket, de különösebb beleavatkozás vagy akármi nem történik meg részéről. A bájitalt átadta, innentől kezdve majd elválik lesz e hatása vagy bármi. Ilwen-hez hasonlóan ő is pihenőre megy, még annyit tesz előtte, hogy a hadnagy lovát a megfelelő helyére vezeti, hogy Ambroggio ne keresgesse össze-vissza. Elsétál az alvóhelyekig, majd ott megkeresi a helyét. Városőrségi öltözékét lekapja magáról, megmozgatja tagjait, majd kifújja magát. Mozgalmas nap volt, ideje eltenni magát holnapra. Abban a kiváltságos helyzetben van, hogy a napi jelentéssel nem kell bajlódni, az a rangban feljebb valók dolga. Vízszintesbe helyezi magát, a kürtjét az alvóhely mellé teszi, úgy ahogy a vívóbotját, és a két tonfát is. Az biztos, hogy nem kell altató, így hamar álomra hajtja fejét, és ha valami nem jön közbe, pirkadatig aludni is fog, mert akkor fel szokott ébredni magától. Holnap reggel majd összeszedelőzködik, és szolgálatra jelentkezik, aztán majd ismertetik a napi feladatokat, de addig is átadja magát a pihentető alvásnak.*
*Végül ha nem is könnyen csak megoldódik a dolog. Alagh Yid, mivel nem kapott további utasítást, vagy parancsot, kicsit a háttérbe húzódik, és figyeli a történéseket, de különösebb beleavatkozás vagy akármi nem történik meg részéről. A bájitalt átadta, innentől kezdve majd elválik lesz e hatása vagy bármi. Ilwen-hez hasonlóan ő is pihenőre megy, még annyit tesz előtte, hogy a hadnagy lovát a megfelelő helyére vezeti, hogy Ambroggio ne keresgesse össze-vissza. Elsétál az alvóhelyekig, majd ott megkeresi a helyét. Városőrségi öltözékét lekapja magáról, megmozgatja tagjait, majd kifújja magát. Mozgalmas nap volt, ideje eltenni magát holnapra. Abban a kiváltságos helyzetben van, hogy a napi jelentéssel nem kell bajlódni, az a rangban feljebb valók dolga. Vízszintesbe helyezi magát, a kürtjét az alvóhely mellé teszi, úgy ahogy a vívóbotját, és a két tonfát is. Az biztos, hogy nem kell altató, így hamar álomra hajtja fejét, és ha valami nem jön közbe, pirkadatig aludni is fog, mert akkor fel szokott ébredni magától. Holnap reggel majd összeszedelőzködik, és szolgálatra jelentkezik, aztán majd ismertetik a napi feladatokat, de addig is átadja magát a pihentető alvásnak.*
3371. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 19:38:23
Üzenet elküldve: 2015-11-02 19:38:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Úgy tűnik, minden különösebb ellenállás nélkül oldják meg a sötételf helyzetét. Megvárja míg a törpe kijön a cellából és bezárja, utána ereszti le a számszeríjat. Az este folyamán még valamikor megkeresi az íjpuska tulajdonosát, és visszaszolgáltatja számára a lőfegyvert - teljesen jó állapotban. Ezután, mivel pihenőre küldik a csapatot, maga úgy dönt, hogy mindenféle extra szórakozást kímélve egyszerűen alvásra adja a fejét. Hamar meg is találja a közkatonáknak kialakított alvóhelyeket, egy ott lévő elosztó tiszttől megtudja, hol alhat, amit záros határidőn belül aktívan el is kezd. Mélyen, viszonylag kényelmesen, bár talán kissé éhesen, mert az esti étkezést is elhagyja.*
*Úgy tűnik, minden különösebb ellenállás nélkül oldják meg a sötételf helyzetét. Megvárja míg a törpe kijön a cellából és bezárja, utána ereszti le a számszeríjat. Az este folyamán még valamikor megkeresi az íjpuska tulajdonosát, és visszaszolgáltatja számára a lőfegyvert - teljesen jó állapotban. Ezután, mivel pihenőre küldik a csapatot, maga úgy dönt, hogy mindenféle extra szórakozást kímélve egyszerűen alvásra adja a fejét. Hamar meg is találja a közkatonáknak kialakított alvóhelyeket, egy ott lévő elosztó tiszttől megtudja, hol alhat, amit záros határidőn belül aktívan el is kezd. Mélyen, viszonylag kényelmesen, bár talán kissé éhesen, mert az esti étkezést is elhagyja.*
3370. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 18:54:32
Üzenet elküldve: 2015-11-02 18:54:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Őrködés a két rabnál//
*Hathatós felvezetéssel hamarosan érkezik is vissza Plev cellájába.*
-Üdv Pofikám? Mi helyzet?
*Lép be a rácsok mögé vigyorogva, majd összeszűkült szemekkel nyugtázza, hogy kedvenc betege lényegesen jobban fest, mint ő maga. Hacsak nem a legaranykezűbb mosónő járt erre, úgy erős a gyanú, hogy Apu ismét mágiát használt, önön ruházatán. Mintha skatulyából húzták volna elő.*
-Bálba készülsz?
*Még Zián több a vérfolt lassan, mint amit egészségi állapota indokolttá tenne, hacsak nem visel titokban, a lángszínű kóc alatt négy koponyatörést.
Nem szereti az engedetlen betegeket. Nagyon nem. De ez ráér, van három napja a sötételf nevelésre. A priccshez lépve gyengéden simít végig Plev homlokán, mint ki csak egy rakoncátlan hajfürtöt terel tova, valójában lázat ellenőriz, és sajnálatos módon vérfoltot nem hagy. Egészen rászáradt az kezére a nagy rohanásban. A mélységi testhőjét megfelelőnek ítéli, bár ez lehet a kapott szer eredménye is. Mindenképp jó jel, hogy még nem eszi a láz is.*
-Bájitalt nem tudtam szerezni, de Quinn megoldja.
*Foglalja össze majdnem semmit érő eredményeit. Ennyit Pleviről, most előbb a derék őrséggel kell elintéznie egy-két ügyet.*
-Szalmazsákot, négy pokrócot, vödör vizet, mutasd merre a konyha, vagy bármely helyiség, ahol megtisztálkodhatok, váltás ruhát, aztán összeírom a követeléseim listáját.
