//Kharasshi, Reyf//
*Nevethetnékje támad, ahogy a köpcös mélységire pillant, minél többször szólal meg, annál szánalmasabb. Egyértelműen megfertőzte a felszínen töltött idő, a bőrszínén kívül semmi sem teszi már mélységivé, fennhordja az orrát, akár egy nemes, és kioktatja, ahelyett, hogy egyszerűbb és célravezetőbb módszereket alkalmazna. Keserűen nevet fel Kharasshi szavain.*
- Én sosem leszek felszíni. Te talán azt hiszed, közéjük tartozol, csak mert itt élsz, de én tudom, ki vagyok. Hogy minek születtem. Sosem fogom megtagadni.
*Lenézően pillant a sötételfre, most már kétsége sincs affelől, hogy gyógyíthatatlan a fertőzés, ami az elméjét pusztítja. Most csak még nevetségesebbnek hatnak mestere álmai, hogy egyesítse... ezeket. Többé már nem azok, akik voltak, levetették egykori büszkeségük. Már csak szétszórt, elkeseredetten beilleszkedni próbáló számkivetettek.*
- Szóval azt hiszed, te idetartozol? Ideje lenne felébredned.
*Na nem mintha járt volna valaha is a tárnákban, hogy ismerje otthonos sötétségüket. Nem tud semmit, hiszen nem érintette a sziklákat, szívta magába a föld illatát. Anhrie már majdnem sajnálja, de azért ennyire nem érdekli a férfi sorsa. Amúgy sem becsüli fajtájának múltját, és köp a szokásaikra. A lány szemében már nem is fajtárs.*
- Nem ismerős a neved... habár ez nem lep meg.
*Vékonyka mosoly kúszik keskeny ajkaira, de tekintete hidegen pásztázza a férfit, épp csak a fakardok egymásnak koppanása tereli el figyelmét.*
- Egész ügyes.
*Biccent a fiúnak, némileg azért értelmesebbnek tűnik, mint a vénebbik. Na meg fürgébbnek. Sötét vigyorral ereszti le Kharasshi nyakából másik kardját is, és most már teljes egészében a másik ismeretlennek szenteli figyelmét.*
- Meglehet, hogy megbánod.
*Csak szemeit forgatja a hergelésnek szánt ajánlat hallatán, és elnyom egy ásítást. Hiába, nem szokása nappal kimozdulni.*
- Később is elhívhatod randizni, feltéve persze, ha fel tudsz majd állni.
*Mosolyog gonoszan, és akár egy ragadozó, átható tekintetével méregeti a fiút, jobb kardját maga elé, míg balját háta mögé tartva görnyed meg kissé. Nem nagyon érdekli, hogy Reyf felkészült-e, zavartalanul esik neki, először jobb karjával vágva a fiú hastájéka felé.*