Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 358 (7141. - 7160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7160. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-02-03 19:04:09
Üzenet elküldve: 2018-02-03 19:04:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Graelmhor//
-Ez nem a házon múlik. Ha valakit úri kisasszonynak nevelnek, akkor szegény körülmények között is lehet finom modorú és előkelő, ha fogékony rá. Belőlem is próbált apánk mintakislányt faragni, de nem sikerült. Az elf lányokban azért sokkal több nőiesség van, mint egy emberben, már csak a faji jellegzetességek miatt is.
*Nem hitte volna, hogy egyszer erről fog beszélni a bátyjáról, hogy milyen szépek az elf hölgyek. Velük született karcsúság, kecsesség, szép arc, bájos mosoly. Nem is emlékszik olyan esetre, amikor egy csúnya, nem szimpatikus hosszú életűvel hozta volna össze az élet. Jó nekik.*
-Gyakorlás kérdése, de nem érdekel annyira, hogy komolyabb erőket fordítsak a megtanulására. A bőröm is megerősödne egy idő után. *Emeli arca elé a kezeit, végigsimít az ujjbegyein.* Hallottam itt, a barakkban beszélgetni néhány fiatalt, akik azt mesélték, hogy az első pár íjászedzésük után bevérzett az ujjuk és kisebesedett, annyira bántotta a húr. Nem bírnám ki.
*Húzza el a száját. Mindig is alacsony volt a fájdalomküszöbe, ezért is viselhette rosszabbul a verést, mint azt illett volna.*
-Nem csak a szerzetesek miatt. Ugyan nagy hatással voltak rám, mégis csak szinte minden nap több órát töltök közöttük, de szerintem praktikusabb is, mint a fegyver, ha csak önvédelemre használom. A kezeim mindig nálam vannak, és nem vehetik el tőlem. Ha meg mégis... Hát akkor a fegyverrel sem mennék sokra.
*A fegyvert magával kéne hordania, karban tartania: élezni, tisztítani, nincs neki ehhez sem kedve, sem ideje. És mi lenne, ha eltörne vagy csak megsérülne? Nem lenne mivel védekeznie, amíg újat nem készíttet a kovácsnál, ami csak plusz kiadás lenne. Nem, nem, jobb ez így, hogy a tőr B-terv marad.*
-Nem terveztem orgyilkosnak állni. *Mosolyodik el gúnyosan.* De ha már van tőröm, nem baj, ha meg tudom fogni anélkül, hogy megvágjam magam.
*Addig gyakorolja a Grael által mutatott szúrást, míg elég magabiztosan nem tud kitörni bármilyen testhelyzetből. Nincs hozzászokva, hamar meg is izzad. Érzi, ahogy a pulcsija alatt verejték folyik végig a hátán. Feltűnés nélkül szagol bele a levegőbe, és örömmel konstatálja, hogy nem olyan büdös, mint amilyennek érzi magát. Épp felhozná, hogy menjenek tovább, mert nem akarja vállalhatatlanná tenni magát, hiszen egész nap a várost szeretné járni, mikor a férfi közelebb lép hozzá, és szorosan a karjaiba zárja. Nem lepődik meg annyira, mint mikor a konyhában történt ugyanez, de elkerekednek a szemei. Pár másodpercig nem mozdul, majd viszonozza az ölelést. Nem szól, pedig több kérdés is átfut az agyán, de nem szeretné megzavarni a meghitt pillanatot.*
-Ez nem a házon múlik. Ha valakit úri kisasszonynak nevelnek, akkor szegény körülmények között is lehet finom modorú és előkelő, ha fogékony rá. Belőlem is próbált apánk mintakislányt faragni, de nem sikerült. Az elf lányokban azért sokkal több nőiesség van, mint egy emberben, már csak a faji jellegzetességek miatt is.
*Nem hitte volna, hogy egyszer erről fog beszélni a bátyjáról, hogy milyen szépek az elf hölgyek. Velük született karcsúság, kecsesség, szép arc, bájos mosoly. Nem is emlékszik olyan esetre, amikor egy csúnya, nem szimpatikus hosszú életűvel hozta volna össze az élet. Jó nekik.*
-Gyakorlás kérdése, de nem érdekel annyira, hogy komolyabb erőket fordítsak a megtanulására. A bőröm is megerősödne egy idő után. *Emeli arca elé a kezeit, végigsimít az ujjbegyein.* Hallottam itt, a barakkban beszélgetni néhány fiatalt, akik azt mesélték, hogy az első pár íjászedzésük után bevérzett az ujjuk és kisebesedett, annyira bántotta a húr. Nem bírnám ki.
*Húzza el a száját. Mindig is alacsony volt a fájdalomküszöbe, ezért is viselhette rosszabbul a verést, mint azt illett volna.*
-Nem csak a szerzetesek miatt. Ugyan nagy hatással voltak rám, mégis csak szinte minden nap több órát töltök közöttük, de szerintem praktikusabb is, mint a fegyver, ha csak önvédelemre használom. A kezeim mindig nálam vannak, és nem vehetik el tőlem. Ha meg mégis... Hát akkor a fegyverrel sem mennék sokra.
*A fegyvert magával kéne hordania, karban tartania: élezni, tisztítani, nincs neki ehhez sem kedve, sem ideje. És mi lenne, ha eltörne vagy csak megsérülne? Nem lenne mivel védekeznie, amíg újat nem készíttet a kovácsnál, ami csak plusz kiadás lenne. Nem, nem, jobb ez így, hogy a tőr B-terv marad.*
-Nem terveztem orgyilkosnak állni. *Mosolyodik el gúnyosan.* De ha már van tőröm, nem baj, ha meg tudom fogni anélkül, hogy megvágjam magam.
*Addig gyakorolja a Grael által mutatott szúrást, míg elég magabiztosan nem tud kitörni bármilyen testhelyzetből. Nincs hozzászokva, hamar meg is izzad. Érzi, ahogy a pulcsija alatt verejték folyik végig a hátán. Feltűnés nélkül szagol bele a levegőbe, és örömmel konstatálja, hogy nem olyan büdös, mint amilyennek érzi magát. Épp felhozná, hogy menjenek tovább, mert nem akarja vállalhatatlanná tenni magát, hiszen egész nap a várost szeretné járni, mikor a férfi közelebb lép hozzá, és szorosan a karjaiba zárja. Nem lepődik meg annyira, mint mikor a konyhában történt ugyanez, de elkerekednek a szemei. Pár másodpercig nem mozdul, majd viszonozza az ölelést. Nem szól, pedig több kérdés is átfut az agyán, de nem szeretné megzavarni a meghitt pillanatot.*
7159. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-02-03 15:14:25
Üzenet elküldve: 2018-02-03 15:14:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Loyenara//
- Született úri kisasszonyok, vagy csak annak képzelik magukat. A mi házunk is van akkora, mint amiben azok laknak, csak nincs telenyomva mindenféle csicsás díszítéssel. Egyébként meg nem annak születnek, csak annak nevelik őket. Hidd el, az íjász lányok teljesen mások. Abban viszont igazad lehet, hogy az íjászat nem neked való. A tőrt is rosszul fogod, az íj pedig még jobban büntet. A gyenge kis bőröcskédet meg még a húr is elvágná.
*Azért az való igaz, hogy tényleg nem tudná elképzelni Narát a fákon ugrálva, miközben kezében egy íjat tartva, mesteri pontossággal, szívre célzott lövéssel leterít egy óriást. Ha mégis képes lenne rá, na akkor bizony tátva maradna Grael szája a meglepettségtől. Az óriások szívós teremtmények, és sok helyen hallotta már, hogy lehetetlen legyőzni őket. Vicces lenne, ha pont az ő húgának sikerülne.*
- Ja, hát persze. A szerzetesek, meg a templom. El is felejtettem. Most már értem, hogy miért a pusztakezes harcművészet jön be neked.
*Lassan összeáll neki a kép, hogy hogyan hozta össze a sors az ő pici húgocskáját és a harcművészeteket. Még szerencse, hogy kopaszra nem nyiratta magát, mint azok a kuglifejűek a templomban. Mosolyodik el a fura gondolaton, majd tovább segít a lánynak a pengével való gyakorlásban.*
- Tényleg, most már tényleg jó. Ha eleget gyakorlod már ebben is magabiztos lehetsz. Persze ez még igazán semmi. Az orgyilkosok a mesterei a rövid pengéknek. Pontosan tudják mikor, és hova kell szúrni, hogy egy ártatlannak tűnő kis szúrt seb akár megölje az áldozatát. A fegyverre kent méregről nem is beszélve.
*Megfordult már a fejében, hogy a rövidkard és hosszú tőr párosítását rövid pengékre cseréli, de a testalkata, magassága nem lenne megfelelő azokhoz a gyors technikákhoz, amiket az a harcstílus igényel.*
- Ha elveszíted az egyensúlyod, és igazi tőr van a kezedben, akkor csak magadnak árthatsz. Egy éles párbajban pedig a megbotlás szinte minden esetben végzetes.
*Elmosolyodik ismét. Azért az állóképesség terén még van mit fejlődnie a lánynak. Elég hamar kifullad, de idővel ez is csak jobb lesz, ha gyakorol.
Odalép hozzá, és egyszerűen magához öleli.*
- Pihenj nyugodtan. Addig itt jó helyed lesz.
- Született úri kisasszonyok, vagy csak annak képzelik magukat. A mi házunk is van akkora, mint amiben azok laknak, csak nincs telenyomva mindenféle csicsás díszítéssel. Egyébként meg nem annak születnek, csak annak nevelik őket. Hidd el, az íjász lányok teljesen mások. Abban viszont igazad lehet, hogy az íjászat nem neked való. A tőrt is rosszul fogod, az íj pedig még jobban büntet. A gyenge kis bőröcskédet meg még a húr is elvágná.
*Azért az való igaz, hogy tényleg nem tudná elképzelni Narát a fákon ugrálva, miközben kezében egy íjat tartva, mesteri pontossággal, szívre célzott lövéssel leterít egy óriást. Ha mégis képes lenne rá, na akkor bizony tátva maradna Grael szája a meglepettségtől. Az óriások szívós teremtmények, és sok helyen hallotta már, hogy lehetetlen legyőzni őket. Vicces lenne, ha pont az ő húgának sikerülne.*
- Ja, hát persze. A szerzetesek, meg a templom. El is felejtettem. Most már értem, hogy miért a pusztakezes harcművészet jön be neked.
*Lassan összeáll neki a kép, hogy hogyan hozta össze a sors az ő pici húgocskáját és a harcművészeteket. Még szerencse, hogy kopaszra nem nyiratta magát, mint azok a kuglifejűek a templomban. Mosolyodik el a fura gondolaton, majd tovább segít a lánynak a pengével való gyakorlásban.*
- Tényleg, most már tényleg jó. Ha eleget gyakorlod már ebben is magabiztos lehetsz. Persze ez még igazán semmi. Az orgyilkosok a mesterei a rövid pengéknek. Pontosan tudják mikor, és hova kell szúrni, hogy egy ártatlannak tűnő kis szúrt seb akár megölje az áldozatát. A fegyverre kent méregről nem is beszélve.
*Megfordult már a fejében, hogy a rövidkard és hosszú tőr párosítását rövid pengékre cseréli, de a testalkata, magassága nem lenne megfelelő azokhoz a gyors technikákhoz, amiket az a harcstílus igényel.*
- Ha elveszíted az egyensúlyod, és igazi tőr van a kezedben, akkor csak magadnak árthatsz. Egy éles párbajban pedig a megbotlás szinte minden esetben végzetes.
*Elmosolyodik ismét. Azért az állóképesség terén még van mit fejlődnie a lánynak. Elég hamar kifullad, de idővel ez is csak jobb lesz, ha gyakorol.
Odalép hozzá, és egyszerűen magához öleli.*
- Pihenj nyugodtan. Addig itt jó helyed lesz.
7158. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-02-03 11:43:07
Üzenet elküldve: 2018-02-03 11:43:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Graelmhor//
*Meghallgatja, mit fűz még hozzá a férfi, de nem felel rá. Sok gondolat kavarog a fejében, és érzelem a szívében, amik jobb, ha egyelőre rejtve maradnak. Néhány hat, talán hónap, és megint felhozza a dolgok, mert Grael az egyetlen, akivel megoszthatja őket, de ahhoz teljes mértékben meg kell bíznia benne. Még ő sem ismeri a kis húgocskáját, hogy mi rejtőzik a felszín alatt.*
-Ugyan. *Legyint lemondóan.* Az elfek született úri kisasszonyok. Szőke hajú, kék szemű mosolygós teremtések, amilyen én nem leszek soha. Persze, ez általánosítás... *Nevet fel.* De akkor sem illenék be a hosszú fülűek közé.
*Nem az a nőies jellem. Senki sem tudott jó modort és finom mozdulatokat nevelni belé, a legtöbbször esetlen és szeleburdi, a kecsesség távol áll tőle. Épp ezért tart az íjászattól is. Egy hivatásosnak gyorsnak és biztos kezűnek kéne lennie, amekkora szerencséje van, még a fáról is lefordulna, ha egyszer lőni próbálna az ágak közül.*
-A bonyolultabbakat én sem, a legegyszerűbbeket lestem el, amiket sokáig gyakoroltam, utána pedig ezekre alapozva próbálkoztam az összetettebb támadásokkal. Bár annyira nem hiszem, hogy meglepő lenne. *Vonja meg a vállát.* A templomi szerzetesek közül sokan űznek valamilyen pusztakezes harcművészetet, biztosan tanítják az ott tanuló fiatalokat, akik ennyi éves korukra sokkal ügyesebbek, mint én most.