*Vigyorog a lehető legpofátlanabb módon, és készségesen követi a strázsát a kijelölt irányba. Hogy csakhamar tisztább, bár nem épp méret azonos ruházatban térjen vissza. Bőségesen bő férfiing, ujját feltűrte, lobogó derekát nadrágjába passzírozta, átmenetileg megteszi. Majd zuttyan is le a sajátjának tekintett, szalmaillatú derékaljra, mely a mélységi fekhelyével szemben kapott helyet, tarisznyáját ragadva kotor bele, előbb a pálinkás flaskáját emelve ki, húzva meg, majd könyvét, íróeszközt kerítve lát neki egy gyors, de részletes lista vázolásába.*
-A gazdagnegyedben, a piachoz közel találod a Kispotályt. Kinn lesz a nevem egy táblán. Add át ezt valamelyik szolgálónak, várd meg még összekészítik, és hozd ide nyomban.
*Látja el még alapos információkkal a katonát, majd percek kérdése, és tépi ki a teleírt lapot, hogy kezébe nyomja. Tartalmaz az ruhaneműt, tisztálkodószert is, de leginkább bőségesen kötszereket, gyógyfőzeteket, orvosi felszerelést. Kihasználva az alkalmat feltölti az itteni készleteket, nem csak haslövés kezelésére.*
-Elmehetsz. Köszönöm.
*Osztogat olyan természetességgel parancsokat, mintha legalábbis ellentengertábornagyi címet birtokolna.*
-Nos Apu? Bármi kívánság?
*Pillant az igen rendezett öltözetű mélységire.*
-Kis parfümöt hozassak, vagy olajoznád azt a szépséges hófehér hajadat? Pántlikát bele?
*Hathatós felvezetéssel hamarosan érkezik is vissza Plev cellájába.*
-Üdv Pofikám? Mi helyzet?
*Lép be a rácsok mögé vigyorogva, majd összeszűkült szemekkel nyugtázza, hogy kedvenc betege lényegesen jobban fest, mint ő maga. Hacsak nem a legaranykezűbb mosónő járt erre, úgy erős a gyanú, hogy Apu ismét mágiát használt, önön ruházatán. Mintha skatulyából húzták volna elő.*
-Bálba készülsz?
*Még Zián több a vérfolt lassan, mint amit egészségi állapota indokolttá tenne, hacsak nem visel titokban, a lángszínű kóc alatt négy koponyatörést.
Nem szereti az engedetlen betegeket. Nagyon nem. De ez ráér, van három napja a sötételf nevelésre. A priccshez lépve gyengéden simít végig Plev homlokán, mint ki csak egy rakoncátlan hajfürtöt terel tova, valójában lázat ellenőriz, és sajnálatos módon vérfoltot nem hagy. Egészen rászáradt az kezére a nagy rohanásban. A mélységi testhőjét megfelelőnek ítéli, bár ez lehet a kapott szer eredménye is. Mindenképp jó jel, hogy még nem eszi a láz is.*
-Bájitalt nem tudtam szerezni, de Quinn megoldja.
*Foglalja össze majdnem semmit érő eredményeit. Ennyit Pleviről, most előbb a derék őrséggel kell elintéznie egy-két ügyet.*
-Szalmazsákot, négy pokrócot, vödör vizet, mutasd merre a konyha, vagy bármely helyiség, ahol megtisztálkodhatok, váltás ruhát, aztán összeírom a követeléseim listáját.
*Vigyorog a lehető legpofátlanabb módon, és készségesen követi a strázsát a kijelölt irányba. Hogy csakhamar tisztább, bár nem épp méret azonos ruházatban térjen vissza. Bőségesen bő férfiing, ujját feltűrte, lobogó derekát nadrágjába passzírozta, átmenetileg megteszi. Majd zuttyan is le a sajátjának tekintett, szalmaillatú derékaljra, mely a mélységi fekhelyével szemben kapott helyet, tarisznyáját ragadva kotor bele, előbb a pálinkás flaskáját emelve ki, húzva meg, majd könyvét, íróeszközt kerítve lát neki egy gyors, de részletes lista vázolásába.*
-A gazdagnegyedben, a piachoz közel találod a Kispotályt. Kinn lesz a nevem egy táblán. Add át ezt valamelyik szolgálónak, várd meg még összekészítik, és hozd ide nyomban.
*Látja el még alapos információkkal a katonát, majd percek kérdése, és tépi ki a teleírt lapot, hogy kezébe nyomja. Tartalmaz az ruhaneműt, tisztálkodószert is, de leginkább bőségesen kötszereket, gyógyfőzeteket, orvosi felszerelést. Kihasználva az alkalmat feltölti az itteni készleteket, nem csak haslövés kezelésére.*
-Elmehetsz. Köszönöm.
*Osztogat olyan természetességgel parancsokat, mintha legalábbis ellentengertábornagyi címet birtokolna.*
-Nos Apu? Bármi kívánság?
*Pillant az igen rendezett öltözetű mélységire.*
-Kis parfümöt hozassak, vagy olajoznád azt a szépséges hófehér hajadat? Pántlikát bele?
3369. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 18:49:41
Üzenet elküldve: 2015-11-02 18:49:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
-Látod.
*Vállat vonva felel, mikor meglátja a kóbor lovagot Moranshe és egy másik valaki társaságában, miközben széles vigyor kúszik szét csinos ábrázatán. Először azt hitte, hogy megint ilyen sorozásra vagy miféle gyűlésre érkezett szedett-vetett harcosnépeket lát az emberóriás szeme, de Khannak jobban örül.
Eszébe sincs megzavarni a két férfit az önfeledt üdvözlésben, így kissé lemaradva, elrejtőzve Gabrien mögött közelíti meg a zászlós népséget Rilait keresve tekintetével. Mivel őt nem leli, a félszeműhöz fordul, hogy balját csípőjére téve számon kérje a bérlovagot.*
-Csak nem lecserélted a kedvenc barátnőmet a lovaghölgyre?
*Kérdezi méltatlankodva, de tekintetéből nem lehet kiirtani a komolytalanságot és hangjában is bujkál némi játékosság. Nem vár választ, hanem Moranshe felé lép szabadjára engedve legbájosabb mosolyát, hogy azzal üdvözölje az erez éve nem látott harcosnőt.*
-Örülök, hogy látlak. Mi hír felőled?
