//Asiritay C'nila//
-Addig nem hiszed, amíg egyszer be nem bizonyítom az ellenkezőjét.
*Ezt inkább csak önmagának mormogja, de nem kizárt, hogy Asiritay fülébe is eljut. Lenne ám meglepetés, ha egyszer fogai megszorulnának a pajkos nyelvecskén, vészesen közelítve a többszörösen megtett ígéret beteljesítéséhez.
Érzi, hogy innen csak a győzelem felé vihet az út, hiszen a nőstény tudtán kívül olyan mederbe terelte a beszélgetés menetét, amiből nem jöhet már ki jól tapasztalatlansága és szégyenlőssége miatt. Abban a pillanatban, hogy az erotika megjelent, egyértelművé vált Zhrodim győzelme.
Elég csak elnéznie a nőstény reakcióját. Még ennyire közel sem volt férfihoz, valószínűleg még csókot sem váltott senkivel, ellenben a hímmel, aki számtalan matróna szeretője és játékszere volt már. Annyira könnyű lenne a mostani helyzetet kihasználni, hogy megmutassa, mire is értette korábbi szavait, miben rejlik a tehetsége a gyilkolás művészetén kívül, mégsem teszi, keze lecsúszik a gömbölyű vállra.*
-Ezen van a hangsúly: egy olyan nősténynek, aki nem lát bennem többet. Rólad tudom, hogy nincsenek olyan igényeid, hogy nem akarsz parancsolgatni, ezért vagyok most is itt, ahelyett, hogy elmentem volna. Mindez viszont nem zárja ki, hogy nekem ne legyenek esetleges igényeim feléd.
*Ismét az a pimasz, letörölhetetlenül széles mosoly és parázsló tekintet, aminek kettőse lehetetlenné teszi annak pontosan megállapítását, hogy mennyire vehető komolyan. Netán tényleg olyan szemmel nézne a nőstényre? Az biztos, amit már korábban elmondott, hogy másnak tekinti, mint a mélység összes többi szülöttjét, méghozzá pozitív értelemben, csak az nem egyértelmű, hogy ez mit is jelent pontosan. A testbeszéd talán árulkodó, de aki járatlan ebben a kérdésben, nehezen tudhat biztosat mondani.
A nőstényke könnyedén karjaiba kerül, ő pedig feláll, nem úgy tűnik, hogy a sebek akadályoznák bármiben is.*
-Tudom, hogy személyem még mindig ennyire lenyűgöz, de azért egy szót még nem olyan nehéz kimondani.
*Valamiért kellemes, ahogy szorosan nyakára fonódnak a vékony karok, hízelgő a tudat, hogy Asiritay belé kapaszkodik, nála keres menedéket a zuhanás veszélye elől.*
-Csak nem menekülnél? Ha zavar, csak mondanod kell.
*Gyors kacsintás, és már óvatosan engedi is vissza a nőstény talpait a földre, vigyázva, hogy ne érkezzen túl durván. Még ha nem is hinni róla, nagyon figyelmes tud lenni, ha ezt elvárják vagy ő úgy akarja. Itt most érezhetően inkább az utóbbi eset áll fenn, hiszen se parancsot, se konkrét utalást nem kapott, inkább csak amolyan megérzés, a látvánnyal ellentétben nem akar túlzottan tolakodó lenni, amint azt érzi, hogy Asiritay hátrálna, engedni fog neki.*
-A kikötőben van egy fogadó, nem olyan felkapott, mint a Pegazus, de szerintem épp ezért jobban illene az alkalomhoz.
*Lehajolva felkapja a saját kardját, a korábbi esetből okulva inkább nem piszkálja a nőstény fegyvereit, de azért bevárja, hogy együtt mehessenek a bejárathoz és kérhessék vissza saját tulajdonukat. Arca ugyan egy pillanatra megfeszül, ahogy átveszi saját kardját és ujjai a díszes markolatra fonódnak, mintha kicsit még el is töprengne, mielőtt övére csatolná a hüvelyt és szokott mosolyát újra előkerítve megindulna kifelé.*