//Cicasimogatás//
*Az igazság az, hogy valami sokkal romantikusabbnak ható történetet várt, például olyasmit, hogy megmentették egymást a háborúban, vagy hogy annak idején tejtestvérek voltak. Jó, ez utóbbi teljes képtelenségnek hangzik, de hát annyi furcsa történetet hallani, ez is igazán beleférhetne. Ehhez képest tök unalmas az, hogy valami krimóban találkoztak, aztán együtt indultak cipőt venni. A történet miatt Aenae hamar veszít a lelkesedéséből, már ami Bobbirt illeti. Jobban belegondolva: szép-szép, de azért nem kéne otthonra. A fellángolás úgy megy, ahogy jött, vagyis rendkívül gyorsan. Ilyenformán már nem is érdekes az egész, hiába no, a kamaszlányok hangulata talán még az őszi időjárásnál is változékonyabb.*
- Áh nem, köszi. Bárki szemét kikarmolom így is.
*Dehogyis akar ő edzeni. Nincs is úgy öltözve, meg amúgy sem akar megizzadni, vagy esetleg összekoszolni magát. Nem, talán ideje lenne szépen hazamennie, odaülnie az apja lábához és elmondani neki, hogy csakis őt tekinti apjának, nem pedig azt a koszos barbárt. Csak kicsit tart attól, hogy apja erre is ugyanúgy reagálni, mint az elmúlt hónapok során bármire, vagyis sehogyan. Bámulna maga elé a kandallóba, függetlenül attól, hogy lobog-e ott a tűz, vagy sem. Senkit nem méltat válaszra, nagyon mély letargiában van fiai elvesztése óta, és semmi nem érdekli. Ettől Aenae szíve szinte megszakad. Anyjával azelőtt egészen jó volt a kapcsolata, bár apuci hercegnője volt. Anyjával mostanában bármin képesek összeveszni, Aenae sokszor csak azért mond ellent, hogy ellentmondhasson. De főleg dühös rá, hogy ennyi éven át hazugságban élt. Érdekes, hogy apjára ugyanezért cseppet sem haragszik, valószínűleg azért, mert annak ellenére, hogy vérségi kötelék nem fűzi őket össze, de mégis mindig Aenae volt a kedvence.
Ezen mereng a pálya szélén, ahogyan a gyakorlatozó hímeket nézi. Tulajdonképpen nem is kényelmes itt állnia, a falnak nem dőlne neki jó szívvel, mert ki tudja, hogy kinek a vére fröccsent oda, az álldigálá meg tényleg kényelmetlen. A két fickó talán nem is veszi észre, hogy lelép, mindenesetre, ha azok felé néznek, akkor pá-t int nekik, de ha nem akkor szó nélkül szívódik fel.*