*A meglévő tudásában sem bízik eléggé. A bemutatót a tőle telhető legnagyobb magabiztossággal adta elő, ezzel is piszkálva a férfit, aki még mindig egy ártatlan, törékeny kislányt lát benne, de egy idegen ellen nem merne kiállni. Még sosem került veszélybe, ahol kipróbálhatta volna magár, és reméli, ez még egy darabig így is marad.*
-Várj, azt hiszem, tudom... *Nem szeretné, hogy bátyja elmondja, hogy kell, jobban megmarad, ha magától jön rá.* Tényleg? Jó volt? *Lelkesedik fel, és megismétli még párszor a mozdulatot, egyre stabilabb állással, határozottabb szúrással. Csaknem fél órán át gyakorolja, mikor megáll, kézfejével letörli a homlokán gyöngyöző izzadtságot.*
-Fárasztóbb, mint amire számítottam. Nagyon kell figyelnem, nehogy rosszul lépjek, és elveszítsem az egyensúlyomat. Közben még a fegyverrel is óvatosnak kell lennem, hogy jó helyre döfjek. Nehéz...
*Sóhajt, de nem azért, mert feladta, csak kifújja magát.*
*Meghallgatja, mit fűz még hozzá a férfi, de nem felel rá. Sok gondolat kavarog a fejében, és érzelem a szívében, amik jobb, ha egyelőre rejtve maradnak. Néhány hat, talán hónap, és megint felhozza a dolgok, mert Grael az egyetlen, akivel megoszthatja őket, de ahhoz teljes mértékben meg kell bíznia benne. Még ő sem ismeri a kis húgocskáját, hogy mi rejtőzik a felszín alatt.*
-Ugyan. *Legyint lemondóan.* Az elfek született úri kisasszonyok. Szőke hajú, kék szemű mosolygós teremtések, amilyen én nem leszek soha. Persze, ez általánosítás... *Nevet fel.* De akkor sem illenék be a hosszú fülűek közé.
*Nem az a nőies jellem. Senki sem tudott jó modort és finom mozdulatokat nevelni belé, a legtöbbször esetlen és szeleburdi, a kecsesség távol áll tőle. Épp ezért tart az íjászattól is. Egy hivatásosnak gyorsnak és biztos kezűnek kéne lennie, amekkora szerencséje van, még a fáról is lefordulna, ha egyszer lőni próbálna az ágak közül.*
-A bonyolultabbakat én sem, a legegyszerűbbeket lestem el, amiket sokáig gyakoroltam, utána pedig ezekre alapozva próbálkoztam az összetettebb támadásokkal. Bár annyira nem hiszem, hogy meglepő lenne. *Vonja meg a vállát.* A templomi szerzetesek közül sokan űznek valamilyen pusztakezes harcművészetet, biztosan tanítják az ott tanuló fiatalokat, akik ennyi éves korukra sokkal ügyesebbek, mint én most.
*A meglévő tudásában sem bízik eléggé. A bemutatót a tőle telhető legnagyobb magabiztossággal adta elő, ezzel is piszkálva a férfit, aki még mindig egy ártatlan, törékeny kislányt lát benne, de egy idegen ellen nem merne kiállni. Még sosem került veszélybe, ahol kipróbálhatta volna magár, és reméli, ez még egy darabig így is marad.*
-Várj, azt hiszem, tudom... *Nem szeretné, hogy bátyja elmondja, hogy kell, jobban megmarad, ha magától jön rá.* Tényleg? Jó volt? *Lelkesedik fel, és megismétli még párszor a mozdulatot, egyre stabilabb állással, határozottabb szúrással. Csaknem fél órán át gyakorolja, mikor megáll, kézfejével letörli a homlokán gyöngyöző izzadtságot.*
-Fárasztóbb, mint amire számítottam. Nagyon kell figyelnem, nehogy rosszul lépjek, és elveszítsem az egyensúlyomat. Közben még a fegyverrel is óvatosnak kell lennem, hogy jó helyre döfjek. Nehéz...
*Sóhajt, de nem azért, mert feladta, csak kifújja magát.*
7157. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-02-02 21:25:07
Üzenet elküldve: 2018-02-02 21:25:07
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt, egy VÖ-nek//
*Hol máshol is kezdhetné a lazítást, mint a barakkban? Cseréli a pultnál fegyvereit gyakorló kardokra, majd sorol beljebb, a pást szélén fanyalogva húzva az időt.
Nem akar izzadni, vagyis, nem testes, büdös pasik mellett, inkább a kis szőkét lesi, azt az elf, iszákos, közleányt. Vagy legalább világ jó cimboráját az őrmestert. Azaz ivócimborákat. Bár úgy fest a remek páros ma nincs szolgálatban, vagy épp szolgálatban van, és valahol távol nagy józansággal, és komolysággal bűnt üldöz.
Felmerül benne az eshetőség, hogy ha más nem, hát Ric hadnaggyal iszogatni is szórakoztató lehet. Perverz egy módja a szórakozásnak, de hát ha altiszt nincs, jó a szamár is.
Tekint azért körbe egyéb társaság reményében.*
*Hol máshol is kezdhetné a lazítást, mint a barakkban? Cseréli a pultnál fegyvereit gyakorló kardokra, majd sorol beljebb, a pást szélén fanyalogva húzva az időt.
Nem akar izzadni, vagyis, nem testes, büdös pasik mellett, inkább a kis szőkét lesi, azt az elf, iszákos, közleányt. Vagy legalább világ jó cimboráját az őrmestert. Azaz ivócimborákat. Bár úgy fest a remek páros ma nincs szolgálatban, vagy épp szolgálatban van, és valahol távol nagy józansággal, és komolysággal bűnt üldöz.
Felmerül benne az eshetőség, hogy ha más nem, hát Ric hadnaggyal iszogatni is szórakoztató lehet. Perverz egy módja a szórakozásnak, de hát ha altiszt nincs, jó a szamár is.
Tekint azért körbe egyéb társaság reményében.*
7156. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-02-02 17:01:47
Üzenet elküldve: 2018-02-02 17:01:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Loyenara//
- Na látod. Örülök, hogy sokára ugyan, de sikerül felfedezned a jót is abban, amit kaptál. Így talán már azt is jobban megérted, hogy miért nem szóltam közbe. Ha megtettem volna, talán ott és akkor jól esett volna neked, de akkor nem tanulsz semmit, nem erősödsz meg és most nem tudnál egyedül élni. Ezt még el kellett mondanom, de ígérem, én is befejeztem.
*Próbálja a továbbiakban ehhez az ígérethez tartani magát, de nem tudja, mennyire fog sikerülni. Ha Nara hozza fel a témát, akkor válaszolni fog neki, ha pedig valamilyen oknál fogva csak úgy szóba kerül, úgysem fogja tudni megállni, hogy ne fűzzön hozzá gondolatokat, de igyekezni fog kerülni ezt.*
- Biztos vagyok benne, hogy jól állna a kezedben. Ha hosszú füleid lennének, még egy csodás elfnek is el tudnálak képzelni.
*Nevet fel játékosan. A szegény körülmények és a ruhái ugyan nem segítenek az összképen, de Nara szép lány Grael szerint. Sokkal szebb, mint néhány szajha aki gyönyörűnek hiszi magát egy vödör festékkel az arcán. *
- Ellested a városőröktől? Akkor nagyon jó lehet a megfigyelőképességed. Én biztosan nem tudnám csak úgy leutánozni a bonyolultabb mozdulatokat. Bár igaz, hogy csak az elején van erre szükség, utána már magadtól is tudni fogod, hogyan tovább. Meg fogod tudni magad védeni vele. Szinte senki sem számít arra, hogy egy fegyvertelen illető ellenállást tanúsítson. A meglepetés ereje sokat számít.
*Persze ettől függetlenül nem rossz, ha az ember tud bánni egy fegyverrel is, ezért is kezd bele Nara tanítgatásába a tőrt illetően. Szegény lány csuklóit forgatja, kezét igazgatja egy ideig, mire rendesen fogja a tőrt, amint ez megvan, elkezdhetik a mozdulatokat gyakorolni.*
- Igen, szúrj előre! Ah, nem, nem úgy. Ez úgy nézett ki, mintha félnél attól, hogy az ellenfeled megsebesül. Inkább... *Ekkor szól közbe a lány, hogy bizony jobban is megy neki. Grael ekkor újra karba fonja a kezeit és figyel.*
- Úgy bizony! Pontosan ezt akartam elmagyarázni. Ne csak a karoddal csináld, hanem a teljes testsúlyodat vidd bele a mozdulatba. A karodban nincs annyi erő, mint az egész testedben. A súlyodat kihasználva nagyobb lendületet érhetsz el, aminek köszönhetően a szúrás erősebb és halálosabb lesz. Pontosan úgy, ahogy most csináltad. *Bólogat elismerően.* Csináld még párszor, hogy rögzüljön benned a mozdulat, aztán gyakorlunk mást is.
- Na látod. Örülök, hogy sokára ugyan, de sikerül felfedezned a jót is abban, amit kaptál. Így talán már azt is jobban megérted, hogy miért nem szóltam közbe. Ha megtettem volna, talán ott és akkor jól esett volna neked, de akkor nem tanulsz semmit, nem erősödsz meg és most nem tudnál egyedül élni. Ezt még el kellett mondanom, de ígérem, én is befejeztem.
*Próbálja a továbbiakban ehhez az ígérethez tartani magát, de nem tudja, mennyire fog sikerülni. Ha Nara hozza fel a témát, akkor válaszolni fog neki, ha pedig valamilyen oknál fogva csak úgy szóba kerül, úgysem fogja tudni megállni, hogy ne fűzzön hozzá gondolatokat, de igyekezni fog kerülni ezt.*
- Biztos vagyok benne, hogy jól állna a kezedben. Ha hosszú füleid lennének, még egy csodás elfnek is el tudnálak képzelni.
*Nevet fel játékosan. A szegény körülmények és a ruhái ugyan nem segítenek az összképen, de Nara szép lány Grael szerint. Sokkal szebb, mint néhány szajha aki gyönyörűnek hiszi magát egy vödör festékkel az arcán. *
- Ellested a városőröktől? Akkor nagyon jó lehet a megfigyelőképességed. Én biztosan nem tudnám csak úgy leutánozni a bonyolultabb mozdulatokat. Bár igaz, hogy csak az elején van erre szükség, utána már magadtól is tudni fogod, hogyan tovább. Meg fogod tudni magad védeni vele. Szinte senki sem számít arra, hogy egy fegyvertelen illető ellenállást tanúsítson. A meglepetés ereje sokat számít.
*Persze ettől függetlenül nem rossz, ha az ember tud bánni egy fegyverrel is, ezért is kezd bele Nara tanítgatásába a tőrt illetően. Szegény lány csuklóit forgatja, kezét igazgatja egy ideig, mire rendesen fogja a tőrt, amint ez megvan, elkezdhetik a mozdulatokat gyakorolni.*
- Igen, szúrj előre! Ah, nem, nem úgy. Ez úgy nézett ki, mintha félnél attól, hogy az ellenfeled megsebesül. Inkább... *Ekkor szól közbe a lány, hogy bizony jobban is megy neki. Grael ekkor újra karba fonja a kezeit és figyel.*
- Úgy bizony! Pontosan ezt akartam elmagyarázni. Ne csak a karoddal csináld, hanem a teljes testsúlyodat vidd bele a mozdulatba. A karodban nincs annyi erő, mint az egész testedben. A súlyodat kihasználva nagyobb lendületet érhetsz el, aminek köszönhetően a szúrás erősebb és halálosabb lesz. Pontosan úgy, ahogy most csináltad. *Bólogat elismerően.* Csináld még párszor, hogy rögzüljön benned a mozdulat, aztán gyakorlunk mást is.
7155. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:57:58
Üzenet elküldve: 2018-02-02 14:57:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Graelmhor//
*Úgy tűnik, nem csak neki, Graelnek sem volt az elmúlt időben beszélgetőpartnere, mert nehezen képesek elengedni egy-egy témát, feleslegesen túlhúzva a megbeszélést. De nem zavarja, élvezi, hogy van kivel társalognia a legelhanyagolhatóbb témákról is.*
-Sok mindent átértékeltem az egykori életemből. *Bólint komoran.* Még mindig gyalázatosnak tartom, ami velem történt, de nem állítom, hogy teljes mértékben szörnyű volt. Amikor ehettem, akkor az finom volt és tápláló, apánk sosem engedte, hogy ócskaságot tömjek magamba, a csoki, cukor meg volt tiltva, aminek egy fiatal gyerek nem örül. *Utólag viszont hálás érte.* És még saját szobám is volt. *Sóhajt. Egyre több apróság jut eszébe, amiért nem lenne szabad megvetnie a férfit, aki felnevelte, mégis nehezére esik egy csepp tiszteletet is éreznie iránta. Egy gyermeket nem ütünk meg, nincs kifogás!* De... nem szeretnék erről beszélni.
*Eddig ő erőltette, hozta fel újra és újra a szüleivel kapcsolatos emlékeket, de most témát váltana. Rossz érzés keríti hatalmába.*
-Sosem fogtam még íjat. *Veszi szemügyre a gyakorláshoz kitett darabokat.* Még van mit javítanom a mostani technikámon, de ha tökélyre fejlesztettem, lehet belekezdek az íjászatba. Mindig van mit tanulni.
*Legalább hasznosan tölti azt a kevés szabadidejét, ami jut neki. Meg is mutatja bátyjának, mit tud eddig. Maga is meglepődik a dicséreteken, amiket kap, bele is pirul. Régen hallhatta Grael elismerő szavait.*
-Egyedül. *Mosolyodik el.* Az első pár alkalommal csak azért jöttem le, hogy egy kicsit mozogjak, körbefutottam az udvart, nyújtottam. Semmi megerőltető. Egyik alkalommal láttam a városőrség pár katonáját, akik itt edzettek, és csak a puszta kezüket használták, azzal püfölték a bábukat. Nagyon megtetszett, és arra gondoltam, ha ezt megtanulnám, akkor fegyver nélkül is meg tudnám védeni magam. Megpróbáltam leutánozni a mozdulataikat, és... ez lett belőle.
