//Meronnan//
*Az erdőszéli tisztáson átvágva és végigcaplatva az úton egészen a gazdagnegyed széléig tart az út, hogy végül megérkezzenek a barakkokig. Sohasem szeretett erre járni és most sem változott meg a véleménye a városról. Esze ágában sincs egészen a barakkokig menni, csak tisztes távolságba megközelíteni a gyakorlóteret és a városőrség épületeit. A vaskos faajtó mögött elterülő cellasort pedig még ennyire közelről sem szeretné látni. Eddig nem került oda és ezután sem szeretne a lakója lenni. Nem a büntetés zavarná, hanem a bezártság, hogy tétlenül kell elviselnie, hogy elrohan mellette az idő és embermértékkel mért idejét elpazarolja a rácsok mögött.
Kirázza a hideg a gondolattól és csak az egyik épület sarkáról fürkészi a városiak körében oly közkedvelt épületegyüttest.*
- A vérkertbe. *Dörmögi suttogva maga elé, hogy azt legfeljebb csak a Király hallhatja.*
- Nekem is menni kéne', ha út közben csatlakozom, az gyanús lehet, de ha veled tartok, talán meggyőzőbb. *Morogja a szavakat az agyarai közt és Meronnan láthatja, hogy mennyire nincs ínyére megközelíteni a városőrség tekintélyes épületét.*
- Nyugi, nem kell mondanod még egyszer, tartom a pofám és hagylak beszélni, csak ne keverj minket szarba. Kecsegtessünk Bölény hírével, hogy a hajóépítők erdejében láttuk, az jobb, mint az eltűnt katonáké. Azt hihetik, hogy a vérdíjra hajtunk. Ha mást akarsz mondani, akkor azt most tisztázzuk. *Most még van lehetősége Meronnannak változtatni a sztorin.*
- Nah, menjünk. *Zárja rövidre a szavak rágását és hacsak a Király meg nem állítja, akkor megindul a tiszti iroda felé, mert talán ott kell jelentést tenni közügyekben, de hagyja előremenni társát, hisz neki most kuss a neve, majd akkor beszél, ha kérdezik.*