*Nem megy hozzá túl közel, mivel Moran a lova közvetlen közelében van, azokról pedig tudja, hogy harapnak, ha nem figyel oda. Az eddig ismeretlen pasasnak biccent, de különösebb figyelmet nem fordít felé, mert amije van, azt mind elragadják Khan szavai. A félvér ugyanis nagyon jól tudja, hogy mi van délre, ezt a mondatot pedig akkor is meghallották volna a hegyes fülek, ha a félszemű a barakk túlvégén csicsergi. Kékjeivel Garbien aranyszínű tekintetét keresi, majd ha megtalálta, vállat von. Megbeszélték már ezt, és mivel kettejük közül a férfi alkalmazkodik nehezebben, ezért az ő kezébe helyezi most is a döntést.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.02 19:17:17, a következő indokkal:
Jelpótlás; modern szleng javítása.
//Tharg lobogó alatt utazva//
-Látod.
*Vállat vonva felel, mikor meglátja a kóbor lovagot Moranshe és egy másik valaki társaságában, miközben széles vigyor kúszik szét csinos ábrázatán. Először azt hitte, hogy megint ilyen sorozásra vagy miféle gyűlésre érkezett szedett-vetett harcosnépeket lát az emberóriás szeme, de Khannak jobban örül.
Eszébe sincs megzavarni a két férfit az önfeledt üdvözlésben, így kissé lemaradva, elrejtőzve Gabrien mögött közelíti meg a zászlós népséget Rilait keresve tekintetével. Mivel őt nem leli, a félszeműhöz fordul, hogy balját csípőjére téve számon kérje a bérlovagot.*
-Csak nem lecserélted a kedvenc barátnőmet a lovaghölgyre?
*Kérdezi méltatlankodva, de tekintetéből nem lehet kiirtani a komolytalanságot és hangjában is bujkál némi játékosság. Nem vár választ, hanem Moranshe felé lép szabadjára engedve legbájosabb mosolyát, hogy azzal üdvözölje az erez éve nem látott harcosnőt.*
-Örülök, hogy látlak. Mi hír felőled?
*Nem megy hozzá túl közel, mivel Moran a lova közvetlen közelében van, azokról pedig tudja, hogy harapnak, ha nem figyel oda. Az eddig ismeretlen pasasnak biccent, de különösebb figyelmet nem fordít felé, mert amije van, azt mind elragadják Khan szavai. A félvér ugyanis nagyon jól tudja, hogy mi van délre, ezt a mondatot pedig akkor is meghallották volna a hegyes fülek, ha a félszemű a barakk túlvégén csicsergi. Kékjeivel Garbien aranyszínű tekintetét keresi, majd ha megtalálta, vállat von. Megbeszélték már ezt, és mivel kettejük közül a férfi alkalmazkodik nehezebben, ezért az ő kezébe helyezi most is a döntést.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.02 19:17:17, a következő indokkal:
Jelpótlás; modern szleng javítása.
3368. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 16:10:25
Üzenet elküldve: 2015-11-02 16:10:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az irodában//
//NAPVÁLTÁSra készülődve//
*Csend és feszültséggel teli légkör. Valami történt. Ettől meg az ő idegessége növekszik szépen lassan, akár egy termő táptalajt kapott gyom. Hogy miért is nem halálosan nyugodt? Mert nem a legjobb ajánló levél rögtön az első napon felülbírálni egy parancsot, ő pedig valami hasonlót követett el.
Belépve az irodába rögtön haptákba vágja magát üdvözlésképp, a hadnagy nyúzott ara, fáradt tekintete nem kerüli el figyelmét. Újabb baljós ómen, de Heron dicséretére váljon, fapofával áll még mindig, cseppet sem mutatva saját bosszús idegességét.
Hagyja, hadd beszéljen Aoneer, noha rögtön meg is bánja, mikor mindent magára vállal, holott Caerva visszahozását a piacosztagosok ideiglenes vezetője indítványozta.*
- Így igaz, Aoneerral visszakísértük a Barakkba Caervát. Jobb színben már, de elküldtem, hogy nézesse meg magát egy felcserrel vagy gyógyítóval. *Teszi még hozzá, illetve még egy apró, talán megnyugtatásnak, vagy öröm az ürömben hírnek szánja.*
- A Piactéren nem történt semmilyen incidens, amiről tudomásunk lenne, minden nyugodt volt.
*Ezzel le is zárta a maga kurta jelentését. Egyenes háttal, némán állva várja a következő parancsot, hogy térjen vissza az eredeti feladathoz, immár egyedül vagy másik társsal, esetleg, hogy leléphet, mára ennyi volt.*
//NAPVÁLTÁSra készülődve//
*Csend és feszültséggel teli légkör. Valami történt. Ettől meg az ő idegessége növekszik szépen lassan, akár egy termő táptalajt kapott gyom. Hogy miért is nem halálosan nyugodt? Mert nem a legjobb ajánló levél rögtön az első napon felülbírálni egy parancsot, ő pedig valami hasonlót követett el.
Belépve az irodába rögtön haptákba vágja magát üdvözlésképp, a hadnagy nyúzott ara, fáradt tekintete nem kerüli el figyelmét. Újabb baljós ómen, de Heron dicséretére váljon, fapofával áll még mindig, cseppet sem mutatva saját bosszús idegességét.
Hagyja, hadd beszéljen Aoneer, noha rögtön meg is bánja, mikor mindent magára vállal, holott Caerva visszahozását a piacosztagosok ideiglenes vezetője indítványozta.*
- Így igaz, Aoneerral visszakísértük a Barakkba Caervát. Jobb színben már, de elküldtem, hogy nézesse meg magát egy felcserrel vagy gyógyítóval. *Teszi még hozzá, illetve még egy apró, talán megnyugtatásnak, vagy öröm az ürömben hírnek szánja.*
- A Piactéren nem történt semmilyen incidens, amiről tudomásunk lenne, minden nyugodt volt.