*Tárja szét a karjait. A tőrrel viszont messze nem tud ilyen jól bánni, ami a fogásán is látszik. Próbálja követni az instrukciókat, enyhít a szorításon, ellazítja a csuklóját.*
-Így? *Szúr egyet előre bizonytalanul.* Nem, várj! Tudom jobban is. *Hátra húzza a kezét, és hirtelen kitör előre, súlypontját az elöl lévő lábára helyezve.* Most jó volt? *Pillant Graelre a válla felett.*
*Úgy tűnik, nem csak neki, Graelnek sem volt az elmúlt időben beszélgetőpartnere, mert nehezen képesek elengedni egy-egy témát, feleslegesen túlhúzva a megbeszélést. De nem zavarja, élvezi, hogy van kivel társalognia a legelhanyagolhatóbb témákról is.*
-Sok mindent átértékeltem az egykori életemből. *Bólint komoran.* Még mindig gyalázatosnak tartom, ami velem történt, de nem állítom, hogy teljes mértékben szörnyű volt. Amikor ehettem, akkor az finom volt és tápláló, apánk sosem engedte, hogy ócskaságot tömjek magamba, a csoki, cukor meg volt tiltva, aminek egy fiatal gyerek nem örül. *Utólag viszont hálás érte.* És még saját szobám is volt. *Sóhajt. Egyre több apróság jut eszébe, amiért nem lenne szabad megvetnie a férfit, aki felnevelte, mégis nehezére esik egy csepp tiszteletet is éreznie iránta. Egy gyermeket nem ütünk meg, nincs kifogás!* De... nem szeretnék erről beszélni.
*Eddig ő erőltette, hozta fel újra és újra a szüleivel kapcsolatos emlékeket, de most témát váltana. Rossz érzés keríti hatalmába.*
-Sosem fogtam még íjat. *Veszi szemügyre a gyakorláshoz kitett darabokat.* Még van mit javítanom a mostani technikámon, de ha tökélyre fejlesztettem, lehet belekezdek az íjászatba. Mindig van mit tanulni.
*Legalább hasznosan tölti azt a kevés szabadidejét, ami jut neki. Meg is mutatja bátyjának, mit tud eddig. Maga is meglepődik a dicséreteken, amiket kap, bele is pirul. Régen hallhatta Grael elismerő szavait.*
-Egyedül. *Mosolyodik el.* Az első pár alkalommal csak azért jöttem le, hogy egy kicsit mozogjak, körbefutottam az udvart, nyújtottam. Semmi megerőltető. Egyik alkalommal láttam a városőrség pár katonáját, akik itt edzettek, és csak a puszta kezüket használták, azzal püfölték a bábukat. Nagyon megtetszett, és arra gondoltam, ha ezt megtanulnám, akkor fegyver nélkül is meg tudnám védeni magam. Megpróbáltam leutánozni a mozdulataikat, és... ez lett belőle.
*Tárja szét a karjait. A tőrrel viszont messze nem tud ilyen jól bánni, ami a fogásán is látszik. Próbálja követni az instrukciókat, enyhít a szorításon, ellazítja a csuklóját.*
-Így? *Szúr egyet előre bizonytalanul.* Nem, várj! Tudom jobban is. *Hátra húzza a kezét, és hirtelen kitör előre, súlypontját az elöl lévő lábára helyezve.* Most jó volt? *Pillant Graelre a válla felett.*
7154. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-02-01 20:02:02
Üzenet elküldve: 2018-02-01 20:02:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Loyenara//
- Majd még eldöntöm, hol kényelmesebb.
*Ad végül egy egyáltalán nem biztató választ a lány meghívására, pedig nincs is már mit eldöntenie. Persze, hogy amikor csak teheti Naránál fog aludni, de nem azért, mert ott ingyen van, hanem mert ő is ott van. Feleleveníthetnék néhány régi szokásukat. Mikor Nara este nagyon unatkozott, és nyafogott, hogy játszani akar, Grael sokszor ült le vele az asztalhoz kártyázni, vagy más játékot játszani. Most sem lenne ellenére néhány ilyen nyugodtabb este, éjszaka. Mégis csak jobb lenne a kandalló mellett üldögélve játszani ahelyett, hogy a sötét várost járná.*
- Nos, ez a felfogás jelzi azt, hogy valóban kezdesz felnőtté válni. *Fűzi hozzá ahhoz, amit apjukról mondott Nara az imént.* A sok rossz között már látod a jót is, a hasznosat is, és minden mást. Amikor már teljesen így gondolkozol, és nem hagyod, hogy csak a pillanatnyi hangulatod döntsön, akkor leszel igazán felnőtt.
*Néhány jó tanács az idősebbtől. Valami ilyesminek tűnhetnek Grael szavai, ahogy a saját maga által igaznak vélt bölcsességet magyarázza testvérének.*
- Pedig szerintem jól állna a kezedben az íj.
*Nevet fel az elképzelésen, de nem azért mert viccesnek találja. Nara alkata valóban alkalmas volna íjászkodáshoz, de az sem semmi, amit puszta kézzel művel. Már-már harcművészetről beszélünk, amelynek mesteri elsajátítása évekbe telhet. Rengeteg gyakorlásba és kitartásba, ami úgy tűnik megvan a lányban, mert az imént látott mozdulatok egyáltalán nem kezdőre vallanak.*
- Nem jártál mesterhez? Komolyan? Akkor még nagyobb dicséretet érdemelsz. Azt hittem, valaki tanította neked, annyira könyvbe illőek a mozdulataid. Gyorsak és határozottak. Sokan meg fognak lepődni az utcán, ha kikezdenek veled.
*Vigyorog, majd a tőrrel kapcsolatos kérdése után a lány mögé sétál, hogy segítsen neki a fegyverrel.*
- Így nem lesz jó. Ha így tartod előbb utóbb magadat fogod leszúrni vele. Ne szorítsd ennyire görcsösen a markolatot, és ne tartsd felfelé a pengét.
*Igazítja meg a tőrt Nara kezében. Csuklóit picit el is fordítja, hogy a megfelelő irányba nézzen a fegyver hegye.*
- Ez nem olyan, mint egy kard. A legtöbb esetben szúrni fogsz vele, nem vágni, ezért nézzen a hegy mindig előre, az ellenfeled felé. Úgy, most már jó lesz! *Engedi el a kezét, mikor már helyesen tartja a tőrt, ha sikerül neki.* Most próbálj meg egyenes, szúró mozdulatokat végrehajtani! *Lép egy lépést hátrébb, hogy ne legyen útban a lánynak.*
- Majd még eldöntöm, hol kényelmesebb.
*Ad végül egy egyáltalán nem biztató választ a lány meghívására, pedig nincs is már mit eldöntenie. Persze, hogy amikor csak teheti Naránál fog aludni, de nem azért, mert ott ingyen van, hanem mert ő is ott van. Feleleveníthetnék néhány régi szokásukat. Mikor Nara este nagyon unatkozott, és nyafogott, hogy játszani akar, Grael sokszor ült le vele az asztalhoz kártyázni, vagy más játékot játszani. Most sem lenne ellenére néhány ilyen nyugodtabb este, éjszaka. Mégis csak jobb lenne a kandalló mellett üldögélve játszani ahelyett, hogy a sötét várost járná.*
- Nos, ez a felfogás jelzi azt, hogy valóban kezdesz felnőtté válni. *Fűzi hozzá ahhoz, amit apjukról mondott Nara az imént.* A sok rossz között már látod a jót is, a hasznosat is, és minden mást. Amikor már teljesen így gondolkozol, és nem hagyod, hogy csak a pillanatnyi hangulatod döntsön, akkor leszel igazán felnőtt.
*Néhány jó tanács az idősebbtől. Valami ilyesminek tűnhetnek Grael szavai, ahogy a saját maga által igaznak vélt bölcsességet magyarázza testvérének.*
- Pedig szerintem jól állna a kezedben az íj.
*Nevet fel az elképzelésen, de nem azért mert viccesnek találja. Nara alkata valóban alkalmas volna íjászkodáshoz, de az sem semmi, amit puszta kézzel művel. Már-már harcművészetről beszélünk, amelynek mesteri elsajátítása évekbe telhet. Rengeteg gyakorlásba és kitartásba, ami úgy tűnik megvan a lányban, mert az imént látott mozdulatok egyáltalán nem kezdőre vallanak.*
- Nem jártál mesterhez? Komolyan? Akkor még nagyobb dicséretet érdemelsz. Azt hittem, valaki tanította neked, annyira könyvbe illőek a mozdulataid. Gyorsak és határozottak. Sokan meg fognak lepődni az utcán, ha kikezdenek veled.
*Vigyorog, majd a tőrrel kapcsolatos kérdése után a lány mögé sétál, hogy segítsen neki a fegyverrel.*
- Így nem lesz jó. Ha így tartod előbb utóbb magadat fogod leszúrni vele. Ne szorítsd ennyire görcsösen a markolatot, és ne tartsd felfelé a pengét.
*Igazítja meg a tőrt Nara kezében. Csuklóit picit el is fordítja, hogy a megfelelő irányba nézzen a fegyver hegye.*
- Ez nem olyan, mint egy kard. A legtöbb esetben szúrni fogsz vele, nem vágni, ezért nézzen a hegy mindig előre, az ellenfeled felé. Úgy, most már jó lesz! *Engedi el a kezét, mikor már helyesen tartja a tőrt, ha sikerül neki.* Most próbálj meg egyenes, szúró mozdulatokat végrehajtani! *Lép egy lépést hátrébb, hogy ne legyen útban a lánynak.*
7153. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-02-01 13:35:44
Üzenet elküldve: 2018-02-01 13:35:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Defekt Trió//
//Lesha, Zaxdor, Ran//
- Te is északról jöttél? És kényszerből… érdekes.
*Címzi Lesha a gnómnak, de a saját érzéseiből kiindulva nem kezdi el trampli módjára firtatni a dolgot, megérti, így kedvesen ennyit jegyez meg csak: *
- A három északi.
*A barakk lépcsőjénél szúrós tekintettel követi Zaxdort. Magában kissé értetlenkedik, hogy le kell adniuk a fegyvereiket. Őt Zaxdor mindig rendes fegyverekkel tanította.
Lesha szótlanul biccentve átadja fegyvereit. Amikor szeretett lándzsájától megválik, szinte a sírás kerülgeti. A pulttól elfordulva, majdnem rálép és átesik a mögötte álló Ranon.*
- Jaj, ezer bocs!
*Lesha erőt vesz magán, és mintha csak egy kerti veteményesbe menne ki, friss zöldségért, úgy tipeg ki a gyakorlótérre. Odalép a gyakorlófegyverekhez, és válogatni kezd közöttük, mint egy jó diák, aki tudja a dolgát. Lesha tudja is, és most nem akar alkalmat adni Zaxnak, hogy kioktatva leteremtse. A lány, amikor úgy véli megtalálta számára a legmegfelelőbb fegyvert, elveszi, és úgy szemrevételezi. Vizsgálódásának tárgya egy egyszerű, hosszú fabot. Nincs elragadtatva.*
~Oh, az én drága lándzsám! Ennyi, erővel egy husángot is magamhoz vehetnék az árokpartról.~
*A fabot a leghosszabb fegyver, amit csak talál, ami így is jóval rövidebb, mint saját fegyvere. Párszor megforgatja, két kézzel maga előtt, és suhint is vele kettőt, majd enyhe fintorra húzódó szájjal kisétál a gyéren füves téli pástra. Érdeklődve körbe pillant.
Látja, Ran falnak vetett háttal áll és várakozik.*
~Még nézőközönségünk is lesz.~
*Gyorsan odasétál a gnómhoz, amíg Zax is fegyvernemet választ. Lesha leveszi szürkésfekete prémpalástját, és mosolyogva Ranra pillant. Palástját hanyagul ledobja a gnóm mellé a földre.*
- Vigyázol rá addig? Köszönöm… ha gondolod, rá is ülhetsz.
*Lesha visszasétál a gyakorlótérre, ahol megkeresi a legnagyobb szabad helyet, és világosbarna szemeivel megkeresi Mesterét, majd az alapállást felvéve várja a kezdést.*
//Lesha, Zaxdor, Ran//
- Te is északról jöttél? És kényszerből… érdekes.
*Címzi Lesha a gnómnak, de a saját érzéseiből kiindulva nem kezdi el trampli módjára firtatni a dolgot, megérti, így kedvesen ennyit jegyez meg csak: *
- A három északi.
*A barakk lépcsőjénél szúrós tekintettel követi Zaxdort. Magában kissé értetlenkedik, hogy le kell adniuk a fegyvereiket. Őt Zaxdor mindig rendes fegyverekkel tanította.
Lesha szótlanul biccentve átadja fegyvereit. Amikor szeretett lándzsájától megválik, szinte a sírás kerülgeti. A pulttól elfordulva, majdnem rálép és átesik a mögötte álló Ranon.*
- Jaj, ezer bocs!
*Lesha erőt vesz magán, és mintha csak egy kerti veteményesbe menne ki, friss zöldségért, úgy tipeg ki a gyakorlótérre. Odalép a gyakorlófegyverekhez, és válogatni kezd közöttük, mint egy jó diák, aki tudja a dolgát. Lesha tudja is, és most nem akar alkalmat adni Zaxnak, hogy kioktatva leteremtse. A lány, amikor úgy véli megtalálta számára a legmegfelelőbb fegyvert, elveszi, és úgy szemrevételezi. Vizsgálódásának tárgya egy egyszerű, hosszú fabot. Nincs elragadtatva.*
~Oh, az én drága lándzsám! Ennyi, erővel egy husángot is magamhoz vehetnék az árokpartról.~
*A fabot a leghosszabb fegyver, amit csak talál, ami így is jóval rövidebb, mint saját fegyvere. Párszor megforgatja, két kézzel maga előtt, és suhint is vele kettőt, majd enyhe fintorra húzódó szájjal kisétál a gyéren füves téli pástra. Érdeklődve körbe pillant.
