// A kiválasztott //
*Botjo, és az ő fura kérdései, természetesen választ kap mindegyikre; a városőrök minden bizonnyal csukott szemmel alszanak, és igen, egy picit haragszik Malrionra.
A kutya viszont a kislány felelőssége, így az arra vonatkozó városőri résszel maga nem törődik, pláne, hogy szerint ebtől függetlenül nem lesz itt boldog igazán senki sem.
Érkezve a hadnagy elé sem látszik arcán a kitörő öröm.*
-Üdvözlöm, Rynizz Dwirinthalen.
*Hajt fejet kissé, mely valahol a tiszteletadás, és a nyegle biccentés közötti határmezsgyén húzódik meg.*
-A Matróna unokabátyja vagyok, a Család diplomatája, és a Dwirinthalen kisasszony fivére.
*Nyomatékosítja származását, rangját, posztját.*
-Ő pedig az inason, Botjo.
*Int a gyermek felé, majd kotorja elő zsebéből az írást és foglal helyet.*
-Nos, Forthald hadnagy.
*Valahogy a Ric hadnagy olyan a helyzethez illetlen, és esetlen, túlságosan bizalmaskodó megszólítás lenne, és hát vele nem is keveredett még a városőr pertuba, mint Malrionnal.*
-Temérdek kérdés merült fel bennem kézhez kapva levelét, de elsősorban azt szeretném megtudakolni, honnan is kísérnék ide a húgomat?
*Nem nagyon nyerte el a tetszését a levélnek az a része sem, ahol őrizetet említettek. Ennek ellenére kész a bájcsevegésre.*
-Másrészről kérem fejtse ki nekem ezt a.
*Pillant az írásra, és olvassa fel hangosan a hadnagy sorait.*
-Artheniori törvények harmadik bekezdésének tizenegyedik pontja, azaz megzavarta a közbiztonságot, a köznyugalmat. Ha valóban nemes, akkor az ügyet kötelességem a tanács elé terjeszteni, hogy kiszabhassák a büntetését. Ez várhatóan hattól kilencven nap elzárást jelent majd a körülményektől függően.
*Itt már némi, az esettől független érdeklődés is vezérli, hisz nem ismer senkit, ki a város törvényeinek ily részleteit tudná, még az igen könyvmoly Nestar sem. Persze eddig is születtek számos esetben retorziók, de úgy volt vele azt az őrség és a tanács valami bizalmasan kezelt, a lakosok számára ismeretlen, talán épp nem is általánosítható, egyedi mérték alapján szabja ki. Amit biztosan tud ezzel kapcsolatban az pusztán annyi, hogy az őrség nem ítélkezhet nemes ügyében. Vagyis ő itt informálódik kicsit, felmarkolja a húgit, és viszi haza, több dolga nem igazán lehetne a hadnaggyal.*