*Ezzel le is zárta a maga kurta jelentését. Egyenes háttal, némán állva várja a következő parancsot, hogy térjen vissza az eredeti feladathoz, immár egyedül vagy másik társsal, esetleg, hogy leléphet, mára ennyi volt.*
3367. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 15:48:40
Üzenet elküldve: 2015-11-02 15:48:40
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Az irodában//
//NAPVÁLTÁSra készülődve//
*Hamarosan fel is érnek az irodába. A barakk csendjén már érezhető, hogy valamiről bizony sikerült lekésniük, csak épp még nem tudják miről. Lassan kezdetét veszi az éjszakai műszak, amire remélhetőleg egy másik csapat lesz beosztva. Persze kíváncsi lenne mi történt azóta, hogy elmentek, de erre is csak azért kíváncsi mert a hadnagy fáradt pillantásain látszik, bizony nem telt el események nélkül ez azonban épp elég ok arra, hogy firtatási szándékait mellőzze.*
-Hadnagy úr. *Lép elő. Ha már az ő feladata lett volna mind az élelmiszer beszerzés mind Heron és Caerva eligazítása akkor el is vállalja a balhét, amiért egyik sem jött neki össze.*
-Caerva közkatona rosszul lett a piactéren. Az állapota miatt úgy döntöttünk megszakítjuk az akciót. *Mondjuk így utólag talán jobb ötlet lett volna egy gyógyító sátornál letenni és mindkettejüknek elindulni a maga dolgára. Na igen, utólag mindig okos az ember.*
-Mivel már visszaszállítottuk a barakkba és az állapota is javul ezért, engedélyével rögtön vissza is térek a kiadott feladathoz.
*Röviden, katonásan mondja végig a sorokat majd hátra lép és ha más utasítás éppenséggel nem érkezik akkor már lép is ki az iroda ajtaján vissza a barakkba, majd vissza a városba sült csirkét vadászni. A hadnagy negyven aranya persze most is itt van nála így a probléma még égetőbb jelleget ölt mint amúgy. Nem sörözésre kapta azt a pénzt.*
//NAPVÁLTÁSra készülődve//
*Hamarosan fel is érnek az irodába. A barakk csendjén már érezhető, hogy valamiről bizony sikerült lekésniük, csak épp még nem tudják miről. Lassan kezdetét veszi az éjszakai műszak, amire remélhetőleg egy másik csapat lesz beosztva. Persze kíváncsi lenne mi történt azóta, hogy elmentek, de erre is csak azért kíváncsi mert a hadnagy fáradt pillantásain látszik, bizony nem telt el események nélkül ez azonban épp elég ok arra, hogy firtatási szándékait mellőzze.*
-Hadnagy úr. *Lép elő. Ha már az ő feladata lett volna mind az élelmiszer beszerzés mind Heron és Caerva eligazítása akkor el is vállalja a balhét, amiért egyik sem jött neki össze.*
-Caerva közkatona rosszul lett a piactéren. Az állapota miatt úgy döntöttünk megszakítjuk az akciót. *Mondjuk így utólag talán jobb ötlet lett volna egy gyógyító sátornál letenni és mindkettejüknek elindulni a maga dolgára. Na igen, utólag mindig okos az ember.*
-Mivel már visszaszállítottuk a barakkba és az állapota is javul ezért, engedélyével rögtön vissza is térek a kiadott feladathoz.
*Röviden, katonásan mondja végig a sorokat majd hátra lép és ha más utasítás éppenséggel nem érkezik akkor már lép is ki az iroda ajtaján vissza a barakkba, majd vissza a városba sült csirkét vadászni. A hadnagy negyven aranya persze most is itt van nála így a probléma még égetőbb jelleget ölt mint amúgy. Nem sörözésre kapta azt a pénzt.*
3366. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 11:56:43
Üzenet elküldve: 2015-11-02 11:56:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Az irodában//
//NAPVÁLTÁSra készülődve//
*A hadnagy az asztalra teszi sisakját, a szék nyekkenve nyög föl a súlya alatt, ahogy fáradtan rogy a karfák közé. Papirost, pennát, tintát igazít maga elé, hogy nekifogjon a jelentése megírásának, de azon kapja magát, hogy csak ül az üres pergamen felett, ki tudja mióta, a gondolatai a fáradtságtól kilúgozva oldódnak fel, mielőtt megfogalmazhatná őket és csak a tinta cseppen a fehér lapra a használatlanul fölé tartott tollszárból.
Ez az a pillanat, amikor egy nay sóhaj után nyúl a felső fiókhoz, de csak elfintorodik, mikor kihúzza.*
- A franc essen ebbe is *morogja, mikor a két csapatvezető megérkezik jelentéstételre.
Heron jelenléte kissé meglepi, hiszen mást adott utasításba, és hiába szimatolja a levegőt ínycsiklandó sült illata után kutatva, azt sem érzi Aoneer nyomában tekeregni. Így már előre sejti, hogy mint ma a legtöbb dolog, a két katonának kiadott feladat se tervszerűen haladt. Hátradől hát a székében és megkéri a kettőst, hogy csukják be az ajtót, aztán hallgatj a mondandójukat.*
//NAPVÁLTÁSra készülődve//
*A hadnagy az asztalra teszi sisakját, a szék nyekkenve nyög föl a súlya alatt, ahogy fáradtan rogy a karfák közé. Papirost, pennát, tintát igazít maga elé, hogy nekifogjon a jelentése megírásának, de azon kapja magát, hogy csak ül az üres pergamen felett, ki tudja mióta, a gondolatai a fáradtságtól kilúgozva oldódnak fel, mielőtt megfogalmazhatná őket és csak a tinta cseppen a fehér lapra a használatlanul fölé tartott tollszárból.
Ez az a pillanat, amikor egy nay sóhaj után nyúl a felső fiókhoz, de csak elfintorodik, mikor kihúzza.*
- A franc essen ebbe is *morogja, mikor a két csapatvezető megérkezik jelentéstételre.