Látja, Ran falnak vetett háttal áll és várakozik.*
~Még nézőközönségünk is lesz.~
*Gyorsan odasétál a gnómhoz, amíg Zax is fegyvernemet választ. Lesha leveszi szürkésfekete prémpalástját, és mosolyogva Ranra pillant. Palástját hanyagul ledobja a gnóm mellé a földre.*
- Vigyázol rá addig? Köszönöm… ha gondolod, rá is ülhetsz.
*Lesha visszasétál a gyakorlótérre, ahol megkeresi a legnagyobb szabad helyet, és világosbarna szemeivel megkeresi Mesterét, majd az alapállást felvéve várja a kezdést.*
7152. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-31 23:26:47
Üzenet elküldve: 2018-01-31 23:26:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Defekt Trió//
//Lesha, Zaxdor, Ran//
– Nálatok járatosabb vagyok. * Válaszol az óriáslánynak. Nincs kedve folytatni egy "de még így sem ismerem elég jól" szöveggel, mert ezeken már túlestek az előbb. *
– Öhm… Na, igen. Majd talán mutatok valamit, de ne számíts semmi nagyra! * Figyelmezteti a kisasszonyt, mivel tényleg nem akar nagyzolni tudásával – annál is inkább, hiszen nincs mivel. A másik kérdésen szemmel láthatóan többet tűnődik, de aztán nagy levegőt vesz és megszólal. *
– Északról jövök, nekem is jönnöm kellett és úgy alakult, hogy én sem tudok visszamenni. * Ha már a másik kettő őszinte volt vele (remélhetőleg), miért pont ő titkolózna? Egyes részleteket ő (is) elhallgat, de a lényeg így is elhangzik.
Nem sokáig élvezheti a kályha melegét, az óriásfajzatok úgy viharzanak ki az épületből, mintha hajtanák őket. Legalábbis Lesha biztosan, Zaxdor nagyobb bölcsességét tanúsítva lassabban jár. Persze Rannak sem kell kétszer szólni – lélekben elmorzsolva egy könnycseppet szakad el a kandalló melegétől és indul.
Odakint sokkal hűvösebbnek tűnik a hőmérséklet, mint amilyenre emlékezett.
~ Már majdnem olyan hideg, mint fent a hegyekben. ~ Összébb húzza mellényét, hogy ne fázzon és meglepődve tapasztalja, hogy Lesha meglehetősen gyorsan talált segítőkész városlakót. Végigtekint a páncélos alakon és jól megjegyzi, hogy ilyesmiket kell keresnie, ha a későbbiekben gondja akad.
Át a szegénynegyeden, a gazdagnegyeden, és már meg is érkeztek a barakkba.
~ Bezzeg mikor én kértem útbaigazítást, egy mondatot alig tudott kibökni az a félóriás! ~ Elégedetlenkedik a világ állandóan igazságtalan mivoltán, aztán gondolatban legyint egyet. Ha az összes apróságon fennakadna, amit gnóm mivoltából elszenved, már rég felkötötte volna magát, de legalábbis kész idegroncs lenne. *
– Persze, hogy bejövök! * Gondolkodást nélkülözve felel Zaxdornak. * Sosem láttam még harcoló óriásokat, így ezt semmi pénzért nem hagynám ki. * Magyarázza lelkesen, majd a bejáratnál hezitálás nélkül leadja egy szem tőrét – kinek nincsenek rossz szándékai, annak nem okoz gondot megválni egy fegyvertől.
Ezek után néz csak körül a gyakorlótéren.
~ Nahát! Leshának aztán van érzéke megtalálni dolgokat! ~ Gondol vissza jelen pillanatban a városőrre a főtéren, melyhez hasonlóak tucatját véli felfedezni a barakkban. De gondolhatna a Pegazus fogadó megtalálására is, melyet két szomjas, éhes és fáradt férfinál is előbb szúrt ki az óriáslány. Megnézi a városőrök felszerelését, a jellegzetes vörös köpenyüket, amitől messziről kitűnnek a tömegből; majd miután meglátja, hogy nincs mindenkin vörös palást, már azt is el tudja dönteni, hogy ki városőr és ki nem az. Nem, mintha sokat számítana jelenleg, hiszen mindenkitől távol marad, csak az óriásoknak szól még oda. *
– Akkor én… Itt leszek, a falnál. * Nem kezd bele a gyakorlásba, inkább nekidől egy koszos falnak és onnan figyeli a fejleményeket. Óriást is alig látott korábban, nem, hogy harcoló óriást, márpedig a közeljövőben harcra fog sor kerülni. Ezt gondolja, hiszen mi mást csinálnának az égimeszelők itt? Csak nem helyfoglalás céljából jöttek be! *
– Erre kíváncsi leszek. * Jegyzi meg magának humorosan, miközben tekintetével az óriás-párost követi. *
//Lesha, Zaxdor, Ran//
– Nálatok járatosabb vagyok. * Válaszol az óriáslánynak. Nincs kedve folytatni egy "de még így sem ismerem elég jól" szöveggel, mert ezeken már túlestek az előbb. *
– Öhm… Na, igen. Majd talán mutatok valamit, de ne számíts semmi nagyra! * Figyelmezteti a kisasszonyt, mivel tényleg nem akar nagyzolni tudásával – annál is inkább, hiszen nincs mivel. A másik kérdésen szemmel láthatóan többet tűnődik, de aztán nagy levegőt vesz és megszólal. *
– Északról jövök, nekem is jönnöm kellett és úgy alakult, hogy én sem tudok visszamenni. * Ha már a másik kettő őszinte volt vele (remélhetőleg), miért pont ő titkolózna? Egyes részleteket ő (is) elhallgat, de a lényeg így is elhangzik.
Nem sokáig élvezheti a kályha melegét, az óriásfajzatok úgy viharzanak ki az épületből, mintha hajtanák őket. Legalábbis Lesha biztosan, Zaxdor nagyobb bölcsességét tanúsítva lassabban jár. Persze Rannak sem kell kétszer szólni – lélekben elmorzsolva egy könnycseppet szakad el a kandalló melegétől és indul.
Odakint sokkal hűvösebbnek tűnik a hőmérséklet, mint amilyenre emlékezett.
~ Már majdnem olyan hideg, mint fent a hegyekben. ~ Összébb húzza mellényét, hogy ne fázzon és meglepődve tapasztalja, hogy Lesha meglehetősen gyorsan talált segítőkész városlakót. Végigtekint a páncélos alakon és jól megjegyzi, hogy ilyesmiket kell keresnie, ha a későbbiekben gondja akad.
Át a szegénynegyeden, a gazdagnegyeden, és már meg is érkeztek a barakkba.
~ Bezzeg mikor én kértem útbaigazítást, egy mondatot alig tudott kibökni az a félóriás! ~ Elégedetlenkedik a világ állandóan igazságtalan mivoltán, aztán gondolatban legyint egyet. Ha az összes apróságon fennakadna, amit gnóm mivoltából elszenved, már rég felkötötte volna magát, de legalábbis kész idegroncs lenne. *
– Persze, hogy bejövök! * Gondolkodást nélkülözve felel Zaxdornak. * Sosem láttam még harcoló óriásokat, így ezt semmi pénzért nem hagynám ki. * Magyarázza lelkesen, majd a bejáratnál hezitálás nélkül leadja egy szem tőrét – kinek nincsenek rossz szándékai, annak nem okoz gondot megválni egy fegyvertől.
Ezek után néz csak körül a gyakorlótéren.
~ Nahát! Leshának aztán van érzéke megtalálni dolgokat! ~ Gondol vissza jelen pillanatban a városőrre a főtéren, melyhez hasonlóak tucatját véli felfedezni a barakkban. De gondolhatna a Pegazus fogadó megtalálására is, melyet két szomjas, éhes és fáradt férfinál is előbb szúrt ki az óriáslány. Megnézi a városőrök felszerelését, a jellegzetes vörös köpenyüket, amitől messziről kitűnnek a tömegből; majd miután meglátja, hogy nincs mindenkin vörös palást, már azt is el tudja dönteni, hogy ki városőr és ki nem az. Nem, mintha sokat számítana jelenleg, hiszen mindenkitől távol marad, csak az óriásoknak szól még oda. *
– Akkor én… Itt leszek, a falnál. * Nem kezd bele a gyakorlásba, inkább nekidől egy koszos falnak és onnan figyeli a fejleményeket. Óriást is alig látott korábban, nem, hogy harcoló óriást, márpedig a közeljövőben harcra fog sor kerülni. Ezt gondolja, hiszen mi mást csinálnának az égimeszelők itt? Csak nem helyfoglalás céljából jöttek be! *
– Erre kíváncsi leszek. * Jegyzi meg magának humorosan, miközben tekintetével az óriás-párost követi. *
7151. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-31 17:37:08
Üzenet elküldve: 2018-01-31 17:37:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Graelmhor//
*Nara nem tudja, mit akar. Sosem kellett fontos döntéseket hoznia, mióta egyedül él is csak azt kellett magának kiválasztania, mit eszik. Minden másra a környezete kényszeríti. Bátyja feltűnése megnehezíti a dolgát. Nem tudja, vele akar-e lenni. Azt érzi, hogy mióta itt van mellette, nagyobb biztonságban érzi magát, és mintha boldogabb is lenne. Talán.*
-Majd... még elválik. *Pirul el. Nem várja el, hogy teperjen érte a férfi, vagy kárpótolja bármiért is, hiszen már belátta, nem hibáztathatja őt azért, amit apjától kellett elszenvednie.* De tudd, mindig szívesen látlak. Ha esetleg nincs pénzed a fogadóban aludni, nálam meghúzhatod magad néhány éjszakára.
*Próbálja előadni a felelősségtudatos, érett nőt több, kevesebb sikerrel.*
-Nem gondolok vissza rá szívesen, de mégis csak otthont adott nekem. Anyánk halála után ki is dobhatott volna az utcára, de nem tette. Ott kinn biztosan éhen haltam volna egyedül.
*Gyerekként sokat gondolt arra, hogy jobban járt volna, ha apja elengedi, hadd menjen, amerre lát, de nem tette. Megszökni is próbált, már tíz éves kora óta, de sosem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte. Utána még meg is verték. Nem, cseppet sem kellemesek az emlékek, de ez nem jelenti azt, hogy semmiben ne lett volna igaza a férfinek.*
-Nem minden harcos nagydarab és erős testfelépítésű. Íjászoknak vagy orgyilkosoknak biztos nem jön jól, ha alig férnek el a fák ágai között, és az még le is szakad alattuk. Ne fél... nem vagyok íjász.
*Viccelődik. Egyre felszabadultabb Grael társaságában, kezd kibontakozni a játékos, komolytalan énje énje.*
-Meg sem érdemled, hogy megdicsérjelek.
*Játssza a sértődöttet, mielőtt ő is megtartaná a maga bemutatóját. Nem olyan ügyes, mint a bátyja, de reméli, ezzel is lenyűgözheti. Jól esne neki, ha büszke lenne rá.*
-Tényleg? *Csillannak fel szemei a kedves szavakra.* Egyedül fejlesztettem magam, biztosan kifogásolható a technikám, de arra elég, hogy megvédjem magam. Viszont a tőrömmel nem tudok bánni. Nem... Nem segítenél kicsit? Abban sem vagyok biztos, hogyan kell megfogni.
*Vesz magához egy fából faragott fegyvert, ami megszólalásig hasonlít a sajátjához.*
*Nara nem tudja, mit akar. Sosem kellett fontos döntéseket hoznia, mióta egyedül él is csak azt kellett magának kiválasztania, mit eszik. Minden másra a környezete kényszeríti. Bátyja feltűnése megnehezíti a dolgát. Nem tudja, vele akar-e lenni. Azt érzi, hogy mióta itt van mellette, nagyobb biztonságban érzi magát, és mintha boldogabb is lenne. Talán.*
-Majd... még elválik. *Pirul el. Nem várja el, hogy teperjen érte a férfi, vagy kárpótolja bármiért is, hiszen már belátta, nem hibáztathatja őt azért, amit apjától kellett elszenvednie.* De tudd, mindig szívesen látlak. Ha esetleg nincs pénzed a fogadóban aludni, nálam meghúzhatod magad néhány éjszakára.
*Próbálja előadni a felelősségtudatos, érett nőt több, kevesebb sikerrel.*
-Nem gondolok vissza rá szívesen, de mégis csak otthont adott nekem. Anyánk halála után ki is dobhatott volna az utcára, de nem tette. Ott kinn biztosan éhen haltam volna egyedül.
*Gyerekként sokat gondolt arra, hogy jobban járt volna, ha apja elengedi, hadd menjen, amerre lát, de nem tette. Megszökni is próbált, már tíz éves kora óta, de sosem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte. Utána még meg is verték. Nem, cseppet sem kellemesek az emlékek, de ez nem jelenti azt, hogy semmiben ne lett volna igaza a férfinek.*
-Nem minden harcos nagydarab és erős testfelépítésű. Íjászoknak vagy orgyilkosoknak biztos nem jön jól, ha alig férnek el a fák ágai között, és az még le is szakad alattuk. Ne fél... nem vagyok íjász.
*Viccelődik. Egyre felszabadultabb Grael társaságában, kezd kibontakozni a játékos, komolytalan énje énje.*
-Meg sem érdemled, hogy megdicsérjelek.
*Játssza a sértődöttet, mielőtt ő is megtartaná a maga bemutatóját. Nem olyan ügyes, mint a bátyja, de reméli, ezzel is lenyűgözheti. Jól esne neki, ha büszke lenne rá.*
-Tényleg? *Csillannak fel szemei a kedves szavakra.* Egyedül fejlesztettem magam, biztosan kifogásolható a technikám, de arra elég, hogy megvédjem magam. Viszont a tőrömmel nem tudok bánni. Nem... Nem segítenél kicsit? Abban sem vagyok biztos, hogyan kell megfogni.
