//A legénységi szállás felé//
*Megérné a pénzt is, nem kétséges, ellenben a helyzet még mindig ott stagnál, hogy Zia teljesen ingyen biztosít felszerelést, és ellátást a Barakkban.
Felfüggeszti a haladást egy pillanatra, mikor a meglepett kérdés éri, hasonló érzelmi kilengéseket produkálva.*
-Ami megoldja a nyelvüket, amivel könnyedén kezelhetők, az okozott sebek egy laikus számára is, olyan módon, hogy a fájdalom megmaradjon, de nagyobb baj ne történjen.
*Teljesen felesleges minden letépett köröm, kitépett fog miatt ide rohangálni. Ahogyan teljesen felesleges ezeket bájitallal gyógyítani is.
Már trappol is tovább, a kijelölt irányba, valóban nem először koptatja csizmája talpát ezen az úton.
Halkan, röviden nevet fel Ambroggio naiv feltételezésére, miszerint a Pintyekkel könnyebb lenne, vagy akár az ő dolga ott egyszerűbb lenne. Plev is ringatta magát, és Rahilt efféle tévképzetben, aztán mi lett a vége? Káosz, és embervesztés.
Még sem szól közbe, megértően, együtt érezve bólogat, olykor teátrálisan fel is sóhajt. Erősítve a kollegaritás képét. Bizony, szörnyű nekünk, kerítőknek.
Lassan már ott tart, hogy vigasztalólag simít végig a Hadnagy vállán, magához vonja, átöleli, és abban a félórában, még az kisírja magát majd összeszámolja a csipkebodrokat gallérján. Keze el is indul a férfi vállának irányába, majd a mozdulat elhal, hallva az aktuális egészségi problémát.*
-Nem is arra való. Ha a fejed fáj, kereshetek rá mást.
*Máris kotor tarisznyájába, tenyérnyi fém szelencét húzva elő, mely nem kerül kinyitásra, az ajánlat hallatán. Előbb a döbbenet, mi gyorsan vált át hatalmas örömbe. Szélesen vigyorogva perdül a pasi elé, bólint máris amekkorát csak képes, és nyújtja jobbját, megpecsételendő az alkut.*
-Legyen. Mikor kezdek?
*Már alig várja, hogy magas, izmos pasiknak dirigáljon. Kapásból ezer ötlete van a városőrség fellendítésére. De persze saját gyermekét nem bízná ilyen könnyedén új Apura. Kell hozzá a használati útmutató.*
-Igazán egyszerű lesz a dolgod, csak rá kell venni a lusta lányaimat, hogy dolgozzanak, és ne arra várjanak én hajtsak fel nekik kuncsaftot, majd arra, hogy ha dolgoztak, a pénzt beadják, aztán kikeverni az italok alapjául szolgáló főzeteket, igazgatni a kidobókat, a szegénynegyedi betegeimet ellátni, a Kispotályba betérőket szintúgy, a Pintyeket is persze, olykor ide is benézni. Ó, igen, és a bordély emeletén van egy épp elvetélő nemesasszony, ügyelni kell a vérzésére.
*Sorolja el, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne mindezeket kisujjból kirázva végezni.*
-Kapok egyenruhát?
*Mert szeretne, nagyon. De nem ilyen csipkésen lányosat, mint amit Ambroggio visel.
Nyújtja is át a szelencét, miben tegnap estéről származó, már kókadozni kezdő, zöld levelek vannak. Citromfű, és menta.*
-Ha nem segít, szólj.