Heron jelenléte kissé meglepi, hiszen mást adott utasításba, és hiába szimatolja a levegőt ínycsiklandó sült illata után kutatva, azt sem érzi Aoneer nyomában tekeregni. Így már előre sejti, hogy mint ma a legtöbb dolog, a két katonának kiadott feladat se tervszerűen haladt. Hátradől hát a székében és megkéri a kettőst, hogy csukják be az ajtót, aztán hallgatj a mondandójukat.*
3365. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 09:48:13
Üzenet elküldve: 2015-11-02 09:48:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elszalajtja hát Gardurt, hogy foglalkozzon a hirdetmények ügyével, így a Barakknál csak Thenyn és Moranshe maradnak mint a Tharg-különítmény képviselői. A társaság soványabb mint arra számított, Ameder az Állatnyúzó valahol még a Mágustoronynál úgy gondolta, hogy a lovaglét mégsem neki való elfoglaltság, a félszemű feltételezése szerint ezért bekanyarodott a farengetegbe és azóta is kardjával hajkurássza az apróvadat.*
~ Bolondos zöldfülűek. ~
*Megrázza a fejét, egyfelől saját megjegyzését alátámasztandón, na meg Moranshe felé is, aki azóta, hogy a Kikötőben hajóra szálltak még nagyobb dulifuli lett. Tucatnyi dolog eszébe ötlik, amit a lovagnő fejére olvashatna komorsága okaként, kezdve azzal, hogy Pirtianesben az embereket gyerekkoruktól kezdve edzik az ilyesmire. De erre nem kerül sohasem sor, inkább a háta mögött felmorajló szavakra vág ki zsigerből egy választ.*
- Ugye?! - *Elnéz a gyakorlatozó-masírozó-tétlenkedő városőrök ritkás sorain, azon tűnődve, hogy ez a banda mennyire volna képes hatékonyan fenntartani Arthenior békéjét, ha a városban a bűn válna a főnökké. Szinte viszketni kezd a tenyere, hogy fáklyacsonkot gyújtson és kétemeletes máglyát rögtönözzön valamelyik házból. De hova is gondol, hiszen ő már a Vashegy lovagja és ilyesmit azok ugye nem csinálnak, ellenkezőleg voltaképp: akadályozni hivatottak az efféle katasztrófákat. Kár, mert ő sokkal jobban ért az előidézésükhöz mint a prevenciójukhoz.
A koponyájában bújó állomány kissé késve projektálja kutatási eredményeit, amit a szavakat formáló hang kapcsán végzett. A félszemű hátrakapja a fejét, tetőtől-talpig végigmérve az irdatlan embermasszívumot. Szó nélkül vág át azon a jó lépésnyi távolságon, ami kettejük között húzódhat, hogy keblére vonja a teljes vértben feszítő óriást.*
- Mi a szarral etettek téged, hogy ekkorára nőttél, még üdvözölni se lehet normálisan. - *Egyetlen ember felé enged csak meg magának ilyen közvetlenséget (leszámítva természetesen macskapillantású szépségét, de ő más besorolásba esik), ez pedig a hóhajú lovag.
Amikor ellép Gabrientől, megragadja vállvasainál fogva a férfit, úgy pillant megint végig barátján.*
- Nem úgy nézel ki, mint akinek egy szegény ördög néhány garasára van szüksége. Milyen kikent páncélocskád van. - *Elismeréssel ciccent, aztán bemutatja Gabriennek Thenynt, akinek annyira megtetszhetett Moranshe mufurcsága, hogy jó ideje amaz sem szólt már egy jó szót sem.
Morának bólint.*
- Megyünk, bizony. És tiéd a feladat, hogy elmondd ennek a fickónak itt, miért örülnénk, ha dél felé már ő is velünk jönne. - *Kutatva néz körül: ahol Gabrien megjelenik, ott nem marad soká távol Janemita sem. Tudja, hogy a lány valószínűleg csak a barátja iránt táplált érzései miatt nem tért vissza Amon Ruadhra, s hogy valójában nem töprengene egy pillanatot sem azon, mit feleljen a visszahívó szóra.
Ha Moransha nem jutna eredményre Gabriennel, akkor majd Khan hívja egy "csörtére" barátját. Volna miről beszélniük.*
- Tudod az a baj, hogy azokat az aranyakat odahaza hagytam, eldugva a párnám alatt. - *Szélesen elvigyorodik.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.02 09:48:41
//Tharg lobogó alatt utazva//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elszalajtja hát Gardurt, hogy foglalkozzon a hirdetmények ügyével, így a Barakknál csak Thenyn és Moranshe maradnak mint a Tharg-különítmény képviselői. A társaság soványabb mint arra számított, Ameder az Állatnyúzó valahol még a Mágustoronynál úgy gondolta, hogy a lovaglét mégsem neki való elfoglaltság, a félszemű feltételezése szerint ezért bekanyarodott a farengetegbe és azóta is kardjával hajkurássza az apróvadat.*
~ Bolondos zöldfülűek. ~
*Megrázza a fejét, egyfelől saját megjegyzését alátámasztandón, na meg Moranshe felé is, aki azóta, hogy a Kikötőben hajóra szálltak még nagyobb dulifuli lett. Tucatnyi dolog eszébe ötlik, amit a lovagnő fejére olvashatna komorsága okaként, kezdve azzal, hogy Pirtianesben az embereket gyerekkoruktól kezdve edzik az ilyesmire. De erre nem kerül sohasem sor, inkább a háta mögött felmorajló szavakra vág ki zsigerből egy választ.*
- Ugye?! - *Elnéz a gyakorlatozó-masírozó-tétlenkedő városőrök ritkás sorain, azon tűnődve, hogy ez a banda mennyire volna képes hatékonyan fenntartani Arthenior békéjét, ha a városban a bűn válna a főnökké. Szinte viszketni kezd a tenyere, hogy fáklyacsonkot gyújtson és kétemeletes máglyát rögtönözzön valamelyik házból. De hova is gondol, hiszen ő már a Vashegy lovagja és ilyesmit azok ugye nem csinálnak, ellenkezőleg voltaképp: akadályozni hivatottak az efféle katasztrófákat. Kár, mert ő sokkal jobban ért az előidézésükhöz mint a prevenciójukhoz.
A koponyájában bújó állomány kissé késve projektálja kutatási eredményeit, amit a szavakat formáló hang kapcsán végzett. A félszemű hátrakapja a fejét, tetőtől-talpig végigmérve az irdatlan embermasszívumot. Szó nélkül vág át azon a jó lépésnyi távolságon, ami kettejük között húzódhat, hogy keblére vonja a teljes vértben feszítő óriást.*
- Mi a szarral etettek téged, hogy ekkorára nőttél, még üdvözölni se lehet normálisan. - *Egyetlen ember felé enged csak meg magának ilyen közvetlenséget (leszámítva természetesen macskapillantású szépségét, de ő más besorolásba esik), ez pedig a hóhajú lovag.