*Vesz magához egy fából faragott fegyvert, ami megszólalásig hasonlít a sajátjához.*
7150. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-31 14:57:04
Üzenet elküldve: 2018-01-31 14:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Loyenara//
*Magában elmosolyodik, de arcán marad a komor tekintet. Úgy tűnik nem kellett sokat tennie azért, hogy most már ne ő akarjon húga társaságában lenni, hanem Nara akarja maga mellett tudni Graelt. Örülnie kéne, mert ezt akarta elérni, viszont valamiért mégsem felhőtlen az a bizonyos öröm. Túl gyorsan sikerült, amire Grael egyáltalán nem számított, felelősséget pedig nem akar vállalni a lányért újra.*
- Rajtad múlik, kislány. *Sóhajt fel végül.* Ha azt akarod, hogy amikor tehetem, hozzád menjek "haza", akkor hozzád fogok menni. Mondtam neked, hogy azt akarom, hogy újra az életem része legyél, és úgy látom nem igazán kell megerőltetnem magamat érte.
*Simogatja meg a lányka fejét játékosan, majd folytatja a sétát. Nara már nem kislány, de mégis. Igazán édes kis teremtés vált belőle az elmúlt évek során. Látszik benne, hogy bizonyítani akar saját magának és a világnak is, miközben gyermek is szeretne maradni. Nehéz dolga lesz, az biztos.*
- Akkor talán nem is utáltad annyira apánkat, csak az általad túlreagált emlékekre emlékszel. Megnézzük a sírt, amint itt végeztünk, de ne hidd, hogy túl jó állapotban van. A vérszerinti családból már csak én maradtam, de én sem foglalkoztam túl sokat vele. Biztos benőtte már a gaz.
*Apjukat édesanyjuk mellé temették. Mikor az anya meghalt, már akkor úgy építették meg a sírkövet, hogy az öregember helye is előre meglegyen a temetőben. Még a nevét is a kőbe vésték, így a férfi még életében tudhatta hol lesz örök nyugalmának helyszíne.*
- Vékony vagy és törékeny, persze, hogy nem nézlek harcosnak.
*Nevet kissé gúnyolódva, aztán nekikezd a saját gyakorlatainak. Nem viszi túlzásba, mert nem tervezett ma edzeni, de ha Nara látni akarja, hogy mit tud, akkor megmutatja. Egy kis kérkedésnek sosem mondana nemet. Végül leteszi a gyakorló eszközöket, aztán karbatett kézzel áll hátrébb.*
- Kösz, de tudom. Ehhez legalább értek. *Vigyorodik el, majd szakértőt játszva szemléli, hogy mit fog a lány összeszerencsétlenkedni. Legnagyobb meglepetésére azonban semmi szerencsétlenkedést nem lát, sőt, gyakorlott, gyors mozdulatoknak lehet szemtanúja.*
- Ehh... Le vagyok nyűgözve, Nara. Komolyan.
*Mosolyodik el. Megnyugvást hoz a lelkébe, hogy ezt látta. Így már tudja, hogy húga nem is olyan védtelen, mint amilyennek tűnik.*
- Gondolhattam volna, hogy ha már erős és nehéz nem, legalább gyors vagy.
*Kicsit kételkedik, hogy a lány tudása fegyverek ellen is hasznos, de most már nem állapít meg semmit előre. Ki tudja, mi rejlik még a kis testben.*
*Magában elmosolyodik, de arcán marad a komor tekintet. Úgy tűnik nem kellett sokat tennie azért, hogy most már ne ő akarjon húga társaságában lenni, hanem Nara akarja maga mellett tudni Graelt. Örülnie kéne, mert ezt akarta elérni, viszont valamiért mégsem felhőtlen az a bizonyos öröm. Túl gyorsan sikerült, amire Grael egyáltalán nem számított, felelősséget pedig nem akar vállalni a lányért újra.*
- Rajtad múlik, kislány. *Sóhajt fel végül.* Ha azt akarod, hogy amikor tehetem, hozzád menjek "haza", akkor hozzád fogok menni. Mondtam neked, hogy azt akarom, hogy újra az életem része legyél, és úgy látom nem igazán kell megerőltetnem magamat érte.
*Simogatja meg a lányka fejét játékosan, majd folytatja a sétát. Nara már nem kislány, de mégis. Igazán édes kis teremtés vált belőle az elmúlt évek során. Látszik benne, hogy bizonyítani akar saját magának és a világnak is, miközben gyermek is szeretne maradni. Nehéz dolga lesz, az biztos.*
- Akkor talán nem is utáltad annyira apánkat, csak az általad túlreagált emlékekre emlékszel. Megnézzük a sírt, amint itt végeztünk, de ne hidd, hogy túl jó állapotban van. A vérszerinti családból már csak én maradtam, de én sem foglalkoztam túl sokat vele. Biztos benőtte már a gaz.
*Apjukat édesanyjuk mellé temették. Mikor az anya meghalt, már akkor úgy építették meg a sírkövet, hogy az öregember helye is előre meglegyen a temetőben. Még a nevét is a kőbe vésték, így a férfi még életében tudhatta hol lesz örök nyugalmának helyszíne.*
- Vékony vagy és törékeny, persze, hogy nem nézlek harcosnak.
*Nevet kissé gúnyolódva, aztán nekikezd a saját gyakorlatainak. Nem viszi túlzásba, mert nem tervezett ma edzeni, de ha Nara látni akarja, hogy mit tud, akkor megmutatja. Egy kis kérkedésnek sosem mondana nemet. Végül leteszi a gyakorló eszközöket, aztán karbatett kézzel áll hátrébb.*
- Kösz, de tudom. Ehhez legalább értek. *Vigyorodik el, majd szakértőt játszva szemléli, hogy mit fog a lány összeszerencsétlenkedni. Legnagyobb meglepetésére azonban semmi szerencsétlenkedést nem lát, sőt, gyakorlott, gyors mozdulatoknak lehet szemtanúja.*
- Ehh... Le vagyok nyűgözve, Nara. Komolyan.
*Mosolyodik el. Megnyugvást hoz a lelkébe, hogy ezt látta. Így már tudja, hogy húga nem is olyan védtelen, mint amilyennek tűnik.*
- Gondolhattam volna, hogy ha már erős és nehéz nem, legalább gyors vagy.
*Kicsit kételkedik, hogy a lány tudása fegyverek ellen is hasznos, de most már nem állapít meg semmit előre. Ki tudja, mi rejlik még a kis testben.*
7149. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-30 18:14:31
Üzenet elküldve: 2018-01-30 18:14:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Graelmhor//
*Hosszú másodpercekig értetlenül pislog a férfira, mire leesik neki, mit is mondott. A tegnapi este szép volt, és a mai nap is biztosan érdekes lesz, ha órákat töltenek együtt, de ő is tudja, nem tarthat örökké. Szerencsés véletlennek köszönhetően találkoztak, de ez csak egy röpke boldog időszak mindkettőjük magányos életében.*
-Nem, persze, bocsi. *Szabadkozik pirulva.* Csak kiszaladt a számon. Gondolom este elválunk, dolgozol, és utána mész vissza, élni a saját életedet. De azért tudd, mindig szívesen látlak.
*Amint sikerült túllendülni a múlt fájdalmain, rég elhagyott bátyját látta meg az addig idegennek, kéretlen vendégnek gondolt férfiben. És nem akarja megint elveszíteni. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy minden este nála aludjon, vagy elkísérje mindenhova, de szeretne egy bizalmi, testvéri kapcsolatot kiépíteni közöttük. Olyat, amilyen régen is volt, csak gyerekként nem becsülték meg igazán, nem tudhatták, milyen törékeny, illékony kincs van a birtokukban.*
-Dehogy örülök! *Háborodik fel. Hiába gyűlölte a férfit teljes szívéből, egy emberi élet volt, ami elveszett, megszűnt létezni. Nem fogja olyan mélyen és őszintén gyászolni, mint anyját, de meg szeretné látogatni a sírt. Talán segít lezárni a múltat, amire nem szívesen emlékszik vissza.* Csak... szeretném látni a sírt.
*Nem szeretné ennél bővebben megmagyarázni. Maga sem tudja, mit is vár a látogatástól, de szüksége van rá.*
-Nem csodálom, hogy nem nézel ki belőlem semmit, pedig néhány hatonta lejárok ide edzeni. Muszáj, ha szeretném megvédeni magam.
*Direkt nem árulja el, mit is takar ez pontosan, kíváncsi lesz, mit fog szólni hozzá a másik, ha meglátja, mennyit fejlődött az évek alatt. Lecsüccsen a földre, kíváncsian figyeli, ahogy a férfi gyakorol. Sokkal ügyesebb, mint a legtöbb, akit a barakkban szokott látni, talán csak a városőrök csapásai gyorsabbak és erősebbek. Mikor befejezi, elismerően megtapsolja.*
-Tényleg ügyes vagy.
*Mosolyog rá, miközben feltápászkodik. Kicsit bemelegít, mielőtt nekiesne a babának, mert régen nem erőltette már meg magát, majd puszta kézzel kezdi püfölni. Pár percig ugrál előtte, csapkodja, majd megizzadva áll meg Grael mellett.*
-Na? Mit szólsz a kis húgodhoz?
*Hosszú másodpercekig értetlenül pislog a férfira, mire leesik neki, mit is mondott. A tegnapi este szép volt, és a mai nap is biztosan érdekes lesz, ha órákat töltenek együtt, de ő is tudja, nem tarthat örökké. Szerencsés véletlennek köszönhetően találkoztak, de ez csak egy röpke boldog időszak mindkettőjük magányos életében.*
-Nem, persze, bocsi. *Szabadkozik pirulva.* Csak kiszaladt a számon. Gondolom este elválunk, dolgozol, és utána mész vissza, élni a saját életedet. De azért tudd, mindig szívesen látlak.
*Amint sikerült túllendülni a múlt fájdalmain, rég elhagyott bátyját látta meg az addig idegennek, kéretlen vendégnek gondolt férfiben. És nem akarja megint elveszíteni. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy minden este nála aludjon, vagy elkísérje mindenhova, de szeretne egy bizalmi, testvéri kapcsolatot kiépíteni közöttük. Olyat, amilyen régen is volt, csak gyerekként nem becsülték meg igazán, nem tudhatták, milyen törékeny, illékony kincs van a birtokukban.*
-Dehogy örülök! *Háborodik fel. Hiába gyűlölte a férfit teljes szívéből, egy emberi élet volt, ami elveszett, megszűnt létezni. Nem fogja olyan mélyen és őszintén gyászolni, mint anyját, de meg szeretné látogatni a sírt. Talán segít lezárni a múltat, amire nem szívesen emlékszik vissza.* Csak... szeretném látni a sírt.
*Nem szeretné ennél bővebben megmagyarázni. Maga sem tudja, mit is vár a látogatástól, de szüksége van rá.*
-Nem csodálom, hogy nem nézel ki belőlem semmit, pedig néhány hatonta lejárok ide edzeni. Muszáj, ha szeretném megvédeni magam.
*Direkt nem árulja el, mit is takar ez pontosan, kíváncsi lesz, mit fog szólni hozzá a másik, ha meglátja, mennyit fejlődött az évek alatt. Lecsüccsen a földre, kíváncsian figyeli, ahogy a férfi gyakorol. Sokkal ügyesebb, mint a legtöbb, akit a barakkban szokott látni, talán csak a városőrök csapásai gyorsabbak és erősebbek. Mikor befejezi, elismerően megtapsolja.*
-Tényleg ügyes vagy.
*Mosolyog rá, miközben feltápászkodik. Kicsit bemelegít, mielőtt nekiesne a babának, mert régen nem erőltette már meg magát, majd puszta kézzel kezdi püfölni. Pár percig ugrál előtte, csapkodja, majd megizzadva áll meg Grael mellett.*
-Na? Mit szólsz a kis húgodhoz?
7148. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-30 15:34:59
Üzenet elküldve: 2018-01-30 15:34:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Loyenara//
- Ja, persze. A rövid napok.
*Sóhajt fejét csóválva. Sosem volt túl jó időérzéke, mindig csak azt tudta megállapítani, mikor van világos és sötét. Felkelés után neki mindig korán reggel van, sötétedéstől pedig éjszaka. Bele sem gondolt abba, hogy már kora délután volna, és abba sem, hogy korábban sötétedik, mint arra számítana. Igazából teljesen logikus, hogy ezért hívták sötétedésre dolgozni. A hosszabb éjszakák miatt tovább vehetik igénybe munkáját a gazdagnegyedi családok.*
- Nara. *Mosolyodik el, mert szinte biztos benne, hogy a lány megint nem gondolta át, miket beszél, vagy egyszerűen csak nem meri kimondani, hogy mit szeretne.* Te most komolyan úgy tervezel, hogy visszamegyek veled vacsorázni?
*Eddig még ő ragaszkodott a lány társaságához, ám néhány óra leforgása alatt ez teljesen megváltozott. Most már olyan, mintha húga marasztalná őt foggal-körömmel amíg csak tudja. Mondjuk mikor vacsoráról hall, ő rögtön arra asszociál, hogy Nara azt szeretné, hogy ma éjszaka is nála aludjon, aztán csak utána jut eszébe, hogy egész éjszaka dolgozik, szóval az előző gondolata igazából teljesen alaptalan.*
- Érdekel apánk sírja? Miért? *Kérdezi kissé komolyabb hangnemben.* Hisz te csak örülsz, hogy meghalt, nem? Egyébként persze, elmegyek veled a temetőbe is.
*Őt valahogy nem érdekli annyira az a sír, mint Narát, ami ismét egy érdekes dolog, de ennek valószínűleg csak ahhoz van keze, hogy Graelt nagyon sok dolog hagyja hidegen ezen a világon.*
- Gyakorolsz? Mégis mit?
*Húzza fel a szemöldökét, mikor már a barakkban beszélgetnek. Semmi sem jut eszébe, amire Nara képes lehet, és azt itt kéne gyakorolni, ráadásul még hasznosnak is titulálja. Mindegy, majd úgyis kiderül.*
- Ahhoz ijesztőbbnek kéne lenned, hogy meneküljek előled.
