//Gyakorlat//
-Pfejj. *Köp ki a törpe oldalra mikor látja a férfi próbálkozását. Úgy látszik ez az edzésmód is el fog tartani egy darabig, de ha a lovag megszokja, hogy az ellenség egyik fő rossz tulajdonsága, hogy visszaüt, akkor nem lesz vele baj. Csak ugye a megszokás az nem egyik pillanatról a másikra jön, hanem komoly, fárasztó, nehéz, borzadályos, és vérhugyozós edzés végeredményeként áll össze. De ha egyszer összeáll akkor az már egész élete során elkíséri a harcost, mint egy jó családi kalapács.
Pipát vesz elő és lassan fújkálni és tömni kezdi, majd mikor a fiú pajzsot vesz elő, dühösen szájába nyomja a pipát, és kalapácsát két kézre fogva, morcosan lépdel közelebb a bábuhoz.*
-Teszed azt le tacskókölök. *Förmed rá a fiúra. Úgy látszik ez a név már rajtamarad, már ha egy erős ütés ki nem veri valami módon a törpe fejéből a dolgot, ami egy kis gyakorlással azért nem megoldhatatlan feladat. Látszik rajta, hogy valami nem tetszik neki, és mikor kiveszi a pipát a szájából, hogy egy kis tüzet gyújtson bele, akkor még ideje is van rá, hogy kifejtse nézetét erről az egészről.*
-Mondjad csak, te fejeket zúzni készülsz, vagy a tekeddel akarsz nyilakat elkapni? *Teszi fel a kérdést szúrós tekintettel kísérve, és egyenesen a magasan hordott sisakba tekint.*
-Kérdeztem valamit híj. *Vágja rá, meg sem várva amíg a lovag kinyitja a száját.*
-Ha folyton a kínyelmeske utat választod, és a puha párnán fekszel mint egy királylány soha nem fogsz tanulni semmit. Csatában legyen csak a dolgod egyszerű, én is jobban szeretem hátulró leütni az ellenfelet, és vicces is mikor eldül. *Egy kissé elkalandozott, ám észrevette a hibáját, és a meggyúló pipa fényében és füstjében arca ismét elkomorul, majd már a füstöt szívva dünnyögi az utolsó sorokat.*
-De ha nem deglesz meg a gyakorlásban akkor a harcban fogsz megdegleni. Szóval vedd a hátadra azt az edényfedelet és vídd magad. *Nyilván nehezebb a dolog, ha a bábu visszaüt, és még nehezebb, ha bábu mögött egy ideges törpe áll, láthatólag azzal a szándékkal, hogy ő is visszaüssön, amikor arra alkalmas pontot talál a férfi játékában. Ha csak annyit ér el, hogy egyszer az életben komolyan vegye az öldöklést és ne csak holmi játéknak tartsa az egészet, máris megéri eltörni egy két lábat.*