Amikor ellép Gabrientől, megragadja vállvasainál fogva a férfit, úgy pillant megint végig barátján.*
- Nem úgy nézel ki, mint akinek egy szegény ördög néhány garasára van szüksége. Milyen kikent páncélocskád van. - *Elismeréssel ciccent, aztán bemutatja Gabriennek Thenynt, akinek annyira megtetszhetett Moranshe mufurcsága, hogy jó ideje amaz sem szólt már egy jó szót sem.
Morának bólint.*
- Megyünk, bizony. És tiéd a feladat, hogy elmondd ennek a fickónak itt, miért örülnénk, ha dél felé már ő is velünk jönne. - *Kutatva néz körül: ahol Gabrien megjelenik, ott nem marad soká távol Janemita sem. Tudja, hogy a lány valószínűleg csak a barátja iránt táplált érzései miatt nem tért vissza Amon Ruadhra, s hogy valójában nem töprengene egy pillanatot sem azon, mit feleljen a visszahívó szóra.
Ha Moransha nem jutna eredményre Gabriennel, akkor majd Khan hívja egy "csörtére" barátját. Volna miről beszélniük.*
- Tudod az a baj, hogy azokat az aranyakat odahaza hagytam, eldugva a párnám alatt. - *Szélesen elvigyorodik.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.02 09:48:41
3364. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 09:46:42
Üzenet elküldve: 2015-11-02 09:46:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan el is ér Barakkhoz a furcsa hármas. A pultnál ülő álmos fiú először a szemeit meresztgeti, hogy nem az álom játszik még vele a festett arcú elf, a ló, és a kiskutya láttán. Mintha egy elcsépelt mese szereplői léptek volna ki egy könyv lapjairól. Azonban nem egy kósza álomkép szökött át a valóságba, mind a három jelenés nagyon is húsvér lény.
Ezt biztosítandó, miután a lány kikötötte a kancát, a farkaskutyát maga mellé intve lép a pulthoz, és adja le szó nélkül a kőhegyű lándzsát, az íját, és a vesszőkkel teli tegzet. Cserébe egy a saját fegyveréhez hasonló súlyozású és méretű lándzsát vesz el, hogy gyakoroljon egy kicsit.
Jó maga a gyakorló térre lép, ám előtte még Ahelnek is biztosít egy kis szórakozást, a csomagjából előhalászott kis bőrlabdát biztos távolba gurítja, ahol a kölyök nyugodtan vadászhat rá, nyúzhatja, rágcsálhatja a játékot. A barna szőrmók neki is lát, élvezettel játszadozik újdonsült tulajdonával. A lány pedig nekilát a gyakorlásnak.
Az első mozdulatok tétovák és óvatosak, hogy felmérje, sérült jobb karja mennyit bír. Ugyan a seb nem mély, hiszen a bőrt szedték csak le, nem akarja, hogy túlzottan megviselje a sok mozgás a friss vart.
Jó darabig a lándzsával gyakorlatozik, ám ahogy telik az idő, kezdi érezni, hogy a fogadóbeli gyors távozásakor nem reggelizett. Így hát tart egy kis szünetet, amíg eszik pár falatot, az elcsomagolt élelemből.
Természetesen Ahel az étel illatát megérezve egyből odarohan hozzá, hogy osztozzanak a kései reggelin, korai ebéden. Étvágya ugyan kezd javulni a lánynak, de a kölyöknek így is jut bőségesen.*
- Látom már, hogy el leszel kényeztetve. *Sóhajt lemondóan, de mosolyogva borzolja meg a kiskutya fejét, aki erre hangos vakkantásokkal válaszol.*
- Na uzsgyi, kapd el! *Mutat a labdára, Ahel pedig meg is iramodik, mintha tényleg egy eleven célpontot űzne. Mosolyogva csóválja a fejét a lány, hiába nyugodtabb természetű újdonsült társa, a vérében van a vadászat. Ami helyénvaló, elvégre vadászkutyaféle, és annak is szánja.
Neki pedig ideje folytatnia a gyakorlást. A lándzsát viszont becseréli egy íjra, és gyakorló vesszőkre, hogy egy kicsit íjász tudományát is csiszolja. Ugyan nem lő akkora bakot, mint korábbi ittlétekor első épphogy találatával, és főleg nem akkorát, mint a mélységi, de érezhető, hogy jobb válla állapota miatt nem tudja úgy használni a fegyvert, mit máskor.
Emiatt nem is erőlteti annyira sokáig a lövészetet. Összeszedi a kilőtt vesszőket, majd a kölyöknek füttyszóval jelzi az indulást. Sarkában a barna farkaskutyával érkezik a pulthoz, ahol visszaadja a gyakorló fegyvert, és visszakéri saját lándzsáját, íját, és tegzét. Távoztában még aprót biccent a fegyverekért felelős fiúnak, majd a kancához lép. Eloldja őt a helyéről, s kantárszáron vezetve indul tovább. Egyelőre még nem tudja, hova is megy, valahogy el kell ütnie a napot, hiszen a fogadóba csak naplemente után akar visszamenni.*
Ezt biztosítandó, miután a lány kikötötte a kancát, a farkaskutyát maga mellé intve lép a pulthoz, és adja le szó nélkül a kőhegyű lándzsát, az íját, és a vesszőkkel teli tegzet. Cserébe egy a saját fegyveréhez hasonló súlyozású és méretű lándzsát vesz el, hogy gyakoroljon egy kicsit.
Jó maga a gyakorló térre lép, ám előtte még Ahelnek is biztosít egy kis szórakozást, a csomagjából előhalászott kis bőrlabdát biztos távolba gurítja, ahol a kölyök nyugodtan vadászhat rá, nyúzhatja, rágcsálhatja a játékot. A barna szőrmók neki is lát, élvezettel játszadozik újdonsült tulajdonával. A lány pedig nekilát a gyakorlásnak.
Az első mozdulatok tétovák és óvatosak, hogy felmérje, sérült jobb karja mennyit bír. Ugyan a seb nem mély, hiszen a bőrt szedték csak le, nem akarja, hogy túlzottan megviselje a sok mozgás a friss vart.
Jó darabig a lándzsával gyakorlatozik, ám ahogy telik az idő, kezdi érezni, hogy a fogadóbeli gyors távozásakor nem reggelizett. Így hát tart egy kis szünetet, amíg eszik pár falatot, az elcsomagolt élelemből.