*Viszonozza is a gúnyolódást természetesen, majd kezébe vesz néhányat a gyakorló kardok közül. Körülbelül akkorákat, mint a saját fegyverei. Megmarkolja őket, majd különböző gyors és határozott mozdulatokat hajt végre. Persze, egyáltalán nem olyan, mint egy igazi ellenféllel szemben, de jelenleg többre nem telik tőle. Narát mégsem kérheti meg, hogy párbajozzon vele.*
- Nos? Nem ma kezdtem. *Vigyorodik el.* Most te jössz, mutasd, mit szoktál gyakorolni!
- Ja, persze. A rövid napok.
*Sóhajt fejét csóválva. Sosem volt túl jó időérzéke, mindig csak azt tudta megállapítani, mikor van világos és sötét. Felkelés után neki mindig korán reggel van, sötétedéstől pedig éjszaka. Bele sem gondolt abba, hogy már kora délután volna, és abba sem, hogy korábban sötétedik, mint arra számítana. Igazából teljesen logikus, hogy ezért hívták sötétedésre dolgozni. A hosszabb éjszakák miatt tovább vehetik igénybe munkáját a gazdagnegyedi családok.*
- Nara. *Mosolyodik el, mert szinte biztos benne, hogy a lány megint nem gondolta át, miket beszél, vagy egyszerűen csak nem meri kimondani, hogy mit szeretne.* Te most komolyan úgy tervezel, hogy visszamegyek veled vacsorázni?
*Eddig még ő ragaszkodott a lány társaságához, ám néhány óra leforgása alatt ez teljesen megváltozott. Most már olyan, mintha húga marasztalná őt foggal-körömmel amíg csak tudja. Mondjuk mikor vacsoráról hall, ő rögtön arra asszociál, hogy Nara azt szeretné, hogy ma éjszaka is nála aludjon, aztán csak utána jut eszébe, hogy egész éjszaka dolgozik, szóval az előző gondolata igazából teljesen alaptalan.*
- Érdekel apánk sírja? Miért? *Kérdezi kissé komolyabb hangnemben.* Hisz te csak örülsz, hogy meghalt, nem? Egyébként persze, elmegyek veled a temetőbe is.
*Őt valahogy nem érdekli annyira az a sír, mint Narát, ami ismét egy érdekes dolog, de ennek valószínűleg csak ahhoz van keze, hogy Graelt nagyon sok dolog hagyja hidegen ezen a világon.*
- Gyakorolsz? Mégis mit?
*Húzza fel a szemöldökét, mikor már a barakkban beszélgetnek. Semmi sem jut eszébe, amire Nara képes lehet, és azt itt kéne gyakorolni, ráadásul még hasznosnak is titulálja. Mindegy, majd úgyis kiderül.*
- Ahhoz ijesztőbbnek kéne lenned, hogy meneküljek előled.
*Viszonozza is a gúnyolódást természetesen, majd kezébe vesz néhányat a gyakorló kardok közül. Körülbelül akkorákat, mint a saját fegyverei. Megmarkolja őket, majd különböző gyors és határozott mozdulatokat hajt végre. Persze, egyáltalán nem olyan, mint egy igazi ellenféllel szemben, de jelenleg többre nem telik tőle. Narát mégsem kérheti meg, hogy párbajozzon vele.*
- Nos? Nem ma kezdtem. *Vigyorodik el.* Most te jössz, mutasd, mit szoktál gyakorolni!
7147. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-30 12:19:44
Üzenet elküldve: 2018-01-30 12:19:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Graelmhor//
*Reggeli után felöltöznek, és végre indulhatnak a barakk felé. Kíváncsian forgatja körbe a fejét, mintha még sosem látta volna a szegénynegyed utcáit. Kora délután lehet, ilyenkor már rég a templom padlóját szokta súrolni, vagy a könyvtári könyveket, tekercseket rendszerezni, és csak este ér haza. Régen látta már, ahogy a reggeli napfény megcsillan a kopott, piszkos üvegablakokon.*
-Napnyugtára? Akkor nincs is olyan sok időnk. *Nem mintha annyi mindent tervezett volna.* Mondjuk azt a hat órát is csak kitöltjük valahogy.
*Ismeri már a nap járását, későn kel, korán nyugszik, ezért sem szereti a tavak és tengerek havát. Sötét és hideg, amikor pedig élvezhető lenne, a négy fal között gubbaszt és dolgozik.*
-Nekem van elintézni valóm. Azt hiszem, van még otthon étel kettőnknek, ha szeretnéd, vacsorát is tudok adni. A temetőbe viszont szeretnék majd elmenni, megnézni apánk sírját.
*Tegnap nagy volt a szája, hogy nem érdekli, mi lett vele, hol temették el, de most, hogy lenyugodott, és tiszta fejjel gondolkodik, látni szeretné. Örülne neki, ha Grael is ott lenne mellette abban a pár percben, nem szeretné egyedül végigcsinálni.
Nem szól többet, jól esik neki a csend. Régen volt ilyen nyugodt és kellemes reggele. A barakk előterébe lépve megcsodálja a belső teret.*
-Tessék? *Fordul a férfi felé. Nem figyelt rá az elmúlt pár percben, késve tudatosul benne, hogy kérdeztek tőle.* Ö... nem... Nem harcolok, de néha eljövök gyakorolni, csak mert jól esik, és nem árt a testmozgás. Talán egyszer hasznomra lesz.
*Leadja a tőrét és dobótőrét a pultnál ülő fiúnak, nem nem vesz kezébe fából készülteket. Neki elég a puszta két keze.*
-Majd meglátjuk, ki kerget meg kit. *Ölti rá a nyelvét gúnyosan.* Mutasd, mit tudsz!
*Csüccsen le az egyik bábuhoz közel a földre, hogy megfigyelje, mit tanult bátyja az elmúlt évek alatt. Halványan emlékszik rá, hogy gyerekként szerette a kardokat, tőröket, szívesen forgatta őket, a szüleik pedig lelkesen támogatták, hogy egyszer nagy harcos váljon belőle. Talán már sikerült is neki.*
*Reggeli után felöltöznek, és végre indulhatnak a barakk felé. Kíváncsian forgatja körbe a fejét, mintha még sosem látta volna a szegénynegyed utcáit. Kora délután lehet, ilyenkor már rég a templom padlóját szokta súrolni, vagy a könyvtári könyveket, tekercseket rendszerezni, és csak este ér haza. Régen látta már, ahogy a reggeli napfény megcsillan a kopott, piszkos üvegablakokon.*
-Napnyugtára? Akkor nincs is olyan sok időnk. *Nem mintha annyi mindent tervezett volna.* Mondjuk azt a hat órát is csak kitöltjük valahogy.
*Ismeri már a nap járását, későn kel, korán nyugszik, ezért sem szereti a tavak és tengerek havát. Sötét és hideg, amikor pedig élvezhető lenne, a négy fal között gubbaszt és dolgozik.*
-Nekem van elintézni valóm. Azt hiszem, van még otthon étel kettőnknek, ha szeretnéd, vacsorát is tudok adni. A temetőbe viszont szeretnék majd elmenni, megnézni apánk sírját.
*Tegnap nagy volt a szája, hogy nem érdekli, mi lett vele, hol temették el, de most, hogy lenyugodott, és tiszta fejjel gondolkodik, látni szeretné. Örülne neki, ha Grael is ott lenne mellette abban a pár percben, nem szeretné egyedül végigcsinálni.
Nem szól többet, jól esik neki a csend. Régen volt ilyen nyugodt és kellemes reggele. A barakk előterébe lépve megcsodálja a belső teret.*
-Tessék? *Fordul a férfi felé. Nem figyelt rá az elmúlt pár percben, késve tudatosul benne, hogy kérdeztek tőle.* Ö... nem... Nem harcolok, de néha eljövök gyakorolni, csak mert jól esik, és nem árt a testmozgás. Talán egyszer hasznomra lesz.
*Leadja a tőrét és dobótőrét a pultnál ülő fiúnak, nem nem vesz kezébe fából készülteket. Neki elég a puszta két keze.*
-Majd meglátjuk, ki kerget meg kit. *Ölti rá a nyelvét gúnyosan.* Mutasd, mit tudsz!
*Csüccsen le az egyik bábuhoz közel a földre, hogy megfigyelje, mit tanult bátyja az elmúlt évek alatt. Halványan emlékszik rá, hogy gyerekként szerette a kardokat, tőröket, szívesen forgatta őket, a szüleik pedig lelkesen támogatták, hogy egyszer nagy harcos váljon belőle. Talán már sikerült is neki.*
7146. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-30 01:37:32
Üzenet elküldve: 2018-01-30 01:37:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Loyenara//
*Nem játszanak. Kár. Érdekes lett volna, ha ugyanúgy nekiáll csikizni húgát addig, míg nem könyörög, hogy hagyja abba, vagy elkezdené ebben a kis kuckóban megkeresni, miközben bújócskát játszanak. A nagy házban sokszor el tudott úgy bújni Nara, hogy Grael egy óráig is kereste, itt viszont nehéz volna. Elmosolyodik az emlékeken, miközben a másik a reggelit készíti, kis idő múlva pedig már a pici asztalkánál ülve fogyasztják el az ételt. Igen, ízlik neki, de nem áradozik róla. Sosem volt az a fajta aki mindenért megdicsér másokat, ráadásul szerinte alapelvárás egy nőtől, hogy tudjon főzni, így nem is érdemel külön dicséretet. Az viszont tény, hogy üresre eszi a tányérját, ebből azért tudhatja a lány, hogy ízlett neki.
Reggeli után ő is magára veszi a cipőit, övére csatolja fegyvereit, megigazítja magán a kabátját, aztán most már tényleg indulhatnának.*
- Nem tudom még. Csak este dolgozom, ahogy mondtam. A Gazdagnegyedben kaptam őrségi munkát éjszakára. Napnyugtára kell odaérnem, addig szabad az egész napom. Rád bízom magam, persze csak ha még mindig igényt tartasz a társaságomra.
*Ő távozott volna már tegnap este, miután hívatlan vendégként toppant bele újra szerencsétlen lány életébe, ám az marasztalta. Lehet, a barakkba tett látogatásuk után sem akarja majd elengedni. Ki fog derülni. Ha Nara azt akarja, hogy menjen, hát akkor majd talál magának elfoglaltságot, ha viszont szeretné, hogy továbbra is vele tartson, akkor mellette marad.
A barakk felé menet nem beszél sokat, neki is fura még azért, hogy az a csöpp kislány ismét mellette sétál, ám most már viszonylag felnőtt nőként. Teljesen más az egész, de mégis ugyanaz. Ezek a körülmények épp elegek ahhoz, hogy valamelyest a férfibe fojtsák a szót, meg persze önmagában sem az a fecsegős típus.*
- Ennél a háznál fogok éjszaka dolgozni.
*Mutat rá az egyik gazdagnegyedi épületre, mikor elmennek mellette. Nem valami fontos információ, de egy idő után a kínos csend is zavarja. Nem is fűz hozzá többet, csak valamivel meg akarta törni a hallgatagságot.
A barakkba érve körbenéz. Most, hogy ideértek esik csak le neki, hogy vajon egy ilyen törékeny lány, mint Nara, miért akart idejönni.*
- Tulajdonképpen miért is akartál a barakkba jönni? Csak nem valamiféle harcos vált belőled, mióta nem láttalak?
*Gúnyolódik vele, miközben a gyakorlótér felé veszi az irányt.*
- Esetleg futni akarsz néhány kört? Kergethetlek, hogy legyen motivációd.
*Ha már felkelés után a játékról volt szó, azt itt is megejthetik, csak más formában. Mindenesetre ezek csak viccek, fogalma sincs, mégis mit akar itt Nara csinálni, de a gyakorlás számára sosem árt. Amint ráveszi magát, majd gyakorol kicsit kardjaival, de még nem. Még reggel van, még lusta, és amúgy sincs hozzá még kedve.*
*Nem játszanak. Kár. Érdekes lett volna, ha ugyanúgy nekiáll csikizni húgát addig, míg nem könyörög, hogy hagyja abba, vagy elkezdené ebben a kis kuckóban megkeresni, miközben bújócskát játszanak. A nagy házban sokszor el tudott úgy bújni Nara, hogy Grael egy óráig is kereste, itt viszont nehéz volna. Elmosolyodik az emlékeken, miközben a másik a reggelit készíti, kis idő múlva pedig már a pici asztalkánál ülve fogyasztják el az ételt. Igen, ízlik neki, de nem áradozik róla. Sosem volt az a fajta aki mindenért megdicsér másokat, ráadásul szerinte alapelvárás egy nőtől, hogy tudjon főzni, így nem is érdemel külön dicséretet. Az viszont tény, hogy üresre eszi a tányérját, ebből azért tudhatja a lány, hogy ízlett neki.
Reggeli után ő is magára veszi a cipőit, övére csatolja fegyvereit, megigazítja magán a kabátját, aztán most már tényleg indulhatnának.*
- Nem tudom még. Csak este dolgozom, ahogy mondtam. A Gazdagnegyedben kaptam őrségi munkát éjszakára. Napnyugtára kell odaérnem, addig szabad az egész napom. Rád bízom magam, persze csak ha még mindig igényt tartasz a társaságomra.
*Ő távozott volna már tegnap este, miután hívatlan vendégként toppant bele újra szerencsétlen lány életébe, ám az marasztalta. Lehet, a barakkba tett látogatásuk után sem akarja majd elengedni. Ki fog derülni. Ha Nara azt akarja, hogy menjen, hát akkor majd talál magának elfoglaltságot, ha viszont szeretné, hogy továbbra is vele tartson, akkor mellette marad.
A barakk felé menet nem beszél sokat, neki is fura még azért, hogy az a csöpp kislány ismét mellette sétál, ám most már viszonylag felnőtt nőként. Teljesen más az egész, de mégis ugyanaz. Ezek a körülmények épp elegek ahhoz, hogy valamelyest a férfibe fojtsák a szót, meg persze önmagában sem az a fecsegős típus.*
- Ennél a háznál fogok éjszaka dolgozni.