Természetesen Ahel az étel illatát megérezve egyből odarohan hozzá, hogy osztozzanak a kései reggelin, korai ebéden. Étvágya ugyan kezd javulni a lánynak, de a kölyöknek így is jut bőségesen.*
- Látom már, hogy el leszel kényeztetve. *Sóhajt lemondóan, de mosolyogva borzolja meg a kiskutya fejét, aki erre hangos vakkantásokkal válaszol.*
- Na uzsgyi, kapd el! *Mutat a labdára, Ahel pedig meg is iramodik, mintha tényleg egy eleven célpontot űzne. Mosolyogva csóválja a fejét a lány, hiába nyugodtabb természetű újdonsült társa, a vérében van a vadászat. Ami helyénvaló, elvégre vadászkutyaféle, és annak is szánja.
Neki pedig ideje folytatnia a gyakorlást. A lándzsát viszont becseréli egy íjra, és gyakorló vesszőkre, hogy egy kicsit íjász tudományát is csiszolja. Ugyan nem lő akkora bakot, mint korábbi ittlétekor első épphogy találatával, és főleg nem akkorát, mint a mélységi, de érezhető, hogy jobb válla állapota miatt nem tudja úgy használni a fegyvert, mit máskor.
Emiatt nem is erőlteti annyira sokáig a lövészetet. Összeszedi a kilőtt vesszőket, majd a kölyöknek füttyszóval jelzi az indulást. Sarkában a barna farkaskutyával érkezik a pulthoz, ahol visszaadja a gyakorló fegyvert, és visszakéri saját lándzsáját, íját, és tegzét. Távoztában még aprót biccent a fegyverekért felelős fiúnak, majd a kancához lép. Eloldja őt a helyéről, s kantárszáron vezetve indul tovább. Egyelőre még nem tudja, hova is megy, valahogy el kell ütnie a napot, hiszen a fogadóba csak naplemente után akar visszamenni.*
3363. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 08:57:18
Üzenet elküldve: 2015-11-02 08:57:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Ez a nap is eljött, sőt, túl is jutott rajta. Élete első alkalma, hogy hajóval utazott. Mit ne mondjon, nem fogja megszeretni, sem ő, sem a hátasa. Mások talán nyugodt szívvel, sőt, egyenesen boldogan utaznak egy imbolygó ladikkal, ő nem. Egész úton csak az járt a fejében, hogy mikor fog léket kapni, mikor borul fel, mikor süllyednek el. Ha Khan korábban pukkancshalnak nevezte, hát a rövid hajóút alatt még inkább társítható lett hozzá az a vízben lubickoló állat morgolódós hangulatának hála.
Mekkora öröm volt végül a biztonságos, szilárd, mozdulatlan szárazföldre lépni. A megkönnyebbülés, és a vízbe fúlás fenyegetése nélkül rögvest eltűnt a komor, zord, netalántán egyenesen mord kifejezés a lány vonásairól.
Ez persze nem változtatott azon, hogy a társaság legbeszédesebb tagja továbbra sem ő. Ezt örömmel meghagyja csapatuk vezérének. A városba érve már kevésbé tart esetleges veszélytől, így nézelődése már inkább az érdeklődésből fakad, semhogy attól félne, lerohannák őket.
Rövid itt tartózkodása alatt inkább csak elhaladt a Barakk mellett, vagy a távolból nézte, most azon elmaradást is pótolhatja, hogy betérjen ide.*
- Máris megyünk vissza? *Néz nem kicsit meglepődve a félszeműre az új információk hallatán. Mágiát sejt a dologban, hiszen mikor Kagant kísérte, a férfi akkor is varázslat segítségével üzent, vagy próbált üzenni, így várható, ha valami történik, valami változás van, eképp szól nekik is.
Közben leszáll a nyeregből, s kiköti Lorgon a lovaknak fenntartott helyek egyikére. Szokásához híven még megpaskolja kicsit a hűséges hátas nyakát. S mire visszafordul máris változik a helyzet. Két ismerőst pillant meg a kolosszus és kedves személyében. fejét csóválva jegyzi meg, milyen kicsi is a világ, a viszontlátás örömébe nem zavar bele, hadd üdvözöljék egymást előbb a "fivérek".*
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Ez a nap is eljött, sőt, túl is jutott rajta. Élete első alkalma, hogy hajóval utazott. Mit ne mondjon, nem fogja megszeretni, sem ő, sem a hátasa. Mások talán nyugodt szívvel, sőt, egyenesen boldogan utaznak egy imbolygó ladikkal, ő nem. Egész úton csak az járt a fejében, hogy mikor fog léket kapni, mikor borul fel, mikor süllyednek el. Ha Khan korábban pukkancshalnak nevezte, hát a rövid hajóút alatt még inkább társítható lett hozzá az a vízben lubickoló állat morgolódós hangulatának hála.
Mekkora öröm volt végül a biztonságos, szilárd, mozdulatlan szárazföldre lépni. A megkönnyebbülés, és a vízbe fúlás fenyegetése nélkül rögvest eltűnt a komor, zord, netalántán egyenesen mord kifejezés a lány vonásairól.
Ez persze nem változtatott azon, hogy a társaság legbeszédesebb tagja továbbra sem ő. Ezt örömmel meghagyja csapatuk vezérének. A városba érve már kevésbé tart esetleges veszélytől, így nézelődése már inkább az érdeklődésből fakad, semhogy attól félne, lerohannák őket.
Rövid itt tartózkodása alatt inkább csak elhaladt a Barakk mellett, vagy a távolból nézte, most azon elmaradást is pótolhatja, hogy betérjen ide.*
- Máris megyünk vissza? *Néz nem kicsit meglepődve a félszeműre az új információk hallatán. Mágiát sejt a dologban, hiszen mikor Kagant kísérte, a férfi akkor is varázslat segítségével üzent, vagy próbált üzenni, így várható, ha valami történik, valami változás van, eképp szól nekik is.
Közben leszáll a nyeregből, s kiköti Lorgon a lovaknak fenntartott helyek egyikére. Szokásához híven még megpaskolja kicsit a hűséges hátas nyakát. S mire visszafordul máris változik a helyzet. Két ismerőst pillant meg a kolosszus és kedves személyében. fejét csóválva jegyzi meg, milyen kicsi is a világ, a viszontlátás örömébe nem zavar bele, hadd üdvözöljék egymást előbb a "fivérek".*
3362. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 01:55:22
Üzenet elküldve: 2015-11-02 01:55:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
- Hát ide mindenkit beengednek?