*Mutat rá az egyik gazdagnegyedi épületre, mikor elmennek mellette. Nem valami fontos információ, de egy idő után a kínos csend is zavarja. Nem is fűz hozzá többet, csak valamivel meg akarta törni a hallgatagságot.
A barakkba érve körbenéz. Most, hogy ideértek esik csak le neki, hogy vajon egy ilyen törékeny lány, mint Nara, miért akart idejönni.*
- Tulajdonképpen miért is akartál a barakkba jönni? Csak nem valamiféle harcos vált belőled, mióta nem láttalak?
*Gúnyolódik vele, miközben a gyakorlótér felé veszi az irányt.*
- Esetleg futni akarsz néhány kört? Kergethetlek, hogy legyen motivációd.
*Ha már felkelés után a játékról volt szó, azt itt is megejthetik, csak más formában. Mindenesetre ezek csak viccek, fogalma sincs, mégis mit akar itt Nara csinálni, de a gyakorlás számára sosem árt. Amint ráveszi magát, majd gyakorol kicsit kardjaival, de még nem. Még reggel van, még lusta, és amúgy sincs hozzá még kedve.*
7145. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-29 15:34:25
Üzenet elküldve: 2018-01-29 15:34:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
*Miután csendben, senkit sem zavarva ott hagyja a templomot, majd maga mögött a templomkertet is, bámészkodva sétál végig a gazdagnegyed utcáin. Bámulatba ejtő előkertes kúriák sora nem mond neki semmit, hidegen hagyja a pompa, a sok cicoma, amivel ezeket a kastélyokat ellátták. Bár azok közé a helyek közé tartozik ez a városrész, amiket úgymond felfedez, saját házikónak egy csendes, szerény lakról álmodik, ahol magában eléldegélhet. Egyelőre nem gondolkodik többen, mert nem érdemes, amíg utazgat, addig élvezi az élet minden cseppjét, amennyire lehet.
A barakk kapu aljában leadja tőrét és dobó késeit és nekiáll kicsit mozogni, hogy jobban essen később a kaja.*
A barakk kapu aljában leadja tőrét és dobó késeit és nekiáll kicsit mozogni, hogy jobban essen később a kaja.*
7144. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-29 06:07:25
Üzenet elküldve: 2018-01-29 06:07:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Defekt Trió//
//Lesha, Zaxdor, Ran//
*Miközben beszél érzi magán Lesha szúrós tekintetét, nem érti, hogy már megint mi olyat mondott, mellyel kivívta a lány ellenszenvét. Már éppen száját nyitná a megjegyzésre, azonban a nő lehajtja második mézsörét és nekiindul, hogy nyakába vegye a várost:*
~ A mindenit, micsoda nyelőtudománya van! ~ *Füttyent Zaxdor magában, mikor a sör úgy tűnik el Lesha torkán, mintha jóformán soha nem is lett volna. Zax még nyel is egyet, majd, hogy nehogy lemaradjon lehúzza ő is a sört, jelzésképpen kettőt üt az asztalra, hogy mindenki lássa, hogy végeztek, feltápászkodik és elindul.*
- Gyere Ran, ez a nő már megint önálló életet él! *morogja oda a gnómnak, utalva ezzel arra, hogy bizony ismét szedhetik a lábukat. Elhűlve látja, ahogy Lesha egy városi őrhöz szalad oda:*
~ Gurgothaárra, ugye nem játszani akar vele?! ~ *Aztán persze megnyugszik, mikor a lány csak udvariasan iránymutatást kér, bár a megkérdezett fickó valószínűleg két évet öregedett mondatonként.*
- Ne üvölts már te szerencsétlen, nyakunkra hozod a hegymélyi óriáslábat is! *Szúrós szemmel és fejét rázba dorgálja meg a lányt, mikor az Arthenior városának tudtára adja, hogy ők bizony a barakkba tartanak. Szótlanul, kissé puffogva követi, de jelenleg, most ő lesz a rendes órás, így, mikor Ran, ha követi őket és esetleg lemarad, bevárja őt, hogy nehogy elkeveredjen. Olykor még a kis gnómot megbámuló emberfajzatokra is rámorran, csak úgy, kedvteléseképpen, hogy azok kidülledt szemekkel szívják be alsó ajkukat. A barakk épülete már messziről látszik, Zaxdornak kifejezetten tetszik. Ahogy az is, hogy jelenleg nincsenek oly sokan. A bejáratnál Ranra néz:*
- Ran! Mi itt most megállunk kicsit átmozgatjuk magunkat. Ha szeretnél, bejöhetsz, de ha gondolod, mehetsz tovább utadra is. Ha szeretnél velünk maradni, állok elébe, és később, ha mindennel végeztünk megkeressük egymást. *Majd Leshához fordul, aki türelmesen várakozik, a gyakorlóteret nézve.*
- Lesha! A fegyvereidet, kérlek! *Zaxdor több portyája során már jórészt az összes harctéri és gyakorlótéri etikettet ismeri, így nem használva ki, hogy a pultban ülő fiú szólni nem mer, magától lép oda hozzá és adja le harci kalapácsát és tőrét. Miután ezzel végeztek, ha nem tartóztatja fel őt senki, akkor a füves területre sétál, hogy átmozgassa kissé elgémberedett tagjait.*
//Lesha, Zaxdor, Ran//
*Miközben beszél érzi magán Lesha szúrós tekintetét, nem érti, hogy már megint mi olyat mondott, mellyel kivívta a lány ellenszenvét. Már éppen száját nyitná a megjegyzésre, azonban a nő lehajtja második mézsörét és nekiindul, hogy nyakába vegye a várost:*
~ A mindenit, micsoda nyelőtudománya van! ~ *Füttyent Zaxdor magában, mikor a sör úgy tűnik el Lesha torkán, mintha jóformán soha nem is lett volna. Zax még nyel is egyet, majd, hogy nehogy lemaradjon lehúzza ő is a sört, jelzésképpen kettőt üt az asztalra, hogy mindenki lássa, hogy végeztek, feltápászkodik és elindul.*
- Gyere Ran, ez a nő már megint önálló életet él! *morogja oda a gnómnak, utalva ezzel arra, hogy bizony ismét szedhetik a lábukat. Elhűlve látja, ahogy Lesha egy városi őrhöz szalad oda:*
~ Gurgothaárra, ugye nem játszani akar vele?! ~ *Aztán persze megnyugszik, mikor a lány csak udvariasan iránymutatást kér, bár a megkérdezett fickó valószínűleg két évet öregedett mondatonként.*
- Ne üvölts már te szerencsétlen, nyakunkra hozod a hegymélyi óriáslábat is! *Szúrós szemmel és fejét rázba dorgálja meg a lányt, mikor az Arthenior városának tudtára adja, hogy ők bizony a barakkba tartanak. Szótlanul, kissé puffogva követi, de jelenleg, most ő lesz a rendes órás, így, mikor Ran, ha követi őket és esetleg lemarad, bevárja őt, hogy nehogy elkeveredjen. Olykor még a kis gnómot megbámuló emberfajzatokra is rámorran, csak úgy, kedvteléseképpen, hogy azok kidülledt szemekkel szívják be alsó ajkukat. A barakk épülete már messziről látszik, Zaxdornak kifejezetten tetszik. Ahogy az is, hogy jelenleg nincsenek oly sokan. A bejáratnál Ranra néz:*
- Ran! Mi itt most megállunk kicsit átmozgatjuk magunkat. Ha szeretnél, bejöhetsz, de ha gondolod, mehetsz tovább utadra is. Ha szeretnél velünk maradni, állok elébe, és később, ha mindennel végeztünk megkeressük egymást. *Majd Leshához fordul, aki türelmesen várakozik, a gyakorlóteret nézve.*
- Lesha! A fegyvereidet, kérlek! *Zaxdor több portyája során már jórészt az összes harctéri és gyakorlótéri etikettet ismeri, így nem használva ki, hogy a pultban ülő fiú szólni nem mer, magától lép oda hozzá és adja le harci kalapácsát és tőrét. Miután ezzel végeztek, ha nem tartóztatja fel őt senki, akkor a füves területre sétál, hogy átmozgassa kissé elgémberedett tagjait.*
7143. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-29 01:04:50
Üzenet elküldve: 2018-01-29 01:04:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Defekt Trió//
//Lesha, Zaxdor, Ran//
*Lesha megnyugvó örömmel hallja Ran megbocsátó szavait. Szótlan, mosolygós örömében ide-oda jár a tekintete Ran és Zaxdor között, attól függően, hogy melyikük beszél éppen. Zax kiegészítő, megerősítő szavaihoz nem fűz semmit. Viszont, amikor az óriás férfi egy törzsnek nevezi kettejüket meghatódva csillogó szemekkel, néz Zaxdorra.
~”Jelenleg mi ketten vagyunk a törzs”… de mit ért az alatt, hogy jelenleg? Hiszen, soha többé nem térhetünk vissza saját törzsünkhöz… egy másik törzshöz csatlakozni… ha megtudnák ki vagyok az egy halálos ítélettel érne fel… törzsünk ellenségei örömmel húznák karóba a fejem… nem is beszélve Onor törzséről.~
Hiába Lesha naivitása magáért beszél. Utolsó gondolatától meg végig fut hátán a hideg. Nem is gondolkozik rajta tovább, mert azon kívül, hogy magára hozta a szívbajt nem lett okosabb. Még mindig nem érti, hogy értette azt Zax, hogy „jelenleg”. Inkább tovább figyel óriástársa szavaira, de ismét olyat hall, amit nem egészen ért, sőt kicsit méltatlankodva fel is háborodik magában rajta.
~Letelepednénk? Ez miről beszél? Én ugyan nem! Most, hogy végre kiszabadultam a törzsi udvarház és a falunk 24 évnyi fogságából? Én világot akarok látni, kalandot és bevándorolni egész Lanawint. Nem fogsz itt is kalitkába zárva őrizni! Soha! Előbb szököm meg.~
Leshának ki is ütközik arcára némi felháborodott méltatlankodás. De nem kíván most új barátjuk előtt patáliát csapni. Nem kettesben vannak a barlangban. Moderálja magát. A szökőkutas akciója óta tudja, egy kicsit vissza kell fognia magát, ha nem akar minden új barátot elijeszteni maguk mellől. Ajkai megfeszülnek, hogy bent tartsák a lány nyelvén lévő szóáradatot. Szemeit leveszi a két férfiról, és a Pegazus fogadóban kezd inkább nézelődni, hogy lenyugodjon.
Ran együtt érző szavait hallva, azok sikeresen elterelik valamennyire az óriás lány figyelmét felháborodásáról. Majd, amikor a gnóm arról mesél nekik, hogy mennyire járatos a városban Lesha, így szól: *
- Ugyan, így is járatosabb vagy nálunk, mert mi most járunk itt először, sőt ilyen nagyvárosban még szerintem Zaxdor se járt.
*Pillant itt az óriás férfira, még mindig kicsit neheztelve. Csodálkozik, hogy egyszerre mennyi szó hagyja el az óriástársa száját, akinek általában két-három szónál több mondandója nem szokott lenni. Közben Zax újabb kör mézsört renddel, ami hamar eléjük is kerül. Az óriás lány Ranhoz szól álmélkodva.*
- Varázsló? Bámulatos! Nálunk csak sámánok vannak, de aligha nevezhetők a mágia mestereinek. Majd mutathatnál egy varázslatot, ha kedved van. Mondjuk a Templomban, jó?
*Lelkesen mosolyog a gnómra, majd érdeklődve folytatja: *
- Egyébként, ha nem vagy járatos itt a városban, akkor hogyhogy egyedül vagy? Honnan jöttél? Átutazóban vagy?
*Lesha kérdései közben lopva Zaxdorra pillant, aki meglepő módon rendelkezik a mosolygás képességével. Az óriás lány egy kezén meg tudja számolni, hogy rá egész eddigi élete során hányszor mosolygott a férfi. Ezen, kicsit megint durcásan megsértődik magában.
~Velem, amikor kedves, akkor is olyan, mint a pokróc. Ha valamit rosszul csinálok kíméletlenül leteremt, ha meg valamit jól az természetes, de azért abban is inkább a hibát keresi. Pff!~
Örömmel hallja, amikor a két férfi megerősítve ötletét, beleegyezéssel beszélnek a Barakkban való látogatásról. Korsójából azonnal felhajtja a mézsöre maradékát, és mint akit a villám csapott meg felpattan. Durcásan lopva pillant Zaxdorra, majd mosolyogva bólint Rannak: *
- Rendben! Akkor irány a nagyváros forgataga és Barakk kalandra fel! Egyébként, mi is ennek a városnak a neve? Ha már itt vagyunk.
*Lesha a felvilágosító válasz után kedvesen rá mosolyog a gnómra.
Aztán, mint egy gyerek, akit a játszótérre készülnek elvinni, erőt vesz rajta lelkes tudásvágya, amihez nagymérvű találékonysága is párosul. Kicsörtet a fogadóból. Prémpalástja csak úgy lobog utána. Ember, gnóm, de még böszme óriás is legyen a talpán, aki képes most vele lépést tartani. Égimeszelő termete lévén a főteret hamar átlátva kiszúr egy páccélos, bádogos marcona ember figurát, aki éppen szegénynegyedből sétál ki. Az óriás lány városi címeres vértjét, és hosszú bárdját látva megállapítja, hogy csak is városi Őr lehet. Habozás nélkül odadobbant elé, és barátságosan érdeklődve megszólítja.*
- Szép napot! Emberőr úr! Megtudná mondani merre találom a Barakkot?
*A városi Őr marcona arca azonnal megtörik, és döbbenet pillant fel az óriás nőre, akinek épphogy csak a melléig ér. Lesha szürkésfekete prémpalástjába burkolózva értetlenül nézi a szótlan, döbbent Őr arcát.*
- Mi az!? Tán nem tudja?
*Az Őr zavartan ébred, és megköszörülve torkát marcona hangon szól: *
- Öhm! Már hogyne tudnám! Menjen a Szegénynegyedbe, át a Gazdagnegyeden és utána egyenesen következik a Barakk. Nem tévesztheti el.
*Az Őr miközben beszél kezével az irányokat is magyarázza a lánynak. Lesha hálásan elmosolyodva bólint.*
- Köszönöm, igazán kedves.
*Majd a válla fölött gyorsan hátra néz, hogy két társa követi e, de főleg azért, hogy Zaxdor megint grabancon ne csípje elcsatangolása miatt, mert azt most nem bírná már szó nélkül megállni. Látja távolabb közeledő társait, majd jó hangosan odakiált nekik: *
- Gyertek már! Tudom, merre van a Barakk! Kövessetek!
*Lesha már izgatottan viharzik is tovább, majdnem elsodorva lobogó palástjával az Őrt, amit a lány észre sem vesz. Az Őr morogva jegyzi meg az orra alatt: *
- Trampli!
*Majd a Defekt Trió másik két tagját pillantja meg, és még döbbentebb fejet vág, mint amikor Lesha lépett elé.*
~Istennekre! Micsoda elfajzott világ lett Lanawinból… tahó óriások, és egy kormos képű gnóm együtt. Nem is tudom eldönteni, hogy ez most nevetséges, vagy undorító!~
*Az Őr nem tetszését kifejezve a földre köp, majd mogorván tovább ballag a főtérre.
Lesha hosszú lábaival, és viharzó lendületével hamar végig csörtet az Őr által említett városrészeken. A város lakói jöttére mind félre húzódnak. Ki döbbenetében, ki megvetéssel, ki csak a testi épségét féltve, hogy a trampli óriás lány el ne tiporja. Miközben halad, azért ámulattal bámészkodik is egy kicsit, de nagyon nem ragad le sehol, mert aztán egy újabb, és újabb érdekes valamit lát útja közben, így sebes tempója meg marad. Túl sok érdekes látni való, egy túl lelkes és kíváncsi óriás lánynak. A Gazdagnegyedbe érve azért még Lesha szája is megvető fintorra húzódik, főleg, hogy látta milyen állapotok uralkodnak a Szegénynegyedben. Itt még nagyon bámészkodni sincsen kedve. Így itt még gyorsabban halad, majd megpillantja a Barakk nagy épületét.
~Végre valami, ami méretben passzol hozzám! Igen ez lesz az, itt talán a gyakorlás mellett még munkát is kapunk.~
Lelkendezik magában az óriás lány. Roham tempóját elhagyva bámészkodva sétál oda a Barakk lépcsőjéhez, ahol megvárja két társát is. Miközben várja őket a füves gyakorlótéren legelteti szemeit.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.29 01:25:52
//Lesha, Zaxdor, Ran//
*Lesha megnyugvó örömmel hallja Ran megbocsátó szavait. Szótlan, mosolygós örömében ide-oda jár a tekintete Ran és Zaxdor között, attól függően, hogy melyikük beszél éppen. Zax kiegészítő, megerősítő szavaihoz nem fűz semmit. Viszont, amikor az óriás férfi egy törzsnek nevezi kettejüket meghatódva csillogó szemekkel, néz Zaxdorra.
~”Jelenleg mi ketten vagyunk a törzs”… de mit ért az alatt, hogy jelenleg? Hiszen, soha többé nem térhetünk vissza saját törzsünkhöz… egy másik törzshöz csatlakozni… ha megtudnák ki vagyok az egy halálos ítélettel érne fel… törzsünk ellenségei örömmel húznák karóba a fejem… nem is beszélve Onor törzséről.~
Hiába Lesha naivitása magáért beszél. Utolsó gondolatától meg végig fut hátán a hideg. Nem is gondolkozik rajta tovább, mert azon kívül, hogy magára hozta a szívbajt nem lett okosabb. Még mindig nem érti, hogy értette azt Zax, hogy „jelenleg”. Inkább tovább figyel óriástársa szavaira, de ismét olyat hall, amit nem egészen ért, sőt kicsit méltatlankodva fel is háborodik magában rajta.
~Letelepednénk? Ez miről beszél? Én ugyan nem! Most, hogy végre kiszabadultam a törzsi udvarház és a falunk 24 évnyi fogságából? Én világot akarok látni, kalandot és bevándorolni egész Lanawint. Nem fogsz itt is kalitkába zárva őrizni! Soha! Előbb szököm meg.~
Leshának ki is ütközik arcára némi felháborodott méltatlankodás. De nem kíván most új barátjuk előtt patáliát csapni. Nem kettesben vannak a barlangban. Moderálja magát. A szökőkutas akciója óta tudja, egy kicsit vissza kell fognia magát, ha nem akar minden új barátot elijeszteni maguk mellől. Ajkai megfeszülnek, hogy bent tartsák a lány nyelvén lévő szóáradatot. Szemeit leveszi a két férfiról, és a Pegazus fogadóban kezd inkább nézelődni, hogy lenyugodjon.
Ran együtt érző szavait hallva, azok sikeresen elterelik valamennyire az óriás lány figyelmét felháborodásáról. Majd, amikor a gnóm arról mesél nekik, hogy mennyire járatos a városban Lesha, így szól: *
- Ugyan, így is járatosabb vagy nálunk, mert mi most járunk itt először, sőt ilyen nagyvárosban még szerintem Zaxdor se járt.
*Pillant itt az óriás férfira, még mindig kicsit neheztelve. Csodálkozik, hogy egyszerre mennyi szó hagyja el az óriástársa száját, akinek általában két-három szónál több mondandója nem szokott lenni. Közben Zax újabb kör mézsört renddel, ami hamar eléjük is kerül. Az óriás lány Ranhoz szól álmélkodva.*
- Varázsló? Bámulatos! Nálunk csak sámánok vannak, de aligha nevezhetők a mágia mestereinek. Majd mutathatnál egy varázslatot, ha kedved van. Mondjuk a Templomban, jó?
*Lelkesen mosolyog a gnómra, majd érdeklődve folytatja: *
- Egyébként, ha nem vagy járatos itt a városban, akkor hogyhogy egyedül vagy? Honnan jöttél? Átutazóban vagy?
*Lesha kérdései közben lopva Zaxdorra pillant, aki meglepő módon rendelkezik a mosolygás képességével. Az óriás lány egy kezén meg tudja számolni, hogy rá egész eddigi élete során hányszor mosolygott a férfi. Ezen, kicsit megint durcásan megsértődik magában.
~Velem, amikor kedves, akkor is olyan, mint a pokróc. Ha valamit rosszul csinálok kíméletlenül leteremt, ha meg valamit jól az természetes, de azért abban is inkább a hibát keresi. Pff!~
Örömmel hallja, amikor a két férfi megerősítve ötletét, beleegyezéssel beszélnek a Barakkban való látogatásról. Korsójából azonnal felhajtja a mézsöre maradékát, és mint akit a villám csapott meg felpattan. Durcásan lopva pillant Zaxdorra, majd mosolyogva bólint Rannak: *
- Rendben! Akkor irány a nagyváros forgataga és Barakk kalandra fel! Egyébként, mi is ennek a városnak a neve? Ha már itt vagyunk.
*Lesha a felvilágosító válasz után kedvesen rá mosolyog a gnómra.
Aztán, mint egy gyerek, akit a játszótérre készülnek elvinni, erőt vesz rajta lelkes tudásvágya, amihez nagymérvű találékonysága is párosul. Kicsörtet a fogadóból. Prémpalástja csak úgy lobog utána. Ember, gnóm, de még böszme óriás is legyen a talpán, aki képes most vele lépést tartani. Égimeszelő termete lévén a főteret hamar átlátva kiszúr egy páccélos, bádogos marcona ember figurát, aki éppen szegénynegyedből sétál ki. Az óriás lány városi címeres vértjét, és hosszú bárdját látva megállapítja, hogy csak is városi Őr lehet. Habozás nélkül odadobbant elé, és barátságosan érdeklődve megszólítja.*
- Szép napot! Emberőr úr! Megtudná mondani merre találom a Barakkot?
*A városi Őr marcona arca azonnal megtörik, és döbbenet pillant fel az óriás nőre, akinek épphogy csak a melléig ér. Lesha szürkésfekete prémpalástjába burkolózva értetlenül nézi a szótlan, döbbent Őr arcát.*
- Mi az!? Tán nem tudja?
*Az Őr zavartan ébred, és megköszörülve torkát marcona hangon szól: *
- Öhm! Már hogyne tudnám! Menjen a Szegénynegyedbe, át a Gazdagnegyeden és utána egyenesen következik a Barakk. Nem tévesztheti el.
*Az Őr miközben beszél kezével az irányokat is magyarázza a lánynak. Lesha hálásan elmosolyodva bólint.*
- Köszönöm, igazán kedves.
*Majd a válla fölött gyorsan hátra néz, hogy két társa követi e, de főleg azért, hogy Zaxdor megint grabancon ne csípje elcsatangolása miatt, mert azt most nem bírná már szó nélkül megállni. Látja távolabb közeledő társait, majd jó hangosan odakiált nekik: *
- Gyertek már! Tudom, merre van a Barakk! Kövessetek!
*Lesha már izgatottan viharzik is tovább, majdnem elsodorva lobogó palástjával az Őrt, amit a lány észre sem vesz. Az Őr morogva jegyzi meg az orra alatt: *
- Trampli!
*Majd a Defekt Trió másik két tagját pillantja meg, és még döbbentebb fejet vág, mint amikor Lesha lépett elé.*
~Istennekre! Micsoda elfajzott világ lett Lanawinból… tahó óriások, és egy kormos képű gnóm együtt. Nem is tudom eldönteni, hogy ez most nevetséges, vagy undorító!~
*Az Őr nem tetszését kifejezve a földre köp, majd mogorván tovább ballag a főtérre.
Lesha hosszú lábaival, és viharzó lendületével hamar végig csörtet az Őr által említett városrészeken. A város lakói jöttére mind félre húzódnak. Ki döbbenetében, ki megvetéssel, ki csak a testi épségét féltve, hogy a trampli óriás lány el ne tiporja. Miközben halad, azért ámulattal bámészkodik is egy kicsit, de nagyon nem ragad le sehol, mert aztán egy újabb, és újabb érdekes valamit lát útja közben, így sebes tempója meg marad. Túl sok érdekes látni való, egy túl lelkes és kíváncsi óriás lánynak. A Gazdagnegyedbe érve azért még Lesha szája is megvető fintorra húzódik, főleg, hogy látta milyen állapotok uralkodnak a Szegénynegyedben. Itt még nagyon bámészkodni sincsen kedve. Így itt még gyorsabban halad, majd megpillantja a Barakk nagy épületét.
~Végre valami, ami méretben passzol hozzám! Igen ez lesz az, itt talán a gyakorlás mellett még munkát is kapunk.~
Lelkendezik magában az óriás lány. Roham tempóját elhagyva bámészkodva sétál oda a Barakk lépcsőjéhez, ahol megvárja két társát is. Miközben várja őket a füves gyakorlótéren legelteti szemeit.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.29 01:25:52
7142. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-28 21:20:16
Üzenet elküldve: 2018-01-28 21:20:16
ÚJ
![>Danlo Rulhadan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9273_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Este ér a barakk épületéhez, fáradtan, koszosan. Bizony hosszú nap volt, a szolgálati óráit bizony jócskán meghaladta. Beüget lován a kapun immáron a vörös köpennyel a hátán. Szerencsére a ménnek volt annyi esze, hogy nem mozdult el a tisztásról. A lovat elszállásolja, majd a gyakorlótéren átvágva a hálókörletek felé veszi az irányt.
Ha ez az ügy kitudódik és kiderült, hogy mulasztotta jelenti, bizony gondban lesz. Csak remélni meri, hogy Aleimordék, ahogy tervezték, titokban tartják az egészet és a leány megkerül.
Utóbbiakkal az agyában szenderül álomba, mert bizony a kutyaütőbb nyomozóknak is szüksége van pihenésre.*
Ha ez az ügy kitudódik és kiderült, hogy mulasztotta jelenti, bizony gondban lesz. Csak remélni meri, hogy Aleimordék, ahogy tervezték, titokban tartják az egészet és a leány megkerül.
Utóbbiakkal az agyában szenderül álomba, mert bizony a kutyaütőbb nyomozóknak is szüksége van pihenésre.*
7141. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-16 17:52:46
Üzenet elküldve: 2018-01-16 17:52:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Alapjáraton nincs baja a városban található barakkal, egyszerűen csak sajnálja, hogy a hőn szeretett fegyvereit addig le kell tennie, míg a gyakorlófegyverekkel hadonászik a többi gyakorolni kívánó személy mellett. Már megszokta, hogy mindenhonnan kinézik és ezzel már nem is törődik. Büszke, ámbár mégis feltűnésmentes testtartással lép be az épületbe, majd leteszi a megszokott helyre a fegyvereit. A mai nap egy kis súlyemelésre van szüksége, orkként szereti betartani a napi edzést, hiszen csak így állhat készen mindig egy jó kis perpatvarra. Sárbarna köpenyét leteríti maga mellé, hollófekete haját pedig összeköti, ahogy mindig is tenni szokta. Mivel gyakran jár ide, így viszonylag az itt lévők már megszokhatták, valamint már ő is pontosan kitapasztalhatta az edzés könnyítéséhez szükséges dolgokat. Sikerült olyan időpontban érkeznie, amikor nagyobb a szabad terep és kevesebb a kíváncsiskodó szempár, így elégedetten kezd neki az edzésnek. Egy-két óra erejéig fog csak itt időzni, aztán valószínűleg visszatér a könyveihez, amiből még nagyon sokat kell elfogyasztania, hogy elérje a kellő hatást. Bár a faja miatt sokan nem nézik ki belőle, hogy ért a harcon kívül máshoz is, de éppen ezért büszke magára… a különcködése megszokta hozni az árát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361