*Amikor meglátta, először nem akart hinni naparany szemeinek, de aztán meggyőzte magát, hogy nem a képzelete űz vele gonosz tréfát, hanem tényleg a rókaképűt látja. Keresi a közelben a cserfes kereskedőlányt is, de úgy tűnik, hogy a félszemű ezúttal egyedül jött.
Azaz nincs is annyira egyedül, hisz egy kisebb sereg veszi körbe, ha jól látja, és ami még furcsább, hogy az egykori bérkard parancsokat osztogat. Hát ennyire felvitte a Sors a dolgát a thargok között?
A kolosszus lovagi vértjébe öltözött, mellkasán ott vicsorog a havasi oroszlán, Házának címerállata, ám hevederből, melyet hátán visel, hiányzik a mesterpallos, amit leadott a bejáratnál.
Valódi acélba öltözött emberóriás, hósörényével és kiállásával kitűnve a barakkban edző, ténfergő alakok közül. Egy kicsit mozogni tértek be Janemitával, átmozgatni magukat, mielőtt újra belevágnak egy kalandba.
A kolosszus a félszemű lobogós csoportosulása felé bök borotvált, karomtépte állával, hogy párja is láthassa, amit ő, majd megindul a thargok felé, hogy Khan mögé érve emelt hangon szólítsa meg őket, de szavait csak a rókaképűnek címzi.*
- Ha minden igaz tartozol nekem nem kevés arannyal, anyaszomorító!
//Tharg lobogó alatt utazva//
- Hát ide mindenkit beengednek?
*Amikor meglátta, először nem akart hinni naparany szemeinek, de aztán meggyőzte magát, hogy nem a képzelete űz vele gonosz tréfát, hanem tényleg a rókaképűt látja. Keresi a közelben a cserfes kereskedőlányt is, de úgy tűnik, hogy a félszemű ezúttal egyedül jött.
Azaz nincs is annyira egyedül, hisz egy kisebb sereg veszi körbe, ha jól látja, és ami még furcsább, hogy az egykori bérkard parancsokat osztogat. Hát ennyire felvitte a Sors a dolgát a thargok között?
A kolosszus lovagi vértjébe öltözött, mellkasán ott vicsorog a havasi oroszlán, Házának címerállata, ám hevederből, melyet hátán visel, hiányzik a mesterpallos, amit leadott a bejáratnál.
Valódi acélba öltözött emberóriás, hósörényével és kiállásával kitűnve a barakkban edző, ténfergő alakok közül. Egy kicsit mozogni tértek be Janemitával, átmozgatni magukat, mielőtt újra belevágnak egy kalandba.
A kolosszus a félszemű lobogós csoportosulása felé bök borotvált, karomtépte állával, hogy párja is láthassa, amit ő, majd megindul a thargok felé, hogy Khan mögé érve emelt hangon szólítsa meg őket, de szavait csak a rókaképűnek címzi.*
- Ha minden igaz tartozol nekem nem kevés arannyal, anyaszomorító!
3361. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-11-02 00:05:03
Üzenet elküldve: 2015-11-02 00:05:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Piacról visszatérve//
*Ő is örül, hogy őrtársa valamivel jobb színbe jött, ám a dolognak ezzel még nincs vége. Igyekszik azért nem eltávolodni mellőle. Valahogy mióta rajta van ez a köpeny mindig fenyegetve érzi magát. Úgy képzeli mintha lenne pár szúrós sötét szempár valahol a sikátorok között amik őket bámulnák készülve a reavansra, amiért miattuk nem tehetik azt amit akarnak. A nő esetében viszont inkább a betegség kiújulásától tart. Mikor lassan felsejlik előttük a barakk épülete, egyre inkább érzi a vállára nehezedő terhet is, hisz a hadnagytól kapott feladatokat ő rendre nem teljesítette. Egyiket sem a kettő közül. Tehát neki vissza kéne mennie a pegazusba, Heronnak meg a Pintyben lenne valami dolga ám ez a kettő most úgy látszik nem fog megvalósulni, legalábbis nem azonnal.*
-Rendben. *Bólint Heron felé. Aztán meg is indul arra amerre Ambroggio irodájához tegnap eljutottak.* ~Egy gyors jelentés aztán vissza a munkához, hiszen még nem végeztünk.~ *Odakint a nap lassan kezd lehanyatlani és érzése szerint ezzel vége is első őrséggel eltöltött napjuknak. Összességében élvezte a dolgot. Az első letartóztatás, az első alkalom, hogy védenie kellett a barakkot, hogy vörös köpenyben járhatta a várost és valamilyen szinten mégiscsak védte annak polgárait. Sajnos ez messze van még attól amitől büszke lehetne magára.*
*Ő is örül, hogy őrtársa valamivel jobb színbe jött, ám a dolognak ezzel még nincs vége. Igyekszik azért nem eltávolodni mellőle. Valahogy mióta rajta van ez a köpeny mindig fenyegetve érzi magát. Úgy képzeli mintha lenne pár szúrós sötét szempár valahol a sikátorok között amik őket bámulnák készülve a reavansra, amiért miattuk nem tehetik azt amit akarnak. A nő esetében viszont inkább a betegség kiújulásától tart. Mikor lassan felsejlik előttük a barakk épülete, egyre inkább érzi a vállára nehezedő terhet is, hisz a hadnagytól kapott feladatokat ő rendre nem teljesítette. Egyiket sem a kettő közül. Tehát neki vissza kéne mennie a pegazusba, Heronnak meg a Pintyben lenne valami dolga ám ez a kettő most úgy látszik nem fog megvalósulni, legalábbis nem azonnal.*
-Rendben. *Bólint Heron felé. Aztán meg is indul arra amerre Ambroggio irodájához tegnap eljutottak.* ~Egy gyors jelentés aztán vissza a munkához, hiszen még nem végeztünk.~ *Odakint a nap lassan kezd lehanyatlani és érzése szerint ezzel vége is első őrséggel eltöltött napjuknak. Összességében élvezte a dolgot. Az első letartóztatás, az első alkalom, hogy védenie kellett a barakkot, hogy vörös köpenyben járhatta a várost és valamilyen szinten mégiscsak védte annak polgárait. Sajnos ez messze van még attól amitől büszke lehetne magára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361